Marie Kondo: Rend a lelke mindennek - Újraolvasás

Most hétvégén sikerült újraolvasnom a könyvet, és rájöttem, hogy ami akkor zavart benne amikor négy éve kb. olvastam, az még most is irritál. De már akkor is voltak benne jó dolgok, amiket akkor is megfogadtam már, most csak adtak egy újabb lendületet a rendrakásomnak. Bár a könyvek kiszelektálása lassabban megy nálam, mint ő szerinte kellene. És feltehetően jóval több könyvet tartok meg, mint amennyit ő normálisnak tart. És még mindig rémisztő gondolat, hogy egy könyvből kivágjam azokat az oldalakat amik tetszenek, aztán meg a többit kidobjam...bár már korántsem érzem a könyvet szent és sérthetetlen ereklyének.
Amióta először olvastam a könyvet, azóta úgy kb. felére csökkent a könyveim száma, az akkor kb. 1200-ról, mára úgy 500 könyv maradt, és ha végre a "senkinemveszimeg" könyveim is kikerülnek az "állományomból"  akkor úgy durván 400 marad...ami amúgy még mindig sok.
 Ma megint egy szatyornyi mindenfélével mentem a könyvtárba amolyan "ingyen elvihető" dolgokkal, amik mérlegelés után nekem nem kellenek, évek óta itt állnak, és csak feszélyeznek. És persze a szelektív papíros kukánk is teli lett, mert még mindig találtam olyan dolgokat, amiket fogalmam sincs, hogy miért is őrizgettem.
 De, hogy mi az amivel egyetértek Marie Kondo-val? A rendrakás egyszerre kell, hogy történjen. Ez remek dolog, ha tehetném feltehetően egyszerre mindentől megszabadulnék, ami a kezdő minimalista énemnek nem kell, de ezt nehéz megcsinálni. Viszont egyszerre ki lehet válogatni Mindent, aztán szép lassan megszabadulni tőlük. A kidobás híve nem vagyok. Próbálok mindent újrahasznosítani, vagy új tulajdonos találni neki. A végső megoldások a szelektív kukák.
Amikor végzel jobban érzed magad! Sokkal amúgy, még így félig végezve is sokkal jobb, bár feltehetően ha tényleg egyszerre tudnám megcsinálni nagyobbat ütne :)
Mindennek legyen helye! Ez most próba időszakon van, a legtöbb cuccomnak van állandó helye, de meg kellene szoknom, hogy mindig kipakolok a táskáimból és mindig ugyanoda rakom a cuccokat, hogy könnyel felmarkolhassam ha indulok.

Amivel nem értek egyet és/vagy zavart:
Ez az állítva hajtogatós dolog. értem, hogy tök jól néz ki, és azt is értem, hogy helytakarékos, de ehhez rohadt sok fiók kell. Nekem polcaim vannak a ruháknak is, tehát a büdös életben nem fogom állítva hajtogatni a dolgaimat, mert, egyrészt tök vicces lenne, másrészt mindig kiborulna az egész, ha kinyitom az ajtót :D
A végtelenül nagy pazarlás, amit le is ír. Tudom, ez amúgy nem japán függő, más nemzetek is eléggé fogyasztói társadalomban mozognak, de akkor is durva...azóta amúgy láttam filmet, fotókat a "túlzsúfolt" japán szobák/otthonokról...hát azóta is azon gondolkodom, hogy nem zavarja őket. És azóta voltam kinn és láttam elég sok dolgot, és még mindig bízom abban, hogy azért azok akik Marie Kondot felkérik erre a segítségre...hogy ők azért nem a többség. Nációtól független.
Az, hogy ezerszer leírja, hogy ő már aztán gyerekkorától rendmániás volt, és ez igazándiból csak halmozódott. Amúgy ezt elég lett volna egyszer leírnia, és akkor nem lett volna az az érzésem, hogy egyrészt beteges rendrakásban szenved, másrészt kicsit kattant. Bocs mindenkitől akinek, ő az istennő, de szerintem azért szegény nem teljesen normális. Mert szép és jó az, hogy már kiskora óta tudta, hogy mi az ő hivatása, és hogy ezt csiszolgatta, de a leírtak alapján az ember nem feltétlen azt látja, hogy de jó neki, hanem azt, hogy szegény családja, hogyan bírta vele egy fedél alatt. (már csak azért is mert önkényesen rendet rakott a családtagjainál és dobált ki dolgokat...ami szintén nem normális.


