Januári Olvasási tervek

Forrás

 Csak mert szeretek tervezni!

A Januárom, ha minden jól megy, és úgy tudok olvasni, ahogy szeretnék, és mindenre is lesz időm, akkor:

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék : Szeretném befejezni, a tavaly elkezdett kötetet, hogy ne legyen túl sok áthozott könyvem tavalyról.
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók: Ezzel nyitottam a várólista csökkentést. Mindenképpen a hónapba be is szeretném fejezni. Jó lenne legalább 1 könyvet elolvasni havonta a kihíváshoz. Bár magamat ismerve, jobb ha előre veszem őket, mert év végén biztosan nem lesz kedvem majd elolvasni azt, amit tavaly úgy gondoltam, hogy idén aztán biztosan elolvasom. A tavalyi sikeres kihívás teljesítés a véletlen, és a 10 db nagyjából 100 oldalas Bane krónikáknak volt köszönhető. De majd idén! Idén rendes könyvek vannak azon a listán.
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő: Szintén tavalyról áthozott könyv, akkor még a fele hátra volt, most már csak nagyjából 22 oldal. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy Lupin-t sikerül Januárba elolvasnom :)
4. Neal Shusterman: Kaszás: És még ez amit a hónapra tervezek, hogy fogyjon a kölcsön könyvek listája is.

Az elképzelés amúgy valami ilyesmi. 1 kölcsön, 1 könyvtár, 1 saját. Hogy fogyjon a könyvtárból ide hordott mini könyvtár, hogy azért haladjak a magánkönyvtárral is, illetve, ha már kölcsön kértem valamit azt illik is vissza adni (lehetőleg elolvasva). Tehát nagyjából a januárt így tervezem :) Ha ügyes és gyors leszek akkor nézek valamit random hozzá még ;)

Greta Thunberg · Svante Thunberg · Beata Ernman · Malena Ernman: Ég ​a házunk

Tudtam, hogy a könyv életrajz, de azt hiszem sokkal többet vártam magáról az iskolasztrájkról és a klíma kérdésről, mint amit kaptam.
 Ennek ellenére nem volt rossz a könyv, csak teljesen másra készültem így az első úgy...200 oldalon csak pislogtam, hogy most akkor engem miért is kellene, hogy érdekeljen, hogy mi a szülei foglalkozása és hogy milyen mentális problémáik vagy betegségeik vannak a családnak. Amikor engem az érdekel, hogy mit csinált, mit ért el és miért is csinálta?
Persze belátom, hogy sok dolgot megmagyaráz a könyv, így hogy kb. Ádámtól és Évától kezd, még Greta születése előttről, de ha valójában a klímával kapcsolatos törekvéseire voltál kíváncsi akkor unni fogod az elejét. Kicsit untam én is, de aztán szép lassan összeállt az egész.
 Hogy Greta miért kezdte el az iskolasztrájkját, hogy ez hogy kapott médiavisszhangot, akkorát, hogy már Magyarországi híradóba is benne volt! Nos ez úgy a könyv utolsó egyötöd részében van, és sajna a könyvnek kb. ott van vége, hogy vége a sztrájknak és egy felvonuláson beszédet mond Greta. Pedig engem érdekelne, hogy mi történt azután, hogy Greta mindezt megtette, aztán most megint elég keveset hallunk róla, és arról amit képvisel. Bár tény, hogy beleírta a nevét a történelembe.
Én magam és a családom is ügyelünk környezetünk védelmére. Amit lehet szelektíven gyűjtünk, és próbáljuk mindig megfontoltan dönteni afelől, hogy valamit megvegyünk vagy sem. Megpróbálunk környezetkímélően élni, de még mi is tudjuk, hogy egyenlőre azok akik hasonlóan gondolkodnak nincsenek elegen. Hogy feltehetően nem elég az, hogy te szelektíven gyűjtöd a dolgokat, de mégis több, mint a semmi. Hogy az emberek nagy részét maga a környezet nem érdekli, nem foglalkoznak vele, míg nem érzik a bőrükön a dolgokat. Amíg nem lesz az egész megfordíthatatlan.
Greta csak azt akarta, hogy a klíma válságát igenis kezeljék válságként, és ne tagadják a dolgokat. Hogy a svéd időjárás is megbolondult, hogy ott vannak 20-30 fokok ahol anno a 15 is túlzás volt, hogy a hegyekről lassan elolvad a hó és terjeszkedik felfelé a természet, mert már elég meleg van, hogy ne fagyjon meg. Ami ismerjük be, hogy nem normális. Nem normális, hogy 100 éve ott még nagy havas táj volt, most meg erdő és cserjés van, és havat örülnek ha télen látnak egy keveset.
Elég amúgy csak a híradókat nézni, lassan nem lesz olyan nap, amikor nem jön nagy eső valahol, nem zúdul olyan havazás egy-egy tájra, ami nem volt eddig, vagy éppen gyullad meg az aljnövényzet és ég le minden mert már hónapok óta nem esett. Teli vagyunk olyan dolgokkal, amik 100 éve nem voltak. Persze az is lehet, hogy szimplán 100 éve nem volt ekkora média visszhangja annak, ha itt-ott a világban történt valami természeti katasztrófa. De ennek ellenére, rengetegen érzik és tudják, hogy valamit tenni kell, és nem MAJD, hanem most, Ma, mert előbb vagy utóbb elérjük azt a pontot, amikor már tényleg mindegy lesz és csak a károkat próbáljuk meg túlélni, és nem megelőzni azokat.
Tehát én kedvelem Gretat és amit tett becsülöm, örülök, hogy kapott elég ismeretséget, hogy egy ilyen életrajzi könyv megjelent Magyarországon is. De igen, még ő sem lesz elég, ha aztán elhal az egész dolog.
Hamarosan itt a karácsony és mivel facebookon a legtöbb csoport amibe benne vagyok, minimalizmussal, környezetvédelemmel, újrahasznosítással foglalkozik, elég kellemes végig pörgetni az oldalakat, mert nem jön folyamatosan az arcomba a FOGYASSZ, VÁSÁROLJ! szlogen. A saját ajándéklistámon is kb. két dolog volt, úgyhogy igen, mi lassan de biztosan leszokunk az ajándékozásról, a tárgyi dolgokról pláne. Elvégre a Karácsonynak sem a fogyasztásról és az ajándékról kellene szólni, hanem, hogy együtt a család :)


Belbecs: 3/5
Csak azért a két pont levonás, mert másra gondoltam, mást vártam tőle. Összességében elég összeszedett, de egy csomó kikacsintást és információt teljesen irrelevánsnak gondolok. Persze tudom, hogy ha beakarod mutatni a családot, akkor mindenkinek mindenét leírod, csak ugyebár én főleg Greta-ra voltam kíváncsi.

