Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 1-5.

 

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 208
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669233
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Illusztrálta: Sirahama Kamome
• Megjelenés időpontja: 2025. május 3.

Első kötet, első élmény:

A rajzolás szerintem gyönyörű. Majdhogynem mindegy lenne a történet, akkor is imádnám. Ahhoz képest, hogy első kötet, meglepően sok minden történt benne. Megismertük a főszereplőt Coco-t, az ő rajongását a boszorkányok iránt. Imádtam, ahogy körbe rajongta Qifrey-t és mindent tudni akart. A varázslás titkának kiderülésekor sejthető volt, hogy ebből jó dolog nem fog kisülni.

 Coco hála az égnek egy roppant szerethető karakter, aki bár bénázik, mert a "varázsvilág" számára MÉG ismeretlen, mégis elég okos és találékony ahhoz, hogy kimenekítse magát a szorult helyzetekből. A varázs tanonc próba is ilyen volt, ahova igazándiból, a jelenleg (talán változik idővel), nem túl kedves Agatt rángatta bele, mondván, ha itt akar tanulni, akkor ki kell állnia a próbát. Tetszett, hogy Coco nem adta fel, az első adandó problémánál, hanem mivel varázs ismeretei kevesek, hát a varázslatot igazította "szabta" a saját tudásához, hogy megoldja a dolgokat. A varázsvilág egy részét már most megismertük, de úgy gyanítom, hogy még sok dolog ismeretlen az olvasó számára. Mert bár hallunk ezt-azt más féle boszorkányokról, tiltott varázslatokról, de ezek egyike sincs igazán kifejtve. Oké, a tiltott varázslatokról azért mesélt Qifrey, de az a gyanúm, hogy sokkalta több minden van a háttérben, mint ami most tudható. A varázstintát legalább megismertük, és annak keletkezési /gyártási folyamatát is. A kötet vége meg elég gonosz...milyen vég már az, ahol a szereplőket épp egy sárkány akarja megenni :P . . . 

Fülszöveg:

Coco olyan világban él, ahol a varázslatok és a sárkányok a mindennapok részei. Egy nagy álma van: boszorkány akar lenni. Ám nincsen varázsereje, márpedig mindenki tudja, hogy boszorkánynak születni kell. Coco már éppen lemondana a vágyáról, amikor édesanyja varrodájába betoppan Qifrey, a titokzatos varázsló. Miután Coco meglesi a vándort varázslás közben, rájön, hogy talán nem is olyan elérhetetlen számára az álma – de lelkesedésében szörnyű hibát követ el…

Will Eisner-díj, 2020

 

 

 

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669240
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Megjelenés időpontja: 2025. július 12.

 

 

 

 

 

 

Második kötet, még új szereplők és mágia:

Tágul a boszorkány univerzum, újabbnál újabb szereplők tűnnek fel. Köztük a műhely őrszeme, és sokat emlegetett bűbájőrjárat is.

A második kötet ott folytatódik, ahol az első véget ért. A csupa tanoncból álló csapatunk egy óriási problémával találja szembe magát. A probléma méretben és veszélyességben is méretes, és hát főhőseink egyike sem felnőtt. A fiatalság egyik előnye, hogy szorult helyzetben borzalmasan gyorsan tudnak ötletelni, és mivel a 4 tanoncból 3 már valamennyi tudással is rendelkezik a kivitelezésben se ütköznek akadályba. Amúgy szerintem zseniális, ahogy "legyőzték" a sárkányt.

Feltűnik persze most is, a gonosz oldal. És bár érzékeljük, hogy machinálnak Coco-val annak eredményét még nem látszik.

Qifrey az eset után úgy dönt, hogy Coco-nak gyakorlásra van szüksége, és ennek meg is teremti a maga terét, miután rájött, hogy Coco nem az a magolós, rajzolós típus. Sokkal inkább az a fajta, aki szereti, ha értelme van a dolgoknak, és célja. Így a főzés az egyik legjobb gyakorlási dolog. Amúgy elgondolkodtam azokon az időtálló fazekakon és hát....mágia ide vagy oda, lehet nem repesnék a boldogságtól a 2 éves ragutól. Tudom...nem romlott az állaga, mert mágia...de engem már a tudat gyomorrontásba kergetne.

 Új szereplő, a műhely őrszeme, aki visszatérve rögtön feldobná Coco-t a bűbájőrségnek, mondván tiltott mágia használata, és a szabály az szabály. Qifrey nagy nehezen azért rábeszéli, hogy nem szükséges ez....és hogy Coco ott van a legjobb helyen, ahol jelenleg van. Hisz benne, meg van a sokakból már kihalt szeretet a mágia iránt, a határtalan kíváncsiság. És én hozzátenném, hogy a józan paraszti ész, ami feltehetően a már boszorkánynak nevelkedett gyerekekből hiányzik, mert mindent is mágiával oldanak meg, Coco meg vegyíti a mágia és mágia mentes megoldásokat. 

A kötet nagy részét az eső uralja, és a bonyodalmak amiket az eső okoz. Ebbe nem akarok belemenni, mert spoiler lenne, olvassátok csak el. De akkor is, milyen függő vég már megint....Az a szerencse, hogy igazándiból most 5 kötet itt van...csak félek, hogy majd az 5. kötet is csak úgy vége szakad majd egy izgalmas történés kellős közepén.

A rajzolás amúgy továbbra is lenyűgöző. Bár most zavart egy kicsit, hogy a bajbajutott család apukája és az őrszem tök hasonlítanak egymásra, vagy csak nekem hirtelen. Viszont a bűbájőrjárat is nagyon menőnek tűnik, náluk éreztem egy enyhe tünde beütést, de lehet csak hirtelen. Bár illene hozzájuk. Amúgy megjegyezném, hogy ez a boszorkány ruha ez valahogy mindenkinek jól áll...nekem is kellene ilyen ruha, még a süveget is elviselném a fejemen ;) Qifrey továbbra is a non plusz ultra imádott karakterem, részben a személyisége miatt, részben, hogy mindenféle menő cucca van...főzni is tud ;)

Fülszöveg:

Amikor Coco új mesterével és tanonctársaival együtt Kalnba utazik varázspálcát venni, egy álarcos boszorkány mind a négy lányt egy kísértetiesen kihalt városba varázsolja. Hamar kiderül azonban, hogy a hely korántsem néptelen, és egy vérszomjas sárkány ront rájuk. Vajon a boszorkányinasok le tudják győzni a tűzokádó bestiát, vagy a jövőjükről szőtt álmok füstbe mennek?

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669257
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Megjelenés időpontja: 2025. október 25.

 

 

 

 

 

 

Harmadik rész, amiben igazándiból nem léptünk túlzottan előre:

Azt hittem, hogy majd ez egy nagyon izgalmas rész lesz, hiszen az előző kettőbe is mindenféle bonyodalom volt. Itt inkább a szabályok, a világ felépítés és a mágia volt a középpontban. Coco kialvatlan a rémálmai miatt, Qifrey kialvatlan, mert rá akar jönni, kik állnak Coco mögött és miként manipulálják a tintáját. A mikéntet amúgy tudja, inkább az érdekli, hogy letudja-e követni a mágiát.

Coco láza miatt viszont minden borul. A rész nagy része inkább Coco és Tarta kapcsolatára fókuszál, és a mágiára, amit ki ezért, ki azért épp nem tud művelni. De ketten összehozzák a maguk kis varázslatát is. Imádom amúgy Tartát, mert bár alkalmatlan boszorkánynak sokak szerint, mégis a lexikális tudása borzalmasan nagy. A betegsége akadályozza abba, hogy boszorkány legyen, ennek ellenére, hasonlóan kitartó, mint Coco. Így nem csoda, hogy amúgy tök jó párost alkotnak még betegen is.  Qifrey-nél én arra leszek kíváncsi, hogy mi van az ellentábornál, ami neki annyira kellene. Mert utalások vannak, hogy nem ok nélkül kutakodik, de az okra magára még nem mutat rá. Amúgy továbbra is nagyon szeretem az ő karakterét, mert ő a boszorkányok közt is valamiféle lázadó, olyan "vannak szabályok...hogy áthágjam őket", de mindezt a jó ügyért. Legalábbis jelen kötetben még megvagyok arról győződve, hogy ő csupa jó dologra akarja használni a mágiát, és szeretné, ha sokkal többen élnének vele és használhatnák, csak jelen szabályok ezt nem engedik.

Tehát annak ellenére, hogy nem volt gyilkos sárkány, vagy éppen borzalmasan nagy katasztrófa bűbájőrséggel, ennek ellenére érdekes rész volt. No meg a rajzolás még mindig gyönyörű (feltehetően erről a későbbiekben sem fog megváltozni a véleményem).

Fülszöveg:

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669264
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Illusztrálta: Sirahama Kamome
• Megjelenés időpontja: 2026. január 21.

Negyedik rész, izgalom, izgalom hátán:
Agatt és Riche és a külsős Euini vizsgájáról, avagy a 2. próbáról szól igazándiból. Bejön pár új eddig ismeretlen szereplő, és kapunk egy kis történelmi áttekintést is a próba helyszínéül szolgáló Kígyógerinc-barlangról. Maga a próba önmagában is izgalmas lenne, hisz nem egyszerűen csak át kell menni a barlangon, hanem az út mágikus, hol működik, hol nem, hol vannak benne csapdák és mindezek mellett a madaradat, akit kísérsz, se hagyhatod el, különben megbuksz, és egy évig nem próbálkozhatsz újra a próba letételével. Agatt magabiztos, Riche rühelli az egészet, mert nem akarja elveszíteni az egyéniségét és a konvenciók közé szorítani mágiáját..Euini...hát ő meg szegény úgy szerencsétlen ahogy van. Egy olyan mester alatt tanul, aki a kevés önbizalmát is tropára rakta, és ez meglátszik a próba alatt is. A karimás kalaposok megjelenése viszont még bonyolultabbá teszi a próbát. Bár talán akkor már nem is a próba a lényeg, mert mindenki a túlélésért játszik. Euini-t sajnáltam. Eleve a személyisége miatt, aztán a mestere miatt, aztán mire szegény magára talált volna, addigra a karimások is kipécézték...nem egy túl szerencsés típus na.

 Ez a rész volt amúgy a legizgalmasabb eddig, viszont ez kapta a legidegesítőbb függő véget is. Komolyan már... 

Fülszöveg:

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…

 

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786151100813
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Illusztrálta: Sirahama Kamome
• Megjelenés időpontja: 2026. április 11.

Ötödik kötet, tiltott mágia és összetartás:

Igazándiból ez a kettő szó ami az egész kötetet jellemzi. A tanoncok szép fokozatosan rájönnek, miként dolgozzanak össze, miként merjenek egymásra számítani mindenben. Úgy hiszem, hogy Qifrey tanoncai ebben a részben kovácsolódnak teljesen össze. Agatt egész eddig kívülálló volt, ezt ő maga választotta, stréberként, és mindent jobban tudni akaróként. Riche nem akarta elveszíteni önmagát ezért inkább mindenkitől külön "fejlődött, Teita meg mindenkinek segíteni akar, ő talán a legszociálisabb karakter, aki a keblére ölelné a világot legszívesebben. No meg Coco, aki már egy relatív létező közösségbe csöppent bele. Most volt az, hogy a négy lány egymásra támaszkodva, egymást erősítve volt képes haladni a dolgokkal, és most jöttek arra is rá, hogy együtt jóval erősebbek, illetve, hogy attól, hogy tartozol valahova, még nem veszíted el magadat. Talán ez volt az a kötet, ahol Coco is végre ennek a részese lett és nem csak egy "kívülálló" akit oda sodort a szél. Qifrey amúgy kifejezetten jó mester, mert valahogy egyensúlyba tudja hozni a lányokat, és erősíteni őket, nem letörni, mint Kuklow, aki a tanítványát csak sárba tiporni tudta, vagy Riche első mestere, aki arra volt jó, hogy letörje a lány ambícióit és hitét a mesterekben....

A rész nagy része harc, ötletelés, mágia, segítés, harc...és harc. A karimásokkal való szembetűzés, az ő elképzeléseik megakadályozása, mind nehézség, de a kis csapat, így vagy úgy, kisebb nagyobb áldozatokkal azért sikerrel jár. Egynek örülök, hogy ez a kötet legalább nagyjából lezárta az izgalmas részeket, és csak a Bűbáj őrjáratos móka maradt függőbe, de az annyira most nem zavar, hogy a falat kaparjam...azért, ha az előző kötetnél kellett volna várnom a megjelenést, sokkal nagyobb gondba lettem volna. Nem szeretem a függő végeket na...

Fülszöveg:

A Kígyógerinc-barlang mélyén Qifrey és tanoncai egy karimás kalapossal kerülnek szembe, akinek sötét mágiája vadállattá változtatta Euinit. Mielőtt azonban visszatalálhatnának a biztonságos ösvényre, minden leleményüket és varázslatukat be kell vetniük, hogy átjussanak az elátkozott romononiak seregén. Vajon a boszorkányok megtalálják magukban az erőt, hogy felvegyék a harcot az új ellenséggel szemben, aki felrúgja még a mágia szabályait is?

ÖSSZESÍTŐ:

Örülök, hogy a Gabo kiadó jóvoltából olvashattam ezt a manga sorozatot, reményeim szerint, majd  a folytatásokat is olvasom. Örülök, hogy elhozták a magyar olvasóknak, mert szerintem elég színvonalas mind történetileg, mind rajzolásilag. Így, hogy egybe "húztam le" az öt kötetet, úgy érzem jóval könnyebben be tudott szippantani, mintha külön-külön került volna hozzám 1-1 kötet. Hálás vagyok, hogy akkor találtam rá a sorozatra, amikor már annyi rész kijött, hogy ezt megtehettem. De ha jól megfigyeljük, elég szép sorba jelenik meg a sorozat, így nem aggódom, hogy aztán nem tudom meg sose a végét ;) Egész gyors ütemű szerintem a megjelenés.

 A rajzolás nekem fontos. Mert lehet bármennyire jó a történet, ha a képi világ nem fog meg, akkor sajnos sokat ront a dolgon. Viszont itt, hála az égnek egy nagyon szép képi világot kapunk, egy szépen, fokozatosan felépített történettel együtt. Ez az ideális egy mangánál, amikor nem csak szép, de tartalmas is.

 Megfigyelhető a szereplők karakter fejlődése is a kötetek során. Sok rejtély van, olyanok amik meg is oldódnak, és vannak olyanok is, amikbe kötetről-kötetre egyre mélyebben belemegyünk, de még nem tudjuk a véget. Ilyen a karimás kalaposok "szektája", tudjuk, hogy rejtett, tiltott mágiát használnak, nagyjából azt is, hogy azok miért tiltottak, de rengeteg mindent nem tudunk még róluk. Sem azt, hogy hogy alakultak ki és, hogy Qifrey mestert mi köti hozzájuk, miért kutat ennyire utánuk. No meg, hogy mit akarnak Coco-tól úgy igazán. Persze-persze, hogy tiltott mágiát használjon, de hogy ez miért jó nekik pontosan, vagy hogy ez Coconak majd miért lesz jó-rossz ezt se igazándiból. A bűbáj őrségről is csak tudunk, néha látjuk őket, de még ők is szürke zónába vannak, tehát annyi minden jön még itt az elkövetkező kötetekben, hogy ihajja.

Várom-e? Mindenképpen, kevés általam olvasott manga van, amibe ennyi szerethető karakter van. Érdekel a sorsuk. Remélhetőleg, hamarosan olvashatjuk majd a folytatást. Tudom, tudom ne legyek türelmetlen...most jött ki az 5. kötet csak.... ;)

Rachel Smythe: Lore ​Olympus – Olümposzi história 1 -3.

