Joss Stirling - Lélektársak : Phoenix

Fülszöveg:

A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni.

Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa.

A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli.

Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…

Köszönet a könyvért a Manó könyvek kiadónak!

Vannak olyan könyvek, amiket az ember nagyon tud várni, nagyon készül arra, hogy el fogja olvasni, és amikor kézbe veszi, azt érzi, hogy ha ezt gyorsan fogja elolvasni, akkor újra űr lesz, és újra várhat a folytatásra. Nekem a Lélektársak ilyen sorozat. Annak ellenére, hogy ez előző részből (Sky) tanulva, már nem volt minden lépés annyira kiszámíthatatlan. Tehát voltak már sejtéseim, és voltak ötleteim, hogy hogyan oldja meg Yves a dolgokat. Remélem, a következő részre sem kell többet várni! A kiadó őszre ígéri és eddig még sosem csúsztak a megjelenéssel, úgyhogy remélem, hogy hamar itt lesz az ősz. Egy könyv már biztosan lesz, amit várni fogok!

És akkor boncolgassunk :)

Külcsín: 5/5

Azért kap maximális pontot, mert tényleg nem tudok belekötni semmibe. A borítót átvettük külföldről, de ez nem is gond, nagyon szépre sikeredett, a piros szín miatt nem is annyira komor, mint az előző rész borítója (az sem volt rossz, de ez jobb lett). Lángjaiból felszálló főnix van a borítón, és én Főnix mániás vagyok, tehát adott, hogy egy ilyen borítóval le lehet kenyerezni :)

Belbecs:

 Míg Sky tényleg nem tudott a savantokról, amikor Zed belé botlott, és kijelentette, hogy márpedig ők Lélektársak, addig Phoenix más. Tud arról, hogy savant, tud arról is, hogy léteznek lélektársak, csak éppen úgy véli, hogy ő nem érdemli meg, hogy legyen, vagy ha igen, akkor sem egy Yves típusú szívtipró úriembert, aki nem mellékesen roppant gazdag és intelligens, és a lányok álma. Beismerem, nekem is Yves típusú fiúk jönnek be, bár tény és való, hogy Xav pl. vicces, de olyan hülye viccei vannak, amiknél néha lefejeltem a falat, míg az öccse más. Yves alapjáraton nagyon kedves, és olyan kis jótét lélek. Amikor ránéz az ember azt érzi, hogy biztosan nem ártana még a légynek sem, és nem képes semmire. Holott, azért ne feledjük el, hogy erősen piromán alkat és még uralni sem tudja a képességét, főleg, ha holmi tolvaj lányok kizsebelik, miközben leállítják számára az időt!

 No de nem mesélem el a történetüket, mert olvasni kell. Akinek tetszett az első rész, annak nagyon fog tetszeni ez a rész is. Az előző kötetben sok információt kellett megtudnunk, ami itt már beleépült a történetbe. Az első kötet alapozásként is hathat, mert elmagyarázza mik, kik a savantok, mit tudnak, kik az ellenségek stb. itt már tényként kezeli a Savant Hálózatot, és minden egyebet is. Tehát, érdemes egymás után olvasni a köteteket és nem ezzel kezdeni. Már csak azért is mert itt Sky már beépült a Klánba :) és nem árt, ha tudja az ember, hogy került oda.

 A könyv zárására csak annyit tudok mondani, hogy eszméletlen hülye mindegyik fiú, de az az ölelgetni való hülyeségük van meg. Egy sem komplett :D

Szereplők:

Phoenix: Nos, már a nevét szeretem, a neve jelentését is szeretem, és a neve miatt szerintem tökéletesen illik Yveshez. Egy pirománhoz egy főnix, nincs is jobb párosítás. Önbizalom hiányos, szeretetéhségben szenvedő 17 év körüli lány. Tolvaj, és szeret is tolvajkodni, ennek ellenére okos. Olvasott, bár nem iskolázott. Sok olvasásos, könyvtáras említés volt a történetben (ez amúgy plusz pont, mert könyvtáros vagyok, és szeretem, ha burkoltan pártolja egy-egy főhős az olvasást :P).  A képessége, hogy képes megállítani az időt, mármint az emberek számára, lehetőleg ne túl sokaknak egyszerre. Amúgy ez egy tolvajnak egészen jó kiegészítő képesség. A könyv háromnegyedéig, pofozhatnékom volt. Elmondom miért, Phoenix kishitű és nem bízik senkiben sem. Érzi, hogy ez rossz dolog, hogy kellene, de azért mégsem tenne semmit az ügy érdekében. Igaza van részben, amikor felháborodik, hogy „kihagyják” abból, hogy mi lesz vele a jövőben, de ha nem lett volna annyira „jaj, nem érdemlem meg”, „jaj, inkább meghalnék csak neki ne legyen baja”, vagy esetleg „jaj én hoztam a bajt a családra, boldog lesz nélkülem is”, tehát ha nem mantrázott volna végig negatív dolgokat, talán jobban megkedvelem, de így míg Yves nem verte a fejébe, hogy ér valamit, addig én is szívesen megcsapkodtam volna. Elhiszem, hogy minden azért van, ahonnan jött, és tényleg próbált ő változni, de egy jó ideig nem ment. Remélem, hogy majd teljesen képes lesz beilleszkedni oda, ahova való :)

Yves: Nekem örökre bevésődött ez a frappáns jellemzés róla, még az első részből:
„Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter.” Igen, ő ilyen. Okos, szexi, és úriember. Őt nem lehet nem szeretni! Megölelgettem volna párszor. Amúgy elég merész a fiú, és elég hülyén áll neki amikor rosszfiús akar lenni. Annyira, elüt a saját valójától.

Unicorn és Dragon: Phoenix „testvérei”, akiket utál szerintem mindenki. Egyik sem jobb mint a másik, inkább elkerülné mindenki őket, mintsem szembe kerüljön velük.  A mitológia nevük miatt említem csak meg, a Mylord elég jól nevezte el őket, bár egyik sem szolgált rá a nevére. Érdekes, az ő kapcsolatuk Phee-vel. Utálják őt, de mégsem. Valójában nem a személyével van a baj, hanem attól félnek, hogy átveszi a helyüket, és ő lesz „apuci” kedvence, holott a lány mindent akar, csak azt nem. És még csak nem is okosak!

Belbecs: 5/5

Várom a folytatást, nagyon…érdekel mi lesz Xav-val!

Joss Stirling : Lélektársak – Sky

Fülszöveg:

Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme – a trilógia első része, a világsiker után, végre magyarul is!


Külcsín és belbecs:

Először is köszönet a Manó Könyvek kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet, és remélem hamarosan a folytatások is megjelennek :)


A történet: Elég sokáig tartott míg minden kocka helyére került a fejemben, valahogy úgy mint szegény Sky-nak. Tetszett, hogy a főhősök nem teljesen átlagosak, de nem az a mostani divatot követik, hogy vámpírok vagy vérfarkasok. Egyszerűen volt pár különleges képességük, de az sem durván. Mert azért mindenki teljesen halandó volt, és hibázott, nem voltak tökéletesek és ez jó. A Benedict család valami csoda. Nem szívesen mennék a közelükbe úgy, hogy nem vagyok a jó fiúk oldalán. Eleve hét fiú, plusz a szülők, azért nem egy kis haderő, de akkor még ott vannak a savant dolgaik, amik még veszélyesebbé teszik őket.
Tetszett, hogy össze képesek dolgozni, hogy képesek egységet alkotni, ami persze sokban köszönhető a szülőknek, akik tökéletes lélektársak. Elképzelve, ha ők lettek volna a rossz és gonosz oldalon, akkor nagyon nagy meló lett volna az FBI-nak, hogy őket ártalmatlanítsa, tehát szerencse, hogy ők a jófiúk.
A történetnek van egy sablon alapja, de nem zavaróan. Inkább úgy mondanám, hogy van egy történet, és azt fűszerezte az író remekül. Élvezet volt olvasni, és azt hiszem minden könyvnek ez lenne a lényege nem? Mármint, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson :) Három nap alatt befaltam...amivel csak az a gond, hogy még nincs itt a folytatás :( (hála az égnek nem függő vége volt, így nem kaparom a falat annyira, de nagyon várom 2013 tavaszát a következő részért)

