2018. április 20., péntek

Könyvfeszt, így távolról - A Bestseller box, ami csak bestsellert nem tartalmaz!

Kicsit átverve érzem magamat!
Tavaly, a zsákba bálnában ennél jobb könyvek voltak, és azt hiszem az ára is barátságosabb volt egy kicsit. Ott nem is lehetett reklamálni, hogy éppenséggel a zsákbamacska azt tartalmazza amit nem tudtak eladni (utána megpróbáltam én is eladni őket és nekem sem vették meg, tehát érezhető, milyen könyvek voltak.)
Viszont idén az Atheneaum kiadó úgy döntött, a boxok mostanában menők ebben utaznak majd. Nos ezzel sem lenne baj, ha meglepetés box lenne a neve és nem bestseller box, és nem lenne odaírva, hogy 3 db bestsellert tartalmaz. Mert egyet sem tartalmaz. Van benne három olyan könyv amit nem tudtak eladni.
Mert mi is a bestseller, segítségül a wikipédiát választottam:
A bestseller (magyarul: „a legjobban fogyó”) eredetileg könyvekre alkalmazott kifejezés, annak jelzésére, hogy a forgalmi adatok szerint egy bizonyos időszak legnagyobb üzleti sikerét jelentő könyvről van szó.


Mi a három könyv? Könyvtáros vagyok, tehát a legjobban fogyó könyveket látom, el lehet hinni, ezek nem azok. De nézzük a molyos adatokat az sem rossz viszonyítás:

 Kolozsi László: A farkas gyomrában 21-en olvasták összesen, annak ellenére, hogy 4 éves könyvről beszélünk.
Révay Theresa: A muranói üvegműves lánya a könyv maga 9 éve jelent meg Magyarországon, azóta a molyon kerek 53 ember olvasta... és azoknak sem jött túlzottan be. A könyvtári példányt so-so néha viszik
Urai Erika – Gótfalvai G. Pál: A férfilélek tükre: annyira bestseller, hogy senki nem olvasta...ööö 12 év alatt.


Úgyhogy ez egy nagy átverés, és ketten vettünk dobozt, mind a kettőbe totálisan ugyanaz volt... tehát ez egy 2.000-res lehúzása az olvasóknak.
És mondom, nem háborognék, ha legalább egy bestsellert raktak volna bele, mondjuk egy új meg két olyan amit nem vett meg soha senki. De ez felháborító. Komolyan, ha felmennék a könyvfesztre ezt személyesen is elmondanám, hogy haho, a bestseller az nem ez amit ti árultok...

2018. április 19., csütörtök

Irány Japán - 04 (Kiotó)

A szállodában elfogyasztjuk a reggelit, majd egész napos, buszos városnézésre indulunk a csodás kertek, festői szentélyek és a gésák városában, Kiotóban. Elsőként az ősi császárváros legszebb látnivalójaként számon tartott Aranytemplomot keressük fel, majd az 1460-ban a rindzai zen-buddhista iskola által alapított Ryoanji szentélybe látogatunk el. A városnézést a fülemüle hangját utánzó padlójáról híres Nijo kastélynál folytatjuk, mely az első Tokugawa sógun kiotói rezidenciája volt. Ebéd egyénileg, majd felfedezzük Kiotó másik fő nevezetességét, az UNESCO Világörökség részét képező „Tiszta víz” Templomát (Kiyomizudera), melynek verandájáról páratlan kilátás nyílik a környékre.

Este fakultatív program: Japán stílusú vacsora (korlátlan italfogyasztással) egy 40 perces maiko (gésanövendék) programmal. A program ára: 42.000 Ft /fő

Az egész utazás alatt ezen a napon léptem a legtöbbet, 21 ezer lépés felett zártam, úgy este nyolc körül a napot, amikor már kellően fáradt voltam a kötelező és a tervezett programok után. Mi már kezdésnek, a leírt programokat agyon variáltuk. Mármint nem igazán ebben a sorrendbe haladtunk a szentélyek és kertek megnézésében. Először meglátogattuk a Tiszta víz templomát, amit részben felújítottak, így egy része nem volt túlzottan izgi (kivéve, ha valakinek az állványok izgalmasak :D). Ennek ellenére így is akadt bőven látnivaló a Templom körül, lehetett kívánságokat írni (nem írtam), lehetett volna, egy hosszú sorba beállni, hogy vizet kapjunk el, ami gyógyít MINDEN létező problémát. Én egy ideig gondolkodtam rajta, hogy víz vagy körbesétálás mindenhol, és úgy döntöttem, hogy csatangolok inkább, minthogy az egy órából (talán másfél), amit itt töltöttünk egy negyed órát a sorban állásra pazaroljak. Álltam amúgy sorba, csak az a mosdónál volt, ami zenélt, és minden ami kell :) De itt felmentem ahova lehetett, szerelmet kívánni, vagy megerősíteni (még nem érzem, hogy sikerült volna.) de igazándiból itt szerintem inkább a táj volt szép. Feltehetően, ha nem éppen állványozás zajlik jóval szebb lett volna, de így sem volt okom panaszra.







