Chris Anderson: Ingyen!

 Talán két éve futottam bele a könyvbe a Molyon, még @Bence olvasta, és az értékelése után úgy döntöttem, hogy ez engem érdekel. Annak ellenére, hogy a gazdaság, matematika, közgazdaságtan, nos, ezek egyike sem az a téma, amit én annyira nagyon kedvelnék. De valahogy el kellett telnie pár évnek, hogy a kezembe foghassam a könyvet. És nem bántam meg!

 Meglehetősen érdekes a téma, így a 21. században, amikor az emberek annyira ki vannak élezve az anyagias világra. És igen, szép és jó azt hinni, hogy ami ingyen van az tényleg ingyen van. Meglehetősen sok történetet mesél az író, hogy mégis az ingyen a mai világban mit jelent. Hogy a jelenleg fiatal generációnak már az a normális, az átlagos, és elvárt, ha valami ingyen van.

 A legtöbb ingyenes dolog persze az internet berkeiben valósítható csak meg, ugyanis, míg az információt tudod / lehet ingyen adni, addig az olyan dolgokat, amiket kézzel meg tudsz fogni, már ügyes bajos. Bár marketing fogásként az is megoldható persze. A virtuális térben viszont szinte minden költség elhanyagolható, mérni sem érdemes, ebből adódóan ingyen is lehet adni. Az nyer a piacon, aki a legjobbat ajánlja, és hát az ingyenesnél van jobb?

 Bevallom, én, mint az Y generáció tagja, az „ingyen van” dolgokban annyira nagyon nem hiszek. Mármint legálisan elég kevés dolog az amit ténylegesen ingyenesnek gondolok, és tényleg az is. Az illegális és kalózkodó dolgokat olvasva, meg igen én is bólogattam. Azon generáció tagja vagyok, aki a virtuális dolgoknál nem feltétlen érzi azt, hogyha valamit letölt, az lopás volna. Ami feltehetően a cégeknek, film gyártóknak stb. teljesen másként jön le. De igen, az én generációm (IS) már úgy van vele, hogy vannak dolgok, amikért nem fizetnének egyáltalán semmit sem. Őszinte leszek, a megnézett filmek, sorozatok nagy részét, ha fizetnem kéne érte, nem nézném meg, mert annyit nem ér, emellett járok moziba is. De például TV-t nem vagyok hajlandó nézni, mert az a reklám mennyiség, amit egy fél óra alatt látok, az pont több, mint amennyit szeretnék. (vicces belegondolni, hogy kisebb koromban, még nagy tv néző voltam, ma meg már büntetés lenne, ha le kéne ülnöm elé :D)

Viszont jó volt olvasni azt, hogy a 21. században vannak már előadók, cégek stb. akik direkt megosztják ingyen és bérmentve a tartalmaikat, pl. zeneszám, mert ez amolyan marketing fogás náluk. Letöltheted ingyen a zenét, mert feltételezik, hogy ennek hatására. 1. megszereted a zenéjüket, 2. elmész a koncertjükre, 3. veszel relikviákat. Tehát maga a zene már relatíve ingyen van, viszont ennek hála borzalmasan gyorsan elterjed mindenfelé, és megtöbbszörözi minden egyéb bevételt. Amúgy itt volt Coelho-s sztori is, hogy amikor megjelent az új könyve, előtte, vagy egy időben E-ben felrakta a régebbi könyveit, és meglehetősen sok fogyott, annak ellenére, hogy ingyen letölthető volt. tehát felrakta, beleolvastak és megvették papírban (értem a logikát, bár nálam kevés olyan könyv van, amit ha elolvastam esetleg e-ben, utána papírba megvenném. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy nagyon-nagyon ritkán olvasok e-ben, végtére is könyvtáros vagyok… :D)

 A másik nagyon jó téma a könyvben az volt, hogy bemutatta, hogy attól, még hogy nekem személy szerint ingyen van valami, azért feltehetően mások fizetnek. Más nem, a hirdetők. A Google-ról írt dolgok is tetszettek, rengeteg jó és érdekes információt megoszt a könyv a Google-ról, a Microsoft-ról, meg internetes oldalakról. Egy csomó olyanról, amiről életemben nem hallottam (feltehetően az amerikaiaknak ismerős oldalak), és egy csomó olyanról, amit használok, és vagy hallottam már róla (Yahoo, Facebook, Flickr stb.).

 Tehát nagyon jó volt olvasni, és szerintem érdemes ezt mindenkinek elolvasni, akit egy kicsit is érdekel, a 21. század árképzése, az, hogy miként születnek az árak, hogy mi is az ingyenes, és mik lehetnek buktatók. Jó lehet kisvállalkozásoknak is, mert rengeteg tippet ad, hogy hogyan „ne rontsd el”, és „mit ne csinálj, ha nem akarsz megbukni” témában. Az olyan laikusoknak mint én is remek olvasmány, nekem inkább érdekesség, és információ, de elhiszem, hogy vannak emberek, akik képesek az olvasott dolgokat hasznosítani is.

 Jah olvastam a blogokról is benne, meg a reklámokról, a blogokon. Mint látható nekem is vannak itt oldalt mindenféle reklám izék, amivel eddig…azt hiszem két hónap alatt ha 200 forintot kerestem sokat mondok :D Mindegy, úgy voltam vele, hogy túl sok vizet nem zavarnak, elférnek, egyszer majd ebből gazdagszom meg :D. de például direkt nem raktam zavaró helyre, mert nem az a cél, hogy az engem olvasók arcába nyomjam a reklámot. Van, de csak mellékesen, mert miért ne alapon. Igen, tehát erről is lehet a könyvben olvasni! :)

Belbecs: 5/5

Végig élveztem az olvasást, és elég gyorsan lehet vele haladni. Sok benne a történet, sok a háttér infó, de éppen ezért könnyen fogyasztható.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, de ettől még nem egy nagy szám, viszont felhívja a figyelmet a könyvre, tehát igazándiból illik hozzá.

Fülszöveg:

Chris ​​Anderson forradalmian új szemléletű könyvében, a Hosszú farokban megmutatta, hogy az on-line piacok hogyan hoznak létre piaci réseket, és hogyan változtatják meg a gazdasági viszonyokat.
Az Ingyen! az üzleti világ jövőjét vetíti elénk. A szerző elméleti igényességgel, meggyőző példákon keresztül mutatja be, hogy az ingyenesség, ami eddig inkább csak marketingfogás volt, a jövőben radikális, új üzleti stratégia lesz, amely nélkül a cégek hosszú távon nem tudnak talpon maradni.
A könyv rengeteg ötletet ad ahhoz, hogyan alakítsuk ki saját üzleti modellünket, amellyel kiszabadíthatjuk az ingyenesség profitot hozó szellemét a palackból.

Hogyan lehet ingyenes a légi közlekedés? Hogyan lehet ingyenes a DVR?
Hogy lehet drága egy zártkörű konferencia, ha on-line ingyenes?
Hogyan lehetnek ingyenesek a zenei CD-k?
Hogyan lehetnek ingyenesek a tankönyvek?
Hogyan lehet ingyenes az egyetemi oktatás?
Miért jól menő üzlet az ingyen kerékpár az egyik városban, de a másikban nem?
Hogyan lehet ingyenes egy egészségügyi szoftver?
Hogyan lehet ingyenes a részvénykereskedés?

Eredeti mű: Chris Anderson: Free

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Chris Anderson: Ingyen!

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 368

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789639686984

Fordította: Garamvölgyi Andrea

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.

 Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.

 Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és nem az űrprogramra.

 2027 mindjárt itt van, és egyelőre még azért a nagy tudósok sem tudják pontosan, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész terra formázás ott. Ugyanis a Mars egy tökéletes bolygó, csak levegő nincs, normális légkör, folyékony víz, és nagy a sugárzás stb. tehát relatíve mindent ott kell megteremteni az élethez. Mert nincs ott semmi sem.

 Oké, olvastam A marsi  -t , és láttam is a Marsit (Mentőexpedíció (2015) ), és ott sem volt leányálom a dolog! Tudom, fikció. Amúgy hiányoltam is a szakkönyvből, hogy a krumplit nem vetették fel ötletnek a bab mellett, hogy termeszteni kell a Marson :P

