Megan Logan: Szeresd ​magad!

 

• 
  
• Könyv: Megan Logan: Szeresd magad!
• Kiadó: Jaffa
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 176
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634755562
• Megjelenés időpontja: 2022. március 8.

 Az az igazság, hogy van nekem egy bizonyos ellenérzésem azokkal a könyvekkel szemben, amik nem igazi könyvek. Mármint, aminek a nagy részét te töltöd ki, de valami miatt kapnak ISBN számot, elhitetve az emberekkel, hogy amúgy ők igazi könyvek!

 Az önsegítő irodalom nagyjából 25%-át ezek a művek teszik ki. Ami amúgy nem gond. Én elhiszem, hogy rengeteg ember imádja azt, hogy vezetve van, hogy ott és rögtön kitöltheti, megoldhatja a dolgokat a könyvben, és bármikor vissza is lapozhat, hogy évekkel, évtizedekkel később visszanézze, hogy miket írt, miket gondolt akkor és jelenleg hova is tart az ő élete. Attól, hogy én nem szeretek könyvbe beleírni, más még szerethet.

 Ezzel a könyvvel sem az volt a legnagyobb bajom, hogy kitöltögetős. Kölcsön könyv volt, tehát ha ingerem lett volna arra, hogy ott azonnal kitöltsem, akkor sem tehettem volna meg, hiszen nem a saját példányom. AniTiger megnyugtatására, még csak ingert se éreztem erre a cselekedetre.

 A legnagyobb gond, nagyjából a harmadik oldalon kezdődött, vagy talán a negyediken. Tudom, hogy az önsegítő irodalomban fontos, hogy megerősítse az olvasót abban, hogy jó úton halad a kiteljesedés felé. De, hogy ezt úgy tegye, hogy az egyik legnagyobb érdemének (az olvasóénak), azt jelölje ki, hogy megvette ezt a könyvet, az . . . azt úgy egy kicsit meredeknek éreztem. És ha ez még csak egyszer lett volna kifejtve, akkor tova is lendülök, mondván van egy egészséges önbizalma a szerzőnek, . . . de nem. Azt, hogy azért vagyok tök jó mert megvettem ezt a könyvet és/vagy elolvasom ezt a könyvet, konkrétan 3-4-5 alkalommal olvashattam, a 176 oldalban. El is könyveltem, hogy nem vagyok király, mert én csak kölcsön kértem :P

 A másik problémám az volt, hogy ahogy az alcím is kifejti "Foglalkoztató könyv NÖKNEK". Nem szeretem, amikor rámegyünk erre a nők-férfiak vonalra, és itt kifejezetten irritáló módon ment. Nem tetszett, ahogy a szerző gondolkodik. És elképzeltem, hogy vannak emberek akiket ő inspirál és a könyvvel a fura nézete csak úgy terjed, mint a pestis, és azért úgy egy kicsit megijedtem.

 Nem, nem keménykalapos feminista. Szimplán az egész könyv olvasásakor az jött le, hogy na a nők királyok . . . és mondj példát ki a NŐI példaképed, nézd mennyi NŐI énekes van és így tovább. Attól, hogy a könyv NŐKNEK készült azért ne feltételezzük, hogy minden nőnek, női kedvenc énekesei vannak Csak.

 De mindezeken túl is irritálóak voltak a feladatok. Ezt úgy merem kijelenteni, hogy olvastam már kitöltős, "foglalkoztatófüzetet" (erről mindig a suli jut eszembe :D), és voltak hasonlóan irritálóak, de a legtöbben elgondolkodtató kérdések voltak, és ha példát is hozott rá, akkor nem ennyire furákat és idegesítőeket, mint ebben a könyvben. 

Külcsín: 3/5

Nem volt annyira ronda, mint amennyire a borító alapján vártam. De igazándiból nem nyűgözött le. Az egyetlen pozitív dolog benne, hogy annyira nem érzékeltem, hogy helyesírási hibákkal lenne teli, ami a mai világba már nagy teljesítmény. Mindazonáltal, tény, hogy túl sok szöveg sincs benne :P

Belbecs: - 

Hát, biztosan van értéke. Hozzám nem adott az elolvasása. Néha ideges lettem tőle, de ezen túl nem váltott ki belőlem érzelmet. Igen, röviden ez egy eléggé idegesítő könyv volt.

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Azt hiszem, a legjobbkor jött a könyv. Mindig is szerettem olvasni olyan technikákról és dolgokról, amik arról szólnak, hogy Te magad, hogyan tehetsz magadért. Hogy oldhatod meg a problémáidat, hogy milyen technikákat alkalmazz ahhoz, hogy az életed jobb legyen, mint jelenleg.

 Rengeteg technikát sorol fel Soma, és azaz igazság némelyiknél tényleg elgondolkodtam, hogy lehet, hogy ki kéne próbálni. Még akkor is, ha annyira, mint ő, azért nem vagyok spirituális lény. Vagy legalábbis még nem hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Viszont már nem is vagyok az az előítéletes ember, aki lenézné az ilyesmikben hívőket (mondjuk sosem voltam ilyen típus).

