Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Milyen érzés az űrben lenni? Milyen ételeket esznek az űrhajósok? Mennyire veszélyes az ISS fedélzetén lenni? Mennyire nehéz lefutni súlytalanságban a maratont?
 Ezekre és még számos kérdésre adja meg a választ a könyv. Összesen 157 kérdést választottak ki abból a rengetegből, ami beérkezett a felhívásra. Ez a 157 kérdés lefedi az űrutazás legtöbb fontos elemét, a készülődéstől a visszatérésig.
Tim roppant szimpatikus ember, az egyik legjobb tulajdonsága, hogy tud komoly és humoros is lenni. Nem ijedt meg a fura és néha érthetetlen kérdésektől (Milyen szaga van az űrnek?), és a könyv minden oldalán azt éreztem, hogy élvezte azt, hogy a visszatérés után ennyi jó kérdésre megadhatja a választ, ezzel elégítve ki a kíváncsi iskolások tudásszomját.
 A könyv valahol a szakirodalom és a szórakoztató irodalom között van szerintem. Felépítésileg mindenképpen szakkönyv, amolyan kérdezz-felelek (ahogy a cím is jelzi), de emellett egy nagy anekdota gyűjtemény. Érezhetően az író megakart felelni a kérdésekre, úgy hogy abba szakmailag se lehessen belekötni, de ügyelt rá, hogy egy kisiskolás is megértse. És azt hiszem ez az elképzelésük sikerült is.
 A könyv rengeteg fontos és érdekes tényt elmesél arról, hogyan készülnek fel az űrutazásra, mik a minimális elvárások az asztronautákkal szemben, és mesél arról is, milyen babonáik vannak fellövés előtt az orosz űrközpontba. Nincsenek tabu kérdések és ez tök jó! Persze sejtem, hogy a nagyon-nagyon tabu kérdések (most nem jut ilyen eszembe), azt a szerkesztéskor eleve kiszedték volna. De így is megtudjuk, milyen ruhában vannak, és annak rétegeit. Szemrebbenés nélkül közli azt is, hogy igenis felnőtt extra nedvszívó alsónemű és van eset, hogy pelenka is van rajtuk. Ami itt a földről elképzelve fura és érdekes, de ahogy olvassa az ember rájön, hogy azért tök logikus, hogy az űrsétán nincs olyan, hogy be kell mennem pisilni.
 Nekem az űrutazás, az űr, és a csillagok nem kimondottan az érdeklődési körömbe tartozó témák, ennek ellenére nagyon élveztem Tim válaszait, és a gyerekek kérdéseit. Imádtam a képeket is amit megosztott mind a felkészülésről, mind a bolygónkról abból a magasságból. Valahol irigylem, hogy ő kijutott és lenézhetett a Földre, de azaz igazság, hogy nem lennék a helyében. A sok elvárás még csak hagyján, biztos a súlytalanságot is megszoknám, de a bezártság, a tény, hogy egy kis űrszemét bármikor szétkaphatja az ISS-t alattam, és hát hogy ha az űrben sétafikálok, és elszakad a cucc mindjárt meghalok, vagy ha pechem van csak elsodródom...és elsodródom és majd megfulladok. Na ezek a dolgok nem vonzanak. Ellenben biztos őrülten izgalmas lehet, mert Tim beszámolóján érződik, hogy imádott ott lenni.
 Amúgy tartom, hogy roppant elvetemült brit ez a Tim Peake, képes volt a Londoni maratont lefutni az űrben. Egyrészt tök menő dolognak tartom, másrészt ehhez kell egy magas fokú elvetemültség is. Azt se értem, hogy jutott eszébe :D A másik kedvenc sztorim az volt, amikor mesélte, hogy fenn az ISS-en nézték a Csillagok háborúját,...itt elgondolkodtam azon, hogy basszus azért mekkora lehet már, hogy aztán kinézel az ablakon és ott van a nagy űr...félelmetes és tuti adott extrát a filmhez is ;)
 Örülök, hogy végül elolvastam a könyvet, mert egy kicsit húzódoztam, hogy akarom-e. De ez egy remek kis könyv az olyan laikusoknak is, mint nekem. Élmény volt olvasni!

