Mr Tan: Jizo / Ningyo

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 240
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703136
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato

Szeretem a mangákat, egy időben minden mangát megvettem. Igazándiból gyanús, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még minden pénzemet erre költöttem ^^ Aztán volt egy időszak, amikor Magyarországon nem is jelent meg annyira se képregény, se manga és én is valahogy leszoktam arról, hogy keressem-kutassam az irodalom ezen szegmensét. De pár éve feltűnt, hogy több kiadó is próbálkozik a mangák meghonosításával kis országunkban, és ezt meglehetősen örömmel tapasztaltam. Bár azóta bejött nálam a minimalizmus, így megvenni annyira már nem tervezem a köteteket, viszont olvasni, továbbra is nagyon szeretem őket. Legalábbis az elmúlt időszak 5-10 mangájából erre következtetek. Már csak azért is, mert mindegyik tetszett.

A kolléganőm Siófokról hozza nekem a mangákat, ők kicsit jobban elvannak látva ilyen kötetekkel, mint a könyvtár ahol dolgozom. Így hozta nekem múltkor el a Jizot és a Ningyo-t. (csináltam már segédletet, molyon polcot, hogy mit hozzon, ha épp arra jár ;)

A Jizo-t már azóta tervezem elolvasni, hogy megjelent. Megfogott a történet és a borító. Igen-igen, tudom, ne ítéljünk borító alapján, de na. Japán kultúra, a sztori is jól hangzik, és ha már a borító szép akkor biztosan a belső rajzok is szépek, nem? De bizony ;)

 Nem csalódtam a kötetben, mert van egy alap mondanivalója, egy erős japán kulturális falatka, és persze történet is, és harc is (ha valaki igényli a harcot belőle). 

 Imádtam a rajzolását, és a mitológiai utalást, a Jizo beismerem, hogy a közepén esett le miért Jizo, de így legalább koppant egy nagyot. Van szerethető karakter (nekem Jizo), van karakter akiért aggódhatunk (a kis srác), és van gonosz (boszorkány), aki lelkeket lopkod és fal fel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Sejtettem a manga elején már, hogy Aki nem csak eltévedt, és meg is kapjuk a  magyarázatot, hogy Jizo miért csapódott mellé, ennek ellenére mélyen nagyon szomorú a történet. Ennek ellenére szerettem nagyon. Plusz pont, hogy nem sorozat, nem örökké tartó sosem elfogyó részekkel, hanem önmagában keretet adva a dolgoknak elkezdi majd le is zárja a történetet, nagyjából ugyanazzal a momentummal. Szeretem az okos mangákat ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Ebben a varázslatos, önálló seinen (felnőtteknek szóló) manga történetben a japán hitvilág keveredik az elsőre hétköznapinak tűnő félelmekkel.

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 208
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703556
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato
• Megjelenés időpontja: 2024. július 1.

És adott a Ningyo, ami nem volt várólistán, de mivel a szerző másik mangája ez is jött vele, és nem bántam meg. Korántsem ütött akkorát, mint a Jizo, korán sincs benne annyira markánsan szerethető ember, vagy bármi, mint a Jizo-ba. Maga a történet is kicsit kaotikusabbnak érződött számomra, és kevésbé kötött le. Feltehetően, mert a Japán mitológia ezen teremtményeit annyira nem szeretem.

Az öngyilkosok erdeje, Kai tesójának halála, és ebben való nyomozása még érdekes volt. De a történelmi háttér itt nem kötött le, sem a magyarázat, hogy miért halt meg Kai tesója, és mit akar a sellő (v. sellő szerű), csaj tőle és az emberektől. Maga a rajzolás itt is csodaszép volt, és a történet leges legvége szintén jó keretet adott a dolognak, de őszintén bevallom, hogy amíg olvastam, és lapoztam az oldalakat, maximum a rajzolás az, ami lekötött a "történelmi" háttér nem. Nem vonzott, hogy milyen hatalmuk volt, mit csináltak velük és mi bajuk az emberekkel és mit szeretne az, aki "odahívta" Kai-t. Valahogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez a manga Nekem szólt volna. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, csak míg a Jizo egy meglehetősen szívet melengető, akár többszöri olvasást is megérdemlő mangának gondolom, ezt már nem.

Fülszöveg:

A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!

Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak…

Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára.

Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak.

Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.

Neal Shusterman: Kaszás (Kaszások kora 1.)

 

Oksi, akkor egy biztos, a könyv benne van 2023 top 10 legjobb könyvébe amit olvastam. Kevés az esélye, hogy ezen kívül még 10 olyan jó könyvet olvasnék, úgyhogy top 10, hogy hányadik azt majd év végén megtudom ;)

Nagyon szerettem olvasni, mert a korrupt és gyilkos kis mocskokon kívül, relatíve mindenki szerethető karakter volt benne. Hála az égnek a történet bár néhol kiszámítható volt, mégis tartogatott meglepetéseket is. Plusz poén értéket adott, hogy közben a Célszemély című sorozatot néztük HBO maxon, amiben pont egy mindent (is) látó mesterséges intelligencia van....olyasmi, mint a békebeli Viharszem lehetett a könyvben. 

A könyv alap világának elképzelése amúgy érdekes. Mi történne akkor, amikor egy mesterséges intelligencia leváltja a politikusokat és megoldja az emberek legtöbb gondját. Megszűnnek a nagyon szélsőséges anyagi különbségek, megszűnnek a betegségek és hát eljön a halhatatlanság kora, nano technika és így tovább. De ugye az emberek szaporodnak ÉS halhatatlanok, tehát kell valami ami mégis megöli őket, mielőtt minden négyzetcentiméterre jut egy ember. Itt jön a képbe a Kaszások kasztja, akit a mindent látó szem nem figyelhet, és akiknek nem más a feladatuk, mint hogy "ritkítsanak".  Minden kaszás előbb inas, majd kiskaszás, majd amikor már szabadon dolgozhat válik teljesen kaszássá. Fegyvert választhat, amilyet akar, szeretne, vagy ami éppen a kezébe kerül. Önként választ áldozatot a szabály csak azt mondja ki, hogy nem lehet részrehajló. Tehát nem lehet rasszista és nem ölhet csak kínaiakat, olaszokat, színes bőrűeket vagy épp fehéreket. Nem lehet vallás ügyben sem elnéző. Nem lehet az, hogy te utálod a keresztényeket ezért csak azokat ölöd meg. Meg megvan adva egy bizonyos mennyiség amit hozni kell, amit lehetőleg ne is lépjék túl, de nagyon alatta sem lehetnek. Tehát azért nem olyan egyszerű kaszásnak lenni, de ha tartod a szabályokat akkor igazándiból....halhatatlan vagy. Mármint ténylegesen, mert míg az embereket bármikor begyűjtheti a kaszás, addig a kaszásokat nem gyűjtheti be senki, csakis ők magukat.

A könyv elején megismerkedünk Faraday kasszással, aki még a régi korok egyik kaszása volt. Ő a lelkiismeretes kaszás féle. Alaposan utánanéz mindenkinek akit begyűjt és inasokat is úgy választott, hogy az a lehető legjobb legyen a Világ számára. A kaszásinasai Citra és Rowan remek tanításba részesülnek az első konklávéig, amikor is kitalálja egy kaszás, hogy amikor az egyikből kaszás lesz, a másikat be kelljen gyűjtenie, mert hogy láthatóan a két inas meglehetősen kedvesen viseltetnek egymással szemben. És itt bolydul fel a világ. Faraday az egyetlen utat válassza amivel szerinte megoldottá válik, hogy ne legyen itt semmilyen gyilkolás, egymás begyűjtése. A Két inas két teljesen más kaszás alá kerülve teljesen más rendszer alapján kezd tanulni, teljesen más motivációkkal, mégis nagyon hasonlókkal. A Könyv végén válik teljesen egyértelművé, hogy Faraday a legjobb embereket találta meg inasnak, mert minden nehézség ellenére igazándiból mind a ketten tartják azokat az elveket, melyeket még mesterüktől tanulják. A könyv végén a nagy függővég....most várunk. Ki éli túl, ki hal meg, és milyen sorrendbe. 
Lehetett volna amúgy ez ilyen egy részes könyv is. Igazándiból "lezárt" a dolog, viszont fenn tart egy csomó kérdést, amire feltehetően a következő két rész majd választ fog adni. 

