Mo Xiang Tong Xiu: A ​démoni kultiváció nagymestere 1.

 

Húha! Kevés olyan könyv van, amit szánt szándékkal lassan olvasok, mert nem szeretném, ha vége lenne. És ha tudtam volna, hogy ilyen függővég van a végén még mérgesebb lettem volna. Bár már itt a második kötet (megvette a könyvtár, csak leltározásra vár), és a harmadik is most jön már ki, de azért a történet végéig még lesz idő...sok idő, hogy várhassam a folytatást.

Amikor megismerkedtem a világgal, még semmit sem tudtam róla. Molyon szembejött a könyv, de igazándiból, azon túl, hogy szép a borítója nem igazán foglalkoztam vele. Aztán beléptem a molyos zónájába, és rám zúdult az egész. Roppant mód pörög a zóna, rengeteg képpel, néha érdekes infókkal, és hát nyomatják azokat a poénokat, amiket akkor még nem értettem (és a legtöbbet egy kötet és 6 rész nézése után sem értek), de tetszett ez a szintű rajongás és mivel a képek szépek, és úgy nagyjából megismerhettem a sztorit, gondoltam akkor olvassuk. Aztán megtaláltam a sorozatot is magyar felirattal és megfertőztem a ruhatáros kolléganőt. Úgyhogy most rosszabbak vagyunk néha, mint a tinik. Ő már végignézte a sorozatot, én egyenlőre a hetedik résszel  fogom folytatni. Azzal is úgy lettem, hogy tudom, hogy 50 rész és az sok, de ha gyorsan nézem, akkor túl gyorsan vége lesz, és azt nem akarom!

Tetszik a világ amit a szerző felépített. Roppant jó mágiát talált ki, és eddig elég logikusak a dolgok, hogy ne érezzem azt, hogy valami nem klappol. A legtöbb szereplő szimpatikus. Mint sokak én is a két főszereplőért vagyok oda. Igazándiból nem döntöttem el még, hogy melyiküket szeretem a legjobban. Wei Wuxian és Lan Wangji is szerethető, bár tény körülbelül a tűz és a víz a személyiségük. Míg Wei Wuxian egy bolondos, és szertelen fickó, aki előbb beszél, aztán elgondolkodik azon, hogy mit mondott, addig Lan Wangji, meg csendben megy, és csak akkor beszél, ha már tényleg muszáj neki. Amúgy a sorozatban olyan édes az az érzelemmentes arca néha. Nem csodálom, hogy Wei Wuxian őt pécézte ki, hogy piszkálódása személye legyen.

 Így egy kötet és 6 rész után beszippantott a történet. Roppant idegesítően van vége az első kötetnek, úgyhogy aki nem akarja, hogy álmatlan éjszakája legyen, mert nem tudja meg, hogy mi lesz a kis szerencsétlenekkel, jobb ha betárazza a második kötetet rögtön. Vagy mint, ahogy én fogom tenni, a sorozatban próbálom utolérni a történetet, és akkor már tudni fogom mi történik és nem izgulok értük annyira.

 A nevek borzalmasan nehezen jegyezhetők meg nekem. Feltehetően mert kínaiak, és a kínai kultúrában nem vagyok annyira otthon. Valahogy a japán neveket hamarabb megjegyzem. Itt annyi sok hasonló van, hogy csak úgy sejtem, hogy kb. ki kicsoda. De eldöntöttem, hogy végtére is a főhősök neve okés, azt már megjegyeztem, a többieket, meg úgy nagyjából ki lehet következtetni :) Itt volt az is amúgy, hogy nem éreztem problémának, hogy ismerem a sorozat színészeinek kinézetét. Legalább volt hova kapcsolnom a neveket, és bár sokszor azt mondom, rossz ha előbb nézünk valamit és utána olvasunk, de itt ez nem zavart. 

A molyos zónát figyelve rájöttem, hogy ez a világ úgy még pár évig valószínű lefoglalhat engem, mert van belőle ezer meg millió feldolgozás. Rajzolt és élőszereplős és chibis feldolgozás is, és vannak olyan kedves és aranyos emberek, akik ehhez gyártanak magyar feliratot is. Úgyhogy nekik nagyon hálás vagyok, mert egy pár remek élménnyel gazdagodhatom általuk. 

A történet teli van mágiával, zombikkal, varázslatos hangszerekkel, rengeteg szabállyal, amit egyesek folyton megszegnek. Élő holtakkal, és bábokkal, melyeket irányítani lehet. Sok vicces és humoros leszólással. Az első kötetnél láttam, hogy sokan háborogtak, hogy úgy átnézve nem volt, és sok volt az elütés és néhány dolog kicsit furán lett fordítva. Tény, hogy van egy csomó magyartalan mondat, de ez elméletileg a második kötettől megszűnt, mert az már kapott egy átnéző embert! Engem csak néha akasztott meg a dolog, mert néhány mondat tényleg nagyon-nagyon-nagyon fura volt, és nem lehetett arra fogni, hogy a történet fura.

 Nagyon szerettem olvasni, mert nincsenek tökéletes karaktereik. Lan Wangji sem tökéletes, és ez így van jól, bár ő amúgy erősen hajaz a tökéletességre, de na...azért neki is vannak viccese dolgai...pl. amikor egy pohár pálinkától totál alkalmatlanná válik az életre is....olyan édes amikor iszik! De komolyan!

Húha, a történetet nem akarom elmesélni, olvassátok. Sok szellem, zombi és vadászat van benne, sok vicces megjegyzés, mert hát Wei Wuxian nem túl komoly ember. A fiatal kultivátor tanoncok is aranyosak, olyan...olyan kis aranyosak, akik csak ámulnak és bámulnak, miket csinál a két főszereplő. Vannak gonoszok és jók, és a jók között lévő, nem túl szabályosan játszók (Wei Wuxian :D). A sorozatot is ajánlom mindenkinek, bár még az egy ötöd részét se láttam, de ha szereted a fantasy-t és van egy kis ázsia imádatod akkor tetszeni fog. Gyönyörű színészek játszanak benne, és remekül. Úgyhogy olvassátok és nézzétek :*)

Wei Wuxian és Lan Wangji

Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

 Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak!
 Ez az a történet, amit előbb szerettem volna látni, tekintve, hogy a filmről úgy 3 éve tudok, és azóta tervezem, hogy meg is nézem. Amúgy tegnap megtaláltam YouTube-on, úgyhogy holnap legkésőbb be is pótlom az elmaradásomat. Nem tudtam, hogy készült ebből könyv, így amikor tavaly megláttam az Athenaeum kiadó kínálatában, mint tervezett, rögtön felsóhajtottam, hogy hát nekem ez kell. Lehetőleg most azonnal, és jelenjen már meg. De akkor még csak terv volt.
 Most, hogy év elején megjelent és sikerült megszereznem, rögtön rávetettem magam, mint zombi az emberhúsra. Bocsi! Amúgy ritka hülye ötlet volt este nekiállni olvasni, mert féltem, hogy bődületes zombis baromságot fogok majd álmodni. Már csak azért is, mert a 4. oldalon elütnek egy őzikét és feltámad és randalírozik. Amúgy amikor elkezdtem, akkor úgy gondoltam, hogy "csak beleolvasok", ebből lett 50 oldal....aztán másnap még 100 kb. és mára már el is olvastam. Őrülten gyorsan lehet amúgy vele haladni! ÉS ez most nagyon kellett az én kicsi lelkemnek, mert minden mással olyan lassan haladok csak.

