Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

 

Ezer és egy éve nem írtam már blogra posztot! Mármint könyv értékelésről pláne nem. Folyton szabadkoztam, hogy nem tudok írni, nincs kedvem, nincs ihletem, nincs időm. Amúgy időm még csak-csak lett volna a poszt írásokra, csak valahogy nem volt írhatnékom. Nem mondom, hogy ez nagyon megváltozott, de próbálkozom, mert ha nem is próbálkozom akkor sose derül ki, hogy na most már menne-e :)

Viszkok Fruzsi számomra 80%-ban ismeretlen személy. Talán egy NIOK-os könyvespolc mutogatós videóban találkoztam vele, és ennyi. Ehhez hozzátenném, hogy nem túl sok Youtubert (ezt vajon így írják?) követek, tehát nehéz lett volna ismernem. Jelenleg a könyv elolvasása után annyit tudok röviden mondani, hogy bármit is csinál, egy roppant szimpatikus embernek tartom. Nagyon kellemes személyiség és roppant jó az életfelfogása, mert ez nagyon átjött a könyvben, hogy ő igazándiból elégedett az életével, és mindent amit leírt ki is próbált, van amit alkalmaz, van amit nem, de nem csak gyorsan összeszedte a ma ismert önsegítő könyvek tartalmát és rázúdította az olvasóira.

Kellemes volt olvasni, mert szinte kivirult, amikor írta. Azt éreztem olvasás közben, hogy számára a könyv megírása fontos feladat volt, amolyan küldetés, és élvezte csinálni. Őszintén, mivel rengeteg önsegítő könyvet olvasok, így nekem konkrétan ÚJ dolgot nem mondott a könyv. Nem mondott olyat, amiről még soha az életben nem hallottam, nem voltak újdonságok, viszont nagyon jól összeszedte a dolgokat, és rendszerezte is a dolgokat. Gyönyörűen felépített könyv, kevés ismétléssel. Ugye a rendrakásnál Marie Kondo kikerülhetetlen említve is lett, az élettervezésnél az ikigai kikerülhetetlen, ugyan nevesítve nem lett, de ott volt.

 Örültem, hogy a könyv kialakításra, dizájnra is kellemes. Kifejezetten jó volt lapozni, és a listák amiket adott (rendrakás, szokásformálás) biztosan segít embereknek a dolgaikba. Én nem használok ilyen listákat, jelenleg. Lehet, eljön az idő, hogy rávegyem magamat, de az a pedáns időbeosztás dolog és minden ami Fruzsinak már természetes nekem még néha kicsit életidegen. Tegyük hozzá, hogy az étkezésnél az aki otthonról dolgozik, azért teljesen másként bontja fel a napjait és étkezéseit, mint akik műszakban, vagy váltott műszakban, vagy folyamatos műszakban dolgoznak. Nem irigylen azokat akik otthonról dolgoznak...voltam Home office-ba és nem szerettem. De igen, idő, míg étkezés, időbeosztás, szokásformálás témakörben egy olyan ember kitudja alakítani a rutinját, aki nem mindig ugyanabban az időben dolgozik. Nem lehetetlen, de macerássabb, és ez halmozódik, ha nem egyedül él, és alkalmazkodnia kell másokhoz is, és nem csak a saját feladatai a feladtai, hanem azért van rajta kívül még ember akiről gondoskodnia kell.

 Összességében egy kellemes olvasmány, ami érinti a nagyobb és híresebb trendeket, az időgazdálkodás, minimalizmus, rendrakás...stb. témakörében.

Belbecs: 4/5

Mivel nekem újat nem nyújtott így csak 4 pont. Jó volt feleleveníteni azokat az ismereteket, amiket már máshol olvastam. Jól összeszedett könyv!

Külcsín: 5/5

Jó  volt kézbe venni, jó volt lapozni. Nem volt benne túl sok kép, ami elhúzta volna a könyvet a témáról, éppen annyi fotó és lista volt benne ami még nem kelti azt a hatást, hogy "teljenek a lapok valamivel". Úgyhogy remek kis könyv, remek kis kialakítással. Örülök, hogy olvashattam.

