Dan Millman: A ​békés harcos útja (A békés harcos útja 1.)

 

• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 300
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635289639
• Fordította: Bokor Klára

Úgy tűnik életem spirituálisabb olvasmányi szakaszához értem. A könyvből készült filmet, pontosan tíz éve láttam. Úgy gondoltam, hogy akkor most ideje lenne a könyvet is elolvasni, mielőtt a filmet újra nézném. Érdekes amúgy, hogy az ember egyszer csak gondol olyat, hogy újranézne egy filmet, amire már alig emlékszik, vagy leemel egy könyvet és nekiáll, semmi elő ismeret nélkül, annyit tudtam, hogy film készült belőle.

 Aztán elkezdtem olvasni, és szerintem hozzám mérten, elég gyorsan a végére is értem. Az első gondolatom az volt, hogy tovább akarom olvasni. Pedig sem a sport, sem a tornász világ nem érdekel. Nem is ezen volt a hangsúly, annak ellenére, hogy sokat szerepelt benne.

 Most ott tartok, hogy a "második részt" olvasom, és már kivettem minden könyvét az írónak, és ami nincs meg a könyvtárnak azt vintedről beszereztem (meglepően olcsóért!), úgyhogy most a terveim szerint végigolvasom a szerző összes könyvét.

Hogy miért? Nos azt éreztem a könyv olvasásakor, és a második rész olvasásakor is azt érzem most, hogy megnyugtatja a lelkemet az amit olvasok. Egyszerűen ad egy plusz optimista löketet az életemnek, megerősít bizonyos dolgokban és elgondolkodtat más dolgokban, hogy amúgy még van bőven (bőőőőveeeen), hova fejlődnöm. A könyvben volt egy idézet, ezt most ide be is másolom, ez az, amit eddig is vallottam.

Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.

225. oldal

Ezen jó lenne, ha az emberek elgondolkodnának. Én a második típus vagyok. Úgy hiszem, nincsenek nagy vágyaim, pláne nem túl költségesek. Engem a kertben üldögélés, a kutya simogatás, az olvasás, vagy beszélgetés a családtagjaimmal / barátaimmal pont elég boldoggá tesz, hogy ne azon gondolkodjam, hogy mit lehetne még beszerezni. Vagy éppen a szomszédnak mije van és, hogy nekem is kellene. Őszinte leszek, a minimalizmus is azért tetszett meg, mert rávilágít arra, hogy nem a tárgyak fognak téged boldoggá tenni. Nincs sok dolgom, nincs sok ruhám (tartom, hogy még mindig több van, mint kellene), de nem is vágyok ilyesmikre. Mindig az jut eszembe, amikor kérdezik szülinap/karácsony akármilyen más ünnep, hogy "de mit kérek", semmit. Most, hogy 40 éves leszek, vezetéstechnikai tréninget kértem, mert ezt hasznosnak tartom. De tárgyi dolog egyáltalán nem kell. Megvan mindenem.

 Az meg sosem motivált, hogy a szomszédnak mi van (bármelyiknek), vagy a kollégáknak mi van. Őszintén nem is érdekel, tudni se feltétlen kell nekem róla (tudok, bármennyire is nem érdekel). Az emberek a környezetemben, tágabb és közelebbiben is van ilyen, valahogy irigyek. Nem érzem azt, hogy elégedettek lennének az életükkel. És ott vagyok én, aki nem értem, ő miért irigy, vagy miért rosszindulatú, hiszen, örülnie kellene, hogy a másiknak van, vagy ment valahova, vagy csak létezik. Bár tény, hogy rám van sütve, hogy rossz kedvű vagyok, amikor nem szállok bele a pletykálásba, nem beszélgetek...de azt hiszem, akkor kell beszélni csak, ha van mondanivalója az embernek. A kibeszélés és dicsekvés nem ez a kategória. És ha nekem nincs tényleg miről beszélnem, akkor miért MUSZÁJ? 

De visszatérve a könyvre. Kellemes olvasmány, rengeteg jó dologgal. Amit maga után hagyott bennem, az kérdések, gondolatok, és a vágy, hogy még mélyebben foglalkozzam a dologgal. Pedig aztán, nem egy mai kötet. Hiszem, hogy okkal került most a látószögembe ez a könyv is, és bőven adott az életemhez. Sokkal többeknek kellene amúgy elolvasni, mert annak ellenére, hogy "spirituális" és vannak elvont dolgok benne, azért nem ördögtől való semmi ami le van írva benne ;) Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a könyv olvasásán, hogy nosza neki, nem túl hosszú. És most én szépen terveim szerint végigolvasom az egész életművét a szerzőnek ;) Ami csak megjelent magyarul és még be lehet szerezni emberi áron és/vagy könyvtárból.

A film újranézését egyenlőre elnapoltam, olvasás végére. Nem tudom, valahogy most a könyv elég volt, de ott vár a gépemen, hogy majd megnézzem. Úgy érzem, a lelkemnek a mai rohanó világban jót fog tenni egy kis elszakadás a mindennapoktól, egy kis kevésbé felszínes és kevésbé hmm....valóságos. Igen, kicsit kiszakítja az embert a könyv a valóságból, minden könyv, de itt ezt most, sokkal jobbnak éreztem, olyan "most kell ezt olvasnod" érzésem volt végig. Ki vagyok én, hogy ellent álljak ennek a késztetésnek ;)

Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok

 

• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 382
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635291731
• Fordította: Béresi Csilla
• Megjelenés időpontja: 2013. október 21.

Van amikor az ember újraolvas könyveket. Van amikor az ember újra írja az értékeléseit. 12 éve olvastam nagyjából ezt a könyvet, az akkori érzéseimet itt olvashatjátok.

 12 évvel később, még mindig tartom azt az állításomat, hogy ehhez a könyvhöz (sőt mindegyik könyvhöz), hangulat kell. Nekem most is megvolt a kellő hangulatom hozzá, mert nem hagytam félbe, és nem is éreztem olyan sokszor, hogy "uh, basszus", párszor azért igen. 12 év alatt az ember sokat változik, én is. Sokat gondolkodtam azon, hogy adott-e most is a könyv az életemhez, vagy jelenleg nem érzem akkora hatását, mint akkor, és azt kell mondanom, hogy adott is, meg nem is.

Életem elmúlt időszakában úgy érzem, hogy sokat fejlődtem. Ebben benne van az is, hogy sok minden történik az emberrel, és azokból mindből tanul, és benne van az is, hogy öregszik (sicc!). Idén leszek 40, hiszek a vonzás törvényében, de még mindig nem annyira, mint amennyire szeretném, hogy higgyek benne. De feltehetően már jobban, mint a könyv előző olvasásakor.

 A legjobb ebben a könyvben az, hogy igazándiból csak szeretne rávilágítani az Élet, a Világ pozitívabb oldalára. Történetekkel, elgondolkodtató idézetekkel. Nem váltja meg a világot, és nem is ez a dolga. Úgy hiszem a könyv ha jókor talál meg valakit, akkor képes felállítani a mély gödörből, vagy a szakadék széléről és visszahúzni. Van amikor csak egy kis pozitív szemlélet kell, hogy másfelé vigyen a sors. És igen, ez a könyv nem mély, nem megváltó, de ha jókor, jó ember kezébe kerül, akkor nagyot tud rajta segíteni.

De mindenkinek megvan a maga könyve, ami pozitív érzéseket kelt benne. Nekem 12 év után is ezt elolvasva, igazán pozitív hangulatom lett. Eleve mondjuk nem vagyok egy túl negatív ember, de azért szükséges nekem is néha feltöltekeznem. És jó volt visszanyúlni ehhez a könyvhöz. Olvasás előtt megnéztem, hogy mennyire tetszett nekem régen (mire nem jó a moly ;D), mert olyan könyvet akartam újraolvasni, ami akkor és ott tetszett. Kíváncsi voltam arra, hogy vajon változott-e a véleményem a könyvről. De ez a könyv még mindig kellemes olvasmány. Sok és mély dolgot tényleg ne várjatok tőle, csak optimista, kellemes érzéseket, akkor nem fogtok csalódni.

Mr Tan: Jizo / Ningyo

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 240
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703136
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato

Szeretem a mangákat, egy időben minden mangát megvettem. Igazándiból gyanús, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még minden pénzemet erre költöttem ^^ Aztán volt egy időszak, amikor Magyarországon nem is jelent meg annyira se képregény, se manga és én is valahogy leszoktam arról, hogy keressem-kutassam az irodalom ezen szegmensét. De pár éve feltűnt, hogy több kiadó is próbálkozik a mangák meghonosításával kis országunkban, és ezt meglehetősen örömmel tapasztaltam. Bár azóta bejött nálam a minimalizmus, így megvenni annyira már nem tervezem a köteteket, viszont olvasni, továbbra is nagyon szeretem őket. Legalábbis az elmúlt időszak 5-10 mangájából erre következtetek. Már csak azért is, mert mindegyik tetszett.

A kolléganőm Siófokról hozza nekem a mangákat, ők kicsit jobban elvannak látva ilyen kötetekkel, mint a könyvtár ahol dolgozom. Így hozta nekem múltkor el a Jizot és a Ningyo-t. (csináltam már segédletet, molyon polcot, hogy mit hozzon, ha épp arra jár ;)

A Jizo-t már azóta tervezem elolvasni, hogy megjelent. Megfogott a történet és a borító. Igen-igen, tudom, ne ítéljünk borító alapján, de na. Japán kultúra, a sztori is jól hangzik, és ha már a borító szép akkor biztosan a belső rajzok is szépek, nem? De bizony ;)

 Nem csalódtam a kötetben, mert van egy alap mondanivalója, egy erős japán kulturális falatka, és persze történet is, és harc is (ha valaki igényli a harcot belőle). 