A sor amibe nem álltam be



Az egyik ok, ami miatt nem akartam időt veszteni a sorban álldigálással, az az volt, hogy felfelé menet megláttam egy Totoro-s voltot, és hát felkiáltottam magamban, hogy "ide mindenképpen be kell menni", tehát erre időt kell szakítani, tehát, holmi sorban állás, egy mindent gyógyító forrásnál nem nyert ebben a versenyben. Ha akkor tudom, hogy a kirándulás végén még egy csomó elkölthető jenem marad, akkor szerintem kicsit jobban költekeztem volna ebben a boltban, ugyanis rengeteg aranyos, nekem tetsző dolog volt. És hasonló boltot ezután már csak Miyajima szigetén találtam, úgyhogy meg kellett volna becsülnöm jobban, hogy most ott vagyok, de már így is majdnem idő után értem a buszhoz. Pedig én próbáltam mindig kb. időre, vagy kicsit előbb odaérni (nem szeretem, ha rám várnak)






Innen mentünk át Nijo kastélyhoz, amiről NINCS képem. Azaz van kettő, de egyik sem túl szép, keressetek rá a google-n. Azaz igazság, hogy én komolyan vettem 99%-ban azt, hogy ki van írva, hogy ne fotózz. Egyrészt, mert ilyen szempontból tiszteletben tartom a szabályokat, a másik az, hogy ez egy remek indok arra, hogy teljesen OTT legyek. Hogy mindent meg tudjak figyelni, hogy át tudjam élni azt, hogy most ott járok, ahova régóta vágyok eljutni, és tényleg száz százalékig erre figyelni. Úgyhogy nincs fotó, az udvarról van, de azt se rakom fel. Itt volt amúgy az első eset, hogy le kellett vennünk a cipőt, és szerintem az egyetlen olyan hely ahol NEM volt cipőkanál. Mert aztán mindenhol le kellett már venni a cipőnket, de a legtöbb helyen erre már készülnek, és a tárolók mellett ott a cipőkanál. Én meg, mivel nem lehetett bevinni fényképezőt, így azt a táskámba raktam, a táskámat meg a buszban, úgyhogy az én mobil cipőkanalam sem volt velem. Maga a hely, amúgy annyira nem volt tömve, bár azért elég sokan voltunk, és tényleg zenélt a padló, egyszerűen lehetetlen volt csendben közlekedni. Nekem az egész hely tetszett úgy ahogy volt, itt egész jól berendezve, bábukkal (élethűekkel). Amúgy azon gondolkodtam, hogy mekkora szintű paranoia kell ahhoz, hogy ilyen padlót csinálj, és mi van ha egy kóbor macska bejut... mekkora para lehetett. Mindezek ellenére szép hely, mindenképpen érdemes meglátogatni, ha valaki arra jár.
 Innen mentünk Az Aranytemplomhoz. Ez is tipikusan az a hely, amit ezer képen látott már az ember. Remekül ki van képezve az a hely, ahonnan olyan képet tudsz készíteni, mint amit a neten is találsz vagy ezret. Azért csináltam én is, de ez annyira nem kötött le, úgyhogy mentem egy kört ott. Fura volt az, hogy a legtöbb ember így elölről lefotózza aztán elmegy, hogy ez is megvolt. Konkrétan volt egy szakasz az útnak, amikor nem nagyon találkoztam emberekkel. Lehet persze, hogy csak kifogtam egy békésebb szakaszt, de gyanús, hogy arányában nem sokan mennek ott körbe-körbe. Itt amúgy a suvenir boltban már vettem édességet, egyet magamnak, egyet meg a munkatársaimnak. (amit meg is ettek, bár az algás édességre, csak egyikük mondta azt, hogy finom - nem volt rossz, de inkább a fahéjast ettem :D).

Aranytemplom elölről

Oldalról
A Ryoanji szentély volt szerintem az a hely, ami szép, letisztult, de jóval több időt töltöttünk itt, mint amit kell. Itt volt, hogy már álldogáltunk, mert relatíve sok idő volt rá, viszont nem túlzottan nagy helyet foglal el, tehát bármennyire lassan is sétál az ember akkor is hamar a végére ér, és utána unatkozik. Itt vettem szintén valami édességet, amit meg is ettem - amikor hazajöttem - és sokat hezitáltam képeslapokon, és hasonlókon, de nem volt elég a felesleges 30 perc arra, hogy költekezzek, mert mindig lebeszéltem magamat arról, hogy megvegyek bármit, mondván, hogy nem jó semmire. Amúgy egy japán babán gondolkodtam, de arra jutottam, hogy 1. nekem csak porfogó, 2. iker unokahúg/öcsém van, akik csak egy évesek, tehát még úgy nem hiszem, hogy nagyon tetszene nekik, meg nagyon lányos, a fiúnak meg akkor mit. Úgyhogy nem vettem, amúgy kiderült hogy az is made in China volt....





