J. R. Ward: Éjsötét ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

 

Az emberek változnak. Ha nekem valaki tíz éve azt mondja, hogy vámpíros-romantikus-gyilkolászós könyvet fogok olvasni. Annak azt mondtam volna, hogy nézzél már körbe az olvasmánylistámon. A vámpírok, mint olyan lények kikerültek elég hamar a látószögemből. Ennek feltehetően az Alkonyat volt az oka...elvette a kedvem a vámpíroktól, úgy hogy azok nem is igazi vámpírok voltak - csillogtak vazze!!

 Mindegy is, úgy volt, hogy elolvastam a Szárd Sziklát, amire ráhúzták a pornót, de mégsem volt az. Aztán a kolléganőm felajánlotta, hogy hát zsenge korában (most is fiatal ám... :P), olvasta ezt a sorozatot az első öt rész meg is van neki, elhozza az elsőt. Mondván azért ebben többet kufircolnak, mint a Borsa Brown könyvben. Megjegyezném, valóban többet!

 Úgy voltam vele, hogy hát legyen, talán ezek a vámpírok jobban vámpírok, mint az alkonyatos haverjaik, és talán nem fogom utálni nagyon a történetet, már csak azért is, mert millió része van és nem szeretek félbehagyni sorozatokat. Tehát tervezem a többi részét is elolvasni.

 Aztán elkezdtem, és beszippantott. Egyrészt ezek legalább tényleg vámpírkodtak...meg jah hát amikor nem vámpírkodtak akkor vagy harcoltak, vagy szexeltek. Nem számoltam melyik volt többször, de szerintem ágyban többször voltak, mint csatatéren.

 Viszont ami engem megvett kilóra, az hogy relatíve szerethetőek a karakterek. Kivéve aki nem, de a legtöbbet igazándiból megszerettem. Mondjuk mérges voltam Darius halálára. Mondom, na tök szimpi, tök könnyű kimondani a nevét, ő lesz a kedvencem, erre 30 oldal kb. és meghal...hát mit ne mondjak. Maradtak a hülye nevű vámpírok, de úgy körülbelül a kötet végére már el tudtam helyezni őket, hogy melyik melyik.

A rendőrt utáltam meg Marissát nagyon, meg az ő bátyját is, de a végére legalább mindenki nagyjából megtalálta a helyét és így kevésbé volt irritáló. Azért megjegyezném, hogy Wrath-nak roppant rossz marketingje van a könyv elején és ahhoz képest én őt bírtam a legjobban. És Beth...hát megvan a varázsa, ha a 21. századi vámpírlány beesik az évszázados "mindennek megvan a formalitása" társaságba és kb. magasról tesz rá. A kedvencem az volt, amikor Wrath parancsolt valamit neki, ő meg megjegyezte, hogy erről nagyon gyorsan szokjon le. - Imádom az ő párosukat. 

Tehát úgy gondoltam, hogy nem fogom szeretni ezt a sorozatot, de most mégis szeretem....ki gondolta volna. A világ amit kitalált a szerző igazándiból  jónak tűnik, bár ugye nagyjából tudunk még csak a dolgokról, még nem látjuk az egészet...feltehetően mert a szereplők túl sokat voltak ágyban...

Kíváncsi leszek, hogy mire fut ki majd a dolog, kíváncsi leszek mizu Dariussal, meg mi lesz a rendőrrel meg  a szőke vámpír csajjal.

Belbecs: 4/5

Erős négyes, mert élveztem, de lehetne ez jobb is. Úgy veszem, hogy bevezető kötet, amibe beledobnak egy világba, dobnak eléd x vámpírt, x civilt és x alantast, azt lesz ami lesz, nagyjából rájössz ki kicsoda, de úgy mélységében senkit sem ismersz meg.

Külcsín: 3/5

Én az Ulpiusos kiadást olvastam, így csak arról tudok nyilatkozni. Nem látta szerkesztő. Rengeteg elütés, rengeteg értelmetlen szó és.... rengeteg elütés újból. De olyanok, amiknél a fejedet a falba ütöd, mert így nincs értelme az egésznek. Roppant zavaró volt. Nem tudom, hogy a kövi kiadását átnézte-e már valaki, és úgy adták ki, vagy csak a tördelés lett más és így rövidebb a könyv.

