2019. október 21., hétfő

Japán ​barangoló

Tavaly, amikor kinn voltam Japánban, az egyik túratársamnál ez a könyv is ott volt. Utazás előtt is gondolkodtam azon, hogy én is beszerzem, csak aztán eléggé ki volt számolva a pénzem, és egy 3.000 Ft-s könyv akkor ott elég nagy kiadás lett volna. Főleg, hogy nem tudtam, hogy használnám-e ezt a könyvet, tekintve, hogy megszervezett út volt, és én csak mentem, amerre vittek, meg néha este mászkáltam.
 Aztán idén gondolkodtam, hogy megveszem, egy kis nosztalgiának biztosan jó lesz, de arra is rájöttem, hogy lehet előbb el kellene olvasnom inkább, és ha jó akkor majd megveszem. Így maradt a könyvtárközi kölcsönzés. És most úgy gondolom, hogy erre a könyvre, nekem jelenleg nincs is szükségem.
A könyv eleje történelmi összefoglaló, majd egy kis éghajlat és miegymás a könyv végén, ami keretbe foglalja azt, hogy mit érdemes megnézni, hova érdemes ellátogatni, és hogy mi mikor van nyitva, hova kell előre bejelentkezni, és mi az amit szabadon bármikor látogathatsz.
A nyitva tartások egyrészt tök jó, hogy benne van, másrészt meg, lehet, hogy jövőre már tök máshogy lesznek nyitva. Pozitívum, hogy a múzeumok honlapja is ott van, tehát ha nem a véletlenre bízod magad, akkor mielőtt ténylegesen kiutaznál megnézheted a friss infókat. Viszont ennek ellenére, az ilyen információk hamar elévülnek, így lehet, hogy elég lett volna a múzeum elérhetősége, és akkor ott mindenki utazás előtt ránéz.
 Az a baj, hogy a könyv az elején felhúzott ezzel a mondattal:

Bár egyre több bűncselekmény történik, Japán továbbra is a világ egyik legbiztonságosabb városának számít.
10. oldal

És innentől már kicsit szkeptikus voltam, mindennel kapcsolatban. Tudom, hogy ez csak figyelmetlenség volt, de ettől még azért kicsit zavaró.
 A könyv átlapozása után, lett egy csomó post-item benne, és ki is írtam magamnak, hogy még miket kell meglátogatnom, ha majd egyszer újra Japánba utazom. Tehát kedvcsinálónak tökéletes a könyv, a történelmi áttekintéssel sincs különösebb gond, kellően részletes és nem annyira hosszú, hogy az akit csak a jelen kori Japán érdeke elunja magát.
Olvastam már pár útikönyvet, de itt kicsit meghökkentem, amikor konkrétan szarkasztikus mondatokba futottam bele. Értem én, hogy fel kell sorolnia minden látnivalót, de amikor már a mondatból kisüt az, hogy "amúgy ezt ne nézd meg" akkor úgy elgondolkodom azon, hogy mennyire objektív a könyv.
 Viszont egy csomó információ elévül egy idő után, így feltehetően kb. 5 évente újra frissíteni kellene a kiadást, az aktuális dolgokkal. Új érdekes helyek lesznek a régiek mellett, és feltehetően nem állandó minden nyitva tartás sem. Már csak az a kérdés, hogy a kiadó aktualizálja-e majd újra és újra ezeket a könyveket, ugyanis, ha aktuális az információ benne, akkor kifejezetten jó útitársa lehet ez a magán szervezésben utazó turistának.
 Az más kérdés, hogy én mindenhol eltévedek, és biztos vagyok benne, hogy Egyedül sose vágnék neki Japánnak, de tudom, hogy vannak bátor emberek, akik minimum angolul tudnak, és nem vesznek el sehol sem, na nekik feltehetően tök jó lehet a könyv kinézik, oda mennek :D
Én szervezett út alatt is kétszer képes voltam elveszni (elhagytak :D), úgyhogy biztonsági játékos vagyok, egyedül nem csatangolok el a nagy Tokióban :)

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Tetszik, hogy ilyen kis zsebrevágós méret, de pont ezért kb. minden kép apró, tehát olyan nagyon nem jön át a "wáooo, de szép" érzés. Viszont praktikusnak praktikus. Tokióból indul le délnek, majd teljesen északra, elég jól lehet keresni a könyvben, és a szószedet is szerintem okés. Ötleteléshez remek társ, és feltehetően nagy segítség lehet, ha amúgy nem szedtél mindent le előre a netről, viszont a net feltehetően aktuálisabb :)


Fülszöveg:
Ismerjük ​meg Ázsia csendes-óceáni partvidék mentén fekvő Japánt. A szigetvilág négy főbb szigetből áll: Honsúból, amelyik messze a legnagyobb; az északi Hokkaidóból; a keskeny beltenger túlpartján található Sikokuból; illetve a délnyugati Kjúsúból. Látogassunk el a világ legnagyobb városai közé tartozó Tokióba;, a gésák otthonába, Kiotóba; illetve gyönyörködjünk a Japán nemzeti jelképének számító Fudzsi vulkán látványában.
Az ismert útikönyvsorozat legújabb kiadványa, aktuális információkkal. Barangoljon velünk Japánban. Fedezzük fel a rózsaszín cseresznyevirágok, gésák és szumók hazáját, Japánt. A szigetország a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontja. A fővárosban, Tokióban bepillantást nyerhetünk a hagyomány és a modernség egyedülálló keverékébe. Látogassunk el Akihabarába, és csodáljuk meg a portékákat. Sétálgassunk Tokió divatkereskedelmi központjában, és térjünk be éttermi részlegébe egy szusira. Sétáljunk egyet a Meidzsi Dzsingú szentélyben, és látogassunk el a Császári Kincstár Múzeumba. Ezután csodáljuk meg a város szívében álló Császári Palotát, majd keljünk át a városon Aszakuszába, ahol a Szenszódzsi templomban és az Aszakusza szentélyben gyönyörködhetünk. A templomok, szentélyek, zen kertek és gésák városában, Kiotóban járjuk be a Császári Palotát és a Kacura villát. Látogassunk el a Higasijamában található impozáns Kijomizudera templomba. Ha már unjuk a szentélyeket, a Kiotó Nemzeti Múzeum rengeteg tradicionális művészeti tárggyal és lelettel vár bennünket. Fedezzük fel a hagyományos Oszakát, nézzük meg az oszakai várkastélyt és a Fudzsita Művészeti Múzeumot. Nagaszakiban semmiképp sem hagyjuk ki a Nagaszaki Történelmi és Kulturális Múzeumot, a Nagaszaki Békeparkot, illetve az Atombomba Múzeumot. Útikönyvünk mindamellett, hogy hasznos utazási tanácsokkal lát el, nélkülözhetetlen szállás- és étkezési javaslatokkal és hasznos programajánlóval is szolgál mindazok számára, akik szeretnek vásárolni, szórakozni, sportolni.


Könyv: Japán barangoló
Kiadó: Lingea
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 256
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155663642
Megjelenés időpontja: 2018. április 2.

2019. október 16., szerda

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Gyönyörű, elgondolkodtató mű!
Köszönöm, a 21. század kiadónak, hogy elhozták ezt a remeket Magyarországra.
Japán szerző akkor azt nekem olvasnom kell! Legalábbis próbálkozom  naprakésznek lenni,  a Magyarországon megjelent japán szerzők műveivel. Persze nem fogok minden ilyen könyvet elolvasni, de azért próbálkozom azzal, hogy legalább tudjak róla, hogy megjelentek. Ez a könyv is olyan volt, amiről már egy ideje tudtam, de akkor még úgy gondoltam, hogy nem feltétlen nekem való. A macskák nem kifejezetten a kedvenceim (nem utálom őket, csak megvagyok nélkülük), de aztán kicsit jobban utánanéztem a könyv témájának, és így már átkerült az érdekes kategóriába.
 És aztán az érdekes kategóriából, majdhogynem kedvenc lett. A könyv hangulata és elgondolkodtató részletei amik tetszettek, nem maga a történet, bár azzal sem voltak problémáim.
 Te mit tennél, ha az orvos közli veled, hogy pár nap múlva feltehetően meghalsz, a rák elvisz, és semmi esélyed legyőzni a kort. Utolsó stádiumban vagy, tehát bármikor meghalhatsz? Ha megjelenne neked az ördög, és ajánlatot tenne, hogy eltüntet a világból egy dolgot, cserébe, te még egy nappal tovább élhetsz, élnél-e a lehetőséggel? Mi az, aminek az eltűnését még félvárról vennéd, és mi az, ami ha eltűnne inkább a halált választanád. Mi az a szint, amit már nem lépnél át?
 A kisregény főhőse megtudja, hogy hamarosan meghal, megjelenik az ördög, aki szinte ő maga, csak valahogy merészebb és viccesebb. Ő is lehetett volna ilyen, de az életében minden máshogy alakult. Az ördög ajánlatot tesz, hogy 1 nap életet kap, 1 dologért, ami örökre eltűnik a világból. Érezhető a főhős vívódása, és élni akarása, ahogy összegyűjti, mennyi mindenért nem volna kár. De sajnos a paktum kisbetűs része, hogy az Ördög mondja meg, hogy mi is tűnik el, ezzel vagy egyetérthet főhősünk, vagy mondhat nemet, ez esetben meghal.
 Minden egyes tárgynál eljátszik főhősünk a gondolattal, hogy milyen volna az élet anélkül a tárgy nélkül. A telefontól már-már egyszerűen szabadult meg, ez is okoz persze fennakadásokat, és kicsit nehézkesebbé válik az élet, de a telefon nem létszükséglet, lehet nélküle élni. Majd jönnek a filmek, az órák. Az őrdög mégis meglehetősen jólelkű, mert mielőtt eltüntetne valamit végleg, hagyja, hogy még utoljára betöltsék szerepüket a főhős életében. Még egy utolsó telefonhívás, még egy utolsó film. Miközben a tárgyak eltűnnek, betekintést nyerünk főhősünk múltjába. Az anyjához kötődő erős szeretetbe, a gyászba, amikor elvesztette őt, és az apjával való kissé viharos kapcsolatában. Az exe is feltűnik, aki meglehetősen nagy hatással volt rá, de valahogy mégsem illettek össze.
Ahogy haladunk a héttel előre, egyre több dolog tűnik el a világból, az ördög, hogy kicsit kompenzálja az űrt, hagyja, hogy Káposzta (a macska) beszéljen a gazdájával, majd felüti azt a lapot...hogy akkor most, mi lenne, ha a macskák eltűnnének a világból.
 Gyönyörűen megírt kisregény, rengeteg elgondolkodtató dologgal. Ahogy a főhős úgy mi is mérlegelünk, és belegondolunk, hogy mi az, amit még eltüntetnénk egy napért a világban, és mi az amit nem. Tudva, hogy az a valami nem csak számunkra tűnik el, hanem mindenki számára. Az egész emberiséget szegényebbé tesszük, csak, hogy még egy napot élhessünk? Meddig terjed az élni akarás, és hol jön el az a pont, amikor már egyszerűen az igen, nem elfogadható válasz!

Belbecs: 5*/5

Nagyon szerettem olvasni, és nagyon sok gondolkodni valót adott nekem. Ajánlom mindenkinek, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket! Olvassátok! :)

Külcsín: 4/5
Tudom-tudom cuki a macska.Valahogy nekem nem volt túl vonzó a borító. Nem mondom, hogy nem tetszik, mert akkor nem ennyi pontot kapott volna, csak azt, hogy kicsit jellegtelennek gondolom.

Film! Mert, hogy a könyvből van film is. Sajnos egyenlőre magyar felírattal nem találtam rá, pedig örültem volna, ha ez a poszt a film és könyv összehasonlítását is tartalmazza, de egyenlőre nem beszélek olyan jól japánul, hogy felírat nélkül nézzem! Bár mondjuk a történetet így is már ismerem :) De ha valakit érdekel Sekai Kara Neko ga Kietanara  címen megtalálja :)


Fülszöveg:
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.
De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.


Könyv: Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915987
Fordította: Vihar Judit
Megjelenés időpontja: 2019. október 21.
Eredeti cím: 世界から猫が消えたなら
Ár: 2.990 Ft
Kiadói ár: 2.392 Ft


2019. október 9., szerda

Margó Irodalmi Fesztivál a 21. Század Kiadóval


Az idén debütálunk a Margó Irodalmi Fesztiválon! A 21. Század Kiadó először vesz részt az egyik legizgalmasabb hazai irodalmi rendezvényen, melyet az idén október 10. és 13. között rendeznek meg a Várkert Bazárban.

25% kedvezménnyel, friss világirodalmi újdonságokkal, KULT kötetekkel és magyar szerzőink legsikeresebb könyveivel várjuk az érdeklődőket a 37. számú standnál.
Genki Kawamura, Colson Whitehead, Michael Chabon, John Updike, Philip Roth, Paul Auster, Jonathan Franzen művei... és még sok izgalmas könyv a 21. Század Kiadó színes világából a Margófeszten!


Mucha Dorka Puncs című könyvével a Margó-díj rövidlistáján!

Elsőkötetes szerzőnkkel, Mucha Dorkával Valuska László beszélget a Kazamata színpadon október 12-én, szombaton 15.30-tól.

A programról további információ az esemény Facebook oldalán!
A Puncs című regény bemutatója után a szerző dedikál.

A kötet felkerült a Margó-díj rövidlistájára. A díjátadóra október 10-én 16 órakor kerül sor a Világirodalmi színpadon.


2019. október 8., kedd

Könyvet nem dobunk ki? ... - vagy mégis

Könyvtárban dolgozom, melynek aulájában használt, leselejtezett könyveket árulunk, nem túlzottan nagy pénzért, néha már-már csak jelképesen (10 Ft). Persze vannak könyvek, amiknek megkérjük az árát, de eléggé alkuképes a dolog, ha sokáig nem veszik meg, egyre olcsóbb lesz.
 A "saját" leselejtezett könyvek mellett, fogadunk/fogadtunk olyan könyveket is, mellyel az olvasóink nem tudtak mit kezdeni. De nekünk is véges azért a rakodó helyünk, tehát nem tudunk, mindenkitől mindent elfogadni. Rengetegen költözés miatt szabadulnak meg megunt vagy nem kellő könyvektől, de sok az amolyan hagyaték jellegű könyv is. Most már eljutottunk arra a szintre, hogy lehetőleg 2000 utáni köteteket hozzanak. Eddig az össz. elvárás annyi volt, hogy jó állapotú, ha több kötetes akkor hiánytalan kötetszámú legyen a felajánlás.
 És, hogy mit is hoznak az emberek? Mert, hogy könyvet kidobni szentségtörés nekik. Ezt amúgy pont tegnap hallottam megint, hogy "könyvet nem dobunk ki". Nos aki ezeket a könyveket hozta, amúgy igazán kidobhatta volna őket, tekintve, így nekünk kell ugyanezt megtennünk pénzért, míg ő elvihette volna a szelektívbe.
Komolyan, ha kidobni bűn, akkor mit érdemel az, aki úgy bánik a könyvvel, hogy konkrétan elhányom magam, ha meg kell fognom a köteteket? Fekete, zsíros, tépett, de KÖNYVET NEM DOBUNK KI állapotú szerinte. Szerintem meg a penészes, büdös, rohadt és minden lapja szétesett könyvek nem ezek a kategóriák. Talán vigyázni kellett volna rájuk, és akkor lett volna még haszna a könyveknek. De rengetegen hozzák "adományba" azt a kötetet, amit ha beleltároznánk, ő lenne az első aki nem kölcsönözné ki, mert ronda, roncs és amúgy is.
 Emellett, ott vannak a kedves és aranyos olvasók, akik majdhogynem friss megjelenésű könyvet hoznak, mert vagy kinőtték, vagy nem tetszett és nem akarják őrizgetni. És te mint könyvtáros most jelenleg az előbbiek miatt az utóbbiaknak is azt mondod, hogy hát bocs ne hozd, pedig azok jók lennének. Bővíthetnéd az állományod, de a trehány emberek miatt most határozatlan ideig nem fogadhatsz el, de pl. ha már elhozta kérdés nélkül nem küldheted el...még akkor sem, ha lehányod a könyveit annyira bűzlenek valamitől :(
Magyarázza már el nekem valaki, hogy ha adományba viszel valamit, nem az a minimum, hogy olyan állapotban legyen, amit te magad is elfogadnál? Én elhiszem, hogy könyvet kidobni gáz és rossz érzés. Én se szeretem, ennek ellenére dobozolhatom ezeket a szemeteket zúzdába, mert én meglépem amit az eredeti gazdájuk nem tudott. Kidobom, mert az már csak papír, annak is koszos és rossz és rossz ránézni. :(
Úgyhogy nem tudom, némely ember mit gondol az ajándék és adomány szó jelentése alatt. Én pl. most behordom azokat a könyveket szép lassan 3-4 darabjával a munkahelyemre, amiket molyon nem tudtam eddig eladni. Nem kellenek, a hely kell, ott meg jó helyen van. De az enyémek mind kifogástalan állapotú, semmi baja, csak 3-4 évet itt állt, és rájöttem, hogy sose fogom elolvasni, vagy elolvastam, de nem fogom újra elolvasni.  Ezeket legalább leltárba lehet venni, és sok emberhez eljut, vagy lecserélhetjük a mi rosszabb állapotú kötetünket (ahogy amúgy tenni szoktuk, ha kapunk ajándékba jobb állapotút, és már megvan), vagy eladhatjuk, és a pénzből könyveket veszünk. Így lehet adományozni. Nem úgy, hogy az adományozás az adományozottnak még plusz fejfájásba is kerüljön.
Bocs, hogy kifakadtam, de ez a tegnapi "könyvet nem dobunk ki" megjegyzés, amikor koszos minden könyv, és a legjobbakért is kb. 50 Ft-t kérek, de a legtöbb ment rögtön a papírgyűjtésbe, vagy a zúzdás dobozba...akkor úgy kicsit elkeseredem :(

2019. október 4., péntek

Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás

Hát már nem is emlékszem, hogy mikor hoztam ki először ezt a könyvet a könyvtárból. Feltehetően most, hogy végre sikerült is elolvasnom már vagy harmadszor sétáltattam meg. Meglehetősen sok könyvet szoktam megsétáltatni, mondván el fogom olvasni, amikor kikölcsönzöm, aztán rájövök, hogy sok könyv van nálam és visszaviszem, mondván, hogy minek van ennyi nálam, amikor egyszerre csak egyet tudok olvasni, és mi van, ha egy olvasó éppen ezt akarja olvasni, amikor nálam csak hetel-havol a könyv és nem is olvasom. Na ilyenkor visszaviszek mindent, így szerintem ezt is kb 3-4 alkalommal cipeltem. Aztán pár napja visszahozta egy olvasó és azt mondta, hogy húha és hogy milyen jó...éppen egy könyvet fejeztem be, és úgy gondoltam, hogy hát akkor jó, olvassuk ezt.
 Nem mondom, hogy ez a könyv rossz, csak azt, hogy aki sok-sok önsegítő könyvet olvasott, mint ahogy én is. Nos annak ez már kevés és semmitmondó. Nem mond semmi újat, és bár ez a kb. harmadik önsegítő könyv olvasásakor már mindre igaz, ennél halmozottan bennem volt az érzés, hogy a semmit olvasom. Nem fogott meg a mondanivalója, pedig nem mondott rossz dolgokat, csak szimplán már mindet olvastam, már vagy tucatszor. Feltehetően, ha ez lett volna az első könyvem a pozitív gondolkodás témakörében akkor ez remekül elindíthatott volna bennem valamit, ami miatt újabb és újabb ilyen könyvekbe akartam volna kezdeni. De nekem nem ez volt az első :(
 Így viszont egy kicsit unalmas összegző könyv, sztorikkal, és fogalommagyarázatokkal, és ködös fogalmazással. Egy csomó szintén önsegítő, de kicsit mondjuk már spirituálisabb cucc leszólásával. Konkrétan hiszékenyeknek tartja, akik bíznak a szerencsébe, vagy a vonzás törvényébe, ami bármennyire is ez valakinek a véleménye, nem feltétlen tanácsos pont egy pozitív gondolkodásról szóló könyvben bírálni ezeket. Én sem hiszek mindenben, pl az őrangyalok nekem nem voltak sosem opciók, a vak szerencsében sem bízom, és a vonzás törvényét bár valamennyire hiszem, valamennyire nem, de nem támaszkodom rá. És elhiszem, hogy ezek "babonás" dolgok, de nem látom annak értelmét, hogy csak az árnyoldalát lássuk ezeknek. Valakiknek, az őrangyalok hite az ami segít túljutni a nehéz időkön, amit ugyan nem tudom miért jó nekik, de hisznek benne, és ha ettől jó nekik, akkor miért lenne probléma? Mindenki hisz valamiben, valaki Istenben, valaki Angyalokban, valaki az Univerzumban. Tehát arra akartam kilyukadni, hogy elhiszem, hogy a szerzőnek kellett még egy fejezet, amiben minden konkurens és szerinte badarságnak ható elméletet felsorol, de szerintem nem kellett volna ez a könyvbe, bár nélküle vagy 15 oldallal rövidebb lett volna.
 A pozitív gondolkodásról, meg kb. annyit tudunk meg a könyvből, hogy, ne láss mindent rózsaszínbe, vannak problémák, de mindig lásd a kiutat, és törekedj megoldani a problémákat. Hát, kb. amit minden önsegítő könyvben. Csak  a többiben kicsit jobban hihetően van leírva :D

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5
Nekem bejön ez a borító amúgy. Olyan minimalistán jópofa. Mondjuk nem leszek tőle pozitívabb, és fel sem hívja magára a figyelmet, de nekem valahogy mégis tetszik :)

Fülszöveg:
Ne ​gondolj mindjárt a legrosszabbra! – hallhatjuk sokszor ismerőseink intelmét. A sorsunkat mi határozzuk meg, mégis sokan gondolnak úgy az életükre mint olyan történések sorozatára, amelyre nincsenek kellő befolyással. Pedig aki képes javára fordítani a pozitív gondolkodásban rejlő lehetőségeket, rugalmasabban áll majd az élete történéseihez, ezért boldogabb, egészségesebb és kívülről is sugárzóbb lesz. Változtass a szemléletmódodon, hogy reménnyel telve, optimistán nézhess szembe a jövővel!

Tanuld meg, hogyan kerüld el a negatív gondolatok csapdáit, amelyek eddig hátráltattak.

Tegyél szert olyan átfogó gondolkodásmódra, amely segít az élet minden területén a legtöbb örömhöz jutva, a legkevesebb fájdalom árán boldogulni.

Sajátítsd el a stressz csökkentésének módozatait, és fejleszd a céljaid eléréséhez szükséges képességeket.

Ismerd meg a negatív emberek kezeléséhez és hatásuk csökkentéséhez szükséges eszközöket.

Ismerd fel az érzelmi triggereidet, és tanuld meg irányítani azokat.

Ez itt nem az optimizmusról írt védőbeszéd, hanem az egészséges gondolkodásmódot fejlesztő, ésszerű módszerek eszköztára. Vedd kezedbe az életed irányítását, amihez ez a kötet az elismert magyar szakember, Csíkszentmihályi Mihály és tudóstársai nevével fémjelzett pozitív pszichológia elméletének ismertetésén túl gyakorlati tanácsokkal és feladatokkal szolgál!


Könyv: Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 176
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632447605
Fordította: Tihor Szilvia

2019. október 3., csütörtök

Őszi megjelenések, amik érdekelnek

Főleg magamnak egy lista, hogy mi az a mostanában, vagy a közeljövőben megjelenő könyv, ami érdekel. Jó esetben alkalmam is lesz rá, hogy olvashassam őket. De legalábbis így nehezebben megy ki a fejemből, hogy tervezem őket elolvasni :)

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Fülszöveg:
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.
De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915987
Fordította: Vihar Judit

Cath Crowley: Szavak kékben
Fülszöveg:
Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.
Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.
Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.
Dínyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 272
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634037378

Haemin Sunim: Azok a dolgok, amiket akkor is szerethetsz, ha tökéletlenek
Fülszöveg:
„Amikor ​elkezdesz önmagaddal törődni, a világ is méltónak talál majd a törődésre…”
Az Azok a dolgok, amiket akkor látsz, ha lelassítasz nemzetközi bestseller e csodálatos folytatásában a zen buddhista szerzetes, Haemin Sunim megtanít arra, hogyan szeresd önmagad, az életed és annak valamennyi szereplőjét – minden tökéletlenségével együtt.
Felgyorsult világunk rengeteg nehézséget és kihívást állít elénk. Mindannyian máshogy reagálunk az élet nehézségeire. Sokan befelé fordulunk, és hátat fordítva a problémáknak a munkába temetkezünk, azt reméljük, hogy ettől mi és szeretteink is boldogabbak leszünk. Sajnos azonban ez a stratégia legtöbbször zsákutcába vezet. Gondoljunk csak bele, hogyan akarunk másokkal törődni, ha mi magunk nem vagyunk rendben? Még a repülőgépen is azt a tanácsot adják, hogy az oxigénmaszkot először magunkra tegyük fel, mielőtt a körülöttünk lévőkön segítenénk!

Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 288
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635299478

Fülszöveg:
Te is szeretnél tenni valamit a környezetedért? Egyszerűbb lesz, mint gondolnád!
Ma már közismert tény, hogy a környezetünkben felhalmozódó műanyaghulladék ökológiai katasztrófával fenyeget. De változtathatunk-e a kialakult helyzeten anélkül, hogy gyökeresen átalakítanánk az életmódunkat? Természetesen! Ez a kis könyv 101 egyszerű, könnyen megvalósítható ötletet ad ahhoz, hogy környezetbarát anyagokkal helyettesítsük a műanyagot, és ezzel mi is hozzájáruljunk bolygónk védelméhez.

Kiadó: Central Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 128
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633246702
Fordította: Kernács Rebeka

Fülszöveg:
A japán irodalom egyik legnagyobb alakjának, Nacume Szószekinek a verseiből összeállított kötetet tart kezében az olvasó. A modern realista regényeiről világszinten ismert íróról csak kevesen tudják, hogy a haikuköltészet terén is jelentőset alkotott.
A fordító elsőként vállalkozik arra, hogy magyar nyelven ismertesse meg a közönséggel Szószeki verseit. Százhúsz költeményét gondosan összeválogatva, öt évszak szerint tagolva mutatja be eredeti, időnként meghökkentő és humoros, hagyományos és modern elemekben is bővelkedő stílusát. A versek japán nyelven, kiejtés szerinti magyar átírásban és magyar fordításban olvashatók.





Kiadó: Napkút
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 108
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632638614
Fordította: Czifra Adrienn

Fülszöveg:
Majd pirulsz és vidulsz és rossz viccen nevetsz,
és szaladsz és maradsz és szeretsz és feledsz.
Te döntesz, hogy telik veled az élet el,
úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel.

Igazmondó Glimpinek, a Karácsony-trilógia egyik legnépszerűbb szereplőjének nehéz az élete, hiszen képtelen hazudni, és emiatt folyton bajba kerül. De ebben a könyvben Glimpi végre igazi otthonra talál!
Ez a vicces és szívmelengető mese az igaz barátságról, az őszinteségről, a kudarcok feldolgozásáról, de leginkább mégis az élet szépségéről szól, amit csakis mi teremthetünk meg a magunk számára.
Szabó T. Anna friss, szemtelen és könnyfakasztó fordításában.

Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 122
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634375784
Fordította: Szabó T. Anna
Illusztrálta: Chris Mould

Fülszöveg:
A ​csodálatos Pókember. A hihetetlen Hulk. Vasember. Fekete Párduc. Csak néhány azon szuperhősök közül, akiket Stan Lee álmodott meg.A 2018 novemberében elhunyt Lee élete majdnem olyan lenyűgöző volt, mint az izgalmas kalandok, amelyek hálóját évtizedekig szövögette. Az 1960-as évek több millió képregényrajongójától napjaink több milliárd mozinézőjéig több ember életét érintette meg, mint bárki más a popkultúra eddigi történetében.

Lendületes és szórakoztató könyvében Bob Batchelor hihetetlen portrét fest a férfiról, akiszámos tehetséges művésszel együtt megalkotta a képregényirodalom leglegendásabb karaktereit. Megvizsgálja Lee legkedveltebb műveit, beleértve az 1960-as évek képregényeit is, amelyek a Marvelt legendás kiadóvá tették. Feltárja Lee több mint ötven évig tartó, fáradhatatlan küzdelmét, hogy a képregények és a szuperhősök a kultúra főáramának részévé válhassanak.

Ez a könyv nemcsak azt fedi fel, Lee miért lett az amerikai szórakoztatás központi alakja, hanem azt is, miért ilyen fontosak a képregényei, és hogyan tükrözik vissza az „amerikaiság” központi gondolatait. Olyan emberről szól ez az őszinte, hiteles és magával ragadó életrajz, aki arról álmodozott, hogy egy nap megírja majd a nagy amerikai regényt, ám ennél végül sokkal többet tett: megváltoztatta az amerikai kultúrát, s újszerű világaival és hőseivel olvasók számos generációjának okozott önfeledt szórakozást.

Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 384
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633953044
Fordította: Vitális Szabolcs

Fülszöveg:
„Amint Fionn Boyle Arranmore szigetére lép, a sziget felbolydul a lába alatt…”

Fionn Boyle nővérével Arranmore távoli szigetén, nagyapjuknál tölti a nyári vakációt. Még soha nem járt itt, nagyapját, ezt a fura, titokzatos öregembert se ismerte azelőtt. A fiú hiába tudja, hogy vén tengeri matrózok leszármazottja – retteg a víztől. Nem érdeklik a kalandok, a hajótörések, sem a fáradhatatlan szél, ami időről időre végigsöpör a szigeten.

De egy régi varázslat felbolydul a sziget rétegei alatt. Hatalmas vihar közeledik a tenger és az idők mélyéről, ugyanaz a vihar, ami tizenkét évvel ezelőtt elragadta Fionn apját is. Családja védelmében Fionn-nak fel kell vállalnia a sorsát, és szembeszállnia legnagyobb félelmével…
Catherine Doyle első könyve 2018-ban elnyerte a Brit Könyvkereskedők olvasói díját.

Kiadó: Pagony
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 304
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634105312

Fülszöveg:
"Némelyik ​nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket."


Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 288
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630997294
Fordította: Nagy Boldizsár



2019. szeptember 23., hétfő

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek - Újraolvasás

Most hétvégén sikerült újraolvasnom a könyvet, és rájöttem, hogy ami akkor zavart benne amikor négy éve kb. olvastam, az még most is irritál. De már akkor is voltak benne jó dolgok, amiket akkor is megfogadtam már, most csak adtak egy újabb lendületet a rendrakásomnak. Bár a könyvek kiszelektálása lassabban megy nálam, mint ő szerinte kellene. És feltehetően jóval több könyvet tartok meg, mint amennyit ő normálisnak tart. És még mindig rémisztő gondolat, hogy egy könyvből kivágjam azokat az oldalakat amik tetszenek, aztán meg a többit kidobjam...bár már korántsem érzem a könyvet szent és sérthetetlen ereklyének.
Amióta először olvastam a könyvet, azóta úgy kb. felére csökkent a könyveim száma, az akkor kb. 1200-ról, mára úgy 500 könyv maradt, és ha végre a "senkinemveszimeg" könyveim is kikerülnek az "állományomból"  akkor úgy durván 400 marad...ami amúgy még mindig sok.
 Ma megint egy szatyornyi mindenfélével mentem a könyvtárba amolyan "ingyen elvihető" dolgokkal, amik mérlegelés után nekem nem kellenek, évek óta itt állnak, és csak feszélyeznek. És persze a szelektív papíros kukánk is teli lett, mert még mindig találtam olyan dolgokat, amiket fogalmam sincs, hogy miért is őrizgettem.
 De, hogy mi az amivel egyetértek Marie Kondo-val? A rendrakás egyszerre kell, hogy történjen. Ez remek dolog, ha tehetném feltehetően egyszerre mindentől megszabadulnék, ami a kezdő minimalista énemnek nem kell, de ezt nehéz megcsinálni. Viszont egyszerre ki lehet válogatni Mindent, aztán szép lassan megszabadulni tőlük. A kidobás híve nem vagyok. Próbálok mindent újrahasznosítani, vagy új tulajdonos találni neki. A végső megoldások a szelektív kukák.
Amikor végzel jobban érzed magad! Sokkal amúgy, még így félig végezve is sokkal jobb, bár feltehetően ha tényleg egyszerre tudnám megcsinálni nagyobbat ütne :)
Mindennek legyen helye! Ez most próba időszakon van, a legtöbb cuccomnak van állandó helye, de meg kellene szoknom, hogy mindig kipakolok a táskáimból és mindig ugyanoda rakom a cuccokat, hogy könnyel felmarkolhassam ha indulok.

