Mr Tan: Jizo / Ningyo

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 240
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703136
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato

Szeretem a mangákat, egy időben minden mangát megvettem. Igazándiból gyanús, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még minden pénzemet erre költöttem ^^ Aztán volt egy időszak, amikor Magyarországon nem is jelent meg annyira se képregény, se manga és én is valahogy leszoktam arról, hogy keressem-kutassam az irodalom ezen szegmensét. De pár éve feltűnt, hogy több kiadó is próbálkozik a mangák meghonosításával kis országunkban, és ezt meglehetősen örömmel tapasztaltam. Bár azóta bejött nálam a minimalizmus, így megvenni annyira már nem tervezem a köteteket, viszont olvasni, továbbra is nagyon szeretem őket. Legalábbis az elmúlt időszak 5-10 mangájából erre következtetek. Már csak azért is, mert mindegyik tetszett.

A kolléganőm Siófokról hozza nekem a mangákat, ők kicsit jobban elvannak látva ilyen kötetekkel, mint a könyvtár ahol dolgozom. Így hozta nekem múltkor el a Jizot és a Ningyo-t. (csináltam már segédletet, molyon polcot, hogy mit hozzon, ha épp arra jár ;)

A Jizo-t már azóta tervezem elolvasni, hogy megjelent. Megfogott a történet és a borító. Igen-igen, tudom, ne ítéljünk borító alapján, de na. Japán kultúra, a sztori is jól hangzik, és ha már a borító szép akkor biztosan a belső rajzok is szépek, nem? De bizony ;)

 Nem csalódtam a kötetben, mert van egy alap mondanivalója, egy erős japán kulturális falatka, és persze történet is, és harc is (ha valaki igényli a harcot belőle). 

 Imádtam a rajzolását, és a mitológiai utalást, a Jizo beismerem, hogy a közepén esett le miért Jizo, de így legalább koppant egy nagyot. Van szerethető karakter (nekem Jizo), van karakter akiért aggódhatunk (a kis srác), és van gonosz (boszorkány), aki lelkeket lopkod és fal fel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Sejtettem a manga elején már, hogy Aki nem csak eltévedt, és meg is kapjuk a  magyarázatot, hogy Jizo miért csapódott mellé, ennek ellenére mélyen nagyon szomorú a történet. Ennek ellenére szerettem nagyon. Plusz pont, hogy nem sorozat, nem örökké tartó sosem elfogyó részekkel, hanem önmagában keretet adva a dolgoknak elkezdi majd le is zárja a történetet, nagyjából ugyanazzal a momentummal. Szeretem az okos mangákat ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki, a japán kisfiú eltévedt, nem emlékszik, hogy került ide, és nem talál haza. Mintha senki sem venne tudomást róla… Kivéve Jizót, ezt a semmiből feltűnt furcsa fiút.

Utcagyerek lenne? Valóban hazavezeti Akit? Miért kell menedékbe húzódniuk egy templomban?

Akinak nehezére esik megbízni új barátjában, hiába is mosolyog az megnyerően. Főleg attól a pillanattól kezdve, hogy egy rémisztő boszorkány veszi üldözőbe a gyerekeket az éjszakában…

Ebben a varázslatos, önálló seinen (felnőtteknek szóló) manga történetben a japán hitvilág keveredik az elsőre hétköznapinak tűnő félelmekkel.

• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 208
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634703556
• Fordította: Bayer Antal
• Illusztrálta: Mato
• Megjelenés időpontja: 2024. július 1.

És adott a Ningyo, ami nem volt várólistán, de mivel a szerző másik mangája ez is jött vele, és nem bántam meg. Korántsem ütött akkorát, mint a Jizo, korán sincs benne annyira markánsan szerethető ember, vagy bármi, mint a Jizo-ba. Maga a történet is kicsit kaotikusabbnak érződött számomra, és kevésbé kötött le. Feltehetően, mert a Japán mitológia ezen teremtményeit annyira nem szeretem.

Az öngyilkosok erdeje, Kai tesójának halála, és ebben való nyomozása még érdekes volt. De a történelmi háttér itt nem kötött le, sem a magyarázat, hogy miért halt meg Kai tesója, és mit akar a sellő (v. sellő szerű), csaj tőle és az emberektől. Maga a rajzolás itt is csodaszép volt, és a történet leges legvége szintén jó keretet adott a dolognak, de őszintén bevallom, hogy amíg olvastam, és lapoztam az oldalakat, maximum a rajzolás az, ami lekötött a "történelmi" háttér nem. Nem vonzott, hogy milyen hatalmuk volt, mit csináltak velük és mi bajuk az emberekkel és mit szeretne az, aki "odahívta" Kai-t. Valahogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez a manga Nekem szólt volna. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, csak míg a Jizo egy meglehetősen szívet melengető, akár többszöri olvasást is megérdemlő mangának gondolom, ezt már nem.

