Dan Millman: A ​békés harcos útja (A békés harcos útja 1.)

 

• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 300
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635289639
• Fordította: Bokor Klára

Úgy tűnik életem spirituálisabb olvasmányi szakaszához értem. A könyvből készült filmet, pontosan tíz éve láttam. Úgy gondoltam, hogy akkor most ideje lenne a könyvet is elolvasni, mielőtt a filmet újra nézném. Érdekes amúgy, hogy az ember egyszer csak gondol olyat, hogy újranézne egy filmet, amire már alig emlékszik, vagy leemel egy könyvet és nekiáll, semmi elő ismeret nélkül, annyit tudtam, hogy film készült belőle.

 Aztán elkezdtem olvasni, és szerintem hozzám mérten, elég gyorsan a végére is értem. Az első gondolatom az volt, hogy tovább akarom olvasni. Pedig sem a sport, sem a tornász világ nem érdekel. Nem is ezen volt a hangsúly, annak ellenére, hogy sokat szerepelt benne.

 Most ott tartok, hogy a "második részt" olvasom, és már kivettem minden könyvét az írónak, és ami nincs meg a könyvtárnak azt vintedről beszereztem (meglepően olcsóért!), úgyhogy most a terveim szerint végigolvasom a szerző összes könyvét.

Hogy miért? Nos azt éreztem a könyv olvasásakor, és a második rész olvasásakor is azt érzem most, hogy megnyugtatja a lelkemet az amit olvasok. Egyszerűen ad egy plusz optimista löketet az életemnek, megerősít bizonyos dolgokban és elgondolkodtat más dolgokban, hogy amúgy még van bőven (bőőőőveeeen), hova fejlődnöm. A könyvben volt egy idézet, ezt most ide be is másolom, ez az, amit eddig is vallottam.

Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.

225. oldal

Ezen jó lenne, ha az emberek elgondolkodnának. Én a második típus vagyok. Úgy hiszem, nincsenek nagy vágyaim, pláne nem túl költségesek. Engem a kertben üldögélés, a kutya simogatás, az olvasás, vagy beszélgetés a családtagjaimmal / barátaimmal pont elég boldoggá tesz, hogy ne azon gondolkodjam, hogy mit lehetne még beszerezni. Vagy éppen a szomszédnak mije van és, hogy nekem is kellene. Őszinte leszek, a minimalizmus is azért tetszett meg, mert rávilágít arra, hogy nem a tárgyak fognak téged boldoggá tenni. Nincs sok dolgom, nincs sok ruhám (tartom, hogy még mindig több van, mint kellene), de nem is vágyok ilyesmikre. Mindig az jut eszembe, amikor kérdezik szülinap/karácsony akármilyen más ünnep, hogy "de mit kérek", semmit. Most, hogy 40 éves leszek, vezetéstechnikai tréninget kértem, mert ezt hasznosnak tartom. De tárgyi dolog egyáltalán nem kell. Megvan mindenem.

 Az meg sosem motivált, hogy a szomszédnak mi van (bármelyiknek), vagy a kollégáknak mi van. Őszintén nem is érdekel, tudni se feltétlen kell nekem róla (tudok, bármennyire is nem érdekel). Az emberek a környezetemben, tágabb és közelebbiben is van ilyen, valahogy irigyek. Nem érzem azt, hogy elégedettek lennének az életükkel. És ott vagyok én, aki nem értem, ő miért irigy, vagy miért rosszindulatú, hiszen, örülnie kellene, hogy a másiknak van, vagy ment valahova, vagy csak létezik. Bár tény, hogy rám van sütve, hogy rossz kedvű vagyok, amikor nem szállok bele a pletykálásba, nem beszélgetek...de azt hiszem, akkor kell beszélni csak, ha van mondanivalója az embernek. A kibeszélés és dicsekvés nem ez a kategória. És ha nekem nincs tényleg miről beszélnem, akkor miért MUSZÁJ? 

De visszatérve a könyvre. Kellemes olvasmány, rengeteg jó dologgal. Amit maga után hagyott bennem, az kérdések, gondolatok, és a vágy, hogy még mélyebben foglalkozzam a dologgal. Pedig aztán, nem egy mai kötet. Hiszem, hogy okkal került most a látószögembe ez a könyv is, és bőven adott az életemhez. Sokkal többeknek kellene amúgy elolvasni, mert annak ellenére, hogy "spirituális" és vannak elvont dolgok benne, azért nem ördögtől való semmi ami le van írva benne ;) Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a könyv olvasásán, hogy nosza neki, nem túl hosszú. És most én szépen terveim szerint végigolvasom az egész életművét a szerzőnek ;) Ami csak megjelent magyarul és még be lehet szerezni emberi áron és/vagy könyvtárból.