 Mindenkinek megvan a maga hitrendszere, hogy meddig megy el, mikben képes hinni, és elhiszem, hogy egy-egy spirituális élmény meghatározó lehet ebben. Soma a leírtak szerint borzalmasan sok dologban részt vett már, a böjtöléstől, a kineziológiáig, a NLP, Családállítás és egy csomó olyasmiben is, amiről a könyvben olvastam először, hogy egyáltalán ilyen létezik!

Rengeteg olyan technikát felvet, amihez szakember kell, amihez az kell, hogy legyél annyira elhivatott és nyitott, hogy felkeresel ilyen szakembert és a segítségét kéred. Amúgy a legtöbb olyasmi lehet, mint a pszichológus spirituális megfelelője. Csak van egy-egy olyan rész, amit azért a pszichológus nem csinál, mint az érintés dolog, meg a meditáció. (Nem tudom, pszichológushoz sem jártam sosem). A lényeg, hogy a legtöbb technika olyan, hogy szükséged van rá valakire, aki irányít, aki segít. És ez egyrészt tök jó dolog, másrészt, azért nem mindenkinek van kineziológus és ilyen-olyan terápiát művelő barátnője, vagy barátja, sem pénze, hogy ezt megfizesse. Annak ellenére, hogy igen, mindenkinek arra van pénze, amire akarja.

 Viszont, a könyv vége felé jöttek azok a módszerek, amiket egyedül is el lehet végezni, amihez nem kell társaság, annak ellenére, hogy ezek között is van olyan, ahol nem árt, ha nem egyedül vagy. De tény, meditálni és hasonlókat egyedül is lehet. A legjobb persze, a pozitív beállítottság. De Soma leírta azt is, hogy csak csínjával, azzal a bizonyos pozitív gondolkodással. Mert valóban, ne gondolkodj negatívan, mert csak magadnak ártasz, de a végtelen rózsaszínben látás sem kevésbé káros. Soma inkább, a szavaiból kivéve, azt vallja, hogy fogadd el azt, ami van, tanulj belőle és próbáld leckeként felfogni mind a pozitív, mind a negatív dolgokat. És igen, próbálj pozitívan gondolkodni, de ne görcsölj rá, hogy csak és kizárólag minden boldogság lehet. Mert, nem lesz az. Tehát maradj a reális, de optimistább beállítottságnál.

 Külön tetszett, hogy Soma személyes történeteket is hozott, hogy elmesélte bizonyos technikákat, hogyan élt meg, ez milyen hatással volt rá. Néha mondjuk az egész ismertetés átborult anekdotázásba, de ezt se nagyon bántam, igazándiból érdekes volt.

 Összességében, szerintem elég jól összegyűjtötte a technikákat, volt, amiről azért több infónak örültem volna, de ahogy írta, van internet ahol, ha érdekli az embert a dolog, akkor keressen rá.

Külcsín: nekem még a régebbi borítóval van meg, és azt kell mondanom, hogy az sokkal jobb, még ha nem is annyira spirituális, mint az új borítója. Minden esetre kellemes kézbe venni a könyvet, és ez a világos borító kifejezetten tetszett hozzá. Elgépelés és hasonlók, nem voltak, vagy ha mégis nem volt túl zavaró. (Azokat fel szoktam írni, ha már annyi van, hogy megakasztana.)

Belbecs: Nem fog mindenkinek tetszeni ez biztos. Kell, hogy olyan hangulatban legyél, és kell, hogy bírd a spirituális anekdotákat, táborokról és mindenféle élményekről. Szakirodalom, de mégsem. Legalábbis én így kategorizálnám. Soma ahhoz, túl sok személyes dolgot rakott bele, hogy összefoglalónak tekintsük, mint az „öngyógyító technikák tárháza”, de nem is szépirodalom, mert ahhoz meg túl sok információval rendelkezik.

Fülszöveg:

Szeretnél örömtelibb, teljesebb életet élni? Szívesen tennél saját egészségedért? Megszabadulnál az éveken, olykor évtizedeken át magaddal cipelt terhektől? Megélnéd természetes nőiességedet, de nem tudod, hogyan fogj hozzá?
Nos, van, aki a gyógyulásért a hagyományos orvosi utat választja, és van, aki nem. Ez nem jó vagy rossz, hanem egyéni döntés kérdése: ki mennyire tájékozott, és persze nyitott. A spirituális felébredés ugyanis mindig akkor történik, amikor az illető megérett rá sem előbb, sem később. Egyet azonban nem árt, ha észben tartunk: mindig vannak választási lehetőségeink!

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155609374

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155418587

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Három előadás arról, hogyan találd meg önmagad,
hogy egységben élhess a világgal is

Eddig még nem olvastam Soma Mamagésától (ahogy ő nevezi magát), a közéleti szerepléseit sem követtem soha nyomon, mert nem igazán nézek Tv-t, tehát innentől nekem a celebek és közéleti szereplők, akik a tv-ben vannak, nem nagyon jelentenek semmit sem. Nem viszolyogtam annyira a tőle való olvasástól, mint azt Csernusnál érzem (ennek ellenére tőle is fogok olvasni). Soma nekem szimpatikus lett, még úgy is, hogy ez a könyv nem éppen a legjobb.