A szentély után irány vissza a szállás. Mivel ugyan fáradtak voltunk, de még világos volt, páran gondoltuk, hogy elmegyünk Gion-ba, Gésára vadászni. Miután amúgy a fakultatív programra nem fizettünk be. Ha jól tudom a csoportból kb. 2 ember ment csak el rá? Mindegy is, az idegenvezető szerint a szállástól Gion nincs messze, ugyan egy nagyobb séta, de mész egyenest aztán jobbra és tádám ott vagy. Hát... mentünk egyenest, meg át a folyón(vagy csatornán), de már ez se volt közel amúgy. Aztán kértünk segítséget, és akkor elmentünk valóban jobbra, a következő hídig. Majd ott balra, majd ott jobbra és egyenes. Tehát annyira nem volt egyszerű a dolog, de folyamatosan kérdezősködtünk, hogy merre kell menni. A durva, hogy aki nem tudta is, nekiállt a telefonján megkeresni nekünk, hogy merre kell menni. Tartom, hogy taxival gyorsabb lett volna, bár tény, hogy akkor oda lett volna az öröm, hogy megtaláljuk Gion-t. Megsúgom, gésát nem láttunk, egy tanoncot félig meddig, bár én őt sem. De megtaláltuk a negyedet, és visszafelé jóval gyorsabban lehetett menni. Partnereim még elmentek vacsizni, én ott lettem már nagyon fáradt, úgyhogy becéloztam a szállást, előtte egy éjjelnappalit, és egy vacsi-fürdés után kidőltem, mint aki jól végezte dolgát. Szerintem közel ez volt az egyik legfárasztóbb nap is, feltehetően a 20 ezer lépés feletti táv miatt. De megérte, nekem tetszett minden és a szállás is jó volt, tehát jót lehetett aludni.





Ami most így hiányzik: Az a végtelen kedvesség, ahogy a japánok viszonyulnak az emberekhez. Mindegy volt, hogy éppenséggel értjük-e amit mond a másik vagy sem. Ők érteni és segíteni akarnak. De ez mindenhol. Főleg ezért nem volt probléma számomra a vásárlás, először még félve mentem be az első éjjel-nappaliba, hogy "jesszus nem fogják érteni mit akarok", de másodszorra már természetesen bementem, mint itthon a boltba, mert tudtam, hogy meg fogjuk érteni egymást, nem lesz probléma és ő tényleg segíteni akar. Ez itthon kicsit hiányzik, mert nem mindig érzem azt, hogy valóban a vásárlóért volnának az eladók, persze vannak kivételek. Ég és föld a két kultúra és nekem az övéké kicsit szimpatikusabb.

Folyt. Köv.

2018. április 18., szerda

Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak (Meidzsi-kori japán fametszetek és fametszetes könyvek a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában)

A kölcsönkérős listámon volt már... szerintem két éve. Ezt elégeltem meg, és indítottam el a Libri könyvigénylős opcióját, tekintve sehol sem találtam belőle fellelhető példányt. A Hirosige után úgy gondoltam, hogy én szeretem a japán fametszeteket, és szívesen is olvasok a témában, relatíve bármit. Úgyhogy ha valakinek van ajánlása az nyugodtan kommenteljen!
 Míg Hirosige  Edo látképei ugyebár, ami inkább városi, város közeli és embereket ábrázoló fametszetek, addig ezek a művészek főleg növényeket és madarakat és egyéb állatokat örökítettek meg. Hokuszai-t ismertem eddig is, és szeretem is a munkáit, viszont most a könyv olvasása után felkerült még pár ember a "tetszik amit alkottál" listámra, név szerint:
Imao Keinen: Neki köszönhetjük amúgy a borítónak választott képet is, de emellett rengeteg szép madaras kép alkotója volt. Én azt mondom érdemes a google-ba is beírni, mert ott jóval több munkája fenn van, mint a kötetben magában.
Unszodó (Unsodo): akire a google nem mondott semmit, az első alakon, pedig a könyvben így írják a nevét. Neki a Sás felett repülő vadludak című képe és a Havas ernyők című képe az ami tetszett a kötetből. Ő ugyan annyira nem jön be mint Imao Keinen, de azért szépeket alkotott.
Yamada Unsodo: Neki a Folyó cseresznyevirág szirmokkal és juhar levelekkel című képe az ami megfogott, és amit el tudok képzelni a szobámba is, már csak a kék színek miatt is!
Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó
kalapácson
Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó kalapácson, nekem ez nagyon tetszik, és most rákerestem, és a legtöbb műve olyan, amit szívesen néz az ember, bár inkább azokat amiken állatok és természet van.
Az utolsó aki felkeltette az érdeklődésemet Ohara  Koszon neki is a Fehér kócsagok telihold előtt  című képe ami nagyon-nagyon kedvencem lett. Amit szívesen ide is beraktam volna, de nem találom sehol sem. Pedig meglehetősen szép kép. Persze a kócsagok eleve tetszenek, tehát nem nagyon lehet olyan képet készíteni, ami ne tetszene (oké, biztos lehet, de még nem találtam olyat).

