2017. április 25., kedd

Könyvfeszt – 2017

 Azaz igazság, hogy már tavaly sem mentem fel, és idén sem terveztem túlzottan. Tavaly azért nem sikerült felmennem, mert éppen dolgoztam szombaton, és a többi napon is (értelemszerűen). És rá kellett jönnöm, hogy már az előző évben is inkább könyveladások miatt mentem fel, és nem azért mert valami konkrét program érdekelt volna.
Nem is tudom, hogy valaha volt-e olyan könyvfesztivál, amikor nem csak keringtem a sorok között, hanem céllal mentem volna, vagy társaság miatt. Így visszagondolva, úgy gondolom, hogy nem. Jó volt a molyokkal találkozni, de csak azért nem mentem volna feltehetően fel. Rengeteg könyv eladás – vétel zajlott olyankor ez volt a fő dolog benne. Meg, mert borzalmasan sok könyvet akartam beszerezni.
  De idén belegondoltam a dologba. Program nincs, ami érdekel. Dedikáltatni nem akarok, vagy akivel akarok azzal már dedikáltattam. Könyvet venni nem akarok. Egymagam keringeni szintén nem, úgyhogy végül nem mentem fel.
  AniTigert azért megkértem, hogy hozzon nekem egy zsákbabálnát, mert már a neve is roppant cuki, és hátha valami jó könyv van benne. Az én bálnámban az alábbi könyvek voltak :)



 Ebből az első megvan már, a másodikat régóta terveztem olvasni, a harmadik meg annyira életidegen tőlem, hogy feltehetően az elsővel együtt vagy kisorsolom majd itt, vagy megy a könyvtárba adományként :D



2017. április 23., vasárnap

Az ideálist keresve!

Szeretném, ha egyszer sikerülne az, hogy olyan sablonja és olyan elrendezése lenne ennek a blognak, meg a másiknak is, amilyet én megálmodtam. Az biztos, hogy nem egyszerű megtalálni azt a sablont. Sőt, azaz igazság, hogy szeretnék, nem sablonos sablont találni a bloghoz. Csakhogy nincsen meg bennem az az informatikai tudás, ami a „saját sablon” elkészítéséhez kellene.
 Mivel van két blogom, egy könyves, meg egy nem könyves, így rögtön kettőbe gondolkodom. Egyelőre a könyvesnél marad ez a zöld, ma amúgy vagy hat-nyolc sablont és kinézet félét próbálgattam és állítgattam egész délután, mire, úgy ahogy elégedett lettem. De nem ilyet szerettem volna. Sokkalta letisztultabbat, sokkal jobbat.
 Álmaim sablonja viszont várat magára. Főleg azért, mert nem tudnám, pontosan elmondani mit szeretnék. Mindegyik blog amit meglátogattam eddig, rendelkezett valamivel, aminek örültem volna itt. Például egy felső menüsornak, ahova eldughatnám a címkéket, a kiadókat, az archívumot, ahova felrakhatnám a várólistámat, vagy amolyan „ezt fogom olvasni” cuccot. Hogy a blog képe kicsit kevésbé legyen zsúfolt.  A bemutatkozást is elraknám oda, az elérhetőségeimmel meg mindenfélével együtt. Azokat is, hogy kiket olvasok, mert elég lenne ott. Oldalt csak a most olvasom, rész lenne, a látogatók és ennyi. Valami szép hangulatos háttérrel. Valami egyszerűvel, talán japánossal, vagy könyvessel, vagy japános-könyvessel, hogy a két szerelmem ott legyen. És szép betűtípussal. És persze, hogy a bejegyzések eleje legyen csak látható a főoldalon, hogy az se legyen ilyen túlzsúfolt. Kicsit minimalistábbá válna az egész.

Ha valaki ért az ilyesmihez, akkor keressen meg! Nem akarok dinamikus képeket, nem akarok mozgó ikonokat, csak olyan tényleg szép és egyszerű, és menüsoros dolgot.... o.O

2017. április 21., péntek

Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!

