Rupi Kaur: Tej ​és méz / a ​nap és az ő virágai

A blogon kevés verses poszt születik, mert van egy enyhe "nem szeretem" státusza nálam a verseknek. Aminek feltehetően az lehet az oka, hogy a verselemzéseket mindig utáltam, sosem volt olyan irodalom tanárom, aki képes lett volna megszerettetni a költészetet velem. És a modern költészetet, meg nem tartom költészetnek, mert valahol elvesztek a rímek és ritmusok. Fura mi? A régi költészetet nem csípem, mert nem tetszik a sok belemagyarázás, de legalább rímel. A modern szókimondó általában, viszont hiányzik, minden belőle amit én versnek tanultam (rím, ritmus, szótagszám). Haikuk az egyetlen kivétel és a wakák, úgyhogy igazándiból a többit sosem szerettem.

Ennek ellenére kölcsönkértem AniTiger barátnémtól rupi kaur két verses kötetét is. Az elsőt azért, mert úgy gondoltam, hogy olvassunk egy kis haikumentes kortárs költészetet, és a molyok is szeretik ezt a kötetet és a címe is jó. A második kötetet azért, mert az első nagyon tetszett, mindazok ellenére, hogy a fele az én meglátásom szerint nem is vers.

A két olvasás közt nagyjából egy hónap telt el. Ez alatt olvastam minden mást, ami nem vers, és nem is hiányzott igazán a költészet. Megjegyezném, jelenleg sem hiányzik a költészet. Nem kedvelem jobban a kortárs költészetet mint eddig, csak nem zárkózom el tőle teljesen. Abban viszont biztos vagyok, ha fordított sorrendbe olvasom a két kötetet akkor lehet, a Tej és mézre sose került volna sor. "a nap és az ő virágai" is nehéz és mély témákat dolgozott fel, de valahogy sokkal távolabb áll tőlem, mint a Tej és méz. Nem fogott annyira meg, hogy új kötetre vágynék a szerzőtől, míg a Tej és méz azt váltotta ki belőlem, hogy igenis szeretnék tőle még olvasni.

Lehetséges persze, hogy időzítés kérdése az egész. Jókor talált meg az első kötet, de a második nem. Lehet, de úgy gondolom, hogy a második gyengébb, vagy témaválasztásban állunk sokkalta messzebb egymástól. Bár tény, jóval személyesebb ez a kötet, mint a Tej és méz. (érzésem szerint)

 Ami tetszett mind a két kötetben az az volt, hogy szeret, akar, mer és tud is nehéz témákat felhozni. Az, hogy engem nem érint és nem hat rám az adott téma, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy ha valakit ez jókor talál meg, roppant sokat tud neki segíteni abban, hogy felálljon, tovább lépjen és haladjon az útján. Fogalmam sincs mennyi embernek segítenek ezek a kötetek, de nem vitatom el, hogy szükség van rájuk. A Tej és méz nekem nagyon jókor jött. Nem tudnám már megmondani melyik része hatott rám, hogy miként hatott rám, de tudom, hogy amikor olvastam, és amikor letettem, megkönnyebbültem. Mint amikor elbeszélgetsz valakivel, elmondod minden bánatod és már attól jobb, hogy elmondhattad, akkor is ha senki nem lát el utána tanáccsal, vagy nem akar megmenteni. Akkor is könnyebb, mert meghallgattak. "a nap és az ő virágai" ezt nálam nem váltotta ki, de feltehetően másnak pont ennél a kötetnél lesz meg az, ami nekem az elsőnél. 

 Nem bántam meg, hogy elolvastam. Egyiket sem! Mind a kettőben voltak jó gondolatok, amiket meg lehet szívlelni, vagy csak el lehet rakni a tudatalattinkba, hogy egyszer majd elővegyük és könnyítsen az életünkön.

