2019. március 18., hétfő

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus

 Emlékszem, hogy úgy 15 éve a Boldogság művészete megváltoztatta az akkori életfelfogásomat. Tudom, hogy nagyon nagy hatással volt rám, és azóta is ezt keresem a Dalai Láma könyveiben. Hol találkozom is ennek a szikrájával, máshol pedig rájövök, hogy Én és a Buddhizmus még mindig sajnos igen messze vagyunk egymástól.
 Nem mondom, hogy semmit sem értettem a könyvből, mert ez nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy maradéktalanul megértettem ezt a könyvet, mert ez hazugság lenne. Ez a könyv is tipikusan az, amihez nekem még fel kell nőnöm. Még rengeteget kell tanulnom, gondolkodnom és nem gondolkodnom, hogy felfogjam azt, amit üzenni akar.
 Ez a könyv nem az olyan egyenlőre még laikusoknak íródott, mint én. Ehhez a könyvhöz már kell egy stabil tudás a vallásról, a felfogásról, az éntelenségről, az ürességről és a buddhizmusról úgy általában.
 Sokáig úgy gondoltam, hogy sokat tudok a témában, de idén kezdek rájönni, hogy még egyenlőre az út legeslegelején tartok, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy megértsem, amit mondani akarnak ezek a könyvek nekem. Nem nagyon akarom értékelni, mert tudom, hogy ahhoz, hogy ezt pontozni lehessen rendesen, ahhoz már rendelkeznem kéne a tudással.
 Mert, mint laikus, ez itt borzalmasan tömény. Nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy úgy 10 oldalanként volt egy-egy oldal, amit teljesen értettem, és két-három oldal, amit részben sikerült megértenem, vagy legalábbis elgondolkoztatott, és felsejlett az, hogy "már valahol hallottam" /"már valahol olvastam". Tehát a kezdők ne ezzel kezdjék, mert az a gyanúm, még annyit sem fognak érteni belőle amennyit én.
 A könyv három jól elkülöníthető részre tagolódik. Robert Thurman előszavára, ami amúgy teljesen érthető (itt még azt hiszed, érteni fogsz mindent), majd az idézetek gyűjteményére, aminek én úgy az egy 10-dét értettem, aztán egy elemzés rész, amit viszont nagyon-nagyon-nagyon nagy vonalakban értettem csak, és őszinte leszek az untatott. A könyv végén amúgy van egy szószedet, ami mindig jól jön, és ami sok dolgot megmagyaráz ;)
Tehát kezdők, ne ezzel kezdjétek. A Boldogság művészete sokkal, de sokkal könnyebben emészthető, ahogy a Nyitott szívvel és az Út a nyugalomhoz is. ÉN ezt a hármat ajánlom, ha csak úgy ismerkedni akarsz a Dalai Láma üzeneteivel, a buddhizmussal, de nem akarsz belemélyedni nagyon a témába. Vagy ha bele is akarsz, lassan és megfontoltan, úgy hogy ne szegje kedved egy borzalmasan tömény könyv.
 Amúgy nekem nem szegte kedvemet az, hogy idén ez a második könyv amit igazándiból nem értek. Elkönyveltem, hogy ideje jobban beleásnom magam majd a témába.

Fülszöveg:
Ez az inspiráló könyv a Dalai Láma gondolatait tartalmazza; hogyan élhetjük az életünket misztikus élményektől áthatva, és hogyan hozza el a miszticizmus a változásokat az egyénben és a társadalomban.

A gondosan megválogatott tanítások, kommentárok, személyes gondolatok és tapasztalatok tökéletes gyűjteménnyé teszik ezt a könyvet mindazok számára, akik gazdag, jelentőségteljes spirituális életet szeretnének folytatni, illetve kiváló kiindulási pont lehet azoknak, akik most lépnek a spiritualitás útjára.

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus
Kiadó: GABO
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 174
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634067290
Fordította: Békési József
Megjelenés időpontja: 2018. november 16.

2019. március 17., vasárnap

Tavasz köszöntő nyereményjáték!

Kedves blog olvasók!
 Úgy gondoltam, hogy 2019-ben is indítok nyereményjátékot. És ezzel kivételesen nem várom meg a nyarat, hogy a blogszületésnap eljöjjön. Tehát egy kis tavaszköszöntő nyereményjáték a tudatosság jegyében. Három könyvet fogok kisorsolni, három különböző nyertesnek. Csak egyet nyerhet egy ember, így kérem gondolja meg mi az, amit a legjobban hazavinne. Fontos, tényleg!
 Mind a három könyv maradandó élmény volt számomra, és attól, hogy én magam nem használtam őket rendeltetésszerűen (értsd: nem firkáltam bele egyikbe sem :D), úgy gondolom vannak emberek akik szeretnek kitölteni könyveket, így jó helyre megy a könyv majd.
Az első a tudatos jelenlét-t és az itt és most érzésre próbálja felhívni a figyelmet, és tanácsokkal lát el, hogy élj a jelenben. A második könyv megkönnyítheti az anyagiak követését, a harmadik meg igen hasznos lehet, ha te is rendelkezel sérelmekkel, amiktől szabadulnál, azt ebben a könyvben kiélheted és kiírhatod magadból. (amúgy tartom, hogy utána el kell rituálisan égetni :D)

Hogy mit kell a könyvekért tenned? Válaszolni három egyszerű kérdésre, amit adott emailcímre, adott tárggyal elküldeni, megjelölve, mely könyvet szeretnéd megnyerni. Mind a háromra pályázhatsz, de csak egyet vihetsz el, így kérlek ha valami totálisan nem érdekel, arra ne jelentkezz. Nem az a célom, hogy olyan nyerjen aki eladja aztán a könyvet, hanem az, hogy olyan nyeri meg, aki örül és használni tudja, rendeltetésszerűen.

A kérdések:

  1. Mi az, amire most éppen spórolsz? Már ha van ilyen, és miért?
  2. Mi a véleményed a meditálásról, és meditáltál-e valaha?
  3. Könnyen megbocsájtó vagy, vagy sokáig magaddal viszed sérelmeidet?
(a válaszokat csak én fogom látni, a játék után törlöm őket)

Ahova küld: st.metatron@gmail.com
Ami a tárgy legyen: Tavasz köszöntő nyereményjáték

Amit kérek: Három választ, egy/kettő/három könyvcímet, amit megszeretnél nyerni, adott tárgyú emailben. Féliratkozást nem kérek, de borzalmasan örülök, ha feliratkozol a blogra, de tényleg nem feltétel.


Beküldési határidő: 2019-04-01
Postázás: Csak Magyarországi címre postázok!


És akkor a nyeremények:





2019. március 16., szombat

Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve

 Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Tudom, hogy a könyv a legjobbkor talált rám. Egy túlzsúfolt hét közepén, amikor az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindenki menjen a fenébe, és amúgy is hagyjanak már békén a hülyeségeikkel!
 Vannak olyan hetei mindenkinek, amikor legszívesebben mindenkinek megmondaná az őszinte véleményét, de nem teszi. Nem teszi, mert kirúghatják érte, vagy kiközösíthetik, és ezt azért nem szeretné. De a gondolat megfogan és valahogy meg kell ezektől a gondolatoktól szabadulni. Nos erre tökéletes a könyv.
 Én alapjáraton nem szeretem a kitöltögetős könyveket. Szimplán azért, mert nem szeretek beleírni egy könyvbe és zavar, ha belefirkálgatok. Olyan érzésem van mindig, mintha rongálnám szegény könyvet. Tehát nem szeretem őket. Ezt a könyvet sem szeretem ilyen szempontból, viszont a terápiás hatása mindenképpen megvan.
 Mert itt igenis leírhatsz mindent, mindent ami benned van, ami bánt, ami fáj, és azokat a gondolatokat is, amit elmondanál a főnöködnek, a kollégáidnak (ha iskolás vagy akkor a tanáraidnak, osztálytársaidnak), szüleidnek vagy gyerekeidnek, de mégsem mondod el őket. Itt leírhatod, mondjuk úgy... KIÍRHATOD magadból minden keserűségedet, és ez egy nagyon felszabadító érzés. Tény, hogy utána a legjobb ha eldugod a könyvet, vagy rituálisan elégeted, de tény, kiírni a fájdalmunkat ami szabadságot ad.
 Úgyhogy van itt ez a könyv, ami igazándiból nem könyv. Naplónak hívnám, a sérelmeink, fájdalmaink naplójának. Éppen ezért gondolom azt, hogy amolyan folyamatos jegyzetelésre jó, de amikor betelik, akkor jobb megszabadulni tőle. Ne azt értsétek alatta, hogy eladni :D Mert szerintem, a sérelmeitek mást kevésbé érdekelnek, hanem elégetni (tudom, könyvet nem égetünk...de ez nem könyv), vagy más módon megszabadulni tőle. Kétlem, hogy egészséges dolog lenne az, hogy újra és újra elolvasod azt, ami bántott. Úgy vélem kiírni magunkból jó dolog, aztán lezárni a dolgot, és nem újra és újra feltépni a sebeket. A könyv abban is hasznos lehet, hogy ennek platformot ad. Bárhogyan használhatod, nekem is vannak részek, amikhez nem tudok írni semmit, mert már nem vagyok iskolás, vagy nincs párom, tehát vele sem lehet problémám, de úgy vagyok vele, hogyha kitölteném a könyvet feltehetően áthúznám simán a nem megfelelőt és odaírnám azt, ahol nincs elég hely.
 Bizony, első olvasásakor a "könyvnek", rájöttem, hogy néhol keveslem a helyet, hogy sokkal több emberrel van bajom, vagy van sérelmem vele szemben, mint ami abba a négy sorba elférne. Mondjuk nem sokkal többel...de többel. De kreatívan felhasználnám azokat a részeket, amihez viszont hála az égnek nincs mit írnom.
 Az Első olvasásakor relatíve hangoskönyvet csináltam belőle 3 kollégámnak. Ki is tárgyaltuk, hogy hol lenne kevés az a bizonyos négy sor, vagy négy oldal. Meglepően sokan rendelkeznek sérelmekkel, és elég csak egy szikra (egy mondat a könyvből), és máris tudod mondani a választ, rögtön teli tudnád írni az egészet. Ami amúgy borzalmasan szomorú dolog, de mutatja azt is, hogy ezeknek a könyveknek lehet/van hasznuk. Írd ki és szabadulj meg tőle ;)

Belbecs: 4/5
Nem tudok 5 pontot adni rá, bármennyire is szeretem a könyvet, nem tartom igazán könyvnek. A belbecs itt inkább maga az ötletre vonatkozik. Nagyon jó ötletnek tartom és sajnos nagyon nagy keletje is lesz. A sajnos-t értsétek úgy, hogy jobb lenne, ha az emberek nem őrizgetnének és hurcolnának magukkal ennyi sérelmet. Mert nem jó, hogy tisztán feltudsz idézni egy több éves, akár tíz évvel ezelőtti fájdalmat is. Mert ez sajna nem egészséges. De talán segít, ha kiírod magadból.
A könyvben vannak kreatív feladatok is, szerintem akik  a "Nyírd ki ezt a naplót" típusú nemkönyveket szerették azok majd itt is bőségesen kreatívkodnak. Sajna nekem ehhez nincs túl nagy ...fantáziám :D

Fülszöveg:

Legyünk őszinték: baromira idegesítő és unalmas a manapság állandóan hangoztatott „legyél pozitív” és a sok duma a meditálásról, meg a jógázásról. Mi lenne, ha a belső feszültségünket és bosszúságainkat végre nyíltan és olyan feketén adhatnánk ki magunkból, ahogyan azt valójában érezzük? A Nagy sérelmeink kiskönyve végre lehetőséget nyújt a tulajdonosának arra, hogy kiírja magából az őt körülvevő idióták idegesítő dolgait, és hangot adjon az élet pokolian sötét oldalának is!
A vidám, megdöbbentően katartikus és kreatív könyv arra biztatja kitöltőjét, hogy panaszkodjon, nyögjön, vesse papírra a sérelmeit és bátran sorolja fel az idiótákat a munkahelyén, a magánéletében vagy akár az utcán – és gondosan rejtse el ezt a naplót a szerettei elől.



Könyv: Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783463
Fordította: Karáth Tamás
Illusztrálta: Piia Aho

2019. március 12., kedd

Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

“Be kell vallanom valamit - az összes fejezetnek adhattam volna azt a címet, hogy “Adj esélyt magadnak!””

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!

