Könyvtár - Könyvtér 2.0

Tavaly volt az 1.0-ás változat, ami Könyvtár, Könyvhét, Könyvtér nevet kapta, majd hála Medárdnak, és az esőnek maradt a könyvtárban. Idén már előre nagy volt az izgulás, hogy akkor most elmos-e megint minket a víz, vagy lesz olyan rendes, és legalább erre a napra felfüggeszti az esést.

 Tekintve a csütörtöki és pénteki időjárást kicsit para volt a készülés, emellett általános káosz, hogy senki nem tud semmit sem. Én a B és C tervet sem, úgyhogy nem tudom mit kellett volna csinálnom eső esetén :D

 Mindenesetre, reggel nem esett, és egész nap rendes volt az idő...mármint az esős fele. Viszont kaptunk viharos szelet, amiben  a papír dekorációk és sátrak meglehetősen ingataggá és szökőssé váltak. Én személy szerint fél kilenctől voltam ott, körülbelül egyszerre érkeztem a cuccokkal is. A Líra-Móra sátrát...pavilonját próbáltuk a helyén tartani, ami nem volt olyan egyszerű, öt emberes munka volt, mire végül úgy döntöttünk, hogy a "rendezd be a teret" átmegy a "rendezd át a teret"-be, és az amúgy feltehetően nem túl mobil nagy tujákat is megmozgattuk, hogy azok legyenek a nehezékek a szél ellen. Végül azért fél óra alatt állt a sátor és nagyjából stabil volt! Közben a többiek felállították a másik két nagyobb sátrat (gyerek kézműves, csillámtetkós mindenes, és a beiratkozás és rejtvényes). A lufik kidurrantak, elrepültek és nem arra forogtak amerre szerettük volna, de végül azok is felkerültek, azt tudom, hogy rendezés alatt kb. 2 durrant ki és nap közben még legalább 3-at hallottam kidurranni.

 A programok tízkor kezdődtek, így mi kb. háromnegyed tízkor már ültünk okosan a helyünkön, körbevéve papírokkal...amiket elfújt a szél, majd szereztünk nehezéket (legközelebb kell köveket keresni!:D), és mint kiderült a sportkönyvek amiket hoztunk árulni, ha másra nem is, de szélfogónak megtették :)

 Délelőtt nem voltak túl sokan, és igazándiból délután sem volt sosem tömeg, de azért akkor már többen voltak. Remélhetőleg jó sokan jönnek vissza a papírral beiratkozni, mert hát jó lenne :)

A programok vegyesek voltak, volt ami nagyon tetszett, volt ami jobban tetszett, mint gondoltam (Selyöm - rakhatnának fel YouTube-ra valami jó felvételt, mert ami van az nem adja vissza milyenek). A Kávészünet jó volt, hála annak mondjuk, hogy már egy hónapja őket hallgatom (akár akarom, akár nem), kevésbé utáltam őket élőben :D Nem leszek a rajongójuk, de élveztem a koncertet, csak most úgy...egy évig nem szeretnék semmit tőlük hallani. A vicc, hogy reggel pakolás közben is tőlük ment szám és már tényleg...unásig ismertük azt az 5-öt.

A könyvtárosok alap hangulata szerintem jó volt, a gyerek részleget sajnáltam, mert szegények aztán tényleg meg sem álltak, és az egyik kolléganőm estére már mindenhol csillámlott :)

Marcsi Néni meséje aranyos volt, másodszorra már volt aki fejből tudta (volt kisgyerek aki reggel is volt, most meg már tudta a szöveget :D), Eszterke papírszínháza szerintem nagyon jó volt, többször kéne színpadon papírszínházkodnia (szerintem nincs ilyen szó :D).

A Jószolgálati Otthon fellépése tündéri volt, de azt beszéltük, talán jövőre délutánra kéne rakni őket, hogy több legyen a néző, bár mi lelkesen tapsoltunk nekik, de biztos jobban esett volna nekik, ha nem csak 15 könyvtáros és 10 civil van ott.

 Összességében jó volt, jól elfáradtam, de legalább nem esett az eső. Jövőre a rendelésbe bele kéne írni azt is, hogy ne legyen viharos szél :D Bár az a gyanúm, hogyha nem fújt volna  a szél akkor roppant melegünk lett volna :)

Remélem jövőre többen lesznek, és hogy idén az aki vitt papírt él is a lehetőséggel és ingyen beiratkozik hozzánk :)

Irány Japán - 11 (Tokió - Dubaj - Budapest)

12 . Nap - április 4.
Reggelit követően kijelentkezés a szállodából, és délelőtt szabad program.

