Clare Gogerty: Spirituális ​helyek - Több mint 150 varázslatos úti cél a világ körül

 

Könyv: Clare Gogerty: Spirituális helyek

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadó székhelye: Budapest

• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 224
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635650590
• Fordította: Kövesdi Miklós
• Megjelenés időpontja: 2022. szeptember 20.

Szeretem azokat a könyveket, amikkel igazándiból bejárhatjuk a világot, egy adott ember szemszögén keresztül nézve. Az összes ilyen válogatás ugyanis, egy ember, vagy egy csoport által a címben foglaltak szerinti gyűjteménye.

 A könyv nagy részével egyetértettem, megtudtam magyarázni, a szerző is megtudta magyarázni, hogy miért is spirituálisan fontos hely az adott hegy, templom, zuhatag, kő, stb. De voltak kivételek, amiket igazán ki lehetett volna hagyni, mert nem spirituális, és totálisan kilóg a többi közül.

Tudom, most ez olyan lesz, mintha magam népe ellen beszélnék, de komolyan Magyarországon mást sem talált, mint a fürdőket, ahol amúgy ki is fejtette, hogy hát annyira nem spirituális a dolog, de mennyi fürdő van Budapesten. Mintha az ország Budapesten túl nem létezne. Szerintem rengeteg spirituális hely van az országban, feltehetően ősgyökeres, régi dolgok is... de van két oldal az országról, hogy de jó fürdők vannak itt... wtf -.-

És volt még pár hely ami döcögött, de igazándiból a spiritualitás is olyan, hogy ki mit érez annak, akkor az már az úgy az. Japánban is jóval több van mint amit felsorol, és feltehetően Amerikában is, Kínába biztosan, és Európában is...és Afrikában és Ausztráliába is. Nem tudtam eldönteni, hogy csak nem akart úgy járni, hogy ugyanazon szent helyeket mutatja be, mint minden ilyen válogatás, és ezért kerültek bele random dolgok, amiknél már a leírásnál döcögött a dolog. 

Tény, a világ teli van szent és spirituális helyekkel, amiket az ember szívesen bejárná. A legtöbb ilyen hely, amit a könyv is bemutatott, vallástól független szent hely. Bárki élvezheti, de tény, adott vallás hívei fogják majd jobban, mélyebben átélni az ott létet. Kedvem kerekedne, hogy bejárjam a világot, vagy legalábbis a Japán szekcióját a könyvnek, hogy minden templomba, hegyre felmásszak amit csak Én fontosnak tartok. De tisztában vagyok azzal, hogy ez anyagilag lehetetlen. (nem csak jelen inflációs helyzetbe, hanem amúgy sem). Minimum egy lottó ötös és az kellene hozzá, hogy ne foglalkozzak a klímával és ide-oda repkedjek a rengeteg pénzemből és ez ne zavarjon. De mivel sem millióim nincsenek, és az ökológia lábnyomom is próbálom a legkisebbre zsugorítani, így nekem ezek álmok maradnak. Ilyenkor jók az ilyen könyvek, nagyon csinos és szép képekkel, hogy bejárhassuk lélekben, ha már máshogy nem.

 Amit én még eltudtam volna képzelni a könyvben egy kicsi, nem túl nagy térkép. Igen, voltak térképek csatolva, de valahogy mégsem olyanra gondolok. Akár a kontinens elválasztó is lehetett volna adott kontinens és ott bejelölni, hogy mikről lesz szó konkrétan. Úgy egybe látni , vagy akár egy egész világtérkép ugyanígy bejelölve azt a 150-nél több helyet, amit érdemes megnézni. Na azt hiányoltam :)

Amúgy szép kivitelezésű a könyv, és a pár tök random, tök nem oda illő, szerintem témán kívüli oldalakat eltekintve nem volt vele baj. Jó volt olvasni, jó volt "bejárni" a világot, és egy csomó információt megismerni egy-egy vallás egy-egy szent helyéről. Nem túl sokat, pont annyit amennyit egy laikusnak elég tudni. Felkelti az érdeklődést, és majd ha valami érdekes, akkor az ember utána olvashat :)

Fülszöveg:

A különleges udvarokkal, oltárokkal tarkított purák Balin, a titokzatos Callanish kőkör Skóciában, a lenyűgöző „Vízesések földje” Brazíliában és a káprázatos óriási kaurifenyők Új-Zélandon, megannyi úti cél, amely sokkal több egyszerű turistalátványosságnál.

A természet szentélyei és az egyedül álló épületek csodálatos gyógyulásokat indítanak el bennünk, lehetővé teszik, hogy kikapcsoljunk, átszellemüljünk, újraértelmezzük addigi életünket. A szerző több mint 150 varázslatos vidékre kalauzol el, és izgalmas betekintést nyújt a nevezetességeket övező mítoszokba, a lélegzetelállító fotók pedig teljessé teszik ezt a virtuális, spirituális Föld körüli utazást.

Ezerarcú ​Japán

Ha Japánról szól egy könyv, akkor elég gyorsan szokott várólistára kerülni, ritka, hogy kívánságlistára is, így ha szerencsém van akkor közeli ismerősnek, barátnak, vagy a könyvtárnak meglesz hamarosan és már olvasom is. (vagy megveszem, és mivel megvan éveket vár arra, hogy végül olvassam...) Szerencsére AniTiger barátnőmnek megvolt ez a könyv, így amikor ő már elolvasta én is kölcsön kaphattam, és mivel még egy barátunk kölcsönkérte, elég ösztönző volt, hogy ne halogassam, hanem rögtön kezdjek is neki. Így ez lett az otthon olvasós könyvem a másik kölcsön könyv (Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv), meg a benn olvasós könyvem. Amúgy egy nap eltéréssel olvastam ki a két könyvet, úgyhogy most elég jó vagyok a kölcsön könyvek olvasásával :) Meg, a hónapra tervezett listával is, ugyanis ezzel már 2 könyvet elolvastam a három tervezettből és még csak 13-a van :)