Belbecs: 5/5           Külcsín: 5/5

Ha lehet ilyet mondani, szerintem tökéletesre sikerült a kérdések összerendezése, és Tim személyiségéből adódóan borzalmasan jó az egész. Az illusztrációk meg plusz pont, sokat segítettek abban, hogy eltudjam képzelni a legtöbb bonyolult szakszóval leírt dolgot. (pl. Felszállás, leszállás, űrruha). A borítót szintén imádom, szerintem nagyon menő lett főleg, hogy kidomborodik egy csomó minden rajta. (igen, szeretem azokat a borítókat, amiket tapogatni lehet :P)

ITT BELE IS OLVASHATSZ A KÖNYVBE!

Fülszöveg:
Gondoltál ​már arra, hogy űrhajós legyél?
Az Apollo küldetések sikerei után napjainkban az űrkutatás új aranykorának küszöbén állunk. A következő évtizedekben minden bizonnyal gyarmatosítani fogjuk a Holdat, otthagyjuk a lábnyomunkat a Marson, és messzebbre fogunk utazni a naprendszerünkben, mint valaha. Ezek az álmok immár karnyújtásnyira vannak tőlünk, és mindannyian részesei lehetünk ennek a kivételes utazásnak.
Mióta visszatértem a Nemzetközi Űrállomásról, rengeteg érdeklődő levelet kapok az emberektől, akik egyre többet szeretnének megtudni az űrbéli életről, a küldetésem minden apró részletéről. „Milyen érzés 28 000 km/órás sebességgel keringeni a Föld körül?” "Hogyan lehet felkészülni a súlytalanságra?" „Milyen hatással van a világűr az emberi testre?” "Mi történik, ha meteorit csapódik az űrállomásnak?"
Ebben a könyvben részletesen megválaszolom ezeket a kérdéseket, kiegészítve őket a saját, űrhajósként szerzett tapasztalataimmal – a kiképzéstől a kilövésig, az űrsétáig és a visszatérésig. Remélem, hogy érdekesek lesznek az űrbéli élet titkai, tudománya és mindennapi csodái, és a betekintés hasznos lesz a jövő űrutazói számára.
Ki tudja? Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja…
Tim Peake



Eredeti mű: Tim Peake: Ask an Astronaut
Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783401
Fordította: Mezősi Péter
Illusztrálta: Ed Grace
Megjelenés időpontja: 2019. március 14.
Ár: 4,499 Ft (webshop ár: 3,599 Ft)

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

 A megjelenés óta halogattam a könyv olvasását. Feltehetően azért mert rengeteg más könyvvel együtt kaptam, és így a sok elvárás miatt végül semerre sem jutottam a könyvekkel. Ez volt 2014 novemberében. Idén eldöntöttem, hogy a fennmaradó (nem mondok számot), recenziómat befejezem, elolvasom az összes bevállalt könyvet. Legalábbis amennyi belefér az évben. Így ez is sorra került. És bár már nem vagyok levelező viszonyban a kiadóval (bár csak azért, mert nem kértem ezután semmit), ezúton köszönöm a Partvonal Kiadónak a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet!

 És akkor a könyvről. Amikor eldöntöttem, hogy elolvasom most már tényleg. Akkor az a gondolat fogalmazódott bennem meg, hogy én annak idején nagyon szerettem az  Ízek, imák, szerelmek –et, tehát ez a könyv is biztosan olyan kis kellemes olvasmány lesz. Az első nagy pofon a betűméret és sortáv volt, ami már sugallta, hogy „helló, nem könnyed kis limonádé vagyok”, és ez be is lassított. Mostanában mindig olyan könyveket olvastam, amik azért nagyobb betűmérettel, margóval és sortávval rendelkeznek, és így nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy ezek az oldalak durván teli vannak írva. Ebből adódóan nagyon lassan haladtam vele. No meg 526 oldal az 526 oldal, az én kis „tégláktól való félelmemnek”.

