2018. december 10., hétfő

Rolf Dobelli: Egy jobb élet művészete (52 meglepő út a boldogsághoz)

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
52 út a boldogsághoz, 52 hét az évben! Amúgy olvasás után, és hogy hagytam az egészet ülepedni egy hétig, el is döntöttem, hogy jövőre, minden héten elolvasok egy fejezetet a könyvből, és adok magamnak egy hetet, hogy átérezzem pontosan, mi az amit jobban csinálhatok.
 Az 52 "meglepő" út, amúgy igazándiból nem meglepő. Viszont a cím nem hazudik, egy jobb élet művészetének 52 lépcsőjét mutatja be. Bár talán a lépcső nem is a legjobb hasonlat erre. De tény, vannak fejezetek, amik szorosan egymásra épülnek, és tartom, hogyha a legtöbb tanácsot megfogadná az ember, akkor kicsit mindig jobb lenne az élete. Nem lesz rózsaszín unikornison szárnyalós élet, de boldog lesz. Racionális kereteken belül.
 A boldogság egy állapot, amit azt hiszem, a legtöbb ember szeretne elérni. Én is, és azt kell mondanom, hogy a napjaim nagy részében boldog vagyok. Akkor is, amikor azt mondom reggel, a munkahelyemen, hogy "haza akarok menni". Attól, hogy ezt mondom, még nem vagyok boldogtalan!
 De a boldogság a 21. században egy borzalmasan erőltetett cél lett, amit el akarnak érni, és ez nekem fura. A boldogság az én nézetemben egy állapot, amit ÁT kellene élni és nem csak elérni. Amúgy is, borzalmasan gyorsan változik minden körülöttünk.
 Voltak olyan "utak", amiket már ismertem, hisz sokan leírják a "tökéletes" receptet a boldogsághoz és ez a könyv is ezt kíséreli meg. A "tökéletes" azért van idézőjelbe, mert egyénenként változik, hogy nekünk mi segít. Az 52 tanácsból – vagy útból (nevezzük bármelyiknel), mindenki fog találni olyat, ami szimpatikus lesz neki, és amit meg tud fogadni, de olyat is, amit szívesen kipróbálna. Jó esetben az 52 leírt dologból, párat már most is alkalmaz az ember tudat alatt. Ebből is sejthető, hogy vannak alapigazságok, amik ebből a könyvből sem maradtak ki. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy legalább újra megerősítem magamban, hogy jó úton haladok.
Pár dolog amit a könyv felvet:

+ Kell-e mindig véleményt alkotnunk? A válasz egyszerűen a nem. Bár az emberek, még ma is nehezen viselik el, ha egy témában a kérdésre, a válasz az: Nincs róla véleményem. Sajnos a 21. században úgy tűnik népbetegség, hogy mindenkinek, mindenről, de tényleg mindenről véleményt kell alkotnia. Az író is kifejti, hogy ez mennyire káros, és, hogy igenis sokkal boldogabb lehet az életünk, ha nem akarunk, mindenképpen válaszolni olyan kérdésekre is, amikre amúgy sem tudnánk értelmesen válaszolni, hiszen tényleg nincsen véleményünk róla.
 Hozzátenném, nekem rengeteg dologról nincs véleményem, általában kerülöm is, hogy válaszolnom kelljen az ezt érintő kérdésekre. Úgy érzem, hogy amihez nem értek, abba nem akarok beleszólni. Vagy, ami nincs közvetlenül hatással az életemre, a környezetemre és a boldogságomra, azokat a témákat egyszerűen figyelmen kívül hagyom.

+ Az állandóság titka!
Megvan a varázsa annak, ha kivesszük az életünkből a döntések egy részét. Rengeteg példát is hoz a könyvben, az író arra, hogy kik könnyítették meg az életüket azzal, hogy egyféle ruhát hordtak, így máris egy döntést kihagyhattak a napjaikból. Rengeteg kreatív energia szabadul fel, ha az ilyen döntéseket nem kell minden áldott nap meghoznunk. Ezt amúgy már máshol is olvastam, így feltehetően van benne valami.
 Bár én magam kicsit merésznek gondolom, hogy egyfajta ruhája legyen az embernek, de belátom, hogy legalább túl sokat nem kell azon gondolkodnia napkezdéskor vagy napzáráskor, hogy mit fog felvenni aznap vagy másnap reggel.

+Néha kéne egy kis szerepcsere?Rolf is úgy gondolja, hogy a boldogabb élet elengedhetetlen része az, hogy nem csak a magunk szerepével vagyunk tisztába. Példát is hoz arra, hogy hogyan oldotta meg egy cég a nagy ellentétet két részleg között, hogy sikerült végül sokkal produktívabb munkára ösztönözni az embereket a cégen belül. Mégpedig úgy, hogy a két csoportvezető, akik mindig a másikra fogták, hogy miatta nem megy a projekt, egyszerűen egymás helyére nevezték ki. Így máris megláthatták, mi az, ami tényleg javításra szorul a dologban, és min lehet segíteni egyszerűen, veszekedések nélkül.
Nekem ez szimpatikus felfogás, és szerintem gyakrabban kéne ezt alkalmazni az életben. Tényleg nem sok időre, csak pár napra.

Ezek, és még vagy 49 hasonló kaliberű tanács/ útmutatás olvasható a könyvben. Előnyben vannak azok, akik szeretik a gazdasági hasonlatokat és/vagy szeretnek a befektetésekről olvasni. Nekem ez a része (a befektetős sztorik), a vége felé már kicsit sokak voltak. Ennek ellenére összességében a könyv tetszett. Sok olyan dolgot vetett fel, amivel egyetértettem, és amit már követek, vagy majd követni tervezek. Elgondolkodtatott, és szeretem, ha egy könyv elgondolkodtat. Szeretem azt, ha még egy héttel az olvasás után is fel-fel dereng egy-egy fejezete és azon gondolkodom, hogyan építhetném be az életembe az adott dolgot.

Belbecs 4/5

Egy pont mínusz a már említett gazdasági vonulatért. Elhiszem, hogy az író abban a témában mozog a legjobban otthon, de nekem kicsit több volt, mint amit szerettem volna. Főleg azért, mert volt egy csomó fejezet, ami megállt volna a sztorizgatás nélkül is.

Külcsín: 4/5

Elgépelés nem volt benne, vagy nem túl feltűnő (mert nem tűnt fel). A borító tetszett, de nem kiemelkedően szép. Most, hogy rákerestem az eredeti borítóra, elég vegyes vélemény alakult ki bennem. Az kicsit minimalistább, az egyik...a másik meg borzalmasan színes...ehhez képest a magyar borító meg olyan jellegtelen. Mármint, nem az a borító, ami kitűnik a sok borító közül, és felhívja magára a figyelmet, pedig fontos lenne. Ez egy olyan kellemes, a szöveghez és a tartalomhoz illő, de jellegtelen borító lett.


Fülszöveg:

A ​klasszikus életfilozófiák 21. századra fazonírozott változata.

Az emberiség ősidők óta keresi a választ arra a kérdésre, hogyan tehetné az életét jobbá, boldogabbá.

-Hogyan éljek?
-Mitől lesz jobb az életem?
-Milyen szerepe van a sorsnak?
-Mekkora jelentősége van a pénznek?
-A jó és boldog élet beállítottság, személyes hozzáállás dolga, vagy sokkal inkább a kézzelfogható sikerek és életcélok eléréséé?
-Mi a jobb? Az, ha a boldogságot űzzük-hajtjuk, vagy ha a boldogtalanságot próbáljuk elkerülni?

Minden generáció felteszi ezeket a kérdéseket, a válaszok azonban sorra csalódást keltenek, mert mindig egy elvet, egy alaptételt vagy egy szabályt keresünk. Ilyen pedig nem létezik, a világ ehhez túlságosan bonyolult. A boldogsághoz számos, sokszor meglepő út vezet. A milliós olvasótáborral rendelkező szerző most sok humorral felvértezett könyvében a legjobb 52 gondolkodásjavító eszközt varázsolja elénk, amelyek segítenek, hogy könnyebben szálljunk szembe a 21. század kihívásaival. Bár nem garantálják a boldog életet, de sokkal valószínűbbé teszik azt!

Ezt a gondolkodásmódot és viselkedést „az élet operációs rendszerének” is nevezhetjük. Nekem mégis sokkal jobban tetszik a régies, szerszámosládát megidéző hasonlat. A leglényegesebb az egészben viszont az, hogy a mentális szerszámosláda és annak eszközei fontosabbak, mint a tárgyi tudás. Fontosabb, mint a pénz, és fontosabb, mint a kapcsolatok és az intelligencia.


Könyv: Rolf Dobelli: Egy jobb élet művészete
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 216
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913285


2018. december 9., vasárnap

Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

Köszönet a könyvért, a Scolar kiadónak!
Őszinte leszek, most állok neki ennek a posztnak vagy ötödszörre. Nem voltam elégedett azzal, amit írtam, mert vagy túlzottan ömlengtem a könyvről, vagy csak nem tetszett nekem az, amit írtam róla. Reményeim szerint leülepedett már annyira, hogy értelmesen tudjak róla írni. :)
 Szeretem Japánt, ez azt hiszem, a blog rendszeres olvasóit nem lepi meg. Idén voltam is kinn, és a terveim szerint megyek is még valamikor újra. Most éppen a nyelvtanulás lázában égek, és próbálok a témában mindenfélét beszerezni, hogy aztán végre nekiugorhassak. Hogy ez ennek a könyvnek az értékelésébe miért került bele? Nos, mert a könyv tartalmaz japán fogalmakat, japán szavakat, japán neveket, amiket az író, és a fordító is benne hagyott hála az égnek japánul IS. Nekem ez így a nyelvtanuláskor egy borzalmasan pozitív pont lett, mert egy-egy hiragana felismerése igenis boldogsággal töltött el. Így már csak azért is járna a plusz pont.
 Amikor a könyv megjelenéséről hallottam, akkor rögtön kívánságlistára került, azzal a felirattal, hogy "EZT SZERETNÉM LEGJOBBAN", aztán gondolkodóba estem a könyv ára miatt. Sokallottam. És még mindig kicsit soknak tartom az árát, úgy is, hogy tudom, hogy teljes mértékben érthető az ár. A sok színes kép, a gyönyörű kivitelezés és a beltartalom miatt is. És akkor lássuk is, miért is ér ez a könyv 5995 Ft-ot.
 Amikor megkaptam a könyvet, azonnal lapozgatni kezdtem, és egy kicsit felszisszentem a sok-sok kép láttán. Féltem, hogy ez majd a tartalom rovására megy. Féltem, hogy csak szép akar lenni a könyv és nem akar igazán hasznos lenni, de hála az égnek tévedtem. Erre rögtön az első fejezet a legjobb példa. Japán régió bemutatásával kezdődik, és minden régióban felsorolja a prefektúrákat (japánul is!!!), ad egy rövid leírást a 21. századi helyzetéről, és egy rövid múltba tekintés is belefér az oldalba. A másik oldalon egy jellegzetes épület, termék vagy amiről híres adott prefektúra. Nem kapunk unalmas töri leckét, és nem megy át földrajz órában sem. Mindenből kapunk egy az általános műveltséghez tartozó tudásanyagot. Aminek én kifejezetten örültem, mert rengeteg olyan apróságot tudtam meg, amit MÉG nem tudtam.
A következő fejezet a Mitől japán a japán?  szintén két szálon mutatja be az országot és az ott élőket. A földrajzról, úgy általánosságban beszél, és elmondja jelenleg mennyien élnek az országban, Tokióban és a nagyobb városokban, beszél a nők helyzetéről régen és ma. Tehát végigkövethető (amúgy minden fejezetben), az a vissza és előretekintés, ami tekintve a könyv idei egészen friss adatokat tartalmaz. Ebben a fejezetben hallhatunk egy kis történetet a sógunokról, a régi klánokról és kereskedelemről, és persze a szépen bekúszó vallásokról, és arról, a japánok hogy is értelmezik a vallás dolgot, miként élik ezt meg a 21. században is. Érdekes, és nekem borzalmasan pozitív volt mindig is, hogy ott tényleg totálisan békességben eléldegél a buddhista és a sintoista vallás, és amúgy keresztények is vannak. Még mindig ebben a fejezetben kapott helyet a császárság kialakulása, mítoszai és a 21. században várható változások a császári családra vonatkozóan. Ebben a fejezetben, ugyan csak említés szintjén jelenik meg a Wabi sabi és az ikigai is. Aki követi a blogom, olvashat eleget az ikigairól, tekintve elég sok könyv jelent meg idén és tavaly a témában. A wabi sabi kevésbé ismert, mégis igen fontos japánhoz köthető filozófia. A lényege, hogy a tökéletlen dolgokban is meg kell látni a szépet, és nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Míg az ikigai amolyan elhivatottság keresés, hogy legyen célja az életednek. Ezek azok a filozófiai irányzatok, amik meglehetősen gyorsan terjednek így a 21. században, és amik alapján a japánok már évezredek, vagy évszázadok óta élik mindennapjaikat.
A Kultúra, művészet és stílus fejezet volt az egyik kedvencem. (jó, minden fejezet a kedvencem volt, amúgy). Itt ahogy a fejezet címe is mutatja a kultúra volt előtérben. Kezdve a 21. századi modern irodalommal, majd szép lassan kaptunk egy kis irodalomtörténelmet. Gendzsi szerelmeitől, a haikukon át szép sorba veszi a könyv, hogyan fejlődött az írás, a regény írás, a vers írás a mai napig. Majd áttér a színházra és a mai celeb kultúra. Itt rengeteg új dolgot olvastam, amik legalábbis nekem újak és érdekesek voltak, a J-pop együttesekről és a borzalmas műsorokról a japán tv-ben egyaránt. A stílushoz tartozott a kimonók bemutatása is, és érdekes volt olvasni, hogyan ment ki a divatból, majd hogyan tért vissza a divatba a kimonó viselése. A fejezet az öltözködésen és az íráson kívül visszatér még a kézművesek világába. A Tökéletlen tárgyak szeretetéhez (wabi sabi) és a törött edények javításához (kincugi) is. Érdekes volt megtudni, hogy japánban borzalmasan sokan élnek a kézműves termékekből a mai napig is. A kultúra fejezet a robotokkal zár, hogy megtegye azt a kört ami a jelenből a múltba vezetett, majd vissza a jelenbe és át a jövőbe.
Az Étkezés fejezet volt az ami a legkevésbé érdekelt, ennek ellenére az ételfotók szerintem nagyon guszták. Történelmi áttekintés itt is volt, és érdekes történetek is, hogy hogyan barátkoztak meg a japánok a marhahús szagával.
 A Szabadtéri élmények már jobban érdekeltek. Ebben a fejezetben tényleg benne volt minden, amit egy turista hallhatott, a szumó, az erdőjárás, a síelés és a forró természetes fürdők. De emellett olvashattunk a japán motoros kultúráról és a hobbi horgászatról, ami manapság már elég menő lett odakinn. A baseballról, és arról, hogyan tudott sok amerikai sport gyökeret verni Japánban. Tetszett, hogy elég szerteágazóan próbálja megmutatni azt, miként "szórakoznak" a mai világban a japánok, és közelebb hozni az olvasóhoz azt, miben miként látták meg a jót ők, miként vették át, és néha hogyan formálták a maguk képére a dolgokat. Néha úgy éreztem, hogy egy kis bennfentes sztorit olvashatok a japánokról, és ez annyira jó volt.
A négy fal között, mindazon szórakozások és kulturális dolgokat foglalja magában, amiket benn, társaságban űzhet az ember. A gótól kezdve a sógi-n át egészen az animekig. Ez az igazán nekem való fejezet(meg az előzők :D), az animek miatt is, meg a gó miatt is. Mind a kettő nagy szerelmem, gó-zni a mai napig nem tudok rendesen, ez betudható annak, hogy szerintem 5 éve nem játszottam, bár táblám van. Az anime meg hát nagy kedvencem, ahogy azt a könyv is kiemeli Miyazaki azért ebben nagyot alkotott, és elképzelhetetlen sok emberrel szerette meg a japán rajzfilm kultúrát. A fejezet számomra kevésbé érdekes oldala a zenéről szólt, a klasszikus és a modern változatokról is. A fejezet a Hikikomori-val zárul, ami nem egy éppen pozitív jelenség.
A család és az élet mérföldkövei, szép sorba veszi a születéstől kezdve egy japán életét. Hogyan és hol szülnek a japán nők? Miként adtak nevet régen, és mik a jelenleg divatos nevek. Személyes sztorikkal, és én ennek nagyon örültem. Rengeteg olyan dolgot megtudtam, amit, ha nagyon távolságtartó az író és nem ír bele, sosem tudtam volna. Az esküvőkről és a temetésekről, és arról, mennyire veszik figyelembe az emberek kívánságát, a rokonok, amikor meghal. Itt is szépen követni lehetett, hogy mely vallások intézik a különféle életszakaszok nagy eseményeit. A temetés buddhista, de a legtöbb életet ünneplő dolog inkább sintoista.
Szabadnapok és ünnepek, volt az a fejezet, ahol már éreztem, hogy nagyon a vége felé járunk a könyvnek. Nagyon gyorsan lehetett haladni, mert egyrészt, nincs olyan borzalmasan sok ünnepük, és ami van arról sem írt nagyon hosszan az író, ennek ellenére ez is egy hasznos fejezet volt.

Hogy összességében hogy tetszett?
Szerintem aki szereti Japánt, annak nagyon tetszeni fog. Ha olvasott is már a témában más könyveket, akkor is érdemes elővenni. Ez szerintem egy alapműveltségi szintet ad a japánokról, nem többet és nem kevesebbet. Lehet ennél sokkal több információt megosztani a szigetországról és lakóiról, azok kultúráiról, de arra ott vannak az ismeretterjesztő irodalmak, és vaskos történelem könyvek. Ez a könyv nem ez akart lenni. Ő adott egy betekintést az ország életébe, elmondott minden olyat, amit egy turistának illik tudnia, mielőtt kimegy. Komolyan, szerintem előbb kellett volna olvasnom, minthogy mentem, egy csomó minden sokkal tisztább most.


Külcsín: 5/5
Amikor először írtam a posztot, még csillagos ötös volt. Most már, hogy újra átlapoztam a könyvet, rá kell jönnöm, hogy ami olvasás közben nem zavart, az, így belelapozva igen. Minthogy pár fejezet, szerintem eltévedt. Tény, hogy adott fejezetbe is illik, csak lehet, hogy a bento-ról az Étel fejezetben írtam volna és nem a Család és az élet mérföldköveiben. És még volt pár ilyen, ami most szemet szúrt. De mivel, amikor olvastam nem zavart, így különösebben nem vonok le tőle pontot, csak azt a csillagot ami a plusz-pluszt jelentené. A külcsínnél kiemelném még egyszer, hogy japánul, átírással és nem átírással is szerepelnek benne szavak, ami szerintem tök jó. A képek gyönyörűek és igényesek, nagyon jó kézbe venni ezt a könyvet.

Belbecs: 5/5
Csak ismételni tudom magam. Tetszett, kedvenc lett, és ez köszönhető, az író remek stílusának, a közvetlenségének, és a kis sztorizgatásoknak. Kellő mennyiségű információ, remek tálalásban. Nem akar szakkönyv lenni, nem akar útikönyv lenni, ő csak be akarja mutatni Japánt ma és régen.
Imáááádtam :)

Fülszöveg:

A ​japán szokások és hagyományok évszázadokon át virágoztak és gyarapították a jól-lét modern gyakorlatát: elég csak az ikigaiban (elégedettség), a shinrin-yokuban (erdőfürdőzés), a wabi sabiban (a tökéletlenség szépsége) vagy a teaszertartásban rejlő megannyi bölcsességre gondolnunk.

A Hogyan éljünk japánul szerzője hozzáértő és bennfentes útmutatót ad Japánhoz, hogy segítse az olvasót a japán design, a konyhaművészet, a kultúra és az esztétika mélyebb megismerésében. Már maga Tokió, az összes metropolisz anyja, ragyogóan megvilágítja, miként lehet barátságban együtt élni a természettel: a túlurbanizált mega-fővárost a világ egyik legkiterjedtebb erdősége övezi. E kettősség tökéletesen szimbolizálja a japánok tiszteletét a természet és a természetes világ, illetve az ember által alkotott környezet iránt.
Találjuk meg a magunk zenjét, fedezzük fel az elégedettség örömét, és szánjunk időt arra, hogy megismerjük a felkelő nap országát. Ehhez a legjobb, ha első lépésként elmerülünk a Hogyan éljünk japánul fejezeteiben.

Könyv: Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 224
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632449296
Fordította: Lerch Gabriella, Vancsó Éva
Illusztrálta: Taku Bannai
Megjelenés időpontja: 2018. november 20.

2018. november 25., vasárnap

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
 Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
 Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan "utolsó kívánság" dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
 A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz "nyolcvan és a halál közt" van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.
 Tetszett, hogy nem szomorú a könyv. Persze, vannak szomorú sztorik benne, a macskás mondjuk tényleg az volt, a kutyás meg végtelenül aranyos, és szomorú. De relatíve a könyv borzalmasan pozitív és meglehetősen praktikus. Tény, hogy a svéd dolgokra specializálódva, mert rengeteg olyan dolgot olvastam benne, ami nálunk talán kicsit nehezebben kivitelezhető. Vagy csak, mert nem érintett a téma és nem jártam utána, így nehezebbnek gondolom idehaza. Minthogy, a régiségkereskedők kimennek, meg felmérnek dolgokat, hogy végső takarítás szakértők vannak (tartom, csak a svédeknél :D). De mindezek ellenére, egy csomó olyan dolgot is elmond, amit bárhol meglehet oldani, még csak segítség sem kell.
 Borzalmasan irigylem, hogy mennyire fitt 80 és a halál között, hogy mennyire pozitív hangvételű és felfogású, hogy mennyire képes praktikusan gondolkodni. Pedig végső takarítást többet is csinált, amikor az anyja, majd apja, majd a férje halt meg, vagy éppen az anyósa (nem tudom a sorrendet). És hogy ő rájött, hogy már öreg, hogy kisebb helyre, kevesebb gonddal akar költözni. Hogy igenis át kell nézni és igenis el kell ajándékozni a dolgokat. Viszont sosem akart tolakodó lenni. Nem sajnált kidobni olyasmit, ami senkinek sem kellett. Neki sem, nem őrizgette hát. És ez egy tök jó felfogás, ami irigylésre méltó és azt hiszem ez az amit az embereknek meg kéne tanulnia. Azt, hogy a tárgyak azok tárgyak, nem kell ragaszkodni hozzá, ha már nem leled benne örömödet, ha már nem okoz az boldogságot, hogy van, és ránézhetsz, akkor egyszerűen megkérdezed az ismerősöket, hogy kell-e nekik, ha nem megpróbálhatod eladni, ha az sem megy, akkor igenis dobd ki.
 A másik ami pozitív volt vele kapcsolatban az, hogy olyan emberien gondolkodik, megosztja a tépelődéseit is, hogy vannak tárgyak amiket ő sem dobott ki, pedig semmire sem jók, de azért még elnézegeti valameddig, és csak utána fog megszabadulni tőle. Szintén sokat nyom a latban, hogy a jövőre is gondol. Többször említi a fogyasztói társadalom árnyoldalait, és ez, így a 21. században meglehetősen aktuális téma. Igen, el kell ezen is nagyon gondolkodni, hogy hova vezet a féktelen fogyasztás ész nélkül.

Belbecs: 5/5

 Összességében, a könyvet nagyon szerettem. Mert pozitív, okos és megfontolt. És bár nekem magamnak, nem igazán időszerű (remélem), azért vannak dolgok amiket elrakok talonba, vagy meg is valósítok, független attól, hogy nem tervezem meghalni.

Külcsín: 5/5
Beleszerettem a borítóba, de komolyan! Annyira jó és annyira fehér és minimalista és kellemes ránézni, hogy csak na!! :)


Fülszöveg:
Magnussonnak ​köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.
"A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle."

Margareta Magnusson svéd festőművész és grafikus a stockholmi Anders Beckman Formatervező Főiskolán végezte tanulmányait. Műalkotásait Hongkongtól Szingapúrig számtalan helyen kiállították. Öt gyermeke van, jelenleg Stockholmban él. A Végső rendrakás svéd módra az első könyve.


Könyv: Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 148
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633554524
Megjelenés időpontja: 2018. október 5.

