2017. július 23., vasárnap

Ajándék dömping

A családdal, most hétvégén ünnepeltük meg a születésnapomat. Kaptam finom rágcsákat (sejtem, hogy finom, még nem kóstoltam meg), kaptam posztereket. Amikből kettő már felkerült teljesen - rendesen, kettőt, meg majd még igazítunk, hogy ne legyen ferde és ne lógjon bele az alatta lévő dolgokba :D
 Kaptam még zoknit - aminél ki kell még találnom, hogy hova húzható fel, elvégre azért elég egyedi. És kaptam nyakláncokat is, és post-iteket is :) Úgyhogy most mindenféle jósággal el vagyok látva :3





Túlontúl blogszületésnapi nyereményjáték - Sorsolás

Július 21-én a blog betöltötte a 6. születésnapját! Öröm és boldogság!
Tegnap, majdnem éjfélig lehetett pályázni a nyereményjátékra, ahol Gaura Ágnes: Túlontúl kötetét nyerhettétek meg. Négy forduló feladványait kellett csupán teljesíteni ezért. Egyrészt boldog vagyok, hogy azért vannak még emberek, akik játszanak, másrészt, azért kicsit lehangolt, hogy összesen 7-en vettétek a fáradságot, hogy jelentkezzetek. Egyikőtök meg sajnos elrontott a címkitalálós résznél egy címet, így sajnos kiesett. Így maradt hat játékos, helyes megfejtéssel. L
A verseket és írásokat (akik nem mondták, hogy nem oszthatom meg), hamarosan felrakom a blogra, természetesen név megjelöléssel. Annyit elárulhatok, hogy szerettem őket olvasni, és roppant aranyos volt az összes :D

És akkor a helyes megoldások:

2. forduló:
Martionon kezdtél (ez könnyű volt. :D), jelenleg pedig a 2 tagú Atlantisz, ha nem tévedek. Legalábbis ezt mesélted anno a molyon, ha az agyam nem csúszik. :)

3. forduló:
1. Neil Gaiman: Északi mitológia
2. Blake Crouch: A pokol kapujában
3. Daniel Goleman: A ​jóság hatalma
4. Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
5. Berg Judit: Maszat ​a vonaton
6. Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
7. Duo Brand: A ​tiltott szerelem szigete
8. Ámosz Oz: Hirtelen ​az erdő mélyén
9. Richard Matheson: Legenda vagyok
10. Máté Angi: Kapitány ​és Narancshal
11: Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
12: Lakatos István: Lencsilány
13: Jodi Picoult: Házirend

4. forduló:
1. Amanda Stevens: A ​birodalom (Sírkertek Királynője 2.)
2. Arthur Conan Doyle: A ​sátán kutyája
3. Carol McCleary: A ​gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.)
4. Elizabeth Gilbert: Ízek, ​imák, szerelmek (Eat, Pray, Love 1.)


A nyertest anyukám sorsolta ki (az ő keze látható a homályos képen :D),  Körösztös Annamária gratulálok! Hamarosan felveszem veled a kapcsolatot emailben :)





2017. július 14., péntek

Blogszületésnapi nyereményjáték - 4. forduló

És akkor elérkezett az utolsó forduló!
Ez is egy kis kutakodás, remélem, még nem unjátok ;)
Megadok 4*4 szereplőt és/vagy helyet és/vagy fogalmat, és rá kell jönni melyik könyvről, van szó. Segítség: mindegyiket olvastam már. Segítség 2: szerintem egyszerű lesz ;D Sorozat esetén, elég a sorozatot megnevezni, mert feltehetően a többi részben is szerepe van ;)








1.
Amelia Gray · Thane Asher · Tilithia "Tilly" Pattershaw · harag
2.
Dr. James Mortimer · London · múzeum · sátán
3.
Jules Verne (Verne Gyula) · Notre-Dame · Oscar Wilde · Victor Frankenstein
4.
Bali · ima · Szicília · Vatikán


És akkor mostantól jöhetnek a megfejtések Egyben, a megadott emailcímre. Sok sikert mindenkinek ;)

2017. július 11., kedd

Blogszületésnapi nyereményjáték - 3. forduló


A harmadik forduló egy kis kutakodás. A képen 13 borítórészlet látható. A feladat, hogy legalább 10-et megtaláljatok. Ezeknek a címét kérem majd! Könnyítés még, hogy mindegyiket olvastam, tehát az Olvasmánylistámban megtalálhatóak :) Jó keresgélést ;)

2017. július 9., vasárnap

Blogszületésnapi nyereményjáték - 2. forduló

Egy egyszerű kérdés a második forduló. Lemértem, alig 3-4 percbe telik megtalálni a blogon a választ. Régen szerepjátékoztam, ahogy most is szerepjátszok. Írtam is posztot erről, többet is. A kérdésre a válasz az egyikben található.

Hol kezdtem, és jelenleg hol játszom?

2017. július 7., péntek

Blogszületésnapi nyereményjáték - 1. forduló

Ez lesz feltehetően, a legtöbb kreativitást igénylő feladat. Adott egy kép, amihez várok egy történetet. Maximum 1. A/4-es oldal lehet. Ha inkább költői vénád van, akkor verset is fabrikálhatsz, amit a kép inspirál.
 Írásnál: Max. 1 oldal (12-es betűmérettel, és 1,5-ös sorttávval), minimum Fél oldal, nem szeretnék, két mondatos "macska a sárkányon" dolgokat. Legyetek egy kicsit kreatívok. A legjobbak felkerülnek majd a blogra is, a sorsolás után. :)
Nincs rossz megoldás, ha a hosszúsági korlátokat betartod, ugyanannyi esélye van mindenkinek :) És idő van bőven!

Kildara - Kulturális felmérés 2017

Gondoltam, megér egy kis reklámot nekik!
Körülbelül 10 perc kitölteni, aki teheti, tegye is meg! :)





2017. július 6., csütörtök

Túlontúl, blogszületésnapi nyereményjáték!

 Mivel a szerencse és a születésnapom úgy hozta / hozza, hogy Gaura Ágnes: Túlontúl című könyvéből két példányom is lesz, így úgy döntöttem, hogy a nyereménykönyvemet, amit a Delta Vision nyereményjátékán nyertem, tovább sorsoltatom. Bármennyire is szeretem az írónőt, és bármennyire is vágyom erre a könyvre, nos azért két példány nem kell :)
És mivel a blogom, hamarosan betölti a 6. életévét, úgy döntöttem, hogy nyereményjátékot hirdetek.

A feladatok változó nehézségűek, és meglehetősen figyelni kell. A megoldásokat egyben szeretném majd megkapni. Legkésőbb július 22-ig. A nyereményjáték több fordulós lesz, összesen 4 tehát figyelni kell a blogot, hogy mikor kerül fel a 4 forduló. Mindegyik forduló egyetlen egy kérdést vagy feladatot fog tartalmazni, amire helyesen és/vagy kreatívan kell, majd válaszolni.

Sok sikert!





Határidő: 2017.07.22  23.59
Ahova a válaszokat, egyben várom: st.metatron@gmail.com    
Az email tárgya: 6. Blogszületésnapi nyereményjáték! (aki nem ezzel a tárggyal küldi, aki nem egybe küldi a megfejtéseket, azokat olvasás nélkül törlöm)

A nyereményt, csak Magyarország területén belülre tudom postázni!

