Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

 Meglepetések érik az embert, ha olyan könyvet olvas, aminek nem tudja a történetét. Nem olvas fülszöveget, csak cím és borító alapján dönt arról, hogy el fogja olvasni. Vagy ajánlják neki a könyvet, de ugyebár az ajánlás nem egyenlő azzal, hogy ismeri is a történetet. A könyvet azért olvastam, mert @Rebel ajánlotta nekem, tavaly, hogy 2014-ben kerítsek sort rá. Sokkal kevésbé szívatós listával ajándékozott meg, mint @Liliane_Evans. Úgyhogy éppen ideje volt elkezdenem a könyvet.

 Ness –ről, a könyvfesztiválon hallottam, már bánom, hogy nem mentem el @Sicc –cel a beszélgetésre az íróval. Előbb kellett volna olvasni a könyvet, no így jártam. Minden esetre most is csak azért került sorra, mert előjegyezték, és vissza kellett vinnem a könyvet, és gondoltam, hogy talán még belefér előtte. Egy nap sem kellett, hogy végezzek a könyvvel. Ez persze köszönhető annak, hogy nem túl vastag (224 oldal), és teli van illusztrációkkal néha kétoldalasakkal, és persze gyorsan haladós.

 Az elején, azért már sejteni lehetett, hogy mi lesz a vége, és mi a téma. Nekem, amúgy cím alapján nem ez jutott eszembe. Hanem, valami szörnyes, olyan valóságos szörnyes dolog. Nem is tudom, hogy ismerek-e másik olyan könyvet ami ezt a témát így feszegetné, így oldaná meg. mert nagyon komor, nagyon ijesztő és lehangoló néha, még azaz érzésed volt, hogy rengeteget segíthet, ha te is azt éled át amit Conor.

 Mesék a mesében szintén nagyon jó megoldások voltak, és néha én sem értettem elsőre, hogy miért is jó amit mesél, mire akar kilyukadni, és miért az a rossz, és miért az a jó akit a szörny annak vél. Az első történetet totálisan nem tudtam megfejteni, akkor amikor olvastam, persze a szörny magyarázata egyértelművé tette. A másodiknál, viszont már teljesen egyetértettem a döntéssel, hogy ki a jó fiú és ki a rossz fiú, és miért. A rombolás meg adott volt, az inkább Conor belső és külső rombolása.

 Az iskolás rész, és a láthatatlanság kérdése megint más. Sajnáltam Conort, mert azért, mert olyan a háttere amilyen, mert beteg és haldoklik az édesanyja, egyszerűen a többiek számára megszűnt létezni. De miért? Ezt az emberi viselkedést sosem fogom megérteni, miért kell egy ilyen gyereknek láthatatlanná válni? Miért nem lehet, normális emberként tekinteni rá, miért nem lehet esetlegesen segíteni neki. Conor vágyott arra, hogy észrevegyék, és megbüntessék. Vágyott rá, mert akkor egálnak érezte volna a világot, de nem büntetik meg…semmiért.

 Conor halmozottan hátrányos helyzetben van, a szülei elváltak, az anyjával ér, aki haldoklik, bár folyamatosan azt mondja, meg fog gyógyulni, a nagymamáját nem szereti, pedig ott kell leélnie majd az életét, az apjával ritkán találkozik, akkor sem igazán értik meg egymást mert már eltávolodtak egymástól. Az egyetlen akivel nyíltan beszélhet az a Szörny. Ő hívta, nem a szörny hívta őt. És ott vannak a belső vívódásai, ami végigvezet a könyvön, és végül megoldást talál rá. Kimondja az igazságot, pedig nagyon fáj neki.

 A vége felé már azt hiszem, mindenki tudja, mi történik 12.07-kor. Szomorú dolog, szomorú könyv, gyönyörűen megírva.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Gyönyörű, és félelmetes illusztrációk. Nagyon szép kiadás. A borító is tetszik, bár nekem az eredeti borítók, valahogy jobban bejönnek. Ennek ellenére szerintem a magyar kiadás is kifejezetten szép lett.

Fülszöveg:

A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. Conor ébren volt, amikor megérkezett. Rémálomból riadt fel. Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában. Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.

AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek.

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche Jugendliteratur Preis). Készül a forgatókönyv a műből.

