Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei

Az év első könyvtárközi kölcsönzéssel olvasott könyve!
Ugyanis meguntam, hogy már 3 éve várólistán van, kölcsönkérésbe, és senki se adja kölcsön, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy senkinek sincs meg molyon. Feltehetően, ha valamely figyeltemnek meglett volna biztosan kölcsönadja. De idén már úgy döntöttem, hogy eléggé olvasni akarom ahhoz, hogy kifizessem érte a postaköltséget (amit nem kértek amúgy). Megvettem volna a könyvet, de eladni sem akarta senki sem, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés. (itt is köszönet a KSH könyvtárának ;))
 A könyv két jól elhatárolható részre osztható. Az első rész a Magyarországon megjelent Japánnal foglalkozó könyvek bemutatása (1900-1945), majd Vay Péter rövid életútja, a második részében maguk a fametszetek találhatóak, így azt már jóval gyorsabban lehet "olvasni".
 Én a fametszetek miatt akartam a könyvet olvasni, mégis azt kell mondanom, hogy a könyvek bemutatása és Vay Péter életútja jóval többet adott nekem, mint maguk a fametszetek képei és leírásaik. Jó volt belelátni abba, hogy a 20. század elején kik és hogyan, no meg milyen célból mentek Japánba, és mennyi időt töltöttek el ott és hogy ezidő alatt mit csináltak. Több könyvet raktam volna kívánságlistára az említettek közül, de a legtöbb ma már múzeumban van csak és nem fellelhető szabad forgalomban. (Vagy fellelhető, de olyan drága, amit nem adok egy könyvért sem :D)
 A fametszetek is érdekesek és némelyik szép is volt, de azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy Hokuszai és Hirosige vált ismertté felénk, és nem a kötetben felelhető többi alkotó. Valahogy az ő munkáikhoz képest úgy érzem szintekkel alatta van a többiek munkája. Szépek, de néhol még összehasonlítás is van, ahol egyértelmű, hogy nem véletlen, hogy Hirosige jóval ismertebb a többieknél.
 Érdemes volt-e elolvasnom a könyvet? Igen, mindenképpen. Megvételre kellene-e? Nem, úgy érzem, ha kapható is lenne, nem őrizgetném a polcomon. Az adatok érdekesek és jók, a képek viszont felejthetőek. Plusz pont persze, hogy kétnyelvű a könyv, így minden magyarul és japánul is szerepel benne. Örülök, hogy esélyem volt elolvasni, de egyszer olvasós ez nálam.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5


Fülszöveg:
A kötet gróf Vay Péter ezernél is több lapot számláló ukiyo-e (japán fametszet) gyűjteményéből mutat be több mint 110 fametszetet, melyeket Cseh Éva válogatásában és rövid ismertetőjével, valamint két tanulmánnyal együtt adja közre. Az első tanulmány Umemura Yuko írása, amely a Magyarországon megjelent, Japánnal foglalkozó könyveket mutatja be a 19. század végétől a második világháborúig. A kötet második tanulmánya Gáspár Annamária írása, gróf Vay Péter életútját, missziós tevékenységét és ázsiai utazásait tárja fel. A tanulmányok magyarul és japánul is olvashatóak.

Könyv: Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei
Kiadó: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 214
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639738195

Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak (Meidzsi-kori japán fametszetek és fametszetes könyvek a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában)

A kölcsönkérős listámon volt már... szerintem két éve. Ezt elégeltem meg, és indítottam el a Libri könyvigénylős opcióját, tekintve sehol sem találtam belőle fellelhető példányt. A Hirosige után úgy gondoltam, hogy én szeretem a japán fametszeteket, és szívesen is olvasok a témában, relatíve bármit. Úgyhogy ha valakinek van ajánlása az nyugodtan kommenteljen!
 Míg Hirosige  Edo látképei ugyebár, ami inkább városi, város közeli és embereket ábrázoló fametszetek, addig ezek a művészek főleg növényeket és madarakat és egyéb állatokat örökítettek meg. Hokuszai-t ismertem eddig is, és szeretem is a munkáit, viszont most a könyv olvasása után felkerült még pár ember a "tetszik amit alkottál" listámra, név szerint:
Imao Keinen: Neki köszönhetjük amúgy a borítónak választott képet is, de emellett rengeteg szép madaras kép alkotója volt. Én azt mondom érdemes a google-ba is beírni, mert ott jóval több munkája fenn van, mint a kötetben magában.
Unszodó (Unsodo): akire a google nem mondott semmit, az első alakon, pedig a könyvben így írják a nevét. Neki a Sás felett repülő vadludak című képe és a Havas ernyők című képe az ami tetszett a kötetből. Ő ugyan annyira nem jön be mint Imao Keinen, de azért szépeket alkotott.
Yamada Unsodo: Neki a Folyó cseresznyevirág szirmokkal és juhar levelekkel című képe az ami megfogott, és amit el tudok képzelni a szobámba is, már csak a kék színek miatt is!

Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó
kalapácson

Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó kalapácson, nekem ez nagyon tetszik, és most rákerestem, és a legtöbb műve olyan, amit szívesen néz az ember, bár inkább azokat amiken állatok és természet van.
Az utolsó aki felkeltette az érdeklődésemet Ohara  Koszon neki is a Fehér kócsagok telihold előtt  című képe ami nagyon-nagyon kedvencem lett. Amit szívesen ide is beraktam volna, de nem találom sehol sem. Pedig meglehetősen szép kép. Persze a kócsagok eleve tetszenek, tehát nem nagyon lehet olyan képet készíteni, ami ne tetszene (oké, biztos lehet, de még nem találtam olyat).

Összességében: A könyv meglehetősen szép kiadvány, két nyelven (magyarul és angolul), egy nem túlzottan terjengős szöveggel az elején, és minimális adatokkal a képek alatt. Minthogy kié a kép, mikor élt, mikor készült a kép, mekkora méretben és melyik kiadó adta ki, illetve a leltári száma. Szép fényes lapokra van nyomva az egész, így minőségibb hatást kelt. Jóval egyszerűbb olvasni, mint a Hirosigét, amit lapozni is nehéz volt, nem hogy tartani. Arra tökéletes, hogy akit érdekelnek a japán fametszetek azok kapjanak egy képet róla, kiválaszthatják a nagyobb alkotók közül, ki az aki tetszik nekik, és onnantól lehet tematikusan rá keresni. Nekem Hokuszai eleve kedvencem volt és itt is remek alkotásokat láthattam tőle. Szép és jó gyűjtemény, igényes kiadvány. Jó sok számomra nem túlzottan informatív jegyzettel, ellenben elhiszem, hogy aki hivatásszerűen és/vagy iskola miatt forgatja a könyvet annak az irodalom jegyzetek sokat segítenek, nekem annyira nem, főleg, hogy nagyrészt angol könyvekről van szó.

Külcsín: 5/5
Belbecs:5/5

Könyv: Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak
Kiadó: Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 120
Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637165412

Melanie Trede – Lorenz Bichler: Hirosige

Úgy körülbelül egy éve vettem meg ezt a könyvet, és nagyjából akkor el is kezdtem olvasni. A mai nappal fejeztem be!
 Természetesen nem azért tartott majd egy évig az olvasás, mert annyira unalmas lenne, vagy éppen nem is érdekel a japán művészet. Hanem azért tartott majdnem egy évig elolvasnom a kötetet, mert nem akartam vele sietni. Nem akartam gyorsan végigszáguldani rajta. Időt akartam hagyni annak, hogy a képeket megcsodáljam és a leírásokat elolvassam és természetesen nem mindig volt rá hangulat, így ez is lassított.
 Azoknak akik szeretik a japán művészetet, mindenképpen ajánlom. Mert rengeteg érdekes dolgot mond egy-egy képről. A leglassabban haladós rész az eleje volt, amikor minden tudnivalót megkaptunk, úgy általában Hirosige-ről, és az ő művészetéről, arról miért és hogy készült a Száz nevezetes látkép Edo-ról és a hasonló kötetei, metszetei. Hogy miként ismerte meg nyugat is az ő művészetét. Milyen hatással volt Ő a nyugatra és a Nyugat Őrá. Kortársakról és egyéb művészekről.
 Összehasonlítva Hokuszai-val, be kell ismernem, hogy nekem Hokuszai művei jobban tetszenek, és úgy gondolom, hogy Magyarországon azok jóval ismertebbek is, mint Hirosige művei.
 A kiadásról:
 A könyv kialakítása gyönyörű, de roppant mód nem olvasó barát. Egyrészt a méretei miatt, ami a metszetek miatt szükséges is, és hát művészeti albumok már csak ilyen nagyok. De a kemény borítás nélkül nincs tartása, és érzetre majd 1,5 kg, tehát nehéz tartogatni. Mivel a kemény borításhoz nincs rögzítve, így az hiába van, ha nem asztalon olvasnád (psszt, én ágyba is olvastam, de roppant kényelmetlen úgy :D). De azon kívül, hogy a kialakítás és kivitelezés nem olvasó barát, ettől még szép a szemnek. És albumoknál ez nagy előny. Gyönyörűen visszaadja a metszetek szépségét, és még tapintani is kellemes.
 Az én kötetem egy kicsit "selejtes", mert az egyik metszet magyarázó szövege Holland lett. Mint a kiadónak írás után kiderült, a nyomda keverte a lapokat, így relatíve jó esetben csak az enyém ilyen, illetve szegény hollandé, amibe van egy magyar oldal :D Amúgy kedvesen felajánlották, hogy ha Budapesten járok kicserélik seperc alatt. Ez kedves dolog, de egy 2 kg-os könyvvel nem sétálgatok fel Budapestre csak ezért, külön meg elég nehéz súly, hogy pluszba cipeljem. Sajnos nem kaptam meg elektronikusan a hiányzó oldalamat, pedig azért érdelet volna :(