 Imádtam a rajzolását, és a mitológiai utalást, a Jizo beismerem, hogy a közepén esett le miért Jizo, de így legalább koppant egy nagyot. Van szerethető karakter (nekem Jizo), van karakter akiért aggódhatunk (a kis srác), és van gonosz (boszorkány), aki lelkeket lopkod és fal fel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Sejtettem a manga elején már, hogy Aki nem csak eltévedt, és meg is kapjuk a  magyarázatot, hogy Jizo miért csapódott mellé, ennek ellenére mélyen nagyon szomorú a történet. Ennek ellenére szerettem nagyon. Plusz pont, hogy nem sorozat, nem örökké tartó sosem elfogyó részekkel, hanem önmagában keretet adva a dolgoknak elkezdi majd le is zárja a történetet, nagyjából ugyanazzal a momentummal. Szeretem az okos mangákat ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Ebben a varázslatos, önálló seinen (felnőtteknek szóló) manga történetben a japán hitvilág keveredik az elsőre hétköznapinak tűnő félelmekkel.

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 208
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703556
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato
• Megjelenés időpontja: 2024. július 1.

És adott a Ningyo, ami nem volt várólistán, de mivel a szerző másik mangája ez is jött vele, és nem bántam meg. Korántsem ütött akkorát, mint a Jizo, korán sincs benne annyira markánsan szerethető ember, vagy bármi, mint a Jizo-ba. Maga a történet is kicsit kaotikusabbnak érződött számomra, és kevésbé kötött le. Feltehetően, mert a Japán mitológia ezen teremtményeit annyira nem szeretem.

Az öngyilkosok erdeje, Kai tesójának halála, és ebben való nyomozása még érdekes volt. De a történelmi háttér itt nem kötött le, sem a magyarázat, hogy miért halt meg Kai tesója, és mit akar a sellő (v. sellő szerű), csaj tőle és az emberektől. Maga a rajzolás itt is csodaszép volt, és a történet leges legvége szintén jó keretet adott a dolognak, de őszintén bevallom, hogy amíg olvastam, és lapoztam az oldalakat, maximum a rajzolás az, ami lekötött a "történelmi" háttér nem. Nem vonzott, hogy milyen hatalmuk volt, mit csináltak velük és mi bajuk az emberekkel és mit szeretne az, aki "odahívta" Kai-t. Valahogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez a manga Nekem szólt volna. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, csak míg a Jizo egy meglehetősen szívet melengető, akár többszöri olvasást is megérdemlő mangának gondolom, ezt már nem.

Fülszöveg:

A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!

Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak…

Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára.

Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak.

Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.

Sahara Rose Ketabi: Dharma

 

Könyv: Sahara Rose Ketabi: Dharma

Kiadó: Good Life Books

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 300

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786156455901

Megjelenés időpontja: 2023. március 8.

Ár: 6.290,-

Kiadói ár: 5.032,-

Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

Nem igazán szeretek egy posztot sokáig ide-oda tologatni, mert a vége mindig az, hogy egyáltalán nincs kedvem megírni, vagy annyi mindent olvastam már utána, hogy kevésbé emlékszem arra, hogy mit is akartam az adott könyvről megosztani az embereknek. Erről a könyvről egy hete minimum készül a poszt, és ha tízszer nem töröltem az egészet ki, akkor egyet se. Ilyen az amikor olvasási-írási válsága van az embernek és semmivel sem elégedett igazán, ami kikerül a kezei közül. Nem mondom, hogy ezzel a poszttal maximálisan elégedett vagyok, de tényleg nem akarok adós lenni vele, bár a könyv feltehetően jövőre és utána is újra olvasásra kerül majd.

 Aki olvassa a  blogot, az tisztában van vele, hogy a legtöbb olvasmányom az ismeretközlő irodalom. Szeretek új dolgokat megismerni, vagy már ismert dolgokról még több, vagy mélyebb információt szerezni. Jelen könyvünkkel is úgy voltam, hogy hallottam már a könyvben szereplő dolgokról, de csak nagyon felszínesen, sosem mentem mélyebbre, hogy sokkalta jobban megismerjem a fogalmakat. Dósákat, dharmát, karmát, vagy archetípusokat, csakrákat és hasonló dolgokat. A dharma és karma jelentését ugye a buddhizmus miatt elég jól ismerem, minden egyéb már kínai volt számomra.

 Tipikusan az az ember vagyok, aki hisz dolgokba, és bizonyos dolgokat viszont már egy jó adag szkepticizmussal kezel. A csakrák, és fény lények amúgy már súrolja a határt. Az írónőnek az a végtelen optimizmusa amivel rendelkezik és az az erős kitartása amivel elérte a dolgokat, irigylésre méltó. Szerettem olvasni a könyvet, még ha néha el is gondolkodtam rajta, hogy azaz életfelfogás amit ő képvisel, számomra feltehetően elérhetetlen. Túl sok szabálynak akarok megfelelni, amiken ő viszont már túllépett. Ennek ellenére jó volt olvasni.

 A kötetben több kitöltős rész is van (talán 3-4) és teszt (2-3), és tőlem szokatlan mód még ezeket is kitöltöttem. Mondjuk külön papírra, mert elveimbe ütközik belefirkálni egy könyvbe (könyvtárosként zavar, na), így viszont a könyv végére mindenféle papírok lógtak ki mindenhonnan a könyvből, hogy tudjam, milyen eredmény jött ki nálam, és melyik részek vonatkoznak rám, még úgy is, hogy amúgy minden más rám nem "jellemző" elemzést is elolvastam.

 A könyvnek van egy kellemes pozitív kisugárzása. Nehéz megfogalmazni, de olvasás közben én azt éreztem, hogy most valami remek helyen üldögélek és hallgatom Sahara Rose előadását arról, hogy hogyan találta ő meg az útját, és hogy hogyan találhatom meg az utamat én magam. Végtelenül nyugodt hangulatot áraszt a könyv, és az első félelmem is teljesen alaptalan volt, miszerint száraz és túl tudományos. Ugyanis nem az. Nem mondom, hogy a fogalmak leírása a végtelen izgalmak tengere volt, de nem untam és nagyjából megértettem. Mint mondtam, pár év múlva biztosan újra kell olvasnom, talán addigra sikerül előrébb kerülnöm jelen utamon. 

A könyv olvasása utáni pár gondolat:

• Több információt kell olvasnom majd a csakrákról, amik amúgy már tavaly is tervben voltak, csak mindig volt más olvasnivaló.
• Érdekes, hogy tavaly óta a legtöbb kicsit is spirituális könyv (és nem csak az), valahogy a Föld rezgés és rezonancia dolgával jön, úgy kezdem érezni, ez nem véletlen o.O
• Bár lehetnék, olyan optimista és olyan pozitív, mint az írónő. Bár látnám annyira világosan mi az életcélom, mint, ahogy ő látja. De talán idővel majd ez is bekövetkezik. Más nem, akkor következő életembe :)

Kiknek ajánlom a könyvet:

 Olyan embereknek akik igazán nyitottak a dolgokra. Mert tartalmaz csakrákat és minimális fény-lény dolgokat, tehát ha az ember nem elég nyitott, akkor borzalmasan irritálni fogja. Feltehetően amúgy 5-10 éve engem ez még borzalmasan irritált volna, ma már csak a Fény-lényes résznél szaladt fel a szemöldököm, minden egyebet totálisan normálisnak dolgozott fel az elmém. Haladok az elfogadás útján ;)

Összességében, ez egy kézikönyv szerű dolog. Nem egyszer olvasós, mert már most ha újra olvasnám, feltehetően lenne pár dolog amit jobban értenék, mint olvasás előtt. A fejezetek végén mindig van összefoglaló, hogy mit tartalmaz, hogy az aki nem elejétől a végéig olvassa a könyvet, hanem csak bele-bele lapoz, az tudja adott fejezetben miről van szó.

Fülszöveg:

Nem ​véletlenül bukkantál rá erre a könyvre! A lelked sürget, hogy végre teljes mértékben a saját életcélod és az igazságod szerint élj, beteljesítve, amiért itt vagy: a dharmádat. Az ősi szanszkrit dharma szó jelentése: „az egyéni célod a világban”. A dharma törvénye alapján a világegyetem olyan, mint egy kirakós. Te is a kirakós egy darabkája vagy, és nem létezik felesleges darab. Nélküled nem teljes a kép! A dharmád az isteni életcélod e bolygón, a lelked lényege, az egyedi rezgés, amit csak te tudsz elhozni a világba.

Gyermekként folyton azt kérdezgettük, „Miért?”, „Miért kék az ég?”, „Miért menetelnek a hangyák egy vonalban?”. Mikor hagytunk fel a kérdezéssel?

Valahogy menet közben túl sok dolgunk lett ahhoz, hogy feltegyük a fontos kérdéseket, mint például: „Miért vagyunk itt?” és „Hogyan használhatjuk fel a legjobban az itt töltött időnket?”