 

  Ezer éve és egy napja szerettem volna elolvasni ezt a képregényt. Bár hozzátenném, hogy akkor még úgy gondoltam, hogy ez egy befejezett sorozat, és minden részét kiadták már magyarul.

 Aztán a kolléganőm volt olyan kedves, és elcipelte nekem Siófokról (mert ott megvan a könyvtárnak), és így alkalmam nyílt arra, hogy elolvashassam, és rájöhessek, hogy a kiadó ezt így lazába félbe hagyta kiadásilag...

 Tehát, ha elengedem azt, hogy a sztori végét feltehetően sosem fogom megtudni, ha így tekintek rá, még így is maximálisan megérte a bele fektetett időt a három kötet.

 Eleve szeretem a mitológia háttérrel rendelkező sztorikat, így ez arra is jó volt, hogy egy kicsit elrugaszkodva a szakirodalomtól, kicsit könnyedebb műfajt érintsek olvasásilag. Maximálisan kikapcsolt amúgy a képregény. Kellett idő, hogy megszokjam a rajzolást, de amikor ez már megtörtént, onnantól, már elkezdett tetszeni a rajzolás is. Én mangákon szocializálódtam, így a képregény és ez a stílus kicsit távolabb áll tőlem, de nem volt rossz. Nagyon sötét, és néha nagyon elrugaszkodó színvilágú, de megszokható és szerethető.

 A szereplők legtöbbje amúgy szimpatikus volt. A maga buggyantságával vagy beteg gondolataival. A főszereplők ugye Perszephoné és Hádész azért magasan vitték a sztorit. Mind a ketten  a maguk módján szerethetőek voltak, és lehetett értük aggódni, vagy drukkolni nekik. Hádész ugye felnőtt, tud magára vigyázni, de mégis néha olyan szerencsétlen a maga "szerelem" dolgában. Mondjuk ismerjük be, hogy az Alvilág uraként, feltehetően nem a legnépszerűbb isten a világon, akinek olyan egyszerű, és nagyszerű dolog lehet a "csajozás". Mondjuk nem értem a "barátnő" szálat, annyira messziről süt róluk, hogy amúgy nem illenek egymáshoz. Sajnálom, tök sajnáltam Hádészt, hogy kínlódik.

Perszephoné, meg hát fiatal és ártatlan, és még nem mindig van képben a dolgokkal. Ami ugye az első kötet felénél történt dolgokat hozza maga után. Azért van isten, akit felgyújtottam volna...

 De a legtöbb karakter, amúgy szerethető, és így kicsit "belelátunk" az életükbe. Az Istenek mindennapi problémáiba, és kapunk egy kicsi mitológiai mesélést is, úgy a háttérbe elhintve, nem túl mélyen.

 Nem tudom, hogy mi volt az ok, amiért a kiadó végül elkaszálta a sorozatot, de nagyon sajnálom, mert szerintem rengeteg potenciál van benne, és rengeteg embert érdekelne a további történet is.

 Amúgy érdekes, hogy amióta olvastam, nagyjából 4-5 könyv jött velem szemben, ahol szintén görög mitológia, istenek és hasonlók, sőt. Egy konkrétan Hádész-Perszephonés, csak még nem volt időm neki ugrani. Pedig most még úgy bennem van ennek a hatása is, úgyhogy lehet hamarosan neki is kezdek...csak lenne időm olvasni.

Tehát örülök, hogy sikerült elolvasnom, és szomorú vagyok, hogy amúgy sajnos nem fejeződött be  a történet. Vizuális élménynek minden esetre nagyon jó. Súlyra is jó kis combos kötetek, a fényes, festett lapok miatt ugye, szerinte ilyen másfél kiló/kötet :D, ki is kaptam a kolléganőmtől, hogy ilyen súlyzókat cipeltetek vele Siófokról. Hát tehetek én róla, hogy nálunk nincs meg...és olvasni akartam? ÉS botor mód felajánlotta, hogy kihozza nekem??? :D

Szeretném, ha sokan olvasnátok, mert tényleg jó. Nem könnyű, mert egy csomó olyan téma is helyet kap benne, amiről nem szívesen olvasunk (nemi erőszak stb.), de hátha ha sokan olvassák, akkor egyszer csak folytatja a kiadó...jó lenne...tényleg o.O

És amúgy látható, hogy borzalmasan magas százalékot üt meg a sorozat, tehát aki olvasta, annak mindenek tetszett (nagyjából), tehát ...továbbra sem értem, hogy miért szakadt harmadba a sorozat. Ahogy látom az angol verzió 9 részes...tehát így az első harmada a történetnek ki lett adva, de utána, elfogyott a kiadó lendülete :(

Andrzej Sapkowski: Az ​utolsó kívánság - A végzet kardja

 

Mondhatni, hogy egymás után olvastam a két kötetet, várva, hogy a harmadik évad kijöjjön a sorozatból. Elsőre leszögezném, hogy szeretem a sorozatot, mert azt ismertem először, így nekem a logikai bakik és a könyvtől való totális eltérés az első két évadban nem volt zavaró, hiszen nem tudtam, mitől tér el.

 Az első részt Gabo-s kiadásba olvastam, nagyon kis könnyen kezelhető könyv, gyors haladással és olvasóbarát betű mérettel. A második részt már a régi eredeti PlayON kiadásban, ami máris sokat rontott az olvasási gyorsaságomon a borzalmasan kicsi betűivel. A további részek is PlayON kiadásban vannak meg a könyvtárnak, így ehhez kell alkalmazkodnom, ami miatt kicsit lassabban megy az olvasás.

 Az első két részből és a sorozat első két évadából kiindulva, most, hogy már olvastam - láttam őket, kezdem megérteni, hogy mi nem tetszik a rajongóknak a Netflixes verzióban. Mondjuk úgy, hogy nagyjából nincs átfedés a könyvek és a sorozat között. Nyomokban fellelhetőek a történetek, egy kissé kiherélt, és kifordított verziója, de akkor nagyon figyelned kell.

 Mivel a sorozatot láttam először, így olvasás közben kellett rájönnöm, hogy ott hol tartunk, mi és kicsoda és mit csinál...volt amikor elsőre rájöttem, és volt amikor borzalmasan sokat kellett gondolkodnom, hogy ez most mi akart lenni, a sorozatban. Nem mindig jöttem amúgy rá, hogy mi alapján választottak sztorikat, és mi motiválta őket abba, hogy átírjanak történeteket, mert  a végeredmény nem lett jobb. A könyv sokkal logikusabb felépítést kapott.

Könyvben feltehetően szép sorban elolvasom mindegyik részt, a sorozat 3. évada még kap esélyt nálam, de ugye Henry Cavill nélkül a sorozat is erősen veszít az értékén. Tudom, hogy nem csak miatta Vaják a vaják, de nekem ő az egyetlen szereplő akit úgy arányaiban nem tartottam túl idegesítőnek, és megszoktam. És őt lecserélni, bármilyen ok miatt is...hát a Netflix tudja. Bár amennyi negatív kritika jelent meg erről a  bizonyos 3. évadról már abban sem vagyok biztos, hogy meg akarom nézni :D

Kíváncsi vagyok, hogy a könyveknek majd mi lesz a vége. Most kezdtem a harmadik könyvet...hát meglátjuk ;)

Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin, az úri betörő (Arsène Lupin)

 

Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el.

Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel.

Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek, tehát ha akartok egy vicces rablós sorozatot nézni akkor itt a Lupin , ha viszont könyv formában szeretnétek könnyed kis rablós sztorit olvasni, akkor ez a könyv sorozat is teljesen jó. 

Elsőre kicsit bele kellett rázódnom, mert hát ismerjük be, az eredeti mű 1907-ben jelent meg, tehát több mint száz év eltéréssel olvashatjuk, mint ahogy meg lett írva. És a nyelvezet már 50 év eltéréssel is lehet nagyon más, nem hogy több mint 100 év eltéréssel. Viszont nagyon hamar bele lehet rázódni. Feltehetően az új fordítás miatt, amit kapott. No meg mert amúgy szórakoztató.

