Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson

 

Több, mint tíz éve várta már a könyv, hogy kézbe vegyem. Nagyon sokáig rakosgattam ide-oda, hogy majd elolvasom, majd elolvasom. No idén eljött az ideje, és nem bántam meg.

Ez is egy olyan könyv, hogy ha nem a hozzá illő hangulatban vagy, akkor lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem éppen a legérdekfeszítőbb elbeszélésmódban íródott, és nem feltétlen minden szól mindenkinek (első olvasatra), de teli van jó dolgokkal, amiken érdemes elmerengeni.

A Dalai Láma, és mondhatjuk azt is, hogy a buddhizmus az egyike azon vallásoknak, amik nem törekedtek arra, hogy megtérítsenek mindenkit (is), minden áron. Az egyik legbékésebb vallásnak tartom, és a Dalai Lámát egyikének azon személyeknek, akik tényleg mindent (is) próbálnak erőszakmentesen, békésen megoldani. 

A könyv maga azt hívatott leírni, elmondani, hogy vallás nélkül is az ember törekedhet arra, hogy jól éljen, hogy a kapcsolata az emberekkel jó legyen. Hogy mindenki, aki jelenleg a földön él ~7 milliárd ember, békében is élhet, csak a fókuszpontot kell átbillenteni, a "mi" és "ők"-ről a Mi-re. Nem azt kell néznie mindenkinek, hogy miben más mint a többiek. Hogy az előtte álló más vallású, más a haja színe, más a testének a súlya, más nemzetiségű, más nyelvet beszél, másként gondolkodik, hanem abba, hogy Ő ott velem szemben szintén ember, vannak érzései, ugyanolyan mint én, Ember. 

Mert most, így a 21. században még mindig nagyon sok az ellentét, pedig tényleg nem kellene. A Dalai láma is kifejti, hogy míg a kapzsiság, az anyagi javak hajszolása lesz a fő cél, vagy az ideiglenes, rövid ideig tartó örömök, addig ez nem fog változni. A változást nekünk magunkban kell elindítanunk, aztán majd szép lassan megváltozik más is. Hogy egy bizonyos eseményt látunk valahogyan, de már a mellettünk lévő számára ugyanaz az esemény teljesen mást jelenthet. Képesnek kell lennünk arra, hogy ne az érzéseink után menjünk, hanem racionálisan mérjük fel a dolgokat. Aranyos példát hozott, azt, hogy ha nem indul a kocsi, akkor újra és újra megpróbálod (UGYANÚGY) és egy csomó idő eltelik, mire hajlandó vagy elgondolkodni, hogy ha mindent ugyanúgy teszel... akkor a végeredmény mégis miért lenne más? A másik dolog, hogy bizonyos dolgok, ha nem úgy történnek, ahogy te vártad, azt személyes sértésnek veszed az Univerzumtól, pedig ilyenről szó sincs. Meg kell tanulnunk tanulni minden eseményből, mindenből amivel találkozunk és képeseknek kell lennünk korrigálni a saját tetteinket is. És nem ítélkezni. Ez fontos, első benyomásra, nem betuszkolni mindenkit (is) egy saját magunk által alkotott skatulyába, csak mert csúnyán nézett (szerintünk).

 A vallás egy plusz, amit élvezhetnek azok akik vallásosok. Néha borzalmasan irigylem amúgy azokat akiknek a nagybetűs HIT megadatott. Nekem ez nem adatott meg, túl sok szkepticizmus szorult belém ;) De mindent, vallás és hit nélkül is meg lehet csinálni. A meditáció is ilyen. Hogy bár rászokták tolni a buddhizmust mint "vallási" tevékenység, de azon túl, hogy a buddhisták (is) meditálnak, még nem lesz vallásos. A tudatos jelenlét gyakorlása nem vallás kérdése. Az annak a kérdése, hogy jobbá akarsz-e válni, tudatosabbá, vagy sem.