Összességében: A könyv meglehetősen szép kiadvány, két nyelven (magyarul és angolul), egy nem túlzottan terjengős szöveggel az elején, és minimális adatokkal a képek alatt. Minthogy kié a kép, mikor élt, mikor készült a kép, mekkora méretben és melyik kiadó adta ki, illetve a leltári száma. Szép fényes lapokra van nyomva az egész, így minőségibb hatást kelt. Jóval egyszerűbb olvasni, mint a Hirosigét, amit lapozni is nehéz volt, nem hogy tartani. Arra tökéletes, hogy akit érdekelnek a japán fametszetek azok kapjanak egy képet róla, kiválaszthatják a nagyobb alkotók közül, ki az aki tetszik nekik, és onnantól lehet tematikusan rá keresni. Nekem Hokuszai eleve kedvencem volt és itt is remek alkotásokat láthattam tőle. Szép és jó gyűjtemény, igényes kiadvány. Jó sok számomra nem túlzottan informatív jegyzettel, ellenben elhiszem, hogy aki hivatásszerűen és/vagy iskola miatt forgatja a könyvet annak az irodalom jegyzetek sokat segítenek, nekem annyira nem, főleg, hogy nagyrészt angol könyvekről van szó.

Külcsín: 5/5
Belbecs:5/5

Könyv: Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak
Kiadó: Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 120
Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637165412

2018. április 17., kedd

Mijamoto Muszasi: Az öt elem könyve

Mindig is érdekelt a japán kultúra, hisz ha nem érdekelt volna, akkor nem mentem volna Japánba. És mindig is érdekelt, hogy miket ad ki a Helikon ilyen olcsó könyvekként. Így örültem is, amikor végre egy nekem való könyv került kiadásra, az más kérdés, hogy 5 boltba néztem meg, mire a Lírában rá találtam. Azt hittem ezeket a Helikon zsebkönyveket mindenhol árulják...
 Éreztem, hogy nem lesz gyors olvasás. Az érzés nem csak úgy jött, hanem az első szó után lapozhattam a könyv végére a jegyzetekhez. Valamit jelent, ha egy könyv egyharmada jegyzetből áll! Nálam a jegyzetek amolyan mumus dolgok, bevallom, nem minden könyvnél veszem a fáradtságot, hogy ide-oda lapozgassak. Itt viszont egy post-itet raktam a jegyzetekhez és az is együtt mozgott az olvasással, ahogy haladtam előre. Összesen 172 olyan szó volt a kötetben, amit jegyzettel láttak el. Hol rövidebb, hol hosszabb verzióban, de magyarázatot adott a szó jelentésére, vagy arra, hogy mire gondolhatott az író, amikor ezt így leírta, vagy szimplán odaírta, hogy melyik (másik) jegyzetbe keresd a választ - ez amúgy már vicces volt, amikor a jegyzet egy másik jegyzetre mutat! -
 Mindezek ellenére én azt mondom, érdemes elolvasni, mert mond jó dolgokat, és mond érdekes dolgokat. Hogy eléggé érett vagyok-e ahhoz, hogy teljes mértékben befogadjam és átlényegüljek a könyv hangulatához? Nos nem, nem vagyok ehhez egyenlőre elég. Úgyhogy a könyvet mindenképpen elrakom, pár év múlva újra elolvasom, és reménykedem abban, hogy akkor több átjön Muszasi szellemiségéből és harcművészeti tanácsaiból, filozófiájából. De mindenképpen érdekes volt, örülök, hogy megvettem, és hogy nem rakosgattam ide-oda, hanem rögtön olvasni is kezdtem.
 A Helikonnak szerintem remek húzás ez a zsebkönyves dolog. Jó ránézni a borítókra, és jó kézbe fogni ezeket a könyveket. Szerintem meglehetősen zsebbarát ;) És az ára miatt meg is fizethető. Úgyhogy örülök a kezdeményezésnek, és remélni merem, hogy még rengeteg kötet válik így elérhetővé szélesebb körben is.