Külcsín: -
Nem igazán akarom pontozni, teljesen korrekt a szerkesztés, bár néhol voltak elütések és néha hiányzott pár betű, de nem volt idegesítően sok ilyen. A borító amúgy tetszik.


Fülszöveg:

Ég ​a házunk, közben mi ülünk az asztalnál és veszekszünk. Egyesek szerint nem is ég. Mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: „tűz van!”. Egyesek szerint ez botrány, hiszen még hátra van a desszert és a szivar, és nincs az az isten, hogy ők erről lemondjanak. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem szaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: „tűz van, ég a házunk!”. Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a „normálisak”, a harmadikba a „szélsőségesek”. Törvényszerű hát, hogy egy „nem normális” kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja.
A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években.
Reméljük, hogy – részben e könyv olvastán is – egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.

Ebook:

• Kiadó: Corvina
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 288
• ISBN: 9789631366075
• Fordította: Harrach Ágnes

Papír alapon:

• Kiadó: Corvina
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 288
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789631366051
• Fordította: Harrach Ágnes

Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás

Hát már nem is emlékszem, hogy mikor hoztam ki először ezt a könyvet a könyvtárból. Feltehetően most, hogy végre sikerült is elolvasnom már vagy harmadszor sétáltattam meg. Meglehetősen sok könyvet szoktam megsétáltatni, mondván el fogom olvasni, amikor kikölcsönzöm, aztán rájövök, hogy sok könyv van nálam és visszaviszem, mondván, hogy minek van ennyi nálam, amikor egyszerre csak egyet tudok olvasni, és mi van, ha egy olvasó éppen ezt akarja olvasni, amikor nálam csak hetel-havol a könyv és nem is olvasom. Na ilyenkor visszaviszek mindent, így szerintem ezt is kb 3-4 alkalommal cipeltem. Aztán pár napja visszahozta egy olvasó és azt mondta, hogy húha és hogy milyen jó...éppen egy könyvet fejeztem be, és úgy gondoltam, hogy hát akkor jó, olvassuk ezt.
 Nem mondom, hogy ez a könyv rossz, csak azt, hogy aki sok-sok önsegítő könyvet olvasott, mint ahogy én is. Nos annak ez már kevés és semmitmondó. Nem mond semmi újat, és bár ez a kb. harmadik önsegítő könyv olvasásakor már mindre igaz, ennél halmozottan bennem volt az érzés, hogy a semmit olvasom. Nem fogott meg a mondanivalója, pedig nem mondott rossz dolgokat, csak szimplán már mindet olvastam, már vagy tucatszor. Feltehetően, ha ez lett volna az első könyvem a pozitív gondolkodás témakörében akkor ez remekül elindíthatott volna bennem valamit, ami miatt újabb és újabb ilyen könyvekbe akartam volna kezdeni. De nekem nem ez volt az első :(
 Így viszont egy kicsit unalmas összegző könyv, sztorikkal, és fogalommagyarázatokkal, és ködös fogalmazással. Egy csomó szintén önsegítő, de kicsit mondjuk már spirituálisabb cucc leszólásával. Konkrétan hiszékenyeknek tartja, akik bíznak a szerencsébe, vagy a vonzás törvényébe, ami bármennyire is ez valakinek a véleménye, nem feltétlen tanácsos pont egy pozitív gondolkodásról szóló könyvben bírálni ezeket. Én sem hiszek mindenben, pl az őrangyalok nekem nem voltak sosem opciók, a vak szerencsében sem bízom, és a vonzás törvényét bár valamennyire hiszem, valamennyire nem, de nem támaszkodom rá. És elhiszem, hogy ezek "babonás" dolgok, de nem látom annak értelmét, hogy csak az árnyoldalát lássuk ezeknek. Valakiknek, az őrangyalok hite az ami segít túljutni a nehéz időkön, amit ugyan nem tudom miért jó nekik, de hisznek benne, és ha ettől jó nekik, akkor miért lenne probléma? Mindenki hisz valamiben, valaki Istenben, valaki Angyalokban, valaki az Univerzumban. Tehát arra akartam kilyukadni, hogy elhiszem, hogy a szerzőnek kellett még egy fejezet, amiben minden konkurens és szerinte badarságnak ható elméletet felsorol, de szerintem nem kellett volna ez a könyvbe, bár nélküle vagy 15 oldallal rövidebb lett volna.
 A pozitív gondolkodásról, meg kb. annyit tudunk meg a könyvből, hogy, ne láss mindent rózsaszínbe, vannak problémák, de mindig lásd a kiutat, és törekedj megoldani a problémákat. Hát, kb. amit minden önsegítő könyvben. Csak  a többiben kicsit jobban hihetően van leírva :D

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5
Nekem bejön ez a borító amúgy. Olyan minimalistán jópofa. Mondjuk nem leszek tőle pozitívabb, és fel sem hívja magára a figyelmet, de nekem valahogy mégis tetszik :)

Fülszöveg:
Ne ​gondolj mindjárt a legrosszabbra! – hallhatjuk sokszor ismerőseink intelmét. A sorsunkat mi határozzuk meg, mégis sokan gondolnak úgy az életükre mint olyan történések sorozatára, amelyre nincsenek kellő befolyással. Pedig aki képes javára fordítani a pozitív gondolkodásban rejlő lehetőségeket, rugalmasabban áll majd az élete történéseihez, ezért boldogabb, egészségesebb és kívülről is sugárzóbb lesz. Változtass a szemléletmódodon, hogy reménnyel telve, optimistán nézhess szembe a jövővel!

Tanuld meg, hogyan kerüld el a negatív gondolatok csapdáit, amelyek eddig hátráltattak.

Tegyél szert olyan átfogó gondolkodásmódra, amely segít az élet minden területén a legtöbb örömhöz jutva, a legkevesebb fájdalom árán boldogulni.

Sajátítsd el a stressz csökkentésének módozatait, és fejleszd a céljaid eléréséhez szükséges képességeket.

Ismerd meg a negatív emberek kezeléséhez és hatásuk csökkentéséhez szükséges eszközöket.

Ismerd fel az érzelmi triggereidet, és tanuld meg irányítani azokat.