Arsène ​Lupin egy meglehetősen szórakoztató zseni és tolvaj egy személyben. Megadja a módját minden betörésnek és nem retten el a fejtörőktől és a sok tervezéstől, szervezéstől sem. Igazi zseni aki rászánja az időt arra, hogy tökéletesen vitelezze ki a lopásait, szökéseit, és éppen ezért olyan nehéz elkapni, vagy kirabolni őt magát. Nem lehetetlen, de elég nehéz. Okos, tanult és a kornak megfelelő tudás birtokában van, jóval okosabb kortársainál, a rendőrségnél és ez az ő egyik erőssége. Tisztában van a határaival, azzal meddig mehet el, úgy hogy ne bukjon le. Egy szóval Zseni!

A novellák meglehetősen jók voltak, nem mondhatnám, hogy volt benne gyengébb és erősebb. Hozták azt a színvonalat amivel elkezdődött. Voltak összetettebb esetek és kevésbé összetettek, de mindegyik érdekes volt. Van egy séma ami alapján megy elkapás-börtön-szökés-megismerkedés stb. (ezt azért merem leírni, mert ha elolvassátok a tartalomjegyzéket, nagyjából az is ennyire spoileres ). És nem is az a lényeg, hogy elkapják, hanem hogy hogyan. És nem az a lényeg, hogy megszökik, hanem az hogy hogyan! :) Olvassátok, mert amúgy jó kis könyv. Most betáraztam a többi kötettel is, úgyhogy majd lehet sorra veszem őket is ;)

Tartalomjegyzék:

Arséne Lupin letartóztatása

Arséne Lupin a börtönben

Arséne Lupin szökése

A rejtélyes utas

A királyné nyakéke

A kőr hetes

Imbert asszony széfje

A fekete igazgyöngy

Herlock Sholmes túl későn érkezik

Fülszöveg:

Új, modern fordításban!

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Arsène Lupin legjobb történetei most új, modern fordításban olvashatók.

Ezt tervezem Júliusban olvasni!

A júniusi listám eredménye:

Randall Munroe: Hogyan… című könyvét sikerült elolvasnom és sikerült írnom is róla. A blogposzt nagy részét körülbelül 6-szor fogalmaztam át, annyira le van zsibbadva az agyam, és emiatt kicsit nehézkesen fogalmazok, vagy ha jól is fogalmazom, a kisördög mindig azt mondta, hogy "nem jó, kezd elölről :D". De elolvastam, tetszett és örülök, hogy még abban a hónapban írtam is róla :)

Hidasi Judit: Gondolatmappa: Nos, feladtam. Nagy betűs és gyorsan haladós lenne, de annyira nem kötött le és annyira idegesített, hogy végül úgy döntöttem, hogy rövid az életem arra, hogy erre fecséreljem az időmet, így inkább véglegesen feladtam a dolgot.

Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!: Sajnos nem sikerült még elolvasnom, és a bevezetőn sem sikerült túljutnom még. Viszont ígéretesnek látom, talán Júliusban sikerül :) Ennek ellenére nem rakom a Júliusi listára, mert úgy döntöttem, hogy egy könyv egy listán fog csak szerepelni. Az, hogy listán kívül sikerül kiolvasni az plusz jó :) De csak egy hónapban lesz minden könyv ezután tervezett.

És akkor ez a Júliusi terv:

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Fülszöveg: „Mennyi ​örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.
Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!
Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

Miért: Egyrészt, mert kölcsön volt/van nálam, és amúgy is olvasni szerettem volna. Plusz a Világjárós kihíváshoz is jó. Ő a AMBOHIMANGA HILL – Olvass el egy #felnőtté válás címkés könyvet! ponthoz a választott könyvem :3

Ezerarcú ​Japán

Fülszöveg:

LENYŰGÖZŐ UTAZÁS A MODERN JAPÁNBAN.

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.

Miért: Mert Japán :) Ennyi, kölcsön jár nálam, és már régóta olvasni akartam (amióta láttam, hogy meg fog jelenni).

Hannu Rajaniemi: Öröknyár 

Fülszöveg:

A Brit Birodalom felfedezte és sikeresen gyarmatosította a túlvilágot, így az 1930-as évek Európájában a halál már régóta nem a rettegett vég. A britek éteri fővárosa, Öröknyár minden elhunyt alattvalót szívesen lát, azonban másvilági egyeduralmukat komolyan fenyegeti a bezárkózó, egyre erősebb Szovjetunió, amely saját istent teremtett.

A fokozatosan elvaduló konfliktus árnyékában két nagyhatalom kémei vívják háborújukat az élők és a holtak között. Amikor a brit hírszerzés egyik ügynöke, Rachel White rájön, hogy valaki a szervezetből a szovjeteknek dolgozik, mindent kockára kell tennie, ha le akarja fülelni a kémet. Apró bökkenő, hogy a gyanúsítottat nem pusztán befolyásos emberek védik, hanem valószínűleg már régen nem is él…

Miért: Idei beszerzés, és bár feladtam az "Amit főztél edd is meg" kihívást, ennek ellenére azért próbálok haladni az idei beszerzésekkel. A nagy karanténoskodásban ugyanis elég sok könyvet szereztem be :( Plusz jó a Világjárós kihívásom ezen pontjához: ALAHAMADI BE – Olvass egy márciusban született írótól!

Sigrid-Maria Grössing: Napóleon

Napóleon egy olyan figurája volt a történelemnek, akiről hallottam ugyan, de olyan nagyon mélyen sosem mentünk bele az életébe. Nem emlékszem, hogy túl sok történelemórát ölelt volna fel az ő munkássága, pedig így ezt a könyvet elolvasva, lehet nem ártott volna.
Én magam csak kihívás miatt olvastam a könyvet, bevallom ez volt a legrövidebb, ami Napóleonos és úgy gondoltam, hogy ebből az emberből nekem ennyi bőven elég is lesz. És nem is tévedtem, ugyanis ő nem az akiről esetleg ezek után még több könyvet is szeretnék olvasni.
Beismerem, hogy ő egy egyéniség volt, egy igazán nagy egyéniség, aki rengeteg mindent tett és borzalmasan sok dolgot ért el annak ellenére, hogy egy felkapaszkodott korzikai volt "csupán".
A könyv, ahogy az alcím is mutatja Híres barátnők és szeretők főleg a nőügyeivel foglalkozik, viszont egyetlen egy nőügy sem volt csak úgy, így igazándiból nagy vonalakban sikerült megismernem Napóleont, hogy honnan indult, mit ért el, és hová száműzték végül.
Érdekes volt, mert tényleg nem volt egy túlzottan szép gyerek, aztán mennyi barátnője és szeretője volt. A könyv érdekes volt, még úgy is, hogy a témája nem igazán érdekelt. Szerintem jól összeszedett kötet, és ad egy kis korképet is Napóleon koráról és munkásságáról.
Némelyik szeretőnél amúgy a kép után azon gondolkodtam, hogy ez tényleg akkor szépnek számított. Már nem emlékszem mely szeretője volt kissé fura arcú, de a képen pislogtam, hogy az most nő, vagy férfi beöltözve nőnek :D Mint kiderült nő, de elég markáns vonalai voltak az arcának.
Örülök, hogy a kihívás miatt muszáj volt elolvasnom, viszont nekem, Napóleonból ennyi éppen elég volt.
Amúgy azt vettem észre, hogy a könyvtári olvasók is szeretik ezt a Királyi Házak sorozatot, és így egy olvasás után elég összeszedettnek tűnik. Nekem megvan a Maszakó-s rész, úgyhogy lehet, hogy jövőre annak is nekiállok majd :)

Belbecs: 4/5
Szerintem korrekt a könyv, de ennél több pontot nem adok rá, mert az, hogy korrekt még nem jelenti azt, hogy imádtam olvasni :D

Külcsín: 3/5
A fekete-fehér képek néha elég rossz minőségűek voltak, ami értem, hogy nem túl új kiadás, és amúgy sem olyan jók gondolom az eredeti képek sem, de azért némelyik elég pixeles volt :(

Fülszöveg:
Napóleon életét színezték, olykor alakították is a különböző, hol rövid és viharos, hol magas hőfokon égő és hosszan kitartó szerelemi viszonyok. Sigrid-Maria Grössing, a nálunk is ismert sikeres írónő új, mindmáig ismeretlen képet rajzol a nagy Bonapartéról.

