A Kevesebb, több lista állítás és szanálási folyamat

 A könyvről a bejegyzésem itt olvasható:  Cait Flanders: A kevesebb több

Az az igazság, hogy évek óta törekszem a minimalizmusra, ez a vásárolt dolgaimon látszik a legjobban, nem igazán vásárlok semmit sem, maximum nagyon ritkán, ha valamire szükségem van. A könyv elolvasása után aztán nekibuzdultam, hogy átválogatom a dolgaimat. Nem, még nem végeztem vele, de azért már nincs sok hátra.

• 221 db könyvem van (!), ami amúgy az öt évvel ezelőtt 1300 körülihez képest, szerintem már haladás. Tegnapi napom ráment, hogy ezt a tömeget átnézzem, és döntsek, maradnak, vagy mennek. A végeredmény: 110 db ebből eladó sorba került + 14 amit már eladtam. A maradék 111 kötetet olvasási éves tervekbe szedtem (jó ez a moly funkció) pár sorozat maradt ki, mert nem tudok 2026-ra tervezni :D És nem akarom túl zsúfolni a következő két évet. Mindegyik évbe kb 40 könyvet terveztem + 20 hely maradt a hirtelen felindulásnak/új megjelenésnek. 
• Az íróasztalom fiokjait is átnéztem, kidobáltam dolgokat, elcseréltem a kazettás lejátszómat, pár füzetet, noteszt elajándékoztam. Még mindig több van, mint amennyit szeretnék, de idő, míg egyesítem őket, aztán a felesleges jó lesz "firkapapírnak" itthoni jegyzeteléshez.
• A ruháim még hátra vannak, de igazándiból mivel összesen két fiókban elfér az összes ruhám, úgy érzem, hogy ott elég jó válogatást csináltam évekkel ezelőtt.
• Hátra van még, hogy listát írjak a gyógyszereimről, mert úgy vélem nem kell iratni/kiváltani, míg az utolsó doboznak neki nem állok. Úgyhogy most feltehetően 2-3 hónapig erre se fogok költeni.
• A fürdőszobát is átnézem, felírom mi van, mi nincs, nem tartalékoltunk eddig sem nagy készleteket, de feltehetően hónapokig nem kell így sem vásárolnom oda semmit.

Úgy döntöttem, a nem vásárlok időszak ma indul, október eggyel, a terv mondjuk év vége. Amúgy a héten gyakoroltam már, az összes kiadásom  a kaparós volt amit vettem magamnak, meg anyukámnak :D

Amire nem költök:

• Könyv, mondjuk év eleje óta amúgy sem vettem egyet sem :P
• Papír, írószer dolgok - így is több van, mint amit valaha elhasználnék, majd ha elfogy-kifogy minden akkor vehetek újat
• Lottó - úgy döntöttem, hogy hetente 1-1 kaparós nekem és anyukámnak oké, a lottóval amúgy se nyerek, úgyhogy azt már nem veszek év végéig.
• Üdítő -  nem mintha olyan sokat fogyasztanék belőle, de év végéig akkor nem. A Nestea ami nekem a normaflorhoz kell meg van annyi amennyi év végéig elég lesz.
• Pékség - a gluténmentes étkezés miatt az gm pékség lenne, de igazándiból múlt héten megoldottam anélkül a reggelijeimet, úgyhogy meglehet ezt oldani, csak időben kell tervezni mindennel.
• Dekor cuccok - amúgy ezeket sosem veszem, a dekorációs elemeim több évesek, de felírom, hátha véletlen elcsábulnék, de így itt a lista, hogy NEEEEM 

Amire költhetek:

• Heti 1 kaparós anyumnak, 1 nekem
• Gm sós rágcsára, ha már elfogyott az ami van. Ezek amúgy vészeseti tartalékok, arra az esetre, ha nem lenne reggelim vagy ebédem, ezzel körülbelül ki is tudom váltani azt az étkezést. De bevásároltam egy hónapja belőlük, úgyhogy gyanús, hogy év végéig amúgy se akarnék vásárolni ilyesmit.
• Ha valami elfogy annak pótlása. Itt főleg a fürdőszobai, vagy konyhai dolgokra értem.
• Bármi, amit a családnak kell vásárolni. Ritkán vásárlok, de akkor adott listával megyek ;)

Tervezett engedélyezett vásárlás:

• Egyszer majd egy éjjeliszekrény, és egy fali lámpa. De egyelőre nem érzem olyan fontosnak. Néha hiányzik a létük, de még annyira nem, hogy lemérjem, felmérjem és megrendeljem. De lehet idén elérek erre a pontra.
• Feltehetően kell pólót vennem 2-3 darabot, hosszú és - rövidújúakat is, ha kidobom azokat, amiken már van lyuk..

Tehát sokat gondolkodtam, amúgy főleg a könyveken, azokat 80%-ban átnéztem már. Borzalmasan gyorsan változik az ízlésem. Amit régen jó ötletnek találtam, és megvettem, tegnap amikor minden könyvet megfogtam, a fülszövegét elolvastam, ....na akkor jöttem rá, hogy nem értem, miért vettem meg annak idején.  Úgyhogy jó, hogy évek óta igazándiból nem veszek könyvet, vagy recenzióba kapom, vagy kölcsönkérem, vagy hát könyvtáros vagyok, tehát onnan simán szinte bármit meglehet kapni.

Oh igen, és eldöntöttem, hogy egyszerre csak 1 db. könyvtári könyv lehet kinn nálam egyszerre, azt is akkor kölcsönzöm már ki, amikor ténylegesen olvasni akarom. Így nincs az, hogy nálam hetelnek a könyvek és másnak meg kellenének, és emiatt nem jut hozzá. Vagy éppenséggel ezzel kiküszöbölhető, hogy a könyvek haza-vissza cipelésébe belerokkanjak :D

Ami hátra van: Fürdőszoba, ruhák, könyvek 20% kb :)

Mindenféle (is) ^.^

 

Igen, pontosan. Jól látod, a blog eléggé leállt. Őszinte leszek, a terveimben roppant sok posztot megírtam, a valóságban viszont be se kapcsoltam a laptopot, volt, hogy napokig. És annyira nem vagyok elvakult blogger, hogy telefonon pötyögjek be egy posztot...

Júliusban volt születésnap (37 lettem), blog születésnap (12 éves lett a blog), moly születésnap (14 éve moly), úgyhogy mondhatom, hogy könyves dolgokban meglehetősen sok ünnep volt. Igen, régen a blog szülinapot könyv nyereményekkel szoktam meg játékokkal promotálni, de idén még erre sem volt érkezésem..

 Volt nagyon meleg, ami miatt az olvasás-írás háttérbe szorult, mert felülírta a túlélési ösztön. Volt aztán hirtelen hideg, amikor a fázáson túl úgy vacogtam a takaró alatt este, hogy szinte már télnek éreztem a dolgot.

