Thomas Erikson: Pocsék főnökök

 

Most, másodszor álltam neki a könyvnek, és most is úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy sokkal érthetőbb lett volna a dolog, ha a szerző másik könyvét már olvastam volna. De nem olvastam, így kisebb fennakadást jelentett a színek értelmezése. Így is érthető volt, de szerintem az adna egy alap ismeretet.

 Most írhatnék egy csomó mindent a munka helyemről a főnökeimről és hasonlókról, de nem írok. Nem volna sportszerű, és annyit meg nem érnek, hogy egyáltalán leírjam a bajaimat.

A könyv rámutatott arra, hogy roppant nehéz dolog alkalmazkodni, igazándiból bármely szín képviselte főnökhöz, főleg, ha az szintén képtelen alkalmazkodni a beosztottjai sokszínű és sok motiváltságú kavalkádjához. Rengeteg olyan része volt a könyvnek, amikor hümmögtem, hogy "oh, ez ismerős", sooook ilyen rész volt. Szerintem elejével még pár kollégának egy-egy részt be is fotóztam, hogy látjátok, ez tök olyan, mintha rólunk írták volna, de a könyv felétől ez már kevésbé volt jellemző.

Elismerem, hogy főnöknek lenni nehéz dolog. Nem vagyok az, sose akartam az lenni és sosem leszek az. És bár elismerem, hogy nehéz dolog, de hozzátenném, hogy beosztottnak lenni sem sokkal könnyebb.  Valahogy a főnöknek alkalmazkodnia kell a beosztottjaihoz, de egy-egy beosztottnak alkalmazkodnia kell a főnökéhez és a kollégáihoz, és a mai vírus helyzetes, feszültséges időben szerintem ez nem megy már zökkenőmentesen. Vagy szimplán nekem nem megy csak.

Most kitöltöttem egy tesztet, ami megmondja a színem, ami elméletben zöld, de maga a teszt elég egyszerű volt, úgyhogy nem tudom mennyire megbízható a dolog. 

Mindenesetre a könyv megpróbálja bemutatni a dolgozóknak, hogy milyen egy főnök élete, mik lehetnek azok a helyek, és szituációk amiket egyik főnök sem kezel túlzottan jól, vagy legalábbis átlagosan nem. Majd áttér arra, hogy a főnök miként állítsa össze csapatát. Mely színek nem jók együtt, és mennyire jó ha változatos a csapat és nem csak kékek vagy zöldek, vagy sárgák, vagy pirosok vannak benne. Hogy nem elég a szín, meg kell tudni, hogy az emberek miként motiváltak, és hogy minden szín emberéhez teljesen más kommunikáció kell, ami legtöbb esetben nem megy a főnöknek, hisz ő is egy szín és nem feltétlen képes alkalmazkodni a többi szín elvárásaihoz.

Hogy érdemes volt-e elolvasni a könyvet? Mindenképpen, de nem olvasnám újra, annak ellenére sem, hogy ezt ajánlja a szerző, a zárszóba. Adott egy csomó információt, amit vagy tudok kamatoztatni, vagy sem, mindenesetre jó tudni róluk. Feltehetően, ha tudnám is, hogy a főnökömben mely szín dominál, akkor sem lenne másabb a kommunikációnk és feltehetően akkor sem érteném jobban meg.

Azért a könyv olvasásakor elég jól szemléltetve volt, hogy mi a hátránya és előnye annak, ha csak egy szín van egy csapatban, sőt ha még a főnök is ugyanaz a szín (mintha a beosztottak kicsi klónok lennének :D), és mit ne mondjak, nem szeretnék olyan csapatba kerülni, ahol mindenki egyforma színű. Végtelenül unalmas, a kékek mindent elemeznének, a zöldek borzalmasan ügyelnének arra, hogy semmi rossz ne történjen, a sárgák elcsevegnének a pirosak meg ordítanának egymással, hogy kinek van igaza, de végül egyik csapat sem kerülne egy centivel sem előrébb a megoldáshoz. Borzalmas lehet, amikor mindenki ennyire egyforma :)

 Imádom, hogy egy ember sem olyan mint a többi és mindenki más, még ha az emberismeretem borzalmasan felszínes is, és feltehetően sose tudok mindenkihez alkalmazkodni (nem mintha célom volna), de jó, hogy annyi ember, annyiféle képen képes látni tök ugyanazt. :)

Olvassátok a könyvet főnökök és ti is beosztottak. Bár szerintem nem minden munkahely olyan, hogy teljesen át tudja ezt venni, mint az emlegetett üzletkötők. Példának okáért, könyvtáros vagyok, rengeteg dologban más ez a munka mint az üzletkötőké, a hierarchia is más, a munka is, a kollegiális viszony is más.