Ez a könyv amúgy megjelent már kétszer, egyszer egy másik kötettel együtt.  Akit érdekel:
Szugavara Makoto – Mijamoto Muszasi: „A nyughatatlan géniusz” / Az öt elem könyve
illetve hasonló címen: Mijamoto Muszasi: Go Rin No Sho (Az öt gyűrű könyve)

2018. április 16., hétfő

Meik Wiking: Lykke

A Hygge után adott volt, hogy a Lykke is landolni fog nálam. Ugyan annak idején a Hygge, a véletlen folytán került hozzám, most már tudatosan mentem a boltba az író következő könyvéért.
 Amikor a Hygget olvastam, eldöntöttem, hogy elköltözöm Dániába. Mert ők meglehetősen pozitívak, meglehetősen kedvesek, és sok a forrócsoki náluk. Kaptam egy olyan életérzést, amit szívesen követtem volna, és ezzel nem voltam egyedül. Feltehetően sokan a könyv olvasása után, minimum egy fahéjas forrócsokit megittak a Dánok kedvéért ;) A magyar könyvkiadás is elkezdte ontani az északi népek ilyen-olyan életmód tanácsait. Én beleolvastam a Lagomba is... nem lettünk barátok, valahogy akkor már Hygge. Most várok a Sisu-ra... meglátjuk, hogy a finnek szimpatikusabbak lesznek-e majd a dánoknál... hmm... magas a léc amit meg kéne ugrania annak a könyvnek.
 Meik Wiking akinek szerintem a neve is meglehetősen illik ahhoz, hogy dán legyen és boldogságkutató, nos elvárásaim voltak, hogy ez a könyve legalább olyan jó legyen, mint a Hygge. Olvasás közben már jelölgettem pár dolgot, ami tetszett a felvetésekben, és ki is idéztem őket Molyra. Azért találtam jó pár megszívlelendő jó tanácsot. Hogy megugorta-e a szintet? Nem! De!
A Hygge jóval olvasmányosabb volt, és relatíve csak a pozitív oldalát mutatta be a dánoknak, míg a Lykke már jóval tudományosabb. Már amennyire a boldogságkutatást, már tudományosnak nevezik a nagyok is. Tehát nem volt, annyira magával ragadó és belesüppedős, mint  a Hygge. Máshogy volt jó!
  A könyv hat olyan dolgot hoz fel, és fejt ki, ami mindenképpen szükséges a boldogsághoz. Nem feltétlen kell mindegyikből sok, de szükségesek. Ilyen a:

Együttlét/összetartozás 
Pénz 
Egészség 
Szabadság 
Bizalom 
Jóság 

Az író, mint hivatásos boldogságkutató, sok órányi megfigyelés után arra jutott a társaival, hogy boldogabbak az emberek, ha együtt vannak, mintha magányosak. Ha megvan a valahova tartozás érzése, akkor nagyobb eséllyel vagy boldog, mintha egyedül ülsz egy szobába. Még ha az a szoba olyan is, amilyenre te alakíthatod. Szükséges a társas kapcsolat.

 Fontos a boldogsághoz az anyagi biztonság. Nem gazdagság! Csak és kizárólag az anyagi biztonság, hogy ne kelljen aggódnod azon, hogy nem lesz mit enned, vagy hogy ne legyen benned az az érzés, hogy sehova sem tart az életed. Kell cél, amit el akarsz érni, és erre akár tíz évet is rászánni és gyűjtögetni. Ezt alá is tudom támasztani, 10 évembe telt összegyűjteni azt a pénzt, amivel kijutottam Japánba, és ott voltam... majdnem két hetet. Azt hiszem mondhatom, hogy életem egyik legjobb utazása volt, és boldog vagyok és boldog voltam ott is. És most gyűjtök egy következő útra :D
 Tehát igen, fontos, hogy legyen álmod, legyen célod amit el akarsz érni az életben és arra gyűjtögess. A túl sok pénz nem  feltétlen boldogít a könyv szerint, van az a szint, ahol már  nem leszel boldogabb attól, hogy több pénzt keresel, vagy birtokolsz.

(…) tervezhetünk hosszú távra is! Vajon milyen álomélményt szeretnénk átélni mához tíz évre? Bármi legyen is az, már most kezdjük el gyűjteni rá a pénzt egy külön boldogságszámlán!
91. oldal, 4. fejezet - Pénz (Kossuth, 2018)


Olvassunk minél többet!
106. oldal, 4. fejezet - Pénz (Kossuth, 2018)

 Egészség a rengeteg mozgást hozza fel példaként, és hogy a dánok meglehetősen nagy százaléka biciklivel jár munkába, és így az alap mozgásuk megvan. Annak ellenére, hogy a Hyggében vázolta, hogy péksütiken és fahéjas forrócsokin élnek (kis túlzással). De míg egy csomóan edzésnek tekintik a mozgást, addig a dánok bicajra pattannak és kerekeznek, ők ezt normális közlekedési eszköznek tekintik és nem plusz feladatnak. A biciklizés mellett az erdőjárást emeli ki az író és tapasztaltam, hogy mostanában nagy keletje van az erdőjárás japán módjairól íródott könyveknek (csak, így hirtelen egymás után a Kossuth és a HVG könyvek is kiadott egy-egy kötetet: Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku,és  Csing Li: Sinrin-joku). Én egy időben sokat bicikliztem, de aztán abbamaradt. Kíváncsi leszek, hogy ezek az erdőfürdős könyvek mennyire fogják meghozni az emberek kedvét a természetjárásra, és az elmélyülésre. Mind a két könyv várólistás...
 A következő téma a szabadság volt, hogy mennyire fontos, hogy a szabadidőnk, tényleg szabadidő legyen, hogy lehetőleg találjunk olyan munkát az életben, ami nem csak arról szól, hogy reggel felkelsz, elmész dolgozni és hazajössz... hanem, hogy hivatásod legyen, hogy jól érezd magad a munkád közben. Felhívja a figyelmet arra, hogy az önkénteskedés például neked is jó, és nem csak annak a szervezetnek, akinek segítesz, hogy jó hatással van a boldogságra az, ha segítesz másoknak, és ezért nem vársz ellenszolgáltatást.
 A Bizalom borzalmasan fontos dolog, a boldogság szempontjából (is). Ha bízol a másikban, ha van egy közösség aminek a tagja vagy, és tényleg rá mered bízni a gyereked a szomszédra, vagy tudod (bízol benne), hogy a kirakott könyveket, amiből lépcsőházi könyvtárat nyitottál, nem fogják ellopni, hanem, mindenki annak használja aminek kell, az megfizethetetlen. A dánok bíznak egymásban, legalábbis jóval nagyobb arányban, mint mondjuk a magyarok. De a bizalom a munkában is fontos, fontos, hogy a főnököd bízzon abban, hogy te anélkül is végzed a munkád, hogy folyamatosan ellenőrizne. Ehhez persze az kell, hogy ellenőrzés nélkül is dolgozzanak az emberek, de valakinek el kell kezdenie a bizalom kialakítását...

Erika arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a dánok azért olyan boldogok, mert társadalmukban a bizalom általános jelenség. És ezzel kétségkívül rátapintott egy fontos dologra, ugyanis a bizalom egyike annak a hat tényezőnek, amelyekkel megmagyarázható, miért boldogabbak egyes országok másoknál. A 2015-ös Világboldogsági jelentés szerint „egy sikeres társadalom tagjai mélységes bizalommal viseltetnek egymás iránt. A társadalomban meglévő bizalom elégedettebbé teszi tagjainak életét.”
201. oldal, 7. fejezet - Bizalom (Kossuth, 2018)

 Jóság 

  Egy kínai közmondás szerint: 
„Aki boldog akar lenni egy órára, szundítson egyet. Aki boldog akar lenni egy napig, menjen horgászni. Aki boldog akar lenni egy évig, örököljön vagyont. Aki viszont egy egész életen át boldog szeretne lenni, az segítsen másokon!”
244. oldal, 8. fejezet - Jóság (Kossuth, 2018)

Öt jó cselekedet a hétre 
1. Hagyjunk apró ajándékot valakinek az ajtaja előtt! 
2. Jegyezzük meg, hogy hívják a munkahelyünkön a recepcióst, vagy valaki mást, akit nap mint nap látunk, és köszönéskor szólítsuk a nevén az illetőt! 
3. Készítsünk két adag ebédet, s az egyiket adjuk oda valakinek! 
4. Elegyedjünk szóba a magányos emberrel, aki félénken elhúzódik másoktól egy buliban vagy az irodában 
5. Mondjunk valakinek egy szívből jövő bókot! Most rögtön!
243. oldal, 8. fejezet - Jóság (Kossuth, 2018)

Tehát a könyvről úgy általában: Örülök, hogy megvettem, és rögtön időt is szakítottam az olvasására. Rengeteg jó dolog van benne, jóval több, mint amit a posztba írtam. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit a boldogság mögé látni, és esetlegesen tippeket olvasni, hogy mivel segíthet magán, mi az ami segíthet boldogabbnak lenni. Vagy adatokat is találhat arról, hogy mely a világ legboldogabb országa, és hol mosolyognak a legkevesebbet illetve legtöbbet.
 Nem olyan olvasmányos, mint a Hygge, de ennek ellenére ez is egy kedvenc olvasmányom lett. És még mindig el akarok menni Dániába ;)

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:
Könnyű ​belátnunk, miért nevezik Dániát a világ legboldogabb országának. A dánoknál tökéletes egyensúlyban van munka és magánélet, ingyenes a felsőoktatás, pontosan közlekednek a vonatok, és ha mindez nem lenne elég, náluk a legnagyobb az egy háztartásra eső gyertyafelhasználás.
A boldogságról – amit a dánok lykkének hívnak – valószínűleg senki sem tud többet, mint Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, aki egyben a szenzációs sikerkönyv, a Hygge, a dán életérzés, ami boldoggá tesz szerzője. Meik Wiking meggyőződése, hogy jóllehet rengeteget tanulhatunk a dánoktól a beteljesült életről, a boldogság kulcsai világunk minden táján ott rejlenek.
E lebilincselő könyv szerzője kincskeresésre invitál bennünket, hogy végül előttünk is megnyílhasson az elégedett élet kapuja. Wiking többek között taglalja, mire fordítjuk drága időnket, hogyan viszonyulunk szomszédainkhoz, és miként főzünk vacsorát – bolygónk legboldogabb zugaiból gyűjtve össze a bizonyítékokat, történeteket és tippeket. Ez az eszményi útmutató ahhoz, hogy valamivel több lykkére leljünk az életünkben.

  • Könyv: Meik Wiking: Lykke
  • Kiadó: Kossuth
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2018
  • Oldalszám: 288
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789630991674
  • Fordította: Hegedűs Péter


2018. április 12., csütörtök

Irány Japán - 03 (Tokyo - Kiotó)

4 . Nap - március 27.
A nap első felében tömegközlekedéssel jutunk a tokiói főpályaudvarra, ahonnan alkalmunk nyílik kipróbálni a híres shinkansent, a japán szuperexpresszt. 250 km/órás sebességgel száguldunk Kiotó felé, ahol a kora délutáni érkezés után ellátogatunk a hosszasan kígyózó, közel 10 000 jellegzetes, narancsos-vöröses színű Shinto kapu szentélyéhez, a Fushimi Inari Taisha nagyszentélyhez. A szentélyt Inarinak, azaz a rizs Shinto istenének szentelték. A program végeztével transzfer a szállodába Kiotóban, majd a szobák elfoglalása.
Szállás Kiotóban.

Arra gondoltam, hogy az utazási iroda terveit bemásolom ide az elejére. Egyrészt, mert nekem is egyszerűbb, ha látom mi is volt aznap, meg hátha szerepel olyan infó benne, ami érdekli az olvasóimat, de mondjuk nekem nem jut eszembe. A terv az volt, hogy minden nap írok egy napról, csak közben elkezdtem dolgozni, és ebből adódóan kevesebb időm van, és a visszarázódás nehezebben megy, estére meg hulla fáradt vagyok :) De ígérem, lesz minden napról... idővel.
 Tehát miután végre Tokyo azon negyedét, ahol a szállásunk van, már ismertem, gyorsan el is hagytuk a várost. Tehát nem sikerült teljesen megszokni egyetlen egy helyet sem, mert mindig mentünk tovább. Szállások közül, amúgy Kiotóban voltunk a legtöbbet, itt azt hiszem 4 éjszakát.
A vonatjegy
 Mivel előző nap Tokyoban fel s alá mászkáltunk tömegközlekedéssel, így eljutni a főpályaudvarra már-már egyszerű és nagyszerű volt. Reggeli után, még egy kicsit lehetett pihenni, de 9 körül elindultunk már, annak ellenére is, hogy a vonat 11:40-kor indult. Értsd azt, hogy 11.40 az bizony 11.40 egy fél perccel sem később sem előbb. Így a főpályaudvaron még volt úgy egy óránk biztos, hogy sétáljunk, kaját vegyünk, vagy beüljünk egy kávéra. Én kószáltam egyet a főpályaudvar előtt, elmentem venni két onigiri-t (amit végül nem ettem meg, mert mire megettem volna, már nem bíztam meg benne, mert a 25-26 fokos táskámban aszalódott egy fél napig....úgyhogy bevallom kidobtam, és vettem újat. Tudom, fúúúj pocsékolás, de nem akartam gyomorrontást, napközben meg azt hittem éhes leszek, de mégsem :D), egy vizet, meg egy üdítőt. Fotóztam és nézelődtem, és vártam, hogy végre felszálljunk a vonatra. Amúgy szép nagy épület a főpályaudvar, biztosan el lehet tévedni benne, ezért is hagytam el és kinn kószáltam :)
A főpályaudvar

A főpályaudvar

A főpályaudvar környékén, tehát kb. 1 km-es körön belül :)


A főpályaudvar környékén, tehát kb. 1 km-es körön belül :)
A főpályaudvar környékén

Ez benn, egy könyvesboltban. Gondoltam, lefotózom a
Dan Brown kötetet. Legalábbis tipp, hogy az :)

