Ann Aguirre: Helyőrség

Fülszöveg: 

Razorland-trilógia 2. kötete

Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.

Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.

A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!

 Vannak könyvek, amiket kifejezetten várok, ilyen volt a Helyőrség is. Maga a világ és a rendszer tetszett meg az első részben, meg Pikk idegesítő dolgai, Fakó fura önbizalomhiánya, és Kósza egoizmusa. Most, hogy már a felszínen vagyunk, és Megváltásért harcol mindenki, kicsit más az összhatás.

 Beismerem, nekem a lenti menekülés, majd a felszínre jövés és „jaj túléljük-e a telet a vadonban” sokkalta jobban tetszett, és izgalmasabbnak találtam, mint ezt a mostani részt, amikor valójában már másról szól az egész.

 Mert adott, egy szerelmi háromszög, középen Pikk akinek a kegyeiért fura mód harcol Fakó…és kicsit rátermettebben Kósza. Mondjuk eleve elég érdekes a helyzet, mert Pikk meg már rég döntött, csak hát ezt  a döntést a könyv feléig nem nyögi ki….éljen a határozatlanság :D

 Fakó, nos…Mr. Fakót, párszor, csupán felebaráti szeretetből fejbe csaptam volna! Ismerős ez a mondat ugye? Akkor elmondom, az első részben is voltak hülye dolgai, és ez most sem változott. Mindene megvan, tényleg! Okos, és feltételezem nem egy bányarém, csak éppen nem mer odamenni, hogy „tetszel nekem szeretlek…” hanem hónapokig nézi a lányt akivel mellékesen élethalál harcokon mentek keresztül, és duzzog, mert úgy „hiszi”, hogy Kószát választotta helyette… pfffssss. Nos, tehát Fakót, még mindig fejbe vágnám, bár megtette helyettem más, és most elhiszem, hogy egy világ dőlt össze benne, és a nem létező önbizalma is eltűnt, de! De ha nekem végigfogja sírni, a harmadik részt, akkor tényleg utálni fogom, pedig ő az egyik kedvenc karakterem, csak ne duzzogna és nyafogna ;(

 Kósza, meg még mindig egy egoista állat. Akaratos, és amit eldönt az úgy van! Nekem még mindig nem szimpatikus, de elhiszem, hogy jobb ember mint az első részben volt.

 No de akkor egy kicsit a történetről. A korcsok, vagy zombik, mutkok vagy akármiknek nevezzük. Azok a ronda lények, akik felzabálják az embert, ha közéjük sétál. Nos okosabbak mint voltak, fejlődnek és társadalmat építenek. Pikk már el is gondolkodott azon, hogy „jaj de okosak”, ha nem lennének büdösek és nem rohadnának szét, és ne adj isten, ha nem az ember hús lenne finom nekik, akkor akár haverok is lehetnének! A szimpátia amúgy elég hamar megszűnt….az emberhús fogyasztás miatt!

 Nem tudom, hogy mi lesz a harmadik részben, hogy Megváltás elpusztul-e vagy a korcsoknak lesz annyi, de őszintén, most eléggé a korcsok állnak nyerésre. Nekik ott a nagy terület, hús van bőven, most már van tüzük, és van mindenük. Míg az emberek? Be vannak kerítve egy-egy városba, véges készlettel, véges élelemmel, véges lőszerrel, fakerítéssel….na vajon ki nyer? Igen…elég rosszak az esélyek és kérdéses, hogy a négyes megmentheti –e a világot, vagy legalábbis Megváltást. És akkor még nem beszéltünk a hülye lakosokról, akiket én szívesen felzabáltattam volna a korcsokkal, a begyöpösödött elméleteik és gonoszságuk miatt!

Belbecs: 4/5   - mert idegesített az a nyámnyilaság, hogy szeret, nem szeret… viszont maga a történet izgalmas és gyorsan pergő.

A borítóról, és a kiadásról…. Átvettük egy az egyben a külföldi borítót, nekem tetszik, illik az első részhez, és teljesen rendben volt. Jól mutat egymás mellett a két kötet. Helyesírási hiba és elgépelés terén nem volt túlzottan probléma, szerintem csak egyszer volt valami elütés, amit észre is vettem, de amúgy remek munka. Tartósság szempontjából, strapabíró, egy olvasás és táskába dobálás (na jó nem dobáltam, raktam), még mindig olyan mintha nem olvasta volna senki , tehát tartós.