BELEOLVASÓ

• Könyv: Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!
• Kiadó: HVG Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 222
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635651078
• Ár: 3.900 Ft
• Kiadói ár: 3.315 Ft
• Megjelenés időpontja: 2021. május 31.
• Molyos adatlap

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek - Újraolvasás

Most hétvégén sikerült újraolvasnom a könyvet, és rájöttem, hogy ami akkor zavart benne amikor négy éve kb. olvastam, az még most is irritál. De már akkor is voltak benne jó dolgok, amiket akkor is megfogadtam már, most csak adtak egy újabb lendületet a rendrakásomnak. Bár a könyvek kiszelektálása lassabban megy nálam, mint ő szerinte kellene. És feltehetően jóval több könyvet tartok meg, mint amennyit ő normálisnak tart. És még mindig rémisztő gondolat, hogy egy könyvből kivágjam azokat az oldalakat amik tetszenek, aztán meg a többit kidobjam...bár már korántsem érzem a könyvet szent és sérthetetlen ereklyének.
Amióta először olvastam a könyvet, azóta úgy kb. felére csökkent a könyveim száma, az akkor kb. 1200-ról, mára úgy 500 könyv maradt, és ha végre a "senkinemveszimeg" könyveim is kikerülnek az "állományomból"  akkor úgy durván 400 marad...ami amúgy még mindig sok.
 Ma megint egy szatyornyi mindenfélével mentem a könyvtárba amolyan "ingyen elvihető" dolgokkal, amik mérlegelés után nekem nem kellenek, évek óta itt állnak, és csak feszélyeznek. És persze a szelektív papíros kukánk is teli lett, mert még mindig találtam olyan dolgokat, amiket fogalmam sincs, hogy miért is őrizgettem.
 De, hogy mi az amivel egyetértek Marie Kondo-val? A rendrakás egyszerre kell, hogy történjen. Ez remek dolog, ha tehetném feltehetően egyszerre mindentől megszabadulnék, ami a kezdő minimalista énemnek nem kell, de ezt nehéz megcsinálni. Viszont egyszerre ki lehet válogatni Mindent, aztán szép lassan megszabadulni tőlük. A kidobás híve nem vagyok. Próbálok mindent újrahasznosítani, vagy új tulajdonos találni neki. A végső megoldások a szelektív kukák.
Amikor végzel jobban érzed magad! Sokkal amúgy, még így félig végezve is sokkal jobb, bár feltehetően ha tényleg egyszerre tudnám megcsinálni nagyobbat ütne :)
Mindennek legyen helye! Ez most próba időszakon van, a legtöbb cuccomnak van állandó helye, de meg kellene szoknom, hogy mindig kipakolok a táskáimból és mindig ugyanoda rakom a cuccokat, hogy könnyel felmarkolhassam ha indulok.

Amivel nem értek egyet és/vagy zavart:
Ez az állítva hajtogatós dolog. értem, hogy tök jól néz ki, és azt is értem, hogy helytakarékos, de ehhez rohadt sok fiók kell. Nekem polcaim vannak a ruháknak is, tehát a büdös életben nem fogom állítva hajtogatni a dolgaimat, mert, egyrészt tök vicces lenne, másrészt mindig kiborulna az egész, ha kinyitom az ajtót :D
A végtelenül nagy pazarlás, amit le is ír. Tudom, ez amúgy nem japán függő, más nemzetek is eléggé fogyasztói társadalomban mozognak, de akkor is durva...azóta amúgy láttam filmet, fotókat a "túlzsúfolt" japán szobák/otthonokról...hát azóta is azon gondolkodom, hogy nem zavarja őket. És azóta voltam kinn és láttam elég sok dolgot, és még mindig bízom abban, hogy azért azok akik Marie Kondot felkérik erre a segítségre...hogy ők azért nem a többség. Nációtól független.
Az, hogy ezerszer leírja, hogy ő már aztán gyerekkorától rendmániás volt, és ez igazándiból csak halmozódott. Amúgy ezt elég lett volna egyszer leírnia, és akkor nem lett volna az az érzésem, hogy egyrészt beteges rendrakásban szenved, másrészt kicsit kattant. Bocs mindenkitől akinek, ő az istennő, de szerintem azért szegény nem teljesen normális. Mert szép és jó az, hogy már kiskora óta tudta, hogy mi az ő hivatása, és hogy ezt csiszolgatta, de a leírtak alapján az ember nem feltétlen azt látja, hogy de jó neki, hanem azt, hogy szegény családja, hogyan bírta vele egy fedél alatt. (már csak azért is mert önkényesen rendet rakott a családtagjainál és dobált ki dolgokat...ami szintén nem normális.


