Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin, az úri betörő (Arsène Lupin)

 

Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el.

Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel.

Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek, tehát ha akartok egy vicces rablós sorozatot nézni akkor itt a Lupin , ha viszont könyv formában szeretnétek könnyed kis rablós sztorit olvasni, akkor ez a könyv sorozat is teljesen jó. 

Elsőre kicsit bele kellett rázódnom, mert hát ismerjük be, az eredeti mű 1907-ben jelent meg, tehát több mint száz év eltéréssel olvashatjuk, mint ahogy meg lett írva. És a nyelvezet már 50 év eltéréssel is lehet nagyon más, nem hogy több mint 100 év eltéréssel. Viszont nagyon hamar bele lehet rázódni. Feltehetően az új fordítás miatt, amit kapott. No meg mert amúgy szórakoztató.

Arsène ​Lupin egy meglehetősen szórakoztató zseni és tolvaj egy személyben. Megadja a módját minden betörésnek és nem retten el a fejtörőktől és a sok tervezéstől, szervezéstől sem. Igazi zseni aki rászánja az időt arra, hogy tökéletesen vitelezze ki a lopásait, szökéseit, és éppen ezért olyan nehéz elkapni, vagy kirabolni őt magát. Nem lehetetlen, de elég nehéz. Okos, tanult és a kornak megfelelő tudás birtokában van, jóval okosabb kortársainál, a rendőrségnél és ez az ő egyik erőssége. Tisztában van a határaival, azzal meddig mehet el, úgy hogy ne bukjon le. Egy szóval Zseni!

A novellák meglehetősen jók voltak, nem mondhatnám, hogy volt benne gyengébb és erősebb. Hozták azt a színvonalat amivel elkezdődött. Voltak összetettebb esetek és kevésbé összetettek, de mindegyik érdekes volt. Van egy séma ami alapján megy elkapás-börtön-szökés-megismerkedés stb. (ezt azért merem leírni, mert ha elolvassátok a tartalomjegyzéket, nagyjából az is ennyire spoileres ). És nem is az a lényeg, hogy elkapják, hanem hogy hogyan. És nem az a lényeg, hogy megszökik, hanem az hogy hogyan! :) Olvassátok, mert amúgy jó kis könyv. Most betáraztam a többi kötettel is, úgyhogy majd lehet sorra veszem őket is ;)

Tartalomjegyzék:

Arséne Lupin letartóztatása

Arséne Lupin a börtönben

Arséne Lupin szökése

A rejtélyes utas

A királyné nyakéke

A kőr hetes

Imbert asszony széfje

A fekete igazgyöngy

Herlock Sholmes túl későn érkezik

Fülszöveg:

Új, modern fordításban!

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Arsène Lupin legjobb történetei most új, modern fordításban olvashatók.

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! No nem mintha, amúgy a könyvtárnak nem lett volna meg, de így gyorsabb volt, és nem lopom az olvasási lehetőséget addig sem az ifjú olvasóktól ;) Bár megjegyezném, magamhoz képeset extra gyorsan sorra került ez a könyv!
 Örülök, hogy Ecsédi Orsolya megírta ezt a kötetet és várom a folytatásait is. Remek szereplőket kaptunk egy modern, 21. századi mesében!
 Minden karakter, az is, aki annyira nem sokat szerepelt élő és lélegző volt, háttértörténettel. Nem kell senkiről sem sokat tudnunk, de azt hiszem mindenkiről eleget tudtunk meg. Persze itt még bőven maradtak elvarratlan szálak és meglehetősen jó lesz olvasni, mikbe keverednek ezek hárman.
Mesterien ötvözte a 21. századot és a mágiát, és a való világot. Az a durva, hogy teljesen hihető, hogy boszorkányok, gonosz varázslók és tacskóvá váló sárkányok léteznek. Mert miért is ne?
Féltem, hogy majd zavarni fognak az instagram és társai a könyvben, de egyrészt nem zavartak, másrészt el kell ismerni, hogy a jelenlegi gyerekek már instán és facebookon nőnek fel, így nekik jóval természetesebb közeg lesz így a könyvben is, mint pl nekem, akinek bár van insta profilja, de már letörölte a telefonról, mert egy időrablónak tartja :D. Tehát itt még az sem zavart, hogy nagyon modernek vagyunk, és a vers idézetek sem, mert tökéletesen el lett mindegyik találva. Bár Adél néni, a boszi, meglehetősen idegesítő személyiség lett számomra, és biztos, ha lenne ismerősöm, aki főleg versidézetekben, vagy bármilyen idézetben is beszél, annak megmondanám, hogy utálom. Mert írtó irritáló, olyan "fitogtatom, hogy feletted állok, mert ismerek minden verset". De mivel Adél néni eleve boszorkány és irodalomtanár egy személyben, így hozzá nagyon illett ez az idegesítő attitűd :)

Belbecs: 5/5
Bátran ajánlom a modern kor gyermekeinek és a múlt század fiataljainak is. Nekünk is van benne éppen elég izgalom, és főleg humor ;) Akkor is, az a tacskó nagyon-nagyon vicces!!

Külcsín: 4/5
Tetszik a borító, de olyan semleges számomra. Nem az a "hú, gyorsan elakarom olvasni" kategória, hanem az a "beleolvadok a könyvespolcba és nem veszel észre", ami kár, mert tök jó. Az illusztrációk meg nagyon aranyosak és kedvesek és még szerethetőbbé teszik a karaktereket ;)

BELEOLVASÓ!

Fülszöveg:

Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.
A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?
Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyv: Ecsédi Orsolya: Banyavész
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634575306
Illusztrálta: László Maya
Ár: 2.499 Ft
Kiadói ár: 2090 Ft

Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Árnyak között / Hófehér ​nemzet / Vérvörös ​lélek

Sok ismerősömnél láttam már, hogy olvassák, vagy kívánságlistára rakják a képregény egyes darabjait. Sokaknál azt is láttam, hogy meglehetősen jó véleménnyel vannak róla. Ennek ellenére, sosem jutott eszembe az, hogy kölcsönkérjem. Csak aztán a képregényekről beszélgettünk Pijerrel (a kollégámmal), és felhozta, hogy ez mennyire jó lehet, hogy olvasná, de ennyi pénzt így hirtelen nem adna érte. Mindezt, miután előrendeltük a Halált. Én meg felhoztam, hogy én láttam, hogy Gabye (a barátosnőm), olvasta, de nincs meg neki, egy kérdést megér, hogy a forrása esetleg olyan-e, amivel mi is élhetünk, vagy über titkos, és nem kölcsönkapós-e a képregény gyűjtemény. Mint kiderült, teljesen elérhető számunkra is, szimplán annyi a kérés, hogy ne essen baja a köteteknek. Jelentem, Pijer vigyázott rá és egy délután alatt elolvasta őket, és én is vigyáztam rájuk, és egy délelőtt és egy délután alatt elolvastam őket...most egy harmadik embernél vannak ;)