Belbecs: 3/5
Még mindig nem tartom sokra a könyvet. Még mindig úgy gondolom, egy olvasást ér. Most azért gondolkodom, hogy a sorozatot amiben rendet rak azt megnézzem-e...félek, hogy azon túl, hogy tanulságos lenne, borzalmasan irritálna, ami nem jó.


Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Roppant nehéz helyzetben vagyok, mert a könyv két ellentétes érzést váltott ki belőlem, és ezek viaskodnak bennem, már két napja, amióta letettem, és a végére értem.
 Olvastam már az író másik könyvét, ami akkor és ott nagy hatással volt rám, annak ellenére, hogy a B...a meg formulán kívül relatíve semmi új dolgot nem olvashattam. Persze ez annak is betudható, hogy elég sok spirituális irodalmat olvastam abban az időben.
 Mivel az, akkor és ott remek volt, úgy gondoltam, hogy ha már van lehetőségem, akkor ezt a könyvet is kézbe veszem, hiszen hátha ez is mond valami újat nekem, valami szokatlant, a tömeg önsegítő irodalomtól eltérőt. De sajnos nem nagyon hozta meg a hozzá fűzött reményeimet.
 Nem azért, mert nem mond jó dolgokat. Ugyanis rengeteg olyan dolog van benne, amit érdemes megfogadni, vagy érdemes rajta elgondolkozni, csakhogy... Csakhogy az író láthatóan nem akarta megírni ezt a könyvet, érezhetően idegesítette, hogy meg kell írnia a könyvet, ugyanis borzalmasan szakaszos, szétszórt, és nincs hosszabb szakasz, ami egybe tartozna. Érződik, hogy roham tempóban (egy év alatt, az író mondta) készült, és hogy mindig adott dologra koncentrált, meg úgy még másik százra. Rengeteget ugrál a témák között, amit úgy gondoltam, hogy nem fog annyira zavarni, de borzalmasan idegesítő volt. Nem tudtam belemélyedni egyszer sem a könyvbe hosszabb időre, mert egyszerűen, mire átélném a flow élményt olvasás közben, addigra a szerző totálisan más témába fog bele, vagy random bedob egy lepisilős sztorit.
 Nagyon lassan indult be az egész, a könyv első körülbelül 30 oldala kifejezetten idegesített. Itt mély levegőt vettem, és elmormoltam egy b...a meg, én kértem, és b...a meg hát el is kell olvasnom mantrát. Miután kisóhajtoztam magam, és átlendültem az első 50 oldalon, már bizakodó voltam. Voltak jó részek, amik érdekesek voltak, bár ezeket a legtöbb önsegítő, vagy önismereti könyv is tartalmazza, tehát nem mondtak újat, de ezek legalább megerősítésnek jók voltak.
 Ha valaki a szerzőtől olvasna, ajánlom, hogy inkább a másik könyvét olvassa (John C. Parkin: F**k It – B…a meg!), ugyanis ott még érződött, hogy meg akar az emberiséggel osztani valamit, ami rájött, ami mindenkinek segíthet a stressz oldásba, és boldogabb életet, spirituális élményt hozhat. Ez a könyv viszont már más, szimplán összeollózott, történetek és félrebeszélések, és persze kifelé beszélés és kommunikáció, ami engem kifejezetten irritál. Kár érte, mert szeretni szerettem volna, de ez most így nekem kevés volt.

Belbecs: 2/5

B...a meg, hát így vagyunk!
B...a meg, hogy pénzt kell keresni, és emiatt az ember kénytelen olyasmit kiadni a kezéből, amit b...a meg, de meg fog bánni. Ugyanis, tartom, hogy az író, ha valaha ezt visszaolvassa, akkor rájön, hogy szinteket romlott az írói képessége az első könyvhöz képest. Úgy érzem, nem szerette írni, csak kötelességnek érezte, hogy legyen még egy b...a meg könyv, aminek a lassan, de biztosan csordogáló jogdíjainak hála úgy élhet ahogy szeretne. Nem azt mondom, hogy meggazdagszik belőle, de ő is kifejtette, hogy rengeteg pénz jön be ilyen "passzív" forrásból, és hát azt is beismerte, hogy annyira nem erőltette meg magát. B...a meg, talán akkor hagyni kellett volna.
Sajnálom, mert b...a meg szeretni szerettem volna ezt a könyvet, és rengeteget vártam tőle. Feltehetően, ha kevesebb elvárásom van vele szemben, kevésbé érzem ezt ekkora csalódásnak. B...a meg, kár érte.
Viszont itt is mondom, a másik B...a meg könyv tényleg jó, azt érdemes elolvasni. Ez sajnos nekem felejtős :(
Kicsit zavart, hogy a fordító is belebeszélt néha a könyvbe, én értem, hogy magyarázni akart dolgokat, de egyrészt Pl. Narnia mindenki számára ismert, tehát nem kell leírni, ki írta, és mi az....
Oh igen, és a könyvben van egy :) <----nem szeretem ezeket a jeleket a könyvekben.