Úgyhogy imádtam, tetszik az alap gondolat, ennek ellenére nem szeretnék abba a világba élni. Nem tetszik ez az örökéletesdi móka...nem. 

Fülszöveg:

Egy ​tökéletes világban nincs mitől félni. Vagy mégis?

Sodró és gondolatébresztő regény Neal Shustermantól, a New York Times bestsellerszerzőjétől.

A nem túl távoli jövőben megszűnt az éhezés, a betegség, a háború és a szenvedés. Az emberiség mindezt maga mögött hagyta, sőt a halál felett is győzelmet aratott, és az emberek újra meg újra megválaszthatják saját életkorukat. De a népesség száma mégsem növekedhet a végtelenségig, ezért a Hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket.

Nagytiszteletű Faraday kaszás egy tizenhat éves lányt és fiút választ maga mellé inasnak, habár sem Citra, sem Rowan nem vágyik erre a szerepre. A két fiatalnak nemcsak a mesterség fortélyait és a legkülönfélébb harcművészeteket kell elsajátítania, hanem legalább ennyire fontos, hogy megértsék ennek a különleges hivatásnak a fontosságát és a vele járó erkölcsi dilemmákat.

Kaszás azonban csak az egyikükből lehet, és a kiválasztott első feladata épp a vesztes begyűjtése lesz.

A Kaszások kora-trilógia első része.

• 
  
• Könyv: Neal Shusterman: Kaszás
• Kiadó: Lampion Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 384
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789633249574
• Fordította: Horváth Vivien
• Megjelenés időpontja: 2022. március 17.

T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

 

Tavaly terveztem a szerző másik könyvét elolvasni, de végül csak megsétáltattam a könyvtárból, addig nem jutottam, hogy valóban el is olvassam. Viszont mivel azt is nagyon dicsértek és ezt is, hát kihoztam ezt az újdonságok közül, és nem bántam meg.

Ha őszinte akarok lenni, a könyv háromnegyedénél, már sejthető volt a kimenetel. Voltak jelek, amikre szerintem ha az olvasók odafigyeltek, akkor nem lepődtek meg a könyv végén sőt az epilóguson sem, csak bólintottak, hogy ja nesze nekünk itt a várva várt happy end. De azaz igazság, hogy totál nem bántam, hogy kiszámítható volt, mert szerettem Hugót és szerettem Wallace-t és szerettem a nagypapát, Mei-t és Apollót, úgyhogy megérdekelték, hogy ez legyen a vége :D

Szerettem ahogy a világ felépült, ahogy a könyv egyre több dologba enged betekintést, mégis a háttér világ egy része rejtve marad. És amiatt, hogy rejtve marad egy kicsit úgy érzem, mintha nem lett volna teljesen kidolgozva. Nekem a menedzser nem volt túl hiteles figura. Sajnálom! Komolyan, amíg csak emlegették, hogy majd jön és hú hát ha jön össze fogod magad fosni tőle, mert ő egy korrekt, de nem túl kedves lény, akkor úgy tényleg mondtam is magamba, hogy na az első megjelenésekor tuti belém áll olvasás közben a félsz. Erre megjelent és majdnem felröhögtem olvasás közben. Sajnálom, komolyan.... ő lenne a nagy igazság és a nagy mindent összefogó menedzser, de mind megjelenésre, mind a könyv végén a viselkedésével inkább egy hisztis gyerek.

Az élők - holtak - kaszások - révészek - menedzserek - kitudjakikaazajtóntúl hierarchia egész a révészig ki van dolgozva. Tök jó elképzelés, hogy meghalsz jön érted a kaszás elvisz a révészhez aztán átmész az ajtón (vagy nem). Eddig korrekt, de ott a menedzser és a világuralmi hangok kicsit nekem a végén inkább volt komikus mint logikus. És emiatt nem lett kedvenc a könyv. Mert az egészet a végén roppant gyorsan szinte csettintve megoldották, kikerekedett és boldogság. ÉS nyűűű, ez így nem volt jó.

A könyv végig Wallace középpontú, ahogy a seggfejből halott, halottból halott seggfej, halott seggfejből tanulni vágyó ember a határait feszegető ember lesz aki tényleg jobb emberré vált, halálában. És amúgy a könyv a szerelmi LMBTQ száll nélkül is tökéletesen kerek lett volna, de ugye mostanában nem jelennek már meg könyvek minimum egy LMBTQ karakter nélkül, mert akkor nem lenne trendi. Kár, hogy amúgy pont ezen száll miatt egy csomóan nem fogják elolvasni, pedig amúgy aranyos és néhol szívbe markoló a történet, és nagyon szerethetőek a karakterek. 

 Örülök, hogy olvashattam, már előjegyeztem a szerző másik könyvét is, hogy akkor ha már egyszer megsétáltattam, másodszorra el is olvasom :)

Fülszöveg:

Wallace ​Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.

A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.

A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…

Könyv: T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 434

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635510757

Fordította: Szente Mihály

Megjelenés időpontja: 2022. március 7.

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

 

Hűűűűű, haaaa!

Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában.

A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat:

"Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!"

A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megsebesül, és persze amikor az ember lánya menstruál . . . nos az is vér, így más nem havonta egyszer a nehéz napok Molly számára sokkal nehezebbek. Mert a vérből mindig egy új molly születik, nem a kedves kis iker tesóra kell gondolni, hanem inkább a kis gonosz klónra.

A könyv kezdete és vége keretet ad a történetnek, mind a kettőben egy helyszínen vagyunk, és ott meséli el Molly, hogy milyen elk*rt élete is van, és hogy mennyi mindenen kellett neki végig mennie, mennyi mindenről kellett lemondania, vagy éppen hány embert vesztett el. Amikor úgy a könyv felénél azt gondolnánk, hogy szerencsétlen lányt ennél jobban nem lehet szívatni, hogy van egy határ annak, hogy mennyire lehet elk*rt az élete ezen "adottsággal", akkor derül ki még egy csomó fincsiség, ami végül a könyv végén lévő  sejthető eseményekhez vezet.

Imádtam olvasni, mert ez a tipikus esete annak, amikor az író, a főhősét istenesen megkínozza, az összes nyomorúság ot rádobja a főhősre, hogy bemutassa, hogy és még ebből is kilehet hozni a jót. Már, ha a könyv végét jónak tekintjük. Én megértettem, hogy így döntött és roppant érdekes a dolog, de valahol amikor Molly és molly beszélgettek sejthető volt, hogy mit dönt igazán. Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, mert érdekel, hogy ebből még mit lehet kihozni. Potenciál van benne bőségesen :)

A háttér sztori is jó amúgy, bár megmagyarázzák hogy Molly miért ilyen elcseszett szegény, de egy csomó nagy kérdőjel marad még így is bennem, hogy oké a szérum, meg kutatás, de nem az egészet lopták el . . . azok akik kifejlesztették vajon tudták mit? Ha tudták akkor van még pár ilyen peches ember, vagy Molly volt az egyetlen aki megnyerte ezt a világterhet magára.

És amúgy szerintem a borító is zseniális :)

Fülszöveg:

A szabályok egyszerűek:

Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!

Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!

Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete?

Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.

• Könyv: Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála
• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 128
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634199496
• Fordította: Molnár Berta Eleonóra
• Megjelenés időpontja: 2021. augusztus 12.

