J. R. Ward: Éjsötét ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

 

Az emberek változnak. Ha nekem valaki tíz éve azt mondja, hogy vámpíros-romantikus-gyilkolászós könyvet fogok olvasni. Annak azt mondtam volna, hogy nézzél már körbe az olvasmánylistámon. A vámpírok, mint olyan lények kikerültek elég hamar a látószögemből. Ennek feltehetően az Alkonyat volt az oka...elvette a kedvem a vámpíroktól, úgy hogy azok nem is igazi vámpírok voltak - csillogtak vazze!!

 Mindegy is, úgy volt, hogy elolvastam a Szárd Sziklát, amire ráhúzták a pornót, de mégsem volt az. Aztán a kolléganőm felajánlotta, hogy hát zsenge korában (most is fiatal ám... :P), olvasta ezt a sorozatot az első öt rész meg is van neki, elhozza az elsőt. Mondván azért ebben többet kufircolnak, mint a Borsa Brown könyvben. Megjegyezném, valóban többet!

 Úgy voltam vele, hogy hát legyen, talán ezek a vámpírok jobban vámpírok, mint az alkonyatos haverjaik, és talán nem fogom utálni nagyon a történetet, már csak azért is, mert millió része van és nem szeretek félbehagyni sorozatokat. Tehát tervezem a többi részét is elolvasni.

 Aztán elkezdtem, és beszippantott. Egyrészt ezek legalább tényleg vámpírkodtak...meg jah hát amikor nem vámpírkodtak akkor vagy harcoltak, vagy szexeltek. Nem számoltam melyik volt többször, de szerintem ágyban többször voltak, mint csatatéren.

 Viszont ami engem megvett kilóra, az hogy relatíve szerethetőek a karakterek. Kivéve aki nem, de a legtöbbet igazándiból megszerettem. Mondjuk mérges voltam Darius halálára. Mondom, na tök szimpi, tök könnyű kimondani a nevét, ő lesz a kedvencem, erre 30 oldal kb. és meghal...hát mit ne mondjak. Maradtak a hülye nevű vámpírok, de úgy körülbelül a kötet végére már el tudtam helyezni őket, hogy melyik melyik.

A rendőrt utáltam meg Marissát nagyon, meg az ő bátyját is, de a végére legalább mindenki nagyjából megtalálta a helyét és így kevésbé volt irritáló. Azért megjegyezném, hogy Wrath-nak roppant rossz marketingje van a könyv elején és ahhoz képest én őt bírtam a legjobban. És Beth...hát megvan a varázsa, ha a 21. századi vámpírlány beesik az évszázados "mindennek megvan a formalitása" társaságba és kb. magasról tesz rá. A kedvencem az volt, amikor Wrath parancsolt valamit neki, ő meg megjegyezte, hogy erről nagyon gyorsan szokjon le. - Imádom az ő párosukat. 

Tehát úgy gondoltam, hogy nem fogom szeretni ezt a sorozatot, de most mégis szeretem....ki gondolta volna. A világ amit kitalált a szerző igazándiból  jónak tűnik, bár ugye nagyjából tudunk még csak a dolgokról, még nem látjuk az egészet...feltehetően mert a szereplők túl sokat voltak ágyban...

Kíváncsi leszek, hogy mire fut ki majd a dolog, kíváncsi leszek mizu Dariussal, meg mi lesz a rendőrrel meg  a szőke vámpír csajjal.

Belbecs: 4/5

Erős négyes, mert élveztem, de lehetne ez jobb is. Úgy veszem, hogy bevezető kötet, amibe beledobnak egy világba, dobnak eléd x vámpírt, x civilt és x alantast, azt lesz ami lesz, nagyjából rájössz ki kicsoda, de úgy mélységében senkit sem ismersz meg.

Külcsín: 3/5

Én az Ulpiusos kiadást olvastam, így csak arról tudok nyilatkozni. Nem látta szerkesztő. Rengeteg elütés, rengeteg értelmetlen szó és.... rengeteg elütés újból. De olyanok, amiknél a fejedet a falba ütöd, mert így nincs értelme az egésznek. Roppant zavaró volt. Nem tudom, hogy a kövi kiadását átnézte-e már valaki, és úgy adták ki, vagy csak a tördelés lett más és így rövidebb a könyv.