A könyv áráról:
Drága, nagyon drága. Tudom, hogy a kialakítás, a tartalom és a minőség miatt, de akkor is drága! Szó ami szó, évekig gyűjtöttem volna rá, akkor is sajnáltam volna rá a pénzt. Egy fizetésemeléskor rendeltem meg magamnak, mint jutalom, mert miért ne. És így volt 8.900 köröl, az eredeti 13.000 helyett. Olvasás után az árat amúgy még mindig kicsit sokallom.
 Ugyanis nem érzem azt, hogy ezt a könyvet még sokszor előveszem és olvasgatom, vagy lapozgatom. Ellenben megfordult a fejemben az, hogy szétvágom és szép fali díszt csinálok a metszetekből, igen tudom-tudom, ez könyvbarbárság, de legalább akkor a kedvenc metszeteimet látnám minden nap :P

Minden esetre kellemes élmény marad mindenképpen. Aki teheti olvassa el, ha anyagilag megteheti és igényli is, akkor szerezze be, mert szép, és sok információval ellátott könyv.

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a könyvről. Hogy kinek ajánlanám, és hogy mit adott nekem a könyv. Hogy miért érdemes elolvasni, és miért lenne jó, ha az összes írópalánta beleolvasna, vagy akár el is olvasná.

 Arra jutottam, hogy nekem rengeteget adott. Pedig nem vagyok, csak hobbi író. Bennem nincs meg az, hogy nagy közönségnek publikáljam a dolgaimat. Nem mondom, hogy sosem álmodtam arról, hogy könyvet írok, hogy azt rengetegen elolvassák, és másnak is tetszik az ami nekem. Hogy az én kissé fura, furcsa képzeltemet megosszam mással. Csak ebből nem nagyon lett eddig semmi. Nem mondom, hogy most nekiállok regényt írni, de lerombolt a könyv bennem egy csomó sztereotípiát és elképzelést, amiről meg voltam győződve.

 Önbizalomhiány, relatíve ezzel szerintem a legtöbb író, hobbi író, kreatív ember rendelkezik. Én is, borzalmasan igénylem a pozitív visszajelzést arra, hogy amit csinálok jó. Ennek ellenére, nem török össze amiatt, hogy a blogom nem harsog attól, hogy „Jeffi, király vagy”. Amúgy sem hinném el. Mindegy is. megvan a magam embere, akivel a posztokat elolvastatom, hogy jók-e, hogy érthetőek-e, hogy nem gáz, amit csinálok. És ő általában megnyugtat. A blog számomra egy hobbi, amit relatíve sokan olvasnak. Egy felkapott bloghoz képest kevesen, de az az igazság, hogy nem célom felkapott blognak lenni, ha az mást várna el tőlem, mint amit most csinálok. Én ilyen vagyok, a blogom ilyen és elégedett vagyok ezzel. Az önbizalomhiány persze megvan. Ezért nem írok regényt! Oh, ötletem rengeteg van, erről AniTiger vagy Szimirza tudna éppen eleget beszélni. Imádok mesélni is, de. De meglehetősen nehezen váltok írásmódot. Egy írásmód az, amit ide a blogra írok, és innen nehéz váltanom arra, hogy könyvajánlót írjak a munkahelyemnek. Pedig az sem egy túl nagy feladat. Sokat írok, mint szerepjátékos, oldalakat, de annak megvan a maga formátuma, amit nehezen tudok átkonvertálni regényírós szöveggé. Mert a kettő teljesen más... kivéve, ha szerepjátékos írásmódban írnék regényt, de az meg mindenki másnak fura lenne :D