Eredeti cím: Die Liebschaften Napoleons

• Könyv: Sigrid-Maria Grössing: Napóleon
• Kiadó: GABO
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2005
• Oldalszám: 250
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9637318704
• Fordította: Simon László

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus

 Emlékszem, hogy úgy 15 éve a Boldogság művészete megváltoztatta az akkori életfelfogásomat. Tudom, hogy nagyon nagy hatással volt rám, és azóta is ezt keresem a Dalai Láma könyveiben. Hol találkozom is ennek a szikrájával, máshol pedig rájövök, hogy Én és a Buddhizmus még mindig sajnos igen messze vagyunk egymástól.
 Nem mondom, hogy semmit sem értettem a könyvből, mert ez nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy maradéktalanul megértettem ezt a könyvet, mert ez hazugság lenne. Ez a könyv is tipikusan az, amihez nekem még fel kell nőnöm. Még rengeteget kell tanulnom, gondolkodnom és nem gondolkodnom, hogy felfogjam azt, amit üzenni akar.
 Ez a könyv nem az olyan egyenlőre még laikusoknak íródott, mint én. Ehhez a könyvhöz már kell egy stabil tudás a vallásról, a felfogásról, az éntelenségről, az ürességről és a buddhizmusról úgy általában.
 Sokáig úgy gondoltam, hogy sokat tudok a témában, de idén kezdek rájönni, hogy még egyenlőre az út legeslegelején tartok, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy megértsem, amit mondani akarnak ezek a könyvek nekem. Nem nagyon akarom értékelni, mert tudom, hogy ahhoz, hogy ezt pontozni lehessen rendesen, ahhoz már rendelkeznem kéne a tudással.
 Mert, mint laikus, ez itt borzalmasan tömény. Nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy úgy 10 oldalanként volt egy-egy oldal, amit teljesen értettem, és két-három oldal, amit részben sikerült megértenem, vagy legalábbis elgondolkoztatott, és felsejlett az, hogy "már valahol hallottam" /"már valahol olvastam". Tehát a kezdők ne ezzel kezdjék, mert az a gyanúm, még annyit sem fognak érteni belőle amennyit én.
 A könyv három jól elkülöníthető részre tagolódik. Robert Thurman előszavára, ami amúgy teljesen érthető (itt még azt hiszed, érteni fogsz mindent), majd az idézetek gyűjteményére, aminek én úgy az egy 10-dét értettem, aztán egy elemzés rész, amit viszont nagyon-nagyon-nagyon nagy vonalakban értettem csak, és őszinte leszek az untatott. A könyv végén amúgy van egy szószedet, ami mindig jól jön, és ami sok dolgot megmagyaráz ;)
Tehát kezdők, ne ezzel kezdjétek. A Boldogság művészete sokkal, de sokkal könnyebben emészthető, ahogy a Nyitott szívvel és az Út a nyugalomhoz is. ÉN ezt a hármat ajánlom, ha csak úgy ismerkedni akarsz a Dalai Láma üzeneteivel, a buddhizmussal, de nem akarsz belemélyedni nagyon a témába. Vagy ha bele is akarsz, lassan és megfontoltan, úgy hogy ne szegje kedved egy borzalmasan tömény könyv.
 Amúgy nekem nem szegte kedvemet az, hogy idén ez a második könyv amit igazándiból nem értek. Elkönyveltem, hogy ideje jobban beleásnom magam majd a témába.

Fülszöveg:
Ez az inspiráló könyv a Dalai Láma gondolatait tartalmazza; hogyan élhetjük az életünket misztikus élményektől áthatva, és hogyan hozza el a miszticizmus a változásokat az egyénben és a társadalomban.

A gondosan megválogatott tanítások, kommentárok, személyes gondolatok és tapasztalatok tökéletes gyűjteménnyé teszik ezt a könyvet mindazok számára, akik gazdag, jelentőségteljes spirituális életet szeretnének folytatni, illetve kiváló kiindulási pont lehet azoknak, akik most lépnek a spiritualitás útjára.

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus
Kiadó: GABO
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 174
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634067290
Fordította: Békési József
Megjelenés időpontja: 2018. november 16.

Lhakpa Jese Láma: Tíz tibeti történet

Az az igazság, hogy borzalmasan el vagyok maradva a könyves bejegyzésekkel. Visszanézve, legalább 10 olyan könyv van felírva nekem, amiről nem írtam. Ez részben azért van, mert eddig az úti beszámolóimat írtam, részben meg azért, mert inkább olvastam, mint írtam. És mivel sok könnyed vagy éppen rövid könyvet választottam, így az jóval gyorsabban ment, mint az írás maga a könyvről. Nem is ígérem, hogy minden elmarad poszt pótolva lesz, de azért igyekszem utolérni magamat, vagy legalábbis a mostanában olvasott könyvekről írni is.
 A Tíz tibeti történet egy kellemes olvasmány volt. Régebben nagyon sok buddhista könyvet és buddhista történetet olvastam, de ezeket mára felváltotta minden egyéb. Ennek ellenére, a szívemhez még mindig nagyon közel áll a téma, és nagyon szívesen olvasok bölcs tibeti történeteket.
 Amellett, hogy a történetek tanulságosak és megmelengetik az ember szívét, a kiadó arra is ügyelt, hogy ezt olyan köntösbe bújtassa, hogy azt lehetőleg sokan megvegyék. Nekem a sok természetfotó, és kép, kicsit túlzásnak hatott, a buddhista felfogással együtt, olyan kicsit ellentétesnek hatott. Ennek ellenére, csodaszép képek vannak a könyvben, csak nem tudom összeegyeztetni 100%-osan a könyv mondanivalójával. Úgy éreztem végig, hogy nem a történeteket akarják, hogy befogadjuk, hanem azt, hogy megvegyük a könyvet, mert szép, és szép képek vannak benne.
 Elhiszem, hogy manapság még mindig borzalmasan nehéz eladni, olyan könyvet ami mértéktartásra, bölcsességre, vallásra, buddhizmusra épít, és nem nagy nevek írták. Bár tartom, hogy sajnos még mindig nehéz lehet eladni nagy buddhista nevekkel fémjelzett könyvet is. (A könyvtári forgalomból gondolom, nagyon kevesen visznek hasonlókat ki. Inkább angyalok, kereszténység megy, de az is egyre kevesebb.) Tehát nehéz eladni egy könyvet, ha nem szép, ezért kell a marketing, hogy ez szép és okos is. A kérdés csak az, hányan olvassák majd el.
 A tíz történet egyikét sem ismertem, ami nagy szó (mint mondtam, elég sokat olvastam egy időben a témában), így meglehetősen nagy felüdülés volt, számomra ismeretlen történeteket olvasni. A tíz történetből, rögtön kettő olyan amiért teljesen oda voltam. A     Fekete és fehér kavicsok az egyik, mely bemutatja, hogy hogyan is hatnak ránk a gondolataink, a negatív és pozitív egyaránt, és hogy ha odafigyelünk, mennyire nagy  pofont tud adni a dolog. Ha odafigyelsz, és rakosgatod a köveket (fekete a negatív, fehér a pozitív), akkor a tál hamar teli lesz feketével (tartom, hogy nálam azért talán nem annyira szélsőséges, mint a történetbeli fiúnál), és nagyon nehéz fehéret találni. De ez az egész folyamat megfordulhat, ha tudatosan keresed a Jó gondolatokat, a Pozitív gondolatokat magadban. Odafigyeléssel meg lehet ezeket találni, és így idővel a tálban is csupa fehér kavics lesz. Tetszett a történet, és az is, ahogy a "főhősünk" lassan, de biztosan jön rá arra, hogy mennyire sokat is jelent a gondolat ereje, a hozzáállás.
 A másik kedvenc történetem a tízből     A két koldus története , ez is igazándiból a hozzáállásról szól, és arról, hogy a világot hogyan szemléljük, hogy mit akarunk elérni, és hogy hol helyezzük el magunkat a világban. Mert nem mindegy, hogy nagyobbnak érzed-e magad, mint ami vagy, vagy alázatosan elfogadod azt, amit kapsz, és megteszel mindent azért, hogy javíts a helyzeteden. A vidám koldus jóval nagyobb esélyekkel nézhetett a jövőbe, mert nem akart sosem semmi elérhetetlent. Persze voltak álmai, de álmaiban is segíteni akart az embereken. Ellentétben a másik koldussal, aki csak kapzsi volt, és pénzt és hírnevet akart...
 Rájöttem, hogy még egy kedvenc történetem volt, méghozzá a     A hit ereje , ehhez nem írok semmit, a cím magáért beszél. És nagyon szépen van leírva, hogy mennyit is jelent, maga a hit. És az, hogy miben hiszel, nos ez teljesen lényegtelen dolog. Az csak rád tartozik, és a hit hegyeket képes megmozgatni.