Csavarogtam (Kölesden nyaraltunk - alant majd írok még róla), voltam Abaligeten, voltam Camponában csavarogni, akváriumot nézni és néhány boltba betérni AniTigerrel, meg ha már ott voltunk úgy döntöttünk Barbiet is megnézzük (erről is írok még alant). Ikeába is voltam, célirányosan vásárolva 3 db dolgot (tölcsér a munkahelyre, zacskó és csipesz itthonra, mert vagy elfogyott, vagy egy van és mindig az kellene ;). Barátnőztem, dolgoztam...dolgoztam...néztem ki az okos fejemből ;)

 Na tehát Kölesd, az egyik családi nyaralás - tipikus iskola példája a  falusi turizmus nem túl pozitív oldalának -. Leszögezném, hogy AMÚGY jól éreztem magam. A szállás egy száz éves vályog házban illetve egy faházban lehetett, tesómék kapták a faházat, mi a régi házat, ami feltehetően akkor volt kiszellőztetve utoljára, amikor épült. Ez azon a hétvégén volt amikor 38 fokok voltak. És igen a régi száz éves házak remekül tartják a hűvös...bizonyos szintig, azért nem 38 fokra volt kalibrálva, a két éjszakából a másodikba már ott is meg akartam gyulladni. A faház meg lejtett, de olyan szinten, hogy ha elengedtünk volna egy labdát a végében akkor legurul, ha nem érsz hozzá is :D. Emellett az étel sem volt a legjobb, ugye én eleve problémás vagyok glutén érzékenyként, de tudtuk, hogy nem tudja mi az, de ne aggódjunk nem lesz liszt semmibe...mindegy, mondjuk úgy, hogy lehet kaját nem kellett volna nekem fizetni, mert túlzottan nem ettem, inkább amit vittem magammal. De probléma volt, hogy vittünk kutyát, pedig szóltunk, akkor még nem volt probléma. Probléma volt, hogy mondjuk 8-kor reggelizni szeretnénk, mert ahogy a tulaj kifejtette, ők nem földműves parasztok, hogy reggel hajnalban kelljenek... És akkor még a mindenhol lévő pókhálók és rosszul bekötött csapokról ne is beszéljünk. Sem arról az apró tényről, hogy a mi lakrészünkben sütöttek-főztek (amivel felmelegítették a 100 éves házat, és bedugult a kaja szag oda), holott nekem az az alap, hogy nem mászkálnak emberek ott, ahol a cuccom van. Na mindegy, tehát jó, hogy csak két éjszakára mentünk :D

 Barbie, egy hirtelen felindulás volt, nem terveztük előre. Ennek ellenére jól szórakoztunk. Igazándiból ez a film akkor jó, ha nem vársz túl sokat tőle, mert akkor nem csalódsz. Mondjuk Ken és a férfi uralom + ló elképzelése már nagyon fájt :D De hát mit várunk Kentől. Nem voltak sokan a moziba, és aránylag kényelmes is volt a Camponás mozi, úgyhogy elégedett vagyok :)

Munka, meleg van! Nem, amúgy a héten pont nincs, mert kint rohadás hideg van, tehát az épület most éppen kellemes, De amikor kinn meleg van akkor nálunk is nagyon meleg van. Ugye milyen jó ez, télen megfagyás, nyáron hőguta, mindezt úgy, hogy az ország nagy részén a könyvtár mint intézmény szokott hűsölő és melegedő pontként is működni.... Az olvasók értelemszerűen nem nagyon jönnek, ennek oka, hogy igazándiból a legtöbb feltehetően nyaral, úgyhogy vannak üresjáratok bőven. De tény, legalább a belső dolgainkkal haladunk.

Itthon elkészültem a szobák szőnyegpucolásával, portörlésével. A sajátom teljes átrendezésével. Sikerült lerakni az ágyamra az éppen utántöltött ablakpucolót, ami egy óvatlan pillanatban, teljes csendben eldőlt majd a matracomra engedte a tartalma 80%-át...jah....mókás, most már van rajta egy folt ...olyan mintha bepisiltem volna :P. Úgyhogy két napig hagytam száradni addig aludtam máshol. Raktunk el paradicsomot és anyum lábán megint kijött az orbánc úgyhogy próbálom tehermentesíteni, amennyire csak tudom, hogy pihenjen ;) A melóban úgyis nagyjából üldögélni szoktam.

Úgyhogy igazándiból zajlik az élet, de a blogra és az olvasásra kevesebb időm maradt. Filmet is ritkábban nézek, pedig most már van netflix előfizetésem, a koreai sorozatok miatt :D Remélem, hogy ha hamarabb nem is, de majd ősszel a nyaralásom után már a blogra is visszatérek jobban. Mondanám, hogy hamarosan bekövetkezik, de jövőhéten unokaöcsöm - unokahúgom lesz itt, kétlem, hogy sok erőm-időm lesz blogolni, olvasni :D

Június - posztok nélkül?

 

Forrás

Persze a terv az volt, hogy a hónapban rengeteget olvasok, írok és rengeteget dolgozom.

Ehelyett a hónapból majdnem 3 hetet itthon töltöttem, hogy visszanyerjem a kámforrá vált erőmet. Torokgyulladás - nátha - kötőhártyagyulladás - fülgyulladás - mandulagyulladás ez így sorban kb. Félig beszedett antibiotikummal, mert arra is allergiás lettem. És megcsípett egy darázs is.

 Mielőtt aggódna bárki miattam, ne tegye. Kellett feltehetően a lelkemnek is ez a három hét a munkahelyem nélkül, hogy feltöltődhessek. Még ha ebben a három hétben szerintem egy egész éves Netflixezést kipipálhatok - tehát végig néztem egy egész dél-koreai sorozatot -  

Igazándiból nem sokat csináltam, olvasgattam, de írni, a géphez jönni már se kedvem, sem erőm nem volt. Ennek ellenére szerintem relatíve vidám három hét volt. A kötőhártya gyulladás után már minden egyéb szövődményen csak legyintettem, hogy "oh, hát...jah ilyen még nem volt". Tehát igazándiból valahol mélyen vicces volt....feltehetően a fizum nem lesz az, de itthon élek, így nem is akkora gond, hogy lelkileg összeomoljak bele. Szerintem az éves betegállományomat relatíve ki is merítettem ^^

Tehát, most, hogy már három napja dolgozom, lassan a blogra is vissza szivárgok. Első körben, mint aki szokott olvasni, láthatja, hogy a sablon megváltozott (megint :D). Most ehhez volt kedvem. Tehát remélem, hogy ha nem is a fennmaradó két napban, de majd Júliusban sokkal többet írok a blogra.

Amiről tervezek írni:

Vaják 1. könyv / sorozat?

(lehet meg kéne várni a sorozat 3. évadát?)

Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

(Az első kitöltögetős napló amit tényleg kitöltögettem lelkiismeretesen)

Amelia Nagoski – Emily Nagoski: Érzelmi kiégés

(Erről nem tudom, lehet nem írok, de lehet igen)

Clea Shearer – Joanna Teplin: The Home Edit – Rakjunk rendet az életünkben!

(Erről csak azért, mert borzalmasan szar)

Hamarosan új poszt - remélem

 

Van az, amikor az ember kifogy az ihletből. Vagy éppenséggel bármit leír, azzal nem elégedett. Most éppen ebben a szakaszban vagyok. Olvasni is lassan olvasok, és az írás se megy.

De bízom benne, hogy lassan újra kedvem lesz írni. Bár kedvem most is van.... akkor úgy mondom, remélem hamarosan amit leírok azzal elégedett leszek annyira, hogy kirakjam :D
Mert már elolvastam a Dharmát és jó lenne róla írni, mert amúgy egy nagyon érdekes és számomra tanulságos könyv volt.

Tehát remélhetőleg hamarosan új poszt jön,...ha minden jól megy még a héten.

Márciusban olvastam, Áprilisra tervezem

 

Hű ha! Na tehát, a Márciusra tervezett A és B listám egyikét sem teljesítettem maximálisan. Valahogy elpárologtak a napok, és bár mindennap olvastam, de nem jutottam a tervezettek végére.