Nos tehát a könyv nekem tetszett, csak néha éreztem azt, oldalakon át, hogy fogalmam sincs mit olvasok, és ez igazándiból jó dolog. Nem, nem az, hogy nem tudom mit olvastam, hanem, hogy beismerem, felismerem, hogy nem értettem minden egyes gondolatát meg / fogadtam el, de még így is teljesen jó volt :)

Fülszöveg:

„Nyilvánvaló, hogy hiányzik valami abból, ahogyan mi, emberek éljük az életünket. De vajon mi? Én úgy vélem, az alapvető probléma az, hogy minden területen túlságosan nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsöknek és a belső értékeknek.”

„A vallás sok millió embernek nyújtott segítséget a múltban, sok milliónak segít ma, és sok milliónak segít majd a jövőben is. Azonban ma már sokan vannak a világon, akik egy vallás tanításait sem követik. Egy adott vallásra épülő etika csak az emberek egy részét képes megszólítani; minden ember számára nem értelmezhető.”

„Ma olyan etikai megközelítésre van szükség, amely nem a vallásra épül, s ezért egyaránt elfogadható azok számára, akik hittel élnek, és azok számára is, akik nem – egy világi etikára.”

• 
  
  Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
• Kiadó: Noran Libro
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 244
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155274121
• Fordította: Dudik Annamária Éva

Lhakpa Jese Láma: Tíz tibeti történet

Az az igazság, hogy borzalmasan el vagyok maradva a könyves bejegyzésekkel. Visszanézve, legalább 10 olyan könyv van felírva nekem, amiről nem írtam. Ez részben azért van, mert eddig az úti beszámolóimat írtam, részben meg azért, mert inkább olvastam, mint írtam. És mivel sok könnyed vagy éppen rövid könyvet választottam, így az jóval gyorsabban ment, mint az írás maga a könyvről. Nem is ígérem, hogy minden elmarad poszt pótolva lesz, de azért igyekszem utolérni magamat, vagy legalábbis a mostanában olvasott könyvekről írni is.
 A Tíz tibeti történet egy kellemes olvasmány volt. Régebben nagyon sok buddhista könyvet és buddhista történetet olvastam, de ezeket mára felváltotta minden egyéb. Ennek ellenére, a szívemhez még mindig nagyon közel áll a téma, és nagyon szívesen olvasok bölcs tibeti történeteket.
 Amellett, hogy a történetek tanulságosak és megmelengetik az ember szívét, a kiadó arra is ügyelt, hogy ezt olyan köntösbe bújtassa, hogy azt lehetőleg sokan megvegyék. Nekem a sok természetfotó, és kép, kicsit túlzásnak hatott, a buddhista felfogással együtt, olyan kicsit ellentétesnek hatott. Ennek ellenére, csodaszép képek vannak a könyvben, csak nem tudom összeegyeztetni 100%-osan a könyv mondanivalójával. Úgy éreztem végig, hogy nem a történeteket akarják, hogy befogadjuk, hanem azt, hogy megvegyük a könyvet, mert szép, és szép képek vannak benne.