Fülszöveg:

Az ​éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

BORÍTÓK:

Örülök, hogy én az Ulpius által kiadottat olvastam.

Az Alexandráson lévő béna testépítő a fallikus tőrjével elég béna...

KIADÁSOK:

 Alexandra, Pécs, 2018 

448 oldal · ISBN: 9789634473527 · Fordította: Lukács Lászlóné

>!

 Alexandra, Pécs, 2018

448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472179 · Fordította: Lukács Lászlóné

>!

 Ulpius-ház, Budapest, 2009

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · Fordította: Lukács Lászlóné

 Ulpius-ház, Budapest, 2008

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · Fordította: Lukács Lászlóné

Shan Sa: A gójátékos

 Már nagyon régóta tervben volt ennek a könyvnek az olvasása. Szerintem körülbelül 2 éve kértem kölcsön a bátyámtól, és azóta ide-oda rakosgattam. Tavaly visszaadtam neki, amikor minden egyéb könyvet is visszaadtam, amik kölcsön voltak nálam, mondván, hogy kezdjem az évet tiszta lappal, kölcsön könyvek nélkül. Persze még Tavaly sikerült happolnom a könyvet… ami sikeresen idén ért ide, és így Worsi kihívása miatt előre került a listámon. Amúgy is magánkönyvtári év van, vagy mi a szösz :D

 Megvan a varázsa annak, ha úgy olvasol egy könyvet, hogy fogalmad sincs előre, hogy miről fog szólni. Ugyebár lustaság, és elvkérdés nálam, hogy nagyon ritkán, szinte soha nem olvasok fülszöveget. Ez akkor alakult ki bennem, amikor sikerült belefutnom spoileres fülszövegekkel, amik elvették e kedvemet attól, hogy egyáltalán elolvassam a könyvet. Vagy amikor sikerült olyan fülszöveget írnia annak, aki írja, aminek SEMMI, de durván semmi köze nem volt a könyvhöz.

 Jelen esetben azért sejtettem, hogy lesz benne go, japán és kínai szereplő is. A címkékből arra is rájöttem, hogy 2. Világháború időszaka. Nos, olvastam már pár olyan könyvet, ami a Japánok szerepét boncolgatta  a háborúban, nem is olyan régen az Esti ködök kertjét, ahol szintén időben ugyanott voltunk, helyileg kicsit máshol, de szintén Japán megszállás alatt játszódott a történet.

 A könyv nyitóképe valahol a történet közepénél kezdődik, aztán az egész ketté bontva, két szemszögből halad a kezdőpont felé, majd azon túlhaladva beletorkollik egy drámai befejezésbe. Adott egy kínai lány, aki szeret go-t játszani, szabad elvű és rossz társaságba keveredik. És adott egy japán tiszt, akit kémkedni küldenek a go játékosok közé, de végül beleszeret a névtelen (egészen a kötet végéig névtelen) lányba. A lány a segítségét kéri, ő ezt elutasítja, mert tisztában van, hogy egy kínai és egy japán vegyes pár abban a korban, azon a helyen nem hozhat semmi jót. Szétválnak útjaik, majd a végén újra összefonódnak. Meglepett a vége, bár amikor olvastam, hogy „drámai cselekmény” akkor már feltételeztem, hogy ez lesz a vége. Szomorú vagyok :(

Érdekes volt a történet, a két nézőpont is tetszett. Kicsit furának tartottam az írásmódot amivel íródott, de a végére megszoktam. Szerettem a japán katona gondolatait és tetteit, még ha volt pár elég meredek elképzelése is. Kedveltem a kínai lányt, aki eltökélten szeretett go-t játszani, aki abban találta meg önmagát, és aki ÉLT, még ha rengeteg felesleges és pocsék döntést is hozott. A történet megmutatja azt a korszakot, amikor Japán lerohanta Kínát, a vérengzést, a lázadásokat, az értelmetlen halált, és azt, hogy mit tesznek egy nővel, ha megtalálják…hát igen…érdekes, de nem japán az egyetlen akinek a katonái minden szembe jövő fogoly nőt meg****….örülök, hogy nincs háború a közelemben, hogy talán ma már nem fordul ilyen elő tudom, ez itt egy naiv elképzelés, ma is pontosan ilyen dolgok történnek, csak nem olvasok róluk.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

A védőborító tetszik, bár az is erősen egy nyálas-romantikus könyvhöz illene. Elgépeléseket nem találtam. Tetszett a lábjegyzet, hogy ugyanazon az oldalon van, mint az ismeretlen szó, vagy amihez tartozik, nem kellett lapozgatni, ez igen nagy előny. Védőborító nélkül még gázabb  a könyv .