Mindig úgy gondoltam, hogy Marie Kondo könyvei nem hozták el számomra a megvilágosodást a rendrakásban. Mindig úgy gondoltam, hogy ő nem mond feltétlen jó dolgokat, vagy eltúlozza a dolgokat, és hogy nagyon japán néhol. Nos, visszasírom! Visszasírom, mert szintekkel több IQ szorult bele abba a nőbe (sosem mondtam, hogy nem lenne okos, csak hogy kicsit fura...) :D, mint ennek a mostani könyvnek az írójába!
Egyrészt ez a könyv (Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!) gyönyörű. Én meg akartam venni, sőt kívánságlistára is raktam, csak kicsit soknak gondoltam, azt a 4.400 forintot érte. Azért ismerjük be, hogy ez nem kis pénz. Pláne egy ~180 oldalas könyvért. Úgyhogy nem vettem meg, hanem felírtam deziderátára a könyvtárnak. Jó az, ha ott megvan, más is szeret rendrakásról olvasni. És,hogy én milyen hálás vagyok így utólag, hogy nem vettem meg. A könyv külseje, és a képek amúgy szépek, de!
Másrészt, egy rohadt szerkesztőt nem kapott a könyv. Gyönyörű könyv és minden... kb. 10. mondat értelmetlen és/vagy elvan benne gépelve valami és/vagy kivan hagyva belőle valami. Először azt hittem, hogy, „Na, basszus, félreolvastam, kezdjük elölről.”... de másodszorra és harmadszorra is totálisan értelmetlen mondatok voltak. És csak ültem, hogy ez most, akkor hogy és miért???

2017. április 5., szerda

Teal Swan: Hajnal előtti árnyak

Várom azt a pillanatot, amikor azt írhatom, hogy „megtaláltam azt a könyvet, ami tényleg az, amit várok tőle”. Most a Kőkeményt ne vegyük számításba! Szakkönyvre, vagy éppenséggel ilyen önsegítő könyvre gondolok.
 Szeretek ebben a témában olvasni, szeretem a Fumax így hát a Fumax Gemini könyveit is. Aziz Ansari: Modern románc című könyve példának okáért, nagyon tetszett. Szerettem. Ez a könyv meg, hát, izé. Sokkalta másabb dolgot vártam, az hiszem én az önszeretet dolgában vártam kicsit többet. Hozzá kell tenni, hogy a könyv a hitelességét ott vesztette el számomra, hogy az írója egy fényeket látó, rezgéseket halló és látó és gondolatokat olvasó ember. Én nyitott felfogású embernek tartom magam, de azt hiszem ez a fény látás és hasonlók ütik a „túl misztikus” fogalmát nálam. És azt hiszem, hogy innentől nem tudtam úgy olvasni, hogy ne legyek roppant mód szkeptikus.
 Aláírom, hogy ő borzalmas dolgokon ment keresztül! Aláírom, hogy nagyon-nagyon rossz gyerekkora volt, hol a fénylátás és minden egyéb, hol a nemi erőszak, szexuális bántalmazás miatt. Roppant mód becsülöm benne, hogy erőssé vált, hogy ki tudott törni, hogy lábra tudott állni, és hogy ennyi mindent sikerült elérnie az életben. Tehát azt, hogy erős jellem, és hogy neki sikerült szeretnie magát, ezt elhiszem, és becsülöm is benne.