2018. november 23., péntek

John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Roppant nehéz helyzetben vagyok, mert a könyv két ellentétes érzést váltott ki belőlem, és ezek viaskodnak bennem, már két napja, amióta letettem, és a végére értem.
 Olvastam már az író másik könyvét, ami akkor és ott nagy hatással volt rám, annak ellenére, hogy a B...a meg formulán kívül relatíve semmi új dolgot nem olvashattam. Persze ez annak is betudható, hogy elég sok spirituális irodalmat olvastam abban az időben.
 Mivel az, akkor és ott remek volt, úgy gondoltam, hogy ha már van lehetőségem, akkor ezt a könyvet is kézbe veszem, hiszen hátha ez is mond valami újat nekem, valami szokatlant, a tömeg önsegítő irodalomtól eltérőt. De sajnos nem nagyon hozta meg a hozzá fűzött reményeimet.
 Nem azért, mert nem mond jó dolgokat. Ugyanis rengeteg olyan dolog van benne, amit érdemes megfogadni, vagy érdemes rajta elgondolkozni, csakhogy... Csakhogy az író láthatóan nem akarta megírni ezt a könyvet, érezhetően idegesítette, hogy meg kell írnia a könyvet, ugyanis borzalmasan szakaszos, szétszórt, és nincs hosszabb szakasz, ami egybe tartozna. Érződik, hogy roham tempóban (egy év alatt, az író mondta) készült, és hogy mindig adott dologra koncentrált, meg úgy még másik százra. Rengeteget ugrál a témák között, amit úgy gondoltam, hogy nem fog annyira zavarni, de borzalmasan idegesítő volt. Nem tudtam belemélyedni egyszer sem a könyvbe hosszabb időre, mert egyszerűen, mire átélném a flow élményt olvasás közben, addigra a szerző totálisan más témába fog bele, vagy random bedob egy lepisilős sztorit.
 Nagyon lassan indult be az egész, a könyv első körülbelül 30 oldala kifejezetten idegesített. Itt mély levegőt vettem, és elmormoltam egy b...a meg, én kértem, és b...a meg hát el is kell olvasnom mantrát. Miután kisóhajtoztam magam, és átlendültem az első 50 oldalon, már bizakodó voltam. Voltak jó részek, amik érdekesek voltak, bár ezeket a legtöbb önsegítő, vagy önismereti könyv is tartalmazza, tehát nem mondtak újat, de ezek legalább megerősítésnek jók voltak.
 Ha valaki a szerzőtől olvasna, ajánlom, hogy inkább a másik könyvét olvassa (John C. Parkin: F**k It – B…a meg!), ugyanis ott még érződött, hogy meg akar az emberiséggel osztani valamit, ami rájött, ami mindenkinek segíthet a stressz oldásba, és boldogabb életet, spirituális élményt hozhat. Ez a könyv viszont már más, szimplán összeollózott, történetek és félrebeszélések, és persze kifelé beszélés és kommunikáció, ami engem kifejezetten irritál. Kár érte, mert szeretni szerettem volna, de ez most így nekem kevés volt.

Belbecs: 2/5

B...a meg, hát így vagyunk!
B...a meg, hogy pénzt kell keresni, és emiatt az ember kénytelen olyasmit kiadni a kezéből, amit b...a meg, de meg fog bánni. Ugyanis, tartom, hogy az író, ha valaha ezt visszaolvassa, akkor rájön, hogy szinteket romlott az írói képessége az első könyvhöz képest. Úgy érzem, nem szerette írni, csak kötelességnek érezte, hogy legyen még egy b...a meg könyv, aminek a lassan, de biztosan csordogáló jogdíjainak hála úgy élhet ahogy szeretne. Nem azt mondom, hogy meggazdagszik belőle, de ő is kifejtette, hogy rengeteg pénz jön be ilyen "passzív" forrásból, és hát azt is beismerte, hogy annyira nem erőltette meg magát. B...a meg, talán akkor hagyni kellett volna.
Sajnálom, mert b...a meg szeretni szerettem volna ezt a könyvet, és rengeteget vártam tőle. Feltehetően, ha kevesebb elvárásom van vele szemben, kevésbé érzem ezt ekkora csalódásnak. B...a meg, kár érte.
Viszont itt is mondom, a másik B...a meg könyv tényleg jó, azt érdemes elolvasni. Ez sajnos nekem felejtős :(
Kicsit zavart, hogy a fordító is belebeszélt néha a könyvbe, én értem, hogy magyarázni akart dolgokat, de egyrészt Pl. Narnia mindenki számára ismert, tehát nem kell leírni, ki írta, és mi az....
Oh igen, és a könyvben van egy :) <----nem szeretem ezeket a jeleket a könyvekben.


Külcsín: 5/5

Cím oké, mert tetszett és mert tudtam szeretni. Felhívja a figyelmet, és nem tehet róla, hogy belbecs annyira nem társul hozzá (vagy szimplán, csak nem az én könyvem). A borító egyszerűsége még mindig nagyon tetszik, és az is, amit az író mondott róla, hogy miért is jó, hogy egy tojás van rajta. A sokrétű felhasználhatóság szimbóluma. Belül teljesen oké a könyv, elgépelés és hasonló nem volt.


Fülszöveg:
A ​B…a meg – Azt csináld, amit szeretsz! nem pusztán könyv – térkép, amely lépésről lépésre végigvezet a boldogsághoz vezető úton.
Mindennap csinálj valamit, amit szeretsz! Ne engedd, hogy anélkül múljon el a nap, hogy kifejeznéd szíved vágyát. Azt csináld, amit szeretsz! Légy bátor, és hagyj nyomot magad után. Hagyd ott a jogi egyetemet, és menj el szakácsnak. Utasítsd vissza azt az előléptetést, és tölts több időt a gyerekeiddel. Azt csináld, amit szeretsz! Írj a reggeli előtt. Fess az ebédszünetedben. Énekelj pusztán azért, mert örömet szerez. Azt csináld, amit szeretsz! Tedd azt, ami boldoggá tesz, hiszen az élet rövid. Add el a vállalkozásodat és üldögélj kávéházakban. Tedd le a kávét, és vágj bele az álomvállalkozásodba. Azt csináld, amit szeretsz! Tégy kevesebbet, keress kevesebbet, tervezz kevesebbet, gondolkozz kevesebbet, beszélj kevesebbet. Azt csináld, amit szeretsz! Nevess többet, sírj többet, táncolj többet, szeress többet, engedj el többet, létezz többet. Azt csináld, amit szeretsz.
Parkin arra vállalkozik, hogy megadja a szükséges lökést, hogy felhagyj a kifogásokkal, és végre azt tedd, amit szeretsz! Feltéve, ha tudod, mi az! Ha nem, az sem baj, John segít megtalálni. Sorra veszi mindazokat a gátakat, amelyekkel gyakran szembesülsz: „Nem lehetek ilyen önző!” vagy „Sosem tudnék megélni abból, amit szeretek!”. Segít legyőzni a legnagyobb visszatartó erőt: a félelmeidet.


Könyv: John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 324
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632912875
Fordította: Lerch Gabriella

2018. november 14., szerda

Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka

 Jelen álláspont szerint, ha valaki megkérdezi, hogy melyik ikigais könyv az amit elolvasásra a legjobban ajánlok, akkor mindenképpen ez.
 Idén sikerült 4 könyvet olvasnom a témában, és mindegyikkel valami bajom volt. Az író páros előző kötetét túlzottan tágnak éreztem, csak érintették a dolgokat, és meséltek, de semmi kézzelfoghatót nem adtak, márpedig nekem szükségem van használható dolgokra. Olyanokra, amiket beépíthetek az életembe, amikkel kezdhetek valamit, és ezt az Ikigai (az előző), nem taglalta. Inkább csak leírta mi is az Ikigai, mit értsünk rajta, és mesélt a hosszú életről.
 Bettina Lemke: Ikigai könyve, meg egyszerűen borzalmas volt, megvettem, mert roppant sokat vártam tőle (rejtély, mire alapoztam ezen elvárásokat), és ez a kitöltős dolog totálisan elvette a kedvemet az egésztől. Emlékszem két posztot terveztem belőle, de aztán a második poszt sosem született meg, mára meg már el is cseréltem a könyvet. Lemke kisasszony már jóval gyakorlatibb volt, de úgy tűnik ő és én nem pendültünk egy húron, így nem lett a kedvenc könyvem. Rögtön Hectorék könyve mögé sorolnám hasznossági szempontból. Biztosan rengeteg embernek ad rengeteg dolgot, de nem nekem.
 Következő beruházásom Mogi Ken: Az ikigai kis könyve volt, hittem abban, hogy ha japán író ír japán felfogásról, akkor az majd totálisan átjön. Bíztam benne, hogy Hector és Bettina könyvei azért nem jöttek be, mert túl nyugatiak. Mogi Ken könyve nagyon japán volt. Ami általában nem gond, de itt még mindig nem azt kaptam, amit szerettem volna. Míg Bettina túl gyakorlatias volt, Hectorék, túl távolról közelítettek, addig Ken nos ő csak mesélt. Átjött az üzenet, de nyugatiként inkább érdekesség volt olvasni és inkább mesék, és történetek voltak, amik ugyan rámutattak, mi is lenne az ikigai, de nem hozták közelebb hozzám. Kár, mert tényleg szeretni akartam, de komolyan! Itt fogadtam meg, hogy nem veszek több Ikigais könyvet, mert nem éri meg (bár ha azt számítom, kb. vételárban el is adtam az egyiket, a másikat cseréltem, tehát nem volt veszteség).
 De van nekem egy barátnőm (több is), akinek meglett Hectorék új könyve, és úgy döntöttem, hogy elkunyizom tőle. Mégse költök rá, és mégis olvashatom, jók ezek a kölcsönkérős dolgok. És olvasás után azon gondolkodtam, hogy meg kéne vennem a könyvet, mert nem elég egyszer olvasni. Tartom, hogy Hectorék másik könyvével együtt ad egy egészebb képet a dologról, tehát nem baj, ha olvasta az ember a másikat is, de ez a gyakorlati rész jóval közelebb állt ahhoz, amit eleve elvártam ezektől a könyvektől.
 Persze itt is vannak mesélések, és utalások az előző részre, de csak árnyaltan. Itt sokkal több hangsúlyt fektettek arra, hogy különböző módszereket adjanak az olvasó kezébe, amivel rájöhet, hogyan élheti meg az ikigaiját, miként segíthet abban, hogy rálelj arra, amit szeretsz csinálni, amiben jó vagy, ami hasznára van a világnak, és hát jó esetben mindezért még fizetnek is neked. Hogy hogyan legyél valamiben a legjobb. És itt nem kell magasztosan nagy dolgokra gondolni. Lehetsz a legjobb utca seprésben is, ha ez amit szeretsz csinálni. A lényeg, hogy mindig, mindent megtegyél azért, ami belülről mozgat. Erre ad, nagyjából 34 megoldásfajtát. Nem kell mindet követned, de feltehetően, ha sorra veszed a lépéseket akkor egyre jobbá válhatsz. És igen, ezt vártam az ikigai könyvektől és most végre megkaptam!
 Ajánlom-e? Igen, mindenképpen. Ha teheti az olvasó akkor ezt olvassa először, majd az írók másik könyvét (vagy fordítva), aztán Mogi Ken könyvét, mert az tényleg sztorizgatásnak jó volt. Lemke kisasszonyt én hanyagolnám,...azt nem ajánlom, de ha imádja az ember a kitöltögetős könyveket, hát lelkem rajta hajrá. Az a könyv adott a témában nekem a legkevesebbet. Ez  a könyv meg a legtöbbet.
 Ahogy annak idején (tavaly), a Hygge lett felkapva, idén úgy tűnik a Lagom és Sisu mellett az Ikigai lett az új őrület, amit mindenki megírt. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha valami érdekli olvassa tényleg, különféle íróktól, de ha teheti könyvtárból. Borzalmasan sok bosszankodástól óv meg minket, ha nem költünk feleslegesen. Ugyanis, most boldog boldogtalan ír a témában.  Ahogy a Sinrin Joku is ugyanígy túltolták, de ott már nem voltam hajlandó egy könyvet sem megvenni.
 Figyelmeztető lehet amúgy egy-egy könyvnél, ha nem olyan ír róla, aki abban él, aki azon nemzet szülötte. Tartom, hogy a legjobban azok látják át a dolgokat, akik valóban abban élnek. Hectorék esetében amúgy kiderül, hogy egyikük konkrétan több mint, tíz éve kinn él Japánban, tehát azért van rálátása a dolgokra, még ha ennek ellenére továbbra is "nyugati".
 Most jött velem szembe a Scolar kiadó Ikigai, Shinri-Yoku és Wabi Sabi kötete a molyon, és egyiket sem japán írta. Nem mondom, hogy nem lehetnek jók, csak azt, hogy kevés a bizodalmam az irányukba. Az biztos, hogy egyiket sem veszem meg, de azért majd elolvasom őket...valamikor.

Belbecs: 5 / 5
Végre egy használható, gyakorlati könyv! Igen, ezt vártam!!!

Külcsín: 5 / 5
Szerintem még mindig szép ez a letisztult forma, jó kézbe venni, és kellemes a szemnek.


Fülszöveg:

35 GYAKORLAT ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.

Az ikigai a boldogság záloga.

Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk. 
Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Eredeti cím: El método Ikigai
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka
Kiadó: Bookline Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 260
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634333074
Fordította: Varju Kata, Horváth Viktor
Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 4.



2018. november 5., hétfő

Tisha Morris: Rendterápia

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Marie Kondo annak idején, nagy hatással volt rám. Rögtön nekiálltam rendet rakni, még a könyv olvasásakor, de az egész nem volt az igazi. Túl sok dolgot szelektált, és az alapján borzalmasan kevés dolgom maradt volna. Főleg a könyvek kidobása nem tetszett nekem, akkor és ott. Aztán elolvastam a Tiszta öröm című könyvet is és rájöttem, hogy bár imádom a japánokat, a mentalitásukat, és el is hiszem, hogy Japánban nem lehet olyan egyszerű rengeteg könyvvel egy fedél alatt élni, de nekem nem jöttek be a rendrakási ötleteik. Ezekben a könyvekben nem egy nyugati lakásra gondolnak alapterületileg, hanem specifikusan egy kicsi, könnyedén túlzsúfolható keletire. Ezáltal változnak a célkitűzések.
 Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy rend legyen körülöttem. Azóta voltam kint Japánban is, és lenyűgözött az a rend ami ott van, és ott olyan természetesnek hatott. De én szeretem a dolgokat. Bár erősen hajlok a minimalizmus felé, még messze vagyok a megvalósítástól.
 Ezt a könyvet két dolog miatt szerettem volna elolvasni. Egyrészt egy rendrakós kicsit nyugatibb megközelítést kerestem, illetve a terápia szó megfogott. Rengeteg olyan rossz emlékem van, amitől szabadulnék, új lapot kezdenék, és reméltem, hogy a könyv egy kicsit segít.
 Az biztos, hogy a könyv felénél már elkezdtem rendet rakni a szobámba. Tudni kell rólam, hogy amúgy sincs rumli relatíve. (bár rejtély, hogy hétvégére miért keletkezik káosz néha a szobámba, amikor alig vagyok ott...). De szeretek rendet rakni, mert ilyenkor átrendezem a dolgaimat, és ide-oda rakosgatok dobozokat, szekrényeket és mindenfélét. Tehát nagyobb takarítás után relatíve új külsőt kap a szobám. A takarítási kedvet tehát mindenképpen meghozta a könyv, és rengeteget segített abban, hogy ezeknek a dolgoknak a hátterét is kicsit átlássam.
 Maga a könyv inkább maga a terápia rész, és a "miért nem engeded el a dolgokat?" kérdéskört járja körbe. Magyarázatot ad rá, miért is ragaszkodunk a dolgokhoz, a rossz dolgokhoz is, hogy mennyire sok indokot tudunk kitalálni arra, hogy miért is nem szabadultunk meg, egy rossz technikai dologtól, vagy párnától amit utálunk stb. És ez most így kellett nekem. Sok dolgot átrendeztem, és sok dologtól szabadultam meg, és még fogok a következő hetek folyamán is. Lezárom életem bizonyos szakaszait és azt hiszem, ez pozitív hatással van rám.
 Az, aki konkrét rendrakási tanácsokat vár a könyvtől, az borzalmasan csalódni fog. Relatív az írónő Marie Kondo tanácsait ajánlja és hozza is fel. A konkrét rendrakással a könyv keveset foglalkozik, megmarad csak a lelki dolgoknál, az elengedés, a gyász, vagy éppen a rossz kapcsolatok, régi munkahelyek emlékeinek kiszanálásának fontosságánál. Hogy képesek legyünk teret adni az új jobb dolgoknak, emlékeknek.
 Aki nem szereti a spirituális dolgokat, szintén csalódni fog. Az írónő feng-shui szakértő, így rengeteg dolgot magyaráz meg keleti szemlélettel, azért jóval nyugatiasabb megfogalmazásban, mint azt Marie Kondo tette. Tehát a könyv mondanivalójának befogadásához nyitottnak kell lennünk. Ennek ellenére a feng-shui maga nem hangsúlyos a könyvben, csak néha utal rá (tértisztítás, tárgyak elengedése rituálisan stb.). És van a könyvben egy adag vonzás törvénye is, tehát tényleg jó, ha az olvasó nem idegenkedik teljesen az ilyen témáktól.
 De akit szintén a terápia szó fogott meg, az mindenképpen nagy segítséget kaphat. Nem mondom, hogy nem íródott ennél jobb könyv, és nincsen hibája, de egy alapot adhat ahhoz, hogy az ember nekiálljon(nekiüljön) a dolgoknak, és belevágjon abba, hogy lezárja az életének egy szakaszát, vagy egy bizonyos részét, és megújuljon.