Ez itt nem az optimizmusról írt védőbeszéd, hanem az egészséges gondolkodásmódot fejlesztő, ésszerű módszerek eszköztára. Vedd kezedbe az életed irányítását, amihez ez a kötet az elismert magyar szakember, Csíkszentmihályi Mihály és tudóstársai nevével fémjelzett pozitív pszichológia elméletének ismertetésén túl gyakorlati tanácsokkal és feladatokkal szolgál!

Könyv: Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 176
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632447605
Fordította: Tihor Szilvia

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus

 Emlékszem, hogy úgy 15 éve a Boldogság művészete megváltoztatta az akkori életfelfogásomat. Tudom, hogy nagyon nagy hatással volt rám, és azóta is ezt keresem a Dalai Láma könyveiben. Hol találkozom is ennek a szikrájával, máshol pedig rájövök, hogy Én és a Buddhizmus még mindig sajnos igen messze vagyunk egymástól.
 Nem mondom, hogy semmit sem értettem a könyvből, mert ez nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy maradéktalanul megértettem ezt a könyvet, mert ez hazugság lenne. Ez a könyv is tipikusan az, amihez nekem még fel kell nőnöm. Még rengeteget kell tanulnom, gondolkodnom és nem gondolkodnom, hogy felfogjam azt, amit üzenni akar.
 Ez a könyv nem az olyan egyenlőre még laikusoknak íródott, mint én. Ehhez a könyvhöz már kell egy stabil tudás a vallásról, a felfogásról, az éntelenségről, az ürességről és a buddhizmusról úgy általában.
 Sokáig úgy gondoltam, hogy sokat tudok a témában, de idén kezdek rájönni, hogy még egyenlőre az út legeslegelején tartok, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy megértsem, amit mondani akarnak ezek a könyvek nekem. Nem nagyon akarom értékelni, mert tudom, hogy ahhoz, hogy ezt pontozni lehessen rendesen, ahhoz már rendelkeznem kéne a tudással.
 Mert, mint laikus, ez itt borzalmasan tömény. Nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy úgy 10 oldalanként volt egy-egy oldal, amit teljesen értettem, és két-három oldal, amit részben sikerült megértenem, vagy legalábbis elgondolkoztatott, és felsejlett az, hogy "már valahol hallottam" /"már valahol olvastam". Tehát a kezdők ne ezzel kezdjék, mert az a gyanúm, még annyit sem fognak érteni belőle amennyit én.
 A könyv három jól elkülöníthető részre tagolódik. Robert Thurman előszavára, ami amúgy teljesen érthető (itt még azt hiszed, érteni fogsz mindent), majd az idézetek gyűjteményére, aminek én úgy az egy 10-dét értettem, aztán egy elemzés rész, amit viszont nagyon-nagyon-nagyon nagy vonalakban értettem csak, és őszinte leszek az untatott. A könyv végén amúgy van egy szószedet, ami mindig jól jön, és ami sok dolgot megmagyaráz ;)
Tehát kezdők, ne ezzel kezdjétek. A Boldogság művészete sokkal, de sokkal könnyebben emészthető, ahogy a Nyitott szívvel és az Út a nyugalomhoz is. ÉN ezt a hármat ajánlom, ha csak úgy ismerkedni akarsz a Dalai Láma üzeneteivel, a buddhizmussal, de nem akarsz belemélyedni nagyon a témába. Vagy ha bele is akarsz, lassan és megfontoltan, úgy hogy ne szegje kedved egy borzalmasan tömény könyv.
 Amúgy nekem nem szegte kedvemet az, hogy idén ez a második könyv amit igazándiból nem értek. Elkönyveltem, hogy ideje jobban beleásnom magam majd a témába.

Fülszöveg:
Ez az inspiráló könyv a Dalai Láma gondolatait tartalmazza; hogyan élhetjük az életünket misztikus élményektől áthatva, és hogyan hozza el a miszticizmus a változásokat az egyénben és a társadalomban.

A gondosan megválogatott tanítások, kommentárok, személyes gondolatok és tapasztalatok tökéletes gyűjteménnyé teszik ezt a könyvet mindazok számára, akik gazdag, jelentőségteljes spirituális életet szeretnének folytatni, illetve kiváló kiindulási pont lehet azoknak, akik most lépnek a spiritualitás útjára.

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus
Kiadó: GABO
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 174
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634067290
Fordította: Békési József
Megjelenés időpontja: 2018. november 16.

Barry Schwartz: Miért dolgozunk? (Ted Books 9.)

 Már nem az első TED-es könyvem ez, és nem is az utolsó. Nemrég felírtam a könyvtárban, ahol dolgozom, hogy talán jó lenne, ha az egész sorozat meglenne. Tekintve, hogy elég széles körben mozog téma ügyileg, no meg, kedvelik az olvasók is, és nem csak én akarom elolvasni. Nos meg is vettük az összest, így majd szép lassan mindegyikre sort kerítek.

 De ez volt az a kötet, amit nagyon szerettem volna elolvasni. Mert érdekel, hogy mégis mit lehet kihozni abból, hogy miért is dolgozunk. Ez amúgy egy egyszerűnek tűnő kérdés, de olvasva a könyvet kiderült, nem, ez nem egy egyszerű kérdés.

Mert helló, miért dolgozik egy átlagember. Ha munkát végez, és azt nem érzi hivatásának, akkor csakis a pénzért teszi. Sem többért, meg kell élnie, hát dolgozik. No de ezt tovább gondolva, milyen élet az, amikor az ébren töltött óráink körülbelül felében olyan dolgokkal foglalkozunk, amiket nem szeretünk? Sőt, van, aki utálja a munkáját, tehát ő aztán halmozottan hátrányban van. Mert azért dolgozik, hogy legyen miből élnie, de az életének felét úgy tölti, hogy utálja, amit éppen csinál. Borzalmas lehet.

 A kötet kitér arra, hogy a munka lehet hivatás, ez esetben szereted, amit csinálsz, és nem csak azt teszed, ami a munkaköri leírásodban van. Tehát gondolkodsz, hogy tehetnéd jobbá a munkádat, a céget ahol dolgozol. Tehát gondolkodsz, és nem csak rutinosan csinálod, amit muszáj. Aztán van az, amikor a munka, csak munka. Ez esetben pár hónap alatt rájössz, mi az a minimum, amit el kell végezned, hogy ne rúgjanak ki, és azt megteszed, persze húzva a szádat, és boldogtalanságba süppedve. Bármit csinálsz a munkahelyeden, csak éppen a gondolkodás marad ki. Nem érdekel a munkahelyed sorsa, sem az, hogy milyen véleménnyel vannak rólad, hisz csak az érdekel, hogy hó végén, vagy elején megkapd a béredet.  A hivatás jó, mindenkinek, a munka kevésbé.