2017. április 1., szombat

Nyereményjáték - Sorsolás


El is érkezett az Április, ezzel együtt a nyereményjáték sorsolásának napja. Ez nem Bolondok napi tréfa!
Összesen csak 16 válasz érkezett, úgyhogy így arányaiban a három nyertes elég soknak számít. Valahogy egy kicsit több lelkesedést vártam, de hát nem probléma. Így kevesebben izgulhattak nagyobb eséllyel a nyerésre :D
És akkor a nyeremények és nyertesek:




Mind a hármójuknak hamarosan kimegy az értesítő email, és 48 órájuk van arra, hogy felvegyék a kapcsolatot velem, és így jövő héten már útra is kelhessenek a könyvek :)
Köszönöm szépen a válaszokat, azoknak főleg akik „kifejtették” :)

2017. március 26., vasárnap

Pedram Shojai: A városi szerzetes

A blog olvasói, gondolom már észrevették, hogy sokszor kezdem úgy a posztot, hogy „Én ezt a könyvet szeretni, szerettem volna.” Vagy valami hasonlóval. A legtöbb könyvet ugyanis azért olvasom el, mert meggyőződésem van róla, hogy az nekem jó lesz. És vannak könyvek, amik nem hozták meg nekem, azt, amit vártam tőlük.
 Nos, ezt a könyvet, körülbelül a megjelenés környékén döntöttem el, hogy olvasni fogom, mert mennyire jó a fülszöveg, tetszik a cím, jó lesz. Gondoltam arra is, hogy majd recenzióba kérem, de aztán a hely ahol dolgozom, tényleg elég gyorsan beszerzi, amit az olvasók olvasni szeretnek, tehát nem muszáj recenzióban olvasnom semmit (az itt felhalmozott régieken kívül). Úgyhogy könyvtárból hoztam ki, és nem bántam meg. Azt sem, hogy nem vettem meg, azt sem, hogy nem kértem recenzióba, és azt sem, hogy elolvastam.

Mert jó volt olvasni. Szerintem mostanában ezzel a könyvvel haladtam a legjobban, mármint sebességileg. Rengeteg hasznos dolgot mond, még nekem is, pedig nem vagyok városi. Én jóval közelebb érezhetem magam a természethez, mint a városiak, így egy csomó dolog ténylegesen nálam nem jelentkezett, amit ő mondott, de érdekes volt. A gyakorlatok hol megszívlelendők voltak, hol elnapoltam a kipróbálását, mert szkeptikus vagyok kicsit még a dolgokkal, no meg eddig (EDDIG), a meditáció is számomra egy borzalmasan idegesítő dologként létezett, amit sosem értettem. Talán hamarosan elérem azt a „zen” állapotot, amikor meditáció címszóval, nem idegesítem magam fel. (sztorizgatás on: Egyszer voltam egy ilyen meditálós dolgon. Egészen addig élveztem, míg nem kezdtünk meditálni. Lehettem... Durván 16-18 között voltam valahol. Falusi ilyen mester-civil találkozó volt. Az előadás még teljesen oké is, a téma érdekelt – buddhizmus - csak aztán jött a „csukjuk be a szemünket, képzeljük el, hogy”. Nos, akkor addig jutottam, hogy csukott szemmel próbáltam nem röhögni. És ez az élmény elvette a kedvemet a meditáció + én gyakorlásától egy jó ideig. Most, így 12 év távlatából gondolom azt, hogy amikor hamarosan megpróbálok magam meditálni, talán nem röhögés és zsörtölődés lesz a vége. Mert amúgy rengeteget olvastam már róla, rengeteget gondoltam rá, és tetszik is az elképzelés, csak hát, ahányszor belegondolok, felvillan ez az emlék. Sztorizgatás off.)

2017. március 18., szombat

Túl a 150.000 –en! - Nyereményjáték

2011-ben amikor a blog indult, azt hiszem nem is gondoltam bele abba, hogy elérem a 150 ezres látogató számot. Jó, lehetséges, hogy arra sem gondoltam, hogy hat év múlva még mindig blogolni fogok, de mint látható még blogolok. Terveim szerint amúgy továbbra is! Ugyan nem mindig vagyok napra kész, nem minden könyvről írok amit olvasok, és nincs mindennap poszt, de tovább megy a blog.
 Gondoltam a 150 ezer egy szép kerek szám, megérdemel egy újabb nyereményjátékot J Úgyhogy játékra fel! Remélem nektek is tetszeni fog!
A játék feltétele, hogy megválaszoljátok a három kérdést, amit felteszek, adott tárggyal elküldjétek a megadott email címre. Se több, se kevesebb. Nem kérek feliratkozást (köszi, aki mégis megteszi), nem kérek lájkokat és visit-eket (mert azokat utálom én is :D)

1.Melyik posztom az, amit a legjobban tetszett?
2.Melyik könyvhöz kaptál kedvet itt a blogon?
3.Melyik nyereménykönyvnek örülnél a legjobban?