Külcsín: 5/5

Cím oké, mert tetszett és mert tudtam szeretni. Felhívja a figyelmet, és nem tehet róla, hogy belbecs annyira nem társul hozzá (vagy szimplán, csak nem az én könyvem). A borító egyszerűsége még mindig nagyon tetszik, és az is, amit az író mondott róla, hogy miért is jó, hogy egy tojás van rajta. A sokrétű felhasználhatóság szimbóluma. Belül teljesen oké a könyv, elgépelés és hasonló nem volt.


Fülszöveg:
A ​B…a meg – Azt csináld, amit szeretsz! nem pusztán könyv – térkép, amely lépésről lépésre végigvezet a boldogsághoz vezető úton.
Mindennap csinálj valamit, amit szeretsz! Ne engedd, hogy anélkül múljon el a nap, hogy kifejeznéd szíved vágyát. Azt csináld, amit szeretsz! Légy bátor, és hagyj nyomot magad után. Hagyd ott a jogi egyetemet, és menj el szakácsnak. Utasítsd vissza azt az előléptetést, és tölts több időt a gyerekeiddel. Azt csináld, amit szeretsz! Írj a reggeli előtt. Fess az ebédszünetedben. Énekelj pusztán azért, mert örömet szerez. Azt csináld, amit szeretsz! Tedd azt, ami boldoggá tesz, hiszen az élet rövid. Add el a vállalkozásodat és üldögélj kávéházakban. Tedd le a kávét, és vágj bele az álomvállalkozásodba. Azt csináld, amit szeretsz! Tégy kevesebbet, keress kevesebbet, tervezz kevesebbet, gondolkozz kevesebbet, beszélj kevesebbet. Azt csináld, amit szeretsz! Nevess többet, sírj többet, táncolj többet, szeress többet, engedj el többet, létezz többet. Azt csináld, amit szeretsz.
Parkin arra vállalkozik, hogy megadja a szükséges lökést, hogy felhagyj a kifogásokkal, és végre azt tedd, amit szeretsz! Feltéve, ha tudod, mi az! Ha nem, az sem baj, John segít megtalálni. Sorra veszi mindazokat a gátakat, amelyekkel gyakran szembesülsz: „Nem lehetek ilyen önző!” vagy „Sosem tudnék megélni abból, amit szeretek!”. Segít legyőzni a legnagyobb visszatartó erőt: a félelmeidet.

Könyv: John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 324
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632912875
Fordította: Lerch Gabriella

Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!

Mindig úgy gondoltam, hogy Marie Kondo könyvei nem hozták el számomra a megvilágosodást a rendrakásban. Mindig úgy gondoltam, hogy ő nem mond feltétlen jó dolgokat, vagy eltúlozza a dolgokat, és hogy nagyon japán néhol. Nos, visszasírom! Visszasírom, mert szintekkel több IQ szorult bele abba a nőbe (sosem mondtam, hogy nem lenne okos, csak hogy kicsit fura...) :D, mint ennek a mostani könyvnek az írójába!

Egyrészt ez a könyv (Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!) gyönyörű. Én meg akartam venni, sőt kívánságlistára is raktam, csak kicsit soknak gondoltam, azt a 4.400 forintot érte. Azért ismerjük be, hogy ez nem kis pénz. Pláne egy ~180 oldalas könyvért. Úgyhogy nem vettem meg, hanem felírtam deziderátára a könyvtárnak. Jó az, ha ott megvan, más is szeret rendrakásról olvasni. És,hogy én milyen hálás vagyok így utólag, hogy nem vettem meg. A könyv külseje, és a képek amúgy szépek, de!

Másrészt, egy rohadt szerkesztőt nem kapott a könyv. Gyönyörű könyv és minden... kb. 10. mondat értelmetlen és/vagy elvan benne gépelve valami és/vagy kivan hagyva belőle valami. Először azt hittem, hogy, „Na, basszus, félreolvastam, kezdjük elölről.”... de másodszorra és harmadszorra is totálisan értelmetlen mondatok voltak. És csak ültem, hogy ez most, akkor hogy és miért???

Marie Kondo: Tiszta öröm

Sokat javít egy könyv megítélésén, ha nem vársz tőle túl sokat. Meglepő mód az egyik legtöbbet felkeresett posztom, az írónő másik könyvéről készült. Feltehetően azért, mert mindenki szeretne rendet rakni és nem tudja, hogy az a könyv ebben segít-e vagy sem.

 Nos, biztosan vannak, akiknek sokat segít, és biztosan vannak olyanok, mint én, akik pár dolgot átvettek belőle, de amúgy nem igazán érzik át a KonMari módszer végtelen csodáját, és páratlan nagyszerűségét. Nincs olyan módszer, ami mindenkinek tetszene, az képtelenség lenne.

 Viszont, gondoltam próbát teszek az új könyvével is. Egyrészt azért, hogy megtudjam, hogy mit lehet írni még a témába, amit esetlegesen kihagyott volna az előzőből. Másrészt, hátha másfél év alatt fejlődtem annyit, hogy most már értsem, mit akar, hogy átérezzem. Nos, nem, nem érzem még mindig át teljesen, amit mond, de több jó dolgot találtam ebben a könyvben, és voltak dolgok, amik még mindig idegesítenek.

Előnyök és megfontolandó dolgok:

 Van a rendrakás és van a takarítás, ez két teljesen különálló fogalom. A rendrakás az, amit Marie is csinál, tehát kidobál, és rendezi a teret. Megtanítja arra az embereket, hogy hogyan rakjanak rendet. Dobják ki az olyan dolgokat, amiket 1. nem használnak, 2. nem szeretnek. És akkor maradnak azok, amiket használ, szeret és jó a „kisugárzása”, tehát ami ha a közeledben van, boldogabb vagy tőle, és nem frusztrál. Tehát Marie megtanít arra, hogy csak ezek legyenek, minden mást száműz, ez a rendrakás. A takarítás, a megmaradt dolgok tisztán tartása. Takarítani, csak a természet által bekövetkezett hatások (pl. por), miatt szoktunk.

 A hajtogatós módszeretek tetszettek! Kifejezetten, annak ellenére is, hogy kipróbáltam, és egyelőre nálam nem úgy állnak, mint ahogy ő elképzeli a dolgokat. Az is igaz, hogy én itthon elég nagy térrel rendelkezem, és ehhez nincs annyi cuccom, hogy zavaróan ne férnének el, sőt üres polcaim vannak. A legtöbb ruhám vállfán van, amit mondjuk, ő pont nem annyira támogat. Ezt a részt még átgondolom!

 A fürdőszobában mit, hol tarts az egész jó fejezet volt, bár én egy csomó részt átugorhattam volna, mert mivel nem sminkelem magam, és nem használok ilyen-olyan krémeket, ezeket elraknom sem kell. Viszont feltehetően tényleg ajánlott megfogadni, amit leírt.

 A könyvek részt, kifejtem majd a nem tetszősnél is. Az amit ír, mond, a legtöbb dologgal nem értek egyet, de tény, hogy érdemes, mondjuk 5 évente átnézni az összes könyvét az embernek, mert 5 év alatt borzalmasan sokat változhat az ízlése, és rájöhet, hogy mennyire sok olyan könyv van, amit MÁR nem akar. Nekem is, most éppen szanálok. Eladom ami nem kell. (itt linkelve miket)

Hátrány, avagy miért is nem tudom komolyan venni minden szavát:

 Marie   Kondo, egy végtelenül cuki nő, anya, de szerintem van egy icike picike túlzás benne. Nem mondom, hogy mentálisan nem érzem százszázalékosan egészségesnek, de túl sok fura dolga van. Értettem, a rációt abba, hogy mérlegelj, mielőtt megtartanál bármit is, de túlzásnak érzem azt, hogy üldögélsz a szőnyegen és a ruháidat és könyveidet, személyes apróságaidat fogdosod, és azon meditálsz kell-e vagy sem, mindezt tömegesen.
 Tehát nekem Marie kicsit sok, de igazándiból a lénynek sem árt vele, tehát nincs gond ezzel, csak olvasni nem volt mindig jó. Azaz ez így nem igaz, remekül szórakoztam, csak ez egy szakkönyv, és érzem, hogy Marie szerint nem kéne nevetnem rajta, hanem komolyan kéne vennem.
 Ő valahol, kicsit túl megszállottja a rendnek, a rendrakásnak, és azt éreztem, hogy ez a mérvű rendrakási mánia, már nem egészséges. Bár tény, őt ez boldoggá teszi, ez a hivatása, meg is él belőle, szerencsés.

Belbecs: 3/5

A színvonala ugyanaz, mint, az előzőé. Sokkal több információ nincs, borzalmasan sokat sztorizgat, ami amúgy nekem tetszett, bár adott egy képet a „kicsit bolond” japánokról. Amúgy olvasás után youtube-on rákerestem mindenféle ilyen átalakítós, rendrakós videóra. Mondjuk úgy, hogy voltak vicces dolgok. Akinek tetszett az előző kötet, annak szerintem fog ez is, akinek már az sem tetszett, mint nekem, az körülbelül nem fog színvonalcsökkenést észlelni. De nem megterhelő elolvasni, mert gyorsan lehet, és azért a pár jó dologért azt mondom érdemes is.

Külcsín: 5/5

Tetszenek az illusztrációk, meg szerintem nagyon letisztult lett a dizájnja a könyvnek, és ez olyan, kellemesen egyszerűvé tette. Félő, hogy pont ezért fog nagyon beleolvadni a környezetbe, és nem hívja fel magára eléggé a figyelmet. De nekem tetszett.

Fülszöveg:

 A ​​világhírű japán módszer forradalmasította a rendrakást az otthonokban: Marie Kondo útmutatóiból mára 6 millió példány kelt el 40 nyelven.

A rendrakás szakértőjének könyve nélkülözhetetlen kalauz ahhoz, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyúttal boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Aki megfogadja tanácsait, nemcsak otthonában, de saját életében is felszámolhatja a káoszt és a rendetlenséget.
Marie Kondo átfogó útmutatást nyújt az egész lakásban: a konyhai eszközök, hobbikellékek, fényképek, takarítóeszközök területén egyaránt. Elkalauzol a tökéletesen rendezett fiókok és szekrények világába, és lépésről lépésre, egyszerű illusztrációkkal mutatja be az ingek, nadrágok és zoknik hajtogatásának mesteri fortélyait. Ugyanakkor azt is megtanítja, hogyan ismerjük fel azokat a tárgyakat, amelyek már nem szereznek örömet, és valójában már nincs szükségünk rájuk.
A KonMari néven elhíresült egyszerű módszerrel mindenki számára elérhető lesz a rendezett otthon, az átlátható tárolás és a hétköznapi tiszta öröm.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyv: Marie Kondo: Tiszta öröm

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 300

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633105887

Fordította: Kurdiné Mohácsi Gabriella

Illusztrálta: Masako Inoue

Gretchen Rubin: Boldogságterv

 Régóta szemeztem már a könyvvel, októberben, amikor az írónő második kötetét is elolvastam, került fel a „közeljövőben olvasni” listára. Sokkalta másabb, mint a Jobban, mint valaha. A téma is persze más, de a fogalmazásmód is az. Feltehetően sokat fejlődött az első és második „önsegítő” könyv megírása között.

 A téma érdekelt, és azt hiszem amolyan boldogságtervvel majd én is előállok. Nem feltétlen követem az ő parancsolatait és hónapos lebontásait, de abban sincs semmi rossz, amit ő csinált. Érdekes volt olvasni, noha nem sok hasonlóság van kettőnk között. Azon kívül, hogy mind a ketten nők vagyunk és imádunk olvasni. Igen, ebbe körülbelül ki is fújt az egész hasonlóságom az írónővel. És pontosan emiatt van az, hogy az ő terve nem az én tervem.