A film újranézését egyenlőre elnapoltam, olvasás végére. Nem tudom, valahogy most a könyv elég volt, de ott vár a gépemen, hogy majd megnézzem. Úgy érzem, a lelkemnek a mai rohanó világban jót fog tenni egy kis elszakadás a mindennapoktól, egy kis kevésbé felszínes és kevésbé hmm....valóságos. Igen, kicsit kiszakítja az embert a könyv a valóságból, minden könyv, de itt ezt most, sokkal jobbnak éreztem, olyan "most kell ezt olvasnod" érzésem volt végig. Ki vagyok én, hogy ellent álljak ennek a késztetésnek ;)

LaReine Chabut: Alakformálás (Tantusz)

A miért olvastam a könyvet kérdésre, aki ismer az tudja a választ. Mondjuk úgy, hogy van nekem egy alakom, amit nem ártana formálni, mert most olyan amilyen. Persze elolvasva a könyvet rájöttem, hogy ezek az alakformáló dolgok jók lesznek nekem, amikor már leadtam úgy 30-40 kg-ot, vagy legalább 20-at, mert akkor már talán meg tudom csinálni őket. Tehát maga a könyv jó, de akkor, ha alig van rajtad felesleges és amúgy is fitt vagy.

 Ennek ellenére elrakom a könyvet, mert bízok abban, hogy valamikor erre majd szükségem lesz. Egy nagy életmód váltás után, miután lefogytam. Amúgy megfigyeltem, hogy mindig olyankor találom ki, hogy na én most fogyni fogok, meg mozogni, amikor valami ebben gátol, és akkor mindig mondhatom, hogy azért nem, mert a nyári melegtől fáradt vagyok, vagy a munka mellett fáradt vagyok (ami tök szar indok, tekintve, hogy könyvtáros vagyok, tehát ismerjük be, hogy nem éppen az a marhára fizikailag megterhelő munka), most nőcis hetem van, akkor most nem mozgok, mert kikelni sincs kedvem az ágyból. Vagy most ilyen kiütés itt van, ezért nem tudok a lábamra lépni stb. igen, rájöttem, hogy marhára sok indokot tudok találni arra, hogy miért nem csinálok relatíve semmilyen mozgást sem, a kötelezőkön. Minthogy elmenni a munkahelyre, hazajönni a munkahelyről. Itthon tenni venni stb. mert egyszerűen lusta vagyok, és kifogásokat sokkal könnyebb találni. És akkor itt ez a könyv, ami már azzal kezd, hogy helloka, melegíts be, az fél óra, aztán még fél órát tornázz, de lehetőleg egy órát. Namármost az olyan lusta féléknek mint nekem, ami úgy kezdődik, hogy „Hello, másfél óra”, nos az már úgy hangzik, hogy „soha b+”. Tehát ez nekem kezdő tornázós cuccba elég meredek, pedig kezdőnek írja. Ha  a fél órát is veszem figyelembe is egy óra. Át kell gondolnom, hogy hova, és mikorra kell ezt bepasszírozni. A másik, hogy van nekünk szobabiciklink, csak hát az a tesóm szobájában van, mert nálam ha benn van akkor semmi másnak nincs helye. Na ott meg meleg van. Kifogások mi?:D Úgyhogy ezen is törnöm kell a fejemet.

 Valakinek van ötlete, ami nem másfél óra, de hatásos, egy molett nő számára, amit nem un meg hamar stb. miattam video is lehet, a gép a szobámba van, talán az jobb is lenne, mert lekötne a bámulom és csinálom szakasz. No meg mivel melegítsek be, a helyben futásnál tuti van jobb megoldás hozzá… Ötleteket várok!! :)

Fülszöveg:

Gondold végig, hányszor lépnek működésbe a törzs izmai a legegyszerűbb mozdulatok elvégzése közben: amikor kiszállsz az ágyból, felállsz a székről, amikor ölbe veszed a gyerekedet, vagy az unokádat, vagy amikor az íróasztalnál ülsz. Ha a törzsizmok nem elég erősek, minden mozdulat nehéz, sőt fájdalmas is lehet.
A „core-tréning”, tehát a test „központját” alkotó has- és hátizmok erősítését jelenti, ami nemcsak az alakformálás fontos eleme, hanem minden sportmozgás és a legegyszerűbb, hétköznapi mozdulatok kivitelezéséhez is szükséges

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: LaReine Chabut: Alakformálás

Kiadó: Panem

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 156

ISBN: 9786155186080

Fordította: Tarr Zsófia