Kora délután félnapos városnézésre indulunk busszal a japán fővárosban. Felkeressük a fenséges Császári Palota előtti teret, majd ellátogatunk az egykori császár és császárné emlékére építtetet Meiji-szentélyhez. Innen a szomszédos Harajuku negyed Takeshita utcáján teszünk egy sétát, ahol elsősorban kissé extrémnek mondható divatboltokat, és különféle őrült kiegészítőket kínáló üzleteket találunk. A program végén transzfer a repülőtérre, ahonnan az esti órákban indul a járatunk. Hazaérkezés Budapestre 5-én a déli órákban.


Utolsó nap Japánban! Tudtuk, hogy 10-kor el kell hagyni a szállást, és azt is, hogy kb. 2 óra körül van gyülekező. Ez testvérek között is 4 óra amikor csinálj valamit, de azért annyira messze ne menj, hogy ne érj vissza indulásra. Úgyhogy végül nem is mentünk messzire, csak a szomszéd bevásárlóközpontba, ahol már voltam előző nap is, amikor mindenféle nasit és ilyesmit beszereztem. A bőröndöm, úgy ahogy már kész volt arra, hogy Nem pakolok bele semmit, szerintem a teli-teli állapotba ért. Ennek ellenére, még volt egy hátizsákom, ami kézipoggyász, tehát azt még szemérmetlenül teli lehet pakolni mindennel. És ha van még 20.000 jened akkor azért lazán nézelődsz.
 A kajás részen már nem igazán vettem semmit sem, mert egyszerűen azt előző nap elintéztem. De volt még 4 szint amit be lehetett járni. Engem maga a ruhás rész sem érdekelt, mert nem olyan ruhák voltak, amik méretben vagy ízlésben hozzám közel álltak volna. De azért mentem a többiekkel (4-en mászkáltunk lelkesen), és megnéztem mindent, hátha szembe jön velem valami ami megfog, amit el akarok hozni. És akkor felértünk a papír-írószer szintre és totálisan elvesztem. Oké, ha nagyon-nagyon-nagyon akartam volna simán el tudtam volna verni mind a 20.000 jent, de nem tettem. De vettem noteszt, paper "washi"-t amit imádok (tuti nem arra használom, amire hivatalosan kellene :D),post-iteket akkor még vettem könyvjelzőt párat és képeslapot. Ebbe a boltba amúgy még az utolsó fél órába is visszamentem, hogy még egy kört tegyek és meggyőzzem magam, hogy de az kell még nekem, és még elfér. Volt egy könyvesbolt is a szinten, úgyhogy életem első japánnyelvű BL mangámat is megvettem ;) Azt mindenképpen akartam venni, mármint nem feltétlen BL-t, de érdekel a téma, meg szeretem is a témát, és szerencsémre, még a rajzolás is szép. Várom a pillanatot, amikor olyan szintű lesz a japán nyelvtudásom, hogy képes legyek elolvasni. De azért a történet, amúgy így is érthető :D (éljen a webfordító, csak lassú). Tehát itt jól bevásároltam, és még ezeket begyömöszöltem az amúgy tök teli táskámba, ahova még Lenke parfümjeit is beszuszakoltuk. Ekkor jött az, hogy nehezen nyílt a lakatom...de itt még aránylag hamar ki tudtam nyitni. A reptéren már segítséggel tudtam kinyitni, itthon a reptéren meg már borzalmasan nehezen.
 Kettőkor levittük a cuccainkat a buszhoz, majd irány a Császári Palota előtti tér! Gyönyörű és nagy tér és szépen rendbe van téve, nekem nagyon tetszett az egész. Annak ellenére, hogy voltunk bőven sokan. Körülöttünk, nagy magas toronyházak,  a park mellett, de a parkban meg gyönyörűen metszett és rendezett fák.

A tér után tovább mentünk, hogy meglátogassuk a Meiji-szentélyt. És út közben Japán utunk első közlekedési dugójába is sikerült belefutnunk. Az egyik utastársunk jegyezte nem sokkal előtte meg, hogy itt sosincs közlekedési dugó...nos lett! A szentélyhez a busztól egy pár perces séta vezetett, kellemes erdős részen. Olyan kellemes és nyugodt hangulat volt, az előtte látott forgatagos Tokióhoz képest. Pedig aztán ott voltunk most is, csak egy erdőben, csendben.