Könyv: Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 128
• ISBN: 9789634199502
• Fordította: Molnár Berta Eleonóra
•  ebook

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Az év első olvasmánya!
Egy kihívásra kellett arany színű borítót keresni, és úgy gondoltam, hogy eleget állt ez a könyv nálam és feltehetően azért mert színpadra íródott gyorsan haladós. És az igazat megvallva tényleg gyorsan haladós volt, és nem csak azért mert eldöntöttem, hogy idén legalább 50 oldalt olvasok naponta :)
A HP 7-et nem olvastam, azaz egy ami kimaradt a sorozatból. Filmen láttam, és Piton miatt úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni. A film előtt is tudtam, hogy mi történik vele, így gondoltam távol tartom magam tőle, ha már annyira imádtam a karaktert. De aztán ebben a könyvben is feltűnt, és csak nem úsztam meg, hogy olvashassak rémes dolgokról szegénykéről :(
A könyv egyrészt tök jó, szívesen megnézném a színdarabot, lehetőleg amúgy magyarul, bár őszintén, elolvasva már relatíve tudom mikor mi történik, így nem lenne akkora gond, hogy nem értem mit mondanak.
Azt hittem, a történet sokkal összetettebb lesz, sokkal kiforrottabb és sokkal bonyolultabb. Volt benne persze csavar, de a csavar meglehetősen kiszámítható volt. A könyv elején is sejthető volt, hogy ebből senki nem jön ki jól, és az is, hogy a felbujtónak meglehetősen alapos indokai voltak arra, hogy körülbelül mindenkit manipuláljon.

A karakterekről:

Forrás: Moly.hu

Albus Perselus Potter:
Sajnálom, de őt végig utáltam. Egyszerűen a legnagyobb gondja, hogy Harry Potter az apja, és ő meg mégsem olyan, és hogy ellenkezzen vele. Nincs túl sok épkézláb ötlete, totál nem gondolkodik előre, és amúgy nekem kifejezetten unszimpatikus volt.
Amúgy meglehetősen manipulatív ő is, mert hát a kis Malfoy is folyamatosan megy utána, mintha minimum az isten lenne.
A könyv vége felé látható a kis happy end, és egyrészt tök jó, hogy pozitív a vége, de úgy érzem Albus meglehetősen keveset fejlődött az egész során, hát nem tudom, hogy szegény mire kijárja az iskolát ember lesz-e, hogy sikerül-e felnőnie ahhoz, hogy az apja is csak ember. Amúgy Harry nem volt túl szimpi ebben a könyvben, bár tény, azért a végén megmagyarázta, hogy hát nem tud normális apa lenni, mert nincs rendes minta előtte, úgyhogy türelmet kér :D

Forrás: Moly.hu

Scorpius Malfoy:
Elfogult vagyok. A Malfoyokat eleve jobban bírtam. Dracot is jobban bírtam Harrynél, ebben a könyvben. De ez a kölyök annyira imádni való. Egyszerűen nem is értem, hogyan került a Mardekárba :)
Egyrészt nagyon okos, és a szíve is a helyén volt. Tudom, rohadt nagy sors fintora lett volna, ha ő Griffendéles, de szerintem simán illett volna oda, már csak a bátorsága miatt is. Szegényt azért sajnáltam a híresztelések miatt.
Neki volt jó kis életösztöne, hogy azért ne bízzon mindenkiben, de hát Albust meg mindenekfelett istenítette és ment utána. Mert hát a legjobb barátja, és ő érte mindent.
Imádtam, hogy mindent tud, rengeteget olvas, és rengeteget ismer a történelemből, és így bár nem volt túl egyszerű élete azért mégiscsak képes volt egyedül is a sarkára állni, hogy mindent helyrehozzanak, amit Albusnak hála elrontottak. Okos gyerek és kedveltem is végig :)


A felnőtt karakterek nem szerepeltek annyit, és hát a Fő gonosz Voldemort gyereke se túl sokat. Így nem nagyon tudtam lemérni azt, hogy milyenek lehetnek. Persze kaptunk betekintést abba, hogy bizonyos dolgok után mi változott, ez főleg Ron és Hermione kapcsolatán. Azért örülök annak, hogy ők ennyire szeretik egymást :)

Összességében az egyik főszereplőt rühelltem, a másikat imádtam, és hála az égnek a Malfoy gyerek többet szerepelt így elégedett vagyok a történettel. Ennek ellenére maga a történet borzalmasan kiszámítható és sejthető. Nem voltak Wow élményeim, nem éreztem azt, hogy nagyon izgulnom kéne miattuk. Minden egyes időutazáskor sejthető volt, hogy mit rontanak el és mi lesz ennek a vége. Igen, a Sötét Uras szál adott kis extrát, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy felejthetetlen és többször olvasós lesz a könyv. Megnézném a színdarabot, és ha film készülne belőle azt is. De igazándiból egyszer, egynek jó volt :)

Belbecs: 3,5/5

Fülszöveg:
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.


A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyv: J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244654
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Gyönyörű, elgondolkodtató mű!
Köszönöm, a 21. század kiadónak, hogy elhozták ezt a remeket Magyarországra.
Japán szerző akkor azt nekem olvasnom kell! Legalábbis próbálkozom  naprakésznek lenni,  a Magyarországon megjelent japán szerzők műveivel. Persze nem fogok minden ilyen könyvet elolvasni, de azért próbálkozom azzal, hogy legalább tudjak róla, hogy megjelentek. Ez a könyv is olyan volt, amiről már egy ideje tudtam, de akkor még úgy gondoltam, hogy nem feltétlen nekem való. A macskák nem kifejezetten a kedvenceim (nem utálom őket, csak megvagyok nélkülük), de aztán kicsit jobban utánanéztem a könyv témájának, és így már átkerült az érdekes kategóriába.
 És aztán az érdekes kategóriából, majdhogynem kedvenc lett. A könyv hangulata és elgondolkodtató részletei amik tetszettek, nem maga a történet, bár azzal sem voltak problémáim.
 Te mit tennél, ha az orvos közli veled, hogy pár nap múlva feltehetően meghalsz, a rák elvisz, és semmi esélyed legyőzni a kort. Utolsó stádiumban vagy, tehát bármikor meghalhatsz? Ha megjelenne neked az ördög, és ajánlatot tenne, hogy eltüntet a világból egy dolgot, cserébe, te még egy nappal tovább élhetsz, élnél-e a lehetőséggel? Mi az, aminek az eltűnését még félvárról vennéd, és mi az, ami ha eltűnne inkább a halált választanád. Mi az a szint, amit már nem lépnél át?
 A kisregény főhőse megtudja, hogy hamarosan meghal, megjelenik az ördög, aki szinte ő maga, csak valahogy merészebb és viccesebb. Ő is lehetett volna ilyen, de az életében minden máshogy alakult. Az ördög ajánlatot tesz, hogy 1 nap életet kap, 1 dologért, ami örökre eltűnik a világból. Érezhető a főhős vívódása, és élni akarása, ahogy összegyűjti, mennyi mindenért nem volna kár. De sajnos a paktum kisbetűs része, hogy az Ördög mondja meg, hogy mi is tűnik el, ezzel vagy egyetérthet főhősünk, vagy mondhat nemet, ez esetben meghal.
 Minden egyes tárgynál eljátszik főhősünk a gondolattal, hogy milyen volna az élet anélkül a tárgy nélkül. A telefontól már-már egyszerűen szabadult meg, ez is okoz persze fennakadásokat, és kicsit nehézkesebbé válik az élet, de a telefon nem létszükséglet, lehet nélküle élni. Majd jönnek a filmek, az órák. Az őrdög mégis meglehetősen jólelkű, mert mielőtt eltüntetne valamit végleg, hagyja, hogy még utoljára betöltsék szerepüket a főhős életében. Még egy utolsó telefonhívás, még egy utolsó film. Miközben a tárgyak eltűnnek, betekintést nyerünk főhősünk múltjába. Az anyjához kötődő erős szeretetbe, a gyászba, amikor elvesztette őt, és az apjával való kissé viharos kapcsolatában. Az exe is feltűnik, aki meglehetősen nagy hatással volt rá, de valahogy mégsem illettek össze.
Ahogy haladunk a héttel előre, egyre több dolog tűnik el a világból, az ördög, hogy kicsit kompenzálja az űrt, hagyja, hogy Káposzta (a macska) beszéljen a gazdájával, majd felüti azt a lapot...hogy akkor most, mi lenne, ha a macskák eltűnnének a világból.
 Gyönyörűen megírt kisregény, rengeteg elgondolkodtató dologgal. Ahogy a főhős úgy mi is mérlegelünk, és belegondolunk, hogy mi az, amit még eltüntetnénk egy napért a világban, és mi az amit nem. Tudva, hogy az a valami nem csak számunkra tűnik el, hanem mindenki számára. Az egész emberiséget szegényebbé tesszük, csak, hogy még egy napot élhessünk? Meddig terjed az élni akarás, és hol jön el az a pont, amikor már egyszerűen az igen, nem elfogadható válasz!