John Green: Csillagainkban a hiba

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Ha jól emlékszem, akkor tavaly kértem kölcsön ezt a könyvet Liliane_Evans-tól, mert sok jót hallottam róla, érdekesnek tűnt, és meglepően magas százalékon áll a Molyok szerint. Tudom, ez alapján nem idén kellett volna olvasnom, mert idén főleg ratyi könyveket veszek a kezembe. A kölcsönkérésből végül csere lett, így a könyv végérvényesen hozzám került, és itt általában belép a Jeffi féle majd ráérünk arra még hozzáállás. Csak, hogy még kevesebb esély legyen arra, hogy a következő egy évben elolvasom, hát ráraktam a Várólista Csökkentős listámra is. Ez általában pont elég ahhoz, hogy azon százalékokat gyarapítsa, ami a magánkönyvtár olvasatlan könyveit jelzi…jelenleg magánkönyvtáram 89%-át nem olvastam…

 De nem került ebbe a stócba. Szűcs Vanda könyve kellően mélypont volt számomra, hogy felkiáltsak (virtuálisan), hogy „Adjatok nekem egy jó könyvet”, megadtam hozzá a 2014-es tervezetet, amit még év elején állítottam össze, és amin jelenleg 122 könyv van. Többen ajánlottak több féle könyvet, végül emellett döntöttem. Őszinte leszek egy kicsit féltem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy miről szól. Igen…a fülszövegeket szerintem viccből találták ki, és cím, borító alapján, molyos értékelés alapján választok olvasmányt, ebből adódóan csak nagy vonalakban ismerem a történeteket, olvasás előtt…ez általában jó dolog amúgy…néha meg kifejezetten vicces tud lenni, amikor teljesen másra gondoltam :D

 A fülszövegek amúgy is túlzottan csalókák, néha nem is jó könyvre nyomtatják (utólag olvasok fülszöveget). Tehát nem tudtam mire számítsak, csak azt tudtam, hogy ez a JÓ könyv kategória. Felpostitelve már egy ideje fel volt, egy ideje a sorban várta az idejét. Aztán elkezdtem, és másnap be is fejeztem. Nagyon kevés könyv van aminek a kedvéért 11-ig fenn vagyok, és 6-kor felkelek, hogy befejezhessem. (az éjszakába nyúló olvasás 11 után lehetetlen mert már monitor és könyv lefejelés veszélye forog fenn) De ezért a könyvért megtettem. Érdekelt mi történik, érdekel mi lesz Hazellel és Gussal, hogy mi lesz az íróval, mi lesz a történet vége, mi lesz a családdal stb. rengeteg kérdés, rengeteg válasz, és rengeteg függő kérdés, amikre nem tudok választ.

 A történet elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Feltehetően, ahányszor egy rákbeteg lányról olvas az ember, annyiszor van tisztában, hogy feltehetően a főhős küzdelmek elé néz, és általában elég egyértelmű a kimenetel is sajnos. Meglepő fordulatok voltak a könyvben és örülök, hogy az Amszterdami részt már itthon olvastam. Nem szeretek a munkahelyemen puffogni, morogni egyes szereplőkre, és nem szeretek sírva olvasni mások előtt, hajtogatva, hogy „de ez nem igazság”. Mert nem igazság  :(

 A könyv nyelvezete nagyon tetszett, magával ragadó és gyorsan pörgős. Sicc is csak nézett, hogy mennyit haladtam előre hipp-hopp és már el is fog fogyni. Annak ellenére, hogy nem a világ legvidámabb témája, nem volt végtelenül depresszív, sőt néha nevettem is. Gusnak kifejezetten néha hülye humora volt. Jézus Szó Szerinti szívébentől meg agybajt kaptam :D

Hazel, egy kitartó lány, aki élni akar, vagy meghalni, még maga sem tudja, egészen a végéig, azt hiszem, ott már teljesen egyértelmű volt, hogy mit akar. Csodálom a kitartásáért, azért a küzdelemért, amit megtett napról-napra. Ahogy Gust is csodáltam azért amilyen vidám tudott lenni, még akkor is amikor a külső szemlélődő szerint a vidámság nem normális. És a gondolatmenetet nem folytatom, mert spoiler lenne… nehéz a könyvről úgy írni, hogy nem akar az ember lelőni semmit sem.

 Olvassátok, mert megérdemli a könyv, hogy olvasva legyen. Nézzétek meg a filmet, ami még nem tudom pontosan mikor jön ki, de mindenképpen mozis élménynek szánom, bár talán a random sírógörcseim miatt lehet várni kellene, míg itthon nézhetem. Minden esetre remélem nem szúrják el a filmet, a könyv túl jó, hogy egy pocsék filmadaptáció jöjjön belőle.

Külcsín: 5/5 – elég minimalista a borító, de nekem nagyon tetszett, főleg, hogy igényesen csinálták meg a védőborító alatt is.

Belbecs: 5/5 – rég olvastam ilyen jót J