A DHARMA – Életfeladatok és életcélok lapjain a népszerű ájurvédikus szerző, Sahara Rose megosztja veled egyedülálló szemléletmódját a dharma felfedezéséhez a dósák (az ájurvédikus testelme-típusok) és a csakrák (a test energiaközpontjai) segítségével. Végezd el a „Mi a dharma-archetípusod?” tesztet, hogy a dharmatérképed segítségével megfejthesd, mi legyen a következő lépésed a kapcsolataidban, a munkád terén és életed más területein. Az ősi indiai bölcsesség modernizálásával Sahara Rose megmutatja, miként találhatsz vissza valódi lényegedhez, tárhatod fel az utadat és fogadhatod el a felsőbb énedet. Közvetlen stílusában személyes történeteket és a dharma felfedezésével és megélésével kapcsolatos meglátásokat oszt meg veled.

A SAJÁT DHARMÁD FELFEDEZÉSE ÉLETED LEGFONTOSABB KALANDJA LESZ! EZ A TÖKÉLETES ELSŐ LÉPÉS A HARMÓNIÁBAN TÖLTÖTT ÉLETHEZ MINDEN SPIRITUÁLIS ÚTKERESŐ ÉS VALÓJÁBAN MINDENKI SZÁMÁRA, AKI MÉLYEBB ÖNISMERETRE VÁGYIK.

Clare Gogerty: Spirituális ​helyek - Több mint 150 varázslatos úti cél a világ körül

 

Könyv: Clare Gogerty: Spirituális helyek

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadó székhelye: Budapest

• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 224
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635650590
• Fordította: Kövesdi Miklós
• Megjelenés időpontja: 2022. szeptember 20.

Szeretem azokat a könyveket, amikkel igazándiból bejárhatjuk a világot, egy adott ember szemszögén keresztül nézve. Az összes ilyen válogatás ugyanis, egy ember, vagy egy csoport által a címben foglaltak szerinti gyűjteménye.

 A könyv nagy részével egyetértettem, megtudtam magyarázni, a szerző is megtudta magyarázni, hogy miért is spirituálisan fontos hely az adott hegy, templom, zuhatag, kő, stb. De voltak kivételek, amiket igazán ki lehetett volna hagyni, mert nem spirituális, és totálisan kilóg a többi közül.

Tudom, most ez olyan lesz, mintha magam népe ellen beszélnék, de komolyan Magyarországon mást sem talált, mint a fürdőket, ahol amúgy ki is fejtette, hogy hát annyira nem spirituális a dolog, de mennyi fürdő van Budapesten. Mintha az ország Budapesten túl nem létezne. Szerintem rengeteg spirituális hely van az országban, feltehetően ősgyökeres, régi dolgok is... de van két oldal az országról, hogy de jó fürdők vannak itt... wtf -.-

És volt még pár hely ami döcögött, de igazándiból a spiritualitás is olyan, hogy ki mit érez annak, akkor az már az úgy az. Japánban is jóval több van mint amit felsorol, és feltehetően Amerikában is, Kínába biztosan, és Európában is...és Afrikában és Ausztráliába is. Nem tudtam eldönteni, hogy csak nem akart úgy járni, hogy ugyanazon szent helyeket mutatja be, mint minden ilyen válogatás, és ezért kerültek bele random dolgok, amiknél már a leírásnál döcögött a dolog. 

Tény, a világ teli van szent és spirituális helyekkel, amiket az ember szívesen bejárná. A legtöbb ilyen hely, amit a könyv is bemutatott, vallástól független szent hely. Bárki élvezheti, de tény, adott vallás hívei fogják majd jobban, mélyebben átélni az ott létet. Kedvem kerekedne, hogy bejárjam a világot, vagy legalábbis a Japán szekcióját a könyvnek, hogy minden templomba, hegyre felmásszak amit csak Én fontosnak tartok. De tisztában vagyok azzal, hogy ez anyagilag lehetetlen. (nem csak jelen inflációs helyzetbe, hanem amúgy sem). Minimum egy lottó ötös és az kellene hozzá, hogy ne foglalkozzak a klímával és ide-oda repkedjek a rengeteg pénzemből és ez ne zavarjon. De mivel sem millióim nincsenek, és az ökológia lábnyomom is próbálom a legkisebbre zsugorítani, így nekem ezek álmok maradnak. Ilyenkor jók az ilyen könyvek, nagyon csinos és szép képekkel, hogy bejárhassuk lélekben, ha már máshogy nem.

 Amit én még eltudtam volna képzelni a könyvben egy kicsi, nem túl nagy térkép. Igen, voltak térképek csatolva, de valahogy mégsem olyanra gondolok. Akár a kontinens elválasztó is lehetett volna adott kontinens és ott bejelölni, hogy mikről lesz szó konkrétan. Úgy egybe látni , vagy akár egy egész világtérkép ugyanígy bejelölve azt a 150-nél több helyet, amit érdemes megnézni. Na azt hiányoltam :)

Amúgy szép kivitelezésű a könyv, és a pár tök random, tök nem oda illő, szerintem témán kívüli oldalakat eltekintve nem volt vele baj. Jó volt olvasni, jó volt "bejárni" a világot, és egy csomó információt megismerni egy-egy vallás egy-egy szent helyéről. Nem túl sokat, pont annyit amennyit egy laikusnak elég tudni. Felkelti az érdeklődést, és majd ha valami érdekes, akkor az ember utána olvashat :)

Fülszöveg:

A különleges udvarokkal, oltárokkal tarkított purák Balin, a titokzatos Callanish kőkör Skóciában, a lenyűgöző „Vízesések földje” Brazíliában és a káprázatos óriási kaurifenyők Új-Zélandon, megannyi úti cél, amely sokkal több egyszerű turistalátványosságnál.

A természet szentélyei és az egyedül álló épületek csodálatos gyógyulásokat indítanak el bennünk, lehetővé teszik, hogy kikapcsoljunk, átszellemüljünk, újraértelmezzük addigi életünket. A szerző több mint 150 varázslatos vidékre kalauzol el, és izgalmas betekintést nyújt a nevezetességeket övező mítoszokba, a lélegzetelállító fotók pedig teljessé teszik ezt a virtuális, spirituális Föld körüli utazást.

Rupi Kaur: Tej ​és méz / a ​nap és az ő virágai

A blogon kevés verses poszt születik, mert van egy enyhe "nem szeretem" státusza nálam a verseknek. Aminek feltehetően az lehet az oka, hogy a verselemzéseket mindig utáltam, sosem volt olyan irodalom tanárom, aki képes lett volna megszerettetni a költészetet velem. És a modern költészetet, meg nem tartom költészetnek, mert valahol elvesztek a rímek és ritmusok. Fura mi? A régi költészetet nem csípem, mert nem tetszik a sok belemagyarázás, de legalább rímel. A modern szókimondó általában, viszont hiányzik, minden belőle amit én versnek tanultam (rím, ritmus, szótagszám). Haikuk az egyetlen kivétel és a wakák, úgyhogy igazándiból a többit sosem szerettem.

Ennek ellenére kölcsönkértem AniTiger barátnémtól rupi kaur két verses kötetét is. Az elsőt azért, mert úgy gondoltam, hogy olvassunk egy kis haikumentes kortárs költészetet, és a molyok is szeretik ezt a kötetet és a címe is jó. A második kötetet azért, mert az első nagyon tetszett, mindazok ellenére, hogy a fele az én meglátásom szerint nem is vers.

A két olvasás közt nagyjából egy hónap telt el. Ez alatt olvastam minden mást, ami nem vers, és nem is hiányzott igazán a költészet. Megjegyezném, jelenleg sem hiányzik a költészet. Nem kedvelem jobban a kortárs költészetet mint eddig, csak nem zárkózom el tőle teljesen. Abban viszont biztos vagyok, ha fordított sorrendbe olvasom a két kötetet akkor lehet, a Tej és mézre sose került volna sor. "a nap és az ő virágai" is nehéz és mély témákat dolgozott fel, de valahogy sokkal távolabb áll tőlem, mint a Tej és méz. Nem fogott annyira meg, hogy új kötetre vágynék a szerzőtől, míg a Tej és méz azt váltotta ki belőlem, hogy igenis szeretnék tőle még olvasni.

Lehetséges persze, hogy időzítés kérdése az egész. Jókor talált meg az első kötet, de a második nem. Lehet, de úgy gondolom, hogy a második gyengébb, vagy témaválasztásban állunk sokkalta messzebb egymástól. Bár tény, jóval személyesebb ez a kötet, mint a Tej és méz. (érzésem szerint)

 Ami tetszett mind a két kötetben az az volt, hogy szeret, akar, mer és tud is nehéz témákat felhozni. Az, hogy engem nem érint és nem hat rám az adott téma, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy ha valakit ez jókor talál meg, roppant sokat tud neki segíteni abban, hogy felálljon, tovább lépjen és haladjon az útján. Fogalmam sincs mennyi embernek segítenek ezek a kötetek, de nem vitatom el, hogy szükség van rájuk. A Tej és méz nekem nagyon jókor jött. Nem tudnám már megmondani melyik része hatott rám, hogy miként hatott rám, de tudom, hogy amikor olvastam, és amikor letettem, megkönnyebbültem. Mint amikor elbeszélgetsz valakivel, elmondod minden bánatod és már attól jobb, hogy elmondhattad, akkor is ha senki nem lát el utána tanáccsal, vagy nem akar megmenteni. Akkor is könnyebb, mert meghallgattak. "a nap és az ő virágai" ezt nálam nem váltotta ki, de feltehetően másnak pont ennél a kötetnél lesz meg az, ami nekem az elsőnél. 