Az idézet remekül kifejezi a könyv mondanivalóját! Az emberek sokszor önmaguk ellenségei, és önmaguk építenek falakat maguk köré. A falak megakadályozzák azt, hogy kiteljesedhessenek, és esélyt adjanak valami sokkal jobbnak.
A könyv rengeteg esettanulmányon és sztorin keresztül mutatja be azt, hogy mi van akkor, ha valami/valaki rákényszerít arra, hogy ledöntsd a falakat, vagy éppen átugord a saját korlátaidat. Meglepően szórakoztató olvasni azt, miként oldanak meg feladatokat emberek, méghozzá olyan feladatokat, amire elsőnek mindenki azt mondaná, hogy “lehetetlen”. Aztán kiderül, hogy a lehetetlen valójában csak azt jelenti, hogy “félek belevágni, mert mi lesz, ha nem sikerül”. Ez a félsz az, ami a legtöbb embert egy helyben topogásra kényszeríti. Emiatt van az, hogy nem próbálkozunk, hogy az ötleteinket szép lassan elfelejtjük, mert mi van, ha az az ötlet nem működik.
Én már sokszor feszegettem a határaimat, és törtem át a saját falaimat, de még én is tudom, hogy nem elégszer. Amúgy pont a blog volt az, ami az első önbizalom fröccsöt adta. Tudtam, hogy szeretek írni és szeretek olvasni, így adta magát a könyves blog. Aztán adta magát, hogy megkeresek kiadókat, hogy adnának-e könyvet, cserébe írok a könyvről recenziót. De elkellett telnie egy évnek, hogy egyáltalán merjek kérni. Aztán rájöttem, hogy legrosszabb esetben mégis mi történhetne? Egy kiadó sem esz meg, akikkel levelezek szintén emberek. Legrosszabb esetben, nos nem válaszolnak, ez esetben ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, de legalább megpróbáltam. Aztán persze elutasíthatnak, ez egy fokkal jobb, mint az, hogy nem is válaszolnak. Persze, nem kellemes elutasítást kapni, de nem is vág földhöz, ha azt mondják “Nem vagy elég jó/kevesen követnek” elfogadom ezt is, jogos, nem vagyok egy több ezer látogatót és követőt felmutató blog. És akkor ott van az, amikor azt írják, hogy “Oké, próbáljuk meg”, és ilyenkor érzem azt, hogy megérte írni, mert rengeteg jó könyvről maradnék úgy le, hogy nem is próbáltam meg felvenni  a kapcsolatot a kiadókkal. És rengeteg olyan PR-os van, akikkel öröm levelezni, mert borzalmasan pozitívak, és szinte feltöltenek energiával, pedig nem is ismerjük igazán egymást.
Ez a könyv rávilágított arra is, hogy sokkal kezdeményezőbbnek kell lennie az embereknek. Merni kell elmondani az ötleteinket és azt, hogy mit gondolunk dolgokról. Bele kell menni az ismeretlenbe és csak egy kicsit ki kell kapcsolni a vészcsengőt, ami azt ordítja, ne csinálj semmit, mert jó az ami van. Ugyanis, mindig van valami ami jobb. Jobbá lehet tenni az életet, az embereket, a bolygót,...mindent. De igen, ehhez kell az, hogy merjünk lépni, és az ötleteink ne a fiókba végezzék.
“Adj esélyt magadnak!”, arra, hogy jobb legyél, hogy kreatívabb lehess, és nyiss az emberek felé. Ez is fontos üzenete volt a könyvnek, hogy az esély mindenhol ott van, csak élni kell vele. Hogy igenis nem kell ódzkodni attól, hogy megszólíts embereket. Hisz legrosszabb esetben nem vesz rólad tudomást, legjobb esetben akár barátságok is szövődhetnek. ÉLni kell minden olyan lehetőséggel ami szembejön veled, és nem megfutamodni semmitől sem. Veszthetsz? Persze, mindig megvan az esélye annak, hogy nem jönnek össze a dolgok, de a legtöbb esetben azzal veszted a legtöbbet, hogy nem mersz lépni. Ülsz egy helyben a kényelmes életedben, és várod, hogy a pénz, a boldogság megtaláljon, de azért a kezedet sem nyújtanád ki, hogy megfogd a lehetőséget.
Számomra tanulságos és remek olvasmány volt a könyv. Nem vagyok mindig vevő a sztorizgatásra, de itt és most élveztem az egészet. Igen, nagyon amerikai és igen néha már-már azaz érzése az olvasónak, hogy ilyen nincs. De én bízom benne, hogy nem hazudnak a történetek, hogy a kísérletek, a feladatok megtörténtek, és hogy vannak még kreatív emberek. A mondanivaló nem csak amerikaiaknak szól, én úgy érzem Magyarországon is megfogadható tanácsok szerepelnek itt. Életszemlélet, és életfelfogás kérdése, merni kell kilépni a komfort zónánkból, mert az élet nagy része nem komfortzónán belül van :)

Belbecs: 5/5

Jókor olvastam, mert most nagyon fogékony voltam a mondanivalóra. Tetszett és azt hiszem a tömörsége az előnyére vált. Nem mindig vagyok oda a sztorikért, és egy idő után idegesített volna feltehetően, de maga a könyv nem túl hosszú, így nem volt annyira zavaró, és nem fért bele túl sok ismétlés!

Külcsín: 5/5

Oké….a cím és a borító miatt kértem a könyvet! Mert figyelemfelkeltő, provokatív, ötletes és nagyon bejött. A közelmúlt egyik legjobban sikerült szakirodalomhoz készült borítója ez, úgyhogy gratulálok annak aki csinálta :)

Fülszöveg:

A ​legtöbb ember számára a világ igencsak különbözik egy tanteremtől. Nem létezik egyetlen helyes válasz, amelyet megjutalmaznak, ráadásul rendkívül nyomasztó szembenézni az előttünk álló választási lehetőségek sokaságával. A könyv meghökkentően új nézőpontot ad a felmerülő akadályok leküzdéséhez, miközben a sikeres jövő felé haladsz. Az itt bemutatott ötletek közül jó néhány pontosan az ellentéte annak, amit a hagyományos oktatási rendszerben tanítanak. Az élet rengeteg lehetőséget tartogat, hogy új és meglepő módokon fedezzük fel és értékeljük képességeinket és szenvedélyünket. A szuper dolgok akkor következnek be, amikor olyan lépéseket teszel, amelyek nem automatikusak. Ne félj kilépni a komfortzónádból, egészséges mértékben figyelmen kívül hagyni a lehetetlent, és a problémákban meglátni a lehetőséget! Minél bátrabban kísérletezel, annál világosabbá válik, hogy a lehetőségek tárháza végtelen. Az egyetlen szabály, hogy csak energiád és képzeleted korlátozhat. Tágítsd a határaidat, és hozd ki az életedből a maximumot! Tina Seelig a Stanford Egyetem Menedzsment-tudományi Karának tanára, ahol vállalkozástudományt, innovációt és kreativitást oktat. Doktori címét az orvosi karon szerezte idegtudomány témában. Dolgozott tanácsadóként, szoftverfejlesztőként, számos sikerkönyv szerzője. „Egyszerűen zseniális ez a könyv! Kidob a megszokott nézőpontjaidból. Mire eljutsz a harmadik fejezetig, minden problémádat lehetőségnek fogod látni.” Szalay Ádám tréner, sikerszerző
Eredeti cím: Tina Seelig: What I Wish I Knew When I Was 20 Eredeti megjelenés éve: 2009
Kiadó: Bioenergetic Kiadás éve: 2019 Oldalszám: 160 Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789632913704 Megjelenés időpontja: 2019. február 4.
Ár: 2.300 Ft
Kiadói ár: 2.185 (Hűségprogrammal elérhető ár: 1725 Ft)


2019. március 2., szombat

Robert Wright: A buddhizmus élő igazsága

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!