Forrás

Zombik/ Fertőzöttek:
Az alap ötlet remek, de nem igazán tudjuk, hogy pontosan mitől fertőződött meg az első. Persze tudjuk, hogy egy vállalatnak elrepedt valami csöve és kiszivárgott ez-az, de egy kicsit több háttér infónak jobban örültem volna. Még úgy is, hogy a könyv cselekménye során azért rengeteg dologra fény derül, hogy a főhősünk egy részének is köze van a dologhoz és bár nem szándékosan, de azért ő is tehet valamennyit arról, hogy a fertőzés a kezdeti és könnyen megállítható stádiumában minden hírt elsikáltak, hogy hát nincs is semmi baj.
 A zombik gyorsak, agresszívek és mindenkit megesznek, azaz igazándiból nem is. Csak megcsócsálják őket, mintha haverokat gyűjtenének, hogy ne egyedül szenvedjenek. A könyv vége felé a folyamatot lassan leírva is olvashatjuk belső szemszögből és ez nekem tök bejött. Láthattuk mit érez a fertőzést követően az ember, és mik rémlenek fel előtte, hogy meddig van körülbelül tudatánál, és honnantól képtelen felfogni, hogy mit tesz. Érdekes, hogy relatíve hosszú ideig még önmaga volt az a három szereplő, akiket így nagyjából lekövethettünk, sokáig képesek voltak visszatartani magukat a többiektől, és hát nagy részük amikor már érezte, hogy minden veszett inkább kilépett és próbált minél messzebb menni az övéitől.
Érdekes volt maga a felépítésük is. Nem rohadtak el, bár ugyebár hiányoztak belőlük darabok (hisz azt kiharapták a többiek), de nem nagyon volt ember, akit konkrétan megettek volna és nem vált volna ő is fertőzötté. Vagy legalábbis ezt nem fejtette ki a könyv. Tehát mindenkit megharaptak, és vágytak a harapásra, de aztán fertőzött szereplők újra és újra felbukkantak, tehát nem ették meg őket. Mivel a történet relatíve egy nap leforgása (kevesebb, mint egy nap), így persze nem tudhatjuk, hogy valamikor elfáradnak-e, vagy esznek-e a csócsáláson kívül a fertőzöttek, de ez nem is volt lényeg.
 Mondjuk azt se tudjuk meg igazán, hogy hogy lehet őket megölni. Az biztos, hogy azzal, hogy fejbe vágod őket nem halnak meg, és ha kitöröd a nyakukat akkor sem. És hogy remekül tudják mindenfelé mozgatni, minden testrészüket. Gondolom ez a filmben majd izgiség lesz :) A végén persze látunk halott fertőzötteket is, és kb. leírják, hogy végezték, de hiányoltam, hogy út közben a fertőzötteknek is rossz legyen....persze ütötték őket, de nem halt meg egyik sem. Mármint persze már halottak...de értitek, nem vonódtak ki a forgalomból.

Forrás

Emberek:
A könyv során megismerkedünk pár szereplővel és így van kiért izgulni, bár úgy hiszem, hogy minden zombitörténet olvasó tisztában van vele, hogy Mindenki nem fogja túlélni, csak azért, mert be lett mutatva az élete. A főbb szereplők, az elfoglalt apuka és 9 éves kislánya, aki Puszánba indul születésnapot ünnepelni az ott élő anyukához, egy házaspár akinél a feleség már úgy utolsó hónapos terhes, két öreglány, egy basball csapat tagjai, egy üzletember, hát nagyjából ennyien. Tisztában voltam vele, hogy nem fogja mindenki túlélni, ha túlélte volna amúgy is felháborodtam volna :D De így is felháborodtam, hogy az is meghalt akit azt hittem, hogy túléli... ilyen mondjuk csak egy volt, a többieknél gondoltam, hogy szegénykék megsínylik a dolgot.
 Az embere úgy általában meglehetősen irracionális döntéseket hoztak a könyvben. Egyrészt marha lassan menekültek, majd amikor megmenekültek, mármint azt hitték, hogy, akkor így lazán elindultak kifelé, bízva abba, hogy minden rendben, aztán jött a sok sikoly és menekülés. A csapat kettő...vagy inkább három részre szakadva szállt vissza a vonatra, és  a terv az volt, hogy egyesül a csapat. Ezzel a főszereplők egyetértettek, a kevésbé főszereplők meg nem, mert be voltak szarva. Én örültem, hogy nem csak úgy üldögéltek Puszanig, bár megjegyzem, hogy a túlélőjelölt 75% ülhetett volna és várhatott volna és akkor túlélték volna, ehelyett mentek, meg hisztiztek.
 El tudom képzelni, hogy ijesztő az, amikor a vonat másik végéből odajönnek hozzád, egy csomó fertőzöttön át, és be akarnak jönni, de lehetett volna annyi eszük, hogy hát ha tudnak kopogni, meg beszélni...akkor nem azok. És lehetett volna annyi eszük, hogy ha nem tutik benne, hogy nem fertőződtek meg a többiek, akkor Átnézik őket, és nem kiparancsolják őket, hogy hát takarodjatok. Ami ennél is logikátlanabb, hogy abba az irányba tessékeled ki őket, ami biztonságos....ami azért logikátlan, mert egy oldalról már ott vannak a fertőzöttek, te meg ezeket tovább küldöd, mert úgy gondolod, hogy fertőzöttek lehetnek MAJD...akkor is két fertőzött csoport közé zárod be magad, ami irtó nagy baromság...már bocsánat :D A helyükbe én mentem volna tovább azt őket otthagytam volna, hogy csináljanak amit akarnak. Bár én mondjuk eleve beengedtem volna őket és nem lettem volna ennyire gerinctelen p*cs. Oh igen, vannak emberek akiknek drukkoltam, hogy hosszú és lassú haláluk legyen...
Tehát érdekes volt, hogy az emberek miként reagálnak a zárt hely, és az életükre törő zombikra. Hogy mit képes kihozni egy-egy emberből ez a helyzet. Miként változik meg az életük kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt. Érdekes volt látni, hogy akik utálták egymást a végén egész jól kijöttek, mert egy volt a cél. És persze ott voltak a gyarló emberek is, akiket cseppet sem sajnáltam, hogy meghaltak, mert egyszerűen még ilyen helyzetben is az egójuk irányította őket és semmi nem volt fontos, csak ők, csak az ő szaros kis életük. Hála az égnek egy sem élte túl :D
Amúgy a szereplők neveit egyszerűen nem tudtam megjegyezni, a legtöbb Sz-szel kezdődött és néha gondolkodnom kellett, hogy ez most a terhes anyuka vagy a férje, vagy a fogalmam sincs kicsoda Szuant megjegyeztem, a 9 éves kiscsajt, meg Szogut az apukát, de a többiek neve így egybe olvadt, hogy hát jó oké...körülbelül tudom kicsoda megy hova éppen, meg kivel van, de néha pillogtam, hogy akkor az most kicsoda.

Forrás

A helyszín:
Ez mekkora ötlet már! Imádtam, hogy egy vonaton vagyunk. Remek ötlet és szerintem maximálisan kihasználtak minden létező lehetőséget amit egy ilyen országot átszelő vonat jelenthet. Látunk állomásokat, járunk is kettőn (ahonnan indultak, meg egy út közben), menekültek is onnan szép számmal. A vonat rengetek dolgot behatárolt, és ugyebár így egy zárt térben haladt a történet is. Persze tudjuk mi történik Dél-Koreában eközben a hírekből, néha, de igazán nem is számít. A vonat utasait elnézve és az állomásokon való áthaladáskor már mindenki tudja, hogy ez országos szinten probléma, és mindenki reménykedik, hogy Puszanban majd minden oké lesz.
Én azért reméltem, hogy kicsit jobb lesz a lezárás. Mármint a túlélők számánál is nagyobbat tippeltem, de igazándiból itt arra gondolok, hogy megmutatják mizu van Puszanban...sejtjük persze. Olyan a lezárás, hogy sejted, hogy mi van, de mégis egy nagy kérdőjel, hogy ott miként csapott le a fertőzés, és milyen állapotban van a város.

Belbecs:4/5

Nem tökéletes a könyv, maga a történet nagyon jó, pörgős és szeretni való karakterekkel van teli. Izgalmas, gyorsan haladós, és van kiért és miért aggódni. Viszont vannak annyira bugyuta belső monológok, hogy már imádkoztam, hogy egyék meg azt a szereplőt, mert annyira semmilyen. Persze, jó, hogy olvashatjuk a gondolataikat részben, de néha annyira semmit mondó volt, hogyha nem lett volna ott akkor semmit sem veszítettem volna. Viszont elég filmszerű a sztori, ha még nem láttuk a filmet akkor is előttünk van elég jól. De ha mondjuk a bemutatót már láttuk akkor arcokat is tudunk kötni a nevekhez. Ez mondjuk nekem csak Szogunál sikerült - ő van a borítón is - .

Külcsín: 3/5

Jó ez a borító, csak olyan fura. Most szembejött velem a másik borító és rájöttem, hogy feltehetően azért változtatták meg, mert az őrülten spoileres borító lett volna. Ami így utólag nem vicces dolog. A betűtípus tetszett a borítónál, ez a zöldeskékes fogalmam sincs milyen szín is bejött nekem, bár őszintén megvallom, hogy egy sötétebb vagy vörös vagy barna (mint a vér) szín talán zombisabb lett volna.
Az 56 oldalon hörrentem fel, hogy ennyire ne legyen már szerkesztve a könyv, hogy egy oldalon belül több hiba is van, de aztán nem találtam sokkal többet, így elkönyveltem, hogy valami miatt az 56. oldal kimaradt az átnézésből, de roppant idegesítő amikor betűk hiányoznak egy szóból és így nincs értelme az egésznek.

>>Beleolvasó<<

Fülszöveg:
„Apa, ugye mindig velem leszel?”
A környezete által munkamániásnak, vérszívónak titulált alapkezelő, Szogu vonatra száll kislányával, hogy Puszanban találkozzon a volt feleségével. Egy azonosítatlan vírus terjedt el országszerte. Fertőzött emberek özönlik el az utcákat, akik megharapnak mindenkit, akit érnek, és elszabadul a zombijárvány. Szogu próbálja eljuttatni kislányát az egyetlen biztonságos városba, Puszánba.
Könyv egy apa kétségbeesett küzdelméről, akinek minden vágya, hogy megvédje lányát a Szöulból Puszánig tartó vonatút alatt.
A kultikussá vált koreai zombihorrorfilm regényesített változata végre magyarul!

Könyv: Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 222
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632939025
Fordította: Németh Nikoletta

Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 232
ISBN: 9789632939711
Fordította: Németh Nikoletta

Ebook

M. R. Carey: Kiéhezettek

A poszt helyenként akarva, akaratlan cselekményleírást tartalmaz. Próbáltam nem lelőni semmit, de úgy nehéz írni a könyvről. Előre szóltam!!

 Az idei év egy kicsit zombisra sikerült. Legalábbis ami a mostanában olvasott könyveket jellemzi. Nem olyan rég fejeztem be a Zombi túlélő kézikönyvet, ahol teljesen egyértelművé vált, hogy feltehetően meghalnék igen hamar az zombi apokalipszis bekövetkeztében.

 Aztán molyon láttam ezt a könyvet, aminek szerintem borzalmasan ronda a borítója. És tetszett a fülszöveg. És annak ellenére, hogy maga a borító semmitmondó és taszító, egy gyenge pillanatomban megrendeltem, aztán mivel nem akarom elbukni idén is az „Amit főztél..” kihívást, hát gyorsan neki is álltam, hiszen azért vettem meg!

 Az olvasást csak annyi időre függesztettem fel, míg egyedül voltam itthon. Pedig így belegondolva ott már semmi ijesztő nem volt, tehát olvashattam volna. No de honnan tudhattam volna! Na jó ijesztő ugyan nem volt, de felzabálták a csávót akit nem szerettem annyira, úgyhogy nem sirattam meg….meg történt pár érdekes dolog.

 Nos nem tipikus zombi könyv, bár azaz igazság, hogy mivel eddig összesen a Zombiháborút olvastam, nincs nagy irodalmi összehasonlító hátterem. Nos, nem olyan mint a Zombiháború! Olyan jó, mint az, de máshogyan. A zombik is mások, elvégre kiéhezettek és 1. okosabbak, mint a Z-be. 2. butábbak, mint a Z-ben!

 Ezt inkább kifejtem egy kicsit bővebben. Okosabbak, mert itt vannak olyan zombik amik ugyan megesznek téged, de! De tudnak beszélni, cukin mosolyognak rád, és nincsenek szétrohadva. Feltehetően ez merőben szimpibbé tenné őket…ha nem ennének meg téged.

 Nos és butábbak, mint a Zombiháborúban… azért mert a másik féle zombik meg állnak a helyükön, mint a bot. Csak így állnak…és állnak….bumm hang, bumm szag, és megettek, de amúgy ha jó a szagelnyomó cuccod és kussban sétafikálsz, akkor elmehetsz mellettük. Mert buták mint a bot, és állnak mintha rajtuk próbálták volna ki a pillanatragasztót.

 Huha, hogy írjak a könyvről, hogy ne spoilerezzem le a végét. Amit sikerült magamnak lespoilereznem, mert ki a hülye? Hát én, soha nem volt szokásom megnézni az utolsó oldalt, hát itt megtettem! Ez mondjuk elvette az aggódásomat két szereplővel kapcsolatban, mert így tuti lett hogy élnek… mármint nagyjából élnek.

A történet nem túl bonyolult. Eljött a világvége, egy gomba megfertőzte az embereket, ettől felzabálták egymást,  a maradék emberke meg elbújt a fenébe, és vagy guberál, vagy kis zombigyerekeken kísérletezik. Aztán bumm, nesze neked menekülj, mert az egyik hülye csapat megtámadja a másikat! Komolyan az emberi hülyeség határtalan. Ott vagy a hülye apokalipszisbe és nem összefognál…neeem…..megtámadod őket, hogy az maradék kevés emberiség is kihaljon… hát tényleg – taps a guberálóknak!!

 A túlélő kis csapatunk, a fanatikus, hülye doktornő, az őrnagy, a béna katona, a „ezek de cukik” felfogású tanárnő, és a zombi! Amúgy remek csapat, mert senki nem ért egyet senkivel sem, és a fél csapat megölné a másik felét…vagy megenné, részletkérdés. Pechesek amúgy, de valahol rohadt nagy mázlijuk van. Melanie, a zombi…kiéhezett, aki… nem írom le hogy mi derült ki a végén. Mindegy is, Melanie az egyetlen épkézláb, normálisan gondolkodó egyed az egész könyvben! Ami rohadt nagy szó, mert ő halott…. Vagy valami hasonló. Nos az a gond, hogy rajta kívül ugyan vannak még 4-en, akik elméletileg felnőtt emberek, de mindnek van valami stikkje, méghozzá általában nagy. Akit még bírtam az Parks őrmester.

 A dokinőt nem bírtam, ő érte egyetlen könnyet sem cseppentettem volna, ha nem úgy végzi, ahogy végezte sem. Tény, hogy egy zseni, de emellett megrögzötten odavan azért, hogy feldarabolja másnak az agyát. És mert a kis kiéhezettek elméletileg halottak, ugyan mozognak, de kit érdekel…nos annak ellenére híve a „boncoljuk fel élve” elvnek. Komolyan reménykedtem benne, hogy a kíváncsisága viszi a sírba….de nem.

 A hogyishívják közlegény, aki annyira mellékszereplő volt, hogy a nevét sem tudtam megjegyezni. Nos ő cuki a végén, még ha úgy is járt ahogy. Mellékesen szerintem nem bánta annyira a dolgot. Emellett persze ő nem akart sosem elérni Beaconbe. Neki elég nyomorúságos élete volt, nem ismerte a világot az összeomlás előtt, és az ahol felnőtt egy kalap kakival volt egyenértékű. Nem akart visszatérni.

Parks őrmester: egy tahó paraszt, de ha a felnőtteket nézzük,ő az egyetlen aki… általában tud racionálisan gondolkodni, annak ellenére, hogy azért a könyv nagy részében főleg csak lövöldözik, de azt kitartóan. Meg menekül!

A tanárnőcske, Justineau (amit ki se tudok ejteni), ő valami rózsaszín masszában él, de komolyan. Ő a dokinő ellenpólusa. A doki mindenkit kinyírna, a tanárnő mindenkit keblére ölelne. Namármost egyik felfogás sem éppen életbiztosítás, ha olyasmit akarsz megölelni aki kajának néz!

Melanie, meg okos. Sokkal okosabb, mint gondoltam az elején, bár már ott teljesen tiszta volt, hogy átlagon felüli intelligenciával rendelkezik. Amit a végén csinált, az egyrészt egy b+…. egy „most komolyan?” és egy „heeeee????” Reakciót váltott ki belőlem. Zseniális volt, még ha nem is repestem volna én sem a boldogságtól, amikor tudatosul bennem, hogy mit csinál a kis szöszke….

Belbecs: 5/5

 Akik szeretik, a zombikat olvassák! Akik szeretnek gondolkodni közben azok is! Borzalmasan sok összefüggés van, legalábbis a végén. A világfelépítés remek, bár valójában nem tudunk meg túl sokat, de pont eleget. Mellékesen meg mit akarunk tudni? A világ romokban, itt a gomba, itt a zombi pont ennyi! A zárás egy nagy B+, ennek ellenére borzalmasan tetszett. A szereplők nem szerethetők, még Melanie-t sem szerettem, de jól ki voltak dolgozva! A helyszínek meg nem túl változatosak, tekintve bázis-út-London, oszt jóvan. Az ellenség, avagy miből lesz a zombi gyerek egy szintén nagy b+.

Olvassátok!!!

Külcsín: 4/5

A borító ronda, mint a bűn, a színe is, a kép is, minden. De a belső dolgokkal nincs gond. Feltehetően volt szerkesztője, mert nem találtam semmi elgépelést. A fordító remek munkát végzett, mert imádtam olvasni. Márpedig ismerjük be, hogy sokat javít vagy ront egy könyvön a fordító, ha nem jól csinálja. Bánom, hogy nem kemény táblás, és bánom. MegtartósJ

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A történet a jövőben játszódik, az emberiség nagy része egy gyorsan terjedő fertőzés áldozatává vált. A fertőzést egy különleges gomba okozza, amely a szervezetbe jutva átveszi az irányítást a gazdatest idegrendszere fölött. A fertőzöttek, a „kiéhezettek" gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat, és egészséges emberek húsával táplálkoznak.
A egészségesek védett városokba húzódtak vissza, vagy „guberálókká" válnak, azaz veszélyes bandákhoz csapódva próbálják túlélni a helyzetet.
Egy jól védett katonai bázison különleges gyerekeket tartanak fogva, egymástól is elzárva. Ők is kiéhezettek, azonban megőrizték emberi tulajdonságaikat sőt, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. A tudósok abban reménykednek, hogy segítségükkel – vagy inkább felhasználásukkal – sikerül megtalálniuk az ellenszert.
Egy napon a kiéhezettek és a guberálók megtámadják a bázist, csak keveseknek sikerül megmenekülniük, köztük az egyik legintelligensebb kiéhezett gyerekkel, Melanie-val. A menekülőknek a kiéhezettekkel zsúfolt városokon át kell eljutniuk a biztonságot jelentő védett területre…

Eredeti mű: M. R. Carey: The Girl With All the Gifts

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: M. R. Carey: Kiéhezettek

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 456

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789630984652

Fordította: Kisantal Tamás

Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv (Tökéletes védelem az élőhalottakkal szemben)

Annak idején a Zombiháború nagy kedvenc lett. Így be is szereztem, rögtön amikor kiadták a Zombi túlélő kézikönyvet. Mondván jó az, ha van. Persze ha már megvan egy könyv, akkor automatikusan átkerül abba a halmazba, ahol a „majd egyszer elolvasom” könyvek vannak. Mert, hát itt van, úgyhogy ráér. Meg annak az esélye, hogy már azonnal a zombi apokalipszis kellős közepében vagyunk, és későn kezdem olvasni, igen csekély!

 Nos, mivel ez egy túlélő könyv, így nem lehet igazán összehasonlítani a zombiháborúval. Az egy riport-regény szerűség volt, ez meg konkrét túlélési ötleteket felsoroltató kötet.

 Játsszunk el a gondolattal, hogy valóban vannak zombik. Kezünkbe kerül ez a könyv, még a nagy járvány kitörése előtt, amikor még csak elvétve ették meg az emberek egymást, merő ösztönből, és emberhús utáni vágyból. Tegyük félre a tényt, hogy a mai napig vannak kannibál törzsek, akik nem zombik. A kötet szerint a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk! Felhívja a figyelmet, hogy a könyv Amerikában íródott így a legtöbb dolog, Európában teljesen máshogy lenne, már csak a házak felépítése, a kormány, a hadsereg és hasonlók miatt is. Itthon kicsit nehezebb feladat lenne a fegyverhez jutás, viszont nagyobb eséllyel tudsz olyan házat találni, amit normálisan meg lehet védeni. Persze sajnos rögtön az első ötlet, miszerint menj az emeletre, és rombold le a lépcsőt, az így ránézve a lépcsőnkre akkora meló lenne, hogy akkor már inkább keresnék egy másik házat ahol túlélhetek. Elhiszem, hogy Amerikában a kis fa szerkezetes cuccokat hipp-hopp szét lehet kapni.

 Tehát feltételezzük, hogy vannak zombik, és esélyesen kicsiny tök eldugott falumat elárasszák. Első eset hogy itthon vagyok, nos… feltehetően meghaltam, vagy zombivá váltam. A házunk nem túlzottan zombi biztos, ha egyedül vagyok itthon akkor nincs kocsi amivel elmeneküljek. Bár megjegyezném nem is ajánlja a kocsit, mint menekülési eszköz, bicajom az ugyan van, de mire megtalálnám már megettek a zombik. De jó feltételezzük, hogy megtaláltam, és elindultam vele. Nem ajánlja a könyv, hogy a városok felé menjünk, akkor marad a nagy büdös semmi. Eltekerek a semmi felé. Térképet vihetek magammal, de borzalmasan béna vagyok a térképolvasásba, úgyhogy tök felesleges. Mondjuk, hogy megmenekültem, és egy biztonságos helyen vagyok, tuti, hogy becsavarodnák a hörgésektől rövid időn belül. És a problémamegoldó, leblokkoló dolgaimat ismerve, ha valami nagy probléma van, akkor általában csak állok, mint egy fadarab, tehát megettek. Pedig rövid a hajam, tehát nehezebb elkapni, de nem vagyok edzésben…

  A másik eset, hogy dolgozom, miközben kitör a zombi apokalipszis. Ez esetben a könyvtár….is elég szar búvóhely. Egyrészt földszinti ablakokkal van megáldva, és a „bedeszkázás” nem nagyon kivitelezhető. Bár deszka lenne (könyvespolcok), de félő ha azt megpróbálnánk előbb dőlne ránk az épület, minthogy biztonságban lennénk. És nem tudom hogy lehet kijutni a tetőre. Ami mondjuk a tériszonyom miatt rögtön az örök bázisom lenne, míg nem halok éhen, mert hogy le már nem mernék jönni XD. De Feltételezzük, hogy hamar tudtuk, hogy már a városhatárt elérték a zombik, felhívnám AniTigert vagy Szil78-at, hogy kinek van jobb kocsija, amibe beleférünk, Gabyenak szólnák rögtön, hogy meneküljön, felvesszük, vagy konvojt  hozunk létre a pár kocsiból, és Szimirzáékat is kimentjük, meg minden ismerősünket, feltételezve, hogy őket nem ették meg, és vagy, nem zombik már. Aztán kajával, fegyverrel (fogalmam sincs honnan szednénk) felszerelkezve mennénk a vakvilágba. Nekem túl sok hasznomat nem vennék, de azért próbálnánk segíteni :D (Dunaújvároson belül is eltévedek, nem hogy máshol :D). Nagy valószínűséggel itt is megettek volna már minket.

 Tehát belegondolva, hiába ismerem a túlélési szabályokat,nagy valószínűséggel az első hullámban megennének. Persze, mint ahogy a könyv mondja, még nincs minden veszve! Már most foglaljak le valami félreeső helyen egy új kolónia létrehozására megfelelő helyet. Kezdjek el tanulni egy használható szakmát, mert feltehetően mint könyvtáros nem biztos, hogy nem halok éhen. Legyen meg a csapat, akik egyetlen egy sms-re vagy kiáltásra összeállnak és már megyünk is. És persze ott ahova megyünk álljon már egy ház, legyen felszerelve már most, mert hát bármikor jöhet a zombi apokalipszis. Legyünk edzésbe, mert ki tudja mikor kell futni, tanuljunk meg lőni, mert az mindig jól jön. Legyen késünk, bár a kard jobb, lehetőleg szamuráj kard, mert az könnyű és hosszú pengés, mert még a leghülyébb ember is képes lefejezni egy zombit. És ne feledjük, a fej, a lényeg. Ne nyúlkáljunk a zombiba, ne szeretkezzünk vele (wtf?:D), és ne együk meg a húsát, mert meghalunk, ja és persze ne harapjon meg minket! Ne meneküljünk soha kórházba, mert onnan jönnek, rendőrségre, mert őket harapták tuti meg elsőre, templomba, mert nem védhető jól, és a hangos imádkozás, éneklés odavonzza őket. De emeletes ház megfelel, vagy iskola, ami rácsos ablakos, esetleg a börtön is remek opció lehet, ha a rabokat nem számoljuk, akkor igazándiból az elsődlegesen legjobb hely. És persze reménykedjünk abba, hogy megmentenek minket. Ha mégsem, akkor így jártunk.

  Belegondolva, feltehetően én már az elején meghaltam. De aki nem, és van eldugott háza, a nagy büdös semmi közepén, és ott nincsen gond a zombira, akkor 5-20 év és vége nagyjából az inváziónak, mert átlagosan 5 év alatt lebomlanak a zombik. Ez megnyugtató, igaz utána egy totál üres és kietlen planéta lesz, de lesz! Ha nem számolunk a hibernált, a sivatagban kószáló és a vízben sétálgató holtakkal, ők lehet tovább bírják.

  Összességében a könyv jó volt, vannak benne hasznos tanácsok, nem zombik esetére is. Tény, hogy ha egy tökéletes világot akarsz felhúzni a zombikra, akkor kell az ilyen kiegészítő kötet is, hihetőbbé téve a teóriádat. Rengeteg jó dolog van ebben a könyvben, én élveztem olvasni, még ha látszik is rajta, hogy kifejezetten amerikai. Mondjuk elgondolkodom azon, hogy hányan veszik ezt totálisan komolyan… azok mondjuk lehet elkezdenek edzeni, mert azért egy tohonya amerikai nem nagyon tud elfutni a veszély elől.

 A vadászós részek annyira már nem hatottak meg. Igen, én nyuszi vagyok, engem vagy megettek, vagy elmenekültem, de nem vadászok én rohadtul senkire sem, pláne nem olyanokra akik meg akarnak enni. Nincs az a pénz, hogy önszántamból kimennék zombik ellen harcolni :D

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Fülszöveg:

Ne légy hanyag, ha a legértékesebb tulajdonodról – az életedről – van szó!
Ez a könyv elengedhetetlen, ha túl akarod élni az élőhalottak hordáinak támadását, akik talán ebben a pillanatban is a közeledben ólálkodnak, anélkül, hogy tudnál róla.
A Zombi túlélő kézikönyv jól bevált tanácsait követve teljes biztonsággal megvédheted önmagadat és szeretteidet az élőhalottaktól.
Ez a könyv életet menthet.

Eredeti mű: Max Brooks: The Zombie Survival Guide: Complete Protection from the Living Dead

Eredeti megjelenés éve: 2003

Könyv: Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 286

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632457086

Fordította: Illés Róbert

Illusztrálta: Max Werner

Ann Aguirre: Horda (Razorland-trilógia 3.)

Köszönet a könyvért a Fumax kiadónak!!

Nagyon kevés olyan könyv van, amit nagyon várok. Általában sorozatok x. részei részesülnek ebbe a felfokozott várós hangulatban, vagy kedvenc írók új könyvei. Idén nagyon vártam a Nem akarlak megölniket, mert egy jó sorozatot zárt le, mert nagyon szeretem az írót is, és persze befejező kötet, tehát már elve úgy indulsz neki, hogy nagyot fog szólni, hogy méltón zárjon le egy sorozatot. Arra a könyvre nem is kellett sokat várnom, és tényleg nagy durranás volt. Aztán elkezdtem kérdezni a kiadót, hogy, na de akkor mikor jön a Horda. Rögtön jött a válasz, már fordítják. Komolyan szerintem havonta rákérdeztem, hogy de még meddig fordítják, mert úgy már olvasnám. Mivel a fordítóval leveleztem, rájöttem, hogy talán ha nem írok, akkor gyorsabban tud fordítani, mert nem az én leveleimre kell válaszolnia. Igen, kicsit utáltam, hogy ő már tudja mi lesz a könyvben, amikor én még nem, és csak sejtelmeseket ír róla, amivel nem hogy megnyugtatott volna, csak szította a kíváncsiságomat. Aztán már szeptember lett, és felkerült a könyv a Molyra is, aztán október és megláttam az első olvasásokat. Hát persze, hogy rögtön azonnal írtam, hogy akkor most, most kell. Másnap már itt is volt, ha jól emlékszem. És hétfőn nekiállhattam olvasni, és… szerdán már befejeztem :(

Pikk

Nagyon kevés olyan könyv van, amit nagyon várok. Általában sorozatok x. részei részesülnek ebbe a felfokozott várós hangulatban, vagy kedvenc írók új könyvei. Idén nagyon vártam a

 Idén így lezárult két kedvenc sorozatom is (lehet három, a részben emberrel még függök), és nem tudom, hogy akkor most idén mi az a könyv, amit még nagyon várjak. Mondjuk tegnap az Üveghegy borítója jött szembe velem, így egy nagyon várós lett, de arról mire hírt kaptunk, szinte meg is jelenik. :D Így meg nem nagyon kell rá várni!

Fakó

A történet:

 Aki olvasta az előző részeket azoknak nem volt váratlan, ami Megváltással történt. Már sejthető volt, hogy vannak helyek, amik nem tudják megvédeni magukat, akik olyan berendezkedéssel élnek, hogy igazándiból segíteni sem lehet az ott élőkön, mert meg vannak áldva a világ legbunkóbb, legmániákusabb, leghívőbb (ez esetben negatív jelzőként) irányítóival/ vezetőivel, akik miatt még akkor se tudnál megmenekülni, ha valaki segítene, mert ezt se hagynák. Ennek ellenére Megváltás részben megmaradt, csak helyileg költözött tovább. Pikk sikerrel járt legalább ebben, még ha kudarcnak is élte meg, hogy nem tudott mindenkit megmenteni. Márpedig sajnos nem lehet sosem mindenkit megmenteni. Ugyanis vannak, akik nem akarják, hogy meg legyenek mentve, és vannak azok akik akarnák, de sajnos pechesek, így nem lehet időben segíteni rajtuk.  Az új helynek is vannak árnyas oldalai, az sem tökéletes és Pikk igazándiból nem is akar üldögélni a seggén és nézni, ahogy körbeveszik és lemészárolják ezt a várost is.

Tegan

 A mutánsok okosodnak, az emberek egy szinten maradnak, és megy az öldöklés. Ha jellemeznem kell a könyvet akkor az egész egy hadjárat, egy elég reménytelen kezdéssel, és egy elég reménytelen végkifejlettel, ami mégis azért annyira nem lett reménytelen mint gondolták. Aminél kicsit morcos voltam, az a tudós, aki a feromonokkal kísérletezett, és az amúgy is katasztrofális életvitelűeknek újabb bonyodalmat hozott, amikor páran nem úgy reagáltak a szérumra, és agresszívak lettek, és elkezdték megenni a családjukat stb…jah…cuki volt. Én értettem, hogy miért akarta, és mit akart, csak egy kísérleti stádiumban lévő dolgot nem embereken próbálok talán ki…és persze a P-szakasz takarítsa el más mocskát.

 A kis 12 fős alakulat a végére azért szépen megduzzad, ez is mutatja, hogy a kereskedőknek, és a jó beszélő embereknek mekkora hatalma van. És a végén más is szövetkezik velük, hogy kik, azt megtudjátok, ha elolvastátok a könyvet , meg fogtok lepődni! :)

 Örültem, hogy a második részhez képest itt nem voltak annyira nyálasak a szerelmes jelenetek. Nem volt az, ami számomra az előző részben rontott a dolgon (szerelmi háromszög), mert az elnyomta a történetet az előzőbe, és most hála az égnek túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy tudjanak foglalkozni olyasmivel mint a szerelem, persze azért néha felbukkant.

Kósza

 A végső állomás Rosemere. Ugyan nem teljesen értettem, hogy kerültek ide azok, akiket már régóta halottnak hittem, de úgy vagyok vele, hogy biztos így lett teljes a történet. Mert így megtudtuk, mi történt az Enclave-val és, hogy kisebb szerencsével akár Pikkék is megúszhattak volna mindent, csak jó irányba kellett volna elindulniuk, és jó időben kellett volna ott lenniük. Bár tény, Pikknek ez volt a sorsa, hogy olyasmit hozzon létre, amit más nem mer, más nem tud. Volt elég bátorsága, volt elég elszánt ahhoz, hogy véghezvigye mindazt, amit eltervezett, akkor is, amikor reménytelen volt az egész. És tudta mikor kell lerakni a tőröket, és tudta, mikor kell Vadásznőből, Lánnyá avanzsálnia.

Belbecs: 5/5

 Tökéletes lezárása, az amúgy remek sorozatnak. Sajnálom, hogy vége lett, de legalább kaptunk egy tisztességes befejezést. Szép kerekké téve. Mindent (majdnem mindent), megtudtam amit szerettem volna, és pont annyi romantika volt benne, amennyit még elviselek. Jobb volt az előző résznél, és jobb volt az elsőnél is, nagyon élveztem olvasni, csak azt bánom, hogy behabzsoltam, és két nap alatt vége is lett. Örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet.

Külcsín: 5/5

 Amúgy azt hittem átvettük az eredetit, mert hát gally az gally, kéz is van mindegyiken, de valójában nem egyforma. Most, hogy utána néztem kicsit a sorozatnak, találtam egy kicsit gagyi könyvajánló videót még az első részről, meg képet a szereplőkről, akiket tökéletesen nem így képzeltem el, úgyhogy örülök, hogy akkor nézegetem amikor már legalább végeztem, és a bennem élő kép sokkal jobb és elevenebb, mint ezek a rajzolt akármik…a könyvajánló videó meg erősen gáz…de azért megosztom veletek :D

Cím: Horda (Razorland trilógia 3. kötet)

Eredeti cím: Horde

Írta: Ann Aguirre

Műfaj: young adult/fantasy/sci-fi

Terjedelem:  480 oldal

Fogy.ár: 3.495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft

ISBN 978-963-9861-91-6

Ann Aguirre : Menedék – Enclave

 

Fülszöveg:

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!

Külcsín és Belbecs:

Először is köszönet a Fumax kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Kezdjük a kinézettel, mert az sokkal egyszerűbb. Relatíve átvették a külföldi borítót, így megtartva azt a hangulatot amit az sugall. Dombornyomású (tehát tapizható!), amit én kifejezetten szeretek. Ami nem tetszett a borítóban, az a hátulján a fülszöveg egy részére kiválasztott szín. Tetszeni tetszett, csak őrülten nehéz olvasni, bizonyos szögben meg nem is látszik, úgyhogy sajnos ez egy kis negatívum, de elhanyagolható. 

 Most, hogy jött a világvége (de nem lett), úgy voltam vele, hogy jöjjön lesz ami lesz. Mostanában, nagy divat a disztópia, a posztapokalipszis (így írják?) téma. Elég sokat olvastam ilyen könyveket, úgyhogy már vártam, hogy melyik valósul meg, mert egy csomó világvégére fel vagyok készülve! Nem lett persze világvége, így megmaradt az olvasás, és merengés, a mi lett volna, ha kezdetű mondaton.

A könyv, már az elején felidegesített. Megjegyezném, ez jót jelent! Az emberek a föld alatt élnek, metró állomásokon vannak menedékek ahol kis közösségek élnek. Ha valaki megéri a 20 évet az már öregnek számít, rengeteg szabály biztosítja a túlélést. És ez volt ami felidegesített.

Kasztrendszer:

Nem abban az értelemben, mint jelenleg a világban van (ahol van), de nem kevésbé átjárható. Tehát, egyikbe bekerülsz akkor felfelé sehogyan sem mész a ranglétrán, max. lefelé tudsz.

Nemzők: Szerintem magáért beszél a megnevezés. Ők hozzák létre a jövő generációját és ők is nevelgetik, ápolgatják őket. Az egyetlen kaszt ami él nemi életet! 

Építők: Ők tartják fenn az épületek (jó ez erős túlzás) biztonságát, lakhatóságát, ők készítik a fegyvereket, a különféle dolgokat, mindent amire szüksége lehet a közösségnek.

Vadászok: Ők a felső kaszt, akik élelmet szereznek, tehát nélkülük éhen halna a közösség.

Meg vannak az öregek, a Szavak őre...akik ott hazudnak, ahol nem szégyelnek. Persze nem róható fel nekik, hogy ködösítenek, hiszen ők maguk sem tudnak semmit sem, sem a felszínről, sem arról, miért is élnek ott ahol. Hisz ők már oda születtek, ki tudja hány generáció óta.

Tehát a történet egy biztonságos helyen kezdődik, Pikk névadó rituáléjával. Érdekes amúgy,hogy hogyan kapnak nevet, elég érdekes megoldás rá. Nem csoda, hogy amikor tényleges nevet mond valaki már a felszínen, akkor nem érti, hogy az mi, hogy van-e jelentése. Hisz ő maga úgy kapott nevet, hogy tudja mit jelent, és magával cipeli a Pikk kártyát.

A történet igazándiból három helyszínre tagolódik, van ugyebár a föld alatt, ahol éldegélnek, vadásznak, menekülnek a korcsok elől, de el kell hagyni ezt a helyet, hát jön a felszín. A felszín, ami mégsem rögtön halálos, bármennyire ezt tanítják nekik, majd tovább menekülés Fakó apjának álma irányába és...

...és nem lövöm le a poénokat olvassátok el érdemes, gyorsan pergő, néha elgondolkodtató,a  vége meg...elég nyitott, úgyhogy a kérdés, hogyan tovább. Kérem a folytatást.

De előbb is egy kicsit a szereplőkről, mert ez a mániám :)

Pikk: Hülye neve ellenére, egy nagyon erős, kissé önbizalom hiányos lány, aki egész életét, amióta az eszét tudja a föld alatt élte le, vadásznő akart lenni elérte, bár eléggé bizonytalan abban, hogy alkalmas rá. Remekül tájékozódik a sötétben, jól forgatja a késeit és a husángját, de hadilábon áll a szeretet kinyilvánítással. Amit azért nem kell csodálni, a nemzőkön kívül senki nem él intim kapcsolatot, még csak meg sem ölelheti az ember a másikat, akkor meg hogy jönne, szegénynek ösztönösen a dolog. Aztán jön a felszín, és elveszetté válik, ami szintén érthető, viszont remekül próbál alkalmazkodni!

Fakó: Helyes fiú :) Jó, tényleg könnyű szeretni a főhős fiúkat, de ő tényleg kedves...amikor pont nem jön rá a bunkózhatnék. Néha szívesen fejbe vágtam volna, mert volt pár kérdéses megmozdulása, és kissé határozatlan (de hát szintén vadász). De remekül tud olvasni, és elvitte a többieket könyvtárba! (jó tudom, ez csak nekem mint könyvtárosnak nagy szó...de nem sok disztópiában mászkálnak könyvtárba a gyerekek!)

Kósza: Vele nem tudok mit kezdeni, elképzelésem szerint csak azért lett akkora vadállat, mert erre tanította az élet, a túlélési ösztön, és a vége felé egészen szerethető lett volna, ha nem nyomul annyira...Vele még nem tudok dülőre juttni, azt hiszem minimálisan kedvelem, minimálisan meg otthagytam volna a városban!

Tegan: Hmm...hmmm....Remélem túléli! Jó ember, rengeteg szörnyűségen ment keresztül, ebből adódóan nem róható fel neki, hogy annyira élni akar, annyira gyűlöli Kószát (idővel annyira már nem gyűlöli), és ő tényleg bebizonyította, hogy nem csak Nemzőnek jó....Remélem tényleg túléli....éljenek a függő végek!

Korcsok / Mutkók: Nem tudom mik, kik ezek. Ők lennének a "zombik", de ahhoz képest gyorsak, okosak, alkalmazkodok. Valójában pont ez volt a bajuk a főhőseinknek is, hogy a kedves, ártalmas dögök, elkezdtek gondolkodni. Valaha, feltehetően emberek voltak. Gondolom valamilyen betegség, vírus pusztított keresztül kasul a világban és így lettek (nem volt teljesen tiszta)...de egyre okosabbak....lesz velük még elég baj azt hiszem...

Az író jegyzete a könyv végén kifejezetten hasznos, és szerintem jó ötlet. Leírja, hogyan képzelte el a nagy világégést, megmagyarázta, miért is van napszemüveg és konzerv még, és hogy a konzerv miért ehető még! Tetszett, hogy nem mindenki tud olvasni. Valljuk be őszintén, az apokalipszis után, nem feltétlen az olvasás az első és legfontosabb amit tovább kell adni, amikor éppenséggel minden körülötted elpusztult és zombik akarnak felfalni, csupán éhségükbe. De legalább tovább adták...nem mindenkinek...de tovább adták.

Zombiháború

Zombik…azaz igazság nem vagyok oda  a zombikért, mármint a témában ez volt az első könyv amit olvastam, és az is amolyan véletlen. Kölcsönkértem egy Moly tagtól, mert már hallottam ilyen –olyan dolgokat róla, azt, hogy jó, meg hogy érdekes. Ennek ellenére az volt bennem, hogy legrosszabb esetben igen hamar le is rakom, mert nem szeretem a hullákat, a vért, az öldöklést meg ilyesmit.

De. de más volt, dokumentumregény szerű, érdekes és meglepő. Rengeteg leírt dolgon elgondolkoztam, hogy ha lenne ilyen, akkor vajon a jelenlegi világ legyőzné-e őket, vagy ki is pusztulnánk?

Érdekes volt végigkövetni a 0. Betegtől a háború végéig az eseményeket. Voltak országok amiken meglepődtem, például Japánon, hogy hogyan reagáltak és hogy ürítették végül ki az egész szigetországot, Észak Koreán, hogy csak úgy eltűnt, vagy Dél Koreán akik meg most gondolkodhatnak, hogy mi lehet északkal, ott van több millió zombi a föld alatt, vagy megmenekültek és élnek vígan a föld mélyén. Én mondjuk előbbire tippelnék, mert elég egy fertőzött aki lejutott és onnantól majdhogynem megállíthatatlan a kór elvégre egy barlangrendszerben vannak és kifelé nagyon nem menekülhetnek. Meg ha nem zombik lennének, akkor miért nem jöttek ki? Feltehetően követik hírszerző dolgokkal a világot, és már tudták volna, hogy tiszta a levegő…no mindegy ez csak egy észrevétel :D

A nagy Pánik is érdekes, egy csomó ember elmegy északra, nem túlzottan jól felszerelve, minden hülyeséget amivel úgyse tud mit kezdeni visz magával, de élelmiszerrel nem pakolna fel…az emberi felelőtlenség. Ha már menekülsz akkor legyen eszed, meleg ruha, és kaja, és ennyi, ha még fér valami oda akkor jó. Amúgy én is azt hittem, a zombik majd a hidegben megfagynak és akkor a sarkkörökön és környékükön milyen jó lehet…és de nem. Megfagynak de csak míg fagy van azt kiolvadnak és mennek tovább…milyen már ez !! :D

És még sorolhatnám, ezer kérdésem és ezer „na most ez meg hogyan?” érzés lett bennem. Elgondolkodtatott és meglepett. Fel is raktam a kívánságlistámra, biztosan újra olvasós, annak ellenére, hogy holmi élő holtak nagyon távol állnak az érdeklődési körömtől. Le a kalappal Mr. Brooks előtt ;)

Értékelés 10/10*

Borító: És még a borító is tetszett, semmi brutális, kicsit vérpöttyös, de nagyon illik a könyvhöz.

Könyv adatai:
Írta: Max Brooks

Cím: World War Z – Zombiháború

Oldalszám: 400

Fordította:Pásztor Zoltán

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés dátuma: 2011