Gareth Brown: Az ajtók könyve

 

• Kiadó: General Press
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 432
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634528586
• Fordította: Fügedi Tímea
• Megjelenés időpontja: 2024. április 29.

Van a Moly-nak, egy csúnya szokása, mégpedig az, hogy emlékeztet arra, hogy melyik éves terved volt ez a könyv. Nos, én ezt a könyvet, már 2024-ben is elkezdtem, majd 20 oldal után félre raktam. Feltehetően jött jobb vagy érdekesebbnek tűnő könyv épp és így feledésbe merült. Aztán idén gondoltam, hogy akkor ha már ez megvan kezdve, akkor ezzel haladok, de ekkor, már inkább újra kezdtem.

 Nem mondom, hogy az eleje olyan gyorsan indult volna be, és kell hozzá egy hangulat, de ha már elkap a történet, onnantól minden percet kihasználsz, hogy olvashasd, hisz nem akarsz lemaradni egyetlen egy érdekes dologról sem. 

A történet és maga a világ amiben játszódik nagyon jól kidolgozott. Párszor persze már tudható, hogy a háttérben elejtett információk majd mire fognak kifutni, de ez nem volt zavaró.

 Ismerjük be, hogy ebbe a világban egyrészt nagyon szívesen élnénk, másrészt nagyon sok negatív dolog is van. Mert persze  ki ne akarna egy könyvet, amely birtokában mindig egészséges lenne? Örökké fiatal maradna, vagy éppenséggel bármelyik ajtót kinyitva oda és akkorra mehetne ahova csak akar. Nos a könyvek ezen százalékát tekintve tök jó világ lenne. De azt is be kell látni, hogy nem szeretnék olyan világba élni, ahol egy könyvet kinyitva valaki az életkedvemet is képes lenne elvenni, vagy cseppfolyóssá változtatni a csontjaimat és a testemet...nem, ezt gondolom senki se szeretné. De ugye, minden éremnek két oldala van, nem lehet csak az egyiket kérni.

Cassie, a történet főhőse egy könyvesboltban dolgozik, ahol megismerkedik egy kedves öregúrral, aki minden nap bejár a könyvesboltba és ott olvasgat beszélget. Tőle kapja, vagy legalábbis úgy hiszi tőle kapja az Ajtók könyvét, amikor is szegény öregúr meghal. Ezt azért merem leírni, mert nem igazán nagy spoiler a dolog, és az első 20 oldalba nagyjából ennyi van.

 Cassie ezek után a könyvvel hazatér, és a szobatársával elkezdik először véletlenül próbálgatni a hatalmát. Sejtelmük sincs, mi ez és mire jó, de amikor már rájönnek, hogy a könyv címének jelentése a gyakorlatban mit tesz, akkor kezdődnek az utazások, melyek mind a kettejük életét megváltoztatja. Illetve hát, legyünk teátrálisabbak, az egész világra meglehetősen nagy befolyással lesznek, ami persze, csak a könyv végén derül ki. Adott A KÖNYVTÁROS aki könyveket gyűjt, merő teljesen logikus és jó célok miatt. Minthogy, ne lehessen visszaélni a könyvekkel, plusz jó dolgokra lehessen használni őket. Adott a Könyvárus, aki viszont kereskedik a könyvekkel, de ő maga nem gonosz és nem is jó, szimplán anyagias érdekekből cselekszik és adott a könyvvadász, őket amúgy bírtam, még úgy is, hogy az ő szándékaik is inkább anyagias, illetve Lund az más tészta, de ott én igényeltem volna egy epilogust hozzá is ;D

 És miután a jó és a semleges karakterek mindegyike adott, jön persze a fő gonosz A NŐ. Tök találó név, és ízig vérig lehet őt utálni. Gyönyörűen van megfogalmazva, leírva minden, ami hozzá kapcsolható és mind amit megtudunk kellő táptalajt ad az olvasónak, hogy őt amúgy mi is utáljuk. A végén az eredettörténetekor azért kicsit sajnáltam, de csak kicsit.

 A két csoport, de főleg Cassie járkál mindenfelé, a könyvével, időben és térben egyaránt, sőt téren kívül is. Gyönyörű fejezet a könyvek létrehozásának története. Ennek a fejezetnek amúgy kifejezetten örültem, mert mindig (olvasás közben), érdekelt, hogy mégis, hogy jöttek létre ezek, és miért és mire jók egyáltalán. 

 A harc is izgalmas, de azaz igazság, hogy nekem főleg az idő utazások tetszettek, és szerintem tök jól megvoltak írva azok a jelenetek, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az idősíkok. És sokszor persze jött a gondolat, hogy hát nem írta azt, hogy meghalt, csak, hogy ott feküdt, azt nem volt ott, akkor....tehát idővel olvasóként sejtettem, hogy itt majd megint vissza ugorjunk, hogy megtudjuk, miért úgy történt a dolog, mint ahogy.

Száz szónak is egy a vége. Szerintem nagyon jó könyv volt, szerettem azt a világot, szerettem olvasni ezt a könyvet. Nem mondom, hogy nem lettem volna még ezer más dologra is kíváncsi, hogy nem volt egy csomó kérdésem a történetet olvasva, hogy "de miért???", de a legtöbbre azért kaptam hihető és nekem tetsző választ.

Olvassa mindaz, aki nem riad meg attól, hogy azért itt nem mindenki jó fej, és aki nem jó fej az viszont nagyon nem, az embereket képes kínozni és megölni csak úgy heppből, csak mert ki akar próbálni egy könyvet -.-. De hála az égnek ezek a részek aránylag rövidek és nincs túl sok benne, de mimóza lelkű embereknek semmiképpen se ajánlom. De ez egy jó kis fantasi .

Fülszöveg:

Vannak ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…

Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.

Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve.

