Kszi, Simontól - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi -ig

Filmtől a könyvig! És tartom, hogy jelen esetben sokkal jobb, ha az ember ebben a sorrendben veszi elő a történetet. Ugyanis, mindegyik más, mindegyik aranyos, de, ha a könyvet elolvastad, akkor folyamatosan felhördülsz, hogy és ez és ez és ez miért is maradt ki belőle. Míg, ha a filmmel kezdesz, akkor kapsz egy borzalmasan cuki történetet, aranyos szereplőkkel, és az úgy teljesen egész magában. És kedvet kapsz feltehetően, hogy könyvben is elolvasd, és akkor ott kapsz egy alapjaiban hasonló történetet, de kb. teljesen mást, még ha a vége ugyan az is, mármint az, hogy ki Blue...kb. ennyi hasonlóság van a végében a kettőnek egymáshoz.

Először is, a magyar cím valami frenetikusan szar cím lett. Ha nem látom a film előzetesét akkor feltehetően sosem akarom megnézni, mert a Kszi, Simon olyan degenerált cím. Akkor már Köszi...olvastam fórumokat, ahol azt mondták, azért lett Kszi, mert, hogy a mai fiatalok így beszélnek. Kedves Mai fiatalok, én még életemben nem hallottalak titeket így beszélni, de ha szerintetek trendi ez, akkor kérlek kommenteljetek majd a poszt alá, hogy tudjam, hogy lemaradtam megint egy trendről.
Nick Robinson szerintem meglehetősen jó Simon lett, szeretnivaló és cuki, ami azért kell, egy ilyen filmnél. Mert bizony fontos, hogy szimpi legyen a főszereplő, mert, ha nem az, akkor gyanúsan nem fogja az embereket érdekelni, hogy mi lesz a vége. Én végig izgultam, hogy megtalálja Blue-t, és annyira aranyos volt, ahogy kb. minden kicsit fura srácra rányomta a "Blue" bélyeget, és bízott abban, hogy ő lesz az, és hogy hányszor csalódott szegényke. Martint a filmben sem szerettem és a könyvben sem lett szimpatikusabb, de elfogadom, hogy vannak ilyen típusú fiúk, akik zsarolással akarnak barátnőt szerezni maguknak. A filmben, mondjuk nagyobbat ütött az, hogy ő sem annyira rossz fiú, csak hát...fura.
A Blue jelöltek közül én is arra tippeltem elsőre, aki Simon, de a második és harmadik esélyesnél már nem éreztem annyira alátámasztottnak, hogy szerinte miért is lenne az. A film mondjuk finomított Martin bosszúján is, ami a könyvben jóval erősebben ütött.
 A szülőket játszó színészek is teljesen okék voltak, és azért Simon egy végtelenül nagy mázlista, hogy ennyire nyitott és "laza" szülei vannak, mert egy ilyen Coming out elsülhetett volna úgy is, hogy nem egymásra borulós a dolog.
A film vége meg nagyon-nagyon amerikai lett. Nekem ebben a könyv sokkal jobb, és még sok másban is. Ennek ellenére 2018 egyik kedvenc filmje lett, és még újra fogom nézni biztosan, mert aranyos és néhol ugyan megríkat, de kellenek az ilyen filmek.