Fülszöveg:

Az ​éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

BORÍTÓK:

Örülök, hogy én az Ulpius által kiadottat olvastam.

Az Alexandráson lévő béna testépítő a fallikus tőrjével elég béna...

KIADÁSOK:

 Alexandra, Pécs, 2018 

448 oldal · ISBN: 9789634473527 · Fordította: Lukács Lászlóné

>!

 Alexandra, Pécs, 2018

448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472179 · Fordította: Lukács Lászlóné

>!

 Ulpius-ház, Budapest, 2009

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · Fordította: Lukács Lászlóné

 Ulpius-ház, Budapest, 2008

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · Fordította: Lukács Lászlóné

M. R. Carey: A Fellside börtön

Annak idején, a Kiéhezettek, számomra egy nagyon jó könyv élmény volt. Kedvenccé vált, és akkor úgy gondoltam, hogy az író minden egyes könyvét el fogom olvasni, ami megjelenik magyarul. Most utánanéztem pár oldalon, és remélem, hogy kijön a harmadik könyve is (The Boy on the Bridge), csak mert úgy tűnik az a kiéhezettek folytatása(?). Tehát elhatároztam, hogy minden könyvét elolvasom, és ebben kis fennakadást okozott a Fellside börtön.

A témával még nem volt bajom. A börtönök és a szellemek, ugyan nem tartoznak szorosan a zsánerembe. De a szellemeket nem kedvelem kevésbé, mint a zombikat. Gondoltam, hogy az író, olyan jó és pörgős és letehetetlen zombisat alkotott, talán ezt nem lehet elrontani szellemekkel. De igen, el lehet. Az egy dolog, hogy az egész történetet össze tudom foglalni öt spoileres mondatba (de nem teszem), de ami szintén zavart, hogy… jóformán semmi sem történt.

Nem, nem úgy kell érteni, hogy mindenki ült és malmozott. Az alap történet megvan, és az még izgi is lenne, de úgy … 100 oldalba el lehetett volna mesélni. De minden egyes apró történés morzsa előtt, oldalakon át vívódtunk, és mentünk vissza a múltba, megismerve az éppen megszólaló ember egész élettörténetét, kb. onnantól, hogy megszületett. Ami amúgy még mindig nem lenne probléma, ha nem lenne unalmas. Vagy, ha csak azokat ismernénk meg, akik utána csinálnak is valamit, és nem mindenkiét. Tudom, hogy a történetvezetés miatt kellett, hogy tudjunk mindenkit hová tenni, de mindig olyan érzésem volt, hogy kicsit többet tudok mindenkiről, mint amennyit tudni akartam. Persze lehet mindezekkel azt akarta csak elérni az író, hogy mi előbb Tudjuk, ki a szellem, mint Jess.

Az írói stílussal nem volt gondom. Gyorsan lehetett olvasni, ezzel nincs probléma, de rengeteg hiányérzetem volt, és voltak részek amiket érzésem szerint túlírt.

