Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2019

Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Köszönöm a könyvet @Fallen_Angel -nek, hogy kölcsönadta, és még nem írt rám, hogy miért van nálam ilyen sokáig! :D Abban már biztos vagyok, hogy Adrian Tchaikovsky bármit is ír, én vevő vagyok rá. Eddig három megjelent könyvéből három ötcsillagos volt nálam, pedig...nem vagyok túl sci-fi-s, sem túl fantasy olvasó sem, és a háborús dolgok sem különösebben érdekelnek, és a pókokat se kedvelem igazán...de ő eléri, hogy érdekeljen és igenis tartsam a pókokat jófejnek. A PÓKOK jófejek! De komolyan! Amúgy van egy olyan érzésem, hogy az írónak van egy kis pókmániája, mert azért elég sokat emlegeti őket és sokat is tud róluk. Fallen_Angel szólt, mielőtt elkezdtem, hogy azért ez más lesz, mert ez fantasy, mondtam is neki, hogy nem baj, az író nálam már bizonyított, biztos tetszeni fog. Aztán elkezdtem, és 44 oldalnál állt a könyv...két hónapot. Nem volt hozzá hangulatom, és nem akartam, hogy elrontsam a könyvélményt azzal, hogy akkor olvasom, amikor nincs hozzá kedvem. Így aztán nyár vége

Gabriella Eld: Játékok ​unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)

Köszönöm a könyvet @AniTiger-nek! Mert olyan rendi, hogy kölcsönad könyveket ;) Nos, részben jobb ez a másik résznél, részben meg rosszabb, mint a másik rész. Az elgépelések száma amúgy kicsit kevesebb lett, nem olyan idegesítő a dolog, mint az előzőbe, pedig a hossza ugyanolyan. Vagy a szerző figyelt itt már jobban oda, vagy kapott egy szerkesztőt, aki átnézi, bár ahhoz képest még mindig elég sok elütés volt. Értékelem, hogy a fantáziájának egy nagy hányadát beledobta a könyvbe, de ennek az eredménye csak valami kavarc lett, ami nem volt mindenhol végtelenül logikus. Sőt! Értem én, hogy függő vég és amúgy majd egyszer megmagyaráz mindent, de most kb. minden lóg a levegőben. Alaska, Igor, a német, Cadie, meg a beszélő könyve. Az előző értékelésnél is írtam, hogy az a baj, hogy váltott szemszögben van és ez a váltott szemszög rögtön 4-5 amit egy ilyen rövid történetnél még úgy ahogy tud koordinálni, de mondjuk, egy hosszabbnál nem. És itt is voltak vakfoltok, amikor igazándiból sem

Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! Látod milyen gyors vagyok? :) Ez kivételesen nincs meg a könyvtárnak, pedig amúgy nem lenne rossz ez.  Még AniTigernél láttam a könyvet és akkor kezdett érni bennem a gondolat, hogy akkor ezt én is szeretném olvasni. Aztán kölcsön is kaptam, és most valami rövidet akartam olvasni, hát gondoltam, akkor ez jó lesz. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem, hogy életem legjobb könyve. Először is, borzalmasan elkélt volna egy szerkesztő, mert gyönyörű elgépelések, hiányzó és plusz betűk és ragok vannak a történetben, amik nem oda valók. Ami roppant mód kitudja az embert dobni a történetből. De komolyan, már éppen beleéled magad és dáing kidob, megint a szobádban találod magad és azon gondolkodsz, hogy ez a szó akkor most mi is? Hogy kerül egy mondat fele a mondat végére vissza ugyanúgy? Őrülten zavaró! Ami viszont az ötletet és kivitelezést illeti. Borzalmasan tisztelem a szerzőt, hogy belevág egy váltott szemszögű 4 karakterrel húzott-vonott történetbe,