 Viszont valahogy a könyv vége felé azt éreztem, hogy kevés lesz az az oldalszám. És valahogy nem erre a végre vágytam. Ma éppen mondtam is, Sicc – nek, hogy remélem, hogy az a valaki meg fog halni a végén, különben csalódni fogok. Nos, nem halt meg, de utaltak rá, hogy igen. Ez félig okozott csalódást. Valahogy egy olyan happy-s lezárást vártam. Mielőtt itt megköveznek, hogy mi lehet happy abban, ha valaki meghal, nos azért mert az, akiről beszélünk már nagyon öreg volt, nagyon sok dolgot tett az életben és valahogy vártam volna egy szép lezárást. A mohabarlangba elalvást, vagy ilyen. De nem, a vége olyan... merengős.

 Aki könnyed kis történelmi romantikust vár (molyon rajta ez a címke), csalódni fog. Romantika az nincs benne. Szerelem sem olyan, mint a csöpögős ponyvákba (mondom ezt úgy, hogy sosem olvastam csöpögős ponyvát). A szerelem itt teljesen máshogy van jelen és sajna körülbelül soha nem teljesül be. Ebből a szempontból inkább történelmi dráma vagy tragédia lehetne.

 A történet Henry-vel kezdődik, egy igen talpraesett, nagyon szegénysorban élő fiúval, aki meglehetősen jól ért a növényekhez, az apja jóvoltából, viszont nincs akkora erkölcsi tartása, mint az apjának volt, így remek botanikai tolvajjá válik. Majd a könyv negyedében megtudjuk, milyen viszontagságos utat tesz meg, míg ebből a gyerekből, fiatalember, majd férfi válik. És hogy lesz a szegény legényből milliomos. Méghozzá főleg azért, mert eléggé hülye a „munkaadója”. No meg, mert Henry borzalmasan okos, ha arról van szó, hogy az álmát megvalósíthatja. Az álma, hogy gazdag legyen. Ez teljesül is. Az ő életútja a könyv, hmm, negyede körülbelül. Majd megházasodik, és megszületik a lánya Alma.

 A könyv főszereplője tehát maga a kislány, aki lassan felcseperedik. Rengeteg biológiai, nyelvi, ismerettel gazdagszik. Két igen találékony szülő oltalma alatt. Alma különleges memóriájával mindent megjegyez, de egyáltalán nem képes arra, hogy átlássa a dolgok hátterében munkálkodó okokat. Ez okozza a legtöbb tragédiát a saját életében illetve a körülötte élőkébe. Csúnyácska, de okos lányka, aki kap egy örökbefogadott, gyönyörű, de nem olyan okos húgot, akit a könyv nagy részében semlegesen kezelt. Mint mondtam nem látta át, mik munkálkodnak a háttérben. Csak azért nem írom le, hogy mi, mert úgy van megírva a könyv, hogy sajnos, míg a házvezető nő nem vágja hozzá a fejéhez, hogy mi mindent tett a húga őérte, addig mi magunk sem tudjuk. És igen meglepő a húga is. Ennek ellenére nem szerettem a hugicát. Alma jóval szimpatikusabb volt, annak ellenére, hogy ő annyira racionális személyiség, hogy el tudom képzelni, hogy abban az időben, és mondjuk most is, borzalmasan idegesítő lehetett.

A tragédia az, hogy senki nem mond semmit Almának, holott mondhatna. Ott van a férj esete, aki, tényleg ha nem is direkt, de tőrbe csalta. Elhiszem, hogy ő oly angyali teremtmény volt, hogy hitt abban, amit mondott, de talán ezt közölnie kellett volna szóban Almával. Mennyi keserűségtől és szenvedéstől megkímélték volna egymást, ha az egyikük nem hisz abban, hogy végre kiteljesedhet, a másikjuk, meg nem gondolja azt, hogy a párja képes gondolati síkon is megérteni azt, hogy mit akart ezzel a házassággal. Ez a rész volt az, ami kicsit dühített, és teljesen megértettem Alma haragját. Még ha a férjét kedveltem is. A másik kedvenc részem Tahiti volt. A kutatás, és  Holnap Reggel aki tartom, hogy a neve miatt rohadtul nem lehet komolyan venni. Pláne bizonyos szövegkörnyezetben ez a Holnap Reggel ritka hülyén hangzik. Viszont tetszett ami Tahitin történt, és elhittem, hogy Alma képes végre kilépni a komfortzónából. A könyv vége felé, egyértelmű volt a révbe érés, és igen valahogy erre számítottam is. Darwin kivételével. Azt hiszem azt a szálat már nem kellett volna belerakni.