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 264

ISBN: 9789639752597

Fordította: Tótfalusi Ágnes, N. Kiss Zsuzsa

Fülszöveg:

A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…

Borító mustra:

Íme pár borító amit elszórva a neten találtam, a kedvencem a legelső, mert az Go-s is, és Japános-kínais is. Szerintem az ami a legjobb, egy olyat el tudtam volna képzelni a magyar kiadáshoz is, feltehetően akkor sokkalta jobban befutott volna a könyv. Sokkal figyelemfelkeltőbb és szerintem sokkal, de sokkal szebb, mint a mi kiadásunké. A többi is tetszett, de annyira nem fogtak meg.

A legjobb, szerintem!

James Lear: A hátsó bejárat

 Köszönet a könyvért az Ulpius-ház kiadónak!

Őszinte leszek, én kedvelem a melegeket! Nincs velük gondom, és oda vagyok a Yaoiért is, nincs gondom a férfi-férfi szexuális kapcsolatokkal sem, és nincsen azzal sem semmi problémám, ha erről olvasok. Szerepjátékosan van meleg fiú karakterem, úgyhogy igazándiból ezt a könyvet felfoghatom akár ihletforrásnak is, bár azért be kell vallanom, hogy Ennyire mélyrehatóan nem szoktuk részletezni az intim kapcsolatokat, mint azt a könyv teszi.

 Hogy miért olvastam, és mi vezetett oda, hogy úgy döntsek, hogy ebből recenziós példányt kérek? Olvasási válságban voltam, és úgy döntöttem, hogy valami tényleg olyat akarok olvasni, ami jó, és nem kell rajta gondolkodni. És akkor szembejött velem a könyv, és annak is egy értékelése, ami így szólt:

 „Pornókönyv a javából. Ha a sztorit kivennénk belőle kb 20 oldallal lenne rövidebb, annyit dugtak benne.”

 (Zsuzsanna_Makai)

 Nem igazán akartam elhinni, hogy egy 260 oldalas könyvben tényleg lehetséges az, hogy 240 oldalon keresztül fiúk, fiúkat…tesznek boldoggá. Csak, hogy kevésbé legyek szókimondó. De tényleg ez történt! Van nyomozás,de csak ímmel-ámmal. Igazándiból tényleg meglepődsz a végén, hogy ki és miért rakta el láb alól azt az embert, mert szinte elfelejted, hogy volt bűneset, mert mindig….azt csinálják.

 Komolyan nem tudom elhinni, hogy ilyen lehetséges. Olyan abszurd helyzetekben képesek dugni, hogy csak pislogsz, hogy „na most mi van?”. Nyomozás, csini rendőr fiú…és két –három oldalon belül már egymásba vannak. És ez még mondjuk, hogy logikus is volt, de volt olyan amikor egyszerűen beszélgetnek, információt cserélnek, és hümmögés, majd „egy infó egy ruha”….és megdugják egymást. Komolyan! A főhős nem tudom, pontosan hogy néz ki, de minimum sütnie kell róla, hogy meleg, mert ha nem akkor nem értem, hogy ott azon a helyen tényleg mindenki homokos volt? Oké, Leonard kifejtette, hogy az egy buz*tanya….de akkor is. Erkölcs az úgy nincs,  az egész család, és a beosztottak is mind egytől –egyig kicsit beteg szexuális dolgokkal rendelkeznek. Erre jön még rá, hogy van aki elfojtja, de amint meglátja a főhőst merevedése lesz, és azt kívánja, hogy minimum vegye már a szájába… és folytathatnám.

 Nekem néha tényleg azaz érzésem van, hogy akár a tea ivásáról is arra juthatnak, hogy na akkor most vetkőzz és…vagy egymásra nézve máris mind merev. Tény, egy impotens ember volt, az is meghalt, de az meg kukkoló volt, tehát annak is  volt éppen elég baja.