Fülszöveg:

A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!

Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak…

Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára.

Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak.

Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.

Ruth Cardello: A ​megtört szívű (Milliárdos Corisik 1.)

 

Könyv: Ruth Cardello: A megtört szívű

Kiadó: Kossuth

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635448463

Megjelenés időpontja: 2022. augusztus 6.

Könyv: Ruth Cardello: A megtört szívű

Kiadó: Kossuth

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 288

ISBN: 9789635448951

Ebook

 Köszönet a könyvért a Kossuth Kiadónak!

Őszinte leszek, amikor úgy döntöttem, hogy kérek recenziós példányt a könyvből, akkor még nagyon szkeptikus voltam azzal szemben, hogy vajon tényleg tetszeni fog-e nekem ez a könyv. Kevés romantikus könyvet olvasok, bár idén feltűnően sokat, magamhoz képest. Így nagy kérdés volt, hogy ez az lesz amit utálni fogok, vagy az amit szeretni fogok. Nos utóbbi lett.

 Kicsit nehezen indult a könyv, és kellett idő, míg egymásra hangolódunk, de úgy a századik oldaltól már sokkalta gördülékenyebben ment, és magamhoz képest is igen gyorsan olvastam. Azaz igazság, hogy tudni akartam, hogy mi lesz Sebastiannal, Heather-rel és Avával. A Judy-s szál annyira nem érdekelt, bár pont emiatt a száll miatt mondtam a könyv utolsó oldalát elolvasva, hogy "Függő vég, basszus már!" És most várhatok a következő részig, hogy majd összefussanak azok a szálak.

 Régen olvastam már váltott szemszögben íródott könyvet, de rá kellett jönnöm, hogy amúgy ez egy tök jó írási forma, és nagyon jól elkülönülnek a dolgok. Bár tény, hogy vicces volt, amikor egymás után két Sebastian-os fejezet volt. Összesen három szereplő szemszögéből ismerjük meg a történetet, azaz a történet egy-egy szálát. Heather és Sebastian viszik a saját kis szálukat, és ott van Judy. Vele kezdődik és vele végződik a könyv, és közte úgy rémlik csak egyszer látunk bele abba, hogy mit is csinál. Teljesen független a főszereplőktől, csak nyomoz a családfája ügyében, és erre ráállítja az egyik rokonát is, persze titokban. Ez a szál nem befolyásolja a főszereplőket, de Sebastian egyik fejezetében utalnak arra, hogy valaki Olaszországban kérdezősködött a nagymamánál. Tehát innen sejthető, hogy a szálak majd valamikor (nem ebbe a kötetben) összefutnak. - Ami amúgy meglehetősen érdekessé teszi a dolgot, mert roppant sok kérdés merül fel. Hogy kik ők, mit akarnak, mi közük, miért nem tudhatja Judy kik tartoznak még a családhoz. Tehát ez egy nagyon érdekes szál lesz majd.

 Viszont a könyv nagy része Sebastian és Heather körül forog. A féri körül, akit néha én is megcsaptam volna egy péklapáttal akkora egy tahó, és a nő körül, akit kedveltem, mert bár önbizalomhiányban szenved, ennek ellenére kellően őszinte. És igen, nem szívbajos, hogy ne merje kimondani a szexi és sármos férfinak, hogy mit akar, de ennek ellenére mekkora tahónak tartja néha. És ezt nagyon bírtam benne.

 A könyv nagy erőssége, hogy szerethetők a karakterek, és utálhatók is. Igazán rossz arc nincs benne, akit ténylegesen utálni kellene, de Sebastian az elején pont az az ember, akit nehéz szeretni. Megismerjük persze ennek a hátterét is, ahogy Heather hányatatott sorsát, és Ava történetét is, mégis Sebastian az, aki mindezek ellenére roppant nagy paraszt néha. Viszont erőssége a könyvnek továbbá, hogy a szereplők fejlődnek és tanulnak a hibáikból. Nem varázsütésre (az irritáló lett volna), hanem egy folyamat  révén, és nem az van hogy szeretlek-utállak-szeretlek és csillámos happy endes nyáltenger. Hanem igenis kicsit azért megizzasszák egymást.

 Aki az erotikus részek miatt olvasná csak a könyvet, lelombozom, csak két szex jelenet van benne ;). De amúgy ennél több nem is kellett bele, mert nem ezen volt a hangsúly. Viszont teljesen korrekt, nem túl részletbemenő, de azért sokat mondó jelenetek.

 A mellékszereplőket is nagyon bírtam. Független, hogy mennyi szerepük volt. Ericát azért, mert ő volt Heather józan esze, meg néha a mocskosabb gondolatainak őszinte kimondója. Egy ilyen barátnő aranyat ér. Teri aki Heather asszisztense szintén nagyon kedvelhető volt. És Robot a szerencsétlen sofőrt még én is sajnáltam. Komolyan!

Belbecs: 5/5

Szerintem teljesen korrekt romantikus történet. Jellemfejlődéssel, erotikával és igazándiból bár sejtettük már az elején mi lesz a vége, azért jó volt, hogy nem hirtelen jött el. Hogy nem rögtön omlottak egymás karjaiba. Azt feltehetően nem szerettem volna. Azt hiszem a sorozat többi részét figyelnem kell, mikor jelenik meg ;)

Külcsín: 3/5

Nem vagyok oda a fejetlen szexi fiús borítókért! Kicsit irritálnak, olyan semmit mondóak, akkor már legalább lenne feje. A másik ami kicsit zavart, hogy a sztoriba konkrétan lekövetik Sebastiant, mert tudják a nevét... pedig csak annyit mondott bemutatkozáskor, hogy Sebastian és a következő részben az irodában rákeresnek, de mint Sebastian Romano. Rejtély, honnan tudják a család nevét. Ezen kívül még egyszer, talán kétszer volt név variálás, amikor Ericát írtak Teri helyett, de azok annyira nem rángattak ki, mint ez a rejtély az elején. Igen, az azóta is zavar!! :D

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

A könyv eredetije:

• Könyv: Ruth Cardello: The Broken One
• Kiadó: Montlake Romance
• Kiadó székhelye: Seattle
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 252
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9781542009706

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!
Ezt a könyvet úgy hússzor biztosan fogtam már a kezemben. Roppant felkapott könyv a könyvtárban ahol dolgozom, már másod példányt is rendeltek belőle, és még így is úgy negyed év alatt 16 előjegyzés volt rá. Jelenleg két példány mellett 4-en még mindig várják, hogy elolvashassák. Nos ezek alapján jogosan és megalapozottan kijelenthetem, hogy ez 2019 egyik bestseller könyve. Még úgy is, hogy amúgy szakirodalom, és azt nem nagyon szokták felkapni Ennyire. Nos, mindezek után kellően kíváncsi lettem arra, hogy mi is ez, miért rajonganak ennyire érte, és mit tud Orvos-Tóth Noémi, hogy ennyien szeretik.
Az első amire rájöttem, hogy nagyon közvetlenül ír, ebből adódóan a teljes laikusoknak is könnyen, vagy legalábbis könnyebben befogadható az, amiről ő írt. Feltehetően a népszerűségének ez az egyik kulcsa. Nem használ borzalmasan nehéz és ismeretlen szakszavakat, vagy amikor nagy ritkán mégis bekerül egy-egy szakszó a szövegbe, akkor gyorsan elmagyarázza azt, hogy ez mit jelent és miért használja. Ebből adódóan igen tág közönségnek szól az írása, mert elég nyitott, hogy Mindenkihez szóljon. Nem beszél rébuszokba, és nem önellentmondásos. Nagyon könnyű olvasni, ebből adódóan gyorsan is lehet olvasni.
A második amire rájöttem, hogy eléggé emberközpontú. Minden, amiről ír, minden seb és örökölt trauma úgy jelenik meg a történetei során, hogy kapunk egy rövid felvezetést, hogy értsük miről is akar beszélni, akár kis kutatási anyagokból hozott információk, majd egy esettanulmány, hol páciensének, hol a saját életéből vett történetekkel. Ezzel relatíve közel hozza az olvasót önmagához és a dolgokhoz, hagyja, hogy szép lassan elgondolkodjon az olvasó, hogy vajon ő is hozott-e ilyen traumákat, hogy ismerős-e a helyzet számára is, hogy az életében vannak-e momentumok, amikre ráillik mindaz amit olvasott a fejezetben, vagy részben ráillik-e. És ezután kapunk a fejezet lezárásaként egy csokor kérdést, amin roppant mód ellehet gondolkodni, és kicsit tisztábbá teszi, könnyebbé, ha úgy jobban tetszik, hogy felfedjük saját kis életünk rejtett örökölt dolgait. És amúgy ez zseniális. Őszinte leszek, rég olvastam ennyire jó szakirodalmat. Pedig olvastam egy csomó tudományos könyvet.
Amúgy arra is rájöttem olvasás közben, hogy persze önismeret és pszichológia a könyv témája, de emellett mennyi embert elgondolkoztat majd, hányan kezdenek majd el kutatni a családjuk múltjában. Hányan lesznek képesek arra, hogy tényleg elgondolkodjanak azon, hogy nem biztos, hogy ennyire szar az életük, csak van pár borzalmas titok vagy trauma ami feloldásra vár. Őszintén, nekem kedvem szottyant a múltba vájkálni, úgyhogy jövőre feltehetően kicsit mélyebbre megyek a családom sorstörténetének megismerésében. Idén ezt már nem bolygatom, de majd jövőre!
Gondolkodtam azon, hogy mit írjak még, kinek ajánljam a könyvet, de ezt írtó nehéz megmondani. Olyanoknak ajánlom, akik már gondolkodtak az önismeret témakörben, akiket érdekel, hogy miért olyan az életük amilyen, akik megakarják érteni a családjuk történetét, hogy ki, mit és miért tett. Azoknak akik kicsit tágítani akarják az ismereteiket, és szeretnék kicsit jobban megismerni magukat és családjukat. Igazándiból arra jutottam, hogy nem ártana mindenkinek elolvasni ezt a könyvet, mert semmi ártó dolog nincs benne, viszont rengeteg dologban segíthet. És ha nem is segít, mert semmi nyűgünk, nos akkor is érdekes belelátni, hogy embereknek mennyi problémájuk adódhat a családi háttér, a szeretethiány, vagy egy trauma miatt, akár olyan trauma miatt is, amiről ők csak hallottak, de generációkkal azelőtt történt.

Belbecs: 5 / 5 
Benne van a top 5 legjobb könyvben idén nálam, ami nagy szó! Főleg, mert így belegondolva az egyetlen szakirodalom a top 5-ben :) És igen, már értem, miért akarja mindenki ezt olvasni. Az én példányomat most kölcsön fogom adni anyukámnak, mert neki is szerintem tetszene :)

Külcsín: 4/5

Az van, hogy egyrészt jó a borító, másrészt olyan...hát olyan semmilyen. Tudom, szakirodalomhoz roppant nehéz olyan borítót találni, amire a népek ugranak, de ez a könyv szegény kinézetileg nem lett kiemelkedően figyelemfelkeltő. Tetszik a borító, csak félek, hogy ha lefut a felkapottság, akkor beleolvad csak úgy a szakirodalomba, és azért nem ártott volna kicsit figyelemfelkeltőbb borító. De ne kérdezze senki milyenre gondolok, mert fogalmam sincs, csak az érzés van bennem meg, hogy nem 5 pontos borító.

Fülszöveg:
Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

• Könyv: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• ISBN: 9786155932168
• Felolvasta: Orvos-Tóth Noémi
• 
• Megjelenés időpontja: 2019. december 9.

• Könyv: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 272
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155932007
• Megjelenés időpontja: 2019. november 13.

• Könyv: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 288
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155932007
• Megjelenés időpontja: 2018. november 30.

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Körülbelül két éve van meg a könyv, és most is csak egy kihívás miatt olvastam el. Pedig amikor karácsonyra megkaptam @Bíborszéltől (nem ezt, hanem egy másikat, ami megvolt, így erre cseréltem be), akkor nagy volt körülötte a hírverés és olvasni is akartam. Csak aztán közbejött az, hogy "ami megvan az ráér" mentalitás és elfelejtődött. Most a kihíváshoz minimum 75%-ban kék borító kellett, nos tádám, ez volt a legkékebb könyvem :) És nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy így előre került az olvasási listámon. Még ha amúgy tök vastag is, és a csapattársaim már mind végeztek a kék könyvükkel ;(
 Úgy gondolom, hogy az írónővel nagyon jóban leszünk. A tükörjárás eleve szívem csücske lett, a szerepjátékos múltam miatt, mert ott a karaktereim a tükrökön keresztül közlekedtek. Tök jó, hogy ezt könyvben, történetbe spékelve olvashatom. És nagyon jó a stílus amiben megírta a könyvet, szerintem nagyon könnyű szeretni ezt.
 A történet egyenlőre nagyon az elején van, Sicc a kolléganőm már a második kötetet olvasta, és mindig mondta, hogy hát még mindig készülnek az esküvőre. Nem tudom, hogy valaha szegények összefognak e házasodni, mindenesetre az első részben is készülnek az esküvőre ;)
De legalább ezt meglehetősen nagy izgalmak között. Képzelj el egy naiv, múzeumban dolgozó lányt, aki ha nincs rajta kesztyű, minden tárgynak a keletkezéséig kb. vissza tudja nézni, hogy kiknél volt, azok mit éreztek, és nem mellékesen lazán közlekedik tükrökön keresztül. Persze csak kis távolságokban, és csak olyan tükörbe tud érkezni amiben már egyszer megnézte magát. Nos akkor fogd ezt a lányt, és vidd kb. az Északi Sarkra egy kaptárba, teli gonosz, sunyi arisztokratákkal, és ahol semmi sem az aminek látszik. Adj mellé egy mogorva, horihorgas férjjelöltet, aki kb. annyira akarja elvenni, mint amennyire a főhős hozzá akar menni - semennyire. Fokozd mindezt azzal, hogy a menyasszonyt még a család is ki akarja nyírni, nem mellékesen az egész kaptár teli van olyan emberekkel, akik a vőlegényt nem bírják, így a menyasszonyt ki akarják nyírni. Jah, amúgy éld túl!
Hát, mindenesetre én nem irigyeltem egy percre sem Ophélie-t, a makacssága az egyetlen ami megmenti általában, meg hogy amúgy jó fej, tehát tud barátkozni, akkor is, amikor az veszélyes. És feltehetően általában rohadt nagy mázlija is van.
Nagyon tetszett a világ, a szereplők, és a történet is. Bőségesen volt kit utálni, és volt kiért felszisszenni, hogy csak ezt élje túl. Várom a folytatást, mert ez amolyan bevezető kötetnek gondolom csak. Megismerjük a főhőst, a vőlegényjelölt múltjába is kicsit belelátunk, megismerjük a Sárkányokat, a Délibábosokat és a Hálót, találkozunk Nihilistával és megtudjuk, hogy a tetoválások mit jelentenek. Megismerjük a Nagykövetet, akit hol utálunk, hol imádunk, hol meg a falba vernénk a fejét, amúgy cuki, de nő közelébe ne engedjék!
Szerencsés vagyok, mert a második rész itt csücsül nálam a könyvtárból, így folytathatom, amint akarom, de azért úgy érzem jó lenne, ha a többi rész is már megjelent volna magyarul...mert ezt így egyhuzamban kellene olvasni ;)

Belbecs: 5/5
Nem tudok semmibe belekötni, minden egyes oldalát imádtam! :)

Külcsín: 5/5
A borító nagyon tetszik, és úgy érzem a könyv kapott szerkesztőt is, mert nincs teli mindenféle hibával. Öröm volt kézbe venni :)

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.




Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyv: Christelle Dabos: A tél jegyesei
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 580
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155450365
Fordította: Molnár Zsófia

Silvano Agosti: Pinokkió visszatér

 Ahogy tegnap írtam is a tervezős posztomban, a Pongrác kiadó könyveit veszem sorra, és olvasom el őket. Egyelőre tartom a tempót, meg a listát, hogy mi lesz a vége az más kérdés. Rögtön másodikként került sorra Silvano Agosti: Pinokkió visszatér című könyve. Az első az a Láthatatlanná vált királyfi volt!

 Kezdem a kivitelezéssel, mert az sokkal egyszerűbb esetünkben. Aranyos borítót kapott a magyar verzió, kicsit utal is arra, hogy valóban Pinokkió az egyik szereplő. Olyan igazán mesés, gyerekkönyv borítóval lett ellátva. A könyv hátulján a kormeghatározás szerint 9-10-11 éves kortól ajánlott (már amennyire tudom értelmezni a köröket, inkább 11-től felfelé. Nekem, maga a borító és az árnyképes illusztrációk tetszettek… csak az volt a bajom, hogy úgy igazándiból a kinézet és a tartalom nincs összhangban (itt főleg a borítóra gondolok, a belső illusztrációk teljesen helyénvalók voltak). Elgépelés, rossz mondat szerkezet nem volt, vagy ha volt is nem vettem észre. Tehát kivitelezésre jó, tartós.

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Na ez már sokkal nehezebb dolog. Egyrészt hátrány, de mesére gondoltam, olyan gyerekeknek valóra. A címből ítélve (fülszöveget nem olvasok ugyebár), a Pinokkió folytatására, hogy mi történt, amikor embergyermekké változott és hogy éldegél a világban. Valami kis aranyos történetre (ezt mutatja a borító is, kislány meg Pinokkió orrú kisfiú a réten mendegél). De ez a könyv nem mese! Jó indulattal sem adnám oda egy 9 évesnek, pláne nem egyedül olvasásra.

 Az egész történet egy éjszaka alatt zajlik a 7 éves kislány (nincs neve, csak egy kitalált), és a 8 éves Pinokkió városi sétájáról, elmélkedéséről, a családról, a világról, az életről. Gyermeki naivitással, és tisztánlátással. Amíg nem olvastam az utolsó oldalakon, hogy 7 éves a kislány, addig azt hittem, hogy 14…mert a viselkedése körülbelül erre a korra jellemző (szerintem).

 Az egész történet már ott sántít, hogy beengedsz egy tök ismeretlen gyereket az ablakon keresztül a lakásba! De jó, ez mese, elhisszük, hogy vannak naiv kislányok akik tényleg beengednek tök ismeretleneket, megetetik őket, aztán elszöknek velük(??). Bár szerintem több esze van egy 7 évesnek, de jó, kellett valahogy kezdeni a történetet.

 És jöttek az éles váltások! Sétálnak, felfedezik a gyönyörű éjszakát, és hopp egy hajléktalan, hopp egy drogos aki megfenyegeti őket, hogy elvágja a torkukat, hogy meglássa, hogy ki hal meg előbb…. És ez olyan teljesen természetes, kedves Pinokkió kiselőadást tart a droghasználatról, és a hajléktalanokról, a kórházról, a betörőkről…. Tök természetes, hogy egy nyolc éves srác mindenkit ismer, és mindenről tud, és persze semmitől sem fél. Voltak jó részek, amik nem ütötték nálam ki teljesen a biztosítékot, de rengeteg ilyen:

„A bokor mögött egy fiatal fiú bujkál; madzaggal elköti a karját, és egy tűt döf bele. Pinokkió megvakarja a fejét.

– Drogos. Az egyfajta betegség.

– Drogos?

– Az, aki nagy fájdalmaktól szenved, és nem tud élni az anyag nélkül, amit tűvel fecskendez be az ereibe: az a kábítószer. A drog lényegében egyfajta méreg. Így egy kicsit mindenről megfeledkezhet. Amikor viszont a dog hatása múlni kezd, neki újra eszébe jut, hogy mennyire boldogtalan, és ismét be kell adnia magának az anyagot. De ha nem hagyja abba ezt az egészet, előbb-utóbb meghal.”

(35. oldal)

 Értem, hogy ismeretterjesztő, felvilágosító könyvnek gondolta az író ezt a könyvet…de azért egy szint van amit még lenyelek…ez már nem az a szint. De tovább megy az éjszaka, sok minden belefér egyetlen egy késő estétől-kora reggelig időszakba. Elefántlovaglás, cirkuszba betörés (és persze senki nem vesz észre), kurvákkal ismerkedés, filmforgatás, egy maffia támadás, szerzetesek, cigányok megmentése, kutyafürdetés és még rengeteg minden. Amit jó esetben az egész gyermekkorodban nem tapasztalsz meg, azt ők egyetlen egy éjszaka sikeresen véghezvitték. És még álmosak se lettek!

 Amellett, hogy a világ kegyetlen dolgai mellett elmennek egy vállrándítással, betekintést kapunk a kislány családi hátterébe is. Például, hogy az apja feltehetően egy agresszív állat:

„– Én is csak késő este vagy vasárnaponként szoktam látni az apukámat – szólal meg a kislány. – Meg amikor veszekszik az anyukámmal. Nem tudják, hogy hallom őket. Egyszer az apukám azt mondta az anyukámnak: „Fogd be a szád, te még egy fiút sem tudtál szülni nekem!” Előfordul, hogy este nem is jön haza, azt mondja, olyan sok a munkája, hogy nem győzi…”

(53. oldal)

 Aki láthatóan nem rajong, azért mert lánya van, nem rajong az életért, és nem mellékesen kiköti a lányát az ágy lábához…

„– Ha a papám megtudná, hogy éjszaka az utcán csavargunk, mindkettőnket kikötözne az ágy lábához.

– Az ágy lábához? - hitetlenkedik Pinokkió.

– Oda bizony. Ha valami rosszat csinálok, a papám kikötöz az ágy lábához. Egyik este a szüleim moziba mentek, egyedül maradtam otthon, és kiöltöztem: belebújtam az anyukám ruháiba, meg kifestettem magam az anyukám rúzsával úgy, mint Gina. Mire a szüleim hazaértek, elaludtam az asztal alatt, a rúzzsal a számon. Akkor a papámtól kaptam egy hatalmas pofont, és egy teljes napra kikötözött az ágy lábához.

– És mit csinálsz olyankor, amikor kikötöznek az ágy lábához?

– Töröm a fejelemet, mindenfélét elképzelek, vagy alszom.”

(62. oldal)

 Tehát rögtön hihető lesz, hogy névtelen főhősnőnk, túl sokat nem gondolkodva ment az ismeretlen után és belevetette magát a fertőbe, amiből persze csak azt látta, hogy valójában de csodás a világ.

