Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson

 

Több, mint tíz éve várta már a könyv, hogy kézbe vegyem. Nagyon sokáig rakosgattam ide-oda, hogy majd elolvasom, majd elolvasom. No idén eljött az ideje, és nem bántam meg.

Ez is egy olyan könyv, hogy ha nem a hozzá illő hangulatban vagy, akkor lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem éppen a legérdekfeszítőbb elbeszélésmódban íródott, és nem feltétlen minden szól mindenkinek (első olvasatra), de teli van jó dolgokkal, amiken érdemes elmerengeni.

A Dalai Láma, és mondhatjuk azt is, hogy a buddhizmus az egyike azon vallásoknak, amik nem törekedtek arra, hogy megtérítsenek mindenkit (is), minden áron. Az egyik legbékésebb vallásnak tartom, és a Dalai Lámát egyikének azon személyeknek, akik tényleg mindent (is) próbálnak erőszakmentesen, békésen megoldani. 

A könyv maga azt hívatott leírni, elmondani, hogy vallás nélkül is az ember törekedhet arra, hogy jól éljen, hogy a kapcsolata az emberekkel jó legyen. Hogy mindenki, aki jelenleg a földön él ~7 milliárd ember, békében is élhet, csak a fókuszpontot kell átbillenteni, a "mi" és "ők"-ről a Mi-re. Nem azt kell néznie mindenkinek, hogy miben más mint a többiek. Hogy az előtte álló más vallású, más a haja színe, más a testének a súlya, más nemzetiségű, más nyelvet beszél, másként gondolkodik, hanem abba, hogy Ő ott velem szemben szintén ember, vannak érzései, ugyanolyan mint én, Ember. 

Mert most, így a 21. században még mindig nagyon sok az ellentét, pedig tényleg nem kellene. A Dalai láma is kifejti, hogy míg a kapzsiság, az anyagi javak hajszolása lesz a fő cél, vagy az ideiglenes, rövid ideig tartó örömök, addig ez nem fog változni. A változást nekünk magunkban kell elindítanunk, aztán majd szép lassan megváltozik más is. Hogy egy bizonyos eseményt látunk valahogyan, de már a mellettünk lévő számára ugyanaz az esemény teljesen mást jelenthet. Képesnek kell lennünk arra, hogy ne az érzéseink után menjünk, hanem racionálisan mérjük fel a dolgokat. Aranyos példát hozott, azt, hogy ha nem indul a kocsi, akkor újra és újra megpróbálod (UGYANÚGY) és egy csomó idő eltelik, mire hajlandó vagy elgondolkodni, hogy ha mindent ugyanúgy teszel... akkor a végeredmény mégis miért lenne más? A másik dolog, hogy bizonyos dolgok, ha nem úgy történnek, ahogy te vártad, azt személyes sértésnek veszed az Univerzumtól, pedig ilyenről szó sincs. Meg kell tanulnunk tanulni minden eseményből, mindenből amivel találkozunk és képeseknek kell lennünk korrigálni a saját tetteinket is. És nem ítélkezni. Ez fontos, első benyomásra, nem betuszkolni mindenkit (is) egy saját magunk által alkotott skatulyába, csak mert csúnyán nézett (szerintünk).

 A vallás egy plusz, amit élvezhetnek azok akik vallásosok. Néha borzalmasan irigylem amúgy azokat akiknek a nagybetűs HIT megadatott. Nekem ez nem adatott meg, túl sok szkepticizmus szorult belém ;) De mindent, vallás és hit nélkül is meg lehet csinálni. A meditáció is ilyen. Hogy bár rászokták tolni a buddhizmust mint "vallási" tevékenység, de azon túl, hogy a buddhisták (is) meditálnak, még nem lesz vallásos. A tudatos jelenlét gyakorlása nem vallás kérdése. Az annak a kérdése, hogy jobbá akarsz-e válni, tudatosabbá, vagy sem.

Nos tehát a könyv nekem tetszett, csak néha éreztem azt, oldalakon át, hogy fogalmam sincs mit olvasok, és ez igazándiból jó dolog. Nem, nem az, hogy nem tudom mit olvastam, hanem, hogy beismerem, felismerem, hogy nem értettem minden egyes gondolatát meg / fogadtam el, de még így is teljesen jó volt :)

Fülszöveg:

„Nyilvánvaló, hogy hiányzik valami abból, ahogyan mi, emberek éljük az életünket. De vajon mi? Én úgy vélem, az alapvető probléma az, hogy minden területen túlságosan nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsöknek és a belső értékeknek.”

„A vallás sok millió embernek nyújtott segítséget a múltban, sok milliónak segít ma, és sok milliónak segít majd a jövőben is. Azonban ma már sokan vannak a világon, akik egy vallás tanításait sem követik. Egy adott vallásra épülő etika csak az emberek egy részét képes megszólítani; minden ember számára nem értelmezhető.”

