Michael Mosley: Csak egy apróság

 

• Kiadó: Libri
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 220
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636042974
• Fordította: Gyárfás Vera
• Megjelenés időpontja: 2024. február 20.

Még 2024-ben kaptam kölcsön @AniTiger barátnőmtől a könyvet, és nézzük a jó oldalát. Nagyjából egy évvel később vissza is tudom neki adni, úgy, hogy el is olvastam. Volt...amit olvasás nélkül adtam vissza, mert közbe a könyvtár megvette és annyira szerinte úgyse jó és akkor eladja :D...de általában olvasás után szoktam visszaadni könyveket, jó esetben egy évtizeden belül...megnéztem,  jelenleg nagyjából 75 könyve van még nálam...várva, hogy elolvassam.

 Viszont most, már nekiálltam összeállítani az év hátralevő részének olvasási listáját, vegyesen könyvtári-saját-kölcsön könyvekkel, hogy mindennel is haladjak. Örömömre szolgált, hogy amúgy ez a könyv a gyorsan olvasós fajta, úgyhogy egyrészt az olvasási hangulatomnak is jót tett, meg az "elolvasott oldalak" számának is. Jelenleg Molyon, a kalkulátor azt mondja nekem, hogy 74 oldalt kellene naponta elolvasnom, hogy mindent, amit terveztem elolvassak idén...haha.

 No de a könyvről. Könnyed olvasmány arról, hogy mik azok a szokások, amiket ha behozol az életedbe, akkor sokkal jobban fogod érezni magadat. Hogy egyedi-e a lista, és sosem olvastam ezeket így összeszedve? Nem, cseppet sem. Viszont tartom, hogy minél többször találkozunk egy-egy dologgal, annál könnyebb magunkat rávenni, hogy akkor hozzuk be az életünkbe. 

És sok könyvvel ellentétben ez a könyv, még a számítógépes játékokról sem akar lebeszélni. Tény, hogy nagyon sok olyan szokás - apróság van, amit, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor pontosan tudjuk, hogy csinálni kellene.

 Minthogy, olvass ;), mozogj, és zuhanyozz hideg vízzel. De nem tudom ki az, aki amúgy önszántából hideg vizes zuhanyt vesz. Engem egyelőre a könyv sem tudott rávenni, pedig felsorolt ezer millió dolgot, hogy miért jó legalább egy percig megfagyasztani magad a zuhany alatt. De mivel...nekem reggel és este a relatív forró víz szükséges a lelkem egyensúlyához, nehéz rávennem már a közepesen langyosra is magam, nemhogy a hidegre o.O

 De az apró dolgok közt van a tánc, és az új dolgok tanulása is, az éneklés, vagy éppen a séta kora reggel. Mind olyan, amit az ember tényleg tud. De valahogy egyikre sincs ideje soha. Csak tudnám, hogy mit csinálnak az emberek, hogy semmire sincs idejük :P. Én relatíve sokat vagyok szabadban, oké, nem az allergia szezonban. Normál esetben elég sok dolgom van kinn, tehát amikor nem dolgozom, és nem süt halálra a nap, vagy télen nincs mínusz millió fok, akkor azért sokat szoktunk kinn lenni. Ma is nagyjából 2 órát vett igénybe a kerítésre felrakni a nád szövetet, hogy eltakarja, hogy nem olyan szép a kerítés. Ilyenkor jól el is fáradunk, és amúgy ezek után szokott eszembe jutni, hogy "én ma még nem tornáztam"...vagy mozogtam. Miután amúgy két órán át táncikáltunk, hogy ne tapossuk le a növényeket :D és rögzítve legyen a cucc...igen elszoktam felejteni, hogy amúgy az is mozgás volna.

 A könyv amúgy abból a szempontból kifejezetten jó, hogy rövid fejezetekre van bontva, olvasó barát, nagy közöket tartva és illusztrálva. Tehát könnyű a "csak még egy részt" elolvasni, mert egy-egy rész nem hosszabb, mint 3-4 oldal.

 Forradalmian új dolgot nem mond, de ha sosem olvasott az ember arról, mi tenne jót neki, akkor ez maximálisan jól összefoglalja az alapokat. Nem rossz könyv, én szerettem a nyelvezetét is. Olyan barátságosan közli, hogy ő miket próbált ki, minél mi volt a tapasztalata, és miként, hova illesztette bele az életébe. Kifejezetten kellemes volt olvasni.

 Belegondolva, túl sok új ötletet nem kaptam arra vonatkozóan, hogy milyen aprósággal javíthatnám az életemet. Mert hála naplót már rég vezetek (sajna nem mindennap, de próbálkozom), növények is vannak a szobámba, és próbálok reggel időben felkelni és mozogni is (ezen van mit javítani), a képernyő menteség este és az olvasás meg alap. Igen,...tudom, megint mindjárt tíz és még a gép előtt vagyok, de nem szoktam minden nap blogposztot írni. És amikor nincs ilyen feladatom, akkor kilenckor a gép kikapcsolása után a telefont is elrakom töltőre, és reggelig nem is nyúlok hozzá. Tízkor meg, ha minden jól megy már alszom is, hogy a napi 8 órás alvás meglegyen...nagyjából.

 Akinek nincs ötlete, mivel javítsa az életminőségét, viszont túl sok ideje sincs olvasni, annak ez egy tökéletes válogatás. Átfutható, ötleteket adó, ami tetszik, azt elolvasod, miért is lenne jó csinálni, és máris tettél valamit a saját egészségedért.

Fülszöveg:

„Annyira biztos vagyok a könyvemben felsorolt apróságok pozitív hozadékaiban, hogy többet is beépítettem a napi rutinomba. Kiválasztottam azt a harminc kedvencemet, amelyet egy átlagos napon elvégzek, így könnyebben eldöntheted, hogy neked mi fér bele. Igencsak bőséges a választék, de természetesen nem várom el, hogy mindet egyszerre próbáld ki! Azért remélem, hogy kedved támad egy-kettőhöz, és a jótékony hatások láttán fokozódik majd a lelkesedésed.

(…) Lapozd végig a könyvet, válassz ki egy új ötletet, és adj neki egy esélyt. Amikor már szokássá rögzült, megint lapozz bele a könyvbe, hátha szívesen kipróbálnál valami mást is.

Sok szerencsét!”

Tudtad, hogy a csokoládé jót tesz a szívnek, az éneklés természetes kábítószer, a szobanövények pedig serkentik a memóriát?

Mind tudjuk, mennyire fontos a tápláló étrend, az egészséges testsúly, a rendszeres testmozgás, a pihentető alvás ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

De pontosan mit kell tennünk azért, hogy jól legyünk?

A válasz közel sem egyszerű, mivel az újságokban, a televízióban és a közösségi médiában sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsokkal találkozunk.

Ezért döntött úgy dr. Michael Mosley, hogy interjút készít a legfrissebb orvostudományi kutatások vezetőivel, olyan tudósokkal, akik a szakterületük elismert képviselőinek számítanak, és megkérdezi tőlük, hogyan és mivel támogathatjuk az egészségünket. Ráadásul a tőlük kapott összes gyakorlati jótanácsot kipróbálta, sőt az ismerősein is tesztelte az egyes elméleteket.

Így született meg a szórakoztató ismeretterjesztés kiváló példájaként ez a kötet, amely harminc egyszerű szokást ajánl a figyelmünkbe: ha elsajátítjuk és rendszeresen gyakoroljuk őket, nagymértékben javíthatunk az életminőségünkön, valamint fenntarthatjuk mentális, szellemi és testi egészségünket.

Liz Kelly: Ez a könyv olcsóbb, mint a terápia

 

• Kiadó: Ad Librum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156439444
• Fordította: Dávid-Goitein Zsófia
• Megjelenés időpontja: 2025. június 3.

 Tudom-tudom, ezer önsegítő könyvet olvastam már. Igen tudom, mind ugyanazt mondja, és egyik sem váltja meg önmagában a világot.

De hiszek abban, hogy még tudnak az ilyen könyvek újat mondani. Abban is hiszek, hogy eljön az a szint, és az a mennyiségű könyv olvasás a témában, hogy vagy megunom a dolgot, vagy végre nem 3-4 napig foglalkozom aktívan csak a dolgokkal, hanem mélyebbre is megyek.

 Be kell látnom, hogy bár általában nem fogadok szót a könyvekben leírt 100 millió feladatnak. Ennek ellenére az elmúlt 15 évben borzalmasan sokat változtattak a felfogásomon. Mi lett volna akkor, ha valóban minden "hülye kitöltős szart" ki is töltök?

Egyszerűen nem az a típus vagyok, aki beleír az olyan könyvekbe, amik arra vannak kitalálva, hogy bele írj. Mondanám, hogy az a határozott nő volnék, aki ilyenkor füzetet fog, és inkább abba csinál meg MINDEN feladatot. De nem. Eddig nagyjából 3 könyv érte el nálam, hogy füzetet fogjak és megcsináljam amit kér tőlem, és az se volt túl tartós. Múltkor visszaolvastam az egyik "álomtérképes" cuccot...sajna azóta se nyertem lottót, úgyhogy még várok a megvalósításra.

 Tehát, tisztában vagyok azzal, hogy minden önsegítő könyv nagyjából ugyanazt mondja és ennek ellenére, hajlandó vagyok egy csomó önsegítő könyvet olvasni. Mégpedig azért, mert megnyugtat a tény, hogy nem vagyok egyedül, másnak is vannak hasonló problémái. Vagy épp az derül ki, hogy a többiekhez mérten, én még egész normálisan élek. Meglepő vagy sem, az, ha azt erősíti benned egy könyv, hogy amúgy normálisabb vagy az emberek egy részénél... meglehetősen pozitív dolog.

Tehát jött ez a könyv, és nem mondott semmi újat. Viszont a nyelvezete meglehetősen könnyen fogyasztható és kedves. Ez alatt értsd azt, hogy nem, nem váltja meg a világodat. Nem beszél le a terápiáról, viszont elmondja mennyi mindent csinálhatsz, ha bizonyos dolgokat tapasztalsz.

Természetesen, mint a legtöbb önsegítő könyv, ebből sem maradhatott ki a szent háromság ;)

1. Tudatos jelenlét, menőbb nevén mindfulness
2. Meditáció
3. Önelfogadás és önegyüttérzés

 Az elsőt próbálom gyakorolni. Például elérte nálam, hogy próbáljak határt szabni a digitális jelenlétemnek, és annak mennyi időt töltök a telefonom társaságában. Nem feltétlen csak az ő hatására...de most már felírtam egy füzetbe (há füzetet fogtam!!), hogy mikor kapcsolok teljesen ki a nap folyamán az online térből és az este mely részétől mellőzők minden digitálist. Ezt, amúgy 21.00 órában határoztam meg, amikor gépet kikapcsolok és telefont sem fogok a kezembe. Sajna a "töltsd a telefont egy másik szobában", még nem kivitelezhető, mert nincs analóg ébresztőórám . . . még... (nem belekötni, hogy a poszt kilenc után ment ki...kivételek vannak).

 A meditáció... imádnám, ha menne. Komolyan szeretném, ha képes lennék rá, de jelenleg ahányszor próbáltam, vagy elkalandozom borzalmasan, vagy felhúz az egész és idegesebb leszek, mint voltam, úgyhogy hagyjuk...még nem adtam fel.

Önelfogadás és önegyüttérzés, és a "ne ostorozd magad", borzalmasan kellene, és bízom benne, hogy egyszer elérek erre a szintre, amin egy csomó ember van, hogy "leszarom, mit gondolsz". Jelenleg még nem itt tartok. Elfogadom a gondolataimat és magamat olyannak amilyen vagyok, de néha ki tudok akadni, ha nem úgy mennek a dolgok ahogy én akarom. És persze pl. vezetés alatt folyamatosan azon kattogok, hogy "jól csinálom, senkit nem zavarok?"...borzalmas amúgy, amikor egy dolgot túlelemzel...és persze nem hiszed el, hogy jól csinálod. Egyszer majd csak elhiszem, hogy érek valamit, és képes vagyok dolgokra. Addig maradnak az önsegítő könyvek és a munka magamon.

 Mert bár, nem szoktam minden kitöltős "szart" kitölteni, azért elszoktam gondolkodni a dolgokon, és sok minden megmarad és formál. Ma már tartom, hogy sokkal jobban megy a "nem érdekel, nem az én dolgom", mint pl. 10 évvel ezelőtt. 

 A könyv, ez itt konkrétan. Nos semmi újat nem mond, tényleg nem. Viszont teljesen kedves a  hangvétele, rengeteg oldalon keresztül foglalkozik a szerelem, gyász kategóriákkal, amik részben érdekelnek, részben, teljesen érdektelenek számomra, de azért elolvastam azokat is. Gondolkodtam, a könyv végén lévő dolgon, hogy de amúgy kereshetsz terápiás szakembert stb. és arra jutottam, hogy jelenleg úgy érzem, hogy bár lenne min dolgozni szakemberrel, még hiszek abban, hogy idővel ezt egyedül-barátokkal megtudom oldani. Lehet gyorsabb lenne, de az a baj, hogy az a generáció vagyok, aki borzalmasan feszélyez, hogy ismeretlen emberrel beszéljen arról, mi szar az életében, és elmondja, hogy szerinte ki tehet róla :D (természetesen, sosem én tehetek róla ;) - szarkazmuuus-) De ki se zárom azt, hogy valaha terápiára menjek...de borzalmasan fogom sajnálni azt a terapeutát.

 Összességében, hogy a könyvről is írjak. Szép nagy betűs könyv, és vannak nagy szelős oldalak benne. Ha egy kis lelki támogatásra vágysz, vagy csak olvasnál valamit az önsegítő dolgokról és terápiákról amerikai viszonylatban, akkor tökéletes választás. Elég jól körbejárja a témákat, de egyikbe se megy bele túl mélyen. Talán a szerelem és a gyász volt a két olyan téma, amit tényleg oldalakon át kifejtett, de amúgy nem kell félni attól, hogy túl mély és tömény lenne a könyv. Vannak benne persze esettanulmány sztorik is, akik szeretik az ilyeneket, azok örülni fognak, akik nem szeretik az ilyeneket, azoknak sem kell aggódni, mert talán 4-5 ilyen van az egész könyvben, tehát nem  a sztorizás viszi el a helyet.

 Az írónő amúgy kedves és aranyos, és szerintem biztos jó terapeuta, biztosan sokan szeretik is. Szabad szájú, és bár az elején felhívta a figyelmet arra, hogy káromkodás is várható...gyanús, hogy a magyar fordítás elvitte a káromkodás részt, mert nem tűnt fel :D

Fülszöveg:

Nehéz jó terapeutát találni. Még nehezebb egy jó terapeutát találni, akivel jól tudsz együttműködni – és még meg is tudod fizeti az óradíját.

Ebben a könyvben a tapasztalt terapeuta, Liz Kelly elhozza hozzád a terápiás rendelőt. Tehát ha szűkös a költségvetésed, nem találsz minőségi szakembert a környéken, vagy hónapok óta egy terapeuta várólistáján ragadtál, még akkor is jobban érezheted magad Liz segítségével.

Pimasz humorával Liz a bonyolult mentális fogalmakat is olyan jól magyarázza el neked, hogy azokat azonnal a gyakorlatba is átültetheted. És még a terápiás közhelyeket is hanyagolja. Ehelyett megtanulhatod, hogyan

– gondoskodj önmagadról, amikor az élet túlterhel (és nem, a bevásárlás nem számít)

– csendesítsd el és szelídítsd meg a belső kritikusodat (mert, legyünk őszinték, túl szigorú vagy magaddal)

– kezeld az összes érzést (még azokat is, amelyeket úgy teszel, mintha figyelmen kívül hagynád)

– állíts fel határokat, és sajátítsd el a nemet mondás művészetét (különösen, ha nagyon-nagyon nehéz)

– tarts fenn egészséges kapcsolatokat, és találd meg a neked értékes embereket (mert vannak!)

– birkózz meg a gyász és a veszteség fájdalmával (még akkor is, ha úgy érzed, hogy soha nem lesz jobb)

– rangsorold az értékeidet, hogy értelmesebb, ütősebb életet teremts (mert megérdemled!)

Lehetséges jobban érezni magad – csak tedd meg az első lépést, és hagyd, hogy Liz legyen a vezetőd!

Liz Kelly, LICSW, pszichoterapeuta, klinikai szociális munkás, író Észak-Virginiában él, aktív, dolgozó emberek támogatására szakosodott. Segít, hogy megtalálják a célt, képesek legyenek csökkenteni a stresszt, valamint tudatosabban élni. Olyan kliensekkel is foglalkozik, akik gyászt, veszteséget, vagy más élethelyzet-változást élnek meg. Amikor nem dolgozik, hétvégi felfedezőútra indul a férjével és két lányával. Szereti a kreatív tevékenységet és az összeszedettséget, (ha nem terapeuta lenne, akberendezésből élne!), a dokumentumfilmeket, szívesen próbál ki új recepteket, szeret túrázni, vagy a barátaival és a szomszédai társaságában tölteni az időt.

Nick Trenton: Ne agyald túl!

 

• Könyv: Nick Trenton: Ne agyald túl!
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 204
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635072637
• Fordította: Medgyesy Zsófia

Szeretném azt mondani, hogy ez egy jó könyv, de nem éreztem ezt. Vannak benne jó dolgok, vannak olyan ismeretek, amik tényleg hatásosak lehetnek, de nem éreztem magaménak a mondanivalóját. Valahogy olyan volt, olvasás közben, mintha totálisan nem nekem szólna. Ebből adódóan nem akarom pontozni sem, hogy mennyit ér, mert feltehetően azoknak, akiknek erre szüksége van, azoknak a felsorolt dolgok hatásosak lesznek. Legalábbis bízom benne, hogy ez így lesz.

Hála az égnek, sosem voltam igazán szorongó típus, sem pánikrohamom nem volt. Biztos szorongok amúgy egy csomó dolog miatt, de nem érzem azt, hogy a túlagyalás lenne a válasz a kérdésre. Szoktam spekulálni, szoktam azon gondolkodni, hogy „mi lenne, ha”, de igazándiból szerintem én még az egészséges mértéket ütöm meg. Tervezek a jövővel, és emlékezem a múltra, de nem kezdek bele elemzésbe, hogy a Kiss Jóska mit gondol rólam. Megtanultam az elmúlt pár évben, hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Feltehetően ezért nem agyalok túl annyi mindent.

Nekem is van persze hova fejlődnöm, de ehhez ez a könyv nem nyújt segítséget. És nem azért mert úgy érzem felületesen olvastam volna, inkább azt éreztem olvasás közben, hogy jó dolgokat mond, de keveset és azt borzalmasan felszínesen.

 Viszont arra is rájöttem, hogy bár nem élek a múltba sem a jövőben, a kelleténél még mindig sokkal többet merengek ebben a két idősíkban, mint a jelenben. Ilyen szempontból ez elgondolkodtatott, de ennyi sajnos.

És ami még hasznos, bár nem csak ez a könyv hangoztatja, de nem lehet elégszer az embernek elmondani. Azzal törődj, amire van ráhatásod. Ne foglalkoztasson az, amire nincs. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor fogadd el, vagy lépj tovább abból a szituációból, ha viszont van ráhatásod a dolgokra, akkor ne várd azt, hogy majd egyszer, valaki helyetted megoldja a dolgokat. Megsúgom, soha nem fogja senki megoldani a TE problémádat. Csak és kizárólag te, mert hidd, el a legtöbb embert egyrészt nem érdekli a problémád, másrészt meg, nem gondolatolvasó, ha segítséget se kérsz, akkor nem fogja tudni senki, hogy mi a te nagy problémád, aminek megoldásában segíthetne :P

Tehát, egy olvasmánynak jó volt. Lassan haladtam vele, de nem azért mert olyan megfontoltan akartam volna olvasni, hanem mert mindig rá kellett vennem magam, hogy fejezzem be, hiszen nem olyan vastag, félbe ne hagyjuk, hátha mond valami okosat, de kedvem nem nagyon volt hozzá. Nem mondom, hogy egy másik élethelyzetben, nem lett volna jobb olvasni… lehet, lehet nem jókor került hozzám, viszont…ez van. Nem hiszem, hogy újra olvasom, valaha is, de azért a szerzővel még próbálkozom.

Fülszöveg:

„A ​gondolat nem az ellenségünk. Agyunk elképesztően hasznos eszköz, ám amikor túl sokat agyalunk, azzal épp csorbítjuk e csodás eszköz élét.” – Nick Trenton

A TÚLGONDOLÁS A BOLDOGTALANSÁG EGYIK LEGNAGYOBB OKA.

A túlgondolás, vagy ismertebb nevén agyalás, korunk egyik legfertőzőbb járványa, mely számos pszichoszomatikus fizikai tünet forrása. Azonban léteznek jól bevált megoldások és módszerek a stressz és a romboló hatások megszüntetéséhez, ha minőségi és nyugodt életet szeretnénk élni.

Nick Trenton Ne agyald túl! című könyvével segít megtalálni a kiutat a szorongás és a stressz okozta zsákutcából. A szerző részletes, hatékony és bevált technikákat ismertet, melyek segítenek áthuzalozni az agyunkat, irányítani a gondolatainkat, megtalálni a fókuszt, és megváltoztatni a mentális szokásainkat. Trenton legfőbb törekvése az, hogy segítsen kiszabadulnunk a saját magunk által ránk szabott mentális börtönből, újrakeretezni a szemléletmódunkat és megváltoztatni a viselkedésünket, amelyek során könnyedén kiiktathatjuk az aggodalmat, kételkedést, teóriagyártást, más szóval az agyalást az életünkből.

Íme néhány a könyvben vázolt hatékony módszerek közül, a negatív gondolatok dédelgetése és a rágódás ellen:

Stresszkezelés 4 lépésben

Narratív terápia és kivezetés

Autogén tréning

Irányított imagináció és vizualizáció

Progresszív izomlazítás

Kognitív viselkedésterápia

Feszültségmenedzsment

Nincs több önmegsemmisítő beszélgetés, egyre lejjebb és lejjebb húzó ördögi érzelmi spirál. Nincs több kusza és gyötrő gondolatokkal teli, álmatlan éjszaka.

SZABADÍTSD FEL A KORLÁTLAN LEHETŐSÉGET MAGADBAN, ÉS KEZDJ EL ÉLNI, ITT ÉS MOST!

Jolinda Johnson: Reziliencia

 

• Könyv: Jolinda Johnson: Reziliencia
• Kiadó: HVG Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 200
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635655564
• Fordította: Bakos Kata Dóra
• Megjelenés időpontja: 2024. május 5.

Az önsegítő könyvek lényege (szerintem), hogy bizonyos támpontokat adjon azoknak az embereknek akik úgy érzik maguktól nem megy a dolog. 

 De ha specifikussá teszünk egy önsegítő könyvet, adunk neki egy adott címet és alcímet, akkor ugye máris szűkítjük a kört akiket ez érdekel. Mert a nem kimerült és nem kiégett ember mégis miért olvasna el egy ilyen könyvet? Viszont azzal együtt, hogy egy adott témakörre szűkül a téma, a megoldások tárháza is adott. 

"Tíz módszer amellyel kilábalhatunk a kiégésből és a kimerültségből" hirdeti az alcím. Amúgy valóban van benne tíz módszer, csak ugye, ha nem ma kezdi az ember az önsegítő könyvek olvasását, akkor ez már nem tud újat mondani.

 Már visszavittem a könyvet a könyvtárba, úgyhogy nem tudom pontosan megmondani a tíz módszert. Még a tartalomjegyzéket is elfelejtettem molyra feltölteni, pedig felszoktam, és onnan szoktam puskázni ;D

De, mint mondtam újat nem nagyon olvastam. Meditáljunk, mozogjunk, adjunk énidőt magunknak. Fontos az öngondoskodás, és a befelé figyelés. A tudatos jelenlét, az egészséges mozgás és az időben képernyő mentessé válás. 

 Tehát, ha soha az életedbe nem olvastál könyvet a témában, akkor jó. Mert vannak tök jó visszacsatoló kérdések (ezek amúgy tetszettek). Egy-egy témáról 10-15 oldalnyi  szöveget ír, azt is feltűnően lazán (sok üres tér a lapokon), tehát könnyen és gyorsan lehet olvasni. Emellett nagyon kis aranyos a mérete, tehát buszra-vonatra tökéletes. Nem megy semelyik témába se túlzottan bele, nem sztorizza halálra a dolgokat, de azért megoszt egy-egy személyes történetet, de nem zavaróan sokat. Pont annyit, hogy azért valamennyire személyesnek érezzük a könyvet, és ne csak egy szimpla szakkönyvnek.

 Nem tudom amúgy, hogy van-e hatása  a könyv elolvasásának. Folyton ilyenkor megfogadom, hogy elkezdek meditálni. Nagyjából 15 éve "elkezdek", tehát úgy gondolom, hogy hamarosan valóban megtörténik. (basszus olvasni kellene már azt a halogatásról írt könyvet...hátha segítene rajtam :D)

 Jelenleg hála az égnek sem kiégve nem érzem magam (pedig kivagyok, nyár elején volt egy szerintem durva időszakom, amikor épp, hogy nem mondtam fel), nos kimerültnek érzem magam, de nem a könyvben írt módon. ÉN tudom miért vagyok kimerült :D Mert valahogy eltűnnek a napok, és míg a jogsi nem lesz meg, a délutános hetem is korán keléses és egész nap távol levéses, úgyhogy  jó lesz, ha meglesz már, és nem kell eljárni vezetni tanulni. (amúgy imádom, de ettől még fárasztóak így a napok).

 De visszatérve a könyvre, ha a témában már olvastál, akkor nem fog újat mondani. Ha olyan vagy, mint mondjuk én, hogy szereti megerősíteni a dolgokat, de nem akar újra olvasni könyveket, akkor is tök jó, mert pont ugyanaz van benne, mint minden ilyen témájú  önsegítő könyvben . Világmegváltást, vagy forradalmian új, meglepő módszert nem fogsz benne találni. Némi józan paraszti ésszel az ember magától is tudja mit kell csinálnia, vagy mit kellene csinálnia. Más, hogy én se mindig azt csinálom, amit kellene.

Fülszöveg: 

A  stressz elkerülhetetlen.

A kiégés elkerülhető.

A reziliencia elérhető.

A stressz az életünk része, de nem mindegy, milyen választ adunk rá. A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség fejleszthető, tanulható, és segítségével megelőzhetjük a kiégést. Jolinda Johnson holisztikus egészségcoach tízlépcsős programja gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogyan hangolhatjuk össze a testünket és az elménket, valamint hogyan küzdjünk meg a mindennapi nehézségeinkkel és alkalmazkodjunk az új helyzetekhez.

Csong An Szunim: Rajtad múlik!

 

Könyv: Csong An Szunim: Rajtad múlik!

Kiadó: MotiBooks

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 204

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786156139603

Megjelenés időpontja: 2023. november 15.

Ezt a könyvet szerettem volna elolvasni, nagyjából onnantól, hogy megláttam molyon, hogy meg fog jelenni. Recenzióba is kértem, de a kiadó közölte, hogy mivel sem instám, sem facbookja nincs a blognak és nem a blogra tettem fel az életem, így nem generálok elég olvasót, hogy adjanak bármit is. Úgyhogy így maradt, hogy felirattam deziderátába a könyvtárba, hogy vegyék meg, mert el szeretném olvasni, és amúgy aránylag gyorsan meg is lett. Ott kaptam a kérdést, hogy ismerem-e a szerzőt, hallgattam-e tőle podcast-ot, vagy valamit. A válaszom az volt, hogy nem, nem ismerem, nem is hallottam róla soha, de megfogott a könyv leírása, úgyhogy olvasni akarom. Most majd kicsit jobban rá fogok keresni, de a könyv olvasása teljesen laikusként is teljesen jó volt.

 Őszinte leszek, feltehetően a fele mondanivaló nem jött át. Feltehetően pár év múlva már majd több dolog fog átjönni, de így is rengeteg érdekes dolgot olvashattam a karmáról. Családi, egyéni, és akár nemzetet behálózó karmáról is. Érdekes volt.

Gondolkoztam, hogy mit írhatnék a könyvről, azon túl, hogy magamat ismételném, és újra és újra elmondom mennyire, de mennyire érdekes volt minden egyes mondata.

 Szeretnék ott tartani, hogy egy ilyen könyv elolvasása után megérint az "Aha" élmény, és megvilágosodom, de nem valószínű, hogy ez így működik. Azt tudom, hogy bár voltak benne számomra egyenlőre még érthetetlen részek, olyan érzést hagyott maga után a könyv, és olvasás közben is azt éreztem, hogy nekem szól, hogy egy csomó mindennel egyetértek. És van persze rengeteg dolog benne, ami remek dolog lenne, ha így működne, de jelenleg nem az ideális világ az amiben élünk.

Jó lenne felkelni, és azzal motiválódni, hogy az embereken szeretnék segíteni. És jó lenne, ha ezt meg is tudnám tenni. Jelenleg úgy kelek fel, hogy a családomon akarok segíteni, és próbálok nem bunkó paraszt lenni azokkal akik direkt ki szeretnék váltani belőlem, hogy paraszt legyek. Igen, dolgoznom kell azon, hogy ezek a személyeknek hálás legyek, hogy gyakorolhatom a türelmet. - Megjegyzés: Sosem vertem meg senkit sem, de sokszor volt, hogy azért elképzeltem a dolgot, igen türelem gyakorlás. - 

 A Dalai Láma könyvével párhuzamosan olvastam amúgy a könyvet (Őszentsége, a XIV. Dalai Láma · Howard C. Cutler A ​boldogság művészete), ami amúgy újra olvasás és arra jöttem rá, hogy továbbra is buddhista emberekkel készült könyvek, a buddhizmusról való olvasás, felér egy relaxációs gyakorlattal. Képes totálisan kikapcsolni, olvasom a sorokat, elgondolkodom rajta. Néha rájövök, hogy ez mind tök jó, és bár már itt tartana a világ. Bár több buddhista lenne. Oké, bár több normális, segítőkész és kedves ember lenne. És ennél a pontnál jövök rá mindig, hogy amúgy én SE vagyok teljesen az, akkor, miért is várom el, hogy más az legyen? Tehát igen, mindenki kezdje először saját magával, Legyen önmaga, de közben segítse az emberiséget. Család, barátok, falu, megye, ország, kontinens majd világ szinten.