Fontos, a harmadik kérdés nagyon. Ha a „mindegyik” a válasz, akkor mind a három sorsolásán részt veszel, ha megjelölsz egyet, vagy kettőt akkor csak azokon. Szeretném felhívni a figyelmét minden játékosnak, hogy ha valójában NEM kell neki a könyv, akkor arra ne jelentkezzen. Olvasási élményért megy a játék, nem szeretném, ha a nyereménykönyv olyan helyre kerülne, aki aztán gyorsan túlad rajta, mert nem is érdekli. Szeretném, ha aki megnyeri, az tényleg örülne neki! Köszike.

A nyeremények:

Beküldési határidő: 2017. március 31. éjfél
Sorsolás: 2017. április 1.
A tárgy: Nyereményjáték


A nyereményeket, csak Magyarországi címre postázom, örülök, ha áttudsz venni automatába (MPL), de nem feltétele a játéknak ez. Tehát bátran, minden Magyarországi címmel rendelkező emberke jelentkezhet :)

Lacey Baker: Hazatérés (Sweetlandi történetek 1.)

Köszönet a könyvért a General Press kiadónak!
 Azt hiszem, hogy ha a könyv nem lett volna recenzió, akkor nem vagyok benne biztos, hogy végig is olvastam volna. A fülszöveg alapján, és a borító alapján egy roppant aranyos kis történetnek tűnt, feltehetően ezért is kértem annak idején. De sajnos az, amiért én gondoltam, hogy elolvasom (kutyák, panzió), az volt a legkevesebb benne.

Szereplőkről:
 A két főszereplőn kívül (Nikki és Quinn), igazándiból a többieket alig ismerjük meg. A gyászoló családból persze vannak még olyan szereplők, akik két-három oldalnál több ideig voltak jelen, akiknek belelátunk kicsit a múltjába, de egyikükre sem tudnám azt mondani, hogy megismertem őket. Vagy, hogy egyáltalán tudom, hogy hogy néznek ki.
 Quinn és Nikki is a könyv során végigment egy bizonyos úton, és emberileg fejlődtek is. Quinn útját amúgy sejteni lehet már a könyv elején, sőt szerintem már a fülszövegből is lehet sejteni, hogy a nagyvárosból merre halad a férfi útja.
 Az írónő, hogy kicsit feldobja Nikki életét, beledob a történetbe egy teljesen random gyilkosság-sikkasztás szálat, csak azért, hogy Nikki kicsit előtérbe kerüljön. (meg, hogy Quinn végre lefeküdhessen vele, „megnyugtatás” céljából...érdekes logika volt, de mindegy). Nikki maga, amúgy csak úgy éli a világát, szerelmes, de néha ezt nem tudja normálisan kezelni. Bár tény, hogy volt rész, amikor egyetértettem vele, de a könyv nagy hányadába annyira idegesített, mint Quinn.

2017. március 8., szerda

Lauren Blakely: Kőkemény

Gondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger!
Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki.

Külcsín: 2/5

És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.