A film nélkül, feltehetően sosem olvastam volna a könyvet. Méghozzá azért, mert a borító és a cím után nem az, ami nagyon megfogja az embert. Még akkor is, ha a történetben kiderül, hogy mi is az a Homo Sapiens lobbi, bár ott sincs túlzottan nagy jelentősége, mármint kb. a film kétharmadánál hangzik el kétszer körülbelül. Tehát köszönöm a filmnek, hogy elvezetett a könyvhöz.
 Viszont rögtön elvárásokkal indultam, és hát persze tudtam, ki Blue, mert feltételeztem, hogy azért ezt nem írják át a film kedvéért. Megnyugtatásképpen, a könyvben és a filmben is ugyanaz Blue :D
 Ami rögtön kérdőjeleket termelt, az Simon nővére, aki a filmben nem létezett, pedig azért van szerepe bőségesen a könyvben, meg a barátjának Theonak is. Akkor ami még tök más lett a filmben, az a kutya...nem tudom, hogy lett egy golden retriever-ből a filmre egy cuki kis fehér kutyus. Mármint, hogy vajon ezt miért kellett átírni, amikor olyan marha nagy szerepe a filmben sincs.
 A Martin-Simon zsarolás a könyvben sokkal gerinctelenebbül záródik, és sokkal tovább is marad a felszínen. Tehát Martin itt is egy kis köcsög, és nincs is az a nagy megbánás, bár levelet azért írt Simonnak...kösz.
 Ami a filmből szintén teljesen kimaradt az Leah száll, amit én a kommentekből úgy gondoltam,hogy sok lesz, de oké, hogy nagy és ütött, de Leah az egész könyvben inkább a háttérben munkálkodik, tehát azt értem, hogy kihagyták. A többiek nagyjából úgy vannak a filmben is, mint a könyvben, bár apró eltérések vannak, pl. azért Nick több mindent csinált, mint az a filmben meg lett valósítva.
 A jelenet, amit azért megnéztem volna a vásznon is: A meleg báros, felszedős, részeges estét, ami persze Halloween partyként valahogy be lett hozva a filmbe is, de ott azért sokkal másabb Simon első lerészegedése. (megjegyezném írtó aranyos részeg). És még Blue és Simon első lógását, és csókját, és hasonlóját is simán megnéztem volna úgy, ahogy a könyvben van, és nem ez az óriáskerekes cuccként. Ennek ellenére az is cuki volt.

Hogy melyik verzió tetszett a legjobban? Hm...könyv...film...együtt. Szerintem a kettő együtt ad ki egy egészet, és így lesz minden olyan kerek. Tekintve, hogy a könyv is elég amerikai, így azért vannak olyan fordulatok, amik meglehetősen hatásvadászok. De mindenképpen, ha egy aranyos szerelmi történetet szeretnél nézni, és nem zavar, hogy ez meleg kapcsolat, akkor bátran ajánlom. Mert aranyos és vicces és azért elgondolkodtató.

Sepsi László: Ördögcsapás

@AniTiger szerette volna megnyerni ezt a könyvet, ezért is küldtem be a nyereményjátékra én is a megfejtéseket. És a szerencse nekem kedvezett. Mint, azt molyon is írtam, nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de teljesen mást vártam. Főleg mert AniTiger annyira szerette volna és ezzel feltehetően olyan elvárásokat generált bennem, hogy sokkal jobbat vártam, mint akkor, amikor semmit nem tudok egy adott könyvről.

 A fülszöveg körülbelül lefedi a történet egy negyedét. Bár ha azt olvasom, akkor feltehetően az első x. oldalon nem hiszem azt, hogy Vörös az egy csaj. Minden esetre, kiderült, hogy fiú. Amúgy ő generálja a legnagyobb problémát az egészben, azzal, hogy naivan elmegy beszélni... az ördöggel vagy valami hasonlóval. A keresztútról nekem démon rémlik. Bár egykutya relatíve.

 A könyv teli van eredeti ötletekkel, amikből lehetett volna jó sztorit csinálni, bár az eredetiséggel mindig az a bajom, hogy azért bennem van az, hogy „valahol már olvastam” vagy az, hogy „ez nekem is eszembe jutott”, tehát lehet, hogy ha valakik még olvassák a könyvet, akkor az eredeti ötlet sem állja meg a helyét. De minden esetre érdekes a sztori.