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:

Olvass bele!
Kiadási év: 2013

Kiadó: Fumax

Fordította: Gálla Nóra

Oldalszám: 334

ISBN: 9789639861558

Eredeti megjelenési év: 2012

Eredeti cím: Outpost

Eredeti ár: 3.095 Ft

Kiadói ár:  2.250 Ft

A záró kötet: Horda

Jane Johnson - A szultán asszonya

Fülszöveg:

 A 17. század végén járunk. Az angol Alys a vőlegényéhez utazik, mikor hajóját kalózok támadják meg, s a szép szüzet eladják a marokkói szultán háremébe.

 Az udvarban Núsz-Núsz, a szultán írnoka hatalmi harcok áldozata lesz, s Alyhez hasonlóan rá is szörnyű sors vár. Szorult helyzetében a fekete szudáni fiú és a fehér angol lány egymásba szeret. Ám mielőtt megszöknek, túlélik a hárembeli intrikákat, a mérgezési kísérleteket, a pestist és egy dühöngő szultánt, aki a nőket csak szexuális játékszernek tekinti.

 De vajon milyen élet vár rájuk a fehér Európában?

A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Külcsín és belbecs, avagy a könyv kívül belül:

A fülszöveg elolvasása után sokkalta többet vártam a könyvtől. Pergő történetet, intrikát, menekülést és ármányt. Mindezt a könyv elejétől kezdődően. Ami sajnos nem igaz a könyvre. Ugyanis Alys a könyv feléig szinte fel sem tűnik, amikor feltűnik is, még olyan szerencsétlen "vénlány" akit elraboltak, és most háremhölgyként kell viselkednie, amint áttér, ha nem tér át akkor meghal. Núsz-Núsz más, őt már az elején megismerjük a könyvnek, és tény, hogy van intrika és hasonlók amit a fülszöveg ígér, de úgy a háttérben, mint Núsz-Núsz mesélése és nem mint a főhősöket fenyegető rémség. Bár tény hogy szegény Núsz-Núsz bevonzotta a bajt, de azért ez még mindig inkább szerencsétlen véletlen, mintsem személye elleni támadás.

 Szerelem... van benne, körülbelül két oldalnyi, valódi "én szeretlek, te szeretsz" a könyv nagy részében viszont Núsz-Núsz elég plátóian szerelmes, Alys meg hol őrült, hol meg csak van! Szegény lány amúgy  a könyvben nem igazán szerepel. Sokat nem is tudunk meg róla, csak annyit, hogy Angol, de Hollandiából jött, hogy valaki nagynak a nem törvényes lánya (nem írom le kinek...de mondjuk ezt a csavart akár ki is lehetett volna hagyni), és hogy rajong a fiáért. Annyira, hogy amikor elveszíteni látszik, megőrül. Nem teljesen értettem, hogy miért is nem őrült meg ténylegesen, ugyanis Kétszer is elvesztette, és mindig elvesztette a józan eszét. De persze amikor megjelenik a könyv vége előtt úgy négy oldallal Núsz-Núsz és elmondja az igazságot, egy teljesen normális nőt talál ott, aki még mosolyog is, és úgy tesz mintha semmi sem történt volna!

 

A fülszöveg utolsó kérdése pedig:

" De vajon milyen élet vár rájuk a fehér Európában?"

 

 Nos erre nem kapunk választ mi sem, mert az írónő megunta az írást, és a végét eléggé összecsapta. Amolyan, "eljuttattam őket Angliába, bár ez is sokáig tartott. Úgy döntöttem, elég ha leírom kiből mi lesz, és boldogan élnek míg meg nem halnak, mert a Happy End kell."... Tehát valójában találjuk ki mi a vége.
Én azt vártam, hogy már a közepénél elmenekülnek, hogy üldözik őket, hogy meg akarják őket ölni, és izgalmasan bujdokolnak vagy valami...ehelyett? Csoda, hogy  a könyv végén legalább már mindenki Angliába van!

Történet: 3/5

 

A borító viszont szép! Elgépelés is aránylag kevés volt benne, bár néha egymás után elég sok.