11 körül már felmentünk a peronra és nézelődtünk. Figyeltük az érkező, majd távozó gyorsvonatokat. Csináltam videót is, de a legtöbbe belebeszélnek, vagy elmozdult a vége, úgyhogy azt azt hiszem inkább nem töltöm fel. A lényeg, a gyors vonatok, azok nagyon-nagyon gyorsak, és pontosak. Ami nekem tetszett, a pontosságon kívül, hogy pontosan meg van adva, hogyha te neked helyjegyed van, akkor a peron melyik részére álljál kb. Megsúgom, sosem sikerült a kocsi jó oldalát választanom. Vagy az első ajtón szálltam fel, és a végén volt a helyem, vagy fordítva, de sosem sikerült lespórolnom azt az utat, míg átvágok az egész kocsin. Utazási élményre, szerintem remek. Gyors, de lehet nézelődni bőven, tény, hogy ne a közvetlen közeli épületeket nézd, mert azok zutty-zutty már tök máshol vagy. Fotót nem lehet csinálni, legalábbis az én gépemmel nem mert maszat az egész :) Viszont nézelődtem bőven, 11.40-kor elindultunk és a kiadott időpontban 14:11 le is szálltunk Kyotóban.
Még a gyorsvonathoz: Minden oldalon van kuka, de csak az elején, meg a végén a vagonoknak. Az egyik végén általában van a mosdó, a másik végén, ez nem minden vagonnál, van a dohányzó fülke, a remekül, hermetikusan lezárt! Ez kifejezetten tetszett, bár ennek ellenére kimaradt az életemben a shinkanzenen mosdóba menés, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni :D
Fushimi Inari Taisha nagyszentély, amiről szerintem már mindenki látott képet. Más nem a poszt elején. Ez is benne volt a top hely, amit látni akarok Japánban című fejben készült listámban, úgyhogy örültem, hogy a program is tartalmazza. Kicsit több időt is el lehetett volna tölteni itt is, mert én konkrétan elindultam felfelé, a magam kis andalgós gyorsaságával, és a hosszúra már semmi esetre sem volt időm, mert akkor az egészet futva kéne megtenni, akkor meg nem ér semmit sem. Így körülbelül a rövidebb út végéig értem el, majd fordulás vissza. Amúgy az a baj, hogy számításból az kimaradt, hogy lefelé azért az ember eleve gyorsabb. De szerettem volna, ha az időbe belefér egy kis szuvenír vásárlás is, mert aztán ki tudja, hogy tudok-e venni vagy sem,majd később. Valamit később is lehetett, valamit meg ott tudtam volna, de nem vettem meg... és utána aztán sehol máshol :D
 Itt is vettem könyvjelzőket, meg aztán még pár helyen, mert a könyvjelző egy moly barátja. Vettem Totoro-s törölközőt, bár bánom, hogy csak egyet, de a 4. napon az ember nem tudja, hogy az utolsó napján még mindig rohadt sok pénze lesz. Annak ellenére, hogy egy közepesen költekezős összeget vittem magammal...lehet ha rendesen ettem volna elfogyott volna a pénz :D. Vettem hűtőmágnest is, és beszereztem még pár dolgot. Az az igazság, hogy olyan marha nagy költekezést sem itt, sem máshol nem csaptam, mert mindig megkérdeztem magamtól, hogy ez nekem mire lenne jó, és a porfogót nem fogadtam el válasznak, így tényleg próbáltam olyan szuvenírt venni, amit használni is tudok, mint a törölköző pl.
 A szentélyben roppant nehéz volt olyan Toris képet csinálni, hogy ne legyen benne legalább három turista még pluszba. Egyszerűen lehetetlen, mert tömeg van. Ami persze nem tragédia, csak akartam volna egy turistamentes képet. Remekül megoldották viszont azt, hogy ne tolongj és ne menj szembe az árral, két teljesen más úton (kinézetre meg tök egyforma) mehetsz fel és le, és cukin ki is van írva, hogy merre menjél lefelé, és merre ha felfelé megy, így maximum a még nálam is kevesebb angol tudással rendelkező megy szembe az árral. Tehát szép és jó séta volt, és nézelődhettem kedvemre, a megszabott másfél órán belül. Aztán vissza a buszba, mert hogy itt már volt buszunk. Ugyan a Kiotói állomáson  kb. 3-szorra sikerült megtalálni a buszunkat, de meglett :)
 A szállás szerintem remek, hamar meglett a wifi kód is. Még lementem vacsiért - másik onigirikért, és már jöhetett is a fürdés és alvás. Most valami halas onigirit ettem, ami finom volt, meglehetősen ízletes, meg egy tojásossat vettem. Ez utóbbi feküdhette meg a gyomrom, mondván, hogy nyers tojás volt benne, ami még ízre is sz*r volt...de én meg éhes. Amúgy enyhe gyomorrontás, amit egy probiotikum és egy fájdalomcsillapító enyhít, meg a mosdó. Utána már nem vettem onigirit, elvesztettem a bizalmam benne :D Pedig tuti, hogy ha nem tojásos lett volna nem lett volna tőle bajom, mert az előtte napi halastól sem volt semmi, azon kívül, hogy az elsőt bénán nyitottam ki :D És youtubon rá kellett keresni a szakszerű kinyitásra (a japánspecialistának van videója róla :D). De ezen kívül az ágy kényelmes a szoba mérete kényelmes (volt szállás ahol nem tudtam a bőröndöt elrakni mert útban volt mindenhol, sejthető akkor az mekkora szoba :D), de itt okés volt a szoba mérete is. És voltam olyan fáradt, hogy aránylag sokáig aludtam.!

Képek a szentély környékéről:




























Folyt. Köv.