A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illusztrált. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illusztrált. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 11., szombat

Mary Norton: Elvitte ​a manó (A kölcsöncsenők 1.)

 




Már tavaly is várólista csökkentős könyv volt. Már akkor is terveztem elolvasni, de valahogy nem került sorra. Idén pótoltam, és igazán jól esett, bár megjegyezném, hogy egy új fordítást, és szebb illusztrációkat megérdemelne a könyv. Arról már nem is beszélve, hogy a folytatásokat is érdemes lenne kiadni, vagy egybe az egész történetet!

 A történettel körülbelül 10 éve ismerkedtem meg, anime formájában. Arrietty története meglehetősen aranyos és kedves volt, és amikor megtudtam, hogy van könyv belőle, és meglepő mód magyarul is elérhető, be is szereztem a kötetet, csak aztán sosem került sorra. A film feldolgozások kevésbé érdekeltek, sosem néztem meg őket és őszinte leszek, mivel nem mai darabok és ez a sztori pont elég elrugaszkodott, úgy érzem, nem tetszenének, így inkább a filmeket kihagyom.

A történet, ott kezdődik hogy May néni elmeséli Liznek, hogy a testvére mit mesélt, a rokonánál töltött időről. Sejtelmesen megjegyezve, hogy ki tudja igaz-e vagy sem az egész. A fiú lábadozását töltötte Sophy néninél, és itt találkozott a "kölcsöncsenő" manókkal, és barátkozott össze velük. A történet kedves része és kedves szereplői tehát a kölcsöncsenők és a srác, no meg Sophy néni, aki megvan róla győződve, hogy csak a bor miatt lát kis emberkéket. A történet sötét oldala a bejárónő-konyhás aki mindent szemmel tart, és amikor egy-egy dolog eltűnik, a srácnak köszönhetően több dolog is, akkor aztán nekilódul, hogy kiirtson minden kicsi teremtményt, legyen az patkány, egér vagy manó.

 Érdekes a világalkotás, és a világ felfogása a kölcsöncsenőknek, de amúgy az ő szemszögükből teljesen hihető, hogy úgy hiszik, a világ ez a ház meg még a rét és nagyjából vége is van, és az emberek azért vannak, hogy tőlük kölcsön lehessen csenni dolgokat. Véletlen sem hívják ezt lopásnak :D

A könyv a 70-es években került fordításra, de amúgy 1957-es mű. Az biztos, hogy ha újra kiadnák(jó lenne), akkor kellene egy korszerűbb fordítás, mert néha kicsit zötyögött a dolog. Pedig a történet teljesen jó, a mai gyerekek is élveznék szerintem. Az animet mindenképpen ajánlom utána megnézésre, én is tervezem, hogy hamarosan újra nézem.


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Tegyük ​fel – mondta a fiú, hogy most meglátnánk egy kis embert, nem nagyobbat, mint egy ceruza, a nadrágján kék folt, és rettentően igyekezne felfelé a függönyön, kezében egy babateáscsészével… Mit mondanál, hogy mi az? Tündér? – Dehogy mondanék ilyet – vágta rá Ariadné. – Azt mondanám, hogy az apám volt.”

Ez a beszélgetés egy manókislány és egy valóságos kilencéves kisfiú között hangzik el abban a kertben, ahová a kislány első kölcsöncsenő útjára indult. A kölcsöncsenők ugyanis aprócska népség – ki ne ismerné őket! – mindenfélét összeszednek a házban, amire csak szükségük van; a zongorában, az óra mögött, a padló alatt laknak, és sohasem lopnak, csak kölcsöncsennek, aztán a ház népe keresheti mindazt, ami eltűnt. De ugyan mire valók az emberek? Csakis arra, hogy a kölcsöncsnők részére előállítsák a hasznos dolgokat, a babateáskészletet, a finom falatokat, morzsákat. És mi történik, ha egy valódi kisfiú egyszer egy ilyen manókislánnyal barátkozik össze? Aki ezt a fordulatokban bővelkedő, mulatságos és megható történetet elolvassa, sok mindent megtud az apró és mindenütt fellelhető háznépről.




2023. szeptember 17., vasárnap

Carina Maggar: Hogyan ne legyen szívás a munka? - Őszinte jótanácsok mindenkinek, aki dolgozik

 

Kiadó: Scolar
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635096886
Fordította: Nyuli Kinga
Illusztrálta: Simon Landrein
Ár: 4.999,-
Kiadói ár: 4.249,- (2023.09.17.)


A kolléganőm ajánlotta a könyvet, hogy ez remek kis könyv. Szarkasztikus humorral megáldva, de érdemes elolvasni. Ilyen ajánlás után úgy van az ember, hogy hát nem vastag, a címe is érdekes, üsse kavics, nézzük mi ez a könyv.

 Tényleg gyorsan lehet vele haladni, a mérete is aranyos kis kompakt, a táskába simán belefér (kis táskába is, nem csak a hátizsákkal, amivel melóba járok), úgyhogy jó buszos könyv lett volna. Ha nem olvasom el ma így első nekifutásra.

 Semmi esetre sem letehetetlen, és vannak hiányosságai, de a szerző sok olyan dolgot látott meg és fogalmazott meg, amit a munkába járó emberek nagy része szintén észrevesz, de inkább csendben meggyőzi magát arról, hogy az úgy mégsem úgy van, ahogy ő látta.  Carina sokunkkal ellentétben kimondja a kimondatlan dolgokat.

 Sok tanácsot nem kaptam arra, hogy ne legyen szívás a munka, bár a cím miatt ezt vártam. Minden esetre érdemes volt elolvasni, hiszen így rájövünk, nem csak nekünk szívás néha a munka, és ad pár kapaszkodót és ötletet is, de inkább az arcodba nyomja a tényt, hogy "Igen, jól érzed, nem normális, ami körülötted  (is) történik". Bizton állítom, hogy az erre fogékony és eddig sötétben járó embereknek felnyitja a szemét....remélem. 

 Én tisztába vagyok a munkahelyem pozitív oldalaival és a negatív oldalaival. Vannak olyan dolgok amik mind a két oldalra besorolhatóak. Ilyenek a nem egy generáció dolgozik a munkahelyemen. Ez irtó jó dolog lenne...rengeteg régi tapasztalat és sok új friss újítás születhetne ebből. Részben születik is, de sokkal több minden lehetne, ha nem hallanám 17 év után is azt a varázsmondatot, amitől elfog az émelygés "EZT ÍGY SZOKTUK"... és ez a mondat a kreativitás sírásója....

A könyv pár kedvenc részét kimásolom kedvcsinálónak, mert amúgy humoros a szerző, nekem tetszett legalábbis némely írása jobban, mint a többi.

------------

Ne használd a CS betűs szót.

Azok a cégek, amelyek egy nagy "család"-ként aposztrofálják magukat, valójában palástolni próbálnak ezzel valamit. Ilyenkor valószínűleg az áll a háttérben, hogy "titokban mindannyian szerencsétlenek vagyunk, a munkahelyi kultúra pedig mérgező". A vezetőség részéről ez jó taktika, hiszen így elérik, hogy az alkalmazottak munkaidőn kívül, sőt akár hétvégén is ingyen dolgozzanak a "családi összetartozás" jegyében.

------------

Tippek, amelyek segítenek, hogy ne őrülj meg.

  • Lehetőleg ne az íróasztalnál ülve ebédelj.
  • Ne folyj bele az irodai drámákba.
  • Egy jó fejhallgató segítségével kizárhatod az agyadból azoknak a hangját, akiket nem kedvelsz.
  • Mindig legyen rend az asztalodon.
  • Gondoskodj a megfelelő vízbevitelről; amellett, hogy ez jó a testednek kénytelen leszel rendszeresen szüneteket beiktat (a vécé meglátogatása = nem az asztalod felett görnyedsz)
  • Próbáld megőrizni a hidegvéredet, ha az ebéded eltűnik a hűtőből (ez biztosan előfordul majd)

------------

Sok rossz főnök van a világon.
Csak azért, mert valaki a főnököd, még nem feltétlenül lesz belőle ideális vezető vagy követendő példa. Ha rossz a főnök, a dolgozók elégedetlenek lesznek, a munkakörnyezet pedig egészségtelenné válik. Ha az irodában problémák vannak, általában a vezetők között kell keresni a bűnöst. Sajnos a hatalom sokszer az emberek fejébe száll, és rosszindulatú, pukkancs diktátorokká teszi őket.

------------

Bizton állítom, hogy lehetett volna ez a könyv sokkal jobb, de ha szórakozásból olvasod, és néha csak somolyogva felnézel, és "oh, ez de ismerős" hagyja el a szádat...nos, megéri elolvasni. Jók az Aha élmények. Bár tény, az embernek attól sem jobb, sem rosszabb nem lesz, hogy másnak jó vagy rossz az élete/munkája/akármilye, de valahol mégis megnyugtató, hogy nem egyedi helyzetben éli napjait. Bár valahol ez meg roppant szomorú.

2023. január 13., péntek

Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.


Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek

2022. augusztus 11., csütörtök

Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén

 




 Mostanában sokkal kevesebb gyerek könyvet olvasok, mint azt szeretnék. Úgy látszik az idei év nem kedvez nálam az ifjúsági irodalomnak és a meseregényeknek. De Gabye olvasta a könyvet, jó véleménnyel volt róla, hát gondoltam, hogy akkor elolvasom én is.
 Az első ami megfogott, a könyv borítója és annak illusztrációi. A fejezetek kezdő lapja és a részeket elválasztó illusztrációk ugyanis rengeteg apróságot tartalmaztak. Mindazt, ami utal a részben megjelenő szereplőkre, történetre egyaránt. Szerettem olvasás közben bogarászni ezeket az oldalakat. Megjegyzem igazán kaphatott volna színes illusztrációt a könyv, úgy még szebb lett volna. És emellett talán kemény borítót is. Én amikor még fizikai mivoltában nem találkoztam a könyvvel, csak molyra raktam fel, mint a könyvtár új beszerzését, megvoltam róla győződve, hogy keménytáblás, aztán amikor Gabye kölcsönözte láttam, hogy hát nem :(
 A történet valahol amúgy eléggé kiszámítható volt. Nem voltak benne olyan húha érzésű pillanatok, de simán el tudom képzelni, hogy a 7-8 éves korosztálynak még nem ennyire kiszámítható a dolog, hogy ők még képesek meglepődni a nem túl nagy fordulatokon is. 
 Így felnőtt fejjel viszont már kiszámítható volt, viszont ezt a kiszámíthatóságot ellensúlyozták a szereplők, akik közül volt akiket nagyon lehetett szeretni és voltak persze olyanok, akiknek az elbukásáért drukkolhat az ember. A szereplők mellett egy remek kis világ felépítés kaphatunk. Mesebeli lényekkel, fahéjmedvékkel (azokat bírtam nagyon), csibukokkal és elfekkel, no meg boszorkányokkal természetesen.
 A kedvenc részem az amikor a föld alatt vannak a gombák között és keresik a kiutat, valahogy az volt egy kicsit "izgulósabb" és kevésbé kiszámítható. Bár igen, azt gondoltam, hogy ki fognak jutni . . .  tekintve, hogy a fél könyv még hátra van, és a csibukok varázslatos földjén Már túl voltak. . . az hogy a hátralevő fél könyvben bolyonganak a katakombákba, elég valószerűtlen lett volna.
 Az elf - csibuk ellentét és "ellenségeskedés" volt az ami viszont nagyon-nagyon kiszámítható volt, ahogy a boszorkány kiléte is szerintem nem volt túl nagy rejtély.
 Ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet, mert alapjáraton egy kedves, kicsit kalandos történet, és felnőtt fejjel is élvezhető. Ha nem halálosan izgalmas dolgokat vár tőle az ember.
 
Belbecs: 5/5  
Szerintem a 8 évesek már simán élvezni fogják, de felnőtt fejjel sem rossz.

Külcsín: 4/5
Szeretem az illusztrációit és a borítót is. Igen, a kemény borítót hiányolom nagyon. Ez a könyv simán megérdemelte volna azt, hogy keménytáblás legyen :(


Fülszöveg:
„A gyermekeimmel együtt tagadhatatlanul beleszerettünk E. A. Wyke-Smith A csibukok varázslatos földjén című könyvébe… és persze Gorbóba, az egész díszes társaság legragyogóbb gyöngyszemébe.”
J. R. R. Tolkien

Pip és Flóra nagy bajba keveredtek. Megszöktek a Sunny Bay Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthonából, ahol életük szomorú és kilátástalan volt, ám sorsuk most sem nevezhető épp rózsásnak…
A két kis árva meghökkentő és varázslatos világba csöppent, ahol fahéjmedvék,
lápi koboldok, bukdácsok és talán még takonyférgek is élnek, és persze mindenekelőtt a csibukok, ezek az esetlen, kelekótya, de végtelenül elbűvölő lények, akik J. R. R. Tolkien gyermekeinek szívét is rabul ejtették.

E. A. Wyke-Smith elbűvölő meseregénye, amely A hobbit egyik fő inspirációjaként szolgált, most olvasható először magyarul.


Eredeti mű:

2022. augusztus 4., csütörtök

Megan Logan: Szeresd ​magad!

 


  • Könyv: Megan Logan: Szeresd magad!
  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2022
  • Oldalszám: 176
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634755562
  • Megjelenés időpontja: 2022. március 8.






 Az az igazság, hogy van nekem egy bizonyos ellenérzésem azokkal a könyvekkel szemben, amik nem igazi könyvek. Mármint, aminek a nagy részét te töltöd ki, de valami miatt kapnak ISBN számot, elhitetve az emberekkel, hogy amúgy ők igazi könyvek!
 Az önsegítő irodalom nagyjából 25%-át ezek a művek teszik ki. Ami amúgy nem gond. Én elhiszem, hogy rengeteg ember imádja azt, hogy vezetve van, hogy ott és rögtön kitöltheti, megoldhatja a dolgokat a könyvben, és bármikor vissza is lapozhat, hogy évekkel, évtizedekkel később visszanézze, hogy miket írt, miket gondolt akkor és jelenleg hova is tart az ő élete. Attól, hogy én nem szeretek könyvbe beleírni, más még szerethet.
 Ezzel a könyvvel sem az volt a legnagyobb bajom, hogy kitöltögetős. Kölcsön könyv volt, tehát ha ingerem lett volna arra, hogy ott azonnal kitöltsem, akkor sem tehettem volna meg, hiszen nem a saját példányom. AniTiger megnyugtatására, még csak ingert se éreztem erre a cselekedetre.
 A legnagyobb gond, nagyjából a harmadik oldalon kezdődött, vagy talán a negyediken. Tudom, hogy az önsegítő irodalomban fontos, hogy megerősítse az olvasót abban, hogy jó úton halad a kiteljesedés felé. De, hogy ezt úgy tegye, hogy az egyik legnagyobb érdemének (az olvasóénak), azt jelölje ki, hogy megvette ezt a könyvet, az . . . azt úgy egy kicsit meredeknek éreztem. És ha ez még csak egyszer lett volna kifejtve, akkor tova is lendülök, mondván van egy egészséges önbizalma a szerzőnek, . . . de nem. Azt, hogy azért vagyok tök jó mert megvettem ezt a könyvet és/vagy elolvasom ezt a könyvet, konkrétan 3-4-5 alkalommal olvashattam, a 176 oldalban. El is könyveltem, hogy nem vagyok király, mert én csak kölcsön kértem :P
 A másik problémám az volt, hogy ahogy az alcím is kifejti "Foglalkoztató könyv NÖKNEK". Nem szeretem, amikor rámegyünk erre a nők-férfiak vonalra, és itt kifejezetten irritáló módon ment. Nem tetszett, ahogy a szerző gondolkodik. És elképzeltem, hogy vannak emberek akiket ő inspirál és a könyvvel a fura nézete csak úgy terjed, mint a pestis, és azért úgy egy kicsit megijedtem.
 Nem, nem keménykalapos feminista. Szimplán az egész könyv olvasásakor az jött le, hogy na a nők királyok . . . és mondj példát ki a NŐI példaképed, nézd mennyi NŐI énekes van és így tovább. Attól, hogy a könyv NŐKNEK készült azért ne feltételezzük, hogy minden nőnek, női kedvenc énekesei vannak Csak.
 De mindezeken túl is irritálóak voltak a feladatok. Ezt úgy merem kijelenteni, hogy olvastam már kitöltős, "foglalkoztatófüzetet" (erről mindig a suli jut eszembe :D), és voltak hasonlóan irritálóak, de a legtöbben elgondolkodtató kérdések voltak, és ha példát is hozott rá, akkor nem ennyire furákat és idegesítőeket, mint ebben a könyvben. 

