2018. január 22., hétfő

Szótanító határidőnapoló! (mert ilyen is van!) - most már nekem is!!

Tavaly vettem először határidőnaplót. Mondván, hogy idén remek dolog lesz, és akkor bele is írok mindent. Amúgy tök aranyos, csak olyan picike az egész. Valahogy nem volt tökéletes, de ha már pénzt adtam ki rá, hát becsülettel beleírtam minden ünnepet, minden munkabeosztást stb.
 Erre 5 napja  elém jön ez itt oldalt. Molyra gyorsan felraktam, hogy hátha valakinek van, és akkor majd mond róla véleményt, hogy megéri-e, hogy tényleg jó-e, azon kívül, hogy írtó jól néz ki. Mint kiderült egy csomóan kedvencelték a karcomat, és jött pár komment, hogy de jó, meg minden, de senkinek nincs. Tehát nem lettem kisegítve igazándiból, hisz senkinek nem volt ilyenje, így értékelni sem tudta nekem. Így egy mély levegő után és háromszori átolvasás után megrendeltem.
 És totálisan beleszerettem. Ma ideért a futár, és egy foghúzás után (tényleg kihúzta a szájsebész a fogam), hazaérve már lapozhattam is bele ebbe a csodába. Egyrészt, roppant szép. Tehát az árát igazándiból a szép kivitelezéssel már megérdemli. De belelapozva arra jöttem rá, hogy ez bizony Jeffi barát méret és Jeffi barát dizájn, és Jeffi barát kidolgozás. Ugyanis éppen elég helyet hagy 1-1 naphoz, hogy feljegyezzem, hogy mi lesz ott. Nem szoktam túl sokat írogatni naponta, hisz igazándiból nincs olyan sok különálló programom, ami ne férne bele. Így nekem szimpatikus a helyhagyás. Emellett, minden hónap végén van egy Jegyzet oldal, ahova írhatok, ha akarok hosszabban. Ezután következik a szószedet. A napló közepén kb. van a hiragana és katakana táblázat. Úgyhogy nekem nagyon tetszik.
A linkre kattintva meg tudjátok rendelni, ha nektek is tetszik. Az biztos, hogy szerintem év elején érdemes ebbe belefogni, magamból kiindulva visszafelé nem biztos, hogy nagyon lapozgatnék.

Szótanító határidőnapló KAMON
Szótanító határidőnapoló UME - nekem ilyen van, de igazándiból a borító az ami más, a beltartalom, az ugyanaz.

Pár kép az én naplómból:







2018. január 21., vasárnap

Olvassunk meséket! - 2018/1.

Szeretek meséket olvasni, meg ifjúsági regényeket is. Tartom, hogy ezek nem feltétlen csak a kisgyerekeknek szólnak, illetve, nem csak ők azok akik ezeket élvezhetik. És így 31 és fél évesen igenis jó egy-egy mesét kézbe venni.
 Jelenleg az év elején egymás után rögtön sikerült 3 ilyen könyvet is találnom, hazahoznom és mivel mindegyik igen rövid, így egy összegző posztba kerülnek és nem külön-külön kapnak posztot (nem mintha nem csinálhatnám azt meg, de tök feleslegesnek gondolom szétszedni őket.
És akkor szöveg ügyileg növekvő sorrendben a következők:

Maros Krisztina – Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?
 A maga 30 oldalával, akár hosszúnak is nevezhetnénk, de körülbelül 2 perc "elolvasni", ha rászánunk arra időt, hogy a képekben gyönyörködünk, akkor 5 perctől felfelé, bármennyi lehet.
 Elsőre nem értettem, hogy "ezt így minek adták ki?" tekintve, egyetlen egy vers szövege van a képek alatt 1-1 mondatonként. Viszont a könyv hátuljában megtudjuk a Miértet, és így máris sokkal érthetőbb az egész.
 Nekem eleve az ötlet nagyon tetszik, emellett, a képek is szerintem gyönyörűek lettek, illik hozzá a szöveg, és a szöveg nélkül is teljesen átjön az egész.
 5/5 a külcsín és a belbecs is. Több ilyen könyv (is) kellene. :)


Caroline McAlister: John Ronald sárkányai
 Ez a könyv már több szöveget rejt magában, mint az előző. Mondhatnánk, amolyan életrajzi betekintésnek is. Tolkien életét mutatja be, elég nagy ugrásokkal, és elég kevés szöveggel magában a "mesei" részben. Viszont a könyv hátulja tartalmaz egy jóval részletesebb életrajzi áttekintést is.
 Az illusztrációk itt is csodaszépek, és roppant mód örülök annak, hogy egy-egy íróról születhetnek ilyen "mesekönyvek". És nem írókról is. 2014-ben (de régen volt), szintén olvastam egy ilyesmi gyerekeknek szóló, híres ember életrajzot és az is nagyon tetszett. (Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot), azt is bátran ajánlom.
De visszatérve erre a kötetre. Gyönyörűek az illusztrációk, de bevallom, hogy magába a borítóba szerettem nagyon bele. Meg mert Tolkien-ről szól, így alap volt, hogy amint lehetséges elolvasom. És nem bántam meg!
5/5 a külcsín és a belbecs is. És igen, az ilyen könyvekből is több kellene!


Torben Kuhlmann: Armstrong
 Valahogy most sikerült komolyabb meséket találnom. Míg a John Ronald sárkányai életrajzi, addig az Armstrong, amolyan "történelmi eseményt" feldolgozó. Bár átírva egy egérre. Viszont itt is a könyv végén szerepel a Holdra szállás emberi vonatkozású története. Annak idején már olvastam a szerző másik könyvét, a Lindbergh -et, ami megfogott a maga gyönyörű kivitelezésével. És ez nincs máshogy most sem.
 A könyv gyönyörű illusztrációkkal van teli. A történet néha nekem sántított. Ha túl is rugaszkodunk azon, hogy egy egér űrutazásáról és Holdra szállásáról beszélünk. A legnagyobb furaság nekem az volt, hogy 1. felért, 2. leszállt és nem halt meg addig, 3. a holdról vissza tudott jönni. Ami tekintve, hogy egy egér által összeeszkábált "űrhajóról" beszélünk, igen nagy teljesítmény. Tehát nekem kicsit fura volt a vége. (jah a Lindbergh-nél tök hihető, hogy átrepüli az óceánt :D De azért az űrutazás nekem kicsit már sok volt).
Úgyhogy a külcsín 5/5, de a belbecs nekem már csak 4/5. Ennek ellenére bizakodó vagyok, hogy idén esetlegesen sikerül Jó mesekönyveket találnom. Kezdésnek azért elég erős hármast találtam ;)



2018. január 19., péntek

Harry Potter Nyereményjáték!

Az úgy volt, hogy vettem magamnak egy remek kis táskát, alul majd ott a kép is. Ami amúgy tök jó, de nekem széles a vállam-hátam és mondjuk úgy végtelenül hülyén festek a táskával. Így úgy gondoltam, hogy szívesen elajándékoznám. No de nem csak úgy ingyen, hanem egy kis feladatért cserébe. Ígérem, hogy semmi bonyolultat nem kérek cserébe, viszont tény, hogy azért gondolkodni és a kis kreatív énünket elő kell venni majd ;)





A feladatok:

1. Sorold fel a Roxfort házait
2. Ki a kedvenc szereplőd, és miért?
3. Kit utáltál (ha utáltál) a könyvekben, és miért? (rád bízom, hány ilyen volt)
4. Hogy hívják a varázslók bankját, és hol található?
5. Írj egy rövid történetet, ami nincs benne a kötetekbe, de a Harry Potter világában játszódik. Minimum 1 oldal, maximum 2 oldal. Vagy verset, a versnél elég, ha egy Harry Potterben feltűnt karakter, állat szerepel. (itt nincs megkötés milyen hosszú legyen)

A válaszokat, feladatokat az alábbiak szerint várom:

emailcím: st.metatron@gmail.com
Tárgy: Harry Potter nyereményjáték
Név: Név vagy molyos név megadása!
Időpont: mától egészen január 31-ig várom a megfejtéseket! Az írásokhoz, versekhez írd oda, hogy publikálható-e, vagy nem szeretnéd, ha megosztanám majd a blogomon, a sorsolás után.
Csak Magyarországi címre tudok postázni!

A nyereményről: Ahogy a képen is látszódik. Egy hátizsák, illetve egy szintén Harry Potter-es zsebóra(+elemek hozzá).




2018. január 17., szerda

Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Még, valamikor a tavalyi év közepe táján ajánlotta az egyik kolléganőm az író blogját, facebook oldalát, hogy mint Japán kedvelő biztosan szeretni fogom. Fel is iratkoztam rá, és a könyv reklámja is ott jött velem szembe. Akkor el is döntöttem, hogy ez nekem kell. Annak ellenére, hogy a követés és miegyéb nem jelenti nálam azt, hogy minden egyes posztot láttam és olvastam. Sőt, feltehetően a sok japános csoportban amiben benne vagyok fel sem tűnt ez a blog. Tekintve, átlagosan ha 1 órát fenn vagyok facebookon akkor sokat mondok.
 Ebből adódóan a könyv nekem egy remek, friss japán élménybeszámolónak mondható. Radnai Tamás könyvében, pont azt hiányoltam, amit itt megkaptam. Azt a relatíve friss képet Japánról. Ott az volt a baj, hogy eleve 2012-ben jelent meg, az is már hat éve volt, és az az előtt 20 évvel lévő élményeit mutatta be, tehát nem volt friss. Érdekes volt, de nem friss.
 Jelen kötet tavaly jelent meg (2017), és egy 2010-2017 időszakot ölel körbe. Tehát mondhatni, hogy teljesen friss és közepesen friss események sorozatát. Úgyhogy örültem, mert kellemes volt belelátni a mai Japán életébe, úgy ahogy egy magyar látja.
 Itt szintén boldog voltam, hogy az író, meglehetősen pozitív beállítottságú, ez legalábbis lejött az írásaiból. Nem ítélkezik, inkább megfigyel. Persze mindenről megvan a maga véleménye, és nem mindig (hála a jó égnek), jön le az, hogy "minden remek", de nem is azt sulykolja, hogy "minden sz*r", megmarad az arany középútnál. Meglehetősen jó írókája van, és humora. Nem egy résznél kuncogtam fel, vagy csóváltam a fejem. Kellemes volt olvasni, kellemes volt kicsit ott lenni. Már nagyon várom, hogy ott legyek :D
 Ami kicsit fájt, hogy nem nézte át túl sok ember ezt a könyvet. Elgépelések és rossz elválasztás benne maradt, ami feltehetően a blogokon totál előfordulhat, azt azért, amikor már nyomtatásba kerül, talán ki kellett volna gyomlálni. Hála az égnek, nem túl sok, talán kettőre emlékszem konkrétan (de nem tudnám megmondani, melyik oldalon, mert nem jelöltem be :P). De tudom, hogy zavart, és megakasztott az olvasásba, és elmotyogtam egy "hol a szerkesztő" kérdést.
 Talán két olyan írásrészlet volt, amivel anno találkoztam az internet bugyraiban, és már akkor is nagyon szerettem, ezeket újraolvasva olyan nosztalgikus érzésem támadt. És amit eldöntöttem, hogy most viszont már elkezdem majd visszafelé olvasni a blogját, vagy visszamegyek a legelső posztra és onnan előre, mert ott vannak képek is, egy csomó ugyebár nem került bele a kötetbe :) Én mindenkinek ajánlom ezt a könyvecskét, mert tényleg ad egy képet a mai japánról.

Az író blogja: http://maji-de.reblog.hu/

Fülszöveg:

Madzside?! – mondja a megdöbbent japán ember, amikor olyat lát, hall, amit nem akar elhinni. Ugyanezt a reakciót belőlem is majdnem minden nap kiváltotta valami, 2010 és 2017 között, amíg Japánban éltem és dolgoztam, angol tanárként. Ha hét évet nem is, de hét napot elmesélek.