 A kötetben bemutatnak pár olyan embert, akik kiléptek a munka körforgásából, és nem tartottak be minden szabályt. Szimplán empátia miatt, meg azért, mert úgy gondolták, hogy értelmet adnak a munkájuknak. Felhozott pár kórházi takarítót, akik a takarítás mellett igenis odafigyeltek az ápoltakra, és támaszuk voltak, ha kellett, és megtettek olyan dolgokat is, melyek sehol sem voltak leírva, szimplán erkölcsileg úgy gondolták, így jobb. Hogy így segíthetnek. Ezt a típusú dolgozót öli meg az, ha mindent szabályoznak. Mert ugyan jók a szabályok, de ha azok minden percedet beosztják, akkor hol marad idő arra, hogy esetlegesen mást is megtegyél, amiért ugyan fizetni nem fognak, de emberileg jobbnak tartanak majd, meg, mert belső késztetésed van arra, hogy megtedd.

 Amúgy nekem fura volt, amikor kitért arra a könyv, hogy a legrosszabb ösztönző arra, hogy jobb munkás legyél, az az, ha anyagilag ösztönöznek. Tehát több pénzt kapsz, ha ezt és ezt megteszed, ha több beteget látsz el, fejkvóta rendszer stb. hogy mindezek, amikor ezt kitalálták gondolták remek ötlet lesz, csakhogy emiatt anyagiasodott el a világ ennyire. Ezzel csak félig értettem egyet, feltehetően mert minimálbér mellett az ember igenis boldog, ha ezt anyagilag is finanszírozzák neki. Bár én is rengeteg olyan dolgot megteszek a munkahelyemen, ami nincs a munkaköri leírásomban, de sosem gondoltam azt, hogy ezt nekem nem kéne megtennem, vagy éppenséggel anyagi ösztönzést kapjak érte. Fura volt olvasni, hogy a büntetéseknek (anyagi) és jutalmazásoknak (anyagi), nem mindig olyan hatása van, mint amilyenre a kitalálói gondoltak. Mesélte is az író, hogy egy óvodában később mentek a gyerekekért, ugyebár ki nem lehet a gyereket rakni az ovi elé, tehát maradtak az óvónők, de megelégelték egy idő után, és megbírságolták azokat a szülőket, akik nem voltak képesek elmenni a gyerekükért időbe. Ennek az lett a vége, hogy végül többen otthagyták a gyereket, és kifizették a bírságot, mert úgy vették, hogy az az ára annak, hogy nyernek még 15-30 percet, míg dolgozhatnak, és nem kell a gyerekért menni. Igen elértük azt, hogy a mérlegelés hangsúlya azon van, hogy „hellóka, megéri nekem az a 20 dollár, de később megyek, vagy nem éri meg. Megéri, úgyhogy nem megyek időben”… ez annyira gáz.

 Tehát rengeteg érdekes példát hoz, és rengeteg érdekes dolgot ír a kötet. Nem mindennel értettem egyet, de elfogadom, hogy igaz lehet. Bár akkor elég nagy gázban van rengeteg ember. Mert borzalmas lehet úgy dolgozni, hogy nem látja értelmét az ember annak, hogy felkel és bemegy dolgozni :S

Belbecs: 4/5

Külcsín 4/5

Tetszik a borító, olyan kis egyszerű, de semmi extra.

Fülszöveg:

„Többségünk számára a munka keveset ad – nagyon keveset. A kérdés, hogy vajon miért.”

Miért dolgozunk? Egyszerű kérdés, a válasz azonban meglepő és összetett.

Társadalmunk meggyőződése szerint a fizetésért. De akkor vajon miért elégedetlenek a munkájukkal olyan sokan a tisztes javadalmazás ellenére is? És miért tölt el másokat hihetetlen elégedettséggel rosszul fizető munkájuk?

Barry Schwartz pszichológus az ipar és az üzleti élet történetét áttekintve feltárja a háttérben álló trendeket és mintázatokat. Bemutatja, miért veszítette el az értelmét a munka és hol találhatunk rá újra. Gondolatébresztő olvasmány mindenkinek, aki szeretné, hogy tartalmasabb legyen a munkája.

Könyv: Barry Schwartz: Miért dolgozunk?

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 160

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043127

Fordította: Garamvölgyi Andrea

1. Zak Ebrahim – Jeff Giles: A terrorista fia

2. Pico Iyer: A nyugalom művészete

3. Hannah Fry: A szerelem matematikája

4. Marc Kushner: A jövő építészete

5. Rob Knight: Szerves részünk

6. Margaret Heffernan: Mérhetetlenül

7. Chip Kidd: Ítélj elsőre!

8. Stephen L. Petranek: Életünk a Marson 80%

9. Barry Schwartz: Miért dolgozunk?

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…

 Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.

 Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az én életemben), és ezt nem veszi észre a párja, családja. Megveszi, megeszi, kihányja… és ezt nem veszi észre a másik. Nekem ez borzalmasan fura dolognak tűnik, elvégre, ha valaki a társad, akkor figyelsz rá nem? Ha a te pénzed közös és közös kasszáról vagytok, azért 300.000 forint mondjuk úgy nem két fillér, hogy nem tűnik fel. Bár nem tudom, lehet, ha több milliót keresnek, havonta akkor elhanyagolható és nem feltűnő, de ismerve az átlagbéreket nem tudom ezt így elképzelni. Elhiszem, csak abszurd.

 Minden esetre az összes ilyen evési probléma ijesztő. Érdekes volt olvasni arról, hogy mik lehetnek a háttérben, de persze sokkal okosabb nem lesz a könyvtől az ember, mert…mert akkor menj terápiára, és majd ott segítenek. Amit így olvasás után le tudtam vonni a könyvből az, hogy akinek ilyen problémája van, akár anorexia, akár bulimia, akár túlevés, és zabálás rohamok, egyik se használja az internetet arra, hogy ilyen társaságok fórumaira megy, mert a beteg emberek visszahúzzák egymást, és nem segítik. Nem tudom, biztos van benne valami, de valahol úgy érzem, azért nem minden olyan oldal, ahol olyan betegek vannak mint pl. te ott, mindenki csak bólogat, hogy „remek, remek, ma borsót hánytál, ha azt ki is kell” stb. tehát nem hiszem, hogy csak hátráltatnák az embert.

