Ugrás a fő tartalomra

A könyvtáros is jár könyvtárba!

Forrás
 Volt olyan idő, amikor több könyvtárnak is tagja voltam. A Dunaújvárosi Egyetem könyvtárának, a Nagyvenyimi könyvtárnak és persze a munkahelyemen is van tagságom (József Attila Könyvtár - Dunaújváros)
Volt, hogy hazahordtam egy csomó könyvet, amit aztán visszavittem olvasatlanul. Mert ugye nem volt rá idő, nem volt már hozzá kedvem, vagy előjegyezték. Kellett pár év, hogy rájöjjek, hogy teljesen fölösleges hazahordanom egy csomó könyvet, hiszen minden nap ott vagyok, tehát ha adott könyvet majd csak utána hozom haza, ha már visszavittem az előzőket, akkor sem dől össze a világ.
 Persze, lehet, hogy addigra valaki kikölcsönzi, mire kivinném...igen ez is egy időben frusztrált, aztán ránéztem a várólistámra, és mivel kb. 200 kötet van rajta, aminek nagy részével rendelkezik a munkahelyem, kiderült ez sem éppen valós félelem. Mármint, hogy nem lesz mit olvasnom, ha véletlen a munkahelyemen jutok a könyvem végére és akkor mit csinálok hazafelé a buszon, ha nem lesz könyvem ;)
Aztán idén eljutottam oda, hogy lehetőleg 3-4 könyvtári könyvnél többet nem hozok haza, és nem heteltetek magamnál. Elvéve a lehetőséget mástól, hogy azt olvassa, addig, míg nálam csak a polcon álldogálna, aztán lehet olvasás nélkül vinném vissza.
Tehát idén remélhetőleg 3-4 könyvtári könyvnél egyszerre nem lesz több nálam. És azokat is próbálom előre venni, hogy más is olvashassa ;)

Jelenleg nálam lévő könyvek:

Chella Quint: Légy menzeszpozitív!
Katherine Morgan Schafler: Perfekcionisták kézikönyve
Phoebe Garnsworthy: Napi rituálék 


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »