Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen

Azt hiszem, ha nem lett volna ez a karanténos időszak, sosem veszem meg ezt a könyvet. A vicc amúgy az egészben, hogy egy kihívásra kellett, de akkor kaptuk a feladatot, amikor a munkahelyemre sem tudtam bemenni, hogy kikölcsönözzem, így hát megvettem. Aztán elkezdtem bejárni, és időm, erőm és kedvem sem volt olvasni, így ide-oda rakosgattam. Aztán most már nagyon égőnek éreztem, hogy két kihívásos társam miattam áll a kihívással, miattam nem mehetünk tovább, így a másik kiválasztott könyv helyett (mert az annyira sz*r), belelapoztam ebbe. És annyira megörültem annak, hogy ilyen kis aranyos szellős, hogy neki is kezdtem. Két nappal később meg már le is tettem, és végre tovább mehetünk a kihívással.
 Megvettem, de nem az a sztori, amit újra és újra akarok majd olvasni, így a saját megvett példányomat odaadtam a Gyermekkönyvtárnak, hogy majd kisorsolják nyereménynek, és egy ifjú olvasó ezzel a könyvvel (is) felfedezhesse az olvasás örömeit :)
 De maga a történet aranyos és kedves, néhol elég realisztikus és evilági. A történetet Ivan szemszögéből ismerhetjük meg. Kezdve onnan, hogy jelenleg egy bevásárló központ egyik látványossága, ő Ivan, az egyetlen, aki korántsem olyan agresszív, mint a róla mintázott gorilla a plakáton az út szélén. Ivan, egy kiöregedett elefánttal Stellával és Bob-bal a kóbor kutyával éli itt minden napjait. Bob általában Ivan hasán szunyókál, Stella meg a többi állattal naponta háromszor fellép, hogy bevételt biztosítsanak a gazdájuknak. Ettől függ ugyanis az ő élelmük és ellátásuk is. Ivan, mindig is művész lélek volt, így hamar összebarátkozott a Bevásárló központ takarítójának lányával, aki imád rajzolni és festeni. Ivan rajzait ezután a mellettük lévő ajándékboltban értékesítik, de még így is jóval kevesebb hasznot hoznak az állatok, mint amennyibe az ellátásuk kerül. Amikor új jövevény érkezik a  Bevásárló központba, Ruby a kis elefánt személyében minden megváltozik. Stella állapota egyre rosszabb, míg végül eléri a vég, de előtte megesketi Ivánt, hogy Ruby-nak jobb élete lesz mint az övék volt. Ivan megesküszik, majd szép lassan tervet eszel ki.
 A történet végtelenül tanulságos volt, teli emberi és állati gondokkal. Ivan múltjára is lassan fény derül. A könyvben gyönyörűen le van írva, hogy az állatok mit gondolnak életük és életterükről, és hogy az emberek egy rétege szintén mit gondol, aztán szép lassan megjön az a réteg is, amibe én is tartoznék. Az, akik szerint az állatokat így tartani kínzás. A könyv gyerekeknek szól mégis bele van csempészve a rideg valóság, bár erősen happy enddes befejezéssel (mondjuk gyerek könyvnél kicsit rosszul venné ki magát, ha nem boldog véget kap.
És amúgy most láttam molyon, meg amazonon, hogy a könyvnek van/lesz folytatása. Akkor bízzunk benne, hogy az is jön majd magyarul. (Katherine Applegate: The One and Only Bob)

Belbecs: 4/5

Örültem, hogy nincs teljesen az arcunkba nyomva minden, hogy azért vannak meglepetések. A téma és a végkifejlet miatt pláne hasznos és okos olvasmány volt. Azt hiszem, jó lesz, ha többen olvassák :)

Külcsín: 5/5

A magyar, és a külföldi borító (ami csak színben más), is meglehetősen tetszetős és vonzza a tekintetet. Örülök, hogy a miénk kicsit vidámabb és világosabb színekkel játszik, mint az eredeti :)

 

Fülszöveg:

Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket.
Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.

• Könyv: Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen
• Kiadó: Maxim
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 296
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632616117
• Fordította: E. Gábor Éva
• Illusztrálta: Patricia Castelao

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Tudom, hogy jobb lett volna Karácsony előtt olvasni, de valahogy most jött meg hozzá a kedvem. Tolkien számomra mindig is nagy mesélő volt, a Gyűrűk Ura, vagy éppen a Hobbit, mind kedvenc lett számomra, így tervbe vettem, hogy elolvasok tőle MINDENT, ami megjelent magyarul. Ez körülbelül amúgy a következő 10-15 éves terv, ugyanis nem akarok besokallni sem, és nem akarom megutálni sem azért, mert Muszáj volna olvasnom. De tavaly is sikerült kettőt is kipipálnom a listáról  (Beren és Lúthien és a Gondolin bukását), ami nem véletlen nem volt anno kiadva, és nem lettünk volna túlzottan kevesek, ha kiadatlanok maradnak. De ez csak saját vélemény, biztosan sokaknak tetszett. Berenék története amúgy még nekem is, de Gondolin már olyan "meeh" érzést hagyott bennem.
 Viszont ez a Karácsonyi leveles könyv roppant mód tetszett. Amikor elkezdtem olvasni az volt az első gondolatom, hogy annyira irigylem a Tolkien gyerekeket. Nem csak azért mert Tolkien volt az apjuk, hanem mert ennyire jó családi hagyományt kevesen alkotnak. Mindennek megvolt a maga helye és ideje, és története. A levelek meglehetősen kidolgozottak és látszik rajtuk, hogy nem csak úgy hipp-hopp ahogy esik úgy puffan módjára írta őket, hanem tudta mit akar közölni, tudta, mit akar mesélni a fiának, majd szép sorban született kis gyerekeknek.

forrás

 Amúgy nagyon sajnálom, hogy azok a levelek nincsenek meg, amiket a gyerekek írtak Karácsony apónak, mert azzal együtt lehet még ütősebb lett volna. Bár feltehetően azok még személyesebbek.
 A történet ami szép lassan kibontakozik, évről-évre természetesen, az kedves, néha véres és háborúval tarkított, de mégis olyan igazi karácsonyos. Jegesmedvét nagyon bírtam, mert hát béna szegény, és mindent eltol, de hát őt ezért lehet szeretni. Karácsony apó meg majdnem végtelen türelemmel tűri a "segítséget" amit kap Jegesmedvétől, meg annak rokonaitól. Érdekes volt, hogy a levekben is megjelenik a háború. Most nem csak a koboldok ellenire gondolok, hanem a Nagy háborúra, ami akkor zajlott a világban, és bár megjelenik, de valahogy próbálja feloldani a gyerekeknek, és elmagyarázni azt, hogy mi is történik a világ többi részében. (Kevesebb az ajándék, mert inkább ruhaneműket visz Karácsony apó a gyerekeknek, mert arra jobban szükség van. Hogy kevés a levél, mert rengeteg gyereknek el kellett hagyni az otthonát stb....)
 És hát az illusztrációk, olyan aranyosak, néha nagyon gyerekesek, de nekem bejöttek nagyon, úgyhogy öröm volt lapozni a könyvet, és olvasgatni Karácsony apó, és Jegesmedve levelet, meg a manó titkárét is persze. Örülök, hogy a könyvet olvashattam, és hogy eredetiben is ott voltak a levelek képei, ennek hála megerősödött az a hitem, hogy Tolkien nagyon sokat foglalkozott egy-egy levél megírásával, megillusztrálásával! És azon is elgondolkodtam, hogy vajon hány évesen jöttek rá a gyerekek, hogy az apjuk írja a leveleket és nem Karácsony apó?:)

Forrás

Belbecs: 5/5

Aranyos történetek, aranyos szokás és meglehetősen kellemes olvasmány, és most ennél többre nem is vágytam :)

Külcsín: 5*/5

Nekem a Cartaphilus féle kiadás van meg, de szerintem a Magvető teljesen ugyanúgy adta ki, úgyhogy feltételezem mind a két kiadás meglehetősen csodás. Örülök, hogy keménytáblás lett, és itt meglehetősen indokoltnak találom a fényes lapokat is. Igényes, és szép kiadás, és azt hiszem semmi kivetnivalót nem találok benne. Mondjuk nem is keresek benne hibát, ez így volt jó, ahogy volt :)





Fülszöveg:
J. R. R. Tolkien gyermekei nem csupán az ajándékok miatt várták Karácsony apót: ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle! Mesélt nekik a házáról, a barátairól és arról, mi történik az Északi-sarkon. Az első levél 1920-ban érkezett, és jöttek húsz éven át, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző díszelgett – néha a házban találták meg a Karácsony apó látogatásai utáni reggelen, máskor a postás hozta. Ebben a könyvben bemutatjuk Karácsony apó reszketeg kézírását, és szinte valamennyi képet, amelyeket a levelekhez mellékelt, csakúgy, mint az ábécét, amelyet Jegesmedve szerkesztett a barlangokban látott koboldrajzok alapján, amikor eltévedt; és az a levél sem marad ki, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632665535

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari

Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

Megjelenés időpontja: 2016. november 28.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631438833

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari

Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

Megjelenés időpontja: 2019. november 14.

Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi

Matt Haig írásait nagyon szeretem. A fiú, akit karácsonynak hívnak az egyik legkedvesebb karácsonyra hangolódó könyvem volt. Feltehetően a sorozat többi része is remek, csak még nem volt alkalmam folytatni, pedig érdekel, hogy mi lesz a vége. De abban a könyvben sikerült már megismerni az Igazmondó glimpit egy kicsit és hát már akkor szimpatikus volt, azzal a nyers vélemény kinyilvánításával. Persze tudom, szegény ha akarna se tudna hazudni, emellett mindent ki is kell mondania, ami megfogalmazódik kicsiny fejében, hát mit ne mondjak, egyrészt borzalmas képesség lehet, részben viszont legalább róla mindenki tudja, hogy nem fog hazudni. Bár, ahogy az emberek, úgy a koboldok, és manók sincsenek oda a túl őszinte véleményért, mert hát tudjuk, hogy az őszinteség néha fáj.
 Amikor megláttam a könyv méretét pislogtam párat, hogy "hát de cuki már", mert hát se nem vastag, se nem olyan nagy, mint a "sorozat" többi része. Persze tudom, ez csak olyan mellék sztori egy mellék szereplőről, de akkor is!
Őszinte leszek, a könyv eleje borzalmasan fárasztó és olyan érzésem volt, mintha verselni akarná azt a kevés szöveget, de döcögne rendesen minden mondat. Ebből adódóan már kezdtem elkedvetlenedni, hogy hát akkor ez is csak még egy bőr lehúzása a sorozatról, de aztán végre eldobták a Glimpi-t és repült is eleget, hogy így végre a könyv második fele a megérdemelt és jó szintre kerüljön. Tudom, hogy kellett az ereje, hisz az világított rá arra, hogy a folytonos őszinte igazmondás mennyire lehet káros az ember (glimpi) életére, hogy kb. kiöli a társas kapcsolatokat, mert senki sem képes elviselni, ha az igazság nem olyan szép és mázos, mint ahogy önmagukban él, és itt van egy glimpilány, aki konkrétan a képükbe vágja, hogy rondák és buták, és büdösek. Nem kell messze menni, feltehetően én sem örülnék annak, ha lebüdösöznének :)
 De akkor a repülés után a glimpi rátalál egy kislányra, akit nagyon-nagyon megijeszt a jövő, fél minden változástól, és azt szeretné, ha miden jó lenne, és ebben biztos is lehetne. Glimpink neki sem hazudik, őszintén beszél arról, mi várható, hogy az nem lesz olyan remek, de mindig és mindenhol ott a remény és hát majd az új környezetet is meglehet szokni, és elmond mindent, amire a kicsi lány kíváncsi. És bár nem minden habosbabos és tökéletes, de legalább igaz, hisz Glimpi nem hazudhat.
Tetszett a történet befejezése, és a könyv felétől felfelé ívelt a dolog, így jobban bejött, mint az eleje. Okos kis könyv, jó mondanivalóval, jó volt olvasni.

Belbecs: 4/5
Az a rémes, rímes borzalom az elején nekem nem jött annyira be. Tudom, hogy kellett ennek ellenére, annyira döcögős volt, hogy nekem fájt az olvasás. De a mondanivaló teljesen oké, és nem is árt, ha meseköntösbe öltöztetjük ezt. Remélhetőleg sok gyereknek fog kellemes élményt okozni ez a könyvecske is :)

Külcsín: 5/5
Imádom a könyv formáját, bár nem szabvány és feltehetően, ha gyűjteném a könyveit az írónak ez roppant mód kilógna, de mivel nem gyűjtöm nem is zavaró. Az illusztrációk nagyon helyesek és aranyosak, és hát rengeteg van belőle a könyvben úgyhogy öröm volt lapozni :)

Fülszöveg:
Majd pirulsz és vidulsz és rossz viccen nevetsz,
és szaladsz és maradsz és szeretsz és feledsz.
Te döntesz, hogy telik veled az élet el,
úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel.

Igazmondó Glimpinek, a Karácsony-trilógia egyik legnépszerűbb szereplőjének nehéz az élete, hiszen képtelen hazudni, és emiatt folyton bajba kerül. De ebben a könyvben Glimpi végre igazi otthonra talál!
Ez a vicces és szívmelengető mese az igaz barátságról, az őszinteségről, a kudarcok feldolgozásáról, de leginkább mégis az élet szépségéről szól, amit csakis mi teremthetünk meg a magunk számára.
Szabó T. Anna friss, szemtelen és könnyfakasztó fordításában.

• Könyv: Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi
• Kiadó: Kolibri
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 122
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634375784
• Fordította: Szabó T. Anna
• Illusztrálta: Chris Mould
• Megjelenés időpontja: 2019. október 9.

Hans Christian Andersen: Mesék

Kihívás miatt olvastam, de cseppet sem bántam meg. A feladat az volt, hogy olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján hattyú van. Ezzel a könyvvel amúgy is már egy éve szemeztem a könyvtárban, így nem volt nehéz találnom a paramétereknek megfelelő könyvet.
 Andersent amúgy is szeretem, még megvan  a nagy mesekönyve is, amit imádtam lapozgatni kisebb koromban. Ez a kötet amúgy sokban hasonlít hozzá, rengeteg mese ugyanaz benne, még ha a fordítás más is. Illetve mások az illusztrációk.  Nincsen túl sok kép a könyvben, de a legtöbb nagyon szép és eltalált. Az egyetlen amin kiakadtam az  A rendíthetetlen ólomkatonához tartozó egyik kép volt, amikor is a tűz martalékává válnak. Egyrészt, emlékszem, a régi mesekönyvben a végeredmény volt látható (ólom szív és bross), nem az elégés. De oké, legyen ez, de szegény balerina a képen konkrétan úgy néz ki, mint egy rossz transzvesztita... de csak ez a kép volt az, amit amúgy nagyon utáltam, a többi nagyjából okés, vagy éppenséggel tökéletes volt.
De hogy ebben a kötetben mik is szerepelnek?
A 2018-as Park-kiadás tartalma:

    Hüvelykpanni:
Ezt a történetet amúgy szeretem, de feltehetően kevesebbszer találkoztam vele kiskoromban, így voltak homályos részek benne, amikre nem emlékeztem. Jó volt feleleveníteni, és lekövetni Hüvelykpanni viszontagságos utazásait. Nem lett kedvenc mese, de szerettem.

    A kertész és az uraság
Erről meg életemben nem hallottam még. Viszont tanulságos, bár kicsit fura az egész, de inkább pozitív hatással volt rám.

    Borsószem királykisasszony
Oké, ezt a mesét meg mindenki ismeri, bár valami miatt nekem az rémlett, hogy ez hosszabb történet, mint kb. 2-3 oldal, úgyhogy kicsit csalódtam, hogy hipp-hopp vége is lett.

    A rút kiskacsa
Ezt imádom, mindig sajnáltam szegénykét, de legalább tudtam már, hogy pozitív a vége, és így csak vártam, hogy mikor eszmél rá, hogy miért is ronda kacsának :D Voltak amúgy benne olyan momentumok, amikre én totál nem emlékeztem, pedig ezt sokszor olvastam már.

    A teáskanna
Ez nekem olyan semmilyen. Nem utáltam, de szeretni sem tudtam.

    A vadhattyúk
Szeretem, és sokszor is hallottam/olvastam már. Ennek ellenére itt is voltak homályos foltok a történetben, amikre máshogy emlékeztem, vagy éppen nem emlékeztem. Nagyon jó volt újra olvasni :)

    A rendíthetetlen ólomkatona
Sose szerettem ezt a mesét igazán, talán mert ijesztő. Ma már nem ijesztő, de sose kerül bele a kedvenc könyveim közé.

    A kis hableány
Hát, itt a Disney félét jobban csípem, ez olyan kicsit komor.

    A kis gyufaárus lány
Ez a mese mindig elszomorít. Pedig mindig tudom a végét, de ettől még nem fáj kevésbé. :(


    A hóember
Hát, nem ismertem eddig ezt a mesét, és most így utólag azt mondom, hogy meglettem volna nélküle. Elég gyenge volt a többi történet között, simán kilehetett volna hagyni a kötetből. Mert csak töltelék, és olyan nagyon-nagyon meghatározó sztorija sincs.

    A hókirálynő
Őszinte leszek én pár dolgot máshogy ismertem, mint ahogy itt volt, de egyik verziót sem szeretem igazán. Feltehetően azért, mert sem a srácot, sem a kislányt nem tudtam megszeretni, a hókirálynő meg csak úgy van az egészben, úgyhogy egynek elmegy, de nekem nagyon nem a kedvencem :(


Belbecs: 4/5
Ennek ellenére, a válogatás szerintem remek lett. Az, hogy nekem nem jött be pár mese, az nem jelenti azt, hogy nem jó a válogatás (bár azt a Hóembereset simán kivehették volna belőle). Annak aki most ismerkedik Andersennel, egy jó kezdő löket, mert a legtöbb felfutott meséje benne van. Aztán innen lehet továbbmenni minden egyéb meséjére :) Mert azért van neki rengeteg :)

Külcsín: 4/5

Ha az a transzvesztitás Rendíthetetlen ólomkatonás kép nem lett volna, akkor 5 pontot kapott volna. A borító nagyon eltalált, a méret olvasóbarát, a kivitelezés gyönyörű. Az illusztrációk meg nagyrészt szépek :)

Fülszöveg:

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Könyv: Hans Christian Andersen: Mesék
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 228
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633554982
Fordította: Kertész Judit
Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! No nem mintha, amúgy a könyvtárnak nem lett volna meg, de így gyorsabb volt, és nem lopom az olvasási lehetőséget addig sem az ifjú olvasóktól ;) Bár megjegyezném, magamhoz képeset extra gyorsan sorra került ez a könyv!
 Örülök, hogy Ecsédi Orsolya megírta ezt a kötetet és várom a folytatásait is. Remek szereplőket kaptunk egy modern, 21. századi mesében!
 Minden karakter, az is, aki annyira nem sokat szerepelt élő és lélegző volt, háttértörténettel. Nem kell senkiről sem sokat tudnunk, de azt hiszem mindenkiről eleget tudtunk meg. Persze itt még bőven maradtak elvarratlan szálak és meglehetősen jó lesz olvasni, mikbe keverednek ezek hárman.
Mesterien ötvözte a 21. századot és a mágiát, és a való világot. Az a durva, hogy teljesen hihető, hogy boszorkányok, gonosz varázslók és tacskóvá váló sárkányok léteznek. Mert miért is ne?
Féltem, hogy majd zavarni fognak az instagram és társai a könyvben, de egyrészt nem zavartak, másrészt el kell ismerni, hogy a jelenlegi gyerekek már instán és facebookon nőnek fel, így nekik jóval természetesebb közeg lesz így a könyvben is, mint pl nekem, akinek bár van insta profilja, de már letörölte a telefonról, mert egy időrablónak tartja :D. Tehát itt még az sem zavart, hogy nagyon modernek vagyunk, és a vers idézetek sem, mert tökéletesen el lett mindegyik találva. Bár Adél néni, a boszi, meglehetősen idegesítő személyiség lett számomra, és biztos, ha lenne ismerősöm, aki főleg versidézetekben, vagy bármilyen idézetben is beszél, annak megmondanám, hogy utálom. Mert írtó irritáló, olyan "fitogtatom, hogy feletted állok, mert ismerek minden verset". De mivel Adél néni eleve boszorkány és irodalomtanár egy személyben, így hozzá nagyon illett ez az idegesítő attitűd :)

Belbecs: 5/5
Bátran ajánlom a modern kor gyermekeinek és a múlt század fiataljainak is. Nekünk is van benne éppen elég izgalom, és főleg humor ;) Akkor is, az a tacskó nagyon-nagyon vicces!!

Külcsín: 4/5
Tetszik a borító, de olyan semleges számomra. Nem az a "hú, gyorsan elakarom olvasni" kategória, hanem az a "beleolvadok a könyvespolcba és nem veszel észre", ami kár, mert tök jó. Az illusztrációk meg nagyon aranyosak és kedvesek és még szerethetőbbé teszik a karaktereket ;)

BELEOLVASÓ!

Fülszöveg:

Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.
A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?
Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyv: Ecsédi Orsolya: Banyavész
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634575306
Illusztrálta: László Maya
Ár: 2.499 Ft
Kiadói ár: 2090 Ft

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

 Idén gondoltam, hogy könyvvel hangolódom a karácsonyra! Amúgy nem túlzottan jellemző rám, hogy karácsonyos könyvet olvasok, karácsony közeledtével. Pedig nem egy rossz dolog.
 Idén, a Fiú, akit Karácsonynak hívnak került a kezembe. Már tavaly is szerettem volna elolvasni, de valami miatt akkor tolódott. Most, amikor elhatároztam, hogy márpedig ez lesz a karácsonyi könyvem, akkor kiderült, hogy Sicc már megelőzött. Ez úgy november közepe táján lehetett. Gondoltam nem jegyzem elő, hiszen úgyis kiolvassa addigra, és szóltam is neki, hogy akkor majd kérném. És mire elhatároztam, hogy Nem jegyzem elő AniTiger meg előjegyezte, így stikában, még Sicc nevén maradt a könyv, míg én is kézbe vehettem, és megígértem AniTigernek, hogy sietni fogok vele! Sietni, sietni… csak mostanában nem megy olyan gyorsan az olvasás, de egy elég unalmas december 23-ai munkanap éppen elég volt arra, hogy kivégezzem a könyvet! Úgyhogy most már mehetett tovább!
 És akkor a könyvről! Borzalmasan cukik az illusztrációk, megzabálom benne Karácsonyt, az egerét, a rénszarvasát :) Hát mindenkit! Tehát az illusztrációk már megvettek kilóra, így az már borítékolható volt, hogy szeretni fogom, más nem, hát az illusztrációkat biztosan!

Merd azt mondani, hogy nem cuki :)))

 Olvastam már az írótól, de gyerekkönyvet nem. Olyan könyvet, amit kifejezetten a fiatal korosztálynak írt volna, olyat nos nem. Ellenben egy elég szürreális sci-fi-t és egy önéletrajzi ihletésű könyvet igen. Nos ezek után fogalmam sem volt róla, hogy hogyan megy majd neki ez a stílus. De mindenkit megnyugtatok, írtó cuki történetet képes fabrikálni az író gyerekeknek is!
 Egyrészt, az alap történet, ami köré épül az egész, varázslatos. Adott egy szegény kisfiú, a szegény apukájával, aki sok pénzért elmegy koboldokat keresni, és ráhagyja a gyereket és a kis egeret, a gonosz testvérére. X időt mond, hogy haza fog térni, és hát mégsem tér vissza, ezért a kisfiú elindul megkeresni. Természetesen barátokra lel, Villámra, a rénszarvasra példának okáért! És kalandos út folyamán rálel a koboldokra. Már ez eleve cuki, annak ellenére, hogy szegény srác azért meg van kicsit zuhanva, végtére is, fél évig várja, hogy hazajöjjön az apja, és az csak nem jön haza, akkor út közben az amúgy hűséges Villám, először nem olyan kedves, és megharapja...és persze ott van egy egér, akit hurcobál az egész mindenségen keresztül, és tessék-lássék, a koboldok nem cukik! Pedig az apukája mindig arról mesélt neki, hogy a koboldok vidámak, sokat esznek, mulatoznak, táncolnak, és a boldogságot hozzák el az embereknek. Ehelyett, megtalálja koboldfalvát, amibe majdnem belehal, és rögtön börtönbe kerül...és a koboldok kissé savanyúak, bunkók, és vérszomjasak. A trollokról és grimplikről nem is beszélve, az egyik megfújtani és megenni akarja a másik meg felrobbantani a fejét, csak úgy poénból. Tehát szegényke nem túl szerencsés típus.

 Amúgy itt a fej felrobbantós résznél volt egy kicsit fura érzésem, és azon gondolkodtam, hogy vajon nem-e túlzás a dolog. Mármint nem a grimpli részéről, hanem az író részéről, mert elég hosszan taglalva van, amikor valakinek felrobban a feje és erre-arra gurul a szeme, tehát nem tudom, a gyerekeknek ez a 21. században már teljesen befogadható, vagy éppen talán még túlzás. Nekem 31 évesen nem okoz gondot, de na, én túlkoros olvasó vagyok :D
 A történet vége… mint amúgy ez eleje is, valahol gondolható volt. És a folytatásnál is van egy olyan érzésem, hogy ahogy azt tudtam, hogy Nicholas lesz a Mikulás, úgy van egy olyan érzésem, hogy a Lány, aki megmentette a karácsonyt, lesz Mikulásné :D De már nagyon várom a folytatást, holnap bele is rakom a nevem a könyvtári példányba, hogy elhozhassam, amint kölcsönözhető lesz *-* Úgyhogy nagyon várom már a folytatást, mert nagyon jó könyv. Olvasmányos, nem használ sok idegen kifejezést, van benne térkép pl. Szokásokról pár dolog, koboldok és grimplik és trollok ugyebár. Egy csomó vidámság, kaland és cuki állatok, és nem cuki emberek. Egy remek karácsonyi, tanulságos mese az emberi kabzsiságról, a jó szívről, a csodákról, arról, hogy igenis hinni kell a csodákban, akkor is ha nem látod őket :)
Biztos vagyok benne, hogy beszerzem mind a két részt(ha kijön a harmadik azt is), és elrakom az unokaöcsémnek és unokahúgomnak, mert ez amikor elérik azt a kort remek ajándék lesz! És a könyv nem kér enni, tehát akkor kell még beszerezni, amikor kapható ;)



Kedvenc, kedves idézetek a könyvből:

Az idegen is barát, csak még nem szoktad meg a kinézetét.
132. oldal

Ha ugyanis hiszünk valakiben, nem kell látnunk ahhoz, hogy tudjuk, létezik.
90. oldal

– Miért, nem mindenki Finnországban él? – kérdezte Nikolas.
…
– Nem – válaszolta a fiának. – Vannak, akik Svédországban élnek. És vagy heten meg Norvégiában. De lehet, hogy azóta nyolcan is vannak. A világ óriási.
17-18. oldal

… érezte hogy valami kavarog benne. Az az édes, meleg érzés. A csoda, a remény és a kedvesség érzése, a világ legjobb érzése.
250. oldal


Nikolas már tudta, hogy a koboldok, vagy akik magukban hordják a koboldok varázslatos természetét, csak addig öregszenek, amíg el nem érik azt az állapotot, amikor teljes mértékben elégedettek lesznek azzal, akikké lettek.
236. oldal

Fülszöveg:
Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli?
Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat
„A tündérmese és a népmese lenyűgöző, varázslatos keveréke."
Francesca Simon
„Matt Haig visszacsempészi a karácsonyba az önfeledt boldogságot."
Jeanette Winterson

Eredeti mű: Matt Haig: A Boy Called Christmas
Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 270
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155591556
Fordította: Magyari Andrea
Illusztrálta: Chris Mould
Megjelenés időpontja: 2016. november 2.

Könyv: Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 270
ISBN: 9789634370215
Fordította: Magyari Andrea
Illusztrálta: Chris Mould
E-book

Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

 Régóta terveztem, hogy elolvasom majd ezt a könyvet, vagy valamelyiket ezekből a nagy alapú, rajzos csodákból. Csak aztán mindig pont a méret miatt nehézkes volt. Ugyanis a méret kissé nehézkessé teszi az olvasást is és azt is, hogy az olvasás helyére szállítódjon a könyv. De ezt a nehézséget simán be lehet vállalni, csak megfelelő idő kell, vagy megfelelő táska, amibe belefér.

 A mérete miatt nehéz ugyebár olvasni, viszont pont a mérete miatt belefér minden. Nem mondom, hogy a rajzok szépek, mert nem az volt a fontos, hogy szépek legyenek. Inkább úgy mondom, a rajzok érthetőek és kreatívak, és néhol viccesek. Egyszerűen ez a méret az, amibe tökéletesen képes érvényesülni a kötet.

 Arra mondjuk nem nagyon jöttem rá, hogy a Víz alatt vagy a Föld alatt kellett volna kezdenem az olvasást. Vagy ez opcionális, és mindenki ott kezdi, ahol szeretné. Én amúgy önkényesen a vízbe merültem először, hogy aztán a föld mélyére hatolhassak.

 Célcsoportra viszont nem jöttem rá. Mármint, hogy konkrétan melyik az a korcsoport, akinek ajánlani tudnám. De gyanús, hogy úgy 5-6 –tól felfelé, a végtelenségig. Hasznos lehet persze, ez szülőkkel olvasva is, mint valami böngésző, tekintve tényleg elég részletesek a rajzok és ad egy alapot egy csomó beszélgetéshez, tehát lehet, hogy 5 év alatt is. Amúgy azon gondolkodtam, hogy az unokahúgom és unokaöcsémnek meg kéne venni (amíg még kapható), de évekig csak állna, mert még csak fél évesek… úgyhogy még várok egy kicsit a vásárlással.

 A vásárlásról jut eszembe, köszönet a Manó könyveknek, hogy bevállalta ezeket a könyveket. Ugyanis, itt van… ~120 oldal, gyönyörű, kemény borítású, nagy alapú, részletes ismeretterjesztő könyv, ami tök jó és ajánlanám mindenkinek. De pont a kivitelezés miatt borsos az ára, tehát kell egy bizonyos merészség a kiadótól, hogy így próbának bepróbálkozik a ~7500 forintos könyvekkel. Félreértés ne essék, egy szimpla könyv is már ~5000 forint tehát ahhoz képest nem drága. De az az érzésem, kevés magyar család van, aki ezt így ki tudja pengetni 1 db könyvért.

 De mindezektől független, a könyv jó! Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, remekül illusztrálva, aránylag friss adatokkal (amikor eredetibe megjelent a könyv, akkor naprakész volt). Nekem a víz alatt jobban tetszett. Nem tudom miért, mert amúgy a vizet kevésbé szeretem, mint a földet. De sosem vonzott túlzottan a metrók világa, meg a bányászat, barlangászat, így kevésbé volt nekem érdekes a föld alatti rész. Viszont a növényes része még egészen lekötött, meg az állatokkal kapcsolatos, de onnantól, hogy milyen energia, honnan és hogyan, nem volt annyira érdekes számomra. Ismerek olyanokat, akik imádják ezeket a cuccokat, én nem az vagyok.

 Viszont a víz alatti rész végig érdekes volt számomra. A tavaktól, a tengereken át, a merülésig, és a rekordokig, hogy milyenek voltak az első búvárruhák (megjegyezném, mai szemmel már-már viccesek), az első tengeralattjárók (azok is furán néztek ki :D), és hogy milyen mélyre is ment már ember. Itt rájötte, hogy milyen remek dolog már ez, de hogy én le nem mennék egy ilyen kabinba, amibe felállni sem tudok, és 3-4 órát ott kéne töltenem, tuti nem bírnám. Egészségére, aki szereti az ilyet, biztos tök izgi, de kihagyom! Minden esetre érdekes volt, és tök aranyos képek vannak a nagy élőlényekről odalenn.

 Ajánlanám? Mindenképpen. Remélem, majd a könyvtárból is többen viszik, mert nem nagyon látom, hogy vinnék. Igen-igen a méretei miatt azért meggondolandó. De akkor is! Lapozzanak bele és akkor meglátják mekkora jó már!!! :)

Megjegyzés a föld alatthoz: sztalagmit, sztalaktit  és társai… én ezeket sose fogom megjegyezni. A héten olyan sokszor jött szembe, hogy tudnom kéne, hogy ezek mik, de nekem… ezek cseppkövek, aztán csókolom. Cseppkő… nem sztalamicsodák…. Cseppkőőőőőőőő. De komolyan, ezeket az elnevezéseket mindenkinek már tudnia kéne?