Hálás leszek minden olyan napért, amikor este elmondhatom, hogy egy olyan gondolatom sem volt, hogy valaki pusztuljon meg. Igen idén azt hiszem ez a fő célom mentálisan. Hogy eljussak oda, hogy az ellenségem sem az ellenségem, és pont ne foglalkozzak vele. Ha segíteni nem tudok, ártani legalább ne ártsak...még gondolatban sem.

A Dalai láma könyve amúgy annak idején...20 éve mondjuk megváltoztatta az életemet. Ma olvasva, már nincs ekkora hatása, viszont hasonló hatást érzek most Csong An Szunim könyvével kapcsolatban is. Tehát, ha 10 könyvem lenne, akkor bekerülne a tízbe. Hogy  kézbe vehessem, és eljöjjön majd az a pont, amikor majd teljesen átjön a mondanivalója :)

Fülszöveg:

"Az ​Út előtted van. Merre mész?

„Ha ledöntöd a falat, mi magad vagy, végtelenné válsz térben és időben.” – Paj Csang zen mester

Ebben a pillanatban mi az, ami érez benned? Elménk annyi illúziót termel, hogy az egyszerű és tiszta igazságot már rég elfeledtük, pedig mindig itt van előttünk.

Mit látsz most? Mit hallasz most? A zen segítségével túlléphetünk téves nézeteinken, hamis önképeinken és eljuthatunk az Úton ahhoz, akik valójában vagyunk. Ekkor látjuk meg valós helyzetünket, és alakítjuk helyesen kapcsolatainkat.

Ki vagy Te két gondolat között? A felébredés tapasztalatával kinyílik bennünk a bölcsesség, együttérzés és önzetlen szeretet minősége. Ezzel segíthetünk magunkon és másokon egyaránt.

Csong An Szunim nős, gyermekes zen szerzetes, az Eredeti Fény Zen Templom apátja. 1994-ben tett szerzetesi fogadalmat, és Szung Szán zen mestertől a Csong An (Tiszta Szem) nevet kapta. Hat évig folyamatosan, további négy évet szakaszosan élt Dél-Koreában, ezalatt tizenöt 90 napos és két 100 napos meditációs gyakorlatot végzett el. Mestere 1999-ben avatta tanítóvá. Az Eredeti Fény Zen Templom földjét 2004-ben találta meg, 2006-tól a Közösséggel együtt ott él."

Cait Flanders: A kevesebb több

 

Könyv: Cait Flanders: A kevesebb több
Kiadó: Libri
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636042059
Fordította: Bakonyi Berta

 

 Ezt a könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsön, az ő értékelését/kritikáját/posztját itt olvashatjátok.

  Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a borító és a cím azt sejtette, hogy köze van a minimalizmushoz. Meglepő mód viszont a molyon nincs rajta ilyen címke, ami olvasás után ki is derült, hogy miért nem. Hogy hiányzik-e róla, vagy sem, azt olvasás után gyanús, hogy mindenki egyénileg tudja eldönteni.

 Magáról a minimalizmusról nagyjából 3 mondat szól, amikor a szerző utána olvasott a dolognak, és konstatálta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor amit csinál hajaz erre is. De nagyjából ennyi, és nem is igazán ez a lényeg.

A memoár címkét későn vettem észre (a poszt írásakor), mert ha tudom felkészülök arra, hogy lesznek számomra unalmas fejezetek, amikor a szerző életének azon részéről (szülei válása) mesél oldalakat, ami, bár érdekes, de kicsit  sok volt számomra. Kellett amúgy pár fejezet ahhoz, hogy egyáltalán megkedveljem a szerzőt. Feltehetően nem segített az, hogy rengeteget mesélt a "hogyan részegedtem le apámmal tizenéves koromban" fejezetéről, és az alkohol ivási szokásairól. Ezek a témák eleve engem közelről érintenek és nem szeretem. De a szerző elmeséli, hogy hogyan szokott le, a könyv írásakor már 20-on akárhány hónapja nem ivott!

 Érdekes elegye amúgy a könyv az önsegítő irodalomnak és a memoárnak. Mert igazándiból, a tanácsok, melyeket szeretne velünk megosztani Cait, az a könyv végén található, nagyjából 5 oldal. Minden egyéb az életének egyes epizódja, hogy ő hogy gondolta a kevesebb több mottót, és hogy valósította meg.

Elmesélte, hogy miként szokott le az ivásról, majd hogyan fizette vissza a hitelkártya tartozásait, majd hogyan lett vega, és hogy jutott el arra a pontra az életében, hogy :

• Fogta az összes cuccát, átválogatta, kiselejtezte, elajándékozta amit nem használt, és ez a könyv írásakor nagyjából a dolgai 65%-át jelenti.
• Hogyan állította fel az 1 évig nem vásárlási listáját, és lett az egy évből végül sokkal több.

Érdekes volt olvasni azt is, hogy a barátai viszonyultak minden egyes fogadalmához. Leírja, hogy egyre kevesebb látszat barátja lett. Ugyanis amikor leszokott az ivásról, az ivó cimborák hagyták ott, amikor vega lett az a húsimádó barátai egy részét zavarta, és ami őt meglepte, hogy az, hogy egy évig nem vásárol, szintén pár embert lemorzsolt. (még, hogy nem felszínesek az emberek...egy része.) És nem értette, hogy ha őt nem zavarja, hogy a másik vásárol, akkor ez fordítva miért zavaró a másiknak? (ugyanezt nem értette az ivásnál sem, a hús evésnél sem, és amúgy én se értem)

Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy semmit sem vett egy évig. Három listát készített:

1. Dolgok, amiket megvásárolhat: élelmiszer, bármi amit használ, de elfogyott éppen (tehát, nem halmoz fel raktárt apokalipszis idejére, csak mert akciós)
2. Jóváhagyott vásárló lista: ide került minden, amit tudta, hogy az évben biztosan meg kell venni. Azt hiszem neki ezen a listán volt egy ruha, meg még pár dolog volt.
3. Dolgok, amiket NEM vásárolhat: igazándiból, minden itt van, ami az első kettőbe nem került bele. Itt mérte fel, mennyire sok hülyeségre költ, és hogy az impulzus vásárlások csak úgy jönnek, és utólag a legtöbb ilyen dologra nincs is szüksége az embernek.

Érdekes volt olvasni, miként küzdött a Black Friday-jel, vagy bármi más csábító gondolattal, hogy fogyasszon. Még számomra is nagyon inspiráló és tanulságos volt olvasni, pedig ÉN nem nagyon vásárlok, csak ha már muszáj. Ennek ellenére persze hamarosan elkészítem az én listámat is. App már van ami nyomon követi a költekezésemet, úgyhogy vissza tudom nézni, hogy nagyjából mire költöttem.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Igen, mindenképpen. Memoárosabb, mint szerettem volna, de így is nagyon élvezetes olvasmány volt. Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám, akik sokat fogyasztanak, hogy megtanuljanak kicsit jobb, tudatosabb fogyasztók lenni.

Fülszöveg:

 A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Ha legfeljebb csupán a jövedelmem tíz százalékát teszem félre, hová tűnik a többi pénz? Miért mentegetőzöm folyton a költekezésem miatt? Valóban szükségem van a fizetésem 90 százalékára a megélhetésemhez, vagy kevesebből is kijönnék? Tizenkét hónapja rendre minden hó végén hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, egyelőre mégsem találtam rájuk választ. Csak annyit tudtam, hogy látszólag minden megvolt, amit csak akartam, az otthonomban, a karrieremben és az életemben egyaránt, mégsem éreztem soha elegendőnek. Sosem voltam elégedett. Mindig többet akartam. Ám mivel nem lettem boldogabb attól, hogy mindenből egyre többet vettem, talán itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kevesebbre törekedni. […]

A vásárlási tilalom szabályai elég egyszerűnek tűntek: a következő egy év során nem vehetek új cipőt, ruhát, kiegészítőket, könyveket, magazinokat, elektronikai cikkeket, semmit a házba. Csakis olyan fogyóeszközöket, mint az élelmiszer és tisztálkodószerek, illetve benzint a kocsimba. Szintén megvehetek bármit, ami a „jóváhagyott bevásárlólistámon” szerepel, amely egy maréknyi olyan dologból állt, amikre a közvetlen közeljövőben szükségem lehet. Ezeken kívül, ha feltétlenül szükséges, pótolhatom, ami elromlik vagy tönkremegy, ám csak ha előbb megszabadulok a rossztól. És olykor-olykor elmehetek étterembe is, viszont egyáltalán nem vásárolhatok elvitelre kávét – ez volt a legnagyobb bűnös szokásom, amire nem akartam többé legalább száz dollárt elszórni havonta.

Sahara Rose Ketabi: Dharma

 

Könyv: Sahara Rose Ketabi: Dharma

Kiadó: Good Life Books

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 300

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786156455901

Megjelenés időpontja: 2023. március 8.

Ár: 6.290,-

Kiadói ár: 5.032,-

Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

Nem igazán szeretek egy posztot sokáig ide-oda tologatni, mert a vége mindig az, hogy egyáltalán nincs kedvem megírni, vagy annyi mindent olvastam már utána, hogy kevésbé emlékszem arra, hogy mit is akartam az adott könyvről megosztani az embereknek. Erről a könyvről egy hete minimum készül a poszt, és ha tízszer nem töröltem az egészet ki, akkor egyet se. Ilyen az amikor olvasási-írási válsága van az embernek és semmivel sem elégedett igazán, ami kikerül a kezei közül. Nem mondom, hogy ezzel a poszttal maximálisan elégedett vagyok, de tényleg nem akarok adós lenni vele, bár a könyv feltehetően jövőre és utána is újra olvasásra kerül majd.

 Aki olvassa a  blogot, az tisztában van vele, hogy a legtöbb olvasmányom az ismeretközlő irodalom. Szeretek új dolgokat megismerni, vagy már ismert dolgokról még több, vagy mélyebb információt szerezni. Jelen könyvünkkel is úgy voltam, hogy hallottam már a könyvben szereplő dolgokról, de csak nagyon felszínesen, sosem mentem mélyebbre, hogy sokkalta jobban megismerjem a fogalmakat. Dósákat, dharmát, karmát, vagy archetípusokat, csakrákat és hasonló dolgokat. A dharma és karma jelentését ugye a buddhizmus miatt elég jól ismerem, minden egyéb már kínai volt számomra.