Belbecs: 5*/5

Nagyon szerettem olvasni, és nagyon sok gondolkodni valót adott nekem. Ajánlom mindenkinek, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket! Olvassátok! :)

Külcsín: 4/5
Tudom-tudom cuki a macska.Valahogy nekem nem volt túl vonzó a borító. Nem mondom, hogy nem tetszik, mert akkor nem ennyi pontot kapott volna, csak azt, hogy kicsit jellegtelennek gondolom.

Film! Mert, hogy a könyvből van film is. Sajnos egyenlőre magyar felírattal nem találtam rá, pedig örültem volna, ha ez a poszt a film és könyv összehasonlítását is tartalmazza, de egyenlőre nem beszélek olyan jól japánul, hogy felírat nélkül nézzem! Bár mondjuk a történetet így is már ismerem :) De ha valakit érdekel Sekai Kara Neko ga Kietanara  címen megtalálja :)


Fülszöveg:
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.
De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Könyv: Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915987
Fordította: Vihar Judit
Megjelenés időpontja: 2019. október 21.
Eredeti cím: 世界から猫が消えたなら
Ár: 2.990 Ft
Kiadói ár: 2.392 Ft

Neil Gaiman: Death – Halál

Ritka, hogy én képregényért pénzt adjak! Nagyon-nagyon ritka amúgy. Mostanában elég jó elosztó rendszer állt fel a környezetemben, és mindenki mindenkinek kölcsönadja a fellelhető, és a másikat érdeklő képregényeket. Így igazándiból nekem már felesleges megvennem, főleg mert annyira nem vagyok képregényes. Ami persze az idei olvasmányaimban nem látszik meg. Volt nekem mangás korszakom, most a képregényekkel vagyok így, csak éppen ezekre nem nagyon áldozom. Hogy akkor miért vettem meg ezt? Nos Gaimant imádom, egy időben rengeteget olvastam tőle, és szerettem is őt. A  Sandman sorozatával olyan szeretem és nem is kapcsolatban voltam...és még két részt nem is olvastam a magyarul megjelent 4-ből. Viszont a Halál karakterét szerettem, már ha lehet ilyet mondani. A Fumax kiadót szintén szeretem, mert jó fej emberek dolgoznak ott és hát nagyjából zsánerembe vágó köteteket is adnak ki...és úgy voltam vele, hogy miért is ne venném meg. Elővételben amúgy nem is olyan horribilis az ára, ha azt nézzük, hogy kemény kötésű, több mint 300 oldal (304 oldal :D), és hát nem kis pénz színes fényes lapra nyomtatni. A kiadvány amúgy szerintem tökéletes ajándék ünnepre, ha valaki szereti a képregényeket és/vagy Gaimant. Mert ez azért már nem az a könyv amit hipp-hopp megveszel teljes áron (8.495 ft) Viszont, ha azt nézzük, hogy egy sima könyv is lassan 5.000 forint szerintem akkor ez egy tök reális ár.
 De visszatérve a könyvre. Nekem nagyon tetszett, remélem a Fumax még ad ki Gaimantól képregényt(tuti van még mit). Szerintem remek választás volt, hogy ezt hozták tőle és hát a halál sokak kedvenc karaktere, tehát én bízom benne, hogy sokakhoz el fog jutni a könyv.

 A történetekről: így visszagondolva a legtöbb történet tetszett nekem, kuszaságuk ellenére is. Mivel maga a főhős meglehetősen jó humorérzékkel és gondolkodásmóddal, és remek személyiséggel van megáldva, nos nagyon rossz dolgok nem jöhetnek ebből ki. A kedvencem ennek ellenére az volt, amikor a Halál egy napra halandó lett és ott császkált, és élvezte az "életet". A másik kedvencem meg a zenés, paktumos rész volt. Emellett persze több rövidebb rész is volt, és ezeket is szerettem.
 Olvasás közben pont ezért nem tudtam mit tegyek. Daráljam le egybe az egészet, és habzsoljam be, vagy ne olyan gyorsan haladjak? Végül próbáltam lassítani, hogy több napon keresztül velem maradjon a Halál(még ha ez tök morbidul is hangzik). A végén a galéria szerintem tök jó, bár néhány Halál megjelenítés nagyon nem vág a stílusomba. Amúgy sem vagyok túl darkos, de némelyik kicsit ronda volt(szerintem). És hát a szexuális felvilágosítás a legvégén, az tényleg...haláli volt.

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyv kivitelezésével. Gyönyörű lett és hát a maga szerintem kb. másfél kilójával, nem az a könnyed kis táskában hordós olvasmány.

Belbecs: 5/5
Aki szereti a Halál karakterét, aki szereti Gaiman fura agyát, és ötleteit annak tetszeni fog. Aki olvasta a  Sandman - t annak nem ismeretlen a karakter és a rajz stílusok sem. Azzal még barátkoznom kellett, de azaz igazság, hogy kezdem megszeretni ezeket a stílusokat is.

Fülszöveg:
Mit gondolnál az életről, ha a Halál lenne a nővéred?

Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad azt az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit…

Ebben az igényes kivitelű kötetben az élő Halál a főhős. De jobb, ha elfelejted a csontvázakat, a kaszát és a fekete csuklyát – ez a Halál kézen fog és kacagva rángat magával egyik kalandból a másikba.

Neil Gaiman, a Sandman: Az álmok fejedelme és az Amerikai istenek többszörösen díjnyertes, New York Times-bestseller írója visszatér a Sandman-világba, hogy ezúttal Morpheus nővére, a játékos, kedves Halál szemszögén keresztül mutassa meg azt. A kezdet és a vég, szerelem és félelem, élet és halál – minden más színt kap a kötet lapjain, amelyben immár klasszikussá vált képregényeket vehet kezébe az olvasó, először magyar nyelven.

Eredeti cím: Death Deluxe Edition

Tartalomjegyzék

Szárnyainak suhogása
Álarc
Téli mese
Az élet mindig drága
Első fejezet: A lépcső szelleme
Második fejezet: Egy emlékezetes éj
Harmadik fejezet: Az élet mindig drága
A kerék
Egy teljes élet
Első fejezet: Javaslatok unatkozó emberek számára
Második fejezet: Képzeletbeli megoldások
Harmadik fejezet: Egy teljes élet
Halál és Velence
HALÁL GALÉRIÁJA
HALÁL ÜZENETE AZ ÉLETRŐL

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt (Angyali szerelem 1.)

Nem nagyon szoktam ilyeneket olvasni. Mármint ami ennyire tini és ennyire angyalos. De a Szilvinél jártam, és azt mondta jó, hát legyen elhoztam kölcsönbe. Fogalmam sincs mióta áll már nálam, mondván, hogy jó-jó majd elolvasom. Most éppen azt a módit követem, hogy van egy üvegem és benne az olvasásra váró (mondjuk, a szobában fellelhető) könyvek címeit kis post-itekre ráírva bele dobtam, és mindig kihúzom a következő olvasnivalót. Benne van a kölcsön, saját, könyvtári könyvek összessége is (magánnál csak a szobában lévők), így nem kell gondolkodnom, hogy mit olvassak, úgymond a sorsra bízom, hogy kiválassza, hogy mi a következő. Ezért is olvastam ezt a könyvet, ő volt az első húzásom!

 Nos, nem tudom amúgy mikor olvastam volna el. Szilvi ugyan meggyőzött, hogy jó sorozat, és nem is vastag, de a kölcsön könyvekkel is halogató típus vagyok, tehát itt van akkor nem sietek. De most sorra került.

 Mivel nem olvasok ilyesmit, így az újdonság varázsával hatott, hogyan lehet 2 oldalban elmesélni valamit, majd ezt a következő 170-en kifejteni. Kár, hogy igazándiból a 2 oldalban sem történt olyan sok dolog. Bízom abban, hogy majd a sorozat további köteteiben ennél több dolog történik, és remélem kicsit fejlődik az írónő, írói képessége!

 Nem nagy spoiler, hogy a főszereplő fiú meghal! Ez mondjuk úgy a második oldal közepén történt, úgyhogy tényleg nem számítom poénlelövésnek. A történet többi része, egy unalmas „mi történt eddig“ rész, ami borzalmas volt, talán mert mivel tudtam, hogy kinyírta a főszereplőt nem igen érdekelt, hogy mit csinált míg élt, hiszen feltételeztem a történet majd valamiről szólni fog és nem visszaemlékezgetésekkel telik. És valóban, miután a történet elért az ominozus első 2 oldalon történtekhez, azt szó szerint megismételte. Oké, tudom, hogy nem lehetett odaírni, hogy (ezt már olvastad), de ettől független azért nem volt akkora irodalmi érték, hogy ismételgetve el akarjam olvasni (és aztán a végén újra, mert annyira fontos momentum volt, hogy újból le kellett írni... oké. Kicsit máshogy). Az egész történet onnantól kezdte felkelteni az érdeklődésemet, hogy végre a hülye nevű Thristan (mindig vártam, hogy feltűnjön Izolda... csak a sablon kedvéért :D) meghalt! Mivel tudtam az elején, hogy megfog halni, vártam ezt a dolgot, mert kellőképpen elhiteti velem, hogy végre valami fog történni a szerelmes kerülgetésen kívül, és a jajdeszerelmesvagyoknyáladzáson túl. Thristan, egy balek, aki nem hisz az angyalokban, és angyal lesz.... ahol tovább nyáladzik. Viszont!!! A halott filmsztár csaj aranyos, egy tahó paraszt és beképzelt liba, de legalább ő egy karakter. Akiről nem tudtam meg sokat, de legalább volt kit utálnom, mármint indokkal.

 Tehát a vége jó, csak aztán jön a .... folytatjuk felírat... folytatom is majd, akkor ha kihúzom az üvegből a kövi részt. Mert annyira nem hosszú egyik kötet se, hogy ne lehessen elolvasni, és annyira nem is idegesítő. Csak szerintem kinőttem belőle :D

Belbecs: 2/5

Ella!!! Ella a macska nagy arc! A másik nagy arc egy angyal szobor, azt hiszem, ez úgy elmond mindent a könyvről XD

Külcsín: 4/5

Kevesebb pontot akartam adni erre, mert az, hogy egy rózsát raknak a borítóra, nem túl kreatív. Erre adtam volna 3 pontot. Csak aztán megnéztem az eredeti borítót, és ez felértékelte ezt a rózsát. De komolyan, gyönyörű rózsa!! Az eredeti borítóval nincs azaz isten, hogy elolvastam volna.

 Más: szerkesztve lehet, hogy van a könyv, de hogy elgépelésektől hemzseg, és borzalmas sokszor van benne ilyen hiba.... az zavaró.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Eredeti mű: Elizabeth Chandler: Kissed by an Angel

Eredeti megjelenés éve: 1995

Könyv: Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

Kiadó: Egmont-Hungary

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 178

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633430033

Fordította: Barta Tamás

Gerry Huerta: Pánik Amerikában

Ezt a könyvet nem a borítója miatt választotta. Ritka ronda a borító amúgy, és sokat sejtet, és bár az egész New York és környékén játszódik mégis a Golden Gate hidat rakták rá…ami tény, hogy Amerika de a történet egyetlen egy szálához sem kapcsolódik. A Pánik Amerikában címnél azt feltételeztem, hogy valami vírus tombol az államokban és mindenki meghalt, ezért a koponya a kövek között, meg a halálfejes cucc a borítón. Vírus nincs! Pánik sem amúgy!

 A történet két szálon mozog… bár sajnos nem túl jól megszerkesztve. Az egyik szál Mellory professzor és családjának élettörténete. A lánya, az udvarlója és a saját perverz szerelme. A másik szál, a világra kiterjedt Halál-dátum megismerése, és hogy erre hogyan reagálnak az emberek, a biztosítók és úgy egész Amerika.

 Az egész történet ide-oda ugrál. Felvetődik egy dolog, például, hogy össze akar házasodni két szerelmes, ezt a prof nem akarja, meg hát csak három évig fog élni, addig kibírják a fiatalok, nem házasodhatnak össze, és közben hónapokat ugrik egy mondaton belül. Mire elkönyvelném, hogy oké, akkor eltelt fél év, az egész visszaugrik két hónapot, majd előre négyet, majd vissza hármat… tehát próbáljam már időrendbe rakni, hogy mi történik éppen. Nagyon összeszedetlen az egész ebből a szempontból (is).

 Borzalmasan sablonos, és borzalmasan gagyi. Oké, elkönyvelem, hogy ez azért nem mai regény, akkor még ez lehet nagy számnak számított…de ma már roppant béna. A megfogalmazások… nem is tudom, mit mondjak. Olyan, mintha egy tíz-tizenöt éves gyerek vetette volna lapra a mondatokat és néha elpuffogtatott volna valami idegen szót, hogy úgy tűnjön, hogy zseniálisan képben van az orvostudománnyal vagy éppen az emberi természettel. Hát… szerencse, hogy a könyv rövid, nagy betűs és vannak üres oldalak benne…

 Ami viszont jó volt, mert volt ilyen amúgy. tetszik a témafelvetés, az elgondolkodtató elképzelés, hogy mi lenne, ha tudnád halálod időpontját. A feltételezések, hogy esetleg erre Amerika, hogy reagálna, majd arra, hogy mégsem jók a halál dátumok, majd arra, hogy mégis jók… hogy ehhez hogy viszonyulnának a biztosító társaságok, az emberek, az egyház. Tehát ez a rész, ez jó és érdekes volt, a 180 oldalból ez 5 oldal körülbelül. A téma maga tehát tök érdekes lenne, de borzalmasan sablonosra sikerült, és nem is értettem miért kellett két olyan szálat is belerakni, aminek semmi értelme nem volt, a vergődésen kívül.

 Magyarok a könyvekben:

Vicces, hogy folyamatosan belefutok, hogy a magyarok bizony ott vannak! Nem tudom, hogy végül is ezt a „remeket” magyar írta-e vagy fordításkor kerültünk bele, mint magyarok, vagy ha valóban eredetileg angol nyelvű, tényleg benne van-e az alábbi idézet. De mivel folyamatosan futok, bele a magyarokba el tudom képzelni, hogy szeretnek ránk utalni. Jelen kötet záró jelenete kicsi nemzetünk fiait idézi, bölcsességünk és jókedvünk határtalan!

„– Sose halunk meg!
Aimet érdekelte, hogy ez mit jelenthet. A fiatalember olyan lelkesen rikoltotta. Odaintették a pincért, és megkérték, hogy kérdezze meg, mit jelent ez. A pincér visszatért. A szomszéd társaság magyar volt. A fiatalember elmondta a pincérnek, hogy a magyarok, ha jól érzik magukat, ezt a mondást szokták ismételni. A pincér egy darab papírra leírta a felkiáltást angolul:
– We'll never die!
– Sose halunk meg!”