Belbecs: 5 / 5

Igazándiból, én megkaptam azt, amit szerettem volna a könyvtől, így nincs okom panaszra. Nem mondom, hogy nem bírt volna el több, konkrét rendrakással foglalkozást (mármint technikai dolgokat), kicsit több feng-shuit, de folyamatosan ajánlotta Marie Kondo könyveit, meg a sajátjait (ami nem jelent meg magyarul), és még pár író könyvét. Tehát, mondta is, hogy miket érdemes MÉG elolvasni ezen kívül.

Külcsín: 3 / 5


Itt konkrétan előtte van ugyanaz.
 Szőrösszívű leszek. A borító tetszik nekem, tényleg, szerintem illik a könyvhöz, és az volt ami először megfogott benne. Viszont belül borzalmasan zavaróak voltak a kiemelt szövegek. Gondolom mindenki tudja, hogy vannak szakirodalmaknál főleg, olyan részek az oldalban, amit oldalt, vagy csak simán nagyobb betűvel és kiemelve szednek. Mondván azok a fontosabb dolgok! Ezzel nincs baj, ez még tetszik is, hogy a lényeget kiemeli. De amikor olvasod a szöveget, aztán a kiemelést...aztán a szövegben totálisan az jön utána (vagy előtte), ami ki van emelve, felvonod a szemöldököd és egy wtf érzés kerít hatalmába, hogy hát ezt mégis miééért? Zavaró és idegesítő volt, és konkrétan kibillentett a szövegből, hogy ismételten ugyanazt olvasom, és az a baj, hogy nem egyszer. Mert, ha egyszer előfordul azt mondom, hogy becsúszott...de folyamatosan. Szinte 95%-ban és nem értettem a miértet és borzalmasan irritált a vége felé már, pedig amúgy egy tök jó könyv.


De mindent összevetve, örülök, hogy a kezembe került, hogy olvashattam, mert jókor jött, és jó dolgokat mondott.

Fülszöveg:

A ​rendrakás hasonló a fogyáshoz. Rengeteg könyv szól a leghatékonyabb módszerekről, szemmel látható eredményt azonban csak akkor érsz el, ha eljutsz annak az alapvető kérdésnek a gyökeréhez, hogy miért ragaszkodsz a kilóidhoz – jelen esetben a kacatjaidhoz.

Otthonunk, dolgaink külső megnyilvánulásai annak, kik is vagyunk. Személyes tárgyaink, legyen az egy fotóalbum, egy elnyűtt farmer vagy egy antik ékszerdoboz, számunkra különleges, egyedi jelentőséggel bírnak. A probléma akkor kezdődik, amikor személyiségünk változását a minket körülvevő holmik már nem követik. Itt akadunk el: tárgyainkon keresztül kapaszkodunk régi személyiségünkbe és beleragadunk régi életünkbe.
A Rendterápia felvázolja a tárgyaid mögött rejlő pszichológiai, érzelmi és energetikai tényezőket, ezzel megkönnyíti számodra az elengedési folyamatot. Megmutatja, hogyan tudod életed a téged visszahúzó tárgyaktól megszabadulva új mederbe terelni. Ahogy a ragaszkodás mögött húzódó indok napvilágra kerül, a konkrét elengedés már könnyű. És amint a tárgyat elengeded, a hozzá kapcsolódó, mögöttes érzelmek is azonnal és spontán kioldódnak – ez a rendrakás mágiája.

A rendetlenség nem okoz elakadást, kényszerképzeteket, kimerültséget vagy betegséget – hanem elfedi azt, ami a kacatkupac alatt húzódik. Eltakarja a vakfoltjainkat. Ez egyéni; tiéd az út, hogy felfedezd. A lomhalmaz alatt meg fogod találni valódi önmagad.

Indulj el, és gyakorold az elengedést! Teremts teret annak, akit igazán szeretsz – saját magadnak.

Tisha Morris fengshui-szakértő, életvezetési tanácsadó, belsőépítész, energetikai gyógyító. Hivatása, hogy a kihívást jelentő tereket támogató környezetté változtassa, és így elősegítse az ott élők vagy a velük kapcsolatba kerülők életének fejlődését.

Eredeti cím: Clutter Intervention: How Your Stuff Is Keeping You Stuck

Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyv: Tisha Morris: Rendterápia
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913339
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 21.





2018. november 1., csütörtök

Novemberi tervek - Könyv - Film

Forrás
Mint, azt már szeptemberben is eldöntöttem. Minden hónapra 5 könyv és 5 film kerül a virtuális tervezetembe. Amit vagy sikerül teljesítenem, vagy nem, de ezeket tervezem előre.
 De, hogy hogyan sikerült október?

Könyves:

  1. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon / el sem kezdtem
  2. Frances Coombes: Önmotiváció  /  a felénél tartok, amúgy egész jó
  3. Lily Blake: Hófehér és a Vadász  / elkezdtem, de felejtős
  4. J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura  / elolvastam
  5. Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi / elolvastam

Filmes:
  1. Túlélők viadala / megnéztem, a vége nem tetszett, amúgy egészen jó!
  2. Esti mesék / rájöttem, hogy már valamikor láttam, ennek ellenére megnéztem...még mindig nem az igazi
  3. A szövetség / kimaradt
  4. Elliott, a sárkány / kimaradt
  5. Tékasztorik / sokkal jobbra számítottam...de amúgy nézhető, de borzalmasan fárasztó az egész

És akkor lássuk, mit sorsol nekem a  snitt és a moly random gombja ;)

Könyves lista.
  1. Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése
  2. Emma Mildon: Útkeresők kézikönyve
  3. Joan D. Vinge: Cowboyok és űrlények 
  4. Chris Bradford: A harcos útja
  5. Mayank Chhaya: A Dalai Láma

Hát...ööö, úgy látom a sors mindenképpen szeretné a Dalai Lámát nekem osztani, ami nem rossz, mert szeretem, csak hát ebben a hónapban ez így kimaradt. Az öt könyvből amúgy a Cowboyok és űrlények az amitől kicsit félek. Még annak idején zsákba bálnával érkezett hozzám, és akkor örültem neki...de aztán nem került sorra. Na majd most!

Filmes lista:

  1. Felelsz vagy mersz (2018)
  2. Az ébredő Erő (Csillagok háborúja VII.) (2015)
  3. Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya (2007) 
  4. Holtodiglan (2014)
  5. Vakrandim az élettel (2017)

Hát oké, elég vegyes felhozatal, de elég jónak tűnnek, bár a kolléganőm, mintha azt mondta volna, hogy a Felelsz vagy mersz nem éppen a legjobb. Azért én bizakodó vagyok, és van egy hónap, hogy kiderüljön.

2018. október 18., csütörtök

Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi

Szeretem a meséket, és szeretem Tibetet is, így egy tibeti mesegyűjtemény szinte tökéletes olvasmány lehet számomra. És szeretem, ha egy könyv meglehetősen szép. Nekem még a kemény borítós Novella kiadó által kiadott példány van meg, aminek alul mindegyik lapon végigfut ez a felhős, hullámos minta. És emellett egy csomó apró fejezet elválasztó kép is van benne. Ugyan a kemény borítás miatt és mert nagyobb, a másik kiadásnál, nem olyan egyszerű szállítani, de ha ügyes voltam, akkor a kisebbik táskámba is belefért! Méretével ellentétben, súlya viszont nem nagyon van, így egészen utazóbarát. Szerintem páran azért megbámultak amikor a buszon kiszedtem és olvasni kezdtem. Bár lehet, hogy az olvasás ténye hökkenti meg az embereket...