Amivel nem értek egyet és/vagy zavart:
Ez az állítva hajtogatós dolog. értem, hogy tök jól néz ki, és azt is értem, hogy helytakarékos, de ehhez rohadt sok fiók kell. Nekem polcaim vannak a ruháknak is, tehát a büdös életben nem fogom állítva hajtogatni a dolgaimat, mert, egyrészt tök vicces lenne, másrészt mindig kiborulna az egész, ha kinyitom az ajtót :D
A végtelenül nagy pazarlás, amit le is ír. Tudom, ez amúgy nem japán függő, más nemzetek is eléggé fogyasztói társadalomban mozognak, de akkor is durva...azóta amúgy láttam filmet, fotókat a "túlzsúfolt" japán szobák/otthonokról...hát azóta is azon gondolkodom, hogy nem zavarja őket. És azóta voltam kinn és láttam elég sok dolgot, és még mindig bízom abban, hogy azért azok akik Marie Kondot felkérik erre a segítségre...hogy ők azért nem a többség. Nációtól független.
Az, hogy ezerszer leírja, hogy ő már aztán gyerekkorától rendmániás volt, és ez igazándiból csak halmozódott. Amúgy ezt elég lett volna egyszer leírnia, és akkor nem lett volna az az érzésem, hogy egyrészt beteges rendrakásban szenved, másrészt kicsit kattant. Bocs mindenkitől akinek, ő az istennő, de szerintem azért szegény nem teljesen normális. Mert szép és jó az, hogy már kiskora óta tudta, hogy mi az ő hivatása, és hogy ezt csiszolgatta, de a leírtak alapján az ember nem feltétlen azt látja, hogy de jó neki, hanem azt, hogy szegény családja, hogyan bírta vele egy fedél alatt. (már csak azért is mert önkényesen rendet rakott a családtagjainál és dobált ki dolgokat...ami szintén nem normális.


Belbecs: 3/5
Még mindig nem tartom sokra a könyvet. Még mindig úgy gondolom, egy olvasást ér. Most azért gondolkodom, hogy a sorozatot amiben rendet rak azt megnézzem-e...félek, hogy azon túl, hogy tanulságos lenne, borzalmasan irritálna, ami nem jó.


Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

2019. szeptember 12., csütörtök

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Körülbelül két éve van meg a könyv, és most is csak egy kihívás miatt olvastam el. Pedig amikor karácsonyra megkaptam @Bíborszéltől (nem ezt, hanem egy másikat, ami megvolt, így erre cseréltem be), akkor nagy volt körülötte a hírverés és olvasni is akartam. Csak aztán közbejött az, hogy "ami megvan az ráér" mentalitás és elfelejtődött. Most a kihíváshoz minimum 75%-ban kék borító kellett, nos tádám, ez volt a legkékebb könyvem :) És nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy így előre került az olvasási listámon. Még ha amúgy tök vastag is, és a csapattársaim már mind végeztek a kék könyvükkel ;(
 Úgy gondolom, hogy az írónővel nagyon jóban leszünk. A tükörjárás eleve szívem csücske lett, a szerepjátékos múltam miatt, mert ott a karaktereim a tükrökön keresztül közlekedtek. Tök jó, hogy ezt könyvben, történetbe spékelve olvashatom. És nagyon jó a stílus amiben megírta a könyvet, szerintem nagyon könnyű szeretni ezt.
 A történet egyenlőre nagyon az elején van, Sicc a kolléganőm már a második kötetet olvasta, és mindig mondta, hogy hát még mindig készülnek az esküvőre. Nem tudom, hogy valaha szegények összefognak e házasodni, mindenesetre az első részben is készülnek az esküvőre ;)
De legalább ezt meglehetősen nagy izgalmak között. Képzelj el egy naiv, múzeumban dolgozó lányt, aki ha nincs rajta kesztyű, minden tárgynak a keletkezéséig kb. vissza tudja nézni, hogy kiknél volt, azok mit éreztek, és nem mellékesen lazán közlekedik tükrökön keresztül. Persze csak kis távolságokban, és csak olyan tükörbe tud érkezni amiben már egyszer megnézte magát. Nos akkor fogd ezt a lányt, és vidd kb. az Északi Sarkra egy kaptárba, teli gonosz, sunyi arisztokratákkal, és ahol semmi sem az aminek látszik. Adj mellé egy mogorva, horihorgas férjjelöltet, aki kb. annyira akarja elvenni, mint amennyire a főhős hozzá akar menni - semennyire. Fokozd mindezt azzal, hogy a menyasszonyt még a család is ki akarja nyírni, nem mellékesen az egész kaptár teli van olyan emberekkel, akik a vőlegényt nem bírják, így a menyasszonyt ki akarják nyírni. Jah, amúgy éld túl!
Hát, mindenesetre én nem irigyeltem egy percre sem Ophélie-t, a makacssága az egyetlen ami megmenti általában, meg hogy amúgy jó fej, tehát tud barátkozni, akkor is, amikor az veszélyes. És feltehetően általában rohadt nagy mázlija is van.
Nagyon tetszett a világ, a szereplők, és a történet is. Bőségesen volt kit utálni, és volt kiért felszisszenni, hogy csak ezt élje túl. Várom a folytatást, mert ez amolyan bevezető kötetnek gondolom csak. Megismerjük a főhőst, a vőlegényjelölt múltjába is kicsit belelátunk, megismerjük a Sárkányokat, a Délibábosokat és a Hálót, találkozunk Nihilistával és megtudjuk, hogy a tetoválások mit jelentenek. Megismerjük a Nagykövetet, akit hol utálunk, hol imádunk, hol meg a falba vernénk a fejét, amúgy cuki, de nő közelébe ne engedjék!
Szerencsés vagyok, mert a második rész itt csücsül nálam a könyvtárból, így folytathatom, amint akarom, de azért úgy érzem jó lenne, ha a többi rész is már megjelent volna magyarul...mert ezt így egyhuzamban kellene olvasni ;)

Belbecs: 5/5
Nem tudok semmibe belekötni, minden egyes oldalát imádtam! :)

Külcsín: 5/5
A borító nagyon tetszik, és úgy érzem a könyv kapott szerkesztőt is, mert nincs teli mindenféle hibával. Öröm volt kézbe venni :)

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.




Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyv: Christelle Dabos: A tél jegyesei
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 580
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155450365
Fordította: Molnár Zsófia

2019. szeptember 4., szerda

Ezt tervezem Őszre!

Avagy az őszi olvasási tervezet. Ami mivel jelentkeztem egy kihívásra, amiben feladatok szerint kell olvasni, feltehetően elég változatos lesz, tekintve, hogy előre nem tudom milyen feladatnak, milyen kritériumnak kell megfelelnie a könyvnek amit olvasok. :)

A Tél jegyesei már a kihívás miatt került hirtelen sokkal előrébb a várólistámon, mint amúgy elhelyezkedett. De cseppet sem bántam meg, feltehetően igen hamar a végére fogok jutni, tekintve, hogy gyorsan olvasható, érdekes történet, és emellett meglehetősen szerethető és utálható karakterekkel van teli. A tükörjárás amúgy is nagy kedvencem, mert emlékeztet egy kicsit a szerepjátékos időkre, amikor a karakterek a tükröket használták térváltoztatásra. Innen legalább tudom, hogy nem csak nekem jut ilyen az eszembe :D

Elolvasva!