És plusz pont, hogy a nagy könyves kihívásnál újabb pontot kipipálhattam (egy könyv, ami a tiéd, de eddig még nem olvastad el).

Belbecs: 2/5

Külcsín: 2/5

Könyv: Gerry Huerta: Pánik Amerikában

Kiadó: Dávid

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 1995

Oldalszám: 180

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9638541458

Fordította: Pálóczi Horváth György

Ár: 398 Ft (ami a könyvön van)

Amanda Stevens: A próféta (Sírkertek Királynője 3.)

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:

A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet. Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence.

 Nagy szerencsém volt a sorozattal, mert tavaly Októberben kaptam kölcsön az első részt, nagyon sietős ütemben olvasva, és novemberre kijött a folytatás is, így megvolt a hullám, ami magával ragadt. Beleszerettem a történetbe, és izgultam éppen eleget Améliáért, amikor nyomozott, és amikor elutazott egy távolabbi munka miatt, hogy elfelejtse Devlint. De persze Devlint nem lehet elfelejteni. Mivel a két részt egymás után olvastam, így azok sokkal pörgőbbnek tűntek, mint ez az utolsó rész. Fél év telt el a második és a harmadik rész kiadása között és úgy tűnik egy kicsit kiestem abból a világból.

 Ha a három részt akarom jellemezni, akkor az első rész az ahol a szereplők feltűnnek, kapunk egy általános betekintést róluk, Amélia kicsit naiv tükrén keresztül. Megismerjük a szellemeket, a szabályokat, azt hogyan képes élni Amélia ezzel az „ajándékkal/átokkal” együtt és, hogy Devlin milyen jó férfi! Defektjei ellenére is, és persze szerelem! A második rész, amolyan múltidézés. Sajna Devlin nélkül L. Betekintést kapunk Amélia múltjába, és abba miért is lát szellemeket, miért kísérti őt a múlt és hogyan próbál megbirkózni mindezzel. A közös a két rész között, hogy aránylag Amélia sokat dolgozik, és van benne temető …ha már egyszer Sírkertek Királynője a cím. A harmadik rész viszont, ahogy a Próféta mondta: Mindenki elhelyezkedett, most tökéletes az idő. Az más kérdés, hogy mire. Amélia relatíve csak temetőt látogat a részben. Rengeteget filozofál magában, és nekem kicsit irracionálisnak tűnik bizonyos döntése. Úgy vélem, kicsit keresi a halált, holott az lenne a dolga, hogy életben maradjon, és az élőkkel foglalkozzon.

 A harmadik rész fő vonulata a nyomozás. Két kérdés, feladat van, ami Améliára vár, hogy megválaszolja, és megoldja.

Shani kérése: „Segíts!”

 Könnyűnek tűnik, de valójában nem igazán könnyű feladat, hogy átsegíts egy amúgy is halottat a túlvilágra. Shani menne, de nem mehet, köti Mariama, köti Devlin az élők világához, tehát nem mehet sehova sem, míg nem engedik el. Amélia meg….nos fogalma sincs hogy segítsen rajta, pedig elég esztelenül megy bele a veszélyekbe, és mindenhova, csak, hogy segítsen a kislányon. Akiről amúgy igazán fura dolgokat tudunk meg az utolsó oldalakon és ÁÁÁÁÁÁHHH! Koppantam is rendesen, amikor Amélia elgondolkodott a dolgokon és a sok egybeesés leesett neki. Nem mondható, hogy túl gyorsan koppant volna Amélia is.

A Próféta kérése: „Derítsd ki, ki ölt meg!”

 Őszintén szólva, amikor ez kiderült, hogy feladata lesz, gondoltam majd jó kis nyomozás lesz, és izgalmasan kutakodás. Persze elég vicces elképzelni, hogy egy Amélia típusú nő nekiáll nyomozni, és hipp-hopp, felfedezi a gyilkost. Azért ennyire ne legyen már egyszerű.

 Ami a legfurább ebben a nyomozásban, hogy a szálak folyamatosan összekuszálódnak. Mire azt hinnéd, hogy kicsit közelebb jár a megfejtéshez, kiderül, hogy teljesen eltévedt. És persze a nyomozási stílusán is lehetne javítani. Mert ki az a hülye (már bocsánat), akinek elmondják, hogy lehetőleg ne ejtsd ki a szádon, hogy „szürke por”, és akkor azzal megy mindenkihez, hogy „hé, tudsz valamit a szürke porról?” Komolyan… csodálkoztam, hogy Améliát nem ölték meg a harmadik oldalon. Nem igazán ment neki az sem, hogy kiben bízzon, és kiben nem. Sokat rontott az ítélőképességén a féltékenység, ami egyrészt Mariama irányába, másrészt a jósnő irányába megy, holott az egyik már halott a másik meg szegény nem is tehet arról, hogy Devlin oda jár. Sokat ront, hogy Amélia nem bízik magában, nem bízik Devlinben, és pont azokban bízik, akikben meg nem kellene. Irracionális döntéseket hoz, ami néha kifejezetten idegesítő volt.

 Peregnek az oldalak, és gyorsan olvasható a könyv, és remek lezárása a trilógiának, de! Azt éreztem, hogy sajnos Amélia olyan feladatokat kapott amiket nem tud megoldani, de azért vergődik. Végig, azaz érzésem volt, hogy na vajon hányadik oldalon nyírják ki a hülyesége miatt? Aztán csalódtam, hogy „és még mindig nem ölték meg”. Elhiszem, hogy nem lehetett más főhőst találni erre a feladatra, de ő egyszerűen kevés volt, hogy ezt mind elbírja. A könyv vége meg indokolatlanul gyorsan lett lezárva, és bár örülök, hogy így, mégis kicsit csalódtam. Bár egy másik alternatív befejezésnél meg mérges lettem volna. Itt szimplán azt éreztem, hogy az írónő, megunta az írást. Belerakott a kötetbe, rengeteg szálat, rengeteg embert, új és régi ügyeket, a végén megvilágosodik Amélia, megoldódnak a dolgok, lesznek új problémák, aztán jön a „x idővel később…. happy a világ”. Miért? Értem, hogy azt akarta, hogy le is legyen zárva meg ne is (hátha folytatni akarja), de…miééért így????

Belbecs: 3/5

Nem tudok több pontot adni rá. Tényleg adnék…de az első két rész 4 pontos volt, és messze többet adtak, mint ez a rész. És messze sokkal jobban voltak megírva, és kevesebbet szenvedett feleslegesen, és tett fel hülye kérdéseket, irracionális helyzetekben Amélia, mint itt. Itt szimplán idegesítő volt. Én Dariust már szinte kedveltem, mert végre valaki, aki NORMÁLIS a könyvben. Devlint imádom, de sajna egy határ szerencsétlenség. Azzal, hogy levadászni akar egy embert, aki bár hátulról a szálakat irányítja, de azért nem közellenség. Tény, hogy nem puszipajtás, de nem is az a fő akit le kellene gyilkolni. A szellemek meg agresszívebbek, de egyik sem beszél nyíltan, amit pedig megtehetnének. A Próféta pl. többet tudott, mint mondott, és mivel nem mondott szinte semmit, hát Amélia a maga sajnos nyomozáshoz eléggé kevés tudását volt kénytelen használni. Mariama meg,…hát őt még mindig utálom, de ő legalább ugyanolyan egóista nőszemély maradt, mint volt, talán ő volt az egyetlen aki nem változott.