 Előre leszögezném, hogy a könyv kivételesen nem kap sem külcsínre sem belbecsre pontot, ugyanis borzalmasan nehéz lenne pontoznom az olvasottakat.
 Úgy érzem, hogy ez a könyv nem laikusoknak szól, nem olyanoknak, akik könnyed olvasmányt várnak egy kemény témában. Márpedig a fülszöveget elolvasva pont az jön le az embernek, hogy a könyv könnyed megfogalmazásban, humorosan és nagyon olvasmányosan tárgyalja a felvetéseket a modern kutatások és a több ezer éves buddhista tanok között. És ez az ami engem is borzalmasan félrevitt.
 Úgy gondoltam, ez lesz az a könyv ami a 21. századba behozza a buddhista elképzeléseket (meditáció, életfelfogás), és ezt fogyaszthatóan, érthetően leírják, kutatásokkal alátámasztva.
 Amit viszont kaptam teljesen más, és ezért is tartott majd két hónapig, hogy a könyv végéig érjek. Borzalmasan tömény az egész, és teli van szakszavakkal, amiket egy laikus nem ért és nem is fog szeretni. Én hősiesen végigolvastam a könyvet, de úgy érzem, hogy köztem, és a könyv teljes felfogása között úgy 25 évnyi kemény meditációs elvonulások és pár diploma áll. Nem mondom, hogy nem értettem belőle semmit, hisz ha így lett volna, akkor fogom magam az 50. oldalnál és abbahagyom. Voltak érdekes részei, amikor a saját életéből mesélt az író, azok olvasmányosak voltak, viszont összességében elég kis szelete ez az egésznek.
 Úgy gondolom, hogy az a kör, amiben a szerző mozog, már elég érett ahhoz, hogy azt, amit elmond teljes mértékben, vagy legalábbis nagy százalékban felfogja. A Köszönetnyilvánításban írta is, hogy egyetemi hallgatókkal és egyetemi oktatókkal értekezett a leírtak nagy hányadáról, tehát ők feltehetően jóval fogékonyabbak voltak rá, mint pl. én.
 A Buddhizmus régóta érdekel, és nem ez az első könyv amit olvasok a témában. És nem is ez az első könyv, amit nehezen olvasok, de ez az első aki azt hirdette, hogy amúgy könnyed olvasmány lesz a témát érdeklődők számára. Úgy érzem nagyon sokan fognak ebbe belefutni és jogosan fogják utálni a könyvet, hisz nem ezt ígérte.
 Viszont biztos lesznek olyanok, akik sokkal járatosabbak a témában, és mondjuk már túl vannak egy-két elvonuláson és nekik egyrészt nosztalgikus lehet, másrészt tudják miről beszél az író. Nekem is voltak olvasás közben (is) “Aha” élményem, amikor éreztem, hogy mit akar mondani, de ez sajnos elhanyagolható hányada a könyvnek. Mivel sosem voltam elvonuláson, így érdeklődve olvastam, milyen is egy ilyen. Még amúgy kedvet is éreztem rá, hogy egyszer egy egyhetesre elmenjek. Mondjuk akkor, amikor már rendszeresen meditálok, egyenlőre még ez sincs meg, de kedvet kaptam hozzá.
 Jelenleg úgy gondolom, hogy úgy 5 év múlva megint előveszem ezt a könyvet és újra nekiállok, remélhetőleg akkor már kicsit több marad meg bennem belőle, mint most. És akkor talán nem úgy teszem le a könyvet, hogy “Jesszusom, mi is volt?”. Mivel borzalmasan tömény volt, így naponta ha 20 oldalt haladtam, akkor elégedett voltam, de ez a sok megállás, és tagolás, és hogy inkább olvastam bármi mást megtette a hatását. Nem tudnám felidézni, hogy a könyv elején mi volt, ha nem lenne a könyv végén egy összefoglaló, ami emlékeztet arra, hogy mit olvastál. (Amúgy hasznos a könyv függelék és jegyzet része is, egy csomó mindent megmagyaráz, amit nem értettem.)
 Ami viszont a könyv szerkesztését és helyesírását illeti, valami borzalmas. Ennyi elgépelést már rég nem láttam egyetlen egy könyvben sem. Szókötök maradtak ki, vagy betűk, vagy ragozások mentek totálisan félre, és ez is megakaszt az olvasásban, és amúgy fel is idegesít közben. Úgy érzem, 2019-ben erre már jobban oda kéne figyelni, bár az elmúlt pár évben több könyvnél, több kiadónál szembesültem azzal, hogy úgy látszik, hogy spórolnak azon, hogy átnézessék a könyveket.


Fülszöveg:

Mit tehetünk a modern világ negatív hatásai ellen? A mai kor embere hajlamos az aggodalomra, a depresszióra, a haragra és a kapzsiságra. Robert Wright a buddhizmusban leli meg a választ, amely már évezredekkel korábban ráébredt olyan dolgokra, amelyeket a tudósok még csak most kezdenek boncolgatni. A nagy feladatra vállalkozó, ugyanakkor szellemes olvasmány a pszichológia és a legmodernebb idegtudomány módszereit összeegyeztetve lép fel a buddhista filozófiai tanok védelmében. A sokszor meglepő, élvezetes és kihívást jelentő könyv racionális szemlélettel közelíti meg a meditációt, és ezzel akár életmentő is lehet mindenki számára – a tapasztalt meditálóktól a kételkedő olvasókig egyaránt.

