A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 2., csütörtök

Mo Xiang Tong Xiu · Luo Di Cheng Qiu: A ​démoni út nagymestere 1.

 


Köszönet a kötetért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Már a Bűnös beszélgetések kötetek is nagyon tetszettek rajzolási stílusra, de a Démoni út nagymestere teljesen elvarázsolt.

 A történettel, valamikor 2020 végén ismerkedtem meg, még molyon jött szembe velem a sorozat. Aztán neki is álltam megnézni, a feléig eljutottam, aztán az élet közbeszólt. Kijöttek a könyvek, be is gyűjtöttem őket, és az elsőt el is olvastam, a maradék 4 még olvasásra vár.

 Amikor a manhua szembejött velem rögtön felcsillant a szemem. Eleve szeretem a szépen rajzolt történeteket, és itt ugye az alap sztorit már ismertem, a szereplőket szerettem, tehát attól nem kellett félnem, hogy nem fog tetszeni. Igen, a borító elég meggyőző arról, hogy biztosan gyönyörűek a képek. És cseppet sem  kellet csalódnom.

A kötet egyetlen hátránya az, hogy rövid. 216 oldal egy manhuába, rövid, mármint olvasnád tovább és hopp vége van.  Ahogy a könyvek is, itt is feltehetően a külföldi példát követve igazándiból a második nagyobb történet közepén fejeződik be a kötet. Ami kivételesen engem csak azért nem zavart, mert filmen, illetve könyvben már láttam/olvastam, tehát tudom, hogy mi lesz a folytatás. De el tudom képzelni, hogy azok, akik most ismerkednek a történettel, azok hangosan kiáltanak fel, hogy "Függőőőő véééééég"!

 Nem tudom, hogy hány kötetesre van tervezve a történet manhua változata, de az biztos, hogy minden rajongónak a polcán a helye. A rajzok csodaszépek, a kivitelezés meg egyenesen gyönyörű. A fényes lapok miatt ugyan a 216 oldal meglehetősen nehézzé vált súlyra, de jó kézbe venni. Igényes és szép!

 Akik nem ismerik a történetet azoknak feltehetően a kötet végére rengeteg kis kérdőjel jelenik meg a fejük felett. Ugyanis az első részben igazándiból, csak sorra megjelennek a szereplők, van akik csak pár kocka erejéig. Wei Wuxiant követve járjuk be a történetet, ő mindenhol (is) ott van. Valamennyit megtudunk a múltjáról, de elhanyagolható ez az információ róla, feltehetően a többi kötetben majd tisztul a kép mindenki számára. A többi szereplő meg igazándiból csak feltűnik, némi magyarázatot kapunk, hogy ki kicsodának a kicsodája, de én annak idején a sorozatban is borzalmasan nehezen tudtam lekövetni, hogy ki kinek a rokona, vagy csak klán társa. A klán társaknál mindig csak a Lan-okban voltam biztos, mert ők fehérben vannak, a többiek meg összevissza öltözködnek :P És akkor még arról nem esett szó, hogy mindenkinek legalább 3 féle neve van, tehát....nem egyszerű lekövetni őket.

Ebben a kötetben egy egész történet és egy megkezdett, mondjuk "fél" történet található. Az első Wei Wuxian visszatérése az életbe, és a család, ahova került azon történő bosszú állás története. Megjegyezném Wei Wuxian is megjegyzi ő nem "haragvó démon", és nem is igazán ő áll bosszút, csak ott van és próbál nem bajba keveredni...bár kérdéses ő mindig bajba szokott. Valahogy vonzza a gonoszokat. Úgy térhetet vissza az élők sorába, hogy a család egy elkeseredett, minimálisan kultivációs képességekkel rendelkező tagja egy rítus által átadta testét neki, bosszú állás céljából. Bár a minimális kultivációs képességeknek hála, elfelejtette leírni, hogy kin kellene bosszút állni...úgyhogy Wei Wuxian mázlista, mert megoldódott nélküle is a nagy bosszú hadjárat.

 A második, egyben fél történet a Táncoló Égi Hajadon története, mely egy démonvadászatot mutat be, rengeteg kultivátorral, több klánnal, akik mind a lélekfaló démont akarják legyőzni. Érdekes mód, az egyetlen aki tisztában van a dolgokkal....nem más...mint .... Wei Wuxian. A történet egész addig tart, míg a Hajadon el nem kezd mozogni, itt konkrétan vége a kötetnek. Úgyhogy a harc és hasonlóak, már majd a második kötetben fognak szerepelni.