 Elhiszem, hogy manapság még mindig borzalmasan nehéz eladni, olyan könyvet ami mértéktartásra, bölcsességre, vallásra, buddhizmusra épít, és nem nagy nevek írták. Bár tartom, hogy sajnos még mindig nehéz lehet eladni nagy buddhista nevekkel fémjelzett könyvet is. (A könyvtári forgalomból gondolom, nagyon kevesen visznek hasonlókat ki. Inkább angyalok, kereszténység megy, de az is egyre kevesebb.) Tehát nehéz eladni egy könyvet, ha nem szép, ezért kell a marketing, hogy ez szép és okos is. A kérdés csak az, hányan olvassák majd el.
 A tíz történet egyikét sem ismertem, ami nagy szó (mint mondtam, elég sokat olvastam egy időben a témában), így meglehetősen nagy felüdülés volt, számomra ismeretlen történeteket olvasni. A tíz történetből, rögtön kettő olyan amiért teljesen oda voltam. A     Fekete és fehér kavicsok az egyik, mely bemutatja, hogy hogyan is hatnak ránk a gondolataink, a negatív és pozitív egyaránt, és hogy ha odafigyelünk, mennyire nagy  pofont tud adni a dolog. Ha odafigyelsz, és rakosgatod a köveket (fekete a negatív, fehér a pozitív), akkor a tál hamar teli lesz feketével (tartom, hogy nálam azért talán nem annyira szélsőséges, mint a történetbeli fiúnál), és nagyon nehéz fehéret találni. De ez az egész folyamat megfordulhat, ha tudatosan keresed a Jó gondolatokat, a Pozitív gondolatokat magadban. Odafigyeléssel meg lehet ezeket találni, és így idővel a tálban is csupa fehér kavics lesz. Tetszett a történet, és az is, ahogy a "főhősünk" lassan, de biztosan jön rá arra, hogy mennyire sokat is jelent a gondolat ereje, a hozzáállás.
 A másik kedvenc történetem a tízből     A két koldus története , ez is igazándiból a hozzáállásról szól, és arról, hogy a világot hogyan szemléljük, hogy mit akarunk elérni, és hogy hol helyezzük el magunkat a világban. Mert nem mindegy, hogy nagyobbnak érzed-e magad, mint ami vagy, vagy alázatosan elfogadod azt, amit kapsz, és megteszel mindent azért, hogy javíts a helyzeteden. A vidám koldus jóval nagyobb esélyekkel nézhetett a jövőbe, mert nem akart sosem semmi elérhetetlent. Persze voltak álmai, de álmaiban is segíteni akart az embereken. Ellentétben a másik koldussal, aki csak kapzsi volt, és pénzt és hírnevet akart...
 Rájöttem, hogy még egy kedvenc történetem volt, méghozzá a     A hit ereje , ehhez nem írok semmit, a cím magáért beszél. És nagyon szépen van leírva, hogy mennyit is jelent, maga a hit. És az, hogy miben hiszel, nos ez teljesen lényegtelen dolog. Az csak rád tartozik, és a hit hegyeket képes megmozgatni.

Belbecs: 5/5
Szerettem a könyvben lévő történeteket, szerettem olvasni őket. Szerintem remek válogatás lett az együttérzés és hit témájában. Remélem sokan fogják majd forgatni.

Külcsín: 4/5
Egy pont levonás a túl sok képért. Örülök persze, hogy ilyen csinos és szép kiadvány lett, de itt azt hiszem, talán a kevesebb több lett volna. Ennek ellenére remélem, hogy mint, marketing fogás bejön, és sokan megveszik, és sokan el is olvassák. Mert el kéne, mert teli van léleksimogató történetekkel. És azok igenis kellenek.

Fülszöveg:

A Tíz tibeti történet a buddhizmus abszolút esszenciájának számító együttérzésről szóló, hagyományos elbeszélések gyűjteménye. 

Ezen egyszerű, mégis csodaszép történetek révén az ember képes lehet pozitív változásokat előidézni a saját és embertársai életében is.

Eredeti cím: Ten Tales from Tibet

Eredeti megjelenés éve: 2017

• Könyv: Lhakpa Jese Láma: Tíz tibeti történet
• Kiadó: GABO
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 76
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634065234
• Megjelenés időpontja: 2018. március 14.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

A szeretetkapcsolatok körének kiszélesítése

Mindig is szerettem a Dalai láma könyveit. Volt egy idő, amikor rengeteget olvastam tőle. Tisztán emlékszem, hogy a  A boldogság művészete volt az a könyv, ami nagyon jókor talált meg, és amolyan „sorsfordítóként” működött nálam. Rengeteget adott nekem, és akkor döntöttem el, hogy márpedig az én életutam ebbe az irányba fog menni. Egyrészt a boldogságba, másrészt a buddhizmus felé. Aztán történt egy s más, minthogy nem vettek fel a Tan Kapuja Buddhista főiskolára, és nem lettem sem vallásbölcsész, sem buddhista tanító, sem japán szakos diák. Emlékszem a felvételi elbeszélgetésre, és hogy a két érettségi között voltam (matek újraírás, mert abban az évben újra kellett majdnem mindenkinek írni), hogy borzalmasan izgultam, és hogy a végén az egyik kérdező, megkérdezte, hogy nem akarok-e szanszkrit –páli –ra menni. Nem akartam. Nos lehet, ha igent mondok, most teljesen más utam lenne, de én nem akartam azt, mást akartam. Végül könyvtáros lettem, végtére is az is valami. Sőt, nem csak munkahely lett számomra, hanem az évek során hivatás.

 Tehát annak idején borzalmasan sok könyvét vettem meg a Dalai lámának, és olvastam el egyhuzamban, egyik sem adott már annyit az életemhez mint az első, de mindegyik egy kicsit megmelengette az életemet. Mindegyik mondott új dolgot, mindegyik elgondolkodtatott. Aztán változott az ízlésem, és a buddhizmus maradt, de kevesebbet olvastam a témába. Nos nem, vallásilag nem vagyok sem buddhista, sem egyéb, bár ha mindenképpen kéne valamit mondanom arra,hogy mely vallás áll hozzám legközelebb akkor igen, a buddhizmust, majd a sintoizmust mondanám.

 Jelen kötetet Szimirzá-tól és AniTigertől kaptam, 30. születésnapomra. Valahogy éppen annak volt ideje, hogy kézbe vegyem, hogy elolvassam. Nem mondom, hogy rossz volt, de rájöttem arra, hogy a folyamatos ismétlésekkel az őrületbe lehet kergetni engem. Nagyon szép az alap gondolat, nagyon jók a meditációk (mindenképpen ki fogom őket próbálni), de nem látom be annak a szükségességét, hogy oldalanként ismétli ugyanazt. A kötet 205 oldal, ebből körülbelül 20 ismétlődik, és nem csak úgy, hogy vissza-vissza tér, hogy megmutassa, hogy mi a lényeg, hanem lemegy a szöveg, aztán két mondat, és újra lemegy a szöveg, aztán két mondat és újból, aztán jön valami más, amivel ez ugyanígy. Emlékszem  Buddha beszédei volt még ilyen, és az is nagyon-nagyon idegesített. Viszont az utolsó 20 oldal nagyon ott van, nagyon ütős, és nagyon kellett. Azért megérte az egész.

 Aki még nem olvasott a Dalai lámától, ne ezzel kezdjen, mert lehet, hogy örökre elveszi a kedvét a dologtól, a legtöbb könyve ennél sokkalta jobb. De tényleg! Én ezeket olvastam tőle eddig:

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A boldogság művészete 89% Ezzel kell kezdeni!!

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz 95%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája 81% (Ez lerövidített Boldogság művészete amúgy)

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Ősi bölcsesség, modern világ 86%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Nyitott szívvel 93%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út az értékes élethez

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A bölcsességszem felnyitása

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A bölcsesség óceánja (ez idézetes, de ez is jó volt)

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Egyetemes felelősségtudat

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Boldogság, béke, harmónia

Ezek mindegyike amúgy jobb, mint a most olvasott könyv, de persze biztosan lesz, akinek sokkalta jobban bejön majd ez, mint a „régiek”. Van még itthon pár olvasatlan könyvem tőle, azt hiszem, lassan azokat is sorra fogom venni, úgy tűnik, hogy mostanában visszatérek arra az ösvényre, amin a Dalai lámával elindultam, valamikor… 15 éve talán.

Belbecs:

Nem nagyon tudom pontozni, maga a mondanivalója ugyanis 5 csillagot érdemel. A túlírás miatt viszont csak 3-at adnék rá. Valahogy nehéz ezt így lepontozni. Mert nagyon jó amit mond, a szeretetről, arról, hogyan s miként kell megtanulnunk azt, hogy mindenkit szeretni kell, vagy legalábbis kellene, mert ha valóban hiszünk a reinkarnációba, akkor a jelenlegi ellenségünk, valaha lehetett az anyánk is….és így tovább. Belegondolva tényleg rengeteg jó dolog van ebben a könyvbe.

Külcsín: 4/5

Az egy pont levonás azért, mert lemaradt egy fejezetcím, ami idegesített és összezavart, mert így olyan volt, mintha egy egész fejezet maradt volna ki. És igen, ennél a könyvnél nem lehetek biztos abban, hogy kimaradt, vagy csak kimaradt a tartalomjegyzékből :P

Fülszöveg:

Ha szeretettel fordulunk másokhoz, elménk és szívünk megnyílik a békességre.
A békesség tágabb közösségünkre való kiterjesztésével egységet, harmóniát és együttműködést teremthetünk magunk körül. A békesség további kiterjesztése a nemzetekre, majd a világra kölcsönös bizalmat, megbecsülést, őszinte kommunikációt, végül sikeres összefogást eredményez a világ problémáinak megoldása érdekében. Minden lehetséges, ha megtanuljuk, hogyan terjesszük ki szeretetünket.
E megvilágító erejű és tanulságos kézikönyvben Őszentsége, a Dalai Láma − a Nobel-békedíj tulajdonosa − ésszerű mindennapi irányelveket ad arra vonatkozólag, hogyan alakíthatjuk át önközpontú energiánkat kifelé irányuló együttérzéssé.

Tartalomjegyzék

Világszemléletem
Fejlődési stádiumok
A tudat alapvető tisztasága
Alapvető lépés: a barátok és ellenségek szemlélete
Az első lépés: a barátok felismerése
A második lépés: nagyra értékelni mások kedvességét
A harmadik lépés: meghálálni mások kedvességét
A negyedik lépés: megtanulni szeretni
Miben különbözik a szeretet a ragaszkodástól?
Az emberi jogok szereteten alapulnak
A szeretet körének tágítása
Az ötödik lépés: az együttérzés hatalma
Teljes elkötelezettség
A hetedik lépés: önzetlen törekvés a megvilágosodásra
Az önzetlenség hatalmas ereje
Szeretetteli cselekvés

 

Eredeti cím: How to Expand Love

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

Kiadó: Helikon

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 206

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632275505

Fordította: Agócs Tamás

Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

 Szeretem az ilyen könyveket, amik elgondolkodtatnak, és teli vannak okos dolgokkal. Azokat a könyveket is szeretem, amik minden napra mondanak egy okosságot, így igazándiból, elég volna egy oldalt elolvasni egy nap, nem többet. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy valóban jobb lenne az ilyen könyveket így olvasni, és nem úgy, hogy leül az ember, és elejétől a végéig halad gyors tempóban és nem 1 oldal/ nap sebességgel. Lehet sokkal többet mondana és adna úgy a könyv mint így. Ennek ellenére, sajna elég türelmetlen típus vagyok, és még olvasási válságban sem túlzottan tudok ekkora tempóval haladni. Mert vagy nem olvasok egy oldalt sem, vagy sokkalta többet. Így nálam az ilyen könyvek is gyorsan kivégződnek.

 Mindig is érdekeltek a buddhista szemléletek, mindig is érdekelt a karma, az újjászületés és minden, a mai világban már oly ismert fogalom. De vajon tényleg ismerik az emberek, vagy csak puffogtatják ezeket a szavakat? Én nem szívesen használok olyan szavat, amit nem igazán értek. A karma persze olyasmi amiről sokat olvastam, de kevés beszélgetés van ahol kiejteném a számon, hogy jó vagy rossz a karmám, egyrészt mert fogalmam sincs milyen, másrészt próbálok úgy cselekedni, hogy lehetőleg a mérleg a jó irányba billenjen majd, ha eljön az ideje.

 Ez a könyv az életről, és a halálról elmélkedik, sajnos eléggé kiragadott idézetekkel. A dalok, vagy történetek még teljesen rendben voltak, ezek vagy rövidek voltak, mint egy dal, semmi kommentárral, vagy kicsit hosszabbak, mint történet, semmi kommentárral. Ezek tetszettek, mert szeretem magam levonni a következtetést, legyen az helyes, vagy helytelen, de az enyém. A többi részlet, számomra csak ritkán volt elgondolkodtató. Vagy túlmagyarázta, vagy nem magyarázta, és nem is illet sem az előtte, sem az utána lévőkhöz, az ilyenekkel viszont még én sem tudok mit kezdeni. És tudom, hogy nehéz 365 olyan szöveget összeválogatni, hogy az ember :

-Ne keveredjen bele

-Ne ismételjék egymást a történetek

-Ne legyen szájbarágós

-Ne legyen érthetetlen

 Feltehetően egy gyakorló buddhistának a könyv.... unalmas. A felét élvezni fogja, és remekül el lehet meditálni mindenen (szó szerint mindenen), de neki nem mond semmi újat. A nem gyakorló buddhistáknak, mint mondjuk én, akik csak érdeklődnek a vallás iránt, de nem igazán a vallás részébe akarnak belemenni, nekünk nos félig meddig érthető, félig meddig érthetetlen. Ha ez lett volna az első könyvem a Halál és Élet buddhista felfogásában... akkor soha többet nem olvasnék sem a témában, sem a buddhizmusról úgy amblock. Első könyvnek borzalmas, sokadiknak elmegy. Azoknak, akik Teljesen kivülállnak a keleti kultúrák és életfelfogás köréből... ők ne nagyon olvassák. Előtanulmány nélkül nem érthető. Persze el lehet merengeni rajta így is, de van egy olyan érzésem, hogy igenis jelen esetben kell, hogy olvasson az ember a témában, hogy értse ezt az egészet. És igen, rengeteg jobb válogatás van a témában! Úgyhogy nem kell feltétlen ezt.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Igazándiból, ha eltekintek attól, hogy olyan jellegtelen az egész borító és belső szerkezete a könyvnek, akkor akár jó is lehet. Plusz pont, hogy kemény táblás. És ezzel igazándiból a plusz pontjai el is fogytak. Jellegtelen, és olyan semmilyen. Nem tudom, ha maga a téma nem érdekelt volna, vajon a kezembe veszem-e. Sejtésem szerint nem igazán. Tudom, hogy mértékletesség, és hogy a külső mit sem számít.... de a 21. században sajnos a külső rengeteget számít. És persze tudom, hogy ezt a könyvet csak azok olvassák akiket érdekel a téma nekik meg mindegy a kinézet... de azért lehetett volna kicsit szebb. Bár az eredeti borítója még ennél is jellegtelenebb.

Fülszöveg:

A Tibeti könyv életről és halálról című, a maga műfajában immár klasszikusnak számító könyve után a szerző a tibeti tanító meditációról szóló művét tartja kezében az olvasó. Új kötete a tibeti hagyományból meríti bölcs gondolatait és tanulságos történeteit. Ezeknek a buddhista tanra épülő példáknak a gyűjteménye az együttérzés forrása lehet, s életünk napjait örömmel, derűvel, és bölcsességgel töltheti meg.

A kötet, amelyet a szerző finom kalligráfiái illusztrálnak, megértő szeretetre nevelve, bölcsességgel mutatja be a szellemi út megpróbáltatásait és jutalmát, a halál elfogadását, a cselekvésben megnyilvánuló könyörületességet, a meditáció és a karma lényegét.

Szögjal rinpocse sokat utazik szerte a világban, nyilvános meditációs gyakorlatokat vezet, amelyekkel igazi segítséget nyújt a rászorulóknak. Tanításait könnyedség és világos megfogalmazás jellemzi, ez avatta korunkban a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb értelmezőjévé, jövőjének meghatározó személyiségévé Kelet és Nyugat határán.

Eredeti cím: Glimpse after glimpse

Eredeti megjelenés éve: 1995

Könyv: Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

Kiadó: Officina Nova

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1997

Oldalszám: 414

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 963548514X

Fordította: Sárközi Alice

Illusztrálta: Szögyal Rinpocse

David Michie: A Dalai Láma macskája

Őszinte leszek, nekem a macskákhoz fűződő viszonyom elég vegyes. Mert, nincs az a pénz, hogy macskát tartsak, mert hát inkább kutyás vagyok, de ismerősöknél meg egyéb helyeken megsimogatom őket, meg cukik, csak hát nem szerethetek minden állatot.

 Úgyhogy ebből a szemszögből fogalmam sincs miért olvastam a könyvet, emellett utálom az E/1-ben íródott könyveket, és ez még ebben is remek volt. És persze utálom azt is, ha azt akarják elhitetni, hogy a mesélő egy macska. Bármennyire is magasan áll karmikusan, akkor sem. Tehát, miután egy csomó érv volt a könyv elolvasása ellen, úgy döntöttem mégis adok neki egy esélyt, maximum, ha borzalmas akkor nem olvasom tovább. El is kezdtem, aztán abbahagytam egy kis időre (olvasási válság). Végül mégis visszatértem hozzá, hogy folytassam, illetve befejezzem.

 Összességében, hogyha jellemezni akarom a könyvet, akkor kicsit spirituális, kicsit ismeretterjesztő, kis kultúrpolitika, kis helyismeret, kis vallás közvetítő, és nagyon macskás. Persze Hóoroszlán, vagy nevezhetjük DLM-nek is vagy éppen Egeésznek, esetleg Rindpocsénak, egy igazán aranyos cica. Aki mindenhol ott van, és mindent megfigyel. Az író ebből a szemszögből mutatja be a Dalai Láma otthonát, azt a világot, de persze annyira nagyon részletesen nem. Nagyobb figyelmet szentel annak, hogy mit esznek, mint annak, hogy mit csinálnak. Ez alapján akár gasztroregény is lehetne. Néha-néha egy-egy buddhista tanmesét is elmesél DLM, a saját életére levetítve, és a környezetet figyelve. Néha nagyon nem értettem az összefüggést, néha viszont eltalálták, mit és miért oda kell beilleszteni a szövegbe. Tanítani akar, úgy hogy ne vedd észre annyira, hogy tanít.

 Értem, hogy miért íródott a könyv, biztos sok buddhista, cica barát elolvassa, vagy csak cica barát, vagy csak kelet iránt érdeklődő, de lehetett volna ezt azért jobban is megírni. Bár abban is biztos vagyok, hogy akik jobban kedvelik a macskákat, azok jobbnak találják, engem a nagyon macskás részek untattak.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

 Nagyon tetszik a borító, és szép a könyv úgy egészében. Csak aki az elgépelések észrevételéért, és az értelmetlen mondatok korrigálásáért felelős, az a könyv vége előtt kb. 50 oldallal letette a könyvet. Innentől ugyanis hemzseg elgépelésben a könyv. Ami roppant zavaró, amikor azért figyelni szeretnél a történésekre, és minden figyelmeddel arra koncentrálni, és nem arra, hogy nem érted a szó jelentését, mert hiányzik belőle 2-3 betű, vagy teljesen összevissza van. Idegesítő.