 Teli van a könyv felesleges szálakkal, és olyanokkal, amiket az írónő úgy konkrétan elfelejtett. Bedob egy szereplőt, többször felbukkan…aztán nincsen vele semmi. Nem derül ki róla semmi, csak van, aztán nincs. Miért? Akkor mi értelme volt, ha nem csinált semmit sem? Darius viszont csinált egy csomó mindent, mégsem tudunk relatíve semmit sem róla, holott remekül meg lehetett volna ezt a részt csinálni, ha mondjuk Amélia EGY feladatott kap, ami mondjuk nem haladja meg a képességeit, és nem kell össze vissza keveregnie. Ezt az első részben remekül megcsinálta, a másodikba is. Most miért akart egyszerre megoldani mindent? Értem, hogy egymáshoz szorosan kapcsolódtak a dolgok…de nem kellett volna…

Ennek ellenére, láttam angolul van egy 0,5-ös rész is…örülnék ha kiadnák magyarul is, mert feltehetően egy csomó kérdőjelet megválaszolna, ami felmerült itt.

Blogbejegyzések az előző részekről:

1. rész

2. rész

Külcsín: 5/5

 Imádom a borítót! Bár nem értem, miért kellett megváltoztatni, mert az eredeti is szép volt. Ennek ellenére, ez olyan prófétásabb. Úgyhogy nagyon szép. A könyv kinézetével, szerkesztésével kapcsolatban semmilyen panaszom nincs. Nem találtam elgépelést, értelmetlen mondatot vagy egyebet. Úgyhogy szerintem kifejezetten szép és jó kiadás lett. A belbecsnél meg kifejtettem az aggályaimat. Nagyon jópofa, hogy borostyán levelek a borítón fényesre lettek csinálva, bár az egyik pont a szobor szemén van, de még így is nagyon mutatós. A borító alját ugyan nem értettem, hogy mi akar lenni, de igazándiból szerintem mindenki a borító felső részét figyeli  általában :D 

0,5. rész

Erin Jade Lange: Zsír

Mit tennél, ha 212 kilogrammot nyomnál 16 évesen. Az édesanyád még mindig babynek hívna (fiú létedre), és elhalmozna minden jóval. Az édesapád nem venne rólad tudomást. Az iskolában láthatatlan vagy, és előnyöket élvezel (rokkant parkoló), a súlyod miatt. Neten ismerkedsz, beszélgetsz a lánnyal akit szeretsz (vagy úgy véled szereted), de nem mered elmondani neki, milyen vagy a valóságban. Nos a könyv megmutat egy alternatívát erre a témára.

 Zsír, alapjában véve egy roppant idegesítő alak. Nos bár hála az égnek nem vagyok 212 kg, sőt fele annyi sem, de nádszál sem vagyok. El sem tudom képzelni, hogy lesz egy ember 212 kilogrammos, amikor már a 100 kg is ijesztő. Lelki szemeim előtt egy nagyon-nagyon-nagyon dagadt embert látok ha Zsírt próbálom elképzelni. Én már ott meglepődtem, hogy egyáltalán még tud mozogni, és néha olyasmiket csinál a könyvben amit már eleve nem tartok elképzelhetőnek. Vagy normálisnak, ekkora súlynál. Úgyhogy van pár kérdőjel bennem, a történettel kapcsolatban, hogy néha mintha az író elfelejtette volna, hogy Zsír éppen hány kiló.

 Hogy miért idegesítő Zsír? Először is azért, mert utálja a világot, mert a világ nem tökéletes. Utálja a világot és az embereket, mert nem úgy megy semmi sem, ahogy ő ezt elképzelte. Utálja az iskolát, utálja az apját, utál mindenkit, az anyján kívül. Megkeseredett, egy másik fogyi táboros fiú sikerének egyszerűen képtelen örülni. Mivel belső monológokat is olvashatunk a könyvben azt is láthatjuk, hogy Zsír nem igazán féltékeny, inkább csak egy beképzelt p*cs. Egy önbizalom hiányos, beképzelt ember.  Azt hittem, a két jelzőt nem lehet egy emberre használni, de tévedtem. Lehet. Zsír relatíve tehetséges, remekül szaxofonozik, és ha megismernék, akkor rájönnének, hogy teli van lehetőséggel a 212 kg alatt. Csakhogy önbizalomhiánya miatt, és a fejében lévő kép szerint „csak a zsírt látják, csak a  hájat, az embert nem aki vagyok” felfogás miatt, nem is próbálkozik azzal, hogy felhívja a figyelmet a saját ÉRTÉKEIRE, holott lenne mire. Beképzelt, akkor amikor képes elhinni, hogy vannak barátai, bár lehet csak naivitás az egész. Minden esetre eldob mindent az állítólagos barátai miatt, akik meg azt várják, hogy mikor zabálja már halálra magát.

 Én Zsírt nem tudtam megkedvelni, sem sajnálni, sem kiállni mellé, hogy hé, nincs gond. Ennek több oka volt. Az egyik, hogy már maga az ötlet, hogy meghirdetek egy saját honlapot amin az öngyilkosságomat reklámozom, elvetendő és gusztustalan dolog. Ettől még az is gusztustalan aki regisztrált oda és fogadásokat kötött, vagy bíztatta őt, de már maga az ötletnek sem szabadott volna megszületnie. Aztán még ott van az, hogy rögtön beilleszkedek a társadalomba, és én leszek a középpont. Persze mondhatnánk, hogy erről nem ő tehet…de részben ő tehet. Mindig erre vágyott, most megkapta, csak ne kapná néha az arcába, hogy „há mindjárt szilveszter és halálra zabálhatod magadat”. Mert megkapja! És bocsánat, de ő akarta! Másképpen senki maradt volna, így valaki lett…

 Az érem másik oldala: a diáktársak.

Komolyan nem volt egyetlen egy normális ember sem abban a rohadt iskolában? Én elhiszem, hogy Amerikában ennyire genyládák az emberek (lehet idehaza is, csak nekem nem voltak genyláda osztálytársaim). De senkinek nem jutott el a csökött agyáig, hogy „bameg, ez tényleg megöli majd magát” és viccből még hergelik is, hogy tuti megölje magát. Ugyanez jutott eszembe, amikor Zsír elmeséli, hogy kapta a Zsír csúfnevet. Komolyan…senki? Senkinek sem jut eszébe, hogy talán nem kellene ilyen kegyetlenséget csinálni egy másik kölyökkel? Senkiben nincs annyi emberség, hogy szóljon, hogy állj le? Elhiszem, hogy vannak barmok, akik tömegben nagyon erősek…de hol volt az aki megvédje? Aki azt mondja, álljatok le? Senki.

 Jeremy egy bunkó, egóista srác, aki élvezi, hogy megnyomoríthat mást, hogy látja szenvedni a másikat és ez teljesen kielégíti (feltehetően minden szempontból).

Anna: egy senki. Átlagos testtel, átlagos IQ-val, átlagos kis szürke egér, aki nem akar szürke egér lenni ebből adódóan próbál beilleszkedni, és eltűntetni a valódi énjét. Tehát plázap*csáskodik,hogy elfogadják. Hát nem tudom, ér ennyit az elfogadás, hogy feladd magadat? Neten ismerkedik, és egy fantomba szerelmes, azt állítja bárhogy is néz, ki szeretni fogja… amikor rájön, hogy mi a szitu… akkor meg úgy dönt, mégsem akarja szeretni így, mert nem így képzelte el (???????????). Utána meg még kever-kavar és szerintem ő sem teljesen tudja, mit akar.

Családi háttér: pocsék.

 Van egy anyuka, aki imádja a gyerekét. Mivel mással nem tudja boldoggá tenni, hát eteti. Ez nem gond… ha egy szál bél vagy…. 212 kilónál már hívhatjuk úgy is, hogy lassan megölöd a gyerekedet. Mert nem megoldás semmire sem az evés, az éhségen kívül. És tudom, hogy az anya csak jót akart, de nem érte el. 212 kiló nem lesz az ember egyik napról a másikra. Kell ott lennie valaminek, ami miatt ennyi. Hagyta enni, sőt etette… Emellett tény, jót akart. Látszik a könyvben is, hogy jót akar a fiának csak hát elég sokáig gondolkozott azon, hogy mi lenne a helyes.