 Szerettem olvasni, és szerettem nézegetni is a kötetet. Jó kézbe venni, és jó lapozgatni. A rajzok nagyon szépek, néhol nagyon cukik. Tehát teljesen elégedett vagyok a kivitelezéssel. Meghozta a kedvemet, hogy újra kezdjem a sorozatot és a könyveket is. Csak idő is kéne, hogy mindezt meg is tudjam tenni ;)


Fülszöveg:

 A New York Times bestseller regénye, ezúttal manhua formában!

Amikor a leghatalmasabb klánok egyesült erővel szállnak szembe vele, a baljós képességei miatt rettegett és gyűlölt Wei Wuxian – a démoni kultiváció nagymestere – életét veszti.

Tizenhárom év múlva Wei Wuxian újjászületik egy fiatalember testében, aki egy tiltott rituálé során a lelke feláldozásával idézi meg. A szertartás Wei Wuxiant arra kötelezi, hogy bosszút álljon az idegen helyett, ennek elmulasztása ugyanis saját lelkének teljes pusztulásával fenyegetné. Ám egy gonosz lény megjelenésekor, a káosz közepette váratlanul egy ismerős arc is felbukkan Wei Wuxian múltjából. Egy erős kultivátor, aki segít fényt deríteni az őket körülvevő sötét igazságra.


A második rész már előrendelhető : ITT


2023. augusztus 13., vasárnap

Andrzej Sapkowski: Az ​utolsó kívánság - A végzet kardja

 



Mondhatni, hogy egymás után olvastam a két kötetet, várva, hogy a harmadik évad kijöjjön a sorozatból. Elsőre leszögezném, hogy szeretem a sorozatot, mert azt ismertem először, így nekem a logikai bakik és a könyvtől való totális eltérés az első két évadban nem volt zavaró, hiszen nem tudtam, mitől tér el.

 Az első részt Gabo-s kiadásba olvastam, nagyon kis könnyen kezelhető könyv, gyors haladással és olvasóbarát betű mérettel. A második részt már a régi eredeti PlayON kiadásban, ami máris sokat rontott az olvasási gyorsaságomon a borzalmasan kicsi betűivel. A további részek is PlayON kiadásban vannak meg a könyvtárnak, így ehhez kell alkalmazkodnom, ami miatt kicsit lassabban megy az olvasás.

 Az első két részből és a sorozat első két évadából kiindulva, most, hogy már olvastam - láttam őket, kezdem megérteni, hogy mi nem tetszik a rajongóknak a Netflixes verzióban. Mondjuk úgy, hogy nagyjából nincs átfedés a könyvek és a sorozat között. Nyomokban fellelhetőek a történetek, egy kissé kiherélt, és kifordított verziója, de akkor nagyon figyelned kell.

 Mivel a sorozatot láttam először, így olvasás közben kellett rájönnöm, hogy ott hol tartunk, mi és kicsoda és mit csinál...volt amikor elsőre rájöttem, és volt amikor borzalmasan sokat kellett gondolkodnom, hogy ez most mi akart lenni, a sorozatban. Nem mindig jöttem amúgy rá, hogy mi alapján választottak sztorikat, és mi motiválta őket abba, hogy átírjanak történeteket, mert  a végeredmény nem lett jobb. A könyv sokkal logikusabb felépítést kapott.

Könyvben feltehetően szép sorban elolvasom mindegyik részt, a sorozat 3. évada még kap esélyt nálam, de ugye Henry Cavill nélkül a sorozat is erősen veszít az értékén. Tudom, hogy nem csak miatta Vaják a vaják, de nekem ő az egyetlen szereplő akit úgy arányaiban nem tartottam túl idegesítőnek, és megszoktam. És őt lecserélni, bármilyen ok miatt is...hát a Netflix tudja. Bár amennyi negatív kritika jelent meg erről a  bizonyos 3. évadról már abban sem vagyok biztos, hogy meg akarom nézni :D

Kíváncsi vagyok, hogy a könyveknek majd mi lesz a vége. Most kezdtem a harmadik könyvet...hát meglátjuk ;)

2021. január 28., csütörtök

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.

