Bear Grylls: A farkas útja (Túlélés: teljesítve 2.)

Bár össze-vissza sikerült elolvasnom a sorozatot (1,3,2 rész), azt kell mondanom, hogy  így is érthető volt, bár az előzőnek olvasott könyvben volt egy rakat hátra utalás erre a részre, így nem lepődtem meg bizonyos momentumokon, amiken, ha sorban haladok, talán meglepődöm.

 A három rész közül ez a legjobb! Nem tudok belekötni túlzottan, bár a már említett gondok itt is jelentkeznek. Sajnos a könyvet nem szerkesztette senki, és sajnos az író túlélőművész és nem írói vénával megáldott ember. De ez a rész volt az első olyan rész, ahol a főhős sem magában nem kezdett el nagyon gondolkodni és kioktatni (hogy az olvasó fogja, fel mit miért csinál), és az első hogy ezt hangosan sem mindig tette meg. Kevésbé volt zavaró, mint az első és harmadik részben. Hozzájárul ehhez, hogy a társ akivel ment szintén ért valamennyit a természet dolgaihoz, még akkor is, ha éppenséggel nem annyira mint Beck. Viszont gyorsan tanul, és nem kérdez hülyeségeket. A harmadik részben nagyon utáltam a folytonos „mindjárt meghalunk, mindjárt szomjan halunk, mindjárt homok megy a szemembe és meghalok” szenvedéseket, míg itt azért nem kezdtek túl sűrűn bele, hogy „jaj hideg van, megfagyok, éhen halok, leesek, elesek, stb.”. Ebben a kötetben jöttek a nehézségek, még tűrhetően zsúfolva, és csak néha jegyeztem meg, hogy szegények azért itt vannak a tundrán, a havas tájon, és mindenben ekkora pechjük – mázlijuk – pechjük - mázlijuk van. Mert ismerjük be, hogy ahhoz tehetség kell, hogy beleess a vízbe, leess a szakadékba, hóvihar törjön rád, a medve akarjon megenni stb. és mázli kell, hogy ezeket túl is éld, és vigyorogva nézz az ég felé, hogy háhá, túlélted!! :D

 Beck és útitársa, tehát kifejezetten peches túlélő bajnokok. Csodálom, hogy túlélték azt a sok katasztrófát (felét sem soroltam fel), és persze az egészre úgy emlékezhetnek vissza, hogy egy jó móka, kaland túra volt. Nem tudom, én már a repülő lezuhanása után gondba lettem volna. Bár akkor is mázlijuk volt!

Belbecs: 4/5

Sokkal jobb a többi résznél, de azért fogalmazni megtanulhatna az író, vagy a fordító. Sajnos mivel fordítást olvasok, így nem tudom eredetileg is ennyire hülye mondatok születnek néha a könyvben, vagy a fordító vette félvállról a dolgot. A vége megint kicsit hirtelen lett lezárva, de azért annyira nem sietett mint az első és harmadik részben, itt talán tíz oldalt is hagyott a pozitív végkifejletre :D

Külcsín: 3/5

Még mindig spoileres a borító! De a többi részhez képest ez legalább aránylag normálisan néz ki, bár ezektől a fénylő betűktől agyrémet kapok. Kicsit túlzsúfolt és giccses. A pont levonás nagy része a szerkesztő hiánya miatt van. Ennyi pénzért, ennyire silány munkát nem szabadna kiadni. Elméletileg van szerkesztője…benne is van a könyvbe,…de kétlem, hogy elolvasta volna a könyvet….vagy ha mégis őrülten felületesen és átugorva 20-40 oldalakat.

Fülszöveg:

Bear Grylls lélegzetelállítóan izgalmas új kalandregényében ismét a találékonyságé és a túlélő technikáké a főszerep!

A farkas útjában Beck Granger Alaszka hólepte vidékén zuhan le egy kisrepülőgéppel. A pilóta meghal, nagybátyja, a híres professzor súlyosan megsérül, Becknek és barátjának pedig nem marad más választása, mint gyalogszerrel nekivágni a fagyos tundrának. Ahhoz, hogy eljussanak a legközelebbi településig, meg kell mászniuk egy hegyet, át kell vészelniük a fagypont alatti hőmérsékletet, élelmet kell szerezniük, és meg kell küzdeniük a tundra vadállataival. Beckről azonban hamar kiderül, hogy ezen a terepen is feltalálja magát, tudásának és bátorságának köszönhetően végül minden akadályt leküzdenek.