Fülszöveg (bár amúgy nincs neki…, de mindegy):

Ez a különleges könyv páratlanul izgalmas utazásra hív. Bekukkanthatsz a föld alatti üregekbe, leereszkedhetsz a világ legmélyebb bányájába, vagy találkozhatsz például rekordokat felállító búvárokkal, mesésen tarka halakkal, különös mélytengeri teremtményekkel és felfedezheted a Titanic roncsait is. Az okos és könnyen érthető magyarázatok melletti hatalmas illusztrációk és részletgazdag ábrák egyre mélyebbre és mélyebbre hívnak, egészen a Föld forró magjáig.

A népszerű lengyel illusztrátor-házaspár – akárcsak a korábbi sikerkönyvben, a Világlátóban – ebben a kötetben is azt tartotta szem előtt, hogy a gyönyörűen és sok humorral megrajzolt oldalak elvarázsolják az olvasókat, és közben felfedezzék világunk megannyi rejtett szépségét.

Könyv: Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 112

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634032373

Fordította: Kellermann Viktória

Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Imádom a szörnyes, kalandos ifjúsági / gyermek könyveket. Amikor tudják, hogy hol a határ a viccességben. Feltehetően a célközönségnek amúgy tetszeni fog a könyv. Minden benne van, amit egy 10-12 éves gyerek kereshet. Teli van szörnyekkel, kalandos és erős gyerek karakterekkel, akik talpraesettek, és mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a világot. Annak ellenére, hogy Anglia egyik, pardon a 4. legunalmasabb városában élnek. Tehát van bőven kivel azonosulni, hisz ott van Hamish a főhős, akinek előbb az apukája tűnt el, majd hirtelen teljesen lekövethetetlen (számára), időközönként megáll az idő, megfagy rajta kívül mindenki. Majdnem mindenki. Mint kiderül ugyanis nem fagy meg mindenki. Alice a szintén tízen éves kislány a másik főhős, aki viszont már egész családját elvesztette ebben a szörnyű, szörnyes dermesztésben.

 És hogy miért érzem azt, hogy a könyv írója viccesebb akart lenni, mint amennyire kellett volna. Vagy legalábbis 30 évesen már erőltetettnek tűnik a dolog? Amikor az SZSZSZSZ-es rövidítésekkel elment majd két oldal, amikor kibeszél a könyvből (komolyan rühellem, amikor egy író beszélget az olvasóval egy könyvben… mégis miért? Nem lehet abból jól kijönni, mert borzalmasan erőltetett a dolog). Tehát nekem ezek már kicsit sokak voltak.

 Mindezek ellenére egy gyorsan pörgő, gyorsan haladós olvasmány. És sorozat. Ezt nagyon bánom. Nagyon-nagyon szépen le lehetett volna zárni a dolgot. Megmenekülnek, mindenki boldog. De nem! Kell, hogy legalább kettő vagy esetleg három részes legyen. Csak tudnám miért? Egyrészt a rémdermesztő sztori szerintem maximálisan ki lett fejtve és el lett varrva. Tehát már csak Hamish apja van hátra, aki mint kiderült titkosügynök és animágus haverjai vannak, vagy ne adj isten a madarakkal tud beszélni és / vagy átalakulni madárrá? Ez ott a végén nem volt teljesen tiszta nekem. Csak azt tudtam meg, hogy nincs ott mert, máshol kell lennie… valahogy nagyon gyengén felvezették a „és folytatjuk…” szöveget. Tehát én jobban örültem volna, ha lezárják teljesen.

 A RémDermesztőkről és amikor megáll az idő:

(Spoiler)

1. Nos, remek ötlet ez az idő megállítós dolog, nekem kifejezetten tetszett annak ellenére, hogy borzalmasan gusztustalan dolgokat művelnek benne a lények.
2. Azt nem nagyon értettem, hogy ilyenkor a faluban / városban áll csak meg az idő, vagy máshol is? Feltehetően csak ott, de ha csak ott, akkor ez marhára nem tűnt fel senkinek sem? Levegőben megálló repülő nem hiányzik sehonnan?
3. Ha egyszer áll az idő, miért működnek a műszaki dolgok? A tv például leáll, az adás megmerevedik benne, de pl. a kocsik, robogók mennek, és mily meglepő a könyvtár fénymásolója is. Na mármost, vagy leáll minden, vagy nem áll le minden, de ez nagyon logikai bakinak tűnik.
4. Mennyi az esélye annak, hogy egy 10 éves fiú felhívja a hadsereget és az kivonul? De komolyan mennyi ennek az esélye? Szerintem nem sok, de oké, tudom ifjúsági regény, és nem tartalmaz semmi felnőtt fejjel logikus dolgot.

Belbecs: 3/5

A kibeszélés miatt, a logikai bakik miatt a levonás. Amúgy a történet tetszett, ha eltekintek a hibáitól, akkor ez egy nagyon jó könyv. És feltehetően a megcélzott közönség számára nem probléma, ami nekem igen.

Külcsín: 5/5

Telis teli képekkel, és nagy betűkkel. Szörnyekkel és hangulat fokozó elemekkel. Maximálisan tökéletes arra a célra, hogy megfogja a gyerekeket. Fejezetekre bontott, tehát tökéletesen tagolt. Szellős és szerintem aránylag jó betűtípussal is íródott, tehát úgy ahogy van jó!

Fülszöveg:

TE mit tennél… ha az egész világ egyszerre csak megállna? Úgy ám, az EGÉSZ VILÁG.
A madarak a levegőben. A repülőgépek az égen. És minden áldott ember az egész bolygón kivéve téged!

Mert a tízéves Hamish Ellerbyvel pontosan ez történik, újra és újra.
Ám ez a RémDermesztőknek, és borzalmas barátaiknak, a Borzadályoknak köszönhető! Bizony, ők TERVEZNEK valamit! El akarják venni tőlünk a saját világunkat, hogy csak az övék legyen… Ja, és utálják a gyerekeket. Főleg az olyanokat, akik tudnak a létezésükről. Na várjunk csak… most már te is tudsz róluk, nem igaz? Ajjajj…
Vajon Hamish képes lesz megmenteni minket a RémDermesztőktől? Tarts vele, és meglátod!

A Hamish és a RémDermesztők egy fergeteges gyermekkönyv, amely a bestseller-író és műsorvezető Danny Wallace első, kicsiknek szánt alkotása. Tökéletes olvasmány David Walliams, Tom Gates és James Patterson kedvelőinek

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 334

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634031888

Illusztrálta: Jamie Littler

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú (Az üveggyerekek 2.)