„Ma olyan etikai megközelítésre van szükség, amely nem a vallásra épül, s ezért egyaránt elfogadható azok számára, akik hittel élnek, és azok számára is, akik nem – egy világi etikára.”

• 
  
  Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
• Kiadó: Noran Libro
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 244
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155274121
• Fordította: Dudik Annamária Éva

Őszentsége a XIV. Dalai Láma · Desmond Tutu: Az ​öröm könyve

 

Ezt a könyvet, 2016-ban kaptam AniTigertől és Szimirzától karácsonyra, 2020, 2021, 2022-es várólista csökkentős listán is szerepelt! Jelentem elolvastam! Csak....kellett hozzá pár év, hogy eljussak oda, hogy a saját könyveimet olvassam, ne másét meg ne a könyvtárét.

A Dalai Láma mindig is szívem egyik legkedvesebb vallási vezetője volt. Imádom, ahogy gondolkodik a dolgokról és azt, hogy mennyire képes pozitív maradni, annak ellenére ami vele, és az országával történt. Egy időben nagyon sok könyvet olvastam tőle, aztán az a korszakom véget ért, de lehet újra kéne élesztenem a buddhista vallás iránti érdeklődésemet. Ami sosem szűnt meg, csak háttérbe szorult. 

Desmond Tutu-ról biztos, hogy valamikor már hallottam, de amúgy nem igazán volt számomra ismert alak. A könyv olvasásakor olvastam utána, hogy tavaly karácsonykor el is hunyt az érsek :( De szép kort megélt, és a betegségét ha ehhez hozzá adjuk, akkor kifejezetten teljes életet élt, hosszan és teli jó akarattal.

 Amikor ez a két "öregember" találkozik akkor olyan, mintha egy végtelenül szerető, boldog spirituális közeg telepedne rájuk. És a könyvből annyira sugárzik, hogy amúgy ők nagyon is emberek, nagyon is viccesek. A Dalai Lámáról tudtam, neki van egy sajátságos humora, de amikor az érsekkel volt szerintem az alap boldogság és huncutsági szintjüket meg kell szorozni százzal. Örülök, hogy ilyen jó barátok voltak és hogy ennyire megértették egymást, annak ellenére (vagy éppen pont azért?), mert két nem éppen egyforma vallást képviseltek.

Az egyik kedvenc részem a könyvben az volt, amikor elbúcsúztak a hét leteltével, és felvetették, hogy ha meghalnak, és az érsek megy előre akkor a mennyországba járja ki, hogy a Dalai lámát is beengedjék, de ki tudja hol találkoznak újra. Szomorú, mégis annyira kedves volt. Még a halálról is teljes természetességgel beszéltek mind a ketten. Mert az élet rendje, hogy meghalunk. Előbb vagy utóbb, de mindannyian. Csak az nem mindegy, hogy míg oda elérünk, hogy Élünk.

 Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert két nagyon kedves személyiség beszélgetései vannak benne.

A kép a könyv keletkezésekor, a Dalai Láma 80. születésnapján készült. 