 Voltak olyan egy soros mondatrészek is, amik nagy hatással volt rám - de ezeket nem vagyok hajlandó versnek hívni - . Oh igen, szerintem egy rohadt rím sincs egyik kötetben sem, de úgy döntöttem, nem úgy olvasom, mintha vers lenne, és így kevésbé irritál a dolog. Irritál, de nem húz fel....annyira :)

 Úgyhogy olvassátok, mert megéri. Sok elgondolkodtatni valót ad, és sok választ a fel nem tett kérdésekre. 

A rajzok hol szépek, hol rondák, hol fogalmam sincs mit akarnak ábrázolni, de sokat mondanak. Igazándiból a képek nagy részének inkább hangulata van, mint értelme. Mármint számomra esztétikai értéke nincs, mert nem tartom szépnek az illusztrációkat, de a versekkel együtt (amiket nem tartok verseknek), egészen ütős kombinációt alkotnak :)

 

Caitlin Moran: Hogyan legyek nő

Fülszöveg: Caitlin Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőisségünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.

A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.

Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.

 A poszt címe nem véletlenül a „Hogyan legyek nő”, ahogy a könyvben is írták ez a címe, csak éppen nem így jelent meg Magyarországon. Eleve nem értem, miért kell egy feminista könyvhöz a Tökös jelző, és a nőből hogy lett csaj. Biztos valaki nem túl feminista úgy döntött, hogy ezzel a címmel menő lesz, hogy többet adnak el, mintha egy értelmes címet kap a könyv.

 Annak idején Amadeánál láttam a könyvet, azt hiszem be akarta szerezni, de nem tette pont a cím miatt? Hogy háttérbe került az egész olvasás dolog, az elcseszett magyar mentalítás miatt, ami kb. úgy szól, hogy „Adjunk egy szerintünk jó címet neki, mert az olvasó közönség, úgysem tud angolul / nem elég kifinomult / erre harap rá / nekik ez is jó lesz / akik akarják így is elolvassák / nem vagyok kreatív kedvembe, hát legyen már ez a címe. Tehát azt érzem, hogy a címadás egy roppant nehéz feladat lehet, még akkor is, ha a sima fordítása  is teljesen normális. (vannak címek amiket tényleg szar lefordítani, és jó, hogy átírják őket…ez nem az volt). Tehát Amadeánál láttam, tetszett a borító, tetszett amit addig olvastam róla (kb. egy értékelés),  úgyhogy felraktam a kívánságlistámra. És névnapomra meg is kaptam Gabye-tól. Itt is köszönet érte, és magamhoz képet egészen gyorsan olvasásra is került a könyv! Nálam a könyv választás (megvétel, kívánságlistára, érdekel listára rakás), általában teljesen spontán. Felkerül oda olyan könyv amit „láttam valakinél” de fogalmam sincs mi az, de annak az embernek az ízlésében megbízom, vagy „szép a borítója”, tudom…ez nem a legmegbízhatóbb döntések egyike, vagy esetlegesen „jó a fülszövege”, ez ritka….általában már a borító és a láttam valakinél elég arra, hogy megvegyem, listára rakjam, és elkezdjem olvasni! Ebből adódóan amúgy vannak vicces olvasásaim, amikor meglepődőm, hogy „jé, ez erről szól”…igen, a véletlenszerű olvasások előnye, hogy néha azt sem tudom mit kezdtem el olvasni, és az elméletben miről fog szólni.

Szerintem nem mozog százon a csaj, de imádom :D

 De visszatérve a Hogyan legyünk tökös csajok című könyvre. Tetszett, és ajánlom tényleg bárkinek. Én rengeteget nevettem rajta, mert Caitlinnek van egy olyan humora, ami egy rossz napon, rossz héten is megmosolyogtat minimum. Ő olyan megmondós nő, nem cicózik, nem finomkodik, elmondja a dolgokról a tapasztalatait, a véleményét, még akkor is, ha tudja, hogy vannak emberek akik ezért a véleményért lenézik, megvetik. Nem ismerem amúgy Csernust, de az ő megmondós dolgához hasonlítanám, csak nőben. (A kolléganőm Csernust olvasott éppen, amikor én ezt, és idézett belőle, én meg mindig rávágtam, hogy ja  ebben a könyvben is megmondják a tutit)