 A könyv ugyanis nagyon kellemes és tanulságos olvasmány, az 1800 –as évekről, a botanikáról, az amerikai helyzetről, a hajózásról és ez így elég lett volna. Nem kellett volna már Darwint belekeverni a dologba. Így is úgy éreztem, hogy a rengeteg adat, vagy éppen ismeret felfedése, és megnevezése (mohák neve stb.), néha a történet rovására ment. Megakasztotta a dolgot, hogy annyi ismeretlen dolgot és megjegyzendő dolgot, dobot be. Valahogy túl zsúfolt lett a könyv ettől. Ennek ellenére jó könyv, csak nem teljesen éreztem azt, hogy valóban regény. Főleg mert a mesélő (narrátor), néha úgy a fejezet elején elejti azokat a dolgokat, amik a fejezet végén bebizonyosodik, de akkor már nem koppansz akkorát, hiszen már tudtad... mert leírta az elején. -.-”

Belbecs: 4/5

Nem regény, de élvezetes, mindenképpen ajánlom, mindenkinek, aki nem egy könnyed beteljesült szerelemről akar olvasni. Ez történelem, botanika, családtörténet, világjárás, de nem romantikus, cseppet sem.

Külcsín: 4/5

Míg nem láttam a külföldi borítókat azt mondtam volna, hogy tökéletes választás. Amúgy a történethez illik, és aranyos, és rózsaszín. Tehát teljesen romantikusnak tűnik tőle a könyv. Ami ugyebár félre vezető. A külföldi borítók jobban tetszenek. A mohákkal, meg páfrányokkal. Elvégre Alma és a mohái nagyobb hangsúlyt kapnak az egész könyvben, mint Amrose és az orchideái.

Fülszöveg:

Elizabeth ​​Gilbert új regényének középpontjában a szerelem, az erotika, a kalandok és a tudományos felfedezések állnak. A szegény angol családból származó botanikus, Henry Whittaker a kininkereskedelem révén komoly vagyonra tesz szert, és feleségével együtt kivándorol Amerikába. Itt születik meg lányuk, Alma Whittaker, aki nemcsak apja rengeteg pénzét, de eszét is örökli. Gondos botanikai kutatásai és tanulmányai révén Alma egyre mélyebben elmerül az evolúció rejtélyeiben, amikor is váratlanul betoppan az életébe Ambrose Pike, a tehetséges illusztrátor. Az orchidearajzok mestere egy egészen más irányba, a spiritualitás és a csodák világába vezeti a nőt. Alma a tiszta ész logikáját követő tudós, Ambrose művész. Ami kettőjüket összeköti, az a tudás iránti vágy: hogy a maguk módján megértsék a világ működését.

A lélek botanikája nagyívű regény – egy nagyívű századról. Hatalmas térbeli ugrások jellemzik; az olvasó Londonból indulva eljut Peruba, Philadelphiába, Tahitire és Amszterdamba. Az út során felejthetetlen karakterek tűnnek fel: misszionáriusok, kalandorok, asztronómusok, hajóskapitányok, zsenik és kissé őrült figurák. De mind közül a legfontosabb Alma Whittaker története, aki a felvilágosodás korában született, az ipari forradalom idején élt, és szemtanúja volt az emberi történelem rendkívüli pillanatának, amikor a tudományok, a vallás, a kereskedelem és a társadalmi osztályokat érintő régi elképzelések megdőltek, és helyettük új ideák léptek életbe.

Egyik kedvenc borítóm

Eredeti mű: Elizabeth Gilbert: The Signature of All Things

Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyv: Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Kiadó: Partvonal

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 526

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155283574

Fordította: Balázs Laura, Dudás Éva

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.

 Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.

 Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és nem az űrprogramra.

 2027 mindjárt itt van, és egyelőre még azért a nagy tudósok sem tudják pontosan, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész terra formázás ott. Ugyanis a Mars egy tökéletes bolygó, csak levegő nincs, normális légkör, folyékony víz, és nagy a sugárzás stb. tehát relatíve mindent ott kell megteremteni az élethez. Mert nincs ott semmi sem.