 A hőhullám azért került a várólistára és olvasási listára, mert a Meztelen hőséget az Amit főztél, edd is meg kihívás miatt el kellene olvasnom. És úgy döntöttem, hogy talán a sorozatot jó lenne az elején kezdeni, még úgy is, hogy azt mondták a Molyok, hogy nem probléma, ha nem az elsővel kezdek.
Megjegyezném, a könyv egy tizedénél tartva, hogy ugyanúgy nem tudok semmit a szereplőkről, mintha a másodikkal kezdtem volna...úgyhogy lehet tökmindegy.
A sorozatot amúgy szeretem Castle meglehetősen tenyérbemászó alak, így kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet ezt könyvben olvasni. No meg megvan a maga varázsa a sorozatban emlegetett könyveket olvasni, tök jó marketingfogás amúgy szerintem :)

Gy. Horváth László: Japán kulturális szótár, ez a könyv mondjuk lehet, hogy majd átcsúszik a télibe is. Egyszerre nem akarok és nem is tudok sokat olvasni belőle. Meglehetősen érdekes amúgy, főleg amikor olyan szóval találkozom, aminek a jelentése már nem ismeretlen számomra. Tetszik, hogy mindenről egy kicsit megtudhatok, és kicsit több fogalmam lesz bizonyos szavak jelentéséről. De igen, ez nem egy gyors olvasmány.

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei, ezzel meg már nagyon-nagyon-nagyon tartozom a kiadónak. És azt sem mondhatom, hogy nem jó, mert egyszer már belekezdtem, és nagyon tetszett, csak jött a nyár, és minden mást volt kedvem olvasni. Aztán jött egy rövid időszak amikor amúgy semmit sem volt kedvem olvasni, úgyhogy ez is teljesen félbemaradt.
Pedig nagyon olvasmányos, és reményeim szerint még az ősszel sikerül is elolvasnom, főleg, hogy már a folytatása is kijött, és az is tervben van. Amúgy így az első pár fejezet után bátran ajánlom másnak is, akit érdekelnek az állatok, vagy éppenséggel Attenborough, mert itt sztorizgatva, de rengeteg dolgot megtudhatnak ;)
Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett, ezzel csak nyár eleje óta lógóm ennek ellenére jó lenne elolvasni, mert a történet érdekel, és most már az sem lehet indok, hogy nincs lámpám, mert még olvasó sarkom is van. Így ezt is mindenképpen az ősz folyamán szeretném elkezdeni, és be is fejezni.
Még sosem olvastam Freeman-tól, de az olvasóink nagyon dicsérik és nagyon forognak az ő könyvei. No meg molyon is mindenki odáig van a könyvért, úgyhogy úgy vélem, hogy remek lesz. Csak ez is egy tipikusan olyan könyv, hogy kell hozzá egy hangulat, ha nem jó hangulatban olvasod, akkor borzalmasan képes elrontani az egész élményt. (ezt már a Pókfénynél is írtam, ha akkor tovább szenvedtem volna, utáltam volna a könyvet, úgy hogy pihentettem és hangulatom lett hozzá, meg most az egyik legjobb könyv lett idénre....)

Sam van Schaik: A zen szellemisége, szintén úgy nyár közepe óta áll parkolópályán, ehhez is hangulat kell, és hamarosan neki is fogok állni, ugyanis nagyon vártam, és idén nagyon-nagyon rá vagyok kattanva a Zen-re...Japánra, meg a buddhizmusra, meg úgy általában ezekre a dolgokra. Úgyhogy remélem nagyon jó lesz és mindenképpen az őszbe bele kell, hogy férjen.
A kiadó másik könyve amúgy nagyon tetszett, a Japán észjárások, azt aki szereti Japánt, vagy érdeklődik a Japán kultúra iránt, mindenképpen ajánlom!





William Wray: Zen, ezt hamarosan olvasom, mert már könyvtárközivel sikerült átkérni, csak a postán múlik mikor ér ide. Igen, mint mondtam, idén előtérben van nálam a Zen. Ezt a könyvet nagyon régóta elakartam olvasni, csak nem vettem meg, amikor még meglehetett venni. A Libri keresője meg most már nem talált eladó példányt, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés (ami egy tök jó dolog!).





Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, mivel a Tél jegyesei már most tetszik, feltételezem, hogy ezt ha nem is rögtön utána, hanem az itt felsoroltak után, de olvasni fogom. Terveim szerint lassan itt vannak a sötét és őszies napok (az allergia miatt úgysem mehetek ki), így lesz olvasni való időm. Ezt így mindenképpen még az őszre tervezem!







Eckhart Tolle: Új Föld , könyvtári könyv. Borzalmasan megörültem akkor, amikor megtudtam, hogy megvette a könyvtár ugyanis, nagyon régóta volt várólistás, de megvenni azért nem szerettem volna. Így megspóroltam egy könyvtárközi kölcsönzést, mert nekünk is meglett. Remélem, hogy annyira jó, minta amennyire az eddig olvasott önsegítő könyveim írói mondják. Mert, hogy ez volt szerintem a legtöbbet említett, könyv illetve a legtöbbet emlegetett író, akivel önsegítő  könyvekben belefutottam.






J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása, szintén könyvtári könyv, és örülök, hogy megvették, mert így lekerült a kívánságlistámról. Abban már biztos vagyok, hogy a dizájnja remek, és hát Tolkien neve nálam meglehetősen jó ajánló tud lenni. Tőle még olyat nem nagyon olvastam, ami nem tetszett volna. Minden írásának van egy jó hangulata, amit ha jókor olvassuk, akkor nagyon bejöhet, ha meg rosszkor akkor nagyon nem. Úgyhogy ennél a könyvnél is próbálok arra ügyelni, hogy akkor olvassam, amikor úgy érzem, mindenképpen Tolkient akarok olvasni ;)
Amúgy jó kézbe venni ezt a könyvet, már vagy tízszer megtapogattam és belelapoztam. Annyira szép *-*


Daedalus-trilógia, a Világjárós kihívásra, ez lesz majd a 18. században játszódó könyvem. Ha mázlim van, akkor az egész trilógia jó, és ha még nagyobb mázlim, akkor az elsőbe vagy másodikba feltűnik legalább egy olyan lény, aki nem földi...jó lenne, mert ez akkor az UFO pontra is jó lenne. De persze a nagy kérdés, hogy a sorozat jó-e. A molyok szerint 80%-os, tehát azért bízom benne, hogy ez jó lesz. Mindenesetre jobban fekszik ez nekem, mint egy ténylegesen a Földön és a 18. században játszódó regény...az valahogy nem lenne az én műfajom XD. Mondjuk az elsőnek elég hányadék a borítója...de a másik kettő bejön ;)