 Felnőttel olvasáshoz jó, problémák felvetéséhez jó. Problémák kezelésére nem jó….mert a főhősök nem dolgoztak fel egyetlen egy problémát sem. Hanem megvonták a vállukat és mentek tovább. Ja agresszív az apukám  = nem gond, ez normális. Azt a k*vát ott veri egy strici = nem baj, ez normális. A maffia felgyújtotta a piac egyik felét, mert nem fizetnek védelmi pénzt = jé, de nem baj, ez normális. A betörő éppen kirabol egy lakást = jé, ez is egy munka, tök jó…normális. Igen…kb. ez jön le az egészből. Témafelvetésnek tehát lehet használni, aztán átugorni és átírni, hogy hogyan reagáltak rá a naiv kis hőseink. Egyedül olvasni gyereknek…nem ajánlom.

Belbecs: 2/5

Maga az ötlet jó lett volna, de ennyire pocsékul tálalni az egészet már szinte bűn! És mint tudjuk:

„– Mik azok a bűnök?

– Hazudni, virágvázába pisilni, falat firkálni, mezítelen nőket nézegetni, egyszóval a bűn az, amikor hibát követsz el. De például mást felbosszantani is bűn.”

87. oldal

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

 Nehéz téma, amit az írónő feszeget. Ez mondjuk nem volt nagy meglepetés, mert Picoult szeret kényes témákat elővenni.  Ez volt a hatodik könyvem az írónőtől, és az első olyan amiben nem nézőpontok váltakoznak, hanem idősíkok. Ez nekem nagyon új volt. Ugyanúgy tagolta a történetet, csak nem több szálra bontotta, hanem egy szál volt, csak időben több ponttal. És elejével ez egy kicsit fura volt.

 Az időugrások körülbelül ilyesmit rajzolnak elém. A fő cselekmény (Em meghal), kis ugrás talán vissza(a szülők vacsoráznak), majd halad a szál, kórház stb., aztán visszaugrunk, hogy Em és Chris még meg sem született, aztán előre,a kihallgatásra, aztán vissza, hogy Em és Chris 10 év körüliek, aztán előre-vissza-előre-vissza, és egyre kevesebbet ugrunk visszafelé, mert már csak Chris emlékszik vissza arra, hogy mi is történt azon a napon amikor Em meghalt.

 Megvan amúgy a nézőpontváltás is, csak nem annyira elhatárolva, mint amit megszoktunk. És szerintem itt nem is a nézőpontok voltak a fontosak, mert mindenki a saját igazát akarta elhitetni, és nem figyelembe venni a valóságot, míg Chris meg próbálta elmondani, hogy mi történt, csak senki sem akarta meghallgatni. Borzalmas, amikor 7 hónapig a börtönbe ülsz, várod, hogy feltehetően örök életedre lecsuknak, és még csak ki sem öntheted a lelkedet másnak, senkinek nem mondhatod el az igazságot, egyrészt mert az ügyvéd megtiltotta, másrészt az ügyvéd meg nem kíváncsi rá. Nekem fura is volt ez a közöny, bár megértem Jordant, hogy nem feltétlen jó, ha tudja az igazságot, de merész dolog úgy védeni BÁRKIT, hogy azt sem tudod, hogy mi történt valójában. Mert, hogy vagy képes teljes mértékben kiállni valaki mellett, amikor te sem hiszel igazán abba, amit el akarsz hitetni másokkal?

 Nem akarok spoilerezni, úgyhogy megmaradok a szereplőkről alkotott véleményemnél, és a tárgyalás és hasonlókba nem megyek bele. Az nem spoiler, hogy Em meghal, tekintve, hogy a fülszöveg és az első oldal is ezt egyértelművé teszi. Az, hogy mi történt valójában akkor és ott, megtudjátok a könyv végén :P

Emily: Én őt sajnáltam! És utáltam is! És nem mellékesen szerintem rosszul döntött, bár nem tudom a  helyében mit tettem volna én. Elméletileg tökéletes családi háttere volt, tökéletes barátokkal, és tökéletes társ jelölttel (Chris). Már mindenki kiskorában eldöntötte, hogy Chris neki tökéletes pár lesz, mindenki ujjongott, hogy összejöttek. Ugye milyen rózsaszín szirup az egész? A rózsaszín szirup alatt viszont ott a valóság. Em nem volt tökéletes, az élete pláne nem, volt egy gyerekkori traumája, amiről senki sem tudott, aztán Chris a tökéletes párja lett, de vele nőtt fel és így úgy érezte, hogy konkrétan a testvérével van együtt. Ez konkrétan nem tűnt fel senkinek sem. Még Chrisnek sem esett le, hogy talán Em nem képes egyik napról a másikra a legjobb barát – szinte testvér állapotból átszökellni arra, hogy a nőd vagyok és csókolózunk, szeretkezünk stb. Ezt még elnézem Emnek, tényleg borzalmasan nehéz dolog, azt viszont már nem, hogy nem mondta ki kerek perc, hogy mit érez, amikor együtt vannak, sosem mondta el a traumát (sokan nem mondják el), holott azt hangoztatta, hogy Chrisben megbízik teljes mértékben és mindent elmond neki. Mindent, csak azt nem, hogy terhes. Tehát tényleg mindent elmondott…aztán úgy döntött, hogy ő nem tud ezzel együtt élni és meghal. Önző! És erre Chris is a könyv végén rájön. Em nagyon önző volt.