Ha befagyott tó jegén kell átkelni…

Ha felbőszült medve támad rájuk…

Ha tüzet kell gyújtani egy hómező kellős közepén…

Ha jégkunyhót kell építeni egy közelgő hóvihar elől…

Beck mindig tudja, mi a megoldás. De vannak helyzetek, amelyekre még ő sincs felkészülve…

Bear Grylls: A skorpió sivataga (Túlélés: teljesítve 3.)

Így, hogy a középső részt még nem olvastam, nem tudok magáról a sorozatról átfogóan nyilatkozni, de azért elmondhatom, hogy:

 Még mindig csapnivalóan ír Bear Grylls. Nem ért hozzá, hogyan kell jó kalandregényt írni. Már az első részben is megfigyeltem, hogy egyszerűen ő szeretne információt közölni veled, kicsit regényesen, kicsit kalandosan, és ezért elkövet olyan hibákat, amiket egy rendes író nem követ el.

 Még mindig nem szerkeszti ezeket a könyveket senki! Komolyan, elgépelések armadája, és akkor még az értelmetlen mondatokról ne is beszéljünk.  A leg szembetűnőbb az volt, amikor leírta, hogy északon nincs semmi, aztán két szóval később közli mi van északon -.-”, ez viszont fordítói baki lehetett, mert amúgy lett volna értelme, csak Déllel, és nem Északkal. Nem tudom…drága egy embert fizetni, aki átnézi a szöveget és a nagy hülyeségeket kijavítja? Egyszerűen értékelhetetlen szerkesztésileg a könyv.

 Ugyanúgy össze van csapva a vége. Nem tudom, a lezárás nagyon bonyolult lehet, mert az előző könyvébe is azt éreztem, hogy „oké, most meguntam, legyen vége”, és hopp vége van. Szenvedsz x napot a sivatagba, őserdőbe, jéglankán és hopp megmenekültél, hopp elkapták a gonoszokat….wtf? És senki ne úgy képzelje el, hogy ez oldalakig tart, nem, konkrétan 5 oldalban megtaláltak, megtaláltad, megnyerted, legyőzted és happy a világ. Míg előtte a vízszerzés technikája szintén 5 oldalt érdemelt…

Nem szeretnék, csak negatív lenni a könyvvel szemben, mert szerintem tényleg tök jó, hogy írnak ilyen túlélős könyvet. Ha elolvasod laikusként és megmarad akár csak egy-két információ is az agyadban akkor máris értelme volt, mert lehet, az majd megmenti az életedet. Annyi az egész, hogy Bear Grylls remek túlélő, elméletileg erről híres…de nem tud írni. Meg kellett volna kérnie valakit, hogy írjon könyvet, és dolgozza bele a túlélő technikákat is. Bár itt a sivatagosban volt annyi fejlődés, hogy Beck nem kezdett el kis monológokat gyártani arról, hogy és most, hogyan miért foglak megmenteni, bár feltehetően azért mert Pete meg mindig haldokolt mellette…és nem lett volna jó hallgatóság.

 Belbecs: 3/5

Az ötlet remek, a kivitelezés borzalmas. Kevésbé szenvedés olvasni, mint az első részt, tehát van fejlődés, csak nem túl sok.