Belbecs: 4/5

Jó és hasznos, de elő olvasás nélkül sok vakfolt van benne. Igazán jelezhetnék, hogy olvassuk el előtte az Idiótákkal körbevévét... olyan beszédes címe van annak is.

Külcsín: 4/5

Egyszerű borító, de magával ragadó cím. Szerintem a beosztott státuszban lévők nagy része számára egy ilyen könyvvel flangálni a munkahelyen felér egy enyhe öngyilkossággal :D

Fülszöveg:

A ​Pocsék főnökök című könyv megtanít arra, hogyan kezeld a lehető legreménytelenebb főnököket. Thomas Erikson, az Idiótákkal körülvéve sikerkönyvének szerzője tudja, mit beszél. Főnökként, beosztottként egyaránt dolgozott, és vezetői trénerként a főnökök minden típusával találkozott már.

Ha a gyerekeid nem a várt módon viselkednek, a nevelés taktikáján mindig tudsz változtatni. Ha egy ismerősöd faragatlan, természetesen faképnél hagyhatod. Ha viszont a főnököd igazságtalan és méltánytalan követelményeket támaszt veled szemben, már nem olyan egyszerű tudni, mihez kezdj vele. Mindannyian ismerjük ezt a helyzetet. Mintha a főnököd és te nem ugyanarról a bolygóról érkeztetek volna. Pedig lehet, hogy csak piros típus és emiatt túl keménynek találod. Vagy netán sárga, aki lyukat beszél hasadba. Talán zöld, amitől olyan érzésed van, mintha ő sem tudná, merre van az előre? Lehet akár kék, akinél nincs rendetlen íróasztal! Ha még nem akadt dolgod pokoli főnökkel, a sajátod is bizonyára okozott számodra kellemetlen meglepetéseket. Talán komoly felelősséget rótt rád, de hatáskört nem. Lehet, hogy eltérő a személyiségprofilotok, és teljesen különböző módon működtök. És néha talán már arra gyanakszol, hogy a főnököd teljesen reménytelen eset? Nyugi. Arra is van megoldás.

Mivel az éremnek két oldala van, a könyv a főnökök számára külön bónuszként tartalmaz egy Lusta disznókkal körülvéve című fejezetet is, mely arról szól, hogyan lehet kezelni a gyengén teljesítőket. Azt is megvizsgálja, miért olyan ritka a jó vezető, és azt is, hogy egyes beosztottaknak miért esik nehezére elvégezni a munkát.

A könyv könnyed és szórakoztató módon ismerteti, hogyan lehet befolyásolni az emberek különböző viselkedésformáit. Azt is áttekinti, hogy mi jellemzi a példás vezetők típusát.

• Könyv: Thomas Erikson: Pocsék főnökök
• Kiadó: Central Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 348
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789633247914
• Fordította: Patat Bence

Szalai Lilla (szerk.) :Boldogság ​skandináv módra – Naptárkönyv 2020

Köszönet a Naptárkönyvért a Kossuth kiadói csoportnak :)
Én őszinte leszek, mint mindig. Nem vagyok egy nagyon naptáras típus, mindig eldöntöm, hogy na idén akkor rendesen vezetem, meg mindent beleírok, de sose jutok el odáig, hogy mondjuk három hónap után is még értelmét lássam a naptárazásnak. Pedig amúgy egy tök jó dolog. Igaz, eddig mindig legalább A/5 méretben voltak a "naptáraim" és őszinte leszek egy táskában csak azért plusz fél kilót cipelni nem mindig volt kedvem...
A zsebnaptárakkal meg mindig úgy voltam, hogy nem tetszett a kivitelezése vagy nem fogott meg. Egyszerűen nem találtam olyat, amit szerethettem volna és lelkiismeretesen töltögethettem volna bele a dolgokat, hogy a szita agyamnak kis mankó legyen.
 Amikor kértem a kiadótól ezt a naptárkönyvet nem igazán tudtam, hogy mekkora (A Naptárkönyv nekem mint kifejezés annyit mond, hogy naptár, és vannak benne írások is, méretet nem mond), aztán tegnap ideért és majd elolvadtam az egésztől. Roppant aranyos a formátuma, és hát az illusztrációk azok valami irtó cukik lettek *-*
Mivel a naptár csak 144 oldal, így sejthető, hogy a könyv része nem túl sok. Úgy gondolom, hogy ezek a hónap indító Hygge percek, két oldalban tökéletesen elegek. Eszenciája a Hygge könyvnek, mégis ügyelve arra, hogy adott hónaphoz kötött dolgok legyenek a szövegben.
A naptárkönyv, egy éves naptárral indít, rögtön 2020 és 2021 is bekerült, ami az előre tervezésbe szerintem remek dolog, bár én néha a jövő hónapot sem szoktam látni, de hát tervezni lehet! :) Aztán jön egy havi előjegyzős rész  2 hónap/ lap elosztásban, ahova csak rövid megjegyzést írhatsz, de megvan,hogy hányadika milyen nap (nekem ez fontos, mert általában ezt sose tudtam lekövetni :D). Ezután kb. 4 oldal magáról a Hygge életérzésről, és van egy 12 pontos hygge készlet összeállításához tartozó infó.