A listás tervem volt:

1. Tomás Navarro: Kincugi - Április elsején kezdtem végül neki.
2. Joshua Fields Millburn - Ryan Nicodemus: Az ​embereket szeresd, ne a tárgyakat - Végeztem vele, de még poszt nem íródott róla, a jövő héten megírom majd. Igazándiból tetszett, de a srácok előző könyve is tetszett, úgyhogy várható volt :)
3. Frank Schätzing: Mi ​van, ha megmentjük a világot?  - Az egyetlen amit el is olvastam és írtam is róla.

Mondjuk, ha azt nézzük 3 tervezettből 2-őt sikerült elolvasnom. Tény, hogy írni már kevesebbet. Valahogy ebben a hónapban a blog kicsit háttérbe szorult. Remélhetőleg csak egy ilyen hónap lesz az évben. Mert szeretek írni, csak nem mindig úgy jön ki a lépés.

A B listás tervemnek is nekiálltam, mert a recenziós példányok tőlük szokatlan mód elég lassan értek ide. És bár elkezdtem az Elveszett próféciákat, a végére nem értem, talán az egy tizedénél tartok.

És akkor nézzük a terveket Áprilisra:

1. Tomás Navarro: Kincugi : végülis a hónapba kezdtem el ténylegesen, szerintem hamar fog menni, mert nagyon érdekesnek tűnik :)
2. Jules Verne: Utazás a Holdra
3. V. E. Schwab: Gallant
4. Neil Gaiman: Elveszett próféciák
5. J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Tehát hozom magammal  a megkezdetteket, és melléjük csapok egy kölcsön könyvet (Gallant) és egy Amit főztél edd is meg könyvet (Utazás a Holdra). Remélhetőleg ebből a listából legalább 3-at sikerül majd elolvasnom. Nem dőlök a kardomba, ha nem sikerül, de a terv ez :)

Februárban olvastam, Márciusra tervezem

 

Forrás

Remélhetőleg most már hamarosan itt a tavasz, és minden zöldbe borul. Holnap hivatalosan, naptárilag már tavasz lesz :) Remélem, hogy az idő is hamar beáll a kellemesen meleg tavaszias időre.

Februárban őket sikerült végülis elolvasnom :)

1. Neal Shusterman: Kaszás: Ahogy terveztem, úgy sikerült is befejeznem a könyvet. Az egyik kedvencem lett idén. Remélhetőleg még sok jó könyvet olvasok az évben, de ez kiemelkedően tetszett.
2. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam 1-4.: Hát...aranyos dolog, írtam is róla posztot, nekem már a TÚL sok kategória. Kevesebb meleggel ez egy aranyos meleg történet lett volna. Így olyan, mintha egy fantasy meleg világba érkeztünk volna ahol két esélyed van, vagy te is meleg, transz stb. vagy, vagy homofób. Úgyhogy sajnos a főszereplőkön túl mindenki más irritált.
3. Les Binet – Sarah Carter: Hogyan (ne) tervezz?: Marketinges könyv, nekem nagyon tetszett, rengeteg emberrel elolvastatnám, már csak azért is, mert rengeteg dolgot megmagyaráz stb. Úgyhogy olvassátok :)
4. Catana Chetwynd: Bekuckózunk : Jaj ez nagyon aranyos képregény. Párkapcsolat nélkül is teljes mértékben élvezhető. Vicces és cuki na :)
5. Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló: Írtam is róla, szerintem egy jól összeszedett könyv, nem újdonságokat mond, de összeszedte a dolgokat amiket adott esetben használhatsz, így aki most szeretne egy mentális védelmi hátteret magának, annak nagyon jó kezdő könyv lehet.
6. Katie Patrick: Hogyan mentsük meg a világot?: Még nem tudom, hogy írok-e blogra róla, vagy sem. Érdekes volt, de a szakjelzet megzavart. Ökológia, természetvédelem szakjelzéssel megy, de amúgy még ha összességében erre is megy ki, minden egyebet tartalmaz. Programozás, játékfejlesztés, marketing .... mindent is :D

Amik folyamatban vannak:

1. J. J. Abrams – Doug Dorst: S. : Elkezdtem! Az első egy tizede megvan, de annyira összetett, hogy lehet ezt év végégi viszem majd magammal. De lehet, hogy persze hamarabb végzek. Fura mód a jegyzetek oldal sokkal jobban érdekelnek, mint az alap történet :D
2. Papp István (szerk.): A magyar könyvtárosság etikai kódexe: Egyszer már olvastam, amikor suliba jártam, most fel lett hívva a figyelmünk, hogy olvassuk el. Hátha megmagyaráz egy csomó mindent. Megjegyzem, megmagyaráz, de sokkal rosszabb így... a reményt veszi el az embertől :D
3. Adyashanti: Az üresség tánca: Elkezdtem, még nem tudom, hogy tetszeni fog-e vagy sem. Még annyira az elején vagyok, hogy nehéz megmondani.

Márciusra tervezem:

A verzió: (ha ideérnek a recenziós könyvek, amiket kértem. Csak mert idén valahogy minden borzalmasan lassan ér ide, vagy nem ér ide. Vagy válaszolnak, aztán nem. Tehát, ha  ideérnek amiket kértem:

1. Tomás Navarro: Kincugi
2. Joshua Fields Millburn - Ryan Nicodemus: Az ​embereket szeresd, ne a tárgyakat
3. Frank Schätzing: Mi ​van, ha megmentjük a világot? 

B verzió: (ha nem érnek ide, vagy ideérnek, és rengeteg időm lesz, és gyorsan haladok :D)

1. Papp István (szerk.): A magyar könyvtárosság etikai kódexe: befejezem a könyvet mindenképpen.
2. Adyashanti: Az üresség tánca: Terveim szerint őt is mindenképpen befejezem.
3. Eszes Rita: Rókatündér: Már régóta  a terveimben van, és idénre van tervezve az elolvasása, úgyhogy miért ne :)
4. Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák: Várólista csökkentős könyv

Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló

 

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!

• Könyv: Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 256
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156471116
• Illusztrálta: Fekete Csilla
• Ár:3.780,-
• Kiadói ár: 2.840 , - (itt megvásárolható)

Sok-sok önsegítő könyv után, az embernek nehéz újat mondani. Jelen kötet sem mond igazán újat. De nem is ez a feladata. A kötet összegyűjti azokat a technikákat, melyek segíthetnek az embernek átvészelni a stresszes időszakot. Vagy megelőző technikákat ad arra, hogy amikor beüt a krach akkor már ne tudjon olyan erővel lesújtani az emberre, hogy teljesen a földbe döngölve érezze magát utána.