Ennél közelebbi képet nem nagyon lehetett, mert ki volt
írva, hogy ne fényképezzünk, és én szófogadó vagyok :)

A nyugodt és csendes szentély után visszatértünk Tokió mozgalmasabb negyedébe. Szerintem lazán nem találtuk meg (én nem), azt az utcát ahova be kellett volna menni. Egy utcán mentem, pár túratárssal egy ideig, de az gyanúsan nem volt extrém. Úgyhogy én visszafordultam, és bementem egy másikba. Ez már sokkal extrémebb volt, de itt sem időztem sokat. Az első boltba bementem amin kinn volt a Kit-Kat tábla, és körbenéztem. Vettem még pár fajta Kit-Kat-et a tesóimnak, és egy pólót magamnak. Aranyos volt az eladó, mert annak ellenére, hogy gyanúsan ő sem beszélt túl jól angolul, azért próbálkozott. Végül inkább a mutogatás volt célravezető. Úgyhogy lett egy pólóm és még pár csokim. Ezután irány a reptér. A reptéren próbáltam mindezeket még berakni a bőröndbe, mert hát minek legyen nálam, ott még egy szusszanásnyi hely úgyis van. Ekkor makacsolta meg magát nagyon-nagyon a lakat, de végül sikerült kinyitni és be is csukni feladás előtt a bőröndöt.
 12-13 kilóval indult a bőröndöm és 24-el jött haza. Összesen amúgy 30 kg lehetett volna, úgyhogy még simán benne voltam a határban.
 Idegenvezetői segítséggel, hogy mit kérdeznek, válaszolgattam, hogy nem, nincsen nálam sem vágó, sem szúró fegyver, sem semmilyen méreg és drog sem (őszintén, van olyan, aki erre valaha igennel válaszol, akkor is, ha amúgy tényleg van?:D). Mindegy is, a bőrönd feladva és mentem a többiek után. Átvilágítás, forgás, hogy tuti nincs-e nálad semmi sem. Ennél a pontnál konkrétan elhagytam a repjegyeimet. Még jó, hogy lassan jöttek a cuccok, és addigra utánam jött az őr, hogy hát talán ki lehet az a Dóra és hozzám irányították. Útlevél ellenőrzés után visszakaptam a repjegyeimet amiket elhagytam :D Innen tovább befelé menet, átmenni még vagy két kapun, és akkor már benn vagy. Az itt lévő boltokban ugyebár még mindig elverhettem a pénzem, úgyhogy itt is jött velem egy fém tartóban lévő cukor és szakés kit-kat amit a munkatársaim megettek (állítják, hogy finom). És a várakozás, hogy elinduljunk végre haza.
 Szívem szerint még maradtam volna, sokat, rengeteg olyan hely volt amit meglátogattunk, de rengeteg olyan hely, amit nem, és én mindent látni akarok Japánból. A reptéren miután nagy nehezen felléptem a wifi-re (Narita Wifije jó, csak várd ki, hogy képes legyél rá,hogy csatlakozz hozzá :D), lejelentettem haza, hogy már itt vagyunk a reptéren, hamarosan indulás. Az oda felé 9.40 perces út(kb), visszafelé 11 óra lett. De itt nagyjából már próbáltam aludni, olvasás mellett. Szerencsém volt megint, mert egyik oldalamon egy aranyos japán srác volt, a másikon meg senki sem, így kényelmesen el lehetett dőlni (kényelmes...értsd 1-1 órákat lehetett azért aludni).