 A másik, amit megtudtam, hogy borzalmasan nehéz úgy lefogyni, ha túlsúlyos vagy, hogy a párod és/vagy a családod nem akar veled fogyózni, vagy éppenséggel nincsenek tekintettel arra, hogy te fogyni akarsz. Igen ám, viszont azt is kifejti, hogy az sem jó, ha együtt akarnak fogyni, mert lehúzhatják egymást, meg, ha az egyik elgyengül, akkor a másik is stb. tehát ez valahol nagyon kétélű dolog. Persze tudom, kell az arany középút.

Belbecs: 3/5

Érdemes elolvasni, de inkább csak érdekesség szinten és nem, mint szakkönyv. Szakkönyv értéke sajnos nem nagyon van. Mert mond is dolgokat, meg nem is, ki is fejti, de nem nagyon, tehát ez egy olyan terápia előtti dolog lehet. Amolyan „olvass utána, azt menj pszichológushoz”, mert folyamat sugallja, hogy ezekből a betegségekből csak orvosi segítséggel lehet kitörni. Már, ha ki lehet.

Külcsín: 3/5

Nem tetszik a borító, bár értem a szimbolikáját, de akkor is lehetett volna ennél, valahogy figyelemfelkeltőbb, vagy színesebb, vagy bármi. Olyan semmilyen sem :(

Fülszöveg:

A ​​fogyókúrába bújtatott hízókúra mára egy hatalmasra nőtt iparág lett, amely azért tud fennmaradni, mert sikeresen használja ki az elhízottak illetve evési problémákkal küzdők bizonyos lelki sajátosságait. Ezek az emberek azt kívánják: írja elő egy szaktekintély (vagy magát annak valló személy), hogy miből mennyit egyenek meg, és azt is jósolja meg, hogy ettől mikor és milyen mértékű súlyvesztés várható.

A tartós fogyás vagy gyógyulás azonban nem nélkülözheti saját testi-lelki igényeink tudatosítását és elfogadását. Aki elvárja, hogy pontosan előírják neki, mit tegyen, az éppen az ellenkező irányba tart, mint amerre a célként kitűzött változás várja. Így a kudarc garantált, ami erősíti a tehetetlenségérzést és azt a tendenciát, hogy az egyén mástól várja a segítséget. Az előre legyártott, dobozokba csomagolt menüsorok azt sugallják, hogy minden ember egyforma, ugyanazok a problémái, szükségletei. Persze mindig akad százból egy, akinek valóban az adott módszer a tökéletes a fogyáshoz – ilyen az igazi sikertörténet, amelynek sztorijával eladható a többi százezernek ugyanaz a bogyó, étrend, edzésprogram.

Ez a könyv Neked szól, aki már hosszú ideje vívod harcodat a túlsúlyoddal vagy az evészavaroddal. Abban szeretnék segíteni, hogy az eddigi meddő próbálkozások után olyan útra léphess, amely valódi eredményekhez vezet. Nem kell erősebben küzdened vagy jobban akarnod. Nem kell más emberré válnod. Mindössze máshogy tekintened a problémára, mint eddig.

Nem mondom meg, mit tegyél, ehelyett arra biztatlak, hogy a könyvben felsorolt szempontok és példák segítségével próbálj rájönni, hogy a Te életedben vajon milyen célt szolgálhat a túlsúly, az anorexia vagy a bulimia. Ez az első lépés a tartós fogyás vagy a gyógyulás felé vezető úton.

„A kötet a színvonalas tudományosság és a meggyőző ismeretátadási képesség szép példája. A szerző alaposan körbejárja a problémakört, minden fontos területet sorra vesz, jó ajánlásokat fogalmaz meg, így a könyv hasznos önsegítő olvasmány – amelynek egyébként kifejezetten élvezetes a stílusa, nehéz letenni. Tisztafejű, okos terapeuta mélyreható tapasztalatai mutatkoznak meg a fejezetekben. Kitűnő, hiánypótló mű, amely remélhetőleg nagy siker lesz nem csupán az elhízottak és evészavarokban szenvedők, hanem a családtagok, érdeklődő laikusok, tanárok és segítő szakemberek körében is.” Prof. Dr. Túry Ferenc

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 254

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155281334

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.

 Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.

 Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és nem az űrprogramra.

 2027 mindjárt itt van, és egyelőre még azért a nagy tudósok sem tudják pontosan, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész terra formázás ott. Ugyanis a Mars egy tökéletes bolygó, csak levegő nincs, normális légkör, folyékony víz, és nagy a sugárzás stb. tehát relatíve mindent ott kell megteremteni az élethez. Mert nincs ott semmi sem.

 Oké, olvastam A marsi  -t , és láttam is a Marsit (Mentőexpedíció (2015) ), és ott sem volt leányálom a dolog! Tudom, fikció. Amúgy hiányoltam is a szakkönyvből, hogy a krumplit nem vetették fel ötletnek a bab mellett, hogy termeszteni kell a Marson :P

 Tehát már ebben a fikciós dologban is nehezen ment Egy embernek az, hogy sikerüljön túlélnie x időt a bolygón, de túlélte. Akkor most képzeljük el, hogy  valaki ott akarna élni. Örökre. Mondjuk már nekem ez abszurd, mert a 21. század elején még nem hiszem, hogy túl sok gazdag emberben merült volna fel az, hogy elmegy egy kietlen vörös, hideg bolygóra lakni. Merthogy a jegyárak drágák, tehát a kisiparos minimálbéres emberkék nem mennek. Namármost, ha én gazdag volnék, és az volna az álmom, hogy a Marsra költözzek, tuti akkor tenném, amikor már kiépített városka van ott, tehát nem az elsők között mennék, hisz azok a belüket is ki fogják dolgozni azért, hogy víz legyen, meg génmanipulált növényeket termesszenek. Amúgy kerekperec elmondja a könyv, hogy vegák előnybe, mert hogy húst elég nehéz ott előállítani, ahhoz annyi növény kéne, hogy egy állatot is eltartson stb. tehát maximum bogarakat fognak vinni. Fúj. Na tehát, ha én gazdag lennék tuti nem vonzana az, hogy babos sült szöcskét egyek, a nagy sugárzás közepette. Tehát nem tudom, ki fogja finanszírozni azt, hogy ez végbe menjen.