A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalommal bíró könyvért bármit megtenne. Mert bár nem csupán egyetlen különleges kötet létezik a világon, mégis ez a könyvgyűjtők által leginkább vágyott példány – és van, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze. Cassie régi és új barátok segítségével menekülőre fogja, a célja pedig, hogy eljusson a különleges könyveket rejtő Könyvtárba…

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Az év első olvasmánya!
Egy kihívásra kellett arany színű borítót keresni, és úgy gondoltam, hogy eleget állt ez a könyv nálam és feltehetően azért mert színpadra íródott gyorsan haladós. És az igazat megvallva tényleg gyorsan haladós volt, és nem csak azért mert eldöntöttem, hogy idén legalább 50 oldalt olvasok naponta :)
A HP 7-et nem olvastam, azaz egy ami kimaradt a sorozatból. Filmen láttam, és Piton miatt úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni. A film előtt is tudtam, hogy mi történik vele, így gondoltam távol tartom magam tőle, ha már annyira imádtam a karaktert. De aztán ebben a könyvben is feltűnt, és csak nem úsztam meg, hogy olvashassak rémes dolgokról szegénykéről :(
A könyv egyrészt tök jó, szívesen megnézném a színdarabot, lehetőleg amúgy magyarul, bár őszintén, elolvasva már relatíve tudom mikor mi történik, így nem lenne akkora gond, hogy nem értem mit mondanak.
Azt hittem, a történet sokkal összetettebb lesz, sokkal kiforrottabb és sokkal bonyolultabb. Volt benne persze csavar, de a csavar meglehetősen kiszámítható volt. A könyv elején is sejthető volt, hogy ebből senki nem jön ki jól, és az is, hogy a felbujtónak meglehetősen alapos indokai voltak arra, hogy körülbelül mindenkit manipuláljon.

A karakterekről:

Forrás: Moly.hu

Albus Perselus Potter:
Sajnálom, de őt végig utáltam. Egyszerűen a legnagyobb gondja, hogy Harry Potter az apja, és ő meg mégsem olyan, és hogy ellenkezzen vele. Nincs túl sok épkézláb ötlete, totál nem gondolkodik előre, és amúgy nekem kifejezetten unszimpatikus volt.
Amúgy meglehetősen manipulatív ő is, mert hát a kis Malfoy is folyamatosan megy utána, mintha minimum az isten lenne.
A könyv vége felé látható a kis happy end, és egyrészt tök jó, hogy pozitív a vége, de úgy érzem Albus meglehetősen keveset fejlődött az egész során, hát nem tudom, hogy szegény mire kijárja az iskolát ember lesz-e, hogy sikerül-e felnőnie ahhoz, hogy az apja is csak ember. Amúgy Harry nem volt túl szimpi ebben a könyvben, bár tény, azért a végén megmagyarázta, hogy hát nem tud normális apa lenni, mert nincs rendes minta előtte, úgyhogy türelmet kér :D

Forrás: Moly.hu

Scorpius Malfoy:
Elfogult vagyok. A Malfoyokat eleve jobban bírtam. Dracot is jobban bírtam Harrynél, ebben a könyvben. De ez a kölyök annyira imádni való. Egyszerűen nem is értem, hogyan került a Mardekárba :)
Egyrészt nagyon okos, és a szíve is a helyén volt. Tudom, rohadt nagy sors fintora lett volna, ha ő Griffendéles, de szerintem simán illett volna oda, már csak a bátorsága miatt is. Szegényt azért sajnáltam a híresztelések miatt.
Neki volt jó kis életösztöne, hogy azért ne bízzon mindenkiben, de hát Albust meg mindenekfelett istenítette és ment utána. Mert hát a legjobb barátja, és ő érte mindent.
Imádtam, hogy mindent tud, rengeteget olvas, és rengeteget ismer a történelemből, és így bár nem volt túl egyszerű élete azért mégiscsak képes volt egyedül is a sarkára állni, hogy mindent helyrehozzanak, amit Albusnak hála elrontottak. Okos gyerek és kedveltem is végig :)


A felnőtt karakterek nem szerepeltek annyit, és hát a Fő gonosz Voldemort gyereke se túl sokat. Így nem nagyon tudtam lemérni azt, hogy milyenek lehetnek. Persze kaptunk betekintést abba, hogy bizonyos dolgok után mi változott, ez főleg Ron és Hermione kapcsolatán. Azért örülök annak, hogy ők ennyire szeretik egymást :)

Összességében az egyik főszereplőt rühelltem, a másikat imádtam, és hála az égnek a Malfoy gyerek többet szerepelt így elégedett vagyok a történettel. Ennek ellenére maga a történet borzalmasan kiszámítható és sejthető. Nem voltak Wow élményeim, nem éreztem azt, hogy nagyon izgulnom kéne miattuk. Minden egyes időutazáskor sejthető volt, hogy mit rontanak el és mi lesz ennek a vége. Igen, a Sötét Uras szál adott kis extrát, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy felejthetetlen és többször olvasós lesz a könyv. Megnézném a színdarabot, és ha film készülne belőle azt is. De igazándiból egyszer, egynek jó volt :)

Belbecs: 3,5/5

Fülszöveg:
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.


A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyv: J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244654
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!
A könyv már szerintem fél éve a várólistámon csücsült, várt arra, hogy kiadják. Valahol olvastam olyasmit is, hogy végül nem adják ki, így amikor mégis megjelent nagyot dobbant a szívem. Felraktam kívánságlistára, majd lekerült onnan, mert nem tudtam volna kivárni azt, hogy valaki megvegye nekem. Olvasnom kellett mindenképpen!
 Sokat elárul a könyvről, hogy ez lett az ÉV könyve nekem, ha regényről beszélek, és nem ismeretterjesztő könyvről. Bőgtem a könyvön, méghozzá meglehetősen sokszor, pedig nem szokásom. Részben ez egy remek dolog, de a buszon szerintem furán néztek rám, amikor a könyv utolsó oldalait olvastam, és patakzottak a könnyeim. De hát ez van!
 Idén úgy tűnik Japán nagyon közel került hozzám, nem csak azért mert voltam kinn, hanem rengeteg könyv jelenik meg manapság japán szerzőktől, vagy japános témával. Ezekre idén fókuszáltan odafigyeltem, és azt hiszem, vagy ők írnak jobban, vagy már megszoktam, hogy a japánok furán írnak.
 Ennél a könyvnél nem volt nehéz dolgom, hogy szeressem. Nagyon szeretem a kicsit elborult ötleteket, és ismerjük be, hogy egy kávézó ahol egy bizonyos széken ülve utazhatsz az időben, elég fura koncepció, de ez volt az amibe először beleszerettem, még a könyv olvasása előtt. Aztán az a rengeteg szabály, amit szerencsétlen vállalkozó kedvű időutazóinknak be kell tartania, hát nem csodálom, hogy olyan kevesen kezdenek bele az időutazásba. Ugyanis, nagyon nyomós indok kell, hogy megtedd az időben az utat, úgy hogy tudod:

1. A kávét ki kell innod, mielőtt kihűl.  - Ha nem teszed, te leszel a következő szellem, aki ott üldögélhet azon a széken.
2. Csak adott széken lehet utazni, de ott egy szellem üldögél. - Naponta csak egyszer megy mosdóba, úgyhogy nagy türelem kell ahhoz, hogy kivárd. A slusszpoén, hogy nem mindig ugyanakkor megy, tehát 24 óra kemény üldögélés is lehet a várakozás. Ha mázlid van éppen akkor áll fel, amikor ott vagy.
3. Csak olyanokkal találkozhatsz a múltban-jövőben akik már jártak a kávéházban. - Tekintve, hogy nem túl felkapott hely, ez máris leszűkíti a felkeresendő személyek számát.
4. Nem állhatsz fel a székről, különben rögtön visszakerülsz a jelenbe. - Tehát tök bénán jöhet ki minden, hogy ott üldögélsz a széken és vigyorogsz az emberre, hogy menjen már oda, mert te nem mehetsz.
5. Csak egyszer ülhetsz a székre életedben. - Bár ez elég titkos szabály, mert általában senki nem akar még egyszer utazni.
6. Bármit mondasz, teszel a múltban, az nem változtat a jelenen. - Ergo megmondhatod a tesódnak, hogy meg fog halni két nap múlva, ne menjen el, vagy menjen busszal. De akkor is két nap múlva meg fog halni, akkor máshogy, de a karma utoléri és megöli. Elég kellemetlen, de érthető szabály.

A regény, négy történetet mesél el, ami egy adott időszálon halad előre. A helyszín mindig ugyanaz, a Funiculi Funicula kávézó, ami már-már városi legendává nőtte ki magát. A helyet ennek ellenére nem igazán látogatják tömegek. Mindenki tudja, hogy elméletben van ott egy szék, és lehet időt utazni, de  a legtöbben mindezt nem hiszik el. Akik el is hiszik, a bosszantó szabályok miatt nem igazán akarnak nekivágni, meg mert okuk sincsen az utazásra túlzottan. A hely hangulatos, még a  múlt századot idézi, és olyan, mintha sosem változna. A felszolgáló személyzet három tagból áll, akik nagyjából mindig ott vannak. Ők intézik az időutazási szabályok ismertetését is, és ők főzik meg azt a bizonyos kávét is. 

A négy részben fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, és az egymáshoz kapcsolódó viszonyaikat. A törzsvendégeket, és dolgozókat egyaránt. Az első történetet, ha jellemezni akarnám egy szóval, akkor cuki volt. Aranyosnak találtam a szerencsétlen nőt akivel "szakított" a barátja, hogy Amerikában találja meg a szerencséjét és a múltba akart menni a nő, hogy legalább megpróbáljon valamit mondani, ha már a szakításkor megkukult és csak bámult a srácra. Fokozatosan ismertük meg az előzményeket is, majd a borzalmas és idegesítő szabályokat. Ekkor találkoztunk először azzal a kitétellel is, hogy a szellemet nem lehet csak úgy odébb rakni, magától kell felállnia, vagy megátkozza azt, aki próbálkozik. A regény elolvasása után rájöttem, hogy ez volt a kis lájtos bemelegítő sztori és ezután bőghetek egy csomót majd.

 A második történet két törzs vendég története. Fuszagi-é és az ápolónő feleségéé, de már itt kapunk egy bekacsintást a következő történetbe is, a levél formájában. Fuszagi alzheimer-kórban szenved, és lassan elfelejti azt is, hogy van felesége, és hogy az kicsoda is, mindenképpen visszautazna a múltba, hogy odaadja neki a levelet, amit írt. Megismerjük az ő történetüket is az elejétől, addig, hogy a kávézóba kezdtek járni. Meglepő mód, nem Fuszagi utazik. A Levél tartalma számomra könnyeket csalogató volt, és annyira sajnáltam őket.

 A harmadik történetben visszaköszön az előző történetben megírt levél, Hirai húga Kumi írta azt nővérének, miután nem találta ott. De ahogy az előző történetnél is, itt is felbukkan a záró történet egyik főszereplője. A lány a jövőből. Nem tudunk meg róla szinte semmit sem, csak azt, hogy a bár tulajdonosának feleségével akar mindenképpen egy közös fényképet. Bár azt hiszem, itt ahogy én, úgy minden olvasó már sejtheti, ki is az a lány. De a történet mégis Hirai-é, akinek a húga autóbalesetben meghal, amikor hazafelé tart a nővérénél tett látogatási kísérletből. Az utazás célja, hogy utoljára láthassa még a húgát élve, és bocsánatot kérjen tőle, amiért sosem ment haza, hogy arra ítélte, hogy átvegye a helyét a családi vállalkozásban. Itt utáltam a legjobban, hogy nem lehet megmenteni embereket, hogy hiába mondaná neki, hogy ne menjen, a sors utolérné. Megkönnyeztem őket is, ahogy az utolsó történetet is, ami kivételesen a Jövőbe ment. Erről viszont nem írok, mert akkor még spoilereznék, és bár már történetekkel előbb sejteni lehet, hogy mi lesz, mégis nagyon szomorú és egyben boldog történet is. Attól függően éppen melyik pillanatban kinek a szemszögéből nézzük.

 A történetek és időutazások tanulsága az volt, hogy végtére is, felnyitotta az utazó szemét. Hogy rájött dolgokra, amik valahol mélyen a jövőt megváltoztatták. Más lett a hozzáállásuk akkor amikor elmentek, és más emberként tértek vissza. Vagy mert remény csillant meg előttük, vagy mert egy titkot tudtak meg, vagy mert rájöttek, hogy mindent félreértettek. Esélyt kaptak, hogy tisztábban lássák az életüket.

 Szerettem olvasni a könyvet, és tovább olvastam volna, de így volt kerek. Keretet alkotnak a történetek, és le is zárja az író az egészet az utolsó történettel. Kapunk egy képet a kávézó jövőjéről, hogy működni fog tovább, ki tudja meddig!

Külcsín: 5/5*

Imádom a könyv borítóját. Az tetszett meg másodszorra, elsőnek ugyanis a könyv fülszövegét olvastam és abba szerettem teljesen bele. Majd megszerettem a címét is, bár a kávéért nem rajongok. De azt hiszem a borító telitalálat.

 A fejezet címek, és a történeten belüli elválasztó kávéscsészék meglehetősen jó hangulatot adnak az egész könyvnek.

Belbecs: 5/5*

Ritkán sírok a könyveken, de most megtettem, méghozzá elég sokszor. Gyorsan haladtam a történetekkel és ez elárul mindent. Szerettem ezt a könyvet és mindenképpen újra is fogom olvasni majd,...majd ha újra bőgni szeretnék. Lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de akinek fog, annak nagyon.

Amúgy engem érdekelne a színdarab is belőle, akkor is ha semmit sem értenék belőle mert japánul van. De megnézném, mert érdekes lehet.

Köszönöm a Kossuth kiadónak, hogy kiadták ezt a könyvet!!