 Ha meg akarjuk ismerni a gondolkodását mélyebben, semmi esetre sem ezzel a könyvvel kel kezdeni. Nem tudom melyikkel, mert ezzel kezdtem. Tehát, ez sokadik könyvnek talán jobb, bár lehet mégsem, hisz folyamatosan azt írja, hogy „és ezt itt és itt leírtam”, tehát ez amolyan összegző kötet lenne. Tehát aki már olvasta tőle a többit, az meg feltehetően semmi újat nem talál benne. Aki meg nem, az minden ilyen megjegyzésnél felsóhajt, hogy remek-remek…de akkor most mi van? Tervezem tőle éppen ezért olvasni, mert amit felvetett az tetszett volna, és olvasni is akarok még a témában.

 Soma borzalmasan spirituális, mármint kevés olyan emberről olvastam, aki ennyire hisz az ilyen dolgokban. Én magam amolyan hiszek is meg nem is fajta vagyok. Úgy gondolom, van újjászületés, úgy gondolom, oka van azért, hogy ott és akkor születik az ember, de pl. a sorsba már annyira nem hiszek. Ez lehet kicsit ellentétes, hisz az oka van és a sors majdnem ugyanaz. De nem. Oka van itt élni, ide születni, de a döntéseink szerintem nem sorsszerűek. Nem hiszek az „eleve elrendelt” döntéseknek, amikor azzal mentegeti magát az ember, hogy azért lett katasztrófa az élete, mert hát ez van a nagy könyvben neki szánva. Ez szerintem hülyeség, amúgy Soma sem ért egyet ezzel. Ugyanis az ember rendelkezik a szabad akarattal és formálhatja az életét kedvére, ő DÖNT jól vagy rosszul az már mindegy.

 Rengeteg témát érintett ebben a rövid kötetben, amik fele érdekelt, fele nem. A társas kapcsolt, mint férj-feleség ez engem annyira nagyon nem érdekel, mert nem érint, de azért érdekes volt olvasni. A szüléssel kapcsolatos dolgait szintén, érdekes belelátni más gondolataiba, a témába. Viszont az angliai sztorija nagyon tetszett, és nagyon becsülöm azért, hogy ennyire, hmm… bátor. Talán a bátor a legmegfelelőbb szó rá. Hogy mer önmaga lenni, mer nem foglalkozni azzal, hogy mit is szólnak hozzá az emberek. Meri felvállalni azt aki! És borzalmasan kevés ilyen ember van, ezt ő is látja. Pedig az lenne a lényeg, hogy az ember ne féljen kinyílni, hogy azt tegye, ami boldoggá teszi, hogy ne érdekelje, hogy erről másnak mégis mi a véleménye. Én is próbálok ilyen nyitott lenni, de észrevettem, hogy néha, sajnos még kicsit több Néhakor egy-egy megjegyzés, amit tesznek a hobbim, érdeklődési köröm, életszemléletemre, az fáj. Holott igazándiból nem kéne vele foglalkozni. Az én életem, én irányítom, azt teszek, amit akarok (ésszerűség és egészség határait nem átlépve).

 Mindenképpen hasznosnak tartom, hogy elolvastam a könyvet, és felfedeztem Somát magamnak. Ő olyan kis pozitív ember, tök jó lehet vele ilyen elvonulásokon lenni, meg mindenféle spirituális dologban benne lenni. Annak ellenére is, hogy én a spiritualitásban nem vagyok olyan magas szinten, mint ő, és nem is hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Pedig lehet, jobban járnék, ha elhinnék. Mennyi mindent meg lehet magyarázni azzal, hogy ezt „azért teszem, mert előző életemben”… vagy „azért teszem, mert, a családomban ez és ez”.

Belbecs: 3/5

Azért a pont levonás, mert így, hogy folyamatosan utalgatott a többi könyvére, nem lehetett teljesen belefeledkezni az olvasásba.

Külcsín: 3/5

A borító tetszik, a tördelés is tetszik, csak egy szerkesztő borzalmasan kellett volna, vagy egy lektor, vagy bárki aki átolvassa és kigyomlálja az elütéseket.

Fülszöveg:

Kilenc éve jelent meg az első könyvem, és a sorban ez a kilencedik. A 9-es a számsor vége, amely a számmisztikusok szerint egyben egy korszak lezárultát is jelképezi. Ez valóban így van. Úgy érzem, ebben a kötetben adom át a legesszenciálisabban azt az életszemléletet, világlátást, ahogyan most, negyvenkilenc évesen gondolkodom, és amelyet folyamatos tanulással fejlesztek. A könyvben szereplő három előadás tudatos koncepció alapján követi egymást. Az öntudatra ébredés magával hozza azokat a kérdéseket, hogy kik is vagyunk valójában, mi végre jöttünk erre a világra, merre van az utunk. Ha ezekre választ kapunk, jöhet a terveink, vágyaink megvalósításához szükséges erőgyűjtés, hiszen csak a megvalósulások útján kerülhetünk egységbe önmagunkkal, és ezáltal a másik nemmel, a világgal. Hiszem, hogy kizárólag rajtunk, a saját tudatosságunkon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek élvezni az életet.
Ehhez kínál alapvető gondolatokat, hasznos szellemi útmutatást ez a kötet, melyben az Öngyógyító könyvemben ismertetett technikákat is jó néhány új módszerrel kiegészítettem. Mindezt szokásomhoz híven személyes történetekkel varázsoltam élőbbé, hogy még közelebb vihessem az olvasókhoz mindazt, ami nekem is segített.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 254

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155492501

Soma Mamagésa: Tiszta szex 80%

Soma Mamagésa: Nemek igenje 83%

Soma Mamagésa: Új egyensúly 85%

Soma Mamagésa: Ébresztő! 87%

Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el? 86%

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Soma Mamagésa: Ébresztő! 2.

