Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi

Szeretem a meséket, és szeretem Tibetet is, így egy tibeti mesegyűjtemény szinte tökéletes olvasmány lehet számomra. És szeretem, ha egy könyv meglehetősen szép. Nekem még a kemény borítós Novella kiadó által kiadott példány van meg, aminek alul mindegyik lapon végigfut ez a felhős, hullámos minta. És emellett egy csomó apró fejezet elválasztó kép is van benne. Ugyan a kemény borítás miatt és mert nagyobb, a másik kiadásnál, nem olyan egyszerű szállítani, de ha ügyes voltam, akkor a kisebbik táskámba is belefért! Méretével ellentétben, súlya viszont nem nagyon van, így egészen utazóbarát. Szerintem páran azért megbámultak amikor a buszon kiszedtem és olvasni kezdtem. Bár lehet, hogy az olvasás ténye hökkenti meg az embereket...

Külcsín: 5/5

 A történetek vegyesek, a legtöbbről nehéz lenne megmondani, hogy valóban tibeti-e. Nem kérdőjelezem meg Szántai Zsolt és Ábrahám Linda hozzáértését, csak azt mondom, hogy úgy keleten, és nyugaton is ismertek ezek a mesék. Legalábbis volt olyan, amire konkrétan tudok magyar példát mondani. A Kiskakas arany félkrajcára, ami nem darazsakkal, de jakokat megevő és pénzt visszakérő kakassal azért feltűnt. Emellett sok olyan van, amit szerintem a kínaiaknál is olvashatunk, a démonok, és a varázs tárgyak terén. Nagyon kevés mese kezdődött eleve azzal, hogy a Himalája lankáin, vagy Tibetben. Tehát ebből adódóan bárhol megeshettek, és mivel voltak olyanok amikről van emlékem így feltehetően olyan univerzális mesék inkább. Olyanok, amik mindenhol a nép száján forogtak.
 Ennek ellenére szerintem nagyon jó és kellemes az összeállítás. A legtöbb tanmese, amolyan a legfiatalabb fiú elment szerencsét próbálni, vagy az elátkozott királykisasszonyt megmentik, vagy démonok varázstárgyait gyűjti össze a főszereplő. Bár pont ez a mese végződött számomra meglepően. Mert ugyan igaz, hogy sokat beszélt a fiú, de miután mindenki megkedvelte, és esze is volt, hogy begyűjtse a cuccokat, mégis elkotyog mindent, amibe bele is hal... azt hiszem ennél az egy mesénél vontam fel a szemöldökömet, hogy wtf?
 De ettől eltekintve nekem tetszett, jókor olvastam, megvolt hozzá a kedvem és a hangulatom. És mivel kb. 1 maximum 3-4 oldalas volt egy-egy mese, így sokkal gyorsabban lehetett haladni és nem volt zavaró, ha olvasó jön, vagy éppen az, ha a buszon közeledik a leszállás ideje. Mert hipp-hopp adott történet végére lehet érni!
 Amiért mégis csak 4 pontot adok rá, az tényleg az, hogy ennél sokkal több (többször leírva) vártam a Tibet vagy Himalája, vagy valami utalás. Pl. Buddhista történet alig volt benne, pedig valahogy ezt is vártam, egy kis tibeti buddhista történet, egy kis Tibetben játszódó történet...

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Okulni és nevetni magunkon mindig van pár percünk, mit örömest adunk ilyen mulatságra. Szeretjük látni magunkat állatok bőrében, magunkat, kik büszkén vagyunk bölcsek, titkon balgák, huncutul furfangosak, be ne vallva hazugok, ostobák és telhetetlenek. Mindeközben arra vágyunk, hogy csodatévők legyünk. És míg a tibeti meséket olvassuk, mindezek, s még sokkal többek is leszünk. A meséket felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánljuk.