Eredeti mű: Robert Wright: Why Buddhism is True
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Robert Wright: A buddhizmus élő igazsága
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 360
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783425
Megjelenés időpontja: 2019. január 23.



forrás
Tartalomjegyzék

Pár mondat az olvasóhoz
01. A piros pirula
02. A meditáció ellentmondásai
03. Érzések és illúziók
04. Gyönyör, eksztázis, és még több ok a meditációra
05. Énünk állítólagos nemléte
06. A főnököd szabadságra ment
07. Mentális modulok, amelyek az életünket irányítják
08. Hogyan gondolják önmagukat a gondolatok?
09. Önkontroll
10. Találkozások a formanélküliséggel
11. Az üresség teteje
12. Gyomok nélküli világ
13. Óriási, minden (legfeljebb) egy!
14. Nirvána dióhéjban
15, Megvilágosító erejű a megvilágosodás?
16. A meditáció és a láthatatlan rend


Ez történt Februárban

A Február mindig nagyon gyorsan eltelik és így az évkezdés után arra eszmélünk, hogy tavasz van és már eltelt majdnem egy negyedév. Durva! De, hogy mi is történt az elmúlt 28 napban?


  • Ismételten beültem AniTigerrel és Szimirzával a Vigadóba, illetve Gabyeval és Siccel a Gourmandba, így az egy hónapban legalább egyszer beülünk program még egész jól működik. Remélhetőleg sikerül márciusban is!
  • Voltak a tesómék itthon és mi is lementünk hozzájuk Pécsre :)
  • Levizsgáztam a Munkavédelmi képviselő vizsgán, annyira komoly volt, mint tavalyelőtt, nem is tudom, miért izgulok mégis mindig, amikor vizsgázni kell. Főleg, hogy a válaszok 90%-át józan paraszti ésszel is meglehet válaszolni. De azért egy jó hetet csak tanulással töltöttünk.
  • Recenzió ügyileg, a januárban kapott könyvemnek ma már a végére jutok (a függeléknél tartok már, azt meg csak átfutom, hátha még valami plusz okosságot találok benne) emellett még egy recenziós könyvet kértem, az tegnapelőtt ide is ért, úgyhogy az lesz a következő és utána kis szünetet tartok, mert kicsit sok lett a szakkönyv hirtelen.
  • Elkezdtük csúsztatni a raktárt a könyvtárban, hogy elférjenek a leválogatott könyvek, ez amúgy így már két hete...nem is három hete zajlik, és feltehetően még kb. ennyi, mire elfogy a hely, amit felhasználhattunk a csúsztatásra, de legalább nem lesz bedugulva semmi.
  • Az ajándék könyvek között találtam, egy 1922-es Vasárnapi Könyv című, szerintem újságot összekötve, körülbelül egy évfolyam lehet. Azt is majd szabadidőmben olvasgatom, mert amúgy érdekesnek tűnik :D
  • A hónapban összesen 15 könyvet olvastam el...ebből 2 manga, 9 képregény, 2 gyerekkönyv és 2 könyv amiből 1 kevesebb, mint 100 oldal, tehát igazándiból, ha azt nézzük ez így nem is olyan sok :D
  • A hónapban 2 könyv került hozzám, egy selejtezésből, egy recenzióból, tehát igazándiból nem vettem semmiféle könyvet februárban.
  • Könyvet ugyan nem vettem, de vettem egy ébresztőórát illetve egy ágytakarót, amit már hónapok óta nézek és beleszerettem. Úgyhogy azért jócskán volt így is kiadás, de megérte!
Filmek ügyében:

  • Csillagok háborúja VII. – Az ébredő Erő (2015) : végre megnéztem, bár azaz igazság, hogy egy kicsit untam. Tartom, hogy még mindig az eredeti trilógia az, ami tényleg jó. Ez olyan elment kategória.
  • A mentalista (2008–2015): Be is fejeztük a sorozatot, és most kicsit hiányzik :)
  • Hannibal (2013–2015) : az első évadot befejeztem, most éppen a 2. évad 8. részénél tartok...hát kíváncsi leszek.
  • Őrangyal (2001–2004) : elkezdtük nézni, mert Simon Baker-t nagyon megszerettük. Hát, még szokni kell a sorozatot, mert a szinkron sem ugyanaz, mint a mentelistánál, és hát fiatalabb is :D De ennek ellenére jó kis sorozat ez is.
  • Megnéztem a Sebezhetetlent, mert már nem igazán emlékeztem arra, hogy láttam, és szeretném majd az Összetörvét és az  Üveget is megnézni.


2019. február 25., hétfő

Olvassunk képregényeket, 2019-ben is!

Idén eddig durván 8 képregényt sikerült elolvasnom, egy hét leforgása alatt. A legtöbbet kölcsön kaptam, egyet viszont könyvtárból olvastam. Megerősített ez a 8 képregény abban, hogy még mindig szeretem a stílust, de még mindig borzalmasan képes vagyok leszólni egy képregényt a ronda rajzolása miatt. A ronda elég szubjektív dolog. Én mangákon kamaszodtam meg, borzalmasan sok pénzt költöttem mangákra, betudható a Japán imádatomnak, így van egy bizonyos rajzstílus amit kedvelek. Ennek ellenére amikor lehetőségem nyílott rá, hogy amerikai képregényeket olvassak akkor nem haboztam.
 Nem mondom, hogy mindegyik tetszett, mert nem. Azt sem mondom, hogy nem értem meg azokat akik rajonganak érte, mert nem igaz. Mindenkinek vannak stílusok amik bejönnek, és vannak amik nem, nem kell ítélkezni. Így ha egyik-másik képregénynél kiejtem a számon (leírom), hogy ronda, azt senki ne vegye sértésnek, akkor sem, ha az neki élete legszebb rajzolású kötete. Nem vagyunk egyformák (hála az égnek), így ez csak egy vélemény a millióból ;)
No de mit is olvastam:

John Arcudi – Richard Corben – Jay Stephens – Eduardo Russo: Aliens – Szemfényvesztés és kísértet

John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Alienes képregényt! Ez állt a legtávolabb az érdeklődési körömtől! De, ha már kölcsönkaptam akkor úgy gondoltam illik elolvasni. Nos, az Alieneket még mindig nem kedvelem, sose fogok egy filmet sem megnézni a témában (egyet próbáltam, valami újabbat...hagyjuk, félős vagyok). De ezek amúgy tűrhetőek voltak. Amelyik történetnek ténylegesen volt története az tetszett, ez mondjuk nem sok volt a két kötetben. Tekintve nem volt elég hely, hogy terjedelmesen feltudjanak építeni egy-egy történetet rendesen. A szemfényvesztés első története volt a legjobban kedvemre (a pocsék képek ellenére is) és az Üvegfolyosóban volt azt hiszem, hogy lezuhant idegent mentettek emberek akinek az arcán volt a cucc már és lassan mindenhol tojások voltak... na az tetszett. De nem fogtak meg igazán, így olvasva-látva nem voltak annyira ijesztőek, mint a filmekben (részleteket láttam, és elég volt annyi is....)