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Soma Mamagésa: Afrodiziákumok

Thich Nhat Hanh: Csöndsarok (Otthoni meditációs gyakorlatok)

Alapjában véve szeretem a meditációról szóló könyveket. Szeretem, hogy emberek tényleg tudnak így élni, mint ahogy leírja. Én azt is elhiszem, hogy ha nagyon akarja az ember, akkor be lehet hozni ilyen szokásokat az életében, mint hogy egy sarkot kijelölni, ahol csak és kizárólag csendben lehet lenni, ahol meditálhatsz, ahova ha mész akkor a családtagjaidnak kutya kötelessége ezt figyelembe venni és míg ott vagy nem szólhatnak hozzád. Az elképzelés remek, még talán ki is tudnám vitelezni a dolgot, de nem hiszem, hogy mindenki számára megoldható volna egy ilyesmi. Mert nem feltétlen ugyanazon szelemet képviseli a gyerek és a szülő, és ebből adódóan súrlódhatnak az elképzelések. És van egy olyan érzésem, hogy vannak olyan családok, ahol, ha megjelenne a gyerek egy haranggal és kongatna rajta egyet, nem csendben maradnának, hanem fejbe dobnák valamivel, vagy megkérdeznék tőle, hogy hülye-e. Júj de negatív voltam!

 Feltehetően az is közrejátszik, abban, hogy nem tudom maximálisan átélni a könyvben foglaltakat, hogy sosem voltam alkalmas arra, hogy úgy meditáljak, ahogy azt „tanítják“. Életemben egyszer voltam ilyen csoportos meditálós dolgon, a művelődési házban, mint nagy buddhista fan (nem tartom magam semmi vallás követőjének, de a buddhizmus, sintoizmus, taoizmus stb. Minden japán, kínai vallás érdekel), gondoltam jó lesz az. Maga az előadás amúgy az is volt, érdekes dolgokat hallottam, amiket előtte nem,és ebből adódóan boldog voltam, aztán jött a vége az előadásnak, meditáljunk, mondhatni vezényszóra. Voltam....úgy 14 éves. Az egészet viccesnek találtam, nem voltam képes átérezni,hogy most mit is kéne érezni. Persze mondták mit érezz, de ha totálisan leköt az, hogy szerinted vicces ez az egész, hogy 30 ember csukott szemmel hümmög és ezt meditálásnak nevezi, akkor nehezen lazulsz el, és nehezen kapcsolod ki az elmédet. Itt amúgy el is döntöttem, hogy sohatöbbet nem megyek ilyen hülyeségre. Pedig maga a téma érdekelt és azóta is érdekel. Próbáltam már én az okos leírások alapján ellazulni semmire gondolni, de olyan szinten kattog az agyam folyamatosan, hogy szerintem totálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy kikapcsoljak. A belső monológjaimról nem is beszélve...remekül tudok veszekedni is magammal ha arról van szó :D Tehát ebből adódóan én és a meditáció csak külön létezünk, vagy egyéni módon teszem. Elmélkedem én éppen eleget, és azt sem mondanám, hogy nincs olyan, hogy kiürítem a fejemet, mert van. Bár azt erősen bambulásnak szoktam aposztrofálni és erős túlzás volna ráfogni, hogy meditáltam.
 A zene viszont sokat szokott segíteni, hogy ne gondolkozzam, de azt sem hívnám meditálásnak, mert akkor meg hümmögöm a dallamot, tehát a zenére gondolok... az énekes számokra meg már pláne nem mondok semmit, mert képes vagyok énekelni őket, más nem magamban.... magamban remekül megy!

 Szeretem a csendet, de nem tudom elképzelni, hogy akár csak húsz percre is totális csendben, ne csináljak semmit. Annak ellenére, hogy néha meggyőződésem, hogy a monitor bámulása már-már meditálás, mert nem csinálok semmit, csak bámulok ki a fejemből.
 Összességében, most, hogy mindenfélét összehordtam. A könyv jó! Ha egy részét nem akkor olvasom, amikor egy közléskényszeres, hangos pár ül mögöttem a buszon, akkor talán fel is fogom mit olvastam. Az ötletek jók, de Magyarországon nehezen tudom elképzelni egy átlag magyar családnál, hogy ki tudják ezt vitelezni. No meg, mondhatom én azt, hogy ha bántanak megkongatom a harangot és kuss mindenkinek, de nem hiszek abban, hogy felindult vitás alkalmakkor, ha megkongatja valaki a harangot a vitás fél ezt komolyan is veszi és fél percig próbál csendben maradni, átgondolni lehiggadni. Remek lenne, félre ne értsetek, csak nem hiszek abban, hogy ez kivitelezhető...