Annak idején az Üveggyerekek tetszett, ezért is gondoltam azt, hogy mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. Akkor, amikor azt olvastam, nem volt még kilátásban, hogy hamarosan magyarul is elérhető lesz a folytatás, így kicsit háttérbe szorult. Aztán hirtelen kiadták a második, majd ahogy a molyt nézem, már a harmadik kötetet is. A könyvtár is igen hamar beszerezte, így ki is hoztam, persze nem én voltam az első olvasója, de próbáltam nem üldögélni rajta hetekig, tekintve nem túlzottan nagy kiterjedésű, és igen nagy betűkkel íródott.

 Az Üveggyerekek jobban tetszett, sokkalta jobb volt a nyomozós szál, és sokkalta misztikusabb volt. ebben a kötetben a misztikus rész is igazándiból meg lett magyarázva, sokkalta jobban, mint az előző részben, így nem maradt olyan nagy „rejtély” a végére. És persze az aktuális problémák is feljöttek a könyvbe, ami egyrészt jó, másrészt engem idegesített. Feltehetően egy gyereket, aki abba a korosztályba esett, nem zavar annyira, de nem tudom mennyire rajongana a szülő, amikor odaáll a kicsi gyerek, (kicsi…nem kicsi, 8-12 közötti), és elkezd a migránsokról kérdezni. Mert, hogy a könyv központi szereplője a menekültek hajója, és az onnan jövő gyerekek, meg az ellopott étel. Tehát borzalmasan sok aktuális dolog van benne, ami persze jó, ha foglalkozik a gyerek vele, de azt hiszem, amikor krimit olvasnak, misztikus krimit akkor nem az a legmegfelelőbb, hogy az aktuális valós életben fellelhető problémákat boncolgatja.

 Persze itt a menekültek mind szegények, szerencsétlenek, a svédek meg olyan svédek. Volt aki segít, van aki fél, van aki utálja őket. A főszereplő és családja természetesen támogatná őket, de fel nem vállalná hogy támogatja őket, a tolvaj, meg akkor is tolvaj marad, ha segítségből lop.

 Az ezüst megtalálása és keresése meg sajnos minden volt, csak nem izgalmas nyomozás. Jó volt olvasni, de nem igazán tudtam aggódni senkiért sem, és izgulni sem túlzottan, tekintve elég kiszámítható volt a könyv végkifejlete. Pozitív kicsengéssel természetesen, ahogy az az ifjúsági könyveknél már-már elvárás.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Ez a borító még mindig jobb, mint az eredeti, viszont nem jött be annyira. Annak ellenére sem, hogy köze van a történethez. Ahogy láttam a következő résznél, ez a séma marad, tehát fehér a domináns szín a borítóknál. Hát nem tudom, kevésbé figyelemfelkeltő, mint az első részé :(

Fülszöveg:

Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról… A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta…

Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Silverpojken

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 256

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633243626

Fordította: Bándi Eszter

1. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek 87%

2. Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú 83%

3. Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre 1.)

A Mini-Könyvklub keretében olvastam a könyvet. Valamikor réges-régen várólistás is volt a könyv, no meg kijött a film akkor is gondoltam rá, hogy ezt bizony olvasni kellene. Meg is vettem, aztán nyereményjátékon ki is sorsoltam. Valahogy nem jött el az ideje. Nos, most eljött. Gondoltam, ha már ismételten jelentkezem a könyvklubba, tényleg komolyan kell vennem, és tényleg nem el mismásolni az egészet.

 Tehát most próbálok nem utolsó utáni pillanatokban olvasni a könyvklubos könyveket, annak ellenére, hogy jelen esetben az Emlékek őre kifejezetten gyorsan haladós és nagy betűs. Két délután alatt el lehetett olvasni, igazándiból, ha ezt nem munkaidő közben tettem volna, akkor egy délután alatt.

 Jonas-t megkedveltem, bár kicsit fura srác, de Más mint a többiek, nem is véletlen lett ő az emlék őrzője. Nem tudom, hogy a sorozat többi részében kiderül-e több arról, hogy miért és mikor lett ez a nagy egyenlősdi, de az nagyon érdekelne. A világ ahova kalauzolva lettünk egy elméletben idillikus világ, ki ne akarna ott élni? Háború, nincs. Éhezés, nincs. Bánat, kirekesztettség, gyűlölet, harag: nincs. Nincs semmi, ami elronthatná az életet. Csakhogy, nincs semmi, ami értelmet adhatna az életnek. És ez az ami miatt nem akarnék abban a világban éldegélni. Élni? Élet egyáltalán az, hogy minden évben előre lépsz, szintet, kapsz egyen ruhát, egyen biciklit, egyen akármit. Aztán 12 éves leszel, megkapod az egyen munkádat, ami ugyan más, mint a társadé, de adott, és ugyan megváltoztathatod, de azért szerintem nem szeretik, ha kifejezed nem tetszésedet a munkád iránt. Aztán ott van, hogy van egy Apa meg egy Anya, akik nem szerelemből jöttek össze, sőt azt sem tudják mi az, mert gyógyszert szednek, hogy ne is érezzék a vágyat meg mindent. Tehát a „szülők” –et is az irányító bizottság rakja össze, hogy jók lesznek. Aztán igényelnek gyereket, azt kapnak…. Amúgy van egyáltalán ott szex? Komolyan érdekelne. A kölyköket a szülőotthonban lévő anyák szülik, de…. őket vajon mesterségesen ejtik teherbe (szerintemigen), vagy sem? Oké, ez bizarr lett, így hogy belegondoltam :D

 No mindegy borzalmas egy világ az, ahol nincsenek színek, zenék, érzések, ahol nincs igazándiból értelme az életednek. Mert nincs…dolgozni és ennyi, annak meg úgy semmi értelme. Érzelmek nélkül nincs értelme élni.

 Értem, a miértet, hogy miért döntött úgy a világ ott, hogy nem akarnak érzelmeket, és de jó nincs is már gond, sem háború sem semmi. Csak hát az emberek azért emberek mert éreznek, mert gondolkodnak, mert haladnak valahova. A telepen ahol Jonas is él…vannak. Nem haladnak sehova és ezzel rohadt elégedettek, mert nincs meg a hiány érzése sem. Dühítő….

A másik dühítő az egész tetves világban, amiben játszódik ez a…. elbocsátás dolog. Nem csodálom, hogy Jonas kibukott amikor rájött, hogy az elbocsátás, nem olyan happy dolog, hogy elmész egy jó helyre, és ott folytatod az életed. Azért elég hideg zuhany az egész.

Belbecs: 5/5

Olvassa mindenki, mert elgondolkodtat, és elég könnyed, gyors olvasós módban. Nem tudom mennyire kapcsolódnak össze a sorozat részei (mármint történetileg), de meglátom, most begyűjtöttem ide magam mellé őket. Ugyanis, eléggé függ a vége. Olyan… haho …bumm vége típusú. Ezt utálom!!

A szereplők…Jonas az egyetlen akit a másik őrzőn kívül egyáltalán megismerünk. Nos ő aranyos, kedves, erős fiú. Úgy sajnáltam a 12-es ceremónián történtek miatt, azért tényleg para lehet, ha kihagynak a szép kis mindenki egyenlő felsorolásból. :D Az előző őrző meg kicsit kattant, de azért aranyos. Ki ne lenne kattant, ha a világ összes érzése, emléke, fájdalma és boldogsága ott nyugodna a vállán.

Áh erről jut eszembe, ha valaki tudja a választ súgja meg (SPOILER) feltételezték az emlék őrök, hogy ha Jonas elmegy a telepről, akkor az emlékek rázúdulnak az ott élőkre, mert így történt az előzővel is. Csakhogy! Arra nem gondoltak, hogy ez nem távolság kérdése? Az előző őrt elbocsátották, tehát elég halott volt, így érthető az emlékek visszaszivárgása a tudatokba, de… Jonas csak elmegy. Kétlem, hogy ez ilyen km-re lebontott dolog lenne.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító (a nem filmes), főleg, hogy tényleg van köze a könyvhöz. Amíg nem olvastam, addig nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ilyen címmel mégis mit jelent egy szánkó, de most már tudom. Elég sokat…soknál is sokabbat.

Fülszöveg:

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Eredeti mű: Lois Lowry: The Giver 92%

Eredeti megjelenés éve: 1993

Könyv: Lois Lowry: Az emlékek őre

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 238

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633241318

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

A sorozat kötetei:

1. Lois Lowry: Az emlékek őre 89%

2. Lois Lowry: Valahol, messze 84%

3. Lois Lowry: Hírvivő 88%

4. Lois Lowry: A fiú 88%

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái (Stuart Horten 1.)

 Idén elég sok mesét olvastam már, és nem is olyan rég írtam, hogy most egy időre leteszem a nagyon ifjúsági irodalmat. Szimplán abból a megfontolásból, hogy úgy az egész olvasást ne utáljam meg, csak mert csömört kapok a jó vagy éppenséggel a rossz ifjúsági, és gyermekirodalomtól.

Stuart Horten története még a válság előtt került a kezem közé. Borzalmasan régóta el akartam olvasni (pontosan, 2015. novembere óta, amikor felvittem a Moly adatbázisba). Meg is lett a könyvtárnak, de nem hoztam rögtön ki, mondván van mit olvasni. De valami miatt senki más sem vitte ki, ami viszont borzalmasan lehangoló tény! Mert jelentheti azt, hogy az emberek, és a gyerekek (tudom, hogy a gyerekek is emberek :P), nem olvasnak! Vagy jelentheti azt, hogy ők nem hallottak róla annyi jót, amennyit én! Ami fura, merthogy szimplán borító alapján és cím alapján zúgtam bele a könyvbe, tehát nekem sem volt háttér információm, hogy ez jó. Hogy ez ennyire jó!

 Olvastam már gyerekeknek szóló, nyomozós könyvet, de ez valami fantasztikus volt. Messze jobb a többi hasonló sémára épülő kötetektől. Méghozzá azért, mert nem butítja le a nyomozást, csak mert gyerek a főhős, és csak azért, mert gyerekeknek íródott. Tényleg van benne izgalom, tényleg van benne misztikum, és ami fontos, ami nagyon fontos, hogy borzalmasan szépen megírva. Nem lebutított mondatokkal, és cselekményszállal, hogy rögtön a legkisebb olvasó is tudja, hogy na mi lesz a vége. Nem mondom, hogy meglepődtem a nyomozás alatt, de a vége az nagyot üt. Persze sorozat, tehát igazándiból ott függ a vége a semmibe.

 A történetben nekem ami a legkevésbé tetszett az Stuart szülei voltak. Tudom, hogy kellenek, hogy legyenek, különben borzalmasan nehezített lenne a pálya, de ennyire látványosan semmitmondóan lévő karakterek ritka vendégek az olvasmányaimban. Bár mondjuk a random beszólásokkal segítés vicces volt. Ennek ellenére a szülőket nem tudtam igazán megkedvelni, az anyukát teljes mértékben kiírták, mert hát mindig dolgozott, az apuka meg furán beszélt. (ami kicsit idegesített, de nem nagyon).

 A szomszéd lányokat imádtam, a nevüket viszont nem. Nem túl kreatív a April, May és Juninak hívni egy hármasikres lány tesós különítményt. Feltehetően amúgy azért harapok még erre a bugyuta elnevezésre, mert mély nyomott hagyott bennem a Hó mint hamu hülye településneveivel. Tehát a lányokat, már amelyik szerepelt normálisan, azt kedveltem, bár tény, hogy megértettem Stuartot, hogy igen nevetségesen és idegesítően hat, ha egy lány követ téged. Csak mert unatkozik és újságírónak képzeli magát!

Maga a nyomozás nagyon tetszett és az is, hogy Stuart fiatal kora ellenére, és kis termete miatt, borzalmasan nagy küzdeni akarással van megáldva. Néha ez mondjuk rohadtul veszélybe sodorja, és borzalmasan vicces dolgok is kisülnek belőle, de oda se neki! A könyv vége meg na… nem szeretem a függő véget, de tetszik a megoldás!

Belbecs: 5/5

Igazándiból mindenkinek ajánlom, 8-12 éves kortól már biztosan. Jóval összetettebb, mint a Sherlock, Lupin és én, millió szinttel feljebb van, az Agatha nyomoznál. És ami fontos, szép mondatok vannak benne és értelmes, izgalmas a cselekmény.

Külcsín: 5/5

Szerelmes vagyok a borítóba! Meg úgy az egészbe. Adtak a megjelenésre, és szerintem hangulatos az egész. Csókolom a kezét annak, aki rábólintott, hogy maradjon minden az eredetiben!

Fülszöveg:

Stuart Horten meglehetősen alacsony tízéves, aki egy sivár kisvárosba költözik, távol minden barátjától. A szomszédban sajnos az elviselhetetlen Kingley testvérek laknak, és a nyár kilátástalanul unalmasnak ígérkezik… Ám egyszer csak megkezdődik élete legnagyobb kalandja! Meg kell találnia nagy-nagybátyja elveszett műhelyét, ami telis-tele van trükkös és varázslatos tárgyakkal. Nyomkövetés, rejtélyek – ám ami elsőre izgalmas és mulatságos feladatnak látszik, hamar veszélyes küldetéssé válik.

Ezt a könyvet 8-12 éves gyerekek számára ajánljuk

Eredeti mű: Lissa Evans: Horten's Miraculous Mechanisms

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái

Kiadó: Pagony

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 280

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634100928

Fordította: Wertheimer Gábor

Illusztrálta: Temujin Doran