 Tipikusan az az ember vagyok, aki hisz dolgokba, és bizonyos dolgokat viszont már egy jó adag szkepticizmussal kezel. A csakrák, és fény lények amúgy már súrolja a határt. Az írónőnek az a végtelen optimizmusa amivel rendelkezik és az az erős kitartása amivel elérte a dolgokat, irigylésre méltó. Szerettem olvasni a könyvet, még ha néha el is gondolkodtam rajta, hogy azaz életfelfogás amit ő képvisel, számomra feltehetően elérhetetlen. Túl sok szabálynak akarok megfelelni, amiken ő viszont már túllépett. Ennek ellenére jó volt olvasni.

 A kötetben több kitöltős rész is van (talán 3-4) és teszt (2-3), és tőlem szokatlan mód még ezeket is kitöltöttem. Mondjuk külön papírra, mert elveimbe ütközik belefirkálni egy könyvbe (könyvtárosként zavar, na), így viszont a könyv végére mindenféle papírok lógtak ki mindenhonnan a könyvből, hogy tudjam, milyen eredmény jött ki nálam, és melyik részek vonatkoznak rám, még úgy is, hogy amúgy minden más rám nem "jellemző" elemzést is elolvastam.

 A könyvnek van egy kellemes pozitív kisugárzása. Nehéz megfogalmazni, de olvasás közben én azt éreztem, hogy most valami remek helyen üldögélek és hallgatom Sahara Rose előadását arról, hogy hogyan találta ő meg az útját, és hogy hogyan találhatom meg az utamat én magam. Végtelenül nyugodt hangulatot áraszt a könyv, és az első félelmem is teljesen alaptalan volt, miszerint száraz és túl tudományos. Ugyanis nem az. Nem mondom, hogy a fogalmak leírása a végtelen izgalmak tengere volt, de nem untam és nagyjából megértettem. Mint mondtam, pár év múlva biztosan újra kell olvasnom, talán addigra sikerül előrébb kerülnöm jelen utamon. 

A könyv olvasása utáni pár gondolat:

• Több információt kell olvasnom majd a csakrákról, amik amúgy már tavaly is tervben voltak, csak mindig volt más olvasnivaló.
• Érdekes, hogy tavaly óta a legtöbb kicsit is spirituális könyv (és nem csak az), valahogy a Föld rezgés és rezonancia dolgával jön, úgy kezdem érezni, ez nem véletlen o.O
• Bár lehetnék, olyan optimista és olyan pozitív, mint az írónő. Bár látnám annyira világosan mi az életcélom, mint, ahogy ő látja. De talán idővel majd ez is bekövetkezik. Más nem, akkor következő életembe :)

Kiknek ajánlom a könyvet:

 Olyan embereknek akik igazán nyitottak a dolgokra. Mert tartalmaz csakrákat és minimális fény-lény dolgokat, tehát ha az ember nem elég nyitott, akkor borzalmasan irritálni fogja. Feltehetően amúgy 5-10 éve engem ez még borzalmasan irritált volna, ma már csak a Fény-lényes résznél szaladt fel a szemöldököm, minden egyebet totálisan normálisnak dolgozott fel az elmém. Haladok az elfogadás útján ;)

Összességében, ez egy kézikönyv szerű dolog. Nem egyszer olvasós, mert már most ha újra olvasnám, feltehetően lenne pár dolog amit jobban értenék, mint olvasás előtt. A fejezetek végén mindig van összefoglaló, hogy mit tartalmaz, hogy az aki nem elejétől a végéig olvassa a könyvet, hanem csak bele-bele lapoz, az tudja adott fejezetben miről van szó.

Fülszöveg:

Nem ​véletlenül bukkantál rá erre a könyvre! A lelked sürget, hogy végre teljes mértékben a saját életcélod és az igazságod szerint élj, beteljesítve, amiért itt vagy: a dharmádat. Az ősi szanszkrit dharma szó jelentése: „az egyéni célod a világban”. A dharma törvénye alapján a világegyetem olyan, mint egy kirakós. Te is a kirakós egy darabkája vagy, és nem létezik felesleges darab. Nélküled nem teljes a kép! A dharmád az isteni életcélod e bolygón, a lelked lényege, az egyedi rezgés, amit csak te tudsz elhozni a világba.

Gyermekként folyton azt kérdezgettük, „Miért?”, „Miért kék az ég?”, „Miért menetelnek a hangyák egy vonalban?”. Mikor hagytunk fel a kérdezéssel?

Valahogy menet közben túl sok dolgunk lett ahhoz, hogy feltegyük a fontos kérdéseket, mint például: „Miért vagyunk itt?” és „Hogyan használhatjuk fel a legjobban az itt töltött időnket?”

A DHARMA – Életfeladatok és életcélok lapjain a népszerű ájurvédikus szerző, Sahara Rose megosztja veled egyedülálló szemléletmódját a dharma felfedezéséhez a dósák (az ájurvédikus testelme-típusok) és a csakrák (a test energiaközpontjai) segítségével. Végezd el a „Mi a dharma-archetípusod?” tesztet, hogy a dharmatérképed segítségével megfejthesd, mi legyen a következő lépésed a kapcsolataidban, a munkád terén és életed más területein. Az ősi indiai bölcsesség modernizálásával Sahara Rose megmutatja, miként találhatsz vissza valódi lényegedhez, tárhatod fel az utadat és fogadhatod el a felsőbb énedet. Közvetlen stílusában személyes történeteket és a dharma felfedezésével és megélésével kapcsolatos meglátásokat oszt meg veled.

A SAJÁT DHARMÁD FELFEDEZÉSE ÉLETED LEGFONTOSABB KALANDJA LESZ! EZ A TÖKÉLETES ELSŐ LÉPÉS A HARMÓNIÁBAN TÖLTÖTT ÉLETHEZ MINDEN SPIRITUÁLIS ÚTKERESŐ ÉS VALÓJÁBAN MINDENKI SZÁMÁRA, AKI MÉLYEBB ÖNISMERETRE VÁGYIK.

Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Az embereket szeresd, ne a tárgyakat

 

Beleolvasó

Könyv: Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Az embereket szeresd, ne a tárgyakat

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 328

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635652334

Megjelenés időpontja: 2023. február 6.

Bolti ár: 5500 Ft

Kiadói ár: 4675  Ft

Nagyjából három éve olvastam a szerzőpáros előző könyvét, ami a Minimalisták, minden ami igazán fontos címet viseli. Most, hogy újra elolvastam az akkori posztomat jöttem rá, hogy ebben a könyvben is pont ugyanaz zavar, mint az előzőben. Az, hogy a könyv egy negyede (ha nem több) elmegy a gyerekkorral, az alkoholista szülők, hányatatott sors ecsetelésével és azzal, hogyan jutottak el idáig. Feltehetően azért zavar csak most engem ennyire, mert a filmet Minimalisták: A kevesebb most több is nem rég láttam, és annak meg a 80%-a szólt arról, hogy nekik mennyire rossz életük volt. Igen, feltehetően a könyv ezen része ezért zavar csak. Elsőre még elment, de igazándiból 3 év telt el a két olvasás közt és végig bólogattam, hogy igen...ezt már olvastam. De tény, azok akik most ismerkednek a szerzőpárossal, azoknak még mond újat.

A könyv lényegi része végül is nem ez, még ha egy része ezen a vonalon is mozog. A kötet 7 fejezetre tagolódik, a nagyjából 50 oldalas bevezető után. A bevezető ismertet meg minket a minimalizmus fogalmával, a szerzők életútjával.

1. Tárgyak
2. Az igazság
3. Önmagunk
4. Értékrend
5. Pénz
6. Kreativitás
7. Embertársaink

A fejezetek mindegyike tartalmaz pár "esettanulmány" részletet, hogy az olvasó tisztában legyen azzal, hogy a minimalizmusnak nem csak egy útja van. Sőt, ha őszinték akarunk lenni akkor borzalmasan egyedi dolog ez a 21. században. A példák segítségével láthatjuk, hogy kiknél miként jelent meg az igény a minimalizmusra, mi volt a probléma amit úgy gondoltak, hogy megold, ha váltanak, és hogy miként gondolták ezt. Van aki mindent bedobozolt 21 napra, és a dobozolós parti féle megoldást választotta, tehát kivette ami kellett, aztán amikor letelt az idő, akkor a többinek keresett máshol helyet (adomány, szemét, eladás). Volt akik csak egy részét a háznak dobozolták be és kis lépésekkel haladtak, és voltak azok akik aztán nekiugrottak és mindent IS kidobtak, amit akkor és ott nem éreztek magukhoz közelinek.

 A könyv elolvasása után az jutott eszembe, hogy ez a könyv, meg Marie Kondo: Rend a lelke mindennek remek párost alkotnának. A japán szerző könyvét jóval korábban olvastam, mint a fiúkét, és feltehetően a kettő együtt volt olyan mély hatással rám, hogy aztán neki is álltam egy csomó mindent kiszanálni az életemből. Tehát ez ilyen árukapcsolás, és olvasási ajánló, aki a megmaradt cuccát rendezetten akarja tartani annak mindenképpen ajánlom ;)

 De visszatérve erre a könyvre, az esettanulmányok érdekesek voltak, de szerintem kicsit kevesek. Szemelvények voltak, pár bekezdésbe. Jobban örültem volna, ha ténylegesen végig vesz pár esetet, ami épp illik oda ahova gondolta, és nem csak pár mondatban, hogy alátámassza, hogy ez azért illik ide, mert....

 1. Rész: Tárgyak

A "semmi lom" szabálya:

Minden holmi három kategóriába sorolható: nélkülözhetetlen, nélkülözhető, lom. Mivel emberi szükségleteink többnyire univerzálisak, a legkisebb kupac a nélkülözhetetlen dolgok kategóriája. Idetartozik az élelem, a lakhatás, a ruházat, a közlekedés, a hivatás, a tanulás. Egy ideális világban a legtöbb holmin a nélkülözhető kategóriába kerülne, hiszen szigorúan véve nincs szükségünk sem kanapéra, sem étkezőasztalra, de érdemes beszerezni egyet-egyet, ha javítja az életminőséget. Ám sajnos a javaink szinte kizárólag a lomok kategóriáját gyarapítják - ezek a legkedvesebb tárgyaink, szeretjük őket, vagyis pontosabban azt hisszük, hogy szeretjük őket. Bár ezek a lomok gyakran nélkülözhetetlennek álcázzák magukat, valójában csak útban vannak. A megoldás az, hogy megszabadulunk a lomoktól, hogy helyet csináljunk minden másnak.