 Aki nem bírja a meleg szexet, abban is a férfi-férfi felállást, az ne olvassa, mert a könyv nagy része ebből áll. Szexből, meg a készülés a szexre, meg a szex utáni szexre gondolásról, egy picike nyomozással, és még kisebb történettel. Aki krimit vár, és nem idegenkedik a pornótól az olvashatja, mert tényleg elég összetett és pislogtam, hogy akkor most Ő, és Ő miért is, és miért így, stb. tehát azért volt megdöbbenés. Nem tudom, amúgy miért született meg a könyv….mert erre nem találtam választ. Az az érzésem volt, hogy az író vagy túlfütött szexuálisan és ki akarja írni magából ezt, vagy a töménység miatt az is eszembe ötlött, hogy lehet, hogy viccnek szánja. Mármint, meg akarja botránkoztatni a népet, és írni akar/mer olyat amit úgy igazán sokan nem írnak. Túl sok meleg pornós könyvet ugyanis nem ismerek. Ez pornó, bárki bármit mond, itt kőkemény (mindenféleképpen) nyíltság van, nincs elkendőzve semmi sem, és nincs az, hogy áh, nem írom le, hogy farok, meg f*sz mert nem illik, nem írom, hogy d*gás meg sz*pás, mert nem illik, neeem, leírja, meg azt is, hogyan, miként, mekkora a szerszáma, és milyen mélyen…khm…tehát mindent.

Belbecs: 3/5

Három pont, mert irodalmi értéke nincs a könyvnek.  Az kb. 1 pont lenne. Viszont tényleg jól van megírva, mert egyrészt kirángatott az olvasási válságból, másrészt, igazán képben lettem a meleg szexuális aktussal, szerepjátékhoz még jó lehet …. 5 pont az, hogy igazándiból azt kapod ami rá van írva. Tehát nem áltat azzal, hogy magasröptű szerelmes, krimit kapsz. A fülszöveg is remekül tudatja veled, hogy figyi, ez itt pornó, fiúk a fiúkkal fognak szexelni, és ezt is kapod!

Külcsín: 3/5

 Nem tetszik a borító. De ez az eredeti is, úgyhogy igazándiból nincs mit tenni. És igazándiból azt sem nagyon tudom, hogy mi lenne neki jó.  Nem tudom, ki van a borítón, mondjuk Leonardra tippelek, tekintve a Főhős Mitch, azért férfiasabb és sokkal szőrösebb.

 Ami a címet illeti: telitalálat. Tényleg, tehát kétértelmű, és gondolhatsz itt mindenre, és igazándiból arra, amire kellene, arra szerintem igen kevesek gondolnak elsőre. Mindenki a szexre gondol, pedig nem! De megtudod, mi a hátsó bejárat, ha elolvasod a könyvet és azt is, mi szerepe van a történetben, és mit csinálnak ott.

Raine Miller: Meztelenül (Blackstone-affér 1.)

Fülszöveg:

Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

 A könyvet szintén @Liliane_Evans rakta az ajánlós listájára, hogy olvassam el. Még mindig azt mondom, hogy szerintem szivat engem. Először Szepesi Niki aztán ez a…papírhalmaz. Minden esetre több előnye is volt ennek a könyvnek, tehát igen, érdemes volt elolvasnom, mert rájöttem, hogy:

1. Ha ez romantikus regény, akkor én nem szeretem a romantikus regényeket. Ha ez valóban az, akkor a romantikus regényeknek nincs története, és csak szexelnek benne, egy teljesen minimális háttérinfóval. Tehát, ha egyet olvastál akkor mindet olvastad.

2. A szexre igen kevés szinonima van a magyar nyelvben és a fordítók általában a romantikusabbnak tekinthető részeknél érnek a kevés szinonima közül is a b@száshoz, és dugáshoz, ami az amúgy esetlegesen színvonalasabb részt teljesen elrontja. (nem színvonalas részt, csak úgy az egészhez képest kicsit színvonalasabb rész)

3. A főhősnő és főhős általában az ötödik oldalon már találkozik, teljesen irreális közegben és máris ég közöttük a „dugj meg bébi” mentalítás, ami úgy a 30 oldal és környéke között már ki is teljesedik. Innentől a könyvnek nincs története, csak helyszínváltások, ahol egymásnak eshetnek.

4. A kapcsolatokat szexel kezdjük, aztán ismerkedünk, nem mégsem, inkább újra szexelünk…aztán ismerkedünk? Nem, még mindig nem, inkább szexelünk és talán…talán ha még hetek múlva is együtt vagyunk akkor megkérdezzük, hogy mit szeret csinálni, mi a munkája stb.

5. A nemi szervekre is elég kevés szinonima létezik. A fordítók még kevesebbet ismernek, és néha a röhögés kerülgetett, amikor olvasom.

6. Menő a szleng használata és a rövidítés. Teljesen reális (hahahaha), hogy egy 32 éves menő üzletember olyan sms-t ír, hogy „Feláll, mer elképzeltek az alsómban. Inkább tedd lécci a szennyesbe mer koszos.” …azt még értettem, hogy a főhősnő agyilag korlátozott és vok, meg +őrülök és így ír, de azért egy 32 éves férfi ember nem bnőm-özik. Bár általában a beszédstílusa és mondatai is csak abból állnak, hogy megdugná a lányt.

7. Túl sok párbeszéd nincs a könyvben, az is arra irányul, hogy éppen most ne b*szanak, de mégis, de ne, de mégis… huha sokáig tarthatott megírni a könyvet, a fordítás is biztos rengeteg időbe tellett és gondolkozásba:P

8. A férfiaknak mindig nagy dákójuk van. És mindig tökéletesek a szexben, és gazdagok. Tök reális, ja és persze szexisek és hasonló. Hol vannak az ilyen férfiak? Egyet sem ismerek -.- :D

Tehát tanulságos volt, mert szerintem igazán vicces könyv, főleg a végével ami nagyon kiszámítható volt, ami amúgy nagyon-nagyon vicces. Függő vég!!! Hogy elolvasd a második részt is :D hát ha rukkolán valaki hozzám vágja akkor talán, amúgy meg tudok aludni úgy, hogy nem tudom, mi lesz most Ethan és Brynne kapcsolatával.

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Figyelmeztetés: A poszt tartalmazhat csúnya szavakat. Ezek mindegyike a könyvben is szerepel! Én mégis kicsillagozva fogom használni, mert bár van amikor nagyon csúnyán beszélek, de ez már nekem is sok volt!

A könyv elolvasását támogatta:

-Liliane_Evans : Aki fel merte rakni arra a listára, hogy mit olvassak el a kedvéért. Mellékesen nem írtam akkor, de azt hittem egyértelmű, csak olyat rakhatnak rá az emberek, amit már olvastak! És valahogy olyan érzésem volt, hogy ezt a könyvet valami el nem követett bűn miatt kapom büntetésnek (Jövőre összeállítok neked valami szívatós listát :P)

-Zsumir: Akitől kölcsönkaptam e „remeket”. Köszönöm, legalább volt kitől elkérnem és nem kellett beruháznom rá, hogy elolvashassam :D (esélytelen, hogy megvettem volna, inkább passzolom akkor a könyvet.) és köszönöm, de nem kérem a folytatást.

-Az Ulpius-ház kiadó: Mert képes volt, ezt az egészet kiadni, bár szerintem, teljességgel felesleges ezért fát kivágni, és lapokat előállítani, és tintát pocsékolni rá! Sajnálom azokat a fákat…

-Szepesi Nikolett: Mert megírta ezt…a betűk halmazát. A könyv erős túlzás lenne rá, úgyhogy maradjunk abban, hogy neki köszönöm, hogy úgy ez ki jött belőle, bár jobb lett volna, ha a fejében marad. De igaza van, ebből lesz pénze, mert olvassák. Még én is elolvastam! (pénzt nem adtam érte, de elolvastam, tehát én sem vagyok „jobb” azoknál akik még olvassák, ilyen olyan indítatásból.)

És akkor az okaim. Rárakták a listámra, és jó fej vagyok megpróbálom a listát teljesíteni. Kölcsön kaptam (mert kértem), tehát nem adom vissza olvasatlanul. Érdekelt. No nem Niki szexuális élete, azt sem tudtam ki ez a csaj, az igazság az, hogy most sem igazán tudom, azon kívül amiről a könyv szól. Valami úszó, nem nagy szám mert a legnagyobb érdeme egy Európai Eb-s bronz, ha jól vettem ki a szavaiból. Tehát ennyit az indokokról, és akkor jöjjön az értékelés.

Igazándiból nem tudok pozitívumot felsorolni. Mert sajna még csak nem is rövid. Általában a rövidség egy pocsék könyv pozitív oldala, de itt még ez sem sikerült, azért az a 348 oldal Nikikéből kicsit sok volt. A szókincse az „írónőnek” nem túl nagy. Persze elejével írta, hogy írhatná, hogy szeretkeztek, de nem írja mert őt dugják, meg b*sszák, esetleg, kefélik és kúrják….ennyi, nincs több szinonima erre. Mert ez a magyar valóság, ahogy ő írja. Szerintem lehet ezt kulturáltan is megírni, hogy olvasás közben az ember ne hányja el magát, ettől az alpári hangnemtől. De betudom ezt annak, hogy Nikinek nincs ideje olvasni, nincs ideje fejleszteni a szókincsét és olyan kis butuska, akit nem az eszéért szeretnek. Hanem mert meg lehet dugni.

 Nem jöttem amúgy rá, hogy mi volt a könyv célja? Azon kívül, hogyha igaz amit leírt (biztosan nem 100%-ig igaz), akkor lejárat egy csomó férfit, nőt, és a családját. Családokat tesz tönkre. Nos nem, én nem sajnálom azokat a férfiakat, akik családos létükre megdugták Nikikét és most árnyaltan, erősen utalva van rájuk, mert hát hülyék voltak, így jártak. De akkor is. Felesleges egy ilyen könyv. Azt éreztem, hogy el van keseredve, nincs pénze, és ezt az egészet valami bosszúnak szánja. Meg, hát ő olyan bevállalós csaj, hogy ezt le meri írni. Nos nem bátorság kérdése ez a könyv. Ezt egy normális nimfomán, bocsánat…szexmániás nő sem írja le. Mert miért is írná le? Ha le is írná sem az alja szinten megfogalmazva a dolgokat. Egyszerűen az „írónő” sötét, fogalma sincs mit ad ki a kezéből, azzal mit lehet kezdeni (most tekintsünk el attól, hogy szerintem csak tüzelőnek jó).

 A másik amitől ideges lettem, olvasva a könyvet, hogy Niki mentegeti magát. Mindenről az tehet, hogy az ő generációja ilyen, hogy a mai 26 évesek mind, de tényleg mindegyik ha jön egy pasi akkor kacsint rá, megadja a számát és szabad idejében dug…és kefél és b*szik. Estétől hajnalig, minden nap más emberrel. Mert ez a Facebook-nemzedék ez a nemzedék, a generáció hibája. A világ tehet róla, hogy ő egy k*va.

 Nos…27 éves vagyok! Letagadom, hogy közöm van az ő generációjához. És 26 éves ismerőseim között sincsen k*va és nimfomán, és nem tudok róla, hogy trendi volna, ha 15 évesen már dugnának és kapcsolatban élve is félre dugnák…pardon engem dugnának. Totál belezavarodok ebbe a hülyeségbe. Tehát Niki szerint minden dugás stb. a generáció hibája, és ha nem teszed szét a lábad minden faroknak (idézet a könyvből), akkor nem vagy igazi nő. A fene, tudtam én, hogy frigid vagyok! :D

A testvérem mondta, hogy szeretünk k*vázni. Nem, Niki írja magáról, hogy az, nos nem olcsó piáért, de zsebpénzért megteszi, autóért megteszi. Én már csak azt nem értem,hogy miért nem lett hivatásos luxus prosti? Még úsznia és szenvednie sem kellett volna, a strigulákat meg imádja huzigálni…meg mást is.

Erotikus regényt vársz? Nem, ez nem az, nincs benne erotika, csak b*szás, dugás, kefélés, farok, meg farok…tök izgi…halálra izgultam magam, hogy vajon a következő oldalon mivel találkozom…-.-” és végre vége lett! El sem hiszem, talán még megmenthetőek az agysejtjeim *-*

Viszont, Nikinek két valamije van. Önbizalma és Egója. Ez a kettő ha butasággal, és műveletlenséggel társul, akkor veszélyes….és itt sikerült. Niki meg van róla győződve, hogy ő bárkit megkaphat, pedig a képeket megnézve, nos még csak nem is kiemelkedően szép…csak erkölcs nélküli, szexmániás, hogy a saját szavaival éljek. És szétteszi a lábát mindenkinek aki csak megkívánja, vagy akit megkíván. Niki azt is írta, hogy az anyukája ezt a könyvet ne olvassa, mert hát nővel is csinálta és ezt már anyuci gyomra nem venné be, de azért leírja. Öööö, képmutatás? Ha nem akarom az anyukámat bántani a mocskos szexuális életem részleteivel, hogy egy feslett nőszemély vagyok, akkor mondjuk nem írok könyvet róla. Mert lehet nem fogja elolvasni, de a szomszéd igen, a munkatárs igen, és majd jönnek, hogy „Hát, a te lányod mekkora egy k*va” stb. jönnek, mert bár létezik tapintat de létezik tahóság is és amikor a hírek teli vannak egy könyvvel, amikor tényleg nyíltan megy a k*vázás, akkor igenis az anyjához is eljut…. Ne legyünk álszentek, tudta hogy erről beszélni fognak, hisz ezért csinálta. Ha már úszni nem tud, gondolta írni tud...nem...írni sem tud.

Thierry Cohen: Jobb lett volna élni

Fülszöveg:

 2001. május 8-án, az éppen húszéves Jeremy öngyilkosságot követ el, mert Victoria, a lány, akit szeret, eltaszította magától.

2002. május 8-án arra tér magához, hogy Victoria mellette fekszik az ágyban, és fülig szerelmes belé.

Valóban meghalt volna? Vagy mégsem?

Megint eltelik egy év, amelyről semmilyen emléke sincs, és immár egy kisfiú édesapja. Közben mintha felgyorsulna az idő – az újabb és újabb ébredések után Jeremynek egyre borzalmasabb dolgokkal kell szembesülnie. Mintha az a valaki, akiről Victoria és a barátai mesélnek, nem is ő lenne, hanem egy agresszív, önző fráter, egy igazi zsarnok, aki mindent tönkretesz maga körül. Jeremynek egy olyan élet szálait kell apránként felgöngyölítenie, amelyet nem ő választott, amelyhez semmi köze… és mégis az övé. Vajon van kiút ebből az ördögi körből?

A francia Thierry Cohen különös hangulatú könyve, amely elnyerte a rangos Jean d’Ormesson nagydíjat, egy, a holtak és az élők világa között rekedt férfi hihetetlen kalandjaiba vezeti be az olvasót.

A fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, engem ez a könyv érdekel. Kicsit sci-fis hatása volt, ezzel a „meghalt, nem halt meg?” típusú kérdéssel az egész. Valójában egy jól megírt történet arról, mit okozhat egy öngyilkosság. Misztikummal, vallással együtt.

Jeremy nem vallásos, bár zsidó családban született, de sosem gondolta úgy, hogy érdemes ezzel foglalkozni. 20 évesen öngyilkos lesz ami előtt olyan dolgokat vág Isten fejéhez, amin természetes, hogy az „megsértődik”…bár a megharagszik talán jobb szó erre. Aztán egy év múlva felébred, teljesen ismeretlen helyen, időben, és fogalma sincs mi történt abban az egy évben. Majd újra felébred, már két évvel később és így tovább a könyv végéig. Becsülöm a kitartását, mert azért elég sokszor gondolta azt, hogy nem ér annyit az egész, és inkább szeretne gyorsan visszaaludni, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy két ébredés közt, amire nem emlékszik, az az….hogy tönkreteszi a saját, és családja életét. Bár Jeremy számára elég gyorsan telik az idő, hisz halála után úgy durván 9 napot élt, mégis annyi mindent megtapasztal, amit nem is gondolt volna. A családját védi, bár nem is ismeri őket. A szerelmet védi, amiért annak idején meghalni akart.

A megoldás amúgy ott van előtte, csak éppen kell, hogy kimondják. Kell, hogy segítsenek neki, kijutni a pokolból. Mert ez, amit átél a pokol, a saját és  családja pokla.

A vége olyan függő, amolyan bármi lehet belőle lezárás. Gondold tovább, mit csinál Jeremy, gondold végig, hogy vajon emlékezni fog-e mindenre ami történt vele, vagy elkövetheti majd azokat a hibákat amiket már elkövetett. Én bízom benne, hogy emlékszik rá, emlékeztetőül, arra hogy mit tett, és mi lehetett volna…

 Simont imádtam, mert ő felnőttnek is megmaradt kicsit naivnak, mégis küzdött az apja ellen. Képes lett volna megölni, ha az bántja az anyját, holott azért ő is olyan kis nebántsvirág. Minden esetre a kitartása becsülendő…nem adta fel, hogy az apját megismerje, annak ellenére, hogy nem igazán találkozott vele, mármint azzal akinek kellett volna lennie az apjának. Thomast megértem, hogy mennyire gyűlölte Jeremyt, hisz abban nőtt fel, hogy az anyját szóval kínozza, hogy tönkreteszi, és feladta, hogy szeretni tudja, feladta, hogy apja legyen. Victoriát nagyon sajnáltam. Kezdésnek is, egy öngyilkos szívszerelem, majd amnéziás, és „gonosz” és annyi kín között ott az a pár tiszta pillanat ami miatt mindannyiszor bizakodni és hinni akar, és mindannyiszor pofára esik. Őt nagyon-nagyon sajnáltam.

A kiadásról. Szép a borító és jó a tördelés is, tényleg nagyon jó kiadvány lenne,…ha nem lenne 40 oldal számozott részlet Vass Virág Sohaférfijából, ami miatt az amúgy 260 oldalas könyv 300 oldal lesz….amúgy nem tudom hányan olvassák el azt a részletet. Mert még csak műfajilag sem tudnám egy helyre sorolni a két könyvet …

Belbecs: 4/5 – meglehetett volna csinálni jobbra, néha kicsit erőltetettnek tűnt, de amúgy tetszett.

Külcsín: 4/5 – az a negyven felesleges oldal nem kellett volna :(

Ízek, imák, szerelmek....

A könyv:

A könyvet olvastam először, majd utána jött a film, úgy fél éves eltolással. Az olvasás maga lassan ment, részben azért mert jobb dolgom is volt mint ezt a könyvet olvasni (habár kölcsön könyv volt), részben mert néha nagyon nem tudtam ráhangolódni. Három helyszín van, legalábbis nagyobb tagolás. Olaszország, India és Indonézia. Szerettem olvasni az olasz nyelvről és arról, hogy mennyi ételt megkóstolt, és hogy mennyire szabad tudott lenni, ez ment a legpörgősebben, aztán Indiával valahogy belassult. Pedig én nagyon szeretem Indiát is, a meditálós, gurus dolog sem volt teljesen ismeretlen számomra, mégis egy örökkévalóság volt átkínlódni magamat ezen a részen. Aztán jött Bali, és megint pörgött minden. Szerettem a humort benne, azt hogy az élet szép, persze nem minden mindig tökéletes, de azért a jó felé. A füves ember, és a gyógyító asszony volt a kedvencem, valahogy ők olyan tipikus jó emberek, kellő humorral, és kellő komolysággal.

Az írónő tud írni, ugyebár ez önéletrajz szerű alkotása, mégis hagy maga után kivetnivalót. Mert azért amit megtett, tehát lelépett és egy évig bolyongott a világban magát keresve, nem igazán mindennapi. Nehéz elképzelni, hogy valóban az ember fogja magát és uccu neki a világnak. Persze, ha befutott író és megteheti anyagilag…

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 464

Kiadás éve: 2010

Fordító: Balázs Laura

A film:

Könyvhöz képest kicsit más. A hangulatot próbálták visszaadni, ebből adódóan szerintem aránylag hosszúra sikerült, feleslegesen hosszúra.  Sok nagyon jó párbeszédet, jelenetet kihagytak amik pedig nagyon jók lettek volna. A gyógyító asszony, Balin, alig szerepelt a filmbe, holott a könyvben elég sok szerepe volt, és nagyon jó szövege. Mondjuk az is igaz, nem így képzeltem el őt, de na, ezért másak a könyvek :P

Összességében, egyszer nézős film, és egyszer olvasós könyv. Nem akkora szám, mint amekkora port kavartak neki.

amerikai film

Megjelenés éve: 2011

Gyártó stúdió: Columbia

Hossz: 140 perc

Rendezte: Ryan Murphy

Értékelés tízes skálán:

Film: 7-es

Könyv: 8,5-ös