Geoff Johns: Zöld Lámpás – A kezdet titka

Szuperhősös képregény! Ez kellett nekem! Amúgy remekül szórakoztam alatta, és még volt egy elég fura története is és mindemellett elég tűrhető volt a rajzolás is. A kollégámnak, akitől kölcsönkaptam, meg is jegyeztem, hogy tervezem a filmet, mondván tetszik a képregény. Hát...az arcáról ítélve nem fogok túl sokat várni attól a filmtől. A bemutatója alapján amúgy is gyanús, hogy a szereplőkön fogok röhögni. 

Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A hosszú hazaút

A Setét torony már jó ideje várólistán van nálam, de be kell vallanom, hogy ez a kötet kicsit eltántorított. Egyrészt, az Alien után ennek volt a legpocsékabb képi világa (számomra). Tisztában vagyok vele, hogy a második kötettel kezdtem, és így nem tudhatom, hogy az elsővel együtt lett-e volna értelme...de így önmagában egy se eleje se vége sztori ami amúgy a citrancs miatt még röhögéskeltő, miközben amúgy elpusztul minden és izgulnom kéne a főhősért...de nem tudok mert egy nagy hülye nevű dologba van zárva... hagyjuk kategória.

Mike Mignola: Hellboy 2. – Ördögöt a falra
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék

Itt persze nem zavart, hogy 2. kötet. A rajzolás tűrhető volt, de azaz igazság itt nem zavart, hogy nem tetszik a képi világ, mert volt története. Izgalmas története, és faltam az oldalakat, annak ellenére, hogy nem emlékszem Hellboy-ra. Pedig tuti láttam a filmet, valamelyik filmet...újra kell nézni. Tehát a felsoroltak közül ez volt a legjobb eddig, aztán a 3. része szintén, sőt ha lehet olyat mondani, a harmadik jobban tetszett, mert több volt benne a mitológia, és rövid kis történetek voltak, és nem egy egész kötetet felölelő történet. Úgyhogy a Hellboy-ok vitték a prímet!

Alexander Freed: Az elveszett csillagok

Hát...ez egy 3. kötet! Érezhető ez a történeten, mert fogalmam sincs mi van előtte (tervezem majd pótolni valahogyan az első két kötet olvasását). A képek elmegy kategória, a Jedit nem bírtam a történetbe, de  a kém jófej. Igazándiból feltehetően a három kötet egyben nagyobbat szólna, mint így egymagában, de egynek elment.

Brian Michael Bendis: Újvilág: X-Men – Új mutánsok

1. Én szeretem az X-ment, komolyan
2. Ez egy pocsék történet volt
3. És szétesett két olvasás után az egész, úgyhogy morcos vagyok, azért nem kéne szétesnie lapjaira a második olvasásnál.

John Ney Rieber: Amerika Kapitány: Új irány

Ezt még nem fejeztem be, mert még van két oldal, és a munkahelyemen hagytam úgyhogy, majd holnap befejezem. Ez messze mindent leköröz, képileg, történetileg, és amúgy is Marvel. A Kapitányt amúgy közepesen ismerem, sajna nem láttam a filmeket amikben főleg csak ő van, ennek ellenére szimpatikus ember. És ebben a kötetben is szimpatikus volt, úgyhogy ez legalább egy jó zárás az idei első képregény maratonomnak.

2019. február 17., vasárnap

Brian Wansink: Evés ész nélkül

Köszönet a könyvért a HVG kiadónak!
Molyon belefutottam egy karcba, ami a könyvből vett idézetet tartalmazta, az alatt már ott volt, hogy az író csaló és két linket csatoltak. Én ezeket a cikkeket Még nem olvastam, így a benyomásaim az alapján születtek, hogy mit olvastam a könyvben, és azt milyennek tartom.
 A könyv már egy ideje a birtokomba került, de életmódváltás előtt állok, és így ezt egy jó kezdésnek gondoltam. Meglehetősen szórakoztató amúgy a könyv. Jóval komolyabb és szakirodalmibbra készültem, így meglepett a kellemes és barátságos írásmód. Sokkal könnyebb volt így befogadni azt a sok információt amit szeretett volna megosztani velünk az író.
Valóban ész nélkül eszünk? Valóban többet eszünk, mint amennyire emlékszünk? És mi befolyásolja azt, hogy mit és hogyan eszünk? Miért buknak meg a diéták, és miért jönnek vissza a leadott kilók? Sok minden mellett ezekre is kereste, és meg is találta a válaszokat a szerző.
 De mindenkinek tisztában kell azzal lennie, hogy az emberek nem egyformák, így nem mindenkinek felelnek meg azok a praktikák, amiket vázol, még feltehetően úgy sem, hogy 5 féle személyiségtípust említ. Tartom, hogy vannak olyan emberek, akik több személyiségtípusba is beleillenek, és vannak olyanok, akik egyiknél sem ismertek magukra.
 Azzal is tisztában kell lennie az olvasónak, hogy a szerző amerikai, tehát az ottani viszonyokban kísérletezett és az ottani emberek jóval másabbak, mint mi. A szerző ki is fejtette, hogy meglehetősen nehezen tudnának eladni olyan típusú házakat Amerikában, mint Európában, ugyanis náluk elvárás a nagy konyha, a nagy tér, ahova elrakod a kajákat, és jól betárazol több hónapra. Míg az európai emberek, jóval kisebb hűtővel és spájzzal rendelkeznek. Emellett egy-egy adagról is máshogy gondolkodnak Amerikáiban és Európában, előbbinél a cél, hogy minél nagyobb legyen addig a másiknál az, hogy laktató és megehető mennyiség legyen, nem feltétlen a nagyobb jobb elv dominál.
 Arra is rájöttem, a könyv olvasása közben, hogy mennyi pénz van ilyen kutatásokra, és hogy mennyire megbízhatóak ezek, mert azért felmerült bennem néha a kétség, hogy az ami laboratóriumi  környezetben van vizsgálva, az mégsem olyan, mint a való élet, nem feltétlen úgy viselkedsz ilyen közegben, mint amúgy, nem feltétlen annyit eszel, mint amúgy... Persze voltak olyan vizsgálatok, amikor éttermekben voltak és azt alakították át kicsit másmilyenre,...de akkor is.
 Viszont abban igazat adok, hogy tartósan fogyni és megtartani a súlyunkat úgy tudjuk, ha életmódot váltunk és nem diétázunk. Diétázhatsz, de a rengeteg megvonás miatt, egy idő után visszaüt, mert hiányzik a szervezetednek ez, meg az.... Ellenben ha kialakítasz egy olyan táplálkozást, amit képes vagy tartani, amit nem érzel megkötésnek, nem érzed megvonásnak, és mégis kicsivel kisebb, kicsivel kevesebb, mint addig, akkor tartós lesz a fogyás. A szerző írt a láthatatlan sávról, napi 100-200 kalóriát még nem veszel észre, ha kevesebbet eszel, a szervezeted sem reagál úgy rá, hogy rögtön azonnal ha pluszhoz jut tartalékoljon, így kényelmesen, de lassan fogyni kezdesz. Ugyanez hízással is, nem veszed észre azt a plusz 100-200 kalóriát...csak pár hónap múlva már kilósított változatát.
 Nem tudom, mennyire helytálló, hogy ha kisebb tányérban eszel, az többnek tűnik, és ezzel becsaphatod magad, de egy próbát megér, bár kétlem, hogy kisebb tányér kéne hozzá.... elég ha kevesebbet merünk.