  A másik, amin elgondolkodtam, hogy írja, hogy valamikor volt élet a Marson, de már nincsen. Haha vagy úgy gondoljuk nincsen. Mindegy is, tehát volt. mondjuk, mi van, ha mi voltunk ott és onnan jöttünk? Feltehetően nem poénból jöttük ez esetben el, tehát miért mennénk vissza? NO meg azon elv alapján, hogy azért kolonizáljuk a bolygót, mert a Föld bármikor 1. túlnépesedhet, 2. kialszik a nap és meghalunk…nos. Első esetben, ha túlnépesedik, azon a Mars szerintem nem segít, maximum oda is küldünk embereket,hogy itt kevesebben legyünk. Második esetben, ha a nap elpusztul, kihuny, vagy éppen felrobban… nos, a Mars is egy galaxisban van velünk, szerintem akkor nem mentünk elég messze…

 Ennek ellenére támogatom a dolgot! A gazdag, okos űrkutatók viszik előre a világot, úgyhogy hajrá. 2027-ben remélem a híradóban majd benne lesz, hogy elültették az első… babot a Marson! Én nem tagadom, hogy van értelme ennek, csak ez nekem még sci-fi.

Belbecs: 4/5

Érdekes volt, hasznos volt. örülök, hogy elolvastam, de ennyi igazándiból. Ennél lehetett volna talán egy kicsit részletesebb is, ennek ellenére amire kíváncsi voltam, és amire nem azt is megtudtam. És tök szép képek vannak benne. Akiket érdekel a Mars, az űrkutatás, azoknak jó lehet. Ennél persze biztosan van százszor jobb és átfogóbb könyv is a témában. És hát várom 2027-et!

Külcsín: 4/5

Jó kézbe venni, igényesen kialakított zsebbe való könyvecske. Külön örülök annak, hogy a képek színesek és fényes papírra lettek nyomva, ugyanis így jóval szebb képet mutatnak. Tetszett!

Oh igen a könyv olvasása közben kedvet kaptam erre a könyvre: Ashlee Vance: Elon Musk ugyanis ő az a csávó,  akinek sok pénze van, okos és a Mars az egyik úti célja. Szerintem amúgy zseni a srác, és jó lenne többet tudni róla!

 Fülszöveg:

Ez a kép valahogy megröhögtetett! :D

   Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
     Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroidabányászatig.

Eredeti cím: How we'll live on Mars

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 156

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043110

Fordította: Garamvölgyi Andrea

Szabó Péter: Van élet a halál előtt!

Szeretem azokat a könyveket, amiknek értelme van. Nos, ez sajnos nem az a könyv. Bíztam abban, hogy tud valamit jót mondani, valami inspirálót, amitől rájövök arra, amit amúgy is tudok, minthogy van élet a halál előtt. De nem tudott.

  Utálom, ha egy író nagyon vicces akar lenni. Mert, ami egy előadáson vicces, az sajnos leírva nem mindig vicces. Sajnos nem jött át a poén, amikor viccelni akart. Márpedig akart, úgy tíz oldalanként, tehát legalább 16-szor a könyv folyamán. Már a Dalai láma könyvénél is elmondtam, hogy nagyon nem rajongok azért, ha egy rövid könyv teli van ismétléssel, most elmondom újból. Egy 160 oldalas könyvnél ultragáz, ha négy oldalas fejezetek után, két oldalban megismétlik ugyanazt. Mint „kiemelt okosság, amit véss az agyadba”. Idegesítő, de túl lehet lendülni rajta. De.

 Nos, Szabó Péter, elhiszem, hogy remek előadó, hogy szóban ez tök jó, de nem tud írni. Durván nem tud írni! Egy szakirodalom, mert, hogy ez annak számít, szerintem elbír egy kis viccet, egy kis „ez történt itt” történetet, vagy sztorizgatást. Elbír, komolyan, nincs vele gond. Ha nem csak ebből áll! Nem érzem azt, hogy én poéntalan volnék, bár tény, hogy vannak viccek, amiket nem értek, de itt kicsit túlsúlyba volt a sztorizgatás, a vicc mesélés. És a szmájlik. Na, igen, egy szakkönyv nem bír el szmájlikat. Tudom, tudom 21. században élünk, és kell a mosolyjel, hogy értsd, hogy poénos vagyok, de ne már. Egy szakirodalom, amivel ösztönözni akarsz embereket, amikkel azt akarod elérni, hogy kapja össze magát, váltson, és kövesse az álmait, abba ne rakjál már mosolygós fejeket… De komolyan. Irtó gáznak éreztem, én éreztem kínosnak, amikor olvastam!

De, hogy kiemeljem a pozitívumát a könyvnek, mert azért volt ilyen is:

 Ha már sztorizott, nem csak a habos babos dolgokat. Tehát nem mindenkinek jött be a váltás, volt, aki ezt beszívta. Ez amúgy amit hiányoltam az amerikaiaknál, hogy nincs ott az, hogy „Igen, anyus lehet, hogy az álomkövetésbe bele fogsz rokkanni”

 Egy csomó idézetet olvashattam. Amiknek nagyrészt rohadtul nem volt köze a könyvhöz, de jók voltak!

 Rövid volt! 160 oldal, feltehetően, ha elérte volna a 200 oldalt félbehagytam volna, mert kicsit idegesítő volt.

 Oh igen, voltak benne képek, mármint ábrák. Abból egy volt hasznos, de amúgy érdekes volt, és azzal is gyorsabban lehetett haladni az olvasással!

 Tehát összességében ez a könyv, nem könyv. Nem szakirodalom, nem ad tanácsot, amit mégis ad egy kis szeletkét, azt folyamatosan ismételgeti, tehát ezt jó alaposan belevési a fejedbe. Csakhogy, mire valamit belevés eldob egy olyan mondatot, amivel relatíve megöli az előzők értelmét.

Áh, igen-igen, a kedvenc mondatom, ami kb. 3 oldalanként szerepelt, hogy „megerőszakolni magunkat, hogy munkába menjünk”…wtf? Értem, hogy azt akarta mondani, hogy változtass, ha gáz a munkahelyed és utálod, hogy oda be kell menned, de ez az önmegerőszakolás nekem olyan furán jött ki folyamatosan, hogy mindig hátrahőköltem, hogy „miatököm?”

Belbecs: 2/5

El lehet olvasni, de nos nem sok értelme van. Azt mondja, mint minden önsegítő könyv, csak pocsékul megfogalmazva. Szegénynek nincsen túlzottan nagy gyakorlata az írásba, vagy csak kellett a pénz nem tudom, de ez valami borzalmas volt. millió jobb könyv van a témába, úgyhogy ha lehet ne EZT olvasd.

