Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.
De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.
Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.
Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport régi világfelfogásában.
A Kelet kiadó gondozásában megjelent kötetek, meglehetősen szép külsőt kaptak, így már az is megmelengeti a szívet, hogy kézbe vesszük a köteteket. Amúgy a polcon is remekül mutat (ami nekem egy mellékes plusz, de vannak emberek akiknek ez tényleg fontos :D), tehát sokat adott a kiadó arra, hogy szép köntösbe bújtassa a válogatását.
Abból kiindulva, hogy a kiadás után 7 évvel már harmad áron... negyed áron árulja a Könyvudvar, azt kell feltételeznem, hogy sajnos a magyar közönség, nem volt annyira vevő a közmondás gyűjteményekre. Pedig szerintem nagyon jó dolog, ha beleláthatunk abban, miben gondolkodunk másképpen és miben vagyunk hasonlók másokhoz. Ugyanis a közmondások meglehetősen nagy réteget fed le.
Én 5 ilyen kötetet vettem, ebből 4-at már olvastam. A kínai, tibeti, koreai és japán közmondásokat már olvastam, az indiai még hátravan, de arra is sor kerül a közeljövőben. (már csak a kihívás miatt is). Ebből a két kötetből amúgy a tibeti jobban tetszett, közelebb állt hozzám, mint a kínai, de ennek ellenére, mind a kettőbe találtam kedvenc idézeteket, és pár olyat, amin bőségesen el lehet gondolkodni.
Ami még nagyon tetszik a kötetekben azaz, hogy a végén egy jó kis összefoglaló van. Itt is ajánlom azt, hogy ezzel kezdjünk. Ugyanis rengeteg olyan információt ad, ami jobban érthetőbbé teszi az egész kötet tartalmát, egy-egy közmondást. Én a koreai után éreztem főleg azt, hogy "basszus előbb kellett volna ezt olvasni", így a tibeti és a kínai közmondásoknál, már előbb az utószót olvastam el és csak utána a közmondásokat.
Azért remélem, hogy több keletje lesz a könyveknek, mert elég gyér molyon ez a 4-5 olvasás egy-egy kötethez. És nem tudom elhinni, hogy ennyire nem szoktak az emberek közmondásokat olvasni. Én régen is szerettem az ilyeneket, most meg pláne, és nem csak azért, mert hirtelen ennyit kell lenyomnom egy évben :D
Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyvek kinézetével, tartósságával, méretével és belső elrendezésével (csak az utószót előre raktam volna).
Belbecs: 5/5
Mivel én szeretem a közmondásokat így nekem tetszik. Merem ajánlani azoknak akik szintén így vannak ezzel, illetve, ha nem is akarnak mindegyikbe belelesni, azért nem ártalmas, ha azon nép közmondásait elolvassák, akikhez kicsit közelebb érzik magukat. Ezért olvastam a Japán közmondásokat először... így belegondolva, az tetszett a legkevésbé :D
Könyv: Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 188
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Gulyás Csenge, Harkány Julián
Könyv: Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 190
ISBN: 9789638807847
Fordította: Harkány Julián
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelet kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelet kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. október 3., szerda
2018. február 23., péntek
Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások
Ezt a könyvet én már régen kinéztem magamnak. Az eredeti árat sokalltam, így nem vettem meg. Aztán már a Könyvudvar is árulta, meglehetősen kedvezőbb áron, de a postaköltséggel sok lett volna. Utána még eszembe jutott, hogy majd sokan összeállunk és akkor nem lesz sok a postaköltség, és majd úgy hozzájutok, de végül egyik sem lett. Végül a karácsonyi Könyvudvaros nyereményjátékon nyertem meg, ezt és még három általam választott könyvet!
Tehát igen kalandosan, de hozzá jutottam. Valamikor januárba már kézbe fogtam, hogy nekiállok, amolyan hangolódás címszóval, de nem lett belőle semmi. Most, hogy itthon lábadozom, holmi influenza gyanús vírusokkal (köhögés, fulladás, hőemelkedés), gondoltam, én naivan, hogy majd olvasok! Kedd óta vagyok itthon, megsúgom, hogy nem sokat olvastam ez idő alatt. Elejével sem erőm, sem kedvem nem volt könyvet a kezembe venni. Egyet elvittem az orvoshoz, hogy a váróba majd olvasok, de speciel örültem, hogy lélegezni tudok, így olvasás nem lett belőle.
Csütörtökön, amikor visszamentem a dokihoz, már ezt vittem. Mert cuki a mérete, jó kézbe venni, és rövid közmondások vannak benne. Tehát nincs olyan, hogy esetlegesen megakadok az olvasásban, mert én jövök. A dokinál amúgy úgy kb. 8-an lehettek előttem, de így is 7.45- kor érkeztem és úgy 8.30 körül már eljöttem, tehát elég gyorsan ment minden. Ez idő alatt sikerült a 188 oldalból 109-et elolvasnom. Megállapítanom, hogy a közmondások minden egyes országban furák. Amúgy a magyar közmondások egyike-másika is tök értelmetlen nekem.
Arra viszont hamar rájöttem, hogy nem normális ezt így egybe olvasni, mert egy dolgot ér el ezzel az ember. Hogy az egészet roppant unalmasnak tartja. Viszont, mivel relatíve együltő helyembe olvastam el, így az már biztos: Tematika nincsen benne. Azt hinné az ember, hogy hasonló témájú közmondásokat egymás után raknak, de nem. Párat igen, aztán eltelik úgy 30 oldal és megint egy odavágó jön. Tehát ezt nem nevezném túl tematikusnak. A másik amire rájön, hogy vannak ismétlések. Bánom amúgy, hogy nem jelölgettem. Nem sok, de van olyan, ami a gondos átnézés ellenére is többször szerepel benne. Vagy csak kísértetiesen hasonlóak, ez is lehet.
Ennek ellenére, ha az embert érdekli a Japán kultúra, ha érdeklik a közmondások akkor szerintem jó kis könyv. A lényeg, hogy talán ne egyszerre húzza le. Bár tény és való, hogyha egy gyorsan olvasható kötetre vágysz, ami aránylag "vastag" akkor ez annak is jó, egy óra alatt simán ki lehet olvasni :D
A kiadás viszont gyönyörű szép. Nekem nagyon tetszik a borító, tetszik a belső kis közmondáselválasztó ábrák is, bár uncsi, hogy összesen 4-6 fajta van, tehát ismétlődnek, és hát azért 770-nél ez eléggé észrevehető. A könyv végén lévő Vihar Judit utószó viszont remek volt, tetszett az összefoglalás, bár a magyar-japán közmondásoknál felhozott példáknál nekem némelyik kicsit erőltetett vagy sántítós volt.
Tehát igen kalandosan, de hozzá jutottam. Valamikor januárba már kézbe fogtam, hogy nekiállok, amolyan hangolódás címszóval, de nem lett belőle semmi. Most, hogy itthon lábadozom, holmi influenza gyanús vírusokkal (köhögés, fulladás, hőemelkedés), gondoltam, én naivan, hogy majd olvasok! Kedd óta vagyok itthon, megsúgom, hogy nem sokat olvastam ez idő alatt. Elejével sem erőm, sem kedvem nem volt könyvet a kezembe venni. Egyet elvittem az orvoshoz, hogy a váróba majd olvasok, de speciel örültem, hogy lélegezni tudok, így olvasás nem lett belőle.
Csütörtökön, amikor visszamentem a dokihoz, már ezt vittem. Mert cuki a mérete, jó kézbe venni, és rövid közmondások vannak benne. Tehát nincs olyan, hogy esetlegesen megakadok az olvasásban, mert én jövök. A dokinál amúgy úgy kb. 8-an lehettek előttem, de így is 7.45- kor érkeztem és úgy 8.30 körül már eljöttem, tehát elég gyorsan ment minden. Ez idő alatt sikerült a 188 oldalból 109-et elolvasnom. Megállapítanom, hogy a közmondások minden egyes országban furák. Amúgy a magyar közmondások egyike-másika is tök értelmetlen nekem.
Arra viszont hamar rájöttem, hogy nem normális ezt így egybe olvasni, mert egy dolgot ér el ezzel az ember. Hogy az egészet roppant unalmasnak tartja. Viszont, mivel relatíve együltő helyembe olvastam el, így az már biztos: Tematika nincsen benne. Azt hinné az ember, hogy hasonló témájú közmondásokat egymás után raknak, de nem. Párat igen, aztán eltelik úgy 30 oldal és megint egy odavágó jön. Tehát ezt nem nevezném túl tematikusnak. A másik amire rájön, hogy vannak ismétlések. Bánom amúgy, hogy nem jelölgettem. Nem sok, de van olyan, ami a gondos átnézés ellenére is többször szerepel benne. Vagy csak kísértetiesen hasonlóak, ez is lehet.
Ennek ellenére, ha az embert érdekli a Japán kultúra, ha érdeklik a közmondások akkor szerintem jó kis könyv. A lényeg, hogy talán ne egyszerre húzza le. Bár tény és való, hogyha egy gyorsan olvasható kötetre vágysz, ami aránylag "vastag" akkor ez annak is jó, egy óra alatt simán ki lehet olvasni :D
A kiadás viszont gyönyörű szép. Nekem nagyon tetszik a borító, tetszik a belső kis közmondáselválasztó ábrák is, bár uncsi, hogy összesen 4-6 fajta van, tehát ismétlődnek, és hát azért 770-nél ez eléggé észrevehető. A könyv végén lévő Vihar Judit utószó viszont remek volt, tetszett az összefoglalás, bár a magyar-japán közmondásoknál felhozott példáknál nekem némelyik kicsit erőltetett vagy sántítós volt.
- Könyv: Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások
- Kiadó: Kelet
- Kiadás helye: Budapest
- Kiadás éve: 2012
- Oldalszám: 188
- Kötés: Keménytáblás
- ISBN: 9786155041082
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Rengeteget olvastam már a könyvről, mielőtt hozzám eljutott. Az első gondolatom az volt, hogy talán mégsem lesz olyan rossz, annak ell...
-
G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a b...






