Lapról - lapra

  Úgy terveztem, hogy januárban befejezek, minden olyan könyvet, amit még tavaly kezdtem el. Ezt sikerült is teljesítenem. A várólista csökkentéssel is elég jól haladtam, konkrétan 2 könyv a 12-ből meglett már az első hónapban!  Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék  Popper Péter: Lélekrágcsálók Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő Meik Wiking: A hygge otthon Julie Otsuka: Buddha a padláson Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson Matthew Sockolov: A tudatosság gyakorlása Hét könyvet olvastam el a hónapban, és a 8. könyvből (Neal Shusterman: Kaszás) már csak nagyjából száz oldal van hátra, úgyhogy Februárba biztosan befejezem. Eloszlásban 3 saját könyvet olvastam, 3 könyvtári könyvet és 1 kölcsönt teljesen, 1 kölcsönt majdnem kiolvastam, úgyhogy elég jól viszem, hogy több helyről is olvasok, és nem csak saját, nem csak kölcsön, nem csak könyvtáriakat :D Igazándiból az olvasott könyvek közül a Lélekrágcsálók volt a legkevésbé tetsző és A hygge otthon a legjobban tetsző kötet

  Ez itt egy kép, a munkahelyemről. Ma készült, mert minden nap többször mérjük és dokumentáljuk a hőmérsékletet és a pára tartalmat, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a lehető legtöbbet az intézmény megtette annak érdekében, hogy az állomány megmaradjon és az OLVASÓ is elégedett legyen. Ugye a mérésen túl nem tudunk semmit tenni, hisz páraelszívót nem kaptunk, fűtés nincs... mérni tudunk.  De, ahogy látható, a hőmérő nemlétező higany szála nem megy már 8 fok fölé. Ami érdekes, mert elméletben a fűtés amint 8 fok alá megyünk bekapcsol, hisz az van beállítva, hogy 8 fok, a vezetékek védelmébe. Vagy valóban az 5-8 fok alsó határa lett lehetséges beállítva...és igaz, 5 fok alá MÉG nem mentünk.  Szeretem a munkahelyemet, komolyan, annak ellenére, hogy több a hátránya mint az előnye, én szeretem. Az olvasókat is szeretem. Nagyon aranyosak, hoznak teát, meg csokit. És elmondják, hogy jaj, mennyire hálásak, hogy kitartunk.  Nos csak az én nevembe beszélek, bár többen is vannak így. Igen, kitartun

  Több, mint tíz éve várta már a könyv, hogy kézbe vegyem. Nagyon sokáig rakosgattam ide-oda, hogy majd elolvasom, majd elolvasom. No idén eljött az ideje, és nem bántam meg. Ez is egy olyan könyv, hogy ha nem a hozzá illő hangulatban vagy, akkor lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem éppen a legérdekfeszítőbb elbeszélésmódban íródott, és nem feltétlen minden szól mindenkinek (első olvasatra), de teli van jó dolgokkal, amiken érdemes elmerengeni. A Dalai Láma, és mondhatjuk azt is, hogy a buddhizmus az egyike azon vallásoknak, amik nem törekedtek arra, hogy megtérítsenek mindenkit (is), minden áron. Az egyik legbékésebb vallásnak tartom, és a Dalai Lámát egyikének azon személyeknek, akik tényleg mindent (is) próbálnak erőszakmentesen, békésen megoldani.  A könyv maga azt hívatott leírni, elmondani, hogy vallás nélkül is az ember törekedhet arra, hogy jól éljen, hogy a kapcsolata az emberekkel jó legyen. Hogy mindenki, aki jelenleg a földön él ~7 milliárd ember, békében is élhet, csak a fó

 Jelenleg nagyjából 9.9 fok van a felnőtt könyvtárban, lenn az előtérbe, talán 11, de nem igazán tudjuk mert a higanyos hőmérő nem túl kommunikatív velünk, és titkolja, hogy 9-12 fok között körülbelül mit érez. Mi hideget. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel dolgozunk, ebbe a meglehetősen hideg időben is. Az olvasói statisztikánk amúgy minket igazol. A hideg ellenére is rengetegen jöttök könyvtárba (ami tök jó :D), így gyorsabban telik az idő is. Az első két hétben az adomány könyvek is meglódultak, úgyhogy lesz mit átnéznem jövőhéten amikor már gyógyultan (valami köhögős-náthás nyavalya volt, most már igazándiból csak párat köhögök naponta) megyek dolgozni. Emellett viszont kapunk ajándékokat is, mert írtó cukik vagytok. Kaptunk A/4-es papírokat is, ami nagyon jól jön, mert sajnos, fogalmunk sincs mennyit kapunk majd irodaszerre idén, és azt amit majd kapunk is mikor kapjuk... és hát papír az kell a munkánkhoz. Kaptunk édességeket, tavaly is egy csomót (talán még egy teát nem bontot

  Molyon láttam értékelést a könyvhöz, aztán még ugyanaz nap felvittem a könyvtár molyos profiljára, hogy új könyvként beleltároztuk, ki lehet kölcsönözni. Akkor mivel Home office-ba voltam lecsúsztam arról, hogy első olvasójává válljak, de gyorsan elő is jegyeztem. Őszinte leszek, nem tudtam, amikor kézbe vettem, hogy miről szól a könyv. Csak azt, hogy pozitív, számomra értékes és figyelemfelkeltő értékelést olvastam róla és hogy nagyon szép a borítója. Így amikor elkezdtem olvasni, idő kellett, hogy helyre rakjam a könyvet és a témát magamban.  Az, ahogyan megvan írva a könyv szokatlan. Nem olvastam még hasonlót sem, így kellett nagyjából 50 oldal arra, hogy rájöjjek, hogy milyen a koncepció, hogy megszokjam, és végül is meg is szeressem ezt az írás módot. Adott pár fiatal Japán lány, akik fotó alapján "férjhez" mennek Amerikába a nagy háborúk előtti időszakban, és az egész, ha mindent jól érettem, a második világháborút is még magába foglalja. Sok sors, sok "mi lett v