Fülszöveg.

Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 

2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 

3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 

4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 

5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 

Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Könyv: Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 250

ISBN: 9789630993838

Fordította: Béresi Csilla

Anne McCaffrey: Sárkányröpte (Pern sárkánylovasai 1.)

Akarok egy sárkányt! Aranyat vagy bronzot talán. Nem tudom hol tartanám a sárkányt, tekintve nem fér el az udvarunkon, de akkor is akarok egy sárkányt. És hogy miért?

Van ez a Pern sárkánylovasai című sorozat, a maga hét részével. Gabye-nak annak idején nagyon tetszett, és ha már ott jártam nála, kölcsön is kértem rögtön az első, második, hetedik részt (a hetedik elméletben előzmény azért kell majd). De mint minden kölcsön könyv ez is kallódott. Nos ugyebár van a bödönből húzós dolog, és fantasy-t is találnom kellett a Mini-könyvklubra, úgyhogy kettő az egyben ezt húztam és megfelelt minden kritériumnak. Úgyhogy kézbe vettem, annak ellenére, hogy ésszerűség miatt NEM szokásom ennyire hosszú sorozatnak nekivágni. Csakhogy nekivágtam, és ha nem lett volna annyi dolgom, akkor gyorsabban végeztem volna a könyvvel, ugyanis borzalmasan olvastatja magát (annak ellenére, hogy borzalmasan sok elgépelés van benne és néha téptem a hajamat! Ejnye Delta Vision!!!).

 A történetről és a szereplőkről röviden…aránylag spoiler mentesen (kb. a fülszövegnyi spoiler lesz benne):

A helyszín Pern, amit a prológusban megtudunk miért és hogyan népesült be, hogy jöttek létre az alagok, és a sárkánylovasok, hogy mik azok a szálak. Tömören amúgy öt oldalban megkapjuk Pern múltját, felvázolva a világ alap pilléreit. A legtöbb kérdést, ami felmerülne olvasás közben azt már itt megválaszolják. És aztán belecsapunk a lecsóba.

Lessza, aki majdan sárkányúrnő lesz, és nos nem is akármilyen, éppen lerohant otthonában szövi ádáz terveit Fax ellen. Aki szerintem senkinek sem szimpatikus, így nem is hullajt érte senki sem könnyeket. De Lessza végül nem kapja vissza jogos jussát, sokkalta többre hivatott, mint egy alag úrnője. F’lar, akinek fogalmam sincs hogy ejtik a nevét, egy kifejezetten tenyérbe mászó alak. Ő az egyetlen sárkányfészekből érkezik ami Pernen még működik, hogy úrnőt keressen. F’lar amúgy nekem szimpatikus volt, még ha néha egyetértettem Lesszával, hogy fel kéne pofozni! Viszont borzalmasan magabiztos férfi, tudja mit akar, és azt általában el is éri. Az más kérdés, hogy ennek ellenére Lessza képes őt is manipulálni, legalábbis még az alagban igen, utána ennek már nem volt jelentősége.

 Az egész történet, miután Lessza úrnő lett, és kikelt Ramoth, a gyönyörű, de nekem néha önteltnek tűnő arany sárkánykirálynő megismerhetjük, hogy hogyan is épül fel Pern és azon belül a sárkányfészek. A politikai vonalak is érdekesek, és borzalmasan sajnáltam F’lart azért, mert egy tohonya sárkányfészket kellett megnevelnie, bele verni mindenkibe, hogy a Szálak léteznek, hogy azok pusztítani fognak, és azok ellen harcolniuk kell. Hogy erre születtek. És ha már a sajátjait meggyőzte (R’gul-t annyira nem), akkor ott volt az a bizonyos probléma, miszerint a sárkányfészkeket az alagok tartják el. Aha, de ha kétszáz-négyszáz-akárhányszáz évig nem hullanak szálak…nos a dalokból és tudásból, legenda lett, amikben már nem hitt szinte senki, a dézsmát így annyira nem rajongással adod át egy „nem csinál semmit” bandának. Tehát F’lar-nak meg kellett győznie az urakat is, hogy márpedig kell a dézsma, mert jönnek a szálak. Mondjuk úgy egyedi taktikát választott, a nagyurak meg hülyék.

És innentől gyorsul nagyon be a dolog, és ezt már nem írom le, ezt olvasni kell. Izgalmas, pergő, és sajnáltam, hogy hopp…hooopppp vége lett. De komolyan ez egy függő vég, és komolyan ez gonosz dolog!

Ha jó sárkányos Fantasy-ra vágytok ezt ajánlom. Nem véres, nem gyilkolnak halálra senkit(aki nem érdemelte meg), borzalmasan jó a humora a könyvnek, és igazándiból könnyed olvasmány. Azzal, hogy a Prológus megadta a tudást, Lessza és F’lar logikáját és gondolatait követve nagyon egyszerű átlátni a legtöbb dolgot. Ramoth és Mnementh meg hát sárkányok. Okos és vicces sárkányok.

Akarok egy sárkányt!!!! MOST!!! Naaa adjon valaki egy sárkááááááááááááááááányt!!

Belbecs: 5/5

Szerettem, szeretem, és folytatom. Ha nem is most azonnal folytatom a sorozatot, de tervben van az egész elolvasása. Pláne mert egyesek függő véget raknak a végére….most komolyaaan…. Hüpp.

Külcsín: 3/5

Imádtam a borítót, szép a kivitelezés. De annyira csapnivalóan rengeteg benne a helyesírási hiba, az elgépelés, hogy az már dühítő volt!

Fülszöveg:

Hogyan menthet meg egyetlen lány egy egész világot?

Benden Sárkányfészek lovasainak szemében Lessza nem más, mint egy rongyos cseléd. Fél életében azokat szolgálta, akik elárulták az apját és elbitorolták földjeit. Most azonban eljött az idő, hogy Lessza ledobja az álcát, és visszaszerezze, ami jogosan az övé.

Bosszújának beteljesítése során találkozik a sárkánykirálynővel. A közöttük kialakuló kötelék örökre megváltoztatja mindkettejüket, és védelmet nyújt, amikor több évszázados béke után ismét világukra tör a külvilági fenyegetés, a gyilkos szálak zápora. Pern bolygóját valaha sárkányok és lovasaik óvták e mindent felemésztő veszedelemtől, de manapság alig maroknyian maradtak csupán. Lesszának saját és sárkánya életét egyaránt kockára kell tennie, ha meg akarja menteni közös világukat.