Szereplők:

Sky: Olyan emberi volt. Elejével féltem, hogy nagyon ki lesz hangsúlyozva, hogy jaj de rossz neki, mert otthagyták az út szélén, de nem. Valójában tényleg volt ennek szerepe, de nem agonizált rajta oldalakon keresztül, hogy "juj elhagytak, de rossz nekem, mindennek vége", hanem egész emberien kezelte. Fel-fel villant benne az, hogy őt senki sem szeretheti (ezzel szegény Zed agyára ment :D), és hogy nehéz elhinnie, hogy mégiscsak valaki Őt szereti. Pedig nem rossz ember Sky. De nem ő lett a kedvencem a könyvben.

Zed: Kemény, macsó fiúnak tűnt az elején, aztán mégsem az. De nem volt rosszfiús, bármennyire is Sky ezt látta elsőnek benne. Nem akarok spoilerezni, de az a lélektárs dolog, amikor kitisztult a fiúnak, hogy Sky az, az a jelenet valami halálosan aranyos volt. Jó Sky nem élvezte, hogy hirtelen egy srác már azt ecseteli, hogy "és boldogan fogunk élni, míg meg nem halunk", de azért én aranyosnak és viccesnek találtam. Tény, hogy idegesítő amikor a semmi után rádakaszkodnak, de akkor is :D
Zed igazi lovag, jövőbe lát, nem elhanyagolható tény, meg persze telepatikusan kommunikál. Az amúgy elég alap savant tulajdonság :)

Yves: Tetszik a neve, meg a kissé piromán énje :) De azt hiszem legjobban ez az idézet tette őt számomra szerethetővé. Megölelgetném szívesen ;) Úgyhogy örülök, hogy a következő részben őt ismerhetem meg jobban, ahogy most az öccsét Zed-et.

"Nekem személy szerint az Yves típusú srácok tetszenek. Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter."

Sally és Simon: Aggódó szülők, akik habár csak örökbe fogadták Sky-t mégis nagyon-nagyon szeretik, talán jobban bárki másnál. Még akkor is, ha néha konkrétan elfelejtik, hogy van, mert hát művészek és a művészek kissé (nagyon) szétszórtak. Nem sokat szerepeltek a könyvben, de így is kialakult róluk egy kedves kép bennem. De tény, hogy ők megmaradtak az édes tudatlanságban, mert, hogy nem tudták, hogy mi folyik a lányuk körül az is biztos.

Még volt egy csomó szereplő, de őket nem akarom annyira kifejteni. Sky baráti köre rendkívül odaadó volt, és elfogadó, így Skynak tényleg nagy szerencséje volt. Nem kérdeztek amikor tudták, úgysem kapnak választ, és a nagyon átlátszó hazugságokkor is szemet hunytak úgy ahogy.

  

Külcsín:

 Tetszik a borító, bár mint látható az angol borítók között van egy ilyen fehér-fekete megoldás is. Az kicsit világosabb. De nem rossz ez a sötét és fehér megoldás sem. Tetszett, hogy minden fejezetnél vannak ilyen rajzok mint a borítón, olyan kis hangulatossá tették az egészet :)


Folytatások, remélem hamar itt lesznek. Főleg a következő részt várom nagyon, Yves miatt és Phoenix miatt is. Imádom a Phoenix nevet, úgyhogy nálam már a név elég lenne, hogy rohanjak megvenni, meg hát ilyen első rész után ki ne várná? :)