De kivitelezésre tényleg semmi gond nincs  a könyvvel, olyan kellemes, vonzza a tekintetet és azaz érzésed,hogy ezt el akarod olvasni. Ha  a fülszöveg, a cím és az alcím illene a könyvhöz akkor azért jobb lett volna. Így lesz aki csalódik majd a könyvben, mert nem indul könnyen, és bár a vége felé tényleg izgalmas és tényleg van benne üldözés is, de ez korántsem akkora és olyan, mint várható lett volna.

Külcsín: 4/5

A. O. Esther - Összetört Glóriák 1.

 

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért a kiadónak és az írónőnek :)

Őszinte leszek, én nem szeretem az ilyen angyalos dolgokat. Sőt körülbelül annyira vonz az angyal téma, mint a vámpírok, amik szintén nem érdekelnek, mégis 2012 egyik legnagyobb könyvélményét nyújtották. És bár nem mondom, hogy 2013-ban ez volt a legnagyobb könyvélményem, de csak azért nem mert még csak január van. És még lesz folytatása a könyvnek, és lehet az véletlenséggel jobban fog tetszeni.

Egy kicsit a borítóról, gyönyörűség. Nagyon passzol a hangulathoz, és nagyon szép. Olyan könyv amit megnézel, megtapogatsz és oda vagy érte. Nekem nagyon tetszett, olyan kis ártatlan hatást nyújt, mint úgy általában a történet során Sophiel. És nem csak a védőborító ilyen, hanem az alatta lévő kemény tábla is, úgyhogy plusz pont, hogy az is szép kivitelezést kapott. Van beépített könyvjelzője amit sikeresen észrevettem a könyv felénél :P

A történet pergő, dinamikus, csak néha van azaz érzésem, hogy Sophiel kicsit...nem is tudom, az elején, a közepén és a végén is néha annyira határozatlan. Néha meg határozott, és ezzel összezavar. Szerintem szegény maga sem tudta, hogy mi van, hogy mi lenne a helyes. Bezavarták az emberi érzések.
A történet kezdete nekem egy kicsit olyan volt, mintha hopp az események kellős közepébe zutty és találd ki mi volt előtte. Persze idővel megismertem a háttértörténetet ahogy a főhős mesél, vagy gondolkodik, vagy éppenséggel látomása van. Csak akkor is kicsit hirtelen volt az érkezés a földre és rögtön a "meghalsz mindjárt" harc.
Ennek ellenére, jól ki van dolgozva a világ, amiben játszódik a történet, és elég hihetőre sikeredett. Bár egy térképet igazán mellékelhettek volna a könyvhöz :D

Szereplők:

Sophiel: Mint már írtam, kicsit kettős személyiségnek éreztem. Persze nem egyszerű megmaradni angyallánynak, ha jelen esetben az ellenséget szereti. És kicsit szegény sokat is filozofált ezen a "jaj az ellenségbe szerettem bele" dologgal. Volt kérdés, amit legalább négyszer feltett a könyv során, és mind erre a témára összpontosult. Tehát szegény lányt emiatt egyelőre én nem tudom szeretni, remélem kikupál a többi rész során, mert van benne erő, a személyisége is jó, csak ez az őrült őrlődés és bizonytalanság.

Gabriel: Jó őt elvből szeretem, szerintem nincs olyan könyv ahol olyan formát öltene, hogy nem szeretném. Úgyhogy őt itt is kifejezetten megkedveltem, és szerintem a legnormálisabb angyal volt az egész csapatban.

Erdőlakók: Azok valami eszméletlen aranyosak. De komolyan, simán élnék én is náluk. Semmi gonoszság, semmi rossz, csúnya és hasonló dolog. Teljes harmónia a természettel, egymással a világgal. Jó ez túlzás, a világ azon apró részével ahol élnek. Tehát ők teljesen pozitívak olyan béke szigete hatás.

Elijah: Legnormálisabb "gonosz" karakter. Nem is annyira gonosz, szerintem amúgy kifejezetten aranyos a maga, elég fura módján. Belőle is még sokat ki lehet hozni, és remélem, hogy nem lesz elrontva a karaktere.

Sötét Angyalok: Így a könyv elolvasása után megvagyok győződve róla, hogy valójában ők nem is gonoszak, de nem is jók. És ugyanezt éreztem a Térítőkkel is. Nem lehet őket sem gonosz, sem jó sémába bedugni, mert igazándiból nem tettek semmi olyat ami vagy az egyik vagy a másik lenne.