Jess különleges képessége viszont tetszett. Nem is tudom, mi lehet a jó szó arra, amit ő csinált. Álomjáró? Médium? Sámán? A lényege a képességének, hogy képes elhagyni a testét, főleg akkor amikor álmodik. Képes látni azt, hogy a többi ember miket álmodik, és ezt képes befolyásolni, alakítani is. És ha erre hasalt volna rá az író, akkor ebből egy tök jó könyv születhetett volna. De sajnos Jess, aki elméletben a főhősünk, amolyan mellékszereplő volt. Három dolga volt: Ne haljon meg! És bizonyítsa az ártatlanságát! Segítsen a szellemnek megnyugvást találni, és megtalálni a gyilkosait! Ennyi, nem több!
Spoiler: A középsőt sikerült teljesítenie! Ami szintén rohadt zavaró volt. Jess-t tehát megismerjük, de nem vált ő teljesen főhőssé, hőssé… a hőssé válást is azért vitatni tudnám. Mindenesetre, belőle lehetett volna egy erős, és jó képességű karaktert csinálni, ehelyett…. csak volt. A legtöbb jelenetben, vagy éhség sztrájkolásban haldokolt, vagy a cellájában üldögélve olvasgatta a jegyzőkönyveket. És ott a remek képessége, és nem akarja használni. Tartom, hogyha nyitottabb és erősebb jellem lett volna, akkor egy sokkalta jobb könyvet kaptunk volna. Így viszont eddigi olvasmányaim, egyik legunalmasabb főhőse lett. Jess-t tehát képtelen voltam megszeretni. És az a durva, hogy az egész KÖNYVBEN nincs egyetlen egy olyan karakter sem, akire azt mondom, hogy csak egy fikarcnyit is érdekelt, hogy élni vagy halni fog. Spoiler: Általában meghaltak. És a durva, hogy nem túlzottan nagy kár egyikért sem. Szimplán megérdemelték, és könnyet nem fogok egyikért sem hullajtani.

A történet másik oldala viszont eleve nem érdekelt. Én a szellemes-álmodós rész miatt olvastam el, egy börtön belső rivalizálása, hatalmi viszonyok, és drog csempészés nem az, ami túlzottan érdekel. De mivel ez volt a könyv… durván 80%-ban, hát ezt kellett szeretni. Érdekes volt, de úgy érzem, hogy felszínes az egész. És nehezen tudtam elképzelem, hogy valakinek a börtönben ekkora hatalma legyen, és ennyire könnyen be lehetne mindenkit vonni a dologba, hogy az emberek ennyire gyarlók. És azt is nehezen hiszem el, hogy mindenki ennyire… alázatos volt. Grace, mint valami kiskirálynő, a drogból rengeteg pénzt keres (már azt sem értettem, hogy egy életfogytos, minek gyűjtöget, de e felett elsiklok), ha nem tetszik neki az arcod akkor szívtad, és ha rád parancsol csinálod amit mond. Amúgy a verés és minden ilyet, még úgy ahogy elhiszem, de pont egy olyan ember, akinek a fizikai ereje nincs meg ehhez? Ennyit jelentene az, hogy körmönfont és okosabb az átlagnál. És itt az is eszembe jutott, hogy tényleg csak debil bőrtönőrök léteznek? És amúgy ki az, aki egy női börtönbe férfi őröket foglalkoztat. (Mindig úgy képzeltem, hogy a visszaélések és erőszak miatt, a rabokkal megegyező neműek az őrök is. Pont a könyvben lévők miatt, hogy befolyásolhatóak a férfiak, ha a női rab szétteszi néki a lábát… és feltehetően fordítva is.) Tehát ez a drogos dolog volt az izgalmasabb rész, de ez rá kellett jönnöm, hogy annyira nagyon nem érdekel.

A Kiéhezettek után, őrülten nagy csalódás volt a könyv. Nem azt mondom, hogy nincs értelme elolvasni, csak nem szabad ahhoz hasonlítani, és ne várjanak az olvasók túl sok misztikus dolgot. Aki szereti a picikét, minimálisan misztikus börtön sztorikat annak tetszhet. De nekem nagyon nem jött be :(

Fülszöveg:

Jess ​Moulson egy kórházi ágyon tér magához. Egy tűzesetben megégett az arca, ő azonban nem emlékszik semmire. Arra sem, hogy állítólag kábítószeres mámorban felgyújtotta a lakását, hogy bosszút álljon szeretőjén, aki azonban túlélte a katasztrófát. Nem úgy, mint a házukban lakó tízéves kisfiú, Alex, akinek a halálért Jesst vádolják, majd elítélik, és a Fellside nevű börtönbe zárják. A börtönben Jess különös társaságot kap: megjelenik a halott kisfiú szelleme, aki szintén nem emlékszik, mi történt azon az éjszakán. Egyben azonban biztos: nem Jess ölte meg, hanem valaki más, egy másik lány végzett vele. Jess a kísértet segítségével a börtön falai közt próbálja meg kinyomozni, mi történt azon az éjszakán. Nincs könnyű helyzetben, mert közben több rabbal is összetűzésbe kerül, és a helyi kiskirály(nő), Harriet Grace is be akarja vonni Jesst a Fellside titkos kábítószerügyleteibe.
M. R. Carey új könyve egyszerre természetfeletti thriller, izgalmas börtönregény és krimi, amelyben senki és semmi sem az, aminek látszik.