Belbecs: 3/5
Még mindig nem tartom sokra a könyvet. Még mindig úgy gondolom, egy olvasást ér. Most azért gondolkodom, hogy a sorozatot amiben rendet rak azt megnézzem-e...félek, hogy azon túl, hogy tanulságos lenne, borzalmasan irritálna, ami nem jó.


Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
 Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
 Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan "utolsó kívánság" dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
 A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz "nyolcvan és a halál közt" van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.
 Tetszett, hogy nem szomorú a könyv. Persze, vannak szomorú sztorik benne, a macskás mondjuk tényleg az volt, a kutyás meg végtelenül aranyos, és szomorú. De relatíve a könyv borzalmasan pozitív és meglehetősen praktikus. Tény, hogy a svéd dolgokra specializálódva, mert rengeteg olyan dolgot olvastam benne, ami nálunk talán kicsit nehezebben kivitelezhető. Vagy csak, mert nem érintett a téma és nem jártam utána, így nehezebbnek gondolom idehaza. Minthogy, a régiségkereskedők kimennek, meg felmérnek dolgokat, hogy végső takarítás szakértők vannak (tartom, csak a svédeknél :D). De mindezek ellenére, egy csomó olyan dolgot is elmond, amit bárhol meglehet oldani, még csak segítség sem kell.
 Borzalmasan irigylem, hogy mennyire fitt 80 és a halál között, hogy mennyire pozitív hangvételű és felfogású, hogy mennyire képes praktikusan gondolkodni. Pedig végső takarítást többet is csinált, amikor az anyja, majd apja, majd a férje halt meg, vagy éppen az anyósa (nem tudom a sorrendet). És hogy ő rájött, hogy már öreg, hogy kisebb helyre, kevesebb gonddal akar költözni. Hogy igenis át kell nézni és igenis el kell ajándékozni a dolgokat. Viszont sosem akart tolakodó lenni. Nem sajnált kidobni olyasmit, ami senkinek sem kellett. Neki sem, nem őrizgette hát. És ez egy tök jó felfogás, ami irigylésre méltó és azt hiszem ez az amit az embereknek meg kéne tanulnia. Azt, hogy a tárgyak azok tárgyak, nem kell ragaszkodni hozzá, ha már nem leled benne örömödet, ha már nem okoz az boldogságot, hogy van, és ránézhetsz, akkor egyszerűen megkérdezed az ismerősöket, hogy kell-e nekik, ha nem megpróbálhatod eladni, ha az sem megy, akkor igenis dobd ki.
 A másik ami pozitív volt vele kapcsolatban az, hogy olyan emberien gondolkodik, megosztja a tépelődéseit is, hogy vannak tárgyak amiket ő sem dobott ki, pedig semmire sem jók, de azért még elnézegeti valameddig, és csak utána fog megszabadulni tőle. Szintén sokat nyom a latban, hogy a jövőre is gondol. Többször említi a fogyasztói társadalom árnyoldalait, és ez, így a 21. században meglehetősen aktuális téma. Igen, el kell ezen is nagyon gondolkodni, hogy hova vezet a féktelen fogyasztás ész nélkül.

Belbecs: 5/5

 Összességében, a könyvet nagyon szerettem. Mert pozitív, okos és megfontolt. És bár nekem magamnak, nem igazán időszerű (remélem), azért vannak dolgok amiket elrakok talonba, vagy meg is valósítok, független attól, hogy nem tervezem meghalni.