Tehát tetszett, nem volt csöpögősen romantikus, nem volt túlságosan áhítatos (ha az lett volna félbehagyom), nem akart megtéríteni (ezt értékelem!), nem akart mást, mint okosan, szépen fogalmazva, szórakoztatni. Volt mondanivalója, a szerelmen kívül is, és ez manapság kell. És sokakhoz az információk és okosságok ilyen burkolt módon jutnak el. Plusz pont, hogy magyar az írónő. Én amúgy elég fenntartásokkal viseltetem a magyar kortárs írókkal szemben, bár magam sem tudom miért, hisz már bebizonyította több is, hogy tényleg tudnak írni. (pl. Gaura Ágnes is)

A könyv vége... Kedves A. O. Esther, nem mondták még neked, hogy a függő vég egy nagyon ronda húzás? Komolyan mondom, ez kiszúrás volt velem szemben! Nem szeretem amikor így van vége a könyvnek, és nincs itt a folytatás. Úgyhogy remélem, hogy hamar-hamar megjelenik, mert most itt kombinálni fogok, hogy mi fog történni. Hogy lehet így befejezniiiii!!!


És a folytatás hamarosan jön...remélem, nagyon csinos a borítója. Kicsit borúsabb ennél de olyan hmm...

Eleanor Moran - Reggeli az ágyban

Fülszöveg:
Recept: végy egy összetört szívű hősnőt, keverd össze egy nagyképű celeb séffel, gyújts alá, főzd puhára, és kész is egy újabb női regény. Van benne minden, ami kell: csalódás, főzés, a profi konyha kulisszatitkai, humor és természetesen szerelem.
Egy ilyen intelligensen megírt romantikus lektűr után a desszert már nem is hiányzik!

Külcsín és Belbecs:

Először is köszönöm szépen a könyvet a Tericum Kiadónak, nélkülük nem is tudom mikor sikerült volna elolvasnom :)


Külcsín: Mindig egyszerűbb ezzel kezdeni, mert az ember ránéz a borítóra és látja, hogy milyen. Azaz igazság a könyv elolvasása után nem nagyon értem miért van rajta Tea, mert, hogy emlékeim szerint azt nem nagyon ittak benne. Minden esetre nagyon szép a magyar borító. Ebben a hideg időben folyton kedvet adott hozzá, hogy egy jó nagy bögre tea mellett olvassam. A cím ugyanez angolul is, tehát nem lett átfordítva olyasmire ami teljesen más, ennek ellenére a címet sem értettem sokáig(most sem). Vagy csak vártam mikor lesz reggeli és ágy?  Volt benne úgy majdnem a közepétől, akkor fel is sikítottam, hogy na végre :) Az angol borító kicsit nekem rózsaszín és "jujderomantikusvagyok" beütésű, na olyan borítóval még azon sem gondolkodtam volna el, hogy recenziót kérek belőle...az nekem már túl romantikus, úgyhogy örülök, hogy ilyen guszta borítót kapott inkább :)

Belbecs: Amber szemszögéből olvashatjuk a történetet. Rögtön a közepébe vágva, és így egy kis idő kell míg minden a helyére kerül. Hogy miért lakik a barátnőjénél, miért válik el, miért utálja a volt férjét, miért megy új állásba és, hogy miért oda ahova akar. Ambernek nagy szíve van ez már az elején látható, csak teljesen össze van zavarodva. Az Oscarral való kapcsolata teljesen kiszámítható volt, csak azt vártam mikor kerülnek végre ágyba. Csak, hogy a címnek legyen igazság tartalma.
A történet nagy része a konyhán játszódik. Olvasva, hogy micsoda hajtás, és rivalizálás van, azt hiszem boldogan jelenthetem ki, hogy NEM akarok szakács lenni (jó főzni sem tudok, de ha tudnék sem akarnék). Mert engem frusztrálna az ami Ambert viszont energiával töltötte el. Folyamatos lótás-futás, meg sem állás, és egy perc nyugodalmad sincsen. Joe-t mondjuk én Amber helyében kirúgtam volna, most nem azért mert "hatalmában állt", hanem mert tényleg olyan kis mocsok volt, hogy mindig keresztbe tett a lánynak. Jó rivalizálás, na de akkor is!

