Lapról - lapra

 Emlékszem, hogy úgy 15 éve a Boldogság művészete  megváltoztatta az akkori életfelfogásomat. Tudom, hogy nagyon nagy hatással volt rám, és azóta is ezt keresem a Dalai Láma könyveiben. Hol találkozom is ennek a szikrájával, máshol pedig rájövök, hogy Én és a Buddhizmus még mindig sajnos igen messze vagyunk egymástól.  Nem mondom, hogy semmit sem értettem a könyvből, mert ez nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy maradéktalanul megértettem ezt a könyvet, mert ez hazugság lenne. Ez a könyv is tipikusan az, amihez nekem még fel kell nőnöm. Még rengeteget kell tanulnom, gondolkodnom és nem gondolkodnom, hogy felfogjam azt, amit üzenni akar.  Ez a könyv nem az olyan egyenlőre még laikusoknak íródott, mint én. Ehhez a könyvhöz már kell egy stabil tudás a vallásról, a felfogásról, az éntelenségről, az ürességről és a buddhizmusról úgy általában.  Sokáig úgy gondoltam, hogy sokat tudok a témában, de idén kezdek rájönni, hogy még egyenlőre az út legeslegelején tartok, még sokat kell tanulno

Kedves blog olvasók!  Úgy gondoltam, hogy 2019-ben is indítok nyereményjátékot. És ezzel kivételesen nem várom meg a nyarat, hogy a blogszületésnap eljöjjön. Tehát egy kis tavaszköszöntő nyereményjáték a tudatosság jegyében. Három könyvet fogok kisorsolni, három különböző nyertesnek. Csak egyet nyerhet egy ember, így kérem gondolja meg mi az, amit a legjobban hazavinne. Fontos, tényleg!  Mind a három könyv maradandó élmény volt számomra, és attól, hogy én magam nem használtam őket rendeltetésszerűen (értsd: nem firkáltam bele egyikbe sem :D), úgy gondolom vannak emberek akik szeretnek kitölteni könyveket, így jó helyre megy a könyv majd. Az első a tudatos jelenlét-t és az itt és most érzésre próbálja felhívni a figyelmet, és tanácsokkal lát el, hogy élj a jelenben. A második könyv megkönnyítheti az anyagiak követését, a harmadik meg igen hasznos lehet, ha te is rendelkezel sérelmekkel, amiktől szabadulnál, azt ebben a könyvben kiélheted és kiírhatod magadból. (amúgy tartom, hogy utá

 Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!  Tudom, hogy a könyv a legjobbkor talált rám. Egy túlzsúfolt hét közepén, amikor az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindenki menjen a fenébe, és amúgy is hagyjanak már békén a hülyeségeikkel!  Vannak olyan hetei mindenkinek, amikor legszívesebben mindenkinek megmondaná az őszinte véleményét, de nem teszi. Nem teszi, mert kirúghatják érte, vagy kiközösíthetik, és ezt azért nem szeretné. De a gondolat megfogan és valahogy meg kell ezektől a gondolatoktól szabadulni. Nos erre tökéletes a könyv.  Én alapjáraton nem szeretem a kitöltögetős könyveket. Szimplán azért, mert nem szeretek beleírni egy könyvbe és zavar, ha belefirkálgatok. Olyan érzésem van mindig, mintha rongálnám szegény könyvet. Tehát nem szeretem őket. Ezt a könyvet sem szeretem ilyen szempontból, viszont a terápiás hatása mindenképpen megvan.  Mert itt igenis leírhatsz mindent, mindent ami benned van, ami bánt, ami fáj, és azokat a gondolatokat is, amit elmondanál a főnöködn

“Be kell vallanom valamit - az összes fejezetnek adhattam volna azt a címet, hogy “Adj esélyt magadnak!”” Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak! Az idézet remekül kifejezi a könyv mondanivalóját! Az emberek sokszor önmaguk ellenségei, és önmaguk építenek falakat maguk köré. A falak megakadályozzák azt, hogy kiteljesedhessenek, és esélyt adjanak valami sokkal jobbnak. A könyv rengeteg esettanulmányon és sztorin keresztül mutatja be azt, hogy mi van akkor, ha valami/valaki rákényszerít arra, hogy ledöntsd a falakat, vagy éppen átugord a saját korlátaidat. Meglepően szórakoztató olvasni azt, miként oldanak meg feladatokat emberek, méghozzá olyan feladatokat, amire elsőnek mindenki azt mondaná, hogy “lehetetlen”. Aztán kiderül, hogy a lehetetlen valójában csak azt jelenti, hogy “félek belevágni, mert mi lesz, ha nem sikerül”. Ez a félsz az, ami a legtöbb embert egy helyben topogásra kényszeríti. Emiatt van az, hogy nem próbálkozunk, hogy az ötleteinket szép lassan elfelejtjük,

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!  Előre leszögezném, hogy a könyv kivételesen nem kap sem külcsínre sem belbecsre pontot, ugyanis borzalmasan nehéz lenne pontoznom az olvasottakat.  Úgy érzem, hogy ez a könyv nem laikusoknak szól, nem olyanoknak, akik könnyed olvasmányt várnak egy kemény témában. Márpedig a fülszöveget elolvasva pont az jön le az embernek, hogy a könyv könnyed megfogalmazásban, humorosan és nagyon olvasmányosan tárgyalja a felvetéseket a modern kutatások és a több ezer éves buddhista tanok között. És ez az ami engem is borzalmasan félrevitt.  Úgy gondoltam, ez lesz az a könyv ami a 21. századba behozza a buddhista elképzeléseket (meditáció, életfelfogás), és ezt fogyaszthatóan, érthetően leírják, kutatásokkal alátámasztva.  Amit viszont kaptam teljesen más, és ezért is tartott majd két hónapig, hogy a könyv végéig érjek. Borzalmasan tömény az egész, és teli van szakszavakkal, amiket egy laikus nem ért és nem is fog szeretni. Én hősiesen végigolvastam a

A Február mindig nagyon gyorsan eltelik és így az évkezdés után arra eszmélünk, hogy tavasz van és már eltelt majdnem egy negyedév. Durva! De, hogy mi is történt az elmúlt 28 napban? Ismételten beültem AniTigerrel és Szimirzával a Vigadóba, illetve Gabyeval és Siccel a Gourmandba, így az egy hónapban legalább egyszer beülünk program még egész jól működik. Remélhetőleg sikerül márciusban is! Voltak a tesómék itthon és mi is lementünk hozzájuk Pécsre :) Levizsgáztam a Munkavédelmi képviselő vizsgán, annyira komoly volt, mint tavalyelőtt, nem is tudom, miért izgulok mégis mindig, amikor vizsgázni kell. Főleg, hogy a válaszok 90%-át józan paraszti ésszel is meglehet válaszolni. De azért egy jó hetet csak tanulással töltöttünk. Recenzió ügyileg, a januárban kapott könyvemnek ma már a végére jutok (a függeléknél tartok már, azt meg csak átfutom, hátha még valami plusz okosságot találok benne) emellett még egy recenziós könyvet kértem, az tegnapelőtt ide is ért, úgyhogy az lesz a követ