Sam van Schaik: A zen szellemisége

Köszönet a könyvért a Pallas Athéné Books kiadónak!
Előre leszögezném, hogy azért nem pontozom a könyvet, mert borzalmasan nehéz volna megmondani, hogy mennyire jó könyv ez, olyanok számára akik már elérték azt a szintet amit a könyv képvisel.
Bár én rengeteg könyvet olvastam a Zen-ről, Buddhizmusról és keleti vallásokról, ez nekem mindig is hobbi és kíváncsiság volt. Lehet, hogy idővel majd sokkal mélyebben foglalkozom a témával, de egyenlőre még az érdeklődési fázisban vagyok, úgy kb. 17 éve. Ebből adódóan a nagyon bonyolult és nagyon mély vallási szövegek általában nehezen olvashatók számomra. Buddha beszédeit, régen olvastam, és borzalmasan untam azt a sok ismétlést, és feltehetően azok, akik ezt tanulják és ebben élnek sokkal könnyebben befogadják ezeket a dolgokat. Ennek ellenére sose mondtam le róla, hogy megtudjak mindent a buddhizmusról,  a zen-ről, de még nagyon messze vagyok attól, hogy tanácsokat tudjak osztogatni, melyik könyvek ebben a témában a jók (bár hozzátenném, hogy olvassátok el Dógen könyvét, mert ő meg tök érthetően mond mindent, és tartom, hogy ő egy jópofa ember lehetett anno).
 De visszatérve erre a könyvre, nagyon szerettem volna elolvasni, mert a Zen a szívem csücske, és szeretek felvilágosult lenni a témában, és szeretek is róla olvasni. Amikor megláttam, hogy megjelent a könyv, szerettem volna rögtön és azonnal neki is kezdeni. Ennek ellenére augusztus óta megvan a könyv, és szeptemberben kezdtem el olvasni. Persze védekezhetnék azzal, hogy sok dolgom volt (fél évig), és nem jutott rá idő rendesen, de azaz igazság, hogy rosszkor kezdtem el. Életem azon szakaszában kezdtem bele az olvasásába, amikor kicsit bonyolultabbá vált az életem, és ahhoz ez nagyon rossz könyv. Tehát ha éppen válságban vagy, vagy túlzottan sok dolog foglalkoztat éppen, nos akkor ezt a könyvet ne kezd el. Várd meg, hogy lenyugodjanak körülötted a dolgok, hogy képes legyél egy dologra fókuszálni. Ugyanis igényli azt, hogy csak ide figyelj. Ez volt az a könyv, amit buszon sem nagyon tudtam olvasni, mert a háttérzaj és zötyögés elveszi a figyelési képességet tőle, és rájössz egy oldal után, hogy fogalmad sincs, hogy mégis mit olvastál. Tehát ezt elmélkedős estékre ajánlom, csendben és nyugalomba bevackolódó olvasáshoz. De ebből adódóan nem ment nekem az, hogy hipp-hopp elolvassam.
 Amiért már írtam a blogposzt elején is, hogy nem fogok pontozni kifejtem kicsit jobban. Ez egy tömény szak szöveg, rengeteg utalással, jegyzettel, szútrák neveivel (amiket borzalmasan nehéz kiolvasni számomra), azok akik nálam jobban benne vannak a témában azoknak megvan az előnye, hogy könnyedén olvassák ezeket a szövegeket. Nekem bonyolult volt, és lelassított.
 Ami miatt viszont a laikus - mint én -  olvasóknak ajánlani tudom a könyvet az, hogy amúgy meg teli van történetekkel, és nagyon korrektül össze van gyűjtve minden, és nagyon jól le van írva. Amúgy amikor már rájöttem, hogy ez olyan otthon olvasós könyv, sokkal gyorsabban haladtam vele. De igen, ez itt nagyon sok és nagyon tömény információ volt.
A könyv első része a ZEN bemutatása, itt a japán rész volt számomra sokkal könnyebben befogadható, mert arról olvastam már többet, minden egyéb kicsit nehezebben jött át, és éppen ezért szünetet is tartottam az olvasásban. Úgy gondoltam, hogy ez volt még a "Könnyebb" része a könyvnek, adatok, történetek, mesterek, hogyan és miként terjedt a Zen. De, most hogy így visszagondolok az olvasásra, a könyv végét sokkal gyorsabban tudtam olvasni, feltehetően nem csak azért, mert megteremtettem az ideális körülményeket az olvasáshoz. Valahogy az eleje volt a töményebb.
 Ugyanis a könyv Második része a Lanka mesterei-t tartalmazza. Életrajzi adatokkal, már amennyi fennmaradt, történetekről egyes mesterekről, és szútra szövegekkel. Számomra a 8 mesterből, összesen 3 volt ismert (Bódhidharma, Huike és Hongren), a többiekről még nem volt szerencsém olvasni. Érdekes volt olvasni, hogy ki hogyan adta át a tudást, vagy éppen, miként látta a megvilágosodás felé vezető utat és, hogy ezek mennyire eltérőek lehetnek. Amúgy annak ellenére, hogy ez volt a könnyebb olvasás, itt sem voltam képes 30 oldalnál többet olvasni naponta. Ugyanis meglehetősen leterhelt a sok szútra neve, ilyen-olyan iratok nevei és van egy lélektani határ, ami után úgy éreztem, hogy ha tovább olvasom, sem fog több a fejembe férni arra a napra.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, csak sajnálom, hogy jelenleg a felét sem értem. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteget kell olvasnom és tanulnom is a témában, ahhoz, hogy minden világos legyen számomra amit itt olvastam. De örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni a könyvet és, hogy már van ez a könyv is magyarul. Egyszer talán elérek erre a szintre :)

Fülszöveg:
A ​20. század elején, a régi Selyemút mentén, egy lezárt barlangban találtak rá a zen mesterek legrégebbi, több mint 1000 éves tanításaira. A „buddhista holt-tengeri tekercseknek” is nevezett kéziratok teljesen új megvilágításba helyezték a buddhizmus történetét. Sam van Schaik, a tibeti buddhizmus történetének elismert kutatója e szövegemlékek saját fordításai alapján nyújt bepillantást a zen történetébe és lényegébe.

A vallások hagyományokon alapuló bemutatása a változatlan igazságokat emeli ki, míg a tudósok sokszor az eltérések és az ellentmondások feltárását vélik követendő útnak. A könyvben mindkét megközelítés jelen van: a szerző egyrészről bemutatja a zent – a különböző korokban és kulturális közegekben – alakító változásokat, másrészt ugyanakkor a folytonosságnak azt a fonalát is igyekszik követni, amely miatt egyáltalán szókincsünk részévé válhat a „zen hagyomány” kifejezés.

A közérthető stílusú és lebilincselő könyv a zen alapszintű bemutatása és a fordítások elemzése közötti egyensúly megteremtésével egyaránt célozza a zen iránt csupán érdeklődő és az azt magas szinten gyakorló olvasói rétegeket is.

Könyv: Sam van Schaik: A zen szellemisége
Kiadó: Pallas Athéné Books
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 288
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155884252
Fordította: Borbély-Bartis Katalin





Tartalomjegyzék:
Előszó a magyar kiadáshoz
Előszó

ELSŐ RÉSZ: A ZEN BEMUTATÁSA:
A zen gyakorlata
A zen és a Nyugat
A zen története
A zen elveszett írásai
Korai zen meditáció

MÁSODIK RÉSZ: A LANKA MESTEREI
 Kéziratok és fordítás
Csing-csüe: Az üresség tanítványa
Gunabhadra: A Lankavatara bemutatása
Bódhidharma: Az azonnali és fokozatos
Huike: A belső Buddha
Szeng-can: Egy homokszemben a világot
Tao-hszin I. : Az ülés módja
Tao-hszin II. : Kezdőknek szóló tanítások
Hongren: A mindenben megtalálható Buddha
Sen-hsziu: A zen a nagyvilágban

Jegyzetek
Irodalomjegyzék
Tárgymutató

Lhakpa Jese Láma: Tíz tibeti történet

Az az igazság, hogy borzalmasan el vagyok maradva a könyves bejegyzésekkel. Visszanézve, legalább 10 olyan könyv van felírva nekem, amiről nem írtam. Ez részben azért van, mert eddig az úti beszámolóimat írtam, részben meg azért, mert inkább olvastam, mint írtam. És mivel sok könnyed vagy éppen rövid könyvet választottam, így az jóval gyorsabban ment, mint az írás maga a könyvről. Nem is ígérem, hogy minden elmarad poszt pótolva lesz, de azért igyekszem utolérni magamat, vagy legalábbis a mostanában olvasott könyvekről írni is.
 A Tíz tibeti történet egy kellemes olvasmány volt. Régebben nagyon sok buddhista könyvet és buddhista történetet olvastam, de ezeket mára felváltotta minden egyéb. Ennek ellenére, a szívemhez még mindig nagyon közel áll a téma, és nagyon szívesen olvasok bölcs tibeti történeteket.
 Amellett, hogy a történetek tanulságosak és megmelengetik az ember szívét, a kiadó arra is ügyelt, hogy ezt olyan köntösbe bújtassa, hogy azt lehetőleg sokan megvegyék. Nekem a sok természetfotó, és kép, kicsit túlzásnak hatott, a buddhista felfogással együtt, olyan kicsit ellentétesnek hatott. Ennek ellenére, csodaszép képek vannak a könyvben, csak nem tudom összeegyeztetni 100%-osan a könyv mondanivalójával. Úgy éreztem végig, hogy nem a történeteket akarják, hogy befogadjuk, hanem azt, hogy megvegyük a könyvet, mert szép, és szép képek vannak benne.
 Elhiszem, hogy manapság még mindig borzalmasan nehéz eladni, olyan könyvet ami mértéktartásra, bölcsességre, vallásra, buddhizmusra épít, és nem nagy nevek írták. Bár tartom, hogy sajnos még mindig nehéz lehet eladni nagy buddhista nevekkel fémjelzett könyvet is. (A könyvtári forgalomból gondolom, nagyon kevesen visznek hasonlókat ki. Inkább angyalok, kereszténység megy, de az is egyre kevesebb.) Tehát nehéz eladni egy könyvet, ha nem szép, ezért kell a marketing, hogy ez szép és okos is. A kérdés csak az, hányan olvassák majd el.
 A tíz történet egyikét sem ismertem, ami nagy szó (mint mondtam, elég sokat olvastam egy időben a témában), így meglehetősen nagy felüdülés volt, számomra ismeretlen történeteket olvasni. A tíz történetből, rögtön kettő olyan amiért teljesen oda voltam. A     Fekete és fehér kavicsok az egyik, mely bemutatja, hogy hogyan is hatnak ránk a gondolataink, a negatív és pozitív egyaránt, és hogy ha odafigyelünk, mennyire nagy  pofont tud adni a dolog. Ha odafigyelsz, és rakosgatod a köveket (fekete a negatív, fehér a pozitív), akkor a tál hamar teli lesz feketével (tartom, hogy nálam azért talán nem annyira szélsőséges, mint a történetbeli fiúnál), és nagyon nehéz fehéret találni. De ez az egész folyamat megfordulhat, ha tudatosan keresed a Jó gondolatokat, a Pozitív gondolatokat magadban. Odafigyeléssel meg lehet ezeket találni, és így idővel a tálban is csupa fehér kavics lesz. Tetszett a történet, és az is, ahogy a "főhősünk" lassan, de biztosan jön rá arra, hogy mennyire sokat is jelent a gondolat ereje, a hozzáállás.
 A másik kedvenc történetem a tízből     A két koldus története , ez is igazándiból a hozzáállásról szól, és arról, hogy a világot hogyan szemléljük, hogy mit akarunk elérni, és hogy hol helyezzük el magunkat a világban. Mert nem mindegy, hogy nagyobbnak érzed-e magad, mint ami vagy, vagy alázatosan elfogadod azt, amit kapsz, és megteszel mindent azért, hogy javíts a helyzeteden. A vidám koldus jóval nagyobb esélyekkel nézhetett a jövőbe, mert nem akart sosem semmi elérhetetlent. Persze voltak álmai, de álmaiban is segíteni akart az embereken. Ellentétben a másik koldussal, aki csak kapzsi volt, és pénzt és hírnevet akart...
 Rájöttem, hogy még egy kedvenc történetem volt, méghozzá a     A hit ereje , ehhez nem írok semmit, a cím magáért beszél. És nagyon szépen van leírva, hogy mennyit is jelent, maga a hit. És az, hogy miben hiszel, nos ez teljesen lényegtelen dolog. Az csak rád tartozik, és a hit hegyeket képes megmozgatni.

