Mo Xiang Tong Xiu · Luo Di Cheng Qiu: A ​démoni út nagymestere 1.

 

• Könyv: Mo Xiang Tong Xiu – Luo Di Cheng Qiu: A démoni út nagymestere 1.
• Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
• Kiadó székhelye: Újhartyán
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 216
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635950829
• Fordította: Sasvári Tünde
• Illusztrálta: Luo Di Cheng Qiu
• Megjelenés időpontja: 2023. október 14.
• Ár: 4.490,-
• Kiadói ár: 3.500,- (2023.11.02.)

Köszönet a kötetért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Már a Bűnös beszélgetések kötetek is nagyon tetszettek rajzolási stílusra, de a Démoni út nagymestere teljesen elvarázsolt.

 A történettel, valamikor 2020 végén ismerkedtem meg, még molyon jött szembe velem a sorozat. Aztán neki is álltam megnézni, a feléig eljutottam, aztán az élet közbeszólt. Kijöttek a könyvek, be is gyűjtöttem őket, és az elsőt el is olvastam, a maradék 4 még olvasásra vár.

 Amikor a manhua szembejött velem rögtön felcsillant a szemem. Eleve szeretem a szépen rajzolt történeteket, és itt ugye az alap sztorit már ismertem, a szereplőket szerettem, tehát attól nem kellett félnem, hogy nem fog tetszeni. Igen, a borító elég meggyőző arról, hogy biztosan gyönyörűek a képek. És cseppet sem  kellet csalódnom.

A kötet egyetlen hátránya az, hogy rövid. 216 oldal egy manhuába, rövid, mármint olvasnád tovább és hopp vége van.  Ahogy a könyvek is, itt is feltehetően a külföldi példát követve igazándiból a második nagyobb történet közepén fejeződik be a kötet. Ami kivételesen engem csak azért nem zavart, mert filmen, illetve könyvben már láttam/olvastam, tehát tudom, hogy mi lesz a folytatás. De el tudom képzelni, hogy azok, akik most ismerkednek a történettel, azok hangosan kiáltanak fel, hogy "Függőőőő véééééég"!

 Nem tudom, hogy hány kötetesre van tervezve a történet manhua változata, de az biztos, hogy minden rajongónak a polcán a helye. A rajzok csodaszépek, a kivitelezés meg egyenesen gyönyörű. A fényes lapok miatt ugyan a 216 oldal meglehetősen nehézzé vált súlyra, de jó kézbe venni. Igényes és szép!

 Akik nem ismerik a történetet azoknak feltehetően a kötet végére rengeteg kis kérdőjel jelenik meg a fejük felett. Ugyanis az első részben igazándiból, csak sorra megjelennek a szereplők, van akik csak pár kocka erejéig. Wei Wuxiant követve járjuk be a történetet, ő mindenhol (is) ott van. Valamennyit megtudunk a múltjáról, de elhanyagolható ez az információ róla, feltehetően a többi kötetben majd tisztul a kép mindenki számára. A többi szereplő meg igazándiból csak feltűnik, némi magyarázatot kapunk, hogy ki kicsodának a kicsodája, de én annak idején a sorozatban is borzalmasan nehezen tudtam lekövetni, hogy ki kinek a rokona, vagy csak klán társa. A klán társaknál mindig csak a Lan-okban voltam biztos, mert ők fehérben vannak, a többiek meg összevissza öltözködnek :P És akkor még arról nem esett szó, hogy mindenkinek legalább 3 féle neve van, tehát....nem egyszerű lekövetni őket.

Ebben a kötetben egy egész történet és egy megkezdett, mondjuk "fél" történet található. Az első Wei Wuxian visszatérése az életbe, és a család, ahova került azon történő bosszú állás története. Megjegyezném Wei Wuxian is megjegyzi ő nem "haragvó démon", és nem is igazán ő áll bosszút, csak ott van és próbál nem bajba keveredni...bár kérdéses ő mindig bajba szokott. Valahogy vonzza a gonoszokat. Úgy térhetet vissza az élők sorába, hogy a család egy elkeseredett, minimálisan kultivációs képességekkel rendelkező tagja egy rítus által átadta testét neki, bosszú állás céljából. Bár a minimális kultivációs képességeknek hála, elfelejtette leírni, hogy kin kellene bosszút állni...úgyhogy Wei Wuxian mázlista, mert megoldódott nélküle is a nagy bosszú hadjárat.

 A második, egyben fél történet a Táncoló Égi Hajadon története, mely egy démonvadászatot mutat be, rengeteg kultivátorral, több klánnal, akik mind a lélekfaló démont akarják legyőzni. Érdekes mód, az egyetlen aki tisztában van a dolgokkal....nem más...mint .... Wei Wuxian. A történet egész addig tart, míg a Hajadon el nem kezd mozogni, itt konkrétan vége a kötetnek. Úgyhogy a harc és hasonlóak, már majd a második kötetben fognak szerepelni.

 Szerettem olvasni, és szerettem nézegetni is a kötetet. Jó kézbe venni, és jó lapozgatni. A rajzok nagyon szépek, néhol nagyon cukik. Tehát teljesen elégedett vagyok a kivitelezéssel. Meghozta a kedvemet, hogy újra kezdjem a sorozatot és a könyveket is. Csak idő is kéne, hogy mindezt meg is tudjam tenni ;)

Fülszöveg:

 A New York Times bestseller regénye, ezúttal manhua formában!

Amikor a leghatalmasabb klánok egyesült erővel szállnak szembe vele, a baljós képességei miatt rettegett és gyűlölt Wei Wuxian – a démoni kultiváció nagymestere – életét veszti.