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Sudhana
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 256
ISBN: 9789638896407
Fordította: Szántai Zsolt

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 252
ISBN: 9639442577
Kötés: Keménytáblás

Fordította: Ábrahám Linda, Szántai Zsolt

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 256
ISBN: 9789639442573

Tibeti és Kínai közmondások

Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.
 De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.
 Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.
 Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport régi világfelfogásában.

 A Kelet kiadó gondozásában megjelent kötetek, meglehetősen szép külsőt kaptak, így már az is megmelengeti a szívet, hogy kézbe vesszük a köteteket. Amúgy a polcon is remekül mutat (ami nekem egy mellékes plusz, de vannak emberek akiknek ez tényleg fontos :D), tehát sokat adott a kiadó arra, hogy szép köntösbe bújtassa a válogatását.
 Abból kiindulva, hogy a kiadás után 7 évvel már harmad áron... negyed áron árulja a Könyvudvar, azt kell feltételeznem, hogy sajnos a magyar közönség, nem volt annyira vevő a közmondás gyűjteményekre. Pedig szerintem nagyon jó dolog, ha beleláthatunk abban, miben gondolkodunk másképpen és miben vagyunk hasonlók másokhoz. Ugyanis a közmondások meglehetősen nagy réteget fed le.
 Én 5 ilyen kötetet vettem, ebből 4-at már olvastam. A kínai, tibeti, koreai és japán közmondásokat már olvastam, az indiai még hátravan, de arra is sor kerül a közeljövőben. (már csak a kihívás miatt is). Ebből a két kötetből amúgy a tibeti jobban tetszett, közelebb állt hozzám, mint a kínai, de ennek ellenére, mind a kettőbe találtam kedvenc idézeteket, és pár olyat, amin bőségesen el lehet gondolkodni.
 Ami még nagyon tetszik a kötetekben azaz, hogy a végén egy jó kis összefoglaló van. Itt is ajánlom azt, hogy ezzel kezdjünk. Ugyanis rengeteg olyan információt ad, ami jobban érthetőbbé teszi az egész kötet tartalmát, egy-egy közmondást. Én a koreai után éreztem főleg azt, hogy "basszus előbb kellett volna ezt olvasni", így a tibeti és a kínai közmondásoknál, már előbb az utószót olvastam el és csak utána a közmondásokat.
 Azért remélem, hogy több keletje lesz a könyveknek, mert elég gyér molyon ez a 4-5 olvasás egy-egy kötethez. És nem tudom elhinni, hogy ennyire nem szoktak az emberek közmondásokat olvasni. Én régen is szerettem az ilyeneket, most meg pláne, és nem csak azért, mert hirtelen ennyit kell lenyomnom egy évben :D

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyvek kinézetével, tartósságával, méretével és belső elrendezésével (csak az utószót előre raktam volna).

Belbecs: 5/5
 Mivel én szeretem a közmondásokat így nekem tetszik. Merem ajánlani azoknak akik szintén így vannak ezzel, illetve, ha nem is akarnak mindegyikbe belelesni, azért nem ártalmas, ha azon nép közmondásait elolvassák, akikhez kicsit közelebb érzik magukat. Ezért olvastam a Japán közmondásokat először... így belegondolva, az tetszett a legkevésbé :D

Könyv: Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 188
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Gulyás Csenge, Harkány Julián

Könyv: Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 190
ISBN: 9789638807847
Fordította: Harkány Julián

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

A szeretetkapcsolatok körének kiszélesítése

Mindig is szerettem a Dalai láma könyveit. Volt egy idő, amikor rengeteget olvastam tőle. Tisztán emlékszem, hogy a  A boldogság művészete volt az a könyv, ami nagyon jókor talált meg, és amolyan „sorsfordítóként” működött nálam. Rengeteget adott nekem, és akkor döntöttem el, hogy márpedig az én életutam ebbe az irányba fog menni. Egyrészt a boldogságba, másrészt a buddhizmus felé. Aztán történt egy s más, minthogy nem vettek fel a Tan Kapuja Buddhista főiskolára, és nem lettem sem vallásbölcsész, sem buddhista tanító, sem japán szakos diák. Emlékszem a felvételi elbeszélgetésre, és hogy a két érettségi között voltam (matek újraírás, mert abban az évben újra kellett majdnem mindenkinek írni), hogy borzalmasan izgultam, és hogy a végén az egyik kérdező, megkérdezte, hogy nem akarok-e szanszkrit –páli –ra menni. Nem akartam. Nos lehet, ha igent mondok, most teljesen más utam lenne, de én nem akartam azt, mást akartam. Végül könyvtáros lettem, végtére is az is valami. Sőt, nem csak munkahely lett számomra, hanem az évek során hivatás.

