2019. február 12., kedd

Sanjiv Chopra – Gina Vild: A két legfontosabb nap

Köszönet a könyvért a Trivium kiadónak!
Nem sokkal a megjelenés után a könyv már a várólistámra került. Tetszett a címe és a fülszövege, és kellemes a borítója. Szerettem volna hamar kézbe is venni, erre januárig kellett várnom, de nem bántam meg. Érdemes volt rá várni.
Abban biztos voltam, hogy mint rengeteg "önsegítő" könyvet olvasó ember, túlzottan sok új dolgot nem mond. Hisz a legsablonosabb dolgokat, minden egyes könyv elmondja, független attól, hogy van-e többlettartalom mellette, vagy sem. Itt volt plusz tartalom, de főleg a könyv vége felé. Tehát kell a kitartás, hogy elérjen a sokat olvasott ember a számára lényeges és fontos dolgokhoz.
A könyv, két jól elkülönülő részből áll, a spirituálisabb - filozófiaibb részekből illetve a gyakorlati részből, hogy hogyan valósítsd mindezeket meg. Tetszett ez a felbontás, bár azt hiszem, a türelmetlen olvasó úgyis hátul fog kezdeni. Én is rengetegszer gondoltam rá, hogy hátra lapozok, és előveszem a technikákat, de úgy véltem, hogy nem lenne jó olvasóhoz méltó dolog ez, így sorban haladtam. Így viszont volt, amikor borzalmasan untam az egészet. Aminek a legnagyobb oka az volt, hogy a fontosabb, vagy fontosabbnak vélt részeket megismételte. Nem úgy, hogy leírta, aztán pár oldal múlva újból máshogy megfogalmazva megismételte, hanem, itt konkrétan volt többször is olyan, hogy egy bekezdést elolvastam, majd két sorral alatta újra elolvastam ugyanazt a bekezdést kiemelve. Ha egyszer lett volna, akkor ráfogom, hogy a szerkesztő nem figyelt, mivel ez többszörösen előfordult, így gondolom, ez megerősítés lenne, de borzalmasan idegesítő volt.
Mivel, rengeteg ilyen könyvet olvastam már, így a Hála napló fogalma nem volt újdonság, de mindig boldoggá tesz, amikor erről olvasok. Mégpedig azért, mert valakinek lehet ez az első önsegítő könyve, és máris egy ilyen remek dologgal találkozhat benne. Magam is vezetek Hála naplót (már digitálisan, és nem kézzel írva), és azt hiszem ad egy borzalmas pluszt a dolog. Este összeszedni a jó dolgokat, amik történtek a nap folyamán és hálát adni érte, remek dolog. Már csak azért is, mert egy borzalmas nap végén amikor leülsz és számot vetsz, rájössz arra, hogy valójában mégiscsak volt ebben a napban is jó dolog, ami felett elsiklanál akkor, ha nem összegeznéd a napodat.
A könyv eleje tartalmazott különféle statisztikákat, és ezek nagy része érdekes volt, és nagy részével amúgy egyet is értek. Minthogy, ha van háziállatod, akkor boldogabb vagy, ha kutyád, akkor még boldogabb. (nekünk egy Golden retrieverünk van, és ő elég bolond, hogy boldoggá tegyen minket :D). Érdekes felvetés volt az is, hogy a pénz, a politika, a vallás, és a kor előhaladta milyen befolyással van a boldogságunkra és annak megélésére.
A könyvben voltak versek, vagy rövid írások, ezek szerintem nagyon jó válogatások, a legtöbbet be is jelöltem magamnak, hogy újra és újra olvashassam őket. (na meg Emily Dickinson eleve a kedvenc költőnőm :))

Egy kis idézet a könyvből, és szerintem érdemes legalább magunkban válaszolni a kérdésekre:

"Dolgok, amelyek boldoggá tesznek:

Könyvek:
  • Daily Gratitude: 365 Days of Gratitude
  • Paulo Coelho : Az alkimista
  • Antoine de Saint-Exupéry : A kis herceg
  • Neil Adtley: Staying Alive
  • Camille Helminski: Jewels of Remembrance
  • Oliver Sacks: Hála
  • J. M. Barrie: Pán Péter
Melyek a kedvenceid?"

Őszintén, én az Alkimistát és A kis herceget olvastam, ebből az elsőt szerettem, a másodikat meg máig nem értem, miért szeretik ennyire. Az angol nyelvűek sajnos kiesnek nekem, de a Pán Péter már évek óta várólistás, a Háláról még nem hallottam, de gyorsan rá is kerestem, és megvan a könyvtárnak, úgyhogy nagyon hamar olvasásra érdemes lesz :)


"Filmek:

  • Gettómilliomos (2008)
  • Harry és Sally (1989)
  • Igazából szerelem (2003)
  • Római vakáció (1953)
  • Cinema Paradiso (1988)
  • A muzsika hangja (1965)
  • Óz, a csodák csodája (1939)
Melyek a kedvenceid?"

A Gettómilliomost szerettem, az Igazából szerelmet imádom, a többiről hallottam, de vagy nem láttam, vagy olyan rég láttam, hogy már nincs róla emlékem. Az Óz történeteket eleve nem kedvelem :(


Összességében a könyv nekem tetszett, kicsit többet vártam tőle, ennek ellenére tartalmazott még nekem is új dolgokat.
Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Én imádom a borítót, találó és kellemes hatása van, jó kézbe venni. Buszbarát! Elfér a táskámban, és ez nagy előny volt, velem utazhatott, utazás közben olvashattam, és nem is nagyon látszik rajta, hogy ide-oda lett cipelve :)



Fülszöveg:
A ​boldogság választás kérdése. – csak ennyit kell elhinned. Ha megtalálod a célodat, akkor a boldog élet mellett döntöttél!

Minden olyan bölcsességre igényt tartunk, amely megmutatja, hogyan találjuk meg a boldogságot. Ez a könyv is erről szól, rengeteg hasznos példával megmutatja, hogyan élheted céltudatosan az életed, hogyan találd meg a HQ, azaz a boldogsághányadosodat. Ígérjük, hogy ihletet kapsz majd és mindemellett jól szórakozol.

De ne felejtsd el, a boldogság több mint boldog pillanatok sokasága. Reméljük, meggyőzünk arról, hogy a boldog és céltudatos élet célja nem egy csillogó, felturbózott kocsi vagy valamilyen hivalkodó ruhadarab, hanem ennél sokkal több: a belső harmónia megtalálása önmagunkkal és a világgal, a mindennapi életben való boldogulás.

A szerzők tapasztalataik hangsúlyozzák, hogy az idevezető út göröngyös, de arra a megállapítása jutottak: „a kudarc a legjobb tanítómester”. Ahogy Edison fogalmazott:
„Nem vallottam kudarcot. Csak éppen találtam tízezer megoldást, ami nem működött”.

Reméljük, ez a könyv otthonra lel majd éjjeliszekrényeden és segítségedre lesz. Nyugodtan ugorj fejest ebbe a könyvbe és használd fel arra, hogy megtaláld saját utadat és egy új, céltudatos és boldog életet kezdj!

Eredeti mű: Sanjiv Chopra – Gina Vild: The Two Most Important Days
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Sanjiv Chopra – Gina Vild: A két legfontosabb nap
Kiadó: Trivium
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155732362
Megjelenés időpontja: 2018. október 18.


2019. január 31., csütörtök

Ez történt januárban!

Lássuk, hogyan is kezdődött el 2019.:


  • karácsonyoztam AniTigerrel és Szimirzával, két helyen egymás után, tekintve az elsőben sokkal többen voltak, mint amennyire azt az antiszoc énünk szereti. Azért megettük a palacsintát és forróócsokit is ittunk, de aztán kerestünk egy kevésbé tömeggel teli helyet.
  • olvastam könyvtárközi könyvet (köszi KSH könyvtára), és jöttem rá, hogy még midig imádom a japán fametszeteket.
  • leszedtük az Eszterrel a könyves karácsonyfát a könyvtárban, ideje korán (január 6 előtt)
  • Voltam szülinapozni (Sicc öregedett :D) Gabye-val és Siccel, rafkós beülés volt, mert előre foglaltunk helyet, erre nem is voltak sokan.
  • írtam recenzió kérő levelet három kiadónak..nem is, négynek. Kettőtől kaptam is és azok már folyamatban is vannak, egy meg elutasított, egy meg nem válaszol. Van ez így, nem lehet mindig csak kapni ;)
  • Ellopták a fejhallgatómat, amit még @Fallen_Angel -től kaptam, ...úgyhogy menjen a sunyiba aki elvitte, a könyvtár zárt irodájából...
  • Cuccoltam haza minden cuccomat, mert sajna így megtört a bizalom köre, és azt vettem észre, hogy tőlem szeretnek lopni. Tudom, ez akár dicséret is lehetne, hogy jók a cuccaim, de inkább nem kéne -.-
  • A Tini sarokban a filmes könyvek is beleolvadtak a sima Tini Sarokba. Viszont kaptak egy filmes címkét a gerincre (még nincs elég címke a könyvtárba :D), úgyhogy azokat ragasztgatom bőszen, szerintem tök cuki.
  • Elméletben lesz két új szekrény is a Tini Sarokba...Eszter már csinálja a látványtervet, mert ahhoz én nem nagyon értek (de, tök szépen felvázoltam...mint egy két éves :D)
  • elkezdtem a munkavédelmi képviselő képzés továbbképzését...hát olyan izgi mint legutóbb 
Emellett:

  • A mentalistában, már a 6. évad 7. részénél tartunk, izgisééég
  • elkezdtem nézni a Hannibált, és a durva az, hogy a legszerethetőbb karakter az Hannibál :D
  • nézem a Fekete tükröt is, elég furcsa az egész de tetszik!
  • A hónapban 3 könyvet szereztem be, ebből két reci, egy meg 1.000 forint volt, úgyhogy azt hiszem ez egész jó átlag így a hónapra :D

2019. január 29., kedd

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Köszönet a könyvért Fallen_Angel-nek, hogy kölcsönadta ;)
 Úgy hiszem, hogy Adrian Tchaikovsky egyike lett a kedvenc íróimnak. Pedig még csak nem is a legjobban olvasott műfajom a sci-fi vagy a hard sci-fi pláne. És a pókokat sem szeretem, a nagy és veszélyes kutyákat meg még annyira sem!
 De valami eszméletlen jól ír a pasi! Emellett persze eszméletlen jó fordítást is kapott, hisz tudjuk jól, hogy egy jóó könyvet is el lehet rontani, amikor nyelvet vált a történet. De itt azt hiszem jó író és jó fordító volt.
 A történet érdekelt, de azt hiszem, ha az Idő gyermekeit nem olvastam volna, és nem lett volna már eleve rajongásom az íróval szemben, akkor ezt a könyvét kihagyom, tekintve a félig robotos/kutyás állatos háborús dolgok totálisan messze vannak tőlem. De mivel megvolt az alap rajongásom, és elérhető közelségből kölcsön tudtam kérni a könyvet, hát bele is vetettem magamat.
 A cím és  a borító amúgy nekem nem volt túlzottan meggyőző, még ha amúgy ijesztő is és markáns is. Tuti, hogy a nagy sci-fis háború rajongók erre harapnak. És kevésbé fogják tárt karokkal várni az olyan kis mezei sci-fi rajongócskák, mint én. Nekem a cím ijesztő, még ha amúgy a történethez teljes mértékben passzol is. Mert hát a biomorfok ijesztőek...az a dolguk, hogy ijesztőek legyenek.
 A történetben nagyon jól elhatárolható a Jó és a Rossz oldal, még akkor is, ha az elején ez a kettő egy oldalon áll is. Vannak szereplők, akiknél nem kérdés, hogy melyik oldalon állnak, és hát vannak olyanok, akiknek idő, míg rájönnek, hogy hova is tartoznak, hova is akarnak tartozni.
 A történetet Rex nézőpontjából ismerjük meg, legalábbis a legtöbb dolgot rajta keresztül látjuk, érezzük és halljuk. Az ő vívódása az, amit követve az olvasó sokkal hamarabb tudja, hogy a biomorfok önmagukban nem veszélyesek, csak a hierarchia az ami veszélyessé teszi őket, meg a Gazdi léte. Rex borzalmasan sokat vívódik azon, kinek higgyen és kikben bízzon. Belül, legbelül tudja, hogy Brumi jó arc és a barátja és jót akar neki. Tudja, hogy Hart borzalmas nagy áldozatot hozott utolsó lépéseként és hogy ezt az áldozatot meg kell becsülnie. De Rexben azért élnek azon kutya ösztönök is, hogy hát a Gazdi szent és sérthetetlen és ő az isten, amit mond az úgy van, azt kell tenni. Borzalmasan sok vívódás kell, hogy eldöntse ő Jó kutya. És igen Rex jó kutya.
 Szerettem olvasni a gondolatait, a tetteit a nehéz döntéseit, azt ahogyan Brumihoz állt, és az ahogy rájött, hogy Gazdi mit akar, és arra is, hogy ez nem feltétlen jó.
 Az emberek manipulatívok de emellett borzalmasan könnyen manipulálhatóak is...érdekes volt látni, hogy Rex egyetlen reakciója mennyire ellentétes dolgokat válthatott volna ki. Ijesztő, de egyben borzalmasan érdekes.
 A könyv végét megsirattam amúgy, mert Rex jó kutya! Brumi jó medve és Raj meg jó raj...bár a méheket nem csipázom.

SPOILER

A biomorfok is parák, de nekem a végkifejlett, az emberekbe épített hierarchia viszont sokkal nagyobbat ütött és sokkal jobban felidegesített. Amúgy tök logikus és értem én, meg minden, de fúúúú de dühös voltam.

Belbecs: 5/5
Okos és elgondolkodtató történet, szerethető és utálható karakterekkel.

Külcsín: 4/5
Nem tudtam megbarátkozni a borítóval, nem is tetszik, de nem kérdőjelezem meg, hogy ez illik a könyvhöz. (már csak azért is, mert az eredeti is ez :D). Szépen szedett, igényes kiadás, és ha nem lennék minimalista (próbálnék az lenni) és nagyobb sci-fi rajongó volnék, akkor ez remek tagja lenne a polcomnak. (főleg mert a gerinc nem vészes :D)

Fülszöveg:

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.

Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei c. nagy sikerű regény szerzője parádésan egyesíti a pörgős, háborús akciót az intellektuális mondanivalóval, ebben letehetetlen, egyedi történetben.

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 340
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700456
Fordította: Kodaj Dániel







2019. január 19., szombat

Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei

Az év első könyvtárközi kölcsönzéssel olvasott könyve!
Ugyanis meguntam, hogy már 3 éve várólistán van, kölcsönkérésbe, és senki se adja kölcsön, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy senkinek sincs meg molyon. Feltehetően, ha valamely figyeltemnek meglett volna biztosan kölcsönadja. De idén már úgy döntöttem, hogy eléggé olvasni akarom ahhoz, hogy kifizessem érte a postaköltséget (amit nem kértek amúgy). Megvettem volna a könyvet, de eladni sem akarta senki sem, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés. (itt is köszönet a KSH könyvtárának ;))
 A könyv két jól elhatárolható részre osztható. Az első rész a Magyarországon megjelent Japánnal foglalkozó könyvek bemutatása (1900-1945), majd Vay Péter rövid életútja, a második részében maguk a fametszetek találhatóak, így azt már jóval gyorsabban lehet "olvasni".
 Én a fametszetek miatt akartam a könyvet olvasni, mégis azt kell mondanom, hogy a könyvek bemutatása és Vay Péter életútja jóval többet adott nekem, mint maguk a fametszetek képei és leírásaik. Jó volt belelátni abba, hogy a 20. század elején kik és hogyan, no meg milyen célból mentek Japánba, és mennyi időt töltöttek el ott és hogy ezidő alatt mit csináltak. Több könyvet raktam volna kívánságlistára az említettek közül, de a legtöbb ma már múzeumban van csak és nem fellelhető szabad forgalomban. (Vagy fellelhető, de olyan drága, amit nem adok egy könyvért sem :D)
 A fametszetek is érdekesek és némelyik szép is volt, de azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy Hokuszai és Hirosige vált ismertté felénk, és nem a kötetben felelhető többi alkotó. Valahogy az ő munkáikhoz képest úgy érzem szintekkel alatta van a többiek munkája. Szépek, de néhol még összehasonlítás is van, ahol egyértelmű, hogy nem véletlen, hogy Hirosige jóval ismertebb a többieknél.
 Érdemes volt-e elolvasnom a könyvet? Igen, mindenképpen. Megvételre kellene-e? Nem, úgy érzem, ha kapható is lenne, nem őrizgetném a polcomon. Az adatok érdekesek és jók, a képek viszont felejthetőek. Plusz pont persze, hogy kétnyelvű a könyv, így minden magyarul és japánul is szerepel benne. Örülök, hogy esélyem volt elolvasni, de egyszer olvasós ez nálam.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5


Fülszöveg:
A kötet gróf Vay Péter ezernél is több lapot számláló ukiyo-e (japán fametszet) gyűjteményéből mutat be több mint 110 fametszetet, melyeket Cseh Éva válogatásában és rövid ismertetőjével, valamint két tanulmánnyal együtt adja közre. Az első tanulmány Umemura Yuko írása, amely a Magyarországon megjelent, Japánnal foglalkozó könyveket mutatja be a 19. század végétől a második világháborúig. A kötet második tanulmánya Gáspár Annamária írása, gróf Vay Péter életútját, missziós tevékenységét és ázsiai utazásait tárja fel. A tanulmányok magyarul és japánul is olvashatóak.

Könyv: Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei
Kiadó: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 214
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639738195

2019. január 9., szerda

J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien

A poszt cselekményleírást tartalmaz, el is mesélem nagyjából az egyik féle Beren és Lúthient. Úgyhogy még marad pár verzió, amit nem mesélek el, de azok is nagyjából hasonlók ;) De ne olvassa, akit zavar, hogy  a történetet kissé elmesélem :)

A könyv eleje borzalmasan nehezen ment, köszönhető a majdnem 50 oldalas bevezetőnek arról, miért és hogyan is született ez a könyv. És persze megmagyarázva, hova helyezzük el Beren és Lúthien történetet a Tolkien életműbe. Régen olvastam már hosszabb lélegzetvételű könyvet Tolkientől, így megint hozzá kellett szoknom a fura nevekhez és ahhoz a rengeteg névhez, helyhez ami hirtelen rám zúdult. De megérte, mert nagyon tetszik az ő történetük, és még akkor sem untam, amikor már a könyvön belül többedszerre, x. változatban olvastam.
 Nekem az első, prózaibb megoldás az ami igazán tetszett, a költeményekkel ugyanis hadilábon állok. Ennek ellenére próbáltam megérteni és feldolgozni azt, hogy miért is van ennyi változata ennek a műnek, és ennyi befejezése. Néhol más a köztes ellenség, de a főszereplők, a fő száll adott marad. Beren és Lúthien szerelme gyönyörű, és nagyon szomorú.
 A könyvben ennek van prózai, verses, még egy verses, még egy rövid részlet egy prózaiból, egy pár soros szinopszis is. És amúgy pont a szinopszisnál voltam úgy, hogy hát "basszus ezt összefoglalta 5 mondatba", és úgy is élvezhető történet volt.
 Ami a szereplőket illeti. Huant, a nagy kutyát nagyon bírtam, ő minden írásban meglehetősen sokat segít és nagy hasznát veszik. Beren barátja és hát ebből adódóan Lúthien-t is segíti. Ő volt az egyetlen szereplő akit igazán szerettem. A történetfeldolgozásokból, az első volt amit olyannak éreztem, hogy ebben adott Huan remekelése, tekintve az egyik köztes ellenség a macskák ura volt.
 Beren végtelenül fafejű (bocs), és meglehetősen akaratos. Tudja mit, vagy inkább kit akar (Lúthien-t), és ezért képes feláldozni életét is. Ezt a hősszerelmes attitűdöt amúgy ki nem állhatom. Ugyanis még mindig tartom, hogy egyszerűbb lett volna a lányt megszöktetni és boldogan élni az erdőben messze a szülőktől, mint elmenni megöletni magunkat! De tudom, akkor nem lett volna belőle történet, és hősi ének.
 Tehát Beren szerelembe esik, és megkapja küldetését, melyet halandó lélek nem teljesíthet. De ő azért csak elment, és rabságba is esett. Kellett hát a Nő, hogy kimentse őt. Lúthien meglehetősen magabiztos teremtés és meglehetősen jó praktikákat tud, de mint olyan apja félti, hát fára száműzi. Vízből és borból hajat növeszt (igen, pontosan), és azon leereszkedik a fáról, és álomhozó köntösét (amit szintén ott szőtt), használva, mindenkit álomba merít. (amúgy ennél a résznél beugrott az Aranyhaj sztori, de próbáltam kiverni a fejemből, végtére is Lúthien egy nemes tünde leány, és amúgy is fekete hajú). Elindul szerelme után és találkozik Huannal, aki segít neki praktikákkal, hogy kimentsék a hősszerelmest a nagy macskától. És amúgy ezután boldogan élnek, csak hát Lúthien hazamenne, Berenben meg még ott a hősi küldetés, tehát MÉG egyszer elindulnak Szilmarilt szerezni...tehát élhetnének boldogan magukban, de NEM az túl egyszerű lenne. Amúgy lopnak is (két-három féle megoldás erre is volt a könyvben), de Beren telhetetlen, egy szilmaril nem szilmaril, hát szerezni akar még egyet és ekkor buknak le. Menekülve, ugyan tudja, hogy a nő álmot tud hozni a lényekre, de azért elé ugrik (hisz hős szerelmes), és puszta kézzel harcol a nagy farkassal, természetesen a szilmarilos puszta kezével, amit lazába leharap a farkas. Tehát Beren kissé logikátlanul cselekszik. Ennek ellenére megmenekülnek, hazatérnek, és az apósjelölt még mindig azt a szilmarilt akarja. Beren amúgy találóan megmondja, hogy a kezében van, nos keze meg a farkasnál, úgyhogy ez kicsit bonyolítja a dolgot, hogy odaadja a lányért cserébe. Hát vadászni megy Huan, kinek végzete a farkas, Beren, hogy visszaszerezze a szilmarilt (ha már a kezét nem), após és még egy deli vitéz. Mindezek persze sikerrel járnak, Huan elveszik, a szilmaril megkerül, Beren meg meghal. És itt mondtam egy káromkodást, hogy mi a fészkes fene. Szerencsétlen csávó, nem elég, hogy szenved rabságban, kimentik, majd visszalopakodik, majd leharapják a fél kezét...és a nőt se adják még neki, mire minden megvan, hogy Lúthien az övé legyen...meghal...milyen kegyetlen már ez.
 A történet persze nem feltétlen szakadt itt meg, kaptunk alternatív befejezést, hogy Lúthien visszakönyörgi őt az életbe, szép táncával és édes hangjával. Halandó lesz, és halandó lesz Beren is, és boldogan élnek míg el nem halványulnak, de már mint halandó, és nem mint tünde.

 A könyv kicsit erősebb, mint egy sima regény, vagy eposz. Rengeteg fontos információt ad a világról amiben játszódik, hozzákapcsolja az Elveszett mesékhez, Húrin gyermekeihez és a Szilmarillokhoz. Előzetes olvasások nélkül is élvezhetővé teszi, hisz az első unalmas 40 oldalban, minden ehhez a történethez kapcsolódó történetet elmeséli. A Beren és Lúthien nem adna ki egy könyvnyi terjedelmet, de így, hogy mindent, ami a keletkezésekor hozzá csatolható, és hogy a legtöbb változatot tartalmazza, már kiad egy könyvnyit.
 Olvasáskor előnyben, akik szeretik a elbeszélő költeményeket. Amúgy hozzá lehet szokni, a közepe felé, már nem irritált, hogy mindenképpen próbál rímelni, vagy valami hasonlót.
 Nekem ez remek olvasmány volt, hogy visszarázódjak Tolkienhez, és rájöjjek, hogy a mai napig a legtöbb tünde nevet képtelen lennék kiejteni anélkül, hogy az ne hangozzék borzalmasan hülyén. Berennek legalább rövid és kiejthető neve volt, míg nem lett félkezű :D Lúthien meg még elég egyszerű kimondani, de vannak ennél hosszabb és kacifántosabb nevek is a történetbe. Néha ott hümmögtem, hogy ja a G-betűs vagy az M-betűs akárkicsoda :) Ennek ellenére imádom a tünde neveket, csak nem tudom őket kiejteni ;)

Belbecs: 5/5
Nagyon jól összeszedett könyv, nagyon szép történet.

Külcsín: 5/5
Szép! Nagyon szép, és az illusztrációk is nagyon szépek, ami tekintve, hogy Alan Lee készítette őket, hát nem volt kérdés.


Fülszöveg:
A Beren ​és Lúthien Tolkien legszemélyesebb története, melyet felesége iránt érzett szerelme ihletett. Talán éppen ezért nem adatta ki élete végéig. Most, 100 évvel a mű születése után, végre nyomtatásban olvashatjuk fiának, Christophernek köszönhetően.

Az ember és a tünde közötti szerelem történetén túl azt is megismerjük, hogyan változott Beren és Lúthien legendája Tolkien élete folyamán. Egy része már megjelent A szilmarilok-ban, de megírta próza, elbeszélő költemény, vázlat formájában is. Egy kötetben összegyűjtve viszont most találkozhatunk először a történettel, amit Edith Tolkien tánca ihletett a yorkshire-i erdőben, és amely életük végéig elkísérte őt és férjét.

A legenda szerint Berennek egy szilmarilt kell szereznie Morgoth, a gonosz szellem vaskoronájából Thingol királynak, a lánya kezéért cserébe. Lúthien pedig követi szerelmét, és segítségére siet a küldetés végrehajtásában.

De Beren ember, Lúthien pedig tünde, így választania kell: halhatatlan marad és túléli a férfit, vagy emberré lesz, és meghal vele együtt.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634058786
Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
Illusztrálta: Alan Lee
Megjelenés időpontja: 2018. április 15.

2019. január 4., péntek

2019-es könyves tervek

Forrás
Idén is van pár könyves tervem, de pl. kihívás ügyileg körülbelül annyira jelentkeztem, mint tavaly.
Amik most futnak, és jelentkeztem rájuk:

Olvassunk THE BIG BANG THEORY betűivel! 
Véget ér 2019. augusztus 31., 23:59

Ide még három könyvet kell olvasnom, úgyhogy az csak sikerül fél év alatt. A tervezett, amit ide olvasok:

Hidasi Judit: Gondolatmappa 
A. O. Esther: Gombnyomásra 1. 
Tari Annamária: #yz Generációk online 

Véget ér 2019. augusztus 31., 23:59

Őszintén ennek nem álltam még neki, mármint maga a lista megvan, hogy miket akarok olvasni, de még egyiket sem olvastam el, tekintve 4 hónap alatt kell elolvasni 12 könyvet. És ugyan tavaly sok japános könyvet olvastam, nem éreztem azt, hogy 4 hónapon belül lenne, mind a 12. De lehet, ha Márciusig a legtöbb meglesz, akkor megnézem, mit olvastam tavaly év vége felé.
Mindenesetre ez a tervezett hozzá:

Terebess Gábor (szerk.): Egy csésze tea Isszával
Kobajasi Issza haikuversei Terebess Gábor fordításában és előszavával
http://mek.oszk.hu/06200/06236/06236.htm 
1. KÖLTÉSZET: japán szerzőtől egy haiku- vagy verseskötet

Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában 87%
2. SZÉPIRODALOM: egy 2000 előtt elhunyt japán szerző műve

Banana Yoshimoto: Félelmeink 76%
3. IRODALOM (NŐ): egy japán írónő műve, aki Japánban él(t) és alkot(ott)

Kazuaki Takano: Genocide 88%
4. IRODALOM (FÉRFI): egy japán férfiíró műve, aki Japánban él(t) és alkot(ott)

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek? 87%
5. IRODALOM (KÜLFÖLD): egy japán író műve, aki NEM Japánban él(t) és alkot(ott)

Jake Adelstein: Tokió Vice 86%
Egy újságíró a japán maffia hálójában
6. IRODALOM (GAIJIN): bármilyen irodalmi alkotás NEM japán szerzőtől, ami kapcsolódik az országhoz (pl. helyszín/Tokió vagy téma/gésaregény vagy műfaj/magyar haikuk, stb.)

Ueda Akinari: Eső és hold meséi 77%
7. MITOLÓGIA: egy legendáskönyv, vagy mesegyűjtemény, vagy mesekönyv (a legutóbbiból minimum 50 oldalas vagy 50 oldalnak megfelelő olvasmány(oka)t kérek)

Farkas Ildikó (szerk.): Ismerjük meg Japánt! 84%
Bevezetés a japanisztika alapjaiba
8. KULTÚRA: egy japán kultúrával foglalkozó szakkönyv (pl. kertrendezés, ikebana, vallás, popkultúra, történelem, gazdaság, szociológia, hagyományok, ünnepek, gasztronómia stb.)

Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában (1185-1603) 87%
9. KLISÉ: egy szamurájokról vagy gésákról szóló könyv (lehet irodalmi vagy tudományos mű is)

Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet?
10. MŰVÉSZET: egy japán művésszel vagy művészeti ággal foglalkozó könyv (pl. művészéletrajzok, kerámiaművészet, fametszetek, harcművészetek, design, építészet, kalligráfia, stb.)

Alyse Dar – Koronczai Magdolna (szerk.): Japán
11. UTAZÁS: egy Japánról szóló útikönyv vagy útleírás

Shirow Masamune: Dominion – A tankosztag 71%
12. SZÓRAKOZÁS: egy japán mangakötet

Ugyebár a már megszokott december 31-ig beszerzett (vett, talált, cserélt) könyvek elolvasása. Én bizakodó vagyok, tavaly már majdnem sikerült. Idén bízom benne, hogy még kevesebb könyvet veszek :)

Véget ér 2020. december 3., 23:59

Pozitívum, hogy a 40 könyvre van azért két év, de ezt is szeretném hamar teljesíteni, mert megfigyeltem, hogy a nagyon elhúzódó kihívásokat hajlamos vagyok elfelejteni, és ezért (is) bukom el őket.
Erre a tervezett:

A. O. Esther: Az Életfa
Adam Johnson: The Orphan Master's Son - Az ellopott élet
Andy Weir: Artemis
Anthony Ryan: A vér éneke
Benji Davies: Nagypapa szigete
Blake Crouch: Sötét anyag
Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja
Brandon Sanderson: Elantris
Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél?
Clara Staykova Svetoslava: Madarak
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb - Ezt már el is olvastam! :)
Gail Carriger: Soulless - Lélektelen
George Orwell: 1984
J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
J. R. R. Tolkien: Beowulf
J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól
Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között
Joss Stirling: Misty
Kathy Reichs: Virals - Kincsvadászok
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár
Malala Juszufzai - Christina Lamb: Én vagyok Malala
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Nick James: Az invázió
Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt - Ébredés
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
On Sai: Esővágy
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily 12 napja
Salla Simukka: Hófehér
Sid Jacobson: Anne Frank
Suzanne Collins: A kiválasztott
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Suzanne Collins: Futótűz
Szabó Magda: Für Elise

Tehát molyos kihívásokra "csak" ezekre jelentkeztem. Emellett, tavaly nem jelentkeztem a Várólista csökkentésre, viszont listát készítettem. Így csak a magam kíváncsiságára csinálom, és ha sikerül, akkor majd idén decemberben feljelentkezek a jövő évire.

Ezek mellett lehetséges, hogy majd foglalkozom recenziókkal, de a terv szerint elkezdem a régi elmaradásaimat törleszteni, plusz az itt lévő kölcsön könyveket is próbálom idén visszaadni a tulajdonosaiknak (ez három könyvet illetve 8 képregényt jelent). Megpróbálok idén egy könyvet olvasni egyszerre, mármint szépirodalmit, mellette feltehetően csak a nyelvkönyvek lesznek olvasás alatt, de azok amúgy is sokáig lesznek az olvasmányaim között. Nem fogok stresszelni olvasáson, és nem is fogom erőltetni a dolgot. Blogra próbálok írni, de nem feltétlen fog minden könyvről blogbejegyzés születni, tekintve nem biztos, hogy van annyi mondanivalóm róla, hogy érdemes legyen ezt a blogra kitenni, ez esetben feltehetően csak molyos értékelése lesz, vagy összevont posztban több könyv.
 Remélem, hogy idén is rengeteg jó és kellemes könyvélményben lesz részem, mert a tavalyi egész jó volt. (független, hogy mennyit félbehagytam :D)

Jó olvasást nektek is ;)

2019. január 3., csütörtök

2018-as évértékelés - nem könyves

A tavalyi év mottója az volt, hogy Irány Japán!
Nos teljesítettem, amit kívántam. 8 év spórolás után eljutottam álmaim országába. Ugyan, csak két hétre, de ez a két hét felejthetetlen volt. Terveim szerint fogok még Japánba menni, remélhetőleg már nyelvtudással együtt. Jelenleg is itthon magamban tanulom a nyelvet. Egyenlőre még nagyon alapoknál. (minthogy Hiragana és Katakana memorizálás + nyelvtanról olvasni stb.)
 De tavaly azért nem csak Japán volt, még ha igazándiból az is volt a legtávolabbi úti célom!
De, hogy mi is történt? A karcaimat szoktam ilyenkor visszanézni, és azt hiszem most is nagyrészt ez fog segíteni a visszaemlékezésben.

  • Használtam huzamosabb ideig az Ebook olvasómat, ennek hála majd már új tok kell neki. Nagy hasznomra vállt a repülő utak alkalmával és kinn is, annak ellenére, hogy vittem papír könyvet is.
  • Találtam kovászt egy kovászos könyvbe: ez feltehetően csak nekem volt extra, ilyen termékmintás könyvvel nem nagyon találkoztam előtte (anyukám azért nem merte a kovászt használni. A könyv meg olyan helyre került, ahol nagyon örültek neki!)
  • Voltam Könyvklub részese, és megint nem sikerült minden könyvet elolvasnom, amit kellett volna. Vagy mert hangulat nem volt, vagy mert sz*r volt a könyv. Okultam, inkább hagyom az ilyen megkötött dolgokat.
  • Olvastam el végül egy borzalmasan nehéz (fizikailag) Japán fametszetes könyvet, majd egy kisebbet is, és jöttem rá, hogy nagyon szeretem a Japán fametszeteket, meg úgy általában a Japán művészetet (most tuti újat mondtam :D)
  • Vettem szótanító határidőnaplót, és írtam a kiadójának, hogy találtam benne pár hibát. Imádtam amúgy a napló és szótanító részt is, de korántsem használtam ki. Így igazándiból a szótanító része idén is velem lesz a tanulásba.
  • Indítottam nyereményjátékokat a blogon, és sorsoltam táskát, japán édességet, japán plüsst, és önsegítő könyveket is.
  • Utaztam Japánba, leveleztem, fizettem egyedül. Intézkedtem egyedül és utaztam egyedül. (mármint utazási irodával, voltunk vagy 20-an, de na én önállóan voltam :D)
  • Hagytam el négy könyvet a Nemzetközi Könyvajándékozási nap keretében. Egyiknek sem tudom végül mi lett a sorsa, az biztos, hogy megtalálták őket ;)
  • Lett cuki baglyos perselyem, aztán amúgy cuki macskás perselyem is.
  • Aludtam tradicionális japán szálláson (meg is fájdult a hátam :D), és ettem tradicionális reggelit és vacsorát (és nem lettem tőle rosszul)
  • Másztam meg 600 lépcsőt csak a kilátás miatt. 
  • Voltam a dubaji reptéren, kétszer is, és egyszer ott dekkoltam 5 órát a következő gépre várva. És vettem datolyát Dubajban és meg is jegyeztük, hogy ez igazi, ez finom, többet kellett volna. És vettem valami szájhigéniás cuccot, mert azt hittem fűszer (úgy nézett ki :D)
  • Olvastam rengeteg Japánnal kapcsolatos könyvet, vagy japán írótól
  • Vettem (vetettem) Bestseller - box-ot könyvhéten(vagy feszten?), amiben csak Bestseller nem volt :D
  • Rendeltem ebay-en Japánból, és kaptam cuki dolgokat a rendelésem mellé ;)
  • Volt film, amit egy év alatt 3-szor láttam. (Thor - Ragnarök pl ilyen, láttam angolul, japánul és magyarul :D), de ilyen a Ksz, Simon mert imádom azt a filmet.
  • Ment el munkatársam a munkahelyemről. Anitát és Ildikót sajnálom, a Gézáért nem hullajtok könnyeket. Mindenkinél remélem, hogy ahova mentek, ott megtalálják a számításaikat.
  • Gondoltam azt, hogy megtanulok japánul, amolyan "miért is ne" alapon.
  • Vettem könyvet, ami nem is igazán könyv. (Kakebo)
  • Találtam ajándékok között, feltehetően latin nyelvű naplót (1731-est)
  • Beiratkoztam az Egyetemi könyvtárba, hogy japán nyelvkönyveket kölcsönözzek, aztán a legtöbbet inkább be is szereztem.
  • Újra kezdtem recenziókkal foglalkozni, sokkal megfontoltabban, mint négy éve.
  • Próbáltam havonta legalább egyszer találkozni a barátaimmal, beszélgetni és hasonlók, ez úgy 90%-ban sikerült is.
Baglyos persely :)
  • Megkaptam a munkahelyemen a Tini-Sarok gondozását, így újabb feladatom lett. És megkaptam a Libris gondolák (ez a hivatalos neve elméletben a butoroknak, amit a Libri leselejtezett és mi megkaptunk) felhasználását. Karácsonykor karácsonyi könyvajánló volt rajta, most éppen a Könyvtárosok ajánlott könyvei vannak kirakva.
  • Építettem az Eszterrel együtt könyv karácsonyfát, rögtön kettőt is
  • Tanítottam be új munkatársat, a saját munkafolyamataimra természetesen :D
  • Voltam Szentesen és Cserkúton (ez utóbbin kétszer is, itt szilvesztereztünk)
  • Utaztam huzamosabb ideig (1,5 vagy 2 órát) egy lihegő kutyával a vállamnál :D
  • Aludtam már 10 órakor Szilveszterkor
  • Voltam EKG-n, amúgy minden oké velem, csak sokat fájt a fejem év vége felé.
  • Kaptam Roxfortos zászlókat karácsonyra (meg tök jó egyéb dolgokat is, csak ez elég látványos a szobámba :D)
  • Voltam fenn AniTigerrel Moly születésnapon. Nyertem könyvet is neki, meg magamnak, meg Csgabi nyert nekem (nem nekem nyerte, csak mivel japános így a szépen nézésemnek nem tudott ellenállni)
  • Vágtam bele saját Bullet Journal-ba, feltehetően nem úgy csinálom, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de azaz igazság, hogy nem érdekel. Inkább azt mondom, magam csinálom most már a határidőnaplómat.

2019-re tervek:

  • Nyáron Szlovéniába menni (lefoglalva, kifizetve), a családdal
  • Japánul tanulni, és ebben haladást elérni
  • Kitartónak lenni és maradni
  • Tovább vinni a másik blogomat is, amit nem rég indítottam (nem könyves, amolyan az élet jó oldalára fókuszálás, és a saját Hála naplómat is ott vezetem - mert rájöttem, hogy jobban szeretek gépelni, mint kézzel írni.)
  • a Tini-Sarkot jól csinálni
  • a munkámat jól csinálni
  • keveset stresszelni, tekintve nincs semmi értelme a stressznek :D
  • sokat olvasni!
  • sokat blogolni (mind a kettőn)
  • rengeteg időt tölteni a családommal és a barátaimmal
  • szeretni az életet :)

Legyen mindenkinek nagyon kellemes
a 2019-es év is!


2019. január 1., kedd

Boldog Új Évet! - 2018-as könyves statisztika

Próbálom minden évben összeszedni, hogy könyves téren miként alakult az év. Beszerzés, olvasás és könyvélmények tekintetében. Ez idén sincsen másképpen. Sok képregényt olvastam, mert rengeteget kaptam kölcsön és még most is ott áll legalább 8 amit nem olvastam, úgyhogy feltehetően a 2019-es évet is képregénnyel fogom kezdeni. Már csak azért is, mert nem nagyon szeretem, ha hosszú távon nálam időzik más könyve így próbálok pár hónapon belül maradni a kölcsön dolgokkal...ezek meg bő fél éve nálam vannak.
 Idén sokat olvastam Japán témában, és japán szerzőtől is. Ez részben az utazás miatt, részben azért, mert rengeteg könyvet adtak ki idén a témában. Idén lett nagy sláger az Ikiga, a Sinrin-joku, meg a wabi sabi is. Persze a japánok mellett nagyon mentek az életmód könyvek is, tekintve, hogy több kiadó is egyszerre dobta ki(már tavaly is) a Hygge és Lagom, no meg a Sisu könyveket, így ezekből is jópárat elolvastam. Volt amelyik tetszett és voltak nagyon is felejthető művek.

Az évben összesen 130 könyvnek álltam neki, ebből 11-et félbehagytam. A félbehagyottak között van 3 amit mindenképpen majd el akarok olvasni, de a fennmaradó 8 olyan volt, amit azért hagytam félbe, mert nagyon nem voltunk egy hullámhosszon.

Félbehagytam, de majd folytatom:

Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Jack Kornfield: A bölcs szív
Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak

 Idén hála az égnek elkerült az olvasási válság, nem volt hosszabb idő, amikor nem olvastam. Bár rengeteg rossz könyvet is olvastam, de arányaiban azt hiszem, rengeteg jó könyvélménnyel lettem gazdagabb. Idén 2 könyvvel bővült a kedvenc könyves gyűjteményem.

Új kedvenceim:

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul



Az évben összesen 18.303 oldalt olvastam, ez a tavalyihoz képest 22%-os növekedést jelent. Ebben persze sok a mesekönyv, ami oldalilag nem, de könyvolvasás számban megdobta a dolgokat (könyvben +66%-al olvastam többet)


2018-ban vásároltam is, körülbelül 46 könyv került hozzám, ennek egy részét vettem, egy részét kaptam, és egy része reci volt. Év vége felé kezdtem megint recenziókkal foglalkozni, és jelenleg nincs nálam friss reci, tehát el is olvastam amit bevállaltam.
Könyvre összesen kb. 50.000 Forintot költöttem, azért csak tippelek, mert egy pár könyv már kikerült a birtokomból, aminek egy részét körülbelül annyiért adtam el, amennyiért vettem, így nem feltétlen kellene ebbe beleszámolnom, de hát mégiscsak költöttem rá. A hozzám került könyvek 50%-át olvastam is az évben, de így is 6 könyvön bukott el az Amit főztél edd is meg, főleg, hogy év vége felé már nehezebben vettem elő, amit év elején vettem. Ennek ellenére 2019-ben tervezem elolvasni az idei(2018) és a 2019-es beszerzéseimet is.

2019-ben nem akarok túl sokat könyvre költeni. Amúgy ez az 50.000 forint is főleg a nyelvkönyvek miatt lett ennyire magas. Az elmúlt években ugyanis 30.000 forint körül szoktam lenni, de hát ha valaki nyelvet akar tanulni, akkor a szükséges könyveket ajánlott meg is vennie. Japán nyelvkönyvre összesen 15.000 forint ment el, és akkor még idén pár japán művészeti albumba is beruháztam, és hát azok sem túl olcsók. Viszont egyetlen egy vásárlásomat sem bántam meg, ebben a témában!

Könyvekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!


Hamarosan még jelentkezem a nem könyves évértékeléssel is, hisz annyi minden történt (idén, mert ezt december 30-án kezdtem írni), hogy azt igenis érdemes összegezni :)


2018. december 22., szombat

Justyn Barnes: Ikigai


Köszönet a könyvért a Scolar kiadónak!
 A könyv alcíme a következő: Találd meg az életed értelmét.
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit írjak a posztba. Borzalmasan nagy bajban voltam ugyanis, mert tetszett is a könyv és nem is. És amikor kettős érzésem van, akkor döntenem kell, hogy melyiknek adok szabad utat. Végül ez a poszt legalább a tizedik próbálkozás, hogy összeszedjem, mi tetszett és mi nem a könyvben. Remélhetőleg elégedett leszek a poszttal, mert hát, nem szeretnék félkész dolgokat átvinni a jövő évre.

Ami tetszett a könyvben:

x A mérete: Szeretem azokat a könyveket, amik utazóbarátak. Ez kifejezetten kicsi és táskában elférő méreteket öltött, így nagyon kényelmes volt cipelni és buszon olvasni is. Amikor először molyon láttam a könyv borítóját, azt hittem, mint sokan mások, hogy ez nagy alapú lesz, de aztán könyvesboltban is találkoztam vele, és ott szerelem volt első látásra.

x A borító és a belső festett képek: Ugyan nem hiszem, hogy ez a tökéletes borító az Ikigai-nak, de nem is volt életidegen. Megnyugtató színeket használ, mind a borító, mind a fejezet elválasztó “rajzok”. Tetszik no!

x A tagolása a könyvnek: Itt a fejezetekre gondolok főleg, ahogy egymásra épülnek, és ahogy egy-egy fejezetet jobban kifejt. Tetszett, hogy sorban halad a témákban, és az is, ahogyan ezt megoldotta, változatos írásokkal.

x Ízelítő: Ezt nem tudom jobban megfogalmazni egy szóban. Az író, úgy érzem tisztában volt azzal, hogy nála sokkal mélyebben foglalkozik már a témával pár szerző, így ő maga nem akart mélyre ásni a témában. Nem akart borzalmasan sok információt átadni. Ő egy ízelítő akart lenni az olvasónak, amolyan “csali”, hogy ezek után ténylegesen el tudja dönteni, hogy érdekli-e a téma annyira, hogy beleássa magát, vagy hagyja a fenébe, mert totálisan távol áll tőle. Sokkal több pontot kapna a könyv tőlem, ha ez lett volna az első a témában, amit olvastam!


Ami nem tetszett:

x Az a sok-sok kép: Szeretem a képeket, és fel is dobja általában a könyveket, ha tartalmaz képet, de az ikigai szerintem, pont nem az a téma, amit teli kéne nyomni képekkel. Itt úgy érzem, hogy túl lett tolva a képek aránya a szövegezéshez képest. Elhiszem, hogy ha a képek nem lennének, végtelenül hülyén nézne ki a könyv és borzalmasan vékony lenne, de talán ENNYI kép nem kellett volna.

x Ikigaiod: Ez a szó kísért engem, és kirázott tőle a hideg, mindig amikor olvastam, és elég sokszor van a könyvben. Elhiszem, hogy nyelvtanilag ez így helyes, de borzalmasan hangzik az ikigaiod :D


Összességében:
Ez a könyv nem több és nem kevesebb, mint egy betekintés az Ikigai világában. Sejtésem szerint, ennél több nem is akar lenni. Tisztázza a fogalmat, és ötleteket és írásokat tartalmaz arról, hogy miként élheted át az ikigait, miként alkalmazhatod az életedben. Rengeteg hasznos és jó dolog van benne, de emellett az is látszik, hogy nincs mögötte nagyon alapos kutatómunka. Nem mondom, hogy nem kutatott, de tény, hogy ez az 5. könyv amit a témában olvasok, és eddig ez tartalmazza a legkevesebb információt. (Bár Bettina Lemke könyve ennél sokkal borzalmasabb :D).
 Remek dolognak találom, a könyv végén lévő ajánlott irodalmak szekciót, mert relatíve felsorolja a Magyarországon is forgalomban lévő könyveket a témában. Aki jobban bele akar mélyedni, annak ad továbbhaladási irányt, és ez jó dolog.
 Arra tökéletes a könyv, hogy megismerjük az Ikigait, és eldöntsük azt, hogy szeretnénk-e egészében látni a dolgokat, vagy megelégszünk ezzel az ízelítővel. Ajándék könyvnek amúgy szerintem remek, ha japán kultúra érdekli az ismerősünket, vagy keresi az élet értelmét. És akik szeretik az idézeteket és képeket azoknak is nagyon jó, mert tényleg szép a könyv. Csak nekem kevés, ha egy könyv csak szép.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

„A japánok hosszú ideje tudják: van olyan, hogy az ember szereti a munkáját, és meg is fizetik érte. Ez az összhang maga az ikigai: kombinációja mindannak, amit szeretsz, és amire a világnak szüksége van. Ez a kis könyv segít megtalálni a saját ikigaiod, azaz életed valódi értelmét – ha engeded, feltárul előtted a hosszú, boldog és tudatos élet titka.”



Könyv: Justyn Barnes: Ikigai
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632449289
Fordította: Rácz Rebeka
Megjelenés időpontja: 2018. november 12.


2018. december 14., péntek

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!
A könyv már szerintem fél éve a várólistámon csücsült, várt arra, hogy kiadják. Valahol olvastam olyasmit is, hogy végül nem adják ki, így amikor mégis megjelent nagyot dobbant a szívem. Felraktam kívánságlistára, majd lekerült onnan, mert nem tudtam volna kivárni azt, hogy valaki megvegye nekem. Olvasnom kellett mindenképpen!
 Sokat elárul a könyvről, hogy ez lett az ÉV könyve nekem, ha regényről beszélek, és nem ismeretterjesztő könyvről. Bőgtem a könyvön, méghozzá meglehetősen sokszor, pedig nem szokásom. Részben ez egy remek dolog, de a buszon szerintem furán néztek rám, amikor a könyv utolsó oldalait olvastam, és patakzottak a könnyeim. De hát ez van!
 Idén úgy tűnik Japán nagyon közel került hozzám, nem csak azért mert voltam kinn, hanem rengeteg könyv jelenik meg manapság japán szerzőktől, vagy japános témával. Ezekre idén fókuszáltan odafigyeltem, és azt hiszem, vagy ők írnak jobban, vagy már megszoktam, hogy a japánok furán írnak.
 Ennél a könyvnél nem volt nehéz dolgom, hogy szeressem. Nagyon szeretem a kicsit elborult ötleteket, és ismerjük be, hogy egy kávézó ahol egy bizonyos széken ülve utazhatsz az időben, elég fura koncepció, de ez volt az amibe először beleszerettem, még a könyv olvasása előtt. Aztán az a rengeteg szabály, amit szerencsétlen vállalkozó kedvű időutazóinknak be kell tartania, hát nem csodálom, hogy olyan kevesen kezdenek bele az időutazásba. Ugyanis, nagyon nyomós indok kell, hogy megtedd az időben az utat, úgy hogy tudod:

  1. A kávét ki kell innod, mielőtt kihűl.  - Ha nem teszed, te leszel a következő szellem, aki ott üldögélhet azon a széken.
  2. Csak adott széken lehet utazni, de ott egy szellem üldögél. - Naponta csak egyszer megy mosdóba, úgyhogy nagy türelem kell ahhoz, hogy kivárd. A slusszpoén, hogy nem mindig ugyanakkor megy, tehát 24 óra kemény üldögélés is lehet a várakozás. Ha mázlid van éppen akkor áll fel, amikor ott vagy.
  3. Csak olyanokkal találkozhatsz a múltban-jövőben akik már jártak a kávéházban. - Tekintve, hogy nem túl felkapott hely, ez máris leszűkíti a felkeresendő személyek számát.
  4. Nem állhatsz fel a székről, különben rögtön visszakerülsz a jelenbe. - Tehát tök bénán jöhet ki minden, hogy ott üldögélsz a széken és vigyorogsz az emberre, hogy menjen már oda, mert te nem mehetsz.
  5. Csak egyszer ülhetsz a székre életedben. - Bár ez elég titkos szabály, mert általában senki nem akar még egyszer utazni.
  6. Bármit mondasz, teszel a múltban, az nem változtat a jelenen. - Ergo megmondhatod a tesódnak, hogy meg fog halni két nap múlva, ne menjen el, vagy menjen busszal. De akkor is két nap múlva meg fog halni, akkor máshogy, de a karma utoléri és megöli. Elég kellemetlen, de érthető szabály.
A regény, négy történetet mesél el, ami egy adott időszálon halad előre. A helyszín mindig ugyanaz, a Funiculi Funicula kávézó, ami már-már városi legendává nőtte ki magát. A helyet ennek ellenére nem igazán látogatják tömegek. Mindenki tudja, hogy elméletben van ott egy szék, és lehet időt utazni, de  a legtöbben mindezt nem hiszik el. Akik el is hiszik, a bosszantó szabályok miatt nem igazán akarnak nekivágni, meg mert okuk sincsen az utazásra túlzottan. A hely hangulatos, még a  múlt századot idézi, és olyan, mintha sosem változna. A felszolgáló személyzet három tagból áll, akik nagyjából mindig ott vannak. Ők intézik az időutazási szabályok ismertetését is, és ők főzik meg azt a bizonyos kávét is. 
A négy részben fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, és az egymáshoz kapcsolódó viszonyaikat. A törzsvendégeket, és dolgozókat egyaránt. Az első történetet, ha jellemezni akarnám egy szóval, akkor cuki volt. Aranyosnak találtam a szerencsétlen nőt akivel "szakított" a barátja, hogy Amerikában találja meg a szerencséjét és a múltba akart menni a nő, hogy legalább megpróbáljon valamit mondani, ha már a szakításkor megkukult és csak bámult a srácra. Fokozatosan ismertük meg az előzményeket is, majd a borzalmas és idegesítő szabályokat. Ekkor találkoztunk először azzal a kitétellel is, hogy a szellemet nem lehet csak úgy odébb rakni, magától kell felállnia, vagy megátkozza azt, aki próbálkozik. A regény elolvasása után rájöttem, hogy ez volt a kis lájtos bemelegítő sztori és ezután bőghetek egy csomót majd.
 A második történet két törzs vendég története. Fuszagi-é és az ápolónő feleségéé, de már itt kapunk egy bekacsintást a következő történetbe is, a levél formájában. Fuszagi alzheimer-kórban szenved, és lassan elfelejti azt is, hogy van felesége, és hogy az kicsoda is, mindenképpen visszautazna a múltba, hogy odaadja neki a levelet, amit írt. Megismerjük az ő történetüket is az elejétől, addig, hogy a kávézóba kezdtek járni. Meglepő mód, nem Fuszagi utazik. A Levél tartalma számomra könnyeket csalogató volt, és annyira sajnáltam őket.
 A harmadik történetben visszaköszön az előző történetben megírt levél, Hirai húga Kumi írta azt nővérének, miután nem találta ott. De ahogy az előző történetnél is, itt is felbukkan a záró történet egyik főszereplője. A lány a jövőből. Nem tudunk meg róla szinte semmit sem, csak azt, hogy a bár tulajdonosának feleségével akar mindenképpen egy közös fényképet. Bár azt hiszem, itt ahogy én, úgy minden olvasó már sejtheti, ki is az a lány. De a történet mégis Hirai-é, akinek a húga autóbalesetben meghal, amikor hazafelé tart a nővérénél tett látogatási kísérletből. Az utazás célja, hogy utoljára láthassa még a húgát élve, és bocsánatot kérjen tőle, amiért sosem ment haza, hogy arra ítélte, hogy átvegye a helyét a családi vállalkozásban. Itt utáltam a legjobban, hogy nem lehet megmenteni embereket, hogy hiába mondaná neki, hogy ne menjen, a sors utolérné. Megkönnyeztem őket is, ahogy az utolsó történetet is, ami kivételesen a Jövőbe ment. Erről viszont nem írok, mert akkor még spoilereznék, és bár már történetekkel előbb sejteni lehet, hogy mi lesz, mégis nagyon szomorú és egyben boldog történet is. Attól függően éppen melyik pillanatban kinek a szemszögéből nézzük.
 A történetek és időutazások tanulsága az volt, hogy végtére is, felnyitotta az utazó szemét. Hogy rájött dolgokra, amik valahol mélyen a jövőt megváltoztatták. Más lett a hozzáállásuk akkor amikor elmentek, és más emberként tértek vissza. Vagy mert remény csillant meg előttük, vagy mert egy titkot tudtak meg, vagy mert rájöttek, hogy mindent félreértettek. Esélyt kaptak, hogy tisztábban lássák az életüket.
 Szerettem olvasni a könyvet, és tovább olvastam volna, de így volt kerek. Keretet alkotnak a történetek, és le is zárja az író az egészet az utolsó történettel. Kapunk egy képet a kávézó jövőjéről, hogy működni fog tovább, ki tudja meddig!

Külcsín: 5/5*
Imádom a könyv borítóját. Az tetszett meg másodszorra, elsőnek ugyanis a könyv fülszövegét olvastam és abba szerettem teljesen bele. Majd megszerettem a címét is, bár a kávéért nem rajongok. De azt hiszem a borító telitalálat.
 A fejezet címek, és a történeten belüli elválasztó kávéscsészék meglehetősen jó hangulatot adnak az egész könyvnek.

Belbecs: 5/5*
Ritkán sírok a könyveken, de most megtettem, méghozzá elég sokszor. Gyorsan haladtam a történetekkel és ez elárul mindent. Szerettem ezt a könyvet és mindenképpen újra is fogom olvasni majd,...majd ha újra bőgni szeretnék. Lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de akinek fog, annak nagyon.
Amúgy engem érdekelne a színdarab is belőle, akkor is ha semmit sem értenék belőle mert japánul van. De megnézném, mert érdekes lehet.
Köszönöm a Kossuth kiadónak, hogy kiadták ezt a könyvet!!

Fülszöveg.

Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.


Könyv: Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 250
ISBN: 9789630993838
Fordította: Béresi Csilla