 Ami tetszett benne:

Sajnos ez a rész a kevesebb. Az írásmóddal nem volt bajom, mert tök gyorsan lehetett haladni. Nem is untatott, és nem is zavart. A játékokra utalás, vagy a Dallasra teljesen oké volt, bár szerintem a mai 20-as éveikben járóknak, a Dallas már nem mond túl sokat. Nekem még vannak róla emlékeim. Tetszett, maga az Ördögcsapás elgondolás, és az is, amit a főmufti akart. Igazándiból az plusz egy pontot jelent, ami az utolsóelőtti tíz oldalban volt kb. a Vége-vége meg inkább hagyjuk. Azaz érzésem, hogy ebből is sorozat lesz -.-”

Ami nem tetszett:

A szerelmi szálak ide-oda kavarodása! A mai 17 évesek nem tudom, hogy tényleg ennyire gyökerek, vagy csak a szereplők ennyire gyökerek, ott az isten háta mögött. De félek, hogy valós élményből is merített az író. Minden esetre, egyetlen egy olyan karakter sincsen a könyvben akinek szurkolni tudtam volna. Mert Vörös, még hagyján, bár ő olyan „mentsük meg a húgom...mindegy milyen áron, senkinek nem mondjuk meg hova megyünk ....” típus. Tehát lazában elindulnak embert menteni, úgy hogy senki nem tudja hova mennek. És néha teljesen logikátlan gondolatai vannak, bár tény, hogy Potter után ő a legértelmesebb. Bika, egy idegesítő, nagyon tipikusan erő és kevés ész karakter, sablonos. Lea, a barátnője és a szerelmi háromszög egyik szöge meg szintén idegesítő, bár annyira nem, mert túl sokat nem tudunk meg róla. Pottert bírtam volna, de túl sokat ő sem tett sosem az ügy érdekébe. Pam meg aranyos, és a női részről feltehetően a legtöbb ésszel megáldva. De teljesen logikátlan döntéseket hozott végig az egész bagázs. Nekem senki ne mondja, hogyha valami növény lerágja a fél arcom, és úgy nézek ki, mint, akit agyonvertek, és egy fél órás út „mágikusan” majdnem egy napba kerül, akkor nem az az első, hogy bmeg kórházba megyek. A logika az istenért.

Az ördögcsapás, mint olyan egy remek ötlet és nagyon sok jó dolgot ki lehetett volna hozni belőle, de úgy éreztem, hogy az író fejében megvan az egész, tök részletesen, csak azt nem írja le. És nem vagyok gondolatolvasó. Magáról az útról alig tudunk meg valamit. A tájleírás sem olyan részletes, hogy előttem legyen a dolog, a ronda növényt, ami Potter arcát zabálta, sem látom konkrétan magam előtt. Nem mondom, hogy kis növényhatározót és tájfestést szerettem volna, de azért ennél egy picikét több leírást.

 A sok párbeszéd oké, és kellett is, mert amúgy nem történt semmi. Mármint mentek, és hogy ne unja halálra magát az olvasó, hirtelen valami tragédia történt, aztán mentek, tragédia, mentek...tragédia...mentek...stb. Tehát izé, mentek. Azt odaértek. A vége lazán le lett zárva, az epilógusnak hála tudjuk, mi történt miután visszatértek, a senki földjéről, a kb. istenhátamögöttlévőfaluba. És ennyi. Úgy érzem, hogy jóval több kidolgozást igényelt volna a könyv. A gonosz démonról, sátánról, vagy kiről, nem tudunk meg relatíve semmit sem, azon kívül, hogy MIÉRT csinálta, és hogy ettől jó lett a fizimiskája. De ennyi. Hogy ki ő, honnan jött, arról relatíve semmit (gondolom majd a második részben) :D

Belbecs: 3/5

Három pontot azért kap, mert gyorsan olvasható, és nem untatott. De két pont levonás, a teljesen logikátlan karakterek miatt, meg, mert nincsenek rendesen kidolgozva, mert semmit sem fejlődtek, meg, mert az a világ csak úgy van. Semmire sem kapunk relatíve választ, azon kívül, hogy Manon Miért csinálta, de hogy ki Manon, arra már pl. nem.

