Liz Kelly: Ez a könyv olcsóbb, mint a terápia

 

• Kiadó: Ad Librum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156439444
• Fordította: Dávid-Goitein Zsófia
• Megjelenés időpontja: 2025. június 3.

 Tudom-tudom, ezer önsegítő könyvet olvastam már. Igen tudom, mind ugyanazt mondja, és egyik sem váltja meg önmagában a világot.

De hiszek abban, hogy még tudnak az ilyen könyvek újat mondani. Abban is hiszek, hogy eljön az a szint, és az a mennyiségű könyv olvasás a témában, hogy vagy megunom a dolgot, vagy végre nem 3-4 napig foglalkozom aktívan csak a dolgokkal, hanem mélyebbre is megyek.

 Be kell látnom, hogy bár általában nem fogadok szót a könyvekben leírt 100 millió feladatnak. Ennek ellenére az elmúlt 15 évben borzalmasan sokat változtattak a felfogásomon. Mi lett volna akkor, ha valóban minden "hülye kitöltős szart" ki is töltök?

Egyszerűen nem az a típus vagyok, aki beleír az olyan könyvekbe, amik arra vannak kitalálva, hogy bele írj. Mondanám, hogy az a határozott nő volnék, aki ilyenkor füzetet fog, és inkább abba csinál meg MINDEN feladatot. De nem. Eddig nagyjából 3 könyv érte el nálam, hogy füzetet fogjak és megcsináljam amit kér tőlem, és az se volt túl tartós. Múltkor visszaolvastam az egyik "álomtérképes" cuccot...sajna azóta se nyertem lottót, úgyhogy még várok a megvalósításra.

 Tehát, tisztában vagyok azzal, hogy minden önsegítő könyv nagyjából ugyanazt mondja és ennek ellenére, hajlandó vagyok egy csomó önsegítő könyvet olvasni. Mégpedig azért, mert megnyugtat a tény, hogy nem vagyok egyedül, másnak is vannak hasonló problémái. Vagy épp az derül ki, hogy a többiekhez mérten, én még egész normálisan élek. Meglepő vagy sem, az, ha azt erősíti benned egy könyv, hogy amúgy normálisabb vagy az emberek egy részénél... meglehetősen pozitív dolog.

Tehát jött ez a könyv, és nem mondott semmi újat. Viszont a nyelvezete meglehetősen könnyen fogyasztható és kedves. Ez alatt értsd azt, hogy nem, nem váltja meg a világodat. Nem beszél le a terápiáról, viszont elmondja mennyi mindent csinálhatsz, ha bizonyos dolgokat tapasztalsz.

Természetesen, mint a legtöbb önsegítő könyv, ebből sem maradhatott ki a szent háromság ;)

1. Tudatos jelenlét, menőbb nevén mindfulness
2. Meditáció
3. Önelfogadás és önegyüttérzés

 Az elsőt próbálom gyakorolni. Például elérte nálam, hogy próbáljak határt szabni a digitális jelenlétemnek, és annak mennyi időt töltök a telefonom társaságában. Nem feltétlen csak az ő hatására...de most már felírtam egy füzetbe (há füzetet fogtam!!), hogy mikor kapcsolok teljesen ki a nap folyamán az online térből és az este mely részétől mellőzők minden digitálist. Ezt, amúgy 21.00 órában határoztam meg, amikor gépet kikapcsolok és telefont sem fogok a kezembe. Sajna a "töltsd a telefont egy másik szobában", még nem kivitelezhető, mert nincs analóg ébresztőórám . . . még... (nem belekötni, hogy a poszt kilenc után ment ki...kivételek vannak).

 A meditáció... imádnám, ha menne. Komolyan szeretném, ha képes lennék rá, de jelenleg ahányszor próbáltam, vagy elkalandozom borzalmasan, vagy felhúz az egész és idegesebb leszek, mint voltam, úgyhogy hagyjuk...még nem adtam fel.

Önelfogadás és önegyüttérzés, és a "ne ostorozd magad", borzalmasan kellene, és bízom benne, hogy egyszer elérek erre a szintre, amin egy csomó ember van, hogy "leszarom, mit gondolsz". Jelenleg még nem itt tartok. Elfogadom a gondolataimat és magamat olyannak amilyen vagyok, de néha ki tudok akadni, ha nem úgy mennek a dolgok ahogy én akarom. És persze pl. vezetés alatt folyamatosan azon kattogok, hogy "jól csinálom, senkit nem zavarok?"...borzalmas amúgy, amikor egy dolgot túlelemzel...és persze nem hiszed el, hogy jól csinálod. Egyszer majd csak elhiszem, hogy érek valamit, és képes vagyok dolgokra. Addig maradnak az önsegítő könyvek és a munka magamon.

 Mert bár, nem szoktam minden kitöltős "szart" kitölteni, azért elszoktam gondolkodni a dolgokon, és sok minden megmarad és formál. Ma már tartom, hogy sokkal jobban megy a "nem érdekel, nem az én dolgom", mint pl. 10 évvel ezelőtt. 

 A könyv, ez itt konkrétan. Nos semmi újat nem mond, tényleg nem. Viszont teljesen kedves a  hangvétele, rengeteg oldalon keresztül foglalkozik a szerelem, gyász kategóriákkal, amik részben érdekelnek, részben, teljesen érdektelenek számomra, de azért elolvastam azokat is. Gondolkodtam, a könyv végén lévő dolgon, hogy de amúgy kereshetsz terápiás szakembert stb. és arra jutottam, hogy jelenleg úgy érzem, hogy bár lenne min dolgozni szakemberrel, még hiszek abban, hogy idővel ezt egyedül-barátokkal megtudom oldani. Lehet gyorsabb lenne, de az a baj, hogy az a generáció vagyok, aki borzalmasan feszélyez, hogy ismeretlen emberrel beszéljen arról, mi szar az életében, és elmondja, hogy szerinte ki tehet róla :D (természetesen, sosem én tehetek róla ;) - szarkazmuuus-) De ki se zárom azt, hogy valaha terápiára menjek...de borzalmasan fogom sajnálni azt a terapeutát.

 Összességében, hogy a könyvről is írjak. Szép nagy betűs könyv, és vannak nagy szelős oldalak benne. Ha egy kis lelki támogatásra vágysz, vagy csak olvasnál valamit az önsegítő dolgokról és terápiákról amerikai viszonylatban, akkor tökéletes választás. Elég jól körbejárja a témákat, de egyikbe se megy bele túl mélyen. Talán a szerelem és a gyász volt a két olyan téma, amit tényleg oldalakon át kifejtett, de amúgy nem kell félni attól, hogy túl mély és tömény lenne a könyv. Vannak benne persze esettanulmány sztorik is, akik szeretik az ilyeneket, azok örülni fognak, akik nem szeretik az ilyeneket, azoknak sem kell aggódni, mert talán 4-5 ilyen van az egész könyvben, tehát nem  a sztorizás viszi el a helyet.

 Az írónő amúgy kedves és aranyos, és szerintem biztos jó terapeuta, biztosan sokan szeretik is. Szabad szájú, és bár az elején felhívta a figyelmet arra, hogy káromkodás is várható...gyanús, hogy a magyar fordítás elvitte a káromkodás részt, mert nem tűnt fel :D

Fülszöveg:

Nehéz jó terapeutát találni. Még nehezebb egy jó terapeutát találni, akivel jól tudsz együttműködni – és még meg is tudod fizeti az óradíját.

Ebben a könyvben a tapasztalt terapeuta, Liz Kelly elhozza hozzád a terápiás rendelőt. Tehát ha szűkös a költségvetésed, nem találsz minőségi szakembert a környéken, vagy hónapok óta egy terapeuta várólistáján ragadtál, még akkor is jobban érezheted magad Liz segítségével.

Pimasz humorával Liz a bonyolult mentális fogalmakat is olyan jól magyarázza el neked, hogy azokat azonnal a gyakorlatba is átültetheted. És még a terápiás közhelyeket is hanyagolja. Ehelyett megtanulhatod, hogyan

– gondoskodj önmagadról, amikor az élet túlterhel (és nem, a bevásárlás nem számít)

– csendesítsd el és szelídítsd meg a belső kritikusodat (mert, legyünk őszinték, túl szigorú vagy magaddal)

– kezeld az összes érzést (még azokat is, amelyeket úgy teszel, mintha figyelmen kívül hagynád)

– állíts fel határokat, és sajátítsd el a nemet mondás művészetét (különösen, ha nagyon-nagyon nehéz)

– tarts fenn egészséges kapcsolatokat, és találd meg a neked értékes embereket (mert vannak!)

– birkózz meg a gyász és a veszteség fájdalmával (még akkor is, ha úgy érzed, hogy soha nem lesz jobb)

– rangsorold az értékeidet, hogy értelmesebb, ütősebb életet teremts (mert megérdemled!)

Lehetséges jobban érezni magad – csak tedd meg az első lépést, és hagyd, hogy Liz legyen a vezetőd!

Liz Kelly, LICSW, pszichoterapeuta, klinikai szociális munkás, író Észak-Virginiában él, aktív, dolgozó emberek támogatására szakosodott. Segít, hogy megtalálják a célt, képesek legyenek csökkenteni a stresszt, valamint tudatosabban élni. Olyan kliensekkel is foglalkozik, akik gyászt, veszteséget, vagy más élethelyzet-változást élnek meg. Amikor nem dolgozik, hétvégi felfedezőútra indul a férjével és két lányával. Szereti a kreatív tevékenységet és az összeszedettséget, (ha nem terapeuta lenne, akberendezésből élne!), a dokumentumfilmeket, szívesen próbál ki új recepteket, szeret túrázni, vagy a barátaival és a szomszédai társaságában tölteni az időt.

Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge

 

Amikor a munkahelyemen pakolás közben megláttam ezt a könyvet, rögtön le is csaptam rá, mondván, hogy ennyire cuki borító mögött, és az önsegítő részlegen, más nem is lehet, csak jó és cuki könyv.

Nos, akkor az élet nagy becsapása, ha az ember borító alapján választ könyvet, pofára is esik. Tisztességesen végig olvastam, bár már az elején felidegesített a könyv.

Maga a lassulj le, élj lassan, ne kapkodj dolog még oké. És ezzel ki is fújt a még oké kategória a könyvben. Lássuk csak, mivel is húzott fel a könyv. Pedig becsszó engem nem könnyű  felhúzni. Sőt elérni azt, hogy annyire felhúzzon, hogy azt már a blogomra írással is kifejezzem, manapság nem igazán történt meg. De ez a könyv...ez valami borzalom, de komolyan.

1. Utálom, ha a szerző úgy gondolja, hogy az olvasó a haverja. Nem vagyok a haverod, ne fogalmazz szlengesen. Vagy, feltehetően a 15-20 évesek értékelték a stílusod, nagyjából 10 éve, mert már a mostaniak szintén nem értik mit akarsz.
2. Lehet elvonóra kéne menned. Komolyan ennyi ivásra buzdítást is régen olvastam egy könyvbe. Olyan érzésem volt, mintha a szerző totál beb*szva írná és ezért néha megjegyezné, hogy egy kis bor egy kis tömény de jó is és attól de lazák és lassúak leszünk. És milyen büszkén hangsúlyozza, hogy egyes szerzők milyen termékenyek voltak, miután tat részegen feküdtek egy mezőn. Gratulálok! Tök inspiráló vagy!!! *szarkazmus*
3. Igazándiból itt van egy cuki kis könyv, egy csomó értelmetlen szöveggel. Dalok átírásával, ami még csak jó se. Dolgokkal amiket sose mondanék embereknek, hogy tegyék...
4. Elgondolkodtam azon, hogyha az ember szót fogadna a könyvben leírtaknak, mondjuk mindenki . . . ki dolgozna? Merthogy a fixa ideál a könyvben a nagyjából 12 órás alvás, hajnalig részegedés és bulizás és mindent a maradék józan 1-2 órádba tegyél meg de azt is lassan . . . 

Tehát ez egy szar, sajnálom, ezt nem lehet kedvesebben megfogalmazni . . . Két pozitív dolog volt a könyvben.

1. A fordító - komolyan szerintem próbálta menteni a menthetőt. Szerettem az ő kommentjeit.
2. A rajzok.

És itt vége is a jó oldalának. Az a szerencse, hogy ez egy rövid könyv, sok képpel, sok üres lappal, így nem kellett félbe hagynom. Nem mintha a kardomba dőltem volna, ha nem olvasom végig, csak ha már elkezdtem . . . 

• Könyv: Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge
• Kiadó: Taramix / Taramix
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 224
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155186684
• Megjelenés időpontja: 2019. április 3.

Dan Buettner: A ​hosszú élet titkai

 

Beismerem, hogy a könyvben először a borító fogott meg. Amikor kézbe vettem már a saját példányom akkor még jobban megfogott, egyszerűen egy remekmű. Domború meg minden!

 Viszont, azon túl, hogy a könyv borítója tetszett, a téma is érdekelt. A szerző másik könyvét is nézegettem már A ​hosszú élet oázisai – Földünk Kék Zónái, viszont sosem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem, kihozzam a könyvtárból és elolvassam. Ellentétben ezzel a könyvvel. És mivel ezt elolvastam, kiderült, hogy igazándiból a másikat már nem érdemes elolvasnom, mert ez egy bővített kiadása annak, illetve a pár évvel későbbi tapasztalatokat is tartalmazza.

 A szerző és népes csapata, rengeteget utaztak (jóval covid előtt - 2012), és bejárták a világ kék zónáit. Azokat a helyeket, melyek kiérdemelték ezt a jelzőt azzal, hogy feltűnően sok idős kort megélt ember él a zónában, sok már 100 felett. A csapat arra volt kíváncsi, hogy mi is lehet az oka annak, hogy bizonyos helyeken olyan sokáig élnek az emberek. Tekintsünk el attól, hogy az időjárás, a levegő tisztasága vagy éppen a napsütötte órák száma, bár tény, hogy mindegyik hozzájárulhat ahhoz, hogy sokáig éljünk.

Jártak Szardínián, Okinaván, Dél-Kaliforniában, Costa Rica-án, és a görögöknél. A felsorolásból már látható, hogy feltehetően a szélességi és hosszúsági körök, nem befolyásolják a hosszú életet, mert eléggé szét vannak szórva a Föld Kék Zónái.

 Én magam, az Okinavaikat kedveltem meg a sztoriban a legjobban. Feltehetően mert elfogult vagyok a Japánokkal kapcsolatban, és mert szerintem Ők azok, akikről legelőszőr hallott körülbelül mindenki, akit érdekel ez a téma, hogy olyan sokáig élnek. Az okinavaiak is több mindent elmondtak, mint "sejthető ok" a hosszú életre. Közte van a nagyon szoros szociális háló, hogy megvannak az emberek akikre számíthatnak az idősek (általában egymásra, vagy a családjukra), és persze ott az Ikigai, az ok amiért reggel felkelnek. A szerző is egyetértett abban, hogy az, ha az embernek célja van, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb és sokkal több esélye van tovább élni, hisz a célért él. A cél bármi lehet, a család, a munka, a kert megművelése. Igazándiból bármi. Persze emellett az okinavaiak is rengeteg növényt esznek és húst alig. Régen azért, mert nem ehettek, nem volt, most azért, mert berögzült a dolog, és ezen 80 felett már nem akarnak változtatni. Mindent amit esznek megterem a kis kertjükbe.

A szerző és csapata bejárta az egész világot, és a legtöbb helyen tapasztaltakból 9 olyan dolgot talált, amit ha mi is bevezetünk az életünkbe akkor tovább élhetünk.

(csak halkan megjegyezném, hogy amikor ilyen, "ha ezt csinálod 5 évvel tovább élsz" megjegyzésektől és statisztikáktól amúgy a hideg kiráz. Minél élek tovább 5 évvel? Elüt a kocsi akkor semmivel sem, és lehet én vagyok a peches és mindent megcsinálok, de akkor is hamarabb meghalok, mint aki sz*rik az egészbe, tehát nekem az ilyen felmérések és hasonlók roppant furák és nem tudom őket értékelni igazán. Ennek ellenére tény, ha ezen kilenc formulával él az ember, bevezeti az életébe, az az élet jobb lesz, bármeddig is tart :))

A 9 dolog, amitől tovább élsz ;)

1. Mozogjunk természetesen: Gondolkodás nélkül legyünk aktívak!
2. Hara hacsi bu - 20% kalóriacsökkentés: Annyit együnk, hogy 80%-san jól lakjunk.
3. Zöldálláspont - Kerüljük a húst és a feldolgozott ételeket. Nem kell vegetáriánusnak lennie az embernek, de ha hetente csak egyszer eszik húst, már tett egészségéért.
4. Az élet szőlője - Mértékletes alkoholfogyasztás.
5. Célkitűzések - Szánjunk időt arra, hogy az egészet lássuk! - Találjuk meg a saját Ikigainkat, az okot amiért felkelünk minden egyes reggel.
6. Lassítsunk - Szánjunk időt a stressz enyhítésére - Néha egyszerűen csak nézzük a tájat és ne csináljunk semmit. A meditációt is választhatjuk!
7. Tartozzunk valahová - Vegyünk részt egyházi összejöveteleken, vagy keressünk egy csoportot, ahol szinte otthon érezzük magunkat.
8. Szeretteinké az elsőbbség - A család legyen a legfontosabb
9. Megfelelő társaság - Vegyük körül magunkat a Kék Zónákra jellemző értékeket valló emberekkel4

Hogy érdemes volt-e elolvasnom a könyvet?

Nos rengeteg érdekes dolgot megtudtam, a Világ 5 tájáról, ezen tájak idős embereiről. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert ők tényleg megélik a pillanatot, és ahogy a görögök mondták, Órájuk nincs, minek is az. Tehát léteznek egy világban, ami így a 21. században már feledésbe merült. Mi már gyorsabban élünk, és valószínű e gyorsaságnak meglesz a következménye. Egyszer majd meghalnak a Kék Zóna idősei, és ahogy a Kék Zónákba is bejut a modern technika és a gyorsételek úgy tűnnek el maguk a Kék Zónák is :(

Héctor García – Francesc Miralles: Icsigo-icsie

 

 A szerzőpáros, eddig magyarul megjelent könyveit mindet sikerült már olvasnom. És azt kell mondanom, hogy ez volt az eddigi leggyengébb könyvük. Persze lehetséges, hogy azért, mert erről a témáról roppant nehéz sokat írni. De lehet azért is, mert a pillanat megélését, a tudatos jelenlétet igazándiból már tényleg rogyásig hirdeti minden önsegítő és egészséges életmód könyv. Az, hogy ennek az egésznek, fogod a japán kifejezését...nem lesz menőbb. Nem olyan mint az ikigai, amivel tényleg rengetegen tudtak azonosulni, és rengetegen nekiálltak, hogy megkeressék az életcéljukat. Mert, valami meglepő és új dolog volt. 

Az Icsigo-icsie, a vissza nem térő pillanat, a jelen teljes színtű átélése - tudatos jelenlét, mindfullness. Ennyi és nem több. Nem egy új életszemlélet amit nem ismernek az emberek és furán és idegen hangzik. Igen, valóban, ha mindig icsigo-icsie-re hivatkozol, roppant fura leszel.

 Nagyon jó, hogy tudok most már a tudatos jelenlét és a pillanat visszahozhatatlanságának japán szóösszetételéről, de maga a könyv nem adott túl sokat hozzá az amúgy is meglévő ismereteimhez. 

Lehet, hogy sokkal nagyobbat ütött volna, ha nem vagyok éppen beteg, és mondjuk amikor az illatos részhez értem, éreztem volna illatokat...igen, menő lett volna, de jelenleg sem érzek minden illatot. Lehet, hogy sokkal jobban átjött volna a könyv, ha nem olvastam volna ennyi mindfullness könyvet az elmúlt fél évbe, és nem csalódtam volna amúgy mindegyikbe. Ebbe is csalódtam, úgyhogy egyszer, csak lesz egy olyan könyv ami a témában nekem íródott. Vagy szimplán el kéne engednem a témát, mert nem köt annyira le.

 Próbálom az életemet megszervezni, próbálom a jelenben élni. Próbálok úgy viszonyulni, minden egyes naphoz, hogy azt mondhassam, hogy éltem. Még ha jelenleg az életem nem is túl izgalmas és nem is túl változatos. Szeretem, ha nyugodt az életem, szeretem, ha a munkám is nyugodt. Szeretem megélni a napjaimat, és elfogadni a jelent. De igen, sokszor fordul elő, hogy nem csak a jelent nézem. Nézem a múltat és rosszul érzem magam. Olyan dolgok miatt, amiken már nem lehet változtatni. És igen, aggódom a jövő miatt, ami meg még itt sincs. Úgy hiszem, hogy évek alatt azért ezt az aggódást sikerült visszaszorítanom. Sokkal több a Jelen az életemben mint a Múlt vagy a jövő, bár tartom, elkélne egy kicsit több jövő  tervezés az életemben.

 Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert érdekes volt, csak éppen kevés. Az Ikiai - A boldogság japán titka viszont a szerzőpáros legjobb könyve. Ha valaki, még nem olvasott tőlük, csak az Icsigo-icsie jött szembe vele, akkor ezt ajánlom. A másik Ikigais könyvük is jó, viszont az ami tényleg sokat adott az életemhez és azt hiszem, hogy jövőre újra is fogom olvasni. Ha tetszett az Icsigo-icsie azért olvass az ikigia-ról, ha nem tetszett annyira, akkor is olvasd el az ikigait mert az mélyebb, jobb és az, hogy az egyik nem tetszett, még nem jelenti azt, hogy egyik sem tetszene. Lehet te is az ikigai-ban találod meg az életcélkeresési stratégiádat.

Belbecs: 3/5

Biztosan jó, valakinek. Nekem ez a "húzzunk le még egy bőrt a japán kultúrkörről" könyvnek tűnik. Imádom a japánokat, imádom ezt a szerzőpárost, de ezt a könyvet, egy tökéletesen felesleges könyvnek érzem. Sajnálom!

Külcsín: 5/5

Viszont be kell ismernem, hogy maga a kivitelezés még mindig nagyon tetszik. Szeretem, hogy a szerzők összes könyvének kb. ugyanaz a dizájnja, csak más színekkel. Hangulatos és nagyon jól tud kinézni. Ha gyűjteném a könyveket, akkor tök jól mutatna a polcomon.

Fülszöveg:

Életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen.

A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet.

A japán teaszertartáshoz kapcsolódó icsige-icsie a jelen pillanat teljes átélését szolgálja. Segít értékelni a mulandó szépséget; megtanít, hogy mind az öt érzékszervünk segítségével miként horgonyozhatunk le a jelenben, s miként zárhatjuk ki a félelmet, a bánatot, a haragot és más negatív érzelmeket, amelyeket a múltra vagy a jövőre figyelés táplál. Az icsigo-icsiét gyakorolva észrevehetjük a véletlenek varázsát, s ezáltal értelmet adhatunk életünk egymástól független eseményeinek.

Mindenkinek a kezében ott lehet a kulcs, amely kinyithatja a kaput a mások iránti figyelem, a harmónia és az élet szeretete előtt. Ez a kulcs az icsigo-icsie.

 Bookline Könyvek, 2020 

152 oldal · ISBN: 9789634338215 · Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna

 Bookline Könyvek, 2020

152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634330257 · Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna

Michael Acton Smith: Belső ​csend

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a könyvről a blogomra is, vagy elég csak a molyos kifakadás róla. Végül úgy döntöttem, hogy leírom ide is a véleményemet, kicsit talán jobban kifejtve.

Az év első felében vettem ezt a könyvet, részben mert a téma érdekelt volna, a mindfulness mostanában kellően érdekel, így szerettem volna többet megtudni róla. A molyon relatíve pozitív értékelések voltak, így gondoltam, hogy bár rohadt drága könyv (3.900), megéri a befektetést és majd rengeteg pozitív és érdekes dolgot fogok megtudni.

Hát, első csalódásom akkor ért, amikor kézbe vettem és kinyitottam. Értem, hogy a 21. század embere nem szeret annyira olvasni és a dizájn nagyon fontos, de úgy érzem van egy arany középútja a dolognak. Itt elbillent a dizájn felé, és kimaradt a tartalom relatíve. A könyv ugyanis 224 oldalas, a szöveg amit tartalmaz, jó ha 50 oldalt kitenne. Amúgy a végén rájöttem, hogy miért 224 oldal és miért kellett széthúzni ennyire (azon túl, hogy könnyebb eladni, ha azt hiszik van is benne valami). A könyv végén ugyanis megmagyarázzák, miért van minden oldalon pontozás a lapszéleken. Dobpergés...nos azért, hogy behajtogasd és akkor egy újabb reklámfelületet adsz az applikáció embereinek, mert kihajtogathatod, hogy Calm ...és nézheted a polcodon. Azok után, hogy  a beépített könyvjelzőt kivágtad és a csuklódra kötötted! Igazándiból, ha nem utáltam volna a könyvet már az elején, akkor ITT lett volna az a pont amikor elhangzik valami nagyon csúnya a számból.