Belbecs: 5/5
Szerettem a könyvben lévő történeteket, szerettem olvasni őket. Szerintem remek válogatás lett az együttérzés és hit témájában. Remélem sokan fogják majd forgatni.

Külcsín: 4/5
Egy pont levonás a túl sok képért. Örülök persze, hogy ilyen csinos és szép kiadvány lett, de itt azt hiszem, talán a kevesebb több lett volna. Ennek ellenére remélem, hogy mint, marketing fogás bejön, és sokan megveszik, és sokan el is olvassák. Mert el kéne, mert teli van léleksimogató történetekkel. És azok igenis kellenek.

Fülszöveg:

A Tíz tibeti történet a buddhizmus abszolút esszenciájának számító együttérzésről szóló, hagyományos elbeszélések gyűjteménye. 

Ezen egyszerű, mégis csodaszép történetek révén az ember képes lehet pozitív változásokat előidézni a saját és embertársai életében is.

Eredeti cím: Ten Tales from Tibet

Eredeti megjelenés éve: 2017

• Könyv: Lhakpa Jese Láma: Tíz tibeti történet
• Kiadó: GABO
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 76
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634065234
• Megjelenés időpontja: 2018. március 14.

Varga Csaba Béla: Varázslatos Napkelet - A befejezés

Köszönet a könyvért a Trivium Kiadónak!

Elérkeztem a Varázslatos Napkelet záró posztjához. Őszinte leszek, ez volt az első olyan könyv, aminek az értékelése, és/vagy ajánlója ilyen hosszúra nyúlt. Nem szoktam könyveket felszelni, és úgy írni róla, mert általában nincs is annyi mondanivalóm egy-egy könyvről, hogy ennek értelme legyen. De a könyv első részét elolvasva már tudtam, hogy ez, ha egy posztba írom meg, borzalmasan hosszúra fog nyúlni és nincs az az ember, akinek van türelme ennyit olvasni tőlem :D. Tehát úgy döntöttem, hogy akkor legyen részenként. A könyvet már a kiadó is remekül részekre bontotta, én csak ezt követtem.

I. rész.

II. rész.

III. rész.

IV. Rész: A Himalája titkai 
Látogatóban a Dalai Lámánál című fejezet adott egy kis kóstolót, hogy milyen is lehet találkozni Vele. Elhiszem, hogy borzalmasan nagy élmény lehet, amit az ember nem felejt el soha. Emlékszem még pff, sok éve olvastam tőle  A boldogság művészete –t, és az akkor és ott amolyan sorsfordító könyv volt. jókor kapott el, jó dolgokat mondott, és szerintem gyökeresen megváltoztatta az életemet. (érik egy újraolvasás). Tehát azóta tisztelem és becsülöm a Dalai Lámát, azóta benne van a top-ba, hogy vele úgy elbeszélgetnék, úgyhogy jó volt olvasni arról, hogy mi a menete ennek, hogy milyen érzés lehet, és mit, hogy illik ott.

 Amikor eljutottam ehhez a részhez, már vártam a Dalai Lámás alfejezetet. Be kell ismernem, hogy habár nem a legelső nagy álmom, hogy eljussak és találkozzak vele, de benne van a top 5 elérendő célba, ha csak egy Magyarországi előadása is lenne, én már azzal is nagyon elégedett lennék. De nem nagyon utazik ő errefelé már, legalábbis mostanában nem hallottam ilyesmit. De a

 A sárkánykirály földje – Bhután . Bhután ennek hála a kedvenc országom lett. Meglehetősen kellemes dolgokat olvastam a helyről, és kedvem szottyant bevenni a top 10 hely ahova el akarok jutni listára. Bhután valami mennyeien kellemes hely lehet, élő vallással, kultúrával és királysággal, mégis nem az az elmaradott ország, ahol senki nem tudja mi a számítógép. Igen azt hiszem ők csinálták jól, megtartották a vallást, a hitvilágot, a népviseletet, de emellett borzalmasan gyorsan fejlődnek. Bekúszott az internet, az angol nyelv a mindennapjaikba. És meglepő mód az istenek és az internet képes meglenni egymás mellett.

Őszinte leszek a negyedik részt kétszer kezdtem el. Mert közben betegeskedtem és jobb volt újraolvasni az elejét,

 A bhutáni fejezeten kívül  Nepál élő istennője című fejezet is kétszer lett elolvasva. Bár meglehetősen jól emlékeztem rá. Hát az biztos, hogy én magam nem szeretnék Nepálban egy élő istennőnek a lehetséges inkarnációja lenni. Meglehetősen kecsegtető persze nyugati fejjel, hogy istennő legyen az ember, de ha belegondolunk, hogy ez annyit tesz, hogy kiskorodba elkerülsz otthonról, óvnak, megkapsz mindent, de persze az életed a népé, akkor már nem is annyira kecsegtető dolog az egész. nem is beszélve, hogy az első menzesz után hopp már nem vagy az istennő inkarnációja, tehát a kamaszkorodra már ki is kerültél a fényűzésbe és alázuhantál a halandók kegyetlen világába. Ismerjük be, nem túl kellemes dolog ez, pláne hogy visszatérhetsz a családodhoz, akikkel addig szinte nem is kommunikáltál. Amúgy fura, hogy a 21. században ez a „szokás” avagy hagyomány még mindig él. Nyugati fejjel ez fura. Mondjuk annak örültem, hogy azért a ma élő istennő inkarnációk, amikor már nem istennők legalább kapnak pénzt, meg esélyt a beilleszkedésre. Régen feltehetően nagyobb pofon volt ez a visszatérés. Bár tartom, ma sem egy leányálom, hirtelen nem annak lenni, amit beléd sulykoltak, hogy az vagy…

Az Élet és a Halál völgye olyasmi fejezet volt számomra, hogy mintha már olvastam volna valahol erről, de hogy hol és mikor nem tudom. Aztán elég sok új információt olvashattam, olyanokat, amikről biztosan nem olvastam még. Emlékszem volt egy könyvem még régen James Redfield: Shambhala titka, amit olvasás nélkül adtam el, azt hiszem ideje lesz majd kivennem a könyvtárból, legalábbis most várólistáztam, mert kedvem lenne a témában még olvasni, aztán lehet ez jó hozzá „alapnak”. Amúgy molyon nézelődve eléggé kevés infót találtam Shambhala vagy Sambala, vagy Shambala keresőszóra. Vagy én keresek bénán, vagy tényleg nincsen túlzottan sok szakirodalom magyarul és/vagy angolul sem. Bár nálam csak a magyar játszik. Elméletileg Shambhala volna a „földi mennyország” féle hely, ahova csak a jók és kiválasztottak kerülhetnek be, ahol minden tökéletes, nem öregszenek az ott lévők, nem lesznek betegek és sok-sok idejük van arra, hogy mindenféle okossággal, filozófia stb. foglalkozzanak. Tetszett, ez a fejezet (is) kifejezetten tetszett.

A Mount Everest szellemei tanulságos fejezet volt. És igen én egyetértek az ott élőkkel, hogy nem hiszem, hogy egyrészt van értelme felmászni egy olyan hegyre, ami körülbelül sorra gyilkolja a hegymászókat, másrészt meg, talán nem kéne háborgatni azt a helyet. Jó, mondjuk a hegymászást sem értem egyszerűen, de elfogadom, hogy valaki ettől boldog, meg ez motiválja. De felmenni egy hegyre, egy jó magasra, a legmagasabbra, úgy hogy tudják, hogy nagyrészt meg fognak halni, mert lavina, oxigén hiány stb. bármi lehet. És mégis nekiindulnak, csak hogy bizonyítsák, hogy ők mekkora…hmmm? No, mik? Mit bizonyít, ha megmászod a világ legmagasabb hegyét? Semmit. Az én szememben legalábbis nem lesz ettől nagyobb ember.

 Sajnos véget ért a könyv, visszakellett térnem Keletről Nyugatra. De élveztem az utazást, rengeteg új és érdekes információval lettem gazdagabb. Szerettem az íróval barangolni, szerettem, hogy ez az utazás elhúzható volt. Valahogy örülök, hogy nem csak végigszaladtam a könyvön.

 Hogy kinek ajánlom a könyvet? Nos, minden olyan embernek, akit csak egy kicsit is érdekel Kelet, Indiától-Tibetig. Akik szeretnek megismerni országokat. Nem mondom, hogy minden információt megkapnak, mert nem. Ez a könyv jó kiegészítője egy útikönyvnek, vagy éppenséggel remek érdeklődést felkeltő más szakirodalmakhoz, akár a sárkányokról, rókadémonokról, vagy hindu istenekről legyen szó. Ad egy alapot, egy elég masszív és jó alapot, méghozzá kellemes hangvételben, nem tanító jelleggel. Megadja az esélyt, hogy utána, ha elindult az emberben a kíváncsiság, akkor célirányosan kereshessen a számára legérdekesebb témákba.

 Én mindig Japán és Tibet párti voltam, mármint érdeklődési körként. Kína, India, Bhután vagy bármely más „keleti” ország nem élvezett nálam prioritást. Tibet a Dalai Láma miatt, Japán meg…ki tudja miért lett „kedvenc”. Jóval több dolgot olvastam róluk, mint a könyvben szereplő más országokról, de be kell látnom, Kelet úgy egészében megéri a rá fordított időt. Nem ez lesz az utolsó, hogy a könyvben említett országokról olvasok, mert érdekesek lettek számomra. És jó lesz majd bebarangolni újra és újra azokat a tájakat.

 Köszönöm az élményt!

Kiadó: Trivium Kiadó

Eredeti cím:Varázslatos Napkelet

Alcím:A boldogság nyomában Ázsiában

Író: Varga Csaba Béla

Nyelv: Magyar

Kötésmód: Kartonált

Oldalszám:320

Méret:135 x 200 mm

ISBN:978-615-5334-76-4

BELEOLVASOK

BELEHALLGATOK

BELEHALLGATOK - KÖNYVBEN UTAZOM 1. RÉSZ

BELEHALLGATOK - KÖNYVBEN UTAZOM 2. RÉSZ 

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

A szeretetkapcsolatok körének kiszélesítése

Mindig is szerettem a Dalai láma könyveit. Volt egy idő, amikor rengeteget olvastam tőle. Tisztán emlékszem, hogy a  A boldogság művészete volt az a könyv, ami nagyon jókor talált meg, és amolyan „sorsfordítóként” működött nálam. Rengeteget adott nekem, és akkor döntöttem el, hogy márpedig az én életutam ebbe az irányba fog menni. Egyrészt a boldogságba, másrészt a buddhizmus felé. Aztán történt egy s más, minthogy nem vettek fel a Tan Kapuja Buddhista főiskolára, és nem lettem sem vallásbölcsész, sem buddhista tanító, sem japán szakos diák. Emlékszem a felvételi elbeszélgetésre, és hogy a két érettségi között voltam (matek újraírás, mert abban az évben újra kellett majdnem mindenkinek írni), hogy borzalmasan izgultam, és hogy a végén az egyik kérdező, megkérdezte, hogy nem akarok-e szanszkrit –páli –ra menni. Nem akartam. Nos lehet, ha igent mondok, most teljesen más utam lenne, de én nem akartam azt, mást akartam. Végül könyvtáros lettem, végtére is az is valami. Sőt, nem csak munkahely lett számomra, hanem az évek során hivatás.

 Tehát annak idején borzalmasan sok könyvét vettem meg a Dalai lámának, és olvastam el egyhuzamban, egyik sem adott már annyit az életemhez mint az első, de mindegyik egy kicsit megmelengette az életemet. Mindegyik mondott új dolgot, mindegyik elgondolkodtatott. Aztán változott az ízlésem, és a buddhizmus maradt, de kevesebbet olvastam a témába. Nos nem, vallásilag nem vagyok sem buddhista, sem egyéb, bár ha mindenképpen kéne valamit mondanom arra,hogy mely vallás áll hozzám legközelebb akkor igen, a buddhizmust, majd a sintoizmust mondanám.

 Jelen kötetet Szimirzá-tól és AniTigertől kaptam, 30. születésnapomra. Valahogy éppen annak volt ideje, hogy kézbe vegyem, hogy elolvassam. Nem mondom, hogy rossz volt, de rájöttem arra, hogy a folyamatos ismétlésekkel az őrületbe lehet kergetni engem. Nagyon szép az alap gondolat, nagyon jók a meditációk (mindenképpen ki fogom őket próbálni), de nem látom be annak a szükségességét, hogy oldalanként ismétli ugyanazt. A kötet 205 oldal, ebből körülbelül 20 ismétlődik, és nem csak úgy, hogy vissza-vissza tér, hogy megmutassa, hogy mi a lényeg, hanem lemegy a szöveg, aztán két mondat, és újra lemegy a szöveg, aztán két mondat és újból, aztán jön valami más, amivel ez ugyanígy. Emlékszem  Buddha beszédei volt még ilyen, és az is nagyon-nagyon idegesített. Viszont az utolsó 20 oldal nagyon ott van, nagyon ütős, és nagyon kellett. Azért megérte az egész.

 Aki még nem olvasott a Dalai lámától, ne ezzel kezdjen, mert lehet, hogy örökre elveszi a kedvét a dologtól, a legtöbb könyve ennél sokkalta jobb. De tényleg! Én ezeket olvastam tőle eddig:

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A boldogság művészete 89% Ezzel kell kezdeni!!

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz 95%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája 81% (Ez lerövidített Boldogság művészete amúgy)

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Ősi bölcsesség, modern világ 86%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Nyitott szívvel 93%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út az értékes élethez

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A bölcsességszem felnyitása

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A bölcsesség óceánja (ez idézetes, de ez is jó volt)

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Egyetemes felelősségtudat

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Boldogság, béke, harmónia

Ezek mindegyike amúgy jobb, mint a most olvasott könyv, de persze biztosan lesz, akinek sokkalta jobban bejön majd ez, mint a „régiek”. Van még itthon pár olvasatlan könyvem tőle, azt hiszem, lassan azokat is sorra fogom venni, úgy tűnik, hogy mostanában visszatérek arra az ösvényre, amin a Dalai lámával elindultam, valamikor… 15 éve talán.

Belbecs:

Nem nagyon tudom pontozni, maga a mondanivalója ugyanis 5 csillagot érdemel. A túlírás miatt viszont csak 3-at adnék rá. Valahogy nehéz ezt így lepontozni. Mert nagyon jó amit mond, a szeretetről, arról, hogyan s miként kell megtanulnunk azt, hogy mindenkit szeretni kell, vagy legalábbis kellene, mert ha valóban hiszünk a reinkarnációba, akkor a jelenlegi ellenségünk, valaha lehetett az anyánk is….és így tovább. Belegondolva tényleg rengeteg jó dolog van ebben a könyvbe.

Külcsín: 4/5

Az egy pont levonás azért, mert lemaradt egy fejezetcím, ami idegesített és összezavart, mert így olyan volt, mintha egy egész fejezet maradt volna ki. És igen, ennél a könyvnél nem lehetek biztos abban, hogy kimaradt, vagy csak kimaradt a tartalomjegyzékből :P

Fülszöveg:

Ha szeretettel fordulunk másokhoz, elménk és szívünk megnyílik a békességre.
A békesség tágabb közösségünkre való kiterjesztésével egységet, harmóniát és együttműködést teremthetünk magunk körül. A békesség további kiterjesztése a nemzetekre, majd a világra kölcsönös bizalmat, megbecsülést, őszinte kommunikációt, végül sikeres összefogást eredményez a világ problémáinak megoldása érdekében. Minden lehetséges, ha megtanuljuk, hogyan terjesszük ki szeretetünket.
E megvilágító erejű és tanulságos kézikönyvben Őszentsége, a Dalai Láma − a Nobel-békedíj tulajdonosa − ésszerű mindennapi irányelveket ad arra vonatkozólag, hogyan alakíthatjuk át önközpontú energiánkat kifelé irányuló együttérzéssé.

Tartalomjegyzék

Világszemléletem
Fejlődési stádiumok
A tudat alapvető tisztasága
Alapvető lépés: a barátok és ellenségek szemlélete
Az első lépés: a barátok felismerése
A második lépés: nagyra értékelni mások kedvességét
A harmadik lépés: meghálálni mások kedvességét
A negyedik lépés: megtanulni szeretni
Miben különbözik a szeretet a ragaszkodástól?
Az emberi jogok szereteten alapulnak
A szeretet körének tágítása
Az ötödik lépés: az együttérzés hatalma
Teljes elkötelezettség
A hetedik lépés: önzetlen törekvés a megvilágosodásra
Az önzetlenség hatalmas ereje
Szeretetteli cselekvés

 

Eredeti cím: How to Expand Love

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

Kiadó: Helikon

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 206

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632275505

Fordította: Agócs Tamás