Az utazás alatt elolvastam egy könyvet majdnem teljesen. Mire Dubajba értünk, azért már kezdtem érezni, hogy lehet, hogy érdemes lett volna egy kicsit mászkálni. Totálisan elgémberedtem. Mosdó szünet után átvándoroltunk az átszállás helyére, hogy ott dekkoljunk a következő körülbelül 5 órában. Én az egyik útitársammal elmentem, hogy azért nézzük mit lehet Dubajban venni (a reptéren). Itt vettem magamnak egy üdítőt, egy csipszet, egy fűszernek látszó dolgot (ami kiderült, hogy szájfrissítő :D), és egy doboz datolyát. Aztán visszaültem, hogy nézzem a napfelkeltét, meg olvassak, és végül a telefont is töltőre raktam. Megírtam, hogy már Dubajban vagyunk, és órák kérdése és nekiindulunk. A repülőn megint megnéztem a Thor Ragnarök-öt (most japánul...tartom, többet értettem így belőle mint az angolból - mit nem ad az a sok japánnyelvű anime nézés ;D). Aztán olvastam kicsit, beszélgettem a mellettem ülőkkel, és vártam, hogy hazaérjünk már. Amúgy itt már szerintem mindenki úgy volt, hogy csak legyünk már otthon.
 Leszállás után visszalépni Magyarországra, majd megvárni a bőröndöt. Szerintem a mieink jöttek le legutoljára, úgyhogy vártunk-vártunk lelkesen. Aztán kinyitni a bőröndöt, hogy odaadhassam Lenkének a parfümjeit. Hát 15 perc után feladtam, és mire feladtam kinyitódott a lakat, de akkor már mondta a Zoli, hogy jó de azért a vám előtt ne nyitogassam :D Úgyhogy amikor kiértünk akkor odaadtam a cuccokat, elmentem mosdóba (addig Lenkéék vigyáztak a cuccomra), és telefonálás anyuméknak, hogy itt vagyok, bejöhetnek a reptérre. Nem sikerült eltalálni egymás tartózkodási helyét, de még így is bőven benne voltunk a 10 percbe, hogy elhagyjuk a reptér területét. Örülés, és mesélés, minek hála elindultunk rossz irányba, majd fordulás vissza. És irány haza. Itthon kipakoltam minden szennyest, felcuccoltam mindent ebéd után a szobámba, elrendeztem Úgyahogy, aztán hatkor leültem, és éreztem, hogy én most mára ennyi voltam. Úgyhogy fürdés után én délután hatkor le is feküdtem aludni, csak hogy hajnali kettőkor aztán felkeljek, mondván reggel 8 van Tokióban :D
 Az időeltolódást azért pár nap alatt kihevertem. Megdicsértem magam, hogy voltam olyan okos, és kivettem szabadságba a pénteket, mint egy bölcs előrelátó ember. Nem tudom, lett-e volna erőm felkelni másnap reggel hatkor ;D
 Pénteken elmentem a közeli boltba, és rögtön felsóhajtottam, hogy hát azért ez nem Japán :D Nem igazán jól felszerelt a bolt...és igen még napokig bennem zsongott a japán életérzés, és igen. Ha ma megkérdezik, hogy jó volt-e. A válaszom igen, és mindenképpen vissza akarok menni. Hosszabb, vagy rövidebb távon. Én ott is Otthon éreztem magam és ez jó érzés volt. Amint újra esélyem lesz, akkor visszatérek. Lehet azt már magán szervezésbe is bevállalnám. De ez így volt jó.
 Borzalmasan sokat jelentet az, hogy vittek mindig, hogy le volt minden szervezve. Hogy nem kellett idegeskednem, hogy nem kellett azon aggódnom, hogy nem jó irányba megyünk (ezen aggódjon az idegenvezető :P), én mentem amerre mondták és csak az volt a dolgom, hogy ott legyek és élvezzem a dolgot.

Kikkel utaztam? Molyon kérdeztem anno, hogy ismerik-e a Japánspecialista útjait, és aki írt nekem privátot, ő totálisan megnyugtatott, hogy nem lesz probléma, ő utazott már velük és megbízhatóak. Én innentől totálisan nyugodt voltam. Elmentem szájsebészetre január elején, kiszedték a bibis fogamat, megnyugtattak, hogy 2 hónap múlva aztán már tényleg repülhetek, de miattuk már két hét múlva is, nincs a fogam már befolyással semmire sem. Úgyhogy még a decemberi árajánlatos kérést, január végére foglalás követte. Eddigre megvolt a költőpénzem (70 ezer jen - tehát kb. 5000 jen/nap), és már megérkezett az útlevelem is. Sakura – japán körutazás cseresznyevirágzáskor (2018. március 24 – április 05.) ez lett hát a választott út. Akkor, ha januárba foglalsz, 100.000-rel kevesebb, ami nekem amúgy az egyágyas felárral egyenlő. (az +120 ezer). Tehát igen, nem két forint. De a kapcsolattartóm Dudás Csilla, borzalmasan kedves és türelmes volt. A néha bagatel kérdéseimre is lelkesen válaszolt, mindent intézett. Nekem csak utalnom, aláírnom, szkenelnem és visszaküldenem kellett neki a dolgokat emailbe. Én a várakozás időszakában végig teljesen nyugodt voltam, mert ha felmerült egy kérdés ("A bőröndök, hogy jutnak A-ból B-be"), akkor legkésőbb másnapra kaptam választ, független hogy milyen kérdés volt. Éreztem, hogy bármit kérdezhetek, mert ha nem tudná a választ, hát utánanéz nekem bárminek, és olyan kellemes levelezés volt végig.
 Az utazás alatt is végig teljesen jó érzéseim voltak, képes voltam ott lenni teljesen, lélekben is, és ez nagyban függött attól, hogy milyen a szervezés. Elégedett vagyok az idegenvezetőnkkel, az irodával is. Ha kérdezik, hogy ajánlom-e őket. Igen, simán! Nem mondom, hogy nem voltak buktatók, mert mindenhol vannak, de egyik sem volt olyan, ami kizökkentett volna engem az utazás öröméből.
 Ami kevésbé volt jó: a hosszú repülőút :D Ez az egyetlen amit annyira nem élveztem. Bár őszintén szerencsére általában jó helyen ültem és nem zavart semmi sem. Csak hát 11 óra az 11 óra ;) De hát Japán meg messze van ;)