Belbecs: 5/5

 Nekem a könyv tetszett, jókor olvastam, mert fogékony voltam arra amit mondani akart. Szerettem olvasni, mert nem untatott, és azt hiszem ez borzalmasan fontos egy könyvnél.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító is, meg úgy  a cím is. A könyv kivitelezésével nem volt gondom, elég jól bírta, hogy buszon olvastam, és táskába ki-be pakoltam. Elgépelések és hasonlók nem voltak, vagy elenyésző mennyiségű volt, annyi minden esetre nem, hogy zavarjon.

Fülszöveg:

Naponta több mint kétszáz, étellel kapcsolatos döntést hozunk, ám ezek 90%-a nem tudatos.

Miért hagyjuk a végére a legjobb falatot? Miként érhetnénk el végre, hogy tényleg fogyjunk, ha fogyókúrázunk? Finomabbnak találunk egy ételt, ha hangzatos a neve? Sötétben tényleg nem tudjuk, mit eszünk? Vajon hogyan befolyásolja a csomagolás, a márkajelzés, a tányérunk mérete vagy az étterem színvilága azt, hogy mit és mennyit eszünk?
Brian Wansink táplálkozáspszichológus szórakoztató kísérletek alapján mutatja be, miként ismerhetjük fel azokat az észrevétlen tényezőket, amelyek evésre késztetnek bennünket, akár éhesek vagyunk, akár nem. Hasznos tanácsai segítségével erőfeszítés nélkül tehetjük élvezetesebbé és egészségesebbé táplálkozásunkat.

Eredeti mű: Brian Wansink: Mindless Eating
Eredeti megjelenés éve: 2006
Könyv: Brian Wansink: Evés ész nélkül
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633041925
Itt még kapható!

2019. február 12., kedd

Sanjiv Chopra – Gina Vild: A két legfontosabb nap

Köszönet a könyvért a Trivium kiadónak!
Nem sokkal a megjelenés után a könyv már a várólistámra került. Tetszett a címe és a fülszövege, és kellemes a borítója. Szerettem volna hamar kézbe is venni, erre januárig kellett várnom, de nem bántam meg. Érdemes volt rá várni.
Abban biztos voltam, hogy mint rengeteg "önsegítő" könyvet olvasó ember, túlzottan sok új dolgot nem mond. Hisz a legsablonosabb dolgokat, minden egyes könyv elmondja, független attól, hogy van-e többlettartalom mellette, vagy sem. Itt volt plusz tartalom, de főleg a könyv vége felé. Tehát kell a kitartás, hogy elérjen a sokat olvasott ember a számára lényeges és fontos dolgokhoz.
A könyv, két jól elkülönülő részből áll, a spirituálisabb - filozófiaibb részekből illetve a gyakorlati részből, hogy hogyan valósítsd mindezeket meg. Tetszett ez a felbontás, bár azt hiszem, a türelmetlen olvasó úgyis hátul fog kezdeni. Én is rengetegszer gondoltam rá, hogy hátra lapozok, és előveszem a technikákat, de úgy véltem, hogy nem lenne jó olvasóhoz méltó dolog ez, így sorban haladtam. Így viszont volt, amikor borzalmasan untam az egészet. Aminek a legnagyobb oka az volt, hogy a fontosabb, vagy fontosabbnak vélt részeket megismételte. Nem úgy, hogy leírta, aztán pár oldal múlva újból máshogy megfogalmazva megismételte, hanem, itt konkrétan volt többször is olyan, hogy egy bekezdést elolvastam, majd két sorral alatta újra elolvastam ugyanazt a bekezdést kiemelve. Ha egyszer lett volna, akkor ráfogom, hogy a szerkesztő nem figyelt, mivel ez többszörösen előfordult, így gondolom, ez megerősítés lenne, de borzalmasan idegesítő volt.
Mivel, rengeteg ilyen könyvet olvastam már, így a Hála napló fogalma nem volt újdonság, de mindig boldoggá tesz, amikor erről olvasok. Mégpedig azért, mert valakinek lehet ez az első önsegítő könyve, és máris egy ilyen remek dologgal találkozhat benne. Magam is vezetek Hála naplót (már digitálisan, és nem kézzel írva), és azt hiszem ad egy borzalmas pluszt a dolog. Este összeszedni a jó dolgokat, amik történtek a nap folyamán és hálát adni érte, remek dolog. Már csak azért is, mert egy borzalmas nap végén amikor leülsz és számot vetsz, rájössz arra, hogy valójában mégiscsak volt ebben a napban is jó dolog, ami felett elsiklanál akkor, ha nem összegeznéd a napodat.
A könyv eleje tartalmazott különféle statisztikákat, és ezek nagy része érdekes volt, és nagy részével amúgy egyet is értek. Minthogy, ha van háziállatod, akkor boldogabb vagy, ha kutyád, akkor még boldogabb. (nekünk egy Golden retrieverünk van, és ő elég bolond, hogy boldoggá tegyen minket :D). Érdekes felvetés volt az is, hogy a pénz, a politika, a vallás, és a kor előhaladta milyen befolyással van a boldogságunkra és annak megélésére.
A könyvben voltak versek, vagy rövid írások, ezek szerintem nagyon jó válogatások, a legtöbbet be is jelöltem magamnak, hogy újra és újra olvashassam őket. (na meg Emily Dickinson eleve a kedvenc költőnőm :))

Egy kis idézet a könyvből, és szerintem érdemes legalább magunkban válaszolni a kérdésekre:

"Dolgok, amelyek boldoggá tesznek:

Könyvek:
  • Daily Gratitude: 365 Days of Gratitude
  • Paulo Coelho : Az alkimista
  • Antoine de Saint-Exupéry : A kis herceg
  • Neil Adtley: Staying Alive
  • Camille Helminski: Jewels of Remembrance
  • Oliver Sacks: Hála
  • J. M. Barrie: Pán Péter
Melyek a kedvenceid?"

