Havi zárás - 2020. Február

Forrás

Kivételesen úgy döntöttem, hogy a zárást elkezdem már 21-én írni. Sőt, feltehetően átszokom majd arra, hogy folyamatosan írok a bejegyzésbe és majd hó végén kikerül, vagy következő hó elejére. Nem mintha nem emlékeznék arra, mi történt a hónapban, de úgy gondolom egyszerűbb folyamatában írnom a dolgokat. :)
És kivételesen az Egyéb kategóriával kezdem.

Egyéb:
Továbbra is járom az orvosokat, hogy kiderüljön, miért is ekcémás a lábam. Eddig két orvos nem talált semmit  sem, holnap vissza kell mennem a fül-orr-gégészetre, mert ők találtak valamit illetve a labor leletem is elég sokat sejtető. Minthogy a legtöbb értékem jó, kivéve úgy 5-öt, ebből a vasam és  D vitaminom alacsony, de nem annyira vészesen, és három nekem nem igazán mond semmit rövidítéssel ellátott értékem 2 illetve 3 szorosa a legmagasabb értéknek. A Google amennyit segített, ez valami allergia, de majd a bőrgyógyász március 19 értelmezi a leleteimet :D
Megvettük az elektromos bringát, remélhetőleg majd március elején sikerül rendesen megtanulnom a kezelését, és akkor a hónap közepe/vége felé már járhatok azzal. Kéne, mert kellene a mozgás, és az elektromos rásegítés csak a magasabb emelkedőknél kellene. Ez amúgy Nagyvenyim és a város között 2 ...3 van, ezért is nem jártam sosem huzamosabb ideig bringával, próbálkoztam, de nem jött be az, hogy totál kifáradok mire beérek, főleg a dombok miatt. A többi rész amúgy sosem zavart és szeretek bicajozni is, úgyhogy remélem ez majd nagyon jó lesz nekem!
Voltam barátnőzni is a hónapban, többször is. Társasoztam az Eszteréknél, és remélhetőleg addigra rendbe jön, mire a márciusi parti lesz ;) (remélhetőleg hamar meggyógyul), és voltak itt tesómék, vigyáztam anyummal két majdnem 3 évesre - jelentem elfáradtunk -. Úsztam meg betegséget *lekopogom* és igazándiból hirtelen ennyi csak :)

Munka:

Életünk első vakrandis kezdeményezését mi is megcsináltuk a könyvtárban. Eszterrel együtt kerestünk könyveket, engedélyeztettük, hogy csinálhatjuk, és csináltuk is. Eszter csomagolta és rajzolta, én segítettem abban, hogy ez hogyan is nézzen ki, mit is írjunk rá.
Amúgy a könyveken nem volt cím, sem szerző. Idézetet kerestünk, olyasmit ami megfoghatja az olvasót, illetve a fülszövegből, vagy leírásokból pár mondat alapján kb. belőttük, hogy milyen lehet maga a történet. Kapott címkét is a becsomagolt randipartner, hogy műfajilag tudják milyen. Illetve a kis piros papírkákon a könyv vonalkódja olvasható, mert hát valahogy ki kellett kölcsönözni :D Amúgy azt kell mondanom, hogy első próbálkozásra, és úgy, hogy amúgy volt hírverés, de nem túl nagy, a 20 könyvből 15 kikölcsönzésre került, ami szerintem tök jó átlag :3
 A krimikhez kikerült ez a kis tábla, ami az Agatha Christie 100-at hivatott reklámozni. Neten találtam, hogy 100 éve adták ki az első regényét, és hát egy ideig ezt az olvasónkkal is megosszuk.
Persze a februári NIOK is felkerült a falra, meg külön gyűjtésre. (igen, ebben a hónapban annyi mindent gyűjtöttünk külön, hogy csoda, hogy aztán megtaláljuk őket :D). És amúgy a kollégák már nagy erőkkel dolgoznak a Dunaújváros 70-es kiállításon is, úgyhogy nem unatkozunk.
 A hónap végére meg rengetegen lebetegedtek így kicsit kevesebben álltuk a sarat.

Olvasás:
 Enyhe fokú olvasási válság. Betudható feltehetően annak, hogy fáradt is vagyok és nyűgös is vagyok és az idő sem tudja sosem eltalálni, hogy mit szeretne.

Kapitány-Fövény Máté: Függőben  - Szerettem, szerintem jól összeszedett, remek kis könyv.
Tóth Andi: Dobd ki a szemetest!  -  Hagyjuk kategória, örülök, hogy könyvtárból olvastam, és nem adtam érte pénzt, mert most akkor roppant pipa lennék és a könyvet dobnám ki a szelektívbe és nem a szemetest. Amúgy kezdőknek jó, ha soha semmit nem olvastak a témában. Ha a neten már böngésztek, akkor ugyanazt kb. elolvashatják könyv formában, ami ha nagyon ökotudatosak akarunk lenni, nem igazán jó, mert fákat vágtak ki érte....
Stephen H. Segal (szerk.): Geek bölcsességek
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Arlene K. Unger: Alvás
Valentina Giannella: Greta vagyok

Könyv beszerzés:
 Az év első két könyvét, február 21-én vásároltam!
Arlene K. Unger: Alvás 2020. február 21. 2.316 Ft - Elolvastam már
Arlene K. Unger: Nyugalom 2020. február 21. 2.316 Ft

Mind a két könyv kölcsönkérős volt már egy ideje, és jó ideje nézegettem már őket. Most volt kis időm a fogröntgen után a busz előtt, és gondoltam, hogy benézek a Líra-Mórába, hátha találok valamit amit haza szeretnék vinni. Igazándiból nagyon ritkán veszek könyvet, pláne hirtelen felindulásból, így vagy tíz percig álldogáltam ott, hogy akarom-e vagy sem ezt a kettőt. De belelapoztam, és feltehetően jó oldalon, mert megfogtak és úgy döntöttem, hogy jöjjenek velem, max. az év folyamán, ha mégsem olyan jók majd eladom őket. Amúgy Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei -t akartam még megvenni, mert már jó ideje szeretném elolvasni, de az nem volt. Pedig akkor aztán bűnöztem volna a könyvvétellel :D Így is már majdnem annyit költöttem, mint tavaly egész évben, úgyhogy megsúgom venni, nem tervezem már túlzottan semmit sem az évben. Kívánságlistámra került két könyv, de ennyi :)

Könyvtárazás:
A hónapban már igénybe vettem a könyvtár szolgáltatásait. Próbáltam amúgy nem felhalmozni a könyveket, mert tartom, hogy amúgy is ott vagyok minden egyes nap, tehát tök felesleges nekem mindig felhalmozni egy csomó könyvet, de végül jelenleg 8 könyv van nálam a könyvtárból.


Valentina Giannella: Greta vagyok - ezt már elolvastam februárban úgyhogy vissza is vittem szombaton :)
Dan Millman: Rendkívüli pillanatok - beleolvastam a könyvtárban és úgy döntöttem, hogy akkor ez most velem jön. Még nem tudom, hogy tetszeni fog-e, vagy sem, de egy próbát megér.

Erhard F. Freitag: Szövetségesünk, a tudattalan - A Sikernapló beleolvasójában emlegették ezt a könyvet. Az a könyv egyenlőre annyira nem győzött meg, hogy kellene, de gondoltam, bepróbálkozom az ajánlott könyvével.

Graham Moore: Az éjszaka fénye  - A kiadó reklámjában figyeltem fel, amikor Molyon éppen a szerző új megjelenését promotálták. Ennek úgy megtetszett a fülszövege, remélem tényleg annyira jó, mint a reklámszöveg mondja :D

Perry Marshall: A 80/20 elv az eladásban és marketingben - Khm... szimpatikus volt az alcíme a könyvnek. Alcím: Hogyan kereshetsz többet kevesebb munkával?

Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei - Mint fentebb írtam, ezt meg is vettem volna, ami miatt amúgy tök dühös lettem volna amikor meglátom alig egy héttel később a könyvtárban. Úgyhogy örülök, hogy nem volt készleten, most meg jóóól lecsaptam rá.

Kelly Barnhill: The Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott - Tetszik a borító meg a cím.... Igen, pontosan, fogalmam sincs miről szól, de szimpatikus volt, úgyhogy kikölcsönöztem, most meg nézegetem. Időőő, időőő kéne olvasni :D

Rhonda Byrne: A varázslat  - Újraolvasás lesz, mert annak idején nagyon sokat segített és most úgy gondolom, hogy kell a felelevenítés.

Kapitány Máté: Kentaur a terminálban - A szakkönyvei után lássuk, milyen amikor szépirodalmat ír. Szimpi nekem ez az ember, bízom benne, hogy jó lesz ez!

Sorozatozás/filmezés:
Doctor Strange (2016) és a Egy kutya négy útja (2019) című filmet néztem meg a hónapban. Az elsőt apukámmal, a másodikat családilag mindenki. Az első újranézés volt - még mindig imádom a főszereplőt -  a másikat most láttam először és az első részt nagyon szerettük, ez is kellően megható volt.
Castle (2009–2016) megnéztük az 5. évad végét, és jelenleg a 6. évad közepe - vége felé tartunk. És emellett, azaz ezzel felváltva megnéztük a Dr. Csont (2005–2017)  7. évadát is, és már tök elfelejtettem, hogy Pelantot mennyire utálom :D

Havi zárás - 2020. Január

Forrás

Munka:

Elkezdődött az év a könyvtárban is! Reményeim szerint majd nagy változásokat hoz, de addig is kicsiben csinálom azt, amire van ráhatásom és az olvasók érdekeit vagy a munkatársak érdekeit érinti. 

 Így a Nincs Időm Olvasni kihívásra továbbra is válogatok ki könyveket, és ki is állítjuk őket, reklámozzuk őket, hátha többen olvasnak így adott témában. Első tapasztalatok amúgy pozitívak, odamennek, megnézik választanak belőle, úgyhogy örülök. Az előtérbe nyomtattam ki könyvajánló borítókat, jelenleg én úgy döntöttem, hogy Lobo Évtized könyvei listáját használom, részben azért, mert ez jött velem szembe, részben azért, mert ennek a 90% megvan a könyvtárban, így relatíve egy olyan ajánlást kapnak az olvasók borítók formájában, hogy esélyesen ki is tudják kölcsönözni őket. Pozitívum, hogy ezt is használják, úgyhogy tök jó!

 Elrendeztem az ajándék könyveinket a raktárban, úgy 3 éve tologatom ezt, mert hát ismerjük be, hogy nem sok kedve van az embernek megmozgatni egy csomó könyvet A-ból B-be, hogy aztán igazándiból 80%-át vissza is rakja. Jelenleg amit a raktárban eladásra szántunk (tehát nem leltároztunk be, vagy tőlünk lett törölve, vagy cserélve lett és ez már a rosszabb könyv), válogattam át úgy, hogy aminek nincs meg az összes kötete az zúzda, aminek nincs meg a borítója zúzda, ami dohos mint állat, az is zúzda (igen...érdekes könyveket kapunk néha ajándékba....néha én nem értem, miért hozzák be kidobás helyett). Lett négy doboz ami így zúzdára - ergo újrahasznosításra kerül -  és nem foglalja legalább a helyet. Illetve a tegnapi napom abból állt, hogy az új ajándék könyveinket is átválogassam. Amúgy most már programozottan be van írva a naptárba, hogy az eladósorban lévő könyveket minden hónap utolsó csütörtökén cserélem le. Így biztosan változik akkor nagyobb mértékben a dolog, és azért egy hónap van arra, hogy eladjuk őket, bár ha nagyon fogy úgyis folyamatosa frissül.

 Szerdán kikerült a régi telefonokat gyűjtő, gyűjtőpont is, úgyhogy március 27-ig a könyvtár azokat is várja. Én csak az asztalt hoztam hozzá segítséggel a pincéből illetve szabadítottam fel neki dobozt.

 Hát ezen túl nem sokat csináltam benn, haladok a Helytörténeti linkeléssel, két és fél év után 1998-at befejeztem! Ha életetek már unalmas és monoton belső munkát, nos ez az! Főleg amikor nem találod meg a cikket amit linkelned kellene, és már ötödszörre lapozod át azt az átkozott újságot :D 

 Jah januárba befejeztem a könyvtár tavaly évi új könyves beszerzéseinek felrakását a molyra, meg a könyvajánlókat is, learchiváltam minden polcot, és az elkövetkezendő eseményeket felraktam. Új könyv egyenlőre fogalmam sincs mikor lesz, jelenleg a Corvinára való átállást várjuk...mint a Messiást....

Olvasás:

Volt nekem egy Januári tervem, hogy miket is fogok olvasni:

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Sam van Schaik: A zen szellemisége

Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség 

Alan Glynn: Csúcshatás

Be kell ismernem jól haladtam! A négy tervezett könyvemből 3-at sikerült elolvasnom, a negyediknek meg a harmadánál tartok, tehát szerintem tökéletesen megy ez az előre tervezés.

Ezen felül persze olvastam még pár könyvet, amit nem terveztem:

Nacume Szószeki: 120 haiku

Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Victor Gischler: Deadpool-alakulat

Greg Stones: Star Wars – 99 rohamosztagos csatlakozik a Birodalomhoz

Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Macuo Basó: 333 haiku

Az alap elképzelésem az volt, hogy naponta legalább 50 oldalt elolvasok. Őszinte leszek - mint mindig -  nem volt ez mindig könnyű, és nem is sikerült minden nap. 2.369 oldalt olvastam eddig idén, tehát annak ellenére, hogy nem sikerült minden egyes nap 50 oldalt olvasnom, így is túlszárnyaltam magamat. Ha napra lebontanánk akkor majdnem 77 oldal/nap-ra jönne ki. Jó persze azt is be kell látnom, hogy megdobja ezt a számot a két nap alatt kiolvasott 300 oldalas képregény, vagy a 10 perc alatt elolvasott 104 oldalas Star Warsos képeskönyv :D


Könyv beszerzés:

On Sai: Álruhában
Ashlee Vance: Elon Musk
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba
Greg Stones: Star Wars – 99 rohamosztagos csatlakozik a Birodalomhoz
On Sai: Artúr

A hónapban összesen 5 könyv érkezett hozzám. Ebből egyet vettem, azt is még igazándiból tavaly (Star Wars-osat). A Vonat Puszánban reci volt, az On Sai könyveket karácsonyra kaptam, az egyiket Gabye barátnőmtől, a másikat Bíborszéltől :) Elon Musk könyvet, meg selejtezésből, ajándék könyv volt, de belefirkáltak, úgyhogy ideiglenesen úgy döntöttem, hogy míg elolvasom nálam lesz, aztán visszaviszem majd eladósba, mert az a gyanúm, hogy nem sokszor olvasós könyv, bár ki tudja.

Filmezés:

Idén relatíve gyorsan pótlom az elmaradásimat filmes téren. Már január 1-én megnéztük családilag az Elit játszma (2017) -t, majd apukámmal megnéztük a Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül (2019)-t. Míg az Elit játszma meglehetősen jó, addig a Sötét zsaruk mélységesen nagy csalódás volt. Hiába a főszereplők cukisága, ennek ellenére az egész egy lapos, és gagyi film volt, nem ezt szoktam meg a MIB filmektől :(

 Jártam moziban is ahol Eszterrel meg az anyukájával, megnéztük a Dolittle (2020), ami csak azért nem volt csalódás nekem, mert eleve nem vártam tőle sokat. Az effektek okék voltak, a történet aranyos és kiszámítható. Vicces volt, de egyszer nézős élmény csupán. Nem égek a vágytól, hogy újra megnézzem :D

Sorozatokat is néztünk, mint úgy mostanában mindig. Dr. Csont (2005–2017) 6. évadát zártuk úgy január közepén, majd hétvégente naponta két résszel megnéztük a Vajákot, amit aztán a kolléganőmmel újra lezúztam egy nap alatt múlt szombaton. Oké, bejön a főszereplő karakter, csinos, morcos és hát a szóhasználata már-már szállóige a könyvtárban :D " A Picsába!" ....jah amúgy kiraktuk a posztert is, olyan helyre fért csak ki ahol mi látjuk az olvasók nem...így jártak :D
És végre sikerült befejeznünk a Trónok harcát is, az utolsó évad utolsó két részét egyben lenyomtuk, így végre megnézettnek tekinthetem a Trónok harcát is. Nem volt az rossz, de azt hiszem annyira nem az én világom. Nem nézném semmi pénzért újra pl....

Emellett még haladunk a Castle - vel, jelenleg az 5 évad vége felé járunk. Ha végzünk jön a Dr. Csont 7. évada, mert ezt a kettőt szoktuk váltogatni :)

Egyéb:

A hónapom egészen be volt táblázva! Voltam barátnőzni kormányablakban, kutattam rendes falinaptár után - három héten keresztül -  mire felírattam, hogyha lesz szóljanak, és lett is, úgyhogy most már legalább van újra rendes három hónapot mutató naptárunk. Tudjátok az amikor az előző a jelenlegi és a kövi is látszik. Barátnőztem is, Sicc szülinapját is megünnepeltük, aztán AniTigerrel és Szimirzával kivételesen kétszer is sikerült találkoznom a hónapban, előre láthatóan februárban csak egyszer futunk össze az is hónap végén lesz csak. Jártam moziban, és voltam társasozni is az Eszteréknél. Búcsúztattunk álnyugdíjasunkat....mert hát az, de mégsem, mert visszajön dolgozni még. Voltak itt tesómék, akik bandáztak a könyvtárban is, úgyhogy remekség volt. Voltam fodrásznál is, hogy még valamennyire megőrizzem ezt a jó kis ezüstös beütést a hajamban.

Haladok a Japánnal, előfizettem egy évre az egyik appra, úgyhogy eddig még minden nap sikerült teljesítenem a minimum 30 percemet. Nem mondom, hogy húde jó vagyok, de azért észreveszem magamon, hogy egyre több minden ragad meg. Gondolom ezért is volna fontos az, hogy minden nap foglalkozzam vele. Lassan eljutok az ELO-s anyaghoz is, ami már itt áll, de egyenlőre az appok eléggé kitöltötték az időmet, és hát véges idővel rendelkezem - fáradtsági szinttel.

A spórolás rész is relatíve jól ment a hónapban, bár már nagyon érzem, hogy Hó vége van...jah, bocs hó eleje. 40.000 forintot tudtam elrakni, naivan 50-et próbáltam, de 10-et ki kellett vennem, mert bőrgyógyászhoz hamarabb megyek, mint a fizetésem ideérne, úgyhogy arra meg kell a pénz. De én örülök a 40-nek is :)

 Aztán jövőhéten majd megtudom, hogy mennyi lesz a bérem, ugyebár a garantált bérminimum növelésével növekedünk, ha nem is sokat. Illetve kiléptem a szakszervezetből, így már azt se vonják, és az NKE-ből, így azt sem kell fölöslegesen fizetnem, úgyhogy meglátom hamarosan mennyit is keresek. Elméletben a Szép Kártyás juttatásunk 5-ről 8 ezerre nő, úgyhogy ott is több jön be, az mondjuk főleg csak akkor szokott érinteni, amikor itthonról nem tudok kaját vinni.

Filmek, sorozatok (Augusztus)

Ez amolyan filmes összefoglaló lesz, mert mostanában úgy tűnik, hogy egyrészt írhatnékom van, másrészt van is miről. Mármint nem csak könyvekről, hanem filmekről is. Ugyanis mostanában sikerül olvasnom és filmet néznem is, ami meglehetősen pozitív dolog, tekintve az elmúlt pár hónapot amikor sorozatokat néztem, és körülbelül ennyi volt az összes dolog amit tettem. (mármint a munkán és az itthoni segítségen kívül).

 Idén ugyebár folytattam A zöld íjász (2012–) –t , amit tavaly kezdtem el, csak aztán év közben nem nagyon volt idő rá, vagy kedvem nem volt. Ezzel párhuzamosan, mivel megjelent benne Flash, így elkezdtem nézni a Flash – A villám (2014–)-ot is. Nagyon jó, hogy ide-oda kellett ugrálnom a részek között, mert ezek összekötik néha a saját sorsukat a másikkal, csak az elején ez még nem sikerült, így sajnos lelőtt egy csomó poént az egyik sorozat a másikról. Kellene egy lista, hogy mely részekben van utalás a másik sorozatra, vagy kronológiailag mégis hogy van, mert ez így kicsit gáz volt. A zöld íjász 4. évadának közepénél tartva, az a bajom, hogy már tudom ki fog meghalni, mert a Flash második évadának végéig már meghalt… -.-

 Amúgy a két sorozatról: a zöld íjászt nagyon szerettem az elején, míg Oliver nem kezdett folyamatosan azon gondolkodni, hogy jaj, ne öljön embert. De oké, túltettem magam ezen, aztán jött ez a Bérgyilkosok ligája dolog, meg a tesójával is mindenféle. Amikor ott elkezdtek hullákat feltámasztani vesztettem el a hitemet abba, hogy ez valami normális dolog lesz. És hát most a rosszarcú Szellemekkel szórakozó csávó sem túl izgalmas. Ennek ellenére, ha elérhetők lesznek a részek, akkor ezt az évadot még végignézem. Már csak azért is, hogy végre tudjam HOGYAN halt meg, akit tudok, hogy meg fog halni -.-”

 A Flash-t szeretni akartam, de a főhős… hát ő folyton picsog, és amióta tud, időt utazni folyamatosan hülyeségeken töri a fejét. És sajnos lerágott csontika, hogy mindig az a gonosz, akiben megbízunk, akit szeretünk. Dr. Harrison Wells miatt nézem csak, de kétlem, hogy a harmadik évadba is benne lenne, vagy ha mégis akkor hogyan. Bár most, hogy a változatosság kedvéért visszament az időben…. Stb. nos elképzelhető, hogy tényleg ott lesz :D De ő legalább jó arc, meg Cisco is jó arc. A többieket meg elviselem.

 Ugyebár Wells-t bírom, így gondoltam nézek olyan filmeket, amiben  Tom Cavanagh játszik, úgyhogy ma megnéztem a 400 nap (2015) –ot. Nos, a film maga tetszett, és akiért néztem, körülbelül fél órát volt benne, azt sem fő szereplőként, úgyhogy na mindegy. Féltem, hogy a film túlzottan is thriller lesz, mert a címke alapján az lenne. De valójában nem volt túlzottan ijesztő. Elgondolkodtatónak elgondolkodtató volt, viszont a vége miatt borzalmasan haragszom. Ugyanis nem nagyon tudom, hogy mi lett akkor a vége. Úgy zárták le, hogy lehet, hogy elpusztult a világ, és meg fognak halni, de lehet az is, hogy vége a szimulációnak és mehetnek haza. Tehát totálisan nem tudom eldönteni, hogy nagy átverés volt, vagy szimplán, azaz igazság. És ezt nem nagyon szeretem…

Libabőr (2015) –t is sikerült megnéznem. Ezt már egy ideje ide-oda tologatom, de valahogy sosem volt kedvem túlzottan ehhez az elborult történethez. Megnézve azt tudom mondani, hogy még mindig nem értem túlzottan, hogy ezt miért kellett Így megfilmesíteni, és hogy vajon a könyvek jobbak, mint ez a film, vagy azok is ennyire elborultan, borzalmasak? Úgyhogy egynek jó volt, de nem fogott meg.

Elkezdtük nézni a Trónok harca (2011–)-t is, amiről egyelőre nem nagyon tudok mit írni. Két rész után azt tudom, hogy harcolnak, esznek meg dugnak benne az emberek és ennyi. Nem láttam még át a szövevényes kapcsolatokat, de majd talán egyszer. Egyelőre ez családi nézés, úgyhogy nem megy olyan gyorsan a fogyasztása. Pláne, hogy elméletileg úgy akartam nézni, hogy ha már olvastam…. És a könyv nincs az idei terveimben.

 Miután elfogytak a zöld íjász részek, úgy döntöttem, hogy a többi félbehagyott sorozatomat is elkezdem szép sorban megnézni. Úgyhogy így folytattam a Grimm (2011–)-et, egyelőre most végeztem még csak a második évaddal. És feltehetően folytatom, mert az a szál amit utáltam, az a sírás-rívás amit a Grimm barátnője itt rendezett a rémeket látással, nagyon-nagyon unalmas volt. De végre az a szál lezárult talán… úgyhogy remélhetőleg most már jobb lesz.

 Gondoltam tegnap, hogy akkor nézzek valami könnyedet. Olyan idei romantikus, vagy csak kikapcsolódóst, úgyhogy megnéztem a  Hogyan legyünk szinglik? (2016)-et. Nos ennek az a következménye, hogy rájöttem, hogy szegény Rebel Wilson-t nem szeretem. Kifejezetten irritál szegény csaj, és a legtöbb szereplője a filmnek szintén irritált. Ennek ellenére végig lehet nézni, de nem mondod azt, hogy húha még egyszer megnézném… nem ezt egyszer meg lehet nézni. Van mondanivalója is amúgy, ezen meglepődtem! De az ilyen típusú filmeket nem szeretem.

Lois Lowry: Valahol, messze (Az emlékek őre 2.)

 Amikor elolvastam az Emlékek őrét tiszta sor volt a végén, hogy én ezt folytatom, mert érdekel, mi van azután, hogy Jonas…

 Csakhogy Valahol, messze úgy kezdődik, hogy Kira anyja meghal. Kira teljesen máshol él, mint Jonas, teljesen más körülmények között, más szabályokkal, de ugyanannak a világnak a részesei. Egymásról sem tudnak, van amúgy is éppen elég problémája mind a kettejüknek. Két teljesen más probléma.

 Kira legnagyobb problémája, hogy hirtelen árva lett, és mivel nem teljesen egészséges (mankóval jár), így a törvények szerint maradnia kellene a mezőn és meghalnia. Tisztában van persze azzal, hogy nem kéne visszamennie a faluba, mégis visszamegy, feltehetően az élni akarása miatt. Aztán minden, de minden megváltozik számára. Ahogy a világ teremtésétől, a jelenig megismer majdnem mindent. Titkokra bukkan, és döntenie kell, méghozzá borzalmasan nagy döntéseket kell meghoznia Két szótagosként (tehát relatíve még fiatalon).

 Nem nagyon akarok a történetről ennél többet mondani, olvassátok, mert rengeteg érdekes kérdést vet fel ez a kötet is, még úgy is, hogy kb. semmi köze az Emlékek őréhez.

 De nézzük a világfelépítést. Ha egy azon világban játszódik (márpedig feltételezem, hisz sorozat, nem hiszem, hogy dimenziót ugrunk közben), tehát egy bolygón van a tökéletes Egyenlétben élők kolóniái, ezek elzárva vannak, feltehetően pajzsokkal védik magukat, érzelem, érzések, és mindenféle interakció nélkül éldegélnek bele a világba. Már ha élet ugyebár az a bambulás. Egyenlét feltehetően a nagy világégés után egy remek ötlet volt, feltehetően azoknak a kolóniáknak az irányítói és őseik meg is veregették a saját vállukat, hogy ügyesek voltak. Nincs éhezés, nincs háború, nincs szomorúság, nincs semmi rossz…no jó sincs, de rossz sem.

Aztán ott van a Föld másik sarka, feltehetően nem messze ezektől a kolóniáktól (feltételezem egyszer csak találkoznak a szereplőink :D). Itt nincs egyenlét, nincs steril tisztaság. Visszazuhantunk kb. a középkorba. Itt vannak az Őrzők, akik irányítgatják a falujukat, nagyra vannak, hogy van egy épületük, ami túlélte a világégést! Van egy Tárgyuk (kereszt), amit nem tudnak mi, de azért tisztelik. Van egy énekes, ami minden évben adott napon eldalolja a világ teremtésétől a világ sok pusztulásán át a romlás dalát (ami szerintem borzalmasan unalmas lehet, meg hosszú). Az énekléskor rajta van a köpeny, kezében a bot, ami emlékezteti kb. hol tart. De az egész egy színjáték, és mindent az őrzők irányítanak. Itt, ha valami bajod van, megölnek, ha sérült vagy megölnek. Ha egészséges vagy akkor is buta vagy (mondom, hogy középkor), a nők nem olvashatnak, a férfiak, gondolom igen, de nem hiszem, hogy a köznép is olvasgatna. És persze mindenki azt tanulja a kis kolóniájukban, hogy odakinn vadak vannak. Vadak, amik szét tépnek, vadak, amik megesznek, megsebeznek, elpusztítanak. SPOILER: nincsenek vadak…

Ebből adódóan senki sem hagyja el a biztonságos falu határt, csak a vadászok. Holott nem is olyan messze tőlük egy újabb kolónia van….ami már nem a középkor.  Fura, hogy az Egyenlét, a jövőt ábrázolja, Kira otthona viszont a múltba zuhant vissza és ott tesped meglehetősen régóta.

 Egyik világ sem tetszik, egyik világba sem szeretnék lenni. Mind a kettőből eltűnnék a lehető leggyorsabban. És persze mindenhol van egy hős, aki lázad, aki márpedig megpróbál változtatni. Azon, amin az elődei nem tudtak.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító, és imádom, hogy összhangban van a történettel! Szintén olyan borító amit ha nem olvastad, nem tudod miért is van egy ilyen fa rajta. Ha olvastad tudod, hogy ha nem is életbevágóan fontos helyszín, de annyira fontos, hogy kiemelte az író, hogy megemlítette!

Fülszöveg:

A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében.
A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.

Eredeti mű: Lois Lowry: Gathering Blue 87%

Eredeti megjelenés éve: 2000

Könyv: Lois Lowry: Valahol, messze

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2004

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9639563366

Fordította: Csatári Ferenc

A sorozat kötetei:

1. Lois Lowry: Az emlékek őre 89%

2. Lois Lowry: Valahol, messze 84%

3. Lois Lowry: Hírvivő 88%

4. Lois Lowry: A fiú 88%

Rachel Vincent: Stray – Kóborok (Vérmacskák 1.)

 Vannak olyan könyvek, amik felkeltik az érdeklődésemet, úgy hogy igazándiból nem sokat tudok róluk. Ez a könyv is ilyesmi volt, amikor megjelent már a kívánságlistámon volt, aztán idővel leszedtem az összes vörös pöttyös könyvet róla, mert rájöttem, hogy nekem ez a zsáner, már kicsit túl fiatal, túl nyálas és nem bejövős. Feltehetően rossz vörös pöttyösöket fogtam meg eddig. Úgyhogy a kívánságlistáról lekerült, de fenn maradt a várólistán, és @AniTigernek volt szerencséje ezt beszerezni (megkapni), én meg rögtön lecsaptam rá, hogy kérem szépen kölcsön. És mivel Anitiger egy roppant cuki leányzó már hozta is! Bekerültek a sorozat cetlijei az olvasásra szántak közé és sikerült ki is húznom. A Zen iránytűje mellé meglehetősen más témájú olvasmány, de így volt jó. Kellett valami pörgő.

 Nem bánom, hogy lekerült a kívánságlistámról, mert nem újraolvasós. Annak ellenére, hogy minden oldalát élveztem és egész gyorsan haladtam is vele. De nem az a történet amit újra el akarna olvasni az ember. Egyszer jó.

 A főhősnő például egyrészt idegesített, másrészt meg kedveltem. Valahogy csodáltam azt az elszántságot amivel rendelkezik, hogy képes még a legeslegutolsó tartalékait is mozgósítani. Ennek ellenére persze tartom, hogy az Erices résznél az már kicsit sok volt. Nem azért amit csinált, hanem mert előtte Miguellel már kellően elfáradt, nem pihent túl sokat és ide-oda átváltozgatás után még mindig van ereje… Értem, hogy ő egy erős nő és erős alakváltó, de azért az amolyan nagyon átlátszó „megmenekülés” volt. A könyv végén lévő harc meg már súrolta a nevetségest. Annak ellenére, hogy persze aggódtam. Ugyan nem Faythe miatt, tekintve hogy ez egy 6 részes sorozat, és a címekből már-már spoileresen lehet tudni, hogy akár szeretem akár nem Faythenek nem lesz semmi baja, legalábbis az utolsó részig nagy valószínűséggel nem. Tehát azért miatta nem nagyon lehetett aggódni, mert kiszámítható, hogy ha az összes vérmacska meg is hal ő még mindig élni fog.

 Marc és Faythe kapcsolata:

Marcot kedvelem amúgy, bár megvagyok róla győződve, hogy legtöbb cselekedetét a hormonjai irányítják és nem az ész érvek. Tény, hogy oda van Faythe-ért, és megvédené mindentől, de olyan szinten képes féltékeny lenni, hogy az már kicsikét sok volt. Persze megértem az ő érzéseit is, és azt is hogy rohadt dühítő, ha a szeretett nő csapja a szelet másnak is és fogadásokat köt vele, aminek vesztés esetén az a következménye, hogy szétteszi a lábát… és értem, hogy esetlegesen egy erőszaktevő kóbort még jobban utál, mint a falkatársat, pláne hogy fogdossa a csaját. De! De mindezek ellenére is néha átment nálam már nevetségesbe ez a fokú „védés” és morgás. Bár be kell vallanom kifejezetten édes pofának tartom ahogy morog a többiekre. És tény, nem akarnák vele szemben állni, amikor éppenséggel mérges. :D

A falka, a család:

Ez, ami viszont nagyon tetszett. A hierarchia felépítése és hogy mindenkinek megvan a maga helye és dolga. Annak ellenére, hogy Faythe folyamatosan ki akar innen jutni. Ami egyrészt érthető, mert feltehetően egyetlen egy nő sem értékelné, ha azért, mert kevés van belőle minden férfiú a kegyeiért harcolna és igazándiból a legnagyobb életfeladata az lenne, hogy szüljön pár gyereket. Tehát jogosan utálta ezt a jövőképet, de sosem gondolt bele, hogy az apjának ugyan terveiben van ez a gyerek+házasság téma, de nem feltétlen ezt szeretné az egy szem lányától. Legalábbis nem csak ezt szeretné. Annak ellenére sem, hogy konkrétan megvan, hogy kit akarnak neki párnak… amit még a hülye is lát. Ennek ellenére Faythe a nagy függetlenségi harcában azt nem veszi észre, hogy valójában ő független lehet, csak éppen meg kéne tanulnia, hogy vegye majd át a falka irányítását. És igen Faythe a nagy és határozott nő, sajnos pontosan attól fél, hogy bármiért felelősnek kell lennie. Holott elméletileg pont azt akarja…. Csak hát egy egész falkáért felelősnek lenni már szerinte meghaladja a képességeit. Amúgy feltehetően egyelőre biztosan, de kinézem belőle, hogy remek alfa lesz majd egyszer. Ha nem sír annyit a pofijáért, nem flörtölget minden egyes nem rokon pasival és nem menekül el minden felmerülő probléma elöl.

Faythe apját bírtam, annak ellenére, hogy igazán nem lehet neki nemet mondani. Egyszerűen, azért nem mert olyan szinten képes felülemelkedni mindenkin, hogy eszedbe sem jut ellenkezni. Meg feltehetően mert elég félelmetes. A család áruló és fekete bárány tagját viszont totálisan nem tudtam megkedvelni. Értem, miért hagyták egyelőre életben, de én legszívesebben az ilyen hülyéket hagynám meghalni. Komolyan, ott a tesód elkapták, nem engeded ki, még úgy sem, hogy valójában még esetlegesen meg tudna szökni és akkor szinte hős lehetnél. Nem, sajnálkozva álldogálsz ott, hogy hát, de muszáj ezt tenned. Még úgy is, hogy annyira átlátszó a dolog. Ugyanis Faythe is látta, és szerintem ő is érezte, hogy ebből élve nagyon nehezen kerülhetne ki. És hát sok hülye lépést lépett meg akkor is, amikor már Faythe szabad volt ő meg bebörtönzött. Azért érdekel, hogy szegénykével mi lesz, még ha igazándiból én megértettem volna azt is ha széttépik.

Belbecs: 4/5

 Tehát összességében érdekes, és pörgős alakváltós fantasy. Tetszett, örülök, hogy elolvastam, de nem venném meg, mert kétlem, hogy bármikor rám törne az újraolvasási láz, pláne, hogy igazándiból az alakváltós sztorik manapság annyira elterjedtek, mint a Twilight megjelenése után a vámpírok voltak. Tehát bármikor találhatok még nem olvasott alakváltós sztorit.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, de nem az a hude eredeti és hude szép fajta. Illik a könyvhöz.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Eredeti mű: Rachel Vincent: Stray 

Eredeti megjelenés éve: 2007

Könyv: Rachel Vincent: Stray – Kóborok

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 478

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632454740

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Ár: 2.999 Ft

Kiadói ár: 2.516 Ft (-16%)

Olvass bele: Itt

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt (Angyali szerelem 1.)

Nem nagyon szoktam ilyeneket olvasni. Mármint ami ennyire tini és ennyire angyalos. De a Szilvinél jártam, és azt mondta jó, hát legyen elhoztam kölcsönbe. Fogalmam sincs mióta áll már nálam, mondván, hogy jó-jó majd elolvasom. Most éppen azt a módit követem, hogy van egy üvegem és benne az olvasásra váró (mondjuk, a szobában fellelhető) könyvek címeit kis post-itekre ráírva bele dobtam, és mindig kihúzom a következő olvasnivalót. Benne van a kölcsön, saját, könyvtári könyvek összessége is (magánnál csak a szobában lévők), így nem kell gondolkodnom, hogy mit olvassak, úgymond a sorsra bízom, hogy kiválassza, hogy mi a következő. Ezért is olvastam ezt a könyvet, ő volt az első húzásom!

 Nos, nem tudom amúgy mikor olvastam volna el. Szilvi ugyan meggyőzött, hogy jó sorozat, és nem is vastag, de a kölcsön könyvekkel is halogató típus vagyok, tehát itt van akkor nem sietek. De most sorra került.

 Mivel nem olvasok ilyesmit, így az újdonság varázsával hatott, hogyan lehet 2 oldalban elmesélni valamit, majd ezt a következő 170-en kifejteni. Kár, hogy igazándiból a 2 oldalban sem történt olyan sok dolog. Bízom abban, hogy majd a sorozat további köteteiben ennél több dolog történik, és remélem kicsit fejlődik az írónő, írói képessége!

 Nem nagy spoiler, hogy a főszereplő fiú meghal! Ez mondjuk úgy a második oldal közepén történt, úgyhogy tényleg nem számítom poénlelövésnek. A történet többi része, egy unalmas „mi történt eddig“ rész, ami borzalmas volt, talán mert mivel tudtam, hogy kinyírta a főszereplőt nem igen érdekelt, hogy mit csinált míg élt, hiszen feltételeztem a történet majd valamiről szólni fog és nem visszaemlékezgetésekkel telik. És valóban, miután a történet elért az ominozus első 2 oldalon történtekhez, azt szó szerint megismételte. Oké, tudom, hogy nem lehetett odaírni, hogy (ezt már olvastad), de ettől független azért nem volt akkora irodalmi érték, hogy ismételgetve el akarjam olvasni (és aztán a végén újra, mert annyira fontos momentum volt, hogy újból le kellett írni... oké. Kicsit máshogy). Az egész történet onnantól kezdte felkelteni az érdeklődésemet, hogy végre a hülye nevű Thristan (mindig vártam, hogy feltűnjön Izolda... csak a sablon kedvéért :D) meghalt! Mivel tudtam az elején, hogy megfog halni, vártam ezt a dolgot, mert kellőképpen elhiteti velem, hogy végre valami fog történni a szerelmes kerülgetésen kívül, és a jajdeszerelmesvagyoknyáladzáson túl. Thristan, egy balek, aki nem hisz az angyalokban, és angyal lesz.... ahol tovább nyáladzik. Viszont!!! A halott filmsztár csaj aranyos, egy tahó paraszt és beképzelt liba, de legalább ő egy karakter. Akiről nem tudtam meg sokat, de legalább volt kit utálnom, mármint indokkal.

 Tehát a vége jó, csak aztán jön a .... folytatjuk felírat... folytatom is majd, akkor ha kihúzom az üvegből a kövi részt. Mert annyira nem hosszú egyik kötet se, hogy ne lehessen elolvasni, és annyira nem is idegesítő. Csak szerintem kinőttem belőle :D

Belbecs: 2/5

Ella!!! Ella a macska nagy arc! A másik nagy arc egy angyal szobor, azt hiszem, ez úgy elmond mindent a könyvről XD

Külcsín: 4/5

Kevesebb pontot akartam adni erre, mert az, hogy egy rózsát raknak a borítóra, nem túl kreatív. Erre adtam volna 3 pontot. Csak aztán megnéztem az eredeti borítót, és ez felértékelte ezt a rózsát. De komolyan, gyönyörű rózsa!! Az eredeti borítóval nincs azaz isten, hogy elolvastam volna.

 Más: szerkesztve lehet, hogy van a könyv, de hogy elgépelésektől hemzseg, és borzalmas sokszor van benne ilyen hiba.... az zavaró.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Eredeti mű: Elizabeth Chandler: Kissed by an Angel

Eredeti megjelenés éve: 1995

Könyv: Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

Kiadó: Egmont-Hungary

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 178

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633430033

Fordította: Barta Tamás

Ana Galán: A banjánfa (Mondragó 4.)

 Ezt a sorozatot még mindig nagyon szeretem, annak ellenére, hogy végtelenül hosszú, és szerintem sosem lesz vége. Komolyan, ha egy mag / kötet akkor úgy még 3-5 rész biztos lesz, tekintve, hogy ha a 7-be csak megtalálják az utolsót, azt még el is kell ásni, és még meg kell találni ki írtja ki az erdő beszélő fáit, és megmenteni a szerencsétlen Mágust, akit becsuktak, mondván, hogy ő vágja a fákat. Mindezt ugyebár nem lőhetik el a 7. részben, már csak azért sem, mert egy részre ennyi titokmegfejtés és felvetés nem szokása a könyvnek. Tehát azt még szétszedhetik vagy 2-3 résznyi könyvre... ezért is mondom, hogy szerintem ez egy roppant hosszúra nyúló történet, amit úgy ha egybe kiadtak volna, normál illusztrált könyvben, akkor nem lenne több 200 oldalnál, és sokkal menőbb lenne.... de hát fel kell darabolni.

 De túllendülök azon, hogy sok részes, hogy sorozat, és ilyenkor félek, hogy a kiadó becsődöl mielőtt kiadná minden részt, és akkor ott fognak állni az olvasók bután, hogy na most mi van? Mist akkor mi a vége? Úgyhogy én szurkolok a kiadónak, hogy ne csődöljön be. Amúgy elég sokan szeretik ezt a sorozatot, úgyhogy talán van ráció abban, hogy végig meglesz.

 A történet egy visszatekintős résszel kezd, amit én untam kicsit, mert azért nem volt olyan zsúfolt eddig az egész, hogy emlékeztetni kelljen rá, no meg az elsőt szerintem alig egy éve olvastam, és azóta elég jó ütemben jelentek meg a folytatások. Tehát, az áttekintős rész szerintem olyan... lappocsékolás. De hát volt, úgyhogy elolvastam. Elég gyorsan beindult a történet (tekintve, hogy 124 oldalon át, azért 2 kalandnak bele kell férnie). A könyv követi az eddigi sémákat, miszerint Furda (a kormányzó, vagy helytartó görény gyereke), tovább terrorizálja a srácokat, akik persze jó arcok, és persze természetesen túljárnak az eszén most is, bár csak a szerencsének köszönhetően. És persze jön az 1 mag megtalálása, de az se legyen annyira nagyon egyszerű, hát mini kalandot kerítenek hozzá. Tóval, húsevő halakkal és hasonló.

 Lendületes történet, és borzalmasan aranyos rajzok. Még mindig tartom, hogy tiszta Így neveld a sárkányodat, csak találomra egy közösségben játszódik, és nem egy szigeten.

Belbecs: 5/5

A kisgyerekek tuti imádják, már csak azért is mert sárkány van benne, meg harc. Van kivel azonosulni, van kinek szurkolni. Van abszolút jó és van abszolút utálható karakter. Speciel kettő is. A jóknál én a vadászgörényt csíptem a legjobban, pedig túl sok dolgot nem csinált. Van kaland, ami kezdődik, befejeződik és lezárul, és persze van miért tovább izgulni. A jóknál ott van az örök érték hangsúlyozása, miszerint a barátság, a gondok nagy részét mindig megoldja. Hogy nem minden a bátorság, ész is kell stb. Tehát tényleg ez az okosan, kicsit átlátszóan de tanítós könyv. Én szeretem. (csak örülnék egy egybe kiadásnak :P)

Külcsín: 5/5

A rajzokat imádom, a kiadás úgy önmagában is gyönyörű. Tartósság szempontjából, már viszont vannak gondok. Nem ennél a kötetnél, az előzőeknél. Már újra kellett kötnie a könyvtárnak, ez egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy feltehetően sokan forgatják és így szétjön, másrészt alig egy éves, és azért a jó ragasztásnak nem kéne ennyire szétmennie....ennyi idő alatt. Úgyhogy lehet nem annyira könyvtárbarát a kiadás, vagy csak trehány volt az olvasó. Vagy hát gyerek, mert gyerekkönyvtár, és ők annyira nem vigyáznak rá :D

Fülszöveg:

A kalandok folytatódnak! A Fátyolerdőt csak akkor lehet megmenteni, ha Miró és barátai haladéktalanul elindulnak megkeresni a harmadik magot, ám a sárkányistállóban Miró hűlt helyét találja Mondragónak: Furda és unokatestvére, Bunka elrabolták! Mirónak lovagi tornán kell megküzdenie érte – ha ő győz, visszakapja Mondragót. A cél érdekében Galga áll ki Miró helyett Bunka ellen, barátja vértjében. Az ádáz küzdelem során Furda és Bunka a csalástól sem riad vissza, és bár sárkánya segít neki, Galga már erősen vesztésre áll.Le tudja-e győzni mégis az álnok unokatestvéreket, és visszaszerzi-e Mondragót? Hol rejtőzik a harmadik mag? Miró, Galga, Rézi és Csibuk csapatára sok veszély leselkedik, de új, izgalmas kaland is várja őket!?

Eredeti cím: El árbol del Banyán

Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyv: Ana Galán: Mondragó 4. – A banjánfa

Kiadó: Nagyító Alapítvány

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 126

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789638989130

Illusztrálta: Pablo Pino

Olvasásról, színezésről...sorozatokról és erről a melegről

 A nyáron többen is megleptek színezni valóval, ki papírra nyomtatott képekkel, ki a Japán minták című könyvvel. Célszerszámot is sikerült beszerezném, még a szabadság előtt. Ahhoz, hogy mobillá tegyem a színezést, persze kell majd egy tolltartó vagy valami hasonló is, bár azt hiszem, a színezés itthoni relaxálós dolog lesz. Tehát amikor ráérek, vagy meg akarok nyugodni, vagy már eleve hulla nyugodt vagyok akkor szépen fogom a színezőt, vagy a lapok egyikét, és a 36 színű ceruzakészletem és színezek.

 Első tapasztalatom az, hogy az emberek, köztük én is, elszokott attól, hogy használja a kezét. Mármint persze használom akkor is amikor gépelek, de jóval kevesebb izommunka van benne, mint amikor kézzel ír az ember levelet, vagy jegyzetet, vagy éppenséggel színez. A 21. században még mindig írok kézzel levelet, igaz csak egy emberrel levelezek ilyen módon, de akkor is. És mindig rá kell jönnöm, hogy egy négy oldalas levél kézzel való megírása bizony izomlázzal jár. Hozzá kell tenni, hogy borzalmasan kis betűkkel írok, és nem igazán tudom tartani az egyenes sort, és szerintem a vesszők sem ott vannak ahol kellene. Azért remélem olvashatóan írok, eddig még úgy tűnik igen.

 A színezéssel ugyanez volt. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vagyok hozzászokva, hogy használjam a kezemet, aztán ahhoz sem, hogy döntsek, hogy kreatív legyek és merjek elrugaszkodni a valóságtól. Elvégre a színező lényege az, hogy színezzen az ember és kikapcsoljon és nem az, hogy rá stresszeljen arra, hogy vajon jó színnel színezett-e vagy sem. Nincsenek jó és rossz színek, a színező az enyém, így én döntök arról, hogy a 36 lehetséges színemből melyiket akarom éppen használni. Bárki, bármit mond igenis kell idő, míg az ember elengedi magát, és hagyja, hogy a belső sugallat megmondja milyen legyen. Minden esetre szeretem a színezőt annak ellenére, hogy még igen kevésszer sikerült leülnöm és találnom egy nyugodt fél- egy órát arra, hogy kicsit belemerüljek a színezgetésbe. Pedig jó móka.

 A meleg miatt nem csak a színezés áll, hanem az olvasás is. Szeretek olvasni, és ellazít az olvasás, sőt a legjobb hobbi amit találhat az ember magának, főleg könyvtárosként, amikor még igazán költenie sem kellene a könyvekre. Itt vagyok, hétfő óta szabadságon és most, talán pénteken fogtam először a kezembe könyvet, és olvastam. Lehet stressz (magánjellegű problémák), amik most kezdtek oldódni, én erre fogom az olvasási válságomat. Lehet a meleg is, bár ezt egy 23-24 fokos légkondis szobában szerintem senki nem hiszi el nekem (pedig attól még hatott a meleg rám, mert amikor kimentem kiszívta az erőm). Úgyhogy az olvasást kicsit háttérbe került, pedig amúgy imádom, reményeim szerint lassan visszaáll minden a maga kerékvágásába. Addig meg sorozatokat nézek. A Grimmel kezdtem, majd a Shield ügynökeivel folytattam, most már a Z, mint zombi és a Merlin kalandjai is betársult, hangulatfüggő, hogy éppen melyik sorozatot nézem. De be van tárazva a Hősök, a Hegylakó, a Született boszorkányok úgyhogy szerintem év végéig kitart az egész adag, szép lassan talán ezekkel is haladok. A Grimm amúgy tetszik, meg kellett szoknom a dolgokat, a fura dolgokat benne, de a Dúvad csávó mindent visz. Igen... sajnálom, nem Grimm a kedvencem :P A Shield ügynökei viszont részben csalódás, jóval többet vártam tőle, feltehetően mert Marvel és mert a Bosszúállókat bírtam, de ez olyan... langyos sorozat. A Merlinből eddig egy részt láttam, ígéretesnek tűnik, bár szerintem majom pofája van Merlinnek és Arthúrnak is... bocsiii. A Z, mint zombi, hát... szeretem a zombikat, de egyelőre nem tudom hova tenni. Két rész után egyelőre katyvasznak tűnik, néha erőltetett humorral. Még nem jöttem rá, hogy ezt komolyan is gondolják vagy valami paródia akar lenni :D Minden esetre meglátjuk, eddig nem túl hosszú sorozat.

 Az anime nézéssel leálltam egy kicsit, viszont tervek vannak. DN Angelt folytatni, a Hikaru No Go végéig eljutni Fullmetal Alchemist elkezdeni és be is fejezni (igen, tisztában vagyok vele, hogy hány részes) , Junjou Romantica újranézése és az új 3. évaddal való folytatása. Gondoltam rá, hogy csak a harmadikat kezdem nézni, de azaz igazság, hogy totálisan homályos mi volt eddig. Persze a párokat tudom, de.... de vannak kérdőjelek, így inkább újranézem az egészet, úgy is imádtam annak idején.

 Tehát, ha nem olvasok, nem színezek, akkor még mindig butíthatom az agyamat holmi sorozatokkal és animékkel. Emellett ott a szerepjáték, amikor nem reagot írok akkor van, hogy visszaolvasok régi játékokat, amik néha nagyon jól jönnek, és néha vicces, hogy mennyire nem jegyeztem meg, hogy bizonyos karakter bátyja vagy öccse-e a másiknak...

 Most meg megyek szépen és molyon kitörlöm az éppen aktuális olvasmányokat, és csak az lesz benn amit éppen ténylegesen is olvasok. Frusztrál, hogy ennyi ott van, és tényleg nem olvasom őket. Oh is igen, kaptam egy csomó könyvet kölcsön (Vámpírnalók, valami angyalossorozat, Tampa, Eleanor és Park stb.), amikkel szintén haladnom kell jeee!! :D

Ana Galán: A baobabfa (Mondragó 3.)

 Talán múlthéten volt, hogy egy anyuka a sorozat első kötetét hozta vissza a könyvtárba, és mesélte, hogy reméli, benn van a második rész, mert nagyon tetszett a fiának a könyv, és szeretnék tovább olvasni Miró kalandjait! Benn volt a második rész, természetesen el is vitték. Akkor döntöttem el, hogy előre veszem a harmadik kötetet az olvasási sorrendbe, mert elég gyorsan haladnak, feltehetően hamarosan olvasnák a harmadikat is. No meg, nem egy hosszú kötet, úgyhogy nem tart sokáig az olvasása! Holnap már vissza is viszem a könyvtárba, hogy más is olvashassa!

 Szeretem ezt a sorozatot annak ellenére, hogy idegesítően sokáig fogják húzni az egészet. Elejével még azt hittem, hogy ez egy trilógia, vagy valami rövidebb sorozat, de most, a könyv hátulját megnézve, ahol felsorolják a kötetcímeket látható, hogy összesen 7 részes lesz a sorozat. Tehát beváltja azt, amire gondoltam, tehát 1 mag 1 részben + a megoldásnak egy rész. Kíváncsi leszek, hogy végig fenn tudják-e tartani az olvasók kíváncsiságát, hogy végig az lesz-e, hogy várod a következőt. És persze csak remélni tudom, hogy a kiadó a tervezetet tartani tudja, és hogy kellően nyereségesek lesznek (vagy más forrásuk lesz), hogy végig ki tudják adni a sorozatot. Nem panaszkodhatunk, 2013-tól 2014-ig 3 rész megjelent, az már a sorozat majdnem fele! Láthatóan tudják tartani a kb. félévente egy kötet átlagot. Én szurkolok nekik!

 Vannak persze hiányosságai a köteteknek, az, hogy csak egy részfeladatot sikerül teljesíteni részenként pont elég ahhoz, hogy húzzák, néha szükségtelenül a történetet. Persze ezt egészben kiadva egy közepes vastagságú regényt kapnánk, és talán kevésbé lenne izgalmas az egyhuzamban olvasás, de engem kifejezetten zavar, hogy „hopp, keres magot, és hopp kaland, kaland, megvan a mag… hopp keres magot” és így tovább. Tehát mindig ugyanaz forog, persze másik fához mennek, másik magot keresnek, de ugyanaz a bunkó (Furda) állja útjukat, ugyanaz az informátor (Rídel, a beszélő könyv), mindig ugyanaz az akadályozó (Mondragó… vajon valaha normális lesz?), csak a helyszínek váltakoznak, és azok sem túlzottan nagyot, tekintve, hogy egy leszűkült térben mozog a történet.

 A sárkányokat még mindig bírom, bár ebben a részben túl sok feladatuk, vagy szerepük nem volt. Mondragó hozza a formáját, tehát bajt okoz, szerencsétlenkedik és a változatosság kedvéért mindenki haragszik rá, de persze a végkifejlethez kell ő is, mert nélküle nem oldódhatna meg a probléma, amit nem mellékesen ő okozott.

 A rajzokat szeretem, bár még mindig vallom, hogy erős Így neveld, a Sárkányod beütése van az egésznek. Feltehetően mert fiatalok a szereplők és a sárkányok kiköpött olyanok, mint a rajzfilmben :D, Rídel meg nálam még mindig Harry Potter koppintásnak érződik, de úgy vagyok vele, hogy amíg nem érek a sorozat végére, és nem bizonyosodik be, hogy tényleg Rídel valójában egy gonosz, elvarázsolt napló, addig nem háborgok. A királylányos mesés megmozdulása viszont vicces volt!

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

 A kiadó erőssége, hogy nagyon ügyel arra, hogy jó minőségben adja ki a könyveit, mindezt ne horribilis áron. Elgépelés, hasonlók nem voltak. Ami annyira nem tetszett, hogy majdnem üres oldalak igen. Feltételezem, hogy így lehetett csak tördelni a szöveget, de olyan fura amikor egy egész oldalon van összesen 2 mondat, és semmi egyéb, sem kép, sem szöveg, mert a következő fejezet a következő oldalon kezdődik. Ez az egy amiben igazándiból bele tudok kötni. A rajzok tetszettek, a kiadvány igényes, öröm kézbe venni. És teljesen megértem, hogy miért vannak oda érte. Könnyen olvasható! Szurkolok a többi részért!

Fülszöveg:

Miró és barátai megszerezték az első magot a hat közül, amelyek ahhoz kellenek, hogy a beszélő fák ismét növekedésnek induljanak. Rídel elárulja nekik, hogy a második mag a baobab, vagyis a majomkenyérfa labirintusában van elrejtve, ez pedig nem más, mint a fa gyökereinek szövevényes, földalatti hálózata, amely vizet szállít a kertekbe és a földekre. Roppant veszélyes vállalkozás behatolni az útvesztőbe, de a gyerekek nem riadnak vissza. Azonban nem is sejtik, hogy az alagútrendszer belsejében már várja őket valaki…

Megússzák-e ép bőrrel ezt a kalandot?

Kiadó: Nagyító

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 128

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789638989123

Fordította: Lukács Laura

Illusztrálta: Pablo Pino

Ár: 2.290 Ft

Kiadói ár: 2.060Ft

A sorozat kötetei:

A nagy próbatétel

A beszélő fák

A baobabfa

Banyan, az idiai fügefa

A kenyérfa

A mocsárciprus

A sárkányfa

Sally Malcolm: A felemelkedés (Stargate Atlantis 1.)

 Úgy esett, hogy sikerült a sorozat második részét happolnom, és Worsi kihívása értelmében, még idén olvasásra kell kerülnie. Mivel az első részt sem olvastam, úgy döntöttem, hogy akkor már haladjunk sorba, végül is megvan az első itt áll, már úgy… három éve, ideje kézbe venni. Egy kis nosztalgia sosem árt. Ha nem lett volna meg az első rész, akkor nem happoltam volna ezt, nem vagyok én magam ellensége… most már csak a következőt is rukkolhatná valaki!

 A Csillagkapu sorozat nagy kedvencem, szerintem annak idején, amikor a tévében adták, akkor minden egyes részt láttam, legalább kétszer. Amikor elkezdték a Csillagkapu Atlantiszt, akkor természetes volt, hogy nekem ezt néznem kell! Ez a kötet az első rész „forgatókönyve” alapján készült, vagy valami hasonló lehetett. Annak ellenére, hogy jó 5-7 éve (tippelek, régen), néztem a sorozatot még mindig elég frissen emlékeztem erre az első részre, főleg arra, amikor még a Földön Sheppard beleül az Ősök székébe, mondván mekkora az esélye, hogy ő tudja működtetni… mint kiderült kicsi, de ő pont olyan, aki képes erre :D

 Nosztalgiának nagyon jó ez a könyv, annak, aki nem ismeri az alap Csillagkapus dolgokat, annak nagyon-nagyon sok kérdőjel lesz a végére a fejében. Tehát érdemes előtte alapozni, könyvvel, és sorozattal szintén, de minimum a nagy Csillagkapu film megnézésével, hogy egy kis háttér ismeret legyen hozzá. Amúgy is ajánlom mindenkinek a sorozatot, fiatal korom egyik legjobb sci-fi sorozata, én Stargate nemzedék vagyok és nem Star Trek… bár lehet utóbbit is el kéne kezdenem nézni?

 Az alap sztori, hogy egy felfedező csapat, orvosokkal, technikusokkal, katonákkal és hasonlókkal, elmegy egy teljesen más galaxisban. Adott, hogy onnan nem fognak tudni visszajönni, mert ahhoz, hogy odaérjenek, annyi energia kell, ami egyszer áll rendelkezésre csak. Tehát egy csak Oda út. Két ellentétes vezetővel, egy civillel és egy katonával, két teljesen más elképzelést képviselnek egy ősi városba, ami, amikor megérkeznek (elméletben) üres és a víz alatt van biztonságban. Mint kiderült van a csillagkapunak védelme, hasonló, mint a Földön. Itt amúgy nem értem, hogy az Ősök, hogy lehettek olyan pancserek, hogy otthagyták a várost leengedett csillagkapu pajzzsal? Bárki odamehetett volna így elfoglalni a várost, még a fő ellenség a Lidércek is. Ez olyan abszurd. Minimum lezártam volna a kaput és vittem volna magammal valamit, amivel távolról is leszedhetem a pajzsot… jó… feltehetően nem volt rá idejük. Mindegy is, a város amint lakók érkeznek, elkezd energiát használni, és mint kiderült annyi azért nincs, és lassan lekapcsolnak a pajzsok, amik a víztől védenék a várost, így még beköltözni sincs idő, máris ki kell menni a galaxisba körbenézni energiaforrás, vagy biztonságos hely után. És hát igen, amilyen szerencsés a csapat, rögtön megismerkedhetnek a fő ellenséggel :D

A többit nem mesélem el, a lényeg, hogy a könyv sajna olyan gyatrán lett fordítva és szerkesztve (ez utóbbit megkérdőjelezem, hogy megtörtént), hogy az ront az olvasásélményen. Telis teli van elgépelésekkel, és magyartalan mondatokkal. Nem kettő-hárommal, hanem rengeteggel. A közepében vannak képek a sorozatból, ami egyrészt remek ötlet, csak éppen rossz minőségűek, teljesen összevissza, és annyira gyermeteg gagyi mondatokkal feliratozva, hogy egy Csillagkapu rajongó sírva röhög rajta… vagy csak sír. Ennél többet érdemelt volna ez a könyv:(

 Sajnálom azt is, hogy a könyvek kiadása a harmadik részig jutott csak, azért külföldön sokkal több rész van, rengeteg olyan kötettel, ami végül nem lett megfilmesítve, és ezek azért egy rajongónak sokat jelentenének. Pl. én szívesen olvasnám tovább…
Belbecs: 4/5
Külcsín: 2/5

Kiadó: M&C

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 230

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789638744166

Fordította: Miklósi Zsuzsanna, Radnóti Alíz

A sorozat:

Tegnap elkezdtem nézni, bele-bele tekerve a részekbe, mert felmérem most, mennyire emlékszem még egyes részekre. Mint kiderült, elég jól, bár most talán a hetedikbe beletekerve volt, azaz érzésem, hogy fogalmam sincs, kicsodák azok akik ellen harcolnak, úgyhogy végül arra jutottam, hogy majd maratont csapok és elejétől a végéig az Atlantiszos részeket megnézem. Már tudom, hogy a szinkrontól idegbajt kapok, mert Sheppard hangja például irritáló, Weir hangja sem igazán lett eltalálva, a többiek, úgy ahogy jók… hát lehet feliratosan kéne néznem?