Eredeti mű: M. R. Carey: Fellside

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: M. R. Carey: A Fellside börtön

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 582

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789630988544

Fordította: Kisantal Tamás

Könyv: M. R. Carey: A Fellside börtön

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 582

ISBN: 9789630988162

Fordította: Kisantal Tamás

Victoria Schwab: Az Archívum (Az Archívum 1.)

 A várólista csökkentéssel idén egész jól haladok. Február vége van, és kettőt sikerült az alap listáról elolvasnom, egyet az alternatívról, tehát egész jól haladok az egy könyv / hónappal, sőt mondhatni túlteljesítettem. Pedig olvasási válságban is voltam. Abból már kilábalóban!

 Az Archívumot @Gabye-tól kaptam születésnapomra, és tervben is volt még akkor az olvasás, de valahogy zsúfolt volt a nyaram és nem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem. No meg, addigra kikristályosodott, hogy sorozat, és ebből adódóan meg akartam várni, hogy meglegyen a folytatás is. Ugyanis roppant mód utálom azt, ha elkezdek egy sorozatot, szeretek egy sorozatot, aztán a magyar kiadást elkaszálja a kiadó, ilyen –olyan indokokkal. Úgyhogy vártam, vártam, még várólista csökkentésre is került, ami pedig körülbelül eddig úgy működött, hogy a „12 könyv, amit az évben biztosan nem olvasok el”. Igen, általában felkerült valami rá, akkor nem volt ahhoz kedvem, így napolódott, de idén máshogy van. Sikerült olvasási válságban elkezdenem, és be is fejeznem. A felénél tartottam, amikor eldöntöttem, hogy kikölcsönzöm a folytatását a könyvtárból. Biztos, ami tuti, nehogy az legyen, hogy nem lesz bent, és várnom kell, hogy elkezdhessem. És nem bántam meg, azt sem, hogy cipeltem tegnap magammal, mert még jó egy órám volt olvasni, amikor vége lett az első résznek.

 Belbecs: 5/5

 Ami nagyon tetszett benne:

-Eredeti ötlet: legalábbis nekem nem jutott még eszembe hasonló sem. Pedig könyvtárba dolgozom, ami olyan, mint az Archívum, csak mi könyv formában tároljuk a történeteket, és nem szellem alakban.  Minden esetre, hasonlót sem olvastam még, és felüdülés volt az, hogy végre nem tudom, hogy mi lesz a vége, végre nem érzem olvasás közben azt, hogy ez egy ezerszer lerágott csont volna, amit még egyszer az olvasóközönség elé dobnak, had rágódjanak. Tehát eredeti volt, és jó!

-Eredeti karakterek: nem voltak sablonosak, mindegyik szereplőt lehetett vagy kedvelni, vagy utálni. Még a mellékszereplőket is, bár Mac édesanyja és édesapja pont olyan karakterek voltak, akikkel semmit sem tudtam kezdeni, mert egyszerűen olyan keveset voltak jelen és annyira jelentéktelennek tűntek.

Top karakterek:

Mac: öhm… egy jó ideig azt hittem, hogy fiú! Ne kérdezzétek, hogy mire alapoztam ezt az elképzelésemet, de valahogy kimaradhatott az a rész, ahonnan egyértelművé válhat a főszereplő neme. És bocsánat, de a neve szerintem nem lányos… persze a külföldi nevekben nem vagyok otthon. Szerettem őt, mert olyan kis erős, mégis szerencsétlen típus. Kifejezetten okos, viszont nagyon egyszerű befolyásolni, és igen ott a vége felé, már éreztem, hogy nagyon rossz vége lesz mindennek, pont a naivitása miatt.