 Viszont maga az ötlet jó, bár nem tudom, hogy hogyan volt képes kivitelezni az egészet. Két gyerek, férj mellett. Persze van munkája is, de otthonról dolgozik, tehát igazándiból nem mondható azt, hogy az utazással és hasonlókkal telne a drága ideje. Egy nagy metropolisba él, ahol tényleg ha volt valami ötlete akkor azt hipp hopp meg tudta valósítani. A leírtak alapján nem éppen az a réteg, aki minimálbérből tengeti magát. Tehát igen, igen itt ez a mocskos anyagi dolog. Hogy nagyon kellemes és jó dolog a boldogságra gondolni, és persze meg is teszem, csak pl. a „kicsit pazarolj” pont nem nagyon tud érvényesülni. Mert nem nagyon van miből. (oké, ha őszinte akarok lenni, itthon élek, és van fizetésem, aminek nagy részét magamra költhetem…de azért nem pazarolnék….).

 De ha túllendülünk azon, hogy anyagilag független ötleteit nézzük akkor hümm. Van amit meg lehet fogadni, ki lehet próbálni. Az étkezés naplós dolog például tetszett, bár az meg nem az ő saját ötlete volt, úgyhogy nem tudom mennyire írható az ő javára. A legyünk kedvesebbek, kevesebbet panaszkodjunk is megszívlelendő, de ahogy ő is tisztában volt vele korántsem annyira egyszerű, boldognak lenni.

Fontos, hogy sokat mosolyogj!

 De úgy gondolom, hogy jó a boldogságot keresni, tervet készíteni ahhoz, hogy találd meg a boldogságot ezt írásba foglalni és táblázatot csinálni, kicsit túlzásnak érzem már. Persze tudom, hogy ami le van írva, annak nagyobb az ereje, hogy ha már egyszer leírtad, akkor az azt jelenti, hogy márpedig tartod is magad hozzá, de akkor is fura valahol, hogy a Boldogságot tedd ebbe bele. Terv, boldogság. Boldognak lenni, a normális világban nem terv lenne, hanem jönne magától. Mert minden ember célja az, hogy boldog legyen. De komolyan mindenkié!

 Tetszett viszont az amikor a könyvekről, írásról beszélt. Érezhető volt, hogy mennyire rajong a könyvekért, és érezhető volt, hogy gyorsan olvas, már csak azért is, mert borzalmasan sok irodalmi utalást tesz, és idézetet szúr be. Amiről arra a feltételezésre jutottam, hogy feltehetően elég gyorsan olvas. Ilyenkor viszont mindig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy de HOGYAN csinálja. Nem mondom, hogy én nem olvasok minden fellelhető szabadidőmben, és elméletben nem is olvasok lassan….de az amit ő felmutat borzalmasan sok időt és gyors olvasást feltételez :D

 Összességében a könyv jó, de mint önsegítő irodalom nem jó. Nem hiszem, hogy rengeteg jó tanácsot adna. Ahhoz a Jobban, mint valaha sokkalta nagyobb segítség, és az ténylegesen is szak irodalomnak tekinthető. Ez csak egy napló, amit úgy írt, úgy fogalmazott meg, hogy eladható legyen, de úgy összességében szerintem, nem ad túl sokat az olvasónak. Ahhoz túlzottan felületes, és túlzottan sok dolgot akar, túlzottan röviden tárgyalni.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

Olyan semmilyen a borítója. Kevésbé tetszik, mint a Jobban, mint valaháé. Feltehetően mert ezen nincsenek baglyok. Elgépelés ügyileg nem vettem észre orbitális nagy baromságokat, úgyhogy feltehetően minden rendben volt vele. Egy olvasás után nem akar szétesni, ez pozitív. (tíz olvasás után igen, a könyvtárit már újra kellett kötni) :D

Fülszöveg:

Egy esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára. A Boldogságterv ennek az egy évnek a friss, lenyűgöző nyomon kísérése, humoros, bölcs krónikája. Annak a tizenkét hónapnak a kalandjait meséli el, amikor Rubin az ókori bölcsek, a modern tudomány, valamint a popkultúra tanácsait alkalmazva a boldogságot kereste.

A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez.

„Ez a könyv már az ötödik oldalnál boldoggá tett. És minél tovább olvastam, annál boldogabb lettem. Csupa nagyszerű ötlet, életem minden területén változást hozott a szerelemtől a pénzig, a munkától a játékig, az írástól a diétás kóláig.” – A. J. Jacobs

Eredeti mű: Gretchen Rubin: The Happiness Project

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Gretchen Rubin: Boldogságterv

Kiadó: Édesvíz

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 338

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635290796

Fordította: Farkas Eszter