Melanie: A tökéletes anya, a tökéletes barátnő! A fenét. Tényleg elhiszem, hogy nagy trauma, hogy meghal a gyereked. Mélységesen megértem, hogy összeomlik. Azt viszont nem, hogy egy fiút akit 18 éve ismer, akit szeret akár a saját fia, egyik  napról a másikra, mert egy rendőr azt mondja, hogy „áh tuti megölte, mert kiderült terhes, azt egyetemre akart menni” állítással eléd áll, akkor hopp máris a fiú ellen fordulsz és ordítod, hogy „Gyilkos! Gyilkos, megölte a lányomat!”…jah hát mást okolni tényleg rohadt egyszerű, elfogadni, hogy te sem vagy tökéletes már kevésbé. Melanie dühített, ő képviselte a tökéletes negatív szereplőt. Mert a férje legalább megpróbálta megérteni a dolgokat, és nem vágta rögtön el magát a szomszédoktól, csak mert valaki úgy döntött, hogy felveti, hogy talán megölte a lányát. 18 éve ismerték egymást, mindent tudtak a másikról…nos…ha mindent tudtak nem volt meglepő, gáz, hogy mégsem tudtak mindent. Tehát Melanie-t nem kedveltem meg, sőt szerintem pár hosszú pszichológussal eltöltött óra kellett volna neki, hogy ne legyen akkora….****

Gus: Az elfogult anya, aki mindenre képes  a fiáért, arra is, hogy hazudjon. Arra is, hogy megküzdje a saját csatáit. Gus nekem félig meddig pozitív volt, főleg, hogy rájött, hogy Em és Chris kapcsolata mennyire fura és beteg elképzelés, ha leülsz és kicsit is gondolkodsz a dolgon mert, szép-szép…de akkor is fura. Ennek ellenére Gus is fura volt nekem, James mellett. Michellel jobban el tudtam volna képzelni, mert ők illettek egymáshoz, míg Jamesszel teljesen különböztek. A férje olyan érzelemmentes pofával volt képes az egész könyvben végighaladni, hogy azt már tanítani lehetne. A házaspárok valahogy olyanok voltak nekem, mintha nem az mellett lennének akik illik hozzájuk.

Chris: Sokat gondolkodtam, hogy ki is az önzőbb a könyvben, Chris vagy Em, és rá kell jönnöm, hogy attól függ miben. Chris sem szent, és tökéletes, de legalább nem akart öngyilkos lenni,nem akarta, hogy Em az legyen és nem akart semmit, csak boldogan élni. önző volt, de még mindig jobban elfogadhatóan, mint Em. persze az önzőséget végül feladta…

Tehát, a történet ütős, és szerintem nagyon elgondolkodtató. A vége….a vége a vége, nem mondok semmit, mert az már spoiler lenne, akkor is ha azt mondom, hogy „hu meglepődtem” és akkor is, ha azt mondom, hogy „hát gondoltam, hogy ez lesz”, úgyhogy megtudjátok, ha elolvastátok, hogy mi a vége!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

 Nem értem a borítót! Komolyan, próbáltam rájönni, hogy mi köze a hintalónak a történethez, de nem igazán jöttem rá. Mert van benne ló, mármint ilyen körbe forgó vásári ló, elég sok, de konkrétan hintaló nincs…tehát nem tudom mire akar utalni…a gyerekre? Vagy mire? Tehát nem igazán tudom elhelyezni  a borítót a történethez kapcsolva. (vagy csak én vagyok ilyen, hogy azért szeretem, ha köze van hozzá?)

 De kiadásilag semmi probléma nincsen vele. Elgépelést vagy rossz tördelést nem találtam benne, tehát kifogástalan. Tartósságát tekintve szerintem elég masszív, egy olvasás után nem igazán látszik rajta, hogy olvastam, pedig ide-oda hurcoltam szegénykét.

Fülszöveg:

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.