Pippa Grant: Az ​utolsó facér milliárdos

 

• Könyv: Pippa Grant: Az utolsó facér milliárdos
• Kiadó: Kossuth
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 414
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635448616
• Fordította: Tóbiás Csenge
• Megjelenés időpontja: 2022. szeptember 14.

 Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!

 Nem az a kifejezetten romantikus könyv olvasó fajta vagyok. Jobban hajlok az önsegítő könyvekhez, fantasykhoz és krimikhez. De mivel sok ilyen könyv megfordul a kezembe (könyvtáros vagyok), így gondoltam, teszek egy próbát ezzel a műfajjal is. Ez a próba volt A megtört szívű ami annyira jó választás volt, hogy gondoltam, míg várok a második részre, addig  a kiadói sorozaton belül maradva választok olvasni valót magamnak, és igen ez lett Az utolsó facér milliárdos. 

 A címnél sejtettem, hogy nem lesz olyan, mint az előző könyv, sejtettem, hogy más lesz de mégis kicsit csalódott voltam a könyv elején.  Nagyon rosszul kezdődött, és nagyon irritált az elején, az első öt oldal borzalmáról konkrétan fél órát tudtam mesélni a barátnőimnek és mondtam, hogy ennél sz*rabbat se olvastam, de komolyan. - Valószínű, hogy nem volt a könyvhöz megfelelő a hangulatom.

 Aludtam rá párat, eltelt pár hét, tologattam a könyvet jobbról balra, majd balról jobbra, egyik polcról a másikra, de mivel recenzió, és nem szeretek nem elolvasni olyan könyvet amit én kértem, hát vettem egy mély levegőt és folytattam. Aztán hirtelen napi 50-70 oldalakat olvastam, mert beindult az egész, vagy a hangulatom jött meg hozzá. Úgyhogy senki, de senki ne adja fel az első öt oldalnál, még ha a főhőst fel is gyújtaná házastul!

 A könyv felétől relatíve felgyorsult az olvasási sebességem is. Sokkal gyorsabban haladtam és sokkal jobban tetszett. A kutyán kívül, mondjuk senkit sem szerettem meg igazán. Úgy éreztem, hogy rengeteg dolgot megtudunk a szereplőkről, amik nem voltak annyira lényegretörőek, és rengeteg dolgot nem tudtunk meg, amik meg feltehetően sokkal szerethetőbbé tették volna a szereplőket. Akik rejtélyes mód a könyv elején és a végén már tök máshogy viselkednek.

 A két főszereplő Hayes a helyes milliárdos, akit mindenki amúgy ledegradál, mint Jonas tesója aki híres, ő nagyon érdekesen áll az életéhez. Nem akar nősülni, utálja, hogy mindenki kerítőt játszik körülötte, és igazándiból az a gyanúm, hogy úgy az embereket nagyjából mindet utálja, örülne ha egy lakatlan szigetre költözhetne és erre még pénze is van. Gyermekkori, ifjú kori csalódásai miatt, mert mindenki (is) kihasználta, nem igazán bízik az emberekbe, és ez a bizalomhiány aztán az, ami az amúgy kiszámítható Love Story-t folyton megkeveri. Hayes bár fejlődik a könyv folyamán, tehát nála azért láttam jellemfejlődést, de nagyon-nagyon furán reagálja le a dolgokat.

 Begónia, és a kutyája egy külön állatfaj. Begónia a tipikus jótét lélek, akit kihasználtak (ugye ismerős? :D), aki elvált a férjétől, amiért az anyja folyamatosan nyaggatja, hogy hát de miért. Frissen elvált, keresi magát, keresi az élet értelmét, de ő az a tipikusan mindenben is a jót látja. Hayessel ellentétben ember központú, lételeme, hogy legyenek körülötte, és hogy szeressék. Feltehetően a sorban állva 5 perc után már a körülötte lévőkről mindent (is) tudna, annyira gyorsan képes a kapcsolódásra az emberekkel, és az állatokra.

 Tehát van ez a két totál a világ két külön végén elhelyezkedő ember, akik tudjuk, hogy össze illenek. Az olvasás közben ez az egy tiszta volt, ezt az író nem akarta elrejteni. Szívatta  a szereplőit, de tudtuk, hogy a vége feltehetően Happy End lesz. És persze ott volt a kutya, akit imádtam, de mondjuk sose szeretnék a közelébe lenni. Marshmallow segítő kutya, csak nem érdekli ha parancsot kap. Tehát mindent el tud intézni, elmegy sétálni, visszajön, kinyitja az ajtót, tolja a biciklit, tehát komolyan mindent, csak amit mondasz neki nagy valószínűséggel nem fogja megcsinálni. Kivéve Hayesnek, aki meg allergiás a kutyákra. 