 Oké, olvastam A marsi  -t , és láttam is a Marsit (Mentőexpedíció (2015) ), és ott sem volt leányálom a dolog! Tudom, fikció. Amúgy hiányoltam is a szakkönyvből, hogy a krumplit nem vetették fel ötletnek a bab mellett, hogy termeszteni kell a Marson :P

 Tehát már ebben a fikciós dologban is nehezen ment Egy embernek az, hogy sikerüljön túlélnie x időt a bolygón, de túlélte. Akkor most képzeljük el, hogy  valaki ott akarna élni. Örökre. Mondjuk már nekem ez abszurd, mert a 21. század elején még nem hiszem, hogy túl sok gazdag emberben merült volna fel az, hogy elmegy egy kietlen vörös, hideg bolygóra lakni. Merthogy a jegyárak drágák, tehát a kisiparos minimálbéres emberkék nem mennek. Namármost, ha én gazdag volnék, és az volna az álmom, hogy a Marsra költözzek, tuti akkor tenném, amikor már kiépített városka van ott, tehát nem az elsők között mennék, hisz azok a belüket is ki fogják dolgozni azért, hogy víz legyen, meg génmanipulált növényeket termesszenek. Amúgy kerekperec elmondja a könyv, hogy vegák előnybe, mert hogy húst elég nehéz ott előállítani, ahhoz annyi növény kéne, hogy egy állatot is eltartson stb. tehát maximum bogarakat fognak vinni. Fúj. Na tehát, ha én gazdag lennék tuti nem vonzana az, hogy babos sült szöcskét egyek, a nagy sugárzás közepette. Tehát nem tudom, ki fogja finanszírozni azt, hogy ez végbe menjen.

  A másik, amin elgondolkodtam, hogy írja, hogy valamikor volt élet a Marson, de már nincsen. Haha vagy úgy gondoljuk nincsen. Mindegy is, tehát volt. mondjuk, mi van, ha mi voltunk ott és onnan jöttünk? Feltehetően nem poénból jöttük ez esetben el, tehát miért mennénk vissza? NO meg azon elv alapján, hogy azért kolonizáljuk a bolygót, mert a Föld bármikor 1. túlnépesedhet, 2. kialszik a nap és meghalunk…nos. Első esetben, ha túlnépesedik, azon a Mars szerintem nem segít, maximum oda is küldünk embereket,hogy itt kevesebben legyünk. Második esetben, ha a nap elpusztul, kihuny, vagy éppen felrobban… nos, a Mars is egy galaxisban van velünk, szerintem akkor nem mentünk elég messze…

 Ennek ellenére támogatom a dolgot! A gazdag, okos űrkutatók viszik előre a világot, úgyhogy hajrá. 2027-ben remélem a híradóban majd benne lesz, hogy elültették az első… babot a Marson! Én nem tagadom, hogy van értelme ennek, csak ez nekem még sci-fi.

Belbecs: 4/5

Érdekes volt, hasznos volt. örülök, hogy elolvastam, de ennyi igazándiból. Ennél lehetett volna talán egy kicsit részletesebb is, ennek ellenére amire kíváncsi voltam, és amire nem azt is megtudtam. És tök szép képek vannak benne. Akiket érdekel a Mars, az űrkutatás, azoknak jó lehet. Ennél persze biztosan van százszor jobb és átfogóbb könyv is a témában. És hát várom 2027-et!

Külcsín: 4/5

Jó kézbe venni, igényesen kialakított zsebbe való könyvecske. Külön örülök annak, hogy a képek színesek és fényes papírra lettek nyomva, ugyanis így jóval szebb képet mutatnak. Tetszett!

Oh igen a könyv olvasása közben kedvet kaptam erre a könyvre: Ashlee Vance: Elon Musk ugyanis ő az a csávó,  akinek sok pénze van, okos és a Mars az egyik úti célja. Szerintem amúgy zseni a srác, és jó lenne többet tudni róla!

 Fülszöveg:

Ez a kép valahogy megröhögtetett! :D

   Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
     Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroidabányászatig.

Eredeti cím: How we'll live on Mars

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 156

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043110

Fordította: Garamvölgyi Andrea