Könyv: Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!
Kiadó: Underground
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 178
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786150000855


2018. január 14., vasárnap

Radnai Tamás: Megtalálni Japánt

 Emlékszem pár éve elkezdtem olvasni, E-bookba a Levelek Japánból-t, csak aztán sosem fejeztem be. Feltehetően nem volt hozzá hangulatom, az e-book olvasóm is új volt még és nem nagyon voltam vele kompatibilis. Lehet amúgy, hogy előveszem majd újra a könyvet és belelapozok. Így voltak dolgok már, amik nem voltak újdonságok. Valamennyire emlékeztem arra, hogy mikor mentek ki Tamásék Japánba, és hogy ott mi volt, de elég felületesen.
 Jelen kötet sem túlzottan friss. 2012 is már 6 éve volt, és a könyv történésileg ez előtt játszódik jóval. Úgyhogy nem hiszem, hogy a legideálisabb arra, ha az olvasó a jelenlegi modern japánt akarja megismerni.
 Bevallom, nekem nem ez volt a célom, bár utazás előtt vagyok, tehát azért nem ártana frissebb könyvet is a kezembe venni (tervezem), de ennek a célja inkább csak amolyan ismerkedés a japánokkal, egy magyar ember szemén keresztül. És ezt igazándiból megkaptam. Maximálisan megkaptam azt, amiért a kezembe vettem. És végre egy könyv ami:



  1. Nem isteníti a Japánokat
  2. Nem is szidja halálára őket
  3. Ami bár nagyon szubjektív, de mégis azt érzem, hogy szeretett ott lenni, és jó volt neki ott, amikor éppen ott volt.
 Mert olvastam én már Japánról könyvet, amit magyar ember írt, de az olyan szinten negatív volt, hogy attól is elvette a kedvem, hogy Japánra gondoljak, meg hogy éljek egyáltalán. Ez a kötet nem cukormázasan rózsaszín, nem mondja, hogy tökéletesek (mert nem azok), de azt sem, hogy elvetemülten rosszak. Olyan arany középút az egész.
 A szumó nekem kicsit sok volt benne, de elfogadom, hogy Radnai Tamásnak ez ennyire fontos, hogy ennyire meg akarja osztani aprólékosan a szabályokat, és szinteket az egésszel kapcsolatban. Ezt a részt sem untam, szimplán a szumót annyira nem tudom értékelni, mint ő.
 Viszont minden egyéb nagyon érdekes volt. Hogy kinek ajánlanám? Akik szeretnek távoli országokról olvasni. Akiket érdekel japán, és az ott folyó dolgok (hát mondjuk úgy 20 évvel ezelőtti dolgok :D), akik szeretnek visszaemlékezéseket olvasni, és mindezt pozitív hangulatban.

 Ezzel a könyvvel, még a tavalyi Mini-Könyvklub decemberi fordulójára lógtam igazándiból. És ez volt az utolsó könyv, amit áthoztam idénre. Innentől, mindent amit elkezdek, azt idén kezdtem el és nem tavaly valamikor. (Még a Hirosige volt ami átcsúszott nagyon erre az évre).
 Remélem idén sikerül saját tapasztalatokkal gazdagodnom, Japánról. A költőpénz már megvan, az útlevél már útban van felém, már csak egy szájsebészet áll előttem, és utána foglalom is az utat. Irány Japán!!! :))))))) ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚGGGGYYY Mennék már :D


2018. január 13., szombat

Melanie Trede – Lorenz Bichler: Hirosige

Úgy körülbelül egy éve vettem meg ezt a könyvet, és nagyjából akkor el is kezdtem olvasni. A mai nappal fejeztem be!
 Természetesen nem azért tartott majd egy évig az olvasás, mert annyira unalmas lenne, vagy éppen nem is érdekel a japán művészet. Hanem azért tartott majdnem egy évig elolvasnom a kötetet, mert nem akartam vele sietni. Nem akartam gyorsan végigszáguldani rajta. Időt akartam hagyni annak, hogy a képeket megcsodáljam és a leírásokat elolvassam és természetesen nem mindig volt rá hangulat, így ez is lassított.
 Azoknak akik szeretik a japán művészetet, mindenképpen ajánlom. Mert rengeteg érdekes dolgot mond egy-egy képről. A leglassabban haladós rész az eleje volt, amikor minden tudnivalót megkaptunk, úgy általában Hirosige-ről, és az ő művészetéről, arról miért és hogy készült a Száz nevezetes látkép Edo-ról és a hasonló kötetei, metszetei. Hogy miként ismerte meg nyugat is az ő művészetét. Milyen hatással volt Ő a nyugatra és a Nyugat Őrá. Kortársakról és egyéb művészekről.
 Összehasonlítva Hokuszai-val, be kell ismernem, hogy nekem Hokuszai művei jobban tetszenek, és úgy gondolom, hogy Magyarországon azok jóval ismertebbek is, mint Hirosige művei.
 A kiadásról:
 A könyv kialakítása gyönyörű, de roppant mód nem olvasó barát. Egyrészt a méretei miatt, ami a metszetek miatt szükséges is, és hát művészeti albumok már csak ilyen nagyok. De a kemény borítás nélkül nincs tartása, és érzetre majd 1,5 kg, tehát nehéz tartogatni. Mivel a kemény borításhoz nincs rögzítve, így az hiába van, ha nem asztalon olvasnád (psszt, én ágyba is olvastam, de roppant kényelmetlen úgy :D). De azon kívül, hogy a kialakítás és kivitelezés nem olvasó barát, ettől még szép a szemnek. És albumoknál ez nagy előny. Gyönyörűen visszaadja a metszetek szépségét, és még tapintani is kellemes.
 Az én kötetem egy kicsit "selejtes", mert az egyik metszet magyarázó szövege Holland lett. Mint a kiadónak írás után kiderült, a nyomda keverte a lapokat, így relatíve jó esetben csak az enyém ilyen, illetve szegény hollandé, amibe van egy magyar oldal :D Amúgy kedvesen felajánlották, hogy ha Budapesten járok kicserélik seperc alatt. Ez kedves dolog, de egy 2 kg-os könyvvel nem sétálgatok fel Budapestre csak ezért, külön meg elég nehéz súly, hogy pluszba cipeljem. Sajnos nem kaptam meg elektronikusan a hiányzó oldalamat, pedig azért érdelet volna :(


A könyv áráról:
Drága, nagyon drága. Tudom, hogy a kialakítás, a tartalom és a minőség miatt, de akkor is drága! Szó ami szó, évekig gyűjtöttem volna rá, akkor is sajnáltam volna rá a pénzt. Egy fizetésemeléskor rendeltem meg magamnak, mint jutalom, mert miért ne. És így volt 8.900 köröl, az eredeti 13.000 helyett. Olvasás után az árat amúgy még mindig kicsit sokallom.
 Ugyanis nem érzem azt, hogy ezt a könyvet még sokszor előveszem és olvasgatom, vagy lapozgatom. Ellenben megfordult a fejemben az, hogy szétvágom és szép fali díszt csinálok a metszetekből, igen tudom-tudom, ez könyvbarbárság, de legalább akkor a kedvenc metszeteimet látnám minden nap :P






Minden esetre kellemes élmény marad mindenképpen. Aki teheti olvassa el, ha anyagilag megteheti és igényli is, akkor szerezze be, mert szép, és sok információval ellátott könyv.


2018. január 11., csütörtök

J. Jackson – E. Larsen: Az otthon melege (Hygge: a boldogság dán receptje)

 Két oka volt annak, hogy ezt a könyvet a kezembe vettem. Na jó, három. Az első okom az volt, hogy oda voltam, a másik Hyggés könyvért, amit aztán be is szereztem magamnak! A második okom az volt, hogy ha már az tetszett, akkor ez is fog, és hát milyen cuki a borítója. Amúgy tény, ezt senki nem vitathatja el, hogy cuki a borító, olyan jó rá nézni. A harmadik okom az volt, hogy szépek benne a képek! Ezt szintén senki sem kérdőjelezheti meg. Borzalmasan igényesek a képek a könyvben, de.
 De a könyv egésze képekből áll. Alig tartalmaz olyan információt, mint a másik Hyggés könyv. Valakinek az értékelésében olvastam, hogy jó-jó ez a könyv, a másikkal kiegészítve. És vele maximálisan egyet is értek. Mert gyönyörű a könyv kialakítása, nagyon ügyeltek rá, hogy szép legyen és kellemes hygge érzés legyen kézbe venni, de hogy kb. semmit sem tartalmaz a hygge fogalmáról, arról miért és hogy alakult ki, és hogy a Dánok mekkora jófejek már, és milyen jó lenne ott élni, hogy milyen boldogok a dánok és miért is olyan boldogok. Tehát kb. semmit sem a képeken kívül.
 Viszont, ha olvasta valaki a másikat, és megvan áldva, holmi kreatív énnel, akkor neki tökéletes! Szabás minták, receptek, és gyönyörű képek vannak a kötetben. A gyors olvasásom egyik oka, hogy tényleg nincs túl sok szöveg benne, a másik oka az, hogy a recepteket lazán átlapoztam, mert NEM főzöm, és ha igen, sem ilyesmiben utazom. Viszont aki szeret főzni és hyggésen akar főzni, annak tök jó. Ugyan kicsit butuskának érződött az, amikor leírta, hogy hogyan kell... tábortüzet rakni. Egy oldal ment erre rá! Egy oldal arra, hogy hogyan oltsd el és hogy nehogy gyereket felnőtt felügyelet nélkül ott hagyj!
 Ajándék kötetnek amúgy szerintem jó, kedvet hozhat arra, hogy esetlegesen tényleg meg akard ismerni a hygge-t, de csak ha tudod, hogy annak akinek adod kreatív lélek és szívesen csinál mindenféle kézzel készített apróságot. Mert ellenkező esetben egy szép, de tök használhatatlan könyvet kap, ami ismerjük be, hogy kiszúrás lenne mindenkivel.

Kép a könyvből

Fülszöveg:
A Hygge (ejtsd: hügge) dán szó. Azt fejezi ki, hogy az ember otthonosan, kényelmesen érzi magát, megbékélve a világgal. Magyarra fordítani lehetetlen, nem is kell ahhoz, hogy megértsük, miért Dánia a világ egyik legboldogabb országa. 
AZ OTTHON MELEGE tele van ízletes receptekkel, otthona szépítését szolgáló ötletekkel, ösztönző javaslatokkal, hogy hogyan használja ki a hétköznapi élvezetek varázsát. Legyen szó egy bögre nyugtató forró csokoládéról, egy tál finom pézsmatök-levesről vagy egy pár kényelmes filcpapucsról, meglátja, mennyi örömöt okoz egy kis hygge.

Kiadó: Corvina
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 144
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631364538
Fordította: Gálvölgyi Judit
Megjelenés időpontja: 2017. szeptember 18.

2018. január 10., szerda

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (Mini-könyvklub 9./1)

Ismét jelentkeztem a Mini-Könyvklubba, amit Vegazus indított. Idén reményeim szerint jobban teljesítek, mint tavaly. A tavalyi etap amibe részt vettem úgy zárult, hogy 1 könyvet elolvastam, ami nem tetszett, 2 könyvet félbehagytam és a szabadon választottat még mindig olvasom! Ennél már azt hiszem, jobban teljesítek, mert az első könyvet rekord idő alatt elolvastam!
 Még nem jöttem rá, hogy a krimi az én műfajom lesz-e. Az biztos, hogy ez a könyv nem egy magas szintű krimi. Vagy én vártam tőle túl sokat? Az én fejemben úgy léteznek a krimik, hogy valaki meghal, és akkor nyomozunk. Vagy sokan meghalnak és nyomozunk. Tehát azt hiszem joggal vártam azt, hogy márpedig ebbe végre valaki haljon meg. A könyv 42%-nál halt meg! Komolyan azt hittem, hogy soha nem fog már meghalni senki, és még kád is csak a 42. százaléknál volt. Tiszta felháborodás!!
 Viszont azt sem mondhatom, hogy untam, mert nem untam, csak nem értettem a krimi címkét. A “királyi” családi életről elég sok dolgot megtudtam, azaz inkább arról az ágról, akik ugyan sarjak x. ágon, de ebből pénzünk nincsen, rang van, de nem dolgozhatnak normálisan. Tehát ezt a réteget egy kicsit jobban megismertem, az 1930-as évek elején.
A főhősnőt kedveltem, bár azt éreztem a legvégén, hogy már ő is túlkombinálja az egész összeesküvés elméletet arról, hogy ki és miért akarja megölni Őt is, ha már a kellemetlen frátert kinyírták. A gyilkos kiléte amúgy elég sokáig várat magára, bár úgy vélem hamarabb tudjuk jóval Mi, hogy ki a gyilkos, mint a főhős. És szegény tényleg borzalmasan szerencsétlen alkat. És valahol vicces volt, hogy szegénynek sokáig nem esett le, hogy az, hogy ennyi szerencsétlenség éri, nem a véletlen műve.
Olvasás közben voltak olyan momentumok, amiknél azt hittem, hogy annak sok köze lesz majd a rejtélyhez, vagy ahhoz, hogy éppenséggel alibit szolgáltasson Georgiana-nak. De aztán kiderült, hogy túl sok köze nincs semmihez, annak ellenére, hogy újra és újra feljött.
 A könyv vége volt a legizgalmasabb, amikor megszaporodtak a gyilkossági kísérletek, a véletlen balesetek, a kombinálások és az elméletek percről percre változtak. Csak az a baj, hogy a könyvnek ez kb. 1/6 -od része csak, a többiben meg úgy el teng-leng a főhős.
 A mellékszereplőket úgy ahogy megismertük, Darcy lett a kedvencem annak ellenére, hogy egy suttyó azért ő is, de még mindig kevésbé suttyó a többieknél, no meg cuki a neve, és viccesen éli az életét, olyan tipikusan helyes, nincstelen pasi, aki meglehetősen könnyedén lóg be hívatlanul eseményekre, egy potya kajáért.
 Tehát volt kedvencem, és a főhősnőt is szerettem, és okosnak is tartom, de a könyv elbírt volna egy kicsit kiengyensúlyozottabb történet vezetést. Mert így az első felében nagyjából semmi nem történt, aztán meghalt az ember a fürdőkádban, és a könyv 75%-nál aztán gyorsan váltakoztak az elméletek :D Ennél én többet vártam!
Minden esetre a könyv kapcsán rájöttem, hogy nem rossz ebook-ban olvasni (70%-át úgy olvastam, aztán bejött a könyvtári példány), de azt hiszem, amikor tehetem, maradok a papír alapnál.
 Köszönet a könyvklubnak az élményért, mert amúgy azt hiszem Soha nem olvastam volna a könyvet, és egy kellemes kikapcsolódásnak, és uri huncutságnak megtette ;)
Belbecs és külcsín: 3,5 semmi extra, de nem rossz.
Oh igen, és ez is sorozat ;D

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha ​Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Ha csatlakoznál, január 31-ig megteheted, katt.

2018. január 9., kedd

Olvassunk képregényt! - 2018/3 Káosz (A Bosszú Angyalai 15.)

Mint mondtam, ha lehetőség van képregény olvasásra, akkor élek is vele! A pakkban ez volt az utolsó, ami hozzám érkezett. És azt hiszem itt volt a legtöbb szereplő, akiket nem ismerek! Pedig a Bosszúállók kedvenc filmem, és Amerika kapitányt ugyan szeretni nem szeretem, de ismerem. Vasembert meg még bírom is. De így is volt, egy rakat szuperhős, akikről fogalmam sincs, hogy kinek a kije és miért van ott! Oké, van egy összefoglaló az elején, de ismerjük be, hogy a Z aki X és Y gyereke, egy laikusnak tök nem mond semmit, mert se X-et se Y-t nem ismerjük.
 Tartalmilag tartom, hogy az X-men -es kötet volt a háromból a legjobb, utána ez és utána a Pókemberes. (Bocs pókica, nem szeretlek).
A Káosz viszont olyan lezárás szagú nekem. Olyan érzésem van, hogy "Hello, mindenki, búcsúzunk", tehát igazándiból mindenki visszavonul, vagy úgy tesz mintha visszavonulna. Sokkal jobban érdekelne mindegyik szuperhős aktív élete és nem ez a búcsúzásos, így nem nagyon értem, miért pont ezt választották kiadásilag magyarul a 3. kötetnek. Gondolom, hogy a keményvonalas képregény olvasók úgyis olvasták már az előzményeket, de egy olyasmi mint én, aki a filmekből ismeri a szuperhősöket, nem olvasott túl sok képregényt (csak DC-st... azt se sokat), annak ez egy katyvasz. Bedobnak mindenkit, a véletlen ismertek közül meghal a legjobb arc akit bírtam, és tádám vége a kötetnek és mindenki hazamegy....

Fülszöveg:
Vasember, Darázs, Sólyomszem, Amerika Kapitány, Amazon, Vízió és Skarlát Boszorkány az egyik oldalon!
A másikon Ultron és egy idegen invázió!
Dr. Strange, Higanyszál, Bestia, Sólyom, Energikon, Nick Fury, Pókember, Fenegyerek, a Fantasztikus Négyes, Póknő, Holdlovag, Fekete Párduc és a fél Marvel-univerzum mindennek a közepében!

A Bosszú Angyalai az egyik legrégebben alakult szuperhőscsapat. Tagjai állandóan cserélődnek. Megfordult körükben többet között Hulk, Pókember, Thor, Bestia, Herkules és még számtalan más hős is.
Ebben a könyvben az egyik legjelentősebb kalandjuk olvasható, mely mérföldkőnek tekinthető a csapat történetében, ugyanis e kaland után az Angyalok megmaradt tagjai szétszélednek, feloszlanak. Ezen esemény közvetetten vezet az Új Bosszúangyalok megalakulásához (melyben már Pókember és Rozsomák is helyet kapott).
Ez itt a Bosszú Angyalainak végső harca.


Olvassunk képregényt! - 2018/2 Adottság (A lenyűgöző X-Men 1.)

Pókember után felüdülés! Ez kell nekem! Vicces és elborult mutánsok. A filmekben is sokkalta jobban csíptem a mutánsokat, bár volt akit ott sem bírtam túlzottan. De Logan akkor is a szívem csücske marad. Őt egyszerűen nem lehet megunni!
 Rajzolás ügyileg még mindig azt tudom mondani, mint a Pókembernél, hogy nem az én stílusom. Viszont ebbe a kötetbe jóval több humort tudtak belevinni, tekintve, hogy Logan és úgy az egész X csapat nem teljesen komplett mutánsokból áll. Na az ő történetüket még simán olvasnám tovább, mert ők érdekelnek.
 Film ügyileg amúgy itt is bőven lemaradásom van, mert kb. az első X-men filmet láttam illetve tavaly a Logan-t, tehát igazándiból így körbelőttem a dolgokat :D
 Volt egy csomó új arc, akiket feltehetően a filmekből ismerhettem volna, de itt nem voltak túl ismerősök, mint a gyémántbevonatú csaj, a falon átmenő kiscsaj sem ismerős, bár ő rémlik valahonnan. A "bádogember" meg a Deadpool-ból volt ismerős csak. Több X-men filmet kéne néznem, ez már biztos, és most kedvet is kaptam hozzá egy kicsit :)
 Oh igen, és végtelenül hülyén áll ez a szerkó amit viselnek, kb. az összes tagon, még a csajokon is, de Bestián a legcikibb szerintem!
 Minden esetre ez eddig az a Marvel kötet amit szeretek, és lehet, hogy többször is fellapoznám. Ugyan mondjuk saját példány nem kéne belőle.
 Amúgy azon gondolkodtam, hogy vajon, azok akik sem filmeket nem láttak, sem máshol nem találkoztak a történetekkel. Nekik mennyire élvezhető az egész? Ugyan van egy kis összefoglaló a kötet elején, és egy "eddig ez történt" rész, de ha totál senkiről semmi ismerete az embernek akkor bután néz. Nekem volt valamennyi előolvasásom, de még nekem is néhányuk tök ismeretlen és csak néztem, hogy "mivan???".