 Az ahogy ez a két ember egymás mellett él, ahogy próbálnak közeledni, és próbálnak néha távol maradni a másiktól már érdekes volt. Szerettem olvasni, bár sosem értettem igazán, hogy miért lényeg az, hogy Hayes az utolsó facér milliárdos. A könyvben bár néha megjelentek a nagyzolások, minthogy egy házam van itt, egy meg ott és helikopterrel megyünk át egyikből a másikba, és nézd van nyaralóm meg jachtom is. Nos mindezek ellenére a pénz nélkül pont ugyanolyan lett volna a sztori, max. nem kap drága ajándékokat Begónia aki amúgy nem is igényli ezeket az ajándékokat. A pénz volt amúgy az, aminél azt éreztem, hogy az író sok-sok pletyka lapot olvas (amit én nem), és onnan inspirálódik, tehát van egy elképzelése, ami lehet igaz, lehet nem, de nem ad ki egy egészet. Pl. Hayes anyjával voltam úgy, hogy a könyv elején le lett festve mekkora egy bunkó paraszt és mennyire nyaggatja, és szívatja a fiát, aztán a könyv végén, ippeg, hogy nem ő a legtökéletesebb anyuka, de közben vele nem igazán volt interakciója senkinek, tehát csak úgy megváltozott. A könyv elején a gazdagok nagyon gazdagok voltak a könyv végére, meg igazándiból a pénz nem számított és úgy viselkedtek, mint a középosztálybeli rajztanárok.

 

Belbecs: 4/5

 Azért kap 4 csillagot, mert a könyv negyedétől már élveztem, gyorsan haladtam és szerettem. És a rengeteg következetlenség ellenére is, amik kicsit zavartak, egy kikapcsoló olvasmány volt. Feltehetően azok, akik sokkal több napi bulvárt olvasnak, azok nálam jobban fogják élvezni, az utalások és összeesküvések miatt. Nekem ez a gazdagék világa teljesen kiesik az érdeklődési körömből, ez a "tudnom kell xy milyen bugyit hord" szintű információk . . . nem én azokat az embereket nem értem. De akik a való életben is érdeklődnek ilyesmik iránt, azokat itt sem fogja ez zavarni.

Külcsín: 3/5

Nem....ezek a lefejezett pasik a borítón, ezek borzalmasok. Mondjuk legalább fel vannak öltözve. Ahogy elnéztem az írónő külföldi könyveit, a legtöbbön pasi van, nem túl sok ruhába. A címekből ítélve, szakértője mindennek (is), és mindenről (is) tud írni. Én szerintem ha megjelenik tőle még bármi azt elengedem. :) Nem volt rossz, de azért közel se olyan jó mint a Megtört szívű ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.

A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.

De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?

Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

 Köszönet a könyvért a Park kiadónak!

A könyvet valójában már több mint egy hónapja elolvastam, csak poszt nem íródott róla, ahogyan értékelés sem. Az olvasási válság, írási válsággal is párosult ebből adódóan rengeteg jegyzetben maradt blog bejegyzésem született. Amiket felcímkéztem, letöltöttem borítókat hozzá, minden adat megvolt, csak maga a bejegyzés szövege nem. Már hét elején eldöntöttem, hogy talán ideje lenne a vázlatokat eltűntetni onnan, mert szeretem lezárni a dolgokat, és ezzel kicsit rendezettebbé válok, ha nincsenek függő dolgaim.

 Mazettitől olvastam már másik könyvet is, a Pasi a szomszéd sír mellől-t, aminek hála az írónő írási stílusa nem volt már új számomra, nem jelentett gondot az, hogy a kicsit nyers stílusát befogadjam. Olvasási válság ellenére is, egy nap sem kellett, hogy a könyvet kivégezzem. Molyon kicsit félre volt címkézve, mert ott valaki regénynek minősítette, holott valójában egy novellagyűjtemény, még úgy is, hogy a történetek között vannak olyanok, amik egymáshoz kapcsolódnak.

Az írónő

 A könyvet annak idején azért kértem, mert tetszett a Pasi a szomszéd sír mellől, és szerettem volna olvasni tőle még. A könyvtárnak akkor még nem volt meg ez a kötet, és így onnan nem tudtam kikölcsönözni, így kértem, és kaptam is. (azóta megvan a könyvtárnak is).