Amellett, hogy miután elolvastad, hajtogass és vágj ki a könyvből dolgokat, a borító anyaga valami borzalmasan béna. Nem igazán puha táblás, de nem is kemény. Megjegyezném, hogy könyv hajtogatáshoz a kemény táblásak jobbak! Pár napi hurcolás után ugyanis meggyűrődött az egész, pedig védve volt és nem úgy olvastam, mint egy állat. Tehát tartósnak sem mondható, bár ugye egy olvasás után úgy is reklámot hajtogatsz belőle.

Igen, a reklám! Zseniális amúgy, 4.000 forintot fizet az ember, hogy megvegyen egy reklám könyvet, ami egy applikációt reklámoz, tudatos jelenlétbe csomagolva. Nagy ötlet volt, aki ezt így megcsinálta, pláne, hogy lefordították magyarra is, bár az app meg angol, tehát pl. ha véletlen érdekelne is az app akkor sem tudnám használni, de ennyi pénzért olvashattam róla, hogy milyen szuper. Bár, amit olvastam, az alapján nem jutott eszembe, hogy egyáltalán próbálkozzak a letöltésével, mert nem hozott lázba.

 A könyv a tudatos jelenlétre fókuszálna, ezért minden klisét amit csak lehetett ők is bedobtak róla. Sok színes kép, sok idézet, és sok olyan dolog, amit ha beírsz a google-ba, hogy tudatos jelenlét, az első oldalon két oldalba összefoglalnak neked! Tehát igazándiból semmi újat nem olvastam. Ja de, hogy van egy ilyen applikáció!

 A másik amit én rühellek, hogy kitöltős  oldalakat raknak bele. Nem annyit, hogy naplónak használd a könyvet, csak annyit, hogyha véletlen azt hiszed, ez remek dolog ide kitölteni (bár ugye, utána hajtogatod a könyvet, így ha írtál bele, sem fogod azt sosem visszaolvasni), akkor sem viszed túlzásba. Talán 10 kitöltős oldal volt, mármint ugyanaz az oldal, csak tízszer....

Belbecs: Nem pontozom, mert nincs mit. Aki soha az életben nem olvasott a témában, annak lehet, hogy tetszik. Főleg, ha oda van az idézetekért, és imádja, hogy két oldalt kitölt egy darab idézet, mert akkora nagy betűvel írták, hogy teljenek a lapok. Mert ugye a hajtogatáshoz kellett a 224 oldal! De aki például a neten már keresgélt a témába, annak ez egy idegesítő dolog lesz, és tudatos jelenlétben húzhatja fel magát a könyvön, és azon, hogy ezért fákat vágtak ki. Arról nem is beszélve, hogy ezért pénzt adott, nem is keveset.

Külcsín:   .... Hagyjuk ...

 HVG Könyvek, Budapest, 2018

224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633045923 · Fordította: Moharos Éva

Fülszöveg:

A rendszeres meditáció bizonyítottan jót tesz: fejleszti a kreativitást, az összpontosítást és a hatékonyságot, segít megőrizni testi-lelki egészségünket. A mindennapokban azonban

nehéz időt szakítani arra, hogy behunyt szemmel, nyugodt környezetben meditáljunk akár csak fél órát is.

A Belső csend erre kínál megoldást: a hétköznapi élethelyzetekben alkalmazható tudatosságot. A mindfulness gyakorlása nem igényel különleges felkészülést, a bennünk rejlő kreativitást, spontaneitást hívja elő. A gyönyörűen illusztrált kötet inspiráló gyakorlatokkal, bárki számára elérhető ötletekkel vezet rá, hogyan észleljük a minket körülvevő világot.

Sétálj egyet úgy, hogy nincs úti célod!

Próbáld ki a csokievéstmindfulness-módra!

Ültess növényeket és figyeld a fejlődésüket!

Kapcsold ki a telefonod egy rövid időre!

Mosolyogj, lélegezz és lassulj le!

Dudits Dénes: Életmentő könyv

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!
Örülnék, ha azt írhatnám, hogy ez a könyv felesleges és senkinek nincs rá szüksége, de ahogy körbenézek akár csak az ismerőseim, munkatársaim, olvasóink körében azt látom, hogy igenis szükség van erre a könyvre, és kicsit többen olvashatnák.
 Bár maga a könyv nem életmentő, mert sajnos annyi és olyan mélységbe nem megy bele, hogy egy segíteni akaró olyan információt kapjon, hogy segíteni tudjon magában, de megadja talán a kellő löketet arra, hogy szakszerű segítséget kérjen.
Igazándiból úgy érzem ez a könyv csupán egy ismeretterjesztő könyv arról, hogy most már van egy új módszer is, ami segíthet a leszokásban a rehabilitációban az embereknek, és megmondja mit és hogy csinálj, kit keress és az a valaki majd segít nektek. Felhívja a figyelmedet arra, hogy változnak az idők, és már nem feltétlen vagy magadra utalva, vannak alternatívák amikkel élhetsz és élned is kell, ha már erre a szintre jutott szeretted, akit megakarsz menteni.
 A függőség egy rossz dolog, egy betegség, ami így körbenézve körülbelül 5 családból 3-nál biztosan megvan. Nem kell itt kemény drogosokra és alkoholistákra gondolni, de vannak akik kicsit többet isznak, mint amit bírnak, és ez idővel csak rosszabb lesz.
Hála az égnek drogos ismerősöm nincs, tapasztalatom csak a kissé fura olvasóink köréből lehet, de ott is csak néha tippeljük szerfogyasztónak, hisz csak a dezorientáltságot látjuk, meg hogy kb. nincs is ott lélekben csak testben és úgy elvan magában. Örülök, hogy az életem során legalább a droghasználatról ennél többet nem kellett sosem megtanulnom.
 Az ital már más és van egy olyan érzésem, hogy a legtöbben az italt nem számítják problémának. Én nem iszom, egyáltalán egy kortyot sem. Van egy negatív példa előttem, és úgy gondolom, ha innék feltehetően a hozott, örökölt függőségbe belekerülhetek én is, így jobb nem is elkezdeni. Plusz van annyi egyéb bajom, hogy az ital már tényleg púp lenne a hátamon. Kaptam egy olyan családmintát ami megtanított arra, hogy próbáljunk segíteni egymáson, de bennem van néha a kérdés, hogy meddig próbáljunk segíteni? Mikor érjük el azt a határt, hogy választanunk kell a saját és a szenvedélybeteg élete között? Meddig menjünk el? Áldozzuk az életünk és egészségünk érte, vagy ha nem akar lépni, ha minden amit tudunk nem segít akkor lépjünk hátra és lépjünk ki ebből? Egyenlőre most a könyv olvasása után is ott tartok, hogy persze szeretem, segítenék, de ...meddig?
A könyvben szereplő szerhasználók durvábbak, relatíve a személyes tapasztalatommal, így nekem csak arra volt jó a könyv hogy rájöjjek, sokkal szarabb helyzetből is van kiút és hogy próbálkozni kell, segítséget kérni kell, mert van ember aki tud segíteni.
Úgyhogy úgy gondolom ez a könyv, nekem nem volt életmentő, viszont biztosan vannak családok akiknek sokat segíthet, hogy az életük jobbra forduljon azelőtt, hogy elérnék a lejtő alját és a poklok poklát. Örülök, hogy megíródott a könyv, még ha számomra szimpla ismeretterjesztés is volt. Jobban örülnék, ha semmi ismeretem nem lenne és laikusként olvashattam volna ezt a könyvet, csak azért, hogy megismerkedjek a dolgokkal.
Pontozni nem szeretném a könyvet, mert nem igazán lehet. Vannak akiknek sokat fog segíteni, és lesznek akik csak megrántják a vállukat olvasás után, hogy "Oh ilyen is van, nem is tudtam.", nehéz behatárolni mennyi pontot kapna.

Fülszöveg:
Ha ​az a célod, hogy megmentsd az életét valakinek, akit szeretsz, akkor ezt a könyv neked szól. Ez a szeretted most is éppen azon munkálkodik, hogy módszeresen tönkretegye önmagát, droggal, alkohollal vagy gyógyszerekkel. Te azonban vissza akarod rántani a szakadék széléről, és én azt állítom, hogy ez sikerülhet is.
Persze jelenleg úgy tűnhet, hogy őt az égvilágon semmi sem érdekli, csak a szer és a kábulat az élet helyett egyfajta életpótlék. Még azzal sincs tisztában, hogy milyen nagy szüksége lenne segítségre, miközben Te azt hallod a szakemberektől: egy szenvedélybeteget csak akkor lehet megmenteni, ha az illető maga akarja és kéri ezt.
Én azonban azt állítom: nem igaz, hogy csak azon a szerfüggőn lehet segíteni, aki magától felismeri, hogy mekkora bajban van, és önszántából szakemberhez fordul. Valójában már akkor közbe lehet lépni, amikor az illetőnek még nincs betegségtudata, és tapasztalatom szerint vissza lehet hozni akár a gödör fenekéről is.
Gondolj erre a könyvre úgy, mint egy mentőkötélre, amellyel közösen elhúzzuk a fuldoklót a mentőcsónakig, hogy aztán a szakemberek segíthessenek rajta úgy, ahogy kell. Ez egy olyan mentőexpedíció lesz, amelyben rajtad és rajtam kívül az érintett többi hozzátartozója is részt vesz majd. Csak együtt tudunk valóban célt érni, ráadásul ez az összefogás a függőn kívül a többi családtagnak is segíteni fog. Abban a családban ugyanis, amelyben egy szenvedélybeteg él, nem kizárólag a függő van bajban, hanem egytől egyig mindenki.

Vágjunk hát bele! Ismerd meg azt a módszert, amely a szenvedélybetegség árnyékában élő családok ezreinek adta már vissza a reményt szerte a világon: az intervenciót.

• Könyv: Dudits Dénes: Életmentő könyv
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 176
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155932076
• Megjelenés időpontja: 2019. augusztus 26.

Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete

Köszönet a könyvért a 21. Század Kiadónak!
 A könyv három dolog miatt keltette fel az érdeklődésemet. Egyrészt japán szerző, japán életvitel, ami mindig is érdekelt és mindig is szerettem róla olvasni. Persze még vannak a témában hiányosságaim, de próbálom a kultúrát megismerni amennyire csak lehetséges ez. Másrészt a szerző egy zen buddhista szerzetes, és Japán mellett a buddhizmus az ami még eléggé vonz ahhoz, hogy szabadidőmben olvassak róla. Harmadrészt a borító és a zen hatás kedvez a kissé minimalista lelkemnek.
 A könyv nem tartalmaz hosszú, bonyolult és unalmas szövegeket, hanem egyszerű rövid, egy oldalas részekből áll, egy bevezető mondattal, ami relatíve összefoglalja a rész lényegi részét. Ebből adódóan nagyon praktikus, ha az embernek csak pár perce van olvasásra, mert felcsaphatja bárhol, és végigfuthat az oldalon egy-két perc alatt és máris kapott egy kis elgondolkodni valót.
 Amikor kértem a könyvet, még nem gondoltam, hogy az egyik legjobb olvasmányom lesz az évben, ami a szakirodalmakat illeti. (persze tudom, még csak május van, olvashatok még jó szakirodalmat).

 De bíztam benne, hogy olyan lesz amit szeretni tudok:

• közérthető: pipa
• egyszerű és megfogadható tanácsok: pipa
• egy kis japán kultúra: pipa
• egy kis zen buddhizmus, de nem töménytelen mennyiségben: pipa

Igazándiból semmi sem volt túl sok. Ahogy a cím is mondja, az egyszerű élet művészetét hivatott bemutatni, 100 zen gyakorlat segítségével. Nem kell vallásosnak lenni, hogy megértsük a zent, és még csak megtérni sem kell ezután sem ahhoz, hogy jobbá tegye az életünket a könyv. Úgy gondolom, hogy az olvasónak lesznek kedvenc részei, és azokhoz sokszor vissza fog térni. Nekem is lettek kedvenceim, amiket próbálok azóta is beépíteni az életembe. Lesznek olyan részek a könyvben, ami valakinek talán "túl zen" és nem tud vele azonosulni, de ilyen kevés volt.
 Én szerencsés vagyok, mert jártam már japán zen kertben, így amikor ezeknek a leírását olvastam, egy kicsit újra ott voltam.
 Emlékszem olvasás után teli volt a könyv jelölőkkel, hogy mi az amit ki akarok írni idézetbe, hogy meglegyen, hogy visszanézhessem. Aztán mégsem írtam mindet ki, mert úgy vagyok vele, hogy előbb fogom kinyitni újra a könyvet, minthogy megkeressem ezeket az idézeteket. De azért pár kedvencet megosztok itt is, hátha kedvet kaptok ti is az olvasásához.

 "A buddhizmusban azt mondjuk, Chisoku, ami azt jelenti „légy elégedett”. Ha tudod, mennyi elég, megelégszel azzal, amid már van."

191. oldal

"A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket jól.  Próbálj többféle szempontból tekinteni a tárgyakra, hogy ne korlátozzon a felhasználás „előírt módja.""

117. oldal

 "Mai gondjaink a nappal együtt véget érnek. Holnap te is új leszel. Ezért nem kell nyugtalankodni."

101. oldal

"Belekezdhetsz valamibe, ha van hozzá energiád. Befejezni is egyszerű. Állhatatosan tovább folytatni, az a nehéz."

91. oldal

Belbecs: 5/5
Újraolvasós könyv mindenképpen!

Külcsín: 5/5
Engem ez a minimalista borító megvett kilóra. A belső képek, a szerkesztés, az elrendezés és úgy egészében a könyv egy remekmű. Egy egyszerű, de nagyszerű könyv!

Fülszöveg:
100 ​zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért
A világot nem könnyű megváltoztatni, és ha nem úgy működik, ahogy szeretnénk, jobb, ha önmagunkon változtatunk – tanítja Shunmyo Masuno.
Százféle információ zúdul ránk, felőrli napjainkat a szüntelen sietség és a jövőtől való szorongás. Nem szívesen gondolunk arra, hogy az élet egyszer véget ér, félresöpörjük a múlandóság apró jeleit.
Azonban a kis változásoknak is van hatásuk. Ha mindennap szánunk néhány percet arra, hogy ne gondoljunk semmire; ha evés közben nem figyelünk másra, csak az ételre; ha megszabadulunk a felesleges tárgyaktól, de az igazán fontosakat becsben tartjuk; ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen – korábban nem tapasztalt nyugalomban és békességben lehet részünk.
Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja, és díjnyertes zen kerttervező. Könyve elméletek helyett praktikus, egyszerű gyakorlatokat ajánl: tanácsaival apró lépésekben, finoman hangolja át a gondolkodásunkat.

Könyv: Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete
Kiadó: XXI. Század / XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 222
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915581
Fordította: Laik Eszter
Megjelenés időpontja: 2019. április 15.
Ár: 3.490 Ft (kiadói ár: 2.792 Ft)

Justyn Barnes: Ikigai

Köszönet a könyvért a Scolar kiadónak!
 A könyv alcíme a következő: Találd meg az életed értelmét.
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit írjak a posztba. Borzalmasan nagy bajban voltam ugyanis, mert tetszett is a könyv és nem is. És amikor kettős érzésem van, akkor döntenem kell, hogy melyiknek adok szabad utat. Végül ez a poszt legalább a tizedik próbálkozás, hogy összeszedjem, mi tetszett és mi nem a könyvben. Remélhetőleg elégedett leszek a poszttal, mert hát, nem szeretnék félkész dolgokat átvinni a jövő évre.

Ami tetszett a könyvben:

x A mérete: Szeretem azokat a könyveket, amik utazóbarátak. Ez kifejezetten kicsi és táskában elférő méreteket öltött, így nagyon kényelmes volt cipelni és buszon olvasni is. Amikor először molyon láttam a könyv borítóját, azt hittem, mint sokan mások, hogy ez nagy alapú lesz, de aztán könyvesboltban is találkoztam vele, és ott szerelem volt első látásra.

x A borító és a belső festett képek: Ugyan nem hiszem, hogy ez a tökéletes borító az Ikigai-nak, de nem is volt életidegen. Megnyugtató színeket használ, mind a borító, mind a fejezet elválasztó “rajzok”. Tetszik no!

x A tagolása a könyvnek: Itt a fejezetekre gondolok főleg, ahogy egymásra épülnek, és ahogy egy-egy fejezetet jobban kifejt. Tetszett, hogy sorban halad a témákban, és az is, ahogyan ezt megoldotta, változatos írásokkal.

x Ízelítő: Ezt nem tudom jobban megfogalmazni egy szóban. Az író, úgy érzem tisztában volt azzal, hogy nála sokkal mélyebben foglalkozik már a témával pár szerző, így ő maga nem akart mélyre ásni a témában. Nem akart borzalmasan sok információt átadni. Ő egy ízelítő akart lenni az olvasónak, amolyan “csali”, hogy ezek után ténylegesen el tudja dönteni, hogy érdekli-e a téma annyira, hogy beleássa magát, vagy hagyja a fenébe, mert totálisan távol áll tőle. Sokkal több pontot kapna a könyv tőlem, ha ez lett volna az első a témában, amit olvastam!


Ami nem tetszett:

x Az a sok-sok kép: Szeretem a képeket, és fel is dobja általában a könyveket, ha tartalmaz képet, de az ikigai szerintem, pont nem az a téma, amit teli kéne nyomni képekkel. Itt úgy érzem, hogy túl lett tolva a képek aránya a szövegezéshez képest. Elhiszem, hogy ha a képek nem lennének, végtelenül hülyén nézne ki a könyv és borzalmasan vékony lenne, de talán ENNYI kép nem kellett volna.

x Ikigaiod: Ez a szó kísért engem, és kirázott tőle a hideg, mindig amikor olvastam, és elég sokszor van a könyvben. Elhiszem, hogy nyelvtanilag ez így helyes, de borzalmasan hangzik az ikigaiod :D


Összességében:
Ez a könyv nem több és nem kevesebb, mint egy betekintés az Ikigai világában. Sejtésem szerint, ennél több nem is akar lenni. Tisztázza a fogalmat, és ötleteket és írásokat tartalmaz arról, hogy miként élheted át az ikigait, miként alkalmazhatod az életedben. Rengeteg hasznos és jó dolog van benne, de emellett az is látszik, hogy nincs mögötte nagyon alapos kutatómunka. Nem mondom, hogy nem kutatott, de tény, hogy ez az 5. könyv amit a témában olvasok, és eddig ez tartalmazza a legkevesebb információt. (Bár Bettina Lemke könyve ennél sokkal borzalmasabb :D).
 Remek dolognak találom, a könyv végén lévő ajánlott irodalmak szekciót, mert relatíve felsorolja a Magyarországon is forgalomban lévő könyveket a témában. Aki jobban bele akar mélyedni, annak ad továbbhaladási irányt, és ez jó dolog.
 Arra tökéletes a könyv, hogy megismerjük az Ikigait, és eldöntsük azt, hogy szeretnénk-e egészében látni a dolgokat, vagy megelégszünk ezzel az ízelítővel. Ajándék könyvnek amúgy szerintem remek, ha japán kultúra érdekli az ismerősünket, vagy keresi az élet értelmét. És akik szeretik az idézeteket és képeket azoknak is nagyon jó, mert tényleg szép a könyv. Csak nekem kevés, ha egy könyv csak szép.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

„A japánok hosszú ideje tudják: van olyan, hogy az ember szereti a munkáját, és meg is fizetik érte. Ez az összhang maga az ikigai: kombinációja mindannak, amit szeretsz, és amire a világnak szüksége van. Ez a kis könyv segít megtalálni a saját ikigaiod, azaz életed valódi értelmét – ha engeded, feltárul előtted a hosszú, boldog és tudatos élet titka.”

Könyv: Justyn Barnes: Ikigai
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632449289
Fordította: Rácz Rebeka
Megjelenés időpontja: 2018. november 12.

Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

 Amíg, volt Class Fm, addig azt hallgattuk, így lépten-nyomon bele hallgattunk az E-mentes övezetbe is. Én a könyvet azoknak ajánlom főleg, akik nem nagyon hallgatták a rádióban, vagy csak egy-egy adást kaptak el. Ugyanis olvasás közben az volt az érzésem, hogy „jó-jó, de ezt mind hallottam már”. Holott feltehetően nem az összest hallottam.

 Mindenképpen jó, ha az ember elolvassa ezt a könyvet, mert kap egy bizonyos képet arról, hogy mit is eszünk meg. Amúgy a rádióadásokkor is rájöttem már, és az olvasás alatt szintén felszínre jött az, hogy mindez, szép és jó, de amit Bio Gabi képvisel, az amolyan „a ló túlsó oldalára esés”. Tehát, igen-igen ne étkezzünk rosszul, ne együnk látványpékséges dolgokat, sem olyan élelmiszereket, melyek telis-teli vannak E számokkal. (még ha az E számok egy része nem is probléma, ha a szervezetbe jut). De Bio Gabi már azt szintet képviseli, amit úgy érzem, egyelőre Még nehezen kivitelezhető.

 Persze, együnk bio kölest és bio chia magot, és bio zabkását, bio gyümölccsel, mert mindezek egészségesek. Csakhogy amikor a 21. századi magyar emberke bemegy a boltba, akkor konstatálja, hogy a „bio” előtag, mint valami 2-szeres vagy 3-szoros szorzó jelentkezik az árban. És bármennyire szeretne egészségesen táplálkozni, nem tud, mert drága.

 De nem mentem fel a ma emberét sem, mert másik oldalról, ott van, hogy nem feltétlen minden drága. Mi már… hát egy fél éve biztosan itthon, kovásszal (itthonival), sütünk mindent. Nem mondom, hogy nem voltak rosszul sikerült kenyerek, de idővel belejött anyukám, és most már teljesen jók, méghozzá adalékadagok nélkül, minden nélkül. És igen plusz idő, de megoldható (kevertem már be kenyeret, meg láttam, hogy készül, úgyhogy tudom).

És valóban nem hiányoznak az E számok az emberek szervezetéből, mert megvannak azok nélkül is. De ugyanígy a pálma és kókusz zsír sem éppen. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen egészséges, egy olyan embertípusnak ilyesmiket tömegével használni, ami nem honos itt. Mert, ismerjük be, a magyar őstörténetben, nem nagyon szerepelt kókusz, sem pálmafák alatt szunnyadó magyar. Egyszerűen szervezet számára idegen anyag, még ha jelenleg rá is nyomják az egészséges címkét. Tehát elhiszem, hogy a Chia mag tök jó, de egy határig. Elhiszem, hogy jobb a kókusz zsír, mint a napraforgó, de meddig? Mikor jön a kutatás, hogy nem is olyan egészséges, vagy mikor jön valami új, amire rámondjuk, hogy az egészségesebb?

Kedvenc fejezetem: Az a rész volt a kedvencem, amikor a gasztropszichológiáról beszélt. Arról, hogy miként és hogyan hülyítik az embereket, a csomagolás külleme, nagyságával. Hogy mennyit lehet ezzel legálisan csalni. Hogy az emberek igenis a nagyobbat veszik mindig, vagy a szebbet, meg az olcsóbbat. Ha valaminek emelni akarsz az árán, az is megoldás, hogy csak a csomagolás változik, és kevesebb a beltartalom, de az ár hasonló. Erre rögtön tudom mondani, a 100 grammos csokit, ami már évek óta csak 90 grammos, de nagyságra nem tűnik kisebbnek. A joghurtok, amik egyre kisebbek, és egyre több gyümölcsöt vagy bármit tartalmaznak (ami olcsóbb, mint maga a joghurt), hogy a 100-as zsepi sem 100-as már, és így tovább. Érdekes volt, és néha volt „aha” élményem vele kapcsolatban.

Vagy 87 gramm....

 Minden esetre elolvasni érdemes a könyvet, aki tud teljesen át is szellemülhet Bio-ba. Mindenképpen pozitív, hogy a könyv bár borzalmas mód propagálja az ilyen bio dolgokat, azért elmondja azt is, mi nem jó a rendszerben. És igen pozitív, hogy van pozitív és negatív oldala is a részeknek, és nem nyomatja csak azt, hogy „csak ez jó” „ez meg csak rossz lehet”. De ettől még nekem Bio Gabi túlontúl bio :D

Fülszöveg:

Világunkban ​a helyes táplálkozáshoz mindenkinek értenie kell egy kicsit. Az élelmiszeripar kettős játékot játszik, és ennek a polgár ihatja meg a levét. Hasznos tisztában lenni a belső folyamatokkal, összefüggésekkel az élelmiszergyártás és a táplálkozás terén, hogy ezek ismeretében jó döntéseket hozhassunk az egészségünket érintő kérdésekben.  Ezért született e riportkönyv, amelyben Sebestyén Balázs kérdezi Bio Gabit, alias Tóth Gábor táplálkozáskutatót, akivel műsorvezető kollégáikkal együtt három éven át, hétről hétre beszélgettek a legaktuálisabb kérdésekről, a legfrissebb szakmai eredményekről, a fogyasztói dilemmákról a Morning Show E-mentes övezet című, nagy sikerű rovatában.
Közkívánatra született e könyv, amelyben elérhető a műsorban elhangzott számtalan hasznos szakmai információ, tanács, megoldás és ötlet a határainkon innen és túl élők számára, olvasmányos, közérthető, kibővített formában, csokorba gyűjtve, receptekkel együtt.
Ennél azonban még többről is szó van. A könyv készítése közben mintegy életre kelt, és így különálló, bővített műként jelenik meg, amely mindenki számára haszonnal forgatható, aki szeretné E-számoktól mentesen, tisztábban látni a jelenségeket.
Mit jelent a gasztropszichológia? Miért van annyi étrendi irányzat? Melyik E-számmal kell vigyáznunk? Igyunk-e tehéntejet, együnk-e párizsit? Mit tegyünk, ha emésztési problémáink vannak? Valós-e a gluténpánik, és milyen kenyeret vásároljunk? Ehetünk-e fagylaltot, és miből készül a csokoládé? Miért hiperaktív a gyerek, és miért migrénes a szülő? Milyen vizet igyunk, jó-e a rendszeres kávézás? Bízhatunk-e a biotermékekben? Mit együnk, ha sportolunk vagy fogyni szeretnénk? Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket? Mi a hosszú élet titka?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat e riportkönyvben.

Könyv: Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

Kiadó: Pilis-Vet

Kiadás helye: Pilisvörösvár

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 236

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789638686183

Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai

A könyv kinézete megvett engem kilóra. Gyönyörű kiadás, amit jó kézbe venni. Meglehetősen sokat adtak a külcsínre a kiadónál. Keménykötésű, beépített könyvjelzővel, gyönyörű cseresznyevirágos borítóval, kellemes betűtípussal. Hívogató alcímmel, és címmel.

 Mert hát kit nem érdekel a hosszú élet Japán titka, vagy csak úgy a titka is? Ki az aki nem gondolkodik el, ha egy teljesen ismeretlen szót talál címként? Az Ikigai nekem teljesen ismeretlen volt, a könyv olvasása előtt. Sajnos, olvasás után sem lettem sokkalta jobban felvilágosítva, viszont borzalmasan sokszor használták az ikigai szavat a könyvben.

 Sokkal jobb is lehetett volna a könyv. Sokkal-sokkal jobb is. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert mondott újat, csak éppen nem a hosszú élet Japán titkairól, arról alig egy fejezet szólt. Viszont sokat megtudtam arról, hogy vannak bizonyos Kék zónák a földön, ahol az átlagosnál jóval magasabb a megélt évek száma. Tehát ott nem igazán nagy szám 100 évesnek lenni, mert már-már elvárás. Ott olyan körülmények vannak, feltehetően olyan génjeik is az embereknek, amik segítik azt, hogy egészségesen és fitten maradjanak akár száz év felett is. Be kell ismernem, hogy ezekről a kék zónákról itt olvastam először és fel is keltette a figyelmemet, így feltehetően fogok majd még olvasni róla. Molyon találtam is egy könyvet erről, ami meg is van a könyvtárnak, úgyhogy beütemezem majd. (ezt találtam: Dan Buettner: A hosszú élet oázisai – Földünk Kék Zónái)

 Tehát a kék zónákról megtudtam egy csomó mindent, csak pont a japán vonatkozások szorultak a könyv végére, meg el-el ejtve néhány megjegyzést. Nem éreztem azt olvasás közben, hogy valaki szerkesztette volna a könyvet, ugyanis nagy ugrások voltak, meg szétszórtan mindenféléről beszéltek. Olyan érzésem volt, mintha a jegyzeteiket így egymásra pakolták volna és kiadták volna, arra sem ügyelve, hogy valami rendszer legyen benne. Ez olyan csapongó volt, hogy japán dolgok – világ többi része – kék zónák – étrend –japán dolgok –japán étrend – valami a világról – mozgás – japán dolgok. Tehát olyan összecsapott.

Forrás: internetwork.hu

 És sajnos igazándiból a hosszú életről nem tudtam meg mindent. De egy dolgot igen, és ez nagyon-nagyon tetszik a japán vonatkozásban. A bizonyos ikigai. Mely, az egészséges étrenden túl, az egészséges mozgással teli életen túl, azt jelenti, hogy legyen célod az életben. Ha van egy cél, egy ok, egy dolog, amit szeretsz csinálni, ami értelmet ad, hogy minden nap felkelj, akkor meglehetősen sok napig felkelsz, hogy ezt megtedd. Az ikigai olyan, belső dolog, életcélnak is nevezhetjük. Szóba került a Flow (áramlás) is a könyvben, és az is ilyesmi. Amikor nem érzed tehernek, amit teszel, amikor csak úgy repülnek az órák, amikor azt teszed, amit szeretsz és képes vagy teljesen kikapcsolni. Ez az állapot az, ami képes biztosítani a hosszú életet.  Adj célt az életednek, és törekedj a tökéletességre abban, amit csinálsz. Legyen ez íjászat, főzés, vagy bármi más.

 A másik ok, amiért az a bizonyos sziget japánban a világ legtöbb öregét „kitermelte”, hogy borzalmasan nagy az összetartozás. Egymagadban is elélhetsz persze 100+ évig, de jóval nagyobb az esélyed erre, ha egy összetartó társaság tagja vagy. Legyen az egyházi, de együtt élő közösség, vagy legyen, az a japán falu ahol mindent együtt csinálnak, mindig mindenkinek megvan a dolga. Kiskoruk óta abba nevelték bele őket, hogy közösen termeljenek, közösen főzzenek, építkezzenek. Relatíve mindent közösen tegyenek. Így mindig, mindenkinek volt hova tartoznia, és ez is a hosszú élet alapköve. Legyen célja az életednek, legyen, akivel ezt megéled, és légy aktív. Japán faluban még a 100-110 éves öregek is lazán sportolnak (jó nem maratont futnak, de hozzájuk mérten sportolnak), rengeteget találkoznak egymással, sokat ünnepelnek, sokat beszélgetnek, miközben művelik a konyhakertjüket, meg a rizs és egyéb nagyobb földeket.

 Nagyon tetszett a hozzáállásuk, a legtöbben azt mondták az interjúkba, hogy a hosszú élet titka, hogy boldog legyél, nevess sokat, mozogj sokat, és pozitívan szemléld a világot. Ismerjük be, hogy negatív életképpel nem nagyon élnek 100 évig az emberek, mert hisz már az élet értelmét is megkérdőjeleznék. Ha minden nap úgy kelnél fel, hogy „jaj, miért élek”, ellenben ha pozitívnak látod a világot, ha kedved van felkelni hajnalba, és menni, csinálni a dolgod, akkor valahol logikus, hogy ez a ritmus ez a belső erő sok-sok évig mozgat.

 Azon felül, hogy megélik persze a 110-120 évet is ezek a japán emberek, meglehetősen önellátók sokáig. Fizikailag és mentálisan is jóval tovább fiatalok még. Az étrendjük amúgy borzalmasan változatos. Elképzelve ezt európai viszonyba, nos, nehezebben, de persze kivitelezhető lenne itt is. Jóval kevesebb sót és édes dolgot esznek, cukrot, mint fehér cukor szinte semennyit sem. Ha cukor, akkor nádcukor, mert azt termesztenek. Sót, a szigeten még a Japánhoz mérten is kevesebbet fogyasztanak. Sosem eszik magukat pukkadásig. Elvük, hogy ha 80%-ig jól vagy lakva akkor hagyd abba, és ne egyél tovább. Mert így nincs az a teltségérzet, és tompulás, és az emésztés is jobban szereti ezt. Jobb a testnek, ha nem laksz annyira jól, hogy azt legszívesebben lefeküdj aludni.

Belbecs: 4/5

Többet vártam a könyvtől, de rengeteg jó dolgot olvastam. Rengeteg dolognak utánanézhetek majd. Kiindulási pontnak például meglehetősen jó. Egy jobb szerkesztést megérdemelt volna. Ha nem ugrálunk ennyire a témákban, akkor jobban tetszett volna. Ettől még elhiszem, hogy ezt találták jónak az írók, csak nekem nem tűnt emiatt összeszedetnek, pláne nem japán vonatkozásban. Sokkal több japán vonatkozást vártam.

Külcsín: 5/5

Mint azt a poszt elején is írtam. Nagyon-nagyon bejön a könyv kivitelezése és borítója. Gyönyörűséges :)

Fülszöveg:

A japánok úgy tartják, minden embernek megvan az ikigaija, vagyis a létezésének oka.
Az ikigai az egyik titka az Okinava-sziget lakóinak, akik a világ leghosszabb életű emberei közé tartoznak. A szerzők egészen az Okinava északi részén található Ogimi településig utaztak, ahol több száz interjút készítettek. Leginkább a féltve őrzött titok érdekelte őket: hogyan találták meg a hosszú életű japánok a létüket elégedettséggel, boldogsággal és értelemmel megtöltő ikigait.
A kötet célja, hogy segítsen az olvasónak megtalálni a saját ikigaiát. Közben a japán filozófia számos olyan elemével is megismerkedhetünk, melyek segíthetnek megőrizni a test, elme és szellem egészségét.
Okava Miszao egészen száztíz éves koráig ellátta önmagát – közben összesen három különböző évszázadban élt. Mikor tudósok arról kérdezték, hogyan vigyázott az egészségére, csak ennyit válaszolt: „Szusit ettem, és aludtam”.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 208

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633109182

Fordította: Varju Kata

Tartalomjegyzék

Prológus – Egy rejtélyes szó
Az ikigai filozófia
A fiatalság titka
A hosszú élet mesterei
A logoterápiától az ikigaiig
Áramoljunk a feladatokkal!
Mire inspirálnak a hosszú életű emberek?
Az ikigai étrend
Könnyed testmozgással a hosszú életért
Rugalmas ellenállás és vabi-szabi
Epilógus Ikigai, az élet művészete

LaReine Chabut: Alakformálás (Tantusz)

A miért olvastam a könyvet kérdésre, aki ismer az tudja a választ. Mondjuk úgy, hogy van nekem egy alakom, amit nem ártana formálni, mert most olyan amilyen. Persze elolvasva a könyvet rájöttem, hogy ezek az alakformáló dolgok jók lesznek nekem, amikor már leadtam úgy 30-40 kg-ot, vagy legalább 20-at, mert akkor már talán meg tudom csinálni őket. Tehát maga a könyv jó, de akkor, ha alig van rajtad felesleges és amúgy is fitt vagy.

 Ennek ellenére elrakom a könyvet, mert bízok abban, hogy valamikor erre majd szükségem lesz. Egy nagy életmód váltás után, miután lefogytam. Amúgy megfigyeltem, hogy mindig olyankor találom ki, hogy na én most fogyni fogok, meg mozogni, amikor valami ebben gátol, és akkor mindig mondhatom, hogy azért nem, mert a nyári melegtől fáradt vagyok, vagy a munka mellett fáradt vagyok (ami tök szar indok, tekintve, hogy könyvtáros vagyok, tehát ismerjük be, hogy nem éppen az a marhára fizikailag megterhelő munka), most nőcis hetem van, akkor most nem mozgok, mert kikelni sincs kedvem az ágyból. Vagy most ilyen kiütés itt van, ezért nem tudok a lábamra lépni stb. igen, rájöttem, hogy marhára sok indokot tudok találni arra, hogy miért nem csinálok relatíve semmilyen mozgást sem, a kötelezőkön. Minthogy elmenni a munkahelyre, hazajönni a munkahelyről. Itthon tenni venni stb. mert egyszerűen lusta vagyok, és kifogásokat sokkal könnyebb találni. És akkor itt ez a könyv, ami már azzal kezd, hogy helloka, melegíts be, az fél óra, aztán még fél órát tornázz, de lehetőleg egy órát. Namármost az olyan lusta féléknek mint nekem, ami úgy kezdődik, hogy „Hello, másfél óra”, nos az már úgy hangzik, hogy „soha b+”. Tehát ez nekem kezdő tornázós cuccba elég meredek, pedig kezdőnek írja. Ha  a fél órát is veszem figyelembe is egy óra. Át kell gondolnom, hogy hova, és mikorra kell ezt bepasszírozni. A másik, hogy van nekünk szobabiciklink, csak hát az a tesóm szobájában van, mert nálam ha benn van akkor semmi másnak nincs helye. Na ott meg meleg van. Kifogások mi?:D Úgyhogy ezen is törnöm kell a fejemet.

 Valakinek van ötlete, ami nem másfél óra, de hatásos, egy molett nő számára, amit nem un meg hamar stb. miattam video is lehet, a gép a szobámba van, talán az jobb is lenne, mert lekötne a bámulom és csinálom szakasz. No meg mivel melegítsek be, a helyben futásnál tuti van jobb megoldás hozzá… Ötleteket várok!! :)

Fülszöveg:

Gondold végig, hányszor lépnek működésbe a törzs izmai a legegyszerűbb mozdulatok elvégzése közben: amikor kiszállsz az ágyból, felállsz a székről, amikor ölbe veszed a gyerekedet, vagy az unokádat, vagy amikor az íróasztalnál ülsz. Ha a törzsizmok nem elég erősek, minden mozdulat nehéz, sőt fájdalmas is lehet.
A „core-tréning”, tehát a test „központját” alkotó has- és hátizmok erősítését jelenti, ami nemcsak az alakformálás fontos eleme, hanem minden sportmozgás és a legegyszerűbb, hétköznapi mozdulatok kivitelezéséhez is szükséges

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: LaReine Chabut: Alakformálás

Kiadó: Panem

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 156

ISBN: 9786155186080

Fordította: Tarr Zsófia

Sabrina Carollo (szerk.): Gimnasztika mindenkinek

Úgy két hete kezdtem használni a szobabiciklit, arra amire való. Tehát már nem a ruháimat akasztom rá, hanem tekerek, mindig egy kicsit többet, mint előző nap. Persze még mindig csak 16 percnél tartok (10-ről indultam, csak sokáig az éppen elég volt), és gondoltam, hogy valami kellene mellé még. Mert hát jó a tekerés, de akkor is az csak tekerés. Gondoltam van nekem egy ilyen gimnasztikás könyvem, ebből majd lesek gyakorlatokat, meg hasonlókat, és jó lesz!

 Nos elolvastam! Gyakorlat nem sok van benne, információ nem sok van benne, amit fel is hoz dolgot azt két mondattal kifejtettnek tekinti, úgyhogy nem megyek vele túl sokra. Mindenesetre most próbálok majd összeállítani egy fél órás edzéstervet, vagy valami hasonlót, hogy legyen napi mozgás, amit itthon is meg lehet csinálni, nem unom halálra magam benne, és nem megy el a kedvem tőle három nap után, és amibe nem is halok bele két percen belül! Ebben ez a könyv feltehetően túl sokat nem fog segíteni…

 Gondolhattam volna persze, hogy 94 oldal alatt nem lehet megváltani a világot, de azért ennél több információt is csepegtethetett volna az összeállítója egy-egy dologról. A könyv alcíme: Fogyasztó torna, táplálkozás, légzés, nyújtás, aerobic. Valóban mindegyikről van két mondat a könyvben, esetleg két oldal, egy egyoldalas képpel :P Keresek inkább a neten infókat -.-”

 A fogyasztó torna amúgy 6 elemből áll, az aerob gimnasztika 7-ből és így tovább. Jó tény, ha ezeket a végtelenségig ismételem feltehetően jó lesz arra amire mondják, de végtelenül unalmas lesz….

 Ötletek kellenének, hogyha fogyni akar az ember mit tornázzon OTTHON, mert nem nagyon akarok eljárni edzőterembe meg hasonlókba, és mivel éritek el, hogy ne unjátok meg, vagy ne menjen el a kedvetek tőle rövid időn belül? :D Vagy ez szimplán elhatározás, kitartás kérdése? És mikor érdemes tornázni. Reggel, este, délután, vagy tökmindegy? :D

Belbecs: 3/5

Kiadó: Sziget

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 96

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637268670

Fordította: Patkós Judit

Ár: 1.850 Ft