Külcsín: 5/5
Beleszerettem a borítóba, de komolyan! Annyira jó és annyira fehér és minimalista és kellemes ránézni, hogy csak na!! :)


Fülszöveg:
Magnussonnak ​köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.
"A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle."

Margareta Magnusson svéd festőművész és grafikus a stockholmi Anders Beckman Formatervező Főiskolán végezte tanulmányait. Műalkotásait Hongkongtól Szingapúrig számtalan helyen kiállították. Öt gyermeke van, jelenleg Stockholmban él. A Végső rendrakás svéd módra az első könyve.

Könyv: Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 148
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633554524
Megjelenés időpontja: 2018. október 5.

Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!

Mindig úgy gondoltam, hogy Marie Kondo könyvei nem hozták el számomra a megvilágosodást a rendrakásban. Mindig úgy gondoltam, hogy ő nem mond feltétlen jó dolgokat, vagy eltúlozza a dolgokat, és hogy nagyon japán néhol. Nos, visszasírom! Visszasírom, mert szintekkel több IQ szorult bele abba a nőbe (sosem mondtam, hogy nem lenne okos, csak hogy kicsit fura...) :D, mint ennek a mostani könyvnek az írójába!

Egyrészt ez a könyv (Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!) gyönyörű. Én meg akartam venni, sőt kívánságlistára is raktam, csak kicsit soknak gondoltam, azt a 4.400 forintot érte. Azért ismerjük be, hogy ez nem kis pénz. Pláne egy ~180 oldalas könyvért. Úgyhogy nem vettem meg, hanem felírtam deziderátára a könyvtárnak. Jó az, ha ott megvan, más is szeret rendrakásról olvasni. És,hogy én milyen hálás vagyok így utólag, hogy nem vettem meg. A könyv külseje, és a képek amúgy szépek, de!

Másrészt, egy rohadt szerkesztőt nem kapott a könyv. Gyönyörű könyv és minden... kb. 10. mondat értelmetlen és/vagy elvan benne gépelve valami és/vagy kivan hagyva belőle valami. Először azt hittem, hogy, „Na, basszus, félreolvastam, kezdjük elölről.”... de másodszorra és harmadszorra is totálisan értelmetlen mondatok voltak. És csak ültem, hogy ez most, akkor hogy és miért???

Gretchen Rubin: Boldogságterv

 Régóta szemeztem már a könyvvel, októberben, amikor az írónő második kötetét is elolvastam, került fel a „közeljövőben olvasni” listára. Sokkalta másabb, mint a Jobban, mint valaha. A téma is persze más, de a fogalmazásmód is az. Feltehetően sokat fejlődött az első és második „önsegítő” könyv megírása között.

 A téma érdekelt, és azt hiszem amolyan boldogságtervvel majd én is előállok. Nem feltétlen követem az ő parancsolatait és hónapos lebontásait, de abban sincs semmi rossz, amit ő csinált. Érdekes volt olvasni, noha nem sok hasonlóság van kettőnk között. Azon kívül, hogy mind a ketten nők vagyunk és imádunk olvasni. Igen, ebbe körülbelül ki is fújt az egész hasonlóságom az írónővel. És pontosan emiatt van az, hogy az ő terve nem az én tervem.

 Viszont maga az ötlet jó, bár nem tudom, hogy hogyan volt képes kivitelezni az egészet. Két gyerek, férj mellett. Persze van munkája is, de otthonról dolgozik, tehát igazándiból nem mondható azt, hogy az utazással és hasonlókkal telne a drága ideje. Egy nagy metropolisba él, ahol tényleg ha volt valami ötlete akkor azt hipp hopp meg tudta valósítani. A leírtak alapján nem éppen az a réteg, aki minimálbérből tengeti magát. Tehát igen, igen itt ez a mocskos anyagi dolog. Hogy nagyon kellemes és jó dolog a boldogságra gondolni, és persze meg is teszem, csak pl. a „kicsit pazarolj” pont nem nagyon tud érvényesülni. Mert nem nagyon van miből. (oké, ha őszinte akarok lenni, itthon élek, és van fizetésem, aminek nagy részét magamra költhetem…de azért nem pazarolnék….).

