Hans Christian Andersen: Mesék

Kihívás miatt olvastam, de cseppet sem bántam meg. A feladat az volt, hogy olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján hattyú van. Ezzel a könyvvel amúgy is már egy éve szemeztem a könyvtárban, így nem volt nehéz találnom a paramétereknek megfelelő könyvet.
 Andersent amúgy is szeretem, még megvan  a nagy mesekönyve is, amit imádtam lapozgatni kisebb koromban. Ez a kötet amúgy sokban hasonlít hozzá, rengeteg mese ugyanaz benne, még ha a fordítás más is. Illetve mások az illusztrációk.  Nincsen túl sok kép a könyvben, de a legtöbb nagyon szép és eltalált. Az egyetlen amin kiakadtam az  A rendíthetetlen ólomkatonához tartozó egyik kép volt, amikor is a tűz martalékává válnak. Egyrészt, emlékszem, a régi mesekönyvben a végeredmény volt látható (ólom szív és bross), nem az elégés. De oké, legyen ez, de szegény balerina a képen konkrétan úgy néz ki, mint egy rossz transzvesztita... de csak ez a kép volt az, amit amúgy nagyon utáltam, a többi nagyjából okés, vagy éppenséggel tökéletes volt.
De hogy ebben a kötetben mik is szerepelnek?
A 2018-as Park-kiadás tartalma:

    Hüvelykpanni:
Ezt a történetet amúgy szeretem, de feltehetően kevesebbszer találkoztam vele kiskoromban, így voltak homályos részek benne, amikre nem emlékeztem. Jó volt feleleveníteni, és lekövetni Hüvelykpanni viszontagságos utazásait. Nem lett kedvenc mese, de szerettem.

    A kertész és az uraság
Erről meg életemben nem hallottam még. Viszont tanulságos, bár kicsit fura az egész, de inkább pozitív hatással volt rám.

    Borsószem királykisasszony
Oké, ezt a mesét meg mindenki ismeri, bár valami miatt nekem az rémlett, hogy ez hosszabb történet, mint kb. 2-3 oldal, úgyhogy kicsit csalódtam, hogy hipp-hopp vége is lett.

    A rút kiskacsa
Ezt imádom, mindig sajnáltam szegénykét, de legalább tudtam már, hogy pozitív a vége, és így csak vártam, hogy mikor eszmél rá, hogy miért is ronda kacsának :D Voltak amúgy benne olyan momentumok, amikre én totál nem emlékeztem, pedig ezt sokszor olvastam már.

    A teáskanna
Ez nekem olyan semmilyen. Nem utáltam, de szeretni sem tudtam.

    A vadhattyúk
Szeretem, és sokszor is hallottam/olvastam már. Ennek ellenére itt is voltak homályos foltok a történetben, amikre máshogy emlékeztem, vagy éppen nem emlékeztem. Nagyon jó volt újra olvasni :)

    A rendíthetetlen ólomkatona
Sose szerettem ezt a mesét igazán, talán mert ijesztő. Ma már nem ijesztő, de sose kerül bele a kedvenc könyveim közé.

    A kis hableány
Hát, itt a Disney félét jobban csípem, ez olyan kicsit komor.

    A kis gyufaárus lány
Ez a mese mindig elszomorít. Pedig mindig tudom a végét, de ettől még nem fáj kevésbé. :(


    A hóember
Hát, nem ismertem eddig ezt a mesét, és most így utólag azt mondom, hogy meglettem volna nélküle. Elég gyenge volt a többi történet között, simán kilehetett volna hagyni a kötetből. Mert csak töltelék, és olyan nagyon-nagyon meghatározó sztorija sincs.

    A hókirálynő
Őszinte leszek én pár dolgot máshogy ismertem, mint ahogy itt volt, de egyik verziót sem szeretem igazán. Feltehetően azért, mert sem a srácot, sem a kislányt nem tudtam megszeretni, a hókirálynő meg csak úgy van az egészben, úgyhogy egynek elmegy, de nekem nagyon nem a kedvencem :(


Belbecs: 4/5
Ennek ellenére, a válogatás szerintem remek lett. Az, hogy nekem nem jött be pár mese, az nem jelenti azt, hogy nem jó a válogatás (bár azt a Hóembereset simán kivehették volna belőle). Annak aki most ismerkedik Andersennel, egy jó kezdő löket, mert a legtöbb felfutott meséje benne van. Aztán innen lehet továbbmenni minden egyéb meséjére :) Mert azért van neki rengeteg :)

Külcsín: 4/5

Ha az a transzvesztitás Rendíthetetlen ólomkatonás kép nem lett volna, akkor 5 pontot kapott volna. A borító nagyon eltalált, a méret olvasóbarát, a kivitelezés gyönyörű. Az illusztrációk meg nagyrészt szépek :)

Fülszöveg:

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Könyv: Hans Christian Andersen: Mesék
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 228
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633554982
Fordította: Kertész Judit
Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Hol is kezdjem, a sárkányoknál, a farkasoknál vagy az almáknál? Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki a klasszikusokat újradolgozza, akkor bátor ember. Mert a klasszikus történeteket mindenki ismeri. Tehát az alap sztori adott, ahhoz, hogy az írót vállon veregessék, hogy „jó volt”, ahhoz kiemelkedően sokat kell letennie az asztalra, tekintve, hogy az alapokat nem ő írta. Nem tudom, hogy vajon teljesen új dolgokat nehezebb kitalálni és megírni, vagy az ilyen átdolgozások a nehezebbek. Persze mindegyikhez kell írói tehetség.

 Nem mondom, hogy ő tehetségtelen, de az biztos, hogy a végére vagy nagyon elfáradt, vagy túl vicces akart lenni. És nem szeretem, amikor az alap tök jó dolgok átcsapnak erőltetett viccességbe.

A sárkányos történet teljesen oké volt! Egyetlen bajom, szimplán a nevekkel van, mert ott már látható volt, hogy vagy nem tud kitalálni jó neveket, vagy „nagyon vicces akar lenni”, csak nem sikerült. Ami annyiból rossz dolog, hogy az egész könyv főszereplőjének van a leggázabb neve, az meg elég sokat van leírva. Tehát magával a sárkányos résszel nem volt bajom, sőt még tetszett is. Bár nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy mi lett átdolgozva (azon kívül, hogy a tipikus hétfejű sárkányhoz elmegyek, elhozom a királylányt, dolog volt, csak mondjuk nem volt ott királylány). Tehát nem sikerült rájönnöm az eredetére, de ez volt amúgy a legjobb része a könyvnek!

A farkasos történet, ugyebár Piroska és a farkas utózmánya, amikor Piroska és a nagymama is vérfarkassá válnak, csak az egyik elnyomja a képességet, a másik meg vérfarkas ribi úrnő lesz.(lehet tippelni ki kicsoda :P). Ez már nem tetszett annyira, mint a sárkányos dolog, mert túl sok volt a szenvedés benne. Loson szenved, mert szerencsétlen, mert megharapták, mert bűbáj köti csak hozzá a nőt akit szeret, mert féltékeny, meg mert ezer más problémája van. A vérfarkasok meg szimplán gázak a történetben. Szimpla ösztönlények, akik csak Piroskát akarják megkettyinteni, és mivel ő nagy ribi, hát, aki harcban nyer, az hál vele egy hónapig. És kb. ezzel elmeséltem a mese lényegét. Nem mondom meg mi a vége, de happy end. Már akinek.

És akkor az almák. Adott, hogy a Hófehérke történetet keresztezed a hamupipőkével, veszel egy asztrális kivetülős tükröt, egy beszélő hegyet, hét lökött törpét, két kristálykoporsót, egy narcisztikus herceget, rumot és három tetszhalottat. Nos, ezt összekevered és tádám kész is a történet. Egyrészt, eleve rühellem a Hófehérkét, mint mese, sosem bírtam, tehát az átirata sem tetszett annyira. Bár ebben Hófehérke nem csinált semmit a tetszhalottság és a végén a csókolózás és éneklésen kívül. Láthatóan az író itt már elfáradt, mert kicsit túl van tolva a narcisztikus herceg is, a falon őrködők párbeszéde, és a királynő-tükör párbeszédek is, már a „túl vicces” kategória. Amikor már maximum kínodban röhögsz. És amúgy az egész sztori katyvasz lett, mindenki mindenhova ment, mindenfélét csinált, de valahogy nem állt nekem össze teljes egésszé. Ha egy jelzővel kéne illetnem: erőltetett.

Belbecs: 2,5/5

A könyv egészében, egy remek alap ötletre épült. Csakhogy az első történet után elkezdett a színvonal lefelé menni. Namármost az első sem lenne nálam 5 csillag, az utolsóra meg, csak szívjóságból lehetne 1 csillagot adni. Jobbra számítottam, jobbat szerettem volna! Viszont a cím nagyon bejön!

Külcsín: 4/5

A borító nagyon jó lenne, ha nem menne ki a szöveg, a fehér margóra. Így kicsit bután néz ki szegényke. Elgépelések voltak a könyvben, néha felszaladt a szemöldököm, de nem volt igazán vészes a dolog. Ennél jóval, több hibával rendelkező könyvet is olvastam már. Itt nem volt, annyira gáz a dolog. Ennek ellenére, persze az ideális az lenne, ha nem lennének elírások stb.

Fülszöveg:

Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot!

Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632931609

Sir Arthur Conan Doyle · J. R. Parks - A sátán kutyája

Fülszöveg:
Amikor Sir Charles Baskerville-t holtan találják a mocsár közelében, mindenki úgy véli, szívinfarktus végzett vele. Dr. Mortimer azonban más véleményen van. Úgy gondolja, bármilyen lehetetlennek is tűnik, egy természetfeletti lény kutya képében kísért a lápvidéken. Elmélete szerint a szörnyűséges fenevad már évek óta a környéken kószál, és a Baskerville család férfi tagjaira vadászik.
Amikor az utolsó áldozat unokaöccse hazatér Kanadából, hogy átvegye az örökségét, dr. Mortimer Sherlock Holmeshoz fordul segítségért. Minden jel arra utal, hogy a gyilkosságoknak addig nem lesz vége, amíg a család minden férfi tagja meg nem hal – vagy amíg valaki ki nem deríti az igazságot.
Sherlock Holmes, a páratlan detektív, jó barátja, dr. Watson és egy izgalmas, rejtélyekkel teli történet – ez teszi Sir Arthur Conan Doyle regényét, feledhetetlen olvasmánnyá.


Külcsín és belbecs:
Nekem általában nincsen gondom az átdolgozásokkal, de ez a Klasszikusok képregényben sorozat kiveri folyamatosan a biztosítékot nálam. Nem azért mert rossz, hanem mert őrülten rondák a rajzok, amik, néha nem is illenek a helyzethez. Konkrétan a komornyik felesége amikor állítólag szomorú volt, és sírt előző éjjel...nos a képen mint egy elmebeteg sorozatgyilkos úgy nézett ki! Tehát itt a rajzolással is gondok voltak.

Az eredeti művet olvastam először, reményeim szerint tényleg eredetit és nem átiratot (Könyvmolyképző), nos abban én Sir Henry-t olyan középkorúnak képzeltem el. A képregényben amúgy körülbelül stimmelt is ez, de már Stapleton annyira nem. Mert a képregényből rögtön gondolhatod, hogy vele van a gubanc mert eszelős gyilkos feje van.

A könyv és a képregény közt megnéztem a filmet is, ahol viszont Sir Henry eléggé fiatalka szegényke. Tehát most így teljesen össze vagyok keverve, hogy fiatal, középkorú vagy mégis hány éves szegényke?
A kutya megoldás amúgy a legjobban leírva a könyvben volt, a filmben még csak nem is volt annyira ijesztő (mentségére a filmnek, hogy már jó régi, így akkor az még biztos ijesztő volt), sem a képregényben nem sikerült olyan jól átadni az egészet.

A történet hűségről már ne is beszéljünk. Tudom, hogy mindegyik átirat és emiatt nem kell, hogy teljesen egyezzenek a dolgok, de azért a szereplők kora-beli eltérés és egyéb "kivágott részek" és kevésbé érdkes részek hangsúlyozása, illetve kissé átformálása...azért ne már!

Mit akarok ebből kihozni? Mindenki olvassa az eredetit, mert az tényleg jó, és izgalmas. Ezt csak az olvassa el, aki szereti a képregényeket, bár megjegyzem nem valami szép a rajzolás (finnyás vagyok), a filmet meg csak akkor nézd meg, ha már olvastad a könyvet, mert akkor akár még borzonghatsz is, amúgy meg nem egy nagy szám :(

Nancy Madore : Megigézve – Erotikus esti mesék hölgyeknek

Ahogy a cím sejteti, a kötet egy erotikus mese gyűjtemény. Gyermekkorunk ismert, és kevésbé ismert történetei, átfogalmazva, vagy a színfalak mögé tekintve. Összességében jó kis könyv, érdemes elolvasni, mert van benne pár (kiemelném, csak pár) eredeti ötlet ami talán nem jut eszébe az embereknek túl sűrűn. Mondjuk a Hófehérke és a hét törpe, a Tükröm, tükröm, az Aranyhaj és a három báró eléggé beszédes címmel voltak megáldva, és lehetett tudni, hogy mégis mi fog benne történni.

Legérdekesebb: Farkasbőrbe bújt bárány
Érdekes volt, mert sok dologra gondoltam benne, és a bevezetés nem is volt annyira egyértelmű, már majdnem fintorogtam, hogy jó de akkor most mivan? Amikor rájöttem, hogy mi van. Hogy mit meg nem tesz a feleség a férjéért, vagy magáért? Érdekelte, hogy mi volt  a legjobb élménye a férfinek, és hát kiderült, hogy egy szajha, hát akkor ő eljátszotta ugyanazt, szajhának állt a férje számára, és hagyta, hogy azt tegye vele, amit azzal a nővel, úgy beszéljen vele stb. Tehát érdekes volt :D

Legkiszámíthatóbb: Hófehérke az erdőben
Na vajon mégis mi lehet ebben a történetben? Van a szép Hófehérke, adott a kis kunyhó, elátkozott hercegek akik törpeként éldegélnek. Hófehérke se frigid, és a törpék se impotensek, és a légyott alkalmával visszanyerik arra az időre eredeti alakjukat. Hát igen, Hófehérkén mindenki átment egymás után, aztán gonosz boszi, Hófehérke meghal...aztán feltámad és elküldi a búsba a herceget, mert hát...neki van hét hercege, azt nem cseréli egyre :D

Ismertem is meg nem is: Aranyhaj és a három báró
Sok volt benne az ismerős rész, mármint a három szék, kaja, ágy, egyik kemény, másik puha, a harmadik tökéletes. Hát eddig ismert a további gondolat, már kevésbé. Az azért érdekelt volna, hogy Aranyhaj a hármas egyszerre élményét is megírta-e az újságba, vagy erről mélyen hallgat :D

Érdekes de nem a legérdekesebb: Szépség és a Szörnyeteg
Ez volt az első mese, és meghatározó, érdekes és pislogtam. A végére tényleg sajnálta szegény Szépséget. Ő maga mesélte el, hogy esett, hogy volt neki egy Szörnyetege, boldogan éltek, lassan összemelegedtek, aztán hazament, majd vissza és megmentette a szörnyet és az herceggé vált...és hogy ez elég nagy kiszúrás számára. Mert hát, a férfi és a szörny méretei azért nem ugyanakkorák. Úgyhogy azóta is várja, hogy kielégítsék.