Tehát kalandosan, de eljutott hozzám is. Nem tudtam mit várjak tőle, nem tudtam előre, hogy engem is elkap-e a hangulata, vagy csak besorolom majd, az elolvasott képregények közé. Nos elkapott, mindenképpen szeretném majd a negyedik részt is olvasni, és bátran ajánlom olyanoknak is, akik nem túlzottan képregény szerető emberek.
 Külcsín: Ezt könnyebb leírni, mint a belbecst. A rajzolás nekem nagyon tetszett, a képek részletesek, el lehet révedni felettük, sokszor át lehet lapozni és mindig felfedezünk valami újdonságot. A hangulata maga a képeknek is kissé sötét és borongós. Mind a három kötet kemény táblás és nagy alapú, ami értem, hogy szükséges, hisz a képek így lehettek megfelelő nagyságúak, viszont ebből adódóan nem éppen utazóbarát a dolog. Ha nem kellene vigyáznom a kötetekre, akkor is otthon olvasós lenne, mert egyszerűen nem az a kivitelezés, amit előkapsz a buszon és olvasod. Bár így belegondolva, jobb is, ha hagy az ember időt arra, hogy feldolgozza az olvasnivalót, és a képeket egybe. Ennek ellenére, egy minimálisan kisebb kivitelt tudtam volna díjazni, mert ezt a formátumot nehéz kézben tartani. Kell egy nagy asztal, amire lefekteted és úgy olvasod ;) De ennyi bajom van csak a kivitelezéssel, amúgy maximálisan igényes és szép.
Tehát, külcsín: 4/5

Belbecs:
Összességében a képregények, mind egy igen komoly témát feszeget és dolgoz fel. Talán az első kötet volt az egyetlen, ahol nem globális probléma volt, nem világ méretű dolog, csak olyan helyi (már amennyire a korrupció helyi..). Ha választanom kell, hogy melyik kötet tetszett a legjobban, akkor a másodikra szavaznék. Az elsőben még csak ismerkedtem a főszereplővel, és a morális elképzeléseivel, az életének darabkáival. Bevezető kötetnek teljesen jó, de azaz igazság, hogy ha a második nem ütött volna akkorát, akkor nem biztos, hogy összességében ennyire jónak érezném a dolgot.
 A második kötetben a bűntény is jóval összetettebb volt, amit ki kell nyomozni, és hát a rasszizmus már azért jóval globálisabb probléma. És állat főszereplőkkel is borzalmasan realisztikusan képes ezt visszaadni. Meg az emberi hülyeséget, amivel elvakultan hisznek olyan eszmékbe, amiket csak az ő kicsi agyukban tudnak megmagyarázni. Ez volt szerintem a három közül a legjobb rész, és a rajzolással is itt voltam a legjobban megelégedve. Egyszerűen összhangban voltak a dolgok. Bejött egy új szereplő, akit meg lehetett kedvelni (Hetit), bár néha roppant  idegesítő volt. Sokáig lehetett gondolkodni azon, hogy ki és miért rabolta el a kislányt. És a háttérben jóval több volt, mint amennyit elsőre gondoltam, és ez így nagyot ütött.

És ehhez képest sajnos a harmadik rész nekem teljes érdektelenség. Ehhez persze hozzájárul, hogy maga a hidegháború sem éppen az a téma, amit szeretek. Ez a kémkedős, elrejtős, hazaárulós dolog sem fekszik nekem annyira, mint érdeklődési kör. A rajzokkal itt sem volt probléma, és a cselekmény is pörgött rendesen, csak, nekem kicsit kusza volt.
 A történetet még úgy ahogy tudtam követni, bár a nevek, és a hasonló állatok miatt a közepe táján elvesztettem a fonalat, hogy kit öltek meg, és ha azt megölték, akkor a másik kicsoda... És igen, ezt a részt tartott legtovább elolvasnom, pont azért, mert a téma nem mozgatott meg.
Ennek ellenére, úgy érzem, hogy jó, ha ilyesmi is van képregényben, jó ha ezt kézbe veszik az emberek és olvassák, és bízom benne, hogy a sorozat kelendő lesz itt a mi kis országunkban is. Ez az a képregény sorozat, amit bátran mondanék a munkahelyemnek is, hogy talán meg kellene venni. Bár az is igaz, hogy én amúgy is szeretném, ha a könyvtárakban elérhetőek lennének a képregények. Mert igenis ez is a jelen kultúra része, és semmivel sem kevesebb, mint egy könyv. Másabb, de nem kevesebb, van olyan könyv, aminél ez jóval több értéket képvisel. Tehát remélem, hogy a Magyarországi kiadás folytatódik, és nem kaszálják el a sorozatot.
Belbecs:
Árnyak között : 4/5
Hófehér ​nemzet: 5*/5
Vérvörös ​lélek 3/5

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (Mini-könyvklub 9./1)

Ismét jelentkeztem a Mini-Könyvklubba, amit Vegazus indított. Idén reményeim szerint jobban teljesítek, mint tavaly. A tavalyi etap amibe részt vettem úgy zárult, hogy 1 könyvet elolvastam, ami nem tetszett, 2 könyvet félbehagytam és a szabadon választottat még mindig olvasom! Ennél már azt hiszem, jobban teljesítek, mert az első könyvet rekord idő alatt elolvastam!
 Még nem jöttem rá, hogy a krimi az én műfajom lesz-e. Az biztos, hogy ez a könyv nem egy magas szintű krimi. Vagy én vártam tőle túl sokat? Az én fejemben úgy léteznek a krimik, hogy valaki meghal, és akkor nyomozunk. Vagy sokan meghalnak és nyomozunk. Tehát azt hiszem joggal vártam azt, hogy márpedig ebbe végre valaki haljon meg. A könyv 42%-nál halt meg! Komolyan azt hittem, hogy soha nem fog már meghalni senki, és még kád is csak a 42. százaléknál volt. Tiszta felháborodás!!
 Viszont azt sem mondhatom, hogy untam, mert nem untam, csak nem értettem a krimi címkét. A “királyi” családi életről elég sok dolgot megtudtam, azaz inkább arról az ágról, akik ugyan sarjak x. ágon, de ebből pénzünk nincsen, rang van, de nem dolgozhatnak normálisan. Tehát ezt a réteget egy kicsit jobban megismertem, az 1930-as évek elején.
A főhősnőt kedveltem, bár azt éreztem a legvégén, hogy már ő is túlkombinálja az egész összeesküvés elméletet arról, hogy ki és miért akarja megölni Őt is, ha már a kellemetlen frátert kinyírták. A gyilkos kiléte amúgy elég sokáig várat magára, bár úgy vélem hamarabb tudjuk jóval Mi, hogy ki a gyilkos, mint a főhős. És szegény tényleg borzalmasan szerencsétlen alkat. És valahol vicces volt, hogy szegénynek sokáig nem esett le, hogy az, hogy ennyi szerencsétlenség éri, nem a véletlen műve.

Olvasás közben voltak olyan momentumok, amiknél azt hittem, hogy annak sok köze lesz majd a rejtélyhez, vagy ahhoz, hogy éppenséggel alibit szolgáltasson Georgiana-nak. De aztán kiderült, hogy túl sok köze nincs semmihez, annak ellenére, hogy újra és újra feljött.
 A könyv vége volt a legizgalmasabb, amikor megszaporodtak a gyilkossági kísérletek, a véletlen balesetek, a kombinálások és az elméletek percről percre változtak. Csak az a baj, hogy a könyvnek ez kb. 1/6 -od része csak, a többiben meg úgy el teng-leng a főhős.
 A mellékszereplőket úgy ahogy megismertük, Darcy lett a kedvencem annak ellenére, hogy egy suttyó azért ő is, de még mindig kevésbé suttyó a többieknél, no meg cuki a neve, és viccesen éli az életét, olyan tipikusan helyes, nincstelen pasi, aki meglehetősen könnyedén lóg be hívatlanul eseményekre, egy potya kajáért.
 Tehát volt kedvencem, és a főhősnőt is szerettem, és okosnak is tartom, de a könyv elbírt volna egy kicsit kiengyensúlyozottabb történet vezetést. Mert így az első felében nagyjából semmi nem történt, aztán meghalt az ember a fürdőkádban, és a könyv 75%-nál aztán gyorsan váltakoztak az elméletek :D Ennél én többet vártam!
Minden esetre a könyv kapcsán rájöttem, hogy nem rossz ebook-ban olvasni (70%-át úgy olvastam, aztán bejött a könyvtári példány), de azt hiszem, amikor tehetem, maradok a papír alapnál.
 Köszönet a könyvklubnak az élményért, mert amúgy azt hiszem Soha nem olvastam volna a könyvet, és egy kellemes kikapcsolódásnak, és uri huncutságnak megtette ;)
Belbecs és külcsín: 3,5 semmi extra, de nem rossz.
Oh igen, és ez is sorozat ;D

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha ​Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Ha csatlakoznál, január 31-ig megteheted, katt.

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú (Az üveggyerekek 2.)

Annak idején az Üveggyerekek tetszett, ezért is gondoltam azt, hogy mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. Akkor, amikor azt olvastam, nem volt még kilátásban, hogy hamarosan magyarul is elérhető lesz a folytatás, így kicsit háttérbe szorult. Aztán hirtelen kiadták a második, majd ahogy a molyt nézem, már a harmadik kötetet is. A könyvtár is igen hamar beszerezte, így ki is hoztam, persze nem én voltam az első olvasója, de próbáltam nem üldögélni rajta hetekig, tekintve nem túlzottan nagy kiterjedésű, és igen nagy betűkkel íródott.

 Az Üveggyerekek jobban tetszett, sokkalta jobb volt a nyomozós szál, és sokkalta misztikusabb volt. ebben a kötetben a misztikus rész is igazándiból meg lett magyarázva, sokkalta jobban, mint az előző részben, így nem maradt olyan nagy „rejtély” a végére. És persze az aktuális problémák is feljöttek a könyvbe, ami egyrészt jó, másrészt engem idegesített. Feltehetően egy gyereket, aki abba a korosztályba esett, nem zavar annyira, de nem tudom mennyire rajongana a szülő, amikor odaáll a kicsi gyerek, (kicsi…nem kicsi, 8-12 közötti), és elkezd a migránsokról kérdezni. Mert, hogy a könyv központi szereplője a menekültek hajója, és az onnan jövő gyerekek, meg az ellopott étel. Tehát borzalmasan sok aktuális dolog van benne, ami persze jó, ha foglalkozik a gyerek vele, de azt hiszem, amikor krimit olvasnak, misztikus krimit akkor nem az a legmegfelelőbb, hogy az aktuális valós életben fellelhető problémákat boncolgatja.

 Persze itt a menekültek mind szegények, szerencsétlenek, a svédek meg olyan svédek. Volt aki segít, van aki fél, van aki utálja őket. A főszereplő és családja természetesen támogatná őket, de fel nem vállalná hogy támogatja őket, a tolvaj, meg akkor is tolvaj marad, ha segítségből lop.

 Az ezüst megtalálása és keresése meg sajnos minden volt, csak nem izgalmas nyomozás. Jó volt olvasni, de nem igazán tudtam aggódni senkiért sem, és izgulni sem túlzottan, tekintve elég kiszámítható volt a könyv végkifejlete. Pozitív kicsengéssel természetesen, ahogy az az ifjúsági könyveknél már-már elvárás.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Ez a borító még mindig jobb, mint az eredeti, viszont nem jött be annyira. Annak ellenére sem, hogy köze van a történethez. Ahogy láttam a következő résznél, ez a séma marad, tehát fehér a domináns szín a borítóknál. Hát nem tudom, kevésbé figyelemfelkeltő, mint az első részé :(

Fülszöveg:

Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról… A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta…

Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Silverpojken

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 256

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633243626

Fordította: Bándi Eszter

1. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek 87%

2. Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú 83%

3. Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái (Stuart Horten 1.)

 Idén elég sok mesét olvastam már, és nem is olyan rég írtam, hogy most egy időre leteszem a nagyon ifjúsági irodalmat. Szimplán abból a megfontolásból, hogy úgy az egész olvasást ne utáljam meg, csak mert csömört kapok a jó vagy éppenséggel a rossz ifjúsági, és gyermekirodalomtól.

Stuart Horten története még a válság előtt került a kezem közé. Borzalmasan régóta el akartam olvasni (pontosan, 2015. novembere óta, amikor felvittem a Moly adatbázisba). Meg is lett a könyvtárnak, de nem hoztam rögtön ki, mondván van mit olvasni. De valami miatt senki más sem vitte ki, ami viszont borzalmasan lehangoló tény! Mert jelentheti azt, hogy az emberek, és a gyerekek (tudom, hogy a gyerekek is emberek :P), nem olvasnak! Vagy jelentheti azt, hogy ők nem hallottak róla annyi jót, amennyit én! Ami fura, merthogy szimplán borító alapján és cím alapján zúgtam bele a könyvbe, tehát nekem sem volt háttér információm, hogy ez jó. Hogy ez ennyire jó!

 Olvastam már gyerekeknek szóló, nyomozós könyvet, de ez valami fantasztikus volt. Messze jobb a többi hasonló sémára épülő kötetektől. Méghozzá azért, mert nem butítja le a nyomozást, csak mert gyerek a főhős, és csak azért, mert gyerekeknek íródott. Tényleg van benne izgalom, tényleg van benne misztikum, és ami fontos, ami nagyon fontos, hogy borzalmasan szépen megírva. Nem lebutított mondatokkal, és cselekményszállal, hogy rögtön a legkisebb olvasó is tudja, hogy na mi lesz a vége. Nem mondom, hogy meglepődtem a nyomozás alatt, de a vége az nagyot üt. Persze sorozat, tehát igazándiból ott függ a vége a semmibe.

 A történetben nekem ami a legkevésbé tetszett az Stuart szülei voltak. Tudom, hogy kellenek, hogy legyenek, különben borzalmasan nehezített lenne a pálya, de ennyire látványosan semmitmondóan lévő karakterek ritka vendégek az olvasmányaimban. Bár mondjuk a random beszólásokkal segítés vicces volt. Ennek ellenére a szülőket nem tudtam igazán megkedvelni, az anyukát teljes mértékben kiírták, mert hát mindig dolgozott, az apuka meg furán beszélt. (ami kicsit idegesített, de nem nagyon).

 A szomszéd lányokat imádtam, a nevüket viszont nem. Nem túl kreatív a April, May és Juninak hívni egy hármasikres lány tesós különítményt. Feltehetően amúgy azért harapok még erre a bugyuta elnevezésre, mert mély nyomott hagyott bennem a Hó mint hamu hülye településneveivel. Tehát a lányokat, már amelyik szerepelt normálisan, azt kedveltem, bár tény, hogy megértettem Stuartot, hogy igen nevetségesen és idegesítően hat, ha egy lány követ téged. Csak mert unatkozik és újságírónak képzeli magát!

Maga a nyomozás nagyon tetszett és az is, hogy Stuart fiatal kora ellenére, és kis termete miatt, borzalmasan nagy küzdeni akarással van megáldva. Néha ez mondjuk rohadtul veszélybe sodorja, és borzalmasan vicces dolgok is kisülnek belőle, de oda se neki! A könyv vége meg na… nem szeretem a függő véget, de tetszik a megoldás!

Belbecs: 5/5

Igazándiból mindenkinek ajánlom, 8-12 éves kortól már biztosan. Jóval összetettebb, mint a Sherlock, Lupin és én, millió szinttel feljebb van, az Agatha nyomoznál. És ami fontos, szép mondatok vannak benne és értelmes, izgalmas a cselekmény.

Külcsín: 5/5

Szerelmes vagyok a borítóba! Meg úgy az egészbe. Adtak a megjelenésre, és szerintem hangulatos az egész. Csókolom a kezét annak, aki rábólintott, hogy maradjon minden az eredetiben!

Fülszöveg:

Stuart Horten meglehetősen alacsony tízéves, aki egy sivár kisvárosba költözik, távol minden barátjától. A szomszédban sajnos az elviselhetetlen Kingley testvérek laknak, és a nyár kilátástalanul unalmasnak ígérkezik… Ám egyszer csak megkezdődik élete legnagyobb kalandja! Meg kell találnia nagy-nagybátyja elveszett műhelyét, ami telis-tele van trükkös és varázslatos tárgyakkal. Nyomkövetés, rejtélyek – ám ami elsőre izgalmas és mulatságos feladatnak látszik, hamar veszélyes küldetéssé válik.

Ezt a könyvet 8-12 éves gyerekek számára ajánljuk

Eredeti mű: Lissa Evans: Horten's Miraculous Mechanisms

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái

Kiadó: Pagony

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 280

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634100928

Fordította: Wertheimer Gábor

Illusztrálta: Temujin Doran

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

 Még tavaly kaptam a könyvet, a Molyos ajándékozás során. Az írónő előző kötete (A csodálatos Waverley-kert), nagy kedvenc volt, így már vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. Aztán, ahogy szokott lenni, ami megvan, azzal ráérünk. Az idei elhatározásaimban viszont benne volt, hogy cetliket rakok egy üvegbe és abból húzom ki. Két üveg van egy a kölcsön-saját-reci-várólistacsökkentés, a másik a könyvtári könyves. Mindegyikből húzok egyet, aztán eldöntöm, melyiket olvasnám szívesebben és azt kezdem el. A másik elhatározás amúgy, a napi 100 oldal olvasása lett volna, ami akkor bukott meg, amikor elkezdtem dolgozni, és hulla fáradtan jöttem haza. Bár ennek a könyvnek az esetében szerintem megvolt, hogy három nap alatt a végére értem. Ehhez persze éjfélig fenn voltam. Nem mondom, hogy az a letehetetlen könyv, de azért nem volt rossz.

 Amit szerettem benne:

-Willa természete roppant kedves volt nekem, bár egy kicsit néha helyrepoztam volna. Ennek ellenére őt úgy igazán tudtam kedvelni, és örültem, hogy a könyv vége az lett ami.

-Az illatok említése. Illatok és érzések említése, babonaság. Sajnos kevésbé misztikus mint a A csodálatos Waverley-kert ezt mondjuk sajnáltam. Azt hittem sokkalta nagyobb befolyása lesz az illatoknak és megérzéseknek.

-Paxton-t szerettem a végén! Borzalmasan nagy személyiségfejlődésen ment át, és ő és Sebastian miatt mondom azt, hogy igen, azért volt itt fejlődés! Kellemesen csalódtam a lányba, mert az elején felképeltem volna azt a gőgös….azt.

-A nagymamák, azaz inkább már csak Agatha néni elhatározását. Borzalmasan tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy bunkó, mindenki terhére lévő, idegesítő és gonosznak is tűnő nő, mennyire képes másként viselkedni a barátnőjével, aki sajnos már feltehetően nem is nagyon emlékszik rá, vagy nem sokáig tiszta a tudata. Az a tiszta barátság, az tetszett nekem!

-A barackfa és a tölgyes esete, meg a madarak.

Ami viszont nem tetszett annyira:

-Colin borzalmasan irritált, annak ellenére, hogy megértem őt is, ennek ellenére, míg Willánál elfogadtam azt a teszetoszaságot nála nehezen viseltem el ezt a… nem is tudom mit. Idegesített, és vele a végére sem tudtam annyira kibékülni.

-A rejtély!? Sokkalta nagyobb csattanóra vártam, azt hittem lesz rendes nyomozás, rendes kérdezősködés, kutakodás. De bocsánat, de az nem kutakodás, hogy „Agatha néni mi történt?” és akkor Agatha néni elmondja. Hol itt a rejtély???? Rejtélyt akarok!

-Paxton szülei! Főleg az anyja! ÉN nem szeretem az ilyen embereket, akik elnyomják a gyerekeiket, akik nem hagyják elköltözni sem, mert rögtön lelkileg elkezdik zsarolni, hogy hát mindjártazonnalmeghalhaelköltözik, és beleszólnak az élete minden egyes aspektusába, egy 30 éves embernek. Nem szerettem azt a nőt, nagyon nem!

A történet összességében tetszett, pörögtek a lapok, de nem volt olyan hude izgalmas és nem igazán aggódtam senkiért sem. Bár volt elméletileg egy szellem is valahol ott lebeget, de annyira láthatatlanul, hogy Willa egyszer megijedt, Agatha meg szidta, tehát olyan nagyon aktív nem volt. Jobbra számítottam.

 

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Mit tagadjam, tetszik a borító! A szöveggel nem volt gond, pár helyen volt elgépelés, vagy szóközhiány, de annyira nem szemet szúróan, hogy megakasszon. Örülök, hogy át lett véve az eredeti, vagy legalábbis hasonló az eredeti borítóhoz a hazai! Jó kézbe venni.

Fülszöveg:

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

Eredeti mű: Sarah Addison Allen: The Peach Keeper

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 250

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633990018

Fordította: Molnár Edit

Ár: 2.699 Ft

Kiadói ár: 2.267 Ft

Nyomozzunk Agathaval!

 Vannak sorozatok (főleg gyerekkönyveknél), ahol azért szeretem végigvinni a sorozatot, annak ellenére is, hogy nem az én korosztályomnak íródott, vagy esetlegesen nem tetszett annyira minden része, mint vártam. Az Agatha nyomoz című sorozattal is így vagyok. Vannak neki nagyon pozitív oldalai is, de nem az a kiemelkedően jó vagy szórakoztató gyerekkönyv. Olyan kisgyerekeknek való krimi, de ne akarj túlzottan belegondolni a dolgokba, mert akkor fennakadsz pár dolgon.

 Tehát, szeretem ezt a sorozatot annak ellenére is, hogy:

1. Nekem senki se akarja bemagyarázni, hogy egy 12 és egy 14 éves gyereknek mindenki válaszol a kérdésére.

2. Ezeket a gyerekeket, még sosem akarták megölni, pedig olyasmikbe ártják bele magukat, amiben nem kellene. És hiába van ott Mr. Kent, mint az erő demonstráció, azért ő sem túlzottan okos.

3. Larry-t még sosem rúgták ki a titkos ügynök iskolából, annak ellenére sem, hogy tisztában vannak vele, hogy sík hülye az egészhez, és ha Agatha és Mr. Kent nincs akkor ő elbukna mindenhol. Most komolyan, milyen titkos ügynök lesz belőle? Vagy majd Agatha élete végéig kíséri, mert kell egy ész és szerencse is a csapatba és nem csak egy szerencsétlen buta fiú?

4. Agatha bárhova utazgathat Mr. Kenttel, nem kell szólnia senkinek, nem kell engedély hozzá. Értem, hogy gazdagék, tehát a pénz megvan, de olyan fura, hogy egy 12 éves kislány amúgy egymagában a komornyikkal él egy nagy házban, és ha jön egy hívás két óra múlva már a repülőn vannak...

5. és még sorolhatnám tovább.

 Viszont mindezek ellenére, elhiszem, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik. Igazándiból nekem sincs gondom vele, ha nem kezdem el elemezni felnőtt fejjel. Ez is amolyan végtelenített sorozat, bármikor bele lehet kapcsolódni, nem kell igazán ismerni az előzményeket. Minden egyes kötet, a világ más-más táján játszódik és más rokon segít nekik az ügy felgöngyölítésében. Mert, hogy tényleg mindenhol a világban élnek Mistery-k.

Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál (Agatha nyomoz 4.)

Ha lehet olyat mondani, az Agatha nyomoz sorozat eddig legkomolyabb ügyét olvashattuk. Általában rablás, csalás stb. Az ügy, jelenleg viszont gyilkosság. És igen, itt jött az, hogy szerintem, talán nem kellene egy 12 és egy 14 éves gyereknek egy idegen országban (Franciaország), csak úgy nyomozgatnia, amikor tudják, hogy ha megtalálják a tettest, az már gyilkolt, tehát nem feltétlen fogja feltenni a kezét, és megadni magát, két kisgyereknek. Persze az ügy csak véletlen kerül Larryhez, mert annyira béna és balszerencsés, hogy majdnem kinyír egy „felettest“.

 Nem tudom, hogy mennyire érthető gyerek fejjel, ez az aljas elgondolásból, mérgezés bosszúból dolog. Feltehetően a szülőnek el kell magyaráznia, hogy azok a kémek, miért kémkedtek, miért történt mindez, és miért kellett megölni szegény diplomatát, aki valójában titkos ügynök stb.

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Agathának és Larrynek ezúttal nem kisebb feladat jut, mint felderíteni… egy gyilkosságot. Egy orosz diplomata egy bűntény áldozatául esik, éppen az Eiffel torony tetején. Az unokatestvérek késlekedés nélkül a tettes nyomába erednek. Csak egyetlen kiindulási pontjuk van, az áldozat utolsó szavai: vörös rózsa. Vajon elegendő lesz Agatha éles esze, hogy egy olyan hatalmas városban, mint Párizs, megtalálják a bűnöst? Az ifjú nyomozókat most is elkíséri Mr. Kent, a komornyik és Watson, a macska.

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 136

ISBN: 9789634030058

Fordította: Ungváriné Simon Nóra

Illusztrálta: Stefano Turconi

Ékszerrablás a Niagara-vízesésnél (Agatha nyomoz 5.)

Izgalmas, lebilincselő, és egészen a végéig nem tudtam, hogy ki lopta el az ékszereket. Ami nagy szó, tekintve, hogy általában az ilyen gyerek krimiknél elég egyértelmű a dolog. Itt azért tényleg kicsit kellett Agatha ésszerű magyarázata. Larry persze itt is szerencsétlen és itt sem ért semmit sem. Komolyan szerintem ő a felesleges láncszem az egész sorozatban. Mert azon kívül, hogy ő a titkos ügynök tanonc és neki van hiperszuper számítógépe, amit amúgy igazán nem is képes használni, nem csinál semmit, csak bajba keveredik, vagy még csak azt sem. Tehát ő az aki ügynöknek tanul, de nincs meg hozzá sem az esze, sem a kitartása, sem a logikus gondolkodása -.-

 Oh és igen, nem értem a borítót, mert még csak a víz közelébe sem mentek, nem hogy hajóztak volna rajta :D

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

A Niagara-vízesés melletti szálló luxuslakosztályának páncélszekrényéből rejtélyes módon eltűnik sok-sok felbecsülhetetlen értékű ékszer. A nyomok egy hírhedt rablóhoz vezetnek. A Mistery unokatestvérek Kanada egyik nemzeti parkjában próbálják elkapni a tettest, az izgalmas éjszakai túra azonban sok váratlan fordulatot rejteget.

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 132

ISBN: 9789634030287

Fordította: Ungváriné Simon Nóra

Illusztrálta: Stefano Turconi

Blake Crouch: Az utolsó város (Wayward Pines-trilógia 3.)

  Alapjában véve én nem szeretem a sorozatokat, mert nem értem, hogy miért kell három felé szedni egy történetet, miért nem lehet azt úgy egy az egyben kiadni. Persze tudom, kell a pénz az írónak, meg kell a pénz a kiadónak, és nem mellesleg a rajongók ott fogják  a körmüket rágni, hogy na de mi a folytatás, és várhatják a megjelenést.

 Jelenleg Magyarországon ezzel a trilógiával szerencsések voltunk, mert relatíve egyszerre kijött az egész, és ha nem volt az ember olyan béna mint én, akkor egybe le tudta darálni és nem kellett napokat malmoznia, hogy az Alexandrába miért nem átvehető már a rendelése, amikor van már vagy 24 órája, hogy leadta a rendelést, és hát kit érdekel, hogy az éppen szombat délután volt, és vasárnap nem dolgoznak fel adatokat? Nos engem nem, a munkatársaim lehetnek a megmondói, hogy  amikor csak gépközelben voltam néztem árgus szemekkel, hogy mikor jön az email, hogy mehetek érte. Természetesen 2 óra után, amikor délutános vagyok, tehát újabb 24 óra mire egyáltalán megy érte valaki. Itt is köszi Peti, hogy mentél érte :*

 Április elsején már kezemben is voltak a könyvek, mármint a harmadik, mert az elsőt rögtön a futáromnak adtam olvasásra….a másodikat meg tegnap adtam neki, a harmadikért ha bejön akkor ma már oda tudom adni. Aztán másodikán nekikezdtem a könyvnek, amit harmadikán be is fejeztem egy nagy „most meg mi a franc van???” Kérdőjellel. Mert olyan vége van a könyvnek, ami elhúzza a mézesmadzagot előtted, hogy „hello, ezt itt még ám lehet folytatni, de nem biztos, hogy fogom”… nem írom le a végét, mert az nagy spoiler lenne. Senki ne olvasson előre a harmadik kötetnél…a másodiknál sem, mert mindegyik végén van az a megvilágosodás és újabb százmillió kérdést felvető mondat, vagy rész.

És akkor spoilermentesen: 2015 legjobb trilógiája, amit olvastam! Nem csorbítja ezt a tényt az sem, hogy ez az egyetlen 2015-ben olvasott trilógiám eddig. (Április van még csak :P). Ritka, hogy könyvet veszek ÉS el is olvasom rögtön, az még ritkább, hogy kínlódom, hogy nincs egyetlen egy ember sem, akivel kibeszélhetném, vagy akinek elmesélhetném elejétől a végég a sztorit, és kielemezhetném neki, hogy én miért utálom Pilchert, vagy miért rúgnám fel Pam-et, esetleg miért tépem a hajamat a szerelmi sokszögeken (ami amúgy háttérben van, de néha már viccesen sok volt :D). Vagy azt, hogy én mit tennék Wayward Pines lakosai helyében, és hogy basszus, eszembe sem jutott, hogy így fognak dönteni. Nincs kinek mérgelődnöm, hogy az amúgy sem túlzottan ismert karakterek sorsa rosszra vagy éppen jóra fordul, vagy a vicces párbeszédek vége általában az, hogy megkedvelem a szereplőket, de már úgyis mindegy, mert kiszámítható a sorsuk. Wtf Picher!!!

 Úgyhogy igen, mérgelődős, idegesítő, de csak azért mert nincs kire rázúdítanom azt a sok kérdést, elméletet és főleg a leges legvége, az utolsó mondat problematikáját, mert azon viszont őrülten sokat gondolkodtam, és sokat töprengtem, hogy mi lesz az után…. Váááááááááááááá!

Belbecs: 5/5

Nagyon szórakoztató könyv és nagyon szerethető!

A trilógiáról úgy egyben: csak akkor olvasd, ha nálad van mind a három rész!!!!

Mert, különben a falat fogod kaparni, hogy mi van. Az első után még nem, ott még csak elelmélkedsz, hogy „hmmm, mi lehet velük, áh seriff, mit fogsz csinálni?” és ennyi, de utána sikeresen a második részt olyan szituációval zárja, amin kattoghatsz egy csomót, ha nincs nálad a harmadik rész, még úgy is, hogy azért sejthető mi következik.

Vélemény az előző részekről:

Wayward Pines

A pokol kapujában

Külcsín: 4/5

A védőborító sem segít rajta. Egyrészt, mert a védőborító mind a három részhez tök ugyanaz a csávó

a földön fekvő, buta fejjel rád bámulós (bocsi XD), ami engem inkább Frankensteinre emlékeztet, és nem Ethanra (még ha tudom is, hogy ő játssza Ethant). Tehát a védőborítóval sem vagyok túlzottan elégedett. Az eredeti magyar borító (tehát a védőborító alatti), meg még mindig ronda! Nem tudok megbarátkozni vele, de azaz igazság, hogy mivel a bel tartalom teljesen helyén van, így nem igazán érdekel, hogy milyen a borító, a polcon úgy is csak a gerinc látszódik, az meg nem vészes.

 Az eredeti amerikai borítót annyira nem értem, mert nincsen benne madár, szerintem az egész kötetben nincs egy sem…ha egyáltalán a trilógiában vannak madarak, bár ez is ködös. Nem igazán tartom azt sem jó borítónak, bár kicsit apokaliptikusabb, mint a mi kis zöld rét, meg fák az út mellett borítónk :D

 Ha valaki olvasta a könyveket, és ki akarja velem beszélni, írjon rám nyugodtan: st.metatron@gmail.com a blogról a spoileres megjegyzéseket törölni fogom, mert tudom, hogy én is rohadtul utáltam volna, ha felmegyek egy könyves blogra, és első mondatban lelövi az egész sorozatot, azokat a tényeket, amiket csak olvasás közben a könyv vége felé tudsz meg. Ezért is nem írok spoileres bejegyzést erről a trilógiáról. Igaz, így csak a benyomásaim maradnak és kb. nulla cselekmény száll, vagy fogódzó, hogy mégis mi történt. Amúgy a második rész olvasása után volt, az, hogy rámentem egy blogra, és első mondatba összefoglalta az első rész összes izgulnivalóját….nemviccces…

Fülszöveg:

Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga.

Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet.

Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget.

Eredeti mű: Blake Crouch: The Last Town

Eredeti megjelenés éve: 2014 

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 302

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155522062

Fordította: Makai Péter Kristóf

Ár: 2.980 Ft

Kiadói Ár: 2.235  Ft (-25%)

A trilógiát egyben is megveheted, akciósan: 6.258 Ft-ért

Blake Crouch: A pokol kapujában (Wayward Pines-trilógia 2.)

 Az a legnagyobb gond ezzel a könyvvel, hogy mindenki a környezetemben olvasni akarja, de még nem olvassa, és így nincs kivel kibeszélnem azokat a meglátásaimat, amik spoilernek minősülnek, hiszen alap dolgokról van szó, amit bár a fülszövegből nem tudsz meg, de a második kötetet olvasva már tisztában vagy vele. Úgy döntöttem ez a poszt olyan lesz, hogy az én kiírhatnékom is meglegyen, és mégse lőjek le senkinek semmit. Három részre tagolom a posztot, az első részt nyugodtan olvashatja mindenki, akár olvasta az első részt, akár nem, a második részét a posztnak csak az olvassa el, aki már az első köteten túl van. A poszt végét viszont csak azok, akik már olvasták a második részt is, tehát nekik már nem mondok újat, és nem lövök le semmit sem! Jelezni fogom, honnantól lépünk szintet!

 Hét elején olvastam ki a könyvet, és rögtön rájöttem, hogy hát ez így oké, de kellene a folytatás. Miután a könyvtár nem rendelkezik vele, így kénytelen voltam megvenni (nem mintha, megbántam volna). Megrendeltem, másnap már mehettem is érte. Nem volt tervben, hogy most azonnal olvasom, hiszen általában ha megveszek valamit, azt évekig tárolom, hogy aztán a sok tárolásban elévüljön az érdeklődésem. Aznap amikor elmentem a könyvért, lesprintelve a fél várost, nem voltam olyan állapotban, hogy neki is kezdjek, így csak könyvjelzőt raktam bele, és beraktam a táskámba, hogy majd másnap (csütörtökön), nekikezdek. Aznap őrülten kevesen jártak a könyvtárban, így 50 oldalnyit haladtam a könyvvel, de jött egy péntek, amikor nem volt olvasásra különösebb időm, aztán tegnap ledaráltam a maradék 280 oldalt… Nem szokásom amúgy ennyire belelendülni, szentségelni olvasás közben és fenn maradni éjfélig egy könyv kedvéért. Feltehetően mert ritka az, hogy olyan könyvet fogok a kezemben, ami letehetetlen kategória.

 Az író itt is, mint az első részben, az utolsó úgy 30-40 oldalra hagyta a lényeget. Nagyon jól eltengünk, lengünk 300 oldalon, egy csomó mindent megtudunk, de úgy igazán a nagy durranások az utolsó 30 oldalra jutnak. És ekkora paraszt függő véget még nem láttam. Idegesítő, mert nincs itt a folytatás (remélem hétfőre a boltba ér a rendelésem -.-), és így nem tudok tovább menni. Félő, hogy kellően fel fog húzni a harmadik rész, mert a második rész vége enyhén szólva is kiverte a biztosítékot, annak ellenére, hogy azért valahol logikus volt, és várható is.

Szintlépés, innen csak az olvassa tovább, aki olvasta az első részt:

Ugyebár az első részben renget információval lett vége az egésznek. Megtudtuk hányat írunk, hogy kik vezetik a várost valójában, hogy mi van kinn a falon túl, és azt is, hogy mi lesz Ethan következő feladata, miután sikeresen kijutott és felfedezte a bázist is.

Adott egy megalomán kis p*cs, Pilcher személyében. Én igazándiból az első rész végén, még arról írtam, hogy hát milyen jó fej, annak ellenére, hogy lehallgat mindenkit, és videóra vesz mindent, tehát nincs magánéleted, de!!! De élsz! Élsz… ha ezt nevezhetjük igazán életnek. Ethan és sokan mások is remekül megfogalmazták, hogy ez igazándiból nem számít életnek. Mert nem teheted azt, amit szeretnél, nem mehetsz, oda ahova akarsz, eltűnik a remény és motiváltság az életedből, mert a legtöbb, amire juthatsz az az, hogy egy irodában fogsz üldögélni, ahova senki nem megy be, ha mégis betéved, akkor sem beszélhetsz vele semmiről sem, mert a városka szabályai tiltják, hogy bármit mondj. Felszínen mosolyogós fogkrém reklámarc lehetsz! Nem csoda, hogy mindenki arra vágyott, hogy ebből kilépve VALAMIT csinálhasson. Így születtek a kóborlók, akik csipjüket hátrahagyva ide-oda kószálnak a városban, viszont amúgy semmit sem tudnak a kinti helyzetről vagy arról, miért is vannak itt. És hogy azaz itt hol van.

 A második részre viszont teljesen egyértelmű lett, hogy Pilcher nem azért hozta létre a várost, mert ő olyan jófej ember volna, és szívesen segítene az embereknek túlélni a túlélhetetlent. Hanem, mert úgy hiszi, ő Isten és ő aztán rohadtul megtehet mindent. Ismerjük be, több évig meg is tehette, mert nem volt egy Ethan kaliberű csávó aki a kezébe vette volna ezt az egész dolgot, és vállalta volna a kockázatot, hogy hát igen, nem biztos, hogy jó vége lesz, de lépni kell.

 A második kötet már többet elárul Pilcher múltjáról, Pamet és Hasslert is megismerjük egy kicsit jobban. Ahogy Pilcher családját is. arról, mi van odakinn pontosabb képet kapunk viszont nem teljesen egyértelmű, hogy az író mit akar ezzel a szállal. Azon kívül, hogy jelentősége van annak ki ment ki körbenézni.

És akkor szintet lépünk, ezt már csak az olvassa, aki olvasta a második kötetet:

Az egész  kötet arra a nyomozásra irányul, hogy meghal egy nő, aki a hegyben dolgozott valójában, és igazándiból beépített ügynökként kellett volna funkcionálnia a Kóborlókkal. Be is épült, vitte is a híreket, aztán hopp meghalt. Ethant bízza meg Pilcher, hogy derítse ki, mégis, miért és hogyan hallt meg a lány, aki elég hamar kiderül Pilcher lánya. Amikor kiderült, hogy ki tette el láb alól, amúgy volt egy olyan érzésem, hogy ez annyira abszurd. Le vagy fagyasztva majd kétezer évig, mondjuk tíz éve élsz ott ahol vagytok, aztán mert nem tetszik a lányod viselkedése ezért kinyírod? Mégis milyen ember az ilyen. Jó persze kiderül az utolsó húzásával, hogy egy ISTEN képzetben szenvedő f*szkalap, de akkor is.

Pam volt az akit annyira nagyon nem tudtam sajnálni, viszont vicces az utolsó jelenete a könyvben. Valahogy úgy érzem ez annyira kis Ethanos kiszúrás volt vele. És igen, idegesítő, agresszív és nem szerethető karakter. Egyáltalán nincs benne egy cseppnyi empátia sem, és ez annyira nem jó. Gáz, hogy az utolsó város ami a földön létezik, teli van olyan emberekkel akiket nem kellett volna megmenteni. Látszik, hogy valójában feltehetően Pilcher agyamentsége irányította az egészet, meg talán a pénz. Az esetleges véletlen odatévedőket sajnálom a legjobban, mert ők NEM kérték az egészet, nem akartak ebben részt venni, mégis itt vannak, és nem lehet visszamenni.

Tobias: a kötetet végén kiderül, hogy pontosan ki is ő és, hogy miért járja az utakat. Nem tudom pontosan mire akar kilyukadni majd az író. Nekem a múltban nem volt túlzottan szimpatikus. Tekintve, hogy nem a legjobb ajánlólevél azt kérni, hogy valaki ne ébredjen majd fel, mert ő akarja a feleségét dugni….már bocsánat, de ezzel nem lett olyan baromira szimpatikus nekem. De ahogy olvastam, azért megkapta amit akart, még ha most majd gondok is lesznek, mert felébredt az is akit nem akart felébreszteni :P Viszont neki hála megtudunk pár érdekes információt a Bestékről.

Ethan: ő egy zseni! Imádom, ahogy gondolkodik, annak ellenére, hogy szerintem egy csomó mindent jóval egyszerűbben meg lehetett volna oldani. A másik az, hogy reméltem, hogy van annyi esze, hogy kicsit jobban átgondolja a dolgokat. Számol azzal, hogy Pilcher nem túlzottan okos, és istennek képzeli magát, ez a két tulajdonság írtóra rossz kombináció. Amit a kötet végén láthatunk is.  Ethanban az egyetlen ami nem tetszik azaz, hogy nem tud dönteni. Szereti a feleségét, de hát Kate is milyen csinos, meg milyen jó lenne vele is lenni….és malmozik, mint egy szerencsétlen. Nem tud konkrétan dönteni, és van egy olyan érzésem, hogyha túlélik a harmadik kötetet akkor sem lesz képes normálisan gondolkodni, bár feltehetően Hassler húzása miatt pipa lesz egy kicsit. Még nem tudom pontosan kire, a nejére vagy a csávóra :D

Nem szeretem a függő végeket, pláne az ilyeneket. Mert persze tudom,hogy mi fog következni. Sejthető, hogy Ethan sem fog olyan bambán állni a nyitott kapu előtt, csak hát mégis….még van legalább 300 oldal amit az író megálmodott, és én tovább akarom olvasni, ha már megírta….és nincs itt, és ettől szomorú vagyok :( Na de remélem hétfőn már folytathatom.

Olvassa mindenki a trilógiát, mert remek, pergős, okos dolgokat feszeget, és izgalmas is. A legtöbb dolog persze most is a végén lesz tiszta, és a legtöbb új kérdés is itt merül fel.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

A borító még mindig őrülten ronda! Jó, beismerem, hogy fogalmam sincs milyen borítót lehetne neki gyártani ami nem spoilerezi le az egészet, szép is, és illik is a hangulathoz. Egyszerűen nem vagyok oda a magyar borítóért (az eredetiért sem). Az eredeti ugyanis, nem igazán mond el semmit sem, csak egy szép...fehér kerítés. A magyar borítóban a középsáv az ami még mindig nem tetszik, ennek ellenére még mindig jobb mint az eredeti...csak nekem nem bejövős. Mondta már pár ember, hogy neki nincs vele baja :D

Fülszöveg:

A festői hegyek közt található, idilli kisváros egy modern Éden… leszámítva az elektromos drótkerítést, a mindent állandóan szemmel tartó mesterlövészeket és a mindenkit megfigyelő kamerákat.

A lakosok közül senki nem tudja, hogyan került ide. Csak azt tudják, hogy mit dolgozzanak, hogyan éljenek és kivel házasodjanak. Néhányan úgy hiszik, már régen meghaltak. Mások szerint egy félresikerült kísérletben ragadtak. Titkon mind a távozásról álmodnak, de aki megpróbálja, azt szörnyű meglepetés éri.

Ethan Burke látta a kerítésen túli világot. Ő a seriff, egyike azon embereknek, akik ismerik az igazságot a városról és a kerítés túloldalán leselkedő borzalmakról.

Eredeti mű: Blake Crouch: Wayward

Eredeti megjelenés: 2013

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 332

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155522031

Fordította: Makai Péter Kristóf

Ár: 2.980 Ft

Kiadói ár: 2.235Ft (-25%)

Ebook: 1.980 Ft

Blake Crouch: Wayward Pines (Wayward Pines-trilógia 1.)

Azt hiszem, sokat elárul a könyvről az, hogy amikor elolvastam, egy napig meditáltam rajta, hogy megvegyem-e a következő részt. Amikor felkerült Rukkolára, rögtön adtam volna érte akár 30 pontot is, sőt, ha nem jöttem volna el dolgozni talán 80-at is, pedig elveimbe ütközik, hogy tíz pontnál többet adjak egy könyvvért. Hozzá kell tenni, hogy aznap már bementem az első könyvesboltba, hogy nem érdekel, akár teljes áron is megveszem… de nem volt. Így itthonról felmentem az Alexandra oldalára, kattintottam párat és ma már mehettem is érte. Lesprinteltem a fél várost miatta, és elértem a buszt! Tehát, tetszett az első rész! És úgy hagyott magamra, hogy evett belülről a kérdések sora!

 A könyvet nem olvastam volna, ha a borítót nézem, vagy a címet. Egyik sem fogott meg, még a fülszöveg sem.  Csak aztán láttam a sorozatból egy kis ajánló videót, és valahogy megfogott, pedig így visszanézve azt a videót nem is annyira izgalmas, sőt borzongatós, angolul volt és még csak nem is értettem mit beszélnek benne. Aztán a könyvtár megvette az első részt, és mint már előző posztomban is írtam, néha kihasználom a bennfentességemet és lecsapok az új könyvekre (Joe Hill: NOS4A2 - csak azért nem csaptam le, mert vastag…). Ez kellően vékony volt, hallottam is már róla, ugyebár láttam az ajánlóját is, és gondoltam akkor belevágok. Végtére is titkos ügynökös, nyomozós, nem lehet az rossz.

 Shanara megkérdezte az elején, hogy hogy tetszik, és akkor még nem tudtam igazán ezt szavakba önteni, mert úgy a feléig olyan érzésem volt, hogy ki akarom nyírni a főhőst, mert idegesítő! Persze a helyzetébe beleélve magamat, feltehetően ő volt a racionális és csak én pufogtam mindig, hogy hogyan lehet ekkora balf*sz. Ami a főhősön kívül zavart, az az idő! Amikor ő ott van 5 napja, de aki 10 napja tűnt el, az valójában már 30 éve ott él stb.stb. Sok volt az időugrás, és nagyon-nagyon lassan állt össze, hogy Miért van az idő eltolódás! És az is csak a végén derült ki, hogy ki miért van ott, és, ki miért tette azt, amit tett. Tehát, akik szintén az elején felhúzzák magukat, hogy „mi a sz*r van” azok ne adják fel, a végén úgy a kérdések 90%-ra választ kapunk… meg aztán kapunk ezer további kérdést. Például azt, hogy jó, de ebből miért kell trilógiát csinálni? Ugyanis a kötet elkezdődik, vergődik - menekül - megvilágosodik a főhős, aztán megtudunk elég sok dolgot a városról és arról mi van a falon túl, és ennyi. Tehát itt kb. le is lehetne zárni. Mégis ott van az, hogy de mi lesz ezután? Rengeteg filozófiai kérdést feltettek az utolsó 50 oldalon, rengeteg olyasmit, amin lehet merengeni, és kell is merengeni. És igen, elérték, hogy megvegyem a második részt, pedig idén eléggé minimalizálom, hogy mire adok ki egyáltalán pénzt… erre kiadom (persze utána eladom, mert nem újraolvasós, és nincs meg az első rész, de elérte, hogy megvegyem! És eléri feltehetően azt is, hogy könyvfesztiválon bezsákmányolom a záró kötetet. Csak kérdés, hogy bírom ki könyvfesztiválig????)

Belbecs: 5/5

Bár idegesítően tökéletes és elpusztíthatatlan a főhős, mégis sérülékeny lelkileg. Annak ellenére, hogy balf*sznak tartom, tény, hogy más korántsem élte volna túl azt a sok hülyeséget, amit ő igen. Remélem, hogy nem kell benne csalódnom a következő két kötetben sem, mert ha igen, mérges leszek! A helyszín érdekes! Főleg a bázis. Onnantól, hogy megvilágosodunk, és tudjuk a hátteret máris minden érthető lesz. Addig meg, bután lehet nézni néhány megmozdulásnál. Sőt elég sokszor néztem bután kikerekedő szemekkel. A lincselős részeknél mondjuk az járt az eszembe, „hogy atya úr isten, az emberi kegyetlenség határtalan”.

 Plusz pont a háttér mondanivalóért és elgondolkodtató témafelvetésekért, ennek ellenére az egész kitervelője szerintem egy pszichopata állat! Még, ha igaza is van, és feltehetően ez az egész jó szándékból jött létre, csak éppen nem mázas borításban.

Külcsín: 3/5

Hát….nekem nem tetszik a borító. A cím sem, de azt megértem. Az eredeti borító jobban tetszik, de annak sincsen semmi köze a történethez, azon kívül, hogy vannak fák az erdőben!  A magyar borító ebben egy kicsit jobb, bár az a piros sáv, amin egy ordító vagy akármilyen kép van az ronda rajta. Viszont jobban látszik, hogy egy szép völgykatlanról van szó ahonnan a büdös életbe nem jutsz ki.

Fülszöveg:

Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.

Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt.

Eredeti mű: Blake Crouch: Pines

Eredeti megjelenés éve: 2012

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 288

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155522000

Fordította: Makai Péter Kristóf

Ár: 2.980 Ft

Kiadói ár: 2.235 Ft (-25%)

E-könyvben: 1.980Ft