Külcsín: 3/5
Nem volt annyira ronda, mint amennyire a borító alapján vártam. De igazándiból nem nyűgözött le. Az egyetlen pozitív dolog benne, hogy annyira nem érzékeltem, hogy helyesírási hibákkal lenne teli, ami a mai világba már nagy teljesítmény. Mindazonáltal, tény, hogy túl sok szöveg sincs benne :P

Belbecs: - 
Hát, biztosan van értéke. Hozzám nem adott az elolvasása. Néha ideges lettem tőle, de ezen túl nem váltott ki belőlem érzelmet. Igen, röviden ez egy eléggé idegesítő könyv volt.

2022. március 2., szerda

Antóni Csaba (szerk.) A ​keleti kultúrák virágzása

 

Valaki volt olyan kedves, és az egész sorozatot odaajándékozta a könyvtárnak. Mivel nekünk is volt belőle és fura szaga volt (szerintem dohányzott a gazdája), így eladásra kerültek a kötetek. Mivel kelet, Japán, meg minden gondoltam akkor ezt a részt hazahozom. Mivel ugye próbálom teljesíteni az Amit főztél edd is meg kihívást, így tőlem szokatlan mód elég hamar sorra is került.

 Nos, Japán van benne...a legkevesebb, ha tíz oldalt elér a Japán rész benne, akkor sokat mondok. De ennek ellenére nem rossz könyv.

Lehet, hogyha annak idején a töri könyvet is ilyen lelkesen olvasgattam volna, akkor most nem lett volna a könyv fele legalább totál ismeretlen számomra. Persze lehet, hogy eleve nem tanították azokat a dolgokat...de lehet csak kevésbé forgattam magát a töri könyvet.

A könyv három Nagyobb témából áll. Róma-Perzsia, India, Kína, és a negyedik témába beledobták az összes kisebbnek számító kultúra felvirágzását és bukását. Így Japán, Korea, Indokína stb. maradt a könyv utolsó negyedére.

Maga a könyv elég érdekes volt, elég sok képpel, időrendi táblázattal, és információval. Sok-sok információval. Olyanokkal amiket feltehetően soha az életben nem kamatoztatom, de érdekesek voltak. Rengeteg dolog volt ismerős, de így is sok dolgot tanultam. Más kérdés, hogy mennyire ragadnak meg bennem. 

De lelkiismeretesen végigolvastam azokat a részeket is, amik totálisan nem érdekeltek. Mint Róma-Perzsia és azaz igazság, hogy India sem épp az a terület ami érdekelne. Kína már jobban érdekelt, és itt észrevehető is volt, hogy igazándiból azok a témák, amik érdekelnek, ebben a könyvben semmi újat nem tudtak adni, hisz azoknak a témáknak annak idején már utána néztem. Így igazándiból ezek csak érdekességek és régi tudások felelevenítése volt.

Amúgy a kihívással elég jól haladok, próbálok addig ingyen se beszerezni könyveket, míg az előzőket el nem olvastam. A vicc, hogy amit meg elolvasok azt vagy visszaviszem, mint ezt, vagy amit vettem azokat eladom...tehát lehet év végén bár sokat olvasok az idei beszerzéseimből ...mégis tök üres lesz a listám, mert miután elolvastam, nem tartom meg a könyveket. Abból ugyanis már kinőtem, hogy tárolgassam a könyveket csak úgy. Nagyon jónak kell lennie egy-egy könyvnek, hogy olvasás után még nálam maradjon :)


TARTALOMJEGYZÉK:

Kelet Róma ellen

    A sztyeppék népei: szkíták és szarmaták

    Egy átmeneti birodalom: a párthusok

    Petra királysírjai

    Az Arab-félsziget népei

    A hunok rövid életű birodalma

    A Szászánida-kor művészete

    Perzsia újjászületése a Szászánida-korban

    A Szászándiák vallása: a mazdaizmus

Az ókori India

    India nagy vallásai

    Az első indiai birodalom kialakulása

    India klasszikus eposzai

    A Kusán Birodalom

    Az ókori India virágkora: a Gupta-kor

    Művészet és kultúra az ókori Indiában

    A száncsi nagysztúpa

    India filozófiai rendszerei

    India a muszlim hódítások előestéjén

Kína klasszikus korszaka

    A fejedelemségetől a Csin Birodalomig

    Konfucianizmus, a legizmus és a taoizmus

    Csin Si Huang-ti, az első császár

    Hadsereg a föld alatt

    Han: a klasszikus császárság kora

    A barbár dinasztiák uralma

    Újítások és nagy találmányok

    A Tang-dinasztia kozmopolita birodalma

    A Szung-dinasztia és Kína kulturális reneszánsza

A Távol-Kelet ébredése

    A japán szigetek ősi kultúrái

    Jamato államának kialakulása

    Szamurájok: harc és becsület

    A Fudzsivara-klán államától a szamurájok koráig

    Korea három királysága és Szilla évszázada

    Az első délkelet-ázsiai kultúrák

    Angkorvat

    A Khmer Birodalom Indokínában

    Délkelet-Ázsia a 13. század előtt








2022. január 1., szombat

Star ​Wars – Galaktikus kalandok

 

Gondoltam, mielőtt visszaviszem a könyvtárba elolvasom én is. Unokaöcsém miatt lett kihozva, mert a Marvel mellett a Star Wars is benne van az érdeklődési körébe. Amúgy szerintem elolvasták ők is, mert egy csomó történet ismerős volt, tehát hallottam már őket, felolvasások során.

Nehéz értékelni a könyvet, mert nem jöttem arra rá, hogy ki lenne ennek a célközönsége. Mert az a korosztály, akik már nézhetik a filmeket és az animált sorozatokat azok számára ez már nagyon gagyi. Akik meg nem ismerik a filmeket, azok nem feltétlen tudják ki kicsoda, és hogy miért jelentős amit csinálnak stb. Tehát nehéz belőni, hogy kiknek szól.

Ugyanis a szövegezés úgy nagyjából a 4-6 éves korosztálynak, ugyanis nem túl összetettek a szövegek, oldalanként nagyjából 4-6 mondat van, szép nagy betűkkel, mellette egész oldalas ocsmány illusztrációk. Sajnálom, de szerintem ritka ronda az illusztrációja a könyvnek. Olyan ez, mintha nem akartak volna jogdíjakat fizetni érte, és ezért csak olyan "hasonló" képeket csináltak. Vagy szimplán az illusztrátor munkássága nem üti meg szerintem az elvárt színvonalat. És az nem mentség, hogy gyerekeknek készült a könyv, ugyanis, attól, hogy gyerekeknek készült még nem kell ennyire...leegyszerűsíteni és rondának lenni.

A másik, hogyha a könyv mondjuk az önálló olvasásra készült, tehát 7-10 éveseknek, akkor megkérdezném a kiadót, hogy egy szerkesztő se látta a könyvet? Hemzseg az elütésektől, nem mondom, hogy minden fejezetben van, de nem egy volt, ami ki is billentett az olvasásból, annyira értelmetlenné tette a szöveget. Tehát, ha már egy könyvért elkérnek 5.000 forintot, egy helyesírás ellenőrzés nem ártott volna. És nem is tartott volna sokáig, mert az egész könyvben nincs túl sok szöveg, tehát tényleg nem értem, miért nem lehetett átnézni :(

Összességében ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam. Szeretem a Star Warst, és bár írtó gagyinak tartok kb. minden történetet a könyvben, még így is kedvet kaptam arra, hogy valamikor újra nézzem a filmeket :D

Belbecs: 3/5

Biztos, ha tudnám ki a célközönség akkor feljebb pontoznám, de az van, hogy nem tudok egy korosztályt sem adni, akiknek ajánlani tudnám.


Külcsín: 2/5

Hát őszintén, a borítón kívül egy normális illusztráció sincs benne, emellett a szöveg se nagyon van gondozva, úgyhogy hagyjuk, még így is nagyon nagylelkű voltam a könyvvel kapcsolatban :D

Fülszöveg:

Indulj új kalandra ezzel a Star Wars-mesegyűjteménnyel, amely a Baljós árnyaktól Az utolsó jedikig tizennyolc összegyűjtött, eddig ismeretlen történettel mutatja be a messzi-messzi galaxis sokszínű világát!




2021. január 12., kedd

Szlafkai Éva: Élj kreatívan!

 

Az idei évem első olvasmánya. Első szakkönyve amit elkezdtem, mert mellette olvasok könnyedebb irodalmat is. 

 Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy a könyvtár megvette, elő is jegyeztem (foglaltam) és mivel én itthon home office-ban voltam, megkértem egyik barátnőmet, hogy hozza el hozzánk, amikor jön, mert az mégis előbb van, minthogy én bekerülök a munkahelyemre. El is vitte magához, aztán én hamarabb keveregtem be...így jobban jártam volna, ha ott marad , aztán amikor kijött sem jutott valahogy eszünkbe és vissza is vitte, úgyhogy igazándiból nem sokkal azelőtt jutottam hozzá, hogy már én is dolgoztam rendesen, és simán elhozhattam volna. De hát mindegy is, kicsit kalandosan került hozzám a könyv. Megfogadtam, hogy egy könyvet olvasok egyszerre csak, de aztán rájöttem, hogy ez régen sem ment. Elkezdtem a várólista csökkentős könyvemet, de ez már annyira birizgálta a fantáziámat, hogy előre vettem az olvasási sorrendbe, no meg azt sem szeretem, ha nálam hetelnek a könyvtári könyvek, hisz, mi van ha éppen keresik. És hát egyszerre úgysem tudok mindent olvasni. Mivel elég új könyv sejtésem szerint majd előjegyzések lesznek rá, így ez is gyorsított kicsit a sorra kerülésén, és nem bántam meg.

Nem egy száraz könyv, bár nem is az a hipp-hopp elolvasom kategória. Éppen azon gondolkodtam, hogy a fejezetek végén lévő szikratöltőpontokat ki kéne írni, hogy majd, amikor a könyv nincs már nálam, akkor ráérős időmben ki tudjam tölteni őket, mert tök jó feladatok és kérdések, amikor a végén olvastam, hogy a honlapján le lehet ezeket a dolgokat tölteni. úgyhogy csütörtökön az első dolgaim között lesz, kinyomtatni majd, hogy neki kezdhessek a kitöltésnek.

De, hogy a könyvről is írjak, ne csak a kalandos útjáról ahogy ide került.

 Meglehetősen jól összeszedettnek gondolom, és kellő időközönként (oldalanként), van fejezet megszakítás, Szikratöltőpont, és emberek kis története/szemlélete ami az elhangzottakhoz illik. Tehát nem száraz, de tudományos, nem unod halálra magad, mert igazándiból a szakszöveg sem az a száraz fajta. Nekem meglehetősen üdítő olvasmány volt. Tetszenek a feladatok, a történetek, és hogy ennyire sok minden belefér ebbe az egészbe. Tetszett, ahogy összeszedte a dolgokat.

Nem volt semmi olyan, amire azt mondanám, hogy untam. Nem volt annyi történet, hogy azt mondjam, a történetekkel akarta megtölteni a könyvet, de nem is volt annyira szak szöveg, hogy azt mondjam nem értettem semmit. Persze voltak könyvek, emberek, akiknek utána néztem, vagy majd fogok, mert nem voltak ismerősök. De rengeteg olyan dolgot mondott, a mit ismertem, vagy már hallomásból hallottam róla, így megerősítést nyert.

 Külön kiemelném, hogy a feladatokat ingyenesen, bárki letöltheti online innen, így azok akik úgy mint én kölcsön, vagy könyvtári példányt olvastak is (vagy szimplán nem akarnak mindent kiírni, vagy beleírni a könyvbe), azoknak is esélyük van kényelmesen kitölteni, már  a könyv nélkül a feladatokat. Ajánlott amúgy olvasás után, mert egy csomó minden úgy nyer értelmet, ha az alapot, tehát a könyvet olvastuk.


Kedvenc idézeteim:

"Emilie Wapnick coach, író, művész azt mondja egy TED-előadásában, hogy szerinte a „Mi leszel ha nagy leszel?” kérdés ahelyett, hogy arra inspirálná a gyerekeket, hogy megálmodják, mennyi mindenné válhatnának, valójában pont az ellenkezőjét teszi: azt a téves elképzelést ülteti el bennük, hogy hiába érdekli őket számos hivatás, csak egyet választhatnak ezek közül."

259. oldal


"Gyakorolj empátiát, lépj bele mások cipőjébe! Ne csak a saját szemszögedből értelmezd a világot, hanem figyelj oda másokra is, hogy jól tudj velük együttműködni."

310. oldal, VI. fejezet - Hass, alkoss, fejlődj!


"Az ikigai nem a boldogság kereséséről szól, hanem arról, hogy megtaláljuk az életben azt, amit jól és szenvedélyesen csinálunk. A cél az, hogy felfedezzük, miben vagyunk igazán jók, mi okoz örömet, és mi az, ami hozzátesz valamit a nagyobb közösségünkhöz. Amikor megtaláljuk helyünket a világban, akkor ezért és ezzel együtt jön a boldogság."

184. oldal, IV. fejezet - Találd meg a belső ösztönzőerőd!: Szikratöltőpont


Belbecs: 5/5

Ennél jobb, első szakkönyvet nem is választhattam volna idénre.


Külcsín: 4/5

A borítót nagyon szeretem, de a belső illusztrációk nem az én világom. Nem rondák, csak nekem nem tetszenek :D


Fülszöveg:

Miképpen oldhatunk meg alkotó módon váratlan helyzeteket?

Hogyan aknázzuk ki, ha több minden érdekel bennünket?

Miként láthatunk a problémákban lehetőséget, és meríthetünk a kudarcból ihletet?

A kreativitás ma fontosabb, mint korábban bármikor – ez a 21. század egyik túlélőkészsége. Segít szembenézni a kihívásokkal, megoldásokat találni eddig ismeretlen problémákra, elszakadni a megszokottól és kiteljesíteni az életünket. Ez a kíváncsi hozzáállás mindannyiunkban fellelhető és fejleszthető.

A könyvben nemzetközileg elismert szakértők és inspiráló történetek segítenek kreatív énünk fejlesztésében, valamint hazai szakemberek osztják meg nézeteiket a kreativitásról és motivációról.

A kötetben ismertetett módszerekhez a szerző gondolatébresztő, interaktív feladatokat is összeállított, hogy felszabadíthassuk kreatív energiáinkat.


 HVG Könyvek, Budapest, 2020
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633048610 · IllusztráltaNagy Norbert
>!
 HVG Könyvek, Budapest, 2020 
360 oldal · ISBN: 978963304861

2020. december 3., csütörtök

Rupi Kaur: Tej ​és méz / a ​nap és az ő virágai

A blogon kevés verses poszt születik, mert van egy enyhe "nem szeretem" státusza nálam a verseknek. Aminek feltehetően az lehet az oka, hogy a verselemzéseket mindig utáltam, sosem volt olyan irodalom tanárom, aki képes lett volna megszerettetni a költészetet velem. És a modern költészetet, meg nem tartom költészetnek, mert valahol elvesztek a rímek és ritmusok. Fura mi? A régi költészetet nem csípem, mert nem tetszik a sok belemagyarázás, de legalább rímel. A modern szókimondó általában, viszont hiányzik, minden belőle amit én versnek tanultam (rím, ritmus, szótagszám). Haikuk az egyetlen kivétel és a wakák, úgyhogy igazándiból a többit sosem szerettem.
Ennek ellenére kölcsönkértem AniTiger barátnémtól rupi kaur két verses kötetét is. Az elsőt azért, mert úgy gondoltam, hogy olvassunk egy kis haikumentes kortárs költészetet, és a molyok is szeretik ezt a kötetet és a címe is jó. A második kötetet azért, mert az első nagyon tetszett, mindazok ellenére, hogy a fele az én meglátásom szerint nem is vers.


A két olvasás közt nagyjából egy hónap telt el. Ez alatt olvastam minden mást, ami nem vers, és nem is hiányzott igazán a költészet. Megjegyezném, jelenleg sem hiányzik a költészet. Nem kedvelem jobban a kortárs költészetet mint eddig, csak nem zárkózom el tőle teljesen. Abban viszont biztos vagyok, ha fordított sorrendbe olvasom a két kötetet akkor lehet, a Tej és mézre sose került volna sor. "a nap és az ő virágai" is nehéz és mély témákat dolgozott fel, de valahogy sokkal távolabb áll tőlem, mint a Tej és méz. Nem fogott annyira meg, hogy új kötetre vágynék a szerzőtől, míg a Tej és méz azt váltotta ki belőlem, hogy igenis szeretnék tőle még olvasni.
Lehetséges persze, hogy időzítés kérdése az egész. Jókor talált meg az első kötet, de a második nem. Lehet, de úgy gondolom, hogy a második gyengébb, vagy témaválasztásban állunk sokkalta messzebb egymástól. Bár tény, jóval személyesebb ez a kötet, mint a Tej és méz. (érzésem szerint)
 Ami tetszett mind a két kötetben az az volt, hogy szeret, akar, mer és tud is nehéz témákat felhozni. Az, hogy engem nem érint és nem hat rám az adott téma, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy ha valakit ez jókor talál meg, roppant sokat tud neki segíteni abban, hogy felálljon, tovább lépjen és haladjon az útján. Fogalmam sincs mennyi embernek segítenek ezek a kötetek, de nem vitatom el, hogy szükség van rájuk. A Tej és méz nekem nagyon jókor jött. Nem tudnám már megmondani melyik része hatott rám, hogy miként hatott rám, de tudom, hogy amikor olvastam, és amikor letettem, megkönnyebbültem. Mint amikor elbeszélgetsz valakivel, elmondod minden bánatod és már attól jobb, hogy elmondhattad, akkor is ha senki nem lát el utána tanáccsal, vagy nem akar megmenteni. Akkor is könnyebb, mert meghallgattak. "a nap és az ő virágai" ezt nálam nem váltotta ki, de feltehetően másnak pont ennél a kötetnél lesz meg az, ami nekem az elsőnél. 
 Nem bántam meg, hogy elolvastam. Egyiket sem! Mind a kettőben voltak jó gondolatok, amiket meg lehet szívlelni, vagy csak el lehet rakni a tudatalattinkba, hogy egyszer majd elővegyük és könnyítsen az életünkön.
 Voltak olyan egy soros mondatrészek is, amik nagy hatással volt rám - de ezeket nem vagyok hajlandó versnek hívni - . Oh igen, szerintem egy rohadt rím sincs egyik kötetben sem, de úgy döntöttem, nem úgy olvasom, mintha vers lenne, és így kevésbé irritál a dolog. Irritál, de nem húz fel....annyira :)
 Úgyhogy olvassátok, mert megéri. Sok elgondolkodtatni valót ad, és sok választ a fel nem tett kérdésekre. 
A rajzok hol szépek, hol rondák, hol fogalmam sincs mit akarnak ábrázolni, de sokat mondanak. Igazándiból a képek nagy részének inkább hangulata van, mint értelme. Mármint számomra esztétikai értéke nincs, mert nem tartom szépnek az illusztrációkat, de a versekkel együtt (amiket nem tartok verseknek), egészen ütős kombinációt alkotnak :)


 

2020. október 17., szombat

Alice Bell: Megmenthetjük-e ​a Földet?

 

A minimalizmus mellett a környezetvédelem a másik olyan dolog, amiben próbálkozom azzal, hogy a lehető legtöbb információt szerezzem róla, és amit csak lehet beépítsek az életembe. Éppen ezért ez a könyv is amint láttam, hogy létezik, ment a könyvtári dezideráta listára és szerencsémre meg is vették, így pénzembe nem kerül (helyet nem foglal) és mégis elolvashattam.

 Tartalmilag a könyv teljesen korrekt, meglehetősen naprakész és ez tök jó dolog. A lehető legátfogóbb akar lenni, és a lehető legtöbb információt akarja átadni, anélkül, hogy túl sok lenne. Nem riogat, de azért közli veled, hogy nagy szarban vagyunk, ha csak nézünk ki a fejünkből és senki nem tesz semmit.

A könyv vége amúgy külön tetszett, ahol felhívja a figyelmet, hogy a legjobb stratégia amit követhetsz, hogy Te elkezdesz változni. De nem úgy, hogy mindent és azonnal. Arra kér, hogy törekedj arra, hogy csak annyit vállalj amennyit képes vagy teljesíteni anélkül, hogy ez a kedved romlására menne, vagy már kellemetlenséget okozna. Ugyanis máris nem vagy túl jó reklámja a változásnak, ha közben látványosan szenvedsz. Tehát szeretned kell a változást amit megélsz, és mesélned róla. Állítja a könyv, hogy az emberek nagyon-nagyon keveset beszélnek a klímaváltozásról, és arról, hogy miként és hogyan hathat ez majd az emberek életére. Az övékre, vagy ismeretlenekére, a világ másik végén. Szeretné, ha többször lenne téma a családokban a klíma és hogy lehetőleg ne mindenki a következő 5 évet tervezzen és ne csak 5 évre gondolkodjon (illetve megkérte, hogy a politikusok, ne csak egy ciklusban gondolkodjanak, és ne így mérlegeljenek törvényeket), hanem távlatokba. Gyermekeink, unokáink életének távlatába. - Itt megjegyezném, hogy amúgy én az emberek egy részénél azt látom, hogy nem, hogy 5 évre terveznek, de a legtöbb a jövőhetét sem tudja elképzelni mi lesz....

Tehát változz és akkor a környezeted változik veled. Beszélj róla, és igenis keresd a cégeket a kérdéseiddel, a politikusokat a kérdéseiddel, hogy lássák, hogy igenis van igény a változásra. Mindig amúgy azt mondtam, hogy kell, ha az érdekel, írj. Legrosszabb esetben is maximum nem válaszolnak. Akkor ugyanott vagy, ahonnan elindultál, nem vesztettél semmit. De ha nem próbálkozol, nem tudod meg soha, hogy elértél-e volna bármit is.

Amúgy a könyv megemlít pár fura dolgot. Mint a marhák jövőbeni lehetséges gyógyszerezését, hogy kevesebbet böfögjenek (metán ugyebár), hogy jó lenne ha vegánok lennénk - ezt hála az égnek azért nem sulykolta, csak megemlítette, hogy az is egy tök jó opció. Stb.

Tehát összességében a könyv tartalmi része nekem tetszett. Voltak érdekességek, voltak adatok, volt politika, megoldás ötlet ami néha olyan sci-fi-s volt. De én az  idei pandémia óta úgy vagyok, hogy bármi is lehet. 

 De ami nem tetszett, nos a könyv úgy önmagában, egy vizuális rémálom. A borító az egyetlen ami normálisnak mondható és mondjuk, hogy figyelemfelhívó és jó. Nos, a belseje olyan, mintha egy kb. 10 éves gyerekre rábíznád, hogy ezek a képek erre a két oldalra, ezek a magyarázó szövegek ezek a fontosok, ezek a fontosban a magyarázók, és keress mindegyiknek valami tök eltérő betű méretet és stílust és szerintem még betűfajtát is. Tehát van egy szövegrész nagyobb betűvel, ami két-három mondat/oldal. Mármint konkrétan elfoglalja a lap felét. Van hangyaf*sznyi betű mérettel a képek leírása, hogy mit látsz. Van a szövegben, ami nagyjából normális betű mérettel megy szürke átsatírozás, ami aztán egy leheletnyivel kisebb betű mérettel ki van fejtve a margón...

 Kinyitottam a könyvet és 1. majdnem lehánytam, 2. vizuális sokkot kaptam, és majdnem becsuktam, hogy nem akarom elolvasni. Ha a téma kevésbé érdekelt volna, biztosan nem olvasom el. Tudom, sejtem, hogy azért ennyire sz*r, hogy azért 120 oldalt elérjen, de az istenért már....Nem túl jó reklám, ha kinyitsz egy klímáról szóló könyvet, ami rohadtul pocsékolja a papírt a hülye betű választásaival.... De komolyaaan, miéééééért???? 








Fülszöveg:

"Egy gyakran idézett Obama-mondat szerint mi vagyunk az első generáció, mely tényleg érzi a klímaváltozás hatásait, és az utolsó generáció, melynek hatalmában áll bármit is tenni ellene.
A globális felmelegedés következményeit világszerte érzékeljük, a műanyaggal elárasztott folyókat és óceánokat bemutató képek ösztönösen elborzasztják a nézőt. A kormányok, a nagyvállalatok és az egyes emberek is kezdik megváltoztatni politikájukat és viselkedésüket – ám lehet, hogy mindez túl kevés, és túl későn történik? Visszafordíthatjuk-e a folyamatot, vagy nem maradt más, mint alkalmazkodni az új körülményekhez?"

2020. szeptember 5., szombat

Michael Acton Smith: Belső ​csend

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a könyvről a blogomra is, vagy elég csak a molyos kifakadás róla. Végül úgy döntöttem, hogy leírom ide is a véleményemet, kicsit talán jobban kifejtve.

Az év első felében vettem ezt a könyvet, részben mert a téma érdekelt volna, a mindfulness mostanában kellően érdekel, így szerettem volna többet megtudni róla. A molyon relatíve pozitív értékelések voltak, így gondoltam, hogy bár rohadt drága könyv (3.900), megéri a befektetést és majd rengeteg pozitív és érdekes dolgot fogok megtudni.

Hát, első csalódásom akkor ért, amikor kézbe vettem és kinyitottam. Értem, hogy a 21. század embere nem szeret annyira olvasni és a dizájn nagyon fontos, de úgy érzem van egy arany középútja a dolognak. Itt elbillent a dizájn felé, és kimaradt a tartalom relatíve. A könyv ugyanis 224 oldalas, a szöveg amit tartalmaz, jó ha 50 oldalt kitenne. Amúgy a végén rájöttem, hogy miért 224 oldal és miért kellett széthúzni ennyire (azon túl, hogy könnyebb eladni, ha azt hiszik van is benne valami). A könyv végén ugyanis megmagyarázzák, miért van minden oldalon pontozás a lapszéleken. Dobpergés...nos azért, hogy behajtogasd és akkor egy újabb reklámfelületet adsz az applikáció embereinek, mert kihajtogathatod, hogy Calm ...és nézheted a polcodon. Azok után, hogy  a beépített könyvjelzőt kivágtad és a csuklódra kötötted! Igazándiból, ha nem utáltam volna a könyvet már az elején, akkor ITT lett volna az a pont amikor elhangzik valami nagyon csúnya a számból.

Amellett, hogy miután elolvastad, hajtogass és vágj ki a könyvből dolgokat, a borító anyaga valami borzalmasan béna. Nem igazán puha táblás, de nem is kemény. Megjegyezném, hogy könyv hajtogatáshoz a kemény táblásak jobbak! Pár napi hurcolás után ugyanis meggyűrődött az egész, pedig védve volt és nem úgy olvastam, mint egy állat. Tehát tartósnak sem mondható, bár ugye egy olvasás után úgy is reklámot hajtogatsz belőle.

Igen, a reklám! Zseniális amúgy, 4.000 forintot fizet az ember, hogy megvegyen egy reklám könyvet, ami egy applikációt reklámoz, tudatos jelenlétbe csomagolva. Nagy ötlet volt, aki ezt így megcsinálta, pláne, hogy lefordították magyarra is, bár az app meg angol, tehát pl. ha véletlen érdekelne is az app akkor sem tudnám használni, de ennyi pénzért olvashattam róla, hogy milyen szuper. Bár, amit olvastam, az alapján nem jutott eszembe, hogy egyáltalán próbálkozzak a letöltésével, mert nem hozott lázba.

 A könyv a tudatos jelenlétre fókuszálna, ezért minden klisét amit csak lehetett ők is bedobtak róla. Sok színes kép, sok idézet, és sok olyan dolog, amit ha beírsz a google-ba, hogy tudatos jelenlét, az első oldalon két oldalba összefoglalnak neked! Tehát igazándiból semmi újat nem olvastam. Ja de, hogy van egy ilyen applikáció!

 A másik amit én rühellek, hogy kitöltős  oldalakat raknak bele. Nem annyit, hogy naplónak használd a könyvet, csak annyit, hogyha véletlen azt hiszed, ez remek dolog ide kitölteni (bár ugye, utána hajtogatod a könyvet, így ha írtál bele, sem fogod azt sosem visszaolvasni), akkor sem viszed túlzásba. Talán 10 kitöltős oldal volt, mármint ugyanaz az oldal, csak tízszer....


Belbecs: Nem pontozom, mert nincs mit. Aki soha az életben nem olvasott a témában, annak lehet, hogy tetszik. Főleg, ha oda van az idézetekért, és imádja, hogy két oldalt kitölt egy darab idézet, mert akkora nagy betűvel írták, hogy teljenek a lapok. Mert ugye a hajtogatáshoz kellett a 224 oldal! De aki például a neten már keresgélt a témába, annak ez egy idegesítő dolog lesz, és tudatos jelenlétben húzhatja fel magát a könyvön, és azon, hogy ezért fákat vágtak ki. Arról nem is beszélve, hogy ezért pénzt adott, nem is keveset.


Külcsín:   .... Hagyjuk ...


 HVG Könyvek, Budapest, 2018
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633045923 · FordítottaMoharos Éva

Fülszöveg:
A rendszeres meditáció bizonyítottan jót tesz: fejleszti a kreativitást, az összpontosítást és a hatékonyságot, segít megőrizni testi-lelki egészségünket. A mindennapokban azonban
nehéz időt szakítani arra, hogy behunyt szemmel, nyugodt környezetben meditáljunk akár csak fél órát is.
A Belső csend erre kínál megoldást: a hétköznapi élethelyzetekben alkalmazható tudatosságot. A mindfulness gyakorlása nem igényel különleges felkészülést, a bennünk rejlő kreativitást, spontaneitást hívja elő. A gyönyörűen illusztrált kötet inspiráló gyakorlatokkal, bárki számára elérhető ötletekkel vezet rá, hogyan észleljük a minket körülvevő világot.

Sétálj egyet úgy, hogy nincs úti célod!
Próbáld ki a csokievéstmindfulness-módra!
Ültess növényeket és figyeld a fejlődésüket!
Kapcsold ki a telefonod egy rövid időre!

Mosolyogj, lélegezz és lassulj le!


2020. március 1., vasárnap

Valentina Giannella: Greta vagyok

Gretaról még én is relatíve sokat hallottam, úgy, hogy nem igazán követem a sajtót. Nem nézek tévét és nem nagyon járok hírportálok felé, a közösségi médiába sem nagyon töltöm az időmet, de így is egy időben, akár akarta az ember, akár nem az arcába nyomták a klíma válságot, a tüntető kislányt!
 Mivel a környezettudatosság, a környezetvédelem, az Élhető Föld nekem is fontos, így szerettem volna jobban megismerni, mit is tett ez a kislány, és hogy mit ért el. Az Ég a házunk volt az első könyv amit róla és a törekvéseiről olvastam, és meglehetősen nagy csalódás volt, tekintve igazándiból Gretaról többet tudtam meg, mint ami érdekelt, a törekvéseiről kevesebbet, mit ami érdekelt, így kicsit félve nyúltam megint egy Gretas könyvhöz.
 Míg az első könyv felnőtteknek íródott, és erősen életrajz inkább, mintsem figyelemfelkeltő ismeretanyag, addig a Greta vagyok már más. Láthatóan gyerekeknek íródott, a hátulján rajta is van a 10+-os megjelölés, amivel amúgy olvasás után maximálisan egyetértek és örülnék, ha rengeteg gyerekhez eljutna ez a könyv. Ugyanis meglehetősen jó szövegezése van, semmiről sem ír teljes mélységében, de mindenről ír annyit, amennyi egy 10 évesnek befogadható, és ha érdekli akkor tovább mehet majd a témában specifikusabb könyvekre. Hála az égnek amúgy sorra jelennek meg a környezetvédelemmel és Földünk megóvásával kapcsolatos könyvek, mind a felnőttek, mind a gyerekek számára.
 Én próbálok tenni a környezetemért, és bár nem hiszek a kivonulásokban, a tüntetésekben, egyetértek azzal, hogy fel kell rázni az embereket. Ugyanis a legtöbb ember úgy van a dolgokkal, hogy hát valahogy majd lesz, és miért kezdjen neki bárminek is, hisz most még nincs baj. Aztán majd persze amikor baj lesz akkor már Muszáj lesz tenni, de akkor meg már csak alkalmazkodni lehet, és nem visszafordítani a dolgokat.
 Úgy látszik az én életemben jött el az a választó korszak, amikor vagy lép az emberiség (mindenki), vagy nem lép, és a természet lép majd helyettünk, és akkor ahhoz vagy alkalmazkodunk, vagy hát a Föld megvan nélkülünk....úgyhogy.
 Én bízom abban, hogy a kormányok majd felvállalnak, nem túl népszerű döntéseket is a klímaválság miatt, hogy igenis rákényszerüljünk a váltásra. Mert rengeteg ember van most is, akik úgy magasról letojják a dolgot, mert nem őket érinti, nem náluk van szárazság, nem náluk van tájfun, nagyobb mint szokott, és nem náluk viszi el a szél a házat, hanem a világ másik végén, és így igazándiból nem tesznek semmit sem. Pedig annyi mindent tehetnénk.
 Greta nagyban gondolkodik és globálisan, ami amúgy tök jó, rengeteg törvény és rendelkezés kéne ilyen szinten is. De ő is kicsiben kezdte, nem eszik húst (egyáltalán nem, amivel mondjuk nem értek egyet, mert a mérték lenne a cél, nem a teljes megvonás), nem utazik, max. tömegközlekedéssel, elektromos kocsival, vagy bringával. És amellett, hogy globális szinten vár változást azért kifejti, hogy emellett, már MOST tegyen meg mindenki, mindent amit tud, a környezete érdekében.
 Rengeteg zöld cikk van a neten, rengeteg minimalista és zero waste cikk, amúgy azokat is előszeretettel ajánlom. Ugyanis a zöldítés - a minimalizmus bizonyos szinten - no meg a zero waste meglehetősen közeli témák, bárki bármit mond.
 Én magam amit tehetek a földért egyenlőre kimerül a tömegközlekedéssel megyek - mindig azzal mentem - illetve hamarosan már bringával, hogy nem használok műanyag zacskókat, vannak tartós hálós tartónk, amibe tudok vásárolni. Van üveg kulacsom, amit már két éve használok,  a munkahelyemen az összes létező papírt újrahasználom, amíg lehetséges, és van írófelülete  - ebből adódóan több a firka papírom, mint amit szerintem egy év alatt elhasználunk :). Próbálok minél kevesebb áramot fogyasztani, a laptopomat is kihúzom amikor már nem használom, és a töltő sincs csak úgy fölöslegesen bedugva, lámpát sem égetem, amikor nem szükséges. Szappannal mosakszom, próbálom kerülni a műanyag csomagolásokat, ami amúgy nem olyan nehéz nekem, tekintve, hogy alig veszek valamit :) Tehát próbálkozunk, emellett szelektíven gyűjtjük itthon a szemetet, a kukánkat szerintem most héten raktuk ki először az évben.
 De visszatérve a könyvre. Örülök, hogy megjelent Magyarországon is, és örülök, hogy gyerekeknek szóló nyelvezettel tették ezt. Ha eléred a gyereket, eléred talán a szülőt is, és talán elindul egy változás. Kifejezetten kellemes olvasmány volt, és végre nem ment át az egész életrajzban. Ez Greta küldetését mutatja be és erre most elég nagy szükség van. Remélem, hogy majd sokan fogják olvasni, és sokan kezdenek el tenni a Földért. Nem kell rögtön mindent megváltoztatnod az életedbe, és nem kell, hogy a környezetvédelem miatt spártai életet élj, de vannak egyszerű és nem nagy ráfordítást igénylő dolgok is. A könyv végén amúgy van 10 pont amit könnyen lehet teljesíteni. Én mindet teljesítettem, a bambusz fogkefén kívül, mert van egy jól működő elektromos fogkefém, értelemszerűen míg nincs vele baj, nem fogom lecserélni.
 És ezt mindenki tartsa észben. Nem az a feladat, hogy aztán most mindent lecserélj zöldre, mert az szemetelés és hulladékgyártás. Hanem, ha fontos számodra, akkor amikor elfogy/kiürül/elromlik és már nem lehet javítani, akkor keress egy környezetbarát változatot. Minden kis lépéssekkel kezdődik, de hidd el, ha emberek milliárdja meglép egy kis lépést az elég észrevehető lesz.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Nem mindig tetszettek a képek, de amúgy igazándiból nem mondanám rá, hogy rondák. A könyv igényes és jó kézbe venni. Jól dominálnak a színek.

Fülszöveg:
Ismerd ​meg Greta Thunberget, a kamasz lányt, aki egymaga majdnem kétmillió kortársát vitte az utcára egy péntek reggel Sydney-től San Franciscóig, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy közös összefogással hogyan változtathatjuk meg a visszafordíthatatlannak tűnő klímaváltozást. „Itt mindenki Greta”. Ez egy új, világméretű közösségvállalást fejez ki. Egy félelmet nem ismerő lány felébresztette és megjelenítette egy egész nemzedék lelkiismeretét, s ma már fiatalok százezrei vallják a tudományosságnak, a Föld tiszteletben tartásának és a környezeti egyensúly megóvásának egyetemes elveit. „Nem reményre van szükségünk, hanem cselekvésre. Ha cselekszünk, csak akkor reménykedhetünk újra.” – Greta Thunberg aktivista, az alternatív Nobel-díj kitüntetettje, a Nobel-békedíj jelöltje, 16 éves.
A tudományos kutatásokra és statisztikai adatokra támaszkodó könyvből megérthetjük, milyen folyamatok mennek végbe a bolygónkon.

Mit jelent az éghajlatváltozás? Milyen következményekkel jár a jelenben és főleg a jövőben? Mit kell tenniük a kormányoknak, és mit tehetünk mi azért, hogy feltartóztassuk a folyamatot?

Rövid fejezetekkel, naprakész adatokkal és remek illusztrációkkal ez a könyv tudományosan pontos, mégis közérthető látleletet ad ama tíz és száz év közötti olvasóknak, akik meg akarják ismerni Greta, a fiatalok és a kutatók szigorú intelmeinek okait. Nélkülözhetetlen információkat kapunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk az általános kételkedést, felkészülten és eltökélten, követve a Green Nation mozgalom értékeit: a tudományt, az igazságosságot és az elkötelezettséget.


Könyv: Valentina Giannella: Greta vagyok
Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 128
ISBN: 9789634864479
Megjelenés időpontja: 2019. november 4.

2020. február 25., kedd

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Tudom, hogy jobb lett volna Karácsony előtt olvasni, de valahogy most jött meg hozzá a kedvem. Tolkien számomra mindig is nagy mesélő volt, a Gyűrűk Ura, vagy éppen a Hobbit, mind kedvenc lett számomra, így tervbe vettem, hogy elolvasok tőle MINDENT, ami megjelent magyarul. Ez körülbelül amúgy a következő 10-15 éves terv, ugyanis nem akarok besokallni sem, és nem akarom megutálni sem azért, mert Muszáj volna olvasnom. De tavaly is sikerült kettőt is kipipálnom a listáról  (Beren és Lúthien és a Gondolin bukását), ami nem véletlen nem volt anno kiadva, és nem lettünk volna túlzottan kevesek, ha kiadatlanok maradnak. De ez csak saját vélemény, biztosan sokaknak tetszett. Berenék története amúgy még nekem is, de Gondolin már olyan "meeh" érzést hagyott bennem.
 Viszont ez a Karácsonyi leveles könyv roppant mód tetszett. Amikor elkezdtem olvasni az volt az első gondolatom, hogy annyira irigylem a Tolkien gyerekeket. Nem csak azért mert Tolkien volt az apjuk, hanem mert ennyire jó családi hagyományt kevesen alkotnak. Mindennek megvolt a maga helye és ideje, és története. A levelek meglehetősen kidolgozottak és látszik rajtuk, hogy nem csak úgy hipp-hopp ahogy esik úgy puffan módjára írta őket, hanem tudta mit akar közölni, tudta, mit akar mesélni a fiának, majd szép sorban született kis gyerekeknek.
forrás
 Amúgy nagyon sajnálom, hogy azok a levelek nincsenek meg, amiket a gyerekek írtak Karácsony apónak, mert azzal együtt lehet még ütősebb lett volna. Bár feltehetően azok még személyesebbek.
 A történet ami szép lassan kibontakozik, évről-évre természetesen, az kedves, néha véres és háborúval tarkított, de mégis olyan igazi karácsonyos. Jegesmedvét nagyon bírtam, mert hát béna szegény, és mindent eltol, de hát őt ezért lehet szeretni. Karácsony apó meg majdnem végtelen türelemmel tűri a "segítséget" amit kap Jegesmedvétől, meg annak rokonaitól. Érdekes volt, hogy a levekben is megjelenik a háború. Most nem csak a koboldok ellenire gondolok, hanem a Nagy háborúra, ami akkor zajlott a világban, és bár megjelenik, de valahogy próbálja feloldani a gyerekeknek, és elmagyarázni azt, hogy mi is történik a világ többi részében. (Kevesebb az ajándék, mert inkább ruhaneműket visz Karácsony apó a gyerekeknek, mert arra jobban szükség van. Hogy kevés a levél, mert rengeteg gyereknek el kellett hagyni az otthonát stb....)
 És hát az illusztrációk, olyan aranyosak, néha nagyon gyerekesek, de nekem bejöttek nagyon, úgyhogy öröm volt lapozni a könyvet, és olvasgatni Karácsony apó, és Jegesmedve levelet, meg a manó titkárét is persze. Örülök, hogy a könyvet olvashattam, és hogy eredetiben is ott voltak a levelek képei, ennek hála megerősödött az a hitem, hogy Tolkien nagyon sokat foglalkozott egy-egy levél megírásával, megillusztrálásával! És azon is elgondolkodtam, hogy vajon hány évesen jöttek rá a gyerekek, hogy az apjuk írja a leveleket és nem Karácsony apó?:)

Forrás
Belbecs: 5/5

Aranyos történetek, aranyos szokás és meglehetősen kellemes olvasmány, és most ennél többre nem is vágytam :)

Külcsín: 5*/5

Nekem a Cartaphilus féle kiadás van meg, de szerintem a Magvető teljesen ugyanúgy adta ki, úgyhogy feltételezem mind a két kiadás meglehetősen csodás. Örülök, hogy keménytáblás lett, és itt meglehetősen indokoltnak találom a fényes lapokat is. Igényes, és szép kiadás, és azt hiszem semmi kivetnivalót nem találok benne. Mondjuk nem is keresek benne hibát, ez így volt jó, ahogy volt :)





Fülszöveg:
J. R. R. Tolkien gyermekei nem csupán az ajándékok miatt várták Karácsony apót: ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle! Mesélt nekik a házáról, a barátairól és arról, mi történik az Északi-sarkon. Az első levél 1920-ban érkezett, és jöttek húsz éven át, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző díszelgett – néha a házban találták meg a Karácsony apó látogatásai utáni reggelen, máskor a postás hozta. Ebben a könyvben bemutatjuk Karácsony apó reszketeg kézírását, és szinte valamennyi képet, amelyeket a levelekhez mellékelt, csakúgy, mint az ábécét, amelyet Jegesmedve szerkesztett a barlangokban látott koboldrajzok alapján, amikor eltévedt; és az a levél sem marad ki, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632665535
Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari
Illusztrálta: J. R. R. Tolkien
Megjelenés időpontja: 2016. november 28.



Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Kiadó: Magvető
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631438833
Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari
Illusztrálta: J. R. R. Tolkien
Megjelenés időpontja: 2019. november 14.