Az apuka… 100 kg-felett nem vett már tudomást a fiáról. Mert kudarcnak élte meg a saját fia súlyát? Mert nem tudta elfogadni azt, hogy Zsír súlya, állapota, talán nem csak Zsír hibája (bár megjegyezném, azért 99%-ban Zsír tehet arról, hogy úgy néz ki ahogy). Az apára haragudtam, mert nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek. Akik saját fiúk szomorú sorsát végignézik, és még taposnak bele egyet, hogy nehogy véletlen jó legyen neki. Persze a könyv vége felé ez változik.

Felnőtt ismerősök: Professzor, doki, pszichológus:

A Professzor volt az egyetlen egy szereplő akit úgy ahogy kedvelni tudtam. Talán azért, mert ő tényleg ember számba vette Zsírt, ő a zsírréteg alá látott, és a tehetséget akarta megragadni. Ő emberként gondolkodott és emberként cselekedett. Szerintem ő volt, aki bemutatta, hogyan Kellene egy embernek viselkednie. Bár a vége felé, Szilveszter éjszakáján kicsit meginogtam…bár akkor is Zsír hibázott a prof csak jót akart.

Bean doki: szerintem, azaz ember nem százas! Vicces karakter, de nem tudok elképzelni egy orvost ennyire lazának. Nem tudom elképzelni, hogy ennyire szertelen és jókedve legyen amikor arról beszél, hogy 212 kiló az ember, és hát bármikor meghalhat. Nekem néha akkor is vidámnak tűnt, amikor nem szabadott volna vidámnak lennie.

A pszichológus: egy jelenetben van csak, pedig lehet, ha nem csak dokihoz, hanem lélekdokihoz is járatták volna Zsírt, kevésbé fajult volna el az egész. A végén volt, és rámutatott, hogy konkrétan mindenkit feljelenthetnének mert a fenyegetést (legyen az netes vagy sem) bünteti a törvény. És egy kövér srácot bátorítani az öngyilkosságban nem éppen hazafias és emberi cselekedet ugyebár…

Az internet árnyoldalai:

 A könyv remekül rámutat arra, hogy az internet nem csak a barátod. Több oldalát is bemutatja, és egyik sem pozitív oldal. Az anonim csetelés hátulütőit, és a spontán öngyilkosság meghirdetését. Előbbit feltehetően rengetegen használják, utóbbit remélem túl sokan nem. Buzdítani bárkit is öngyilkosságra… borzalmas, és ésszel fel nem érhető, hogy hogyan jut eszébe egyáltalán bárkinek is segítséget nyújtani ilyesmiben? Ami a netes ismerkedést illeti, Anna példája még szerencsés. Képzeld el, ha olyasvalakivel találkozol, aki kevésbé kedves és a NEM választ élőben nem tolerálja…. Stb.

 A könyv gyorsan haladós, tényleg peregnek a lapok, és sajnos talán korképnek is megfelel. Ilyenek a mai fiatalok? Biztosan vannak ilyenek is, de azért remélem, hogy ettől még távol vagyunk. Hogy mi a vége a könyvnek, olvasd el. Gondolkozz el. Az írónő eleve elég nyitottra hagyta a végét, talán, hogy több alternatíva maradjon, hogy gondolkozz, te hogy döntenél a helyében.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 3/5

Annyira jó a borító, és annyira jópofa az egész. És annyira nincs szerkesztője, hogy az már nekem fájt. A Meg szó példának okért tényleg nagyon bonyolult, mert minimum háromszor volt Mg….és nekem az MG, az akkor sem MEG, ha tudom, hogy az lenne…így zavaró. Ahogy zavaró az is, hogy néha majdnem teljesen rácsúszik az oldalszámozásra a szöveg! Azt nem szólom le,hogy ronda a papír amire nyomták, mert ez volt a legkevesebb hibája. Teli volt szemet szúró dolgokkal, ami néha megakasztott és az nem jó egy könyvnél :(

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

 Meglepetések érik az embert, ha olyan könyvet olvas, aminek nem tudja a történetét. Nem olvas fülszöveget, csak cím és borító alapján dönt arról, hogy el fogja olvasni. Vagy ajánlják neki a könyvet, de ugyebár az ajánlás nem egyenlő azzal, hogy ismeri is a történetet. A könyvet azért olvastam, mert @Rebel ajánlotta nekem, tavaly, hogy 2014-ben kerítsek sort rá. Sokkal kevésbé szívatós listával ajándékozott meg, mint @Liliane_Evans. Úgyhogy éppen ideje volt elkezdenem a könyvet.

 Ness –ről, a könyvfesztiválon hallottam, már bánom, hogy nem mentem el @Sicc –cel a beszélgetésre az íróval. Előbb kellett volna olvasni a könyvet, no így jártam. Minden esetre most is csak azért került sorra, mert előjegyezték, és vissza kellett vinnem a könyvet, és gondoltam, hogy talán még belefér előtte. Egy nap sem kellett, hogy végezzek a könyvvel. Ez persze köszönhető annak, hogy nem túl vastag (224 oldal), és teli van illusztrációkkal néha kétoldalasakkal, és persze gyorsan haladós.

 Az elején, azért már sejteni lehetett, hogy mi lesz a vége, és mi a téma. Nekem, amúgy cím alapján nem ez jutott eszembe. Hanem, valami szörnyes, olyan valóságos szörnyes dolog. Nem is tudom, hogy ismerek-e másik olyan könyvet ami ezt a témát így feszegetné, így oldaná meg. mert nagyon komor, nagyon ijesztő és lehangoló néha, még azaz érzésed volt, hogy rengeteget segíthet, ha te is azt éled át amit Conor.

 Mesék a mesében szintén nagyon jó megoldások voltak, és néha én sem értettem elsőre, hogy miért is jó amit mesél, mire akar kilyukadni, és miért az a rossz, és miért az a jó akit a szörny annak vél. Az első történetet totálisan nem tudtam megfejteni, akkor amikor olvastam, persze a szörny magyarázata egyértelművé tette. A másodiknál, viszont már teljesen egyetértettem a döntéssel, hogy ki a jó fiú és ki a rossz fiú, és miért. A rombolás meg adott volt, az inkább Conor belső és külső rombolása.

 Az iskolás rész, és a láthatatlanság kérdése megint más. Sajnáltam Conort, mert azért, mert olyan a háttere amilyen, mert beteg és haldoklik az édesanyja, egyszerűen a többiek számára megszűnt létezni. De miért? Ezt az emberi viselkedést sosem fogom megérteni, miért kell egy ilyen gyereknek láthatatlanná válni? Miért nem lehet, normális emberként tekinteni rá, miért nem lehet esetlegesen segíteni neki. Conor vágyott arra, hogy észrevegyék, és megbüntessék. Vágyott rá, mert akkor egálnak érezte volna a világot, de nem büntetik meg…semmiért.

 Conor halmozottan hátrányos helyzetben van, a szülei elváltak, az anyjával ér, aki haldoklik, bár folyamatosan azt mondja, meg fog gyógyulni, a nagymamáját nem szereti, pedig ott kell leélnie majd az életét, az apjával ritkán találkozik, akkor sem igazán értik meg egymást mert már eltávolodtak egymástól. Az egyetlen akivel nyíltan beszélhet az a Szörny. Ő hívta, nem a szörny hívta őt. És ott vannak a belső vívódásai, ami végigvezet a könyvön, és végül megoldást talál rá. Kimondja az igazságot, pedig nagyon fáj neki.

 A vége felé már azt hiszem, mindenki tudja, mi történik 12.07-kor. Szomorú dolog, szomorú könyv, gyönyörűen megírva.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Gyönyörű, és félelmetes illusztrációk. Nagyon szép kiadás. A borító is tetszik, bár nekem az eredeti borítók, valahogy jobban bejönnek. Ennek ellenére szerintem a magyar kiadás is kifejezetten szép lett.

Fülszöveg:

A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. Conor ébren volt, amikor megérkezett. Rémálomból riadt fel. Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában. Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.

AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek.

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche Jugendliteratur Preis). Készül a forgatókönyv a műből.