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Tetszettek a rajzok benne, és aranyos, hogy az egész ilyen apró, kézben, zsebben kényelmesen elfér.


Fülszöveg:
Csak csönd. Csöndesség. Tiszta tudatosság. Semmi felesleges szó. Egy könyv a csöndről, a lélegzetről, elfogadásról, alvásról, az étel tiszteletéről, a belemerülésről… Legegyszerűbb mindennapos rutinjaink mélyebb megéléséről és soha fel nem kutatott belső igényeink megtalálásáról. Thich Nhat Hanh vezet. Mester – példa és tanító. A meggyőzni akarás erőszakossága nélkül, életének hitelessége által. Folyton egyensúlyozva a nehezen megfejthető, spirituális üzenet közvetítése és a hétköznapokban gyakorolható cselekvések megtanítása között. Kevesen képesek úgy hatni, hogy közben szabadságot adnak; megérintenek, elindítanak, majd továbblibbennek. Ő igen.
Legyek képes arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon éljek.
Legyél képes arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon élj.
Legyünk képesek arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon éljünk.
Mantrák, meditáció, könnyed illusztrációk, kicsinyke forma. Zsebben hordható békesség.

Eredeti cím: Making space
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyv: Thich Nhat Hanh: Csöndsarok
Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 126
ISBN: 9786155235078
Fordította: Holbok Zoltán
Ár:1999 Ft
Kiadói ár: 20% kedvezményes ár: 1 592 Ft

Bear Grylls: A tigris ösvényén (Túlélés: teljesítve 4.)

Köszönet a könyvért a Jaffa kiadónak! 

Ez az a sorozat, amit még magam sem értek miért olvasom. Tekintve, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az író nem igazán tud írni. Bear Grylls kifejezetten nem író. Ő a túléléshez ért, és nem az íráshoz. Ennek ellenére elolvasom az összes ebben a sorozatban megjelent könyvét, és megvan másik kettő még. Valószínű azért teszem, mert érdekelnek a túlélő technikák. Igaz, egy túlélő könyvben talán kicsit hasznosabb lenne az egész, de szeretek szórakozva tanulni.

 Az eddigi kötetekkel a legnagyobb bajom a nem létező szerkesztés volt. Az amúgy sem felső színvonalas írói munkán, még rontott, hogy nem volt szerkesztve, telis-teli volt helyesírási hibákkal és elgépelésekkel. Jelentem, úgy tűnik kapott szerkesztőt ez a kötet már! Bár már A Farkas Útjánál is észrevettem, hogy javul a minősége, kevesebb elgépeléssel és hasonlókkal rendelkezik. Megértük, hogy ez a kötet már nem rendelkezik elütésekkel, és fura mondatokkal. Itt is csókolom a kezét annak, aki átnézte, és kigyomlálta :) Így ugyanis sokkal jobb az egész, nem dobódtam ki folyamatosan a történet sodrából azért, mert fura dolgok voltak odaírva.

 Ugyan Bear Grylls, még mindig nem vált bestseller íróvá, de fejlődik ő is. Az első részekhez képest sokkal jobban beleépíti a túlélő technikákat a történetbe, és nincsenek spontán „megállok az erdőben, mindjárt legyilkol valami, de azért most kiselőadást tartok valami túlélő technikáról” féle epizódok. Ebből adódóan kevesebb túlélő technika került egy kötetbe, mint eddig, viszont ez már kezd hasonlítani egy kaland regényre és nem egy túlélő technikás könyv pici sztorival.

 Úgy hittem az első kötet elolvasásakor, hogy mindegy, hogy majd milyen sorrendben haladok a történettel,hiszen a túlélésről szól az egész sorozat, csak mindig más helyen. Nos nem igazán lett igazam. Én ebben a sorrendben olvastam: 1,3,2,4 és  a későbbi részekben folyamatosan visszautalgat az előzőekre. Jelenleg is egy csomó vissza utalás volt, a sivatagra és arra, hogy mi volt amikor a jeges tájon zuhant le (akkor nem Peterrel), úgyhogy ha valaki tervezi az olvasást, akkor lehetőleg tartsa a sorrendet, ugyanis utólag olvasni egy Előző részt, nem igazán jó, mivel bizonyos részeket már tudsz a következő rész miatt.