Külcsín: 1/5

A borító okés, bár nincs semmi köze a könyvhöz, de elmegy ez a napsütésbe élvezkedő nő rajta. Belül viszont valami borzalmas. Legalább három-négy betűtípus és nagyság váltakozik, folyamatosan ismétli magát, és vannak benne ilyen hipp-hopp üres lapok, mert ott volt vége a szövegnek és akkor kihagyja….. nem túl igényes, ebben maradjunk.

Fülszöveg:

Nem az a helyes kérdés, hogy mi van a halál után, vagy hogy mikor fogunk meghalni, hiszen ezt nem mi fogjuk eldönteni, hanem az, hogy mit tehetünk addig, amíg élünk? Meggyőződésem, hogy az egyik legnagyobb felfedezés az életünkben az lehet, hogy van élet a halál ELŐTT!
Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mikor fog véget érni az életünk, és mi fog történni azután, sokkal jobban tesszük, ha arra koncentrálunk, mi mindent tehetünk ma, holnap, minden egyen napon, amit addig ajándékba kapunk.
Mindenkinek van választása, hogy mit kezd az életével, még akkor is, ha a többség ezt nem így látja, és azt gondolja, az élet az, ami csak úgy megtörténik velünk. Ez a könyv segít, hogy megtaláld a küldetésed, ezáltal kihozhasd az életedből mindazt, ami benne van. Hiszen igenis van élet a halál ELŐTT!

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Szabó Péter: Van élet a halál előtt!

Kiadó: Guruló Egyetem

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 160

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789630856416

Lois Lowry: Valahol, messze (Az emlékek őre 2.)

 Amikor elolvastam az Emlékek őrét tiszta sor volt a végén, hogy én ezt folytatom, mert érdekel, mi van azután, hogy Jonas…

 Csakhogy Valahol, messze úgy kezdődik, hogy Kira anyja meghal. Kira teljesen máshol él, mint Jonas, teljesen más körülmények között, más szabályokkal, de ugyanannak a világnak a részesei. Egymásról sem tudnak, van amúgy is éppen elég problémája mind a kettejüknek. Két teljesen más probléma.

 Kira legnagyobb problémája, hogy hirtelen árva lett, és mivel nem teljesen egészséges (mankóval jár), így a törvények szerint maradnia kellene a mezőn és meghalnia. Tisztában van persze azzal, hogy nem kéne visszamennie a faluba, mégis visszamegy, feltehetően az élni akarása miatt. Aztán minden, de minden megváltozik számára. Ahogy a világ teremtésétől, a jelenig megismer majdnem mindent. Titkokra bukkan, és döntenie kell, méghozzá borzalmasan nagy döntéseket kell meghoznia Két szótagosként (tehát relatíve még fiatalon).

 Nem nagyon akarok a történetről ennél többet mondani, olvassátok, mert rengeteg érdekes kérdést vet fel ez a kötet is, még úgy is, hogy kb. semmi köze az Emlékek őréhez.

 De nézzük a világfelépítést. Ha egy azon világban játszódik (márpedig feltételezem, hisz sorozat, nem hiszem, hogy dimenziót ugrunk közben), tehát egy bolygón van a tökéletes Egyenlétben élők kolóniái, ezek elzárva vannak, feltehetően pajzsokkal védik magukat, érzelem, érzések, és mindenféle interakció nélkül éldegélnek bele a világba. Már ha élet ugyebár az a bambulás. Egyenlét feltehetően a nagy világégés után egy remek ötlet volt, feltehetően azoknak a kolóniáknak az irányítói és őseik meg is veregették a saját vállukat, hogy ügyesek voltak. Nincs éhezés, nincs háború, nincs szomorúság, nincs semmi rossz…no jó sincs, de rossz sem.

Aztán ott van a Föld másik sarka, feltehetően nem messze ezektől a kolóniáktól (feltételezem egyszer csak találkoznak a szereplőink :D). Itt nincs egyenlét, nincs steril tisztaság. Visszazuhantunk kb. a középkorba. Itt vannak az Őrzők, akik irányítgatják a falujukat, nagyra vannak, hogy van egy épületük, ami túlélte a világégést! Van egy Tárgyuk (kereszt), amit nem tudnak mi, de azért tisztelik. Van egy énekes, ami minden évben adott napon eldalolja a világ teremtésétől a világ sok pusztulásán át a romlás dalát (ami szerintem borzalmasan unalmas lehet, meg hosszú). Az énekléskor rajta van a köpeny, kezében a bot, ami emlékezteti kb. hol tart. De az egész egy színjáték, és mindent az őrzők irányítanak. Itt, ha valami bajod van, megölnek, ha sérült vagy megölnek. Ha egészséges vagy akkor is buta vagy (mondom, hogy középkor), a nők nem olvashatnak, a férfiak, gondolom igen, de nem hiszem, hogy a köznép is olvasgatna. És persze mindenki azt tanulja a kis kolóniájukban, hogy odakinn vadak vannak. Vadak, amik szét tépnek, vadak, amik megesznek, megsebeznek, elpusztítanak. SPOILER: nincsenek vadak…

Ebből adódóan senki sem hagyja el a biztonságos falu határt, csak a vadászok. Holott nem is olyan messze tőlük egy újabb kolónia van….ami már nem a középkor.  Fura, hogy az Egyenlét, a jövőt ábrázolja, Kira otthona viszont a múltba zuhant vissza és ott tesped meglehetősen régóta.

 Egyik világ sem tetszik, egyik világba sem szeretnék lenni. Mind a kettőből eltűnnék a lehető leggyorsabban. És persze mindenhol van egy hős, aki lázad, aki márpedig megpróbál változtatni. Azon, amin az elődei nem tudtak.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító, és imádom, hogy összhangban van a történettel! Szintén olyan borító amit ha nem olvastad, nem tudod miért is van egy ilyen fa rajta. Ha olvastad tudod, hogy ha nem is életbevágóan fontos helyszín, de annyira fontos, hogy kiemelte az író, hogy megemlítette!

Fülszöveg:

A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében.
A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.

Eredeti mű: Lois Lowry: Gathering Blue 87%

Eredeti megjelenés éve: 2000

Könyv: Lois Lowry: Valahol, messze

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2004

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9639563366

Fordította: Csatári Ferenc

A sorozat kötetei:

1. Lois Lowry: Az emlékek őre 89%

2. Lois Lowry: Valahol, messze 84%

3. Lois Lowry: Hírvivő 88%

4. Lois Lowry: A fiú 88%

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Három előadás arról, hogyan találd meg önmagad,
hogy egységben élhess a világgal is

Eddig még nem olvastam Soma Mamagésától (ahogy ő nevezi magát), a közéleti szerepléseit sem követtem soha nyomon, mert nem igazán nézek Tv-t, tehát innentől nekem a celebek és közéleti szereplők, akik a tv-ben vannak, nem nagyon jelentenek semmit sem. Nem viszolyogtam annyira a tőle való olvasástól, mint azt Csernusnál érzem (ennek ellenére tőle is fogok olvasni). Soma nekem szimpatikus lett, még úgy is, hogy ez a könyv nem éppen a legjobb.

 Ha meg akarjuk ismerni a gondolkodását mélyebben, semmi esetre sem ezzel a könyvvel kel kezdeni. Nem tudom melyikkel, mert ezzel kezdtem. Tehát, ez sokadik könyvnek talán jobb, bár lehet mégsem, hisz folyamatosan azt írja, hogy „és ezt itt és itt leírtam”, tehát ez amolyan összegző kötet lenne. Tehát aki már olvasta tőle a többit, az meg feltehetően semmi újat nem talál benne. Aki meg nem, az minden ilyen megjegyzésnél felsóhajt, hogy remek-remek…de akkor most mi van? Tervezem tőle éppen ezért olvasni, mert amit felvetett az tetszett volna, és olvasni is akarok még a témában.

 Soma borzalmasan spirituális, mármint kevés olyan emberről olvastam, aki ennyire hisz az ilyen dolgokban. Én magam amolyan hiszek is meg nem is fajta vagyok. Úgy gondolom, van újjászületés, úgy gondolom, oka van azért, hogy ott és akkor születik az ember, de pl. a sorsba már annyira nem hiszek. Ez lehet kicsit ellentétes, hisz az oka van és a sors majdnem ugyanaz. De nem. Oka van itt élni, ide születni, de a döntéseink szerintem nem sorsszerűek. Nem hiszek az „eleve elrendelt” döntéseknek, amikor azzal mentegeti magát az ember, hogy azért lett katasztrófa az élete, mert hát ez van a nagy könyvben neki szánva. Ez szerintem hülyeség, amúgy Soma sem ért egyet ezzel. Ugyanis az ember rendelkezik a szabad akarattal és formálhatja az életét kedvére, ő DÖNT jól vagy rosszul az már mindegy.

 Rengeteg témát érintett ebben a rövid kötetben, amik fele érdekelt, fele nem. A társas kapcsolt, mint férj-feleség ez engem annyira nagyon nem érdekel, mert nem érint, de azért érdekes volt olvasni. A szüléssel kapcsolatos dolgait szintén, érdekes belelátni más gondolataiba, a témába. Viszont az angliai sztorija nagyon tetszett, és nagyon becsülöm azért, hogy ennyire, hmm… bátor. Talán a bátor a legmegfelelőbb szó rá. Hogy mer önmaga lenni, mer nem foglalkozni azzal, hogy mit is szólnak hozzá az emberek. Meri felvállalni azt aki! És borzalmasan kevés ilyen ember van, ezt ő is látja. Pedig az lenne a lényeg, hogy az ember ne féljen kinyílni, hogy azt tegye, ami boldoggá teszi, hogy ne érdekelje, hogy erről másnak mégis mi a véleménye. Én is próbálok ilyen nyitott lenni, de észrevettem, hogy néha, sajnos még kicsit több Néhakor egy-egy megjegyzés, amit tesznek a hobbim, érdeklődési köröm, életszemléletemre, az fáj. Holott igazándiból nem kéne vele foglalkozni. Az én életem, én irányítom, azt teszek, amit akarok (ésszerűség és egészség határait nem átlépve).

 Mindenképpen hasznosnak tartom, hogy elolvastam a könyvet, és felfedeztem Somát magamnak. Ő olyan kis pozitív ember, tök jó lehet vele ilyen elvonulásokon lenni, meg mindenféle spirituális dologban benne lenni. Annak ellenére is, hogy én a spiritualitásban nem vagyok olyan magas szinten, mint ő, és nem is hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Pedig lehet, jobban járnék, ha elhinnék. Mennyi mindent meg lehet magyarázni azzal, hogy ezt „azért teszem, mert előző életemben”… vagy „azért teszem, mert, a családomban ez és ez”.

Belbecs: 3/5

Azért a pont levonás, mert így, hogy folyamatosan utalgatott a többi könyvére, nem lehetett teljesen belefeledkezni az olvasásba.

Külcsín: 3/5

A borító tetszik, a tördelés is tetszik, csak egy szerkesztő borzalmasan kellett volna, vagy egy lektor, vagy bárki aki átolvassa és kigyomlálja az elütéseket.

Fülszöveg:

Kilenc éve jelent meg az első könyvem, és a sorban ez a kilencedik. A 9-es a számsor vége, amely a számmisztikusok szerint egyben egy korszak lezárultát is jelképezi. Ez valóban így van. Úgy érzem, ebben a kötetben adom át a legesszenciálisabban azt az életszemléletet, világlátást, ahogyan most, negyvenkilenc évesen gondolkodom, és amelyet folyamatos tanulással fejlesztek. A könyvben szereplő három előadás tudatos koncepció alapján követi egymást. Az öntudatra ébredés magával hozza azokat a kérdéseket, hogy kik is vagyunk valójában, mi végre jöttünk erre a világra, merre van az utunk. Ha ezekre választ kapunk, jöhet a terveink, vágyaink megvalósításához szükséges erőgyűjtés, hiszen csak a megvalósulások útján kerülhetünk egységbe önmagunkkal, és ezáltal a másik nemmel, a világgal. Hiszem, hogy kizárólag rajtunk, a saját tudatosságunkon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek élvezni az életet.
Ehhez kínál alapvető gondolatokat, hasznos szellemi útmutatást ez a kötet, melyben az Öngyógyító könyvemben ismertetett technikákat is jó néhány új módszerrel kiegészítettem. Mindezt szokásomhoz híven személyes történetekkel varázsoltam élőbbé, hogy még közelebb vihessem az olvasókhoz mindazt, ami nekem is segített.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 254

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155492501

Soma Mamagésa: Tiszta szex 80%

Soma Mamagésa: Nemek igenje 83%

Soma Mamagésa: Új egyensúly 85%

Soma Mamagésa: Ébresztő! 87%

Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el? 86%

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Soma Mamagésa: Ébresztő! 2.

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Soma Mamagésa: Afrodiziákumok