 Tehát annak idején borzalmasan sok könyvét vettem meg a Dalai lámának, és olvastam el egyhuzamban, egyik sem adott már annyit az életemhez mint az első, de mindegyik egy kicsit megmelengette az életemet. Mindegyik mondott új dolgot, mindegyik elgondolkodtatott. Aztán változott az ízlésem, és a buddhizmus maradt, de kevesebbet olvastam a témába. Nos nem, vallásilag nem vagyok sem buddhista, sem egyéb, bár ha mindenképpen kéne valamit mondanom arra,hogy mely vallás áll hozzám legközelebb akkor igen, a buddhizmust, majd a sintoizmust mondanám.

 Jelen kötetet Szimirzá-tól és AniTigertől kaptam, 30. születésnapomra. Valahogy éppen annak volt ideje, hogy kézbe vegyem, hogy elolvassam. Nem mondom, hogy rossz volt, de rájöttem arra, hogy a folyamatos ismétlésekkel az őrületbe lehet kergetni engem. Nagyon szép az alap gondolat, nagyon jók a meditációk (mindenképpen ki fogom őket próbálni), de nem látom be annak a szükségességét, hogy oldalanként ismétli ugyanazt. A kötet 205 oldal, ebből körülbelül 20 ismétlődik, és nem csak úgy, hogy vissza-vissza tér, hogy megmutassa, hogy mi a lényeg, hanem lemegy a szöveg, aztán két mondat, és újra lemegy a szöveg, aztán két mondat és újból, aztán jön valami más, amivel ez ugyanígy. Emlékszem  Buddha beszédei volt még ilyen, és az is nagyon-nagyon idegesített. Viszont az utolsó 20 oldal nagyon ott van, nagyon ütős, és nagyon kellett. Azért megérte az egész.

 Aki még nem olvasott a Dalai lámától, ne ezzel kezdjen, mert lehet, hogy örökre elveszi a kedvét a dologtól, a legtöbb könyve ennél sokkalta jobb. De tényleg! Én ezeket olvastam tőle eddig:

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A boldogság művészete 89% Ezzel kell kezdeni!!

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz 95%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája 81% (Ez lerövidített Boldogság művészete amúgy)

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Ősi bölcsesség, modern világ 86%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Nyitott szívvel 93%

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út az értékes élethez

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A bölcsességszem felnyitása

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A bölcsesség óceánja (ez idézetes, de ez is jó volt)

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Egyetemes felelősségtudat

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Boldogság, béke, harmónia

Ezek mindegyike amúgy jobb, mint a most olvasott könyv, de persze biztosan lesz, akinek sokkalta jobban bejön majd ez, mint a „régiek”. Van még itthon pár olvasatlan könyvem tőle, azt hiszem, lassan azokat is sorra fogom venni, úgy tűnik, hogy mostanában visszatérek arra az ösvényre, amin a Dalai lámával elindultam, valamikor… 15 éve talán.

Belbecs:

Nem nagyon tudom pontozni, maga a mondanivalója ugyanis 5 csillagot érdemel. A túlírás miatt viszont csak 3-at adnék rá. Valahogy nehéz ezt így lepontozni. Mert nagyon jó amit mond, a szeretetről, arról, hogyan s miként kell megtanulnunk azt, hogy mindenkit szeretni kell, vagy legalábbis kellene, mert ha valóban hiszünk a reinkarnációba, akkor a jelenlegi ellenségünk, valaha lehetett az anyánk is….és így tovább. Belegondolva tényleg rengeteg jó dolog van ebben a könyvbe.