 De ha túllendülünk azon, hogy anyagilag független ötleteit nézzük akkor hümm. Van amit meg lehet fogadni, ki lehet próbálni. Az étkezés naplós dolog például tetszett, bár az meg nem az ő saját ötlete volt, úgyhogy nem tudom mennyire írható az ő javára. A legyünk kedvesebbek, kevesebbet panaszkodjunk is megszívlelendő, de ahogy ő is tisztában volt vele korántsem annyira egyszerű, boldognak lenni.

Fontos, hogy sokat mosolyogj!

 De úgy gondolom, hogy jó a boldogságot keresni, tervet készíteni ahhoz, hogy találd meg a boldogságot ezt írásba foglalni és táblázatot csinálni, kicsit túlzásnak érzem már. Persze tudom, hogy ami le van írva, annak nagyobb az ereje, hogy ha már egyszer leírtad, akkor az azt jelenti, hogy márpedig tartod is magad hozzá, de akkor is fura valahol, hogy a Boldogságot tedd ebbe bele. Terv, boldogság. Boldognak lenni, a normális világban nem terv lenne, hanem jönne magától. Mert minden ember célja az, hogy boldog legyen. De komolyan mindenkié!

 Tetszett viszont az amikor a könyvekről, írásról beszélt. Érezhető volt, hogy mennyire rajong a könyvekért, és érezhető volt, hogy gyorsan olvas, már csak azért is, mert borzalmasan sok irodalmi utalást tesz, és idézetet szúr be. Amiről arra a feltételezésre jutottam, hogy feltehetően elég gyorsan olvas. Ilyenkor viszont mindig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy de HOGYAN csinálja. Nem mondom, hogy én nem olvasok minden fellelhető szabadidőmben, és elméletben nem is olvasok lassan….de az amit ő felmutat borzalmasan sok időt és gyors olvasást feltételez :D

 Összességében a könyv jó, de mint önsegítő irodalom nem jó. Nem hiszem, hogy rengeteg jó tanácsot adna. Ahhoz a Jobban, mint valaha sokkalta nagyobb segítség, és az ténylegesen is szak irodalomnak tekinthető. Ez csak egy napló, amit úgy írt, úgy fogalmazott meg, hogy eladható legyen, de úgy összességében szerintem, nem ad túl sokat az olvasónak. Ahhoz túlzottan felületes, és túlzottan sok dolgot akar, túlzottan röviden tárgyalni.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

Olyan semmilyen a borítója. Kevésbé tetszik, mint a Jobban, mint valaháé. Feltehetően mert ezen nincsenek baglyok. Elgépelés ügyileg nem vettem észre orbitális nagy baromságokat, úgyhogy feltehetően minden rendben volt vele. Egy olvasás után nem akar szétesni, ez pozitív. (tíz olvasás után igen, a könyvtárit már újra kellett kötni) :D

Fülszöveg:

Egy esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára. A Boldogságterv ennek az egy évnek a friss, lenyűgöző nyomon kísérése, humoros, bölcs krónikája. Annak a tizenkét hónapnak a kalandjait meséli el, amikor Rubin az ókori bölcsek, a modern tudomány, valamint a popkultúra tanácsait alkalmazva a boldogságot kereste.

A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez.

„Ez a könyv már az ötödik oldalnál boldoggá tett. És minél tovább olvastam, annál boldogabb lettem. Csupa nagyszerű ötlet, életem minden területén változást hozott a szerelemtől a pénzig, a munkától a játékig, az írástól a diétás kóláig.” – A. J. Jacobs

Eredeti mű: Gretchen Rubin: The Happiness Project

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Gretchen Rubin: Boldogságterv

Kiadó: Édesvíz

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 338

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635290796

Fordította: Farkas Eszter