Az a baj a legtöbb (és ezzel is) önsegítő könyvvel, hogy a könyv nagy része az emberek azon rétegére fókuszál, akik párkapcsolatban élnek / vagy ha nem akkor abba szeretnének élni. Ebből adódóan nekem például a kötet 35-40% érdektelen volt.
Sem nem akarom megtalálni magam a párom mellett. Sem nem akarok párt találni magam mellé. Elolvastam ennek ellenére ezen részek 50%-át is, csak a "Teljesítménykényszer a szexben" részt ugrottam át, mert az aztán totálisan nem érdekel. Sem az, hogy az emberek nagy részének ezzel mi bajuk lehet és milyen elvárások vannak velük szembe stb.
Tehát mivel az ilyen könyvek nagy része abból indul ki, hogy az ember akkor normális, ha társat keres, megházasodik és családot alapít, így ha ezeket átugrom nem igazán marad sokminden. Pedig vártam, hogy majd megvilágosodom, hogy kapok valami támpontot, de nem igazán fogott meg. Néha untam is a könyvet, pedig Almási Kittit mindenki akit ismerek felistenít, hogy de jó. Nem mondom, hogy rossz a munkájában - hisz megél belőle, feltehetően jól csinálja. -
Azt se mondom, hogy rossz ez a könyv. Biztosan vannak emberek akiknek ad az életéhez, akinek segít, de nem nekem. Nem nekem íródott és az a baj, hogy túl nagy elvárásaim voltak. A sztoris rész tetszett, amikor esettanulmányokat mesélt el, de nagyjából minden más rész kevésbé. De ettől nem lett a könyv rossz, szimplán kívül esem a körön akinek szól.
Ennek ellenére még tervben van a Bátran élni és az Életbátorság című kötet. Előbbibe remélem nem párterápia lesz :D Utóbbiba meg láthatóan több szerző van, így ha Kitti írása nem is de valami csak betalál :)
Fülszöveg:
Tudatos törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.
Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…
A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.
A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.
Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?
Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?
.jpg)