Belbecs: 5/5
Szerettem a könyvben lévő történeteket, szerettem olvasni őket. Szerintem remek válogatás lett az együttérzés és hit témájában. Remélem sokan fogják majd forgatni.

Külcsín: 4/5
Egy pont levonás a túl sok képért. Örülök persze, hogy ilyen csinos és szép kiadvány lett, de itt azt hiszem, talán a kevesebb több lett volna. Ennek ellenére remélem, hogy mint, marketing fogás bejön, és sokan megveszik, és sokan el is olvassák. Mert el kéne, mert teli van léleksimogató történetekkel. És azok igenis kellenek.

Fülszöveg:

A Tíz tibeti történet a buddhizmus abszolút esszenciájának számító együttérzésről szóló, hagyományos elbeszélések gyűjteménye. 

Ezen egyszerű, mégis csodaszép történetek révén az ember képes lehet pozitív változásokat előidézni a saját és embertársai életében is.

Eredeti cím: Ten Tales from Tibet

Eredeti megjelenés éve: 2017

• Könyv: Lhakpa Jese Láma: Tíz tibeti történet
• Kiadó: GABO
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 76
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634065234
• Megjelenés időpontja: 2018. március 14.

Csak röviden - nyári olvasmányok 1.

Nyáron nehezen hozok össze egy-egy hosszabb blogbejegyzést (az egy oldal nálam általában a minimum, amit szeretek megtölteni, ennyi mondanivalóm körülbelül minden könyvről szokott lenni), de a meleg miatt az agyam lassabban forog, és a türelmem is végesebb, így rövidebbre fogom a bejegyzéseket. És mivel, engem személy szerint zavarna egy-egy nagyon rövid poszt, így egybe írom (másolom ki Molyról) pár értékelést, amiket mostanában olvastam :)

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket 89%

Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kicsit retro!
Voltak benne hasznos és érdekes dolgok, de valahogy kicsit többet vártam tőle. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam. Jó volt olvasni, hogy igazándiból két dolog kell egy Átlagos Nyelvtanulónak ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelven, relatíve bármely nyelven. Ez a két dolog az idő (hogy minden nap képes legyen arra, hogy foglalkozzon vele) és a motiváció (cél, amiért meg akar tanulni adott nyelven), ha ez a két dolog adott, akkor nincs probléma, mert képes lesz elsajátítani. Persze tanárral néha könnyebb, már csak azért is, hogy valaki ellenőrizze, hogy jó-e amit írunk, tanulunk, nehogy rossz dolgok rögzüljenek.
Tartom, hogyha nem fúrták volna meg, középiskolába érkezvén az angol tanulásomat, akkor ma már stabil angol nyelvtudásom lenne. Én ugyanis azt akartam tanulni, az általános iskolai német helyett, amit sosem tudtam megszeretni. (szerintem a német egy ronda nyelv, egyszerűen semmi vonzót nem találtam abba, hogy megtanuljam), de a középiskola kezdetén, miután bejelöltük mit szeretnénk tanulni, volt szintfelmérő. Mondtam, hogy nem tudok angolul, így angol kezdőre szeretnék menni… átküldtek a német szintfelmérőre, mondjuk úgy, németül bár tanultam négy évet már előtte a tudásszintem abban sem nagyobb… de ez nem érdekelt ott senkit. Úgyhogy tessék, ha németet tanultál eddig, akkor újabb négy évig tanuld azt, hiába akarsz mást… így tanultam még négy évig németet. Ma kb. egy szinten van a két nyelvismeretem, az angolt hallom és mondjuk úgy „nem veszek el”, a német biztos előjönne, ha eltévednék egy németajkú közösségbe, de gyanús, hogy angolul próbálnám megértetni magam…
Úgyhogy időm volt, motivációm nem. Most akkor talán meglesz mind a kettő idő is motiváció is…

Susannah Marriott: Meditáció mindenkinek

Jó volt olvasni a meditációról. Még mindig elég misztikusnak és elég bonyolultnak találom, ennek ellenére eltökéltem, hogy más nem, legalább megpróbálok meditálni. Remélhetőleg menni fog!
A könyvvel kapcsolatban. Meglehetősen jó összefoglalónak találom, elég tág körben érinti a meditációt, és roppant mód ügyel arra, hogy bármely vallást is képviseli az olvasó, találjon magának megfelelő dolgot. Kitér a nagyobb vallásokra, és kitér arra is, mire fókuszálj és/vagy mit mondj akkor, ha éppenséggel nem hiszel semmiben, vagy legalábbis a vallások egyike sem az, amit te követni szeretnél. Fotókkal és ábrákkal, bemutat minden pózt, igazándiból tényleg minden kezdő lökést megad ahhoz, hogy az ember azt mondhassa magában, hogy „ez nekem is menni fog”.
Ami viszont szörnyű: elgépelések. Sok. Nagyon sok. Olyan részeknél is, ahol nagyon-nagyon gáz, mert azt kell ismételgetned. És igen, a logikus gondolkodással ki lehet egyszerűen találni, hogy mi lenne ott, de ez akkor is gáz. Nem hiszem el, hogy nem futotta, már 2007-ben sem, egy szerkesztőre, vagy korrektorra vagy bárkire aki átolvassa ;(

Macuo Basó: Észak ösvényein 84%

Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

Macuo Basó nekem, amolyan haiku nagymester szinten van. Ő volt az, aki megszeretette velem a haikukat, a költészet körülbelül egyetlen olyan ágát, amit ténylegesen szeretek olvasni. Ő tudott valamit, amit azóta kevés haiku költőben találok meg. Ha meg is találom, feltehetően ők szintén már régiek, és japánok. (De aki tud ajánlani nyugati, szerinte jó haiku-kat, az kiáltson, az eddigi próbálkozásaim borzalmasak voltak.)
Tavaly, születésnapomra megkaptam Basó útinaplóit, és bebarangolhattam vele Japánt. Az Észak ösvényei, hasonló, de mégis más, mint az előző kötet. Valahogy teljesen más a hangulat, pedig sejtésem szerint rengeteg átfedés van a két kötet között. Ami mégis más, hogy ez a kiadás, méretben sokkal kisebb, de vastagabb. És, hogy fotókkal illusztrált. A legtöbb fotó ott készült, ahol annak idején Basó is járt, így valahogy kicsit közelebbinek éreztem a dolgot. Adott egy kis extrát az, hogy láthatom, a fotós szemével, azokat a tájakat. Amik persze mára már szintén másmilyenek, és persze, feltehetően Basó sem pont így látta azokat.
De jó volt egy kicsit visszatérni Japánba, ilyenformán. Most már csak, egyetlen magyarul megjelent könyvét nem olvastam csak, Basó-nak… hmmm… na talán jövőre azt is sikerül levadászni….

Stephen Hawking: Fekete lyukak 83%

A BBC Reith-előadásai

Hasznos, érthető és jó!
Teljesen korrektül van elmagyarázva mindenféle hasznos tudnivaló, a fekete lyukakról. Néhol még, mondhatni viccesen is. A rajzok aranyosak és nekem kifejezetten tetszettek. Nem vártam tőle sokkal többet, tekintve, hogy két előadás kivonata. Nekem maximálisan nyújtotta azt, amit elvártam tőle. Hogy kicsit közelebb hozza a témát hozzám, aki nem jártas az egészben, és ezt maximálisan megtette!

Könyvfesztivál a Keringés jegyében (2015)

 Tanultam a tavalyi könyvfesztiválos élményekből, amikor is igazándiból az élmény rész elmaradt, mert csak fel-alá mászkáltam, hogy megtaláljam azokat, akik vettek tőlem könyvet. Igen, a könyvfesztiválon könyv dílerkedem, ami amúgy nagyon jó a kiadóknak, ugyanis körülbelül fillérre pontosan el is vertem azt a 17e forintot, amit összedílerkedtem, tehát nem csorbítottam a forgalmukat :D tehát tanultam abból, hogy csak úgy „majd találkozunk” elvet kövessem a vevőimmel kapcsolatban. Mindenkit sokszor megkerestem előtte, elküldtem mennyi az annyi, és amikor odaértem végigcsörgettem azokat, akiket tudtam, hogy kezdéskor is ott vannak, így azért úgy 2-3 óra alatt a terheim nagy részét sikerült leadnom és a pénztárcámat feltölteni. Ez utóbbi mondjuk hazafelé ugyanúgy leapadt, mint amennyivel indultam (vittem váltópénzt, hátha valakinek nagy pénze van).

 És akkor hol sikerült elköltenem ezt a vagyont. Az Ad astránál lebeszéltem magamat arról, hogy költekezzem, viszont szerepjátszós ismerősömmel újságban utaztunk így én vettem meg a könyvét becsatlakozva a molyos könyvösszefogásba. Jó sok könyvet vettünk! Csodáltam, hogy mindenki tudja követni, hány tehenet és angyalt rakjunk a kupacba, és hogy miket kaptunk mellé, azon hogy osztozzunk. Végül én, aki személy szerint nem is vett semmit, gazdagabb lettem egy félnyomdányi Ad Astrás könyvjelzővel, egy Harmóniás bögrével, és pár ilyen lenyomatos cuccal (jól néznek ki). Még Ad Astrás sztori. Kitűzővel mentem, rajta a cukker Jeffi felírat, hogy a molyok hamar megismerjenek. Kiadónál a hölgy volt, akivel leveleztem Sherlock ügybe, és kiszúrta a nevemet és annyira aranyos volt, amikor mondta, hogy „jé, neked küldtem a Sherlockot” :D Bemutatkoztunk egymásnak, öröm volt élőben is találkozni. Ígérem, sietek a kötettel! :)

 Miután kiraboltuk az Ad Astrát átpártoltam a Főnixhez, felvettem az előrendelt Moriámat, és megvettem a Liliom Korát. Mind a kettő tervezett volt, és mind a kettőt terveztem dedikáltatni, sőt felcipeltem a Dobszó a ködben -t is, hogy dedikáltathassam! (kaptam is dedikálást, és kitárgyaltuk, hogy igen, le vagyok maradva… és igen ezzel is sietek :D). Aztán nagyon messze mentem… vagy fél méterrel odébb a Fumaxhoz! Madarak a dobozban adott volt, mert most thrilleres hangulatban leledzem, pedig nem szeretek félni… és reggel még sikerült az Elvarázsoltaknak meglesnem a fülszövegét -.- úgyhogy ő is jött velem. Amúgy nem bánom, mert szeretem támogatni a kedvenc kiadóimat :3 Csak már úgy erősen érlelődik bennem, az, hogy worsi „Amit főztél edd is meg” kihívását kegyetlenül bebukom.

 Megnéztem a többi standot is, meg kihuzigáltam, a „kötelező programokat”, minthogy ezt-azt nézzek meg, ha van, vegyek (egyik sem volt), meg, a listámat böngésztem ki nem ért ide, ha ideér mikor ér ide, és mit tervezek megvenni még. Átballagtam a Gabo-hoz a Horrorstörn-ért, mert hát az annyira, de annyira várt könyv volt! És akkor ott megtetszett a tizennegyedik aranyhal is… ez volt az egyetlen „teljes áras” könyv, amit nem terveztem. Teljesár=akciós, de mondjuk nem 500 ft-ért dobják neked. A Gabo után elmente az Európa standjához, és felmarkoltam az új Tolkien kötetet. Amivel amúgy simán ki tudtam volna sétálni fizetés nélkül is, olyan szinten nem figyeltek oda :(.

 Elsétáltam a Geopen standjához, amit már láttam a tv-ben (jó, neten láttam, mert nem nézek tv-t), hogy be vannak csomagolva a kötetek, hogy ne borító alapján ítéljünk, rövid leírás van a könyvekről és az alapján tudjuk, mi lehet benne. Könyvmolyoknak amúgy nem nehéz kitalálni mit rejt a csomag. Én Murakami Miről beszélek, amikor futásról beszélek? Című könyvet vettem így meg. Az eladó roppant aranyos volt, megkérdezte hol hallottam róla, és adott grátisz szövet táskát is a könyvhöz. Ugyanitt amúgy volt egy idősebb pár, akik nézelődtek mellettem és hallottam, hogy azt mondja a néni

 „hát, mennyiért adják”

„kétezerért, ahogy látom”

„mi? Kétezret fizessek azért, amit nem is tudom micsoda????”

és elmentek. Öööö, nos, ők nem szeretik, a zsákbamacskát úgy tűnik, pedig szerintem teljesen jó az ötlet :D

Találtam egy Jeanette Winterson könyvet 500 forintért, azt bezsebeltem, és ezzel a vásárlásaimat le is zártam.  A cseréim nagy része és a könyvek átadása is sikeres volt. Addigra Sicc és Gabye is visszatért, és onnantól együtt keringtünk és áramoltunk a standok között. A Librinél kaptunk könyvjelzőt és tollat (tök aranyosak), a Bookline-nál meg lejmoltam egy menő noteszt :3

 Wee dedikálására is visszaértem időben, bár meg volt beszélve, hogyha mégsem akkor megyek oda, akkor is aláírja nekem a könyvet, csak találjuk meg egymást. Sikerült találnunk felületet arra is, hogy Rebelnek hozzak dedikálást, bár nem volt olyan egyszerű, mert a toll nem fogott a könyvjelzőre :D

 Már a könyvfesztivál végén szomjas és fáradt voltam, de gondoltam, hogy nem fogom a meleg vizemet meginni, majd kocsiba szállás előtt iszunk, meg hasonló. Igen… tényleg… csak az útlezárások és biciklis felvonulások miatt körülbelül kétszer annyi idő alatt értünk A-ból B-be… áh, alig voltam ám szomjas :D (tudom, ihattam volna poshadt vizet, de az nem kellett). Este negyed kilencre körülbelül haza is értünk, Siccel még beszélgettünk egy kicsit a buszról leszállva, de Batmen annyiszor repült el felettünk, hogy úgy döntöttem, hogy talán ideje volna lelépni hazafelé… meg éhes is voltam, meg fáradt is…

Köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, hogy találkoztunk! :) Köszönöm a vevőknek is, hogy támogatták a könyvfesztiválos költekezésemet. (főleg akik el is jöttek) Örülök, hogy annyi molyt láttam! Jó hogy a moly világuralomra tör, és mindenhol ott van. Végül sikerült Bencével és Immával is összefutnom, és a lányuk aludt… és Izoldával és a kislányával is… nagyon változatosan ő is aludt :(úgyhogy túl sokat nem láttam a csöpp csajokból :(

Könyvfesztiválra készülve

  Idén is, mint tavaly, rengeteg könyvvel megyek fel. A legtöbb könyvealdásomat amúgy erre az időpontra tudom szervezni, így kikerülendő a postaköltség és mindenki elégedett. Persze a tavalyiból tanulva idén limitálva lett, hogy mennyit viszek fel, kényelmesen férjenek el a táskáimba és összehangolom az átadást is, tekintve, hogy azért nem fő cél a könyveladás.

 A megjelenéseket figyelem már egy ideje, a könyvtárban is leadtam, hogy mi az ami engem érdekelne, és lehetőleg, ha azokat megvesszük azt nekem április 25-e előtt mondják meg, mert akkor nem költök rájuk. Nos íme az a sok könyv ami engem érdekelne. A listába belekerül az is, amit nem veszek meg, de mondjuk a könyvtár listájára felkerült, illetve olyan is, amit hiába fog majd megvenni a könyvtár, attól még én is megveszem. Tehát ők érdekelnek engem, a 2015-ös könyvfesztivál felhozatalából:

Grady Hendrix: Horrorstör

Kiadó: GABO    

Fülszöveg:

Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik.

Három alkalmazott önszántából kilenc órás, napnyugtától hajnalig tartó műszakot vállal, hogy a rejtély végére járjon. Ám éjjeli őrjáratuk során a Bemutatótér különös jelenései és zajai közepette minden képzeletet felülmúló borzalmakkal kell szembenézniük.

Grady Hendrix korábban olyan lapoknak írt, mint a Variety, a Slate, a New York Post, a Playboy, a Village Voice, a Strange Horizons, valamint szerepelt a The Mad Scientist’s Guide to World Domination című antológiában is. Hosszú éveken át telefonos ügyeletesként dolgozott egy parapszichológiai kutatóintézetnél. Jelenleg a manhattani Orsk munkatársa.

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Kiadó: Fumax

Fülszöveg:

Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött. A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé. Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve. Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg? Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Kiadó: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?

Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.

Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?

A krimi mellett a sci-fi felé is kitekintő Gyilkosság világvége előtt a bűnügyi rejtély megoldását egy közelgő apokalipszis előterébe helyezi. 2012-es megjelenését követően viharos kritikai sikert aratott, és Winters megkapta érte a műfajban legrangosabbnak számító Edgar Allan Poe-díjat, az Amazon pedig beválogatta az év legjobb száz könyve közé.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Kiadó: Maxim

Fülszöveg:

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

George R. R. Martin (szerk.) · Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok

Kiadó: Fumax

Fülszöveg:

“Egyetlen gyenge történetet sem tartalmaz… Az olvasó már az írók névsorát látva is elalél a gyönyörűségtől.” Library Journal

Olyan történetekre vágyik, amelyek túlmutatnak az elcsépelt sablonokon? Akkor ne hagyja ki a New York Times bestseller-szerző George R. R. Martin és a többszörösen díjnyertes szerkesztő, Gardner Dozois kötetét!

Huszonegy eredeti, most először olvasható, igazi nehézsúlyú sztárszerző tollából származó írást vehet kezébe a Zsiványokkal, amelyben minden egyes novella újabb izgalmakat ígér meghökkentő csavarokkal és nyaktörő fordulatokkal. Maga George R. R. Martin egy eddig még ki nem adott, új Trónok harca novellával jelentkezik, amelyből A Tűz és Jég Dala világának talán legnagyobb gazemberét ismerhetjük meg.

Csatlakozzon az utazáshoz olyan írókkal, mint Gillian Flynn, Joe Abercrombie, Neil Gaiman, Patrick Rothfuss, Scott Lynch, Cherie Priest, Garth Nix, Steven Saylor vagy Connie Willis – nem is beszélve az irodalmi bűvészmutatványok többi mesteréről. Ezek a zsiványok nemcsak fosztogatnak, hanem gazdagabbá is teszik az olvasó szívét!

A kötet New York Times bestseller lett, ami elég ritka az antológiáknál. Persze ilyen impozáns szerzőlistával jó, ha évtizedenként egyszer jelenik meg antológia, tehát nem meglepő a sikere.

Emma Donoghue: Érzékek tánca

Kiadó: Alexandra

Fülszöveg:

Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni…

1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el.

A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?

A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?

J. R. R. Tolkien: Beowulf

Kiadó: Európa

Fülszöveg:

Egy legendás történet sárkánnyal, gyűrűkkel – A Gyűrűk Ura első szívdobbanása?

A dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.

J. R. R. Tolkien mítoszteremtő, nagy író volt – és nagy tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő azonban nem egyszerűen nyelvemlékeknek tekintette ezeket a szövegeket, hanem izgalmas irodalmi műveknek.
Leghíresebb közülük Beowulf, az óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett – először az angol irodalomban – szerepel sárkány, sőt vannak gyűrűk és tündék is, mint aztán A Gyűrűk Urá-ban…
Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta, mint mesét, sőt énekmondóként meg is verselte.

A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.

A Beowulf hatalmas karriert futott be: készült belőle film Angelina Jolie-val, és számítógépes játék is. Most végre olvashatjuk, és egy híres tudós vezetésével alaposan tanulmányozhatjuk is.

A versbetéteket Tótfalusi István fordította

Karen Akins: Időhurok (Időhurok 1.)

Kiadó: Gabo

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg:

„Attól félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem. De én tudom, hogy kitárul előttem Tibet kapuja, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg, amiket a későbbiekben a lehető legjobban tudok majd hasznosítani. Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat. Nem látok mást, kizárólag egy egészséges embert, akinek végig kell járnia egy utat, hogy aztán még egészségesebben folytathassa a tökéletes életet.”

ZAVODNI GRÉTA VIRÁGnál 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseiből a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és újjászületéséről szól; az ő példája pedig másoknak is erőt adhat, hogy soha ne adják fel a harcot.

Donna Tartt: A titkos történet

Kiadó: Park

Fülszöveg:

Öten voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció (Mosoda-akták 1.)

Kiadó: Ad Astra

Fülszöveg:

Egy, a miénkhez nagyon hasonló világban bonyolult matematikai tézisek és lézerrel rajzolt pentagrammák nyitnak kapukat más dimenziókba, ahol hihetetlenül intelligens és veszedelmes lények laknak. Charles Stross Mosoda-akták sorozatában a varázsigéket és az alkímiát nem szorította háttérbe a tudomány, hanem a racionalitás és az okkult tanok egymást erősítve olyan dolgokra képesek, amelyekről a hétköznapi ember inkább nem akar tudni. A Mosoda nevű brit ügynökség feladata a titok megőrzése és a világ megvédése a sátáni, sötét erőktől, de ettől még olyan, mint bármilyen kormányhivatal: házsártos a főnök és sok a papírmunka. Bob Howard afféle számítógépguru, de az ügynökség alkalmazottjaként nem számíthat arra, hogy szoftvertelepítéssel és rendszerfrissítéssel üti el az időt a nyugdíjazásig. A Pokoli archívum című regényben a nácizmus okkult árnyaival kell megküzdenie, míg a Betontehén-akció során egy művészi installáció mellett talált megégett és enyhén radioaktív tehén okoz komoly fejfájást a főszereplőknek. Mert az emberiség megmentése elég nyűgös feladat, ha a túlórát nem fizetik ki, és a költségvetés túllépését háborús bűnökért kijáró megtorlás követi. „Felfokozott jeleneteivel a Pokoli archívum, amely a zsinórmértékül szolgáló SF-irodalmi kánon lebilincselő és intellektuálisan magával ragadó elbeszélésfolyamai közül is kiemelkedik, a demonológiai és a fizikai gondolkodásmód elképesztő tandemje.” Nick Gevers, Locus