Külcsín: 2/5

A borító ronda, de nagyon. A könyv nincs szerkesztve, rengeteg hibával rendelkezik, és ezek túlzottan is szembetűnőek, ami meg megakasztja az olvasást. Amúgy a borító spoileres, és nem a skorpió miatt. Nem tudom, hogy amúgy feltűnt-e az embereknek, hogy ott van, hogy Túlélés: teljesítve….tehát egy kis izgalmat sem hagy, hogy izguljak már a főhősökért mert tudom, úgyis túlélik….míg az angolon legalább az volt, hogy Küldetés: Túlélni.... :D

Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz

 Bár már majdnem egy hete szabadságon vagyok, az első pár napban az olvasásra egyáltalán nem jutott időm. Tudtam én, hogy a 40 darabos lista nevetséges lesz a nyárra, de azért optimista voltam/vagyok, eddig egészen a listán maradtam (vagy ráraktam a listára és így olyan mintha arról olvasnék :D). Folytatódott a Pongrácos könyvek olvasása. Nem véletlen, hogy egy rövidet kerestem. Ugyanis kellő sikerélmény, ha egyet kipipálhatok és reménykedtem abban, hogy jó is lesz. A könyv amit választottam, a Szeretettel, Beatriz!

 Tegnap este kezdtem, és ma már be is fejeztem, ami egy kevesebb mint 150 oldalas könyvnél nem túlzottan nagy teljesítmény rám nézve. A könyv egyik nagy hibája is abban rejlik, hogy rövid. A 14 éves Beatrizt és anyukáját elhagyja az édesapja, el is válnak. Ez egy élethelyzet amit el is kezd részben elemezni a lány (E/1-es levél „regény”….még mindig nem szeretem az E/1-ben írtakat), eleve ez az esemény kellő lenne egy könyvhöz, de a könyv felénél, kezd megnyílni Beatriz, és kezdi felhozni a további gondokat. Szorongás, iskolán belüli erőszak stb.

 Ami nekem fura volt a könyvvel kapcsolatban, hogy oké, hogy a mai fiatalok problémáját próbálja vázolni, de miért ír az apjának (amit amúgy nem is küld el), miért bízik jobban az apjában, mint a mellette élő anyjában, aki mindent megtesz érte, amiről tud abban segít is. Míg az apja fogta magát és elment egy nap és kezdett egy új életet, és innentől különösebben nem érdekelte, hogy mi van a családdal. Tehát, miért vele osztaná meg a fájdalmait, miért nem az anyjával, vagy jó, rendben….nem akar az anyjával beszélni ezekről (bár hülyeség, de elhiszem, hogy vannak ilyen családok, ahol Nem lehet beszélni ilyesmiről), akkor miért nem ír naplót? Magának, magától, amibe hasonlóan leírhatná a dolgokat, csak nem kellene a körítés, a Drága apa, és a *Beatriz elköszönés, meg sorokon keresztül, a „persze feladom” „jaj, régen írtam neked, de ezt már tuti feladom, képzeld már írtam, vagy nyolc levelet, de mégsem adtam fel, de ezt tényleg fel fogom” nyafogás. Igen, ez nyafogás, ami zavart.

 Zavart, hogy túl sok dolog akar megoldásra kerülni, túl rövid idő alatt. Van egy szorongó és pánikbeteg lány, akiről ezt nem igazán tudja az anyja, elmennek orvoshoz meg minden, de mivel a gyerek szemrebbenés nélkül hazudik a pszichológusnak is így nem lehet kezelni. Mert, mint tudjuk, ha nem akarsz meggyógyulni nem fogsz, tehát a lélekdoktor sem sámán, hogy a fals infóidból bármit is kiszedjen (egy jobb pszichológus feltehetően kitudja, de az első nem volt túl hatékony). Tehát alapjáraton szegény főhősünk problémás, problémás a háttér, és az iskolai élete is. Kitűnő tanuló, mert az iskolában az egyetlen amit szeret az a tanulás (szeret =  az egyetlen amivel úgy érzi még elérheti, hogy az apja büszke legyen rá, az a tanulmányi eredményei, ezért kepeszt, bár az apját nem igazán érdekli a dolog, de hát ő úgy gondolja azért mégiscsak). Van három lány, aki megkeseríti az életét, akik nem túl okosak, és rejtély miért őt utálják. Sajnos a levelezés alapján nem lehet konkrétan kideríteni, hogy miért is őt szemelték ki. Minden esetre a három „űrlény” , ahogy Beatriz fogalmaz, kellő képen demonstrálja, hogy milyen a 21. Század gennyláda kasztja az iskolákban. Tökéletes példákat hoz arra, hogyan lehet tönkretenni a másikat. Fele ennyit időznének a tanulásra, mint amennyit a bunkó, rohadék gondolatok kieszelésével töltenek, akár kitűnők is lehetnének. És persze SENKI sem lát semmit, és SENKI sem csinál velük semmit. Kivéve, amikor már túl messzire mentek, de akkor meg már Beatriz szemszögéből tökéletesen mindegy volt. Felfüggesztett két hét az iskolában tényleg nevetséges büntetés azért amit tettek…de legalább Beatriz relatíve jól jött ki az egészből. Persze nem túl kellemes átélni, és túlélni a bántalmazást, de megszabadult tőlük és végre azért kezelik amiért kell, és nem azért amit éppen kitalált magának. És végre az anyja is észrevette, hogy pánikbeteg a lánya, és bántalmazták!