 

Szeretem a képregényeket, bár inkább a mangákat. Ezek a nyugati típusú dolgok nekem, túl sötétek. Belegondolva egyetlen egy olyan képregényt sem olvastam még, ami egy kicsit is vidámabb rajzolással készült volna. Biztos van, csak azok nem jöttek velem szembe. Könyvtári olvasás, ami nagy szó, mert a könyvtár, eddigi álláspontja az volt, hogy nem vesznek képregényt, mert a képregény nem könyv, és nem képvisel irodalmi értéket, nem olvasná senki meg ilyen, fogalmam sincs honnan vett indokok miatt. (mert ha azt mondták volna, azért nem vesznek, mert drága, akkor még megértettem volna :D). De tavaly év végén megtört a jég és kísérleti jelleggel beruházott egynehány képregényre. Ezért Pijer kollégámnak nagyon hálás vagyok, hogy összeírta a listát és így bővülhetett a TiniSarok egy képregény...hát polcocskával.
A Kulcs a zárját benne volt a top 5 képregényben, amit el akarok olvasni. Annak ellenére, hogy annyit tudtam csak róla, hogy készült belőle tv sorozat, és hogy annak a bemutatóját láttam azt hiszem. És az alapján egy nagyon, beteg és elborult sztori, tehát olvasnom kell.
 Nos, ez a képregény hozta a film bemutatójának hangulatát, ugyanis meglepően elborult az egész. Az alap sztori...már ami kiderült eddig, elég bonyolult. Egy nővel, aki férfi, aki meghalt de mégsem, és fétise, hogy kulcsokat gyűjt...a családon át, akik fogalmuk sincs hogy mivel néznek szembe, amikor a családfőt megölik és elköltöznek, a régi családi birtokra. Legalábbis gondolom, hogy családi birtok, mert ott nőtt fel a családfő aki meghalt a kötet elején.
 A kulcsok erejét, csak a gyerekek érzékelik (fogják fel?), és ők is használják. Sorra, bár igen lassan lelnek rá a kulcsokra, és jönnek rá mire jók. Nem számoltam hány kulcs volt az első kötetben, de nem túl sok. A legparásabb, az amivel a fejüket nyitogatják ki. Egyrészt, mert roppant ronda és morbid a dolog, másrészt azért miért dugnék egy kulcsot a tarkómba, hogy felnyissam a fejem? Mármint először még elhiszem, hogy használják, mert nem tudják mire jó, de hogy utána ezzel szórakoznak, és ki be rakosgatnak bele dolgokat. Minthogy egy könyvet, és akkor már el sem kell olvasnod, mert tudod mi van benne, vagy kiveszed a félelmed és akkor megváltozik az egész személyiséged. Ugyanis elvetted a félelmet magát. Tehát mindegyik kulcs elég beteg dolgokat tud. Az egyiktől ha átmész az ajtón elhagyod a tested és szellemmé válsz, a másik megváltoztatja a nemedet, egy meg csak kinyitja a kútházat, ahol a fura nő álldogál a kútban és rosszban sántikál.
 Az alap koncepció amúgy nagyon tetszett. Eléggé elborult, hogy felkeltse az érdeklődést, és elég eredeti, hogy amúgy azon gondolkodj folyton, hogy mégis milyen kulcsok lapulhatnak még abban a házban, ha már Kulcsház a neve.
 És ott a nő a kútban, akinek egyenlőre még fogalmam sincs, hogy mit akar, azon túl, hogy a kulcsokat gyűjtögetni, megölni aki emlékezhet rá, és fejekbe turkálni. Tehát ő a gonosz, erre rájöttem, de hogy mi a végső célja azt nem tudom.

 Hogy tetszik-e a képregény és a sztori? Igen tetszik. A rajzolás ronda mint a bűn, de azért mert nem szeretem ilyen szempontból a képregényeket. De adja a hangulatot és igazándiból elég gusztustalan, ami megy a történethez. A történet eredeti és érdekes, így bízom abban, hogy majd sikerül megvenni a többi részét is a könyvtárnak, hogy haladhassak a kötettekkel :)

 Amúgy sokat elárul, hogy molyon 95% felett végzett mind a három kötet. A sorozat "leggyengébb" darabja ez az első, legalábbis molyos százalék szerint. Ez alapján viszont a történet felfelé ível, tehát nem romlik, inkább javul a dolog. Ez a kötet amúgy érzésre nekem, olyan bevezető típus volt. Elhelyezte a szereplőket a helyszínen, és elkezdte kibontani a dolgokat. De mivel nem jutott messze ebben a kibontásba, így tényleg csak kérdés, kérdés hátán maradt nekünk. Amikre gondolom a következő két kötet ad majd magyarázatot és válaszokat.


Belbecs: 5/5

Külcsín:  - 
Nem pontozom, mert lehúzni nem akarom, tetszeni meg nem tetszik :D


Fülszöveg:
Joe ​Hill – a horrornagymester Stephen King fia – a Locke & Key képregénnyel aratta első kiugró sikerét: két Brit Fantasy-díjat és egy Eisner-díjat köszönhet neki. Népszerűségét jól jelzi, hogy a képregény első száma huszonnégy óra leforgása alatt az utolsó példányig elkelt. 2018 nyarán a Netflix megrendelte a legendássá vált Locke & Key alapján készülő sorozat első, tíz részes évadát, amelynek készítésében Joe Hill személyesen is szerepet vállalt.

A Locke-család egy iszonyatos tragédia után kénytelen hazaköltözni felmenőik ódon birtokára a massachusettsi Lovecraftba. Kulcsház azonban nem egy mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg házban hemzsegnek a különös erővel bíró kulcsok és a hozzájuk tartozó ősi kapuk. A vakmerőt, aki átlép rajtuk, a küszöbön túl a teljesen ismeretlen és egy hétköznapi ésszel felfoghatatlan másfajta valóság várja.

Miközben a három testvér, Bode, Tyler és Kinsey a maga módján próbálja feldolgozni a közelmúlt rettenetes eseményeit, felfedezi Kulcsház titkait is. A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait…

A kötet tartalmazza: Locke & Key: Welcome to Lovecraft 1-6, és Locke & Key: Head Games 1-6.





2020. november 20., péntek

H. P. Lovecraft: Onnan túlról

 

Ha nincs a Világlátók kihívás, ezt a könyvet valószínűleg, sosem olvastam volna végig. Nem mondom, hogy sosem próbálkoztam volna vele, hiszen jóval a kihívás feladata előtt kölcsönöztem ki, de végig nem olvastam volna. 

A Weird fiction, mint kiderült, nem igazán a zsánerem. A horror résszel amúgy nem lett volna gond. Nem mondom, hogy rajongom az ijesztő dolgokért, de olvastam már horrort és thrillert és nem voltak álmatlan éjszakáim, vagy ha igen akkor sem hagyott mély nyomot. De ez a novella gyűjtemény még igazán ijesztő sem volt.

 A 11 írásból talán kettő olyan volt, aminél azt mondtam, hogy ezt érdemes volt elolvasni, mert érdekes volt és nem volt végtelenül kiszámítható, és még egy kicsit talán ijesztő volt, bár nem bújtam a sarokba félelmemben. De a legtöbb írás még csak meg sem érintett. Az utolsó, és egyben leghosszabb, például végtelenül idegesítő volt. Nem szeretem a sztorit, amikor két oldal után már tudom a csattanót. És igen, tudom, hogy nem mai gyerek a könyv, és benne az írások...de mai szemmel ezek már annyira nem velőtrázóan ijesztősök. Vagy velem van a baj, ez is megeshet.

 A legelső és a legutolsó írás volt a legrosszabb, így igazándiból adott egy pocsék keretet a válogatásnak. A legrövidebb írások voltak a legjobbak, mert ott tényleg nem volt idő barokkos körmondatokra és hatszor körbejárni a témát, hanem hipp-hopp próbálja a frászt hozni az emberre. 

Nem mondom, hogy Lovecraft-tól soha nem akarok többet olvasni, de tény nem fogok gyorsan szaladni, hogy újabb könyvét vehessem a kezembe. Kipipálom, hogy tőle is olvastam, és elraktározom, hogy nem az én műfajomban írt, így csak kivételes ajánlás esetén fogok újra próbálkozni vele. És tisztában vagyok azzal is, hogy egy novella gyűjtemény jósága nagyon függ attól, hogy ki és hogyan válogatta bele az írásokat. Én ezt most nem érzem egy jó válogatásnak. Főleg, hogy a két leghosszabb írás, a legbénább is :(

Viszont a borító nagyon tetszett, és imádom a Helikon ilyen kis zsebkönyveit. 


Külcsín: 5/5

Belbecs: 3/5

Fülszöveg:

Howard Phillips Lovecraft (1890‒1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett – a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg.

Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel.

Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

Tartalomjegyzék

A patkányok a falban (The Rats in the Walls, 1923) – Galamb Zoltán fordítása

Randolph Carter vallomása (The Statement of Randolph Carter, 1919) – Kornya Zsolt fordítása

Pickman modellje (Pickman's Model, 1926) – Galamb Zoltán fordítása

A kriptában (In the Vault, 1925) – Bihari György fordítása

Erich Zann muzsikája (The Music of Erich Zann, 1921) – Galamb Zoltán fordítása

A kívülálló (The Outsider, 1921) – Bihari György fordítása

Onnan túlról (From Beyond, 1920) – Bihari György fordítása

Hüpnosz (Hypnos, 1922) – Galamb Zoltán fordítása

A kép a házban (The Picture in the House, 1920) – Kornya Zsolt fordítása

A kutya (The Hound, 1922) – Kornya Zsolt fordítása

Álmok a Boszorkányházban (The Dream in the Witch House, 1932) – Sóvágó Katalin fordítása


2020. november 16., hétfő

Mo Xiang Tong Xiu: A ​démoni kultiváció nagymestere 1.

 

Húha! Kevés olyan könyv van, amit szánt szándékkal lassan olvasok, mert nem szeretném, ha vége lenne. És ha tudtam volna, hogy ilyen függővég van a végén még mérgesebb lettem volna. Bár már itt a második kötet (megvette a könyvtár, csak leltározásra vár), és a harmadik is most jön már ki, de azért a történet végéig még lesz idő...sok idő, hogy várhassam a folytatást.

Amikor megismerkedtem a világgal, még semmit sem tudtam róla. Molyon szembejött a könyv, de igazándiból, azon túl, hogy szép a borítója nem igazán foglalkoztam vele. Aztán beléptem a molyos zónájába, és rám zúdult az egész. Roppant mód pörög a zóna, rengeteg képpel, néha érdekes infókkal, és hát nyomatják azokat a poénokat, amiket akkor még nem értettem (és a legtöbbet egy kötet és 6 rész nézése után sem értek), de tetszett ez a szintű rajongás és mivel a képek szépek, és úgy nagyjából megismerhettem a sztorit, gondoltam akkor olvassuk. Aztán megtaláltam a sorozatot is magyar felirattal és megfertőztem a ruhatáros kolléganőt. Úgyhogy most rosszabbak vagyunk néha, mint a tinik. Ő már végignézte a sorozatot, én egyenlőre a hetedik résszel  fogom folytatni. Azzal is úgy lettem, hogy tudom, hogy 50 rész és az sok, de ha gyorsan nézem, akkor túl gyorsan vége lesz, és azt nem akarom!

Tetszik a világ amit a szerző felépített. Roppant jó mágiát talált ki, és eddig elég logikusak a dolgok, hogy ne érezzem azt, hogy valami nem klappol. A legtöbb szereplő szimpatikus. Mint sokak én is a két főszereplőért vagyok oda. Igazándiból nem döntöttem el még, hogy melyiküket szeretem a legjobban. Wei Wuxian és Lan Wangji is szerethető, bár tény körülbelül a tűz és a víz a személyiségük. Míg Wei Wuxian egy bolondos, és szertelen fickó, aki előbb beszél, aztán elgondolkodik azon, hogy mit mondott, addig Lan Wangji, meg csendben megy, és csak akkor beszél, ha már tényleg muszáj neki. Amúgy a sorozatban olyan édes az az érzelemmentes arca néha. Nem csodálom, hogy Wei Wuxian őt pécézte ki, hogy piszkálódása személye legyen.

 Így egy kötet és 6 rész után beszippantott a történet. Roppant idegesítően van vége az első kötetnek, úgyhogy aki nem akarja, hogy álmatlan éjszakája legyen, mert nem tudja meg, hogy mi lesz a kis szerencsétlenekkel, jobb ha betárazza a második kötetet rögtön. Vagy mint, ahogy én fogom tenni, a sorozatban próbálom utolérni a történetet, és akkor már tudni fogom mi történik és nem izgulok értük annyira.

 A nevek borzalmasan nehezen jegyezhetők meg nekem. Feltehetően mert kínaiak, és a kínai kultúrában nem vagyok annyira otthon. Valahogy a japán neveket hamarabb megjegyzem. Itt annyi sok hasonló van, hogy csak úgy sejtem, hogy kb. ki kicsoda. De eldöntöttem, hogy végtére is a főhősök neve okés, azt már megjegyeztem, a többieket, meg úgy nagyjából ki lehet következtetni :) Itt volt az is amúgy, hogy nem éreztem problémának, hogy ismerem a sorozat színészeinek kinézetét. Legalább volt hova kapcsolnom a neveket, és bár sokszor azt mondom, rossz ha előbb nézünk valamit és utána olvasunk, de itt ez nem zavart. 

A molyos zónát figyelve rájöttem, hogy ez a világ úgy még pár évig valószínű lefoglalhat engem, mert van belőle ezer meg millió feldolgozás. Rajzolt és élőszereplős és chibis feldolgozás is, és vannak olyan kedves és aranyos emberek, akik ehhez gyártanak magyar feliratot is. Úgyhogy nekik nagyon hálás vagyok, mert egy pár remek élménnyel gazdagodhatom általuk. 

A történet teli van mágiával, zombikkal, varázslatos hangszerekkel, rengeteg szabállyal, amit egyesek folyton megszegnek. Élő holtakkal, és bábokkal, melyeket irányítani lehet. Sok vicces és humoros leszólással. Az első kötetnél láttam, hogy sokan háborogtak, hogy úgy átnézve nem volt, és sok volt az elütés és néhány dolog kicsit furán lett fordítva. Tény, hogy van egy csomó magyartalan mondat, de ez elméletileg a második kötettől megszűnt, mert az már kapott egy átnéző embert! Engem csak néha akasztott meg a dolog, mert néhány mondat tényleg nagyon-nagyon-nagyon fura volt, és nem lehetett arra fogni, hogy a történet fura.

 Nagyon szerettem olvasni, mert nincsenek tökéletes karaktereik. Lan Wangji sem tökéletes, és ez így van jól, bár ő amúgy erősen hajaz a tökéletességre, de na...azért neki is vannak viccese dolgai...pl. amikor egy pohár pálinkától totál alkalmatlanná válik az életre is....olyan édes amikor iszik! De komolyan!

Húha, a történetet nem akarom elmesélni, olvassátok. Sok szellem, zombi és vadászat van benne, sok vicces megjegyzés, mert hát Wei Wuxian nem túl komoly ember. A fiatal kultivátor tanoncok is aranyosak, olyan...olyan kis aranyosak, akik csak ámulnak és bámulnak, miket csinál a két főszereplő. Vannak gonoszok és jók, és a jók között lévő, nem túl szabályosan játszók (Wei Wuxian :D). A sorozatot is ajánlom mindenkinek, bár még az egy ötöd részét se láttam, de ha szereted a fantasy-t és van egy kis ázsia imádatod akkor tetszeni fog. Gyönyörű színészek játszanak benne, és remekül. Úgyhogy olvassátok és nézzétek :*)


Wei Wuxian és Lan Wangji



2016. január 3., vasárnap

Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.)