Owen: Be kell ismernem, hogy olyan naiv kis liba vagyok, mint Mac. Engem is képes volt átverni, és én is koppantam egy nagyot a végén. Az az igazság, hogy Owen nagyon megnyerő fiú volt, és tény, hogy Mac nem véletlen nem tudta, hogy miért is nem kattant be a srác, ha már egyszer Történet és kinn van a Sikátorban egy ideje. Amúgy nekem rejtély, hogy hogyan sikerült olyan sokáig ott rejtőznie, úgy, hogy csak a beépített embere tudta, hogy hiányzik a polcról a Története. És persze azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy mi van, ha Mac nem annyira kíváncsi és nem nézelődik a szobája múltjába és nem kezd kutakodni az ott történtek után. Akkor vajon Owen, hogy vette volna rá mindarra, amire rávette? Akkor nem mondott volna neki semmit, amit a Történet előadott. No, mindegy, ebből lehet egy alternatív, de elég rövid könyvet írni :D

Wes: Édespofa :) Jó valójában a leírtak alapján elég parás a srác, és nem akarsz vele összefutni a sikátorban, sőt el akarod kerülni őt messziről. Mégis sugárzik belőle, hogy olyan kis édespofa. Megölelgettem volna szívesen, a könyv végén eléggé fura dolgok történtek és kicsit aggódtam, hogy mi lesz szegénnyel. Pedig aztán tudhattam volna, hogy ő olyan erős típus. Most, hogy a második részben olvasom, még mindig Édespofának tartom, de egyetértek Mac-el, hogy egy alapos felpofozást érdemel :P

Az archívum: tetszik az elgondolás, hogy ha meghalunk, életünk története egy könyvtárhoz hasonló helyen el lesz mentve, amit bármikor újraolvashatnak a könyvtárosok. Fura volt az elképzelés, de nagyon tetszett. Tetszik az a kasztrendszer, amit kidolgozott az írónő:

Civil lakosok

Őrzők

Alakulati tagok

Könyvtárosok

*****

(fogalmam sincs, mi van utána, de a történet szerint még vannak a könyvtárosok felett is)

A civil lakos az, aki éli az életét, normálisan, vagy abnormálisan, de nem tud a világ tagozódásáról. Az Őrzők, akik az Odakinn (normál világ) és az Archívum közötti résben a Sikátorban járőröznek, ajtókat nyitogatnak és visszaviszik az elkóborolt Történeteket. Az Alakulati tagok, az odakinnbe jutott történeteket viszik vissza az Archívumba. Nos, a könyvtárosok meg próbálnak vigyázni arra, hogy lehetőleg a Történetek ott maradjanak, ahol vannak, és ne kószáljanak el. A felsőbb szintekről semmit sem tudunk. Arról, hogy hogyan leszel civilből Őrző annyit tudunk csak, hogy Mac, úgy Örökölte a nagyapjától és jóval fiatalabban került az Őrzőkhöz, mint bárki más. Alakulati tag akkor leszel, ha jól őrzöl és kiérdemled, és így tovább. A Könyvtáros kaszt nagyon érdekes és nagyon meg fogtok lepődni, ha majd olvassátok, hogy mit is kell tenni érte. Én lefejeltem a falat, és Mac is, olyan fura volt, én máshogy gondoltam, és ebből adódóan volt koppanás rendesen.

Odakinn

Sikátor

Archívum

Odakinnből kulccsal jutsz át a Sikátorba, ha van alakulati kulcsod, akkor kihagyhatod a sikátort. A Sikátorba császkálnak a Történetek, innen ők jó esetben nem mennek sehova, mert nincs kulcsuk. Amúgy itt elgondolkoztam, hogy ha nincs kulcsuk, hogy jutnak ki az Archívumból egyáltalán? Már eleve a szekrényükből, hogy képesek kitörni, bár ez utóbbit még elhiszem, de hogy jutnak ki a sikátorba?  A sikátorban négy féle ajtó van. Van, ami az odakinnbe nyílik, itt tudnak bemenni az Őrzők, a Sikátorba és itt is hagyják el. Vannak ajtók, amik az Archívumba nyílnak, vannak ajtók, amik a „visszavétve” ide kell eljuttatni a Történeteket és vannak ajtók, amiket nem nyit a kulcs és ebből adódóan semmire sem jók. Úgyhogy elég nehéz munka az Őrzőé, mert keresheti, hogy melyik ajtó az ahova az elkóborolt Történetet vissza kell vinni, és még csak nem is biztos, hogy a Történet olyan aranyos és követi…