Tajcsi, Meditáció és Ajurvéda. A három szakirodalmi könyv, amibe gondoltam, hogy beleásom magam. Egyik téma sem túlzottan az én témám. A Meditáción kívül, bár sajna a mai napig nem sikerült megtanulnom meditálni. De bízom benne, hogy ez a három könyv majd segít egy kicsit megismernem ezeket a témaköröket is. Az biztos, hogy fenntartom annak a lehetőségét, hogy nem olvasom végig őket. A meditációt mondjuk feltehetően végigolvasom, de a másik két fogalom annyira ismeretlen nekem, hogy lehetséges, hogy életidegen lesz, és így nem is fogom erőltetni a dolgot. Azt biztosan tudom viszont, hogy ezek a kiadások nagyon igényesek, jó kézbe venni őket, és belelapozni. Remélhetőleg a belbecs is jó lesz :)

F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, ez a könyv is ezer éve vár a sorára, és most megint nálam van a könyvtárból, úgyhogy remélhetőleg majd sikerül elolvasni az ősszel. Megjegyezném, annyi olyan könyv van, ami ezer éve várja a sorát. Pedig próbálok csak akkor kivenni valamit, ha rögtön van is rá időm. De ez például már vagy 6-szor fordul meg nálam, és még nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Szégyen gyalázat :(







Marie Kondo: Rend a lelke mindennek , nos ez az a könyv amit újraolvasni tervezek. Annak ellenére, hogy rengeteg pontjával már 5 éve sem értettem egyet. Viszont úgy gondoltam, hogy mivel azért rengeteg dolgot megfogadtam annak idején belőle, újra átlapozom, és próbálom újrafogalmazni a véleményemet is róla. Lehet, hogy én magam már változtam annyit 5 év alatt, hogy most talán tetszeni fog. (mondjuk kétlem, de mivel van benne hasznos dolog, azokat meg nem árt feleleveníteni, nos káromra nem fog válni)









És akkor még vannak ők, akiket kölcsönkaptam, tehát mondjuk nem ártana, ha ősszel sorra kerülnének. És igen, tisztában vagyok, hogy mind nem fog menni, de azt is tudom, hogy szeretek tervezni. És ezek közül fogok majd választani az ősszel, és kevés a valószínűsége, hogy majd belekerül olyan, ami ebbe a felsorolásban nincs benne. Próbálok minél többet elolvasni. Főleg a recenziókkal nem lemaradni.

Ja és közben majd nekiállok színezni is, mert ideért a könyv amit rendeltem :D



2019. augusztus 29., csütörtök

Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Köszönöm a könyvet @Fallen_Angel -nek, hogy kölcsönadta, és még nem írt rám, hogy miért van nálam ilyen sokáig! :D
Abban már biztos vagyok, hogy Adrian Tchaikovsky bármit is ír, én vevő vagyok rá. Eddig három megjelent könyvéből három ötcsillagos volt nálam, pedig...nem vagyok túl sci-fi-s, sem túl fantasy olvasó sem, és a háborús dolgok sem különösebben érdekelnek, és a pókokat se kedvelem igazán...de ő eléri, hogy érdekeljen és igenis tartsam a pókokat jófejnek.
A PÓKOK jófejek! De komolyan! Amúgy van egy olyan érzésem, hogy az írónak van egy kis pókmániája, mert azért elég sokat emlegeti őket és sokat is tud róluk.
Fallen_Angel szólt, mielőtt elkezdtem, hogy azért ez más lesz, mert ez fantasy, mondtam is neki, hogy nem baj, az író nálam már bizonyított, biztos tetszeni fog. Aztán elkezdtem, és 44 oldalnál állt a könyv...két hónapot. Nem volt hozzá hangulatom, és nem akartam, hogy elrontsam a könyvélményt azzal, hogy akkor olvasom, amikor nincs hozzá kedvem. Így aztán nyár vége lett, mire újra kézbe vettem a kötetet és igazándiból pár nap alatt ledaráltam.
Észrevételeim  a könyvvel kapcsolatban:

  • eszméletlen jó humora van az egésznek, és néha már a fejedet vágod a falba attól, hogy már megint ezek mibe keveredtek
  • eszméletlen trágárak amúgy a szereplők, de igazándiból valahol tök megértettem őket.
  • a könyv vége kib*szott nagyot ütött és valahogy pár oldallal a vége felé sejtettem, hogy ki és kit fog megölni. Sejthető volt ott már.
  • én az ember pókkal vagyok! Ő a legjobb fej az egészben, a tolvajon kívül.
  • azért nagy dolog, hogy egyáltalán eljutottak a Sötét Nagyúrhoz ahhoz képest, hogy a csapat egyik tagja szerencsétlenebb vagy hülyébb, mint a másik. Vagy kanosabb...a lovag igazán meghalhatott volna, nem sírtam volna érte XD
  • azért rengeteg abszurd dolog volt benne, de tök hihető abszurd dolgok!
  • Igenis elgondolkodtató a kis kettős mérce, és itt is az emberpókkal értek egyet! Mérjünk mindenkit egyenlőként!
  • A parancsok hülyék, és azok pláne akik néha elfelejtik, hogy időben felül kéne őket írni.
  • A mágus nem jó arc, de a végén már-már megkedveltem.
  • A nagy pókok parák, de tény figyelmeztetve lettek.
  • A Sötét Nagyúr...nem vicces. JÓ valójában k*rva vicces volt :D
Tehát rájöttem, hogy több fantasy-t kéne olvasnom, meg több Adrian Tchaikovsky-t...de nincs több könyve magyarul ;((((( Úgyhogy kedves Fumax, hozzatok tőle még sokat-sokat soooookaaaaat!



Belbecs: 5/5
Adrian Tchaikovsky egy állat, nem tudom valahogy annyira tud írni, annyira az amit én szeretek, hogy írjon sokat-sokat, és jelenjen meg magyarul is!!!

Külcsín: 5/5
Tetszik a kép, mondjuk nem raknám ki a szobámba, de tök jó. Örülök, hogy átvettük a külföldi borítót :)

Fülszöveg:

A Fény és a Sötétség örök harcában mindig is egy prófécia segített legyőzni a gonosz seregeit. Egy ilyen jóslat utasításait követve próbálja hősök egy kis csapata megszabadítani a világot Darveziantól, a Sötét Úrtól. Hosszú, kalandos útjukon szembe kell nézniük szörnyekkel, óriási pókokkal, véráldozatra szomjazó őrült szektákkal, és saját gyengeségeikkel. A pókok erdejéből a Szent Városon keresztül a gonosz tornyáig szokatlan vezetőt követnek: egy óriáspókot, amit a csapat mágusa kényszerűségből emberré változtatott. 
Legalábbis… nagyjából.

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei és a Hadállat szerzője ebben az első látásra klasszikus alapokra épülő, mégis modern, sötét humorral átszőtt fantasy regényében ugyanazokat a témákat dolgozza fel merőben más fényben, mint amelyekért a magyar olvasók is annyira megkedvelték. Emberség és emberiesség, empátia és gyűlölet, felelősség és álnokság – minderre egy nem ember szereplő látószögén át tart görbe tükröt.


Könyv: Adrian Tchaikovsky: Pókfény
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700715
Fordította: Habony Gábor
Megjelenés időpontja: 2019. április 25.