 Nem vagyok házas, sem elvált, és még csak barátom sincs, így számomra a történetek amolyan pozitív-negatív kritikák az életről, a párkapcsolatokról, arról, hogy mennyire tönkre tudnak menni házasságok pitiáner, vagy éppen nem pitiáner dolgok miatt. Személyes tapasztalat híján a környezetemet használhattam volna arra, hogy hümmögve megjegyezzem „igen, ilyen van”. A legtöbb novella alapja elég valóságos, mert bár nem ismerek párokat, akik hasonló dolgokat éltek át, vagy tapasztaltak, mégis teljesen ki tudom nézni az emberekből. Az „édes bosszú” megvolt a legtöbb novellában, voltak persze olyan történetek is, ahol aránylag normálisan ment szét a pár, de legtöbb esetben a válást, a válófélben levést megsínylik az emberek. A legmegdöbbentőbb novella a „Másképpen is lehet”, az a durva, hogy kinézem az emberekből ezt, hogy vannak olyan elvakultan szerelmes egyedek, hogy képesek olyasmire mint Eva. Amúgy ami nem reális, hogy bizony, ha ezt perre viszi, simán kivizsgálták volna, és rájöttek volna arra a bizonyos módszerre, ahogy teherbe esett Eva… sokszor. A novella fele körül már tudtam, hogy mi is lehetett a módszer, főleg amikor elmondták, hogy kórházban dolgozik… amúgy ez volt a legviccesebb novella is!

 Sok novella ugyanis nagyon negatív volt, feltehetően a válás témát nehéz pozitívan és viccesen tálalni és a svédek már csak ilyen szókimondóak. A régmúltat visszaidéző novella volt az egyetlen, ami nem tetszett. A többi novella meg ismerős volt, feltehetően mert az életből merített. Például az a rész, amikor a nő azt mondja, halálos beteg, csak hogy megtartsa a férjét. Hányszor hallotta már ezt az ember? Vagy azt, hogy azért szülsz még egy gyereket, hogy megtartsd a férjed,holott ez már csak akkor is egy egyoldalú kapcsolat, attól, hogy újabb gyerek születik, ő nem fog jobban szeretni. Ráfogom, hogy az ilyen elkeseredett emberek már nem tudnak racionálisan gondolkodni, és ezért csinálnak hülyeséget. Csak a gyerekeket sajnálom…akik azért születtek a világra, hogy ne menjen szét egy pár, azok nem egy boldog családba születnek.

 Tetszett a kötetben az is, hogy felvállalja és beleírja a nem szokványos párok életét és féltékenységét is. volt meleg és leszbikus párról is történet és én ezt maximálisan pozitívan értékelem! Örülök, hogy nem tabu az ő életük, nem olyan amit nem lehet megírni, és igen, a meleg pároknál is vannak problémák. A leszbikus párnál mondjuk már-már vicces volt az a féltékenység amit lerendezett az egyik fél, mert egy férfi névjegykártyáját találta meg a barátnőjénél.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító és tetszik a kivitelezés is. Elgépelést, félreütést nem találtam. Megnézve az eredeti borítót azt hiszem, hogy előnyünkre vált, hogy váltottunk. A magyar borító sokkal egyértelműbben utal arra, hogy miről is szól a könyv, ahogy a cím is sokkal konkrétabb, bár nem tudok svédül, tehát lehet, hogy az is elég konkrét volt, de a borító olyan semmilyen a svédnél.

Fülszöveg:

Pocsék dolog a válás, még a házasságnál is rosszabb

„Mazetti mindent tud a szerelemről, és két válás után van egy-két szava az elmúlásáról is. És micsoda szavak ezek!” – Aftonbladet

„Szívszorító történetek az élet megpróbáltatásairól, a nagy félreértésekről, az elmúló vagy soha el nem múló szerelemről, a boldogtalan kapcsolatokban való létezés fájdalmáról.” – Expressen

Svédországban a házasságok több mint fele végződik válással. Mégis sokkal több könyv és film szól a szerelem fellobbanásáról, mint az elmúlásáról. Katarina Mazetti ezt a hiányt igyekszik pótolni Elváltak és válófélben lévők panaszai című kötetének történeteivel.

Megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét. Az is kiderül, hogyan lehet kifirkálni magunkból a fájdalmat, hogy milyenek egy patchwork-család kőkemény hétköznapjai, hogy milyen előnyökkel jár, ha az embernek elváltak a szülei, és hogyan kezelték a házastársi torzsalkodást 1829-ben.

Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek!

Te vitted a késeket én a villákat

a tányérokat és poharakat kettétörtük

a mai napig azon töröm a fejem

mire volnának leginkább alkalmasak a cserepek

Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, világszerte népszerű regények szerzője. Gyerekek és felnőttek egyaránt rajonganak érte. Társadalmunk hóbortos szereplőit vitriolos tollal és sok humorral ábrázolja. Népszerűsége töretlen, művei több tucat nyelven jelennek meg.