Forrás

A tökéletesre való kényszer: Na, Ezt nem érzem, hála a jó égnek, nem vagyok maximalista. Ha az lennék, akkor semmit sem publikálnék itt, mert félnék, hogy nem jó. Meglepő lehet, de számomra a blogbejegyzés írás, maximum egy óra, kivéve, ha rengeteg mondanivalóm van a könyvről. Nem írok jegyzeteket, mert úgyis átírnám. Nem írok meg mindent előre, papíron, kézzel, vagy írok vázlatokat. Nem menne. Megfigyeltem, hogy ha valamit kézzel megírok, akkor, amikor begépelem, hirtelen megváltozik. Tehát, kétszer nem vagyok képes ugyanazt leírni, mert addigra már máshogy gondolom. Nem azért, mert az tökéletesebb, szimplán addigra más szavak jobban tetszenek adott témában, más mondatok jobban tetszenek és így tovább.

Az írás, mint pénzkereseti lehetőség: Egyértelmű volt számomra is, amit Elizabeth írt arról, hogy az írás, mint pénzkereseti forrás, miért rossz. Mármint, ha az egész életedet arra teszed fel, hogy az írásból akarsz megélni. Bár nem mozgok könyves körökben, mint író, még én is látom azokon, akik viszont igen, hogy az írásból nagyon nehéz megélni. Elizabeth azt vallja, hogy legyen egy stabil állásod, és a szabad idődben írj. Keríts időt arra, hogy írhass, ha az írásban találod, vagy találtad meg azt az elfoglaltságot, amitől boldog vagy.

Forrás

Az írás boldoggá tesz: Engem is boldoggá tesz az írás, és azt hiszem a legtöbben akik írunk, azért írunk, mert jó érzés. A könyvben ennek ellenére fel lett vázolva, hogy sokak szerint, akkor lehetsz csak jó író, ha szenvedsz, ha mártíromkodsz. Ez meglehetősen fura felfogás számomra. Már csak azért is, mert ha valamit nem élvezel, akkor miért csinálod? Most ne feltétlen a munkát nézzük, bár az ideális világban, megtalálod a hivatásod, és szereted amit csinálsz, de azért ez nem mindenkinek sikerül. De a hobbid, miért lenne olyasmi, ami szenvedést okoz? Szeretek írni, de sosem jutott eszembe, hogy akkor üljek neki egy blogbejegyzés írásának, amikor ahhoz nincsen kedvem. (ami hamar ki szokott derülni, ha harmadszorra írom át az első bekezdést, akkor arra a napra inkább le is zárom az írását, és máskor újrakezdem, mert csak nyögvenyelősen szenvednék a monitor előtt, márpedig azt nem szeretném) – még jó, hogy nincsenek számomra szigorú dátumok, amikre ki kell jönnie egy-egy bejegyzésnek.

 A könyv meglehetősen kellemes és inspiráló volt. betekintést adott az írók, vagy más kreatív tevékenységet folytatók életében. Jó volt olvasni egy-egy ötlet útját a megvalósítás felé. Jó volt kicsit belelátni abba a világba. Kellemes olvasmány. Sajnos nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy Elizabeth Gilbertet kedvelem-e vagy sem. Mint ember, amúgy pozitívnak tekintem. A könyv megerősítette bennem, hogy ő sem törekszik a tökéletes munka kiadására, de legalább nem sértődik meg, ha azt pocséknak találják. A lélek botanikája számomra egy mélyrepülés volt, számára egy kósza ötlet. Amúgy molyon megfigyelve, azt jobbra értékelték összességében, mint az Ízek, imák, szerelmeket. Fura :D Minden esetre  a Big Magic, egy varázslatos könyv, teli jó tanáccsal, de mégsem érzem azt, hogy okítani akarna. Csak elmeséli, hogy ő hogy éli meg azt a varázst, hogy egy ötlet jön, és kibontakozik, vagy jön és tovaszáll, keresve mást, aki megírja. És igen jó kérdés, az írás van értünk, vagy mi az írásért, az ötlet van értünk, vagy mi az ötletért. A legideálisabb, ha az ötlet és az író is profitál belőle. Hogy mindenkinek megérje!

Forrás

 Belbecs: 5/5

Tudom, hogy a poszt kicsit összevissza, és hogy még vagy három oldalnyi dolgot tudtam volna írni a könyvről, hogy mivel értek egyet és mivel nem. De úgy érzem, ez nem az én posztom, hogy megtegyem. Olvassátok a könyvet, mert ha nem is ér katarzis élmény, ha nem is kaptok a fejetekhez stb. Akkor is egy remek olvasmányélmény.

Külcsín: 5/5

Szeretem ezt a borítót :)

Fülszöveg:

Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

 Partvonal, Budapest, 2016, 256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283802 · Fordította: Balázs Laura