2017. július 3., hétfő

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a könyvről. Hogy kinek ajánlanám, és hogy mit adott nekem a könyv. Hogy miért érdemes elolvasni, és miért lenne jó, ha az összes írópalánta beleolvasna, vagy akár el is olvasná.
 Arra jutottam, hogy nekem rengeteget adott. Pedig nem vagyok, csak hobbi író. Bennem nincs meg az, hogy nagy közönségnek publikáljam a dolgaimat. Nem mondom, hogy sosem álmodtam arról, hogy könyvet írok, hogy azt rengetegen elolvassák, és másnak is tetszik az ami nekem. Hogy az én kissé fura, furcsa képzeltemet megosszam mással. Csak ebből nem nagyon lett eddig semmi. Nem mondom, hogy most nekiállok regényt írni, de lerombolt a könyv bennem egy csomó sztereotípiát és elképzelést, amiről meg voltam győződve.
 Önbizalomhiány, relatíve ezzel szerintem a legtöbb író, hobbi író, kreatív ember rendelkezik. Én is, borzalmasan igénylem a pozitív visszajelzést arra, hogy amit csinálok jó. Ennek ellenére, nem török össze amiatt, hogy a blogom nem harsog attól, hogy „Jeffi, király vagy”. Amúgy sem hinném el. Mindegy is. megvan a magam embere, akivel a posztokat elolvastatom, hogy jók-e, hogy érthetőek-e, hogy nem gáz, amit csinálok. És ő általában megnyugtat. A blog számomra egy hobbi, amit relatíve sokan olvasnak. Egy felkapott bloghoz képest kevesen, de az az igazság, hogy nem célom felkapott blognak lenni, ha az mást várna el tőlem, mint amit most csinálok. Én ilyen vagyok, a blogom ilyen és elégedett vagyok ezzel. Az önbizalomhiány persze megvan. Ezért nem írok regényt! Oh, ötletem rengeteg van, erről AniTiger vagy Szimirza tudna éppen eleget beszélni. Imádok mesélni is, de. De meglehetősen nehezen váltok írásmódot. Egy írásmód az, amit ide a blogra írok, és innen nehéz váltanom arra, hogy könyvajánlót írjak a munkahelyemnek. Pedig az sem egy túl nagy feladat. Sokat írok, mint szerepjátékos, oldalakat, de annak megvan a maga formátuma, amit nehezen tudok átkonvertálni regényírós szöveggé. Mert a kettő teljesen más... kivéve, ha szerepjátékos írásmódban írnék regényt, de az meg mindenki másnak fura lenne :D
Forrás

A tökéletesre való kényszer: Na, Ezt nem érzem, hála a jó égnek, nem vagyok maximalista. Ha az lennék, akkor semmit sem publikálnék itt, mert félnék, hogy nem jó. Meglepő lehet, de számomra a blogbejegyzés írás, maximum egy óra, kivéve, ha rengeteg mondanivalóm van a könyvről. Nem írok jegyzeteket, mert úgyis átírnám. Nem írok meg mindent előre, papíron, kézzel, vagy írok vázlatokat. Nem menne. Megfigyeltem, hogy ha valamit kézzel megírok, akkor, amikor begépelem, hirtelen megváltozik. Tehát, kétszer nem vagyok képes ugyanazt leírni, mert addigra már máshogy gondolom. Nem azért, mert az tökéletesebb, szimplán addigra más szavak jobban tetszenek adott témában, más mondatok jobban tetszenek és így tovább.
Az írás, mint pénzkereseti lehetőség: Egyértelmű volt számomra is, amit Elizabeth írt arról, hogy az írás, mint pénzkereseti forrás, miért rossz. Mármint, ha az egész életedet arra teszed fel, hogy az írásból akarsz megélni. Bár nem mozgok könyves körökben, mint író, még én is látom azokon, akik viszont igen, hogy az írásból nagyon nehéz megélni. Elizabeth azt vallja, hogy legyen egy stabil állásod, és a szabad idődben írj. Keríts időt arra, hogy írhass, ha az írásban találod, vagy találtad meg azt az elfoglaltságot, amitől boldog vagy.
Forrás

Az írás boldoggá tesz: Engem is boldoggá tesz az írás, és azt hiszem a legtöbben akik írunk, azért írunk, mert jó érzés. A könyvben ennek ellenére fel lett vázolva, hogy sokak szerint, akkor lehetsz csak jó író, ha szenvedsz, ha mártíromkodsz. Ez meglehetősen fura felfogás számomra. Már csak azért is, mert ha valamit nem élvezel, akkor miért csinálod? Most ne feltétlen a munkát nézzük, bár az ideális világban, megtalálod a hivatásod, és szereted amit csinálsz, de azért ez nem mindenkinek sikerül. De a hobbid, miért lenne olyasmi, ami szenvedést okoz? Szeretek írni, de sosem jutott eszembe, hogy akkor üljek neki egy blogbejegyzés írásának, amikor ahhoz nincsen kedvem. (ami hamar ki szokott derülni, ha harmadszorra írom át az első bekezdést, akkor arra a napra inkább le is zárom az írását, és máskor újrakezdem, mert csak nyögvenyelősen szenvednék a monitor előtt, márpedig azt nem szeretném) – még jó, hogy nincsenek számomra szigorú dátumok, amikre ki kell jönnie egy-egy bejegyzésnek.
 A könyv meglehetősen kellemes és inspiráló volt. betekintést adott az írók, vagy más kreatív tevékenységet folytatók életében. Jó volt olvasni egy-egy ötlet útját a megvalósítás felé. Jó volt kicsit belelátni abba a világba. Kellemes olvasmány. Sajnos nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy Elizabeth Gilbertet kedvelem-e vagy sem. Mint ember, amúgy pozitívnak tekintem. A könyv megerősítette bennem, hogy ő sem törekszik a tökéletes munka kiadására, de legalább nem sértődik meg, ha azt pocséknak találják. A lélek botanikája számomra egy mélyrepülés volt, számára egy kósza ötlet. Amúgy molyon megfigyelve, azt jobbra értékelték összességében, mint az Ízek, imák, szerelmeket. Fura :D Minden esetre  a Big Magic, egy varázslatos könyv, teli jó tanáccsal, de mégsem érzem azt, hogy okítani akarna. Csak elmeséli, hogy ő hogy éli meg azt a varázst, hogy egy ötlet jön, és kibontakozik, vagy jön és tovaszáll, keresve mást, aki megírja. És igen jó kérdés, az írás van értünk, vagy mi az írásért, az ötlet van értünk, vagy mi az ötletért. A legideálisabb, ha az ötlet és az író is profitál belőle. Hogy mindenkinek megérje!

Forrás

 Belbecs: 5/5
Tudom, hogy a poszt kicsit összevissza, és hogy még vagy három oldalnyi dolgot tudtam volna írni a könyvről, hogy mivel értek egyet és mivel nem. De úgy érzem, ez nem az én posztom, hogy megtegyem. Olvassátok a könyvet, mert ha nem is ér katarzis élmény, ha nem is kaptok a fejetekhez stb. Akkor is egy remek olvasmányélmény.
Külcsín: 5/5
Szeretem ezt a borítót :)

Fülszöveg:
Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

 Partvonal, Budapest, 2016, 256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283802 · FordítottaBalázs Laura

2017. június 17., szombat

Ferrett Steinmetz: Flex (Flex 1.) - Spoileres!!!