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Köszönet a könyvért @ AniTiger - nek! No nem mintha, amúgy a könyvtárnak nem lett volna meg, de így gyorsabb volt, és nem lopom az olvasási lehetőséget addig sem az ifjú olvasóktól ;) Bár megjegyezném, magamhoz képeset extra gyorsan sorra került ez a könyv!  Örülök, hogy Ecsédi Orsolya megírta ezt a kötetet és várom a folytatásait is. Remek szereplőket kaptunk egy modern, 21. századi mesében!  Minden karakter, az is, aki annyira nem sokat szerepelt élő és lélegző volt, háttértörténettel. Nem kell senkiről sem sokat tudnunk, de azt hiszem mindenkiről eleget tudtunk meg. Persze itt még bőven maradtak elvarratlan szálak és meglehetősen jó lesz olvasni, mikbe keverednek ezek hárman. Mesterien ötvözte a 21. századot és a mágiát, és a való világot. Az a durva, hogy teljesen hihető, hogy boszorkányok, gonosz varázslók és tacskóvá váló sárkányok léteznek. Mert miért is ne? Féltem, hogy majd zavarni fognak az instagram és társai a könyvben, de egyrészt nem zavartak, másrészt el kell ismer

Stan Lee – Peter David: Fantasztikus életem

Nem tekintem magamat keményvonalas Marvel rajongónak. Már csak azért sem, mert nem láttam minden Marvel filmet és sorozatot és a képregényekből is igen kevés olyan van amit ismerek/olvastam. Úgy hiszem, hogy a legtökéletesebb önéletrajz egy képregény világában ügyködő számára, ha képregényben mesélheti el az életét. Így az a közönség, aki mindig is rajongott a munkáiért jóval közelebb érzi magához ezt az "életrajzot" is, mint akkor, ha könyv formájában jelent volna meg.  Stan Lee meglehetősen produktív ember volt, rengeteg ötlete volt, és borzalmasan lelkesedni tudott mindenért. Irigylem az élénk fantáziáját, bár amikor azok a képsorok jöttek, ahol elmeséli, a legújabb és legmerészebb ötletét belegondoltam, hogy kb. így szoktam mesélni a hülye ötleteimet én is a barátaimnak :D Csak én nem kapok érte pénzt...hmm...  Mindenesetre számomra Stan Lee most kifejezetten érdekes, kedves és jó embernek tűnik. Nem csoda, hogy annyian szerették, és nem csoda, hogy a képregények enn

Roger J. Davies – Osamu Ikeno: A japán észjárás

Ha nem érdeklődnék annyira a Japán kultúra iránt, mint amennyire érdeklődőm, feltehetően a Pallas Athéné Books kiadó se került volna a  látókörömbe.  A molyon jött szembe velem A japán észjárás című könyv, és próba szerencse alapon megkerestem a kiadót recenziós példány kérése miatt. Kicsit döcögős velük a kapcsolatfelvétel, de amúgy igen kedvesek.  Amikor megjött a könyv már bele is vágtam, aztán jött a szobafelújítás és lámpanélküliség ami erősen rontja az olvasási gyorsaságomat. De most már minden a helyén, így ez is gyorsabban megy. Ennél a könyvnél volt amúgy az, hogy nem is akart sietni vele. A fogalmak magyarázata könnyen érthetőek, átlagosan 2-5 oldal egy-egy fogalomhoz. Ebben már benne van a kérdések feltevése is a végén, ami kifejezetten diákoknak szól, gondolom magyarországi japán szakosoknak, és japán bármilyen szakosoknak, tekintve a saját kultúrájukra vonatkoznak a kérdések. Szerettem olvasni, és szerettem volna, ha a lehető legtöbb dologra időt hagyok, hogy bevéső

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Féltem, hogy nem sikerül időre elolvasnom, a könyvtárközi kölcsönzés ugyanis holnapig szólt csak. Ugyan hosszabbítottunk, úgyhogy feltehetően maradhatott volna még, de mivel holnap dolgozom és utána csak augusztus 26-án, nem akartam, hogy nálam heteljen. Így tegnap kellően belendültem, hogy ma már csak pár oldalam maradjon a könyvből!  Meglehetősen érdekes olvasmány amúgy, azt hittem, hogy kicsit buddhistább és "zenebb" lesz, hogy többet tudok meg magáról a kolostorban élésről, de nem csalódtam így sem a könyvben. Ez amolyan régimódi élménybeszámoló a "hogy próbáltam zen koanon gondolkodni, és buddhistává válni, egy japán kolostorban" típusú. Hála az égnek a nyelvezete nagyon könnyen befogadható, a szerző meglehetősen nyíltan beszélt mindenről, amit ott tapasztalt. Főleg a nehézségekről, arról mennyire nehéz egy nyugatinak, a keleti kolostori élethez alkalmazkodni, és hogy hogyan próbálták mégis áthidalni a nézetkülönbségeket.  Szerettem azt, hogy mindent kimon