Külcsín: 4/5

Az egy pont levonás azért, mert lemaradt egy fejezetcím, ami idegesített és összezavart, mert így olyan volt, mintha egy egész fejezet maradt volna ki. És igen, ennél a könyvnél nem lehetek biztos abban, hogy kimaradt, vagy csak kimaradt a tartalomjegyzékből :P

Fülszöveg:

Ha szeretettel fordulunk másokhoz, elménk és szívünk megnyílik a békességre.
A békesség tágabb közösségünkre való kiterjesztésével egységet, harmóniát és együttműködést teremthetünk magunk körül. A békesség további kiterjesztése a nemzetekre, majd a világra kölcsönös bizalmat, megbecsülést, őszinte kommunikációt, végül sikeres összefogást eredményez a világ problémáinak megoldása érdekében. Minden lehetséges, ha megtanuljuk, hogyan terjesszük ki szeretetünket.
E megvilágító erejű és tanulságos kézikönyvben Őszentsége, a Dalai Láma − a Nobel-békedíj tulajdonosa − ésszerű mindennapi irányelveket ad arra vonatkozólag, hogyan alakíthatjuk át önközpontú energiánkat kifelé irányuló együttérzéssé.

Tartalomjegyzék

Világszemléletem
Fejlődési stádiumok
A tudat alapvető tisztasága
Alapvető lépés: a barátok és ellenségek szemlélete
Az első lépés: a barátok felismerése
A második lépés: nagyra értékelni mások kedvességét
A harmadik lépés: meghálálni mások kedvességét
A negyedik lépés: megtanulni szeretni
Miben különbözik a szeretet a ragaszkodástól?
Az emberi jogok szereteten alapulnak
A szeretet körének tágítása
Az ötödik lépés: az együttérzés hatalma
Teljes elkötelezettség
A hetedik lépés: önzetlen törekvés a megvilágosodásra
Az önzetlenség hatalmas ereje
Szeretetteli cselekvés

 

Eredeti cím: How to Expand Love

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

Kiadó: Helikon

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 206

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632275505

Fordította: Agócs Tamás

Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

 Szeretem az ilyen könyveket, amik elgondolkodtatnak, és teli vannak okos dolgokkal. Azokat a könyveket is szeretem, amik minden napra mondanak egy okosságot, így igazándiból, elég volna egy oldalt elolvasni egy nap, nem többet. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy valóban jobb lenne az ilyen könyveket így olvasni, és nem úgy, hogy leül az ember, és elejétől a végéig halad gyors tempóban és nem 1 oldal/ nap sebességgel. Lehet sokkal többet mondana és adna úgy a könyv mint így. Ennek ellenére, sajna elég türelmetlen típus vagyok, és még olvasási válságban sem túlzottan tudok ekkora tempóval haladni. Mert vagy nem olvasok egy oldalt sem, vagy sokkalta többet. Így nálam az ilyen könyvek is gyorsan kivégződnek.

 Mindig is érdekeltek a buddhista szemléletek, mindig is érdekelt a karma, az újjászületés és minden, a mai világban már oly ismert fogalom. De vajon tényleg ismerik az emberek, vagy csak puffogtatják ezeket a szavakat? Én nem szívesen használok olyan szavat, amit nem igazán értek. A karma persze olyasmi amiről sokat olvastam, de kevés beszélgetés van ahol kiejteném a számon, hogy jó vagy rossz a karmám, egyrészt mert fogalmam sincs milyen, másrészt próbálok úgy cselekedni, hogy lehetőleg a mérleg a jó irányba billenjen majd, ha eljön az ideje.