Összességében, engem megvett kilóra a könyv. Nagyon szerettem olvasni, és alig vártam, hogy folytathassam, és sajna abban a tévhitben voltam, hogy trilógia… úgyhogy most amikor utánanéztem, és kiderült, hogy csak két részes, kicsit lelombozódtam :( De azért remélem a második rész is lesz olyan jó, mint az első. Így a 35. Oldalon azt kell mondanom, hogy talán jobb is lesz!

Külcsín: 5/5

 Gondban vagyok egy kicsit. A két borító (eredeti és magyar), annak ellenére, hogy más-más képet használt a lány, a kulcs, a sikátor megjelenítésére, mégis ugyanazt a hangulatot hozzák, tehát nem tudom azt mondani, hogy az egyik jobb. Mind a kettő tetszik, a különbségek ellenére is.

 Helyesírásilag, elgépelésileg nem találtam hibát (lehet volt, csak nem vettem észre).

Fülszöveg:

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás helye: Hajdúböszörmény

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 278

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637051470

Fordította: Hudácskó Brigitta

Ár: 2.980 Ft

A történet folytatódik

Amanda Stevens: A birodalom (Sírkertek Királynője 2.)

Fülszöveg:

SOHA NE VEGYÉL TUDOMÁST A HOLTAKRÓL!

SOHA NE TÉVEDJ MESSZIRE A MEGSZENTELT FÖLDTŐL!

NAGY ÍVBEN KERÜLD EL AZOKAT, AKIKET KÍSÉRTENEK!

ÉS SOHA, DE SOHA NE KÍSÉRTSD A SORSOT!      

 Igyekeztem kerülni Devlint és azt a szörnyűajtót, amit az iránta táplált érzéseim nyitottak meg bennem. Az utolsó találkozásunk után néhány hónappal az életem szép lassan visszatért a régi kerékvágásba. Legalábbis számomra normálisnak tűnt. Továbbra is láttam a szellemeket, d a sötét elemek visszatértek a sötét alvilágukba, és reméltem, hogy ott is maradnak. Az emlékek még élénken éltek bennem. Devlin emléke, az áldozatok emléke, és egy gyilkos szellemé, aki célponttá tett. Tudtam, hogy bármennyire is küzdök ellenük, a rémálmok azonnal visszatérnek, amint lehunyom a szemem.

Amanda Stevens paranormális-romantikus sorozata, a Sírkertek királynője folytatódik. A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül. Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki…

A könyvért köszönet az Athenaeum kiadónak!

 Körülbelül egy hónapja olvastam az első részt @Shanara jóvoltából és már alig vártam, hogy kezembe

Eredeti borító

fogjam a folytatást. Ez az érzés amúgy még mindig fennáll, csak éppen jelenleg nem tudom megfogni a folytatást, mert még nem jelent meg a harmadik rész. Tehát várhatok megint… remélem nem túl sokat.

 Az előző posztomban, írtam, hogy fura, hogy nem áll össze Améliának az, hogy halálközeli élménye volt, hisz ott volt a feketeözvegyes dolog, és én tényleg azt hittem, hogy az lesz a kulcs. De mint kiderült mégsem. Teljesen más felé kell keresni azt a bizonyos halál közeli élményt. Amélia mondjuk, most már tud többről is… előszeretettel kerül ugyanis bajba.

 Az alap sztori amúgy érdekes, viszont kiszámítható. Mindig az volt az érzésem, hogy ezt a történetet már olvastam valahol. Pedig nem… tehát éreztem egy enyhe sablonosságot. Tudom a XXI. Században már nehéz tényleg eredetit és olyat kitalálni, amit még senki sem írt meg, sehol sem láttad stb.