A kötet három fő részre tagolható, az első a stresszről ír általánosságban, hogy miként reagál rá a szervezetünk, mit is nevezünk stressznek, és mi okozza. Miként ismerhetjük fel, hogy valami jó vagy rossz stressz, mert nem mindegy, teljesen másként hat ránk mind a kettő, az egyik motivál a másik feszélyez minket és gátol. Már ebben az első részben is szó esik arról, hogy hogyan küzdhetünk meg a minket érő stresszel, de itt még csak nagy vonalakban ad egy általános ismeretet a témáról. A második részben végig megyünk a naplós segítségével egy önelemzési folyamaton. Feldolgozva, hogy jelenleg mennyire lehetünk stresszesek, hogy ezt a stresszt mi okozza, és hogy a közeli és távoli múltban mik voltak azok a dolgok, amik elérték nálunk azt az inger küszöböt, hogy már nem csak kicsit feszültnek éreztük magunkat, hanem egészségre káros mód stresszesnek. A kedvenc feladatom ebben a részben az volt, hogy írjunk levelet önmagunknak, arra az esetre, amikor majd stresszesek leszünk. Amolyan ön mentőöv készítése az élet sötétebb időszakára. Ajánlja amúgy azt is, hogy a jövőbeni (x év múlva) énünknek is írjunk levelet, mert rengeteg jó hatása lehet ennek is. Egyrészt most ösztönöz arra, hogy összeszedjük a gondolatainkat és pozitív (jó esetben) üzenetet tudjunk átadni majdani énünknek. Inspirálva arra, hogy tervezzünk, mert ilyenkor jó összeszedni, hogy mi az amit megírnál magadnak, hogy "remélem ezt már megcsináltad" és ez bizony tervezés, pozitív sugallat arra, hogy igenis azért mindig nem leszel stresszes, és haladsz előre az életedben.

A harmadik rész a Stresszkezelési eszköztár. Itt találjuk a legtöbb gyakorlatokat (amúgy a könyv egésze teli van gyakorlatokkal. Akik szeretnek a könyvbe írni ott is kellő helyet hagytak minden feladathoz, de én volt, ahol a könyv mellett befogtam külön füzetet). A harmadik rész szedi tehát össze azokat a technikákat amikkel majd a jelentkező stresszt leküzdhető, a meditálástól, a tudatos jelenléten át, a kreatív  írásig elég sok ötletet ad arra, miként kezelhető a stressz.

 Alapjában véve nekem tetszett a könyv, nem újdonságként tekintettem rá, hanem mint eszköztár, mint egy könyv ami listázza nekem, miként tehetem jobbá az életemet, kevésbé stresszessé. Hogy valóban hatásos-e ez majd kiderül, egy mostaninál sokkal stresszessebb időszakban (remélhetőleg nem lesz ilyen, de azért számolni kell vele), akkor derül ki, hogy mennyit segített számomra egy-egy technika. 

Egyik technika sem fogja megváltani senkinek sem a világát, és senkinek sem fog bejönni minden egyes dolog ami le van írva a könyvbe. Mert nem vagyunk egyformák, de a könyv elég nagy területet fed le, hogy azért az ember egy-egy neki tetsző feladatot találjon benne.

Fülszöveg:

Az ​elmúlt néhány év bővelkedett a hatalmas „viharokban”, amelyek világszinten tették próbára mindannyiunk mentális ellenálló képességét és lelkierejét. A rendkívüli események jelentősen megnövelték bennünk az alapfeszültséget, így a mindennapi terheket is nehezebb vinni, ha pedig valami újabb, váratlan nehézség elé kerülünk, könnyen úgy érezhetjük: nem bírjuk tovább.

A Mind Art pszichológusai ezért egy olyan mentális elsősegélykészletet állítottak össze, amely a polcról leemelve, szükség esetén azonnal kézzelfogható és használható eszközöket kínál az érzelmi viharok lecsendesítéséhez. Ezek minden előzetes felkészültség nélkül is eredményesen bevethetők, ha nagyon feszültnek érezzük magunkat vagy erősen szorongunk.

Ám ahhoz, hogy ne csak toldozgassuk-foldozgassuk a hajónkat vihar idején, hanem hosszú távon elérjük azt a stabil állapotot, amely kibírja a hánykolódást, fontos, hogy kialakítsunk egy saját önstabilizációs repertoárt. A kötet ebben is a segítségünkre lesz, hiszen számos különböző stesszkezelési technikát mutat be, melyekkel kedvünkre kísérletezhetünk, amíg ki nem tapasztaljuk, hogy nekünk mi válik be a legjobban. Így olyan hétköznapi szokásokat alakíthatunk ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk megküzdeni a stresszel, és könnyebben lendüljünk át azokon az akadályokon, amelyeket az élet elénk gördít.

Januárban olvastam, Februárban tervezem :)

 

Úgy terveztem, hogy januárban befejezek, minden olyan könyvet, amit még tavaly kezdtem el. Ezt sikerült is teljesítenem. A várólista csökkentéssel is elég jól haladtam, konkrétan 2 könyv a 12-ből meglett már az első hónapban! 

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék 
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő
4. Meik Wiking: A hygge otthon
5. Julie Otsuka: Buddha a padláson
6. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
7. Matthew Sockolov: A tudatosság gyakorlása

Hét könyvet olvastam el a hónapban, és a 8. könyvből (Neal Shusterman: Kaszás) már csak nagyjából száz oldal van hátra, úgyhogy Februárba biztosan befejezem.

Eloszlásban 3 saját könyvet olvastam, 3 könyvtári könyvet és 1 kölcsönt teljesen, 1 kölcsönt majdnem kiolvastam, úgyhogy elég jól viszem, hogy több helyről is olvasok, és nem csak saját, nem csak kölcsön, nem csak könyvtáriakat :D

Igazándiból az olvasott könyvek közül a Lélekrágcsálók volt a legkevésbé tetsző és A hygge otthon a legjobban tetsző kötet.

Hogy mit tervezek februárra? Eleve azzal kell számolni, hogy ugye azért ez mégiscsak rövidebb hónap, mint a soha véget nem érő január. Nos őket tervezem februárban olvasni:

1. Neal Shusterman: Kaszás: befejezem, már nem sok van hátra. Amúgy, ha sikerült volna végeznem vele, akkor ez lett volna a legjobb könyv a hónapban :D
2. J. J. Abrams – Doug Dorst: S.: Várólista csökkentés, és magánkönyvtári könyv, csak azért, hogy haladjak a várólista csökkentéssel is ;)
3. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam: Kölcsön könyvekkel is haladni kell. Feltehetően mind a 4 részt elolvasom, de a terv az, hogy legalább az elsőt.
4. Les Binet – Sarah Carter: Hogyan (ne) tervezz?: Szak irodalom is kell egy kicsit, és akkor fogyjon a könyvtári kupac is. Bár tény, hogy egy csomó könyvet most visszavittem (olvasatlanul)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Könyvtár!

 

Ez itt egy kép, a munkahelyemről. Ma készült, mert minden nap többször mérjük és dokumentáljuk a hőmérsékletet és a pára tartalmat, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a lehető legtöbbet az intézmény megtette annak érdekében, hogy az állomány megmaradjon és az OLVASÓ is elégedett legyen. Ugye a mérésen túl nem tudunk semmit tenni, hisz páraelszívót nem kaptunk, fűtés nincs... mérni tudunk.

 De, ahogy látható, a hőmérő nemlétező higany szála nem megy már 8 fok fölé. Ami érdekes, mert elméletben a fűtés amint 8 fok alá megyünk bekapcsol, hisz az van beállítva, hogy 8 fok, a vezetékek védelmébe. Vagy valóban az 5-8 fok alsó határa lett lehetséges beállítva...és igaz, 5 fok alá MÉG nem mentünk.

 Szeretem a munkahelyemet, komolyan, annak ellenére, hogy több a hátránya mint az előnye, én szeretem. Az olvasókat is szeretem. Nagyon aranyosak, hoznak teát, meg csokit. És elmondják, hogy jaj, mennyire hálásak, hogy kitartunk.

 Nos csak az én nevembe beszélek, bár többen is vannak így. Igen, kitartunk kedves olvasók. 3 hónapja. Ez alatt a hőmérséklet a novemberi 14-15-ről(meleg volt kinn), lecsökkent 8-10 fokra. És már 14-15 fokban sem boldog a szervezete az embernek, de hát kibírja, napi 5 óra....