Könyv: Anne McCaffrey: Sárkányröpte

Kiadó: Delta Vision

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2005

Oldalszám: 360

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9637041699

Fordította: Kleinheincz Csilla

Pern sárkánylovasai 

1. Anne McCaffrey: Sárkányröpte 85%

2. Anne McCaffrey: Sárkányhajsza 86%

3. Anne McCaffrey: Sárkányének 87%

4. Anne McCaffrey: Sárkánydalnok 85%

5. Anne McCaffrey: Sárkánydobok 82%

6. Anne McCaffrey: Fehér sárkány 86%

7. Anne McCaffrey: Moreta, a Pern sárkányúrnője / Nerilka története 89%

Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

 Van olyan, amikor azt mondják az embernek, hogy egy adott könyv sz*r, vagy, hogy nem tetszett nekik. Általában nem szoktam hinni az ilyeneknek. Magamat ismerve, hamarabb hiszem el egy könyvről, hogy jó, ha mondják, de nem igazán hiszek a negatív kritikáknak, úgy vagyok ezzel, hogy márpedig attól, hogy valakinek nem tetszett, nekem még tetszhet. Amúgy sokszor bebizonyosodott, hogy rengeteg rossznak kikiáltott könyv nekem bejött.

 Itt mégis kicsit féltem, mert hát japán irodalom. Imádom japánt, de még én is belátom, hogy teljesen máshogy fogalmaznak, teljesen máshogy gondolkoznak bizonyos dolgokban, és ebből adódóan sokszor félremegy a megértés. Sokszor az olvasó nem élvezi úgy azt a történetet, mint ahogy azt egy japán tenné. Tartom amúgy, hogy minden nemzetnek megvan a maga „kódja“, és ebből adódóan az írókat általában a nemzetük érti meg (kivételek vannak). De a japán kultúra annyira más mint a magyar, és éppen ezért vannak dolgok amik nem teljesen egyértelműek, hogy Miért, hogy Miért is teszik ezt, miért is mondják ezt, és mégis miért van az egész.

 A könyvben kettő novella van, az ismertebb a címadó, az Idő felett járó lány, illetve a kevésbé ismert Rémálmok fogságában. Kezdem az ismeretlenebbel, mert az Idő felett járó lány anime változatát is láttam, és így a kettőt össze akarom hozni.

 Nos akkor a Rémálmok fogságában, egy amolyan mélylélektani elemzős dolog, illetve a félelmek leküzdését segítő novella. Igen, segít, a főhőssel utazunk, elemzünk, gondolkodunk, és lassan megfejtjük, hogy egy ember miért is félhet egy álarctól és a korlátoktól. Két abszurdum nevetséges félelem. (tartom amúgy, hogy nem volt nevetséges, vannak álarcok amiktől én is megijednék :P) A főhősnő, egy középiskolás lány, rendezett családi háttérrel, egy apával, egy anyával, egy öccsel. A történet amúgy nagyrészt az öcs félelmeire volt kiélvezve, arra, hogy egy kívülálló igenis sokkalta hamarabb segíthet a félelmek felfedésében és kezelésében, mintsem saját magad. A nővér is a tesóját remekül kitudta kezelni mindenből, de a saját félelmei megbénították. Fura volt belegondolni, hogy valóban egy kisgyerek számára egy-egy elejtett szó, mondat, mondatfoszlány mennyire ijesztő lehet, hogy félálomban az ilyesmik és a tudatalatti mekkora rémképeket képes generálni. És érdekes volt olvasni, hogy mekkora sötétség uralkodik a szülők fejében. Egy gyereknek soha ne mond, hogy lányokkal játszani lányos, és hogy játsszon fiúkkal, vagy levágják a fügyijét. Tényleg, ilyet nem mond normális ember egy gyereknek, pláne, ha az anyja az említettnek... elvégre az anya nem azért van, hogy plusz ijedelmet generáljon, és a gyerek kevéske önbizalmát is ilyen hülyeségekkel a földbe tiporja. Viszont becsülöm a nagytesó hozzáállását ehhez is, és ahhoz is, hogy képes volt, volt bátorsága visszatérni oda, ahova a rémálmai visszavezethetőek. Tetszett no!

Belbecs: 5/5

Az idő felett járó lány novella vs. Anime

 Neveket nem írok, mert borzalmasan nehezen jegyzem meg őket, pláne a novellába, ahol miért is ne lenne körülbelül tök egyforma a fiú és a lány főhős neve. Ami egyezett mindegyikbe:

-Volt időugrás

-A jövőből jött a rejtélyes valaki

-Három barát

És ezzel kifújt a hasonlóság. A könyvben a levendula illatnak nagy jelentősége volt. Rengeteg dolog meg lett magyarázva és értelmet kapott. Nagyon szerettem olvasni azt, ahogyan az időugrások megtörténnek, ahogy végülis a történet végére visszatérünk a kezdőpontba és rájövünk, ki, miért tette azt, és hogy miként távozik, mit hagy maga után. Gyönyörűen levezetett történet volt. Amit az anime nem vett át. Azaz igazság, hogy spoiler mentesen nehezen lehet erről írni, tekintve, hogy ha lelövöm ki az időutazó (mármint az eredeti), akkor máris nem izgalmas az egész....

 Az anime ennél kicsit.... butább. Butááááb....butáááábbbb. Annak ellenére, hogy szerettem nézni, ha a kettőt össze kell hasonlítanom akkor valójában csak és kizárólag az időugrás, a három jóbarát és a jövő stimmel. Itt nem kotyvalék van, és nem különleges képesség. Itt egy szerkezet van, adott ugrásszámmal. Ugyan itt is van egy állítólagos baleset, ami a sok bénázás miatt rengetegszer megtörténik (válogatottan ki, hogy haljon meg), de valójában semminek sincsen értelme. A főhősnő elszenved egy csomó dolgot, azt hiszi ő az ász, aztán rájön, hogy mégsem... hol boldog, hol nem. Az anime remekül bemutatja, mire lehet elpocsékolni az időugrásos dolgot. És nem látom az animebe az Okot, amiért a jövőből a múltba kerül a rejtélyes alak. A könyv elmagyarázza, hogy háboruk, fura génkezelés a gyerekeknél, zseni gyerekek és egy kísérlet volt, kicsit bénán kivitelezve, erre az anime....“megakartam nézni egy képet és csak itt látható“ wtf? Komolyan, de komolyan??? És a borzalmas lezárása az animenek. Ez egy hülye lezárás volt, semmi nem lett rendesen lezárva. Azt éreztem, hogy konkrétan 98 percnyi zagyvaságot nézek. A könyv ehhez képest egy egész, egy szépen felépített világ, egy ötlet, egy remek ötlet...