 Tehát már ebben a fikciós dologban is nehezen ment Egy embernek az, hogy sikerüljön túlélnie x időt a bolygón, de túlélte. Akkor most képzeljük el, hogy  valaki ott akarna élni. Örökre. Mondjuk már nekem ez abszurd, mert a 21. század elején még nem hiszem, hogy túl sok gazdag emberben merült volna fel az, hogy elmegy egy kietlen vörös, hideg bolygóra lakni. Merthogy a jegyárak drágák, tehát a kisiparos minimálbéres emberkék nem mennek. Namármost, ha én gazdag volnék, és az volna az álmom, hogy a Marsra költözzek, tuti akkor tenném, amikor már kiépített városka van ott, tehát nem az elsők között mennék, hisz azok a belüket is ki fogják dolgozni azért, hogy víz legyen, meg génmanipulált növényeket termesszenek. Amúgy kerekperec elmondja a könyv, hogy vegák előnybe, mert hogy húst elég nehéz ott előállítani, ahhoz annyi növény kéne, hogy egy állatot is eltartson stb. tehát maximum bogarakat fognak vinni. Fúj. Na tehát, ha én gazdag lennék tuti nem vonzana az, hogy babos sült szöcskét egyek, a nagy sugárzás közepette. Tehát nem tudom, ki fogja finanszírozni azt, hogy ez végbe menjen.

  A másik, amin elgondolkodtam, hogy írja, hogy valamikor volt élet a Marson, de már nincsen. Haha vagy úgy gondoljuk nincsen. Mindegy is, tehát volt. mondjuk, mi van, ha mi voltunk ott és onnan jöttünk? Feltehetően nem poénból jöttük ez esetben el, tehát miért mennénk vissza? NO meg azon elv alapján, hogy azért kolonizáljuk a bolygót, mert a Föld bármikor 1. túlnépesedhet, 2. kialszik a nap és meghalunk…nos. Első esetben, ha túlnépesedik, azon a Mars szerintem nem segít, maximum oda is küldünk embereket,hogy itt kevesebben legyünk. Második esetben, ha a nap elpusztul, kihuny, vagy éppen felrobban… nos, a Mars is egy galaxisban van velünk, szerintem akkor nem mentünk elég messze…

 Ennek ellenére támogatom a dolgot! A gazdag, okos űrkutatók viszik előre a világot, úgyhogy hajrá. 2027-ben remélem a híradóban majd benne lesz, hogy elültették az első… babot a Marson! Én nem tagadom, hogy van értelme ennek, csak ez nekem még sci-fi.

Belbecs: 4/5

Érdekes volt, hasznos volt. örülök, hogy elolvastam, de ennyi igazándiból. Ennél lehetett volna talán egy kicsit részletesebb is, ennek ellenére amire kíváncsi voltam, és amire nem azt is megtudtam. És tök szép képek vannak benne. Akiket érdekel a Mars, az űrkutatás, azoknak jó lehet. Ennél persze biztosan van százszor jobb és átfogóbb könyv is a témában. És hát várom 2027-et!

Külcsín: 4/5

Jó kézbe venni, igényesen kialakított zsebbe való könyvecske. Külön örülök annak, hogy a képek színesek és fényes papírra lettek nyomva, ugyanis így jóval szebb képet mutatnak. Tetszett!

Oh igen a könyv olvasása közben kedvet kaptam erre a könyvre: Ashlee Vance: Elon Musk ugyanis ő az a csávó,  akinek sok pénze van, okos és a Mars az egyik úti célja. Szerintem amúgy zseni a srác, és jó lenne többet tudni róla!

 Fülszöveg:

Ez a kép valahogy megröhögtetett! :D

   Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
     Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroidabányászatig.

Eredeti cím: How we'll live on Mars

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 156

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043110

Fordította: Garamvölgyi Andrea

Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

 Vannak olyan könyvek amiket már csak azért is érdemes elolvasni, hogy egy kicsit mosolyogjon az ember, és vannak olyan könyvek amik után kicsit átértékeli az ember az életét. Persze ez a könyv inkább az a kategória, amelyikben okos dolgokat olvashatunk, és jó is lenne élni az elvekkel, meg is mosolyogjuk a történeteket, de nem feltétlen értékeli át magát az ember. Legalábbis az olyan ember mint én nem, mert már rengeteg könyvet olvastam a pozitív szemléletmódról, tehát túl sok új dolgot nem mondott nekem. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, mert jó volt olvasni.