  Szombaton nekiindultunk a nagy ködös időnek, hogy teljesítsük a Szent Margit Nyomában emléktúrát. Régebben voltam már a Margit szigeten, talán szerepjátékos találkozó miatt, de nem jártam még be. Nos most elindultunk az elméletben 8,8 km-res túrára, ami mire vége lett volt az 11 is...és elméletben három óra lett volna rá, de szerintem nekünk több volt. És annak ellenére, hogy az érkezésünk Budapestre kissé ködös volt: Mire a Margit szigetre értünk addigra a köd felszállt és szépen kisütött a nap, ami ki is tartott nagyjából addig, míg végeztünk a túrával. Maga a túra amúgy szép volt, ami kicsit kellemetlen volt, hogy: Mosdó mint olyan, akkor van, ha előre beraktad a GPS-be különben nem fogod megtalálni. A szigeten lévő mosdó ami nyitva is volt, az nekünk konkrétan az átellenes oldalon volt. És bár amióta rendesen, gluténmentesen étkezem, nem olyan nagy probléma a dolog, de az embernek azért innia kell, ha iszik akkor pisilnie is... Mert bár volt előbb is mosdó, de az első kettő amibe

  Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?  Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál.  A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben. Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Ten

  Régebben nagyon szerettem Popper Péter könyveit, mert ő egy igazi mesélő. Sajnálom, hogy míg élt, nem jutottam el egy előadására sem, mert biztos vagyok abban, hogy élveztem volna. Popper Péternek mindenről van véleménye, nem ítél el senkit és megrögzötten kereste azt, hogy hogyan tehetné elviselhetőbbé a világot, mint amilyen. Rengetek előadásáról olvastam ilyesmi gyűjteményt, itt is voltak már ismerős sztorik. Annak idején pont ezért a rajongásomért vettem meg ezt a könyvet. Aztán eltelt pár év, már 2020-ban várólista csökkentő könyv volt (há!). Idén aztán eljutottam odáig, hogy el is olvassam, hát... Popper Pétert még mindig nagyra becsülöm, de ez valahogy nem volt az igazi. A témák jók voltak, de valahogy nem hatotta át az amit régen őt olvasva éreztem. Nem volt rossz, de nem volt kiemelkedően jó kötet sem. Akik szeretik Poppert azoknak feltehetően tetszeni fog, de ahogy írtam is, van egy csomó olyan történet, amit Máshol már olvashattunk, így itt sokadszorra már nem ütött nagyot

  Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el. Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel. Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek

Forrás  Csak mert szeretek tervezni! A Januárom, ha minden jól megy, és úgy tudok olvasni, ahogy szeretnék, és mindenre is lesz időm, akkor: Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék : Szeretném befejezni, a tavaly elkezdett kötetet, hogy ne legyen túl sok áthozott könyvem tavalyról. Popper Péter: Lélekrágcsálók :  Ezzel nyitottam a várólista csökkentést. Mindenképpen a hónapba be is szeretném fejezni. Jó lenne legalább 1 könyvet elolvasni havonta a kihíváshoz. Bár magamat ismerve, jobb ha előre veszem őket, mert év végén biztosan nem lesz kedvem majd elolvasni azt, amit tavaly úgy gondoltam, hogy idén aztán biztosan elolvasom. A tavalyi sikeres kihívás teljesítés a véletlen, és a 10 db nagyjából 100 oldalas Bane krónikáknak volt köszönhető. De majd idén! Idén rendes könyvek vannak azon a listán. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő : Szintén tavalyról áthozott könyv, akkor még a fele hátra volt, most már csak nagyjából 22 oldal. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy Lupin-t sikerül Jan

  Szeretem a szerző könyveit, mert olyan jól összeszedett, hangulatos, és kellő humor van benne. Nem olyan sok, hogy már zavaró legyen, de éppen elég ahhoz, hogy elvegye a kötet túlzottan szakirányú mivoltát. Éppen erről jut eszembe, hogy nehéz lenne megmondani, amúgy, hogy ez a könyv mégis mi. Nem regény, nem novella, de a hangvétele miatt olyan nagyon szakirányúnak sem mondanám. Olyan érzés olvasni, mintha egy kényelmes nappaliban ülve, hallanám, ahogy felolvassa, vagy éppen mesél a szerző arról, hogy hogyan is tudnánk elérni, hogy otthonunk olyanná váljon, ami a legnagyobb mértékben képes minket boldoggá tenni. Meik egy nagy mesélő, és imádom olvasni ahogy ő ír. A Hygge, majd a Lykke végül az Emlékteremtés művészete köteteivel belopta magát az olvasók szívébe. Legalábbis az enyémbe biztosan. Az Emlékteremtés művészete volt ugyan a legkevésbé tetsző kötet, de ennek ellenére továbbra is vártam, hogy megossza Meik a kutatások eredményét, abból a híres neves Boldogságkutató intézetből.