• a könyvtár 4 órán át van nyitva, a könyvtáros fél órával hamarabb érkezik és fél órával később távozik. El kell pakolni a könyveket (a hidegbe), el kell számolni a pénzzel stb.
• Hazaérkezik a könyvtáros, rá egy órára elkezd pirosodni az arca, ahogy a vérkeringés visszatér a testébe. Hazaérkezés után nagyjából 3 órával később már betudja hajlítani a lábújait, és nem rázza a hideg. - Biztos nagyon egészséges!
• Mindezt, a bérminimumért teszi. A bére nem követi az inflációt, mert miért is
• Folyadékot nem iszik, mert a víz hideg (lekapcsolták a bojlert, mert áramot fogyaszt), tehát mosogatni is hideg vízbe. Mosdóba se akar menni, mert az is hideg. Így inkább nem iszik - biztos egészséges...

A kultúra mint olyan ma és az elmúlt 16-18 évben (tehát nagyon mindegy melyik párt van hatalmon. Amúgy tényleg, lényegtelen). Nem számít. A bérünk, a megbecsülésünk városi szinten sem igazán téma. Szerintem a fél önkormányzat azt se tudja hol a könyvtár.

Hisz, ha tudná, amikor kiderült, hogy hideg lesz és nincs pénz fűteni, akkor miért nem rendelte el rögtön a könyvtár zárását? Az állomány feltehetően akkor is ugyanúgy ki lett volna téve a penészesedésnek, de legalább 20-25 ember egészségét nem tették volna tönkre. De nem. Az Önkormányzat nem mondja, hogy zárj be, arról döntsön az intézmény. Mely vezetősége úgy döntött, hogy Kitartunk. Persze ő otthonról tart ki, az önkormányzat meg a 18-22 fokos Városházában tart ki, totál ugyanaz az érzés mi? Mi tartsunk ki a 8 fokba...nos nem.

A mélypont a hétfői nap volt, meg a keddi. Hőmérsékletbe persze a mai. Akkor volt szó a próba fűtésről, hétfőn hívtak, hőfokot nem mondtak, csak hogy próba fűtés. Kedden hívtak, hogy "jah mégse"...és eddig is nagyon arra álltam, hogy akkor a fennmaradó 2 hónapot itthon dolgozással töltöm, de ez adott egy biztos lökést hátulról, hogy bármit is tesznek, ne akarjam ezt megmásítani.

Tegnap vett az intézmény egy hősugárzót (3 hónap után)..., nem sok értelme van. Fogyassza az áramot, várom hogy szóljanak, hogy húzzuk ki.  Amúgy tök jó, én nem éreztem, hogy van értelme, mert ugyanúgy fáztam, pedig fél méteren belül voltam, és lefagyott a kezem. És szép és jó - míg ülsz -  de egy könyvtáros nem ül csak. El kell vinnie a könyveket a polcra, el kell raknia, segíteni kell stb. A legkevesebb idő amit üléssel tölt. És akkor ez konkrétan azt jelentené, ha rendesen működne a hősugárzó hogy meleg-hideg-meleg-hideg-meleg-hideg  és így tovább, ez is roppant egészségesnek hangzik ugye? Nem sokkolódik a szervezet tőle....

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson

 

Több, mint tíz éve várta már a könyv, hogy kézbe vegyem. Nagyon sokáig rakosgattam ide-oda, hogy majd elolvasom, majd elolvasom. No idén eljött az ideje, és nem bántam meg.

Ez is egy olyan könyv, hogy ha nem a hozzá illő hangulatban vagy, akkor lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem éppen a legérdekfeszítőbb elbeszélésmódban íródott, és nem feltétlen minden szól mindenkinek (első olvasatra), de teli van jó dolgokkal, amiken érdemes elmerengeni.

A Dalai Láma, és mondhatjuk azt is, hogy a buddhizmus az egyike azon vallásoknak, amik nem törekedtek arra, hogy megtérítsenek mindenkit (is), minden áron. Az egyik legbékésebb vallásnak tartom, és a Dalai Lámát egyikének azon személyeknek, akik tényleg mindent (is) próbálnak erőszakmentesen, békésen megoldani. 

A könyv maga azt hívatott leírni, elmondani, hogy vallás nélkül is az ember törekedhet arra, hogy jól éljen, hogy a kapcsolata az emberekkel jó legyen. Hogy mindenki, aki jelenleg a földön él ~7 milliárd ember, békében is élhet, csak a fókuszpontot kell átbillenteni, a "mi" és "ők"-ről a Mi-re. Nem azt kell néznie mindenkinek, hogy miben más mint a többiek. Hogy az előtte álló más vallású, más a haja színe, más a testének a súlya, más nemzetiségű, más nyelvet beszél, másként gondolkodik, hanem abba, hogy Ő ott velem szemben szintén ember, vannak érzései, ugyanolyan mint én, Ember. 

Mert most, így a 21. században még mindig nagyon sok az ellentét, pedig tényleg nem kellene. A Dalai láma is kifejti, hogy míg a kapzsiság, az anyagi javak hajszolása lesz a fő cél, vagy az ideiglenes, rövid ideig tartó örömök, addig ez nem fog változni. A változást nekünk magunkban kell elindítanunk, aztán majd szép lassan megváltozik más is. Hogy egy bizonyos eseményt látunk valahogyan, de már a mellettünk lévő számára ugyanaz az esemény teljesen mást jelenthet. Képesnek kell lennünk arra, hogy ne az érzéseink után menjünk, hanem racionálisan mérjük fel a dolgokat. Aranyos példát hozott, azt, hogy ha nem indul a kocsi, akkor újra és újra megpróbálod (UGYANÚGY) és egy csomó idő eltelik, mire hajlandó vagy elgondolkodni, hogy ha mindent ugyanúgy teszel... akkor a végeredmény mégis miért lenne más? A másik dolog, hogy bizonyos dolgok, ha nem úgy történnek, ahogy te vártad, azt személyes sértésnek veszed az Univerzumtól, pedig ilyenről szó sincs. Meg kell tanulnunk tanulni minden eseményből, mindenből amivel találkozunk és képeseknek kell lennünk korrigálni a saját tetteinket is. És nem ítélkezni. Ez fontos, első benyomásra, nem betuszkolni mindenkit (is) egy saját magunk által alkotott skatulyába, csak mert csúnyán nézett (szerintünk).

 A vallás egy plusz, amit élvezhetnek azok akik vallásosok. Néha borzalmasan irigylem amúgy azokat akiknek a nagybetűs HIT megadatott. Nekem ez nem adatott meg, túl sok szkepticizmus szorult belém ;) De mindent, vallás és hit nélkül is meg lehet csinálni. A meditáció is ilyen. Hogy bár rászokták tolni a buddhizmust mint "vallási" tevékenység, de azon túl, hogy a buddhisták (is) meditálnak, még nem lesz vallásos. A tudatos jelenlét gyakorlása nem vallás kérdése. Az annak a kérdése, hogy jobbá akarsz-e válni, tudatosabbá, vagy sem.

Nos tehát a könyv nekem tetszett, csak néha éreztem azt, oldalakon át, hogy fogalmam sincs mit olvasok, és ez igazándiból jó dolog. Nem, nem az, hogy nem tudom mit olvastam, hanem, hogy beismerem, felismerem, hogy nem értettem minden egyes gondolatát meg / fogadtam el, de még így is teljesen jó volt :)

Fülszöveg:

„Nyilvánvaló, hogy hiányzik valami abból, ahogyan mi, emberek éljük az életünket. De vajon mi? Én úgy vélem, az alapvető probléma az, hogy minden területen túlságosan nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsöknek és a belső értékeknek.”