A molyon 100%-on áll a könyv, úgyhogy nagyon nagy elvárásaim voltak vele szemben. Azt már első tapintásra és első lapozásra észrevettem, hogy a kivitelezés csodaszép. De tényleg, az elmúlt idők, egyik legszebb könyve ami a kezembe került.
 Sokat gondolkodtam, hogy ez akkor most milyen céllal készült könyv is lehet. Ismeretterjesztőnek ugyan ismeretterjesztő, egy csomó dolgot elmond, és leír, de én úgy éreztem, hogy csak úgy felületesen érinti a témákat, és nem igazán akar belemenni jobban. Viszont tetszett a fejezeteknél a térképes nézet, vagy az idővonalas megoldás is, csakhogy emiatt, bár esztétikailag szép, de egy-egy információról nem tud többet mondani, mint maximum 2 mondat.
 Ha az ember most ismerkedik Japánnal, akkor viszont remek olvasmány lehet. Ugyanis csak érintőlegesen ismertet meg minket Japán pozitív és szép oldalával, de ezt teszi úgy, hogy a lehető legtöbb szegmensét megismertesse ( szokások, hitvilág, ételek, modern kultúra, sport, filmek, anime, manga, costplay-ek, zöld tea és szusi, szentélyek és zarándokutak, robotok és onsenek), tehát rengeteg dologról tudunk meg roppant keveset. De ad egy táppontot az olvasónak, hogy ha egy-egy téma érdekli, akkor már tudja, hogy körülbelül hogy keressen rá.
 Gondoltam arra is, hogy ez amolyan jól és szépen kivitelezett utazási prospektus. A könyv nagyjából bejárja azokat a részeket, amit a turisták is be szeretnének, és ad alternatívát, gondol, minden típusú turistára, az anime fanokra, a gasztro őrültekre és a spirituális látogatókra is, ahogy az átlagos "mindent látni akarok" típusú emberekre is. Elmondja, mit hol keress, de igazándiból nem megy mélységekbe, csak ad egy ajánlott útvonalat, vagy éppen helyeket dob fel neked, ahol ha adott dolog érdekel kellően elmélyedhetsz.
 A könyv erősen pozitív képet fest a szigetországról, és bár én is imádom Japánt, sőt voltam ott és mennék is vissza (amint lehetne :D, szívem szerint ott is maradnék :D), azért még én is tisztában vagyok vele, hogy ez egy borzalmasan ferdített pozitív kép, mert azért a Japánok (ahogy minden nemzet kb.), nem tökéletes, rengeteg rossz és fura szokásuk van nekik is, és valahogy erről ez a könyv mélyen hallgat :D. Feltűnően tökéletesnek és szépnek ábrázolja Japánt, és bár az én fejemben is általában így van Japán....de azért van nem tökéletes része is....és ha már valaki útikönyv szerűt, vagy kulturális dolgokról ír...ne legyen már annyira tökéletes minden amit ír Japánról...mert nem az...
 Ebből adódóan arra jutottam, hogy feltehetően a könyv egy "Gyere Japánba" kampány szerűség nagyon szép kivitelben.

Belbecs: 3,5/5

Sajnálom, talán ha ez lett volna az első könyvem Japánról akkor több pontot érne. De nem vagyok abban biztos, hogy a legjobb kezdés lenne amúgy. Akik érdeklődnek Japán iránt, mármint a könyv előtt is érdeklődtek, azok olyan nagyon sok új dolgot nem fognak olvasni benne. Akik csak úgy hallottak valamit a "gésás országról", nos igen nekik jó lehet, hogy rájöjjenek, hogy azért Japán nem csak gésákból és animekből és nem csak zöldteából és szusiból áll...


Külcsín: 5/5

Gyönyörű kiadvány, de tényleg. Mivel sajnos nem tartom a leghasznosabb könyvnek, így igazából örülök, hogy csak kölcsön kaptam és nem saját. Dísznek ugyanis gyönyörű lenne, de csak dísznek nem tartok már meg könyveket :)


Fülszöveg:

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.

 Bookline Könyvek, 2020

224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337188 · Fordította: Dövényi Ibolya

Filmajánló - Zöld könyv – Útmutató az élethez

Nyár óta van HBO Go itthon és azaz igazság, hogy amikor jött az emailt, hogy emelik az árat, elgondolkodtam, hogy akkor most le is mondom. Persze tudom, most sem éppen egy vagyon, de ha figyelembe vesszük, hogy azért nem nézünk minden nap tv-t, és ha nézünk is tv-t nem feltétlen az HBO Go-t nézzük.
Aztán tegnap nagyon időben végzett mindenki a dolgával, ahhoz hogy sorozatot nézzünk (Dr. Csont), ahhoz még elég korán volt, mert a híradó közepéig szokott kb. tartani nekünk a sorozatnézés, most meg volt vagy hat óra :D Két részt meg azért mégsem akartunk abból nézni, hát elkezdtem szörfözni az HBO Go választékában.
 A Zöld könyv nálam már tavaly óta fenn van a várólistán, így amikor megláttam meg is örültem, hogy há, erről annyi jót hallottam. Miután átment a családi rostán is már indulhatott is a film. Néha amúgy nehéz kitalálni mit nézzünk, túl sűrűn nem is nézünk filmeket. De legyen jó (köszi :D), ha sci-fi akkor anyum nem nagyon nézi, ahogy a nagyon erőszakosat sem, bár ezt mondjuk én sem. Szuperhősös is csak apummal nézés vagy magamban. De ez életrajz és igaz történet alapján volt, úgyhogy megfelelt mindenkinek, 88%-on állt a stnitten és vígjáték azon túl, hogy igaz történet :)
És cseppet sem bántuk meg, hogy erre esett a választásunk. Ugyan a film kicsit lassan indult be, de visszatekintve kellett az a bevezetés. Onnan viszont, hogy mind a két főszereplő egy helyen voltak, és elindultak a turnéra, már nagyon-nagyon élvezetes film lett, néha nagyokat nevettünk, néha meg a falba vertem a fejemet, hogy mennyire sok volt akkor az előítélet, hogy mennyire elvoltak telve maguktól a fehér emberek. Hogy persze a híres zenész felléphet náluk, ez megtiszteltetés, de a wc-t vagy éppen az éttermet már nem használhatja, menjen az utca másik felére enni, meg a kerti budiba mosdóba, mert hát ő kevesebbet ér, mint a fehér társai. Hú de fel tud húzni ez a mentalitás. És persze tudom, hogy rengeteget változott a világ, de még mindig vannak helyek ahol nagyon is élő dolog ez, és vannak családok amikben ez a gyűlölet tovább gyűrűzik, és a gyerek már azt sem tudja, hogy miért is utál egy fekete bőrű vagy ázsiai embert.
De a film borzalmasan jó, egy csomó dolgot bemutat, ami akkor mindennapos volt, és olyan jó nézni, ahogy  a szereplők egymást alakítják, hogy tűnik el az előítélet, és hogy változik kicsit hétköznapibbá a híres zenész. Azért az mondjuk durva, hogy Tony mennyit tudott zabálni a film alatt :D Néha rossz volt nézni ahogy eszik, márpedig legalább tíz percenként a filmben evett :D
 Tehát ha egy szórakoztató és jó és okos filmet akarsz nézni, akkor bátran ajánlom ezt a filmet :)


Leírása:
Tony Lip egyszerű ugyanakkor jó lelkű fickó, az a típus, akinek a problémamegoldó készsége kimerül az „előbb ütök és csak aztán kérdezek” módszerben. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni, oda, ahol a helyiek nem látják szívesen azokat, akiknek más a bőrszíne. Don kifinomult stílusa szöges ellentéte az egykori kidobó ember nyers modorának, ám az út során rájönnek, hogy nem is annyira különbözőek.

Szereposztás

• Viggo Mortensen  / Tony Lip
• Mahershala Ali  / Don Shirley
• Linda Cardellini  / Dolores
• Sebastian Maniscalco  / Johnny Venere
• Dimiter D. Marinov  / Oleg
• Mike Hatton  / George
• Frank Vallelonga  / Rudy Vallelonga
• Don DiPetta  / Louie Venere
• Jenna Laurenzo  / Fran Venere
• Suehyla El-Attar  / Lynn Venere

Japán ​barangoló

Tavaly, amikor kinn voltam Japánban, az egyik túratársamnál ez a könyv is ott volt. Utazás előtt is gondolkodtam azon, hogy én is beszerzem, csak aztán eléggé ki volt számolva a pénzem, és egy 3.000 Ft-s könyv akkor ott elég nagy kiadás lett volna. Főleg, hogy nem tudtam, hogy használnám-e ezt a könyvet, tekintve, hogy megszervezett út volt, és én csak mentem, amerre vittek, meg néha este mászkáltam.
 Aztán idén gondolkodtam, hogy megveszem, egy kis nosztalgiának biztosan jó lesz, de arra is rájöttem, hogy lehet előbb el kellene olvasnom inkább, és ha jó akkor majd megveszem. Így maradt a könyvtárközi kölcsönzés. És most úgy gondolom, hogy erre a könyvre, nekem jelenleg nincs is szükségem.
A könyv eleje történelmi összefoglaló, majd egy kis éghajlat és miegymás a könyv végén, ami keretbe foglalja azt, hogy mit érdemes megnézni, hova érdemes ellátogatni, és hogy mi mikor van nyitva, hova kell előre bejelentkezni, és mi az amit szabadon bármikor látogathatsz.
A nyitva tartások egyrészt tök jó, hogy benne van, másrészt meg, lehet, hogy jövőre már tök máshogy lesznek nyitva. Pozitívum, hogy a múzeumok honlapja is ott van, tehát ha nem a véletlenre bízod magad, akkor mielőtt ténylegesen kiutaznál megnézheted a friss infókat. Viszont ennek ellenére, az ilyen információk hamar elévülnek, így lehet, hogy elég lett volna a múzeum elérhetősége, és akkor ott mindenki utazás előtt ránéz.
 Az a baj, hogy a könyv az elején felhúzott ezzel a mondattal:

Bár egyre több bűncselekmény történik, Japán továbbra is a világ egyik legbiztonságosabb városának számít.
10. oldal

És innentől már kicsit szkeptikus voltam, mindennel kapcsolatban. Tudom, hogy ez csak figyelmetlenség volt, de ettől még azért kicsit zavaró.
 A könyv átlapozása után, lett egy csomó post-item benne, és ki is írtam magamnak, hogy még miket kell meglátogatnom, ha majd egyszer újra Japánba utazom. Tehát kedvcsinálónak tökéletes a könyv, a történelmi áttekintéssel sincs különösebb gond, kellően részletes és nem annyira hosszú, hogy az akit csak a jelen kori Japán érdeke elunja magát.
Olvastam már pár útikönyvet, de itt kicsit meghökkentem, amikor konkrétan szarkasztikus mondatokba futottam bele. Értem én, hogy fel kell sorolnia minden látnivalót, de amikor már a mondatból kisüt az, hogy "amúgy ezt ne nézd meg" akkor úgy elgondolkodom azon, hogy mennyire objektív a könyv.
 Viszont egy csomó információ elévül egy idő után, így feltehetően kb. 5 évente újra frissíteni kellene a kiadást, az aktuális dolgokkal. Új érdekes helyek lesznek a régiek mellett, és feltehetően nem állandó minden nyitva tartás sem. Már csak az a kérdés, hogy a kiadó aktualizálja-e majd újra és újra ezeket a könyveket, ugyanis, ha aktuális az információ benne, akkor kifejezetten jó útitársa lehet ez a magán szervezésben utazó turistának.
 Az más kérdés, hogy én mindenhol eltévedek, és biztos vagyok benne, hogy Egyedül sose vágnék neki Japánnak, de tudom, hogy vannak bátor emberek, akik minimum angolul tudnak, és nem vesznek el sehol sem, na nekik feltehetően tök jó lehet a könyv kinézik, oda mennek :D
Én szervezett út alatt is kétszer képes voltam elveszni (elhagytak :D), úgyhogy biztonsági játékos vagyok, egyedül nem csatangolok el a nagy Tokióban :)

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Tetszik, hogy ilyen kis zsebrevágós méret, de pont ezért kb. minden kép apró, tehát olyan nagyon nem jön át a "wáooo, de szép" érzés. Viszont praktikusnak praktikus. Tokióból indul le délnek, majd teljesen északra, elég jól lehet keresni a könyvben, és a szószedet is szerintem okés. Ötleteléshez remek társ, és feltehetően nagy segítség lehet, ha amúgy nem szedtél mindent le előre a netről, viszont a net feltehetően aktuálisabb :)


Fülszöveg:
Ismerjük ​meg Ázsia csendes-óceáni partvidék mentén fekvő Japánt. A szigetvilág négy főbb szigetből áll: Honsúból, amelyik messze a legnagyobb; az északi Hokkaidóból; a keskeny beltenger túlpartján található Sikokuból; illetve a délnyugati Kjúsúból. Látogassunk el a világ legnagyobb városai közé tartozó Tokióba;, a gésák otthonába, Kiotóba; illetve gyönyörködjünk a Japán nemzeti jelképének számító Fudzsi vulkán látványában.
Az ismert útikönyvsorozat legújabb kiadványa, aktuális információkkal. Barangoljon velünk Japánban. Fedezzük fel a rózsaszín cseresznyevirágok, gésák és szumók hazáját, Japánt. A szigetország a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontja. A fővárosban, Tokióban bepillantást nyerhetünk a hagyomány és a modernség egyedülálló keverékébe. Látogassunk el Akihabarába, és csodáljuk meg a portékákat. Sétálgassunk Tokió divatkereskedelmi központjában, és térjünk be éttermi részlegébe egy szusira. Sétáljunk egyet a Meidzsi Dzsingú szentélyben, és látogassunk el a Császári Kincstár Múzeumba. Ezután csodáljuk meg a város szívében álló Császári Palotát, majd keljünk át a városon Aszakuszába, ahol a Szenszódzsi templomban és az Aszakusza szentélyben gyönyörködhetünk. A templomok, szentélyek, zen kertek és gésák városában, Kiotóban járjuk be a Császári Palotát és a Kacura villát. Látogassunk el a Higasijamában található impozáns Kijomizudera templomba. Ha már unjuk a szentélyeket, a Kiotó Nemzeti Múzeum rengeteg tradicionális művészeti tárggyal és lelettel vár bennünket. Fedezzük fel a hagyományos Oszakát, nézzük meg az oszakai várkastélyt és a Fudzsita Művészeti Múzeumot. Nagaszakiban semmiképp sem hagyjuk ki a Nagaszaki Történelmi és Kulturális Múzeumot, a Nagaszaki Békeparkot, illetve az Atombomba Múzeumot. Útikönyvünk mindamellett, hogy hasznos utazási tanácsokkal lát el, nélkülözhetetlen szállás- és étkezési javaslatokkal és hasznos programajánlóval is szolgál mindazok számára, akik szeretnek vásárolni, szórakozni, sportolni.

Könyv: Japán barangoló
Kiadó: Lingea
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 256
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155663642
Megjelenés időpontja: 2018. április 2.

2018-as évértékelés - nem könyves

A tavalyi év mottója az volt, hogy Irány Japán!
Nos teljesítettem, amit kívántam. 8 év spórolás után eljutottam álmaim országába. Ugyan, csak két hétre, de ez a két hét felejthetetlen volt. Terveim szerint fogok még Japánba menni, remélhetőleg már nyelvtudással együtt. Jelenleg is itthon magamban tanulom a nyelvet. Egyenlőre még nagyon alapoknál. (minthogy Hiragana és Katakana memorizálás + nyelvtanról olvasni stb.)
 De tavaly azért nem csak Japán volt, még ha igazándiból az is volt a legtávolabbi úti célom!
De, hogy mi is történt? A karcaimat szoktam ilyenkor visszanézni, és azt hiszem most is nagyrészt ez fog segíteni a visszaemlékezésben.

• Használtam huzamosabb ideig az Ebook olvasómat, ennek hála majd már új tok kell neki. Nagy hasznomra vállt a repülő utak alkalmával és kinn is, annak ellenére, hogy vittem papír könyvet is.
• Találtam kovászt egy kovászos könyvbe: ez feltehetően csak nekem volt extra, ilyen termékmintás könyvvel nem nagyon találkoztam előtte (anyukám azért nem merte a kovászt használni. A könyv meg olyan helyre került, ahol nagyon örültek neki!)
• Voltam Könyvklub részese, és megint nem sikerült minden könyvet elolvasnom, amit kellett volna. Vagy mert hangulat nem volt, vagy mert sz*r volt a könyv. Okultam, inkább hagyom az ilyen megkötött dolgokat.
• Olvastam el végül egy borzalmasan nehéz (fizikailag) Japán fametszetes könyvet, majd egy kisebbet is, és jöttem rá, hogy nagyon szeretem a Japán fametszeteket, meg úgy általában a Japán művészetet (most tuti újat mondtam :D)
• Vettem szótanító határidőnaplót, és írtam a kiadójának, hogy találtam benne pár hibát. Imádtam amúgy a napló és szótanító részt is, de korántsem használtam ki. Így igazándiból a szótanító része idén is velem lesz a tanulásba.
• Indítottam nyereményjátékokat a blogon, és sorsoltam táskát, japán édességet, japán plüsst, és önsegítő könyveket is.
• Utaztam Japánba, leveleztem, fizettem egyedül. Intézkedtem egyedül és utaztam egyedül. (mármint utazási irodával, voltunk vagy 20-an, de na én önállóan voltam :D)
• Hagytam el négy könyvet a Nemzetközi Könyvajándékozási nap keretében. Egyiknek sem tudom végül mi lett a sorsa, az biztos, hogy megtalálták őket ;)
• Lett cuki baglyos perselyem, aztán amúgy cuki macskás perselyem is.
• Aludtam tradicionális japán szálláson (meg is fájdult a hátam :D), és ettem tradicionális reggelit és vacsorát (és nem lettem tőle rosszul)
• Másztam meg 600 lépcsőt csak a kilátás miatt. 
• Voltam a dubaji reptéren, kétszer is, és egyszer ott dekkoltam 5 órát a következő gépre várva. És vettem datolyát Dubajban és meg is jegyeztük, hogy ez igazi, ez finom, többet kellett volna. És vettem valami szájhigéniás cuccot, mert azt hittem fűszer (úgy nézett ki :D)
• Olvastam rengeteg Japánnal kapcsolatos könyvet, vagy japán írótól
• Vettem (vetettem) Bestseller - box-ot könyvhéten(vagy feszten?), amiben csak Bestseller nem volt :D
• Rendeltem ebay-en Japánból, és kaptam cuki dolgokat a rendelésem mellé ;)
• Volt film, amit egy év alatt 3-szor láttam. (Thor - Ragnarök pl ilyen, láttam angolul, japánul és magyarul :D), de ilyen a Ksz, Simon mert imádom azt a filmet.
• Ment el munkatársam a munkahelyemről. Anitát és Ildikót sajnálom, a Gézáért nem hullajtok könnyeket. Mindenkinél remélem, hogy ahova mentek, ott megtalálják a számításaikat.
• Gondoltam azt, hogy megtanulok japánul, amolyan "miért is ne" alapon.
• Vettem könyvet, ami nem is igazán könyv. (Kakebo)
• Találtam ajándékok között, feltehetően latin nyelvű naplót (1731-est)
• Beiratkoztam az Egyetemi könyvtárba, hogy japán nyelvkönyveket kölcsönözzek, aztán a legtöbbet inkább be is szereztem.
• Újra kezdtem recenziókkal foglalkozni, sokkal megfontoltabban, mint négy éve.
• Próbáltam havonta legalább egyszer találkozni a barátaimmal, beszélgetni és hasonlók, ez úgy 90%-ban sikerült is.

Baglyos persely :)

• Megkaptam a munkahelyemen a Tini-Sarok gondozását, így újabb feladatom lett. És megkaptam a Libris gondolák (ez a hivatalos neve elméletben a butoroknak, amit a Libri leselejtezett és mi megkaptunk) felhasználását. Karácsonykor karácsonyi könyvajánló volt rajta, most éppen a Könyvtárosok ajánlott könyvei vannak kirakva.
• Építettem az Eszterrel együtt könyv karácsonyfát, rögtön kettőt is
• Tanítottam be új munkatársat, a saját munkafolyamataimra természetesen :D
• Voltam Szentesen és Cserkúton (ez utóbbin kétszer is, itt szilvesztereztünk)
• Utaztam huzamosabb ideig (1,5 vagy 2 órát) egy lihegő kutyával a vállamnál :D
• Aludtam már 10 órakor Szilveszterkor
• Voltam EKG-n, amúgy minden oké velem, csak sokat fájt a fejem év vége felé.
• Kaptam Roxfortos zászlókat karácsonyra (meg tök jó egyéb dolgokat is, csak ez elég látványos a szobámba :D)
• Voltam fenn AniTigerrel Moly születésnapon. Nyertem könyvet is neki, meg magamnak, meg Csgabi nyert nekem (nem nekem nyerte, csak mivel japános így a szépen nézésemnek nem tudott ellenállni)
• Vágtam bele saját Bullet Journal-ba, feltehetően nem úgy csinálom, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de azaz igazság, hogy nem érdekel. Inkább azt mondom, magam csinálom most már a határidőnaplómat.

2019-re tervek:

• Nyáron Szlovéniába menni (lefoglalva, kifizetve), a családdal
• Japánul tanulni, és ebben haladást elérni
• Kitartónak lenni és maradni
• Tovább vinni a másik blogomat is, amit nem rég indítottam (nem könyves, amolyan az élet jó oldalára fókuszálás, és a saját Hála naplómat is ott vezetem - mert rájöttem, hogy jobban szeretek gépelni, mint kézzel írni.)
• a Tini-Sarkot jól csinálni
• a munkámat jól csinálni
• keveset stresszelni, tekintve nincs semmi értelme a stressznek :D
• sokat olvasni!
• sokat blogolni (mind a kettőn)
• rengeteg időt tölteni a családommal és a barátaimmal
• szeretni az életet :)

Legyen mindenkinek nagyon kellemes

a 2019-es év is!

Irány Japán - 11 (Tokió - Dubaj - Budapest)

12 . Nap - április 4.
Reggelit követően kijelentkezés a szállodából, és délelőtt szabad program.

Kora délután félnapos városnézésre indulunk busszal a japán fővárosban. Felkeressük a fenséges Császári Palota előtti teret, majd ellátogatunk az egykori császár és császárné emlékére építtetet Meiji-szentélyhez. Innen a szomszédos Harajuku negyed Takeshita utcáján teszünk egy sétát, ahol elsősorban kissé extrémnek mondható divatboltokat, és különféle őrült kiegészítőket kínáló üzleteket találunk. A program végén transzfer a repülőtérre, ahonnan az esti órákban indul a járatunk. Hazaérkezés Budapestre 5-én a déli órákban.


Utolsó nap Japánban! Tudtuk, hogy 10-kor el kell hagyni a szállást, és azt is, hogy kb. 2 óra körül van gyülekező. Ez testvérek között is 4 óra amikor csinálj valamit, de azért annyira messze ne menj, hogy ne érj vissza indulásra. Úgyhogy végül nem is mentünk messzire, csak a szomszéd bevásárlóközpontba, ahol már voltam előző nap is, amikor mindenféle nasit és ilyesmit beszereztem. A bőröndöm, úgy ahogy már kész volt arra, hogy Nem pakolok bele semmit, szerintem a teli-teli állapotba ért. Ennek ellenére, még volt egy hátizsákom, ami kézipoggyász, tehát azt még szemérmetlenül teli lehet pakolni mindennel. És ha van még 20.000 jened akkor azért lazán nézelődsz.
 A kajás részen már nem igazán vettem semmit sem, mert egyszerűen azt előző nap elintéztem. De volt még 4 szint amit be lehetett járni. Engem maga a ruhás rész sem érdekelt, mert nem olyan ruhák voltak, amik méretben vagy ízlésben hozzám közel álltak volna. De azért mentem a többiekkel (4-en mászkáltunk lelkesen), és megnéztem mindent, hátha szembe jön velem valami ami megfog, amit el akarok hozni. És akkor felértünk a papír-írószer szintre és totálisan elvesztem. Oké, ha nagyon-nagyon-nagyon akartam volna simán el tudtam volna verni mind a 20.000 jent, de nem tettem. De vettem noteszt, paper "washi"-t amit imádok (tuti nem arra használom, amire hivatalosan kellene :D),post-iteket akkor még vettem könyvjelzőt párat és képeslapot. Ebbe a boltba amúgy még az utolsó fél órába is visszamentem, hogy még egy kört tegyek és meggyőzzem magam, hogy de az kell még nekem, és még elfér. Volt egy könyvesbolt is a szinten, úgyhogy életem első japánnyelvű BL mangámat is megvettem ;) Azt mindenképpen akartam venni, mármint nem feltétlen BL-t, de érdekel a téma, meg szeretem is a témát, és szerencsémre, még a rajzolás is szép. Várom a pillanatot, amikor olyan szintű lesz a japán nyelvtudásom, hogy képes legyek elolvasni. De azért a történet, amúgy így is érthető :D (éljen a webfordító, csak lassú). Tehát itt jól bevásároltam, és még ezeket begyömöszöltem az amúgy tök teli táskámba, ahova még Lenke parfümjeit is beszuszakoltuk. Ekkor jött az, hogy nehezen nyílt a lakatom...de itt még aránylag hamar ki tudtam nyitni. A reptéren már segítséggel tudtam kinyitni, itthon a reptéren meg már borzalmasan nehezen.
 Kettőkor levittük a cuccainkat a buszhoz, majd irány a Császári Palota előtti tér! Gyönyörű és nagy tér és szépen rendbe van téve, nekem nagyon tetszett az egész. Annak ellenére, hogy voltunk bőven sokan. Körülöttünk, nagy magas toronyházak,  a park mellett, de a parkban meg gyönyörűen metszett és rendezett fák.

A tér után tovább mentünk, hogy meglátogassuk a Meiji-szentélyt. És út közben Japán utunk első közlekedési dugójába is sikerült belefutnunk. Az egyik utastársunk jegyezte nem sokkal előtte meg, hogy itt sosincs közlekedési dugó...nos lett! A szentélyhez a busztól egy pár perces séta vezetett, kellemes erdős részen. Olyan kellemes és nyugodt hangulat volt, az előtte látott forgatagos Tokióhoz képest. Pedig aztán ott voltunk most is, csak egy erdőben, csendben.

Ennél közelebbi képet nem nagyon lehetett, mert ki volt
írva, hogy ne fényképezzünk, és én szófogadó vagyok :)

A nyugodt és csendes szentély után visszatértünk Tokió mozgalmasabb negyedébe. Szerintem lazán nem találtuk meg (én nem), azt az utcát ahova be kellett volna menni. Egy utcán mentem, pár túratárssal egy ideig, de az gyanúsan nem volt extrém. Úgyhogy én visszafordultam, és bementem egy másikba. Ez már sokkal extrémebb volt, de itt sem időztem sokat. Az első boltba bementem amin kinn volt a Kit-Kat tábla, és körbenéztem. Vettem még pár fajta Kit-Kat-et a tesóimnak, és egy pólót magamnak. Aranyos volt az eladó, mert annak ellenére, hogy gyanúsan ő sem beszélt túl jól angolul, azért próbálkozott. Végül inkább a mutogatás volt célravezető. Úgyhogy lett egy pólóm és még pár csokim. Ezután irány a reptér. A reptéren próbáltam mindezeket még berakni a bőröndbe, mert hát minek legyen nálam, ott még egy szusszanásnyi hely úgyis van. Ekkor makacsolta meg magát nagyon-nagyon a lakat, de végül sikerült kinyitni és be is csukni feladás előtt a bőröndöt.
 12-13 kilóval indult a bőröndöm és 24-el jött haza. Összesen amúgy 30 kg lehetett volna, úgyhogy még simán benne voltam a határban.
 Idegenvezetői segítséggel, hogy mit kérdeznek, válaszolgattam, hogy nem, nincsen nálam sem vágó, sem szúró fegyver, sem semmilyen méreg és drog sem (őszintén, van olyan, aki erre valaha igennel válaszol, akkor is, ha amúgy tényleg van?:D). Mindegy is, a bőrönd feladva és mentem a többiek után. Átvilágítás, forgás, hogy tuti nincs-e nálad semmi sem. Ennél a pontnál konkrétan elhagytam a repjegyeimet. Még jó, hogy lassan jöttek a cuccok, és addigra utánam jött az őr, hogy hát talán ki lehet az a Dóra és hozzám irányították. Útlevél ellenőrzés után visszakaptam a repjegyeimet amiket elhagytam :D Innen tovább befelé menet, átmenni még vagy két kapun, és akkor már benn vagy. Az itt lévő boltokban ugyebár még mindig elverhettem a pénzem, úgyhogy itt is jött velem egy fém tartóban lévő cukor és szakés kit-kat amit a munkatársaim megettek (állítják, hogy finom). És a várakozás, hogy elinduljunk végre haza.
 Szívem szerint még maradtam volna, sokat, rengeteg olyan hely volt amit meglátogattunk, de rengeteg olyan hely, amit nem, és én mindent látni akarok Japánból. A reptéren miután nagy nehezen felléptem a wifi-re (Narita Wifije jó, csak várd ki, hogy képes legyél rá,hogy csatlakozz hozzá :D), lejelentettem haza, hogy már itt vagyunk a reptéren, hamarosan indulás. Az oda felé 9.40 perces út(kb), visszafelé 11 óra lett. De itt nagyjából már próbáltam aludni, olvasás mellett. Szerencsém volt megint, mert egyik oldalamon egy aranyos japán srác volt, a másikon meg senki sem, így kényelmesen el lehetett dőlni (kényelmes...értsd 1-1 órákat lehetett azért aludni).

Az utazás alatt elolvastam egy könyvet majdnem teljesen. Mire Dubajba értünk, azért már kezdtem érezni, hogy lehet, hogy érdemes lett volna egy kicsit mászkálni. Totálisan elgémberedtem. Mosdó szünet után átvándoroltunk az átszállás helyére, hogy ott dekkoljunk a következő körülbelül 5 órában. Én az egyik útitársammal elmentem, hogy azért nézzük mit lehet Dubajban venni (a reptéren). Itt vettem magamnak egy üdítőt, egy csipszet, egy fűszernek látszó dolgot (ami kiderült, hogy szájfrissítő :D), és egy doboz datolyát. Aztán visszaültem, hogy nézzem a napfelkeltét, meg olvassak, és végül a telefont is töltőre raktam. Megírtam, hogy már Dubajban vagyunk, és órák kérdése és nekiindulunk. A repülőn megint megnéztem a Thor Ragnarök-öt (most japánul...tartom, többet értettem így belőle mint az angolból - mit nem ad az a sok japánnyelvű anime nézés ;D). Aztán olvastam kicsit, beszélgettem a mellettem ülőkkel, és vártam, hogy hazaérjünk már. Amúgy itt már szerintem mindenki úgy volt, hogy csak legyünk már otthon.
 Leszállás után visszalépni Magyarországra, majd megvárni a bőröndöt. Szerintem a mieink jöttek le legutoljára, úgyhogy vártunk-vártunk lelkesen. Aztán kinyitni a bőröndöt, hogy odaadhassam Lenkének a parfümjeit. Hát 15 perc után feladtam, és mire feladtam kinyitódott a lakat, de akkor már mondta a Zoli, hogy jó de azért a vám előtt ne nyitogassam :D Úgyhogy amikor kiértünk akkor odaadtam a cuccokat, elmentem mosdóba (addig Lenkéék vigyáztak a cuccomra), és telefonálás anyuméknak, hogy itt vagyok, bejöhetnek a reptérre. Nem sikerült eltalálni egymás tartózkodási helyét, de még így is bőven benne voltunk a 10 percbe, hogy elhagyjuk a reptér területét. Örülés, és mesélés, minek hála elindultunk rossz irányba, majd fordulás vissza. És irány haza. Itthon kipakoltam minden szennyest, felcuccoltam mindent ebéd után a szobámba, elrendeztem Úgyahogy, aztán hatkor leültem, és éreztem, hogy én most mára ennyi voltam. Úgyhogy fürdés után én délután hatkor le is feküdtem aludni, csak hogy hajnali kettőkor aztán felkeljek, mondván reggel 8 van Tokióban :D
 Az időeltolódást azért pár nap alatt kihevertem. Megdicsértem magam, hogy voltam olyan okos, és kivettem szabadságba a pénteket, mint egy bölcs előrelátó ember. Nem tudom, lett-e volna erőm felkelni másnap reggel hatkor ;D
 Pénteken elmentem a közeli boltba, és rögtön felsóhajtottam, hogy hát azért ez nem Japán :D Nem igazán jól felszerelt a bolt...és igen még napokig bennem zsongott a japán életérzés, és igen. Ha ma megkérdezik, hogy jó volt-e. A válaszom igen, és mindenképpen vissza akarok menni. Hosszabb, vagy rövidebb távon. Én ott is Otthon éreztem magam és ez jó érzés volt. Amint újra esélyem lesz, akkor visszatérek. Lehet azt már magán szervezésbe is bevállalnám. De ez így volt jó.
 Borzalmasan sokat jelentet az, hogy vittek mindig, hogy le volt minden szervezve. Hogy nem kellett idegeskednem, hogy nem kellett azon aggódnom, hogy nem jó irányba megyünk (ezen aggódjon az idegenvezető :P), én mentem amerre mondták és csak az volt a dolgom, hogy ott legyek és élvezzem a dolgot.

Kikkel utaztam? Molyon kérdeztem anno, hogy ismerik-e a Japánspecialista útjait, és aki írt nekem privátot, ő totálisan megnyugtatott, hogy nem lesz probléma, ő utazott már velük és megbízhatóak. Én innentől totálisan nyugodt voltam. Elmentem szájsebészetre január elején, kiszedték a bibis fogamat, megnyugtattak, hogy 2 hónap múlva aztán már tényleg repülhetek, de miattuk már két hét múlva is, nincs a fogam már befolyással semmire sem. Úgyhogy még a decemberi árajánlatos kérést, január végére foglalás követte. Eddigre megvolt a költőpénzem (70 ezer jen - tehát kb. 5000 jen/nap), és már megérkezett az útlevelem is. Sakura – japán körutazás cseresznyevirágzáskor (2018. március 24 – április 05.) ez lett hát a választott út. Akkor, ha januárba foglalsz, 100.000-rel kevesebb, ami nekem amúgy az egyágyas felárral egyenlő. (az +120 ezer). Tehát igen, nem két forint. De a kapcsolattartóm Dudás Csilla, borzalmasan kedves és türelmes volt. A néha bagatel kérdéseimre is lelkesen válaszolt, mindent intézett. Nekem csak utalnom, aláírnom, szkenelnem és visszaküldenem kellett neki a dolgokat emailbe. Én a várakozás időszakában végig teljesen nyugodt voltam, mert ha felmerült egy kérdés ("A bőröndök, hogy jutnak A-ból B-be"), akkor legkésőbb másnapra kaptam választ, független hogy milyen kérdés volt. Éreztem, hogy bármit kérdezhetek, mert ha nem tudná a választ, hát utánanéz nekem bárminek, és olyan kellemes levelezés volt végig.
 Az utazás alatt is végig teljesen jó érzéseim voltak, képes voltam ott lenni teljesen, lélekben is, és ez nagyban függött attól, hogy milyen a szervezés. Elégedett vagyok az idegenvezetőnkkel, az irodával is. Ha kérdezik, hogy ajánlom-e őket. Igen, simán! Nem mondom, hogy nem voltak buktatók, mert mindenhol vannak, de egyik sem volt olyan, ami kizökkentett volna engem az utazás öröméből.
 Ami kevésbé volt jó: a hosszú repülőút :D Ez az egyetlen amit annyira nem élveztem. Bár őszintén szerencsére általában jó helyen ültem és nem zavart semmi sem. Csak hát 11 óra az 11 óra ;) De hát Japán meg messze van ;)

A témában a posztok:

Irány Japán - 01.
Irány Japán - 02 (Tokyo)
Irány Japán - 03 (Tokyo - Kiotó)
Irány Japán - 04 (Kiotó)
Irány Japán - 05 (Kiotó)
Irány Japán - 06 (Kiotó, Nara)
Irány Japán - 07 (Kiotó, Hirosima)
Irány Japán - 08 (Hakone, Yugawara)
Irány Japán - 09 (Hakone, Tokió)
Irány Japán - 10 (Tokió, Kamakura)

A blogot érdemes továbbra is követni, bár az úti beszámoló, egy időre véget ér (a kövi Japán útig ;)). Viszont lesz blogszületésnap (júliusban), és akkor a Japánból hozott dolgaimból lesz sorsolás. Úgyhogy érdemes továbbra is szemmel tartani, ha szeretnétek majd Japán csemegéket nyerni ;D

Irány Japán - 07 (Kiotó, Hirosima)

8 . Nap - március 31.
A Kiotói állomástól szuperexpressz vonattal (shinkansennel) indulunk Hirosimába, ahová a kora délutáni órákban érkezünk meg. A város nevének hallatán mindenkinek az 1945. augusztus 6-i atombomba támadás jut eszébe. Gyalogos városnézés keretében ennek a tragikus eseménynek az emlékeit járjuk végig. Megtekintjük a Béke Emlékparkot, a robbanás után egyedüliként megmaradt épületet, a Hiroshima Dómot, valamint a tragédiáról készült felvételek és tárgyi emlékek gyűjteményét a Béke Emlékmúzeumban. Délután átkompozunk Miyajima szigetére, amelyet más néven Szentély-szigetként is emlegetnek, és az ország három legszebb helyének egyikeként tartják számon. Itt található Japán legtöbbet fényképezett látványossága, a híres Itsukushima szentély „úszó” torii-ja is.
Szállás Hirosimában.

Durván gyorsan teltek a napok. Belegondolva és visszanézve a képeket, ez ott sokkal gyorsabb dolognak tűnt. Tartom, hogy amikor az ember jól érzi magát, és olyan helyen van, ahova mindig is el akart jutni, akkor míg ott van felgyorsul az idő. Persze lehet, hogy csak azért, mert relatíve minden percünk be volt táblázva, és emiatt szaladtak velünk a percek.
 A nap első fele az utazásról szólt, eljutni Kiotóban az állomásra - taxival. Majd onnan a gyorsvasúttal Hirosimába, és szerintem egész Japán utam során a legrosszabb tömegközlekedés a kikötőig. A program szerint előbb néztünk volna múzeumot, aztán mentünk volna el Miyajima szigetére, de közmegegyezés alapján megfordítottuk a dolgot. A kikötőig zötyögés a tömött tömegközlekedési eszközön nem volt a kedvencem, szerintem minden másik városban jóval kellemesebb volt az utazás. Itt aztán hajóra szálltunk... vagy kompra(?), és irány a kb. 10-15 percre lévő sziget. Út közben már lehetett készíteni képet a vízben álló Torii-ról...szerintem kb. ott tudtam róla rendes képet csinálni csak. A szigeten, miután ellenőriztük, hogy mindenki megvan, megbeszéltük, hogy kb. mikor kell találkozni és hol. A szentélyig együtt mentünk, megvette nekünk Zoli a belépőket aztán mindenki mehetett arra amerre akart.
 Én kezdésnek megkerestem a mosdót, és utána lófráltam mindenfelé. Bejártam a szentélyt, majd a túloldalon kijöttem. Ott bementem egy múzeumba, azt hiszem 300 jen körüli volt a belépő. Az egész nem volt túl nagy, de ennek ellenére roppant érdekes (úgy érdekes, hogy nem beszélem a nyelvet, sem az angolt, tehát a feliratokat úgy feléből-harmadából értettem). Ott volt mindenféle viseletről kép, és makett a szigetről, régi használati tárgyak. Tehát olyan egy termes múzeum volt. Szerintem megérte az árát, és bántam volna, ha kihagyom.
 A múzeum után gondoltam becélzom a távolból látott pagodát, illetve bejárom a környéket. Időm volt, azt hiszem 2 óránk vagy 2,5 óránk volt az egészre? Mindegy, egymagamban aránylag gyorsan haladok, így minden kiírt nevezetességhez ami az utamba került felmentem. Néhány árushoz is bementem, itt vettem könyvjelzőket illetve kimondottan Hirosimai Kit-kat-et is(vörösbabos-süteményes ízű...felejtős). Itt még csak nézegettem a pólókat, hogy kellene venni, de vagy túl nagyok voltak, vagy túl giccsesek, vagy nem volt kedvem cipelni még két napig a cuccokat. Ugyanis előző nap leadtuk a bőröndöt és majd következő nap kapjuk meg, tehát Hirosimába bőröndmentesen voltunk, így erősen megfontolandó az, hogy mennyit vásárol az ember, mert azt másfél napig még tuti viheti magával :D
 A szigeten találtam egy baglyos... hát bolt(?), az alja bolt volt, fenn meg baglyokat lehetett jó pénzért simogatni meg nézegetni. Nos mire ide jutottam, a vásárlásra volt időm és a simogatós részre nem, de nem bánom. Szeretem a baglyokat, de úgy... legalább két méter távolságból :D

Ki lehetett volna menni oda hajóval, de nem láttam
értelmét, amúgy pár óra múlva már gyalog is.

A szentély, háttérben a pagodával

Szentély, és látható, hogy kezdett apály lenni

És a víz csak ment vissza.... 

A szentély, már szinte szárazan

Egy kutya! Aki kutyaként viselkedett, muszáj volt lefotózni!!

Találtam lépcsőt, és találtam cseresznyevirágot :)

Sok-sok cseresznyevirágot

A lépcső tetejéről. Annyira szép volt a kilátás :)

Már visszafelé a találkozási ponthoz

Hát.... muszáj volt lefotózni Pikachut :D 

Még több cseresznyevirág

Itt nem láttam, hogy nem lehetett fotózni, így lőttem egy
képet, fa babák. Yodán amúgy elgondolkodtam ;)

Totoro-s bolt, a baglyos simogató alatt

Még több Totoro :D

Itt volt végem, muszáj volt elhoznom a Cicabuszt :)

Miután mindenki... majdnem mindenki ott volt a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben elkezdtünk visszaszállni a hajóra, ami visszavitt minket Hirosimába, hogy aztán újabb tömegközlekedést NE szeressek. Márpedig itt mentünk egy csomót a múzeumig, majd onnan a szállásig. Pff nem szerettem. Viszont maga a múzeum előtti tér, a megmaradt épület és úgy a környezet, emlékművestül és békeharangostúl szép volt. Maga a múzeum, hmm. Nem tudom. Azaz igazság, hogy engem nagyon nyomasztott, így sejtésem szerint sikerült jól megcsinálni. Én mentem kb. utoljára be és gyanúsan hamar ki is jöttem. Nekem ugyebár csak a képi világ ami mond valamit, az írás nem, mert egyszerűen nem beszélem a nyelvet. De sejtésem szerint, ha képes lettem volna elolvasni a dolgokat is, nagyon hamar kijöttem volna. Mert nyomaszt a sok szörnyű és értelmetlen halál ténye. Viszont nagyon modern maga a múzeum, van amolyan kivetített felvétel, digitálisan megcsinálva arról, hogy milyen volt előtte, és ahogy ledobták, és utána. Ez "tetszett", de mondom, az egészen átszaladtam és inkább kinn üldögéltem a friss levegőn.

Az épület ami...még állva maradt

Emlékmű

Béke harang esti fényben

 Aztán visszamentünk a tömegközlekedéshez, és újabb szerintem fél órát biztosan mentünk vele. Meleg, zsúfolt és nem tetszett. A szállás is itt volt a legrosszabb. Tény, hogy közel voltunk a következő nap induló vonatunkhoz, hisz az állomással szemben voltunk körülbelül... de ebből adódóan az összes induló, és érkező vonatot lehetett hallani és érezni. Mondjuk ennek ellenére elég fáradt voltam, hogy teljesen kidőljek. A reggeli amúgy itt teljesen oké volt, az ágy is kényelmes, de azt néztem, hogy ha lenne bőröndöm, akkor nem tudtam volna bemenni a szobába, mert kb. bőrönd szélességű volt a belső folyosó :D

A mosdó, enyhe szintkülönbséggel
illetve itt volt, hogy kb. beestem a kádba és
úgy másztam ki óvatosan, mert nem nagyon volt
hely.

Folyt. köv.