2017. március 6., hétfő

Emily Dickinson – Károlyi Amy: Emily Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy fordításai és tanulmányai

Nos, aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy költészetér rajongó ember. A verseket sosem szerettem, és ez nem nagyon változott az évek folyamán sem. A modern verseket amúgy jobban utálom a régieknél, mert a régiekben legalább van rím, a modern versben meg, csak ha a véletlen úgy szüli, akkor kerül rím.
 Hogy akkor miért olvasok verseket? Nos, általában nem olvasok ilyesmiket, viszont Emily ​Dickinson nevével folyamatosan találkoztam az olvasmányaim folyamán. És amikor a 20. író utal arra, hogy hát Dickinson mekkora költő volt, és mennyire inspirálja, akkor azt hiszem, más is azt tenné, amit én. Vers utálat ide vagy oda, de lássuk, mit tud Dickinson.
 Nos, meglehetősen Jónak találtam a jelenlegi kötetet, és azt hiszem jó döntés volt, hogy ezzel és nem a Emily Dickinson: Emily Dickinson versei –vel kezdtem. Méghozzá azért, mert itt egy úgy, ahogy életrajzot is kaptam, magyarázatokat, levéltöredékeket, és ez rengeteg dolgot megmagyaráz, amit feltehetően, ha csak a verseit olvasom nem jött volna át. Tehát jó kezdés volt, és tervezem is a verseit olvasni.
 Emily Dickinson fura fazon volt, és peches (bár feltehetően nem ezzel a jelzővel illetné más), de ismerjük be, hogy fura volt a családja, remek verseket írt, de ezt, míg élt nem adták ki, levelezet olyan emberekkel, akik felismerték a tehetségét, de ennek ellenére a nagy közönség csak akkor ismerte meg a költészetét, amikor meghal. Amúgy ez szívás. Mármint, borzalmas belegondolni abba, hogy íród-íród a verseidet, tehetségesnek gondolod magad, írsz a kiadónak, az visszaküldi, hogy jó-jó, de a jelen korban ez fura, úgyhogy ha máshogy írnál, simán kiadhatnák, de így nem. Ennek ellenére írogatod a verseidet tovább, nem foglalkozva azzal, hogy a sablonba húzd őket, megmaradsz olyan formabontónak amilyen voltál... meghalsz, és rá pár évre kiadják a verseidet, és világhíres leszel. Ez a szívás...
 Szegényt úgy sajnálom, mert azt hiszem fontos lett volna neki a nagyobb visszajelzés, és hogy tudja, amit ír az jó. És ez, amit egész életében, talán ha pár embertől megkapott, de sosem lett elismert költő.
 Tetszett, és szerettem. Ennek ellenére a versekért ezután sem rajongok. De elhiszem, hogy tényleg annyi embert képes volt inspirálni, mert inspiráló ez nem tagadható el tőle!

Fülszöveg:

Minden ​versének négy összetevője van: természet, érzelem, halál és öröklét. Tehát a van és a nincs. A halál csak annak okozhat ilyen élethossziglani problémát, aki minden ízében élvezi az életet.
Verseinek sokkal kevesebbet mond az életrajz. Emily Dickinson 1830-ban született Amherstben, Massachusetts államban. Verseit az akkor legtekintélyesebb amerikai irodalmi folyóirat szerkesztőjének küldi el. Az megsejt valamint a rendhagyó géniuszból, és bátorítja, hogy írjon formában és tartalomban is kerékvágásba illő verseket. Emily Dickinson erre nem volt hajlandó, ezért a jövőbe, érvényesülésbe vezető út bezárult előtte.
Ami nem sikerült az élőnek, sikerült a holtnak. 1886-ban halt meg, és már 1890-től kezdve gyors egymásutánban jelentek meg kis kiadásokban versei. De voltaképpen 1945-től indult el Emily Dickinson útja a világhír felé. Az értékelés ingamozgása, mely addig Poe-t és Whitmant lendítette magasba, most Emily Dickinsont repíti.
Emily Dickinson verseivel való foglalkozás élethossziglani elfoglaltságot jelent a fordítónak. A több mint 40 verssel kibővített második kiadást szeretettel adja át az olvasónak Károlyi Amy.

Kiadó: Magvető
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1978
Oldalszám: 136
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9632707435
Fordította: Károlyi Amy