 Nem bántam meg, hogy elolvastam. Egyiket sem! Mind a kettőben voltak jó gondolatok, amiket meg lehet szívlelni, vagy csak el lehet rakni a tudatalattinkba, hogy egyszer majd elővegyük és könnyítsen az életünkön.

 Voltak olyan egy soros mondatrészek is, amik nagy hatással volt rám - de ezeket nem vagyok hajlandó versnek hívni - . Oh igen, szerintem egy rohadt rím sincs egyik kötetben sem, de úgy döntöttem, nem úgy olvasom, mintha vers lenne, és így kevésbé irritál a dolog. Irritál, de nem húz fel....annyira :)

 Úgyhogy olvassátok, mert megéri. Sok elgondolkodtatni valót ad, és sok választ a fel nem tett kérdésekre. 

A rajzok hol szépek, hol rondák, hol fogalmam sincs mit akarnak ábrázolni, de sokat mondanak. Igazándiból a képek nagy részének inkább hangulata van, mint értelme. Mármint számomra esztétikai értéke nincs, mert nem tartom szépnek az illusztrációkat, de a versekkel együtt (amiket nem tartok verseknek), egészen ütős kombinációt alkotnak :)

 

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus

 Emlékszem, hogy úgy 15 éve a Boldogság művészete megváltoztatta az akkori életfelfogásomat. Tudom, hogy nagyon nagy hatással volt rám, és azóta is ezt keresem a Dalai Láma könyveiben. Hol találkozom is ennek a szikrájával, máshol pedig rájövök, hogy Én és a Buddhizmus még mindig sajnos igen messze vagyunk egymástól.
 Nem mondom, hogy semmit sem értettem a könyvből, mert ez nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy maradéktalanul megértettem ezt a könyvet, mert ez hazugság lenne. Ez a könyv is tipikusan az, amihez nekem még fel kell nőnöm. Még rengeteget kell tanulnom, gondolkodnom és nem gondolkodnom, hogy felfogjam azt, amit üzenni akar.
 Ez a könyv nem az olyan egyenlőre még laikusoknak íródott, mint én. Ehhez a könyvhöz már kell egy stabil tudás a vallásról, a felfogásról, az éntelenségről, az ürességről és a buddhizmusról úgy általában.
 Sokáig úgy gondoltam, hogy sokat tudok a témában, de idén kezdek rájönni, hogy még egyenlőre az út legeslegelején tartok, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy megértsem, amit mondani akarnak ezek a könyvek nekem. Nem nagyon akarom értékelni, mert tudom, hogy ahhoz, hogy ezt pontozni lehessen rendesen, ahhoz már rendelkeznem kéne a tudással.
 Mert, mint laikus, ez itt borzalmasan tömény. Nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy úgy 10 oldalanként volt egy-egy oldal, amit teljesen értettem, és két-három oldal, amit részben sikerült megértenem, vagy legalábbis elgondolkoztatott, és felsejlett az, hogy "már valahol hallottam" /"már valahol olvastam". Tehát a kezdők ne ezzel kezdjék, mert az a gyanúm, még annyit sem fognak érteni belőle amennyit én.
 A könyv három jól elkülöníthető részre tagolódik. Robert Thurman előszavára, ami amúgy teljesen érthető (itt még azt hiszed, érteni fogsz mindent), majd az idézetek gyűjteményére, aminek én úgy az egy 10-dét értettem, aztán egy elemzés rész, amit viszont nagyon-nagyon-nagyon nagy vonalakban értettem csak, és őszinte leszek az untatott. A könyv végén amúgy van egy szószedet, ami mindig jól jön, és ami sok dolgot megmagyaráz ;)
Tehát kezdők, ne ezzel kezdjétek. A Boldogság művészete sokkal, de sokkal könnyebben emészthető, ahogy a Nyitott szívvel és az Út a nyugalomhoz is. ÉN ezt a hármat ajánlom, ha csak úgy ismerkedni akarsz a Dalai Láma üzeneteivel, a buddhizmussal, de nem akarsz belemélyedni nagyon a témába. Vagy ha bele is akarsz, lassan és megfontoltan, úgy hogy ne szegje kedved egy borzalmasan tömény könyv.
 Amúgy nekem nem szegte kedvemet az, hogy idén ez a második könyv amit igazándiból nem értek. Elkönyveltem, hogy ideje jobban beleásnom magam majd a témába.

Fülszöveg:
Ez az inspiráló könyv a Dalai Láma gondolatait tartalmazza; hogyan élhetjük az életünket misztikus élményektől áthatva, és hogyan hozza el a miszticizmus a változásokat az egyénben és a társadalomban.

A gondosan megválogatott tanítások, kommentárok, személyes gondolatok és tapasztalatok tökéletes gyűjteménnyé teszik ezt a könyvet mindazok számára, akik gazdag, jelentőségteljes spirituális életet szeretnének folytatni, illetve kiváló kiindulási pont lehet azoknak, akik most lépnek a spiritualitás útjára.

Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Renuka Singh: Buddhizmus és miszticizmus
Kiadó: GABO
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 174
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634067290
Fordította: Békési József
Megjelenés időpontja: 2018. november 16.

John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Roppant nehéz helyzetben vagyok, mert a könyv két ellentétes érzést váltott ki belőlem, és ezek viaskodnak bennem, már két napja, amióta letettem, és a végére értem.
 Olvastam már az író másik könyvét, ami akkor és ott nagy hatással volt rám, annak ellenére, hogy a B...a meg formulán kívül relatíve semmi új dolgot nem olvashattam. Persze ez annak is betudható, hogy elég sok spirituális irodalmat olvastam abban az időben.
 Mivel az, akkor és ott remek volt, úgy gondoltam, hogy ha már van lehetőségem, akkor ezt a könyvet is kézbe veszem, hiszen hátha ez is mond valami újat nekem, valami szokatlant, a tömeg önsegítő irodalomtól eltérőt. De sajnos nem nagyon hozta meg a hozzá fűzött reményeimet.
 Nem azért, mert nem mond jó dolgokat. Ugyanis rengeteg olyan dolog van benne, amit érdemes megfogadni, vagy érdemes rajta elgondolkozni, csakhogy... Csakhogy az író láthatóan nem akarta megírni ezt a könyvet, érezhetően idegesítette, hogy meg kell írnia a könyvet, ugyanis borzalmasan szakaszos, szétszórt, és nincs hosszabb szakasz, ami egybe tartozna. Érződik, hogy roham tempóban (egy év alatt, az író mondta) készült, és hogy mindig adott dologra koncentrált, meg úgy még másik százra. Rengeteget ugrál a témák között, amit úgy gondoltam, hogy nem fog annyira zavarni, de borzalmasan idegesítő volt. Nem tudtam belemélyedni egyszer sem a könyvbe hosszabb időre, mert egyszerűen, mire átélném a flow élményt olvasás közben, addigra a szerző totálisan más témába fog bele, vagy random bedob egy lepisilős sztorit.
 Nagyon lassan indult be az egész, a könyv első körülbelül 30 oldala kifejezetten idegesített. Itt mély levegőt vettem, és elmormoltam egy b...a meg, én kértem, és b...a meg hát el is kell olvasnom mantrát. Miután kisóhajtoztam magam, és átlendültem az első 50 oldalon, már bizakodó voltam. Voltak jó részek, amik érdekesek voltak, bár ezeket a legtöbb önsegítő, vagy önismereti könyv is tartalmazza, tehát nem mondtak újat, de ezek legalább megerősítésnek jók voltak.
 Ha valaki a szerzőtől olvasna, ajánlom, hogy inkább a másik könyvét olvassa (John C. Parkin: F**k It – B…a meg!), ugyanis ott még érződött, hogy meg akar az emberiséggel osztani valamit, ami rájött, ami mindenkinek segíthet a stressz oldásba, és boldogabb életet, spirituális élményt hozhat. Ez a könyv viszont már más, szimplán összeollózott, történetek és félrebeszélések, és persze kifelé beszélés és kommunikáció, ami engem kifejezetten irritál. Kár érte, mert szeretni szerettem volna, de ez most így nekem kevés volt.

Belbecs: 2/5

B...a meg, hát így vagyunk!
B...a meg, hogy pénzt kell keresni, és emiatt az ember kénytelen olyasmit kiadni a kezéből, amit b...a meg, de meg fog bánni. Ugyanis, tartom, hogy az író, ha valaha ezt visszaolvassa, akkor rájön, hogy szinteket romlott az írói képessége az első könyvhöz képest. Úgy érzem, nem szerette írni, csak kötelességnek érezte, hogy legyen még egy b...a meg könyv, aminek a lassan, de biztosan csordogáló jogdíjainak hála úgy élhet ahogy szeretne. Nem azt mondom, hogy meggazdagszik belőle, de ő is kifejtette, hogy rengeteg pénz jön be ilyen "passzív" forrásból, és hát azt is beismerte, hogy annyira nem erőltette meg magát. B...a meg, talán akkor hagyni kellett volna.
Sajnálom, mert b...a meg szeretni szerettem volna ezt a könyvet, és rengeteget vártam tőle. Feltehetően, ha kevesebb elvárásom van vele szemben, kevésbé érzem ezt ekkora csalódásnak. B...a meg, kár érte.
Viszont itt is mondom, a másik B...a meg könyv tényleg jó, azt érdemes elolvasni. Ez sajnos nekem felejtős :(
Kicsit zavart, hogy a fordító is belebeszélt néha a könyvbe, én értem, hogy magyarázni akart dolgokat, de egyrészt Pl. Narnia mindenki számára ismert, tehát nem kell leírni, ki írta, és mi az....
Oh igen, és a könyvben van egy :) <----nem szeretem ezeket a jeleket a könyvekben.