Utána jön a heti bontás, és minden hónap elején két oldalnyi cuki illusztráció és kis szösszenet arról, mi is igazán Hygge, mit érdemes abban a hónapban csinálni, vagy éppen miként élheted át igazán a Hygge érzést. Nekem az illusztrációkon túl bejön, hogy igazándiból a domináló szín a kék. A szobám is kék, így sejthető, hogy oda vagyok a kék összes árnyalatáért :)

Úgy gondolom, hogy ha van naptár mániás ismerősöd, akinek kedveskedni akarsz és tudod, hogy a jövő évi zsebnaptárja még nincs meg, akkor ez egy ideális meglepetés lehet akár karácsonyra, de csak úgy is :) Nekem nagyon bejött, remélem ezt már sokkal kreatívabban és pontosabban fogom vezetni, mint az eddigi, nagyobb naptáraimat. A mérete miatt nem foglal túl sok helyet a táskámba, emellett praktikusnak is tűnik. Bár egy beépített könyvjelző nem ártott volna hozzá, de az már olyan extra dolog lenne :D

Belbecs: 5/5

Úgy gondolom jelen esetben a belbecs a praktikusságot fogja jelenteni. Mint laikus, szerintem tökéletesen jól lehet majd használni funkciójában. Nincs túl sok szöveg benne, így nem mondható, hogy elment a könyv formátum felé, és így nehézkesebbé tenné a naptáron belüli tájékozódást. Éppen elég szöveg van, hogy mégis adjon neked valamit, de ne uralja a könyvet :)

Külcsín: 5/5

Én beleszerettem első ránézésre is, a borítót is imádom ezekkel a cuki kis képekkel, amik a hónapkezdő szövegek közt is megtalálhatóak. A kék szín nálam telitalálat, bár sejtettem, hogy a Hygge miatt eleve kék lesz, ott is a kék dominált a nagy könyvnél is. A méret tökéletes, úgy érzem mindenhol van elég hely arra, ha az ember felakar jegyezni valamit.

• Könyv: Szalai Lilla: Boldogság skandináv módra – Naptárkönyv 2020
• Kiadó: Ventus Commerce
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 144
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155828096

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Köszönet a könyvért az Animus kiadónak!

Már 2014 óta tervben van a könyv olvasása, de mint azt a blogon is lehet látni, elég szeszélyes vagyok. Imádom megtervezni mit, fogok olvasni, de aztán jön egy kósza ötlet és akkor teljesen más kerül a kezembe, és az sokkal fontosabb.

 Pedig jó lett volna nem halogatni a könyv olvasását, mert igazán jó kis könyv. De tény, hogy hozzá kell szokni az író stílusához, mert valahogy nem olyan, mint a legtöbb könyv. Ezért is volt az, hogy az olvasása közben, vele párhuzamosan olvastam még mást is. Aztán tegnap a könyv felét befaltam!

 Valahol Ove (ejtsd Uve – mondja az első oldalon a szöveg, de én dafke Ove-nak ejtettem.) végtelenül kedves és szeretetre méltó ember, és valahol meg roppant idegesítő lehet az emberek számára. Tény, hogy egy roppant nagy egyéniség, aki annak ellenére, hogy tartja, hogy a változás rossz, és hogy ragaszkodik a megszokásokhoz, mégis változik. Feltehetően azért, mert valahogy ez a meghalás sehogy sem megy neki!

 Tiszteltem benne azt, hogy ha már öngyilkos akar lenni, akkor azt rendesen csinálja. Mármint, nem úgy rendesen, hogy sikerül is, hanem úgy hogy nem akar gondot okozni ezzel senkinek sem. Ő csak szeretne a szeretett felesége után menni, ennyi. Nem akar gondot, költséget és hasonlókat hagyni senkire sem. Tehát mindent, tökéletesen megtervez, az más kérdés, hogy az Ég valahogy még nem érzi azt, hogy Ove ideje eljött. Úgyhogy szegény próbálkozik és próbálkozik újra!

 Szerettem, hogy a könyv hol a múltban, hol a jelenben játszódik. Hogy szép lassan megértjük, Ove, miért is olyan amilyen, és mi vezette rá arra, hogy annyit próbálkozzon a meghalással. De Ove nagy szerencséje az, hogy a szomszédjaiba olyanok költöznek akik relatíve semmibe veszik a magán szféra létezését. Nem beszélve arról, hogy Ove szemszögéből, a férj béna és nem tud megcsinálni semmit. És mint kiderült rengetegen abban a generációban már olyanok, hogy nem képesek megoldani az eléjük guruló akadályokat. És akkor ott van Szuper Ove, aki viszont még azon generáció tagja (és olyan típusú ember), aki még megtanulta használni a két kezét, és még nem kellett szakembert hívnia egy radiátor légtelenítéséhez vagy éppen egy ablak kinyitásához.

 De Szuper Ove, ennek ellenére leragadt abban az évszázadban amelyben született. Nem nagyon haladt az idővel, és így minden olyasmi, amihez viszont a fiatalabb generáció ért, számára rejtély. Viszont konok meggyőződése ennek ellenére, hogy ehhez is ért, és a többiek a hülyék! (megjegyezném: eladóként feltehetően nagyon utálnám az Ove típusú embereket, akiket nem lehet meggyőzni arról, hogy nincs igazuk :D)

Ove és a felesége Sonja élete, relatíve szép volt, egészen a balesetig, a betegségig és a halálig. Sonja Ove teljes ellentétje. Szereti a változást, a színeket, a kellemet, a könyveket, az embereket. Mindent amit Ove-t relatíve hidegen hagy, viszont, ahogy Ove fogalmazott: Ő meg szereti Sonját, így ahogy van,még ha nem is érti meg mit tud azokon a dolgokon szeretni. Ove borzalmas nagy elhatározásokkal élte az életét és az élet folyamatosan buktatókat gurított elé: belesett, orvosok, leégett ház stb. de mindig talpra állt. És ezt borzalmasan becsülöm benne és éppen ezért nem is tudtam haragudni rá, hogy annyira menne az ő mindene után.  A könyv folyamán egyre egyértelműbb, hogy Ove a mogorvaság mögött igenis érző lélek. Az más, hogy bohócokat ver. 

A Szomszédok:

 A mindenbe beleártom magam, és nem érdekel, hogy mi a te véleményed és akkor is azt csinálod, amit mondok -  Parvaneh. Borzalmasan bírtam a nő humorát, és elszántságát. A tényt, hogy ő bevonja mindenbe Ove-t akkor is, ha szegény nem akarja, amikor tényleg már csak pár perc és sikerülne meghalni, akkor sem hagyja, hogy ezt nyugodtan tegye. Ő kellően pozitív szereplő, a maga elszántságával. A férje meg – mondjuk úgy, hogy nem túl életképes. Nem azért, mert informatikus (bár Ove szerint igen :D), hanem mert olyan nagy és szerencsétlen szegény. Valahogy olyan peches ember. Vannak ilyen típusok.

Anita és Rune azok a szomszédok akik már a kezdetekkor is együtt laktak Ovéékkal. Az ő kálváriájuk sem semmi, és Ove annyira határozottan képviseli az ő érdeküket is – miután rájött, hogy képviselni kell, különben elviszik az alzheimeres barátját. Bár Ove fogalma a barátságról néha elég fura :D

Andreas meg a szőke liba, meg a szőrcsizma (én ezeket a kutyákat patkánynak hívom... de ja a szőrcsizma sem rossz rá: egyrészt jó, hogy olyan sokat nem szerepeltek a könyvben, mert idegesítő a nő, kettő a kutyaszerűség is idegesítő. Azért Ove bosszú ötlete sem semmi :D(olvasd el a könyvet és megtudod)

Jimmy: Ő amúgy aranyos, csak kicsit fura... de az epilógusos résznél azt éreztem, hogy az egész átment valami ilyen kis rózsaszín lezárásba.

A könyv után tervezem a film megnézését is, hát kíváncsi leszek, hogy mennyire írták át a történetet, valahogy sajnálnám, ha átírtak volna benne bármit is. Ez így volt kerek egész.

Belbecs: 5/5

Igen, remek olvasmány. Igen, mindenkinek ajánlanám. Mert emberi, ember közeli, emberi sorsot mutat be, és a maga humorával még vicces is. Van szereplő, akit utálhatsz és van, akit szerethetsz, van, aki csak úgy van, de a hiánya rossz lenne. Egyszerűen egy remek olvasmány!

Külcsín: 5/5

A borítón rajta van minden fontos, és szerintem jól sikerült. A szerkesztéssel és helyesírással sincs gondom, és külön köszönet a csillagozott részekért! (még ha Ove nekem akkor is Ove és nem Uve, de én konok vagyok ;))

Fülszöveg:

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyv: Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633242384

Fordította: Bándi Eszter