Tizenhárom év múlva Wei Wuxian újjászületik egy fiatalember testében, aki egy tiltott rituálé során a lelke feláldozásával idézi meg. A szertartás Wei Wuxiant arra kötelezi, hogy bosszút álljon az idegen helyett, ennek elmulasztása ugyanis saját lelkének teljes pusztulásával fenyegetné. Ám egy gonosz lény megjelenésekor, a káosz közepette váratlanul egy ismerős arc is felbukkan Wei Wuxian múltjából. Egy erős kultivátor, aki segít fényt deríteni az őket körülvevő sötét igazságra.

A második rész már előrendelhető : ITT

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.

 

Szeretem a képregényeket, bár inkább a mangákat. Ezek a nyugati típusú dolgok nekem, túl sötétek. Belegondolva egyetlen egy olyan képregényt sem olvastam még, ami egy kicsit is vidámabb rajzolással készült volna. Biztos van, csak azok nem jöttek velem szembe. Könyvtári olvasás, ami nagy szó, mert a könyvtár, eddigi álláspontja az volt, hogy nem vesznek képregényt, mert a képregény nem könyv, és nem képvisel irodalmi értéket, nem olvasná senki meg ilyen, fogalmam sincs honnan vett indokok miatt. (mert ha azt mondták volna, azért nem vesznek, mert drága, akkor még megértettem volna :D). De tavaly év végén megtört a jég és kísérleti jelleggel beruházott egynehány képregényre. Ezért Pijer kollégámnak nagyon hálás vagyok, hogy összeírta a listát és így bővülhetett a TiniSarok egy képregény...hát polcocskával.

A Kulcs a zárját benne volt a top 5 képregényben, amit el akarok olvasni. Annak ellenére, hogy annyit tudtam csak róla, hogy készült belőle tv sorozat, és hogy annak a bemutatóját láttam azt hiszem. És az alapján egy nagyon, beteg és elborult sztori, tehát olvasnom kell.

 Nos, ez a képregény hozta a film bemutatójának hangulatát, ugyanis meglepően elborult az egész. Az alap sztori...már ami kiderült eddig, elég bonyolult. Egy nővel, aki férfi, aki meghalt de mégsem, és fétise, hogy kulcsokat gyűjt...a családon át, akik fogalmuk sincs hogy mivel néznek szembe, amikor a családfőt megölik és elköltöznek, a régi családi birtokra. Legalábbis gondolom, hogy családi birtok, mert ott nőtt fel a családfő aki meghalt a kötet elején.

 A kulcsok erejét, csak a gyerekek érzékelik (fogják fel?), és ők is használják. Sorra, bár igen lassan lelnek rá a kulcsokra, és jönnek rá mire jók. Nem számoltam hány kulcs volt az első kötetben, de nem túl sok. A legparásabb, az amivel a fejüket nyitogatják ki. Egyrészt, mert roppant ronda és morbid a dolog, másrészt azért miért dugnék egy kulcsot a tarkómba, hogy felnyissam a fejem? Mármint először még elhiszem, hogy használják, mert nem tudják mire jó, de hogy utána ezzel szórakoznak, és ki be rakosgatnak bele dolgokat. Minthogy egy könyvet, és akkor már el sem kell olvasnod, mert tudod mi van benne, vagy kiveszed a félelmed és akkor megváltozik az egész személyiséged. Ugyanis elvetted a félelmet magát. Tehát mindegyik kulcs elég beteg dolgokat tud. Az egyiktől ha átmész az ajtón elhagyod a tested és szellemmé válsz, a másik megváltoztatja a nemedet, egy meg csak kinyitja a kútházat, ahol a fura nő álldogál a kútban és rosszban sántikál.

 Az alap koncepció amúgy nagyon tetszett. Eléggé elborult, hogy felkeltse az érdeklődést, és elég eredeti, hogy amúgy azon gondolkodj folyton, hogy mégis milyen kulcsok lapulhatnak még abban a házban, ha már Kulcsház a neve.

 És ott a nő a kútban, akinek egyenlőre még fogalmam sincs, hogy mit akar, azon túl, hogy a kulcsokat gyűjtögetni, megölni aki emlékezhet rá, és fejekbe turkálni. Tehát ő a gonosz, erre rájöttem, de hogy mi a végső célja azt nem tudom.

 Hogy tetszik-e a képregény és a sztori? Igen tetszik. A rajzolás ronda mint a bűn, de azért mert nem szeretem ilyen szempontból a képregényeket. De adja a hangulatot és igazándiból elég gusztustalan, ami megy a történethez. A történet eredeti és érdekes, így bízom abban, hogy majd sikerül megvenni a többi részét is a könyvtárnak, hogy haladhassak a kötettekkel :)

 Amúgy sokat elárul, hogy molyon 95% felett végzett mind a három kötet. A sorozat "leggyengébb" darabja ez az első, legalábbis molyos százalék szerint. Ez alapján viszont a történet felfelé ível, tehát nem romlik, inkább javul a dolog. Ez a kötet amúgy érzésre nekem, olyan bevezető típus volt. Elhelyezte a szereplőket a helyszínen, és elkezdte kibontani a dolgokat. De mivel nem jutott messze ebben a kibontásba, így tényleg csak kérdés, kérdés hátán maradt nekünk. Amikre gondolom a következő két kötet ad majd magyarázatot és válaszokat.

Belbecs: 5/5

Külcsín:  - 

Nem pontozom, mert lehúzni nem akarom, tetszeni meg nem tetszik :D

BELEOLVASÓ

Fülszöveg:

Joe ​Hill – a horrornagymester Stephen King fia – a Locke & Key képregénnyel aratta első kiugró sikerét: két Brit Fantasy-díjat és egy Eisner-díjat köszönhet neki. Népszerűségét jól jelzi, hogy a képregény első száma huszonnégy óra leforgása alatt az utolsó példányig elkelt. 2018 nyarán a Netflix megrendelte a legendássá vált Locke & Key alapján készülő sorozat első, tíz részes évadát, amelynek készítésében Joe Hill személyesen is szerepet vállalt.

A Locke-család egy iszonyatos tragédia után kénytelen hazaköltözni felmenőik ódon birtokára a massachusettsi Lovecraftba. Kulcsház azonban nem egy mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg házban hemzsegnek a különös erővel bíró kulcsok és a hozzájuk tartozó ősi kapuk. A vakmerőt, aki átlép rajtuk, a küszöbön túl a teljesen ismeretlen és egy hétköznapi ésszel felfoghatatlan másfajta valóság várja.

Miközben a három testvér, Bode, Tyler és Kinsey a maga módján próbálja feldolgozni a közelmúlt rettenetes eseményeit, felfedezi Kulcsház titkait is. A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait…

A kötet tartalmazza: Locke & Key: Welcome to Lovecraft 1-6, és Locke & Key: Head Games 1-6.

• Könyv: Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
• Kiadó: Fumax
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 320
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634700470
• Fordította: Holló-Vaskó Péter
• Illusztrálta: Gabriel Rodriguez
• Megjelenés időpontja: 2018. december 2.
• 
  
• Támogasd a kiadót, vedd egyenesen tőlük: Itt  -20%
• 
  
• Sorozat adaptáció snittes oldalát itt éred el.

Mo Xiang Tong Xiu: A ​démoni kultiváció nagymestere 1.

 

Húha! Kevés olyan könyv van, amit szánt szándékkal lassan olvasok, mert nem szeretném, ha vége lenne. És ha tudtam volna, hogy ilyen függővég van a végén még mérgesebb lettem volna. Bár már itt a második kötet (megvette a könyvtár, csak leltározásra vár), és a harmadik is most jön már ki, de azért a történet végéig még lesz idő...sok idő, hogy várhassam a folytatást.

Amikor megismerkedtem a világgal, még semmit sem tudtam róla. Molyon szembejött a könyv, de igazándiból, azon túl, hogy szép a borítója nem igazán foglalkoztam vele. Aztán beléptem a molyos zónájába, és rám zúdult az egész. Roppant mód pörög a zóna, rengeteg képpel, néha érdekes infókkal, és hát nyomatják azokat a poénokat, amiket akkor még nem értettem (és a legtöbbet egy kötet és 6 rész nézése után sem értek), de tetszett ez a szintű rajongás és mivel a képek szépek, és úgy nagyjából megismerhettem a sztorit, gondoltam akkor olvassuk. Aztán megtaláltam a sorozatot is magyar felirattal és megfertőztem a ruhatáros kolléganőt. Úgyhogy most rosszabbak vagyunk néha, mint a tinik. Ő már végignézte a sorozatot, én egyenlőre a hetedik résszel  fogom folytatni. Azzal is úgy lettem, hogy tudom, hogy 50 rész és az sok, de ha gyorsan nézem, akkor túl gyorsan vége lesz, és azt nem akarom!

Tetszik a világ amit a szerző felépített. Roppant jó mágiát talált ki, és eddig elég logikusak a dolgok, hogy ne érezzem azt, hogy valami nem klappol. A legtöbb szereplő szimpatikus. Mint sokak én is a két főszereplőért vagyok oda. Igazándiból nem döntöttem el még, hogy melyiküket szeretem a legjobban. Wei Wuxian és Lan Wangji is szerethető, bár tény körülbelül a tűz és a víz a személyiségük. Míg Wei Wuxian egy bolondos, és szertelen fickó, aki előbb beszél, aztán elgondolkodik azon, hogy mit mondott, addig Lan Wangji, meg csendben megy, és csak akkor beszél, ha már tényleg muszáj neki. Amúgy a sorozatban olyan édes az az érzelemmentes arca néha. Nem csodálom, hogy Wei Wuxian őt pécézte ki, hogy piszkálódása személye legyen.

 Így egy kötet és 6 rész után beszippantott a történet. Roppant idegesítően van vége az első kötetnek, úgyhogy aki nem akarja, hogy álmatlan éjszakája legyen, mert nem tudja meg, hogy mi lesz a kis szerencsétlenekkel, jobb ha betárazza a második kötetet rögtön. Vagy mint, ahogy én fogom tenni, a sorozatban próbálom utolérni a történetet, és akkor már tudni fogom mi történik és nem izgulok értük annyira.

 A nevek borzalmasan nehezen jegyezhetők meg nekem. Feltehetően mert kínaiak, és a kínai kultúrában nem vagyok annyira otthon. Valahogy a japán neveket hamarabb megjegyzem. Itt annyi sok hasonló van, hogy csak úgy sejtem, hogy kb. ki kicsoda. De eldöntöttem, hogy végtére is a főhősök neve okés, azt már megjegyeztem, a többieket, meg úgy nagyjából ki lehet következtetni :) Itt volt az is amúgy, hogy nem éreztem problémának, hogy ismerem a sorozat színészeinek kinézetét. Legalább volt hova kapcsolnom a neveket, és bár sokszor azt mondom, rossz ha előbb nézünk valamit és utána olvasunk, de itt ez nem zavart. 

A molyos zónát figyelve rájöttem, hogy ez a világ úgy még pár évig valószínű lefoglalhat engem, mert van belőle ezer meg millió feldolgozás. Rajzolt és élőszereplős és chibis feldolgozás is, és vannak olyan kedves és aranyos emberek, akik ehhez gyártanak magyar feliratot is. Úgyhogy nekik nagyon hálás vagyok, mert egy pár remek élménnyel gazdagodhatom általuk. 

A történet teli van mágiával, zombikkal, varázslatos hangszerekkel, rengeteg szabállyal, amit egyesek folyton megszegnek. Élő holtakkal, és bábokkal, melyeket irányítani lehet. Sok vicces és humoros leszólással. Az első kötetnél láttam, hogy sokan háborogtak, hogy úgy átnézve nem volt, és sok volt az elütés és néhány dolog kicsit furán lett fordítva. Tény, hogy van egy csomó magyartalan mondat, de ez elméletileg a második kötettől megszűnt, mert az már kapott egy átnéző embert! Engem csak néha akasztott meg a dolog, mert néhány mondat tényleg nagyon-nagyon-nagyon fura volt, és nem lehetett arra fogni, hogy a történet fura.

 Nagyon szerettem olvasni, mert nincsenek tökéletes karaktereik. Lan Wangji sem tökéletes, és ez így van jól, bár ő amúgy erősen hajaz a tökéletességre, de na...azért neki is vannak viccese dolgai...pl. amikor egy pohár pálinkától totál alkalmatlanná válik az életre is....olyan édes amikor iszik! De komolyan!

Húha, a történetet nem akarom elmesélni, olvassátok. Sok szellem, zombi és vadászat van benne, sok vicces megjegyzés, mert hát Wei Wuxian nem túl komoly ember. A fiatal kultivátor tanoncok is aranyosak, olyan...olyan kis aranyosak, akik csak ámulnak és bámulnak, miket csinál a két főszereplő. Vannak gonoszok és jók, és a jók között lévő, nem túl szabályosan játszók (Wei Wuxian :D). A sorozatot is ajánlom mindenkinek, bár még az egy ötöd részét se láttam, de ha szereted a fantasy-t és van egy kis ázsia imádatod akkor tetszeni fog. Gyönyörű színészek játszanak benne, és remekül. Úgyhogy olvassátok és nézzétek :*)

Wei Wuxian és Lan Wangji

Bryan Lee O'Malley: Repeta

Hát ez most nagyon jól esett :) Kéne belőle egy Repeta :)
A szerző nem volt már ismeretlen nekem a Scott Pilgrim sorozatát már olvastam úgy 6 éve körülbelül és úgy emlékszem (és a molyos értékelést megnézve), hogy az is tetszett. Most visszagondolva és ezzel összehasonlítva, a Repeta sokkal jobban tetszett, mint az a sorozat.
Nem tudnám megmondani, mi az ami a legjobban megfogott ebben a könyvben, mert annyi minden van. Kezdve a nagyon igényes borítótól, ami ezen a képen igazán nem is látszik, mert ez a piros rész, csak a védőborító, alatta is csuda szép dolgok vannak :)
 Tetszett emellett a rajzolás is, szerintem remekül ábrázolták Katie hangulatváltozásait és nekem az is tetszett, hogy visszadumál az írónak :D Pedig általában nem szeretem az ilyesmit, de itt valahogy írtó cuki volt az egész.
Azt hiszem most nagy szükségem volt egy kis könnyed (mondjuk súlyra elég nehéz) könyvre, amivel gyorsan tudok haladni a sok szakirodalom mellett, és ez egy délután alatt simán elolvasható volt.
A sztori is nagyon tetszett, főleg a fokozatosság, ahogy Katie próbál rájönni arra, hogy mi történik, hogy minden egyes gombával valami még rosszabba csöppen, pedig ő csak a tökéletességre akar törekedni. Minden apró-cseprő problémáját ezzel akarja megoldani, és nagyon sok gombának kell elfogynia addig, míg rájön, hogy nem lehet mindig megfutamodni, és mindig újrakezdeni a napot és nem lehet az, hogy semminek nincs következménye. Azért örültem, hogy a vége happy end lett :) Sajnáltam volna szegényt, ha nem végződik jól az egész, még ha azért elég hosszú út is kellett ahhoz, hogy elérje a célját.
 Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, köszönet @AniTigernek, aki kölcsönadta, és a Fumax kiadónak amiért kiadtátok! Borzalmasan hálás vagyok a kiadónak, hogy idén ennyi jó kis képregénnyel látnak el minket, ha még élne bennem a gyűjtő szenvedély, a fél fizetésem rátok költeném az tuti :)
Tehát ezt a képregényt bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a kicsit elgondolkodtató, de mégsem véresen komoly történeteket, a misztikus és megmagyarázhatatlan sztorikat, szellemeket és szívesen követik nyomon, hogy egy lány ráébred, hogy nem mindenre megoldás egy varázsgomba :D
Amúgy megjegyezném, hogy nagyon bírtam Katie-t, meg Hazelt, meg a ház szellemeit, mind a kettőt, de hogy egy épkézláb pasi karakter sincs, akit minimálisan szeretni tudtam volna, az már-már felháborító :P

Belbecs: 5/5

Teljesen korrekt sztori, kerek és egész, mindenre kapunk választ, és izgulhatunk éppen eleget a főhősnőnkért. Szerethető karakterek, mármint a nőiek nagyjából azok, a férfi karaktereket hagyjuk :D

Külcsín: 5/5

A rajzolás okés, szerettem és nagyon illet a történethez. A borító és a kivitelezés is maximális pontot érdemel. Csak így tovább :) Ez egy nagyon-nagyon igényes és jó könyv :)

BELEOLVASÓ!!

Fülszöveg:

Katie ​sínen van: tehetséges fiatal konyhafőnökként már jól menő éttermet visz, és éppen a következő, még jobb hely nyitásán dolgozik. De az új éttermen mintha átok ülne, és Katie élete lassacskán romba dől.
De jó lenne ilyenkor egy második esély! Vagy több?
Katie szerencséjére egyik éjjel megjelenik egy rejtélyes lány, egyszerű utasításokkal, hogy miként is kezdheti újra a dolgokat:
1. Jegyezd fel a hibád
2. Egyél meg egy gombát
3. Feküdj le aludni
4. Kelj fel új emberként
Ennyi az egész! A rossz dolgok meg sem történtek, és Katie megpróbálhat szembemenni a jövővel, és helyrehozni, ami félrecsúszott.
Azonban egy nagy fióknyi varázsgomba birtokában ellenállhatatlan kísértést érez, hogy az életét ne csak jobbá, hanem egyenesen tökéletessé tegye. Csak hát ezt nem lenne szabad. Katie pedig hiába lázadozik a szabályok ellen, azok megsértése beláthatatlan következményekkel jár…
A világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő Scott Pilgrim-sorozat alkotójának új története életszagú fordulataival, humorával, frissességével szintén belopta magát az olvasók szívébe.