Külcsín: 5/5

 A történetek vegyesek, a legtöbbről nehéz lenne megmondani, hogy valóban tibeti-e. Nem kérdőjelezem meg Szántai Zsolt és Ábrahám Linda hozzáértését, csak azt mondom, hogy úgy keleten, és nyugaton is ismertek ezek a mesék. Legalábbis volt olyan, amire konkrétan tudok magyar példát mondani. A Kiskakas arany félkrajcára, ami nem darazsakkal, de jakokat megevő és pénzt visszakérő kakassal azért feltűnt. Emellett sok olyan van, amit szerintem a kínaiaknál is olvashatunk, a démonok, és a varázs tárgyak terén. Nagyon kevés mese kezdődött eleve azzal, hogy a Himalája lankáin, vagy Tibetben. Tehát ebből adódóan bárhol megeshettek, és mivel voltak olyanok amikről van emlékem így feltehetően olyan univerzális mesék inkább. Olyanok, amik mindenhol a nép száján forogtak.
 Ennek ellenére szerintem nagyon jó és kellemes az összeállítás. A legtöbb tanmese, amolyan a legfiatalabb fiú elment szerencsét próbálni, vagy az elátkozott királykisasszonyt megmentik, vagy démonok varázstárgyait gyűjti össze a főszereplő. Bár pont ez a mese végződött számomra meglepően. Mert ugyan igaz, hogy sokat beszélt a fiú, de miután mindenki megkedvelte, és esze is volt, hogy begyűjtse a cuccokat, mégis elkotyog mindent, amibe bele is hal... azt hiszem ennél az egy mesénél vontam fel a szemöldökömet, hogy wtf?
 De ettől eltekintve nekem tetszett, jókor olvastam, megvolt hozzá a kedvem és a hangulatom. És mivel kb. 1 maximum 3-4 oldalas volt egy-egy mese, így sokkal gyorsabban lehetett haladni és nem volt zavaró, ha olvasó jön, vagy éppen az, ha a buszon közeledik a leszállás ideje. Mert hipp-hopp adott történet végére lehet érni!
 Amiért mégis csak 4 pontot adok rá, az tényleg az, hogy ennél sokkal több (többször leírva) vártam a Tibet vagy Himalája, vagy valami utalás. Pl. Buddhista történet alig volt benne, pedig valahogy ezt is vártam, egy kis tibeti buddhista történet, egy kis Tibetben játszódó történet...

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Okulni és nevetni magunkon mindig van pár percünk, mit örömest adunk ilyen mulatságra. Szeretjük látni magunkat állatok bőrében, magunkat, kik büszkén vagyunk bölcsek, titkon balgák, huncutul furfangosak, be ne vallva hazugok, ostobák és telhetetlenek. Mindeközben arra vágyunk, hogy csodatévők legyünk. És míg a tibeti meséket olvassuk, mindezek, s még sokkal többek is leszünk. A meséket felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánljuk.





Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Sudhana
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 256
ISBN: 9789638896407
Fordította: Szántai Zsolt









Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 252
ISBN: 9639442577
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Ábrahám Linda, Szántai Zsolt

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 256
ISBN: 9789639442573

2018. október 17., szerda

28 héttel később - film - Spoileres

Előre leszögezném, hogy el fogom mesélni a sztorit, tehát aki ezután tervezi megnézni a filmet, az ne olvassa el, kivéve, ha úgy gondolja, hogy szereti előre tudni az egész történetet...
Én valamikor tavaly talán megnéztem a 28 nappal későbbet, ami meglehetősen tetszett. Legalábbis nincsenek olyan emlékeim róla, hogy atya úr isten, de rossz volt.
Ellenben erről a filmről, azt hiszem ez az egy emlékem marad meg, és az, hogy "mi a fenéért néztem én ezt meg?" Szeretem a zombis történeteket azért...
A Zombiháború című könyv volt életem első találkozása a zombikkal, és azt hiszem, hogy ezután kedvem szottyant, hogy kicsit több zombival találkozzam, mint előtte. Ennek hála néztem meg a 28 nappal későbbet, és emiatt került ez a sz*r is fel a várólistámra, mondván, biztos van közük egymáshoz, hogy talán a folytatása...de ezt csak így magamban mondogattam, aztán elfeledtem. Most, hogy a Walking Dead-et nézem (úgy ahogy), és random választok filmet a várólistámról, így ez is felkerült a szeptemberben nézősökhöz. És mivel szeretem a zombikat, hát utcu neki kezdjük el.
Hát... az elején nem értettem teljesen a koncepciót, mi van azokkal, miért nyitnak ajtót kisgyerekeknek, akiket zombik üldöznek, miért hiszik azt, hogy ez nekik jó lesz, de hát 5-10 perc alatt a szereplők 99% meghalt, vagy úgy tett mintha meghalt volna, és az egyetlen unszimpatikus, csórika élte túl, aki lazában minden erkölcsi dolgot elvetve mindenkit hátrahagyva és ha még akadályozza akkor meg is ölve menekült el. Azt zutty vágás. A nem normális kormány úgy dönt, hogy hát a zombik meghaltak 28 hét alatt, akkor mekkora jó döntés már visszatelepíteni a kontinensre az embereket. Úgy! Úgy, hogy még LONDONT sem tisztították meg, nem hogy egész Angliát...tök logikus, pacsi nekik, de legalább meghalnak!
 Mindegy is, ezzel még nincs probléma, de hát akkor már gyerekeket is hozzunk a kontinensre, akik szegények, kicsit fogyatékosan úgy gondolják, tökre poén a karanténból kimenni a NEM ELLENŐRZÖTT ÉS NEM TISZTA LONDONBA, mert hát kell kép a kiscsávónak az anyukájáról, mert már nem emlékszik rá. (és biztosan még a facebook feltalálása előtt vagyunk, és biztos nem volt semmi a netre felrakni, el kell a házhoz menni!), ehhez lopnak robogót, persze simán sikerül kimenni, mert két gyerek okosabb, mint 4 felnőtt. Bár észreveszi őket sasszem, de hát idő, míg ráérnek utánuk menni, ugyan... tisztában vannak vele, hogy a legveszélyesebb részre mászkál két gyerek, és azoktól kitelik, hogy minden sz*rt hazahoznak. Mindegy is, a kiscsávó meg a nővére hazament, természetesen betudtak menni a rejtett kulccsal, és mindent összeszedtek. Közben (rejtély hogy került oda), az anyuka is ott van, aki az elején elméletben már meghalt, de mégis él! Úgyhogy végül happy az egész, csak az orvos banda nem boldog.
 Merthogy! Kiderül, hogy az anyuka immunis a cuccra, mert megharapdálták, de mégsem eszik embereket. Rejtély az is, hogy akkor miért nem funkcionált kajaként... lehet nem finom. Tehát, immunis, a vére, de azért fertőz. Jön is az inkompetens férje aki otthagyta, és mivel ő már nagy májer lett, mindenhova be tud menni mert van kulcsa. (az a hülye aki ebben megbízik), mindegy is, megy meglátogatja a nejét, aki amúgy kikötözve fekszik, mert baromi nagy karanténban van(jah...hogy is jut be a hülye?), és ha már ott van akkor bocsánatot kér, hogy leszarta a nőt, és otthagyta kajának, és hát bizonygatja, hogy szereti. És bár karantén, lekötözés és villogó "ne érjé hozzá" jelek vannak, ő azért lecsókolja a csajt, aminek hála sikerül is meghalnia, majd feltámadni, majd kinyírnia a nőt... 5 percen belül. Ez egy gyors vírus! Amúgy ami még a vírus és a zombikban nem tetszett, hogy gyorsak...semmi zombis nincs bennük, azon kívül, hogy meg akarnak enni. Olyan, mintha drogosok lennének és te lennél az anyag, amit meg akarnak enni...
 Mindegy is, de csórika azért gyorsan kijut onnan, aztán elkezdi keresni a gyerekeit, hogy... hát gondolom, hogy megegye őket, mert ennél racionálisabb dolog nem jut eszébe. A kormány rögtön hoz legalább három hülye döntést.
1. zárd be őket olyan helyre (mindenkit), ahova amúgy be tud menni egy zombi.
2. lőj mindenkire, aki zombi
3. este van? Akkor lőj mindenkire, az a biztos
4. jah elfogyott az aki lő mindenkire, bombázd le az egész várost!
Amúgy egyik sem válik be természetesen. A sasszem, a dokinő, a kisfiú, a kislány és pár statiszta, akik időközben úgyis meghalnak kimenekülnek! Mint kiderült a nagyon okos és ügyes zombi apuka is. És akkor még sasszem haverja helikopterrel majd tervezi felvenni...hát csak a csávót akarja így van egy réten hentelős rész, amiben senki nem száll fel, aztán megbeszélnek egy tök messze lévő helyet, hogy majd ott felveszi őket. Doktornő természetesen közli, hogy mindegy ki éli túl, a kisfiúnak mennie kell, mert olyan a vére mint az anyjának. Ezzel a tudással a kedvenc értelmes karakterem (sasszem), meg is hal...aztán a doktornő is. És apuka még mindig él, és a belső gps-e viszi a gyerekek után, akiket aztán le is támad, a kisfiút megharapdálja, a nagylány meg megöli végül. Namármost... a kisfiú nem változik át! Mert olyan, mint az anyja, de rosszabb, mint egy leprás, mert rád köhög aztán zombivá leszel. De hát ez a tesóját nem érdekli. Elmennek a találka pontra és felkéredzkednek az Európába menő helikopterre, és persze a katonát nem érdekli, hogy amúgy már véreres a szeme a kisfiúnak, és feltehetően zombi. Azért ő elviszi a franciákhoz...és vágás...mindenki zombi, menekül, vagy meghalt, mert ilyen okosak az emberek.