 Ha ezt a könyvet fiatalabb koromban olvasom, még nagyobb hatással lenne rám, de így is volt sok-sok dolog amiben elgondolkodtam, amire bólintottam. Bár nem azonosulok Caitlin ívós, drogozós dolgaival, de amúgy tényleg tud valamit, és fel is vállalja. Ír a feminizmusról, ír a melegekről, a menstruálásról, a házasságról, a szülésről, a nem szülésről,az abortuszról stb.

 Én szerencsés vagyok 27 évesen még senki, vagy kevesek kérdezték, hogy mikor szülök, de tény a világ egyik leghülyébb kérdése. Mert, ha akarsz szülni, akkor majd fogsz, ehhez senkinek semmi köze. Ha nem akarsz szülni, az szintén magán dolgod, amihez szintén senkinek semmi köze, tehát a kérdés, hogy „és mikor lesz gyerek” olyasmi amit NEM kellene megkérdezni, mert semmi közöd hozzá. Az abortuszos rész is nagyon érdekes volt, és a leírtakkal egyetértek.

Caitlinnek amúgy elég érdekes gyerekkora volt, és családja, amiért nem irigylem. Mindezek után révbe érve (szerintem révbe ért), két kislánnyal, egy férjjel, egy állással, egy könyvvel azért sikeresnek mondható. Amikor levezeti, hogy miként jött rá, hogy minek kellene lenni, és hogy a hercegnő, múzsa és Istennő státusz nem a megfelelő célkitűzés számára az nálam olyan bólogatós rész volt, bár én sosem akartam hercegnő lenni (szerintem kis koromban sem), Múzsának sem gondolom magam, az istennőtől meg pláne távol vagyok. Én csak Nő szeretnék lenni, aki élvezi az életet, és azt csinálja szabad idejében, ami boldoggá teszi. És azt szeretné, ha a nők úgy általában végre, legjobban csak maguknak akarjanak megfelelni, hogy elfogadják magukat, és BOLDOGOK legyenek az életükbe, és ne csak mindig a megfelelés hajtsa őket, a férfiak irányába, vagy más nők irányába. Mert megfelelni tényleg főleg magadnak kell. Ha te elégedett vagy az életeddel, magaddal akkor a többiek le vannak ejtve.

  Engem például boldoggá tesz, ha dolgozom, még akkor is, ha úgy kezdem a napot, hogy „mikor megyünk haza” (pláne a hétfőket), mert szeretem a munkámat, még ha teli is van érdekes olvasókkal. Néha nem jó értelemben. Szeretek itthon lenni, segíteni a ház körül, már nagyon várom az új kutyát is, és szeretek a családommal lenni. Szeretek olvasni, és szeretek a molyon szerkesztősködni, ami miatt néha nem jut időm olvasni (borzalmas :D), szeretek szerepjátékozni (15 éve…jesszusom, öregszem), blogon bejegyzéseket, értékéléseket, akármiket írni. Nekem ezek a boldogság forrásai, és teljes mértékben elégedett vagyok velük, persze…van hova fejlődni és még egy rakás hobbit találhatnék, de egyelőre ezek éppen elegek. Moziba járni, vagy néha kávézóba, teázóba, néha felmenni könyves eseményekre Budapestre, vagy elutazni (elég ritkán) valahova. Még csak 27 éves vagyok (lassan 28), még előttem az élet :)

 A könyvet pár ismerősöm elolvashatná, talán rájönnének, hogy az élete nem annyira szar mint azt gondolják, hogy talán rossz oldalról nézik a világot. Talán rájönnének, hogy minden csak nézőpont kérdése.

Belbecs: 5/5 – olvassátok!

Külcsín: 4/5 – Szép borító, szép kivitelezés, hülye cím!