Szereplők:

Oscar: Arrogáns, idegesítő, egoista dög. Most komolyan, tudom, hogy sármos és elájulnak a lányok ha ránéznek, de akkor is. Emberileg hiányzott belőle valami nagyon fontos dolog. Nem kérdőjelezem meg, hogy valóban szerette Ambert, ahogy állítja, de pl. a családjával sem tudott teljesen úgy viselkedni mint egy normális ember. Valószínű neki mindene a konyha, ami nem gond....csak akkor elég nehéz mást is a szívébe zárni. Tehát, őt nem szerettem, mert folyton morgott, és alig mosolygott (igenis mosolyogjanak az emberek néha), és azzal sem tudott meggyőzni érzelmei megléte felöl, hogy az operában sírt...

Dom: Na, őt nem tudtam sokáig hova tenni, bár Amber kissé kavarodott gondoltaiból, ki lehetett hámozni, hogy szereti ő a feleségét, szerette mindig, csak kicsit unta (?) ezért lépett félre. Ami amúgy nem a legmegbocsáthatatlanabb dolog, bár tény, ne csináljon ilyet. Viszont nagyon emberséges, és nagyon nagy szíve van, amit a vége felé megtesz, ahhoz jó nagy békát kellett lenyelnie, és mosolyogva segíteni a volt feleségednek (akit szeretsz) és a pasijának. Azért valljuk be nem mindenki segített volna a helyében. Úgyhogy nagyon szimpatikus lett :)

Milly: Gazdag, elkényeztetett lány. Az volt az érzésem, hogy kissé naiv. Ennek ellenére elhiszem, hogy nagyon rossz lehet, ha azt érzed nem vagy hasznos, ha dolgozni is csak azért mész mert nem akarsz otthon unatkozni, hisz pénzre nem vagy rászorulva. Ő tényleg hasznos akart lenni, és ezt értékelem benne. A könyv végén, hát ööö, ő tudja. Kíváncsi vagyok meddig maradt együtt azzal akivel az esküvőre ment.

Marsha: Kicsit elvont a lány. Mármint szó szerint elvont, furán öltözködik, fura dolgokat mond, és fura a pasija. Minden esetre imádja Ambert, és ezt a lánybúcsúztatón ki is fejti. Igazi barát, még ha kissé különc is.

Amber szülei: Kedvesek és aranyosak, bár kezdeti stádiumban az a benyomásunk, hogy az anya nem szereti Ambert, vagy inkább fordítva. Amberben ugyanis elég nagy törést okozott, hogy az anyja megcsalta az apját, és pont neki kellett meglátnia (nem durvát látott ), és titokban tartani, majd ezt a titkot amikor már nem bírta rázúdítani az apjára, akit ezzel elkeserített. Tehát ők megadták az alap elképzelést a lánynak az életről, és talán ezért fájt neki jobban az, hogy megcsalták. De a vége felé rendeződnek a viszonyok, és minden magyarázatot nyer. Azért nem irigylem őket sem.

Amber: Ambiciózus lány, aki meg van kavarodva a válását illetően, az érzéseit illetően és a kapcsolatait illetően. A könyvben van pár visszaemlékezős rész, hogy tisztábban lássuk a dolgokat, de még így is néha elég ködös, hogy miért dönt úgy ahogy. Nagy szíve van, ezt lehet látni, belefolyik olyan dolgokba is, ami nem tartozna rá Oscar családja, lánya ügye. Ennek ellenére amúgy csupán emberségből teszi és Oscar meg egy bunkó amikor azt mondja, hogy "nincs gyereked ne szólj bele". Mert, hát attól még, hogy nincs gyereke szerintem még mindig szintekkel jobban nevelné a lányt mint az apja -.-"
Amber jó szakács, jó séf ez már az elején kiderül, de igaza van Domnak, abban, hogy nincs Élete. Komolyan nincs, napi 12 órát is lenyom vagy többet, és csak aludni jár haza, szabadnapja alig van. Mégis mikor élne? Aztán rájön, hogy neki csak egy élete van, és abban kellene ÉLNI és Boldogulni, lehetőleg nem csak a konyhában.


Összességében tetszett a könyv, nem szoktam romantikus könyveket olvasni, mert eddig amivel találkoztam, úgy a könyvtár polcain. Azok mind csöpögtek a sziruptól. Ez nem, romantikus, elgondolkodtató de nem nyálas, úgyhogy kedvet adott arra, hogy néha ilyeneket is olvassak. Csak majd jól meg kell válogatni, hogy mik legyenek a következők :)