 Nem akarom elmesélni a sztorit, mert nem feladatom, és olvassátok csak el. Annyit viszont szeretnék leszögezni, hogy ugyanúgy tetszett, mint az első rész, pedig aztán teljesen más vonalon mozgott. Amélia múltja kerül előtérbe. Sok-sok dolog megmagyarázásra került, és olyasmik is kiderültek, amik nagy kérdőjelek maradtak. Pl. kiderült, hogy miért lát szellemeket, mellékesen nem, csak azért mert volt halál közeli élménye, hanem mert ez egy adottság, amit az ember örökölhet is.  Megtudjuk, hogy mik azok a titkok, amit a nevelőapja, az anyja és a nagynénje titkol. Mint kiderül kifejezetten sok sötét, és kevésbé sötét

elmondanivalójuk van egymásnak. Amélia amúgy szerintem néha kifejezetten generálta a bajokat.

 Devlint nehezen felejti el, és mire elfelejtené, addigra újra eszébe jut. Nem igazán képes túltenni magát a szerelmen, még akkor sem, ha tudja, hogy veszélyes számára Devlin. Thane amolyan pótlék, bár vele sem smafu minden. Bár kísértetek nem mászkálnak a közelében, de mégsem teljesen tiszta. Amélia helyében amúgy, amikor meglátta, hogy Asher Falls konkrétan egy kísértet város (nem csak úgy kísértetváros, mint a kísértet városok, hanem konkrétan este ott sétálgat egy rakat szellem), akkor fogtam volna másnap reggel a petyerkámat és örökre leléptem volna, munka ide vagy oda. De addigra lett elég titok, amit ki akart deríteni. Mellékesen dolgozni olyan sokat nem is dolgozott… arra nem volt idő a titokfeltárás, romantika és elmélkedés mellett.

 Amit amúgy nem értek, hogy mitől számít valami megszentelt földnek? Mert, nem minden temető szentelt föld, pedig én azt hittem… viszont ha az lenne, akkor a kísértetek nem császkálhatnának kedvükre benne, mert elméletben, azaz egy hely, ami védelmet nyújt az Amélia féléknek.

 Freya és Tilly vonal viszont nagyon tetszett. Az, ahogy lassan felgöngyölítették, hogy ki kicsoda és hogyan halt meg. Mondjuk, amikor a kísértet megjelent a tó mellett, a mólónál MÁR lehetett sejteni, hogy kicsoda, amikor kiderült hogyan halt meg, meg a látomás után, meg már lehetett sejteni az összefüggéseket, tehát úgy a könyv felétől a NAGY terv egy része már eléggé ismert volt az olvasók számára is.

 Luna meg a lányok: mindig gyanúsak voltak, pedig őket kedvelni akartam, mert hát Luna mégis csak könyvtárigazgató…aki a könyvtárban dolgozik, rossz ember nem lehet (ez mondjuk megdőlt). Bár Sidra is a könyvtárban dolgozik, ő azért legalább normális (már amennyire normális lehet Asher Fallsba bárki is.)
Angus: én ezt a kutyát csak imádni tudom. Okos és odaadó, annak ellenére, ahogy bántak vele. Tökéletesen illik Améliához, a nőnek amúgy is szüksége van valakire, aki a jó irány felé tereli. Angus kedvenc karakterem lett, pedig csak egy kutya.

Belbecs: 4/5

Várom a folytatást…remélem hamarosan!

A folytatás

 Akkor egy kicsit  a könyv kivitelezéséről.  Tetszik a borító, tényleg, bár a kiadó emblémája kissé beleolvad a sok gyertyába. Még ez a rózsaszín beütés is tetszik, bár nem tudom pontosan miért lett ilyen árnyalatú. Ahogy azt sem értettem, hogy az első rész borítóját átvették úgy ahogy volt, akkor miért kellett a második résznél egy teljesen más angyalt rárakni? Tény, hogy szerintem jobban illik a könyvhöz, csak hát, ha egy sorozatnál kezdésnek maradnak az eredetinél, akkor a folytatásnál miért nem?

 Elgépelés ügyileg nem találtam gondot. Tartósság szempontjából kifogástalan, egy olvasás után nem látszik még rajta, hogy olvasva volt. A borító tetszik, hogy ilyen tapizható!

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:

Olvass bele!

Kiadási év: 2013

Kiadó: Athenaeum

Fordította: Markwath Zsófia

Oldalszám: 374

Eredeti megjelenési év: 2012

Eredeti cím: The Kingdom

Eredeti ár: 3.490 Ft

Kiadói ár: 2.792 Ft

Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek Királynője 1.)

Fülszöveg:

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

A könyvért köszönet @Shanarának :)))) 

A könyvről csupa jó dolgot olvastam, @Gabye és @Shanara is azt mondta, hogy jó lesz ez. Alapjában véve nekem nincs gondom a szellem, kísértet témával, nem félek különösebben tőlük (nem is látom őket :P), de valamilyen szinten hiszek bennük. Minden esetre nekem annyira nem volt ijesztő maga a könyv, inkább érdekes.

 Amelia és Devlin páros kifejezetten izgatja a fantáziámat, hogy mégis mi lesz velük, hogy valaha sikerül-e összejönniük. Láthatóan akarnának, csak egyikük körül kísértetek vannak, a másik meg látja a kísérteteket, így annyira nem vicces ez a kapcsolat. A halálnemek érdekesek voltak, és az is, ahogy beleláthattunk egy temető restaurátor napjaiban. Amúgy szerintem elég parás dolog, nem félek a szellemektől és a temetőktől sem, de azért nem szívesen kutakodnák egymagam a sírok között, akkor sem ha hétágra süt a nap és csiripelnek a madarak.

 Amélia érdekes volt, nem nagyon állt össze neki sok dolog. Mármint a gyilkos kiléte pl. onnantól nekem már sejthető volt, amikor azt mondták, az akire senki sem gondol…aztán egyre egyértelműbb lett. Úgyhogy a befejezésnél már meg sem lepődtem. De azért izgalmas volt.

Gerrity viszont meglepetés volt még számomra is! Ott kb. mint Amélia egy „basszus” felkiáltásom volt. A nyomozós rész nagyon tetszett, főleg amikor Amélia nyomozott, csak úgy kérdezősködve, és infókat talált erről, arról mindenféléről. És szépen kikerekedett minden. A könyv végét viszont (tudom, hogy sorozat), gyorsan lezártnak tartottam. Olyan hirtelen…340 oldalig olyan jól haladtak aztán 5 oldalban megoldódott minden -.-”

 Amúgy az érdekes, hogy Améliának még nem állt össze, kérdezte a prof, hogy volt-e halál közeli élménye,  mondta, hogy nem….aztán nem sokkal később meséli, hogy megcsípte egy feketeözvegy….szerintem meg volt halál közeli élménye  …

Belbecs: 4/5

Várom a folytatást…tudom már megjelent A birodalom címmel.

Nos a borítóról annyi, hogy én odáig vagyok érte. Szép kivitelezés főleg ezzel a fényes, és matt dolgok keresztezésével. A kép is tetszik. Relatíve átvettük a külföldi borítót, de szerintem ehhez ez illik egyszerűen. Ami kicsit zavart a könyvben, hogy voltak elgépelések, szóközhiányok ….és ezek fel is tűntek, tehát nem csak egy volt. Sajnálom, mert egy valóban jó könyv, megérdemelte volna, hogy maximális pontot kapjon a külalakra …remélem a folytatásnál már jobban ügyeltek erre. Bár nem akasztott meg az olvasásban, de kellemesebb úgy olvasni, hogy nincsenek ilyen apró bakik.

Külcsín: 4/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2012

Kiadó: Athenaeum

Fordította: Szlovacsek Ilona

Oldalszám: 366

Eredeti megjelenési év: 2011

Eredeti cím: The Restorer

Eredeti ár: 3.490 Ft

Kiadói ár: 2.792 Ft