Külcsín: 4/5

Imádom a borítót, de félrevezeti az olvasót. Oké, hogy a lezáráshoz tudom kötni a borítót, de ezen kívül, olvasás közben, azaz érzésem volt, hogy nincs semmi köze a történethez.

Fülszöveg:

Mire lennél képes, hogy valóra váljon a legnagyobb álmod? Bármit megtennél, hogy rocksztár legyél? Vagy egy olimpiai aranyéremért? És a Nagy Ő szerelméért?

Három tizenhét éves vidéki fiú – Vörös, Bika és Potter – élete nagy részét videojátékozással és kocsmázással tölti, amíg zenekart nem alapítanak. Első fellépésük katasztrofálisan sikerül, így aznap éjszaka megtörten ülnek le italozni. Hamarosan váratlan látogatójuk érkezik Szandor Mamon személyében, akit furcsa, mefisztói figurának látnak. A férfi szembesíti a fiúkat életük kudarcaival és kilátástalanságával, majd csábító együttműködést ajánl, amely segíthet a srácoknak hátrahagyni a kisváros világát. Vörös, bár kételkedik a férfi hatalmában, meglátogatja Mamont a helyi hotelben, aki ismét felajánlja a segítségét, és ezért csak egy jövőbeli szívességet kér…

Könyv: Sepsi László: Ördögcsapás

Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 294

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634102625

Rick Yancey: Az ötödik hullám

 Köszönet a könyvért a Cartaphilus kiadónak!

A lényeg, hogy ne a filmet nézd először! Általában amúgy tartani szoktam ezt az elvet, minthogy előbb olvasom és utána nézem meg. Így nem befolyásol abban a film, hogy kit képzeljek a szereplők helyére. Itt sajnos elrontottam a sorrendet, de kivételesen ez nem okozott nagy problémát. Méghozzá azért, mert a film annyira szar, hogy szerintem nincs is köze túlzottan a könyvhöz, ebből adódóan felülírtam az infókat és olyannak képzeltem el a szereplőket amilyenek.

 És akkor most itt egy kis kitérő a filmre. Ha tehetitek, ne nézzétek meg. Akció filmnek amúgy elmegy, eltekintve attól, hogy már az elején tudod, hogy kik maradnak életben. Azért az is sejthető már az elején ki a gonosz, ki az ufó és mit akar, és igen az is sejthető, hogy a főszereplő család megmaradt tagjai feltehetően nem halnak meg, ha már a könyv feléig húzták. Érdekes amúgy, hogy a filmben Cassie volt a hangsúlyosabb, főleg őt vette a kamera (vagy csak az emlékeimben?), a könyvben viszont Ben és Sam és a bázis az ahol szerintem túlnyomó részt vagyunk. Valahogy nagyobb hangsúlyt kaptak azok a szereplők, akik a filmben emlékeim szerint durván negyed órát.

 Tehát a film katasztrofálisra sikerült, feltehetően, ha nem lett volna „muszáj” elolvasnom könyvben is, akkor sosem veszem kézbe. De ez még egy nagyon régi reci volt. Most azt mondom, hogy örülök annak, hogy elolvastam, mert egy csomó mindenre választ kaptam, ami a film után felmerült bennem, mint kérdés. Meglepő mód élveztem, a filmmel ellentétben ami viszont idegesített. A Némító mind a két helyen (könyv és film) is szimpatikus, de valahogy a könyvben jobban megértettem, hogy mit akar, mint a filmben. A könyvben azért elég sok dolog ki volt fejtve, és persze jóval részletesebben, és megtudtam milyenek is Ők, akik megszállták a bolygót és kellemes mód, úgy döntöttek, hogy az 5 hullám arról szól, hogy kiképezzük a gyerekeiteket, hogy aztán azok vak hittel lemészároljanak titeket, mert azt hiszik, ti vagytok Mi. (Húha lehet kicsit bonyolult a mondat :D). A lényeg, hogy sokkalta jobban kifejti a miérteket. De abban egyezik a filmmel, hogy az első 3 hullám leírása hopp lemegy durván 30 oldalba, ami a filmben 15 perc, tehát a többi hullám csak említve van. Pedig szerintem tök jó katasztrófafilmeket és könyveket lehetett volna ebből csinálni. Mindegyik hullámból. Na, jó, lehet, hogy akkor mire elérjük, az ötödiket megunjuk.

 A legszerethetőbb karakter:

Őszinte leszek, a Némítót bírtam. Ben = Zombi, irritált, Sam= Mazsola… hát ő durván semmit nem csinált, viszont őt akarta mindenki megmenteni, tudhat valamit a gyerek. Adu… hmm, na, jó Adu-t bírtam amúgy, a Némító mellett ő volt az egyetlen aránylag normális személy. A többi kiskatona vagy irritált, vagy örültem, hogy meghalt, vagy bánkódtam, hogy nem halt meg. A megszálló földönkívüli életformák által képviseltek közül, hmmm… senki sem szerepelt annyit a könyvben, hogy konkrétan utálni tudjam, persze mint „megszálló hadtest” az összest rühelltem, de na őket is megértettem valahol…de ettől még mégiscsak kiirtották a bolygó lakosságának 6/7-ét. Cassie sokat rinyált, tehát nem rajongtam érte, az apja meg totálisan hülye volt… komolyan, ha neked azt mondják a gyerekeid közül az egyiket elviszik, a másik maradjon, felnőtt egy sem mehet…hagyod ezt? Nem gondolsz bele, hogy feltehetően ki fognak nyírni. Már csak azért is, mert akik értetek jönnek, azoknak van áramuk, működő cuccaik, amikor azt elsőnek vette el tőletek az idegen életforma….????????

Nos tehát, a könyv tetszett, tervezem folytatni. Remélem a harmadik részben elpusztul a világ. Gonosz vagyok, de sajnos, ha komolyan ezt az ellenséget, megállítja 1 közülük + x ember gyerek, akkor csalódom az egész disztópikus világba. Jó lenne egyszer reálisnak lenni, ezeket nem tudják legyőzni, ha az összes „beépített ügynökük” (mármint az idegeneké), is fellázadna a fajtársai ellen, mert hipp-hopp éreznek, szeretnek és sajnálják a kicsi földi emberkéket, akkor is… akkor sincs esély, még ha ugyebár ők extra erősek, gyorsak és tudnak egy csomó mókás és hasznos dolgot. Úgyhogy remélem mindenki meghal a harmadik részben, akkor szeretni fogom a sorozatot. Csak azt nem tudom, mégis mit lehet még két részben csinálni…. :D

Belbecs: 4/5

Persze voltak hiányosságai, és Ben-t akit nem szerettem, sajnos túl sokat szerepeltette. Ennek ellenére is a filmhez képest borzalmasan sok szinttel feljebb van. És gyorsan olvasható, jól haladós, és aki szereti a disztópiás, katonás, és sokat lelkizős (Cassie borzalmasan sokat rinyált) könyveket annak tetszeni fog. Annak ellenére, hogy irreális dolgokat tesznek benne a szereplők néha, és arra hivatkoznak ilyenkor, hogy azért, mert az ember ilyen. Kiszámíthatatlan, és önfeláldozó, és ígéreteket betartó, szép is lenne, ha az összes ember ilyen lenne.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, a betűtípus, a tagolás. Amúgy relatíve minden tetszett, egy pont levonás azért jár, mert átvettük a második kiadásnál már a ronda filmes borítót. Áldom, hogy nekem még a szép, nem filmes van meg. Azért azt a szőke csajszit nézegetni borzalmas lehet hosszú távon… :D

Fülszöveg:

Az ​​első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Könyv: Rick Yancey: Az ötödik hullám

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 466

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632663272

Fordította: Havadi Krisztina