 A könyvet @Vegazus mini-könyvklubja kereteiben olvastam. A romantikus szekciót buktam, a sci-fibe bele sem vágtam, gondoltam a fantasy az már jobb, kicsit talán közelebb is áll hozzám. A romantikánál biztosan. Úgyhogy jelentkeztem, szavaztam, és vártam mik lesznek az olvasandók. Ugyan, fogalmam sincs, a februárit honnan fogom megszerezni, de a Januárival nem voltak problémák. Tavaly, vagy tavalyelőtt kapta apukám tőlem karácsonyra, úgyhogy csak le kellett emelni a családi könyvespolcról.
 Idén úgy gondoltam, hogy próbálok azzal a kevés kihívással, vagy könyvklubbal foglalkozni, amire jelentkeztem. Tehát nem utolsó percben kezdem el olvasni a könyveket. Bár ez a könyv nem volt tervezve, de nem bántam meg. És hogy miért nem?
 Nos Jorg, a tövisek hercege egy egyéniség. Mit is lehet elmondani róla, úgy hogy ne spoilerezzek túlzottan. Nos, egy szociopata gyökér. De tényleg, legszívesebben felképeltem volna azt a mocskos száját, még ha rengetegszer olyan szintű intelligencia is sugárzik belőle, hogy meghajoltam volna a tudása előtt. Jorg akkor is egy kölyök persze. Amúgy hála az égnek, sok ilyen 14 éves fiúval nem hozott össze a sors, de sajnos kinézem ebből a korosztályból, hogy ekkora… (kisípolt rész)
 Jorgot nehéz megkedvelni, annak ellenére, hogy bár megalomán tervei vannak, és ezt nem rest hangoztatni is, a tervek zseniálisak, és valójában ha nagyon-nagyon mögé nézünk, még akár a köz jót is szolgálhatják. Az más kérdés, hogyha ilyen ütembe nyírja ki az embereket, akkor a Köz eltűnik a trilógia harmadik részére. Tény, hogy nem ismeri a kegyelem szót, és az is idegen tőle, hogy meghátráljon. Ez részben a végén kicsit változik, de szerintem ő van akkora…. Harcos, hogy ezt véghez vigye. Tehát ő akar a világ ura lenni. Amúgy melyik 14 éves fiú nem gondolt még arra, hogy ő lesz a világ ura, és hercegnők omlanak majd elé (oké… Jorg ezt a hercegnős dolgot eléggé mellőzi), de ő nem normális 14 éves.
 Jorgon kívül, Sir Makin az egyik kedvenc szereplőm. Ő legalább… higgadt, felnőtt, higgadt, mondtam, már hogy higgadt? Mármint általában, ha nem vágsz bele semmit, nem sértegeted akkor ő a tökéletes, hű testőr! Komolyan, csíptem az urat.

„– Ez nem terv. Ez annyira hülye neme a biztos halálnak, hogy száz év múlva is ezen fognak röhögni a csapszékekben (…)
305. oldal”

 Kedvenc még a Núbai is! Bár ő relatíve nem sokat beszél. De ettől még szeretem.
 A könyvet amúgy messze Jorg fanyar és szarkasztikus megjegyzései viszik, ezért lehet őt szeretni annak ellenére, hogy megöl mindenkit, akivel csak találkozik. A családját, mostoháit nem tudtam megkedvelni, mert nem látom át, mi van a döntéseik mögött. Akiket meg kedvelhettem volna, már az elején meghaltak. Borzalmas ez a sok halál.

„Ha mindenáron lőni akartok, javasolnám ezt a lovat, céltáblának is jó nagy, azonkívül egy lusta dög.
308. oldal”

 A fura lényeket a barlangba nagyon szerettem Góg-ot kifejezetten, szerintem aranyos kis piromán…. A nekromantákat még mindig nem szeretem, azok gusztustalanok :P


„– Hogy hívnak? Sehogy se? – felelte magas, édes hangján.
– Helytelen. Majd én adok neked nevet. Herceg vagyok, tehát megtehetem. Legyen a neved mostantól Góg, az öcsédé meg Magóg.
Vörös Kentre pillantottam, aki mögöttem állt lihegve, de csak értetlenség tükröződött azon a parasztpofázmányán.
– Góg és Magóg…. A fenébe is, miért nincs itt egy pap, aki értené a biblikus vicceket?
199. oldal”

 A bajkeverő, rabló horda amúgy számomra szimpatikus volt, annak ellenére, hogy egyiket sem ölelném keblemre.

„És hogyan menjünk oda? Így majdnem negyvenen, ezeken a jaj-de-príma, jaj-de-lopott lovakon?
8. oldal”

Belbecs: 5/5
Ha egy szórakoztató, de véres történetre vágysz, akkor azt megkapod. Néha vannak benne gusztustalan részek, de hála az égnek nem írja le minden egyes ellenfelének, halálának mikéntjét részletesen az író. Még szerencse, mert akkor nem férne bele 336 oldalba… ahhoz túl sokan haltak meg.
 És annak ellenére, hogy nem szeretem az olyan írásmódot, mint amiben íródott, élveztem. Mármint ezt az E/1-eset nem szeretem :(

 Mindenképpen folytatom a sorozatot, remélhetőleg idén jut is rá időm, és azt hiszem ennél jobb évkezdő olvasmányt nem is kívánhattam volna magamnak :)

Külcsín: 5/5
Tetszik a borító! Meg, igazándiból ezzel a könyvvel minden rendben volt :)

Fülszöveg:
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Eredeti megjelenés éve: 2011
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 336
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789639861398
Fordította: Gy. Horváth László
Ár: 3.490 Ft