Könyv belbecs: 5/5

És igen, a manga is szép rajzolású

Anime belbecs: 3/5

Külcsín:

Az anime rajzolása tetszett. Szerintem igazán szép, ha értelme lett volna akkor feltehetően nagy kedvencet aratok. De a könyv után az élmény mély zuhanás volt. Lehet, ha fordítva van, ha előbb látom és utána olvasom, jobban tetszett volna.

Fülszöveg:

A regényből készült anime 2007-ben többek között elnyerte az év animéje és a legjobb eredeti történetért járó díjat.

A világhírű japán író mindmáig legnépszerűbb regényének hőse egy tizenöt éves, középiskolás lány. Kazuko egy napon megdöbbenve tapasztalja, hogy képes visszamenni az időben. A fiatal lány életét egy csapásra felborítja ez a megdöbbentő felfedezés. Csupán a legjobb barátai hiszik el, mikor beszámol hátborzongató kalandjairól.

Kazuko úgy dönt, megpróbálja kideríteni, hogyan tett szert erre a szuperképességre. Ehhez azonban vissza kell mennie az időben. Az iskola sötét fizikaszertárban akarja tetten érni azt a titokzatos árnyalakot, akivel ez az egész hátborzongató kaland elkezdődött.

Időugrásai során nemcsak a tér és az idő korlátjait szakítja át, de egy olyan világban mozog, ahol nincs éles határvonal az álmok és a valóság között.

A kötetben található második kisregény, A rémálmok fogságában főszereplőnője számos dologtól fél. Maszako nem mert átmenni a régi hidakon, viszont habozás nélkül felmászik az iskolai óratorony tetejére, ha úgy gondolja, hogy ezzel legyőzheti félelmeit. Legjobb barátja segítségével megpróbál rájönni, hogy mitől vannak visszatérő rémálmai. Egyre inkább úgy érzi, hogy múltjában egy nagyon sötét titok rejtőzik. A bátor lány útra kel, hogy szülőfaluja határán, a zubogó hegyi folyó fölött áthidaló hídon szembeszálljon a rémálmokkal.

Cucui Jaszutaka világhírű művét most olvashatják először magyarul a hazai olvasók. A szerzőt nem véletlenül tartják napjaink legnépszerűbb japán tudományos-fantasztikus írójának. Kisregényei azoknak is tetszeni fognak, akik kedvelik a száraz humort és szeretnének többet megtudni a japán középiskolások különös világáról.

“Cucui lenyűgöző művet alkotott. Könnyed hangvételű írásaiban pontosan úgy dolgozza fel a komoly kérdéseket, ahogy azt Italo Calvino javasolta”.

Philipp Hensher, The Daily Telegraph

“Idézzük fel magunkban a mániákus J. G. Ballardot. Cucui olyan, mint ő, ám a japán írónak jóval sötétebb múltat kellett feldolgoznia”.

Micholas Lezard, The Guardian

Könyv: Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

Kiadó: Trivium

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 192

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155334238

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

 Végre sikerült kilábalnom az olvasási válságból! Hivatalosnak tekinthető, mert tényleg legszívesebben olvasnék folyamatosan, amikor csak időm engedi. Az írási válság még tart, ugyanis itt függ 4 megkezdetlen posztom 4 elolvasott könyvről, és valahogy nem jutok oda, hogy leüljek szépen, és összerendezzem a gondolataimat, és azt képernyőre vessem. Pedig tényleg mindegyikről van mit írni, és meglepő mód, mindegyik tetszett is. Mostanában úgy tűnik, hogy nem nyúlok mellé! Pedig nem ártana haladnom, mert addig szeretem megírni a posztokat, amíg nincs frissebb élmény, ami elnyomja az első benyomásokat a könyvről. Négy könyv esetében már erősen elnyomott az első és második. A harmadik és negyedik még elég friss, mert mind a kettővel tegnap végeztem. Hát akkor lássuk a medvét.

 Gaiman az egyik kedvenc íróm, annak ellenére, hogy tavaly, szerintem sikeresen nem olvastam tőle semmit! A Szerencsére a tej, a megjelenéskor felkerült a várólistámra, és folyamatosan bombáztam a könyvtárat azzal, hogy vegye már meg!  De vagy nem lehetett éppen kapni, vagy volt fontosabb könyv a megvásárolandó listán, és így csak idén februárban (vagy márciusban), sikerült megvennie a könyvtárnak. A héten már állományba is került és én, mint bennfentes (muhahaha), első voltam, aki kikölcsönözhette. Igen, vannak dolgok, amikben előnyt élvezek, főleg, ha gyorsan tudok olvasni. (így került hozzám elsőként a Wayward Pines-trilógia első kötete is, két nap alatt ledaráltam, és most megrendelhettem a folytatást, mert az még nincs meg a könyvtárnak…) tehát, elsőként került a kezembe olvasási célzattal a könyv. Gondoltam rá, hogy ott helyben elolvasom, és haza sem hozom, mert hát nem egy vastag könyv, és teli van képekkel, de végül mégis inkább itthon, a kedvenc olvasós helyemen láttam neki (az ágyamba vackolva magamat).

 Megérte a várakozás, és megérte lecsapni rá. Gaiman hozza a formáját, ugyan kicsit gyerekesebbre véve a figurát. Ennek ellenére, ugyanolyan elvetemülten fura, és néhol beteg a történet, mint minden más könyvében. Főszerepben a tej!  - és az apuka!

 A bevezetőt elolvasva azt sajnáltam, hogy az a könyv, amiről beszél (ha valóban meg is jelent), Magyarországon nem jött ki, így nem tudom elolvasni (bár azt is el tudom képzelni, hogy nincs is ilyen könyv). Hogy azért kellett ezt a kötetet megírnia, hogy azért az apukák mégiscsak jó színben tűnjenek fel, hiszen nem csak teát isznak és újságot olvasnak, mint az a tévhitekben van, hanem igenis mindent megtesznek a porontyaikért. Például elmennek tejért!

 Csakhogy, hiába van a bolt a sarkon, tejért menni kifejezetten veszélyes, csak hogy pár veszélyforrást említsek a könyvből:

-UFO-k a távoli galaxisból, IKEA át- és berendezős hajlamokkal

-Kalózok a távoli múltban, gyilkos szándékkal

-Egy időutazó dinoszaurusz

-Sok lökött bennszülött egy lökött vulkánnal

-Pónik… a pónik viccesek

-Wampírok… na, jó a wampírok meg hülyék :D…

 Ismerjük hát be, hogy hiába van a sarkon a bolt, és alig tíz perc volna egy tejet venni (nem zsírmenteset!), az mégis órákig tart, ha csak ennyien tartanak fel, akkor is. Hiszen egy apának közben meg kell mentenie az univerzumot, amiben nagy szerepe van a TEJ-nek. Nagyobb, mint gondolnátok!

