Gareth Brown: Az ajtók könyve

 

• Kiadó: General Press
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 432
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634528586
• Fordította: Fügedi Tímea
• Megjelenés időpontja: 2024. április 29.

Van a Moly-nak, egy csúnya szokása, mégpedig az, hogy emlékeztet arra, hogy melyik éves terved volt ez a könyv. Nos, én ezt a könyvet, már 2024-ben is elkezdtem, majd 20 oldal után félre raktam. Feltehetően jött jobb vagy érdekesebbnek tűnő könyv épp és így feledésbe merült. Aztán idén gondoltam, hogy akkor ha már ez megvan kezdve, akkor ezzel haladok, de ekkor, már inkább újra kezdtem.

 Nem mondom, hogy az eleje olyan gyorsan indult volna be, és kell hozzá egy hangulat, de ha már elkap a történet, onnantól minden percet kihasználsz, hogy olvashasd, hisz nem akarsz lemaradni egyetlen egy érdekes dologról sem. 

A történet és maga a világ amiben játszódik nagyon jól kidolgozott. Párszor persze már tudható, hogy a háttérben elejtett információk majd mire fognak kifutni, de ez nem volt zavaró.

 Ismerjük be, hogy ebbe a világban egyrészt nagyon szívesen élnénk, másrészt nagyon sok negatív dolog is van. Mert persze  ki ne akarna egy könyvet, amely birtokában mindig egészséges lenne? Örökké fiatal maradna, vagy éppenséggel bármelyik ajtót kinyitva oda és akkorra mehetne ahova csak akar. Nos a könyvek ezen százalékát tekintve tök jó világ lenne. De azt is be kell látni, hogy nem szeretnék olyan világba élni, ahol egy könyvet kinyitva valaki az életkedvemet is képes lenne elvenni, vagy cseppfolyóssá változtatni a csontjaimat és a testemet...nem, ezt gondolom senki se szeretné. De ugye, minden éremnek két oldala van, nem lehet csak az egyiket kérni.

Cassie, a történet főhőse egy könyvesboltban dolgozik, ahol megismerkedik egy kedves öregúrral, aki minden nap bejár a könyvesboltba és ott olvasgat beszélget. Tőle kapja, vagy legalábbis úgy hiszi tőle kapja az Ajtók könyvét, amikor is szegény öregúr meghal. Ezt azért merem leírni, mert nem igazán nagy spoiler a dolog, és az első 20 oldalba nagyjából ennyi van.

 Cassie ezek után a könyvvel hazatér, és a szobatársával elkezdik először véletlenül próbálgatni a hatalmát. Sejtelmük sincs, mi ez és mire jó, de amikor már rájönnek, hogy a könyv címének jelentése a gyakorlatban mit tesz, akkor kezdődnek az utazások, melyek mind a kettejük életét megváltoztatja. Illetve hát, legyünk teátrálisabbak, az egész világra meglehetősen nagy befolyással lesznek, ami persze, csak a könyv végén derül ki. Adott A KÖNYVTÁROS aki könyveket gyűjt, merő teljesen logikus és jó célok miatt. Minthogy, ne lehessen visszaélni a könyvekkel, plusz jó dolgokra lehessen használni őket. Adott a Könyvárus, aki viszont kereskedik a könyvekkel, de ő maga nem gonosz és nem is jó, szimplán anyagias érdekekből cselekszik és adott a könyvvadász, őket amúgy bírtam, még úgy is, hogy az ő szándékaik is inkább anyagias, illetve Lund az más tészta, de ott én igényeltem volna egy epilogust hozzá is ;D

 És miután a jó és a semleges karakterek mindegyike adott, jön persze a fő gonosz A NŐ. Tök találó név, és ízig vérig lehet őt utálni. Gyönyörűen van megfogalmazva, leírva minden, ami hozzá kapcsolható és mind amit megtudunk kellő táptalajt ad az olvasónak, hogy őt amúgy mi is utáljuk. A végén az eredettörténetekor azért kicsit sajnáltam, de csak kicsit.

 A két csoport, de főleg Cassie járkál mindenfelé, a könyvével, időben és térben egyaránt, sőt téren kívül is. Gyönyörű fejezet a könyvek létrehozásának története. Ennek a fejezetnek amúgy kifejezetten örültem, mert mindig (olvasás közben), érdekelt, hogy mégis, hogy jöttek létre ezek, és miért és mire jók egyáltalán. 

 A harc is izgalmas, de azaz igazság, hogy nekem főleg az idő utazások tetszettek, és szerintem tök jól megvoltak írva azok a jelenetek, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az idősíkok. És sokszor persze jött a gondolat, hogy hát nem írta azt, hogy meghalt, csak, hogy ott feküdt, azt nem volt ott, akkor....tehát idővel olvasóként sejtettem, hogy itt majd megint vissza ugorjunk, hogy megtudjuk, miért úgy történt a dolog, mint ahogy.

Száz szónak is egy a vége. Szerintem nagyon jó könyv volt, szerettem azt a világot, szerettem olvasni ezt a könyvet. Nem mondom, hogy nem lettem volna még ezer más dologra is kíváncsi, hogy nem volt egy csomó kérdésem a történetet olvasva, hogy "de miért???", de a legtöbbre azért kaptam hihető és nekem tetsző választ.

Olvassa mindaz, aki nem riad meg attól, hogy azért itt nem mindenki jó fej, és aki nem jó fej az viszont nagyon nem, az embereket képes kínozni és megölni csak úgy heppből, csak mert ki akar próbálni egy könyvet -.-. De hála az égnek ezek a részek aránylag rövidek és nincs túl sok benne, de mimóza lelkű embereknek semmiképpen se ajánlom. De ez egy jó kis fantasi .

Fülszöveg:

Vannak ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…

Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.

Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve.

A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalommal bíró könyvért bármit megtenne. Mert bár nem csupán egyetlen különleges kötet létezik a világon, mégis ez a könyvgyűjtők által leginkább vágyott példány – és van, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze. Cassie régi és új barátok segítségével menekülőre fogja, a célja pedig, hogy eljusson a különleges könyveket rejtő Könyvtárba…

A könyvtáros is jár könyvtárba!

Forrás

 Volt olyan idő, amikor több könyvtárnak is tagja voltam. A Dunaújvárosi Egyetem könyvtárának, a Nagyvenyimi könyvtárnak és persze a munkahelyemen is van tagságom (József Attila Könyvtár - Dunaújváros)

Volt, hogy hazahordtam egy csomó könyvet, amit aztán visszavittem olvasatlanul. Mert ugye nem volt rá idő, nem volt már hozzá kedvem, vagy előjegyezték. Kellett pár év, hogy rájöjjek, hogy teljesen fölösleges hazahordanom egy csomó könyvet, hiszen minden nap ott vagyok, tehát ha adott könyvet majd csak utána hozom haza, ha már visszavittem az előzőket, akkor sem dől össze a világ.

 Persze, lehet, hogy addigra valaki kikölcsönzi, mire kivinném...igen ez is egy időben frusztrált, aztán ránéztem a várólistámra, és mivel kb. 200 kötet van rajta, aminek nagy részével rendelkezik a munkahelyem, kiderült ez sem éppen valós félelem. Mármint, hogy nem lesz mit olvasnom, ha véletlen a munkahelyemen jutok a könyvem végére és akkor mit csinálok hazafelé a buszon, ha nem lesz könyvem ;)

Aztán idén eljutottam oda, hogy lehetőleg 3-4 könyvtári könyvnél többet nem hozok haza, és nem heteltetek magamnál. Elvéve a lehetőséget mástól, hogy azt olvassa, addig, míg nálam csak a polcon álldogálna, aztán lehet olvasás nélkül vinném vissza.

Tehát idén remélhetőleg 3-4 könyvtári könyvnél egyszerre nem lesz több nálam. És azokat is próbálom előre venni, hogy más is olvashassa ;)

Jelenleg nálam lévő könyvek:

Chella Quint: Légy menzeszpozitív!

Katherine Morgan Schafler: Perfekcionisták kézikönyve

Phoebe Garnsworthy: Napi rituálék 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Könyvtár!

 

Ez itt egy kép, a munkahelyemről. Ma készült, mert minden nap többször mérjük és dokumentáljuk a hőmérsékletet és a pára tartalmat, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a lehető legtöbbet az intézmény megtette annak érdekében, hogy az állomány megmaradjon és az OLVASÓ is elégedett legyen. Ugye a mérésen túl nem tudunk semmit tenni, hisz páraelszívót nem kaptunk, fűtés nincs... mérni tudunk.

 De, ahogy látható, a hőmérő nemlétező higany szála nem megy már 8 fok fölé. Ami érdekes, mert elméletben a fűtés amint 8 fok alá megyünk bekapcsol, hisz az van beállítva, hogy 8 fok, a vezetékek védelmébe. Vagy valóban az 5-8 fok alsó határa lett lehetséges beállítva...és igaz, 5 fok alá MÉG nem mentünk.

 Szeretem a munkahelyemet, komolyan, annak ellenére, hogy több a hátránya mint az előnye, én szeretem. Az olvasókat is szeretem. Nagyon aranyosak, hoznak teát, meg csokit. És elmondják, hogy jaj, mennyire hálásak, hogy kitartunk.

 Nos csak az én nevembe beszélek, bár többen is vannak így. Igen, kitartunk kedves olvasók. 3 hónapja. Ez alatt a hőmérséklet a novemberi 14-15-ről(meleg volt kinn), lecsökkent 8-10 fokra. És már 14-15 fokban sem boldog a szervezete az embernek, de hát kibírja, napi 5 óra....

• a könyvtár 4 órán át van nyitva, a könyvtáros fél órával hamarabb érkezik és fél órával később távozik. El kell pakolni a könyveket (a hidegbe), el kell számolni a pénzzel stb.
• Hazaérkezik a könyvtáros, rá egy órára elkezd pirosodni az arca, ahogy a vérkeringés visszatér a testébe. Hazaérkezés után nagyjából 3 órával később már betudja hajlítani a lábújait, és nem rázza a hideg. - Biztos nagyon egészséges!
• Mindezt, a bérminimumért teszi. A bére nem követi az inflációt, mert miért is
• Folyadékot nem iszik, mert a víz hideg (lekapcsolták a bojlert, mert áramot fogyaszt), tehát mosogatni is hideg vízbe. Mosdóba se akar menni, mert az is hideg. Így inkább nem iszik - biztos egészséges...

A kultúra mint olyan ma és az elmúlt 16-18 évben (tehát nagyon mindegy melyik párt van hatalmon. Amúgy tényleg, lényegtelen). Nem számít. A bérünk, a megbecsülésünk városi szinten sem igazán téma. Szerintem a fél önkormányzat azt se tudja hol a könyvtár.

Hisz, ha tudná, amikor kiderült, hogy hideg lesz és nincs pénz fűteni, akkor miért nem rendelte el rögtön a könyvtár zárását? Az állomány feltehetően akkor is ugyanúgy ki lett volna téve a penészesedésnek, de legalább 20-25 ember egészségét nem tették volna tönkre. De nem. Az Önkormányzat nem mondja, hogy zárj be, arról döntsön az intézmény. Mely vezetősége úgy döntött, hogy Kitartunk. Persze ő otthonról tart ki, az önkormányzat meg a 18-22 fokos Városházában tart ki, totál ugyanaz az érzés mi? Mi tartsunk ki a 8 fokba...nos nem.

A mélypont a hétfői nap volt, meg a keddi. Hőmérsékletbe persze a mai. Akkor volt szó a próba fűtésről, hétfőn hívtak, hőfokot nem mondtak, csak hogy próba fűtés. Kedden hívtak, hogy "jah mégse"...és eddig is nagyon arra álltam, hogy akkor a fennmaradó 2 hónapot itthon dolgozással töltöm, de ez adott egy biztos lökést hátulról, hogy bármit is tesznek, ne akarjam ezt megmásítani.

Tegnap vett az intézmény egy hősugárzót (3 hónap után)..., nem sok értelme van. Fogyassza az áramot, várom hogy szóljanak, hogy húzzuk ki.  Amúgy tök jó, én nem éreztem, hogy van értelme, mert ugyanúgy fáztam, pedig fél méteren belül voltam, és lefagyott a kezem. És szép és jó - míg ülsz -  de egy könyvtáros nem ül csak. El kell vinnie a könyveket a polcra, el kell raknia, segíteni kell stb. A legkevesebb idő amit üléssel tölt. És akkor ez konkrétan azt jelentené, ha rendesen működne a hősugárzó hogy meleg-hideg-meleg-hideg-meleg-hideg  és így tovább, ez is roppant egészségesnek hangzik ugye? Nem sokkolódik a szervezet tőle....

Egy kis melegség, testnek és léleknek :)

 Jelenleg nagyjából 9.9 fok van a felnőtt könyvtárban, lenn az előtérbe, talán 11, de nem igazán tudjuk mert a higanyos hőmérő nem túl kommunikatív velünk, és titkolja, hogy 9-12 fok között körülbelül mit érez. Mi hideget. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel dolgozunk, ebbe a meglehetősen hideg időben is.

Az olvasói statisztikánk amúgy minket igazol. A hideg ellenére is rengetegen jöttök könyvtárba (ami tök jó :D), így gyorsabban telik az idő is. Az első két hétben az adomány könyvek is meglódultak, úgyhogy lesz mit átnéznem jövőhéten amikor már gyógyultan (valami köhögős-náthás nyavalya volt, most már igazándiból csak párat köhögök naponta) megyek dolgozni.

Emellett viszont kapunk ajándékokat is, mert írtó cukik vagytok. Kaptunk A/4-es papírokat is, ami nagyon jól jön, mert sajnos, fogalmunk sincs mennyit kapunk majd irodaszerre idén, és azt amit majd kapunk is mikor kapjuk... és hát papír az kell a munkánkhoz.

Kaptunk édességeket, tavaly is egy csomót (talán még egy teát nem bontottunk fel, a többi elfogyott már), és most kaptunk derék-és láb melegítőt, nagyon kis kalandos úton, erről a könyvtár facebook oldalán olvashattok részletesebben: ITT

És emellett a DunaPlazma, extra napja, holnap minket támogat, így ha mentek plazmát adni, akkor 500 forintot kapunk utánatok. Amit természetesen nagyon megfontoltan fogunk majd felhasználni :*

Itt megnézhetitek a DunaPlazma beharangozó videóját, amit a Tini Sarokban vettek fel : Itt

Boldog Karácsonyt! - Boldog Új évet :)

A hetet ajándékokkal zártuk  a  könyvtárba. Volt aki finomságokat hozott és volt aki könyvjelzőt készített nekünk :) A könyvjelzőket egy már nyugdíjba ment kolléganőnk készítette :) A finomságokat egyik olvasónk hozta. El is raktuk, majd jövőre amikor megyünk jól fog esni :D

Virágos könyvjelzők :) Már a tavaszt idézik. Több színbe, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt :)

Egy kis tea, hideg időben gyorsabban fogy amúgy is, mint máskor :)

És hát a csoki az csoki :) Azt hiszem, ez a márka még talán velem is kompatibilis (glutén érzékenyként azért jól meg kell néznem :D)

Tehát ajándékokkal zártuk a hetet, és idén már csak két napot dolgozunk, és akkor meglátjuk mit hoz a jövő év. Remélhetőleg az állomány is átvészeli ezt az időszakot. ^^

Reményekkel teli Ünnepeket, és Boldog Békés, egészségben gazdag új évet kívánok mindenkinek :)

Meglepetésekkel zártuk a hetet :)

 Nos, sajnos nem az a meglepetés, hogy van fűtés. Bár a hét elején a kinti hőmérséklet esés miatt a radiátorok elindultak, mert 8 fok alá süllyedt az épület hőmérséklete. Tehát igen, hívhatjuk ezt annak, hogy "fűtűnk". Ma nem néztem a radiátorokat, úgyhogy nem tudom, de mivel kinn relatíve meleg van, így gondolom nem fűtűnk.

Viszont járt felénk egyik kedves olvasónk, és cuki karácsonyfa dísznek is hívható angyalokkal ajándékozott meg minket. Annyival, ahány könyvtáros van a könyvtárban. Mondván, hogy mert mi is angyalok vagyunk :) Aranyos volt no :)

Emellett, év közben áruljuk a Schlitterné Nyuli Anna: Régi dunapentelei történetek I. - VI. kötetet bizományi könyvként. (3.000 forint / kötet, ha valaki meg akarja vásárolni a könyvtárban megteheti). Tehát év közben már az első kötet megszületése óta árusítjuk, és minden évben az akié, hoz ajándékot karácsony táján. Idén ennyi mindent kaptunk :)

Köszönjük minden egyes olvasónknak, az ajándékokat,

azt, hogy jöttök és, hogy szerettek minket :)

Nem csak az ajándék miatt (bár persze örülünk neki),

de olyan jó látni, hogy a Könyvtár fontos tér, még

így a 21. században is ;)

Olvassatok sokat ;)

Dunaújváros Kedvence 2022 – SZAVAZÁS!

 Nektek köszönhetjük, hogy lehet idén már ránk is szavazni :)
Úgyhogy akkor most minden, hölgyet, urat megkérek, adja le voksát kedvenc intézményére :) (RÁÁÁÁNK :D)

Itt tudsz szavazni: 

http://dunaujvarosmesel.hu/2022/12/15/dunaujvaros-kedvence-2022-szavazas/

Dunaújváros Kedvence 2022 - Ajánljátok a József Attila könyvtárat ;)

 

Arra buzdítok mindenkit, hogy ajánljon minket, hogy bekerülhessünk. Főleg azért, mert oly sokszor az MMK és a Könyvtárt egy kalap alá veszik az emberek, holott két külön intézmény vagyunk :) (Oké, a fűtésünk közös :P)

Tehát kérlek ajánljátok a könyvtárat :)

ITT:

http://dunaujvarosmesel.hu/2022/12/01/dunaujvaros-kedvence-2022-elso-fordulo/

Hideg nappal zártuk a hetet...

 

Jelen állás szerint az aulában 9.7 fok van. Ezzel zártuk a hetet, hogy majd hány fokkal nyitjuk azt nem tudom.

Tapasztalatok a nagyjából 10 fokban végzett 5 órás munkanapokról. 5 órát vagyunk benn. Személy szerint, amikor hazaérek (én még utazok is, vidéki vagyok), akkor egy jó tíz perc, mire sikerül kihámoznom magam a pólók, mellények nadrágok, zoknik garmadájából. Hazaérkezés után nagyjából 1 órán belül olyan vörös az arcom, mintha rák lennék és éppen gőzölnének felfelé, ez úgy nagyjából még egy órán keresztül biztosan fennáll, majd jön az, hogy fázok. Fázok én odabenn is, a lábfejeimet átlagosan 2 óra után olyannak érzem, mintha lefagytak volna, nos ennek hazaérkezéstől számított nagyjából 5-6 óra mire azt mondom, hogy nem fázik. Ma nagyjából fél háromtól vagyok itthon és nagyjából.... fél nyolc volt az első, amikor nem rázott a hideg. És úgy ezt minden nap.

Úgyhogy jövőhéttől már csak fél műszakra megyek be, de ugye most még nem voltak mínuszok kinn. Nem tudjuk, hogy hétfőn majd milyen fok és pára fog majd minket várni, ugye a 9.7 már "elméletben" sokat nem megy lejjebb, mert a temperáló fűtésünk 5-8 fok. Bár pont tegnap gondolkodtam, hogy most akkor 5 vagy 6 vagy 7 vagy 8 fok? Nem mindegy. No nem mintha 8 fokban a könyvtáros használható lenne túl sok dologra. 

Egyre többször vesszük észre, hogy lassulunk, nem úgy megy a gondolkodás, nem úgy megy az élet. Az egészségünket ugye azért nem akarjuk a jelenleginél jobban veszélybe sodorni. Tehát kitartunk, de egyre gyanúsabb, hogy arra a kérdésre, hogy mégis Meddig? Azt kell majd mondanunk, hogy eddig, és nem tovább.

És persze ilyenkor találnak meg minket azok az olvasók (is), akik közlik, hogy hülye a nyitvatartásunk. Igen, tudjuk, de ez az amiben még tudunk szolgáltatni. Hogy lehetnénk egyszer a héten hétig is nyitva, erre a válasz, hogy nem. Egyrészt a lámpákat is már 4 után fel kell kapcsolni, áramot fogyaszt...az is megvan szabva mennyi lehet, tehát....nem. Plusz szerintem nincs az a pénz amiért késő este menjek átfagyva haza, már az 5 órai zárásnál is 6 mire hazaérek.... 11 mire kiolvadok .... nem. Sajnos alkalmazkodni kell az olvasóknak is ehhez a nyitvatartáshoz. Nem jó kedvünkből ilyen. Mi szeretnénk ha a régi lenne, ha mehetnénk minden nap 8 órába, hogy szolgáltassunk, de ahhoz nagyjából még 10 fokkal több kellene ... 

És tudom, hogy a világ sok olvasónk számára szar. Hogy az árak felmennek. Mi is tapasztaljuk, feltehetően ezért több az olvasó. A könyvek ára is felment, és megsúgom a könyvtár se kapja sokkal olcsóbbért őket, de próbálunk az olvasóink kéréseihez alkalmazkodni ebben is. A nyitvatartás rajtunk kívül álló dolog. Alkalmazkodni kell. Hangolódni a Karácsonyra!

Tehát, szeretünk titeket, kitartunk, egy határig. Utána is szeretni fogunk titeket, csak akkor feltehetően egy időre máshogy megoldva.

Jött, jött a Miku . . . Olvasó :)

 

Tiszta Karácsonyi hangulatom lesz, de tényleg ;)

Ma egyik kedves olvasónk meglepett minket csoki karácsonyfa díszekkel :) 

Gyanús, hogy nem fogják megérni a Karácsonyt. Ismerve a kollégákat, abban sem vagyok biztos, hogy a holnapot megérik. Az van ugyanis, hogy ugye fázunk, a fázás egyik ellenszere ha eszel és természetes melegítő réteget gyártasz magadnak. A másik a nevetés, amiben remek egy kis csoki, mint boldogság hormon ;) Úgyhogy ez ilyen, mindenképpen hasznos dolog, de a visszafogott, és nem édesség kedvelő (van vajon ilyen?) kollégák használhatják tényleg dísznek is majd a fára :)

Én az én adagomról lemondtam :) Nekem már az olyan boldogság, hogy fotózhatok, hogy felrakhatom, hogy virtuálisan és nem virtuálisan megölelhetlek titeket, akik adtok, meg akik csak jönnek és biztosítanak róla minket, hogy Jó hogy vagyunk :) 

Ti vagytok az én (MI) boldogságunk :)

Mert nekünk bizony, nagyon aranyos olvasóink vannak...

 

Ma ezt kaptuk egy kedves olvasónktól :)
Már ki is bontottam, és már a konyhába várja reggel a kollégákat (meg engem :D), hogy valami forrót vigyen majd a nap kezdésbe :)

Ma is sokan jöttetek és ez annyira jó érzés. Sok olvasó, sok szeretet, sok "nem érünk rá fázni" gondolat. Ugyanis, ha sokan vagytok akkor a könyvtáros is mozgásba van, és akkor nem jut eszébe fázni. Egy jó tea meg jól megmelenget minket majd :)

Volt aki azt mondta, hogy hozna nekünk hősugárzót - de nem tudom mennyire volt komoly, és felveti persze a kérdést, hogy bedughatjuk-e egyáltalán majd, ha kapunk. (biztos lenne az a hőfok, ahol nem érdekel, hogy bedughatjuk-e).

Úgyhogy ma is széppé tettétek a napunkat :)

Kellemes Mikulást mindenkinek ;)

Apró figyelmesség - Sokat számít :)

 

Úgy érzem, hogy fontos, hogy ne csak a rossz dolgokat örökítsük meg. Hogy igenis tudassuk, hogy vannak jó dolgok is, történnek szívmelengető(kézmelengető :D) dolgok is.

 Gabye barátnőm (és a könyvtár rendíthetetlen olvasója ;)), ma meglepett minket két pokróccal, két kéz melegítős bagollyal. Hát ezek valami írtó cukik amúgy :)))

És két termó pohárral. Amiknek mi nagy hasznát vesszük. A plédből egy jutott a kölcsönzőpultba, egy fel került valamelyik kollégához. A poharak a konyhába kerültek, hogy hétfőn már abba "maradjon melegen" két kolléga itala, kicsit tovább, mint amúgy a bögréinkben, amikbe nagyjából addig meleg a tea, míg a konyhából a posztig jut a könyvtáros :D

A cuki baglyok már ma melegítették a kezünket, és hazahoztam "újrafőzni" őket, úgyhogy hétfőn is, amikor már lefagy a kezünk lesz mihez nyúlni :) Itt is köszönjük a kedvességet és a segítséget.

Emellett rengeteg olvasó aggódik az egészségi állapotunkért, biztosít minket nap, mint nap a hálájáról, hogy még mindig kitartunk :) Mert kitartunk!

Megfigyeltem amúgy, hogy hétfőn-kedden-szerdán még jól tűröm a hideget, de péntekre már olyan szinten átfagyok (és a kollégák is), hogy ott már azért kicsit nehéz nem vacogni. Ugyanaz a 5-7 réteg pénteken valahogy már kevésbé fűt :( Tegnap sütött a nap, nem is fáztunk, de ez a latyakos idő borzalmasan rontja a hőérzetet :(

Mi lesz a könyvekkel? - 2022/2023 tele

 A blog olvasói tudják, hogy könyvtárban dolgozom. Ez az információ nem volt titok, és most sem az. De azt hiszem, nyugodtan megnevezhetem az intézményt is ahol dolgozom. József Attila Könyvtár - Dunaújváros. A Dunaújváros azért fontos információ, mert valamiért a hőmérők képe, amikkel mérjük a folyamatos hőmérsékletet, folyamatosan azt írja, hogy Budapest!

Sok intézményben november 2-ával elkezdődött a fűtési szezon. És sok intézményben ez nem történt meg. Köztük nálunk sem. Illetve ez hazugság lenne, eljöttek, bekapcsolták, beállították a hőfokot. Jelenleg a "fűtésünk" 5-8 fokos temperáló, hogy a vezetékek ne fagyjanak el.

 16 éve vagyok könyvtáros, és ezen idő alatt, olyan nem volt, hogy nem fűtöttünk. Tény, hogy néha jóval melegebb volt, mint aminek kellett volna lennie, mert a jó 50 éves épületben ez (sem) lett korszerűsítve, ebből adódóan nehéz szabályozni, hogy mennyire legyen a meleg meleg. A radiátorok sem szabályozhatok, és ebből adódóan amire kezdésnek a cég beállítja az megy végig a fűtési szezonon. Még Covid alatt is volt fűtésünk, amikor pakkokat adtunk ki az olvasóknak, pedig az se volt egy gazdaságilag fellendült időszak. Idén az első (feltehetően nem utolsó?) alkalom, hogy nincs fűtésünk.

 Az október arról szólt a munkahelyemen, hogy a vezetőség ütemtervet, vész forgatókönyveket készített, hogy mi fog történni, bizonyos hőfok és pára alatt/felett.

• 18 fok, 50 % pára - jók vagyunk, bár melegünk nem lesz, de  a könyvek jól érzik magukat, a könyvtáros felöltözik, teljes munkarendben tudunk dolgozni.
• 16 fok, ki tudja mekkora párával - a könyvek MÉG jól érzik magukat, a könyvtáros kicsit jobban felöltözik, de igazándiból egy nyárihoz hasonló nyitva tartással el lehet menni télen. Tehát nem végig leszel nyitva, de azért egy 6-7 órát tudsz válalni
• 5-10 fok: A pára sok lesz, szellőztetés, amikor tudsz. Sajnos jelenleg a nedves hideg miatt, ha kinyitod az ablakot csak rosszabbul jársz. A pára nő, a könyvek nem szeretik, és elkezdődik a penészesedés. A könyvtáros felöltözik, nagyon-nagyon, mert szeretne szolgáltatni, mert az olvasókért van, de azért eléggé fázik. A nyitvatartás lezuhan nagyjából 4 órára, azt is relatíve két műszakban megoldva, mert huzamosabb hideg, nem tesz jót a könyveken túl a dolgozóknak sem.

Jelenlegi helyzet:

Oké, a múlt heti helyzet. De megsúgom, nem lett melegebb ;)

Ez az előtéri hőmérő, az előtér általában a nyáron "hidegebb" télen "melegebb" hely, mert nem akkora területre, mint a felnőtt könyvtár. Tehát relatíve itt van a melegebb.

Itt dolgozunk ketten a kollégával. Én konkrétan 4 pólóban, 2 mellényben, 2 zokniban, 2 nadrágba, és a műszak végére nem érzem  a lábfejem.

 Folyamatos mozgásban vagyunk, csak akkor ülünk, ha nagyon muszáj. Tekintve, hogy kölcsönző könyvtárosok vagyunk, így egyikünk muszáj ülni, mert úgy tud kölcsönözni.

A múlt héten kialakítottunk egy kölcsönző szekciót az előtérbe, hogy az olvasóknak megadjuk az esélyt, hogy ne menjenek fel, hogy a lenti állományrészből kölcsönözzenek. 

Ezek nagy része Krimi, romantikus, fantasy-sci-fi, tini irodalom, minimális szak irodalommal. Azok a könyvek amik visszahoztak, meg pár szerző akiről tudjuk, hogy viszik őket. Így az idősebb, betegebb, vagy fázósabb olvasóknak nem kell felmenni, a kölcsönzést megoldhatják az előtérben is, a "relatív" meleg ponton. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezzel egyre többen élnek is. Részben, mert egyre több könyv van a választhatók között, részben, mert egyre hidegebb van az intézménybe, és a hideg utcáról bejőve, igazándiból azt érzed, hogy mintha még az utcán lennél.

 Tehát kialakítottunk, egy kölcsönözhető részt az előtérbe. Ahogy a képen is látható, mivel nagy a belmagasság, így a "légkondicionálót szerelünk" opció esélytelen, hogy befűtse a helyiséget, mert rögtön felhúzná az emelet a meleget, és eltűnne. Itt maximum egy hősugárzó segítene, de azt nem igen kaptunk. Próbálkoztunk a "fűtőszőnyeg" dologgal, de a hideg kő borítás, konkrétan elnyeli az egészet, így az sajnálatos módon nem segített, fel is adtunk a fenti kollégáknak, hogy ott talán a padló+szőnyeg kombinációnak van egy kis értelme. Jelenleg a kölcsönző pultnál, az én általam bevitt melegítős párna van bedugva, amikor már tényleg fázunk és nem bírjuk a hideget. Bár megjegyezném, mi vagyunk azok, akik relatíve jól tűrjük a hideget. Tény, hogy lassan annyi réteg lesz rajtam, ami már csak arra lesz jó, hogy úgy mozogjak, mint egy pingvin, de legalább bírjuk.

És akkor a felnőtt könyvtár. Ahol nem mehettünk volna 50, maximum 60%-os pára fölé. 

A könyveink között vannak újabbak, régiek, ázottan megszáradtak. Nem minden olvasó vigyáz a könyvekre, kikerülhetetlen az ázott könyv, és ha nem olyan vészes, akkor nem dobjuk ki. Bár mostanában, már inkább kérjük, hogy szerezzék be újra, mert hát nem egészséges a könyvnek ha ázott.

 És bár nem penészesek, és már megszáradtak, azért nem lehet a könyvtáros abban biztos, hogy ezek a könyvek, nem lesznek majd katalizátorok, a magas párában és a hideg időben. És igen "kidobhatnánk" gyorsan őket. Ha tudnánk, melyikek ezek a könyvek. Azért az elmúlt 16 évben nálam is rengeteg fordult meg és normál esetben ezek nem penészesednek és nem ártanak senkinek sem.

A probléma, hogy ha nem lenne egy ázott könyvünk sem, sem sérült, és mind szép és jó lenne, akkor is a 16 fok alatti hőmérséklet és a 60% feletti pára beindított bizonyos folyamatokat, amiket majd nem tudunk megállítani.

Mikor fogjuk észre venni, hogy "rohad" az állomány? Mikor lesz az első olyan nap, amikor ha bemegyünk fura szagokat fogunk érezni, vagy a penészesedés jelét mikor látjuk meg? Nincs arra garancia, hogy azonnal észre vesszük, hogy azonnal korrigálni tudjuk. Tudjuk egyáltalán korrigálni? Melegebbet nem tudunk csinálni, a párát nem tudjuk leszorítani.

 Szeretem a munkámat, komolyan. Az olvasókat is (nagy részüket), a könyveket pláne. És amikor minden nap azzal telik, hogy nézzük a párát, mérjük, írjuk, aggódunk. Mert aggódunk a könyvekért.

 A növények elkezdtek már rohadni, sorra dobhatjuk ki őket, de mondjuk ők nem képviselik az állományunk részét, de amikor jelzik, hogy penészes a föld, akkor azért kissé aggódva nézünk körbe, hogy akkor már talán más is.

 És messze van a tavasz. És tisztában vagyunk azzal, hogy a jelen gazdasági helyzetben nehéz megoldani azt, hogy minden helyet fűtsenek. Hogy úgy tegyünk, mintha nem lenne háború, válság. De vannak helyek, amiket, ha nem fűtenek, akkor tavaszra már olyan károk érik, amiket nehéz lesz helyrehozni. Ilyen a könyvtár, a múzeum például.

A könyveknek 16-18 fok 50% pára a jó. Szakértő mondta, nem mi találtuk ki. Ennyit kértünk. Nem kértünk 22 fokot, hogy pólóban dolgozhassunk. 16-ot kértünk, a  könyvek miatt. Még csak nem is a könyvtáros miatt. Mint mondtam, mi fel tudunk öltözni, a könyvek nem :(

És az a baj, hogy a tegnapi "könyvtári fórumon" ami volt a munkahelyemen, ott sem azt éreztem, hogy fontos lenne az állomány védelem. Hallottam, amit mondott a küldött. Hogy nincs pénz. Az uszoda azért működik, mert az állam kifizeti, a könyvtárt nem fizeti ki, így nem tudják befűteni, meg hogy nincs korszerűsítve stb. Tehát, a "Sajnáljuk, sajnáljuk, de ez van, majd talán januárba lejjebb mennek az árak". Ezt nem tudom mondjuk mire alapozzák, de oké... január egy hónap múlva lesz. Egy hónap  a könyveknek lehet még nem gond, lehet, hogy éppen elég, hogy elkezdődjön a penészesedés.

Azt kérdezném, és ki fogja majd pótolni az esetleges elveszett állományt? Ha nincs pénz a megelőzésre, akkor a károk enyhítésére már lesz? Itt ha berobban a penészesedés, akkor festés kell, fertőtlenítés, polcok, polcsorok kidobása, vásárlása, könyvek újra vásárlása, már ha még kaphatók egyáltalán . . .  az sokkal több pénz lenne :(

Ha olvastad ezt a posztot és könyvtárba dolgozol, oszt meg a te helyzeted!

Ha olvasod a posztot és segítenél, keress: st.metatron@gmail.com 

(bárminek örülünk, komolyan, ha van felesleges termoszod, nyomtatóba papírod, esetleg hősugárzód ;), de komolyan. El sem tudjátok képzelni hol tartunk. A hideg miatt, már egy bögre meleg italnak is örülnénk. Ahogy amúgy örülünk azoknak is akik jönnek és kifejtik, milyen hálásak nekünk, hogy kitartunk. Mert kitartunk, de egyre hidegebb lesz. (bár tény, akkor lehet, hogy melegnek fogjuk érezni a 5-8 fokot, amikor kinn mínuszok lesznek :D)

 cím: 2400 Dunaújváros, Apáczai Csere János u. 9. 

Elkészült a TiniSarok

Hétfőn volt a szabim előtti utolsó munkanapom, és erre a napra időzíttettük azt, hogy most már tényleg végezzünk a Tini Sarok átalakításával. Jelentem sikerrel jártunk. Az ebay-nek hála a falon mászó fekete sárkányaink fele is már ideért, így azok is a helyükre kerültek. És nyugdíjas kolléganőnknek hála a nem falon mászó sárkányok is megérkeztek a TiniSarokba (még nem igazán jöttem rá, hogy külön vagy egybe érdemes írni a TiniSarkot... :D)
 Úgyhogy jelentem a könyvtár ezen része alkalmas az olvasók fogadására, már csak a kormányrendelet kéne, hogy végre kinyithassunk. Bár én jövőhéten még szabin vagyok, úgyhogy a júni 2-es nyitás lenne a legideálisabb :)
 Körülbelül a felújítás 30 ezer forintba került (festék, alapanyagok) és nagyjából egy hónapig tartott (úgy, hogy általában heti 3-4 napot dolgoztunk, napi 6 órában kb.) A felújításban Eszter kolléganőm és én vettem részt, illetve rengeteg segítséget kaptunk a kötészetes kolléganőnktől, a takarítónőinktől és a mindenesünktől és a fiától (nélküle pl. lemeszelve nem lett volna, és a radiátorok se lennének ilyen csini fehérek :D). Úgyhogy ez ilyen összedolgozós dolog volt. A legtöbbet Eszter segített, hogy az elmebeteg ötleteim nagy részét sikerüljön életre hívni a TiniSarokba. Voltak persze beugró segítőink a feldolgozóktól, a fiókkönyvtárból és még páran az olvasószolgálatból is :) (úgyis valakit ki fogok hagyni a felsorolásból, ahogy magamat ismerem :D) Úgyhogy mindenkinek köszi aki akár csak kicsit is segített :)
És akkor innentől a képek beszélnek. Végeztünk, most már pihenünk :)

Itt még egy helyre raktunk minden sárkányt,
aztán szétszórtuk őket a TiniSarokban :)

Felkerült a Tini Sarok felirat ide is, ami kb. mindig forog :D

Igen, ideértek a fekete kis sárkányaink is :)

Meg Westeros térképe XD
Mert, hogy a kiindulás az volt, hogy majd Trónok harca
dekor lesz....hát úgy, félig meddig stimmel :D

Oké, az Óra még nem működik....nincs elemre pénz :D
De mire nyitunk viszek be elemet bele....

Regi kolléganőnk felirata, ami a könyvtár
elejéből már mutatja hol is a sarok :)

Ezt csak azért rakom megint be, mert annyira
büszke vagyok és tetszik nekem :D

Könyvtári zsákmányok 2.

Igazándiból most megint kicsit hörcsögöt játszottam. Amúgy ez az olcsóbb hörcsög mód nálam, mert nem megveszem a könyveket, csak ideiglenesen hazaköltöztetem őket. Nem mintha nem lenne mit olvasnom, de ezekre vagy kedvet kaptam, vagy éppenséggel annyi jót hallottam már róluk, hogy úgy gondoltam olvasok a szerzőtől valamit - és nem tudtam eldönteni mit, így minden bennlévő könyvét elhoztam -. Igazándiból ez még statisztika javítónak is jó, ha a könyvtár oldaláról nézem :D És szándékomban áll elolvasni ezeket a könyveket :D

Chris Colfer:
A ​Kívánságvarázslat (Mesék Földjén 1.)

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor az ikrek megkapják nagymamájuk féltve őrzött mesekönyvét, még nem sejtik, hogy hamarosan egy minden képzeletüket felülmúló világba lépnek majd be: a Mesék Földjére, ahol a gyerekkori történeteik mesefigurái életre kelnek.
Alex és Conner nemsokára ráébred, hogy az általuk oly jól ismert mesék folytatódnak ebben a varázslatos világban: Aranyfürtöcske immár körözött szökevény, Piroska a saját királyságában uralkodik, Hamupipőke királyné pedig anyai örömök elébe néz!

Az ikrek tudják, hogy valahogyan haza kell jutniuk. De sikerrel járhatnak a legendás Gonosz Királynővel a nyomukban?



 Könyvmolyképző, Szeged, 2015
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633739884 · Fordította: Benedek Dorottya

Miért hoztam ki?

Mert valamikor pár éve már kihoztam és akkor olvasás nélkül vittem vissza, pedig már akkor is érdekelt ez a könyv. Megfogott a címével és a borítójával, és nálam ez a kettő veszélyes, ugyanis ha a borító szép, a cím meg hívogató akkor nehezen tudok neki ellenállni :)

Chris Colfer
A ​Gonosz Tündér visszatér (Mesék Földjén 2.)

Fülszöveg:

„A Mesék Földje” már nem az a vidám hely, amire Alex és Conner Bailey a Kívánságvarázslat-kalandjukról emlékeznek: a Gonosz Tündér, aki megátkozta Csipkerózsikát, visszatért, hogy bosszút álljon, és a mesevilág rettegésben él.
Amikor a Gonosz Tündér mesterkedése Alex és Conner világát is eléri (elrabolják az édesanyjukat!), szembeszegülnek nagymamájuk utasításaival, és követik a Mesék Földjére, hogy megmenthessék őt.
Vajon a fanyalgó Piroska királynő, a törvényen kívüli kalandorok, Aranyfürt és Jankó, valamint régi kétéltű barátjuk, Breki segítségével Alexnek és Connernek sikerül megmenteniük édesanyjukat és a mesevilágot az eddig látott legnagyobb veszélytől?


Könyvmolyképző, Szeged, 2017
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999424 · Fordította: Benedek Dorottya

Miért hoztam ki?

Mert nagyon kis pozitív vagyok, és úgy gondoltam, hogy ha elolvasom az első részt az tuti tetszeni fog (mert miért is ne tetszene), és akkor nehogy az legyen, hogy nincs a közelemben a folytatás amikor rögtön és azonnal esetlegesen folytatni szeretném a történetet. Persze ez mind bukik, ha az első rész nem tetszik, de előre nem tudhatom, hogy mennyire fog bejönni. Borító és cím itt is teljesen magával ragadt úgyhogy 2 pontot már szerzett nálam. Bízom a megérzéseimben :D

Jennifer Chambliss Bertman
Könyvvadászok (Könyvvadászok 1.)

Fülszöveg:

Az élet egy játék, amelyben a könyvek a zsetonok!
Emily bohém szüleinek mániája, hogy minden évben új helyre költöznek. Most éppen San Francisco következik, ami legalább jó hír, hiszen itt van a Könyvvadászat központja. Emily lelkes könyvvadász: a játék lényege, hogy bárki bárhol elrejthet egy könyvet, a megtaláló pedig egy online rendszer alapján pontokat kap.
Amikor Emily a városba érkezik, a Könyvvadászat kitalálóját, aki éppen egy új játék bejelentésére készül, megtámadják. Ijedtében elrejti a nála lévő, teljesen egyedi kiadású könyvet. Emily újdonsült barátjával véletlenül bukkan a könyvre, és a csapat a könyvvadászaton keresztül nyomozni kezd. Az értékes könyvre azonban másoknak is fáj a foga, így indul a versenyfutás. Vajon kinek sikerül előbb megfejtenie a rejtvényeket?

 Pagony, Budapest, 2019
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634104667 · Fordította: Illés Róbert · Illusztrálta: Sarah Watts

Miért hoztam ki?

Azért mert amikor anno megláttam, hogy megjelenik már kiakartam hozni, csak folyton előjegyzés volt rá. A cím a borító és a történet is teljesen elnyerte a tetszésemet, és néha kell egy kis ifjúsági irodalom is. Bár mintha a könyvtári zsákmányaim eleje a gyermekkönyvtárból valók lennének...

Frances Hardinge:
Hazugságok ​fája

Fülszöveg:
Frances Hardinge Hazugságok fája című könyve 2015-ben elnyerte a Costa Év könyve díját gyerekkönyv kategóriában.

Mikor Faith apját rejtélyes körülmények között holtan találják, a lány elhatározza, hogy kibogozza az igazság és hazugságok szálait. Az apjai holmijai közt kutatva egy különös fa nyomára bukkan. Egy fáéra, amely hazugságokból táplálkozik, és gyümölcse titkokat fed fel.
Ám amint Faith egyre inkább a valótlanságok hálójába keveredik, rádöbben, hogy a hazugságok igézetében az igazság összezúzódik…

„A levelek hűsek voltak és nyirkosak. El sem téveszthette volna. Kétségkívül ezeket látta az apja füzetében, körültekintő aprólékossággal lerajzolva. Ez volt az apja legnagyobb titka, üdvözülése és veszte. A hazugságok fája. Most az övé volt, és az út, amit az apja sosem fejezhetett be, kitárult előtte.”

 Ventus Libro, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155755019 · Fordította: Sámi László

Miért hoztam ki?

Mert annyira depresszív a borítója és a címe annyira tetszett. Igen, már megint ezek a fránya cím és borító alapján választás. Plusz megfigyeltem, hogy sosincs benn, mindig kinn van valakinél, így most kivételesen lecsaptam rá. Remélhetőleg hamarosan olvashatom. Az egésznek olyan sötét és baljós hatása van *-*

Catherine Doyle
Viharok ​Őrzője (Viharok Őrzője 1.)

Fülszöveg:

„Amint Fionn Boyle Arranmore szigetére lép, a sziget felbolydul a lába alatt…”

Fionn Boyle nővérével Arranmore távoli szigetén, nagyapjuknál tölti a nyári vakációt. Még soha nem járt itt, nagyapját, ezt a fura, titokzatos öregembert se ismerte azelőtt. A fiú hiába tudja, hogy vén tengeri matrózok leszármazottja – retteg a víztől. Nem érdeklik a kalandok, a hajótörések, sem a fáradhatatlan szél, ami időről időre végigsöpör a szigeten.

De egy régi varázslat felbolydul a sziget rétegei alatt. Hatalmas vihar közeledik a tenger és az idők mélyéről, ugyanaz a vihar, ami tizenkét évvel ezelőtt elragadta Fionn apját is. Családja védelmében Fionn-nak fel kell vállalnia a sorsát, és szembeszállnia legnagyobb félelmével…
Catherine Doyle első könyve 2018-ban elnyerte a Brit Könyvkereskedők olvasói díját.

 Pagony, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634105312 · Fordította: Rét Viktória

Miért hoztam ki?

Ez egy vicces sztori! Várólistáztam a könyvet rögtön, amikor szembejött velem, a már megszokott, de jó a borító és de jó a címe, és tuti izgalmas dolgok miatt. Aztán láttam, hogy a könyvtár megvette, de mégsem láttam sehol sem, így kicsit nyüszögtem, hogy akkor most megvan vagy nincs meg. Aztán úgy döntöttem, akár megtaláljuk akár nem, akkor se hozom most ki, hisz annyi de annyi olvasnivalóm van. Erre hétfőn már a nevemen volt...hát akkor már nem fogom otthagyni. És ez is sorozat basszus -.- :D

Szvetlana Alekszijevics:
Nők ​a tűzvonalban

Fülszöveg:

A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből.
Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért.
Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.


A háború nem asszonyi dolog címmel is megjelent. Annak cenzúrázatlan és bővített változata.

Helikon, Budapest, 2016
478 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632277578 · Fordította: Földeák Iván

Miért hoztam ki?

Az íróról rengeteg jót hallottam. A téma elég kemény és valójában a Csernobili imát akartam, de az nem volt benn. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy mivel a témáról elég keveset tudok, így nem árt nekem majd ez a könyv. Nem biztos, hogy sikerül is majd végigolvasnom, de bízom benne, hogy jó lesz. Tényleg rengetegen dicsérik az írónőt, csak nem tévednek :)

Szvetlana Alekszijevics:
Fiúk ​cinkkoporsóban 

Fülszöveg:
„Mi nem egyszerűen csak rabszolgák voltunk, hanem a rabszolgaság romantikusai” – írja Alekszijevics könyve előszavában, mely mind ez ideig a legkegyetlenebb számvetés arról, mi történt Afganisztánban 1980 és 1989 között. A fehérorosz írónő az Afganisztánt megjárt katonákkal s az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé, elsősorban azt a kérdést vizsgálva: miként válhat az ember számára természetessé a gyilkolás. A könyv 1991-ben sokkoló erővel szembesítette az orosz társadalmat mindazzal, amit a szovjet hadigépezet Afganisztánban elkövetett, s egyúttal keserű ítéletet mond a „rabszolgaság romantikusait” kinevelő militarista rendszer fölött.
Eredeti cím: Цинковые мальчики

Eredeti megjelenés éve: 1991

 Európa, Budapest, 2017
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634056942 · Fordította: Enyedi György, M. Nagy Miklós

Miért hoztam ki?

Ugyanazért, mint az írónő másik könyvét. Remélem, hogy nem fog nagyon megterhelni és hogy nem lesz gond, és hogy ennyi ember nem tévedhet. Ennek ellenére a Csernobili ima még mindig várólistás - az mondjuk a sorozat miatt!

Könyvtári zsákmányok 1.

Gondoltam itt is vezetem, az éppen kölcsönzött könyveket. Főleg, hogy magamban is kellően realizáljam, miért is hoztam ki ezeket a könyveket. Ez a poszt nem csak a most kihozott, hanem a Most nálam lévő köteteket foglalja magában. De a terveim szerint amikor kölcsönzöm, akkor írok is róla. Ami ismerve az idei könyvtári kölcsönzéseimet, mondjuk nem lesz túl sűrűn :) Bár most elég sok jó kis könyv jött.

Greta Thunberg – Svante Thunberg – Beata Ernman – Malena Ernman: Ég a házunk 

Fülszöveg:

Ég ​a házunk, közben mi ülünk az asztalnál és veszekszünk. Egyesek szerint nem is ég. Mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: „tűz van!”. Egyesek szerint ez botrány, hiszen még hátra van a desszert és a szivar, és nincs az az isten, hogy ők erről lemondjanak. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem -zaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: „tűz van, ég a házunk!”. Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a „normálisak”, a harmadikba a „szélsőségesek”. Törvényszerű hát, hogy egy „nem normális” kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja.
A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években.

Reméljük, hogy – részben e könyv olvastán is – egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.

Corvina, Budapest, 2019
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631366051 · Fordította: Harrach Ágnes

Miért hoztam ki?

Kettő dolog miatt! Az egyik az, hogy már egy hete szemezem a könyvvel molyon, és már recenziót is kértem belőle, de így hogy a könyvtárnak sikerült beszereznie, már onnan oldom meg. A recenzióért Bp-re kellett volna menni, nekem meg sajna az eléggé kiesés. De mi az amiért könyvtárból is kihoztam illetve szerettem volna amúgy is, nos sokat hallottam már Greta-ról, és az ő dolgairól, de mivel nem nagyon nézek tv-t így csak nagyjából voltam vele tisztában. Ettől a könyvtől egy jó kis áttekintést remélek, és azt hogy megtudom pontosan mit is csinál ő :)

Elolvasva: 2019-11-18.
Értékelés: https://jeffi-olvas.blogspot.com/2019/11/greta-thunberg-svante-thunberg-beata.html

Bea Johnson: Zero waste otthon 

Fülszöveg:
Lehetséges-e ​szemét nélkül működtetni egy háztartást? Lehet-e úgy vásárolni, hogy a szatyrainkba ne kerüljenek műanyag csomagoló eszközök? Meg lehet-e szabadulni mindattól, amire igazából nincs szükségünk? A válasz: határozott igen!
Bea Johnson, a hulladékmentes életmód koronázatlan királynője 2008 óta gyakorolja családjával együtt a Zero Waste, azaz „nulla hulladék” életvitelt. Tapasztalatait, amiket sokszor rögös utakat járva szerzett, ebben a könyvben osztja meg a környezettudatosságra törekvő olvasóval. Könyvében arra bátorít, hogy csökkentsük az otthoni zűrzavart, a dolgok birtoklása helyett válasszuk az élményeket, és mindezt ne csak egy jobb környezetért, de egy jobb önmagunkért tegyük.
A könyv praktikus, kipróbált megoldásokat mutat be arra, hogy életünk teljesebb és egészségesebb legyen.

Bea Johnson a Zero Waste életmód nagykövete. 2008 óta követi a hulladékmentes életmódot, és mára mindössze egy befőttes üvegnyi szemetet termel családjával együtt évente.

A francia származású szerző Kaliforniában él férjével és két kamasz fiával.

Tericum, 2018
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634380351 · Fordította: Molnár Kata

Miért hoztam ki?
Valamikor az év folyamán vagy talán tavaly már volt nálam, de akkor nem került sorra. Most, hogy októberben az Országos Könyvtári Napok (OKN) keretében az ökológia, környezetvédelem volt terítéken megint szembejött velem a könyv. Eleve rengeteg blogot olvasok a hulladékmentesség, minimalizmus, környezetvédelem témakörében, gondoltam, talán idén még sikerül majd sorra kerítenem ezt a könyvet is. Bár úgy elsőre és másodszorra is úgy érzem, hogy Bea Johnson szintet sosem fogom elérni, de törekedni szeretnék arra, hogy egyre kevesebb legyen az ökológiai lábnyomom.

Tenzin Wangyal: Spontán kreativitás

Fülszöveg:

A ​könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, Tenzin Wangyal Rinpocse több mint 30 éves Nyugaton végzett tanítói tevékenységének kvintesszenciája.

Rinpocse hagyományos tibeti bön buddhista képzésben részesült Indiában, majd megszerezte a gese fokozatot, amely a kolostori oktatásban a legmagasabb vizsgával elérhető titulus. Mikor 1988-ban Csögyal Namkhai Norbu meghívására Olaszországba érkezett, és nyugatiakat kezdett tanítani, a kolostorban tanult hagyományos módon fogott hozzá, kizárólag a szent szövegek felolvasásával és mondatról mondatra történő interpretációjával. Ebben az időszakban készült első könyve egy lelkes csapat segítségével, amely a hagyo­mányos mód­szerek autentikus átültetésére való kísérletként értelmezhető, és a múlt évben magyarul is megjelent, A tudat természetének csodái címmel.

Tapasztalatai arra sarkallták, hogy a nyugati tanítványok számára könnyebben befogadható módon, a magas szintű tanításokat a másodlagosnak tekinthető kulturális elemeket leválasztva, közvetlenül próbálja átadni. Ennek a folyamatnak az állomásai jól végigkövet­hetőek azóta megjelent könyvein, melyek közül a jelenlegi utolsót tartja kezében az olvasó. A Spontán kreativitás amellett, hogy a tibeti bön buddhista hagyomány legmagasabb ösvényéből, a dzogcsenből merít, olyan gyakorlatokat és tanácsokat ad, melyeket bármilyen hétköznapi élethelyzetben használni tudunk, hogy feltárva és feloldva belső elzáródásainkat és automatikussá vált reakcióinkat, felismerjük tudatunk valódi természetét, és örömmel tudjunk szolgálni másokat. A tudatunk természete fogalomra a könyv olvasása során lassan élettel telik meg, olyan alapvető minőségek forrásaként ismerhetjük fel önmagunk végső természetét, mint a szeretet, az öröm, a kiegyensúlyozott nyugalom, az együttérzés és a kreativitás. Azért, hogy mindezen minőségek meg is nyilvánuljanak az életünkben, a könyvben számtalan gyakorlat és példa található, melyek támogatnak bennünket az ösvényen, amely a mindannyiunkban benne rejlő kreativitás forrása felé vezet…


 Püski, Budapest, 2019
150 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633020005 · Fordította: Váradi-Szitha Ábel

Miért hoztam ki?

Egy fél napig gondolkodtam rajta, hogy kihozzam-e. Igazándiból elsőre csak várólistára raktam, és elmotyogtam magamban azt, hogy idén már sok-sok olvasnivalóm van, nem kell nekem ezt Rögtön és Azonnal kihoznom, csak mert jó a fülszöveg, tetszik a cím és amúgy is buddhizmushoz és kreatívításhoz és meditációhoz van köze (ezek olyan Pavlovi hívószavak nálam, akkor nekem kell, ha ezek egyike, vagy ha kettő is van közülük a láthatáron akkor pláne kell.) :D Úgyhogy végül fél napig nézegettem, és végül műszak végén kikölcsönöztem.

Sigrid-Maria Grössing: Napóleon

Fülszöveg:

Napóleon életét színezték, olykor alakították is a különböző, hol rövid és viharos, hol magas hőfokon égő és hosszan kitartó szerelemi viszonyok. Sigrid-Maria Grössing, a nálunk is ismert sikeres írónő új, mindmáig ismeretlen képet rajzol a nagy Bonapartéról.


GABO, Budapest, 2005
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637318704 · Fordította: Simon László

Miért hoztam ki?

Mert kellett egy kihíváshoz. Megjegyezném viszont, hogy Napóleont nem igazán ismerem, és ezalapján a könyv alapján, így a 80. oldal magasságában még elég szimpatikus... Ennek ellenére úgy érzem, Napóleon egy olyan személy akiből ez a könyv bőven sokk lesz nekem :D

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Körülbelül két éve van meg a könyv, és most is csak egy kihívás miatt olvastam el. Pedig amikor karácsonyra megkaptam @Bíborszéltől (nem ezt, hanem egy másikat, ami megvolt, így erre cseréltem be), akkor nagy volt körülötte a hírverés és olvasni is akartam. Csak aztán közbejött az, hogy "ami megvan az ráér" mentalitás és elfelejtődött. Most a kihíváshoz minimum 75%-ban kék borító kellett, nos tádám, ez volt a legkékebb könyvem :) És nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy így előre került az olvasási listámon. Még ha amúgy tök vastag is, és a csapattársaim már mind végeztek a kék könyvükkel ;(
 Úgy gondolom, hogy az írónővel nagyon jóban leszünk. A tükörjárás eleve szívem csücske lett, a szerepjátékos múltam miatt, mert ott a karaktereim a tükrökön keresztül közlekedtek. Tök jó, hogy ezt könyvben, történetbe spékelve olvashatom. És nagyon jó a stílus amiben megírta a könyvet, szerintem nagyon könnyű szeretni ezt.
 A történet egyenlőre nagyon az elején van, Sicc a kolléganőm már a második kötetet olvasta, és mindig mondta, hogy hát még mindig készülnek az esküvőre. Nem tudom, hogy valaha szegények összefognak e házasodni, mindenesetre az első részben is készülnek az esküvőre ;)
De legalább ezt meglehetősen nagy izgalmak között. Képzelj el egy naiv, múzeumban dolgozó lányt, aki ha nincs rajta kesztyű, minden tárgynak a keletkezéséig kb. vissza tudja nézni, hogy kiknél volt, azok mit éreztek, és nem mellékesen lazán közlekedik tükrökön keresztül. Persze csak kis távolságokban, és csak olyan tükörbe tud érkezni amiben már egyszer megnézte magát. Nos akkor fogd ezt a lányt, és vidd kb. az Északi Sarkra egy kaptárba, teli gonosz, sunyi arisztokratákkal, és ahol semmi sem az aminek látszik. Adj mellé egy mogorva, horihorgas férjjelöltet, aki kb. annyira akarja elvenni, mint amennyire a főhős hozzá akar menni - semennyire. Fokozd mindezt azzal, hogy a menyasszonyt még a család is ki akarja nyírni, nem mellékesen az egész kaptár teli van olyan emberekkel, akik a vőlegényt nem bírják, így a menyasszonyt ki akarják nyírni. Jah, amúgy éld túl!
Hát, mindenesetre én nem irigyeltem egy percre sem Ophélie-t, a makacssága az egyetlen ami megmenti általában, meg hogy amúgy jó fej, tehát tud barátkozni, akkor is, amikor az veszélyes. És feltehetően általában rohadt nagy mázlija is van.
Nagyon tetszett a világ, a szereplők, és a történet is. Bőségesen volt kit utálni, és volt kiért felszisszenni, hogy csak ezt élje túl. Várom a folytatást, mert ez amolyan bevezető kötetnek gondolom csak. Megismerjük a főhőst, a vőlegényjelölt múltjába is kicsit belelátunk, megismerjük a Sárkányokat, a Délibábosokat és a Hálót, találkozunk Nihilistával és megtudjuk, hogy a tetoválások mit jelentenek. Megismerjük a Nagykövetet, akit hol utálunk, hol imádunk, hol meg a falba vernénk a fejét, amúgy cuki, de nő közelébe ne engedjék!
Szerencsés vagyok, mert a második rész itt csücsül nálam a könyvtárból, így folytathatom, amint akarom, de azért úgy érzem jó lenne, ha a többi rész is már megjelent volna magyarul...mert ezt így egyhuzamban kellene olvasni ;)

Belbecs: 5/5
Nem tudok semmibe belekötni, minden egyes oldalát imádtam! :)

Külcsín: 5/5
A borító nagyon tetszik, és úgy érzem a könyv kapott szerkesztőt is, mert nincs teli mindenféle hibával. Öröm volt kézbe venni :)

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.




Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyv: Christelle Dabos: A tél jegyesei
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 580
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155450365
Fordította: Molnár Zsófia

Ezt tervezem Őszre!

Avagy az őszi olvasási tervezet. Ami mivel jelentkeztem egy kihívásra, amiben feladatok szerint kell olvasni, feltehetően elég változatos lesz, tekintve, hogy előre nem tudom milyen feladatnak, milyen kritériumnak kell megfelelnie a könyvnek amit olvasok. :)

A Tél jegyesei már a kihívás miatt került hirtelen sokkal előrébb a várólistámon, mint amúgy elhelyezkedett. De cseppet sem bántam meg, feltehetően igen hamar a végére fogok jutni, tekintve, hogy gyorsan olvasható, érdekes történet, és emellett meglehetősen szerethető és utálható karakterekkel van teli. A tükörjárás amúgy is nagy kedvencem, mert emlékeztet egy kicsit a szerepjátékos időkre, amikor a karakterek a tükröket használták térváltoztatásra. Innen legalább tudom, hogy nem csak nekem jut ilyen az eszembe :D

Elolvasva!

 A hőhullám azért került a várólistára és olvasási listára, mert a Meztelen hőséget az Amit főztél, edd is meg kihívás miatt el kellene olvasnom. És úgy döntöttem, hogy talán a sorozatot jó lenne az elején kezdeni, még úgy is, hogy azt mondták a Molyok, hogy nem probléma, ha nem az elsővel kezdek.
Megjegyezném, a könyv egy tizedénél tartva, hogy ugyanúgy nem tudok semmit a szereplőkről, mintha a másodikkal kezdtem volna...úgyhogy lehet tökmindegy.
A sorozatot amúgy szeretem Castle meglehetősen tenyérbemászó alak, így kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet ezt könyvben olvasni. No meg megvan a maga varázsa a sorozatban emlegetett könyveket olvasni, tök jó marketingfogás amúgy szerintem :)

Gy. Horváth László: Japán kulturális szótár, ez a könyv mondjuk lehet, hogy majd átcsúszik a télibe is. Egyszerre nem akarok és nem is tudok sokat olvasni belőle. Meglehetősen érdekes amúgy, főleg amikor olyan szóval találkozom, aminek a jelentése már nem ismeretlen számomra. Tetszik, hogy mindenről egy kicsit megtudhatok, és kicsit több fogalmam lesz bizonyos szavak jelentéséről. De igen, ez nem egy gyors olvasmány.

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei, ezzel meg már nagyon-nagyon-nagyon tartozom a kiadónak. És azt sem mondhatom, hogy nem jó, mert egyszer már belekezdtem, és nagyon tetszett, csak jött a nyár, és minden mást volt kedvem olvasni. Aztán jött egy rövid időszak amikor amúgy semmit sem volt kedvem olvasni, úgyhogy ez is teljesen félbemaradt.
Pedig nagyon olvasmányos, és reményeim szerint még az ősszel sikerül is elolvasnom, főleg, hogy már a folytatása is kijött, és az is tervben van. Amúgy így az első pár fejezet után bátran ajánlom másnak is, akit érdekelnek az állatok, vagy éppenséggel Attenborough, mert itt sztorizgatva, de rengeteg dolgot megtudhatnak ;)

Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett, ezzel csak nyár eleje óta lógóm ennek ellenére jó lenne elolvasni, mert a történet érdekel, és most már az sem lehet indok, hogy nincs lámpám, mert még olvasó sarkom is van. Így ezt is mindenképpen az ősz folyamán szeretném elkezdeni, és be is fejezni.
Még sosem olvastam Freeman-tól, de az olvasóink nagyon dicsérik és nagyon forognak az ő könyvei. No meg molyon is mindenki odáig van a könyvért, úgyhogy úgy vélem, hogy remek lesz. Csak ez is egy tipikusan olyan könyv, hogy kell hozzá egy hangulat, ha nem jó hangulatban olvasod, akkor borzalmasan képes elrontani az egész élményt. (ezt már a Pókfénynél is írtam, ha akkor tovább szenvedtem volna, utáltam volna a könyvet, úgy hogy pihentettem és hangulatom lett hozzá, meg most az egyik legjobb könyv lett idénre....)

Sam van Schaik: A zen szellemisége, szintén úgy nyár közepe óta áll parkolópályán, ehhez is hangulat kell, és hamarosan neki is fogok állni, ugyanis nagyon vártam, és idén nagyon-nagyon rá vagyok kattanva a Zen-re...Japánra, meg a buddhizmusra, meg úgy általában ezekre a dolgokra. Úgyhogy remélem nagyon jó lesz és mindenképpen az őszbe bele kell, hogy férjen.
A kiadó másik könyve amúgy nagyon tetszett, a Japán észjárások, azt aki szereti Japánt, vagy érdeklődik a Japán kultúra iránt, mindenképpen ajánlom!

William Wray: Zen, ezt hamarosan olvasom, mert már könyvtárközivel sikerült átkérni, csak a postán múlik mikor ér ide. Igen, mint mondtam, idén előtérben van nálam a Zen. Ezt a könyvet nagyon régóta elakartam olvasni, csak nem vettem meg, amikor még meglehetett venni. A Libri keresője meg most már nem talált eladó példányt, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés (ami egy tök jó dolog!).

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, mivel a Tél jegyesei már most tetszik, feltételezem, hogy ezt ha nem is rögtön utána, hanem az itt felsoroltak után, de olvasni fogom. Terveim szerint lassan itt vannak a sötét és őszies napok (az allergia miatt úgysem mehetek ki), így lesz olvasni való időm. Ezt így mindenképpen még az őszre tervezem!

Eckhart Tolle: Új Föld , könyvtári könyv. Borzalmasan megörültem akkor, amikor megtudtam, hogy megvette a könyvtár ugyanis, nagyon régóta volt várólistás, de megvenni azért nem szerettem volna. Így megspóroltam egy könyvtárközi kölcsönzést, mert nekünk is meglett. Remélem, hogy annyira jó, minta amennyire az eddig olvasott önsegítő könyveim írói mondják. Mert, hogy ez volt szerintem a legtöbbet említett, könyv illetve a legtöbbet emlegetett író, akivel önsegítő  könyvekben belefutottam.

J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása, szintén könyvtári könyv, és örülök, hogy megvették, mert így lekerült a kívánságlistámról. Abban már biztos vagyok, hogy a dizájnja remek, és hát Tolkien neve nálam meglehetősen jó ajánló tud lenni. Tőle még olyat nem nagyon olvastam, ami nem tetszett volna. Minden írásának van egy jó hangulata, amit ha jókor olvassuk, akkor nagyon bejöhet, ha meg rosszkor akkor nagyon nem. Úgyhogy ennél a könyvnél is próbálok arra ügyelni, hogy akkor olvassam, amikor úgy érzem, mindenképpen Tolkient akarok olvasni ;)

Amúgy jó kézbe venni ezt a könyvet, már vagy tízszer megtapogattam és belelapoztam. Annyira szép *-*

Daedalus-trilógia, a Világjárós kihívásra, ez lesz majd a 18. században játszódó könyvem. Ha mázlim van, akkor az egész trilógia jó, és ha még nagyobb mázlim, akkor az elsőbe vagy másodikba feltűnik legalább egy olyan lény, aki nem földi...jó lenne, mert ez akkor az UFO pontra is jó lenne. De persze a nagy kérdés, hogy a sorozat jó-e. A molyok szerint 80%-os, tehát azért bízom benne, hogy ez jó lesz. Mindenesetre jobban fekszik ez nekem, mint egy ténylegesen a Földön és a 18. században játszódó regény...az valahogy nem lenne az én műfajom XD. Mondjuk az elsőnek elég hányadék a borítója...de a másik kettő bejön ;)

Tajcsi, Meditáció és Ajurvéda. A három szakirodalmi könyv, amibe gondoltam, hogy beleásom magam. Egyik téma sem túlzottan az én témám. A Meditáción kívül, bár sajna a mai napig nem sikerült megtanulnom meditálni. De bízom benne, hogy ez a három könyv majd segít egy kicsit megismernem ezeket a témaköröket is. Az biztos, hogy fenntartom annak a lehetőségét, hogy nem olvasom végig őket. A meditációt mondjuk feltehetően végigolvasom, de a másik két fogalom annyira ismeretlen nekem, hogy lehetséges, hogy életidegen lesz, és így nem is fogom erőltetni a dolgot. Azt biztosan tudom viszont, hogy ezek a kiadások nagyon igényesek, jó kézbe venni őket, és belelapozni. Remélhetőleg a belbecs is jó lesz :)

F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, ez a könyv is ezer éve vár a sorára, és most megint nálam van a könyvtárból, úgyhogy remélhetőleg majd sikerül elolvasni az ősszel. Megjegyezném, annyi olyan könyv van, ami ezer éve várja a sorát. Pedig próbálok csak akkor kivenni valamit, ha rögtön van is rá időm. De ez például már vagy 6-szor fordul meg nálam, és még nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Szégyen gyalázat :(

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek , nos ez az a könyv amit újraolvasni tervezek. Annak ellenére, hogy rengeteg pontjával már 5 éve sem értettem egyet. Viszont úgy gondoltam, hogy mivel azért rengeteg dolgot megfogadtam annak idején belőle, újra átlapozom, és próbálom újrafogalmazni a véleményemet is róla. Lehet, hogy én magam már változtam annyit 5 év alatt, hogy most talán tetszeni fog. (mondjuk kétlem, de mivel van benne hasznos dolog, azokat meg nem árt feleleveníteni, nos káromra nem fog válni)

És akkor még vannak ők, akiket kölcsönkaptam, tehát mondjuk nem ártana, ha ősszel sorra kerülnének. És igen, tisztában vagyok, hogy mind nem fog menni, de azt is tudom, hogy szeretek tervezni. És ezek közül fogok majd választani az ősszel, és kevés a valószínűsége, hogy majd belekerül olyan, ami ebbe a felsorolásban nincs benne. Próbálok minél többet elolvasni. Főleg a recenziókkal nem lemaradni.

Ja és közben majd nekiállok színezni is, mert ideért a könyv amit rendeltem :D