A témában a posztok:

Irány Japán - 01.
Irány Japán - 02 (Tokyo)
Irány Japán - 03 (Tokyo - Kiotó)
Irány Japán - 04 (Kiotó)
Irány Japán - 05 (Kiotó)
Irány Japán - 06 (Kiotó, Nara)
Irány Japán - 07 (Kiotó, Hirosima)
Irány Japán - 08 (Hakone, Yugawara)
Irány Japán - 09 (Hakone, Tokió)
Irány Japán - 10 (Tokió, Kamakura)

A blogot érdemes továbbra is követni, bár az úti beszámoló, egy időre véget ér (a kövi Japán útig ;)). Viszont lesz blogszületésnap (júliusban), és akkor a Japánból hozott dolgaimból lesz sorsolás. Úgyhogy érdemes továbbra is szemmel tartani, ha szeretnétek majd Japán csemegéket nyerni ;D

Irány Japán - 10 (Tokió, Kamakura)

11 . Nap - április 3.
Reggeli után egész napos szabadprogram a japán metropoliszban. Azok számára, akik még többet szeretnének felfedezni az ország kultúrájából az alábbi fakultatív programot ajánljuk:

Egész napos kirándulás Kamakurába. Busszal látogatunk el az egykori fővárosba, Kamakurába. Számos buddhista templom és szentély található a kellemes hangulatú kisvárosban. Itt csodálhatjuk meg a város jelképévé vált Nagy Buddha szobrot: a Daibutsu 12 méteres magasságával és közel 100 tonnás súlyával egyedülálló látványt nyújt. Következő állomásunk a Hasedera templom, mely a 11 arcú Kannon szobornak ad otthont. A tizenegy arcból a fő arc mellett a többi a megvilágosodás 10 lépcsőjét jelképezi. Kamakurai látogatásunk végén marad egy kis szabadidőnk a sétálóutcában nézelődni. Hazafelé megállunk Japán második legnépesebb városában, Yokohamában és belevetjük magunkat a Minato Mirai színes forgatagába.

A program ára: 29.000 Ft /fő

Szállás Tokióban.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi volt az a hely, amit a legjobban élveztem, melyik hely tetszett a legjobban. Azt hiszem Kamakura messze viszi a pálmát minden előtt. Előtte volt persze majdnem két hét aktív Japán tájnézés, és kertekben sem volt hiány sosem, sem szentélyekben, sem szobrokban, sem semmiben. De Kamakura olyan nagyon-nagyon tetszett. El tudtam volna képzelni azt, hogy csak úgy leülök valahova olvasni, vagy hogy egy egész napot elbóklászom a kertben, fel s alá. Egyszerűen csodaszép volt. Úgyhogy maximálisan megérte azt a plusz pénzt, amibe a fakultatív program került. Főleg, hogy feltehetően, ha nem lett volna valaki akivel megyek valahova, akkor ott tengtem-lengtem volna a szálloda körül egész nap. Így viszont bejártuk Kamakurát és Yokohamát, és voltunk a Japán, Kínai negyedben is.

 Nehéz kiválogatni a képeket az első Kamakurai állomásunkról. A kert gyönyörű volt, és szerintem nem voltunk zavaróan sokan. Tágas terek voltak, így relatíve nem az volt, hogy egymásba botlunk. Bőven volt idő arra, hogy körbenézelődjön az ember, de mondjuk arra már nem, ha nagyon elmélázva akar nézelődni, mert ahhoz nagy volt, az idő meg behatárolt. Az idő is remek volt, mert nem volt túlzottan meleg sem, és hala az égnek esni sem esett. Amúgy az egész ottlétemet megúsztuk eső nélkül. Egyszer csöpögött az eső, de akkor a buszban ültünk.
 A kert és szentély után átpártoltunk a Nagy Buddha szoborhoz. Ami tényleg nagy volt, és már millió képen láttam. Ennek ellenére, nekem a kert jobban bejött. Itt inkább csak gyorsan ide-oda sétáltam, megnéztem a felakasztott ereklyéket, bementem azt hiszem 20 jenért magába a szoborba (nem nagyon érte meg, szűk a hely, sokan vannak és nincs semmi izgi benn :D). Itt az árusoktól beszereztem pár cuki dolgot. Főleg mert itt már tényleg tisztában voltam azzal, hogy a tervezett összeg egy nagyobb hányada még mindig nálam van. Ennek ellenére, semmi olyat nem vettem, ami felesleges lenne. Vagy ajándékba szánt dolgokat vettem vagy hűtőmágnest, mert volt aki megkért, hogy hozzak mindenhonnan. Azért mindenhonnan nem hoztam. De itt szerintem elég hamar végignézte mindenki a látványosságokat, és szépen sorakoztunk. Amúgy meg is voltunk dicsérve, hogy a megbeszélt időre mindig ott vagyunk ahol kell lennünk. 99%-ban amúgy szerintem ezt mindenkinek sikerült teljesítenie.

A kínai negyednél volt az a pont, amikor már nagyon éhes voltam. És az a pont, ahol nincs egyetlen egy éjjel-nappali bolt sem. Azok lettek ugyanis a törzs helyeim, és ott már tudtam, hogy mitől nincs bajom. Azt biztosan tudtam, hogy kifőzdében nem eszek, hisz még a fél nap hátravan, és bár teli vagyok probiotikummal, azért nem akarok próbát tenni azzal, hogy valóban mindenre jók. Végül amúgy találtam egy ... ételárus bolt félét, ahol hármas csomagban tudtam, Japán specialitású csipszet venni. Igazándiból arra jó volt, hogy már ne akarjak éhen halni. Emellett bementünk még egy csupa bóvlit áruló igazi kínais boltba, majd még vagy háromba, és nem nagyon vettünk semmit sem. Végül találtunk egy pandás boltot, ami mindenféle pandás dolgot árult. Na OTT már tudtam venni noteszt, meg ilyen cuki dolgokat...oké két darab notesszel és egy nyalókával távoztam....de lélekben, a nem környezettudatos és minimalista énem felvásárolta a helyet. Valójában meg megcsodáltam mindent, elkönyveltem, hogy cuki dolgok voltak, és csak azzal a három dologgal távoztam, egy szatyorban, a szatyorban még három szatyorral, hátha át akarom egyesével rakni... ezt nem fogom érteni sosem, de biztos van értelme a dolognak. A kínai negyed után még elmentünk a kikötőbe, sétáltunk ott egyet, majd visszatértünk a szállásunkra. Én lepakoltam a nap közben beszerzett dolgokat, és elindultam, hogy elköltsem a pénzemet.
 Előtte felmértem persze, hogy 1. mennyi pénzem van, 2. mennyi helyem van. Mivel egybe vagyunk a bevásárlóközponttal, így pár túratárssal lementünk pár szintet és ott el is hagytuk egymást. Vettem egy banánt, ami be volt csomagolva egy zacskóba... vettem pár szárított halat, hogy biztos finom... amúgy nagy átlagban finomak voltak. Pár édességet, hogy majd kisorsoljam a blogon. Tésztát anyukámnak (soba tésztát sikerült....finom volt, abból csináltunk kínai tésztát :D). Apukámnak meg szereztem egy sört. Mindezek után átmentem az éjjel-nappaliba és megvettem a vacsorámat is.
 Egyrészt volt bennem egyféle várakozás, hogy újra repülünk másnap. Másrészt meg volt bennem, egy olyan érzés, hogy nem akarok onnan elmenni. Imádom Japánt, imádtam ott lenni és egyszerűen olyan gyorsan elszállt az egész, hogy hopp felocsúdva rájössz, hogy másnap irány haza (még ha majd 24 óra is maga az út, átszállásokkal meg mindennel). Úgyhogy úgy aludtam el, hogy tudtam, másnap elindulunk ugyan még Tokióban, de aztán vége az utazásnak :(

Tokió

Vacsi

Folyt. Köv.

Irány Japán - 09 (Hakone, Tokió)

10 . Nap - április 2.
A japán reggeli elfogyasztása után felfedezzük a Fuji-Hakone-Izu Nemzeti Parkot, ahol a szigetország számtalan természeti szépségével ismerkedhetünk meg. Hegyek, erdők, gazdag állat- és növényvilág, valamint híres gyógyforrások teszik emlékezetessé ezt a kirándulást. Japán legmagasabb hegyét a Fuji-sant (3776 méter) szégyenlős hölgyként is emlegetik, hiszen csak tiszta időben mutatja meg szépségét. Félnapos kirándulásunkat hajóúttal kezdjük a hegy lábánál elterülő Ashi tavon, majd az Fujitól északra fekvő Chureito Pagodához is eljutunk, ahonnan tisztább időben gyönyörű fotókat készíthetünk a szent-hegyről Szakura idején. Innen utazunk tovább, hogy végül megérkezzünk az ország fővárosába, Tokióba.

A japán reggeli amúgy nekem már kicsit sok volt. A szervezetem itt kezdte el jelezni, hogy "oké, hogy megkostolsz mindent, de ám most reggel van, és menni fogtok". Úgyhogy egy probiotikum reggeli előtt, majd egy utána is, mivel a gyomrom kevésbé örült annak, hogy hirtelen vacsora, majd reggelivel együtt halmozom a japán ételeket, amiket amúgy sem ismer túlzottan. De ez a kettő elég volt, hogy végül, mire felszálltunk a buszra, csak enyhén kóvályogjon a gyomrom. Ennek ellenére minden nagyon finom volt a reggelin és feltehetően, ha huzamosabb ideig élnék ilyesmiken akkor hozzászokna a szervezetem (vagy lefogynék... az sem egy rossz opció :D). Reggeli után összepakoltunk,  majd irány a busz. Kisebb nehézség volt számomra, a kb. 20 kilós bőrönd, és a meredek lépcső, ami még vékony fokokkal is van megáldva. Így túratárs segítséget kellett kérnem, hogy lejuttassam a bőröndömet az emeletről. Mert ami nekem nehéz, másnak nem, és kedves túratásaim voltak, így végül lekerült a bőrönd, ahol gyorsan el is vették tőlem, és be is rakták a buszba. A szállásunk összes dolgozója roppant kedves volt végig (az egy napban), amikor a buszban ültünk, ők rendíthetetlenül integettek utánunk és hajlongtak. Olyan arany dolog ez, hát lelkesen integettem én is nekik :)
 A gyomrom, úgy a hajóig tartó út felénél, végre megnyugodott. Ugyan lehet, hogy azért, mert rájöttem, hogy itt konkrétan nincs hol félreállni, ha problémánk adódna, vagy sikítanék, hogy márpedig nekem álljanak meg mert wc-re kell mennem. Ellenben gyönyörű meredek utakon mentünk végig, én nagyon élveztem az egészet. Aztán megállás a hajókikötőnél, ott a boltban, míg az idegenvezetőnk megvette a jegyeket, addig mindenki nézelődött.

Itt erősen gondolkodtam a Fuji-s Kit-Kat-en... meg a Szakéson
végül egyiket sem vettem Itt.

Ezt muszáj volt lefotózni, mert megdobbant a kis
anime rajongó szívem :)

Itt aztán hajóra szálltunk amivel negyed órát hajókáztunk, a csendes és szerintem akkor még kihalt tájban. Túl sokan amúgy nem voltak Itt MÉG. Amikor kiszálltunk és már körvonalazódott, hogy a szentélyhez fellibegőzünk (vagy felvonó... vagy valami ilyesmi), akkor gondoltam úgy, hogy nekem most már vennem kell innivalót. Mire megfordultam az automatától, eltűnt a csoportom, ellenben egy francia csoport ott volt. Úgy voltam vele, hogy igazándiból két irány van, mindenki felfelé megy, tehát felmegyek én is. Ott elhagytam a francia csoportot és megtaláltam a sajátomat. Akiknek fel sem tűnt, hogy vagy 10 perce nem vagyok ott. De hála az égnek remekül tudunk mi is sorban állni, és a libegő nem fordul olyan gyorsan, így még én is várhattam a sorban, hogy felkerüljünk. Megjegyezném, innentől hazafeléig, folyamatosan megkérdezték ott vagyok-e :P A másik eshetőség az lett volna, hogy várok míg visszajönnek, elvégre arra kellett vissza is jönni. De nem akartam semmiből kimaradni.