 Megjegyezném, hogy bár a vége sejthető, hogy csak mese, mégis a finálénál, fenn az űrben, azt hiszem ott kezdtem szakadni a röhögéstől. A könyv olvasása mellé TEJ-et ajánlok, de csak akkor ha szereted és van otthon!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Skottie Young az új kedvenc illusztrátorom! Azaz igazság, hogy elég sok kedvenc illusztrátorom kezd lenni, úgyhogy lassan listát kell írnom, hogy külföldi és magyar viszonylatban kiknek a rajzaiért vagyok oda. Örülök, hogy az ő általa illusztrált kötet került magyar kiadásba, bár ahogy elnéztem a másik illusztrátort, az ő képei sem rosszak. Külön örülök, hogy maradt az eredeti borító is. Azt nem tudom, hogy méretre is ekkora az eredeti, de nekem tetszett, hogy olyan kis aranyos az egész. Jó kézbe venni, jó lapozni. Tehát megvett kilóra a kiadvány :)

Fülszöveg:

Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.

Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.

Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.

Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk

Eredeti megjelenés éve: 2013

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 102

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155442834

Fordította: Pék Zoltán

Illusztrálta: Skottie Young

Ár: 2.980 Ft

Kiadói ár: 2.235 (-25%)

John Stephens: A tűz krónikája

Fülszöveg (cselekményleírást tartalmaz):

Elmúlt a viharosan mozgalmas tél. Kate, Michael és Emma szeretnének tovább kutatni eltűnt szüleik után, ám a fenyegető veszély miatt Stanislaus Pym, a varázsló elrejti őket a Reménytelen és Javíthatatlan Árvák Edgar Allan Poe Otthonában, mert dr. Pym azt gondolja, hogy ott majd biztonságban lesznek. Óriási tévedés!

Ellenségeik hamarosan rábukkannak a gyerekek nyomára. Elkezdődik a hajtóvadászat, amely Kate-et száz évvel visszaküldi a múltba, New York veszedelmes és varázslatos városába. Miközben a testvéreihez próbál visszajutni, találkozik egy titokzatos fiúval, akinek a sorsa szorosan – és vészjóslóan – fonódik össze a lányéval.

Közben Michael és Emma meg akarják keresni a Kezdet Könyveinek második kötetét. A nyomokat követve eljutnak egy rejtett világba, ahol el kell viselniük félelmetes sarki viharokat, fel kell kutatniuk egy ősi, harcos rendet, szembe kell szállniuk rettenetes szörnyetegekkel. Megtalálja-e Michael és Emma a Tűz legendás krónikáját, megtanulnak-e élni a könyv hatalmával, még mielőtt örökre elveszítenék Kate-et?

Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak!

 Őszinte leszek, ezt  a könyvet azért kértem és olvastam el, mert nem hagyok félbe sorozatot. Jó esetben legalábbis. Az első rész szerintem maga a katasztrófa volt, vagy csak roppant rosszkor talált meg. Végig azon szurkoltam, hogy a főhősök meghaljanak, hogy legyen már vége ennek a rinyálásnak, ugyanis Kate folyamatosan mártíromkodott, és hajtogatta, hogy „jaj, megmentem a testvéreimet, jaj ebbe bele fogok halni, jaj mártír leszek, de nem baj…jaj”. Nos erről szólt az első rész, ahol megismerkedtünk Michellel aki elég lúzer típus volt, Emmával, akiből lehet majd valami.

 Mindezek után, azt hiszem én lepődtem meg a legjobban, hogy a Tűz krónikája volt az a könyv amiért éjfélig olvastam, aminek a háromnegyedét egy ültő helyemben olvastam el.

 Ugyan, még mindig voltak szürke és fehér foltok, amik nagy kérdőjelekké alakultak, és válasz nem jött rájuk. De legalább fejlődtek a karakterek benne, és Kate alig szerepelt! Komolyan, szerintem ez mentette meg a könyvet, hogy az idegesítő mártír csaj alig volt benne, az elején elutazott a múltba ott azért szenvedett egy sort, de nem róla szólt a történet.

 Michael ugyan még mindig kicsit hülye fura, de fejlődött. Sokat segített rajta, hogy Kate kijelentette, hogy ő a következő legidősebb úgyhogy vigyázzon Emmára. És nem mellékesen rajta a sor, hogy megtalálja a Tűz krónikáját, egyszerűbb nevén az Élet könyvét. Ugyanis  a kezdet könyvei az alábbiak: Idő, Élet, Halál. Igen, ebből le lehet szűrni, hogy Emma valami halállal kapcsolatos könyvet fog keresni a harmadik részben.  Az Élet könyve nem túl bonyolult működési elv alapján dolgozik, beleírod a nevet, akit gyógyítani (feltámasztani….én mondjuk ezt a képességet inkább a Halálosba raktam volna) akarsz, és meggyógyul az illető, ezzel együtt az összes érzése, emléke átszivárog beléd…jah hát nem véletlen nem írogat bele Michael orrba-szájba… tehát ha használod változol.

 Pym remek ötlete, hogy összegyűjtsék a három könyvet és akkor boldog lesz a világ és a gyerekekre senki nem fog vadászni. Ezt a nézetét végtére is, csak az ellenség, a gyerekek, a gyerekek szülei nem pártolják…Hajrá! Szerintem amúgy a varázsló valamit titkol…

 A történet amúgy elég kiszámítható volt,  ne nagyon számítson az ember kiszámíthatatlan fordulatra, mert az nincs benne. Engem már csak az érdekelne, hogy mégis a harmadik részben mi lesz? Mármint, egyesülnek a könyvek, és ha igen akkor mi történik, és ki a rossz fiú (igen itt már nem teljesen egyértelmű). És persze, mikor jelenik meg? Mert hogy a harmadik részhez még eredeti megjelenést sem találtam…még írja? Ne már :(

Belbecs: 4/5

 A borító…illik az előzőhöz…de ettől még ritka ronda. És tudom, hogy átvettük az eredetit, de már az elsőnél rossz lett választva. Annyira SZÉP borítók is vannak, szép rajzolással, miért ezt az ocsmányt kellett átvenni? :( de igaz…így a sorozat egész jól néz ki egymás mellett…de hát akkor is.  Főleg mert ennek a borítónak szinte semmi értelme nincs. A képen a sír van, ahova alászállnak, de abból pl. NEM futottak ki a patkányok… Sír a szemem, a másik borítóért. Főleg a sárkányosért…az nagyon szép!