 Jelen kötetünknek főhősei változatlanok, a harmadik kötethez képest, Peter és Beck maradtak a „szerencsések” akik a sivatag után, most az esőerdőkben is megmutathatják, hogy ki lehet onnan jutni és túl lehet élni, még ha nem is olyan egyszerű az egész. A Tigris ösvényén címet viseli a könyv, az egyetlen amit bánok, hogy szegény tigris összesen Egyszer tűnt fel a színen, és akkor sem volt túlzottan nagy szerepe, ha a „telepatikus kommunikációt” nem tekintjük annak. Oké, vicceltem, nem volt telepatikus, de egy oldalnyi „beszélgetek a fejemben a tigrissel” rész volt!...és igazándiból ennyi. Peter és Beck ahhoz képest, hogy teljesen átlagos napra készültek, majdnem teljesen nulla felszereléssel, felvágott karral(!) is képesek kievickélni 3-4 nap alatt az őserdőből. Úgy, hogy csak megtippelték merre kell menni, elkerülve a vulkánt ami kitört, az illegális fakitermelőket lebuktatva, túlélve mindent. Igazándiból folyamatos életveszélyben voltak, hol egy ciános lárva, hol egy kígyó, hol egy tigris, egy mocsár, egy krokodil stb. én amúgy csodálom, hogy túlélték :D. Ami nekem mindig fura ezekben a történetekben, hogy oké, hogy Beck egy túlélő zseni, de Peter nem igazán strapabíró mégis megy-megy és nem áll meg, kicsit szerencsétlen és bevonzza a dolgokat, és lassítja az egészet, mégis megy. Nehéz elképzelnem, hogy egy ember aki nincs edzésben ennyire nehéz terepen képes naponta sok kilométert megtenni, úgy hogy nem panaszkodik.

Feltehetően én pocsék túlélő lennék, ugyanis, ha hirtelen ledobnának az esőerdőbe, keletre, nyugatra, északra erdő, délen ott a vulkán, ami mindjárt kinyír a lávájával. Azt hiszem, tuti egy pocsék irányt választanék, és az első „edd meg a lárvát”-nál fintorogva nyögnék, hogy nemár. Bár feltehetően van azaz éhség amikor már tökéletesen mindegy, hogy mi csak ehető legyen és jóllakjon vele az ember.

Belbecs: 4/5

Vannak persze hiányosságai a könyvnek, Bear Grylls nem író. Valószínű hobbiból ír, vagy még csak nem is ő írja, csak a neve alatt megjelenik. De szórakoztatott és kikapcsolt, élveztem! Tehát senki se adja fel az első rész után, mert fejlődik az írási…tudása Bear Grylls-nek!

Külcsín: 4/5

Imáimba foglalom a szerkesztőt, végre nincs semmi amibe beleköthetnék! Az egy pont levonás csak azért jár, mert ritka ronda a borító, mivel ez az eredeti is (az egyik verzió), és a sorozat ezt a sémát követi, így elfogadható, de attól még nem szép! Megtaláltam, a másik féle borítót, és az sokkal jobban néz ki. És persze a cím csalóka, mert a tigrisnek túl sok szerepe nincs a történetbe. Pedig reméltem, hogy végigfuttatja őket az esőerdőn (tudom, tudom…gonosz vagyok :D)

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 268

ISBN: 9786155492013

Fordította: Illés Róbert

Ár: 2.940 Ft

Kiadói ár: 2.352Ft (-20%)

Fülszöveg:

BEAR GRYLLS letehetetlenül izgalmas kalandregény-sorozatának legújabb, immár negyedik részében ismét a találékonyságnak és a túlélő technikáknak jut a főszerep!

Beck Granger és barátja, Peter ezúttal Indonéziában kerül szorult helyzetbe, amikor egy vulkánkitörés elzárja előlük a civilizációba vezető utat. Egyetlen esélyük az életben maradásra, ha keresztülvágnak a dzsungelen, és megpróbálnak eljutni a tengerpartra. Az őserdő azonban nem a legbarátságosabb terep két kamasz fiú számára… Útjuk során számtalan veszély leselkedik rájuk: bűnözők törnek az életükre, madárpókok és krokodilok elől kell menekülniük. Becknek minden tapasztalatára és leleményességére szüksége van ahhoz, hogy élve kijussanak a tigrisek birodalmából.

Ha gyilkos láva hömpölyög alá a hegyről…

Ha fojtogat a dzsungel párás levegője…

Ha krokodiloktól hemzsegő folyón kell átkelni…

Ha egy tigris bukkan fel váratlanul…

Beck mindig tudja, mit kell tenni. De még őt is érhetik meglepetések…

A sorozat részei:

1. Bear Grylls:Istenek aranya  blogbejegyzés: itt

2. Bear Grylls: A farkas útja    blogbejegyzés: itt

3. Bear Grylls: A skorpió sivataga blogbejegyzés: itt

4. Bear Grylls: A tigris ösvényén

Adventi naptáram 15. ablaka:

Mi a tipikus hálaadási menü?

Bear Grylls: A farkas útja (Túlélés: teljesítve 2.)

Bár össze-vissza sikerült elolvasnom a sorozatot (1,3,2 rész), azt kell mondanom, hogy  így is érthető volt, bár az előzőnek olvasott könyvben volt egy rakat hátra utalás erre a részre, így nem lepődtem meg bizonyos momentumokon, amiken, ha sorban haladok, talán meglepődöm.