 Köszönet a könyvért Andrunak, aki elindította a molyos utazókönyvet.
 A könyv felénél, már sejtettem, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, AniTigernek talán mondtam is, hogy csodálom, ha a könyv túllendül a három csillagon az ötből. És sajnos nem lendült át, sőt a vége felé erősen gondolkodtam azon, hogy akkor az a három, legyen csak kettő és fél. És meg is mondom, hogy miért.
 Az alap ötlet és koncepcióval nincsen baj. Egy egyedi mágikus rendszert kapunk, ami amúgy meglehetősen tetszetős is. Erre simán megadtam volna az öt csillagot is. A mágia kialakulásáról viszont a sorozat első részében relatíve semmit sem tudunk, csak elejtett elméleteket arról, hogy hamarosan várható a varázslók új nemzedéke, melyet az internet, a fókuszált életvitel, és a pocsék lét fog kitermelni. Kapunk ízelítőt, de relatíve nem tudjuk pontosan, hogyan lesz valakiből varázsló. Csak azt, hogy bárki azzá válhat. Tudom, hogy ez egy sorozat, bár amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem tudtam. Fura, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy jelezze, hogy „ez egy trilógia”, vagy odaírta volna a végére, hogy „Folytatás következik”. Azt, hogy trilógia akkor tudtam meg, amikor a bejegyzéshez kerestem képet, és az angol adatlapján már sorozatosítva volt...meg, hogy úgy lett vége, hogy relatíve, most kezdődik el.
 A mágia rendszerhez visszatérve. Paul szemszögéből látjuk, ahogy fokozatosan ismeri meg, hogy miként működik az ereje. Ami a végére sajnos szerintem a nagy „fordulattal”, elvesztette a hitelességét. Paul, aki amúgy látszatra a legbénább mágiát „kapta az égtől”, tehát a bürokráciamágiát, valójában a természet törvényeit, az időt, a világ működését is képes totálisan átírni. És nekem az az utolsó talán két fejezet, emiatt teljesen átment a „gyorsan zárjuk le ezt az egész részt, csapjunk össze egy csomó dolgot, fordítsuk fel, majd fordítsuk ki, változtassuk meg az univerzumot, változtassunk meg mindent” körbe. Amit amúgy még el is fogadtam volna, ha aztán nem tért volna vissza a gonosz és nem úgy zárja el az író a könyvet, ahogy lezárta. Ebből is látszik, hogy nem egy kötetre tervezett történet.
2. rész
A borítón Valentine

 A flex és fluxus szintén öt csillagot ért volna! Csak aztán ráment az egész, egy drogos szálra, és Paul is végigszenvedte az egész kötetet egyik drogdílertől a másikig, egyik rossz döntéstől a másikig. Egyszerűen olyan főhőst kaptunk, aki körülbelül isten lehetne, de amúgy meg életképtelen döntéseket hoz, mindig a lányára, vagy a fluxusra hivatkozva. Ebben fejlődött a végére, de sejtésem szerint a következő két részben is ő fogja a legtöbb ballépést elkövetni. (ha valaki olvasta angolul, akkor az, majd mesélje el!). De maga a flex gyártás nagyon tetszett, és maga a tény, hogy a flex egy olyan drog, amitől relatíve te leszel a legszerencsésebb ember a világon. Olyan kis pozitív drog, egészen addig, amíg nem használod rosszra, vagy nem rossz minőségűt eszegetsz. Paul drogja relatíve tényleg csak a szerencse eszencia, a mágia jó oldala, mert hiányzik belőle a fluxus. De pl. Anathema drogja kis flex és sok fluxus. Tehát átéled a mámort, a szerencsét, és elérsz mindent, amit csak akarsz, legalábbis, míg hat a szer. De amint vége a hatásának, nem másnapos leszel, nem elvonási tünetek jelentkeznek, hanem meghalsz valami végtelen nagy véletlen szerencsétlenségbe, mert a szerencse forgandó, meg kell fizetned a szerencse árát. Általában halállal, általában nem csak a tiéddel. Tehát maga a flex és fluxus is megérdemelne öt csillagot.
 De Anathema pl. önmagában egy csillag. Nem éreztem őt kifejezetten kidolgozottnak. Valahogy nem állt össze, hogy miért húzza az időt, miért nem egyszerre ereszti el a balszerencse áradását. Aztán nem értettem, hogy bár betekintést kapunk a múltjába, Paul mindent tud róla, de ha már olyan remekül tud visszadátumozni dolgokat, miért nem jut eszébe, hogy Anathema-t már akkor megállítsa, amikor még mondjuk Senki nem halt meg, vagy akkor, amikor a lányát még nem égette meg a tűz. Miért „csak” azt a napot forgatja vissza, és változtatja meg az univerzum folyását? De oké, kellett a dolog, hogy abból is varázsló legyen, aki utálja a varázslókat, ennek ellenére, valahogy erőltetettnek tűnt az egész befejezés.
3. rész
A borítón Paul
 Az egyetlen karakter, akit ténylegesen szerettem, az Valentine volt. Menő képességgel, videó játék mágiával, és meglehetősen látványos világot rengető, és átalakító mágiával. Ő látványosan nyomta és emberileg is fejlődött a könyv során. Ő volt az, akibe persze simán bele lehet kötni, de legalább fejlődött. Aki többször is felhozta, mit nem kéne csinálni, aztán Paul sosem azt csinálta, amit mond neki. Aki varázsló létére amúgy elég jól eltengette magát, és annak ellenére, hogy gyakorlatban nem nagyon tudott flexet csinálni, de az elméleti tudása jóval nagyobb volt-e téren, mint Paulnak. Ő a furaságai ellenére is talán az egész kötet legszerethetőbb és legfejlődőképesebb karaktere lett.
 Sajnálom, hogy a történet nem fért bele egy kötetbe, és hogy sorozatot kellett belőle csinálni. el tudom képzelni amúgy a történetet egy tv sorozatként, mert látványosnak, nagyon látványos elemek vannak benne. Remek alapanyag lenne!
 De ami miatt mégsem ment túl a három csillagon, az az, hogy az írásmód, fogalmazásmód valahogy fura volt, sosem engedte azt, hogy teljesen belesimuljak a történetbe, mindig csinált valami olyat, ami kirángatott. És ott van az a fejezet is, ami előre „jósolja” a három-négy fejezettel odébbi történéseket. Aminek így magának volt is meg nincs is értelme. Egyrészt emiatt nem aggódtam Paul miatt, mert tudtam, hogy mi lesz vele... másrészt persze kaptunk egy háttértörténetet, hogy ki az, aki lövöldözik, de kb. ennyi.
 Amúgy viccesek az elnevezések a mágusoknál, ez a paleo mágia meg hasonló dolgok, valahogy nem éreztem azt, hogy teljesen át van gondolva, meg azt is, hogy egy tök random ember, csak úgy hasra ütésre elnevez egy varázslótípust. Persze ebben a világban nincsenek konkrét mágia ágak. Minden varázsló a maga degenerált és fókuszált pontjából születik. De akkor is vicces elnevezések vannak.
 Szintén hihetetlen nekem, hogy egész Európa elpusztult, és egy feljegyzés sincs. Azaz van, de Paul, aki amúgy minden feljegyzést bárhol is legyen meg tud szerezni, mégsem szerzi meg, és olvas bele. Nem értettem, hogy miért nem? Amikor a fluxust is simán képes már átirányítani.

A cím alapján mindig ez jutott eszembe :D
Belbecs: 3/5
Az alap sztori tetszik, a megvalósítás annyira nem. A fogalmazásmód annyira nem. A befejezés borzalmas, hogy sorozat készült belőle borzalmas. Az egész vége egy nagy káosz.

Külcsín: 5/5
A borító tetszik, és a könyv olvasása után spoileresnek is mondható. Helyesírással és hasonlókkal nem volt gondom. Igazándiból meglehetősen szép kiadás. Csak a sorozat megjelölést hiányoltam. Valahogy úgy gondolom, annak valahol szerepelnie kellene a könyvön, vagy könyvben, hogy ez egy sorozat része.

Fülszöveg:
Flex: ​a világ legveszélyesebb kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.
Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.
Egy terroristamágus halálos mennyiségű flexszel lövi be az embereket, majd szabadjára ereszti őket. Az egyik merénylete során szinte menthetetlenül összeég egy hatéves kislány.
Édesapja, Paul Tsabo mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a lányát, és elkapja a terroristát. Paul megszállott büromágus, mágikus fenevaddá változtatta az adminisztrációs munkát. A segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autót varázsol elő, és bárkinek a nyomára akad, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Most kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…

Kiadások:
 Agave Könyvek, Budapest, 2016 Ebook
372 oldal · ISBN: 9789634191162 · FordítottaKerekes Éva
 Agave Könyvek, Budapest, 2016

372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191155 · FordítottaKerekes Éva