 Elgépelés ügyileg semmi gond, nem tűnt fel, hogy lett volna elírás, vagy elütés, tartósság szempontjából tartósnak tűnik.  Amúgy a védőborító alatti rész legalább szép és igényes…

Külcsín: 3/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2013

Kiadó: Ciceró

Fordította: Bihari György

Oldalszám: 351

ISBN: 9789635398126

Eredeti megjelenési év: 2012

Eredeti cím: The Fire Chronicle

Teljes ár: 3.490Ft

Kiadói ár: 2.967 Ft

John Stephens - A Smaragd Atlasz

Fülszöveg:
Havas téli éjszaka. Három kisgyereket űznek ki otthonukból a sötétség irgalmatlan erői. Tíz évvel később Kate, Michael és Emma semmivel sem tud többet arról, mi szakította el őket a családjuktól. A válasz egy bűvös atlaszban található. Az atlasz varázshatalma egy olyan világba ragadja el a gyerekeket, ahol a lélektelen Süvöltők hadserege biztosítja az aranyhajú Grófnő uralmát. Kate és testvérei hamarosan elképesztő kalandokba bonyolódnak, amelyekben vannak rab gyerekek, váratlan szövetségesek, vérszomjas farkasok, föld alatti ütközetek, egy ragyogó, kísérteties gömb, kardforgató óriások, és három hihetetlen erejű varázskönyv, amelyeket meg kell találni. Az akcióban, humorban és érzelmekben gazdag A Smaragd Atlasz csak az első szakasza Kate, Michael és Emma utazásának különös, veszedelmes tájakra és önmagukba: három gyerek története, akik eredetileg a családjukat akarták megtalálni, de végül az egész világot kell megmenteniük.

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

A könyvért köszönet, a Ciceró kiadónak. :)

A könyv elolvasása, körülbelül két hónapomba telt, mentségemre a kezem miatt egy hónapig a falat tudtam csak nézni és könyvet a kezembe sem tudtam fogni (csak amikor muszáj volt, és ez csak munkát jelent). A könyv mentségére, nem ő tehet róla, hogy amikor újra a kezembe került, mindent inkább olvastam mint ezt. Így, hogy a végére értem immár, nem volt rossz, kifejezetten tetszett, ha eltekintek attól, hogy a könyv felénél, azt kívántam, hogy a főhösökre szakadjon valami nagy és súlyos.
Kate irreálisan gondolkozik, és a kiválasztott szerep nagyon nem fekszik neki, mondhatni, eldöntötte, hogy megy a sorssal szembe, lesz ami lesz megment mindenkit, a tesóit a világot, de ő meghal. Tehát a tipikus mártír szerep akinél gondolkodik az ember, hogy jó-jó minek küzdesz, úgyis vonzod a halált. Mellékesen tényleg hülyén dönt minimum három esetben, és utána is hülyére veszi azt aki segíthetne nekik.  És totálisan "jaj mi lesz velünk" életérzése van, és képtelen határozott és egyenes lenni.
Emma: Ő az egyetlen akit bírtam az egész könyvben, meg Gabrielt (már csak a neve miatt is o.O), mert ő legalább harcolt, és legalább voltak nyílt megnyílvánulásai még akkor is ha néha elég tahó, főleg a bátyjával szemben, és lenézi a törpéket is, de még így is az egyetlen akiből kinéztem azt, hogy tényleg túlélő lenne.
Michael: Hátööö, egy törpemánis, száját képtelen befogni idegesítő, tipikusan luzer típus, akiből nem tudom mi lesz a másik két részbe, hiszen ő is Kiválasztott, de így első könyv alapján kezdem félteni a világot, ha ő az egyik megmentő.
Gabriel: Az elpusztíthatatlan, jó fej és morcos külső ellenére roppant nagy szívvel megáldott nagydrab ember :) Őt szerettem, bár azért néha vele is voltak gondjaim.
Dr. Pym: Ő meg varázsló, a varázslókat szeretem, és ő is olyan szeretni való, még akkor is, ha néha ő is érdekes dolgokat képes csinálni..

Törpök: höhö...hát inkább semmit nem mondok róluk, valakit szerettem valakit nagyon ne, és némelyik roppant nagy paraszt volt.

Maga a történet: nincs ezzel gond, és az idő utazás ahogy megoldották is szerintem briliáns, a háttértörténet  tehát jó, és lehet is belőle trilógiát csinálni, csak...hát remélem, hogy a gyerekek kicsit felnőnek, mert ha Kate ilyen felelőtlen marad, ha Michael ennyire béna marad, akkor vagy idegesítő lesz az egész trilógia, vagy a felénél meghalnak :P

Gombos Péter: Vándorok - ilyen jövőt ne!

Nem szeretnék ilyen jövőben élni sem ilyen országban sem világban. Mert milyen lehet egy olyan hely, ahol a könyveket betiltják, ahol a könyvtárakat bezárják, ahol mindenkit figyelnek, és van az Elnök, és ennyi…

Annyira kézenfekvő volt a sztori, olyan amire mindenki gondolhat, de még nem írta meg senki, csak most. Tetszett az időutazás, az hogy Írókat kerestek fel a fiatalok, és tetszett a  humora a könyvnek, mert igen, van humora is, még akkor is, ha néha nagyon-nagyon komoly a téma.

Bírtam Robot, aki oda volt a Robinsonért, és akart találkozni az íróval, csak az időt nem sikerült eltalálnia. Tetszett a Vernés rész is, belegondolva Verne meghaladta a korát ;) :D

Tetszett a párhuzamos vezetés, hol a fiúkat a múltban, hol a szülőket és a vezetést a jövőben. De kicsit kiszámítható volt. Főleg a vége, hogy ki áruló, és áruló e valójában vagy csak úgy csinál mintha áruló lenne. Tehát ez valahogy átlátható volt.

Ami mégsem tetszett: A végét összecsapta. Ez amit lezárásnak lett írva, szerintem nem egy szépen megírt befejezés. Mert kb. a jövőbeni dolgokról írt két oldalt, hogy mindenki megváltozott, fellázadtak, eldobták a fegyvereket, meg minden. Ezt szebben is meg lehetett volna írni.

Ami nagyon bejött:

Az időutazás mikéntje, a kép, a könyvtár, Verne, Mark Twain-es rész :D

Kedvenc karakterem: Mr. Books :D

Értékelés: 10/9

Könyv adatai:

Író: Gombos Péter

Cím: Vándorok

Kiadó:Pont Kiadó

Oldalszám: 146

Kiadási év:2011