 A három rész közül ez a legjobb! Nem tudok belekötni túlzottan, bár a már említett gondok itt is jelentkeznek. Sajnos a könyvet nem szerkesztette senki, és sajnos az író túlélőművész és nem írói vénával megáldott ember. De ez a rész volt az első olyan rész, ahol a főhős sem magában nem kezdett el nagyon gondolkodni és kioktatni (hogy az olvasó fogja, fel mit miért csinál), és az első hogy ezt hangosan sem mindig tette meg. Kevésbé volt zavaró, mint az első és harmadik részben. Hozzájárul ehhez, hogy a társ akivel ment szintén ért valamennyit a természet dolgaihoz, még akkor is, ha éppenséggel nem annyira mint Beck. Viszont gyorsan tanul, és nem kérdez hülyeségeket. A harmadik részben nagyon utáltam a folytonos „mindjárt meghalunk, mindjárt szomjan halunk, mindjárt homok megy a szemembe és meghalok” szenvedéseket, míg itt azért nem kezdtek túl sűrűn bele, hogy „jaj hideg van, megfagyok, éhen halok, leesek, elesek, stb.”. Ebben a kötetben jöttek a nehézségek, még tűrhetően zsúfolva, és csak néha jegyeztem meg, hogy szegények azért itt vannak a tundrán, a havas tájon, és mindenben ekkora pechjük – mázlijuk – pechjük - mázlijuk van. Mert ismerjük be, hogy ahhoz tehetség kell, hogy beleess a vízbe, leess a szakadékba, hóvihar törjön rád, a medve akarjon megenni stb. és mázli kell, hogy ezeket túl is éld, és vigyorogva nézz az ég felé, hogy háhá, túlélted!! :D

 Beck és útitársa, tehát kifejezetten peches túlélő bajnokok. Csodálom, hogy túlélték azt a sok katasztrófát (felét sem soroltam fel), és persze az egészre úgy emlékezhetnek vissza, hogy egy jó móka, kaland túra volt. Nem tudom, én már a repülő lezuhanása után gondba lettem volna. Bár akkor is mázlijuk volt!

Belbecs: 4/5

Sokkal jobb a többi résznél, de azért fogalmazni megtanulhatna az író, vagy a fordító. Sajnos mivel fordítást olvasok, így nem tudom eredetileg is ennyire hülye mondatok születnek néha a könyvben, vagy a fordító vette félvállról a dolgot. A vége megint kicsit hirtelen lett lezárva, de azért annyira nem sietett mint az első és harmadik részben, itt talán tíz oldalt is hagyott a pozitív végkifejletre :D

Külcsín: 3/5

Még mindig spoileres a borító! De a többi részhez képest ez legalább aránylag normálisan néz ki, bár ezektől a fénylő betűktől agyrémet kapok. Kicsit túlzsúfolt és giccses. A pont levonás nagy része a szerkesztő hiánya miatt van. Ennyi pénzért, ennyire silány munkát nem szabadna kiadni. Elméletileg van szerkesztője…benne is van a könyvbe,…de kétlem, hogy elolvasta volna a könyvet….vagy ha mégis őrülten felületesen és átugorva 20-40 oldalakat.

Fülszöveg:

Bear Grylls lélegzetelállítóan izgalmas új kalandregényében ismét a találékonyságé és a túlélő technikáké a főszerep!

A farkas útjában Beck Granger Alaszka hólepte vidékén zuhan le egy kisrepülőgéppel. A pilóta meghal, nagybátyja, a híres professzor súlyosan megsérül, Becknek és barátjának pedig nem marad más választása, mint gyalogszerrel nekivágni a fagyos tundrának. Ahhoz, hogy eljussanak a legközelebbi településig, meg kell mászniuk egy hegyet, át kell vészelniük a fagypont alatti hőmérsékletet, élelmet kell szerezniük, és meg kell küzdeniük a tundra vadállataival. Beckről azonban hamar kiderül, hogy ezen a terepen is feltalálja magát, tudásának és bátorságának köszönhetően végül minden akadályt leküzdenek.

Ha befagyott tó jegén kell átkelni…

Ha felbőszült medve támad rájuk…

Ha tüzet kell gyújtani egy hómező kellős közepén…

Ha jégkunyhót kell építeni egy közelgő hóvihar elől…

Beck mindig tudja, mi a megoldás. De vannak helyzetek, amelyekre még ő sincs felkészülve…

Bear Grylls: A skorpió sivataga (Túlélés: teljesítve 3.)

Így, hogy a középső részt még nem olvastam, nem tudok magáról a sorozatról átfogóan nyilatkozni, de azért elmondhatom, hogy:

 Még mindig csapnivalóan ír Bear Grylls. Nem ért hozzá, hogyan kell jó kalandregényt írni. Már az első részben is megfigyeltem, hogy egyszerűen ő szeretne információt közölni veled, kicsit regényesen, kicsit kalandosan, és ezért elkövet olyan hibákat, amiket egy rendes író nem követ el.

 Még mindig nem szerkeszti ezeket a könyveket senki! Komolyan, elgépelések armadája, és akkor még az értelmetlen mondatokról ne is beszéljünk.  A leg szembetűnőbb az volt, amikor leírta, hogy északon nincs semmi, aztán két szóval később közli mi van északon -.-”, ez viszont fordítói baki lehetett, mert amúgy lett volna értelme, csak Déllel, és nem Északkal. Nem tudom…drága egy embert fizetni, aki átnézi a szöveget és a nagy hülyeségeket kijavítja? Egyszerűen értékelhetetlen szerkesztésileg a könyv.