 Az a baj a könyvvel, hogy belekapott mindenbe, felületesen érintett mindent, és roppant nehéz elhinni, hogy így, és ilyesmit egy 14-15 éves lány ír. Pláne az apjának. Elég lett volna egy problémát kezelnie, és nem halmozni szerencsétlent. Elhiszem, hogy van (akár rengeteg) 14 éves lány, fiú is, akinek tényleg ennyi mindennel meg kell birkóznia. A könyv viszont csak felvetette a problémákat, megoldást nem talált rá. Mert nem megoldás elmenni másik iskolába, amikor téged bántalmaznak. Nem megoldás ülni, és tűrni. Beatriz bemutatta, hogy mi az amit relatíve ne csinálj ilyen esetben. Ne hallgass és ne próbáld meg egyedül megoldani a problémát, mert kicsi vagy te hozzá. Ami még idegesített az az, hogy a vége átment egy vallási „Isten veled van, ha imádkozol, jön valaki és megment” féle lezárásba. Mi??? Értem, hogy kell valami pozitív is a történetbe, de pont ez? Roppant hülyén jött ki, és néha nevetségesen rossz helyre lett beszúrva ez az imádkozz és megmenekülsz rész. (ami tekintve  a könyv hosszát, igazán nagy teljesítmény). Még azt is persze megtudjuk, hogy senki sem vallásos a családban, és ő is csak régen hittanra járt, és most Isten megmentette őt a takarító személyében…gáz.

 Mielőtt félreértés esik, nincs gondom a vallásos emberekkel, és ezt úgy is belelehetett volna szőni a történetbe, hogy ne kapj a fejedhez, hogy  „jesszusom, ez a mondat hogy ugrott ide  a semmiből?” Komolyan, teljesen oda nem illő helyeken tűnt fel.

Belbecs: 3/5

Értékelem, hogy mi akart lenni, de sajnos nem sikerült. Nem lett az aminek az író gondolta, hogy jó lesz. Felvetett egy csomó problémát, amin elgondolkodhat az ember. Ha nem élte át azokat a dolgokat, akkor vagy legyint, hogy nincs ilyen, vagy megjegyzi, hogy hát igen van ilyen. Ha átélte, akkor az egyetlen megoldás, amit a könyv sugároz, azaz, hogy imádkozz, és Isten is megsegít. Ha megvernek, és a kórházba jutsz akkor megmenekültél, amúgy meg ha tovább hallgatsz, akkor Ő sem tud rajtad segíteni, és szenvedj….igen ennyi a mondanivalója!

 Külcsín: 4/5

Rengeteg papír pocsékoló rész van benne, ezért az egy pont levonás. Őrülten vastag margó, nagy betűk, és van oldal amikor van vagy két mondat rajta. A borító amúgy tetszik, kellően depresszív  a könyvhöz, és így kellően elérik, hogy ne nagyon emeljék le a polcról…nem figyelemfelkeltő, és nem az a borító amikor azt mondod, hogy „ezt elolvasom, bármiről is szól”….én azért olvastam el, mert Pongrác kiadós és ez a nyaram az ő könyveikkel telik. Nem mondom, hogy nem éri meg elolvasni, de könnyen található ennél Jobb könyv is.

 Az eredeti borító jobban tetszik, bár annak sem sok köze van a történethez, akkor már a depressziós hangulatot jobban átadja a magyar.