Külcsín: 5/5

Cím oké, mert tetszett és mert tudtam szeretni. Felhívja a figyelmet, és nem tehet róla, hogy belbecs annyira nem társul hozzá (vagy szimplán, csak nem az én könyvem). A borító egyszerűsége még mindig nagyon tetszik, és az is, amit az író mondott róla, hogy miért is jó, hogy egy tojás van rajta. A sokrétű felhasználhatóság szimbóluma. Belül teljesen oké a könyv, elgépelés és hasonló nem volt.


Fülszöveg:
A ​B…a meg – Azt csináld, amit szeretsz! nem pusztán könyv – térkép, amely lépésről lépésre végigvezet a boldogsághoz vezető úton.
Mindennap csinálj valamit, amit szeretsz! Ne engedd, hogy anélkül múljon el a nap, hogy kifejeznéd szíved vágyát. Azt csináld, amit szeretsz! Légy bátor, és hagyj nyomot magad után. Hagyd ott a jogi egyetemet, és menj el szakácsnak. Utasítsd vissza azt az előléptetést, és tölts több időt a gyerekeiddel. Azt csináld, amit szeretsz! Írj a reggeli előtt. Fess az ebédszünetedben. Énekelj pusztán azért, mert örömet szerez. Azt csináld, amit szeretsz! Tedd azt, ami boldoggá tesz, hiszen az élet rövid. Add el a vállalkozásodat és üldögélj kávéházakban. Tedd le a kávét, és vágj bele az álomvállalkozásodba. Azt csináld, amit szeretsz! Tégy kevesebbet, keress kevesebbet, tervezz kevesebbet, gondolkozz kevesebbet, beszélj kevesebbet. Azt csináld, amit szeretsz! Nevess többet, sírj többet, táncolj többet, szeress többet, engedj el többet, létezz többet. Azt csináld, amit szeretsz.
Parkin arra vállalkozik, hogy megadja a szükséges lökést, hogy felhagyj a kifogásokkal, és végre azt tedd, amit szeretsz! Feltéve, ha tudod, mi az! Ha nem, az sem baj, John segít megtalálni. Sorra veszi mindazokat a gátakat, amelyekkel gyakran szembesülsz: „Nem lehetek ilyen önző!” vagy „Sosem tudnék megélni abból, amit szeretek!”. Segít legyőzni a legnagyobb visszatartó erőt: a félelmeidet.

Könyv: John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 324
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632912875
Fordította: Lerch Gabriella

Tisha Morris: Rendterápia

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Marie Kondo annak idején, nagy hatással volt rám. Rögtön nekiálltam rendet rakni, még a könyv olvasásakor, de az egész nem volt az igazi. Túl sok dolgot szelektált, és az alapján borzalmasan kevés dolgom maradt volna. Főleg a könyvek kidobása nem tetszett nekem, akkor és ott. Aztán elolvastam a Tiszta öröm című könyvet is és rájöttem, hogy bár imádom a japánokat, a mentalitásukat, és el is hiszem, hogy Japánban nem lehet olyan egyszerű rengeteg könyvvel egy fedél alatt élni, de nekem nem jöttek be a rendrakási ötleteik. Ezekben a könyvekben nem egy nyugati lakásra gondolnak alapterületileg, hanem specifikusan egy kicsi, könnyedén túlzsúfolható keletire. Ezáltal változnak a célkitűzések.
 Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy rend legyen körülöttem. Azóta voltam kint Japánban is, és lenyűgözött az a rend ami ott van, és ott olyan természetesnek hatott. De én szeretem a dolgokat. Bár erősen hajlok a minimalizmus felé, még messze vagyok a megvalósítástól.
 Ezt a könyvet két dolog miatt szerettem volna elolvasni. Egyrészt egy rendrakós kicsit nyugatibb megközelítést kerestem, illetve a terápia szó megfogott. Rengeteg olyan rossz emlékem van, amitől szabadulnék, új lapot kezdenék, és reméltem, hogy a könyv egy kicsit segít.
 Az biztos, hogy a könyv felénél már elkezdtem rendet rakni a szobámba. Tudni kell rólam, hogy amúgy sincs rumli relatíve. (bár rejtély, hogy hétvégére miért keletkezik káosz néha a szobámba, amikor alig vagyok ott...). De szeretek rendet rakni, mert ilyenkor átrendezem a dolgaimat, és ide-oda rakosgatok dobozokat, szekrényeket és mindenfélét. Tehát nagyobb takarítás után relatíve új külsőt kap a szobám. A takarítási kedvet tehát mindenképpen meghozta a könyv, és rengeteget segített abban, hogy ezeknek a dolgoknak a hátterét is kicsit átlássam.
 Maga a könyv inkább maga a terápia rész, és a "miért nem engeded el a dolgokat?" kérdéskört járja körbe. Magyarázatot ad rá, miért is ragaszkodunk a dolgokhoz, a rossz dolgokhoz is, hogy mennyire sok indokot tudunk kitalálni arra, hogy miért is nem szabadultunk meg, egy rossz technikai dologtól, vagy párnától amit utálunk stb. És ez most így kellett nekem. Sok dolgot átrendeztem, és sok dologtól szabadultam meg, és még fogok a következő hetek folyamán is. Lezárom életem bizonyos szakaszait és azt hiszem, ez pozitív hatással van rám.
 Az, aki konkrét rendrakási tanácsokat vár a könyvtől, az borzalmasan csalódni fog. Relatív az írónő Marie Kondo tanácsait ajánlja és hozza is fel. A konkrét rendrakással a könyv keveset foglalkozik, megmarad csak a lelki dolgoknál, az elengedés, a gyász, vagy éppen a rossz kapcsolatok, régi munkahelyek emlékeinek kiszanálásának fontosságánál. Hogy képesek legyünk teret adni az új jobb dolgoknak, emlékeknek.
 Aki nem szereti a spirituális dolgokat, szintén csalódni fog. Az írónő feng-shui szakértő, így rengeteg dolgot magyaráz meg keleti szemlélettel, azért jóval nyugatiasabb megfogalmazásban, mint azt Marie Kondo tette. Tehát a könyv mondanivalójának befogadásához nyitottnak kell lennünk. Ennek ellenére a feng-shui maga nem hangsúlyos a könyvben, csak néha utal rá (tértisztítás, tárgyak elengedése rituálisan stb.). És van a könyvben egy adag vonzás törvénye is, tehát tényleg jó, ha az olvasó nem idegenkedik teljesen az ilyen témáktól.
 De akit szintén a terápia szó fogott meg, az mindenképpen nagy segítséget kaphat. Nem mondom, hogy nem íródott ennél jobb könyv, és nincsen hibája, de egy alapot adhat ahhoz, hogy az ember nekiálljon(nekiüljön) a dolgoknak, és belevágjon abba, hogy lezárja az életének egy szakaszát, vagy egy bizonyos részét, és megújuljon.

Belbecs: 5 / 5

Igazándiból, én megkaptam azt, amit szerettem volna a könyvtől, így nincs okom panaszra. Nem mondom, hogy nem bírt volna el több, konkrét rendrakással foglalkozást (mármint technikai dolgokat), kicsit több feng-shuit, de folyamatosan ajánlotta Marie Kondo könyveit, meg a sajátjait (ami nem jelent meg magyarul), és még pár író könyvét. Tehát, mondta is, hogy miket érdemes MÉG elolvasni ezen kívül.

Külcsín: 3 / 5

Itt konkrétan előtte van ugyanaz.

 Szőrösszívű leszek. A borító tetszik nekem, tényleg, szerintem illik a könyvhöz, és az volt ami először megfogott benne. Viszont belül borzalmasan zavaróak voltak a kiemelt szövegek. Gondolom mindenki tudja, hogy vannak szakirodalmaknál főleg, olyan részek az oldalban, amit oldalt, vagy csak simán nagyobb betűvel és kiemelve szednek. Mondván azok a fontosabb dolgok! Ezzel nincs baj, ez még tetszik is, hogy a lényeget kiemeli. De amikor olvasod a szöveget, aztán a kiemelést...aztán a szövegben totálisan az jön utána (vagy előtte), ami ki van emelve, felvonod a szemöldököd és egy wtf érzés kerít hatalmába, hogy hát ezt mégis miééért? Zavaró és idegesítő volt, és konkrétan kibillentett a szövegből, hogy ismételten ugyanazt olvasom, és az a baj, hogy nem egyszer. Mert, ha egyszer előfordul azt mondom, hogy becsúszott...de folyamatosan. Szinte 95%-ban és nem értettem a miértet és borzalmasan irritált a vége felé már, pedig amúgy egy tök jó könyv.


De mindent összevetve, örülök, hogy a kezembe került, hogy olvashattam, mert jókor jött, és jó dolgokat mondott.

Fülszöveg:

A ​rendrakás hasonló a fogyáshoz. Rengeteg könyv szól a leghatékonyabb módszerekről, szemmel látható eredményt azonban csak akkor érsz el, ha eljutsz annak az alapvető kérdésnek a gyökeréhez, hogy miért ragaszkodsz a kilóidhoz – jelen esetben a kacatjaidhoz.