 Ugyanúgy össze van csapva a vége. Nem tudom, a lezárás nagyon bonyolult lehet, mert az előző könyvébe is azt éreztem, hogy „oké, most meguntam, legyen vége”, és hopp vége van. Szenvedsz x napot a sivatagba, őserdőbe, jéglankán és hopp megmenekültél, hopp elkapták a gonoszokat….wtf? És senki ne úgy képzelje el, hogy ez oldalakig tart, nem, konkrétan 5 oldalban megtaláltak, megtaláltad, megnyerted, legyőzted és happy a világ. Míg előtte a vízszerzés technikája szintén 5 oldalt érdemelt…

Nem szeretnék, csak negatív lenni a könyvvel szemben, mert szerintem tényleg tök jó, hogy írnak ilyen túlélős könyvet. Ha elolvasod laikusként és megmarad akár csak egy-két információ is az agyadban akkor máris értelme volt, mert lehet, az majd megmenti az életedet. Annyi az egész, hogy Bear Grylls remek túlélő, elméletileg erről híres…de nem tud írni. Meg kellett volna kérnie valakit, hogy írjon könyvet, és dolgozza bele a túlélő technikákat is. Bár itt a sivatagosban volt annyi fejlődés, hogy Beck nem kezdett el kis monológokat gyártani arról, hogy és most, hogyan miért foglak megmenteni, bár feltehetően azért mert Pete meg mindig haldokolt mellette…és nem lett volna jó hallgatóság.

 Belbecs: 3/5

Az ötlet remek, a kivitelezés borzalmas. Kevésbé szenvedés olvasni, mint az első részt, tehát van fejlődés, csak nem túl sok.

Külcsín: 2/5

A borító ronda, de nagyon. A könyv nincs szerkesztve, rengeteg hibával rendelkezik, és ezek túlzottan is szembetűnőek, ami meg megakasztja az olvasást. Amúgy a borító spoileres, és nem a skorpió miatt. Nem tudom, hogy amúgy feltűnt-e az embereknek, hogy ott van, hogy Túlélés: teljesítve….tehát egy kis izgalmat sem hagy, hogy izguljak már a főhősökért mert tudom, úgyis túlélik….míg az angolon legalább az volt, hogy Küldetés: Túlélni.... :D

Bear Grylls: Istenek aranya (Túlélés: teljesítve 1.)

Fülszöveg:
Bear Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életben maradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep!
Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait…

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Azt mondja, hogy. Jónak jó volt, és gyorsan is lehet végezni vele, mert jó vastag margója van, nagy sorközök és nagy betűk. Tehát ha normális méretű lenne minden, nem lenne több 150 oldalnál, így meg 260.
Maga a történet nem egy nagy szám, és még az sem nagyon van végiggondolva. A végét példának okáért összecsapták, mintha az író, írná, írná és felkiálltana, hogy "na jól van ennyi pont elég volt" és benyögi, a mindenki boldog, mindennek jó a vége típusú véget, de olyan hirtelen, hogy az olvasó csak néz, hogy "na most mi van?" Tehát haragszom a végéért.
Karaketerek: egyet sem szerettem meg, mert relatíve Becken kívül senkit sem ismerünk meg jobban, sőt őt sem túlzottan. Tény, hogy minden helyzetben kivágja magát, mert ügyes-okos (és szép?:D), és túlélőtudása meghaladhatatlan, viszont néha roppant nevetségesnek hatott a dolog. Mert mennek az őserdőben, megúsznak mindent, és Beck még ráér, hogy mindent elmagyarázzon, mintha kisiskolásokat tanítana. Az út maga kb 3 nap volt a vízből kijőve de abba másfélnapi túlélőtanfolyam + magyarázattal belefért!
Értem, hogy nem akart sokat írni az író, így veszélyhelyzetek átlagosan 1 bekezdéstől max. másfél oldalig tartanak, már megfejtéssel együtt! Egy cápa legyőzése kb egy oldal volt, jó na ha a feltűnéstől a dögrovásig nézem akkor talán 5 oldal...tudom nem kell róla írni sokat, meg szétmarcangolósat meg minden, de na...ez olyan gagyi megoldás volt. Meg persze főhős, és mint a főhösök nem halnak meg, és legyőzik belső mumusaikat.
Az ikrek: nem ismertem meg őket, relatíve mindig csak említést tesz róluk, hogy "jah van még két ember vele, ahogy megy az erdőbe" de több nem. Tehát tökéletesen felesleges karakterek, nem értem minek vannak ott. Eleve azért is mert a Kogik úgyis gondolatátvitellel kommunikálnak.
És bár nagyon jó a vége, minden jó ugyebár, de végülis az egésznek se füle se farka, nem sok dologról szólt ...

Ettől független el lehet olvasni, kikapcsol arra a durván három órára (lassan olvasok), amíg az ember olvassa, izgulni nem fog, körmöt rágni sem, viszont megtud pár hasznos túlélő dolgot, ami jó, ha esőerdőbe megyünk! (én ugyan nem megyek oda, de na, lehetnek kalandvágyó emberek!! :D)