„A vallás sok millió embernek nyújtott segítséget a múltban, sok milliónak segít ma, és sok milliónak segít majd a jövőben is. Azonban ma már sokan vannak a világon, akik egy vallás tanításait sem követik. Egy adott vallásra épülő etika csak az emberek egy részét képes megszólítani; minden ember számára nem értelmezhető.”

„Ma olyan etikai megközelítésre van szükség, amely nem a vallásra épül, s ezért egyaránt elfogadható azok számára, akik hittel élnek, és azok számára is, akik nem – egy világi etikára.”

• 
  
  Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
• Kiadó: Noran Libro
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 244
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155274121
• Fordította: Dudik Annamária Éva

Egy kis melegség, testnek és léleknek :)

 Jelenleg nagyjából 9.9 fok van a felnőtt könyvtárban, lenn az előtérbe, talán 11, de nem igazán tudjuk mert a higanyos hőmérő nem túl kommunikatív velünk, és titkolja, hogy 9-12 fok között körülbelül mit érez. Mi hideget. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel dolgozunk, ebbe a meglehetősen hideg időben is.

Az olvasói statisztikánk amúgy minket igazol. A hideg ellenére is rengetegen jöttök könyvtárba (ami tök jó :D), így gyorsabban telik az idő is. Az első két hétben az adomány könyvek is meglódultak, úgyhogy lesz mit átnéznem jövőhéten amikor már gyógyultan (valami köhögős-náthás nyavalya volt, most már igazándiból csak párat köhögök naponta) megyek dolgozni.

Emellett viszont kapunk ajándékokat is, mert írtó cukik vagytok. Kaptunk A/4-es papírokat is, ami nagyon jól jön, mert sajnos, fogalmunk sincs mennyit kapunk majd irodaszerre idén, és azt amit majd kapunk is mikor kapjuk... és hát papír az kell a munkánkhoz.

Kaptunk édességeket, tavaly is egy csomót (talán még egy teát nem bontottunk fel, a többi elfogyott már), és most kaptunk derék-és láb melegítőt, nagyon kis kalandos úton, erről a könyvtár facebook oldalán olvashattok részletesebben: ITT

És emellett a DunaPlazma, extra napja, holnap minket támogat, így ha mentek plazmát adni, akkor 500 forintot kapunk utánatok. Amit természetesen nagyon megfontoltan fogunk majd felhasználni :*

Itt megnézhetitek a DunaPlazma beharangozó videóját, amit a Tini Sarokban vettek fel : Itt

Julie Otsuka: Buddha a padláson

 

Molyon láttam értékelést a könyvhöz, aztán még ugyanaz nap felvittem a könyvtár molyos profiljára, hogy új könyvként beleltároztuk, ki lehet kölcsönözni. Akkor mivel Home office-ba voltam lecsúsztam arról, hogy első olvasójává válljak, de gyorsan elő is jegyeztem. Őszinte leszek, nem tudtam, amikor kézbe vettem, hogy miről szól a könyv. Csak azt, hogy pozitív, számomra értékes és figyelemfelkeltő értékelést olvastam róla és hogy nagyon szép a borítója. Így amikor elkezdtem olvasni, idő kellett, hogy helyre rakjam a könyvet és a témát magamban.

 Az, ahogyan megvan írva a könyv szokatlan. Nem olvastam még hasonlót sem, így kellett nagyjából 50 oldal arra, hogy rájöjjek, hogy milyen a koncepció, hogy megszokjam, és végül is meg is szeressem ezt az írás módot.

Adott pár fiatal Japán lány, akik fotó alapján "férjhez" mennek Amerikába a nagy háborúk előtti időszakban, és az egész, ha mindent jól érettem, a második világháborút is még magába foglalja.

Sok sors, sok "mi lett volna, ha" történet. Igazándiból a legjobb és legrosszabb közötti eshetőségek és azok legnagyobb valószínűséggel bekövetkezett történeteit olvashatjuk. Nincs konkrétan főhős akit megszerethetnénk, csak a japán lányok, akik nők lesznek, majd anyák, majd...ki tudja mi lesz velük. 

A könyv érdekessége(legalábbis számomra), az volt, hogy tényleg lefedte, hogy volt aki ezzel a házassággal a boldogságba jött Amerikába, de volt aki el se jutott oda, a hajón meghalt. Vannak akiket szerető férfi várt, de a legtöbbeket egy részeges mezőgazdasági munkás. Sokak a földeken dolgoztak, bár pont ebből menekültek Japánból, és vannak akik a földeken dolgoztak, pedig Japánban nekik voltak munkásaik. Voltak szerencsések, kevésbé szerencsések és szerencsétlenek. Földművessé válók, szexmunkássá válók, és cselédlányok. Voltak akik a férjük mellett maradtak, voltak akik nem. Voltak akik szültek, voltak akik nem. A történet folyamán végig követjük az elindulástól a deportálásig őket. Mert nincs erre jobb szó, amikor egyik napról a másikra közölték velük, hogy "te japán vagy, jön a vonat felszállsz és majd ott élsz tovább", már ha nem hal meg út közben. 
Érdekes volt, hogy mennyire széthúznak az ázsiai népek, hogy milyen megvetéssel beszélnek a japánok a kínaiakról, az indiaiakról, és hasonlók. Érdekes volt követni, hogy márpedig a japán munkaerőt minden dacára jobban szerette az Amerikai a többinél, mert ők megcsináltak legalább mindent, amit mondanak, sokkal jobban. Érdekes volt az utolsó fejezetben olvasni, hogy mikor és hogyan tűnt fel a város lakóinak, hogy a japánok elmentek. Hogy töltötte be más nemzetiségű munkaerő a helyüket, miként feledték szép lassan őket el.

Tehát nagyon érdekes volt a könyv, úgy hiszem többeknek kellene elolvasni, mert erről a korról is keveset tudunk. (vagy nekem maradt csak nagyon ki). Mindenesetre jó könyv volt, szerettem.

Fülszöveg:

Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. Mindannyian tele vannak félelemmel, várakozással, a legfiatalabb közülük még csak tizenkét éves. Néhányuknak szerencséje lesz, és rendes férfi várja, néhányuk sorsa tragikusra fordul, és a legtöbbször kiderül, hogy leendő férjük még csak nem is hasonlít a fényképre, amit jövendőbeliükről őrizgetnek. Otsuka bemutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és a gyereknevelést, és a Pearl Harbour utáni időszakot is, amikor az árulókat kitaszítja a társadalom, és férfiak tűnnek el minden nyom nélkül. Hangot ad a nőknek, akiknek alig volt esélyük változtatni a sorsukon, miután felszálltak az Amerikába tartó hajóra. A Buddha a padláson megrázó, gyönyörű, emlékezetes regény kiszolgáltatottságról, idegenségről, szolidaritásról.

• Könyv: Julie Otsuka: Buddha a padláson
• Kiadó: Magvető
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 144
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789631442434
• Fordította: Morcsányi Júlia
• Megjelenés időpontja: 2022. október 26.

Szent Margit nyomában emléktúra 2023. 01.14.

 

Szombaton nekiindultunk a nagy ködös időnek, hogy teljesítsük a Szent Margit Nyomában emléktúrát. Régebben voltam már a Margit szigeten, talán szerepjátékos találkozó miatt, de nem jártam még be. Nos most elindultunk az elméletben 8,8 km-res túrára, ami mire vége lett volt az 11 is...és elméletben három óra lett volna rá, de szerintem nekünk több volt. És annak ellenére, hogy az érkezésünk Budapestre kissé ködös volt:

Mire a Margit szigetre értünk addigra a köd felszállt és szépen kisütött a nap, ami ki is tartott nagyjából addig, míg végeztünk a túrával. Maga a túra amúgy szép volt, ami kicsit kellemetlen volt, hogy:

• Mosdó mint olyan, akkor van, ha előre beraktad a GPS-be különben nem fogod megtalálni.
• A szigeten lévő mosdó ami nyitva is volt, az nekünk konkrétan az átellenes oldalon volt. És bár amióta rendesen, gluténmentesen étkezem, nem olyan nagy probléma a dolog, de az embernek azért innia kell, ha iszik akkor pisilnie is... Mert bár volt előbb is mosdó, de az első kettő amibe belebotlottunk konkrétan zárva volt, így esélytelen volt a bejutás.
• A térkép amit kaptunk elcsúsztatott, duplázódásokkal, pocsék minőségben készült - ami amúgy nagyjából fél órás ráfordítással lehetett volna jól olvasható és tökéletes is. Így voltak pontok, amiket kicsit nehezebben találtunk meg. Főleg mert a térképen más néven futott, mint a Margit szigeti táblák kiírása.
• Se számla, sem nyugta semmi, csak adtál pénzt egy kocsiban ülő embernek, ő adott egy leírást, kérdésekkel és egy csokit, meg a végén az emléklapot meg a kitűzőt. Én tavaly év végén is voltam túrán...ott egy kicsit jobb volt a szervezés.

De a társaság jó volt, a hangulat és az időjárás is, tehát igazándiból mindezek ellenére remek kis túra volt. Mondjuk más napra olyan náthás-torokfájós lettem, mint a fene...nem tudom hol szedtem össze a nyavalyámat.

Minden esetre jól kezdődik az év, a havi egy megmozgató kis séta mindenképpen kell, remélhetőleg tudom is tartani egész évbe (kivéve szeptember-október - allergia miatt) (nyár, ha túl meleg lesz). 

Elég sokan voltak amúgy, mindig láttunk embereket ugyanolyan papírral mint a miénk, néha arra mentünk amerre ők, néha nem, de végül mindenki (gondolom :D) odaért a célba, mielőtt az bezárt volna.

 Láttunk madarakat, mókusokat, sok cuki kutyát akiket sétáltattak a gazdáik. Sok elektromos rollert, és bubis bringát, használatban is, úgyhogy én tök örülök, hogy az ilyen közösségi közlekedést is használják a népek :)

Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek

Popper Péter: Lélekrágcsálók

 

Régebben nagyon szerettem Popper Péter könyveit, mert ő egy igazi mesélő. Sajnálom, hogy míg élt, nem jutottam el egy előadására sem, mert biztos vagyok abban, hogy élveztem volna.

Popper Péternek mindenről van véleménye, nem ítél el senkit és megrögzötten kereste azt, hogy hogyan tehetné elviselhetőbbé a világot, mint amilyen. Rengetek előadásáról olvastam ilyesmi gyűjteményt, itt is voltak már ismerős sztorik. Annak idején pont ezért a rajongásomért vettem meg ezt a könyvet. Aztán eltelt pár év, már 2020-ban várólista csökkentő könyv volt (há!). Idén aztán eljutottam odáig, hogy el is olvassam, hát...

Popper Pétert még mindig nagyra becsülöm, de ez valahogy nem volt az igazi. A témák jók voltak, de valahogy nem hatotta át az amit régen őt olvasva éreztem. Nem volt rossz, de nem volt kiemelkedően jó kötet sem. Akik szeretik Poppert azoknak feltehetően tetszeni fog, de ahogy írtam is, van egy csomó olyan történet, amit Máshol már olvashattunk, így itt sokadszorra már nem ütött nagyot.

És amúgy pont az a baj az ilyen előadások kivonatával, összeválogatásával, hogy a legjobbakat akarod beleválogatni, de a legjobbakat már aki ismeri úgyis ismeri, így annak nem lesz újdonság, ha meg nem a legjobbakat rakod bele, akkor aki szereti sem fogja már annyira szeretni, hisz gyengébbek az előadások. A kötet 2010-ben jelent meg, nem tudom, hogy még Popper Péternek volt-e köze hozzá vagy sem. Ugye 2010-ben hunyt el, így nehéz megmondani, hogy ezt Még ő válogatta, vagy ez már az a kötet, ami "húzzunk le még egy bőrt róla", halála után is típus. Csak mert azóta is jelennek meg könyvei...előadásokból... nem tanulva abból, hogy van ami akkor volt jó amikor volt...és nem kell újra és újra átválogatni, csak hogy legyen egy könyv, amit megvehetnek azok, akiknek Popper Péter neve még mond valamit. Én kedveltem az életfilozófiáját - már amennyire megismertem -  és fogok is olvasni tőle, régebben kiadott, régebbi könyveit, mert abba még benne volt az eszenciája. Jelen kötetnél sem éreztem ezt már annyira. Lehet, hogy eleve annyira nem vagyok oda az "előadásokból válogattuk" típusú kötetekért, vagy csak ez kapott most rosszkor el ^^

Fülszöveg:

Ebben ​a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.

Tartalomjegyzék:

Játszmák és sorsok

Lélekrágcsálók: a szorongás, a félelem és a pánik

Fussunk el a bánat elől?

Ősök és utódok

Családi boldogság, családi pokol?

A hazugság ára

Barangolás a tudatszintek között

Belső erőforrásaink nyomában

Őszinteség, hazugság és titok a párkapcsolatban

Boldogság – a frázisok fojtogatásában

Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin, az úri betörő (Arsène Lupin)

 

Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el.

Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel.

Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek, tehát ha akartok egy vicces rablós sorozatot nézni akkor itt a Lupin , ha viszont könyv formában szeretnétek könnyed kis rablós sztorit olvasni, akkor ez a könyv sorozat is teljesen jó. 

Elsőre kicsit bele kellett rázódnom, mert hát ismerjük be, az eredeti mű 1907-ben jelent meg, tehát több mint száz év eltéréssel olvashatjuk, mint ahogy meg lett írva. És a nyelvezet már 50 év eltéréssel is lehet nagyon más, nem hogy több mint 100 év eltéréssel. Viszont nagyon hamar bele lehet rázódni. Feltehetően az új fordítás miatt, amit kapott. No meg mert amúgy szórakoztató.

Arsène ​Lupin egy meglehetősen szórakoztató zseni és tolvaj egy személyben. Megadja a módját minden betörésnek és nem retten el a fejtörőktől és a sok tervezéstől, szervezéstől sem. Igazi zseni aki rászánja az időt arra, hogy tökéletesen vitelezze ki a lopásait, szökéseit, és éppen ezért olyan nehéz elkapni, vagy kirabolni őt magát. Nem lehetetlen, de elég nehéz. Okos, tanult és a kornak megfelelő tudás birtokában van, jóval okosabb kortársainál, a rendőrségnél és ez az ő egyik erőssége. Tisztában van a határaival, azzal meddig mehet el, úgy hogy ne bukjon le. Egy szóval Zseni!