Eredeti borító

Kiadó: Park

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633550816

Fordította: Kertész Judit

Ár: 2.900 Ft

Kiadói ár : 2.320 Ft (-20%)

Jodi Picoult: Gyere haza

Fülszöveg:
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Vélemények, erről-arról:

Amikor a könyvtár megvette rögtön lecsaptam rá, hogy én ezt olvasni akarom, a Nővérem húga óta szeretem az írónő könyvet, de csak úgy mint pl. Murakamit. Évente, másfélévente eszembe jut, hogy na olvasni kellene tőle, de az sem baj ha nem én leszek az első. Itt most könyvtárilag én voltam, eleve rövid időre hoztam el, mondván, ha jó úgyis gyorsan olvasok, ha rossz úgyse fejezem be. Munkatársam kérdezte is, hogy na milyen? 34. oldalon ezt én még nem tudtam eldönteni, a 240.-en sem, és most hogy az egészet elolvastam, nem tudom megmondani, igazán tetszett-e vagy sem.

A téma: A téma érdekel, melegek házassága, gyermekvállalás stb. Tehát a téma tökéletes volt, a szereplőkkel viszont voltak gondjaim. Nem azért mert lehetetlen volna bármelyiket elképzelni, azonosulni vele, hanem azért mert idegesítettek.
Max, idegesített azzal, hogy olyan tutyimutyi, olyan "jaj, hát de én ezt nem így gondoltam", a felénél nálam már olyan hatása volt szegénynek, hogy persze, nem úgy gondolta, mert gondolkodni sem igazán tud. Irigy, és amúgy számító, és persze a bátyja nője kéne...de persze ő nem akart pert, de ő azért....hát igen, tehát ő azért nem lett nekem szimpatikus.
Max ügyvédje: A férfi akit felképelnék és bedobnám egy dühöngő csorda közé. Vagy egy meleg bárba, feltehetően számára ugyanaz volna. Idegesített ez a mindenben rossz az ember mert meleg, mert nem olyan mint ő, mert a világ csak fekete meg fehér és véletlen sem szivárvány. Én sosem értem azokat akik félnek a melegektől, mert mégis miért? Olyanok mint minden más ember, rád néznek vagy hozzád érnek, nem lesz semmi bajod.
A tiszteletes: Megfogadtam, hogy nem ócsárolom, de muszáj! Mert egyszerűen annyira hitt buzgó. Tudom ez általában a papoknál, lelkészeknél nem is olyan meglepő. De ő az a szint amikor már valójában normális ember menekül. Persze kénye kedve szerint idéz a Bibliából, általában ugyanazt a szakaszt. Imádtam, amikor az ügyvédnő ugyanonnan kicsit későbbről idézett, és na azt akkor miért nem tartjuk be, ha már a melegekre tett megjegyzéssel dobálózunk (a könyvbe minimum háromszor!)
Liddy: Őt meg csak nem értettem meg, lehetett már az elején is érezni ki felé vonzódik, akkor mégis miért kellett húzni azt annyira? Mert lehetett tudni, mert a férjével semmi közös nem volt az egyházon kívül az is látszott. De ő persze rendes Keresztény és nem válik el (ja persze). Tehát én el tudom képzelni, hogy vannak ilyen nem tudom milyen jelzővel illetett emberek, de elég idegesítőek lehetnek, Zoé nem véletlenül mászott tőle a falra!

Zoé és Vanessa: Velük nem volt igazán bajom, mert hihető volt a dolog, mert annyira látszott rajtuk, hogy boldogok, a kívánságuk sem volt nagy, gyereket akarnak.

Lucy: az hamar tiszta lett kinek a lánya, csak azt nem értem, hogy most végülis mi van vele? Mert a végén ott a tanúskodás lesz v. nem lesznél elgondolkodtam, hogy a tiszteletes ennyire előrelátó lett volna, hogy a játékban most akkor a lány is benne volt vagy csak emlegették, mintha benne lett volna?

Tárgyalás: Jó volt olvasni, de tekintve a végkimenetelt, elég  felesleges volt. De feltehetően az írónő szereti a tárgyalásokat leírni. A végkimenetelt amúgy lehetett gondolni, feltehetően ha máshogy döntöttek volna akkor az sok embernél kiverte volna a biztosítékot, ez egy gyors lezárása volt a könyvnek. Amúgy gondoltam is rá, hogy megunta? Megunta az írást ezért zutty odacsapott egy ilyen befejezést, mondván, hogy na ez jó lesz.

Minden esetre nem tudom tetszett-e vagy sem. Elolvastam, érdemes elolvasni akit érdekel a téma, de akkora katarzist ne várjon mint a Nővérem húgánál. Mert ott tényleg meglepő fordulat volt, és sírtam is. Itt nem igazán sikerült ezt átadni.