• Könyv: Bryan Lee O'Malley: Repeta
• Kiadó: Fumax
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 328
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634701064
• Fordította: Tót Barbara
• Illusztrálta: Bryan Lee O'Malley
• Megjelenés időpontja: 2019. július 31.
• Ár: 5.995 Ft
• Kiadói ár: 4.800 Ft

Varga Csaba Béla: Varázslatos Napkelet - III. rész: Kínai misztika

 Köszönet a könyvért a Trivium kiadónak!

 Az előző két részt azért szerettem, mert India számomra egy rejtélyes hely, amiről szinte semmi elő ismeretem nem volt. Ugyanis sosem gondoltam azt, hogy nekem India érdekes lehet. Ez amúgy változott, egy csomó minden került a várólistámra, hogy egy kicsit kikupáljam a hinduizmus és India témaköri ismereteimet is.

 Viszont Kína kicsit más már. Mivel alapjában véve szeretem keletet, ez tízen éves koromban Kína és Japán fogalmával volt egyenlő. Szerettem, olvastam is mind a két ország kultúrájáról, de még így harminc évesen is azt tudom sajnos mondani, hogy jóval többet kellene, mert van mit felfedezni. Ugyan, még egy rész hátra van a könyvből, de sejtésem szerint ez, a harmadik rész (Kínai misztika) az, ami a tényleges kedvencemet képezi. Sajnálom, hogy nem volt időm egy huzamban olvasni az egész részt, de hát így volt időm.

I. rész: India csodái

II. rész: India sötét oldala

III. Rész: Kínai misztika

 Az éhes szellemek ünnepe emlékszem, hogy hallottam már róla valamikor, vagy éppenséggel én magam olvastam róla, így ez a fejezet nem hozott annyi friss információt számomra, mint gondoltam. Viszont azok számára, akik teljesen frissen most ismerkednek a kínai hitvilággal, és szokásokkal, szerintem tökéletes bevezető, ugyanis nagyon jól bemutatja magát az ünnepséget és az éhes szellemeket. Hogy miért is éhes szellemek. A téma fejtegetése amúgy tovább folytatódik a Mágia, poklok és istenek című fejezetben is, és előre is utal, hogy a poklok mely bugyrában, hogyan kerülnek, és hogy az éhes szellemekről már olvashattunk az első fejezetben. Én amúgy ajánlom itt azt, hogy nyugodtan lehet egymás után olvasni és aztán visszaugrani a soron következő fejezetre. Bár, úgy ahogy én olvastam, tehát sorban sem volt zavaró, szimplán mivel egy hét is eltelt az első és negyedik fejezet olvasása közben elveszett a lendület és vissza kellett olvasnom :)

A mágusok és jósok birodalma főleg azok számára izgalmas, akiket a kínai állatövek, az asztrológia érdekel. Engem maga a jóslás téma még csak-csak érdekel, de az asztrológia azon témák egyike, amivel sosem tudtam azonosulni. Feltehetően azért, mert itt nyugaton ennek, habár történelme van, korántsem annyira épült be az életünkbe, mint Kínába. És persze nyugaton és keleten is élnek a tucat jóslások, amik az egész értelmét veszik el. Mert egy-egy általános horoszkóp, ami minden egyes emberre, aki abba az „övbe” született igaz, ismerjük be nem túl hihető. Kína a maga babonás, hiedelmes világával, mégis képes volt egy jól működő asztrológiai, mágikus rendszert összehozni. De elhiszem, hogy vannak egyedi, egyénre lebontott és JÓL működő jóslások is.

A Kínai titkos társaságok érdekes volt, de mint azt az indiai titkos társaságoknál is mondtam, valahogy nekem egy titkos társaságról olvasni olyan nonszensz dolog. Elvégre azért titkos, hogy csak a beavatottak tudjanak róla, ha meg azt már könyvben olvashatod, akkor nem túl titkos. De nagyon tetszik, hogy a kínaiak, bárhová is menjenek, magukkal viszik a titkos társaságaikat, hagyományaikat, és persze a babonáikat és jóslásos, asztrológiai, számmisztikai dolgaikat. Bárhol vagy egy kínai negyedben (legyen az bármely országban), ugyanazt az élményt élheted át, mintha Kínába lennél. Tehát ők nem akarnak beleolvadni annak az országnak a kultúrájába ahol, vannak, hanem a magukét tartják meg.

A minden tudó rókatündér volt az egyik kedvenc fejezetem. Már csak azért is, mert megvoltam róla győződve, hogy rókadémon van és nem tündér. De fel lettem világosítva, hogy tündér. Nem sokat olvastam a témában annak ellenére sem, hogy amúgy mindig is érdekelt. Nem feltétlen a kínai oldala a mitológia lénynek, hanem inkább a japánok által ismert mitológiai lény. Bár mint kiderült, majdnem teljesen ugyanaz a két folklórban. Mind a kettőnél hosszú életűek, ravaszok és nem teljesen behatárolhatóak, hogy jók-e ők vagy rosszak. Amúgy a tündér jelző nálam automatikusan a jóságot feltételezi, míg a démon a gonoszságot. Japánul Kicune a rókatündér, és a legöregebbek több száz évig élnek, maximum 9 farkuk lehetnek, és ahogy öregszenek úgy nő a mágikus hatalmuk. Képesek emberi testet felvenni, minél öregebbek, annál fiatalabb testet és annál „élet hűbbet”, ennek ellenére vannak emberek, akik átlátnak az ő mágiájukon is, és lebuktatják, no meg nem szeretik a tükröket, mert abban a valós kinézetük látszódik.

A bölcs sárkányok titkai volt a második kedvenc fejezetem a részben. Feltehetően azért, mert a sárkányok, ahogy a rókatündérek szintén olyan mitikus lények, akiket kifejezetten kedveltem. És, a nyugati sárkányokkal ellentétben a keletiek merőben „barátságosabbak”. Legalábbis nem az a céljuk, hogy felhalmozzák az értékeket. Ők az ég, a vizek urai, tőlük függ, hogy mennyi áradás van, igazándiból a legtöbb természeti katasztrófa, vagy áldás mind a sárkányoknak köszönhető.

„A kínai sárkányok nemcsak a vizek, de a kék ég urainak is számítottak. Meglepő módon azonban nagyon sok olyan ábrázolást láthatunk, amelyek szárnyak nélkül mutatták a sárkányokat. Ennek az a magyarázata, hogy a sárkányok a világ mágikus részének gyermekei. Ellentétben a madarakkal vagy más mitikus állatokkal, nekik nincs szükségük szárnyakra ahhoz, hogy repüljenek”

(229. oldal)

Mitikus mivoltuk miatt az ábrázolásúk szigorú szabályok közé lett szorítva. Öt karmú sárkányt akár ruhán, akár bárhol, csak a birodalom császára viselhette. Senki más, a legmagasabb rangú ember is maximum négy karmos sárkányokat hordhatott, akár olyan megkötéssel is, hogy a ruha, mely ilyen sárkányt ábrázol, több réteg ruha alatt lehetett csak. Amúgy imádom az ilyen sztorikat, egyszerűen annyira más ez a kultúra és annyira nyugati fejjel felfoghatatlan szabályok voltak ott régen, és amúgy a mai napig is. Nem rosszabbak ezek a felfogások, csak mások. Szerintem a keletieknek, nyugat ugyanolyan érthetetlen és szokatlan, mint nekünk ők.

 Vihar Hongkongban ez az a fejezet, ami kegyetlenül visszarángat a 21. századba. Viszont megértem az író lelkesedését, és bánatát, hogy csak 24 órája volt megnézni Hongkongot. A leírtak szerint el tudom képzelni mekkora élmény, lehet felfedezni, és hát belezsúfolni több napi programot egy napba, az olyan rossz lehet. De igen, ez a fejezet már nagyon 21. század, olyan modern. Gazdagok, szolgálók, templomok és mindenfélék. Azt hiszem Hongkongba is szívesen elmennék én, sőt! Biztosan és nekem fele annyi dolog sem férne egy napba.

Angkorvat

 Angkorvat: Kambodzsa istenhegye fura volt a váltás Hongkong után. Amikor a 21. századból visszazuhanunk a régi istenek korába. Elhagyatott romokhoz. Most rákerestem a helyre, mármint képeket nézegettem, és hú, szerintem három nap is kevés lenne bejárni, ha az ember mindent meg akarna nézni.

 Nagyon tetszett ez a fejezet, a maga személyes élményes résszel. Szerettem olvasni, és megborzongtam kicsit. Vannak olyan helyek a világban, amiket érdemes meglátogatni és átélni az elképzelhetetlent. Hagyni, hogy a régmúlt magával ragadjon minket. Angkorvat, ahogy olvastam, pont olyan hely, ahol az ember igenis hisz a hihetetlenben. Igazi spirituális élmény lehetett.

Sajnos, már csak egy poszt jön a könyvről A Himalája titkai címmel majd, és sajnos akkor vége lesz a könyvnek. Szeretem olvasni, mert megnyugtat, informál, és cseppet sem untat. Még azok a részek is, amik kevésbé érdekelnek, olyan kellemes módban vannak megírva, hogy nem számolgatom az oldalakat, hogy mikor lesz már vége. Nem, inkább hagyom, hogy olyan dolgokról meséljen, amikről nem gondoltam volna, hogy érdekelhetnek.

Folyt. Köv.: A Himalája titkai

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt (Angyali szerelem 1.)

Nem nagyon szoktam ilyeneket olvasni. Mármint ami ennyire tini és ennyire angyalos. De a Szilvinél jártam, és azt mondta jó, hát legyen elhoztam kölcsönbe. Fogalmam sincs mióta áll már nálam, mondván, hogy jó-jó majd elolvasom. Most éppen azt a módit követem, hogy van egy üvegem és benne az olvasásra váró (mondjuk, a szobában fellelhető) könyvek címeit kis post-itekre ráírva bele dobtam, és mindig kihúzom a következő olvasnivalót. Benne van a kölcsön, saját, könyvtári könyvek összessége is (magánnál csak a szobában lévők), így nem kell gondolkodnom, hogy mit olvassak, úgymond a sorsra bízom, hogy kiválassza, hogy mi a következő. Ezért is olvastam ezt a könyvet, ő volt az első húzásom!

 Nos, nem tudom amúgy mikor olvastam volna el. Szilvi ugyan meggyőzött, hogy jó sorozat, és nem is vastag, de a kölcsön könyvekkel is halogató típus vagyok, tehát itt van akkor nem sietek. De most sorra került.

 Mivel nem olvasok ilyesmit, így az újdonság varázsával hatott, hogyan lehet 2 oldalban elmesélni valamit, majd ezt a következő 170-en kifejteni. Kár, hogy igazándiból a 2 oldalban sem történt olyan sok dolog. Bízom abban, hogy majd a sorozat további köteteiben ennél több dolog történik, és remélem kicsit fejlődik az írónő, írói képessége!

 Nem nagy spoiler, hogy a főszereplő fiú meghal! Ez mondjuk úgy a második oldal közepén történt, úgyhogy tényleg nem számítom poénlelövésnek. A történet többi része, egy unalmas „mi történt eddig“ rész, ami borzalmas volt, talán mert mivel tudtam, hogy kinyírta a főszereplőt nem igen érdekelt, hogy mit csinált míg élt, hiszen feltételeztem a történet majd valamiről szólni fog és nem visszaemlékezgetésekkel telik. És valóban, miután a történet elért az ominozus első 2 oldalon történtekhez, azt szó szerint megismételte. Oké, tudom, hogy nem lehetett odaírni, hogy (ezt már olvastad), de ettől független azért nem volt akkora irodalmi érték, hogy ismételgetve el akarjam olvasni (és aztán a végén újra, mert annyira fontos momentum volt, hogy újból le kellett írni... oké. Kicsit máshogy). Az egész történet onnantól kezdte felkelteni az érdeklődésemet, hogy végre a hülye nevű Thristan (mindig vártam, hogy feltűnjön Izolda... csak a sablon kedvéért :D) meghalt! Mivel tudtam az elején, hogy megfog halni, vártam ezt a dolgot, mert kellőképpen elhiteti velem, hogy végre valami fog történni a szerelmes kerülgetésen kívül, és a jajdeszerelmesvagyoknyáladzáson túl. Thristan, egy balek, aki nem hisz az angyalokban, és angyal lesz.... ahol tovább nyáladzik. Viszont!!! A halott filmsztár csaj aranyos, egy tahó paraszt és beképzelt liba, de legalább ő egy karakter. Akiről nem tudtam meg sokat, de legalább volt kit utálnom, mármint indokkal.

 Tehát a vége jó, csak aztán jön a .... folytatjuk felírat... folytatom is majd, akkor ha kihúzom az üvegből a kövi részt. Mert annyira nem hosszú egyik kötet se, hogy ne lehessen elolvasni, és annyira nem is idegesítő. Csak szerintem kinőttem belőle :D

Belbecs: 2/5

Ella!!! Ella a macska nagy arc! A másik nagy arc egy angyal szobor, azt hiszem, ez úgy elmond mindent a könyvről XD

Külcsín: 4/5

Kevesebb pontot akartam adni erre, mert az, hogy egy rózsát raknak a borítóra, nem túl kreatív. Erre adtam volna 3 pontot. Csak aztán megnéztem az eredeti borítót, és ez felértékelte ezt a rózsát. De komolyan, gyönyörű rózsa!! Az eredeti borítóval nincs azaz isten, hogy elolvastam volna.

 Más: szerkesztve lehet, hogy van a könyv, de hogy elgépelésektől hemzseg, és borzalmas sokszor van benne ilyen hiba.... az zavaró.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Eredeti mű: Elizabeth Chandler: Kissed by an Angel

Eredeti megjelenés éve: 1995

Könyv: Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

Kiadó: Egmont-Hungary

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 178

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633430033

Fordította: Barta Tamás

Victoria Schwab: Az Archívum (Az Archívum 1.)

 A várólista csökkentéssel idén egész jól haladok. Február vége van, és kettőt sikerült az alap listáról elolvasnom, egyet az alternatívról, tehát egész jól haladok az egy könyv / hónappal, sőt mondhatni túlteljesítettem. Pedig olvasási válságban is voltam. Abból már kilábalóban!

 Az Archívumot @Gabye-tól kaptam születésnapomra, és tervben is volt még akkor az olvasás, de valahogy zsúfolt volt a nyaram és nem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem. No meg, addigra kikristályosodott, hogy sorozat, és ebből adódóan meg akartam várni, hogy meglegyen a folytatás is. Ugyanis roppant mód utálom azt, ha elkezdek egy sorozatot, szeretek egy sorozatot, aztán a magyar kiadást elkaszálja a kiadó, ilyen –olyan indokokkal. Úgyhogy vártam, vártam, még várólista csökkentésre is került, ami pedig körülbelül eddig úgy működött, hogy a „12 könyv, amit az évben biztosan nem olvasok el”. Igen, általában felkerült valami rá, akkor nem volt ahhoz kedvem, így napolódott, de idén máshogy van. Sikerült olvasási válságban elkezdenem, és be is fejeznem. A felénél tartottam, amikor eldöntöttem, hogy kikölcsönzöm a folytatását a könyvtárból. Biztos, ami tuti, nehogy az legyen, hogy nem lesz bent, és várnom kell, hogy elkezdhessem. És nem bántam meg, azt sem, hogy cipeltem tegnap magammal, mert még jó egy órám volt olvasni, amikor vége lett az első résznek.

 Belbecs: 5/5

 Ami nagyon tetszett benne:

-Eredeti ötlet: legalábbis nekem nem jutott még eszembe hasonló sem. Pedig könyvtárba dolgozom, ami olyan, mint az Archívum, csak mi könyv formában tároljuk a történeteket, és nem szellem alakban.  Minden esetre, hasonlót sem olvastam még, és felüdülés volt az, hogy végre nem tudom, hogy mi lesz a vége, végre nem érzem olvasás közben azt, hogy ez egy ezerszer lerágott csont volna, amit még egyszer az olvasóközönség elé dobnak, had rágódjanak. Tehát eredeti volt, és jó!

-Eredeti karakterek: nem voltak sablonosak, mindegyik szereplőt lehetett vagy kedvelni, vagy utálni. Még a mellékszereplőket is, bár Mac édesanyja és édesapja pont olyan karakterek voltak, akikkel semmit sem tudtam kezdeni, mert egyszerűen olyan keveset voltak jelen és annyira jelentéktelennek tűntek.

Top karakterek:

Mac: öhm… egy jó ideig azt hittem, hogy fiú! Ne kérdezzétek, hogy mire alapoztam ezt az elképzelésemet, de valahogy kimaradhatott az a rész, ahonnan egyértelművé válhat a főszereplő neme. És bocsánat, de a neve szerintem nem lányos… persze a külföldi nevekben nem vagyok otthon. Szerettem őt, mert olyan kis erős, mégis szerencsétlen típus. Kifejezetten okos, viszont nagyon egyszerű befolyásolni, és igen ott a vége felé, már éreztem, hogy nagyon rossz vége lesz mindennek, pont a naivitása miatt.

Owen: Be kell ismernem, hogy olyan naiv kis liba vagyok, mint Mac. Engem is képes volt átverni, és én is koppantam egy nagyot a végén. Az az igazság, hogy Owen nagyon megnyerő fiú volt, és tény, hogy Mac nem véletlen nem tudta, hogy miért is nem kattant be a srác, ha már egyszer Történet és kinn van a Sikátorban egy ideje. Amúgy nekem rejtély, hogy hogyan sikerült olyan sokáig ott rejtőznie, úgy, hogy csak a beépített embere tudta, hogy hiányzik a polcról a Története. És persze azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy mi van, ha Mac nem annyira kíváncsi és nem nézelődik a szobája múltjába és nem kezd kutakodni az ott történtek után. Akkor vajon Owen, hogy vette volna rá mindarra, amire rávette? Akkor nem mondott volna neki semmit, amit a Történet előadott. No, mindegy, ebből lehet egy alternatív, de elég rövid könyvet írni :D

Wes: Édespofa :) Jó valójában a leírtak alapján elég parás a srác, és nem akarsz vele összefutni a sikátorban, sőt el akarod kerülni őt messziről. Mégis sugárzik belőle, hogy olyan kis édespofa. Megölelgettem volna szívesen, a könyv végén eléggé fura dolgok történtek és kicsit aggódtam, hogy mi lesz szegénnyel. Pedig aztán tudhattam volna, hogy ő olyan erős típus. Most, hogy a második részben olvasom, még mindig Édespofának tartom, de egyetértek Mac-el, hogy egy alapos felpofozást érdemel :P

Az archívum: tetszik az elgondolás, hogy ha meghalunk, életünk története egy könyvtárhoz hasonló helyen el lesz mentve, amit bármikor újraolvashatnak a könyvtárosok. Fura volt az elképzelés, de nagyon tetszett. Tetszik az a kasztrendszer, amit kidolgozott az írónő:

Civil lakosok

Őrzők

Alakulati tagok

Könyvtárosok

*****

(fogalmam sincs, mi van utána, de a történet szerint még vannak a könyvtárosok felett is)

A civil lakos az, aki éli az életét, normálisan, vagy abnormálisan, de nem tud a világ tagozódásáról. Az Őrzők, akik az Odakinn (normál világ) és az Archívum közötti résben a Sikátorban járőröznek, ajtókat nyitogatnak és visszaviszik az elkóborolt Történeteket. Az Alakulati tagok, az odakinnbe jutott történeteket viszik vissza az Archívumba. Nos, a könyvtárosok meg próbálnak vigyázni arra, hogy lehetőleg a Történetek ott maradjanak, ahol vannak, és ne kószáljanak el. A felsőbb szintekről semmit sem tudunk. Arról, hogy hogyan leszel civilből Őrző annyit tudunk csak, hogy Mac, úgy Örökölte a nagyapjától és jóval fiatalabban került az Őrzőkhöz, mint bárki más. Alakulati tag akkor leszel, ha jól őrzöl és kiérdemled, és így tovább. A Könyvtáros kaszt nagyon érdekes és nagyon meg fogtok lepődni, ha majd olvassátok, hogy mit is kell tenni érte. Én lefejeltem a falat, és Mac is, olyan fura volt, én máshogy gondoltam, és ebből adódóan volt koppanás rendesen.

Odakinn

Sikátor

Archívum

Odakinnből kulccsal jutsz át a Sikátorba, ha van alakulati kulcsod, akkor kihagyhatod a sikátort. A Sikátorba császkálnak a Történetek, innen ők jó esetben nem mennek sehova, mert nincs kulcsuk. Amúgy itt elgondolkoztam, hogy ha nincs kulcsuk, hogy jutnak ki az Archívumból egyáltalán? Már eleve a szekrényükből, hogy képesek kitörni, bár ez utóbbit még elhiszem, de hogy jutnak ki a sikátorba?  A sikátorban négy féle ajtó van. Van, ami az odakinnbe nyílik, itt tudnak bemenni az Őrzők, a Sikátorba és itt is hagyják el. Vannak ajtók, amik az Archívumba nyílnak, vannak ajtók, amik a „visszavétve” ide kell eljuttatni a Történeteket és vannak ajtók, amiket nem nyit a kulcs és ebből adódóan semmire sem jók. Úgyhogy elég nehéz munka az Őrzőé, mert keresheti, hogy melyik ajtó az ahova az elkóborolt Történetet vissza kell vinni, és még csak nem is biztos, hogy a Történet olyan aranyos és követi…

Összességében, engem megvett kilóra a könyv. Nagyon szerettem olvasni, és alig vártam, hogy folytathassam, és sajna abban a tévhitben voltam, hogy trilógia… úgyhogy most amikor utánanéztem, és kiderült, hogy csak két részes, kicsit lelombozódtam :( De azért remélem a második rész is lesz olyan jó, mint az első. Így a 35. Oldalon azt kell mondanom, hogy talán jobb is lesz!

Külcsín: 5/5

 Gondban vagyok egy kicsit. A két borító (eredeti és magyar), annak ellenére, hogy más-más képet használt a lány, a kulcs, a sikátor megjelenítésére, mégis ugyanazt a hangulatot hozzák, tehát nem tudom azt mondani, hogy az egyik jobb. Mind a kettő tetszik, a különbségek ellenére is.

 Helyesírásilag, elgépelésileg nem találtam hibát (lehet volt, csak nem vettem észre).

Fülszöveg:

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás helye: Hajdúböszörmény

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 278

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637051470

Fordította: Hudácskó Brigitta

Ár: 2.980 Ft

A történet folytatódik