Mr Tan: Jizo / Ningyo

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 240
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703136
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato

Szeretem a mangákat, egy időben minden mangát megvettem. Igazándiból gyanús, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még minden pénzemet erre költöttem ^^ Aztán volt egy időszak, amikor Magyarországon nem is jelent meg annyira se képregény, se manga és én is valahogy leszoktam arról, hogy keressem-kutassam az irodalom ezen szegmensét. De pár éve feltűnt, hogy több kiadó is próbálkozik a mangák meghonosításával kis országunkban, és ezt meglehetősen örömmel tapasztaltam. Bár azóta bejött nálam a minimalizmus, így megvenni annyira már nem tervezem a köteteket, viszont olvasni, továbbra is nagyon szeretem őket. Legalábbis az elmúlt időszak 5-10 mangájából erre következtetek. Már csak azért is, mert mindegyik tetszett.

A kolléganőm Siófokról hozza nekem a mangákat, ők kicsit jobban elvannak látva ilyen kötetekkel, mint a könyvtár ahol dolgozom. Így hozta nekem múltkor el a Jizot és a Ningyo-t. (csináltam már segédletet, molyon polcot, hogy mit hozzon, ha épp arra jár ;)

A Jizo-t már azóta tervezem elolvasni, hogy megjelent. Megfogott a történet és a borító. Igen-igen, tudom, ne ítéljünk borító alapján, de na. Japán kultúra, a sztori is jól hangzik, és ha már a borító szép akkor biztosan a belső rajzok is szépek, nem? De bizony ;)

 Nem csalódtam a kötetben, mert van egy alap mondanivalója, egy erős japán kulturális falatka, és persze történet is, és harc is (ha valaki igényli a harcot belőle). 

 Imádtam a rajzolását, és a mitológiai utalást, a Jizo beismerem, hogy a közepén esett le miért Jizo, de így legalább koppant egy nagyot. Van szerethető karakter (nekem Jizo), van karakter akiért aggódhatunk (a kis srác), és van gonosz (boszorkány), aki lelkeket lopkod és fal fel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Sejtettem a manga elején már, hogy Aki nem csak eltévedt, és meg is kapjuk a  magyarázatot, hogy Jizo miért csapódott mellé, ennek ellenére mélyen nagyon szomorú a történet. Ennek ellenére szerettem nagyon. Plusz pont, hogy nem sorozat, nem örökké tartó sosem elfogyó részekkel, hanem önmagában keretet adva a dolgoknak elkezdi majd le is zárja a történetet, nagyjából ugyanazzal a momentummal. Szeretem az okos mangákat ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Ebben a varázslatos, önálló seinen (felnőtteknek szóló) manga történetben a japán hitvilág keveredik az elsőre hétköznapinak tűnő félelmekkel.

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 208
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703556
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato
• Megjelenés időpontja: 2024. július 1.

És adott a Ningyo, ami nem volt várólistán, de mivel a szerző másik mangája ez is jött vele, és nem bántam meg. Korántsem ütött akkorát, mint a Jizo, korán sincs benne annyira markánsan szerethető ember, vagy bármi, mint a Jizo-ba. Maga a történet is kicsit kaotikusabbnak érződött számomra, és kevésbé kötött le. Feltehetően, mert a Japán mitológia ezen teremtményeit annyira nem szeretem.

Az öngyilkosok erdeje, Kai tesójának halála, és ebben való nyomozása még érdekes volt. De a történelmi háttér itt nem kötött le, sem a magyarázat, hogy miért halt meg Kai tesója, és mit akar a sellő (v. sellő szerű), csaj tőle és az emberektől. Maga a rajzolás itt is csodaszép volt, és a történet leges legvége szintén jó keretet adott a dolognak, de őszintén bevallom, hogy amíg olvastam, és lapoztam az oldalakat, maximum a rajzolás az, ami lekötött a "történelmi" háttér nem. Nem vonzott, hogy milyen hatalmuk volt, mit csináltak velük és mi bajuk az emberekkel és mit szeretne az, aki "odahívta" Kai-t. Valahogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez a manga Nekem szólt volna. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, csak míg a Jizo egy meglehetősen szívet melengető, akár többszöri olvasást is megérdemlő mangának gondolom, ezt már nem.

Fülszöveg:

A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!

Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak…

Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára.

Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak.

Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.

Mo Xiang Tong Xiu – Luo Di Cheng Qiu: A démoni út nagymestere 2.

 

• Könyv: Mo Xiang Tong Xiu – Luo Di Cheng Qiu: A démoni út nagymestere 2.
• Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
• Kiadó székhelye: Újhartyán
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 216
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635950836
• Fordította: Sasvári Tünde
• Illusztrálta: Luo Di Cheng Qiu
• Ár:4.490,-
• Kiadói ár: 3.500,-

Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

A megjelenéskor olvastam az első kötetet, annak értékelését itt éritek el.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

 A kötet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, nem kevesebb izgalmat tartogatva az olvasó számára. Akik nem ismerik az alap történetet, azoknak fejfájást okozhat, hogy relatíve minden egyes kötet egy akció kellős közepén ér véget, és így várni kell a következő kötetig, míg adott harc lezárul. Így volt ez az első kötettel és az Égi Hajadonnal. Az első kötetben  kezdődött a harc, ami csak a második kötet negyedénél ér véget.

 Az előző kötet amolyan szereplő bemutatónak is elment volna, most ebben a kötetben az egészet még kicsit megbonyolítják. Az Égi Hajadon legyőzéséhez Wei Wuxian "alig" nyilvánvaló közreműködése kell, ezzel együtt a lelepleződés kockázata is erősen megnő. Egyetlen egy szerencséje, hogy 1. nem megszálló lélek, 2. Lan Wangji borzalmasan sokat változott 10x év leforgása alatt. Wen Ning feltünése váratlan volt, mindenki számára, de az egyetlen esély a győzelemre. Bár ennél már csak egy "Én vagyok Wei Wuxian" feliratos pólóval lehetett volna közölni sokkal nyilvánvalóbban, hogy kicsoda is MO uraság :D

 Szerintem roppant aranyos, ahogy rájátszik a ferde hajlamú szegény srác szerepére, és nagyon aranyos, hogy minden próbálkozása ellenére ez nem éppen azt a hatást éri el Felhőzugban, mint azt remélni merte. Sajnos a sztori jelen kori történetei a kötetben itt le is zárulnak Wei Wuxiannal és Lan Wangjival egy szobában ^^

 A kötet fennmaradó részében visszaugrunk az időben 15 évet, amikor még minden szereplő sokkalta kevésbé gondterhelt, és sokkal zabolátlanabb....na jó Lan Wangji sosem zabolátlan, ő akkor is már egy nagyon komooooly ember volt ;)

 Megismerkedünk a Lanok nagy szabály falával, a maga 3.000 szabályával (15 év alatt találtak még 1.000 szabályt, amit hozzá csaptak, ezzel szerintem nagyjából a lélegzésen kívül mindent is szabályoznak :P). A fiatal kultivátorokkal akik Felhőzugba érkeztek, hogy itt töltsenek némi időt, komolyodással és tanulással. Oké, vicceltem. Wei Wuxian tesz róla, hogy a legtöbben ne csak tanuljanak, a komolyodás, meg egyik fiatalnak sem fő erénye ebben az időben. Wei Wuxian a klán haragját is igen hamar kivívta, haladó szemléletű elképzeléseivel, melyek nagyjából az összes létező kultivátor szabályt megreformálnának. Ennek hála sikeresen tölti büntető feladatait Lan Wangji mellett.

 A kötet a vízi csatával ér véget, illetve annak nagyjából kellős közepén. A sorozatban igen vicces kardon lovaglós résznél. Sajnálom, ez élőszereplősen sokkal mókásabb volt, effektek ide vagy oda ;)

 Összességében imádtam ezt a kötetet is, és már nagyon várom a folytatást. Rajzolásra ugyanaz a gyönyörűség, ahogy kivitelezésre is. Remekül mutat a polcon is, gyanús, hogy nagyon szép sort ad majd ki, ha kijön az összes kötet ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nagy sikerű regénysorozat manhua-adaptációjának folytatásában Wei Wuxian újraéli múltjának egy fejezetét!

A csaló istenséggel való összecsapást követően Lan Wangji magával viszi Wei Wuxiant Gusuba, a Lan klán területére. Csakhogy Lan Wangji sokban különbözik attól a fiatalembertől, akit Wei Wuxian annak idején megismert. Ez a Lan Wangji alkoholt rejteget, eltűri főhősünk minden csibészkedését, sőt még azt is hagyja neki, hogy rajta feküdjön egy egész éjszakán át!

Hová lett az a Lan Zhan, aki összecsapott Wei Wuxiannel egy korsó bor miatt, és megdorgálta a lustálkodásáért? Utazzunk vissza Wei Wuxian és Lan Wangji fiatalkorába, a páros első találkozásának idejébe!

Mo Xiang Tong Xiu · Luo Di Cheng Qiu: A ​démoni út nagymestere 1.

 

• Könyv: Mo Xiang Tong Xiu – Luo Di Cheng Qiu: A démoni út nagymestere 1.
• Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
• Kiadó székhelye: Újhartyán
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 216
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635950829
• Fordította: Sasvári Tünde
• Illusztrálta: Luo Di Cheng Qiu
• Megjelenés időpontja: 2023. október 14.
• Ár: 4.490,-
• Kiadói ár: 3.500,- (2023.11.02.)

Köszönet a kötetért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Már a Bűnös beszélgetések kötetek is nagyon tetszettek rajzolási stílusra, de a Démoni út nagymestere teljesen elvarázsolt.

 A történettel, valamikor 2020 végén ismerkedtem meg, még molyon jött szembe velem a sorozat. Aztán neki is álltam megnézni, a feléig eljutottam, aztán az élet közbeszólt. Kijöttek a könyvek, be is gyűjtöttem őket, és az elsőt el is olvastam, a maradék 4 még olvasásra vár.

 Amikor a manhua szembejött velem rögtön felcsillant a szemem. Eleve szeretem a szépen rajzolt történeteket, és itt ugye az alap sztorit már ismertem, a szereplőket szerettem, tehát attól nem kellett félnem, hogy nem fog tetszeni. Igen, a borító elég meggyőző arról, hogy biztosan gyönyörűek a képek. És cseppet sem  kellet csalódnom.

A kötet egyetlen hátránya az, hogy rövid. 216 oldal egy manhuába, rövid, mármint olvasnád tovább és hopp vége van.  Ahogy a könyvek is, itt is feltehetően a külföldi példát követve igazándiból a második nagyobb történet közepén fejeződik be a kötet. Ami kivételesen engem csak azért nem zavart, mert filmen, illetve könyvben már láttam/olvastam, tehát tudom, hogy mi lesz a folytatás. De el tudom képzelni, hogy azok, akik most ismerkednek a történettel, azok hangosan kiáltanak fel, hogy "Függőőőő véééééég"!

 Nem tudom, hogy hány kötetesre van tervezve a történet manhua változata, de az biztos, hogy minden rajongónak a polcán a helye. A rajzok csodaszépek, a kivitelezés meg egyenesen gyönyörű. A fényes lapok miatt ugyan a 216 oldal meglehetősen nehézzé vált súlyra, de jó kézbe venni. Igényes és szép!

 Akik nem ismerik a történetet azoknak feltehetően a kötet végére rengeteg kis kérdőjel jelenik meg a fejük felett. Ugyanis az első részben igazándiból, csak sorra megjelennek a szereplők, van akik csak pár kocka erejéig. Wei Wuxiant követve járjuk be a történetet, ő mindenhol (is) ott van. Valamennyit megtudunk a múltjáról, de elhanyagolható ez az információ róla, feltehetően a többi kötetben majd tisztul a kép mindenki számára. A többi szereplő meg igazándiból csak feltűnik, némi magyarázatot kapunk, hogy ki kicsodának a kicsodája, de én annak idején a sorozatban is borzalmasan nehezen tudtam lekövetni, hogy ki kinek a rokona, vagy csak klán társa. A klán társaknál mindig csak a Lan-okban voltam biztos, mert ők fehérben vannak, a többiek meg összevissza öltözködnek :P És akkor még arról nem esett szó, hogy mindenkinek legalább 3 féle neve van, tehát....nem egyszerű lekövetni őket.

Ebben a kötetben egy egész történet és egy megkezdett, mondjuk "fél" történet található. Az első Wei Wuxian visszatérése az életbe, és a család, ahova került azon történő bosszú állás története. Megjegyezném Wei Wuxian is megjegyzi ő nem "haragvó démon", és nem is igazán ő áll bosszút, csak ott van és próbál nem bajba keveredni...bár kérdéses ő mindig bajba szokott. Valahogy vonzza a gonoszokat. Úgy térhetet vissza az élők sorába, hogy a család egy elkeseredett, minimálisan kultivációs képességekkel rendelkező tagja egy rítus által átadta testét neki, bosszú állás céljából. Bár a minimális kultivációs képességeknek hála, elfelejtette leírni, hogy kin kellene bosszút állni...úgyhogy Wei Wuxian mázlista, mert megoldódott nélküle is a nagy bosszú hadjárat.

 A második, egyben fél történet a Táncoló Égi Hajadon története, mely egy démonvadászatot mutat be, rengeteg kultivátorral, több klánnal, akik mind a lélekfaló démont akarják legyőzni. Érdekes mód, az egyetlen aki tisztában van a dolgokkal....nem más...mint .... Wei Wuxian. A történet egész addig tart, míg a Hajadon el nem kezd mozogni, itt konkrétan vége a kötetnek. Úgyhogy a harc és hasonlóak, már majd a második kötetben fognak szerepelni.

 Szerettem olvasni, és szerettem nézegetni is a kötetet. Jó kézbe venni, és jó lapozgatni. A rajzok nagyon szépek, néhol nagyon cukik. Tehát teljesen elégedett vagyok a kivitelezéssel. Meghozta a kedvemet, hogy újra kezdjem a sorozatot és a könyveket is. Csak idő is kéne, hogy mindezt meg is tudjam tenni ;)

Fülszöveg:

 A New York Times bestseller regénye, ezúttal manhua formában!

Amikor a leghatalmasabb klánok egyesült erővel szállnak szembe vele, a baljós képességei miatt rettegett és gyűlölt Wei Wuxian – a démoni kultiváció nagymestere – életét veszti.

Tizenhárom év múlva Wei Wuxian újjászületik egy fiatalember testében, aki egy tiltott rituálé során a lelke feláldozásával idézi meg. A szertartás Wei Wuxiant arra kötelezi, hogy bosszút álljon az idegen helyett, ennek elmulasztása ugyanis saját lelkének teljes pusztulásával fenyegetné. Ám egy gonosz lény megjelenésekor, a káosz közepette váratlanul egy ismerős arc is felbukkan Wei Wuxian múltjából. Egy erős kultivátor, aki segít fényt deríteni az őket körülvevő sötét igazságra.

A második rész már előrendelhető : ITT

Sepsi László: Ördögcsapás

@AniTiger szerette volna megnyerni ezt a könyvet, ezért is küldtem be a nyereményjátékra én is a megfejtéseket. És a szerencse nekem kedvezett. Mint, azt molyon is írtam, nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de teljesen mást vártam. Főleg mert AniTiger annyira szerette volna és ezzel feltehetően olyan elvárásokat generált bennem, hogy sokkal jobbat vártam, mint akkor, amikor semmit nem tudok egy adott könyvről.

 A fülszöveg körülbelül lefedi a történet egy negyedét. Bár ha azt olvasom, akkor feltehetően az első x. oldalon nem hiszem azt, hogy Vörös az egy csaj. Minden esetre, kiderült, hogy fiú. Amúgy ő generálja a legnagyobb problémát az egészben, azzal, hogy naivan elmegy beszélni... az ördöggel vagy valami hasonlóval. A keresztútról nekem démon rémlik. Bár egykutya relatíve.

 A könyv teli van eredeti ötletekkel, amikből lehetett volna jó sztorit csinálni, bár az eredetiséggel mindig az a bajom, hogy azért bennem van az, hogy „valahol már olvastam” vagy az, hogy „ez nekem is eszembe jutott”, tehát lehet, hogy ha valakik még olvassák a könyvet, akkor az eredeti ötlet sem állja meg a helyét. De minden esetre érdekes a sztori.