A novellák meglehetősen jók voltak, nem mondhatnám, hogy volt benne gyengébb és erősebb. Hozták azt a színvonalat amivel elkezdődött. Voltak összetettebb esetek és kevésbé összetettek, de mindegyik érdekes volt. Van egy séma ami alapján megy elkapás-börtön-szökés-megismerkedés stb. (ezt azért merem leírni, mert ha elolvassátok a tartalomjegyzéket, nagyjából az is ennyire spoileres ). És nem is az a lényeg, hogy elkapják, hanem hogy hogyan. És nem az a lényeg, hogy megszökik, hanem az hogy hogyan! :) Olvassátok, mert amúgy jó kis könyv. Most betáraztam a többi kötettel is, úgyhogy majd lehet sorra veszem őket is ;)

Tartalomjegyzék:

Arséne Lupin letartóztatása

Arséne Lupin a börtönben

Arséne Lupin szökése

A rejtélyes utas

A királyné nyakéke

A kőr hetes

Imbert asszony széfje

A fekete igazgyöngy

Herlock Sholmes túl későn érkezik

Fülszöveg:

Új, modern fordításban!

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Arsène Lupin legjobb történetei most új, modern fordításban olvashatók.

Januári Olvasási tervek

Forrás

 Csak mert szeretek tervezni!

A Januárom, ha minden jól megy, és úgy tudok olvasni, ahogy szeretnék, és mindenre is lesz időm, akkor:

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék : Szeretném befejezni, a tavaly elkezdett kötetet, hogy ne legyen túl sok áthozott könyvem tavalyról.
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók: Ezzel nyitottam a várólista csökkentést. Mindenképpen a hónapba be is szeretném fejezni. Jó lenne legalább 1 könyvet elolvasni havonta a kihíváshoz. Bár magamat ismerve, jobb ha előre veszem őket, mert év végén biztosan nem lesz kedvem majd elolvasni azt, amit tavaly úgy gondoltam, hogy idén aztán biztosan elolvasom. A tavalyi sikeres kihívás teljesítés a véletlen, és a 10 db nagyjából 100 oldalas Bane krónikáknak volt köszönhető. De majd idén! Idén rendes könyvek vannak azon a listán.
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő: Szintén tavalyról áthozott könyv, akkor még a fele hátra volt, most már csak nagyjából 22 oldal. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy Lupin-t sikerül Januárba elolvasnom :)
4. Neal Shusterman: Kaszás: És még ez amit a hónapra tervezek, hogy fogyjon a kölcsön könyvek listája is.

Az elképzelés amúgy valami ilyesmi. 1 kölcsön, 1 könyvtár, 1 saját. Hogy fogyjon a könyvtárból ide hordott mini könyvtár, hogy azért haladjak a magánkönyvtárral is, illetve, ha már kölcsön kértem valamit azt illik is vissza adni (lehetőleg elolvasva). Tehát nagyjából a januárt így tervezem :) Ha ügyes és gyors leszek akkor nézek valamit random hozzá még ;)

Meik Wiking: A hygge otthon

 

Szeretem a szerző könyveit, mert olyan jól összeszedett, hangulatos, és kellő humor van benne. Nem olyan sok, hogy már zavaró legyen, de éppen elég ahhoz, hogy elvegye a kötet túlzottan szakirányú mivoltát. Éppen erről jut eszembe, hogy nehéz lenne megmondani, amúgy, hogy ez a könyv mégis mi.

Nem regény, nem novella, de a hangvétele miatt olyan nagyon szakirányúnak sem mondanám. Olyan érzés olvasni, mintha egy kényelmes nappaliban ülve, hallanám, ahogy felolvassa, vagy éppen mesél a szerző arról, hogy hogyan is tudnánk elérni, hogy otthonunk olyanná váljon, ami a legnagyobb mértékben képes minket boldoggá tenni. Meik egy nagy mesélő, és imádom olvasni ahogy ő ír.

A Hygge, majd a Lykke végül az Emlékteremtés művészete köteteivel belopta magát az olvasók szívébe. Legalábbis az enyémbe biztosan. Az Emlékteremtés művészete volt ugyan a legkevésbé tetsző kötet, de ennek ellenére továbbra is vártam, hogy megossza Meik a kutatások eredményét, abból a híres neves Boldogságkutató intézetből. Egyrészt tök jó, hogy van ilyen intézet, hogy kutatják a boldogságot, másrészt valahol végtelenül szomorú, hogy kutatni kell azt, hogy lehetnek az emberek boldogok. Elméletileg régen ez zsigeri dolog volt, nem volt annyira nehéz elérni. Tény, akkor kevesebb dolog és hír vett körbe embereket és a világ legtöbb nyűgjéről fogalmuk sem volt, és a közvetlen közelük megadta számukra a boldogságot. Ma az információs társadalomba, maximum a digitális lekapcsolódással oldható ez meg. Bár gyanús, hogy akkor is valaki elmeséli, mit olvasott arról, hogy . ..  

Jelen kötete Meiknek arról szól, miként teremthetjük meg a skandináv életérzés egyik legkuckósabb, legkellemesebb, legboldogabb állapotát a hyggét otthonunkban. Plusz kedvességi pont azért, mert a szerző kifejti, hogy mostanában, minden sz*rt elakarnak adni hygge címkével, de nem kell bedőlni ennek. A jelen felszereléseinkkel, a jelen dolgainkkal éppen úgy meglelhetjük hyggét, felesleges vásárolnunk bármit is.

 A Hyggéhez kellhet pár dolog, de a legtöbb dolog opcionális, egyénre kell szabni. Kell kellemes fény, mindenhez megfelelő, munkához erősebb, olvasáshoz, beszélgetéshez gyengébb és melegebb. Kell kényelmes hely a lakásban, ami  a tiéd, ami mint egy vár körbeölel és megóv, ahol a legjobban érzed magad, ezt érdemes párnákkal, kellemes puha dolgokkal feldobni, de anélkül is remek. Jó ha van a lakásban növény, mert boldoggá tesz, hidd el, a jelenlétével boldoggá képes tenni egy virág, egy zöld növény. Persze érdemes locsolni, mert a haldokló, döglődő növény, totál nem hygge.

A hyggéhez jó, ha vannak otthon könyvek. Egy otthon könyvek nélkül borzalmas. Érdekes volt arról a kutatásról olvasni, hogy igazándiból úgy nagyjából 80 könyv az ideális ami legyen egy háztartásba, és előbb utóbb olvasni is fogják azokat. Hogy a gyerekeknél mennyit jelent az ha a könyveket csak látják is.

A hygge a dán boldogság egyik alap szava. Kapcsolódás az emberekhez, meghittség, harmónia, boldogság elegye. Nem kell mindig a barátaiddal lenni, de jó ha sokat vagy velük. Nem kell mindig bekuckózva olvasnod, vagy filmezned, de azért ennek is megvan a maga előnye. Nem kell semmit vásárolnod, de azért ha gyertyát veszel és azzal hangulatot varázsolsz, akkor az is teljesen rendben van. Járd a természetet, de mindig legyen egy Otthon, amit otthonnak is érzel. Ami nem csak egy lakás, ház ahol élsz, hanem amikor megkérdik, hogy hol laksz, mondhasd, hogy otthon, otthon az a hely, ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad, ahol a legjobb énedet mutatod, sallang nélkül, ahol önmagad vagy, ahol a világmegváltó gondolataid születnek és így tovább :)

Remélem nektek is van otthonotok :) Nekem van ;) Elég hygge ^^

Fülszöveg:

Az otthon a kapcsolódás és a nevetés helye. Az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, támogatásra és megértésre lelünk, és teljesen önmagunk lehetünk.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás.