A következő címkéjű bejegyzések mutatása: weird fiction. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: weird fiction. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 7., szombat

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

 

Hűűűűű, haaaa!

Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában.

A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat:

"Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!"

A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megsebesül, és persze amikor az ember lánya menstruál . . . nos az is vér, így más nem havonta egyszer a nehéz napok Molly számára sokkal nehezebbek. Mert a vérből mindig egy új molly születik, nem a kedves kis iker tesóra kell gondolni, hanem inkább a kis gonosz klónra.

A könyv kezdete és vége keretet ad a történetnek, mind a kettőben egy helyszínen vagyunk, és ott meséli el Molly, hogy milyen elk*rt élete is van, és hogy mennyi mindenen kellett neki végig mennie, mennyi mindenről kellett lemondania, vagy éppen hány embert vesztett el. Amikor úgy a könyv felénél azt gondolnánk, hogy szerencsétlen lányt ennél jobban nem lehet szívatni, hogy van egy határ annak, hogy mennyire lehet elk*rt az élete ezen "adottsággal", akkor derül ki még egy csomó fincsiség, ami végül a könyv végén lévő  sejthető eseményekhez vezet.

Imádtam olvasni, mert ez a tipikus esete annak, amikor az író, a főhősét istenesen megkínozza, az összes nyomorúság ot rádobja a főhősre, hogy bemutassa, hogy és még ebből is kilehet hozni a jót. Már, ha a könyv végét jónak tekintjük. Én megértettem, hogy így döntött és roppant érdekes a dolog, de valahol amikor Molly és molly beszélgettek sejthető volt, hogy mit dönt igazán. Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, mert érdekel, hogy ebből még mit lehet kihozni. Potenciál van benne bőségesen :)

A háttér sztori is jó amúgy, bár megmagyarázzák hogy Molly miért ilyen elcseszett szegény, de egy csomó nagy kérdőjel marad még így is bennem, hogy oké a szérum, meg kutatás, de nem az egészet lopták el . . . azok akik kifejlesztették vajon tudták mit? Ha tudták akkor van még pár ilyen peches ember, vagy Molly volt az egyetlen aki megnyerte ezt a világterhet magára.

És amúgy szerintem a borító is zseniális :)


Fülszöveg:

A szabályok egyszerűek:

Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!

Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!

Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete?

Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.












2020. november 20., péntek

H. P. Lovecraft: Onnan túlról

 

Ha nincs a Világlátók kihívás, ezt a könyvet valószínűleg, sosem olvastam volna végig. Nem mondom, hogy sosem próbálkoztam volna vele, hiszen jóval a kihívás feladata előtt kölcsönöztem ki, de végig nem olvastam volna. 

A Weird fiction, mint kiderült, nem igazán a zsánerem. A horror résszel amúgy nem lett volna gond. Nem mondom, hogy rajongom az ijesztő dolgokért, de olvastam már horrort és thrillert és nem voltak álmatlan éjszakáim, vagy ha igen akkor sem hagyott mély nyomot. De ez a novella gyűjtemény még igazán ijesztő sem volt.

 A 11 írásból talán kettő olyan volt, aminél azt mondtam, hogy ezt érdemes volt elolvasni, mert érdekes volt és nem volt végtelenül kiszámítható, és még egy kicsit talán ijesztő volt, bár nem bújtam a sarokba félelmemben. De a legtöbb írás még csak meg sem érintett. Az utolsó, és egyben leghosszabb, például végtelenül idegesítő volt. Nem szeretem a sztorit, amikor két oldal után már tudom a csattanót. És igen, tudom, hogy nem mai gyerek a könyv, és benne az írások...de mai szemmel ezek már annyira nem velőtrázóan ijesztősök. Vagy velem van a baj, ez is megeshet.

 A legelső és a legutolsó írás volt a legrosszabb, így igazándiból adott egy pocsék keretet a válogatásnak. A legrövidebb írások voltak a legjobbak, mert ott tényleg nem volt idő barokkos körmondatokra és hatszor körbejárni a témát, hanem hipp-hopp próbálja a frászt hozni az emberre. 

Nem mondom, hogy Lovecraft-tól soha nem akarok többet olvasni, de tény nem fogok gyorsan szaladni, hogy újabb könyvét vehessem a kezembe. Kipipálom, hogy tőle is olvastam, és elraktározom, hogy nem az én műfajomban írt, így csak kivételes ajánlás esetén fogok újra próbálkozni vele. És tisztában vagyok azzal is, hogy egy novella gyűjtemény jósága nagyon függ attól, hogy ki és hogyan válogatta bele az írásokat. Én ezt most nem érzem egy jó válogatásnak. Főleg, hogy a két leghosszabb írás, a legbénább is :(

Viszont a borító nagyon tetszett, és imádom a Helikon ilyen kis zsebkönyveit. 


Külcsín: 5/5

Belbecs: 3/5

Fülszöveg:

Howard Phillips Lovecraft (1890‒1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett – a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg.

Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel.

Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

Tartalomjegyzék

A patkányok a falban (The Rats in the Walls, 1923) – Galamb Zoltán fordítása

Randolph Carter vallomása (The Statement of Randolph Carter, 1919) – Kornya Zsolt fordítása

Pickman modellje (Pickman's Model, 1926) – Galamb Zoltán fordítása

A kriptában (In the Vault, 1925) – Bihari György fordítása

Erich Zann muzsikája (The Music of Erich Zann, 1921) – Galamb Zoltán fordítása

A kívülálló (The Outsider, 1921) – Bihari György fordítása

Onnan túlról (From Beyond, 1920) – Bihari György fordítása

Hüpnosz (Hypnos, 1922) – Galamb Zoltán fordítása

A kép a házban (The Picture in the House, 1920) – Kornya Zsolt fordítása

A kutya (The Hound, 1922) – Kornya Zsolt fordítása

Álmok a Boszorkányházban (The Dream in the Witch House, 1932) – Sóvágó Katalin fordítása