Őszintén, én az Alkimistát és A kis herceget olvastam, ebből az elsőt szerettem, a másodikat meg máig nem értem, miért szeretik ennyire. Az angol nyelvűek sajnos kiesnek nekem, de a Pán Péter már évek óta várólistás, a Háláról még nem hallottam, de gyorsan rá is kerestem, és megvan a könyvtárnak, úgyhogy nagyon hamar olvasásra érdemes lesz :)


"Filmek:

  • Gettómilliomos (2008)
  • Harry és Sally (1989)
  • Igazából szerelem (2003)
  • Római vakáció (1953)
  • Cinema Paradiso (1988)
  • A muzsika hangja (1965)
  • Óz, a csodák csodája (1939)
Melyek a kedvenceid?"

A Gettómilliomost szerettem, az Igazából szerelmet imádom, a többiről hallottam, de vagy nem láttam, vagy olyan rég láttam, hogy már nincs róla emlékem. Az Óz történeteket eleve nem kedvelem :(


Összességében a könyv nekem tetszett, kicsit többet vártam tőle, ennek ellenére tartalmazott még nekem is új dolgokat.
Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Én imádom a borítót, találó és kellemes hatása van, jó kézbe venni. Buszbarát! Elfér a táskámban, és ez nagy előny volt, velem utazhatott, utazás közben olvashattam, és nem is nagyon látszik rajta, hogy ide-oda lett cipelve :)



Fülszöveg:
A ​boldogság választás kérdése. – csak ennyit kell elhinned. Ha megtalálod a célodat, akkor a boldog élet mellett döntöttél!

Minden olyan bölcsességre igényt tartunk, amely megmutatja, hogyan találjuk meg a boldogságot. Ez a könyv is erről szól, rengeteg hasznos példával megmutatja, hogyan élheted céltudatosan az életed, hogyan találd meg a HQ, azaz a boldogsághányadosodat. Ígérjük, hogy ihletet kapsz majd és mindemellett jól szórakozol.

De ne felejtsd el, a boldogság több mint boldog pillanatok sokasága. Reméljük, meggyőzünk arról, hogy a boldog és céltudatos élet célja nem egy csillogó, felturbózott kocsi vagy valamilyen hivalkodó ruhadarab, hanem ennél sokkal több: a belső harmónia megtalálása önmagunkkal és a világgal, a mindennapi életben való boldogulás.

A szerzők tapasztalataik hangsúlyozzák, hogy az idevezető út göröngyös, de arra a megállapítása jutottak: „a kudarc a legjobb tanítómester”. Ahogy Edison fogalmazott:
„Nem vallottam kudarcot. Csak éppen találtam tízezer megoldást, ami nem működött”.

Reméljük, ez a könyv otthonra lel majd éjjeliszekrényeden és segítségedre lesz. Nyugodtan ugorj fejest ebbe a könyvbe és használd fel arra, hogy megtaláld saját utadat és egy új, céltudatos és boldog életet kezdj!

Eredeti mű: Sanjiv Chopra – Gina Vild: The Two Most Important Days
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Sanjiv Chopra – Gina Vild: A két legfontosabb nap
Kiadó: Trivium
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155732362
Megjelenés időpontja: 2018. október 18.


2019. január 31., csütörtök

Ez történt januárban!

Lássuk, hogyan is kezdődött el 2019.:


  • karácsonyoztam AniTigerrel és Szimirzával, két helyen egymás után, tekintve az elsőben sokkal többen voltak, mint amennyire azt az antiszoc énünk szereti. Azért megettük a palacsintát és forróócsokit is ittunk, de aztán kerestünk egy kevésbé tömeggel teli helyet.
  • olvastam könyvtárközi könyvet (köszi KSH könyvtára), és jöttem rá, hogy még midig imádom a japán fametszeteket.
  • leszedtük az Eszterrel a könyves karácsonyfát a könyvtárban, ideje korán (január 6 előtt)
  • Voltam szülinapozni (Sicc öregedett :D) Gabye-val és Siccel, rafkós beülés volt, mert előre foglaltunk helyet, erre nem is voltak sokan.
  • írtam recenzió kérő levelet három kiadónak..nem is, négynek. Kettőtől kaptam is és azok már folyamatban is vannak, egy meg elutasított, egy meg nem válaszol. Van ez így, nem lehet mindig csak kapni ;)
  • Ellopták a fejhallgatómat, amit még @Fallen_Angel -től kaptam, ...úgyhogy menjen a sunyiba aki elvitte, a könyvtár zárt irodájából...
  • Cuccoltam haza minden cuccomat, mert sajna így megtört a bizalom köre, és azt vettem észre, hogy tőlem szeretnek lopni. Tudom, ez akár dicséret is lehetne, hogy jók a cuccaim, de inkább nem kéne -.-
  • A Tini sarokban a filmes könyvek is beleolvadtak a sima Tini Sarokba. Viszont kaptak egy filmes címkét a gerincre (még nincs elég címke a könyvtárba :D), úgyhogy azokat ragasztgatom bőszen, szerintem tök cuki.
  • Elméletben lesz két új szekrény is a Tini Sarokba...Eszter már csinálja a látványtervet, mert ahhoz én nem nagyon értek (de, tök szépen felvázoltam...mint egy két éves :D)
  • elkezdtem a munkavédelmi képviselő képzés továbbképzését...hát olyan izgi mint legutóbb 
Emellett:

  • A mentalistában, már a 6. évad 7. részénél tartunk, izgisééég
  • elkezdtem nézni a Hannibált, és a durva az, hogy a legszerethetőbb karakter az Hannibál :D
  • nézem a Fekete tükröt is, elég furcsa az egész de tetszik!
  • A hónapban 3 könyvet szereztem be, ebből két reci, egy meg 1.000 forint volt, úgyhogy azt hiszem ez egész jó átlag így a hónapra :D