Otthonunk, dolgaink külső megnyilvánulásai annak, kik is vagyunk. Személyes tárgyaink, legyen az egy fotóalbum, egy elnyűtt farmer vagy egy antik ékszerdoboz, számunkra különleges, egyedi jelentőséggel bírnak. A probléma akkor kezdődik, amikor személyiségünk változását a minket körülvevő holmik már nem követik. Itt akadunk el: tárgyainkon keresztül kapaszkodunk régi személyiségünkbe és beleragadunk régi életünkbe.
A Rendterápia felvázolja a tárgyaid mögött rejlő pszichológiai, érzelmi és energetikai tényezőket, ezzel megkönnyíti számodra az elengedési folyamatot. Megmutatja, hogyan tudod életed a téged visszahúzó tárgyaktól megszabadulva új mederbe terelni. Ahogy a ragaszkodás mögött húzódó indok napvilágra kerül, a konkrét elengedés már könnyű. És amint a tárgyat elengeded, a hozzá kapcsolódó, mögöttes érzelmek is azonnal és spontán kioldódnak – ez a rendrakás mágiája.

A rendetlenség nem okoz elakadást, kényszerképzeteket, kimerültséget vagy betegséget – hanem elfedi azt, ami a kacatkupac alatt húzódik. Eltakarja a vakfoltjainkat. Ez egyéni; tiéd az út, hogy felfedezd. A lomhalmaz alatt meg fogod találni valódi önmagad.

Indulj el, és gyakorold az elengedést! Teremts teret annak, akit igazán szeretsz – saját magadnak.

Tisha Morris fengshui-szakértő, életvezetési tanácsadó, belsőépítész, energetikai gyógyító. Hivatása, hogy a kihívást jelentő tereket támogató környezetté változtassa, és így elősegítse az ott élők vagy a velük kapcsolatba kerülők életének fejlődését.

Eredeti cím: Clutter Intervention: How Your Stuff Is Keeping You Stuck

Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyv: Tisha Morris: Rendterápia
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913339
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 21.

Teal Swan: Hajnal előtti árnyak

Várom azt a pillanatot, amikor azt írhatom, hogy „megtaláltam azt a könyvet, ami tényleg az, amit várok tőle”. Most a Kőkeményt ne vegyük számításba! Szakkönyvre, vagy éppenséggel ilyen önsegítő könyvre gondolok.

 Szeretek ebben a témában olvasni, szeretem a Fumax így hát a Fumax Gemini könyveit is. Aziz Ansari: Modern románc című könyve példának okáért, nagyon tetszett. Szerettem. Ez a könyv meg, hát, izé. Sokkalta másabb dolgot vártam, az hiszem én az önszeretet dolgában vártam kicsit többet. Hozzá kell tenni, hogy a könyv a hitelességét ott vesztette el számomra, hogy az írója egy fényeket látó, rezgéseket halló és látó és gondolatokat olvasó ember. Én nyitott felfogású embernek tartom magam, de azt hiszem ez a fény látás és hasonlók ütik a „túl misztikus” fogalmát nálam. És azt hiszem, hogy innentől nem tudtam úgy olvasni, hogy ne legyek roppant mód szkeptikus.

 Aláírom, hogy ő borzalmas dolgokon ment keresztül! Aláírom, hogy nagyon-nagyon rossz gyerekkora volt, hol a fénylátás és minden egyéb, hol a nemi erőszak, szexuális bántalmazás miatt. Roppant mód becsülöm benne, hogy erőssé vált, hogy ki tudott törni, hogy lábra tudott állni, és hogy ennyi mindent sikerült elérnie az életben. Tehát azt, hogy erős jellem, és hogy neki sikerült szeretnie magát, ezt elhiszem, és becsülöm is benne.

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

 A megjelenés óta halogattam a könyv olvasását. Feltehetően azért mert rengeteg más könyvvel együtt kaptam, és így a sok elvárás miatt végül semerre sem jutottam a könyvekkel. Ez volt 2014 novemberében. Idén eldöntöttem, hogy a fennmaradó (nem mondok számot), recenziómat befejezem, elolvasom az összes bevállalt könyvet. Legalábbis amennyi belefér az évben. Így ez is sorra került. És bár már nem vagyok levelező viszonyban a kiadóval (bár csak azért, mert nem kértem ezután semmit), ezúton köszönöm a Partvonal Kiadónak a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet!

 És akkor a könyvről. Amikor eldöntöttem, hogy elolvasom most már tényleg. Akkor az a gondolat fogalmazódott bennem meg, hogy én annak idején nagyon szerettem az  Ízek, imák, szerelmek –et, tehát ez a könyv is biztosan olyan kis kellemes olvasmány lesz. Az első nagy pofon a betűméret és sortáv volt, ami már sugallta, hogy „helló, nem könnyed kis limonádé vagyok”, és ez be is lassított. Mostanában mindig olyan könyveket olvastam, amik azért nagyobb betűmérettel, margóval és sortávval rendelkeznek, és így nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy ezek az oldalak durván teli vannak írva. Ebből adódóan nagyon lassan haladtam vele. No meg 526 oldal az 526 oldal, az én kis „tégláktól való félelmemnek”.

 Viszont valahogy a könyv vége felé azt éreztem, hogy kevés lesz az az oldalszám. És valahogy nem erre a végre vágytam. Ma éppen mondtam is, Sicc – nek, hogy remélem, hogy az a valaki meg fog halni a végén, különben csalódni fogok. Nos, nem halt meg, de utaltak rá, hogy igen. Ez félig okozott csalódást. Valahogy egy olyan happy-s lezárást vártam. Mielőtt itt megköveznek, hogy mi lehet happy abban, ha valaki meghal, nos azért mert az, akiről beszélünk már nagyon öreg volt, nagyon sok dolgot tett az életben és valahogy vártam volna egy szép lezárást. A mohabarlangba elalvást, vagy ilyen. De nem, a vége olyan... merengős.

 Aki könnyed kis történelmi romantikust vár (molyon rajta ez a címke), csalódni fog. Romantika az nincs benne. Szerelem sem olyan, mint a csöpögős ponyvákba (mondom ezt úgy, hogy sosem olvastam csöpögős ponyvát). A szerelem itt teljesen máshogy van jelen és sajna körülbelül soha nem teljesül be. Ebből a szempontból inkább történelmi dráma vagy tragédia lehetne.

 A történet Henry-vel kezdődik, egy igen talpraesett, nagyon szegénysorban élő fiúval, aki meglehetősen jól ért a növényekhez, az apja jóvoltából, viszont nincs akkora erkölcsi tartása, mint az apjának volt, így remek botanikai tolvajjá válik. Majd a könyv negyedében megtudjuk, milyen viszontagságos utat tesz meg, míg ebből a gyerekből, fiatalember, majd férfi válik. És hogy lesz a szegény legényből milliomos. Méghozzá főleg azért, mert eléggé hülye a „munkaadója”. No meg, mert Henry borzalmasan okos, ha arról van szó, hogy az álmát megvalósíthatja. Az álma, hogy gazdag legyen. Ez teljesül is. Az ő életútja a könyv, hmm, negyede körülbelül. Majd megházasodik, és megszületik a lánya Alma.

 A könyv főszereplője tehát maga a kislány, aki lassan felcseperedik. Rengeteg biológiai, nyelvi, ismerettel gazdagszik. Két igen találékony szülő oltalma alatt. Alma különleges memóriájával mindent megjegyez, de egyáltalán nem képes arra, hogy átlássa a dolgok hátterében munkálkodó okokat. Ez okozza a legtöbb tragédiát a saját életében illetve a körülötte élőkébe. Csúnyácska, de okos lányka, aki kap egy örökbefogadott, gyönyörű, de nem olyan okos húgot, akit a könyv nagy részében semlegesen kezelt. Mint mondtam nem látta át, mik munkálkodnak a háttérben. Csak azért nem írom le, hogy mi, mert úgy van megírva a könyv, hogy sajnos, míg a házvezető nő nem vágja hozzá a fejéhez, hogy mi mindent tett a húga őérte, addig mi magunk sem tudjuk. És igen meglepő a húga is. Ennek ellenére nem szerettem a hugicát. Alma jóval szimpatikusabb volt, annak ellenére, hogy ő annyira racionális személyiség, hogy el tudom képzelni, hogy abban az időben, és mondjuk most is, borzalmasan idegesítő lehetett.

A tragédia az, hogy senki nem mond semmit Almának, holott mondhatna. Ott van a férj esete, aki, tényleg ha nem is direkt, de tőrbe csalta. Elhiszem, hogy ő oly angyali teremtmény volt, hogy hitt abban, amit mondott, de talán ezt közölnie kellett volna szóban Almával. Mennyi keserűségtől és szenvedéstől megkímélték volna egymást, ha az egyikük nem hisz abban, hogy végre kiteljesedhet, a másikjuk, meg nem gondolja azt, hogy a párja képes gondolati síkon is megérteni azt, hogy mit akart ezzel a házassággal. Ez a rész volt az, ami kicsit dühített, és teljesen megértettem Alma haragját. Még ha a férjét kedveltem is. A másik kedvenc részem Tahiti volt. A kutatás, és  Holnap Reggel aki tartom, hogy a neve miatt rohadtul nem lehet komolyan venni. Pláne bizonyos szövegkörnyezetben ez a Holnap Reggel ritka hülyén hangzik. Viszont tetszett ami Tahitin történt, és elhittem, hogy Alma képes végre kilépni a komfortzónából. A könyv vége felé, egyértelmű volt a révbe érés, és igen valahogy erre számítottam is. Darwin kivételével. Azt hiszem azt a szálat már nem kellett volna belerakni.

 A könyv ugyanis nagyon kellemes és tanulságos olvasmány, az 1800 –as évekről, a botanikáról, az amerikai helyzetről, a hajózásról és ez így elég lett volna. Nem kellett volna már Darwint belekeverni a dologba. Így is úgy éreztem, hogy a rengeteg adat, vagy éppen ismeret felfedése, és megnevezése (mohák neve stb.), néha a történet rovására ment. Megakasztotta a dolgot, hogy annyi ismeretlen dolgot és megjegyzendő dolgot, dobot be. Valahogy túl zsúfolt lett a könyv ettől. Ennek ellenére jó könyv, csak nem teljesen éreztem azt, hogy valóban regény. Főleg mert a mesélő (narrátor), néha úgy a fejezet elején elejti azokat a dolgokat, amik a fejezet végén bebizonyosodik, de akkor már nem koppansz akkorát, hiszen már tudtad... mert leírta az elején. -.-”

Belbecs: 4/5

Nem regény, de élvezetes, mindenképpen ajánlom, mindenkinek, aki nem egy könnyed beteljesült szerelemről akar olvasni. Ez történelem, botanika, családtörténet, világjárás, de nem romantikus, cseppet sem.

Külcsín: 4/5

Míg nem láttam a külföldi borítókat azt mondtam volna, hogy tökéletes választás. Amúgy a történethez illik, és aranyos, és rózsaszín. Tehát teljesen romantikusnak tűnik tőle a könyv. Ami ugyebár félre vezető. A külföldi borítók jobban tetszenek. A mohákkal, meg páfrányokkal. Elvégre Alma és a mohái nagyobb hangsúlyt kapnak az egész könyvben, mint Amrose és az orchideái.

Fülszöveg:

Elizabeth ​​Gilbert új regényének középpontjában a szerelem, az erotika, a kalandok és a tudományos felfedezések állnak. A szegény angol családból származó botanikus, Henry Whittaker a kininkereskedelem révén komoly vagyonra tesz szert, és feleségével együtt kivándorol Amerikába. Itt születik meg lányuk, Alma Whittaker, aki nemcsak apja rengeteg pénzét, de eszét is örökli. Gondos botanikai kutatásai és tanulmányai révén Alma egyre mélyebben elmerül az evolúció rejtélyeiben, amikor is váratlanul betoppan az életébe Ambrose Pike, a tehetséges illusztrátor. Az orchidearajzok mestere egy egészen más irányba, a spiritualitás és a csodák világába vezeti a nőt. Alma a tiszta ész logikáját követő tudós, Ambrose művész. Ami kettőjüket összeköti, az a tudás iránti vágy: hogy a maguk módján megértsék a világ működését.

A lélek botanikája nagyívű regény – egy nagyívű századról. Hatalmas térbeli ugrások jellemzik; az olvasó Londonból indulva eljut Peruba, Philadelphiába, Tahitire és Amszterdamba. Az út során felejthetetlen karakterek tűnnek fel: misszionáriusok, kalandorok, asztronómusok, hajóskapitányok, zsenik és kissé őrült figurák. De mind közül a legfontosabb Alma Whittaker története, aki a felvilágosodás korában született, az ipari forradalom idején élt, és szemtanúja volt az emberi történelem rendkívüli pillanatának, amikor a tudományok, a vallás, a kereskedelem és a társadalmi osztályokat érintő régi elképzelések megdőltek, és helyettük új ideák léptek életbe.

Egyik kedvenc borítóm

Eredeti mű: Elizabeth Gilbert: The Signature of All Things

Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyv: Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Kiadó: Partvonal

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 526

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155283574

Fordította: Balázs Laura, Dudás Éva

Varga Csaba Béla: Varázslatos Napkelet - A befejezés

Köszönet a könyvért a Trivium Kiadónak!

Elérkeztem a Varázslatos Napkelet záró posztjához. Őszinte leszek, ez volt az első olyan könyv, aminek az értékelése, és/vagy ajánlója ilyen hosszúra nyúlt. Nem szoktam könyveket felszelni, és úgy írni róla, mert általában nincs is annyi mondanivalóm egy-egy könyvről, hogy ennek értelme legyen. De a könyv első részét elolvasva már tudtam, hogy ez, ha egy posztba írom meg, borzalmasan hosszúra fog nyúlni és nincs az az ember, akinek van türelme ennyit olvasni tőlem :D. Tehát úgy döntöttem, hogy akkor legyen részenként. A könyvet már a kiadó is remekül részekre bontotta, én csak ezt követtem.

I. rész.

II. rész.

III. rész.

IV. Rész: A Himalája titkai 
Látogatóban a Dalai Lámánál című fejezet adott egy kis kóstolót, hogy milyen is lehet találkozni Vele. Elhiszem, hogy borzalmasan nagy élmény lehet, amit az ember nem felejt el soha. Emlékszem még pff, sok éve olvastam tőle  A boldogság művészete –t, és az akkor és ott amolyan sorsfordító könyv volt. jókor kapott el, jó dolgokat mondott, és szerintem gyökeresen megváltoztatta az életemet. (érik egy újraolvasás). Tehát azóta tisztelem és becsülöm a Dalai Lámát, azóta benne van a top-ba, hogy vele úgy elbeszélgetnék, úgyhogy jó volt olvasni arról, hogy mi a menete ennek, hogy milyen érzés lehet, és mit, hogy illik ott.

 Amikor eljutottam ehhez a részhez, már vártam a Dalai Lámás alfejezetet. Be kell ismernem, hogy habár nem a legelső nagy álmom, hogy eljussak és találkozzak vele, de benne van a top 5 elérendő célba, ha csak egy Magyarországi előadása is lenne, én már azzal is nagyon elégedett lennék. De nem nagyon utazik ő errefelé már, legalábbis mostanában nem hallottam ilyesmit. De a

 A sárkánykirály földje – Bhután . Bhután ennek hála a kedvenc országom lett. Meglehetősen kellemes dolgokat olvastam a helyről, és kedvem szottyant bevenni a top 10 hely ahova el akarok jutni listára. Bhután valami mennyeien kellemes hely lehet, élő vallással, kultúrával és királysággal, mégis nem az az elmaradott ország, ahol senki nem tudja mi a számítógép. Igen azt hiszem ők csinálták jól, megtartották a vallást, a hitvilágot, a népviseletet, de emellett borzalmasan gyorsan fejlődnek. Bekúszott az internet, az angol nyelv a mindennapjaikba. És meglepő mód az istenek és az internet képes meglenni egymás mellett.

Őszinte leszek a negyedik részt kétszer kezdtem el. Mert közben betegeskedtem és jobb volt újraolvasni az elejét,

 A bhutáni fejezeten kívül  Nepál élő istennője című fejezet is kétszer lett elolvasva. Bár meglehetősen jól emlékeztem rá. Hát az biztos, hogy én magam nem szeretnék Nepálban egy élő istennőnek a lehetséges inkarnációja lenni. Meglehetősen kecsegtető persze nyugati fejjel, hogy istennő legyen az ember, de ha belegondolunk, hogy ez annyit tesz, hogy kiskorodba elkerülsz otthonról, óvnak, megkapsz mindent, de persze az életed a népé, akkor már nem is annyira kecsegtető dolog az egész. nem is beszélve, hogy az első menzesz után hopp már nem vagy az istennő inkarnációja, tehát a kamaszkorodra már ki is kerültél a fényűzésbe és alázuhantál a halandók kegyetlen világába. Ismerjük be, nem túl kellemes dolog ez, pláne hogy visszatérhetsz a családodhoz, akikkel addig szinte nem is kommunikáltál. Amúgy fura, hogy a 21. században ez a „szokás” avagy hagyomány még mindig él. Nyugati fejjel ez fura. Mondjuk annak örültem, hogy azért a ma élő istennő inkarnációk, amikor már nem istennők legalább kapnak pénzt, meg esélyt a beilleszkedésre. Régen feltehetően nagyobb pofon volt ez a visszatérés. Bár tartom, ma sem egy leányálom, hirtelen nem annak lenni, amit beléd sulykoltak, hogy az vagy…

Az Élet és a Halál völgye olyasmi fejezet volt számomra, hogy mintha már olvastam volna valahol erről, de hogy hol és mikor nem tudom. Aztán elég sok új információt olvashattam, olyanokat, amikről biztosan nem olvastam még. Emlékszem volt egy könyvem még régen James Redfield: Shambhala titka, amit olvasás nélkül adtam el, azt hiszem ideje lesz majd kivennem a könyvtárból, legalábbis most várólistáztam, mert kedvem lenne a témában még olvasni, aztán lehet ez jó hozzá „alapnak”. Amúgy molyon nézelődve eléggé kevés infót találtam Shambhala vagy Sambala, vagy Shambala keresőszóra. Vagy én keresek bénán, vagy tényleg nincsen túlzottan sok szakirodalom magyarul és/vagy angolul sem. Bár nálam csak a magyar játszik. Elméletileg Shambhala volna a „földi mennyország” féle hely, ahova csak a jók és kiválasztottak kerülhetnek be, ahol minden tökéletes, nem öregszenek az ott lévők, nem lesznek betegek és sok-sok idejük van arra, hogy mindenféle okossággal, filozófia stb. foglalkozzanak. Tetszett, ez a fejezet (is) kifejezetten tetszett.

A Mount Everest szellemei tanulságos fejezet volt. És igen én egyetértek az ott élőkkel, hogy nem hiszem, hogy egyrészt van értelme felmászni egy olyan hegyre, ami körülbelül sorra gyilkolja a hegymászókat, másrészt meg, talán nem kéne háborgatni azt a helyet. Jó, mondjuk a hegymászást sem értem egyszerűen, de elfogadom, hogy valaki ettől boldog, meg ez motiválja. De felmenni egy hegyre, egy jó magasra, a legmagasabbra, úgy hogy tudják, hogy nagyrészt meg fognak halni, mert lavina, oxigén hiány stb. bármi lehet. És mégis nekiindulnak, csak hogy bizonyítsák, hogy ők mekkora…hmmm? No, mik? Mit bizonyít, ha megmászod a világ legmagasabb hegyét? Semmit. Az én szememben legalábbis nem lesz ettől nagyobb ember.

 Sajnos véget ért a könyv, visszakellett térnem Keletről Nyugatra. De élveztem az utazást, rengeteg új és érdekes információval lettem gazdagabb. Szerettem az íróval barangolni, szerettem, hogy ez az utazás elhúzható volt. Valahogy örülök, hogy nem csak végigszaladtam a könyvön.

 Hogy kinek ajánlom a könyvet? Nos, minden olyan embernek, akit csak egy kicsit is érdekel Kelet, Indiától-Tibetig. Akik szeretnek megismerni országokat. Nem mondom, hogy minden információt megkapnak, mert nem. Ez a könyv jó kiegészítője egy útikönyvnek, vagy éppenséggel remek érdeklődést felkeltő más szakirodalmakhoz, akár a sárkányokról, rókadémonokról, vagy hindu istenekről legyen szó. Ad egy alapot, egy elég masszív és jó alapot, méghozzá kellemes hangvételben, nem tanító jelleggel. Megadja az esélyt, hogy utána, ha elindult az emberben a kíváncsiság, akkor célirányosan kereshessen a számára legérdekesebb témákba.

 Én mindig Japán és Tibet párti voltam, mármint érdeklődési körként. Kína, India, Bhután vagy bármely más „keleti” ország nem élvezett nálam prioritást. Tibet a Dalai Láma miatt, Japán meg…ki tudja miért lett „kedvenc”. Jóval több dolgot olvastam róluk, mint a könyvben szereplő más országokról, de be kell látnom, Kelet úgy egészében megéri a rá fordított időt. Nem ez lesz az utolsó, hogy a könyvben említett országokról olvasok, mert érdekesek lettek számomra. És jó lesz majd bebarangolni újra és újra azokat a tájakat.

 Köszönöm az élményt!

Kiadó: Trivium Kiadó

Eredeti cím:Varázslatos Napkelet

Alcím:A boldogság nyomában Ázsiában

Író: Varga Csaba Béla

Nyelv: Magyar

Kötésmód: Kartonált

Oldalszám:320

Méret:135 x 200 mm

ISBN:978-615-5334-76-4

BELEOLVASOK

BELEHALLGATOK

BELEHALLGATOK - KÖNYVBEN UTAZOM 1. RÉSZ

BELEHALLGATOK - KÖNYVBEN UTAZOM 2. RÉSZ 

Michael A. Singer: Az elengedés szabadsága

 Nem is tudom, hogy minek hívjam ezt a könyvet. Sem azt, hogy mi is akar ő lenni. A könyvtár amúgy szépirodalomnak sorolta be, és igazándiból elmegy annak is, bár nem regény, nem novella, hanem... hát önéletrajz, rövid fejezetekre bontva? Nem feltétlen tudom tehát, hogy eredetileg mi akart lenni.

 Az író egy fura fazon. Kezdve ott, hogy egy hippi, a hippikkel nincs semmi bajom, igazándiból igen keveset tudok róluk, mert nem igazán érdekel a történelem azon korszaka ahol virágzott a dolog. Emellett egy nem lediplomázott jógával, meditálással élő ember. Vallásilag nem tartozik sehova sem, bár üzemeltet egy templomot (kicsit ellentétes a két dolog, de segáz). Nem tudnám amúgy azt sem megmondani, hogy szimpatikus-e nekem ő vagy sem. Elmeséli az életútját, hogy lett egy csóró hippiből milliárdos, hogy hurcolták meg, és hogy mennyi szép és jó dolog történt vele, és persze mennyi borzalmas dolog is.

 Én jobban szeretem azokat a könyveket, amik azt írják le, hogy az Én és a Gondolkodás fontos, hogy a mentalitás fontos, hogy az, hogy márpedig Nekem kell tennem a dolgokért. Azok amik a bevonzást hangoztatják, hogy márpedig a pozitív gondolatok pozitív dolgokat vonzzanak hozzánk, a negatívak negatívat. Ezeket szeretem, ezeket használom. És akkor itt van ez a könyv, amit fogalmam sincs miért választottam olvasásra (pedig én kértem, hogy vegye meg a könyvtár, rögtön ki is vettem, rögtön olvasni is kezdtem), hiszen teljesen mást mond, mást magyaráz, mást akarna tanítani.

  Ugyanis a könyv arról szól, az életrajzi dolgokon kívül, hogy hogyan volt képes az író elengedni az ént, és hagyni, hogy az élet csak úgy tegye a dolgát. Igazándiból nem azt mondja, hogy ne csinálj semmit, hanem azt, hogy ha szembe jön veled egy lehetőség, egy fura sugallat, akkor élj vele. Ezt be is mutatja a maga módján. Leegyszerűsítve, volt egyszer egy hippi, aki meditálni akart, vett egy telket, jött egy másik hippi az csak úgy épített oda egy kis kunyhót, mert miért is ne, aztán lassan építkezési vállalkozás lett a hippi munkája, a telke meg sokszorosára nőt, amit aztán egy akkor alapított templom nevére íratott, aztán ez a hippi találkozott a számítógéppel és beleszerelmesedett, és otthon elkezdett programokat írni, és ebből meggazdagodott. Azaz igazság, hogy a történet eddig tetszett is, csak aztán jött az „élet de gonosz, de én marhára elfogadom“ dolog, amikor perelik, ez a rész nekem már unalmas volt. Egyrészt, mert amit leírt nem tudom úgy elfogadni, ahogy leírta, másrészt meg unalmas volt... oldalakon keresztül ismételgette ugyanazt, az meg úgy nem túl izgalmas.

 Hogy összességében érdemes-e elolvasni a könyvet?

 Akiket a jóga, a meditálás, az elvonulás érdekel igen. Akik szeretnek sikersztorikat olvasni, hogy hogyan lesz a szegény legényből milliárdos, azoknak is. A modern spirituális világról keveset fognak benne találni az olvasók, mert úgy minden a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokat meséli el.

 Hogy nekem érdemes volt-e elolvasnom?

 Szerintem igen. A végét leszámítva jó volt, még úgy is, hogy nem értek vele egyet. Látókör szélesítésre tökéletes. Még ha, néha nagyon át ment szerintem mesélésbe. Tehát én nem tudom 100%-ig elhinni minden mondatát és gondolatát...

 Amúgy a másik könyvére ennek ellenére, vagy éppen ezért még mindig kíváncsi vagyok. Meglátjuk az milyen lesz :)

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Igazándiból semmi extra... olyan semmilyen. Szép meg jópofa a borító, de nem mondanám azt, hogy „megvenném mostazonnal“, ha ránézek.

Fülszöveg:

A felszabadított lélek című, sok millió példányban eladott világsiker szerzője egy napon úgy dönt, hogy kiköltözik egy hatszáz hektáros, floridai, erdős-mezős területre, átadja magát a virágzó spirituális közösségnek, és minden mást elenged.

De hogy jön mindehhez egy milliárdos profitot termelő részvénytársaság, a legismertebb amerikaiak egyikének, Oprah Winfrey-nek elragadtatása, egy újabb világsikerű könyv, és végül FBI-vizsgálat

Hogyan eredhet mindez egyetlen embertől, aki úgy döntött, hogy egyedül él az erdő közepén, elengedi magát, és magányos életet él?

Radikális döntést hozott olyan döntést, amely egyszerre juttatta a siker csúcsaira és a szakadék szélére.

Michael A. Singer, A felszabadított lélek szerzője mondja el rendkívüli történetét: Mi történt, amikor mély spirituális eszmélését követően úgy döntött, hogy lemond személyes céljairól, és egyszerűen hagyja, hogy az élet húzzon helyette lapokat. Miközben bemutatja ezt a nagyszerű kísérletet, és magával visz minket az élet tökéletességébe tett utazására, a kibontakozó események az életről alkotott legmélyebb meggyőződéseinket is megrengethetik.

Inspiráló, eredeti, letehetetlen Dean Radin, a The Conscious Universe (A tudatos univerzum) szerzője.

Michael Singer ebben a mesterművében pontosan és tisztán írja le, hogyan lehet összhangba hozni a mindennapi életet, az üzletet és a spirituális gyakorlatot úgy, hogy a tökéletességbe juthassunk Jack Canfield, A siker alapelvei: [hogyan jussunk el onnan, ahol tartunk oda, ahol tartani szeretnénk?] és az Erőleves a léleknek sorozat társszerzője.

Michael Singer megható könyvet írt arról, milyen csodálatos erő van abban, ha az ember megadja magát az életnek Judith Orloff MD, a The Ecstasy of Surrender című könyv szerzője.

Eredeti cím: The Surrender Experiment: My Journey into Life's Perfection

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Michael A. Singer: Az elengedés szabadsága

Kiadó: XXI. Század

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 348

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155373756

Fordította: Bozai Ágota