A fejezet segít abban, hogy átlássuk,  hogy melyik tárgyunk melyik kategória. Lomnak általában kevés dolgot mondunk, annak ellenére, hogy amúgy az. Nélkülözhető mindaz, amit bármikor pótolni tudunk, ha arra szükség van (tehát felesleges tárolni, csak mert egyszer - soha - szükségünk lesz rá). A nélkülözhetetlen kategória ugye mindaz, amire az életben maradáshoz és a boldog élethez szükségünk van. Az élelmiszer, és a fenn idézetteken kívül ide tartozik minden olyan tárgy, amit naponta, vagy hetente használunk, vagy éppenséggel örömet okoznak számunkra.

 Mert a minimalizmus lényege nem az, hogy dobj ki mindent. Az a lényeg, hogy minden tárgyadnak funkciója legyen, amit megtartottál. Vagy használd, de akkor tényleg használd, vagy érzelmileg van rá szükséged, és akkor azért tartsd meg. Nem az a lényeg, hogy üres szobában egy fehér váza álljon. Minimalista az is lehet, akinek a fala teli van kismacskás képekkel, ha ez őt tényleg boldoggá teszi. (nehéz ezt elhinni, de biztos van olyan akit ez tesz boldoggá).

 A fejezet felhívja a figyelmet arra, hogy a reklámok pont arra születtek, hogy az ember mindennél azt érezze, hogy neki az "kell", neki arra "szüksége" van. Így jobb elkerülni a reklámokat, és minden egyes vásárlást kicsit halasztani, ami jobban megterheli a pénztárcát, mint egy kávé. Ugyanis lehet, hogy most azt érezzük, hogy szükségünk van egy új tv-re, de a régi is jó, és hitelt kellene felvenni rá, akkor jobb ha mérlegelünk, újra tervezünk és csak akkor vásároljuk meg, ha megvan rá a pénz hitel nélkül és itt csatlakozik be az 5. fejezet. A két fejezet amúgy remekül kiegészíti egymást. Az egyik az igényeink jól átgondoltságára, a másik a pénzügyeink jól megfontolt megtervezését elemzi.

 Érdekes volt olvasni, hogy Amerikában (gondolom máshol is), milyen sokan adósodnak el, milyen sokaknak van hitelkártyája és milyen sokaknak van több hitel kártyája és hogy ebből miként lesz egy adóssághurok, és túlköltekezés és lom halmozás.  Nehéz elhinnem, de látom a szememmel, és a bankok is folyton nyomják a hitelkártya dolgot, úgyhogy nem vagyok meglepve. Mondjuk nekem konkrétan azért kellett bankot váltanom, mert nem lehetett a bankomban úgy számlát vezetnem, hogy nincs hitelkeretem, és nincs hitelkártyám. Én az a személy vagyok, aki nem szeretne hitelt felvenni, amíg nem szükséges, és majd akkor veszi meg a dolgait és akkor utazik, amikor telik rá. Nehéz elhinnem, hogy vannak emberek akik viszont nem zavartatják magukat borzalmasan sok hitelkártyával, és borzalmasan nagy adóságoknál is még mindig csak költenek és költenek... Úgyhogy pozitív volt hallani, hogy a szerzők is arra próbálják az embereket tanítani, hogy lehetőleg ne használjanak hitel keretet, mert az, ha hitelt kell felvenned valamire az azt jelenti, hogy még nem engedheted meg magadnak. (mondjuk szerintem ez pont nem érdekli azokat, akik így élnek...)

Hat kérdés vásárlás előtt:

Kinek a kedvéért venném meg?

Gazdagítja-e az életemet, van-e hozzáadott értéke?

Megengedhetem-e magamnak?

Ez a legjobb felhasználása ennek a pénzösszegnek?

Mennyi a tényleges költség?

Vajon a legjobb énem megtenné ezt?

Ezeket azért érdemes feltenni magunknak, és ha mindenre az a válasz, hogy igen, akkor vegyük meg azt, amit kinéztünk magunknak.

3. rész: Önmagunk

Ez a rész hasonló amúgy, mint a legtöbb önsegítő könyv. Mesél a gyermekkora kilengéseiről, amikor nem foglalkozott a testével, amikor nagyon elhízott, aztán nagyon lefogyott. Itt éreztem kicsit soknak a mese részt. A táplálkozás, mozgás és minden egyebet magába foglaló rész amolyan "mi mindent tehetsz magadért" lista.  Mégis ebben a részben volt egy passzus az ajándékozásról, ami tetszett.  Hasonló amit mi csinálunk itthon.

Az "ajándékozás" szabálya

Arra szocializálódtunk, hogy  születés- és ünnepnapokon ajándékozni kell, hogy kifejezzük a szeretetünket. De az ajándékozás éppúgy nem "szeretetnyelv", ahogy a halandzsa sem tartozik a nyelvek közé. (...)Ám itt lép életbe az ajándékozás szabály, amely kimondja, hogy tárgyi ajándékok nélkül is kivehetjük a részünket az ajándékozásból. Mivel a jelenlét a legjobb ajándék, mi lenne ha idén már csak élményeket ajándékoznánk? Mennyivel emlékezetesebb lenne!

És én mennyire szeretném, ha ezt megtanulnák az emberek. Annak az esélye ugyanis, hogy egy ember a másiknak olyan ajándékot tud adni (tárgyi), aminek a másik feltétel nélkül örül és boldogság tölti el. Igen csekély. Nem mondom, hogy nincs olyan ajándék (tárgyi), aminek nem örülnék, de eszembe se jut, hogy kellene. Van biztos ilyen, de igen nehéz rájönni, hogy mi lehet az a tárgy. Idén például kaptam egy lego Hokuszai: Nagy hullám képet. Annak örültem, bár sose jutott volna eszembe megvenni, vagy bármi. Tehát vannak ilyenek, de az élmény, vagy az, hogy a másikkal töltöd az idődet szerintem jóval értékesebb ajándék, mint bármi amit adni tudunk tárgyi dolog.

6. Rész: Kreativitás

 

Az egyik kedvenc részem a pénz után.  Érdekes volt olvasni, hogy a 21. században emberek csak úgy net nélkül vannak otthon és a telefonjukat elrakják a fiókba és van hogy egy hónapig hozzá se érnek. Amúgy tök igaza van! Tetszett ahogy levezette, hogy mennyire képes az  okostelefon ellopni a kreatív időnket, és a nem kreatív időnket is. Így ő konkrétan hétvégére a fiokba száműzi, és amikor alkotni akar, akkor net és minden egyéb nélkül teszi azt, hogy semmi se terelje el a figyelmét. A mai világba nehéz elképzelni valakit nem folyton pittyegő okostelefon nélkül, pedig azért rengetegen élnek így és teljesen boldogok a folyamatos figyeleminger nélkül is. Már nem térek vissza a buta telefonra, annál jóval több dologra használom a készülékemet, de töröltem egy csomó appot, vagy elraktam úgy, hogy nagyobb kihívás legyen megnyitnom, így talán kevésbé lopják el az időmet majd. Viszont tény, hogy amíg nem volt okos telefonom, messengerem, addig sokkal nyugodtabb volt az életem. Akkor ha bármit kaptam, email, értesítés stb. azt este megnéztem a gépemről (vagy ha elfelejtettem akkor este sem), most meg nagyjából reális időben zavarja meg mindig az életem folyását, ha valaki épp akar valamit tőlem, és bennem van a megfelelési kényszer, hogy akkor már válaszolni is kell rá.... Na ezért van általában egész hétvégére lenémítva a telefonom... nem feltétlen akarok naprakész lenni.

 Ez a rész volt még az, ahol megint kedvet kaptam az írásra, bár azóta sem vettem a fáradságot, hogy a blogjegyzésen kívül több dolgot írjak.  De eljön az ideje, egyszer tényleg olyan leszek, mint ezek a fiúk, és leülök és minden nap írok, mert hát a gyakorlat teszi a mestert, és nem készül semmi sem el, ha nem ülünk le, hogy legalább elkezdjük. 

7. rész: Embertársaink

Extrovertált és introvertált emberek hogyan értik meg egymást? Borzalmasan nehezen amúgy :)

A fejezet áttekintést ad, az érzelmekről. Rangsorolja, hogy mik az alapvető érzelmek amik fontossak, melyek azok, amiknek kicsit több jelentőséget tulajdonítunk, mint kellene, és melyekkel kellene jóval többet foglalkoznunk, mint ahogy tesszük. Úgy gondolom, ez egy jó áttekintő fejezet, ha a téma érdekel, de elég felszín kapargáló, tehát nem megy a dolgok mélyére. 

Minden fejezet végén Ryan kérdéseket és feladatokat ad az olvasónak, amivel elmélyíthetjük az olvasmányélményt, vagy a leírtakat kipróbálhatjuk. Tervezem amúgy megválaszolni a kérdéseket, mert szerintem roppant érdekes dolgokra világít rá.

Összességében a könyv tetszett, de vannak gyenge pontjai (mint minden könyvnek). Kezdő minimalistáknak mindenképpen ajánlom, ahogy a szerzőpáros másik könyvtét is. Az kicsit mesélőssebb és regényesebben fogalmazott, ez inkább szakirodalom, nyakon öntve családsztorikkal, és esettanulmány morzsákkal. De ne egymás után olvassátok a kettőt, mert akkor meg borzalmasan idegesítő lesz, hogy mind a kettőben ennyit beszélnek a családról :D

Örülök, hogy olvashattam  a könyvet, úgy érzem tanultam új dolgokat, és voltak dolgok amik megerősítést nyertek bennem.

Fülszöveg:

Képzeljünk ​el egy életet, amelyben mindenből kevesebb van: kevesebb holmi, kevesebb stressz, kevesebb adósság, kevesebb elégedetlenség — kevesebb zavaró tényező.

Most pedig képzeljünk el egy olyan életet, amelyben mindenből több van: több idő, több értékes kapcsolat, több támogatás, több elégedettség. Amit most elképzeltünk, nem más, mint a tudatos élet. Ennek eléréséhez azonban el kell engednünk néhány dolgot, amely az útjában áll.

Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus – a Netflix szupersztárjai, a Minimalisták – legújabb könyvükben útmutatót kínálnak ahhoz, hogyan élhetünk teljesebb és tartalmasabb életet. Az általuk hirdetett minimalista életforma – túlmutatva a lomtalanítás témakörén – lehetővé teszi, hogy átértékeljük és meggyógyítsuk az alapvető kapcsolatainkat: a tárgyakhoz, az igazsághoz, önmagunkhoz, a pénzhez, azértékrendünkhöz, a kreativitáshoz és az embertársainkhoz fűződő viszonyunkat. Mert ha már az életünkben mindenből kevesebb van, helyet tudunk megtakarítani.

Meik Wiking: A hygge otthon

 

Szeretem a szerző könyveit, mert olyan jól összeszedett, hangulatos, és kellő humor van benne. Nem olyan sok, hogy már zavaró legyen, de éppen elég ahhoz, hogy elvegye a kötet túlzottan szakirányú mivoltát. Éppen erről jut eszembe, hogy nehéz lenne megmondani, amúgy, hogy ez a könyv mégis mi.

Nem regény, nem novella, de a hangvétele miatt olyan nagyon szakirányúnak sem mondanám. Olyan érzés olvasni, mintha egy kényelmes nappaliban ülve, hallanám, ahogy felolvassa, vagy éppen mesél a szerző arról, hogy hogyan is tudnánk elérni, hogy otthonunk olyanná váljon, ami a legnagyobb mértékben képes minket boldoggá tenni. Meik egy nagy mesélő, és imádom olvasni ahogy ő ír.

A Hygge, majd a Lykke végül az Emlékteremtés művészete köteteivel belopta magát az olvasók szívébe. Legalábbis az enyémbe biztosan. Az Emlékteremtés művészete volt ugyan a legkevésbé tetsző kötet, de ennek ellenére továbbra is vártam, hogy megossza Meik a kutatások eredményét, abból a híres neves Boldogságkutató intézetből. Egyrészt tök jó, hogy van ilyen intézet, hogy kutatják a boldogságot, másrészt valahol végtelenül szomorú, hogy kutatni kell azt, hogy lehetnek az emberek boldogok. Elméletileg régen ez zsigeri dolog volt, nem volt annyira nehéz elérni. Tény, akkor kevesebb dolog és hír vett körbe embereket és a világ legtöbb nyűgjéről fogalmuk sem volt, és a közvetlen közelük megadta számukra a boldogságot. Ma az információs társadalomba, maximum a digitális lekapcsolódással oldható ez meg. Bár gyanús, hogy akkor is valaki elmeséli, mit olvasott arról, hogy . ..  

Jelen kötete Meiknek arról szól, miként teremthetjük meg a skandináv életérzés egyik legkuckósabb, legkellemesebb, legboldogabb állapotát a hyggét otthonunkban. Plusz kedvességi pont azért, mert a szerző kifejti, hogy mostanában, minden sz*rt elakarnak adni hygge címkével, de nem kell bedőlni ennek. A jelen felszereléseinkkel, a jelen dolgainkkal éppen úgy meglelhetjük hyggét, felesleges vásárolnunk bármit is.

 A Hyggéhez kellhet pár dolog, de a legtöbb dolog opcionális, egyénre kell szabni. Kell kellemes fény, mindenhez megfelelő, munkához erősebb, olvasáshoz, beszélgetéshez gyengébb és melegebb. Kell kényelmes hely a lakásban, ami  a tiéd, ami mint egy vár körbeölel és megóv, ahol a legjobban érzed magad, ezt érdemes párnákkal, kellemes puha dolgokkal feldobni, de anélkül is remek. Jó ha van a lakásban növény, mert boldoggá tesz, hidd el, a jelenlétével boldoggá képes tenni egy virág, egy zöld növény. Persze érdemes locsolni, mert a haldokló, döglődő növény, totál nem hygge.

A hyggéhez jó, ha vannak otthon könyvek. Egy otthon könyvek nélkül borzalmas. Érdekes volt arról a kutatásról olvasni, hogy igazándiból úgy nagyjából 80 könyv az ideális ami legyen egy háztartásba, és előbb utóbb olvasni is fogják azokat. Hogy a gyerekeknél mennyit jelent az ha a könyveket csak látják is.

A hygge a dán boldogság egyik alap szava. Kapcsolódás az emberekhez, meghittség, harmónia, boldogság elegye. Nem kell mindig a barátaiddal lenni, de jó ha sokat vagy velük. Nem kell mindig bekuckózva olvasnod, vagy filmezned, de azért ennek is megvan a maga előnye. Nem kell semmit vásárolnod, de azért ha gyertyát veszel és azzal hangulatot varázsolsz, akkor az is teljesen rendben van. Járd a természetet, de mindig legyen egy Otthon, amit otthonnak is érzel. Ami nem csak egy lakás, ház ahol élsz, hanem amikor megkérdik, hogy hol laksz, mondhasd, hogy otthon, otthon az a hely, ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad, ahol a legjobb énedet mutatod, sallang nélkül, ahol önmagad vagy, ahol a világmegváltó gondolataid születnek és így tovább :)

Remélem nektek is van otthonotok :) Nekem van ;) Elég hygge ^^

Fülszöveg:

Az otthon a kapcsolódás és a nevetés helye. Az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, támogatásra és megértésre lelünk, és teljesen önmagunk lehetünk.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás.

Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge

 

Amikor a munkahelyemen pakolás közben megláttam ezt a könyvet, rögtön le is csaptam rá, mondván, hogy ennyire cuki borító mögött, és az önsegítő részlegen, más nem is lehet, csak jó és cuki könyv.

Nos, akkor az élet nagy becsapása, ha az ember borító alapján választ könyvet, pofára is esik. Tisztességesen végig olvastam, bár már az elején felidegesített a könyv.

Maga a lassulj le, élj lassan, ne kapkodj dolog még oké. És ezzel ki is fújt a még oké kategória a könyvben. Lássuk csak, mivel is húzott fel a könyv. Pedig becsszó engem nem könnyű  felhúzni. Sőt elérni azt, hogy annyire felhúzzon, hogy azt már a blogomra írással is kifejezzem, manapság nem igazán történt meg. De ez a könyv...ez valami borzalom, de komolyan.

1. Utálom, ha a szerző úgy gondolja, hogy az olvasó a haverja. Nem vagyok a haverod, ne fogalmazz szlengesen. Vagy, feltehetően a 15-20 évesek értékelték a stílusod, nagyjából 10 éve, mert már a mostaniak szintén nem értik mit akarsz.
2. Lehet elvonóra kéne menned. Komolyan ennyi ivásra buzdítást is régen olvastam egy könyvbe. Olyan érzésem volt, mintha a szerző totál beb*szva írná és ezért néha megjegyezné, hogy egy kis bor egy kis tömény de jó is és attól de lazák és lassúak leszünk. És milyen büszkén hangsúlyozza, hogy egyes szerzők milyen termékenyek voltak, miután tat részegen feküdtek egy mezőn. Gratulálok! Tök inspiráló vagy!!! *szarkazmus*
3. Igazándiból itt van egy cuki kis könyv, egy csomó értelmetlen szöveggel. Dalok átírásával, ami még csak jó se. Dolgokkal amiket sose mondanék embereknek, hogy tegyék...
4. Elgondolkodtam azon, hogyha az ember szót fogadna a könyvben leírtaknak, mondjuk mindenki . . . ki dolgozna? Merthogy a fixa ideál a könyvben a nagyjából 12 órás alvás, hajnalig részegedés és bulizás és mindent a maradék józan 1-2 órádba tegyél meg de azt is lassan . . . 

Tehát ez egy szar, sajnálom, ezt nem lehet kedvesebben megfogalmazni . . . Két pozitív dolog volt a könyvben.

1. A fordító - komolyan szerintem próbálta menteni a menthetőt. Szerettem az ő kommentjeit.
2. A rajzok.

És itt vége is a jó oldalának. Az a szerencse, hogy ez egy rövid könyv, sok képpel, sok üres lappal, így nem kellett félbe hagynom. Nem mintha a kardomba dőltem volna, ha nem olvasom végig, csak ha már elkezdtem . . . 

• Könyv: Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge
• Kiadó: Taramix / Taramix
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 224
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155186684
• Megjelenés időpontja: 2019. április 3.

Dan Buettner: A ​hosszú élet titkai

 

Beismerem, hogy a könyvben először a borító fogott meg. Amikor kézbe vettem már a saját példányom akkor még jobban megfogott, egyszerűen egy remekmű. Domború meg minden!

 Viszont, azon túl, hogy a könyv borítója tetszett, a téma is érdekelt. A szerző másik könyvét is nézegettem már A ​hosszú élet oázisai – Földünk Kék Zónái, viszont sosem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem, kihozzam a könyvtárból és elolvassam. Ellentétben ezzel a könyvvel. És mivel ezt elolvastam, kiderült, hogy igazándiból a másikat már nem érdemes elolvasnom, mert ez egy bővített kiadása annak, illetve a pár évvel későbbi tapasztalatokat is tartalmazza.

 A szerző és népes csapata, rengeteget utaztak (jóval covid előtt - 2012), és bejárták a világ kék zónáit. Azokat a helyeket, melyek kiérdemelték ezt a jelzőt azzal, hogy feltűnően sok idős kort megélt ember él a zónában, sok már 100 felett. A csapat arra volt kíváncsi, hogy mi is lehet az oka annak, hogy bizonyos helyeken olyan sokáig élnek az emberek. Tekintsünk el attól, hogy az időjárás, a levegő tisztasága vagy éppen a napsütötte órák száma, bár tény, hogy mindegyik hozzájárulhat ahhoz, hogy sokáig éljünk.

Jártak Szardínián, Okinaván, Dél-Kaliforniában, Costa Rica-án, és a görögöknél. A felsorolásból már látható, hogy feltehetően a szélességi és hosszúsági körök, nem befolyásolják a hosszú életet, mert eléggé szét vannak szórva a Föld Kék Zónái.

 Én magam, az Okinavaikat kedveltem meg a sztoriban a legjobban. Feltehetően mert elfogult vagyok a Japánokkal kapcsolatban, és mert szerintem Ők azok, akikről legelőszőr hallott körülbelül mindenki, akit érdekel ez a téma, hogy olyan sokáig élnek. Az okinavaiak is több mindent elmondtak, mint "sejthető ok" a hosszú életre. Közte van a nagyon szoros szociális háló, hogy megvannak az emberek akikre számíthatnak az idősek (általában egymásra, vagy a családjukra), és persze ott az Ikigai, az ok amiért reggel felkelnek. A szerző is egyetértett abban, hogy az, ha az embernek célja van, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb és sokkal több esélye van tovább élni, hisz a célért él. A cél bármi lehet, a család, a munka, a kert megművelése. Igazándiból bármi. Persze emellett az okinavaiak is rengeteg növényt esznek és húst alig. Régen azért, mert nem ehettek, nem volt, most azért, mert berögzült a dolog, és ezen 80 felett már nem akarnak változtatni. Mindent amit esznek megterem a kis kertjükbe.

A szerző és csapata bejárta az egész világot, és a legtöbb helyen tapasztaltakból 9 olyan dolgot talált, amit ha mi is bevezetünk az életünkbe akkor tovább élhetünk.

(csak halkan megjegyezném, hogy amikor ilyen, "ha ezt csinálod 5 évvel tovább élsz" megjegyzésektől és statisztikáktól amúgy a hideg kiráz. Minél élek tovább 5 évvel? Elüt a kocsi akkor semmivel sem, és lehet én vagyok a peches és mindent megcsinálok, de akkor is hamarabb meghalok, mint aki sz*rik az egészbe, tehát nekem az ilyen felmérések és hasonlók roppant furák és nem tudom őket értékelni igazán. Ennek ellenére tény, ha ezen kilenc formulával él az ember, bevezeti az életébe, az az élet jobb lesz, bármeddig is tart :))

A 9 dolog, amitől tovább élsz ;)

1. Mozogjunk természetesen: Gondolkodás nélkül legyünk aktívak!
2. Hara hacsi bu - 20% kalóriacsökkentés: Annyit együnk, hogy 80%-san jól lakjunk.
3. Zöldálláspont - Kerüljük a húst és a feldolgozott ételeket. Nem kell vegetáriánusnak lennie az embernek, de ha hetente csak egyszer eszik húst, már tett egészségéért.
4. Az élet szőlője - Mértékletes alkoholfogyasztás.
5. Célkitűzések - Szánjunk időt arra, hogy az egészet lássuk! - Találjuk meg a saját Ikigainkat, az okot amiért felkelünk minden egyes reggel.
6. Lassítsunk - Szánjunk időt a stressz enyhítésére - Néha egyszerűen csak nézzük a tájat és ne csináljunk semmit. A meditációt is választhatjuk!
7. Tartozzunk valahová - Vegyünk részt egyházi összejöveteleken, vagy keressünk egy csoportot, ahol szinte otthon érezzük magunkat.
8. Szeretteinké az elsőbbség - A család legyen a legfontosabb
9. Megfelelő társaság - Vegyük körül magunkat a Kék Zónákra jellemző értékeket valló emberekkel4

Hogy érdemes volt-e elolvasnom a könyvet?

Nos rengeteg érdekes dolgot megtudtam, a Világ 5 tájáról, ezen tájak idős embereiről. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert ők tényleg megélik a pillanatot, és ahogy a görögök mondták, Órájuk nincs, minek is az. Tehát léteznek egy világban, ami így a 21. században már feledésbe merült. Mi már gyorsabban élünk, és valószínű e gyorsaságnak meglesz a következménye. Egyszer majd meghalnak a Kék Zóna idősei, és ahogy a Kék Zónákba is bejut a modern technika és a gyorsételek úgy tűnnek el maguk a Kék Zónák is :(

Őszentsége a XIV. Dalai Láma · Desmond Tutu: Az ​öröm könyve

 

Ezt a könyvet, 2016-ban kaptam AniTigertől és Szimirzától karácsonyra, 2020, 2021, 2022-es várólista csökkentős listán is szerepelt! Jelentem elolvastam! Csak....kellett hozzá pár év, hogy eljussak oda, hogy a saját könyveimet olvassam, ne másét meg ne a könyvtárét.

A Dalai Láma mindig is szívem egyik legkedvesebb vallási vezetője volt. Imádom, ahogy gondolkodik a dolgokról és azt, hogy mennyire képes pozitív maradni, annak ellenére ami vele, és az országával történt. Egy időben nagyon sok könyvet olvastam tőle, aztán az a korszakom véget ért, de lehet újra kéne élesztenem a buddhista vallás iránti érdeklődésemet. Ami sosem szűnt meg, csak háttérbe szorult. 

Desmond Tutu-ról biztos, hogy valamikor már hallottam, de amúgy nem igazán volt számomra ismert alak. A könyv olvasásakor olvastam utána, hogy tavaly karácsonykor el is hunyt az érsek :( De szép kort megélt, és a betegségét ha ehhez hozzá adjuk, akkor kifejezetten teljes életet élt, hosszan és teli jó akarattal.

 Amikor ez a két "öregember" találkozik akkor olyan, mintha egy végtelenül szerető, boldog spirituális közeg telepedne rájuk. És a könyvből annyira sugárzik, hogy amúgy ők nagyon is emberek, nagyon is viccesek. A Dalai Lámáról tudtam, neki van egy sajátságos humora, de amikor az érsekkel volt szerintem az alap boldogság és huncutsági szintjüket meg kell szorozni százzal. Örülök, hogy ilyen jó barátok voltak és hogy ennyire megértették egymást, annak ellenére (vagy éppen pont azért?), mert két nem éppen egyforma vallást képviseltek.

Az egyik kedvenc részem a könyvben az volt, amikor elbúcsúztak a hét leteltével, és felvetették, hogy ha meghalnak, és az érsek megy előre akkor a mennyországba járja ki, hogy a Dalai lámát is beengedjék, de ki tudja hol találkoznak újra. Szomorú, mégis annyira kedves volt. Még a halálról is teljes természetességgel beszéltek mind a ketten. Mert az élet rendje, hogy meghalunk. Előbb vagy utóbb, de mindannyian. Csak az nem mindegy, hogy míg oda elérünk, hogy Élünk.

 Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert két nagyon kedves személyiség beszélgetései vannak benne.

A kép a könyv keletkezésekor, a Dalai Láma 80. születésnapján készült. 

Farkas Lívia: Ennél ​zöldebb nem lesz!

 

 Még 2015-ben happoltam a könyvet a rukkolán. Akkor ott még elég aktív voltam, rengeteg könyvet szereztem be, és rukkoltam is. Szerintem életemben abba az egy évben költöttem a legtöbb pénzt posta költségre. Hogy aztán a rukkolt könyvek nagy részétől pár évvel később ingyen megszabaduljak. De az egy gyűjtögető szakasza volt az életemnek, már nem ott tartok, abból már kinőttem.

Most is, így hat év után véletlen esett erre a könyvre a választásom. Az év, és az elmúlt időszak mélypontján, csak olvasni akartam valamit, ami talán segíthet, utat mutathat. Annyi önsegítő könyvet olvastam, és bár mindegyiknek tudom a lényegét, el is raktározom, mégis, amikor mélypontra, vagy a padlóra kerül az ember, akkor nehezen eszmél rá, hogy "hát, de olvastad, tudod ilyenkor mit kell tenned". Mert amúgy most is tudtam racionálisan tudtam, mit kell tennem, szimplán a testem fittyet hányt arra, hogy én mit mondok neki.

De visszatérve erre a könyvre, ha válságban vagytok és éppen azon gondolkodtok, hol utáltok jobban lenni, kit utáltok jobban, akkor egy egész jó útmutatást ad. Nem akarja megváltani a világot, hogy megmondja, miként cselekedj mindenképpen. De elgondolkodtat azon, hogy igazándiból ha más hülyesége miatt magadat ostorozod, attól még a más ugyanolyan hülye marad, csak neked viszont fájni fog. És igen, ezt se itt olvastam először és feltehetően amikor legközelebb a padlóra kerülök is idő lesz, míg eljut az agyamig, hogy hát attól, hogy sok a hülye nem kell beállni a sorba melléjük, vagy mögéjük.

 Jó volt olvasni, bár a gyakorlatok még hátra vannak, most csak olvasási fázis volt, így feltehetően  mélyebb dolgok és hatások is érhettek volna, ha rögtön mindig megállok, és megcsinálom, amit kér tőlem, de este az ágyban olvasva, a francnak volt kedve, hogy kikeljen, keressen egy füzetet és elkezdje csinálni a dolgokat, úgyhogy azok már a későbbiekre maradnak, lehet, csak jövőre. Vagy ha halogatok, lehet sosem, de minden esetre maga a könyv jelenleg megtette a hatását, hogy Nekem jobb tőle, úgyhogy innentől hasznosnak tartom azt is, ha csak az ember elolvassa, megfogad pár jó tanácsot belőle, és próbálja a padlón fekve nem elfelejteni, hogy egyrészt, lejjebb már nem fog menni, másrészt mindig fel lehet állni, tovább lehet lépni.

Még rá kell jönnöm, hogy merre van az én utam, hogy miként változik az életem, és miként alkalmazkodom azokhoz, akikhez kénytelen vagyok alkalmazkodni, még ezen sokat kell dolgoznom, bár most épp a legjobb és legideálisabb részemről az, hogy a munka a munkahelyen van, és nem feltétlen barátkozunk ott. És ami le van írva, vagy munkaköröm, vagy mondják, hogy ez a feladatom, azt megcsinálom, de feltehetően a közeljövőben nem lépem át azt, hogy én csak egy "beosztott" vagyok. Ezt is meg kell tanulnom, mert mindig is próbáltam kreatív, és az időbe legtöbb dolgot belesűrítve jobbítani a dolgokon :) új lesz ez a beosztott státusz, pedig 15 éve vagyok beosztott :D 

• Könyv: Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
• Kiadó: Bookline Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 302
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155373022
• Megjelenés időpontja: 2013. június 4.