Tehát ez egy borzalmasan rossz film volt, egy ilyen szempontból tök logikus lezárással, de az a lényeg, hogy...  a filmben senki nem tud gondolkodni és mindenki hülye...aztán csodálkoznak, hogy meghalnak!
Már amúgy csak egy újabb 28 héttel később, kipusztult Európa, és Ázsia és Afrika (ide áttudnak könnyen jutni a zombik), hogy jutnak a zombik az USA-ba... komolyan... biztos lenne valami hülye aki átviszi őket ...vagy csak egy zombit...vagy csak egy vírust... hogy ők se maradjanak ki a jóból :D
Az év egyik legsz*rabb filmje volt... atyaúristen!!!

2018. október 15., hétfő

Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság

Ha valaki olvassa a blogomat, akkor észrevehette, hogy arányaiban elég sok önsegítő könyvet olvasok. Amiket vagy nagyon szeretek, vagy nagyon utálok. Általában amúgy ez a két véglet van nálam főleg ilyen téren. Egy regény ugyanis lehet jó, olvasható és borzalmas is. Önsegítő könyveknél az embernek ennél...másabb elvárasai vannak.
 Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).
 A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítója, és amúgy is szkeptikus vagyok azzal, ha le akarják rombolni a pozitív gondolkodásra tett kísérleteimet, így úgy döntöttem, hogy csak akkor viszem haza (...3-szorra), ha meggyőz az első x oldalon ami belefér a munkaidőben olvasásomba. Nos meggyőzőtt, úgyhogy kikölcsönöztem, hazahoztam, és pár nap alatt át is rágtam rajta magamat.
1. nem rombolja igazán le a pozitív gondolkodást, csak más megvilágításba rakja. Inkább amolyan józan paraszti észt mutat, és felmutatja, hogy sok a hülye amerikai. Bocs kedves Amerikaiak! Bemutatja, azt hogy mennyire képes egy-egy önsegítő praktika totálisan kimosni a buta emberek fejét.
 Ilyenkor amúgy megnyugszom (amikor ilyet olvasok), hogy nem vagyok annyira buta. Ugyanis én a pozitív gondolkodást, vagy a vonzás törvényét is bizonyos távolságból szoktam figyelni és alkalmazni. Nem támaszkodom maximálisan rá. Hiszem, hogy van ereje és van befolyásolása az életünkre, de azért nem bízom rá az életemet. Nem sétálok át csukott szemmel a zebrán azt mormolva, hogy bevonzom, hogy ne csapjanak el. Ez csak egy sarkított példa. De a könyv többször is vázolja, hogy milyen durva szinten képesek emberek ebben hinni...és be kell látnom, hogy az már ijesztő.
2. Több oldalról közelíti meg a dolgot, és rengeteg, számomra ismeretlen felfogást hoz példaképpen. A sztoikusokról sem hallottam még, így roppant érdekes volt számomra az a fejezet is. Eckhart Tolle
neve nem volt már teljesen ismeretlen nekem, de itt azt kell mondanom, hogy egészen szimpatikus lett. Eddig ezzel a most hatalmás cuccal nem igazán vett rá arra, hogy olvassak tőle. De az író is ajánlja az Új Föld-et, aztán utána még egy könyvben ajánlották, úgyhogy kénytelen leszek most már azt is olvasni :)
3. Igazándiból nem akar semmiről sem meggyőzni. Nem mondja ki, hogy hülye aki ebben és abban hisz, de vázolja minden ilyen teória árnyoldalát, vagy azt, hogy mondjuk egy laikus miért is nem látja át a dolgokat. Vázolja persze azt is, hogy Amerikában mennyire megy a parasztvakítás, holmi Motivációs tréningnek álcázva, meg az a sok agymosás, ami ilyenkor megy, mondván, hogy a csordaszellemnek hála sokkal egyszerűbb befolyásolni mindenkit.
4. Mindent ki is próbál. Minden teória vagy hasonlót személyesen megnézett, kipróbált, aztán mondott véleményt a dologról. Volt elvonuláson, beszélt Tolle-val, vagy elment a sztoikusok "vezetőjéhez", és elbeszélgetett vele. És ez nekem tök pozitív volt. Mert nem a levegőbe beszélt, ott volt, kipróbálta, valami tetszett neki, valami nem, de nem húzta le, szimplán bemutatta azt is, hogy hát, azért van amit meglehet kérdőjelezni benne.

Igazándiból borzalmasan kellemes volt olvasni a könyvet. Nem ömlengett, nem ismételte magát százszor, és elég tág köröket mutatott be. Amolyan alternatívákat, ha éppenséggel nem a Titkon, vagy egyéb vonzás törvényén akarsz megrekedni. Jó volt olvasni, a kétségeiről, és a próbálkozásairól, és meglehetősen kellemes az írásmódja. Bánom, hogy nem előbb olvastam, bár az is igaz, hogy ha nincs mögöttem ennyi pozitív és vonzás törvényes könyv, akkor lehet nem értettem volna, mi az amit károsnak tart. A vak hitet valamiben, amit nem is tudsz bizonyítani. A vak hitet, hogy így konkrétan lelépsz a semmibe, és bízol benne, nem esik bajod....a vak hit sose jó.
 Hinni kell és hinni jó, de mértékkel. Tudni kell, hol megy át az egész már fanatikusan rágörcsölős dologgá...és akkor abba kell hagyni.
 Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, és fogok is még (igen, várom a megváltást), és ettől nem is vette el a kedvemet ez a könyv sem. De felkeltette az érdeklődésemet egy csendes elvonulásra, vagy a sztoikus megfigyelésre, és ez tök jó.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Beismerem, cuki a borító, és ez tetszett meg elsőnek...igen, néha nagyon felszínes dolgoknak hála választok olvasnivalót. Elég egy jó cím, egy jó borító és tádám. De most, legalább egy jó élmény is van mögötte. Jó volt, köszönöm, hogy olvashattam, és olvassa más is. Azok is, akik nagyon önsegítő könyvesek, és azok is, akik viszont ezt a műfajt rühellik. Mert ez relatíve bemutatja, lerombol pár tévhitet, és kapunk egy jó vázlatot, miben hisz az aki hisz az ilyesmiben.

Fülszöveg:

A ​sikerhez a kudarcon, a nyugalomhoz a szorongás elfogadásán keresztül vezet az út – avagy hogyan segíthetünk magunkon radikálisan új módszerekkel?

Az önsegítő könyvek nem működnek. A gazdagság – már ha egyáltalán sikerül elérnünk – nem feltétlenül jár együtt a boldogsággal. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a „boldogság”. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá? 
Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná. Pedig máshogyan is eljuthatunk a boldogsághoz és a sikerhez. Méghozzá a kudarc, a pesszimizmus, a kockázat és a bizonytalanság elfogadásával – még ha általában épp ezeket igyekszünk is elkerülni. 
A gondolatébresztő, meghökkentő, ugyanakkor humoros mű az intelligens ember kalauza a boldogság sokszor félreértett fogalmának megértéséhez.

Méregtelenítő kúra az önfejlesztő könyvek áldozatainak 
The Guardian





Eredeti mű: Oliver Burkeman: The Antidote
Könyv: Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 242
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633109168
Fordította: Gyárfás Vera
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 20.