 Felérve aztán felmértük, hogy abba a fél-egy órába, mire van idő. Nem egy túlzottan nagy hely, de azért van két-három irány amibe el lehetett menni. Én becéloztam a lépcsőt (imádom a lépcsőket :D), és azon az úton mentem fel a szentélyhez, majd a Tori-s úton lefelé. Így még volt idő egy kis kilátásra. Elnézni a Fuji felé... amit nem láttunk, illetve mosdó és szuvenírbolt is belefért. Bár venni nem vettem csak egy helyi érmeszerű dolgot. Jóval szebb és kevésbé giccses, mint a hűtőmágnesek. Lenn aztán újra buszra szálltunk és mentünk is tovább. Miután úgy fele-fele arányba leszavaztuk azt, hogy még ott nézelődjünk, meg shoppingoljunk. Feltehetően a már-már teli bőröndök miatt, kevésbé akart vásárolni a csoport. 

A libegő, amivel felmentünk

Felfelé a libegőn

Szentély, a száraz pusztaságban

A felvonó "állomás", kicsit retro
illetve, a sehogy sem jó lépcsők, ami hol nagy
hol alacsony, hol magas, hol széles :D

Szentély felé

Nem lehetett bemenni, csak kinn imádkozni, de szép rend volt

Visszafelé út a felvonóhoz, Tori-val együtt

Nem messze a Tori-tól, erre nem jöttem rá
, hogy micsoda, mármint hivatalosan.

Kilátás lefelé

Kilátás lefelé

Út közben a buszban mindig kaptunk egy kis történelmi vagy vallási áttekintést Japánról. Nekem, túl sok új dolgot nem mondott, de a legtöbb embernek igen. Bár feltételeztem, hogy aki már ilyen messze megy, minimum utána olvas az országnak, és a történelmének, de úgy tűnt nem annyira. Néha én mondtam dolgokat, ami nekem alap volt, hogy tudom, a többiek meg meglepődtek :) 

 Az út közben már elmondták, hogy ahova megyünk, ott van soook-soook lépcső. És persze nem kötelező felmenni. Nos, mivel Japán messze van, és ki tudja, hogy mikor megyek újra oda, úgy voltam, hogy ha egy órámba telik is, hogy felmenjek, de fel fogok menni. A lépcsősor felénél amúgy ezt átértékeltem, de ennek ellenére felmentem... lassan, mert a gyors tempónál fulladtam. De felértem, és gyönyörű volt a kilátás. Hát, nem mondom, hogy sokat láttunk a Fuji-ból, de azért láttuk néha. Bár, mire lefotózná az ember, addigra hopp elé ment egy felhő, úgyhogy nincs képen a Fuji-ról. De láttam! Lefelé már egy meredekebb, de nem lépcsős részen mentünk le (fel sem lett volna jobb azon jönni, a lépcsőnél legalább még láttad, hogy kb. hányszáz van hátra.)

Ott még volt HÓ

El se lehet téveszteni az utat
különféle oldalról, évszakos fotókkal
"túristajeltésezték" az utat

Amikor azt hiszed, hogy könnyed kis lépcső lesz, ez...

Még mindig hiszel abban, hogy ilyen végig, ez meg könnyű
simán lehet pihenni, laza az egész....

Aztán kiírják, hogy még  398 lépcső...

És rájössz, hogy bele fogsz halni ebbe a lépcsőbe...

A pont, ahonnan, már mindegy volt merre megyek
fel és le is ugyanannyi... és sok és meredek :D

Tádááá felértem ;)

Miután megmásztam a lépcsőket, majd le is jutottam, vissza a buszhoz volt a cél. Ott mindenkit összeszedtünk, és irány most már Tokió. A szállás elfoglalása után, miután a bőröndömet vagy négyszer átpakoltam, a pénzemet megszámoltam (hogy tudjam, mennyit költhetek). Tettem egy sétát a közelben, majd vettem vacsorát egy éjjel-nappaliba. Bekeveredtem a szállódával egybe épített bevásárlóközpontba is, de az nekem akkor hirtelen sok volt, és gyorsan ki is fordultam. De másnap visszatértem oda.

A szállodánk, ami osztozott egy bevásárló-
központtal illetve egy metró megálló is volt
benne :D

A szálloda előtti tér szerű

A vacsi egyik fele, amolyan desszert
...felejtős volt, jobban nézett ki, mint amennyi
íze volt :D (ettem két szendvicset előtte)

Folyt. Köv.