 Ez a könyv az életről, és a halálról elmélkedik, sajnos eléggé kiragadott idézetekkel. A dalok, vagy történetek még teljesen rendben voltak, ezek vagy rövidek voltak, mint egy dal, semmi kommentárral, vagy kicsit hosszabbak, mint történet, semmi kommentárral. Ezek tetszettek, mert szeretem magam levonni a következtetést, legyen az helyes, vagy helytelen, de az enyém. A többi részlet, számomra csak ritkán volt elgondolkodtató. Vagy túlmagyarázta, vagy nem magyarázta, és nem is illet sem az előtte, sem az utána lévőkhöz, az ilyenekkel viszont még én sem tudok mit kezdeni. És tudom, hogy nehéz 365 olyan szöveget összeválogatni, hogy az ember :

-Ne keveredjen bele

-Ne ismételjék egymást a történetek

-Ne legyen szájbarágós

-Ne legyen érthetetlen

 Feltehetően egy gyakorló buddhistának a könyv.... unalmas. A felét élvezni fogja, és remekül el lehet meditálni mindenen (szó szerint mindenen), de neki nem mond semmi újat. A nem gyakorló buddhistáknak, mint mondjuk én, akik csak érdeklődnek a vallás iránt, de nem igazán a vallás részébe akarnak belemenni, nekünk nos félig meddig érthető, félig meddig érthetetlen. Ha ez lett volna az első könyvem a Halál és Élet buddhista felfogásában... akkor soha többet nem olvasnék sem a témában, sem a buddhizmusról úgy amblock. Első könyvnek borzalmas, sokadiknak elmegy. Azoknak, akik Teljesen kivülállnak a keleti kultúrák és életfelfogás köréből... ők ne nagyon olvassák. Előtanulmány nélkül nem érthető. Persze el lehet merengeni rajta így is, de van egy olyan érzésem, hogy igenis jelen esetben kell, hogy olvasson az ember a témában, hogy értse ezt az egészet. És igen, rengeteg jobb válogatás van a témában! Úgyhogy nem kell feltétlen ezt.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Igazándiból, ha eltekintek attól, hogy olyan jellegtelen az egész borító és belső szerkezete a könyvnek, akkor akár jó is lehet. Plusz pont, hogy kemény táblás. És ezzel igazándiból a plusz pontjai el is fogytak. Jellegtelen, és olyan semmilyen. Nem tudom, ha maga a téma nem érdekelt volna, vajon a kezembe veszem-e. Sejtésem szerint nem igazán. Tudom, hogy mértékletesség, és hogy a külső mit sem számít.... de a 21. században sajnos a külső rengeteget számít. És persze tudom, hogy ezt a könyvet csak azok olvassák akiket érdekel a téma nekik meg mindegy a kinézet... de azért lehetett volna kicsit szebb. Bár az eredeti borítója még ennél is jellegtelenebb.

Fülszöveg:

A Tibeti könyv életről és halálról című, a maga műfajában immár klasszikusnak számító könyve után a szerző a tibeti tanító meditációról szóló művét tartja kezében az olvasó. Új kötete a tibeti hagyományból meríti bölcs gondolatait és tanulságos történeteit. Ezeknek a buddhista tanra épülő példáknak a gyűjteménye az együttérzés forrása lehet, s életünk napjait örömmel, derűvel, és bölcsességgel töltheti meg.

A kötet, amelyet a szerző finom kalligráfiái illusztrálnak, megértő szeretetre nevelve, bölcsességgel mutatja be a szellemi út megpróbáltatásait és jutalmát, a halál elfogadását, a cselekvésben megnyilvánuló könyörületességet, a meditáció és a karma lényegét.

Szögjal rinpocse sokat utazik szerte a világban, nyilvános meditációs gyakorlatokat vezet, amelyekkel igazi segítséget nyújt a rászorulóknak. Tanításait könnyedség és világos megfogalmazás jellemzi, ez avatta korunkban a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb értelmezőjévé, jövőjének meghatározó személyiségévé Kelet és Nyugat határán.

Eredeti cím: Glimpse after glimpse

Eredeti megjelenés éve: 1995

Könyv: Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

Kiadó: Officina Nova

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1997

Oldalszám: 414

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 963548514X

Fordította: Sárközi Alice

Illusztrálta: Szögyal Rinpocse