 És, hogy mi is a lényege a Boldogság mint versenyelőnynek? Nos röviden és tömören annyi, hogy maga a munkának kellene boldoggá tenni téged, hogy keress egy olyan helyet, ahova látod értelmét annak, hogy bejársz. Hogy ne munkád, hanem hivatásod legyen, hogy átlásd a dolgokat úgy ahogy vannak, és tégy meg mindent azért, hogy mások is örömmel tekintsenek a munkádra, rád, és úgy a világra. Sokak szerint, rengeteget dolgozunk, hogy aztán legyen pénzünk ÉS utána boldogok leszünk. A könyv az egészet megfordítja. Ha boldog vagy, sikeresebb vagy, és nem helyénvaló, hogy míg nem vagy sikeres nem lehetsz boldog. A boldogság és a siker egymásból következik, de nem mindegy a sorrend. Az író szerint, sokkalta hatékonyabbak azok az emberek akik élvezik a munkájukat, hol nap mint nap elhangzanak dicséretek, ahol a kollektíva összejár, ahol vannak társas kapcsolatok a kollégák között és nem csak úgy eldolgozgatnak egymás mellett. Fontosnak tartja azt, hogy igenis legyél kapcsolatban az emberekkel, mert egy jó szó, egy kellemes gesztus őrülten sokat segíthet abban, hogy boldog legyél.

 Persze vázolja azt is, hogy milyen az ideális főnök. Az ideális főnök foglalkozik a beosztottakkal, jóban van velük és tud róluk pár személyes dolgot is. Támogatja őket, és segíti mindenben, támogatja azt is, hogy a kollektívának legyen ideje naponta, de legrosszabb esetben is hetente összejárni, hogy kibeszéljék a problémákat, vagy éppen ötleteljenek, hogyan tehetnék sikeresebbé a céget. Elmondása szerint a jó főnöknél a beosztottak örülnek, ha találkoznak a főnökkel, és nem rettegve lesik mikor érkezik és mikor „szidja“ le őket. Mindegyikre példát is mond, hogy a kutatások szerint miért is jó az első és miért káros a második.

 Tetszett, hogy a könyv végén ott van, hogy a boldogság és a boldogtalanság is fertőző. Tehát ha te boldog vagy, akkor igenis megfertőzhetsz ezzel másokat is, és fordítva is. Nekem volt olyan munkatársam, akivel egy szobában létezni borzalmasan lehangoló volt, és azt éreztem, amikor kijöttem onnan, hogy mindjárt elalszom a tompultság és fásultság alatt. Már nem dolgozik velünk, de ő tipikusan az az energiavámpír típus volt, a borús szemléletével. Nem mondom, hogy én mindig pozitív vagyok, és azt sem, hogy nálam jobb munkaerő nincsen, de én legalább próbálok megtenni mindent a „cégért“ (egy könyvtárat mondjuk vicces cégnek nevezni :D). És igen, én az a tipikusan próbálok boldog lenni és mosolyogni, mert azért ha el is hangzik (minden nap) a számból, hogy „menjünk haza“ attól még én nagyon szeretek benn lenni. A kollégáimmal nincsen problémám (kivétel van... de őt meg ignorálom), és alapjában véve jó a hangulatom odabenn is. De igen nekünk is van hova fejlődni a boldogság szempontjából :)

Belbecs: 5/5

Azok akik a témában már olvastak, nem fog túlzottan sok újdonsággal szolgálni. Akik viszont még nem, azoknak mindenképpen ó indulókötet.

Külcsín: 5/5

Egyszerű mégis aranyos borító. Jó ránézni, de komolyan :)))

Fülszöveg:

Hogyan legyünk sikeresek a munkában a pozitív pszichológia eszközeivel?

A boldogság jóval több egyfajta kellemes érzésnél valójában siker elengedhetetlen eszköze.

A legtöbb ember sikeres akar lenni. És, persze, a boldogságra is mindenki vágyik. Sokan azt gondolják, kemény munkával sikeresek lesznek, ami elhozza a boldogságot is. Ám ez a képlet hibás. Shawn Achor kutatásai a pozitív pszichológia területén bizonyították, a munkahelyi boldogság vezet az üzleti eredményességhez. A pozitív pszichológia hét alapelvének alkalmazásával kreatívabbak, motiváltabbak és eredményesebbek lehetünk. A könyv tanácsai alapján, felülírva rossz beidegződéseinket, hatékonyabban végezhetjük a munkánkat, és megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel, hogy elérjük céljainkat egyéni, csapat és szervezeti szinten.

Eredeti cím: The Happiness Advantage

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 304

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633042120

Fordította: Frank Orsolya