 Ami tetszett benne:

Sajnos ez a rész a kevesebb. Az írásmóddal nem volt bajom, mert tök gyorsan lehetett haladni. Nem is untatott, és nem is zavart. A játékokra utalás, vagy a Dallasra teljesen oké volt, bár szerintem a mai 20-as éveikben járóknak, a Dallas már nem mond túl sokat. Nekem még vannak róla emlékeim. Tetszett, maga az Ördögcsapás elgondolás, és az is, amit a főmufti akart. Igazándiból az plusz egy pontot jelent, ami az utolsóelőtti tíz oldalban volt kb. a Vége-vége meg inkább hagyjuk. Azaz érzésem, hogy ebből is sorozat lesz -.-”

Ami nem tetszett:

A szerelmi szálak ide-oda kavarodása! A mai 17 évesek nem tudom, hogy tényleg ennyire gyökerek, vagy csak a szereplők ennyire gyökerek, ott az isten háta mögött. De félek, hogy valós élményből is merített az író. Minden esetre, egyetlen egy olyan karakter sincsen a könyvben akinek szurkolni tudtam volna. Mert Vörös, még hagyján, bár ő olyan „mentsük meg a húgom...mindegy milyen áron, senkinek nem mondjuk meg hova megyünk ....” típus. Tehát lazában elindulnak embert menteni, úgy hogy senki nem tudja hova mennek. És néha teljesen logikátlan gondolatai vannak, bár tény, hogy Potter után ő a legértelmesebb. Bika, egy idegesítő, nagyon tipikusan erő és kevés ész karakter, sablonos. Lea, a barátnője és a szerelmi háromszög egyik szöge meg szintén idegesítő, bár annyira nem, mert túl sokat nem tudunk meg róla. Pottert bírtam volna, de túl sokat ő sem tett sosem az ügy érdekébe. Pam meg aranyos, és a női részről feltehetően a legtöbb ésszel megáldva. De teljesen logikátlan döntéseket hozott végig az egész bagázs. Nekem senki ne mondja, hogyha valami növény lerágja a fél arcom, és úgy nézek ki, mint, akit agyonvertek, és egy fél órás út „mágikusan” majdnem egy napba kerül, akkor nem az az első, hogy bmeg kórházba megyek. A logika az istenért.

Az ördögcsapás, mint olyan egy remek ötlet és nagyon sok jó dolgot ki lehetett volna hozni belőle, de úgy éreztem, hogy az író fejében megvan az egész, tök részletesen, csak azt nem írja le. És nem vagyok gondolatolvasó. Magáról az útról alig tudunk meg valamit. A tájleírás sem olyan részletes, hogy előttem legyen a dolog, a ronda növényt, ami Potter arcát zabálta, sem látom konkrétan magam előtt. Nem mondom, hogy kis növényhatározót és tájfestést szerettem volna, de azért ennél egy picikét több leírást.

 A sok párbeszéd oké, és kellett is, mert amúgy nem történt semmi. Mármint mentek, és hogy ne unja halálra magát az olvasó, hirtelen valami tragédia történt, aztán mentek, tragédia, mentek...tragédia...mentek...stb. Tehát izé, mentek. Azt odaértek. A vége lazán le lett zárva, az epilógusnak hála tudjuk, mi történt miután visszatértek, a senki földjéről, a kb. istenhátamögöttlévőfaluba. És ennyi. Úgy érzem, hogy jóval több kidolgozást igényelt volna a könyv. A gonosz démonról, sátánról, vagy kiről, nem tudunk meg relatíve semmit sem, azon kívül, hogy MIÉRT csinálta, és hogy ettől jó lett a fizimiskája. De ennyi. Hogy ki ő, honnan jött, arról relatíve semmit (gondolom majd a második részben) :D

Belbecs: 3/5

Három pontot azért kap, mert gyorsan olvasható, és nem untatott. De két pont levonás, a teljesen logikátlan karakterek miatt, meg, mert nincsenek rendesen kidolgozva, mert semmit sem fejlődtek, meg, mert az a világ csak úgy van. Semmire sem kapunk relatíve választ, azon kívül, hogy Manon Miért csinálta, de hogy ki Manon, arra már pl. nem.

Külcsín: 4/5

Imádom a borítót, de félrevezeti az olvasót. Oké, hogy a lezáráshoz tudom kötni a borítót, de ezen kívül, olvasás közben, azaz érzésem volt, hogy nincs semmi köze a történethez.

Fülszöveg:

Mire lennél képes, hogy valóra váljon a legnagyobb álmod? Bármit megtennél, hogy rocksztár legyél? Vagy egy olimpiai aranyéremért? És a Nagy Ő szerelméért?

Három tizenhét éves vidéki fiú – Vörös, Bika és Potter – élete nagy részét videojátékozással és kocsmázással tölti, amíg zenekart nem alapítanak. Első fellépésük katasztrofálisan sikerül, így aznap éjszaka megtörten ülnek le italozni. Hamarosan váratlan látogatójuk érkezik Szandor Mamon személyében, akit furcsa, mefisztói figurának látnak. A férfi szembesíti a fiúkat életük kudarcaival és kilátástalanságával, majd csábító együttműködést ajánl, amely segíthet a srácoknak hátrahagyni a kisváros világát. Vörös, bár kételkedik a férfi hatalmában, meglátogatja Mamont a helyi hotelben, aki ismét felajánlja a segítségét, és ezért csak egy jövőbeli szívességet kér…

Könyv: Sepsi László: Ördögcsapás

Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 294

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634102625

Rachel Hawkins: Hex Hall (Hex Hall 1.)

Féltem egy kicsit ettől a könyvtől, így legalább egy hétig ide-oda rakosgattam, vittem mindig magammal, hogy na majd most olvasni is fogom, de vagy fáradt voltam, vagy nem volt kedvem hozzá. Aztán elolvastam a fülszöveget és rájöttem, hogy ez nem igazán az amit én szeretek. Mármint a varázslás, mágia része még okés, de a fülszöveg azonnal vázolta, hogy „szerencsétlen boszorkány - dögös hapsi- utálják egymást - szeretik egymást - stb.“ Tudom, vörös pöttyös, tudom ez kis tiniknek szól, és abba kell az első nap döglődés a szexi félisten boszorkánymester után, de nekem ez éppen elég riasztó volt, hogy Ne akarjam a könyvet rögtön azonnal olvasni. Aztán szombaton olyan végtelenül unalmas volt a nap, a munkahelyemen, hogy kínomba ráfanyalodtam. Gyorsan lehet olvasni, és annyira nem vészes... jó ha a picsogást nem számítjuk akkor nem vészes, de az sem olyan rossz, csak elszoktam tőle, hogy a főhős hisztizik (jah, mégsem... a mai ifjúsági-kamasz irodalomba a főhősök legalább 75% picsog, nyavalyog, és a 99% szerelemes az ügyeletes rossz fiúba....).

 Tehát meglepően pozitívan csalódtam a könyv.... 75%-áig, aztán annyi fordulatot akart az írónő belepréselni ebbe a szerencsétlen kötetbe, hogy a vége rohanás, és katyvasz lett. Lehullott a lepel a sötét boszorkányról, kinyírták, vagy elmenekült a fél bagázs akiket kedveltem vagy utáltam. A jó rossz, a rossz jó, a tanárok meg hülyék. Komolyan, hogy lehet képes ennyire átverni egy nem élő dolog az elméletileg ELIT képességű tanárokat, és hogy képes az ellenség kéme beépülni csak úgy egy ELIT tanárokkal védett iskolába? Senkinek sem tűnt fel, hogy elment, aztán visszajött és kicsit megváltozott? Senkinek sem tűnt fel, hogy mindenki szerencsétlen vámpírokat nyaggatja, holott szerencsétleneknek van éppen elég bajuk azon kívül is, hogy sötét boszorkányokat támadhassanak. És persze az iskola diákjai a „megidéztek egy démont“ felkiáltására röhögnek és nem „aztarohadtmeneküljünk“-kel válaszolnak. Az istenért, ha egy vámpír azt mondja, hogy van négy hibbant nő, aki félelmében megidézett egy démont akkor miért nem hiszik el? Komolyan abba az iskolába Cal volt az egyetlen épkézláb lény, boszorkánymester, hapsi aki értelmesen gondolkodott és nem hurrogott le senkit sem, csak mert felvetett valamit. Kár, hogy ő meg olyan magának való típus.

 Tehát a vége idegesítően összecsapott lett, és tudom van még két rész amiben szépíthet a történeten az írónő, de félek, hogy nem sok jót fogunk kapni. Tekintve hogy az utolsó 20 oldalon megfordult az egész világ a könyvben és mindenki más lett mint ami volt. Tipikusan „áh gyorsan zárjuk le, mert ennyi karakter elég egy könyvre“ lezárás. Utálom a gyors és hülye lezárásokat, és ez az volt.

 Akik meghaltak: őket nem sajnálom, bocsánat de mindegyik idegesítő volt. Többet vártam volna amúgy a „boszorkánykörtől“, mármint valami sötétbe rángatós, megátkozós dolgot, de igazándiból ők olyan... nyuszik voltak. Tudtak effekteket, meg nagymenősködni, de valójában féltek. Ebből adódóan elég furán döntöttek mindig.

 A vámpír csaj: őt sajnáltam, mert tényleg cuki, attól eltekintve, hogyha a szobájával kéne osztoznom feltehetően Hello Kitty fóbiám lenne és elhánynám magam a sok rózsaszíntől. Úgyhogy le a kalappal Sophie előtt, hogy nem hányta képen azt az ocsmány szobát :D

 Sophie: egy rohadt mártír, béna és egyáltalán nem képes elfogadni magát, meg azt ami. Nem tudom mit tervez a másik két részbe, de a könyv végén a „mártír vagyok, én haljak meg, nehogy megöljek mást“ benyögése... öööm, halj meg! Komolyan, nem ám, hogy küzdök az ellen ami vagyok... vagy megtanulom kezelni az ami vagyok, apámnak ment, nekem is megy....neeem. Elmenekülök, mert az jó, és mártír leszek.... atya úr isten -.-

 A tündérek és alakváltók: ők cukik, bírtam őket, még úgy is, hogy a tündéreket lecsaptam volna egy .... egy nagy és nehéz dologgal. Ennek ellenére jó hogy voltak, bár igazándiból nem csináltak semmit. Van egy olyan érzésem, hogy csak amolyan díszlet lettek, hogy ne korlátozódjunk le egy Harry Potter világ hatására, hogy ott a Tanács (aki Tanácsnak hívja magát), aki harcol a Szövetség ellen (ami meglepő.... Szövetségnek hívja magát), és persze a varázslókat és boszorkákat mindenki meg akarja ölni, hiába vagyunk a 21. században. Tehát kellett valami amivel színesítik a világ lény felhozatalát, így lettek a vérfarkasok, alakváltók, tündibündik, boszorkányok, démonok stb.

 Összességében: a könyv háromnegyed része tetszett, Sophie rendelkezik egy bizonyos szar humorral, de én csíptem míg nem ment át mártírba. A harc a jóseggű boszorkánymesterért már kevésbé lelkesített, de hát kell lennie ugyebár szerelemnek, és nagyrészt tűrhető nyállal párosult a dolog. Rühelltem, hogy a karakterek olyan sablonosak voltak, nem láttam egyetlen egy eredetit sem, mást sem, ami több lenne mint a többi tini fantasy. Oké, a leszbikus, Hello Kitty és manga fan vámpír csaj jó volt, de őt a könyv felébe eltüntették, így viszont erősen zuhant a könyv színvonala. A befejezés borzalmas volt, kapkodott és a mártírságtól hányingerem van.

Belbecs: 4/5

Végtére is vörös pöttyös, végtére is ifjúsági....az ifjúság szereti ezt, én már azt hiszem kicsit öreg vagyok hozzá. Ettől független ha alkalmam nyílik rá folytatom a sorozatot, mert remélem Sophie meghal (tuti nem, de ha meghalna boldog lennék :D)

Külcsín: 5/5

 Imádom a borítóját a könyvnek. Egyszerűen gyönyörű. Örülök, hogy a magyar kiadáshoz maradt az eredeti borító, és nem változtattak rajta. Elgépelés, vagy egyéb zavaró dolgot nem találtam a könyv kiadásával kapcsolatban. Szép és tartós könyv.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.

A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.

Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Könyv: Rachel Hawkins: Hex Hall

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 272

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632455440

Fordította: Acsai Roland

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz

Fülszöveg: Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

Köszönet a könyvért a Geopen Kiadónak!

 Nem is olyan régen elutaztam Angliába, gondolván, hogy lesz is időm majd olvasni elvittem ezt  a könyvet magammal. Meg még két másikat. Olvasni Ott nem volt túlzottan időm, viszont a repülőn sikerült a könyv egyharmadáig eljutnom, visszafelé meg a feléig, így a második fele maradt itthonra. A rekkenő hőségben minden nehezebben megy, és ez nálam sajnos az olvasásra is vonatkozik. Amikor az embernek gondolkodni kellene, vagy legalább felfogni mit olvas akkor ez a hőmérséklet nem a legmegfelelőbb. Teljesen át tudtam érezni a lányok helyzetét, amikor azt mondták rekkenő hőség van, és alig élnek a melegtől. Persze Nekik hamarabb lett enyhülés!

És akkor egy kicsit a könyvről. Az első részt is szerettem, de az lassú volt, legalábbis nekem. A második rész már sokkalta pergősebbre sikerült, vagy én szoktam volna hozzá a stílushoz? Minden esetre jó volt olvasni, amikor a könyvben végre ősz és tél lett, mindig elképzeltem, hogy de jó is nekik, ott a hűsben.

 A kiválasztottaknak nagyobb gondjuk van, mint volt az előző kötetben. Egy ellenséget ugyebár likvidáltak az első részben, de az apokalipszis ennek ellenére egyre gyorsabban közeledik és akkor még a Tanács is a nyakukra jár, hogy felelősségre vonják Anna-Karint a tavaly évi visszaéléssekkel kapcsolatban. Viktor, a tanács egyik „tagja” (ha elolvasod a könyvet majd érted az idézőjelet :D), a legjobb hazugságvizsgáló, és emellett egy 19 éves fiatal srác, aki világmegváltó terveket sző. Alexander, Adriana bátyja, és az egyik legszívtelenebb ügyész(kivizsgáló), akit csak ismerek. Ennyire azért nem kéne vakon imádnia az ő kis Tanácsát. Persze sok dolog kiderül, köztük az is, hogy azért érez ő… csak kimutatni nem tudja túlzottan.

 Tehát egyik oldalról ott vannak a démonok, akik mellékesen csak békét és nyugalmat akarnak, csakhogy az ember nem mindig jó. Hát akkor likvidál minden embert és akkor béke és nyugalom lesz. Ez volna tehát az apokalipszis, ami közeledik. Újabb démon áldással rendelkező ember bukkan fel. A könyv végéig az az egyik legnagyobb kérdés, hogy ki lehet az. A PE minden tagja gyanús, főleg a vezető személyek. Sok esélyes van erre a posztra ugyanis mindenki gyanúsan viselkedik. Közben hullnak az emberek sorban, adott séma alapján.

 A másik oldalról ott a per, amit meg kéne nyerni, bár nem is sejtik ez mennyire reménytelen. De a Védelmezők segítenek. Megjegyezném azért ennél sokkalta jobb védelmező stratégiát is eltudnék képzelni. Nem mindegy ugyanis, hogy elmondod, mit csináljanak, vagy elmondod és azt is ennek mi lesz a következménye. Azért Minooék elég bátrak, hogy csak úgy belevágnak egy rituáléba, hasra ütés szerűen, hogy azt mondták ez segít nekik…jah de azt nem tudják mivel, és hogyan. Bátrak…

 A kiválasztottak szép lassan egymásra találnak. A kötelék erősebb lesz, az erejük is nagyrészt irányíthatóvá válik. Ida az aki a legnagyobb jellemfejlődésen megy keresztül. Az arrogáns, bunkó „nem érdekel mi van a világgal, csak azzal, hogy az ÉN világommal mi van” mentalítást szép lassan elhagyja, rájön arra, hogy mint Kiválasztott mi a feladata, és hogy együtt tényleg legyőzhetik a démonokat. És nem mellékesen menő elektromos áramot is képes irányítani :D

 Amit sajnáltam, hogy a PE belsejébe nem nagyon láttunk be. Persze a végén amikor a GONOSZ küldötte elmagyarázza, levezeti a történteket, hogy mit miért csináltak, és mi jön akkor rájövünk sok dologra, de azért engem érdekelt volna közben is, mégis mi járt az Irányító fejében, hogy nem jutott eszébe az, hogy emberek gyilkolása, talán nem a legmegfelelőbb tett, a Jó ügy érdekében. És abba sem gondolt bele, hogy Elias azért nem kívánna ilyet sosem, no és persze nem mellékesen, a holtak nem szoktak feltámadni (jó esetben).

Belbecs: 5/5

Azt kell mondanom, hogy a borító elég beteg. Ennek ellenére szép. Nekem legalábbis tetszett. Remélem, hogy marad ez a séma, tehát átvesszük az eredetit. Megjegyezném, vagy nehezen keresek a googlén, vagy tényleg nem igazán van fenn borító az eredeti ELD című könyvhöz. Az angol verzióból találtam párat, az egyik amit átvettek egy az egyben, a másik meg az előző rész posztjához készült Körhöz illős. Nekem végtére is az is tetszik.

 Kemény táblás, kellemes kézbe venni, bár nagyon vaskos, és ebből adódóan nem túlzottan utazóbarát könyv. Az egynegyed bőröndöm körülbelül a könyvből állt :D

Külcsín: 5/5

Várom-e a folytatást? Mindenképpen, mert érdekel, hogy a megmaradt 4 Kiválasztott képes-e megállítani az apokalipszist. Hogy Viktor végül is mit is akar pontosan? Adriana, vajon valaha az lesz-e aki volt, a tárgyalás előtt? Eljön-e az apokalipszis? És persze mit akar pontosan Matilda, és hol van most Nicolaus? És még van vagy ezer kérdésem :D

A befejező kötet: Kulcs

Dan Wells - Szörnyeteg úr

Fülszöveg:
A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat.
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak! Remélem folytatják a sorozatot :)

Dan Wells, már a Nem vagyok sorozatgyilkossal belopta magát a szívembe.


Külcsín és belbecs:

Hallottam a borítóról jót is, rosszat is. A kép nem igazán adja vissza a valóságot, mert élőben azért szebb. Maradt a dombornyomású borító (tehát tapizható, éljen!), és maradt a matt / fényes részek közötti kontraszt. A szem ami ránk néz a borítóról eléggé ijesztő, de illik is a könyvhöz. Rosszat nem is tudok mondani a kivitelezésről.
 Utána kerestem a külföldi borítóknak is. A nagyon fehér verziókkal az a bajom, hogy olyan sterilek, a nagyon fekete, meg szerintem túl sötét (örök elégedetlen vagyok) Ez a kékes-feketés, Piros szöveggel viszont a kettő között az arany középút. Nekem tetszett.


Külcsín: 5/5

 Minden ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. A város lakói félnek, hogy a gyilkos újra lecsap, hisz csak annyit tudnak, hogy egy ideje nem gyilkolt, de azt nem sejtik, hogy már meghalt. Mire megnyugodnának a kedélyek, addigra jön egy  új Sorozatgyilkos. Nagyon ritka dolog, hogy egy isten háta mögötti helyen, rögtön egymás után kettő is felüti a fejét. És nem, nem John az úgy mészáros. Bár szegény fiú eleget küzd Szörnyeteg Úrral.

 Végig tiszteltem John-t. Mert mindent, tényleg mindent megtett azért, hogy ne gyilkoljon, és ne akarjon mindenkit elképzelni, a boncasztalon. És őrülten sokat szenvedett a belső vívódásai miatt. Aludni is alig tudott, és amikor ébren volt is, szinte csak a szabályainak élt, amik az amúgy is szociopata fiú-t még messzebb sodorták az emberektől. Brooke viszont úgy tűnik megtöri a jeget...sajnos nem úgy mint szerette volna. A legnagyobb baja szegény fiúnak, hogy ott a gyilkosság, a démon és nem beszélhet róla senkivel. Mert akik látták, akik ott voltak, akik szemtanúk, azok felejteni akarnak. Pedig lehet, hogy sokat segített volna neki, ha kibeszéli magából a dolgokat.

 A fő gonoszról csak annyit, hogy rá nem gondoltam! Most nem lett lelőve rögtön az elején a poén, hogy "nézd ő a gyilkos", hanem szépen adagolta az író a hullákat és az információkat. Nevet nem írok, de képességet igen. Képes volt érezni az emberek érzelmeit, ezáltal totálisan kiismerte őket. Éltette a rettegés, a szenvedés, a félelem, a harag, a gyűlölet. Éltette az, hogy megkínozhat embereket. Nem ölt, ha nem volt muszáj, inkább hosszan kiélvezte a kínzásokat. Tehát elég beteg volt. Érte sem kár!

 A ház nagyon durva, sajnos (nem sajnos) vizuális típus vagyok, és erősen felfordult a gyomrom attól, ahogy az a ház kinézett. Borzalmas lehet heteket, hónapokat, éveket(!) leélni egy pincébe, odaláncolva egy csőhöz és csak néha visznek onnan el, akkor is kínozni csak. Azt hiszem, szinte már megváltás volt egy-egy lánynak ha meghalt. Ép ésszel nehéz lehet ilyesmit kibírni.

 John végszava nagyon tetszett, ifjú démonvadászunk felkészült!! :) És még csak 16 éves. Érdekel, hogy végül önmagát is legyőzi-e, vagy a cél érdekében szövetkezik, egybeolvad Szörnyeteg Úrral. Ha szerencsénk van, megtudjuk a harmadik részből.

Belbecs: 5/5

Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos

Fülszöveg:

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
“A Dexter könyvek és a belőlük készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló regényét.” – Publishers Weekly.


Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Köszönöm a Fumax Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet, nélkülük ez nehezen ment volna és ki tudja mikor jutok hozzá a könyvhöz.

Kicsit félve, kicsit kételkedve kértem recenziós példányt a könyvből, mert nem annyira olvasok ilyesmiket. Mármint horrort és gyilkolászós könyveket. Nem azért, mert nem szeretem, vagy nem tudom élvezni őket, hanem csak azért mert időm véges, és valahogy erre kevés marad már. De nem bántam meg, hogy kértem, és kaptam, mert eszméletlen jó könyv. A könyv felénél már tudjuk ki a gyilkos, így folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy "jó, de ha tudjuk mi lesz mégis a vége". Mert ott van John, aki odavan a sorozatgyilkosokért és sikerül rájönnie, szemtanúja lesz a gyilkolásnak, de ez még mindig semmi. Mert ugyanúgy gyilkol a tettes, ugyanúgy hullanak az emberek, sőt kissé gyorsabban is. Csak már van egy ellenlábasa, aki az orra alá is dörgöli, hogy "tudom mit tettél, tudom ki vagy, és meg foglak állítani". De tekintve a misztikus vonalat, nem olyan egyszerű a dolga. Ember ellen simán lett volna esélye, mert John roppant intelligens fiú, szociopata ez tény, nem nagyon vannak érzelmei ez tény, de  a témában egy zseni. És nem gyilkos...még(?)
A kérdés jogos, hogy még nem-e ,vagy sosem lesz az. Benne van a pakliban tökéletes sorozatgyilkossá tudna válni, ha hagyná, hogy ez megtörténjen. A regényen végig követhetjük, ahogy lassan a saját szörnyetegét elereszti, hogy le tudja győzni azt aki ténylegesen öl, hogy túl tudjon járni az eszén. Csakhogy, ezzel saját magát is bajba sodorja, és a családját is, mert már érez...csak az érzései a gyilkolással kapcsolatosak. Élvezi, hogy bánthat, és hogy félnek tőle.
Próbáltam beleképzelni magam a helyzetébe, de még keveset tudunk róla, eleve persze nem lehet felemelő érzés hullaházban dolgozni, ott lakni felette, de ő élvezi (fene a gusztusát), és csonka családban felnőni, tehát van egy rakat indítéka arra, hogy Ne legyen normális ember. De emellett az anyja tényleg szereti, a végén látszik ez főleg, kiáll érte, és hisz neki amikor beadja a "hangokat hallottam, kimentem, és stb..." mesét, ami eleve kissé sántított.
Kíváncsi leszek, mi lesz Johnból, hogy gyilkossá válik-e, pardon sorozatgyilkossá, mert az nem ugyanaz!

Karakter akit nagyon bírtam: Mr. Neblin, mert ő tényleg nagyon értett a szakmájához. Sajnáltam ami vele történt, és reméltem, hogy azért nem gyilkolják le, de hát amennyi szerencsém van, mindig a szimpatikus egyének halnak... :(

Külcsín: Eszméletlen szép lett a borító, de tényleg, élőben amúgy sokkal jobban látszik az egyedisége mint képről. Imádom az ilyen enyhén kidomborodós borítókat, úgyhogy ez itt is lenyűgözött.

Tízes skálán a történet tízes, maximálisan azt kaptam amit vártam, kis borzongás, kis nyomozás, kutakodás, jellemrajzok, és belső vívódások. Szerintem maximálisan jól elosztva, semmiből sem túl sok, mindenből egy kicsi, pont elég.

Remélem jönnek magyarul a folytatások is, mert hogy vannak:

 

Könyv adatai:
Kiadó: Fumax Kiadó

Megjelenés: 2012

Írta: Dan Wells

Fordította: Szebegyinszki Szilvia
Műfaj: misztikus thriller
Terjedelem: 280 oldal
Ár: 2490ft
ISBN 978-963-9861-44-2

Svetlana Chmakova: Esti tagozat 1. (Weirn-könyvek)

Fülszöveg:

Az iskolákat ugyan bezárják éjszakára, de tovább folyik az oktatás egy igen különleges diákcsoport számára. Az esti iskolába vámpírok, vérfarkasok és weirnek (a boszorkányok egyik fajtája) tanulják az alapokat a számtantól a ráolvasásig. Alex egy fiatal weirn, akit korábban csak otthon tanítottak, de bizonyos körülmények miatt most az esti tagozatra jár. Vajon sikerül-e a lánynak átvészelnie a sötét erők gyülekezését? A Dramacon alkotójának legújabb, három részes sorozata.

Vélemény:

Szeretem ezt az írót, rajzolót. A Dramacon-t is imádtam, ez érdekesebb. Érezhetően mostanában a vámpírok a menők, így természetes, hogy sokan erre építenek sorozatot, mangát, regényt, akármit. Szeretnivaló rajzolás, és máris lett pár kedvenc karakterem. Kristepher úr például ilyen, olyan szívtipró vámpír, de emellett aranyos is. Sok a vámpír a történetben, a boszorkányok annyira nagyon nem  jönnek képbe még. Bár Alex aki boszorkány főszereplő elég sokat van benne, de az első kötet még nem túlzottan magyaráz meg semmit. Felvet dolgokat, sejtet dolgokat, de igazándiból ez még csak egy bevezető.

Várom a folytatást :)

Értékelés 8/10

Könyv adatai:

Író: Svetlana Chmakova

Cím: Esti tagozat 1

Oldalszám: 196

Fordítók: Pap Zoltán, Sárközy Bence

12 éven felülieknek ajánlják!