Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség

Köszönet a könyvért a HVG Könyvek kiadónak!
Nem titkolt szándékom volt a könyvvel kapcsolatban, hogy szerettem volna megérteni, hogy az emberek miként válnak függővé, és miként lehet segíteni rajtuk, hogy végül elhagyják a függőségük tárgyát. Részben kaptam választ erre, és utólag arra is rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy egy könyvben megkaphatod a receptet amivel megmentheted a szerettedet a függőségtől. Ennek ellenére egy cseppet sem bánom, hogy elolvastam a könyvet.
Szakirodalomhoz képet meglehetősen jól olvasható a könyv. Ritkán használ szak szavakat, ha mégis megteszi akkor meg is magyarázza. Imádom a helyben lévő lábjegyzeteket! A könyv történeteken keresztül próbálja bemutatni a legismertebb függőségeket (szerencsejáték, drog, alkohol, szex, társ) így téve életszagúvá a dolgot. Olyan érzése lehet az olvasónak, hogy ott ül és hallgatja ő is a pácienst és a terápiát vezetőt és megfigyelhet mindent. Ez a nézőpont nekem kifejezetten tetszett.
 Az is kifejezetten bejött, hogy a szerző néhol meglehetősen szarkasztikus, és nem is titkolja, hogy szarkasztikus, ezek voltak főleg azok a pillanatok, amikor együtt bólogattam vele, és megjegyeztem, hogy "Bár ne lenne igazad."
 Nehéz szembenézni azzal a ténnyel ugyanis, hogy nagyon minimális az a szám ma Magyarországon (de szerintem nyugodtan beszélhetünk világ szinten is), hogy egy családba egyetlen egy függő sincs. Elég körbenéznem, elég figyelmesen élni és akkor rájön az ember, hogy nagyon-nagyon minimális a boldog, kiegyensúlyozott családok száma, ahol egyetlen egy függőség sincs jelen. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Persze nézhetjük arról az oldalról is a dolgot, hogy "legalább akkor vannak sorsközösségek", de ez meg önámítás. A legtöbb függő rejtve marad,  a legtöbb függő nem kér segítséget, mert ő "nem beteg", és a legtöbb hozzátartozó mentegeti a függőt, vagy szégyennek éli meg azt és nem beszél róla, mert hát "milyen véleménnyel lesznek rólam". Érdekes, engem sosem zavart, hogy milyen szemmel néznek rám, ha éppen kibukott belőlem, hogy az édesapám többet iszik mint kéne. Szemrebbenés nélkül mondom ki, mert ez nem engem minősít, én nem tehetek róla, és én nem tudok neki segíteni, bármennyire is szeretnék. És a függők családtagjai szerintem idővel elérik azt a szintet, amikor már elengedik a függő kezét, mert hát egy felnőtt embernek nem mondhatod 75 milliószor el, hogy ne igyál, ha ő úgy ítéli, hogy nem is iszik sokat, az nem is probléma. Ha neki nem az...hát oké.
 Bár a könyvben a függőségeket megismertem, és a terápiába is betekintést kaptam, no meg persze  olvashattam egy kis összefoglalást a végén. Az én szemszögemből - függő családtagja - főleg a könyv vége volt segítség. Persze ez sem old meg semmit sem, de azért mégis kicsit tisztábban látok már utána. Úgy gondolom, hogy nem ártana, ha több ember olvasna bele ebbe a könyvbe. Nem feltétlen kell az elejétől a végéig elolvasni, bár tény, hogy szerintem így adja a maximumot.
 Olvasmányos formában kapunk egy olyan témáról képet, ami mindannyiunkat érint. Mert, ha nem is vagyunk függők, és valamely csoda folytán nincs függő a családban, akkor az ismeretségi körünkben vagy munkatársaink között van vagy azok családjaiban. De ha nagyon-nagy mázlisták vagyunk, és minden ismerősünk tiszta, nos akkor is ott van amikor az ember közlekedik, a várost járja, belebotlik azokba, akiknek nem sikerült a leszokás, vagy akik nem akarták azt. Tehát így is úgyis találkozunk ezzel a hm...betegséggel(?). Jobb tisztában lenni azzal, miként jöhetett létre, miként kezelhető és hol lehet segítséget kérni, hogy lehet megelőzni.
 Én könyvtárban dolgozom, ha itthon nem is találkoztam volna a függőséggel ott találkozom. Minden nap. Komolyan, minden áldott nap jön olvasó aki részeg, akit kezelni kell, megértetni vele, hogy bizonyos állapotban nem mehet már fel, tekintettel a többi olvasóra. Tehát sajnos egy magyar embernek sem kell messzire menni függőt látni. Persze a könyv által felsorolt addikciók nagy része nem olyan látványos, mint a drog és az alkohol. De úgy gondolom az alkohol már-már népbetegség idehaza. Bár ne lenne az.
 De visszatérve a könyvre, részben többet adott, mint amit elvártam tőle, rengeteg új és érdekes dolgot tudtam meg, ami kicsit empatikusabbá tesz, bár ennek ellenére azért fenntartásokkal kezelem a függőket. Részben remek dolog, hogy van ez a könyv, csak félek, hogy kevesekhez jut el. Nehéz elképzelnem, hogy csak úgy hobbiból olvassák az emberek. Bár igaz, a legtöbb ember találkozik a függőséggel...tehát igazándiból, ha onnan  nézzük akkor mindenkinek jót tenne az olvasása. Részben megoldásokat, olyan varázs szavakat nem kaptam, amitől sokkal több bizodalmam lenne a jövőt illetőleg, de ki tudja, lehet idővel ülepedik annyit a könyv bennem, hogy sokkal több dolgot tudjak használni belőle.
 Tetszett, hogy ember közeli a fogalmazásmód, tetszett, hogy könnyű volt megérteni az egészet. Nem voltak nehéz szakszavak, amik érthetetlenné és nehezen emészthetővé tették volna. Örülök, hogy olyan szakember írta, aki ebben dolgozik, de emellett nagyon átüt az írásán az a végtelen empátia amivel rendelkezik. Köszönöm, hogy megírta a könyvet, és remélem sokakhoz eljut. Mert szükséges lenne!

<<BELEOLVASÓ<<

Fülszöveg:

Örökölhető-e a függőség?
Miben különbözik a fiatal-, a közép- és az időskori szenvedélybetegség?
Hogyan ismerhetjük fel, hogy van-e életünkben olyan elakadás, amely akár egy későbbi addikció formájában ölthet testet?
És egyáltalán, mikor mondhatjuk ki, hogy szenvedélybetegek vagyunk?


A minden második embert érintő függőség ezerféle arcát mutatja a mindennapjaink során. A kötet fejezetei egy-egy életkori szakaszt és egy ahhoz köthető kockázati tényezőt járnak körül korszerű kutatási eredmények és terápiás esetek érzékletes bemutatásával. A kötődési problémákat, a trauma hatásait, az identitás kríziseit és az emlékezet szerepét alkohol- és drogfüggő, szerencsejáték-, szex-, internet- és videójáték-függő páciensek történetein keresztül ismerhetjük meg. Az Ezerarcú függőség nemcsak a gyógyulás és a megelőzés modern lehetőségeit mutatja be, de betekintést nyújt a szenvedélybetegségek jövőjébe is.

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 416
Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633048573

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
ISBN: 9789633049051 / Ebook

Tartalomjegyzék:

Előszó
BEVEZETÉS
A függőség megítélése

I. ÖRÖKSÉG
Genetika és környezet
Az idegrendszer dióhéjban
A gyeplő a lovak közé hull
Elmaradó jutalom
Sóvár figyelem, elfogult emlékezet
Örökletes-e a függőség?
Epigenetika, avagy a környezet visszahat

II. KAPCSOLÓDÁS
Hogyan kötődünk?
Passzolunk-e egymáshoz?
Kötődés és függőség
Hogyan „neveljünk” szenvedélybeteget?
Kapaszkodni – Szilvia és a társfüggőség

III. TRAUMA
Hosszú árnyék
Trauma és függőség
Visszaélni – Edina és a heroinfüggőség

IV. IDENTITÁS
Kibontakozó valónk
Tiltott gyümölcs
Virtuális énünk
A szex olimpiai döntője
Elbújni – Benedek és az amfetaminfüggőség

V. STIMULÁCIÓ
Az éhes agy
Kinézis és valóság
Fék és gáz
Perpetuum mobile
Felpörögni – Dániel és a videójáték-függőség

VI. KRÍZIS
Válság vagy fordulat?
Sötétlő erdőben
Krízis és addikció
Megfogni – Róbert és a szexfüggőség

VII. TÁMASZ
Hanyatlás és emelkedés
Időskori szenvedélyek
Elveszteni és megtalálni – Katalin és az alkoholfüggőség

VIII. JÖVŐ
Felépülő életek
Mit tehet a hozzátartozó?
Függő jövő
Úr béklyóban
A szent újdonság imádata
Virtuális édenkert
Emberi pillanatok

Utószó
Köszönetnyilvánítás
Függelék
Jegyzetek
Az illusztrációk forrása
Felhasznált irodalom
Név- és tárgymutató

Ferrett Steinmetz: Flex (Flex 1.) - Spoileres!!!

 Köszönet a könyvért Andrunak, aki elindította a molyos utazókönyvet.

 A könyv felénél, már sejtettem, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, AniTigernek talán mondtam is, hogy csodálom, ha a könyv túllendül a három csillagon az ötből. És sajnos nem lendült át, sőt a vége felé erősen gondolkodtam azon, hogy akkor az a három, legyen csak kettő és fél. És meg is mondom, hogy miért.

 Az alap ötlet és koncepcióval nincsen baj. Egy egyedi mágikus rendszert kapunk, ami amúgy meglehetősen tetszetős is. Erre simán megadtam volna az öt csillagot is. A mágia kialakulásáról viszont a sorozat első részében relatíve semmit sem tudunk, csak elejtett elméleteket arról, hogy hamarosan várható a varázslók új nemzedéke, melyet az internet, a fókuszált életvitel, és a pocsék lét fog kitermelni. Kapunk ízelítőt, de relatíve nem tudjuk pontosan, hogyan lesz valakiből varázsló. Csak azt, hogy bárki azzá válhat. Tudom, hogy ez egy sorozat, bár amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem tudtam. Fura, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy jelezze, hogy „ez egy trilógia”, vagy odaírta volna a végére, hogy „Folytatás következik”. Azt, hogy trilógia akkor tudtam meg, amikor a bejegyzéshez kerestem képet, és az angol adatlapján már sorozatosítva volt...meg, hogy úgy lett vége, hogy relatíve, most kezdődik el.

 A mágia rendszerhez visszatérve. Paul szemszögéből látjuk, ahogy fokozatosan ismeri meg, hogy miként működik az ereje. Ami a végére sajnos szerintem a nagy „fordulattal”, elvesztette a hitelességét. Paul, aki amúgy látszatra a legbénább mágiát „kapta az égtől”, tehát a bürokráciamágiát, valójában a természet törvényeit, az időt, a világ működését is képes totálisan átírni. És nekem az az utolsó talán két fejezet, emiatt teljesen átment a „gyorsan zárjuk le ezt az egész részt, csapjunk össze egy csomó dolgot, fordítsuk fel, majd fordítsuk ki, változtassuk meg az univerzumot, változtassunk meg mindent” körbe. Amit amúgy még el is fogadtam volna, ha aztán nem tért volna vissza a gonosz és nem úgy zárja el az író a könyvet, ahogy lezárta. Ebből is látszik, hogy nem egy kötetre tervezett történet.

2. rész
A borítón Valentine

 A flex és fluxus szintén öt csillagot ért volna! Csak aztán ráment az egész, egy drogos szálra, és Paul is végigszenvedte az egész kötetet egyik drogdílertől a másikig, egyik rossz döntéstől a másikig. Egyszerűen olyan főhőst kaptunk, aki körülbelül isten lehetne, de amúgy meg életképtelen döntéseket hoz, mindig a lányára, vagy a fluxusra hivatkozva. Ebben fejlődött a végére, de sejtésem szerint a következő két részben is ő fogja a legtöbb ballépést elkövetni. (ha valaki olvasta angolul, akkor az, majd mesélje el!). De maga a flex gyártás nagyon tetszett, és maga a tény, hogy a flex egy olyan drog, amitől relatíve te leszel a legszerencsésebb ember a világon. Olyan kis pozitív drog, egészen addig, amíg nem használod rosszra, vagy nem rossz minőségűt eszegetsz. Paul drogja relatíve tényleg csak a szerencse eszencia, a mágia jó oldala, mert hiányzik belőle a fluxus. De pl. Anathema drogja kis flex és sok fluxus. Tehát átéled a mámort, a szerencsét, és elérsz mindent, amit csak akarsz, legalábbis, míg hat a szer. De amint vége a hatásának, nem másnapos leszel, nem elvonási tünetek jelentkeznek, hanem meghalsz valami végtelen nagy véletlen szerencsétlenségbe, mert a szerencse forgandó, meg kell fizetned a szerencse árát. Általában halállal, általában nem csak a tiéddel. Tehát maga a flex és fluxus is megérdemelne öt csillagot.

 De Anathema pl. önmagában egy csillag. Nem éreztem őt kifejezetten kidolgozottnak. Valahogy nem állt össze, hogy miért húzza az időt, miért nem egyszerre ereszti el a balszerencse áradását. Aztán nem értettem, hogy bár betekintést kapunk a múltjába, Paul mindent tud róla, de ha már olyan remekül tud visszadátumozni dolgokat, miért nem jut eszébe, hogy Anathema-t már akkor megállítsa, amikor még mondjuk Senki nem halt meg, vagy akkor, amikor a lányát még nem égette meg a tűz. Miért „csak” azt a napot forgatja vissza, és változtatja meg az univerzum folyását? De oké, kellett a dolog, hogy abból is varázsló legyen, aki utálja a varázslókat, ennek ellenére, valahogy erőltetettnek tűnt az egész befejezés.

3. rész
A borítón Paul

 Az egyetlen karakter, akit ténylegesen szerettem, az Valentine volt. Menő képességgel, videó játék mágiával, és meglehetősen látványos világot rengető, és átalakító mágiával. Ő látványosan nyomta és emberileg is fejlődött a könyv során. Ő volt az, akibe persze simán bele lehet kötni, de legalább fejlődött. Aki többször is felhozta, mit nem kéne csinálni, aztán Paul sosem azt csinálta, amit mond neki. Aki varázsló létére amúgy elég jól eltengette magát, és annak ellenére, hogy gyakorlatban nem nagyon tudott flexet csinálni, de az elméleti tudása jóval nagyobb volt-e téren, mint Paulnak. Ő a furaságai ellenére is talán az egész kötet legszerethetőbb és legfejlődőképesebb karaktere lett.

 Sajnálom, hogy a történet nem fért bele egy kötetbe, és hogy sorozatot kellett belőle csinálni. el tudom képzelni amúgy a történetet egy tv sorozatként, mert látványosnak, nagyon látványos elemek vannak benne. Remek alapanyag lenne!

 De ami miatt mégsem ment túl a három csillagon, az az, hogy az írásmód, fogalmazásmód valahogy fura volt, sosem engedte azt, hogy teljesen belesimuljak a történetbe, mindig csinált valami olyat, ami kirángatott. És ott van az a fejezet is, ami előre „jósolja” a három-négy fejezettel odébbi történéseket. Aminek így magának volt is meg nincs is értelme. Egyrészt emiatt nem aggódtam Paul miatt, mert tudtam, hogy mi lesz vele... másrészt persze kaptunk egy háttértörténetet, hogy ki az, aki lövöldözik, de kb. ennyi.

 Amúgy viccesek az elnevezések a mágusoknál, ez a paleo mágia meg hasonló dolgok, valahogy nem éreztem azt, hogy teljesen át van gondolva, meg azt is, hogy egy tök random ember, csak úgy hasra ütésre elnevez egy varázslótípust. Persze ebben a világban nincsenek konkrét mágia ágak. Minden varázsló a maga degenerált és fókuszált pontjából születik. De akkor is vicces elnevezések vannak.

 Szintén hihetetlen nekem, hogy egész Európa elpusztult, és egy feljegyzés sincs. Azaz van, de Paul, aki amúgy minden feljegyzést bárhol is legyen meg tud szerezni, mégsem szerzi meg, és olvas bele. Nem értettem, hogy miért nem? Amikor a fluxust is simán képes már átirányítani.

A cím alapján mindig ez jutott eszembe :D

Belbecs: 3/5

Az alap sztori tetszik, a megvalósítás annyira nem. A fogalmazásmód annyira nem. A befejezés borzalmas, hogy sorozat készült belőle borzalmas. Az egész vége egy nagy káosz.

Külcsín: 5/5

A borító tetszik, és a könyv olvasása után spoileresnek is mondható. Helyesírással és hasonlókkal nem volt gondom. Igazándiból meglehetősen szép kiadás. Csak a sorozat megjelölést hiányoltam. Valahogy úgy gondolom, annak valahol szerepelnie kellene a könyvön, vagy könyvben, hogy ez egy sorozat része.

Fülszöveg:

Flex: ​a világ legveszélyesebb kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.

Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.

Egy terroristamágus halálos mennyiségű flexszel lövi be az embereket, majd szabadjára ereszti őket. Az egyik merénylete során szinte menthetetlenül összeég egy hatéves kislány.

Édesapja, Paul Tsabo mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a lányát, és elkapja a terroristát. Paul megszállott büromágus, mágikus fenevaddá változtatta az adminisztrációs munkát. A segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autót varázsol elő, és bárkinek a nyomára akad, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Most kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…

Kiadások:

 Agave Könyvek, Budapest, 2016 Ebook

372 oldal · ISBN: 9789634191162 · Fordította: Kerekes Éva

 Agave Könyvek, Budapest, 2016

372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191155 · Fordította: Kerekes Éva